MAGIS - 2014. Ősz by MAGIS

Magis 2014. Ősz

Szalagavató Új arcok az Iskolalelkészségen Szimfonikus koncert énekkarunkkal

TANÉVKEZDÉS

tartalom Pakot Géza SJ: Új arcok a Lelkészségen Pákozdi Zsófia: NÉZŐPONT - Őszi kirándulások Szalagavató Molnár Ádám: Görög-nap Kaiser Zsófi: Trick or Treet? Bársony Kata: Énekkari utazás Velehradba Tringel István: Szimfonikus koncert énekkarunkkal Nagy Ernő SJ - A jezsuita testvéri hivatásról Paholics Erzsébet: JÖSZ? Én jöttem! Reflexió

4 6 8 11 12 14 16 18 20 22

Magis - A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolaújsága II. évfolyam 2. szám Felelős kiadó: A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Diákönkormányzata, Dabasi-Halász Zsigmond • Főszerkesztő, tördelő, designer: Janka György • Szerkesztőbizottság: Dabasi-Halász Zsigmond, Demjén Dorottya, Einbeck Adrienn, Emri Dorottya, Hámori Fruzsina, Kaiser Zsófi, Molnár Ádám, Pákozdi Zsófia, Szabó Nóra • Fotó: Elek László SJ, Imregh András, Lucas Breuer, Polák Péter, rgbstock, Studio Bakos, Google Képkereső Kapcsolat: www.jezsu.hu, iskolaujsag@jezsu.hu,

/magisujsag (Magis)

Kedves Olvasóink! Egy iskola életében a 20 év még kisgyermekkornak számít. Tanuljuk, hogyan lehet hagyományt teremteni ünnepeinkből, hogyan lehet jól kommunikálni a kritikus helyzetekben, hogyan lehet nevelni a matematika órákon, a szünetekben és a sportnapon egyaránt. Közösségeket alakítani nem csak a diákok, de a tanárok és a szülők között is. Beszélgetek volt tanítványaimmal és megnyugvás tölt el, mert Budapesten, Debrecenben, Miskolcon tartják a kapcsolatot, többségük számára „odakint” még fontosabbá válik a közös értékrend. Amikor a végzős évfolyam számára a szalagavatóval elindul az elengedés tanárok és diákok részéről egyaránt, amikor az Adventben annyira vágyunk az elcsendesedésre, keressük a belső békénket, akkor tudnunk kell, hogy ez egy folyamat, melyet talán megélhetünk így is: Reményik Sándor: Béke Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer bomba: kárbament, De kárt nem okozott. Bent: Csend. A Béke itt kezdődik. Bent: Csend. Isten hozott.

Gulyásné Vastag Irén igazgatóhelyettes

Iskolalelkészség Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium jezsu.hu

Ú J A R CO K A L E L K É S Z S É G E N A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium lelkészségének egén 2014. szeptembertől új csillagok kezdték meg egyre bátorodó mosolygós ragyogásukat. Lévén, hogy Bálint atya csillagát jól (f )elvitte az Úr, egészen Írországig, szükségessé vált, hogy P. Provinciális gondoskodjon a magára maradt nyájról. Jó pásztorokat keresett, és meg is találta a legjobbakat (mert, ha nem így lenne, akkor biztosan tovább keresett volna). Mivel biztosra ment, ezért nem egy, hanem három embert is küldött e feladatra. Részben arra gondolhatott, hogy így aztán bárki megtalálhatja a kedvére valót, és nem lesz veszendőbe menő ifjú lélek. Provinciális atya először is egy jó vezetőt nevezett ki a csapatnak Attila atya személyében. Igen ám, de mivel ő a kicsiben hű volt ezért sok más feladatot is kapott onnét, ahol azokat osztják, és így az itteni lelkészségi csapaton kívül nem csak a helyi jezsuita közösség vezetésében, hanem a jezsuita rendtartomány tanácsában, a jezsuita fiatalok képzésében, és még több nagyhorderejű dologban méretteti meg magát. Jól jött hát Ernő testvér belépése a lelkészség vérkeringésébe, vagy lelki áramlásába. Az ám, de ő is hasonlóan kitartó hűsége folytán szintén kapott más feladatokat is. Azért, hogy a jezsuiták ne soványodjanak le, avagy hitványodjanak el, ahogyan mondják a csángó barátaink, Ernő testvér felel. Ő a rendházunk „minisztere”, ami szolgálót jelent, és bár nem jár vele miniszteri fizetés ő szeretettel végzi napi figyelmes munkáját. Harmadiknak, és tizenegy év után újra megméretve magát a diákok sűrűjében, pár hónapra Géza atya is a csapathoz tartozik, azzal a szándékkal, hogy a tavasz folyamán majd tovább vigye az itteni kincseket Szatmárnémetibe. A három jezsuita testvér három testőrként állja el a gonosz útját, és segíti a diákok, tanárok és szülők lelki növekedését. És mivel Dumas megírta, így mint a könyvben, örömmel látjuk a mi D’Artagnanunkat, Boronkai József atya lendületes személyében. A lelkészségi szoba melletti hirdetőtábláról már három hónapja négyen mosolygunk rátok, és várunk oda egy szóra egy beszélgetésre különböző időkben. Ezen kívül a lelki szolgálataink talán a legcsábítóbbak a lelki életre vágyók számára. Ott találtok minket a szentmiséken, lelki napokon, önkéntesség kísérésében, bérmálkozásra készítésben, gyóntatásban és lelki vezetésben. Bárhol elkaptok, a tietek vagyunk, értetek.

BORONKAI JÓZSEF C S Ü TÖ RTÖ K : 08 : 0 0 - 0 8 : 4 0

I S KO L A L E L K É S Z S É G

A N D R Á S AT T I L A S J HÉTFŐ: C S Ü TÖ RTÖ K :

12:00-16:00 19:00-21:00

I S KO L A L E L K É S Z SÉG F I Ú KO L L É G I UM SEKREST YE

PAKOT GÉZ A SJ

KEDD: C S Ü TÖ RTÖ K :

12:00-16:00 14:00-16:00

ISKOL ALELKÉSZSÉG ISKOL ALELKÉSZSÉG

N AG Y E R N Ő S J S Z E R DA : C S Ü TÖ RTÖ K :

12:00-16:00 12:00-14:00

I S KO L A L E L K É S Z SÉG I S KO L A L E L K É S Z SÉG

…hogy úgy lássuk a világot, ahogy Ő látja, hogy úgy szeressünk, ahogyan Ő szeret, és úgy cselekedjünk, ahogy Ő cselekszik.

Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium

jezsu.hu Ösz

iskolalelkeszseg@jezsu.hu

PRO G R A M O K

NÉZŐ P O N T - Ő S Z I K I R Á N D U L Á S O K Október másodig hétvégéjén iskolánk majdnem minden osztálya vagy évfolyama, együtt töltött egy szombati napot, és az ország valamely területén kirándultak, megismertek egy várost vagy különböző kulturális programokon vettek részt. Ezeket az élményeket szeretném megmutatni Nektek ezért, néhány osztály egy-két diákját kértem fel, hogy meséljenek egy kicsit. A 8.a. osztály, Szentlélekre ment a kirándulni, erről az útról György Esztert kértem meg, hogy mondja el milyen volt: „Szombaton reggel, busszal mentünk fel Szentlélekre és a helyi kalandparkban kezdtük a napot. Nagyon-nagyon izgalmas volt és amikor mindenki végigcsinálta a pályát, szalonnát meg mályvacukrot sütöttünk. A nap végén lesétáltunk a helyről és közben mindenki tudott beszélgetni a többiekkel. Szerintem emlékezetes volt, mindenki jól érezte magát.” Berindza Petra, Csapó Dóra, Révész Eszter és Szabados Natália a 9.b városnézésére gondolt vissza kérésemre, de most Dóri élményeit olvashatjuk el: „Mint minden más osztály, mi is október 11.-én indultunk el az osztálykirándulásra.¬ Különös izgatottsággal vártuk ezt a napot, milyen is lesz az új osztályfőnökünkkel a kirándulás. Csilla néni egy egri utat tervezett nekünk. Szombat reggel a Tiszai-pályaudvaron gyülekeztünk. Elég kevesen voltunk az osztálylétszámhoz képes, de így is megtöltöttünk egy fél vagont. Már az odautazás is remek hangulatban telt el. Mikor megérkeztünk Egerbe, kettévált az osztály, egyik fele Csilla nénivel, míg másik fele András bácsival tartott. A Csilla nénis csoport először a Szemfényvesztés kiállításhoz ment, ahol mindenki kapott egy fehér botot, mintha vakok lennénk, és egymásba kapaszkodva beléptünk a sötétségbe. Az elején mindenki óvatosan lépdelt, nyúlt bárhová is, majd a végére magabiztosan járkáltunk, tapogattunk jobbra-balra. Ez után helyet cseréltünk a másik csoporttal, akik a Varázstoronyban voltak. Miután sok-sok lépcsőt megmásztunk, elértük a bemutató termet a 6. emeleten, ahol leültünk és meghallgattuk a különféle beszámolókat a kiállított tárgyakról. A beszámoló után mi is kipróbálhattuk a kísérleteket. Nos, hát az osztály nagy lelkesedéssel fogdosott meg mindent, amit csak lehetett, kivéve a Csillagászati Múzeumban, mert ott csak figyelni lehetett. Aztán megint megtettünk jó pár lépcsőfokot, míg felértünk az épület legtetejébe, ahol az 1700-as években készült, működő Camera Obscura (periszkópot) láthattuk, ami a város különböző helyeit mutatta be egy nagy fehér asztalra kivetítve. Ezután már csak a hazautazás maradt, de előtte is bementünk a Sárvári Cukrászdába, egy finom fagyira, amit az állomáshoz vezető úton elnyaltunk. Ez egy rövid, ámbár csodálatos osztálykirándulás volt, ahol új értékeket tapasztalhattunk meg.”

Magis

A 10. évfolyam túrájáról Gedeon András mondott néhány szót: „Idén az őszi évfolyamkirándulásunk a Hernád-áttörésnél volt. 3 óra buszozás után végül eljutottunk úti célunkhoz, majd nekivágtunk a körülbelül 5-6 órás túrának. Az elején tettünk egy negyedórás tiszteletkört egy füves réten, majd ezután már célirányosan haladtunk. Nagy sárban kellett gyalogolni, megesett, hogy valaki megcsúszott és egy időre lett egy fekete osztálytársunk is. A túrán mindenkinek rendesen oda kellett figyelni, hogy hova lép, meg hogy kapaszkodik-e, hiszen könnyen lezúghattunk volna a Hernádba. Ha ember nem is, de pulóver esett a folyóba és a tulajdonos kevesebb teherrel gyalogolhatott tovább. Egyszerűen csodálatos volt az a hely és szerintem nem is volt nehéz túra, de ezzel nem mindenki ért egyet.Utunk során több csoportra szakadtunk, elég nagy hézagokkal a csapatok között. Így történhetett,hogy az első szakasszal 1 órával hamarabb értünk oda a buszhoz,mint a többiek. Ja,hogy rövidítettünk? Ugyan! Jól éreztük magunkat, és sok emléket vihettünk haza magunkkal.”

Ősz

PRO G R A M O K

SZ AL AGAVATÓ Iskolánkban 2014. november 14.-én került megrendezésre végzős diákjaink szalagtűző ünnepélye. A hálaadó szentmisét és a szalagtűzést rövid ünnepi műsor követte. A templomból a csarnokba átérvén tekinthették meg vendégeink az osztálytáncokat, és a szalagavató filmeket. De hogyan tekintenek erre az eseményre maguk a „maturandusok”? Következzék a három osztály élménybeszámolója. 12.A A 12. a osztály nagyon sokat készült a szalagavatóra, sokat dolgoztunk azért, hogy megvalósuljon az amit elképzeltünk. Sajnos sokszor volt konfliktus, mint minden normális szalagavatón, de úgy érzem abszolút túl tudtunk lendülni ezeken az akadályhelyzeteken. A táncot sokszor gyakoroltuk külön, a táncpróbákon kívül, mindenki igyekezett, hogy fejlessze önmagát. A videóval is nagyon sokat dolgoztunk, 3 napon keresztül vettük fel a jeleneteket. Az ötleteket O. Ákos megszerkesztette, összeírta, majd Olivér vágta össze és rakta egybe az egészet. Persze rajtuk kívül mindenki ötletelt vagy segített valamiben. Mindenki részt vett mindenben, és ilyen dolog már rég történt az osztályunkban. Ebbe mindenki beleadta szívét lelkét, mindenki komolyan vette. Ez az esemény össze is hozta az osztályunkat, elhozta a várt eredményt. Mivel csapatban kellett dolgoznunk, meg kellett tanulnunk jobban elfogadni egymást, ami persze nem egykönnyen ment, de erre az egy napra úgy érzem mindenkinek sikerült félretenni előítéleteit. Természetesen az osztályfőnökeink nélkül nem jött volna létre semmi, és a többi ember, akik mind mind segítettek ezt létrehozni sem. Nagyon

Magis

nagy hálával tartozunk nekik ezért. Nagy előny volt még az is számunkra, hogy mindent időben elkezdtünk ezért semmi nem maradt az utolsó pillanatra. Minden elkövetkező tizenkettedikesnek ajánlom figyelmébe, hogy ezt a tanácsot fogadja meg. Demjén Dorottya 12.B Swing, keringő,cha cha cha; vörös kék vagy esetleg zöld szalag, arany vagy ezüst betű, minták, meghívások, veszekedések, próbák, szavazások, ruhák, dalok, próbák és próbák. Ezek jellemezték az életünket egészen szeptembertől, mert az okosok szerint időben el kell kezdeni szervezkedni, hiszen az a két hónap egy pillanat alatt elszáll. Igazuk volt! Az egyik pillanatban még vasárnap délután az osztálytáncunk felét küszködjük ki magunkból, a másikban pedig már az osztálytánchoz öltözünk át a nagybetűs SZALAGAVATÓN. Ami a miénk. Láttunk már belőle legalább hetet, éreztük, hogy ez már valami, de azt, amit akkor és ott jelentett, azt nem lehetett előre elképzelni. Együtt voltunk. Furcsamód nem jobban vagy erősebben, mint egy átlagos iskolai napon. Természetes volt kimenni a szalagért, mert úgy gondoltuk megérdemeltük. Bármelyikünk kapott épp szalagot egy kicsit mindannyiunkra feltűzték. Hiszen tudtuk, hogy egyikünk mennyit szenvedett a matekkal, vagy, hogy a másikunknak mennyire nehéz volt még a tavalyi év is beilleszkedés szempontjából. De senki sem bukott el! Büszkék voltunk egymásra! Megcsináltuk! És ebből a „megcsináltukból” azt emelném ki, hogy mi csináltuk meg. Az egész este azért volt fantasztikus, mert azzá tettük. Azért táncoltak ennyire szívvel-lélekkel a fiúk, mert a lányok nyolc éve dicsérik őket. Azért voltak önfeledtek és csinosak a lányok, mert mióta az eszünket tudjuk a fiúktól, mint őszinte barátoktól kapunk bókokat. Azért szórakoztunk ennyire jól, mert nyolc éve minden nap ezt tesszük. Mosolyt csalunk egymás arcára, megmutatjuk, hogy sosem vagyunk egyedül és, hogy semmisem lehet annyira rossz, hogy egy nevetés ne férjen bele. A szalagavató ezért jelentett nagyon sokat és adott lökést a következő nehéz hónapokra. Mert megmutatta, hogy mi mindig együtt vagyunk. Hámori Fruzsina 12.C Sokan mondták nekem, hogy a gimnáziumi évek lesznek életem legszebb évei. Először nem értettem, sőt úgy éreztem nem is tapasztalhatom meg ezen időszak szépségeit. De aztán eljött az az év, amelyről valahogy legbelül mindig is éreztem, hogy fontos szerepet fog betölteni életemben: végre valahára végzős lettem. Tudtam, hogy ez mivel jár együtt és lelkesen vetettem bele magamat – osztálytársaimmal együtt – az elvégzendő feladatok sokaságába. Már nagyon vártuk a szalagavatót, hogy a sok munka, amit belefektettünk végül megtérüljön. Gondolni sem mertem volna, hogy ennyire meghatározó élmény lesz. A tömérdek próba és gyakorlás után, már csak azzal kellett foglalkoznunk, hogy átéljük a pillanat varázsát és élvezzük az egészet, sodródjunk az eseményekkel. Hiszen itt minden rólunk szólt. De talán a legfontosabb hozadéka ennek az eseménynek, hogy az osztály közössége még az eddigieknél is erősebbé tudott válni, amit mi sem bizonyít jobban, mint a közösen előadott osztályprodukció hangulata. Számomra örök emlék marad a szalagavató, mert megéltem, hogy milyen jó egy csapat tagjának lenni és mennyire fontos, hogy az ember életében legyenek olyan személyek, akikre feltétel nélkül számíthat. Tóth Tibor

Ösz

PRO G R A M O K

Magis

GÖRÖG-NAP Magasztald, én lelkem, a mindenkorszűz Istenszülő drága oltalmát! Október elseje a görög katolikusság számára egy fontos esemény. Ugyanis ekkor ünnepeljük Szűz Mária oltalmát. Nálunk a Jezsuban ez még különlegesebb nap a görögök számára, hiszen az elmúlt két évhez hasonlóan ismét ekkor tartottuk a már hagyománynak számító Görögnapot. Az miskolci egyházi iskolák görög katolikus diákjai évek óta összegyűlnek gimnáziumunkban és egy Liturgiával majd az azt követő játékos sportos vetélkedőkkel jelképezik az egységet. Az elmúlt évekhez képest idén változás történt. Míg régebben inkább a sportversenyeken volt hangsúly és minden iskolának meg volt a csapata, ebben az éven vegyesen álltak össze a csapatok. Mielőtt a diákok beléptek a templomba, mindenki kapott egy jelzés, amivel később megalkottuk a csapatokat. 10 csapat volt, vegyesen jezsusok, fráteresek, fáysok, kossuthosok. Az Iskola területén 3 helyszín volt és mindegyik helyen még 3 állomás. Az első hely, Bizánc nevét viselte és a templomban volt. Itt liturgikus szempontból ismerkedtünk meg az ünneppel. Az egyik állomáson mindenki kézügyességét kihasználva alkotott egy címert, hogy mit jelent számára az ünnep és mi a fontossága. A másik állomáson az ünnep fő énekével illetve a történetével ismerkedtünk meg. És a harmadik helyen pedig egy bibliai tesztet kellett kitöltenünk. A következő helyszín Athén volt, mely a templomudvaron volt. Itt egyházunk ikonjaival ismerkedtünk meg illetve különösképpen talán az egyik legszebb ikon történetével és jelképeivel, mégpedig Andrej Rubljov, Szentháromság ikonjával. A harmadik állomáson pedig egy óriási puzzle volt a feladat illetve különféle csapatépítő játékok. A legutolsó helyszín Spárta volt a sportpályán. Mint az tudjuk Spárta híres volt a hadseregéről és a katonai kiképzésekről, ezért itt is, az első állomáson, az erőnléten volt a hangsúly, mégpedig a street-workout pályán. A másik két állomás, már kikapcsolódás volt, hiszen itt a sportokkal ismerkedtünk, természetesen mindenki egy csapatként. Összességében, annak ellenére, hogy ez a nap mindenki számára új volt, nagyon kellemesen telt el, és merem állítani, hogy mindenki élvezte és megismerkedett más iskolák görög katolikus diákjaival. Folytatása jövőre…

KU LT Ú R A

HA L LO W E E N - T R I C K O R T R E AT ! Október 31-e... a rémségek éjszakája... Amerika egyik legelegánsabb és legszínesebb ünnepe a Halloween. Mindenki a legtöbbet hozza ki mind a díszítésből, mind pedig a kosztümökből. Mindannyian hallottunk már vámpírokról, vérfarkasokról, tündérekről, zombikról. Azt hinné az ember, hogy ezek mind csak a mesékben és filmekben léteznek, de Halloweenkor minden valóságossá válik. Az utcák tele vannak űrlényekkel, hercegnőkkel, mesebeli lényekkel vagy hősökkel. A gyerekek házról házra mennek cukrokat es csokikat próbálnak kicsalni a gazdáktól. Általában kisgyermekek szokták a házakat járni persze szülőkkel, mert hát ez a rémségek ünnepe. A nagyobbak csoportokba rendeződve elmennek vagy jelmezes buliba, ahol ugyanúgy ki kell öltözni, vagy pedig rendeznek erdőkbe ijesztgetéseket, ahol ember nem marad sikoly nélkül. De menjünk vissza a legalapvetőbb témához, ami hajtója a Halloween-nak. A töklámpás. Eredete egy régi ír mondából származik, amiben Lámpás Jacknek, egy részeges, ám de csalfa fráternek sikerült rászednie az ördögöt. A részeges Jacknek sose jutott volna eszébe, hogy templomba menjen, de még a közelébe se, hacsak nem nyílt ott egy kocsma. Inkább hulla részegre itta magát minden nap, minden percben. Ha vesszük az ördög és sátán szerepét, akkor Jack a kortyokban az ördög kísértését látta, de hát egy gyenge embernek hogy lenne ereje ellenállni a csábításnak. Jack mégis rafinált módon megoldotta a helyzetet. Rá kellett vennie a sátánt arra, hogy befejezze a kísérgetést, de hát ez az élete, nem lesz könnyű dolga Jacknek. Kivitte egy hatalmas fához, majd egy kecsegtető ver-

Magis

sengéssel rávette az ördögöt, hogy más�szanak fel a fára, nyilván aki gyorsabban megy fel, az győz. Legyőzve a büszkeségét, Jack megvárta, hogy a sátán felmásszon, és egy keresztet vésett a fába, hogy ellenfelét megakadályozza a lejutásban. Bosszúból Jacket halála után nem eresztette be a jól megérdemelt Pokolba, ráadásul a Menny kapui sem nyíltak meg a haszontalan életű lélek előtt. Az örök száműzetésre ítélt Jack egy fáklyát vihetett csak magával - amelyet, a fény hatékony megőrzése miatt egy tökben helyezett el - és így járta, s járja azóta is az éjszaka sötétjét. A babonás emberek, hogy elűzzék Jacket, egy lámpást raknak a házuk elé, vagy az ablakukba.

LÁTOGASD MEG ISKOLÁNK EGYÉB ONLINE FELÜLETEIT IS!

/ jezsu Iskolánk Facebook oldala / magisujsag A MAGIS Facebook oldala / fmjezsu Iskolarádiónk Facebook oldala / jezsuvideo Iskolánk Youtube csatornája / jezsu Iskolánk Soundcloud fiókja

ÉNE K K A R

ÉN E K K A R I U TA Z Á S V E L E H R A D B A Az útnak november 21.-én reggel, vágtunk neki. Győrben megnéztük a bencések templomát, aztán mindenki kapott egy kis szabadidőt. Sokan ültünk be egy-egy kávézóba, hogy igazán felébredjünk. A győri állomás után néhányszor még megálltunk pihenni, de egyébként kitérő nélkül haladtunk Velehrádig. Velehrádban egy nagyon kedves hölgy lett a vezetőnk. Megmutatta a szállásunkat, aminél akadt némi bonyodalom, ugyanis minden koedukált volt. Ez különösen az esti fürdéseknél szült érdekes helyzeteket. Délután végigültünk egy cseh nyelvű misét, amiből természetesen egy szót sem értettünk. Este pedig minden ország bemutatkozott. Mi a La Manchával és annak Búsképű lovagjával mutatkoztunk be. Másnap viszonylag korai reggeli után, ami meg is látszott mindenkin, ellátogattunk egy kimondhatatlan nevű falucskába és az ott kapott szabadidőnkben fel is fedeztük azt. Ezután énekpróbákat tartottunk és következett a nagy koncert. Az előrelátó lányok jól jártak, mert a hálózsákokban nem fagytak szét. Ellentétben a fiúkkal... Néha úgy éreztük, hogy a többi kórus bravúrosabb, de ahogy Klári néni fogalmazott: „mi egy komolyabb szintet képviseltünk”. A konferanszié pedig így köszönt el tőlünk: Gratulálunk és köszönjük magyar barátainknak, hogy itt voltak. Jövőre is visszavárjuk őket! Este néhányan úgy gondoltuk, hogy csapunk egy saját bulit a „cseh disco” helyett. Ahová lassan a többi ország képviselői is átszivárogtak. Így a buliból végül táncház lett, de legalább megtanultunk polkázni. Másnap délelőtt indultunk haza. Mosonmagyaróvár volt a cél, de még előtte megálltunk Pozsonyban. A kórus férfi tagjainak egy része végigénekelte Pozsony utcáit, minden pozsonyi lakos nagy örömére. Később az árkádok alatt mi is csatlakoztunk hozzájuk. Az egész kórus énekelt, nem csak a jelenlévők, hanem a saját örömünkre is. Utolsó állomásunkon, Mosonmagyaróváron, együtt miséztünk a helyiekkel, akik ezután vendégül láttak minket. Végül hajnali egy órakor érkeztünk vissza Miskolcra. Akkor csak a fáradságot éreztük, amit csak több nap alatt sikerült kihevernünk, de az élmények ennél jóval többet adtak és tovább megmaradnak.

Magis

Ă&#x2013;sz

ÉNE K K A R

SZIMFO N I K U S KO N C E RT É N E K K A R U N K K A L Legelső találkozásunk a Miskolci Szimfonikus Zenekarral a Malomban történt meg, ahol először próbáltuk el közösen, az akkor számunkra már 3 hónapja jól begyakorolt énekeket. Vagy mégsem olyan jól? Ezt a kérdést jogosan tehettem volna fel magamnak a hosszúra nyúlt próbánk alatt. Nehezen találtuk az összhangot és nehezen értettük meg egymást, két tucat felnőtt muzsikus és több mint száz fiatal, tehetséges énekes. Ámde többszöri eléneklése egy-egy éneknek mégiscsak meghozta a várva várt eredményt, talán annál többet is. Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy a hideg futkosott mindannyiunk hátán, ahogy megszólaltunk a zenekarral együtt. Hosszú, fárasztó, de tanulságos estén voltunk túl. Nagyon sokat emlegettük még azt a próbát a következő kóruspróbákon és próbáltunk minél jobban építkezni belőle. Elérkezett a koncert napja. Kissé félve, de várva a kora esti koncertet igyekeztünk le a Miskolci Művészetek Házába. Egy rövid iskoláról való áthangolódás után már a koncertteremben is voltunk, ahol újra a zenekarral közösen elpróbáltuk az énekeket. Kezdeti nehézségek után megint összeálltak az énekek s már magunk előtt láthattuk, hogy is fog kinézni ez a koncert. Mindannyian tudtuk, itt már nincs visszaút. Klára néni jól megszokott lelkesítő beszéde segített minket abban, hogy ne féljünk megmutatni mindazt, amit tudunk. Tudtuk jól, egy jó dolog van a zenében: amikor üt, nem érzel fájdalmat. Azt akartuk, hogy üssön, hogy igazán jó legyen az, amit csinálunk. Így álltunk ki a nézőközönség elé, akik teltházzal fogadtak minket. A koncert, bátran jelentem ki, nagyon jól sikerült és óriási sikerünk volt. Minden dal úgy sikerült, ahogy

Magis

azt jó előre elterveztük és begyakoroltuk. Működött az összhang a zenekar és a kórus között, nem volt érezhető a különbség a zenekar profizmusa és kórusunk amatőrizmusa között. Sikerült felnőnünk a feladathoz! Boldogsággal és örömmel töltött el mindnyájunkat, hogy énekelhetünk olyan sok embernek tiszta szívünkből. Azt csinálhattuk, amit igazán szeretünk, közösen! Ez egy nagyon nagy élmény volt számunkra, ami nagyon kevés gimnáziumi kórusnak adatik meg, mi megkaptuk ezt a lehetőséget és éltünk vele! Szerencsésnek és büszkének éreztük magunkat. Egy nagyon jó estét zártunk magunk után, amiből azt hiszem, még nagyon sokáig tudunk építkezni. Újabb és újabb szép dalokkal készülünk az elkövetkező időben és megannyi szép pillanatot szeretnénk még szerezni a hallgatóságnak, de legfőképpen önmagunknak!

Ă&#x2013;sz

JEZ S U I TA

NAGY E R N Ő S J - A T E S T V É R I H I VATÁ S R Ó L Örömmel írok az iskolaújságba. Az ünnepélyes tanévnyitón ugyan bemutattak röviden, de ez most egy személyesebb lehetőség. Nagy Ernő jezsuita szerzetes testvér vagyok, 56 éves. A Bükk túlsó oldaláról, Bükkszékről származom. Egerben, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségiztem 1977-ben, biológia szakon. Keszthelyen pedig növényvédelmi üzemmérnök lettem. Voltam katona másfél évig, tartalékos alhadnagyként szereltem le. Aztán disszidáltam Kanadába, 6 évig éltem Vancouver-ben. Ott dolgoztam bizsukészítő kisüzemben, szelektív hulladékgyűjtésnél, voltam favágó, takarítottam éttermet, és végül egy fitness klubban voltam takarító és karbantartó. 1992-ben tértem vissza Magyarországra, és léptem be Jézus Társaságába. Az 2 éves újoncidőt Szegeden töltöttem, majd 5 évig a Pesti Jézus Szíve templomunk melletti rendházban éltem. Itt plébániai hittant tanítottam és jezsuita jelenlét voltam a 327. számú Loyolai Szent Ignác cserkészcsapatnál. 1999-ben Ádám János atya (akkori tartományfőnök) áthívott a budai rendházba, hogy a titkára legyek. Végül 15.5 évet töltöttem a Sodrás utcában. 2014. augusztus 16-án költöztem Miskolcra. Jónak érzékelem az iskolai, kollégiumi légkört. Jók az itt dolgozó és tanuló emberek is, ki-ki a maga módján. Nemrég elvégeztem Dobogókőn a lelkivezető és lelkigyakorlat-kísérő képzést. Szeretettel várok mindenkit az iskolalelkészségen beszélgetésre vagy egy nyugodt együttlétre. Néhányunknak szükségünk van egy csendes pontra, a „nyugalom szigetére”. 2014. november 30-án nyitotta meg Ferenc pápa a megszentelt élet évét, a szerzetesek évét. Én nem vagyok pap, hanem szerzetes testvér. Hármas szerzetesi fogadalmat tettem (szegénység, nőtlenség és engedelmesség), és egy jezsuita közösségben élek. Nem misézek, nem gyóntatok, de sok mást végezhetek, amihez nem szükséges a papszentelés: például lelkigyakorlatok szervezése és kísérése, lelkivezetés stb. Áldott ünnepeket és boldog újévet kívánok Isten áldásával, Ernő testvér

Magis

Jézus Társaságába mindig is tartoztak olyan szerzetesek, akiket soha nem szenteltek pappá, ám ők is Loyolai Szent Ignác lelkiségében kívánták Jézust követni, és munkájukkal a Társaságot segíteni. A jezsuita testvérek szolgálatukban adottságaikat, képzettségüket osztják meg, hittapasztalatuk részeként. Ha valahol, itt konkréttá válik a jezsuita mottó, a másokért élő ember víziója! Ez a csendes szolgálat lekisége, amely a jó talajt készíti elő. Ahogy az evangéliumok felsejtetik a názáreti Jézus csendes munkás éveinek szellemiségét. A hűség a munkában és a hűség az imában, ami alapja a kontemplatív életformának. Mi teszi napjainkban a jezsuita testvéri hivatást vonzó és járható életút lehetőségévé a szerzetesi élet iránt érdeklődő fiatal férfiak számára? Kötetünkben erre keressük a választ.

Ösz

ÖN K É N T E S E K

PAHOLICS ERZSÉBET - JÖSZ? ÉN JÖTTEM! Az én itteni történetem áprilisban kezdődött. Akkor olvastam először arról, hogy a 2014/2015-ös tanévben Jezsuita Önkéntes Szolgálatot (JÖSZ) hirdetnek itt, Miskolcon. Akkoriban úgy érzetem, hogy nagyon elfoglalt vagyok ezzel az életnek nevezett dologgal: próbáltam élni az egyetemisták szokott pörgős, tanulós, bulizós mindennapjait, ennek minden szépségével és nehézségével együtt. De nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy oké, csinálom, csinálom, mert egyszer eldöntöttem, de közben nincs időm (meg persze bátorságom) ránézni, hogy vajon ez-e a megfelelő út, itt vagyok-e a legboldogabb, itt vagyok-e a leginkább önmagam. Így hát egyre gyakrabban játszogattam a gondolattal, hogy ki kell próbálnom valami újat. Pusztán azért, hogy kikerüljek a szokott helyzetekből és megoldásaikból. Hogy másként lássak dolgokat. Hogy más legyen a fontos: új legyen a feladat, új legyen a napirend, újak az emberek. Mert az új mindig hoz valami változást, valamilyen irányba történő elmozdulást. (Akár előre, akár hátra.) Viszont ahhoz bevallom nem volt elég merszem, hogy egy teljesen ismeretlen helyen és környezetben próbáljak meg eltölteni egy évet, egyedül. Ezért is akadt meg a szemem ennyire Miskolcon, mert ide mint ismerős jöhettem vissza. És hogy mit is csinálunk mi itt négyen az Avason? Mást, mint eddig. Korrepetálunk iskolákban, időseket és betegeket látogatunk, gyerekekkel foglalkozunk, parkosítunk, ebédet osztunk. Próbálunk bekapcsolódni az itteni létbe, megismerni egymást, azokat, akikkel együtt lakunk, akikkel napi kapcsolatban vagyunk. Próbálunk otthont varázsolni az ismeretlenből. Próbálunk megfelelni a saját elvárásainknak és persze sokszor másokénak is. Próbálunk önkéntesként beilleszkedni abba a társadalomba, ahol kevés dolgot lehet önként csinálni. (És közben pedig egy Hiperkarma szám jár a fejemben, amit nagyon szeretnék érezni és másokkal éreztetni: „Sosem voltunk senkik…”)

Magis

HIRDETÉSEK

Ösz

REFLEXIÓ LELKIGYAKORLATOK

Mint minden évben, rendhagyó módon idén is lelkigyakorlattal kezdték az évet a 9-10. évfolyamos diákok Kurtabércen. Az imádságos csönd mellett játékok és tábortűz is szerepet játszott.

KASZAP-HÉT

A jubileum évében iskolánkban Kaszap-hetet tartottunk, melynek keretében játékos vetélkedő, kosárlabda- és futball bajnokság került megrendezésre Kaszap István tiszteletére.

3 SZÜRETI BÁL Az immár hagyománnyá vált szüreti retro bál október 17.-én került megrendezésre. Az est folyamán a táncos blokkokat fellépők színesítették.

2014. ŐSZ SZALAGAVATÓ

12. évfolyamunk szalagavató ünnepélyére 2014. november 14.-én került sor. A templomi mise és ünnepi műsor után a tornacsarnokban folytatodótt a program az osztálytáncokkal és -filmekkel.

ÉNEKKAR

A Magis kórusnak két nagy eseménye is volt az őszi évszakban: novemberben a Miskolci Szimfonikus Zenekarral koncerteztek a Művészetek Házában, s még e hónapban Velehradban is részt vettek egy kórustalálkozón.

SZÍNHÁZ BÉRLET Az idei évadban bérletünkkel eddig négy előadást tekinthettünk meg: - IV. Henrik - A víg özvegy - Rigoletto - Illatszertár

„FELTÁMADT-E BENNETEK A VÁGY, HOGY JÉZUS TANÍTVÁNYAIVÁ VÁLJATOK?”