MAGIS - 2014. Nyár by MAGIS

Magis 2014. Nyár

Kerékpártúrák Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat Cserkésztábor

VAKÁCIÓ

tartalom Orosz Álmos: Cserkésztábor Pákozdi Zsófia: Cserkészportya Kurtabércen Imregh András: Az ötödik évfolyam ismerkedési tábora Hámori Márton: Az új kilencedik osztály gólyatábora Einbeck Adrienn: Sporttábor Kaiser Zsófi: Szertornatábor Velkey Sári, Fogarasi Niki: Alsós biciklitúra Bozsik Annamária: Felsős biciklitúra Molnár Ádám: Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat Hámori Fruzsina: Téka tábor

4 5 6 7 8 9 10 10 11 12

Magis - A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolaújsága II. évfolyam 1. szám Felelős kiadó: A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Diákönkormányzata, Dabasi-Halász Zsigmond • Főszerkesztő, tördelő, designer: Janka György • Szerkesztőbizottság: Dabasi-Halász Zsigmond, Demjén Dorottya, Einbeck Adrienn, Emri Dorottya, Hámori Fruzsina, Kaiser Zsófi, Molnár Ádám, Pákozdi Zsófia, Szabó Nóra • Fotó: Molnár Ádám, Mozgó Endre, Zadubinszki Norbert, rgbstock, Studio Bakos, Google Képkereső Kapcsolat: www.jezsu.hu, iskolaujsag@jezsu.hu,

/magisujsag (Magis)

Kedves Olvasóink! Már javában elkezdődött a 2014/2015-ös tanév, azonban mégis fontosnak érezzük a visszatekintést. Nekem a nyár személy szerint mindig egy hatalmas lehetőség. Lehetőség a növekedésre, a pihenésre, de ugyanúgy - ahogy egész tanévben - a tanulásra is. Természetesen itt nem a könyv felett ülő, magolós tanulásra gondolok. Növekedhetünk családunk, barátaink körében. Az erős tempót diktáló tanév során gyakran nem vagyunk eléggé nyitottak családtagjaink, vagy barátaink felé a sok tennivaló, kötelesség mellett. A nyár ilyen szempontból egy kiváló alkalom az év közbeni hiányosságok pótlására ezen a téren. Egy közös vacsora, vagy egy egyszerű baráti együttlét a Bükkben közelebb hoz bennünket egymáshoz, nyitottabbá tehet egymás felé, megadhatja a lehetőséget az egymás felé irányuló figyelemnek, a minőségi időnek. Mindezt felhőtlenül, gondok nélkül, szabadon élhetjük meg, a nyomasztó kötelezettségek jelenléte nélkül. Pihenhetünk, hiszen nincsenek rajtunk oly mértékű láncok, kötöttségek, amelyek lelkileg és fizikailag is úgy kimerítenének bennünket, mint a tanév során megírandó dolgozatok, számonkérések, és természetesen az iskolán kívül vállalt egyéni elfoglaltságaink által megkövetelt elvárások. Természetesen a tanév során is van lehetőségünk pihenni, de talán nyáron még gondtalanabbul tehetjük, nagyobb időintervallumban, nem kell leszűkülnünk hétvégékre. Bátran hódolhatunk akár hetekig is kedvelt szabadidős tevékenységeinknek: az olvasásnak, a kirándulásnak, a baráti-családi együttléteknek, zenének...Az ezekben való elmerülés tud bennünket igazán pihentetni és újult erővel felkészíteni bennünket az új tanévre. Sőt, ha valamikor nehéz a tanév során, ezekhez az emlékekhez vis�szanyúlva bármikor új erőre kaphatunk, visszaidézve az átélt élményeket, érzéseket, tapasztalatokat, amiket már nem vehet el tőlünk senki. Jó pap holtig tanul, tartja a mondás. Nem kell feltétlenül iskolai tanulásra gondolnunk e szó hallatán, hiszen mindenki tudja, hogy nyáron, mikor mindenki pihen és vakációzik, negyedannyira se megy olyan elhatározással a tanulás mint a tanévben. Sokkal inkább gondolok itt a tapasztalatra. Tanulni, megtapasztalni az élet adta lehetőségeket, élni velük, a lehetőségek során elsajátított tapasztalatokat belevinni életünkbe, mint egy jól megtanult verset, hogy később bármikor alkazmani tudjuk azt, amikor szükség van rá. Igaz, ez a fajta tanulás nem korlátozódik a nyárra, de ismét csak azt mondom, talán ilyenkor mindenre kicsit fogékonyabbak, nyitottabbak vagyunk, mint a zűrös, éves tennivalóink jelenléte mellett. Nyári különszámunkban a diákok által megtapasztalt, átélt élményeket dolgozzuk fel: olvashatunk benne táborokról, zarándoklatról, cserkészetről, ismerkedési táborokról és még sorolhatnám. Mit sem bizonyít ez jobban, mint sokszínűségünket, széles érdeklődésünket, nyitottságunkat a világ felé. Janka György főszerkesztő

N YÁ R I K Ü LÖ N S Z ÁM

C S E R K É S Z TÁ BOR Július 11-én borongós nyári napon gyülekező a vasútállomáson. A váróban kb. 60-80 táskákkal nyakig beborított gyerek félve és izgatottan búcsúzkodik szüleitől. 9:30: füttyszó. A mozdony kattogva integetések, utolsó búcsúzások és jó kívánságok közepette indul meg célunk, az izgalmas és varázslatos kalandokat tartogató indiántábor felé. A vonaton hatalmas zsivajt csapva megkezdődnek az élménymegosztások, beszélgetések. Sátoraljaújhelyen buszba gyömöszölve szállítanak tovább bennünket Füzérre, mely falutól a tábor már csak pár km-re van. Nincs szerencsénk: elered az eső, így az első éjszakát még Füzér általános iskolájában töltjük. Másnap már szebb az idő, így felgyalogolunk és elfoglaljuk a táborhelyet: a borult idő és a közeli hegyről minket komoran figyelő füzéri várrom miatt skóciai tájnak is könnyedén beillő völgyet. A tábort 3 törzsre osztotta a törzsfő, Ülő Bika: navajók, mohikánok és sziúk. A következő pár nap a sátrak felállításával és a táborhelyek kialakításával telt. A megfelelő szálláshely kialakítása után megkezdődött a kis harcosok kiképzése: az ifjú harcosok az indián lét minden fortélyával megismerkedtek. A következő napokon nagyobb küldetéseket hajtott végre a tábor: lelátogattunk a közeli faluba, és megnéztük a focivébé döntőjét és egy egész napra megszálltuk a sárospataki strandot. Ezek után a törzsek elindultak külön-külön törzsi útjaikra: egyenként mentek különböző útirányokba, és egy éjszakát a szabad ég alatt töltöttek (alvással vagy gyaloglással!). A törzsi utat követő éjszaka támadás érte táborunkat, melyet az egész tábor hősies helytállásával szerencsésen elhárítottunk. Az utolsó előtti nap a kis harcosok tanúságot tettek tudásukról, és elnyerték a megtiszteltetést, hogy indiánokká esküdhettek. A végső nap, pedig egy hatalmas, bőséges és fergeteges vásári forgataggal zártuk a táborunkat. Napjainkat mindig felüdítette az ebéd, melyet Sámánunk készített el, aki emellett egészségünkre is főorvosokat megszégyenítő módon ügyelt. Estéinket pedig mesés-varázslatos tábortüzekkel zártuk. Tökéletesen biztos vagyok benne, hogy ez és minden cserkésztábor olyan tapasztalat, mely minden résztvevő számára örök élmény. Buzdítok és hívok mindenkit - korra tekintet nélkül-, hogy jöjjön el, és szerezzen egy egész életét meghatározó, igazi élményt, és legyen részese a cserkésztáborok vidámsággal és izgalommal teli misztériumának.

C S E R K É S Z P O RT YA K U RTABÉRCEN Május végén iskolánk cserkészcsapatából, a Tetű őrs Kurtabércen volt portyázni. A cserkészek: Lőrinc, Levi, Dódi, Matyi, Marci és Gergő, valamint a két őrsvezetőjük Álmos és Gibárt, és rajtuk kívül Mirczik Bálint, mint cserkész segédtiszt vett részt a kiránduláson. Péntek délután indultak Kurtabércre, másnap reggel pedig hozzáláttak egy új kurtabérci kereszt felállításhoz. Két kidőlt fát egymáshoz rögzítve megcsinálták a keresztet, majd ástak egy gödröt, amibe fel tudták állítani a rét szélére. Néhány gondolatot szeretnék megosztani veletek, amelyeket a cserkészek mondtak el nekem, hogy megértsétek, mit jelentett az őrs számára ez a mostantól kétség kívül a nevükhöz fűződő alkotás készítése: „Nagyon nagy élmény volt felállítani a keresztet, úgy érzem, már megvan a becsületünk. Büszke vagyok rá!” „Tényleg hatalmas dolognak tartom, hogy igen; ezt a keresztet mi csináltuk!” „Örülök nagyon, hogy megcsináltuk ezt a keresztet, de úgy gondolom, hogy jobban ki kellene használni Kurtabércet. Nagyon szép lett, ezért jó lenne, ha minél többen látnák, hogy mit csináltunk.” A portya alkalmával, a cserkészcsapat egy új taggal is gyarapodott, Hámori Matyi személyében. A fogadalomtételét is sokan emlegették, ezért néhány gondolatukat veletek is megosztom: „Szerintem nagyon különleges dolog volt, hogy most, ezen a portyán és az új kereszt alatt tehetett fogadalmat Matyi.” „Számomra érdekes és tényleg megható volt, ahogy Matyi fogadalmat tett. Szerintem nagyon örült neki.” Remélem még az idén minél többen látogattok Kurtabércre és megcsodálhatjátok az új keresztünket. Köszönet érte a Tetű őrsnek.

N YÁ R I K Ü LÖ N S Z ÁM

I S M E R K ED É S I TÁ B O R A Z Ú J ÖTÖ DIK É VFOLYAM SZ ÁMÁR A Egy kicsit magáról a programokról: Polák Péter bácsi év végén megkért minket, mint régi osztályát, hogy segítsünk neki az 5-esek ismerkedési táborában. A nyáron természetesen el is indult a szervezés, mely az utolsó pillanatig tartott. Szombaton reggel 9-kor volt a gyülekező. Mindenki megkereste és elfoglalta a szobáját kollégiumban. Délelőtt a két osztály külön-külön végigjárta az iskolát. A B-sek a sportpályára mentek és ismerkedési játékokat játszottak. Ezután felmentek az osztálytermükbe. Mindenki elmondta a nevét és mondott egy olyan dolgot, amit magával hozott. Ebéd előtt vízi rakétákat lőttünk a magasba. Ebéd után énekeket tanultak, majd egy misén vettek részt, amit Ferenc atya celebrált. A misét követően osztályképeket készítettünk. A méta előtt pótolniuk kellet az energiát, így meguzsonnáztak. A méta eredménye szoros volt, 52 – 5-re a B-sek nyertek. Este tábortüzet raktunk, innen indult a meglepetésprogram, a meseerdő. Amíg az ötödikesek várták, hogy elindulhassanak, addig a tábortűznél szórakoztattuk őket. A meseerdő fő témái az INDIÁNOK voltak. Másnap megírták a nyelvi szintfelmérőket. A szintfelmérő után Ildikó néni sorversenyeket tartott. Visszatekintve: Amikor egy szűk hét múlva felkerestem őket, hogy meséljenek nekem, hogyan érezték magukat az ismerkedési táborban szinte nem lehetett érteni, ki mit mond. Az 5.A-soknak a legjobbam a meseerdő tetszett, de a tábortűz, a kollégiumi bent alvás, a társaság és a cserkészet is. Az osztályfőnökükről is kérdeztem őket (Tóth Tibor tanár úr) és egybehangzóan azt mondták, hogy kedves, vicces és nagyon aranyos. A 5.B-seknek szintén a legjobb a méta volt, de nekik is nagyon tetszett a tábortűz és az ott játszott játékok. Tetszett nekik a foci, a sorverseny és a villanypásztor. (Felvetődhet a kérdés, hogy mi tetszett rajta. A válasz egyszerű, aki szerette volna kipróbálni be kellet állna egy körbe megfogták egymás kezét, majd Péter bácsi megfogta a villanypásztort. Mindenki aki beállt a körbe sikoltott egy nagyot.) A B-seknél is feltettem a kérdést az osztályfőnökkel kapcsolatban (Polák Péter tanár úr) és ők is egybehangzóan mondták, hogy vicces, kedves és szimpatikus.

Magis

I S M E R K E D É S I TÁ B O R A Z Ú J K I L E N C EDIK OSZTÁLY SZ ÁMÁR A Agusztus 28. Ilyenkor általában kedvetlenek az emberek mert milyen rossz, hogy vége van a nyárnak. Talán a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium 9. C osztályának tanulói is ezt érezték volna, s rossz kedvűen múlatták volna otthon az időt, ha nincs megszervezve a gimnáziumban már szokásossá vált Gólyatábor. Mindenkiben volt egy kis félsz, egy kis bátortalanság, ugyanakkor viszont mindenki kiváncsi és izgatott volt. Ezen a napon ismertük meg azokat, akikkel az elkövetkező években sok-sok órát töltünk majd együtt. Akik a barátaink lesznek. A gimnáziumból hoszú vezetett fel Kurtabércre. Itt töltöttünk el két izgalmas napot. Mire felgyalogoltunk a Bükkbe már nagyjából megismerkedtünk egymással. Egy finom ebéd után belevágtunk a vicces és izgalmas játékok végtelen sorozatába. Remekül éreztük magunkat. A nomád életkörülmények csak fokozták a hangulatot. Minél közelebb értünk az estéhez annál jobban ismertük meg egymást. Egy kis közös elmélkedés, gitározás és éneklés után pedig már senki sem agódott a következő 4 évre gondolva. Már akkor éreztük: jó ez az osztály, jobb talán nem is lehetne. Az este csúcspontja pedig egyértelműen a nagy tábortűz körülötti „tombolás” volt. Hamar eltelt a nap. A szép és jó élmények után senki nem akart aludni. Talán örültünk is, mikor az éjszaka közepén Ági néni felverte az osztályt. Két leányzó eltévedt az erdőben. Azonnal keresésükre indultunk a sötét erdőben. Rendkívül ijedtnek tűntek a kísérők és az osztályfőnökünk is. Talán mi diákok is kétségbeestünk valamennyire. Pár lány egészen meg volt rémülve. Nekik esett le a legnagyobb kő a szívükről, mikor megtaláltuk az elveszett alanyokat egy fán ücsörögni. Ekkor már sokan tudták, hogy ez lesz a következő mondat: üdvözlünk a Jezsuitában! Megvolt tehát az izgalom is, kétségkívül remek kis beavatás volt. A másnap mindenki fáradt volt ugyan, de elégedett. Egy kis reggeli után indultunk is vis�sza Lillafüredre, onnan pedig haza vagy a kollégiumba. Ugyan nem a legkényelmesebb és pihentedőbb táborban vettünk részt de ki számított ilyenre? Senki. Abben a szerencsés helyzetben voltunk tehát, hogy ugy mentünk be szeptember elsején az első óránkra, hogy ismertük egymást. Kétség kívül egy nagyon jó osztályközösség a miénk és ezt mindenki így gondolja, legalábbis ha a vasárnap reggeli tapasztalotok igazak voltak.

Nyár

N YÁ R I K Ü LÖ N S Z ÁM

Id é n i s vo l t s p o r ttábor Az idén immár ötödik alkalommal rendezték meg iskolánkban a hagyományosnak mondható nyári sporttáborokat. A tábor főszervezője, Molnár Attila tanár úr mesélt újságunknak a táborokról, akinek a programok lebonyolításában Tóth Gyula, Varga Péter, Majorszki András és több öregdiák is a segítségére volt. A tábor megszólítottjai elsősorban a miskolci egyházi iskolák diákjai, valamint iskolánk ötödikes tanulói voltak. Az idei táborok különböztek egymástól, mert míg az első négy turnusban résztvevő gyerekek számára a foci és az úszás volt az alapsport, addig az ötödik táborban a kosárlabda kapta a főszerepet. A kosaras sporttábor, melynek levezetésében Tóth Gyula tanár úr nagy munkát vállalt, egyfajta „előtábornak” nevezhető, mivel iskolánkban hamarosan elindul az első sportosztály az ötödik évfolyamon. Az alapsportok mellett a diákok számára minden héten lehetőség nyílt a floorball, bocsa (petang), és csörgőlabda játékok kipróbálására. Volt szín- és számháború, kötélhúzás, rendőrségi foglalkozás, ujjlenyomatvétel, valamint Maja bácsi szervezésében hadtörténeti kalandozáson is részt vehettek a gyerekek. Az edzések során korosztályonként mérkőzhettek meg egymással a táborozók, de emellett alkalmuk nyílt arra is, hogy felnőtt foci- és kosárlabda játékosokkal játszhassanak. A táborok folyamán tombolát is sorsoltak, amiknek a fődíja egy-egy DVTK játékosok által dedikált felső volt. A tábor nagy sikert aratott a gyerekek körében, így biztosak lehetünk benne, hogy az elkövetkezendő években is megrendezésre kerül. „Az elsődleges cél, hogy a 2-3. évfolyamos gyerekek megismerjék a tábor alatt az iskolát és egy sporttal teli nyári élmény után, ha elérkezik az idő, minél többen válasszák a mi iskolánkat.” /Molnár Attila/

S ze r to r n at á b or Immár a negyedik éve megrendezett tábor, amely oly sok örömet és magabiztosságot ad a gyerekeknek, hogy valószínű még ezután is jó sok évig élvezhetik a torna és a ritmikus gimnasztika által kapott élvezeteket. Az első évben Virosztekné Szakál Ildikó tanárnő a karikás mozdulatokra tanította a jelentkezőket, akik nemcsak a jezsuita gimnáziumból mehettek, hanem Miskolc bármely iskolájából szerencsét próbálhattak. Voltak, akik nemcsak azért szerettek volna a táborba menni, hogy barátokat vagy tánctudást szerezzenek, hanem hogy megtalálják önmagukat. De persze a táboroknak nemcsak az volt a lényege, hogy játszanak és szórakozzanak, hanem egy olyan tudást elsajátítani, amivel már komoly dolgokat is véghezvihetnek. Lányaink már eljutottak odáig, hogy országos harmadik helyezést érjenek el ritmikus gimnasztika számból. Az idei évre is van egy terve tanárnőnknek. Egy látványtáncot szeretne összeállítani, ami az alaplépéseken kívül sokkal többet rejt magában. Több elem variálása és a külső megjelenésen kívül arra is figyelni kell, hogy minél több olyan figura legyen benne, ami elkápráztatja a zsűrit, meg persze a nézőket is. Több héten keresztül, éjjel-nappal dolgoztak a lányok. Pihenésképpen Ildikó néni Mályiba vitte el a csoportot, hogy felüdüljenek, és újult erővel folytassák a kemény edzést. Bármilyen korosztály jelentkezhet a táborba, kicsik és nagyok egyaránt. És a sok külsős mellett a jezsuitás lányok is meg tudják mutatni, mire képesek. Tanárként mennek oda, és táncokat mutatnak a kisebbeknek, koreográfiákat tanítanak meg nekik, ami nem csak a tudást gyarapítja, hanem egyfajta jövőképet mutat a táborozóknak, hogy el lehet jutni akár a csúcsra. A tizenkettedik évfolyamról Bozsik Annamária, Nagy Dorottya, Barják Panni, Vajda Viktória, és még jómagam is megtapasztalhattuk, hogy milyen egy szertorna táborban példát mutatni, segíteni és táncot oktatni.

N YÁ R I K Ü LÖ N S Z ÁM

K E R É K PÁ RT Ú R Á K ALSÓBB... Július 2-án szerdán reggel indultunk el a Fertő-tóhoz. lányok kocsival a fiúk vonattal mentek. nagyon jól éreztük magunkat az út alatt. Mi ketten már egyszer körbebicikliztük a tavat, mikor negyedikesek voltunk, de most újabb élményekkel gazdagodtunk. Pl. nagyon sokat nevettünk, és használhattuk nyelvtudásunkat is. A túra alatt lehetőségünk volt jobban megismerkednünk egymással, a nyáron sportolni és együtt lenni a barátokkal. Sok szépet és jót láttunk. Pl. utolsó nap az Esterházy kastélyt Fertődön. Köszönjük a segítőknek és tanárok a segítséget és szervezést!

. . . É S F E L S Ő B B É V F OLYAMOKON Idén nyáron ismét megrendezésre került az iskolai bicaj tábor, melynek helyszíne Ausztria és Olaszország volt. Dél-Tirolt jártuk be, mely méltán híres gyönyörű tájairól, és a vendégszerető, kedves emberekről. Első napunk nagy részét az utazás töltötte ki. A hét többi napján, tornászokhoz méltóan csinosítottuk magunkat. Már az első tekerős napokban élményekben gazdagodtunk. Alighogy kiértünk a városból, egy hosszú emelkedőnek néztünk elébe, melyet aztán sikeresen meghódítottunk. A Jó Istennek hála, már ekkor sikerült teljesen eláznunk. Ez később mindennapos eseménnyé vált számunkra. Ennek eredményeképpen fék nélküli biciklinkkel gyakran időztünk kávézókban, várva az eső elálltát. Ha ez még nem lenne elég, a távok meghosszabbításának is megszállottjai lettünk, ugyanis majdnem minden nap eltévedtünk. Ezekkel az élményekkel együtt vált ez a tábor is felejthetetlenné számunkra. Köszönjük a szervezést Vica néninek és Ferenc atyának.

G YA LO G O S Z A R Á N D O K L AT Mint azt sokan tudjátok, a görögkatolikus fiatalok számára a nyár egyik fénypontja az Ifjúsági Gyalogos Zarándoklat. Idén is, ahogy az elmúlt két évben, szintén sokan vettünk részt ezen az eseményen. A Zarándoklat lényege röviden összefoglalva, hogy egy hétig gyalogolunk, felajánlva fáradságunkat és időnket a Szűz Anyának. Minden évben máshonnan indulunk, de a végső célunk Máriapócs. Ebben az évben Sárospatakról indultunk, és körülbelül 110 km-t tettünk meg. Imádkozva, énekelve beszélgetve töltöttük utunkat, és ha megálltunk, közösen fogyasztottuk el az ebédet, illetve imádkoztuk el a Szent Liturgiát, vagy egyegy Vecsernyét. Esténként különféle programokkal készültek számunkra például focibajnoksággal, táncházzal, de aki akart, szabadon beszélgethetett barátaival. A héten egy nap lelki napként volt feltüntetve, amikor kicsit elcsöndesedtünk, magunkba tekinthettünk. Ez éven mintegy 600-an érkeztünk meg Máriapócsra, és a korábbi évekhez hasonlóan 4 csoportban. Zöldek, Sárgák, Kékek és Pirosak. Mi, Jezsusok a zöld csoport tagjai vagyunk (természetesen ez a legjobb), de alapvetően nincs különbség a csoportok között. A félreértést elkerülve ne úgy gondoljátok, hogy egész nap csak gyalogolunk meg imádkozunk. Dehogyis! Minden nap nagyon jó hangulatban telik el. Sokat beszélgetünk, énekelünk, nevetünk, esetleg új embereket ismerünk meg. Persze megvan a helye az imának és a komolyságnak, de nem csak erről szól ez az egész, ne ijedjetek meg! Ha bárki késztetést érezne, hogy szeretné megtapasztalni, milyen zarándokolni, milyen zarándoknak lenni, bátran jelentkezzetek, és nyugodtan forduljatok Hozzánk kérdéseitekkel.

Nyár

N YÁ R I K Ü LÖ N S Z ÁM

T É K ATÁ B OR Nagykállót és Harangodot, a két nyírségi falut egy hosszú, öreg, poros utca és kukorica, búza és dohányföldek választják el egymástól. Július utolsó hetében pedig immár 30 éve lepik el a földutat a régi típusú Volkswagen lakókocsik, a felújított oldtimerek, a sátorral a hátukon érkező országúti biciklisek és a gyalogosak túrahátizsákkal, akik 5 km-t gyalogolnak a kállai busz vagy vasútállomástól. Ha esetleg köztük lennél Te is és nem találnád a két falu között, az erdőben megbújó Téka Tábort nyugodt lehetsz. A helyi öregek igazi büszkeséggel az arcukon segítenek minden „ttháborozónak”. És hogy miért is legyél Téka fan/tag/betyár/örökös jelenlévő? Mert nem lehetsz más! Idén ünnepelte a tábor a fennállásának 30. évfordulóját. Én mindössze 5 éve járok rendszeresen, de ismerek sok olyan családfőt és édesanyát, akinek ez már a 30. tékája volt. Sok korombelinek pedig ez volt a 18. Ők itt voltak már egynéhány hónaposan is és a csűrben aludtak a legjobb magyar prímás élő muzsikájára a deszkapadlóra terített takarókon. A téka rögtön rabul ejt. A homokos dombok, az erdő, a saját tó, a gyönyörű arborétum. A legjobb népzenészek non-stop játéka, a legjobb tánctanárok okításai, a legjobb táncházak, a legédesebb kisgyerekek, akiknek büszkeség, hogy a saját népviseletükben játszhatnak a homokban és, hogy öt évesen az éjféli kalotaszegi legényest végigtáncolják. A nappal büfé, éjjel kocsma kiszolgálása. Az, hogy három nap alatt az egész tábort megismered és utána egész évben tartjátok a kapcsolatot. Amikor 12 nap alatt összesen alszol 7 órát akkor is vagy egy három személyes sátorban ötödmagaddal, vagy egy a homokra terített lepedőn esetleg egy két fa közé feszített függőágyban. Hogy mindenki kérdezés nélkül segít és elfogad. Mert megtanulhatsz agyagozni, citerázni, csipkét verni, táncolni, sarut készíteni, gyöngyöt fűzni, rasztát horgolni, hennát festeni, kosarat fonni és még ezer más dolgot. A végső kimerülés szélén pedig hallgathatod a helyi nénik falusi meséit és legendáit. Vagy lefekhetsz aludni egy függőágyba, és ha szerencséd van még az egyik barátod le is ül melléd és elkezd csángó balladákat furulyázni neked. És legfőképp azért, mert itt sikerül újraértelmezni azokat a dolgokat, amikre az átlagos hétköznapokban nem jut idő. A barátságokat, hiszen a tékásokkal gyakorlatilag egyszer találkozunk egy évben, mégis kitartunk. A magyarságot, hiszen vannak családok, akik külföldről járnak haza minden évben. És az összetartozásról és az összetartásról. Mert aki itt megfordul, az számon van tartva, arra emlékeznek és annak a véleménye már nem veszett el, és mert csak mi tudjuk, mit rejt a Girhiny-féle mackó, milyenek a tékás lábak, mennyire vagány viselet a hippiszoknya-bikini vagy, hogy mit jelent hajnali ötkor száz emberrel moldvaizni. És mert minden magyar ember tékás valójában csak keveseknek szólnak!

Magis

A Magis újság szerkesztősége pályázatot hirdet! Azon 8-12. osztályos diákok jelentkezését várjuk, akik szeretnének publikálni az iskolaújságba, éreznek magukban írói vénát, szeretnének tagja lenni egy rendkívül sokszínű szerkesztői közösségnek. Pályázni egy fogalmazással lehet, az alábbi címek közül választva: - Van-e értelme a házasságkötésnek napjainkban? - Kísérletezés az állatokon: elítélendő vagy támogatandó? - Csak a templom falai között találhatjuk meg az Istent? Terjedelem: 600 szó (Times New Roman, 12p, 1,5 sorköz) A pályamunkákat az iskolaujsag@jezsu.hu email címre várjuk!