Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba ifjúságról, a halhatatlanságról. Az egyiptomi piramisok, a kínai nagy fal, a középkori katedrálisok, de még a monumentális mai építmények is az idővel dacolás szimbólumai. Az öröklétet ostromló vallás, művészet és tudomány a történelem előtti korokban még nem vált el egymástól. Családi, törzsi, nemzetségi szervezetben élő őseink különleges képességekkel megáldott kiválasztottjai egy személyben voltak művészek, gyógyítók és közvetítők a földi és a természetfölötti világ között. Erre utalnak már az őskőkori barlangrajzok is. Bár a vágtató vagy holtan leroskadó altamirai bölények csodás műalkotások, nem gyönyörködtetni
Panta rhei – minden folyik, mondta egy híres ókori görög filozófus, senki sem léphet kétszer ugyanabba a folyóba. Minden változik. A reggelt dél, este, éj és új nap követi; tavaszból nyárba, őszbe, télbe, majd ismét kikeletbe fordulnak az évszakok. Életünknek is ez a mintája: újszülöttből gyerekek leszünk, kamasszá serdülünk, azután felnövünk, középkorúvá korosodunk, aggastyánná öregszünk, s amikor véget ér földi utunk, gyerekeink és unokáink folytatják tovább. Bár a legapróbb sejttől a végtelennek tetsző Univerzumig mindig minden változik, az ember meg szeretné állítani az időt: állandóságra vágyik. Mondák, mesék sokasága szól az örök
6
