A kopernikuszi fordulat Az emberiség történetében számos felfedezés döntően befolyásolta a fejlődést: például a kerék feltalálása, az írás kialakulása vagy éppen a kopernikuszi fordulat. Ez utóbbi három tudós nevéhez kötődik: Kopernikuszhoz, Keplerhez és Galileihez. Az ókori Görögország gondolkodói közül Arisztotelész elképzelései ismertek. Ő úgy vélte, a világ négy elemből: vízből, levegőből, földből és tűzből áll. A Föld van a világegyetem középpontjában, körülötte kering a Hold, a Nap és az öt bolygó, amelyeket már akkor ismertek. Sokáig ez maradt az uralkodó nézet, amit később a keresztény egyház is átvett. Ezt nevezzük geocentrikus világképnek a görög geo (föld) és a latin centrum (középpont) szavak összetételeként. A 16. században Nikolausz Kopernikusz lengyel csillagász azonban új elmélettel állt elő. Amikor a bolygókat figyelte, arra a következtetésre jutott, hogy a Föld a saját tengelye körül forog. Legnagyobb felfedezése azonban az volt, hogy a Föld és a bolygók körkörös keringési pályán a Nap körül forognak, tehát a Nap áll a középpontban. Ezt nevezzük heliocentrikus világképnek (görögül a Nap Heliosz). A keresztény egyház azonban ragaszkodott a
44
geocentrikus világnézethez, ezért Kopernikusznak titokban kellett tartania felfedezését. Alig ötven évvel később Johannes Kepler német matematikus és csillagász bebizonyította, hogy a bolygók keringési pályája nem kör, ahogyan Kopernikusz állította, hanem ellipszis, és a bolygók sebessége felgyorsul, amikor a Nap felé közelednek.
