MAGIS - 2015. Tavasz by MAGIS

Magis 2015. TAVASZ

Comenius project Lelkigyakorlatok Interjú a novíciusokkal

„...a legkiválóbb tipográfiájú magyar diáklap...”

prof. dr. Gaul Emil PhD, DLA

tartalom Janka György: Magis diáklap - Új lendületben Hámori Fruzsina: Filmajánló - A Mindenség Elmélete Hajas T. Boldizsár: Csak a templom falai közt...? Darányi László: Comenius project Demjén Orsolya: Mezei futóverseny Breuer-Lábady Péter: Problémamegoldó-verseny Einbeck Adrienn: 12.-es lelkigyakorlatok Hajas T. Boldizsár: Interjú novíciusainkkal Demjén Dorottya: Interjú Dobos Dórival Molnár Ádám: Görögkatolikus Metropólia Ambrus Virág: A költészet napja - Én, József Attila Papp András: A Kegykép országjárása - Miskolc

4 6 8 10 11 12 14 16 20 21 22 24

Magis - A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolaújsága II. évfolyam 4. szám Felelős kiadó: A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Diákönkormányzata, Dabasi-Halász Zsigmond • Főszerkesztő, tördelő, designer: Janka György • Szerkesztőbizottság: Ambrus Virág, Dabasi-Halász Zsigmond, Demjén Dorottya, Einbeck Adrienn, Emri Dorottya, Hajas T. Boldizsár, Hámori Fruzsina, Kaiser Zsófi, Molnár Ádám, Nyárádi Fanni, Pákozdi Zsófia, Szabó Nóra • Fotó: Czope Anna, Elek László SJ, Lucas Breuer, Mádli Boglárka, Spéder Ferenc, Studio Bakos, Szabó Sándor, Zadubenszki Norbert, rgbstock, Google Kapcsolat: magisujsag.jezsu.hu, iskolaujsag@jezsu.hu,

/magisujsag (Magis)

BEKÖSZÖNTŐ

Kedves Olvasóink! Húsvét után jelenik meg a Magis új, tavaszi kiadása, amiben az elmúlt időszakban történtekről számolunk be. Nagy izgalommal foghatja kezében az olvasó újra nyomtatott formában is. Ismét alkalmas idő ez a visszatekintésre, hisz sok nagyszerű dolog történt velünk és körülöttünk egyaránt. Elsősorban talán diáklapunk sikereit érdemes kiemelnünk. A Magis nem csupán egy Európai Uniós kutatás esettanulmányaként szolgál immár, de főiskolai rajztanárok előtt került bemutatásra, mint „a legkiválóbb tipográfiájú magyar diáklap”. Óriási elismerés számunkra, hogy a szakma egyik legnevesebb professzora, dr. Gaul Emil ilyen elismerően nyilatkozik rólunk, és kutatásában hozzánk fordult. Köszönjük szépen! Tavaszi kiadványunk kultúrális adalék is lehet a hétköznapokban: nem csupán film-, de színházjavaslatot is kézhez kapunk. Lelki töltetet is meríthetünk a lelkigyakorlatos tanúságtételekből, illetve egyik új szerkesztőnk nyertes pályamunkájából. Versenybeszámolóink ismét büszkeséggel tölthetnek el bennünket: nemcsak az eredmények miatt, hanem mert ez ismét felfedezésre juttat bennünket, hogy mennyi tehetséges emberrel vagyunk körülvéve, járhatunk egy iskolába. Hálásan gondolunk András Csaba és Szász András novíciusokra, akik hosszabb ideig szolgálták közösségünket, segítettek bennünket, támogattak jelenlétükkel. A velük készült interjúban velük ismerkedhetünk meg alaposabban. Reméljük, ismét sikerül egy olyan diáklapot kiadni kezeink közül, amilyenek mi vagyunk: fiatalok, sokszínűek, „tartalmasak.”

Pilinszky János - Harmadnapon c. költeményével kívánok kellemes olvasást!

Pilinszky János: Harmadnapon És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.

Janka György főszerkesztő

KU LT Ú R A

Janka György

MAGIS DIÁKLAP - ÚJ LENDÜLETBEN A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolaújsága, a Magis jelentős tartalmi és küllemi átalakuláson ment keresztül az elmúlt két tanévben. Az iskola diákjait mindig is foglalkoztatta egy, az iskolai életet bemutató diáklap története. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a kezdeti szárnypróbálgatások, majd a későbbi tudatos megjelenések? (Mind a mai napig találkozhatunk régi, fekete-fehér újságokkal a könyvtárban, vagy a dráma teremben.) A tavalyi évtől azonban elkezdődött a Magis tudatos szerkesztése, átalakítása: nemcsak küllemben, de tartalmilag is rendszerezettebb iskolaújság kiadása volt a cél.

Újságunk alappillérét 2013-tól hat rovat képezi: Kultúra, Tanulás, Szórakozás, programok, Sport, Aktuális, Környékünk. „KulTúra” rovatunk a könyvajánlókkal, külföldi tanulmányúti beszámolókkal, illetve egyéb kultúrát felölelő cikkekkel foglalkozik. A tanulást segítő témákat, különböző módszereket, tanulmányi versenyeredményeket a „Tanulás” rovatban dolgozzuk föl. Itt kapott helyet tavaly cikksorozatunk, a nagy népszerűségnek örvendő „Tanárinterjú” is. A „Szórakozás, programok” rovatban olvashatunk a legújabb filmekről, velünk történt eseményekről, illetve alkalmanként aktuális programokra is fölhívjuk a figyelmet. Iskolánk az oktatás, nevelés mellett nagy hangsúlyt fektet a sportra is, ezért a sporteseményekről, illetve versenyeredményekről külön „Sport” rovatot vezetünk. Minden hónapban napi témákat is felvetünk az „Aktuális”-ban. Igyekszünk nyitott szemmel járni a világban, ezért újságunk nemcsak iskolát érintő témákat dolgoz fel, próbálunk „Környékünk”, Miskolc tájáról is híreket közvetíteni. Az újságban indult „Nézőpont” cikksorozatunk is népszerű a diákok körében, hiszen alsóbb és felsőbb évfolyamok szemszögéből is végig jár egy kérdést. Ezt témájától függően a hat rovat valamelyikében helyezzük el.

Magis

Fontos megemlítenünk a sokrétű médiatevékenységet is, amely a lap szerkezeti átalakításával adta magát. Rájöttünk, hogy nem mehetünk szembe a 21. századi elvárásokkal: olyan platformon kell megszólítani a célközönséget, amely vonzóbbá teszi számukra a diáklapot, mint egy száraz, iskolával foglalkozó dolgot. Megkerestük azokat a fórumokat, ahol a diákok aktívan jelen vannak: külön honlapot, illetve Facebook oldalt indítottunk, online felületen is olvashatóvá tettük az iskolaújságot. Mint utóbb, kiderült, ezzel nemcsak a diákoknak, hanem szükeiknek, illetve a Jezsuitáknak köszönhető „továbbosztásoknak” köszönhetően még szélesebb körben válhatott elterjedtté a Magis. Talán pont ez a tudatosabb médiajelenlét szolgált hozzá ahhoz az óriási megtiszteltetéshez, hogy Gaul Emil egyetemi professzor a „Fiatalok digitális képi világa” címmel írt tanulmányához bennünket kért fel a közreműködésre. Ebben a tanulmányban a Magist, mint pozitív példát hozza fel viszonyítási alapul más, kevésbé jól szerkesztett diáklapok mellé. A project tanulmány részének elkészülése után egy előadási-felkérést intézett hozzám egy továbbképzési tanfolyamra. Idézek a leveléből: „A tanfolyam 18 rajztanár hallgatója számára rendkívül meggyőző lenne, ha első kézből kapnának tájékoztatást a legkiválóbb tipográfiájú magyar diáklap felépítéséről, szerkesztési-, képszerkesztési elveiről és gyakorlatáról.” Nagyon jól esett a levele, hiszen ez azt jelenti, hogy a szakma egyik legjártasabb egyetemi professzora szerint a mi iskolaújságunk a leggondosabban megszerkesztett diáklap egész Magyarországon! A Nyíregyházi Főiskolán tartott előadásom végén pedig megerősített ebben a kijelentésében. Szeretnék ezért köszönetet mondani tanárainknak, diáktársaimnak, családjainknak és mindenkinek, aki támogatott, olvasott bennünket, s akár egy kicsit is magáénak érezte újságunkat! Hiszen közösen értük el ezt, s ez az eredmény mindannyiunkhoz szól!

Magis - A Jezsuita Gimnázium iskolaújsága Szeretnéd jobban megismeri diáklapunkat? Érdekel a munkánk?

www.magisujsag.jezsu.hu / magisujsag (Magis) / magisujsag (Magis) 5

Hámori Fruzsina

FILMAJÁNLÓ - A MINDENSÉG ELMÉLETE Az alap sztori adott: Stephen Hawking az atomcsúcs atomfizikus megspékelve egy ALS nevű idegrendszeri betegséggel, ami jófej módon csak sokkal lassabban építi le a teljes szervezetét, mintsem az orvosok gondolják és egy szintén atom jófej irodalmár feleséggel, aki az összes akadályt, amiket a fullos rendellenesség az útjukba állít gyakorlatilag tárt karokkal és mosolyogva fogadja. A történet tehát abszolúte romantikus: Hawking és leendő Hawkingné találkoznak és mindenféle hasonlóságuk ellenére természetesen egymásba szeretnek. Nyami! A majdhogynem irreálisan romantikus expozícióhoz viszont egy remek folytatás társul. Tekintve, hogy egy közismert ember életéről szól a film, sok meglepetés nem érhet, hiszen nem hinném, hogy spoiler-számba megy, ha elárulom, hogy Hawking nem halálozik el két éven belül, a feleségével viszont elválnak, de közös zsenialitásuk miatt példás kapcsolatot ápolnak mind a mai napig. Ami ezt a filmet számomra a továbbiakban is értékessé tette, az három fontos jelenég. Az első a nem „jajj szegény zseni félig holtan kell alkotnia egyem a szívét”-feeling. Igen Hawking zseni és igen gyakorlatilag teljesen összeegyeztethetetlen az élettel. De vicces és remek családja van! Boldog és minden akadályt legyőz! Nem kell sajnálni, Ő nem valami messzi példa az emberi kitartásra. Az egész film gyakorlatilag az orrunk alá dörgöli, hogy emelkedjünk fel a semmittevés unalmas mocskából és igenis csináljunk valamit a saját zseninkhez mérten. Szóval éljen Hawking!

Magis

A második meghatározó és fontos dolog az volt, hogy bár a film nyilvánvaló főszereplője Hawking, vele egyenlő fontossággal bír Jane is. Ez a tipikus minden sikeres férfi mögött áll egy nő jelenség. Mert igen. Ez valóban így is van. A forgatókönyv is az eredeti Jane memoárjára épül. Ezáltal nyilván támadható, hogy egysíkú és csak az egyik fél érzéseit veszi figyelembe, de szerintem egy olyan életben, amit a szeretet tart össze évekig nem beszélhetünk egy nézőpontról. A harmadik pedig nem más, mint a lehengerlő színészek lehengerlő játéka. Felicity Jones szerény véleményem szerint teljesen kimaxolta a karakterét. Határozott, szerelmes, kétségbeesett, kitartó, kevésbé szerelmes, gyötrődő, féltő, félő. Mindezek ellenére és elfogultság ide vagy oda Eddie Redmayne még Őt is elnyomta. Talán ez nevezhető a film legfontosabb hátulütőjének, de Redmayne olyat alakított, amit bűn lett volna nem Oscarral jutalmazni. A srác, amúgy a tudatos karrierépítés élő példája is, hiszen a legjobb iskolákban tanult színészetet, műveltsége és remek alkalmazkodó készsége a hírnévhez pedig teljesen példaértékű. Összességében szerintem egy nagyon jól összerakott, kiemelkedő szereplőkkel és láthatólag profi stábbal dolgozó egész jól, bár néha kissé felszínesen rendezett film, amit mindenképp érdemes megnézni, hiszen gyakorlatilag az összes érzelmi síkhoz roppant kön�nyen tud azonosulni. Lehet romantikus randifilm, tanulásra sarkalló érettségi tuning (egy hónap gyerekek, azt már fél lábbal kibírjuk), inspiráció akármilyen témára, stb. Szóval jó filmezést!

Jane Hawking

Utazás a végtelenbe Lenyűgöző memoárjában Stephen Hawking első felesége mesél rendkívüli házasságuk rejtelmeiről. Stephen tudományos hírnevének növekedése közben teste egyre jobban összeomlott az őt sújtó motoros neuron-betegség következtében, és Jane elfogulatlanul számol be róla, hogyan igyekezett egyensúlyba hozni a huszonnégy órás ápolónői szolgálatot a gyarapodó család egyre növekvő igényeivel. Kivételesen őszinte, megindító és sokszor vicces könyvében Jane Hawking nem csupán első házasságának bonyolult és fájdalmas dilemmáit osztja meg az olvasóval, hanem azt is, hogy milyen megpróbáltatások elé állít a hírnév és a vagyon egy házasságot.

Tavasz

Hajas T. Boldizsár

CSAK A TEMPLOM FALAI KÖZT...? Sokszor mondják, hogy a templom az Isten háza. És ha valakit keresünk, akkor legtöbbször a házában, lakhelyén áll szándékunkban megtalálni. Így talán logikus következtetés lenne a címben szereplő kérdésre igennel felelni. De szerintem különleges Istenünket nem csak a „szállásán” találhatja meg a kutakodó. Különleges Istenünket mindenhol felfedezheti az, aki keresi. A teremtett természetet szemlélve, abban elmerülve felfedezhetjük őt. Ha megfigyelünk egy állatot, ha megvizsgálunk közelebbről egy növényt, vagy ha megnézünk egy monumentális hegyet, hegyvonulatot, megérezhetjük az alkotót. Megérezhetjük milyen kicsik, és védtelenek vagyunk a világhoz képest, mekkora szükségünk van egy mindig óvó kézre. Gyermekkoromban sokat túráztunk különböző erdőkben a családommal, barátokkal, ismerősökkel. Mindig lenyűgözött a fák nagysága, az erdei folyó megnyugtató, egyenletes folyása, a természet tökéletessége és békéje. Mert ezekben (bár akkor még nem láttam) Isten tökéletessége és békéje lakozik. Viszont sokak számára talán könnyebb a másik emberben, a másik ember gondolatai által megtalálni az Istent. Egy mély beszélgetés ebben a témában sokkal közelebb vihet, vagy akár el is vihet a Teremtőhöz. S ha számunkra értékes gondolatokat közöl, még eredményesebb lehet ez a társalgás. Szeretnék saját példával rámutatni erre. Nekem a nyáron volt lehetőségem arra, hogy egyházam egyik püspökével beszélhessek a hitről, Istenről. Az ő gondolatai most is az életfelfogásom alapköveiként szerepelnek, ezen kívül rengeteget segített a hitem elmélyítésében, az Istenkeresésemben. Továbbá a különböző lelkigyakorlatok, közös lelki napok is közel vihetnek minket Istenhez. Itt egyrészt több hívő emberrel vagyunk együtt, ami már sokkal gazdagíthat a velük való társalgás révén. Másrészt az ezeken előforduló történeteken tudatosan elmélkedve, gondolkozva, a számtalan „feladatot” megoldva haladunk a megismerés felé vezető úton. Persze maga a személyes imádság, és a szent liturgia is lehetőség. Hiszen bár nem csak ezekkel az eszközökkel találhatjuk meg az Istent, nem véletlenül ad Jézus a kezünkbe imádságot, és nem véletlenül alakult ki a mise, liturgia, istentisztelet (nevezzük akárhogy). Ez is mind az Istennel való találkozás esélye. A szép imádságos szövegeket, zsoltárokat olvasva felsejlik előttünk Istenünk üzenete. És a gyönyörű dicsőítő énekeket, áldozási verseket, vagy a pap prédikációját hallgatva is sokat gazdagodhatunk. Ezeken kívül hiszem azt, hogy a nem hívők is megtalálhatják Istent, ha jót tesznek. A másokon való segítés, a másoknak adás örömének megtapasztalása által felfedezhetik őt. Azáltal, hogy látják a jót, és cselekszik, véleményem szerint közelebb kerülnek hozzá. Összegezve, különleges Istenünket mindenki megtalálhatja, ha akarja. Megtalálhatja, akár hívő, akár nem, akár a templom falai közt kutat, akár máshol. Elvégre, ha jobban belegondolunk, a hívő, vagy csak Istenkereső ember mindenhol beleütközik a Teremtőbe. Csupán látnia, hallania, felismernie kell. Az útszéli fában, ahogy a fény felé nyújtózkodik még a betonmonstrumok közt is. Az erdő megnyugtató csendjében. Az legapróbbtól a legnagyobb állatban. A mindennapi fizika csodáiban. Az ember erejével Isten által alkotott csodában. És legfőképp: a másik emberben. A többi emberben. 8

Magis

Tavasz

TAN U L Á S

Darányi László

COMENIUS PROJECT Iskolánk már régóta állandó tagja a Comenius projektnek (European Challenges in Innovative Research Diagnostic Methods in Life Science). Ennek az EU által támogatott, az európai fiatalokból álló kutató csoportnak a fő célja, hogy a kontinensünk gimnazista diákjaival a kutatás és fejlesztés világát, s a legújabb biotechnológia berendezéseket megismertessék. A Comenius projekt keretein belül már több ilyen diáktanár találkozó vehettünk részt. 2014-ben Pforzheimban és Bécsben. A mi csapatunk lélekszáma megoszlott ezen a két találkozón. Állandó résztvevői voltak: Szabó Eszter, Balák Bálint, Dudás Benedek, Szabó Attila, s jó magam. De ezen felül Galambosi Beatrix, Papp Vanda és Orosz Álmos is részt vehettek egy-egy találkozón. A programokban rajtunk kívül még kilenc ország (tíz iskolája) vállal szerepet: Granada, Evreux, Hamburg, Pforzheim, Basel, Bécs, Brno, Lőcse, Isztambul és Vilnius. Most télen, február 11 és 14 között, iskolánk adhatott helyet az egyik ilyen találkozónak. Miskolcon nem a megszokott kutatásokat végeztük, hanem csak a szükséges szervezési tárgyalásokat tartottuk meg. A fi-

Magis

nanszírozást, a feladatokat, a támogatást és az egyéb háttéri információkat beszéltük meg. (Pontosabban a tanárok, hisz ez az ülés kivételesen nem a diákokról szólt). Ezen felül, az áprilisi programot is megszerveztük, ami majd Evreuxben kerül megrendezésre. Maga az értekezletek csak két napig tartott, megszakítva kisebb-nagyobb programokkal. Csütörtök délután városnéző túrára indultunk. Lehetőségünk adódott megismertetni a vendégekkel Miskolc város szép helyeit. Avasi templom, diósgyőri vár és Lillafüred szerepelt a látnivalók között. Sajnos a nap rövidsége meggátolta, hogy mindenre elég idő jusson. Pénteken az egyetemvárosban egy előadáson vehettünk részt, majd ezután folytatódtak az Ádám János teremben a megbeszélések. Délután folytatódott a kirándulás. A diákok Tapolcára (a barlangfürdőbe) mentek el, majd utána a cserkészbálon vettek részt, a tanárok pedig Sárospatakra utaztak. Ahogy említettem a következő találkozó Franciaországban lesz. A feladatokat már megkaptuk: pár diát kell majd még lefordítanunk, melyeket majd kint lesznek segítségünkre. Ezek a munkálatok nagyon fontosak, hisz e nélkül nem tudnánk teljes munkát végezni Evreuxban. Itt hat fő fogja iskolánkat képviselni: Galambosi Beatrix, Papp Vanda, Balák Bálint, Dudás Benedek, Szabó Attila és én. Mindannyian már na-

gyon várjuk ezt az utazást, bár szomorúsággal tölt el, hogy ez lesz számunkra az utolsó Comenius projekt… Számunkra meghatározó élményt és lehetőséget nyújtottak ezek a találkozók. Nemcsak a biológiai kísérletek, de a külföldi diákokkal kötött kapcsolatok és nyelvtudásunk fejlesztése is a program hozadékai voltak. Hálásak vagyunk, hogy mi kerültünk kiválasztásra, hisz tudjuk, hogy az itt szerzett tapasztalatokat életünk során még sokszor fogjuk tudni kamatoztatni. Ezúton is köszönjük az iskolánknak és Velkey László tanár úrnak a lehetőséget.

Demjén Orsolya

MEZEI FUTÁS Hadd kezdjem Rudy Garcia-Tolson paratriatlonista szavaival: „Sokan kérdezik tőlem, hogy tudok lábak nélkül futni és bringázni. Hát csak csinálom és kész. Nincs túl sok a lábamból, de ami van, azt a lehető legjobban próbálom használni. Hogy honnan merítem az erőt? Azt hiszem, így születtem. Az igazi fogyatékosság szerintem a negatív hozzáállás. Az ironman teljesítésével azt szeretném megmutatni a hozzám hasonló gyerekeknek, hogy nincsenek határok.” A rossz időnek köszönhetően nem túl felkészülten indultunk neki az idei mezei futásnak, mégis jó eredményekkel gazdagodtunk. Köztudott, hogy a verseny helyszíne a repülőtér. Minden korosztálynak egy megadott távot kell lefutni, de a fiúk mindig 500m-rel többet futnak, mint a lányok. A verseny 5.-8. osztályig városi fordulóval indul, majd a továbbjutás esetén a megyei, végül az országos forduló következik. 9.-12.-ig azonban már megyeivel kezdenek a diákok, de szintén az országossal végződik. Nekünk, alsósoknak március 18.án egy szerdai napon került megrendezésre a verseny. A legkisebb lány korosztály kezdte a versenyt, majd ugyanebben a kategóriában jöttek a fiúk és e szerint a legnagyobb fiú korosztály futott utoljára. Természetesen én is, mint mindenki minden évben izgulok, amikor a rajtnál állok, de mikor elindulok, ez elmúlik. És csak futok. Az utolsó 500m-nél már levegőt se kapok, gondolom, ezzel én sem vagyok egyedül, de csak a célra koncentrálok és mikor hallom a pálya széléről a bíztatást, összeszedem magam, adok magamnak még egy löketet és a célba érve rájövök, hogy teljesen megérte. Csapatommal az aranyérmet átvéve büszkén fogadtuk a gratulációkat a Jezsuita Gimnázium színeiben. Mindenkit ösztönzök, hogy sportoljon, mert: „Nem az számít, hogy nyerünk vagy éppen vesztünk, még az se fontos, hogy jók vagyunk-e. Egyedül az számít, hogy játszunk-e!” Szeretném megköszönni a lehetőséget és a felkészítést a tesi tanároknak, legfőképpen Ildikó néninek.

Tavasz

Breuer-Lábady Péter

PROBLÉMAMEGOLDÓ VERSENY BUDAPESTEN Csütörtök délután volt. Futva jött oda hozzám Szilveszter, hogy valami elképesztőt kell látnom. Kezembe nyomott egy köteg papírlapot, amelyből alig tudtam kivenni, hogy mi is a pontos mondanivalója. Elmagyarázta, hogy egy problémamegoldó versenyről van szó, a Matthias Corvinus Collegium és a Hungarian Business Case Society szervezésében. Lényegében az a feladatunk majd a döntőben, feltéve, hogy bejutunk, hogy egy történelmi problémára kell a lehető legjobb megoldást kitalálnunk úgy, hogy nem használhatjuk tudásunkat a felvetett problémát követő valós eseményekről. Később egy hosszabb beszélgetés során a szervezőktől kaptunk választ, hogy miért is éppen történelemi témájú a ver-

Magis

seny: közgazdász egyetemisták számára létezik sok olyan megmérettetés, amelyben egy vállalkozás üzlettervét kell megtervezni, problémáit kell megoldani. Mivel a középiskolákban nincs közgazdaságtan óra, így rendelkezünk ilyen téren alapos tudással. Számunkra ezért egy népszerű középiskolás tantárgy, a történelem „maradt”. Az első probléma, amivel szembesültünk, hogy körülbelül négy és fél óránk van hátra a jelentkezési határidő leteltéig. Szili már rávette Benedeket, hogy társuljon, így tehát már csak a csapatnéven kellett gondolkoznunk. Ki tudja, hogy, de jött a megváltó ötlet: nevünket vezessük le csodálatos megyénkből, így lettünk mi a „Borsodi”. Felkészülni egy videó-tanfolyam segítségével tudtunk, mely megtanította a helyzetfelvázolás, kockázatelemzés és prezentálás alapjait. Jöhetett a következő probléma. Az első forduló - egy interneten kitöltendő, három részből álló tesztsor – időpontja éppen síelésem idejére esett. Nagy nehézséggel sikerült létrehoznunk egy Skype kapcsolatot, és így hárman, tudásunkat összegyűjtve tudtunk a kérdésekre közösen választ találni. Az első rész egy matematikai-, logikai-, illetve problémamegoldó készségeket vizsgáló feladatlap volt, melynek kitöltésére 60 perc állt rendelkezésünkre. Ezután két fogalmazást kellett írni: egyik a MÁV jelenlegi helyzetével volt kapcsolatos, míg a másikban az 1993-as dél-afrikai helyzetre kellet megtalálni a tökéletes megoldást. A harmadik rész egy prezentáció elkészítéséből állt. A téma: Magyarország gazdasága a kiegyezés után. Ezután jött a hosszadalmas várakozás az eredményre. Már majdnem el is felejtettük az egész versenyt, mire egy reggel, 6 óra

körül telefoncsörgésre ébredtem. Szili hívott: jött egy e-mail, tovább jutottunk! Hát akkor kezdtünk ténylegesen készülni, éjjelnappal könyveket olvastunk, videókat néztünk (újra) és konzultáltunk kedves felkészítő tanárunkkal, Varga Péter bával. Elérkezett március elseje, mi meg indultunk Pestre. Itt pontosan 72 óránk volt, hogy elolvassuk a problémát, ismerjük meg a történelmi helyzetet minél pontosabban, vázoljuk azt fel, találjunk egy megoldást, és készítsünk egy prezentációt. A probléma: Magyarország az I. világháború előestéjén. Az elkövetkezendő három nap alatt megközelítőleg 3,5 órákat aludtunk. Végül egy eszméletlenül kreatív megoldást találtunk, melyet különböző forrásokkal, bizonyítékokkal és idézetekkel sikerült alátámasztanunk. Végtelenül felpörögve érkeztünk az MCCbe, ahol alig akart elindulni a verseny. Folyamatosan faltuk a Fornettiket és ittunk több liternyi kávét. Végül szólították a nevünket, mi meg 183-as pulzussal lihegve bemutattuk előadásunkat. Sajnos nem jutottunk be az első három csapat közé, akik ismét előadhatták prezentációjukat egy igen neves zsűri előtt. De nem csüggedtünk el, mert végeredmény ide vagy oda tudtuk, hogy maximálisan kihoztuk magunkból a legtöbbet. FELKÉSZÍTŐ TANÁR:

VARGA PÉTER CSAPATTAGOK:

SIROKI SZILVESZTER, SZABÓ BENEDEK, BREUER-LÁBADY PÉTER 13

PRO G R A M O K

Einbeck Adrienn

A 12. ÉVFOLYAM LELKIGYAKORLATAI Ahogy eddig hosszú évekre visszamenőleg mindig, idén is lehetőség nyílt a tizenkettedikes diákok számára, hogy rész vegyenek egy választható lelkigyakorlaton. A tanulók nyolc helyszín közül választhatták ki azt, amelyiket a legszimpatikusabbnak gondolták, illetve amelyik témájában a legközelebb állt a szívükhöz. A következő sorokban néhány végzős diák ír a saját lelkigyakorlatán szerzett tapasztalatairól: „Én és több másik lány Pesttől kb. egy órányira töltöttük az utolsó közös lelkigyakorlatunkat. Az odatartó úton még nem tudtam mire számítsak, de mikor megérkeztünk rájöttem, hogy ez az, amire szükségem van. A két nővér, akik a vezetésünkkel voltak megbízva, nagyon kedvesek és odafigyelőek voltak. Próbálták a programot nekünk tetszővé tenni és az esetleges kívánságainkat is teljesíteni. Az ott töltött pár nap célja az önmegismerés és az Istennel való kapcsolatunk fejlesztése volt. Visszatekintve erre a pár napra, nagyon nagy szükségem volt arra, hogy ezeknek az igazán stresszes hétköznapoknak a sodrásából kiszakadjak, megpihenjek és egy kicsit magamra tudjak figyelni.” / Nagy- Csoma Luca (12.a) – Tahi /

„Tizenhat szerencsés fiú elutazhatott Tihanyba, és bepillantást nyerhetett az ott élő bencés szerzetesek életébe, mindennapjaiba. Az atyák segítségével megpróbáltunk még közelebb kerülni a titkok nyitjához, igyekeztünk a jövőnkről bölcsen elmélkedni, és okosan kihasználni a szokatlan, de festői környezet adta lehetőségeket. A hétvége során nem volt tabu, bárki bármit megkérdezhetett az atyáktól, amire kíváncsi volt. Azt gondolom, hogy ezért a két napért megérte olyan sokat utazni. Mindenki jól érezte magát, feltöltődött és rengeteg lelki kinccsel lett gazdagabb. Mindenkinek ajánlom Tihanyt!” / Szabó Attila (12.b) – Tihany/

Magis

„A lelkigyakorlat alkalmával a budapesti Párbeszéd Házába látogattunk. A lelkigyakorlatunk témája a hivatástisztázás volt, amiben Zoltán atya és Erika nővér voltak a segítségünkre. Pénteken dél körül kezdődött a program. A lelkigyakorlat keretein belül sok elgondolkodtató dolgot beszéltünk meg kiscsoportos kereteken belül, ami által egymás új oldalait ismerhettük meg.” „A fővárosi lelkigyakorlat alkalmával, az ottani jezsuitákkal ismerkedtünk meg. A Szent Ignác Jezsuita Szakkollégiumban illetve a Párbeszéd Házában jártuk, ahol kellemes időt töltöttünk. A különböző programok a céljainkról, vágyainkról, gondolkodásmódunkról szóltak. A hangulat és az élmények kerekítették egésszé ottlétemet. Örülök, hogy ezt választottam.” / Papp Gergely (12.a) – Párbeszédek Háza)

„Páran elindultunk Dobogókőre, hogy részt vegyünk egy olyan lelkigyakorlaton, amiben még életünkben nem volt részünk…Abszolút nem olyan volt, mint amilyennek elképzeltem... Legjobb élményem, mikor elmentem vacsora előtt sétálni, már sötétedett, és az erdő közepén elordíthattam magam. Úgy éreztem a világ közepén vagyok, és egyáltalán nem éreztem magam egyedül vagy elveszettnek, mert akkor jöttem rá, hogy még egyedül is vannak velem. Persze az is sokat jelent, hogy kikkel vagyunk. Egy olyan közegben voltam, ami segített a mély pontokról feljönni, hiszen látni a társainkat, hogy hasonlón mennek keresztül, az erőt ad.” / Kaiser Zsófi (12.a) – Dobogókő / „…A kápolna volt az a hely,ahol a legtöbb időt eltöltöttem. Isten jelenlétét itt éreztem a leginkább. Lelkileg nagyon sok erőt adott számomra az elcsendesedés. Remélem még lesz lehetőségem arra, hogy visszatérjek Dobogókőre,és részt vegyek egy hasonló lelkigyakorlaton.” / Molnár Krisztián (12.a) – Dobogókő/

ARC É L

Hajas T. Boldizsár

INTERJÚ A NOVÍCIUSOKKAL Két új embert ismerhettünk meg az elmúlt hónapokban. Találkoztunk velük tanórákon, együtt lehettünk szentmisén és gazdagítottak minket a lelki napon. A fiúkollégisták életének részévé váltak. Ők a jezsuita novíciusok. Távozásuk előtt mindkettőjüket megkérdeztem életükről, terveikről, céljaikról.

ANDRÁS CSABA Hiszem, hogy a gyerekkornak is szerepe van abban, hogy valaki jezsuita lesz. Tényleg így van ez? Engem meghatároz, hogy Székelyudvarhelyről származom, és hogy székely vagyok. Nem az a mellveregetős fajta, de úgy látom, hogy az életünknek fontos része az, hogy hol nevelkedünk, mit szívunk magunkba, milyen az iskola. A hitéletemmel kapcsolatban érdekes lehet, hogy 5–8. osztályban nem érdekelt a vallás. Karácsonykor, húsvétkor erőszakkal elcipeltek a templomba, a hittanórákat pedig mindig utáltam. Talán ezért tudom megérteni most azokat a gyerekeket, akik unatkoznak az órán, a misén. Szóval, ami fontos számomra, és érték a családomban, az a nagylelkűség. Azt tapasztaltam a szüleimtől is, hogy bizalmat szavaztak nekem mindig. Tudták, hogy vannak céljaim, mert világéletemben ambiciózus voltam. Orvosnak készültem egyébként és az is fontos volt számomra, hogy ne legyek egyoldalú. Érdekeltek más emberek, kultúrák, jártam színjátszókhoz, vitakörre, ifjúsági hittancsoportba. Az emberek és a közösség által sokat kaptam, mert ha nem nyitok mások felé, olyan, mintha megállna bennem az élet, mintha nem tudnék lélegezni. Azt mondod, orvosnak készültél, nem érdekelt a vallás. Akkor kellett, hogy legyen egy olyan pont, amikor ez megváltozott... Hát persze! Amikor 9-es voltam, borzalmas nagy halálfélelem gyötört. Nem tudtam, hogy mi lesz velem ha meghalok, mi lesz a szeretteimmel, mi értelme az életemnek. Ez fél évig tartott. Aztán jött egy gondolat, hogy biztos van egy betegségem, ezért gondolok a halálra. Akkor alkut kötöttem Istennel, hogyha megbizonyosodom róla, hogy nincs semmilyen betegségem, elkezdek vasárnaponként misére járni. Kiderült, hogy teljesen egészséges vagyok és tényleg elkezdtem templomba járni. Lassan megéreztem ennek a meghittségét, látni kezdtem az értelmét, s megszerettem. Majd beléptem a plébánia ifjúsági csoportjába. Azt nem mondhatjuk, hogy megértettem, de megéreztem a hit lényegét.

Magis

Végül mi volt az, ami abba az irányba vitt, hogy az életed a hitnek szenteld, hogy mégse orvos legyél? Kb. 11-es koromtól egyre jobban éreztem, hogy jó lenne papnak lenni. Lehet azért, mert nagyon jó plébánosom volt. Az ő példája bátorított, azt sugallta, hogy érdemes így élnem! Jó programokat szervezett, összefogta a közösséget. Öröm számomra, hogy még mindig ő van a plébániánkon. Szerintem a hivatást erősíti, ha olyan emberekkel találkozunk, akik vonzanak, s azt látjuk, hogy ez egy járható út. Szóval megszólalt bennem a hang... Fél éven keresztül viaskodtam. Főként a saját elképzeléseimet kellett legyőznöm, azt az ambíciómat, hogy orvos leszek. De egyre jobban erősödött bennem a papság iránti vágy, az orvosi hivatással kapcsolatban pedig kiégett a tűz. Ezek szerint nem baj, ha nem tudjuk még pontosan a gimnázium elején, hogy mik akarunk lenni. Ez nekem most különösen megnyugtató! Szerintem figyelni kell, hogy mi az, ami igazán lelkesít. Isten nem azt várja el, hogy olyan terheket vegyünk magunkra, amit nem szeretnénk. Sokkal inkább azt, hogy megtaláljuk, ami örömet ad, ami segít. Így tudjuk a világot alakítani, szebbé, jobbá tenni! A papságnál és a gyógyításnál is van közös pont. Rájöttem, hogy így is tudok segíteni az embereken. És akkor miért csinálnék mást? És mi az, amit most szeretnél csinálni? Mit szeretnél, hogy lássanak belőled az emberek? Ez is változik, alakul folyton. Az a jó a fiatalságban, hogy sosem vagyok kész. Amikor a rendbe léptem, akkor azt mondtam, hogy pl. szívesen lennék jezsuita pszichológus. De most azt mondom, inkább figyelem, hogy hol tudok a leginkább segíteni, mert abban, hogy én pszichológus legyek, nagyon ott volt az önmegvalósítás vágya. De kell hogy ne csak a saját vágyaimra koncentráljak, hanem másokra is. Például most itt, Miskolcon, nagyon jól éreztem magam, és számomra ez egy nagyon felemelő tapasztalat.

András Csaba novícius

www.kozos-ter.hu 17

SZÁSZ ANDRÁS Mesélj arról, hogy honnan jöttél! Nem csak a fizikai helyre gondolok. A nevelés, a családod értékei, az életed meghatározó elemei is fontosak. Ahonnan én jövök, az egy hagyományos, vallásos falusi környezet, klasszikus családi értékekkel. Annak ellenére, hogy gyermekkoromban kommunizmusban éltünk, a családunkban természetesnek tekintettük a templomba járást, ugyanúgy, ahogy az imák megtanulása is magától értetődő volt. Versengtünk a ministrálásért, mert aki későn jött, annak nem jutott ruha. Aztán katolikus középiskolába jártam (a csíkszeredai Segítő Máriába), úgyhogy ott is voltak hittanóráim, közösen misére mentünk. A mindennapokat a hagyományőrző katolikus környezet határozta meg. Én már akkor kacérkodtam a papság gondolatával. Minden ünnepen ott voltunk a templomban, ifjúként keresztutakra mentem a társaimmal, felolvastam a misén. Akkor így érthető, hogy jezsuita lettél. Vagy nem volt ilyen egyszerű az út? Legalábbis nem volt olyan magától értetődő. A középiskola után elkerültem Marosvásárhelyre, ott végeztem a főiskolát, az egyetemet. Elkezdtem kántorként dolgozni, volt barátnőm, közösséghez tartoztam. Igazából mindenem megvolt (munkám, lakásom), de azt éreztem, hogy valami mégis hiányzik, ennél többre vágyom. Ekkor jöttem el egy hivatástisztázó évre Budapestre. Ebben az időben együtt laktam más hasonló gondolkodású fiatalokkal. Napközben valamilyen szociális munkát végeztem. Részt vettem lelkigyakorlatokon. Emellett kéthetente beszéltem az elöljárómmal a szándékomról. Nem volt könnyű! Sokat gondolkodtam, vajúdtam. Aztán eszembe jutott, hogy gyermekkoromban mennyire meghatott Gárdonyi Géza: Isten rabjai című regénye! Napokig ennek a miliőjében éltem. Volt egy jó papom is gyermekkoromban, aki nagyon hatott rám! És végül megszerettem a szerzetesi létet, rájöttem, hogy közel áll hozzám. Leendő jezsuitaként milyen céljaid, ambícióid vannak? Mit szeretnél mutatni a világnak jezsuitaként? Célom, hogy tartozzak egy közösséghez, jelen esetben a jezsuita rendhez, és mindeközben személyesen is fejlődjek. Fontos, hogy tanuljak! Elsősorban jól imádkozni, de úgy, hogy tudjam ezt tanítani is! Most elkezdek idegen nyelvet, teológiát, filozófiát hallgatni. Vágyam, hogy visszatérjek Erdélybe, mert azt látom, hogy az ottani embereknek nagy szüksége van a vigasztalásra, biztatásra, lelkesítésre. Igazából ez az én fő motivációm: merjem Jézust jobban megismerni, merjem követni, és ezekben teljesen el tudjak mélyülni. És aztán mindezt meg tudjam tanítani az embereknek.

Magis

A tavaszi szünetről visszatérve sajnos már nem találkozhatunk veled és a társaddal. A te életedben mi jön ezután? Az biztos, hogy valamilyen missziós szolgálatot fogok végezni a húsvéti időszakban. Ős�szel pedig eljön a fogadalomtétel. Ekkor kezdődik majd a skolasztikus (tanulmányi) szakasz. Három évig filozófiát fogok tanulni, reményeim szerint Rómában, így a közeljövőben intenzív nyelvtanulásra számítok. Ezt követi két év magistérium, azaz valamilyen szociális szolgálat. Most Bellovics Gábor és Korponai Gábor jezsuiták is éppen ezt végzik. Ezután három vagy négy évig teológiát tanulok majd. Ezt az utat kell végigjárnom, s én is kíváncsi vagyok, hogy mi lesz velem.

Szász András novícius

LÁTOGASD MEG ISKOLÁNK EGYÉB ONLINE FELÜLETEIT IS!

www.jezsu.hu Iskolánk weboldala / jezsu Iskolánk Facebook oldala / fmjezsu Iskolarádiónk Facebook oldala / jezsuvideo Iskolánk Youtube csatornája / jezsu Iskolánk Soundcloud fiókja

Tavasz

Demjén Dorottya

INTERJÚ DOBOS DÓRIVAL Dobos Dórinak két lelkigyakorlatot is tartottam, ahol feltűnt, hogy nehézségei s betegsége ellenére mennyire sugárzik róla az öröm s hála. Furdalt a kíváncsiság honnan meríti az erőt, hogy lehet ennyire optimista. Mi állandóan panaszkodunk valamiért, őneki viszont sokkal de sokkal nehezebb mégis, én még egy pesszimista gondolatot egy rossz szót nem hallottam tőle. Eldöntöttem, kifaggatom mi a titka, valamint , hogy megmutassam mennyivel hálásabbnak figyelmesebbnek s optimistábbnak kellene lennünk. Őt szeretném példának állítani! Mi az ami inspirál, amiből erőt merítesz? Sokszor érzem úgy, hogy csak mosolygok mindenkire de a felszín alatt szenvedek, aztán erőt veszek magamon mert eszembe jut, küldetésem van az, hogy meggyógyuljak! Istenből merítem az erőt hisz én s a bizalmam is az ő kezében van. Ezért kell hinni mindig s mindenkor! Ha elesel fáj, de felállsz és bízol a szebb s jobb jövőben. Mi ösztönöz arra, hogy mindig kedves s örömteli légy? Ha fájdalmat okozok, az nekem is fáj. Ezért vagyok mosolygós s szeretetteli, de mint mindenkinek nekem is van rossz oldalam, ami nem igazán jó. De ezért számomra ember mindenki, hisz mindenkinek van egy rossz oldala. Kik azok akik a legtöbbet segítenek neked? A szüleim nagyon sokat adnak nekem, rengeteg pénzt és időt szánnak rám. Néha megértenek, néha nem, ők adják az erőm nagy részét pont ezzel. Az iskolának is nagyon sokat köszönhetek, valamint a tanáraimnak s osztálytársaimnak. Nagyon hálás vagyok értük! Mi a legnehezebb? Izgulós vagyok, de Isten segítségével könnyebb, ő segít, hogy javuljak s mindig jobb legyek! A nehézségben mi segít? Az őszinteség s a baráti ölelés nagyon sokat ad. Valamint egy beszélgetés egy jó baráttal. Mi az amit üzensz a többi embernek? Meg kell tanulni mit szabad s mit nem. Ha olyan emberrel kerülök szembe, aki elmondja mi bántja, az nekem tanulság. Mindennap tanulunk valamit, ez az ami engem éltet. Értékeljétek az életeteket s az egészségeteket! Higgyetek mert ha ez nincsen, semmitek nincsen.

20 Magis

AKTUÁLIS

Molnár Ádám

GÖRÖGKATOLIKUS METROPÓLIA Számos történelmi esemény történt az elmúlt hónapban a magyar görögkatolikus egyház életében. Valószínűleg sokan tudtok már róla, de azért szeretném megosztani ezt a néhány dolgot veletek. Az első és a legfontosabb dolog, hogy március 20-án Ferenc pápa, megalapította a Hajdúdorogi Metropóliát (ez a római kat. egyház érsekségével egyenrangú). Ehhez minimum 3 egyházmegye szükséges, így ezzel együtt a Szentatya a Miskolci Apostoli Exarchátust, egyházmegyei rangra emelte, valamint, megalapította a Nyíregyházi Egyházmegyét. Előbbinek élére Kocsis Fülöp atyát nevezte, míg utóbbi kettőnek Orosz Atanáz atyát. Óriási dolog ez, hiszen 1912 illetve 1924 óta, nem volt semmi egyházkormányzati változás. Szlovákia 7 évvel ezelőtt tette meg ezt a lépést, amely ösztönzött Bennünket is, és végül elértük célunkat. Leonardo Sandri bíboros március 23-án iktatta be Fülöp püspök atyát érsek-metropóliai pozíciójába. A bíboros köszöntő beszédében kiemelte, hogy a Magyar Görögkatolikus Egyház innentől kezdve testvéregyháza az Esztergom-Budapest Főegyházmegyének. A másik nagy esemény már közelebb áll hozzánk, hiszen Itt Miskolcon történt. Március 25-én 7 érsek (köztük Kocsis Fülöp) és 11 püspök (köztük Orosz Atanáz), jelenlétében felszentelték az új Székesegyházat. A szertartás végén, Leonardo Sandri bíboros közvetítette felénk Ferenc pápa áldását. Végül pedig a máriapócsi Mária kegykép is ellátogatott Hozzánk, országjáró körútja során, de erről később részletesen is olvashattok.

Ambrus Virág

ÉN, JÓZSEF ATTILA „Az a szerencsétlen, aki ezeket írta, mérhetetlenül áhítozik szeretetre. Hogy a szeretet visszatartsa oly dolgok elkövetésétől, melyeket fél megtenni. Őt olyasmiért verték, amit soha nem tett volna, ha szerették volna. Ő az a gyermek, akit nem szerettek, s akit ezen kívül azért vertek, mert nem tudták elviselni azt, hogy nem szeretik. Így kívánja ő a szeretetet azért, hogy ne bántsák.” Ezzel az idézettel kezdődik az Én, József Attila című musical, amely egyik legnagyobb költőnk életének legjelentősebb pillanatait eleveníti meg: legmeghatározóbb szerelmeivel való kapcsolatát, az ellentéteket legjobb barátjával, Illyés Gyulával, és a legnagyobb műveinek a születését. A színdarab zenéjét Vizy Márton szerezte, aki pontosan eltalálta a József Attila lelkében dúló különböző érzések viadalát, belső küzdelmeit, s zenéjével életre keltette azokat. József Attila 1905. április 11-én született. Édesapja, amikor Attila három éves volt, elhagyta a családját, Amerikába ment, és ott meghalt. A kis Attila hét éves koráig nevelő családnál élt, majd édesanyja Budapestre vitte. Mosással és takarítással próbálta meg eltartani három gyermekét. Attila a szülői felügyelet nélkül iskolakerülő lett, csibészkedett. A világháború kitörése után a sorsuk egyre rosszabbra fordult, de ahogy csak tudott, úgy segített az édesanyjának: vizet árult a mozikban, szenet és fát lopott, hogy legyen mivel fűteniük, stb …1919. karácsonyán édesanyja meghalt. Többször is öngyilkosságot próbált meg elkövetni. Megjelentek az első versei, melyeket a Nyugat is publikált. Az emberek csodagyereknek tartották, ő mégsem tartotta magát elég jónak. (Versei pl.: Tiszta szívvel, Tudod, hogy nincs bocsánat, Kopogtatás nélkül, Áldalak búval, vigalommal) Első nagy szerelmével, Vágó Mártával egy baráti összejövetelen ismerkedett meg. Attila azonnal megszerette a lányt. Márta szülei rendszeresen tartottak ilyen összejöveteleket. Ilyenkor a házuk tele volt írókkal és költőkkel. József Attila rendszeres vendégük lett, nem csak azért, hogy ő is felolvassa a költeményeit a többiekhez hasonlóan, hanem mert Márta is viszonozta az érzéseit. Boldogok voltak mindketten. A társaságba tartozott Illyés Gyula, Attila legjobb barátja, aki szintén szerelmes volt Mártába. Ez a helyzet a két barát folyamatos eltávolodását eredményezte. Ám a szigorú édesapa nem örült ennek a kapcsolatnak. Attila szegény volt, nem volt munkája, az egyetemtől eltanácsolták a versei miatt, mozgalmakban vett részt…ezért a fiatalok megsegítésére Attilának munkát szerzett egy banknál és Mártát egy évre Londonba küldte mondván, hogyha az egy évet kibírják, már mindkettőjüknek lesz állása és ha még addig is szeretik egymást, akkor nyugodtan összeházasodhatnak. Márta beletörődött édesapja döntésébe, ám Attila félt elveszíteni a szeretett lányt, az egyetlen biztos pontot az életéből. Nem bírta elengedni. Látomásai voltak, ahogyan a sínek közé fekszik. Ezt elmondta Mártának is, de a lánynak mennie kellett. Végül megígérték egymásnak, hogy minden nap írnak egymásnak. De Márta egyre ritkábban írt, míg végül megírta Attilának, hogy a szerelmük már az elejétől kezdve halálra volt ítélve, nem tudja elképzelni a házasságukat, nem érzi testi lelki támaszának Attilát. 22

Magis

Attila kétségbe esett, a fájdalomtól és a veszteségtől az őrület jelei kezdtek rajta mutatkozni, ezért a barátai egy szanatóriumba vitték, ahol kezelés alá vették. A kezelés része volt a rosak-teszt. A tesztet végrehajtó pszichológust Kozmutza Flórának hívták. Attila amint meglátta, beleszeretett és kicsivel később megkérte Flóra kezét, de a lány egyenlőre nem tudott választ adni, hiszen csak aznap ismerték meg egymást. Attila verseket írt hozzá, és az idő teltével egyre közelebb kerültek egymáshoz. De Flóra megbetegedett, hosszú időre el kellett mennie, ezért Attila állapota is rosszabbodott. A rengeteg benne lakó érzés, a kétségbeesés, félelem, bizonytalanság, fájdalom szenvedélyes rohamokban törtek ki, nem tudott rajtuk uralkodni. A versírást még ekkor is folytatta, egyre jobban elismerték, a legjobb költőnek tartották. Az érzéseit és a félelmeit versekbe öntötte. Továbbra is a szanatóriumban próbálták gyógyítani. Amikor Flóra újra felbukkant, igent mondott a lánykérésre, de ez egy igazán felelősségteljes döntés volt. Talán sajnálatból, részvétből, aggódásból mondott igent, vagy igazán szerette a költőt. Attila ismét boldog volt, de még nem gyógyult meg. Rettegett attól, hogy Flóra más férfit szeret, mert tudta, hogy Illyés Gyulának is tetszik Flóra. Az orvosok a családdal való időtöltést tanácsolták a mihamarabbi gyógyulásra, így Attila Balatonszárszóra utazott. Flórával az esküvő ígéretével vált el. Egy nap Flóra szörnyű hírt kapott. József Attila a vonat elé vetette magát és…meghalt. József Attila méltatlanul keveset élt, mégis a harminckét évét csodás teljességgel élte le, hátrahagyva nekünk zseniális, sokat mondó verseit. 1905.április 11-e egy ritka történelmi pillanat, amikor megszületett a magyar költészet talán legremekebb alakja. A legkevesebb amit érte tehetünk, hogy születése napját a költészet napjaként ünnepeljük. „Elfognak és felkötnek áldott földdel elfödnek s halált hozó fű terem gyönyörűszép szívemen.” / Tiszta szívvel 1925.március /

Tavasz

Ifj. Papp András

A KEGYKÉP ORSZÁGJÁRÁSA - MISKOLC 300 éve kegyhely született! – Ezzel a jelmondattal indult országos zarándokútjára a máriapócsi Kegykép, mely kincsünk első könnyezésének háromszázadik évfordulóját ünnepeljük. A Kegykép országjáró körútján a Miskolci Egyházmegye területén az utolsó állomásához érkezett március 14-én, szombaton. A magyar néphagyomány szerint szombat Mária napja, még az időjárás is az Ő könnyeire emlékeztetett. A Búza téri görög katolikus székesegyházból a hívek menete a Szűzanya elé sietett, hogy a püspökség épületétől körmenettel, énekszóval kísérjék a templomba. Ahogy az eddigi helyszínen, itt is az emberek szeretete és tisztelete vette körül, felekezeti hovatartozás nélkül. Miskolc legforgalmasabb helyén, a Búza-téren, még az is megállt egy pillanatra, aki csak hétköznapi ügyeit intézve járt erre. „Mindenki mást és mást hoz a Szűzanya elé; van, aki a múltját, amit ismer, van, aki jövőjét, amire nézve kérése van. Hoztuk a örömünket és a bánatunkat, köszönetünket és kérésünket” - mondta id. Papp András parókus atya, majd így folytatta: „Liturgikus énekünkben azt kérjük tőle, hogy „őrizd meg egyházadat és népedet Urunk, Máriának a közbenjárása és kérése által.” Dr. Orosz Atanáz miskolci megyéspüspök beszédében hangsúlyozta, hogy az Istenszülő „azért van közöttünk, hogy a napböjti zarándokutunk második felére a legjobb útbaigazítást adja, hogy el ne tévesszük az utat és mi magunk is hozzá hasonlóan tiszták legyünk, tisztákká váljunk.” Napjainkban több olyan film vagy írás jelenik meg, amely szüzességet, vagy tisztaságot kinevetteti - hívta fel a figyelmet a főpásztor; „ebben a környezetben nagyon fontos felismerni az Istenszülő Szűz Anya Tisztaságát és ebből az eszményből töltekeznünk”. A liturgikus hagyomány legszebb Mária-himnuszával, az akatiszthoszszal, melyet püspök atya vezetett folytatódott a szertartások menete, miközben öregek-fiatalok folyamatosan vitték imádságukat az Istenszülőhöz. Eljöttek a Szűzanyához az Egyházmegye köznevelési intézményeinek tanulói, óvodások és iskolások, köztük a mi iskolánkból is egy kisebb csoport. Kora estig a templom teljesen megtelt zarándokokkal, és a templom falain kívül is sokak várakoztak, hogy köszönthessék Égi Édesanyánkat. Másnap ünnepi nagy liturgiával búcsúztak a miskolciak a Kegyképtől, mely továbbindult zarándokútján Budapestre. „Te vagy erőnk és oltalmunk, Isten előtt légy szószólónk. Szent trónodról nézz le Reánk, Mária, jó Édesanyánk!”

Magis

Tavasz

REFLEXIÓ LELKIGYAKORLATOK

Mint a tavalyi évben, rendhagyó módon idén is választható lelkigyakorlatokon vehettek részt végzős diákjaink. Tökéletes lelki feltöltődés volt érettségi előtt.

EYE PROJECT

A 11-12. évfolyamosok Németországban, Bonnban vehettek részt a már hagyományos Eye projecten. A találkozón egy könyv témáját dolgozták fel angol nyelven.

LELKI NAP Iskolánkban nagyböjti lelkinapot tartottunk az összes diák számára. Másnap a Parázs csoport a diósgyöri Szent Imre Általános Iskolában tartottak missziós lelki napot.

2015. TAVASZ TUDOK

Iskolánk adott otthont a Tudományos Diákkörök XV. Konferenciájának. Az országos döntő záróünnepségén részt vett Sólyom László korábbi köztársasági elnök, akitől több diák is átvehette a legjobbaknak járó elismeréseket.

POPFESZTIVÁL

A Magis kórus idei darabjával nagy sikerrel turnézta keresztül Magyarországot. Gyöngyös, Budapest, Szécsény, Szentendre, Győr...mindehol lelkes közönség, profi teljesítmény!

6 CSERKÉSZTÁBOR Cserkészeink Bonnban tölthették a nagyhetet, ahol nemzetközi cserkésztáborban vehettek részt.