NĹ‘i sorsok skatulyĂĄban
Női sorsok skatulyában
Gink Sári kiállítása
Női hangok
Nők hangjai
impresszum
Női hangok Női sorsok skatulyában Nők hangjai Gink Sári kiállítása 2018. június 14 – 28. MŰTŐ / Heinrich Udvar 1085 Budapest, Mária utca 54. A kiállítás előkészítésében és megvalósításában közreműködtek: Balog Judit Malacka Kopper Judit Tordai Hajnal Vásárhelyi Kata Kurátor: Kókai Zsófia Grafikai tervezés: Szabó Zsófi Szakmai szupervizor: Antalóczy Tímea PhD Magánkiadás Jelen kiadvány a kiállítás alkalmából készült 100 példányban Nyomdai munkák Real Press Kft. ISBN 978-615-00-2277-2 © Gink-Miszlivetz Sára © LILAEPER Produkció info@lilaeper.hu lilaeper.hu
bevezető
Olyan eklatáns nők és női alkotók portréját készítettem el, valamint dokumentáltam tárgyi környezetüket, akik példaértékű életükkel és életművükkel hatással voltak és a jelenben is hatással vannak nőtársaikra, alkotótársaikra. Közös bennük a személyiségükön keresztül megmutatkozó szalon-szerű lakásuk, a textil szeretete és a gondoskodó anya-szerep, amelyben közvetlen és közvetett környezetükben feltűnnek. Közös még az is, hogy a rendszerváltás idején egyidőben voltak fiatalok, hasonló életszakaszban élték meg a változást és az azt megelőző társadalmi berendezkedéssel járó előnyöket és hátrányokat egyaránt. Személyes tárgyaikat, relikviáikat, rekvizitumaikat, mindennapi és szakmai életterük színhelyeit, szociális környezetüket, illetve ezek részleteit mutatom be installációmban. Az elkészült interjúk és fotó-dokumentáció egyfajta hiánypótló korlelet, amely a korszellemet tükrözi – a letűnt idők, a mai Y és Z generáció ellenpontjaként a Baby Boom-korszak értékőrző gondolkodásmódját képviselő nemzedék audiovizuális lenyomata.
Az otthon, a tárgyak és a tér képi jelei jelennek meg fotómontázsaimban, különleges együttállásban. A tárgyakhoz való különböző viszonyrendszerek bemutatása a célom, amelyben az ember is megjelenik. A káosz és a rend, a lírai és az absztrakt, a színek és a színek hiánya mind a valóságot tükrözik, álomszerű képi világgal. A képek készítésekor elsődleges volt számomra, hogy a tiszta teret örökítsem meg – semmilyen módon nem manipuláltam a tárgyakat, sem elhelyezésüket. A világításban is természetes fényt használtam, illetve az adott térben lévő fényforrást. Utómunka során a képek méretét nem módosítottam – az eredeti kompozícióval, képkivágással dolgoztam. A polgári lakások és enteriőrök vizsgálata korábbi sorozatomhoz kapcsolódik, ahol éveken keresztül foglalkoztam tér és tárgyak kapcsolatával. Kutatásomban a polgári szalonok világa eredetileg egy, a szocializmusban virágzó divatszalon feltérképezésével indult – Rotschild Klára Különlegességi Női Ruhaszalonja hosszabb távú kutatási időszakban kerül feldolgozásra.
kopper judit 1970 – 1990 között a Magyar Televízióban gyermek-, ifjúsági- és oktatóprogramokat szerkeszt. 1991 – 1993 között a Fríz Produceri Iroda vezetője, kulturális, ifjúsági és művészeti műsorok, a Videóvilág c. havi műsor szerkesztője. 1993 – 1997 között a Médiamix c. havi műsor szerkesztő-műsorvezetője. 1997-ben a Krémes érzések c. dokumentumfilm rendezője. Napi, heti, havi kulturális műsorok főszerkesztője. Műsorai számtalan hazai és nemzetközi fesztiválon nyertek díjakat. A Záróra c. háttér- és közéleti műsor főszerkesztője. A Médiamix c. lap főszerkesztője. Irányítása alatt a Médiamix c. havonta jelentkező műsor – a televíziózás történetében először mutatta be az új médiakísérleteket, mint pl. a videóművészet, virtuális realitás, online játékok, hálózati szerelem, bloggerek, mémek lázadása, cyber punkok, heckerek, web design, stb., valamint a média hatását a politikára és a politika hatását a médiára. Ezek közül a legismertebb műsorok Román forradalom és a média, A média velünk van, Iraki háború és a média, TV Borisz és Video Misha, Jelcin cár, Médiaoligarchák tündöklése és bukása. Interjúk készültek a legnevesebb média személyiségekkel, mint pl. Noam Chomsky, Vilém Flusser. Rendszeresen beszámolt a műsor a világ legnagyobb médiaművészeti kiállításairól, mint pl. a Velencei Biennálé, Ars Electronica Linz, Kasseli Documenta. A MOME, a BKF, a ZSKF vizuális kommunikáció tantárgy oktatója.
Producer, dramaturg
„A tárgyak – habár úgy néznek ki, mintha szedett-vedettek lennének, de azért mindenre úgy nagyon odafigyelek, hogy milyen, de itt aztán rend nincs, egyáltalán. Van régi - új, bőr - műbőr, kényelmes fotel és faszék, szóval hogy minden van. Én szeretem ezt a kaotikus berendezést, ahol nem stimmel semmi semmivel. Úgy nőttem fel - az az igazi kispolgári lakás volt -, ahol a szőnyeg rojtjának nem volt szabad összegubancolódnia. Tehát annak mindig egyenesen kellett állni, a csipke abroszon egy
gyűrődés sem lehetett, a függönynek mindig az ablak sarkáig kellett érnie – hogyha arrébb volt, akkor az már skandallum volt. Ott mindennek halál pontosan úgy kellett lenni, és én tulajdonképpen ez ellen lázadtam fel és ezért ilyen az én környezetem, hogy ne olyan legyen. Nem hiszem, hogy csipketerítős lennék, mert már a hippikorszakban lázadoztam, tehát nagy lázadó voltam. Már öltözködésben, meg mindenben lázadó voltam.”
balog judit mal ack a
Pályáját 1974-ben kezdte a 25. Színháznál. 1977 és 1981 között a Népszínház, illetve a Józsefvárosi Színház tagja volt. 1981-ben a nyíregyházi Móricz Zsigmond, majd 1982–1984-ben a győri Kisfaludy, 1984–1986-ban a Miskolci Nemzeti, 1986-tól 1989-ig a szolnoki Szigligeti Színházban lépett fel. 1989-ben visszatért a győri Kisfaludy Színházhoz. Alakításaiban vonzó nőiességét groteszk humor színezi. Könyvbemutatók rendszeres felolvasója, filmek zsűrizője. Írásai jelentek meg az Éjszakai állatkert és az Antológia a női testről c. kötetekben. Angyalaim című vallomása írott-szerkesztett változata a Kismalac nagy történetének, a portréfilmnek, amelyben Malacka - a rá jellemző vidámsággal - elmesélte történetét, ahogyan megküzdött a rákkal. Az utóbbi években a Rózsavölgyi Szalonban játszott több ízben főszerepet Ulickaja-darabokban.
Színésznő
„De mégis a tárgyak, amikkel körbeveszem magam, mindig valamilyen egyediséget képviselnek – tehát azokat a tárgyakat hívom meg magamhoz vendégségbe, akik azért mások, mint a tömegtermelés. És akkor így leszek én egy British Museum, vagy mi a szösz. És akkor hát persze az ember mondjuk van egy otthonban, valakinek az otthonában és akkor ott lát egy szép részletet, és akkor azt én nem is tudom néha, hogy továbbgondoltam, és akkor azt itthon megvalósítom. Vagy mondjuk egy gyönyörű film, vagy például, hát igen, azt azért nem
szabad elfelejteni, hogy kicsi gyerekkorom óta színház közelében élek, és hát van egy dramatikus hatása ennek az otthonnak. És akkor még a szerelmem, a Róma, a ravennai mintára a mosaici – hát ezek a boltívek, ezek a római templomoknak a mozaikjai. Hát ugye azt nem lehetett kirakni – vettem ezt a szép tapétát, behoztam egy kicsit a Santa Maria Maggiore-t, haló. Mert én így tudom behozni a Santa Maria Maggiore-t. És akkor én ettől boldog vagyok, na. Hát valahogy így. A színház, a templom – ezek hatnak rám.”
vásárhelyi k ata
Az Iparművészeti Főiskolán diplomázott szövöttanyag tervező szakon. Textilképei különös mesevilágba vezetnek bennünket, mintha a természet álomkapuját nyitnák meg a látogatók előtt. Rajza érzékeny, színei lírikusak, finom árnyalatokkal teliek. Egyszerre örömöt és bánatot fejeznek ki, a teljesség élményét keltik. Non omnis moriar / Nem halok meg egészen címmel személyes veszteségét és hitét komponálta meg. „Érdekelnek a metafizikus és szakrális témák, amit a gobelin szövés hosszadalmas folyamata kínál. Ha szövök, akkor mindig érzek egy nyugtalanító érzést, kíváncsiságot, hogy milyen lesz a kárpit, mert mindig csak részletet látok a munkámból, a végeredményhez pedig sok idő kell, mint egy gyermek várása.”– így vall a művész az alkotói folyamatról. Művei időtlen térbe helyezésével, az idősíkok ábrázolásával közvetítik az elcsendesülést, a magányt, a múltat és jövőt, a bánatot és reményt, befelé tekintésre inspirálva a szemlélőt.
Textilművész
„A családból jött – ezek mind család-ősi bútorok, örökségből való bútorok. Próbáltunk a férjemmel, az Öthővel találni – nem így akartuk élni az életünket, mert mindannyian régi bútorok közt éltünk – és végigjártuk az akkori Domus-t, hát IKEA nem volt. És utána rájöttünk, hogy mégis a régi bútorokat szeretjük. Valamelyik százötven-kétszáz éves. Mindkét oldalról gyűjtögető családból vagyunk. Nagyon ragaszkodunk minden tárgyhoz, ami látszik is sajnos. Nem tudunk megválni semmitől. Én csak éjjel tudok szemetet levinni, mert akkor már telítődve
vagyok. Akkor tudok dobálni. Nappal nem – órákig tudom nézni, hogy Jajj, de szép, Jajj, de jó – és akkor megpróbálok valamit csinálni belőle, de teljesen értelmetlen. Ami ellen harcoltam fiatal koromban, ugyanúgy éltem le az életemet – ami ellen harcoltam. Ugyanazokat a szavakat használom, ugyanazokat a tárgyakat használom – csak hát ezek már sokkal öregebbek. Ugyanúgy. Szóval az ember, amit hoz otthonról, az sokkal maradandóbb szerintem. Minden ugyanaz, ez a folytonosság talán.”
tordai hajnal
Márk Tivadar-díjas alkotó, Érdemes és Kiváló Művész, az MKE óraadó tanára. 1966 – 1977 között a Magyar Állami Operaház tervező asszisztense, majd tervezője. 1977 – 1994 között a Győri Kisfaludy Színház és a Radnóti Színház tervezője. 1994-től a Nemzeti Színház, majd a Magyar Színház tervezője, emellett számos budapesti és vidéki színház számára is tervez. 1996-ban az év jelmeztervezője díjat nyerte el a nyíregyházi Szent Johanna előadás jelmezterveivel, jelmezeivel. Több mint 500 színdarab, opera, operett és musical jelmeztervét készítette el. Számos színháztörténeti forrásgyűjtés és szakmai tárlat fűződik a nevéhez. Morzsakefék és morzsalapátok címmel jelent meg morzsaseprőgyűjteménye a Tandem Grafikai Stúdió Anno-sorozatában.
Jelmeztervező
„Megtanítottak mindenre. Filmbe való a történet, mert megtanítottak szépen ülni, hogy az ember hogy tartja a lábát, hogy hogy viselkedik. Szóval az etikett mindenére – hosszú heteken keresztül seprűnyél, tudod, hogy hogy tartsd a hátad, hogy a könyvvel a fején jár az ember, hogy hogy eszik, hogy melyik pohár, hogy hogy terít. Megtanultam ott egy etikettet. Egyébként nevetni fogsz, de az egész morzsasöprű-lapát- gyűjtemény onnan ered. Mert ott volt az asztalon mindig a reggeli terítésnél a morzsasöprű-lapát, ahol a morzsákat össze kellett söpörni és mire az iskolából hazaértem, addigra már terítve volt az ebédre. Úgy szerettem azt, olyan jó volt a fogása annak a morzsasöprűnek. Annyira szép, esztétikus tárgy volt, tudod. Valószínű, mondom, összetevődik, mert
hoztam a génjeimben és aztán a sors megadta azt a lehetőséget, hogy tudjam szeretni ezeket a tárgyakat. Aztán ezeket elkezdtem becsülni és szeretni és gyűjteni. Na most az én gyűjtésem, ha látod, nem az értékre megy. Soha nem azt vettem meg, ha megengedhettem volna magamnak, ami értékes, hanem amiről tudtam, hogy a szívemhez közel van, vagy nekem tetszik. A tanítványokat is úgy igyekszem csűrni-csavarni, hogy ne a divatra, ne a jelmezre, ne csak a színekre koncentráljanak, hanem a művészetre koncentráljanak. Induljanak el a kultúrából, a képzőművészetből. Minden szabad. Azért csodálatos, mert ez egy szabad világ. A gondolatnak nem kell és nem is lehet határt szabni.”
Memotherapy I. 2012
GINK SÁRI
Média design szakon diplomáztam, mestermunkám a Memotherapy c. multimédia installáció volt. A közvetlen személyes érintettség objektivizálásának, egy trauma feldolgozásának, eltávolításának lehetőségét kerestem olyan módon, hogy ugyanakkor érvényes műalkotás jöjjön létre a folyamat végén. 2016-ban zártam le a később ciklussá szélesedő munkát a negyedik installációval. Továbbra is foglalkoztat tér, tárgy és emlékezet viszonya – olyan személyes, privát történetek feldolgozása, amelyek egyszerre univerzális tartalmakat is közvetítenek. Az a kontextus izgat, amelyben a tér- és tárgykapcsolati rendszerek létrejönnek – kifejezetten társadalmi és designtörténeti jelentőségükben. Az egyén és a tárgy identi-
tása, kulturális beágyazottsága az individuum tükrében nyer értelmet. A tér és a tárgyak egymásmellettisége érdekel – ahogyan egy új világ keletkezik, hanyatlik, majd újra felépül. Utóbbihoz az elemek rendelkezésre állnak – pontosabban újra előállíthatóak. Termékek, objektek, fizikai testek – a divatban is manifesztálódnak. A divat vizuális jelrendszer, vizuális kódok együttese – az adott motívumba vetített gondolati sémák eltávolításának eszköze is egyben. A textil és a ruha a szabadság, az életigenlés és a tudás együtteséből született objektum, amely ezek által lehetőséget ad társadalmi problémák/helyzetek kibontására is.
Médiaművész
műtő
A Műtő egy non-profit, független projekt-alapon szerveződő kiállítótér és műtermek együttese. A művész-csoport célja a kutatás-alapú művészeti tevékenység, az együttes gondolkodás és alkotás ösztönzése olyan interdisziplináris projektek keretében, amelyek középpontjában elsősorban a vizuális, új médiumokat alkalmazó és hang-alapú műveszetek állnak. A Műtő-beli tevékenységek demokratikus kurátori alapokon nyugszanak, törekednek a kritikus gondolkodásra és arra, hogy a képzőművészeti projekteket zenei fellépésekkel egészítsék ki. A csoport vezető tagjai: Agg Lili Barta Bence Kókai Zsófia Aktív tagok: Balázs Nikolett Fischer Ron Győri Blanka Kala Bence Rácz Noémi Romhány Veronika Teplán Nóra mutogroup.hu facebook.com/mutogroup groupmuto@gmail.com
új bál a
Kovács Gábor 1986 autodidakta zenész és képzőművész (MKE) Szólóban leginkább az ‚Új Bála’ és a ‚Cranky Bow’ címkék alatt alkot. Amíg az Új Bála a kísérleti műfajokra jellemző nyers, spontán, olykor tragikomikus elemeket kever tánczenei struktúrákkal, és a klub-környezet definiálására fókuszál, addig a Cranky Bow egy kevésbé harsány, izoláltabb, pszichedéliába csomagolt tér megalkotására tesz kísérletet. A MŰTŐ-ben elhangzó zene az utóbbi világ kiterjesztése, egy nosztalgikus trip, melynek során popkulturális utalások szövődnek össze talált zajokkal és nyugtalanító ambienttel. ujbala.bandcamp.com facebook.com/ujbala contactujbala@gmail.com