MAGIS - 2014. Május-Június by MAGIS

Magis 2014. Május-június

Nézőpont: Róma EYE project 2014. Kosárlabda döntők

BALLAGÁS

tartalom kulTúra Demjén D., Einbeck A.: NÉZŐPONT Hámori F.: Könyvajánló

sport 4 6

tanulás Molnár E.: EYE Project 2014 Kozma R.: TANÁRINTERJÚ

7 8

szórakozás, programok Ormay N.: Filmajánló Pákozdi Zs.: Velehradi project Baksay S.: Parázs csoport missziója

9 10 11

Molnár Á.: Kosárlabda döntők

aktuális Szabó N.: Ballagás

környékünk Kaiser Zs.: Elme Háza

Magis - A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium iskolaújsága Megjelenik havonta. I. évfolyam 5. szám Felelős kiadó: A Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium és Kollégium Diákönkormányzata, Emri Dorottya Főszerkesztő, tördelő, design: Janka György • Lektor: Tóth Péter • Szerkesztőbizottság: Elek László SJ, Mozgó Endre, Baksay Sára, Dabasi-Halász Zsigmond, Demjén Dorottya, Einbeck Adrienn, Emri Dorottya, Hámori Fruzsina, Kaiser Zsófi, Kozma Richárd, Molnár Ádám, Ormay Nóra, Pákozdi Zsófia, Szabó Nóra • Fotó: Elek László SJ, Mozgó Endre, Polák Péter, Bobcsák Máté, Janka György, Kováts Dániel (Kosárlabdás képek a Facebookról), Studio Bakos, rgbstock, Google Képkereső Kapcsolat: www.jezsu.hu, iskolaujsag@jezsu.hu,

/magisujsag (Magis)

Kedves Olvasók! Ha közvélemény-kutatást tartanánk, a megkérdezettek többsége bizonyára a májust mondaná a kedvenc hónapjának. Talán ilyenkor pompázik a legcsodálatosabban a természet, s mintha új erő és remény költözne az emberek szívébe is.

Löveiné Árva Melinda

De különleges ez a hónap a gimnazisták számára is, hiszen elballagnak a tizenkettedikesek. Szívszorító és egyben örömteli órák ezek diáknak, tanárnak és szülőnek egyaránt. S mint ahogy az életben, úgy a Jezsuban sem tarthat sokáig az ünneplés és a pihenés, mert kezdődnek az írásbeli érettségi vizsgák. Az alsóbb évfolyamosoknak is május heteiben kell számot adni a tudásukról a szóbeli és az írásbeli vizsgákon. Fel lehet ezt fogni sorscsapásként is, de én inkább azt ajánlom, próbáljatok úgy tekinteni ezekre az alkalmakra, mint a tudás ünnepére. Hiszen lehetőség nyílik arra, hogy bizonyítsátok önmagatok, tanáraitok és szüleitek előtt, mennyit fejlődtetek az eltelt évek során, nem volt hiábavaló az éjszakába nyúló tanulás, a rengeteg gyakorlás, lemondás. Megtapasztalhatjátok azt a semmihez nem fogható örömet, amit akkor érez az ember, amikor látja a kemény erőfeszítései, kitartó munkája eredményét. De arról se felejtkezzünk meg, hogy május Mária hónapja. Különös szeretettel forduljunk égi édesanyánkhoz, kérjük az ő közbenjárását, oltalmát az öröm és a nehézségek idején:

„Köszöntünk, ég királynője, áldunk, angyalkarok Úrnője. Áldott gyökér, áldott ajtó, földet fénnyel elárasztó. Örülj, szép Szűz, dicsőséges, minden kegyelemmel ékes. Hódolva, dalolva kérünk: Krisztus anyja, járj közben értünk.”

kulTúra Demjén Dorottya, Einbeck Adrienn

NÉZŐPONT: Római Zarándoklat Ha most megkérdeznénk egy tizenegyedikes diákot, hogy milyen volt a római zarándoklat, akkor egy szóban annyit felelne rá: szuper! Ha viszont megkérnénk, hogy bővebben meséljen róla, valószínűleg órák hosszat hallgathatnánk a véget nem érő élménybeszámolókat. Az egész utazás vasárnap kezdődött egy közös szentmisével. A mise után mind a három osztály a saját kisbuszával indult útnak, és következőleg csak a szálláson találkozhattak újra. A zarándoklat nagy részét Róma városának megtekintése tette ki, de ezenkívül ellátogattunk Padovába, Orvietóba és Assisibe is. Sajnos a főváros bejárására még ez a 4 nap is kevésnek bizonyult. Természetesen rengeteg mindent láttunk. Jártunk a Colosseumban, ahol több ezer keresztény vesztette életét. Bejártuk a Forum Romanumot, a legnevezetesebb templomokat és műemlékeket. Lementünk a katakombákba, ahol egykor a keresztények bujdostak, és megcsodáltuk a tengert. Több mint egy napot töltöttünk el a Vatikánban, ahol részt vettünk a pápai audiencián, láttuk az Angyalvárat, a Vatikáni Múzeumot és persze a Szent Péter Bazilikát is. A Trevi-kútnál mindenki bedobta a maga kis pénzét annak reményében, hogy egyszer még visszatér erre a gyönyörű helyre. Mindenkinek elképesztő élmény volt az utazás és ez a véleményekből is látszik: „Kicsit közhelyesnek hangozhat, mert nyilván a legtöbb ember ezt mondja, de ez volt életem eddigi legjobb osztálykirándulása! A város lenyűgöző és magával ragadó, de ami számomra még fontosabb, hogy ezt a hetet a barátaimmal tölthettem el Rómában. Ez egy akkora plusztöltést adott, amit nem nagyon lehet leírni vagy szavakba önteni. Úgy gondolom, erre a hétre a 100 éves osztálytalálkozón is emlékezni fogunk!” 4

Magis

„Az első osztálykirándulásom volt az új osztállyal, és kicsit féltem tőle, hogy hogy fog sikerülni, de már a buszút bizonyította, hogy egy nagyszerű zarándoklat vár ránk. Hihetetlenül jól éreztem magam minden napon, minden percét élveztem, és közelebb hozott mindenkivel.” „Életem egyik legmeghatározóbb élménye volt a római zarándoklat. Zarándoklatnak kell neveznem, mert nemcsak meglátogattuk a város híres templomait, műemlékeit, nevezetességeit, hanem átéreztük e város keresztényi hovatartozásunk szempontjából való jelentőségét is. Talán fölösleges is részleteznem, hogy milyen gyönyörű város Róma, szinte minden szögletében megszólít minket a történelem. A Forum Romanum, a Colosseum a közös európai történelmünk jelképei lehetnek. A Vatikán, a Katakombák és a Santa Maria Maggiore pedig keresztényi hovatartozásunkat szimbolizálják. Szinte hihetetlen, mennyi történelemformáló eseménynek adott helyet Róma. Külön élmény volt számomra, hogy úgy érzem, egy erősebb osztályközösséggel jöttünk haza, mivel ez a kirándulás alkalmat adott baráti kapcsolataink elmélyítésére is. Köszönöm minden kedves kísérő tanár és szervező fáradozását is, akik nélkül nem sikerülhetett volna ilyen jól a 11.-es osztálykirándulásunk.” „Életem egyik legszebb utazása volt! Elvarázsolt a város. A rengeteg műemlék és nevezetesség mellett betekintést nyerhettünk az olasz emberek nem mindennapi életvitelébe. Néha kicsit elveszve éreztem magam a rengeteg látványosság forgatagában: bármerre néztem, több száz éves múlttal rendelkező épületek vettek körül, amelyek kicsit visszarepítettek a múltba (emellett lenyűgöző volt az a kettősség is, amely a mai világ és a régi idők épületeiből áradt ). Kijelenthetem mindenki nevében, hogy ez volt az egyik legjobb osztálykirándulásunk.” „Egy római út életre szóló élmény. Az ember azt az utat tapossa, amit egykor a császárok, és minden sarkon 2000 éves emlékműbe botlik. A történelmi emlékműveken kívül ott van még a Vatikán, a Szent Péter bazilika, ezek felülmúlnak minden mást. Nagyon élveztük az esti sétákat is: szűk olasz utcácskák pizzaillatot árasztó éttermekkel és utcai árusokkal…Ezek is mind az ezerarcú város részei.” Hálásnak kell lennünk a sorsnak, hogy erre a gyönyörű helyre eljuthattunk. Bár megpróbáltunk most egy kis bepillantást adni az élményekbe, melyekben részt vettünk, de ennek a városnak nevezetességeit, illatait, spirituális élményeit csak a saját bőrötökön keresztül tapasztalhatjátok meg. Ha majd eljuttok Rómába, a sok emlékmű, rohanás és finom falat között álljatok meg egy pillanatra és adjatok hálát azért, hogy ott járhattok, ahol egyszer a császárok, apostolok, ókeresztények, mert ez egyedi ajándék, amiért köszönet jár.

Többre vagy kíváncsi? Jövőre ti utaztok Rómába? Kérdéseid vannak?

Keresd a 11. évfolyamosokat! 5

Hámori Fruzsina

Könyvajánló

1935. Franciaország, Párizs. Olyan világ, ahol két féle emberrel lehet találkozni: jómódú és lehengerlően tehetséges művésszel vagy a társadalom szélén tengődő, gyakran még franciául sem tudó zsidó menekültekkel. A köznép senkit sem érdekel és ambiciózus zsidók sokasága próbál bekerülni a híresen avantgárd kávéházak cigarettafüst-függönye mögé. Itt találkozik Friedmann Endre és Gerta Pohorylle. Még egyikőjük tudatosan építi fel saját kultuszát és tanulja ki a fényképezés annyira új és megdöbbentő tudományát, hogy mindenki számára nyilvánvalóvá válik a művészeti értéke is, addig másikjuk „csak”rögtön meglátja a képekben a csodát, az embert és az őszinteséget, ezért ő is beleveti magát a fényképezésbe és megnyílik előtte is a művészet ajtaja. Ami pedig ez után jön az maga a beteljesülés. Immáron Gerda Taro és Robert Capa néven hivatásos sajtós és elismert művészként vágnak neki a nagybetűs életnek és a mindent elpusztító halálnak. A spanyol polgárháborúnak. Mindenük megvan itt, amire vágytak. Szerelem, művészet, tragikus sorsok és bátor emberek. A háború több olyan oldalát ismerhetjük meg, aminek a létezése olyan nyilvánvaló, hogy bele sem gondoltunk eddig. Egyrészt, hogy vannak, akiknek a háború művészet. Méghozzá olyan művészet, aminek a kiteljesedéséhez vér tapad. Ezt láthatjuk, olyan napjainkban is ismert és elismert alkotásokon, mint Salvador Dali festményein vagy, hogy konkrét példát említsünk Capa leghíresebb fotóján az a milicista halálán. Másrészt pedig, hogy a háború divat. Állást foglalni a politikai helyzetről és a stratégiákról nem csak a harcvonalaktól több száz kilométerre eső nagyvárosokban dívott. A sajtósok világa pont erről szól. Hogy a hullafáradt fotósok és riporterek hogyan próbálnak megmaradni semlegesnek és hogyan tudnak kimaradni a háború legborzasztóbb részéből, a konkrét ütközetekből. Capa és Taro viszont pont ebből nem kértek. Ők puskával a hátukon, boldogan és elszántan harcoltak a Köztársaság szent ügyéért. Nyugodtan haltak volna meg a csatatéren fényképezés vagy gyilkolás közben. Egy kérésük volt a sorstól, hogy csak a másik maradjon életben...

Magis

tanulás Molnár Enikő

EYE Project 2014. European Youth Exchange, röviden EYE. Ez az a program, aminek kapcsán egy mesés hetet töltöttünk Torinóban. 4 nemzet 4 iskolájából 12 diák vehetett részt a projectben, és együtt, egymást megismerve dolgoztuk fel Ray Bradburry Fahrenheit 451 című regényét, ami az egész program témáját is adta. A rendezvénynek a torinói jezsuita iskola adott helyet. Napjaink nagy részét itt töltöttük, de azért volt időnk egy kis kikapcsolódásra, a város felfedezésére is. Minden vendégdiáknak gondoskodó családok adtak otthont, valamint - a nem elhanyagolható gondolkodást, és néha fizikai erőt igénylő feladatokhoz energiát adó élelmet is biztosítottak. De az általános tudnivalókat félre téve egy ilyesféle rendezvény elképesztően sok szempontból hasznos - és most nem csak a nyelvtudás fejlődésére gondolok-, ami nyilvánvalóan az egyik legfontosabb előnye egy ilyen programnak! Ha nyitva tartjuk a szemünket, és figyelünk a körülöttünk lévő világra, meglepően sokmindenre figyelmesek leszünk. Felfedezzük, hogy mennyire különböznek tőlünk más nemzetek, men�nyire mások a szokásaik: hogy például az olaszok reggelire csak kekszeket esznek, hogy a tészta náluk csak egy előétel, hogy a belgák milyen barátságos, nyitott emberek, de rájövünk arra is, hogy a sztereotípiák igenis sokszor csak sztereotípiák! Nem minden olasz hangos, lehet Olaszországban is rossz pizzát venni, nem minden belga aranyos, és nem minden német tartózkodó. A sok pici észrevétel után pedig felismerjük és megtanulhatjuk, hogy soha nem szabad általánosítani, soha nem szabad előítéletesnek lenni, mert bár vannak szokás és temperamentumbeli különbségek, de az

emberek mindenhol emberek! Ahhoz, hogy erre ráeszméljünk, elengedhetetlenül utaznunk kell, világot kell látnunk, nemzetközi kapcsolatokat kell építenünk; ha pedig mindezekben ügyesek vagyunk, mire hazajövünk, nemcsak nyelvtudásbeli, de még jellembeli fejlődést is elérhetünk! Szerencsések vagyunk, mert a mi iskolánk rendkívül sok lehetőséggel szolgál ehhez. Egyik ilyen lehetőség az EYE project. Ha te is részt szeretnél venni a jövőre Bonnban megrendezésre kerülő EYE projectben, akkor ne felejts el jövőre jelentkezni, és garantáltan jókedvűen fogsz hazatérni! A jelentkezéshez el kell olvasnod az adott évi témaadó könyvet, és abból kell angol nyelven írnod egy ismertetőt, elemzést. Ha kíváncsi vagy, milyen egy hétig egy cserediáknak lenni, de nem vagy benne biztos, hogy külföldre szeretnél ehhez menni, akkor ajánlom, hogy légy először fogadó egy az iskolánkban lebonyolódó programban. Fogadónak lenni is hatalmas élmény, ez sem kevésbé hasznos, ráadásul jó pont is a jelentkezésnél!

Kozma Richárd

TANÁRINTERJÚ - Szabó Imréné Iskolánk tanári karában idén sok új arcot vélhet(t)ünk felfedezni. Minden új számban egy-egy tanár életébe, gondolatvilágába nyerhetünk betekintést pár kérdésen keresztül. Ezúttal Szabó Imréné Kati nénit, matematika tanárnőt kérdeztük. Azt kérdezném tanárnőtől, hogy mivel foglalkozott mielőtt a Gimnáziumba jött volna? 33 évig tanítottam a Szemere Bertalan középiskolában matematika és fizika tantárgyat. Hogy érzi magát most az iskolában? Nagyon jól érzem magam, és köszönöm a lehetőséget, hogy itt lehetek. Szeretek itt lenni! A Szemerében azért sokszínűbb diákokkal foglalkoztam, tehát ott nehezebb volt a dolgom. A tanulmányi eredmények is jóval alacsonyabbak voltak, ott másképp volt nehéz a munka. Itt úgy gondolom, hogy színvonalas oktatás folyik, és úgy látom, hogy itt, akarnak a gyerekek tanulni. A tanuló ifjúság tisztelettudó és nem hátráltatnak, úgyhogy így sokkal könnyebb és élvezetesebb is a tanítás. Mi a véleménye tanárnőnek az iskola lelkiségéről (reggeli imák, examenek, stb.)? Szeretem őket. Járok rendszeresen reggelente, hogy meghallgassam őket, szerencsére a déli imát is gyakran meg tudom hallgatni, akár a tanáriban akár az órákon. Én úgy érzem, hogy lelki békét ad nekem és úgy gondolom, hogy az ifjúságot is hasonlóan érinti. Annak idején miért a tanári pályát választotta tanárnő? Én vegyipariban érettségiztem és nem is bocsájtotta meg az osztályfőnököm, hogy, nem lettem vegyészmérnök, mert az osztály 90%-a vegyészmérnök lett Azt mondtam az osztályfőnökömnek mikor kérdezte, hogy miért nem a vegyészmérnökséget választom, hogy én szeretném szeretni azt, amit csinálok. Úgyhogy én szeretek tanítani. Amikor szabadideje akad tanárnőnek, leginkább mivel szokta eltölteni azt? Mivel három gyermekem, van a családom ellátása komoly feladatot ad számomra, emellett kertes házban lakunk és gyümölcsösünk is van, úgyhogy szeretek a kertemben is dolgozni. Emellett szeretek kézimunkázni és olvasni, úgyhogy úgy érzem, hasznosan töltöm el a szabadidőmet. Szokott-e tanárnő zenét hallgatni, és ha igen, akkor milyet? Én hagyományos vagyok, szeretem a magyar nótát, modern zenéket nem igazán hallgatok, viszont szívesen meghallgatom a szimfonikus zenekar műsorát is.

Magis

szórakozás Ormay Nóra

Filmajánló: Isten fia A 2014-es film Jézus életét, tanításait, kereszthalálát és feltámadását taglalja. Közel ötven év óta az első olyan film, amely Krisztus teljes életútját mutatja be, hiszen a Passió csak a jeruzsálemi eseményeket eleveníti fel. János apostol szemszögéből követhetjük nyomon Jézus életét, az Ő szavaival kezdődik a film is, így jutunk el Betlehembe és a Megváltó születéséhez. Majd látjuk, hogyan választotta ki Jézus a 12 apostolt, és végigkísérjük tanításait és csodatetteit. Ott lehetünk, amikor Krisztus megtisztította a templomot a pénzváltóktól, és láthatjuk a béna meggyógyítását is. De természetesen egyaránt tanúi lehetünk a csodálatos kenyérszaporításnak és a vízen járásnak. A farizeusok többször is próbára tették Jézust, de Ő mindig kiállt Isten szava mellett. Végül saját életét adta értünk, bűnösökért. A film részletesen bemutatja a Jeruzsálemben történteket – Jézus bevonulását, Júdás árulását, Krisztus szenvedését és feltámadását. Christopher Spencer rendező és csapata kiváló munkát végzett, amit a hatalmas nézőszám és az egyházi személyek véleményei is alátámasztanak. Los Angeles érseke így fogalmazott a filmről: „Mindegyikünk Isten fia vagy lánya. Az Isten fia nagyon fontos film, mert lehetőséget ad felfedezni Isten jelenlétét a saját életünkben, valamint, hogy mi is Isten gyermekei vagyunk.” Kétségtelen, hogy vannak érdekes rendezői megoldások, mint például Keresztelő Szent János raszta haja. Azonban remek kezdeményezésnek tartom a filmet, hiszen így még több emberhez juthatnak el Isten szavai, Jézus tanításai és az Isten Fiának feltámadása. Április 2-től a magyar mozikban is vetítik a filmet.

programok Pákozdi Zsófia

Húsvéti szokások Velehradban A tavaszi szünet előtti héten, csütörtöktől szombatig iskolánk néhány diákja Velehrádba utazott Dojcsák Ada néni, Polák Péter tanár úr és Mirczik Bálint kíséretében, hogy az ottani katolikus iskolával megismertessék a magyar húsvéti szokásokat, diákjaink pedig betekintést nyerhessenek az ottani hagyományokba. A diákok csütörtökön érkeztek meg Velehrádba, és egy-egy prezentációval bemutatták a magyar húsvéti szokásokat, hagyományokat. A csehek szintén előadták küldöttségünknek a saját bemutatóikat, amelyekben megismerhették a magyar diákok a cseh húsvéti tradíciókat. Tőlünk Nyárádi Fanni a kalocsai hagyományokról, Timkó Ákos a matyó kultúráról, Hora Gábor a magyar kulturális hangszerekről, Hári Zsófia és Soltész Lili pedig a húsvétunkról tartottak előadást. Ezen a programon csak a projectben tevékenykedő diákok vehettek részt, nem az egész velehradi iskola. Délután csoportunk tagjai ellátogattak a Skanzenbe, és megkóstolhatták a nagyon-nagyon finom cseh húsvéti süteményeket is. Estére családoknál voltak elszállásolva, ahol rengeteg szeretettel fogadták őket. Másnap, pénteken az egész iskola előtt zajlottak az előadások, néptánc és zenei produkciók. Gedeon András gitározott, Kosárkó Petra, Hári Zsófia, Farkas Panna, Lelkes Gergő, Érsok Gábor és Kaposvári Lóránt pedig néptáncoltak. Ezután német idegenvezetéssel múzeumot látogattak, kaptak némi szabadidőt. Később a lányoknak lehetőségük volt tojást festeni a fiúk pedig kipróbálhatták magukat az ostorfonásban. Szombaton pedig már csak a hazaindulás következett, és rengeteg élménnyel gazdagodva tértek vissza.

Baksay Sára

A Parázs csoport misszós lelkigyakorlata 3 éve immár hagyománnyá vált a Jezsuban, hogy saját, az iskolánkban tartott lelkigyakorlatunk után missziós lelkigyakorlatra megyünk más iskolákba. Jártunk már a miskolci Fráterben, Szatmárnémetiben a testvériskolánkban, és idén pedig Mezőkövesdre kaptunk meghívást a Szent István Általános Iskolába. Április első hetének csütörtökén közös reggelivel kezdtük a napunkat, miután nekivágtunk a Mezőkövesd felé vezető útnak. A rövidke buszúton nagyon frappánsan sikerült beosztanunk, hogy ki hányadikos gyerkőcöket fog vezetni. Mindenki számára kisebb-nagyobb kihívást jelentett az idei lelkigyakorlat, hiszen kisiskolás diákoknak még sosem vezettünk. Amikor megérkeztünk, tényleg hatalmas szeretettel fogadtak bennünket. Kisebb eligazítás, és a csoportunk csomagjainak -amik mindig az adott lelkigyakorlat kellékeit tartalmazzák- felvétele után nekivágtunk a napunknak. Az idei lelkigyakorlatunk a pozitív és negatív megkötözöttségeink köré épült. A kiscsoportokban általában 2-3 „parazsas” munkálkodott. A délelőtt végén az osztályokkal, illetve csoportokkal közösen mentünk át a templomba, ahol az egész iskolával együtt közös szentmisén vettünk részt. A mise végén elbúcsúztunk a diákoktól, azután pedig az iskolaigazgató meghívására finom ebédet fogyaszthattunk el. Az ebédet követően a meglepetés ajándékunk egy délutáni „pancsizás” volt a Zsóry fürdőben. Azt hiszem az egész Parázs nevében mondhatom, hogy a napunk ezen része is (a szuper délelőtt mellet) nagyon remekül telt. Ezen az úton is szeretnénk köszönetet mondani a Mezőkövesden töltött egész napunkért Kinga néninek, Laci bának, valamint Bálint atyának, Mirczik Bálintnak és mindenkinek, aki segített, hogy eljuthassunk a Szent István Általános Iskolába az idei missziós lelkigyakorlatunkra.

Május

sport Molnár Ádám

Kosárlabda döntők

Interjú Pusker Mátéval (12.c) és Bihari Leventével (12.a) E havi sport rovatunkban, iskolánk két végzős kosárlabdázóját kérdeztem az elmúlt hónap eseményeiről. A csapat 3 kosárlabda döntőn is sikeresen helyt állt, és bajnok lett. Erről beszél most Pusker Máté és Bihari Levente. Molnár Ádám: Milyen volt a felkészülésetek a döntőre? Pusker Máté: Végül is, ha megnézzük, az egész éves hajtás ezért volt. Ezért keltünk fel hajnalban - mondom ezt én, a kollégista - edzésre, ezért maradtunk tovább edzés után. Minden ezért volt. Ezért voltak plusz egy hosszok, plusz 10 tempók, amíg be nem dobod a büntetőket. A mindennapokban nem tudatosult, hogy mindez majd a döntőért lesz, de a végefelé szerintem mindannyian éreztük, hogy most kell mindent megtenni, hogy amikor ott állunk a pályán, akkor ne valljuk kudarcot. Ez volt a háttérmunka. M. Á.: Milyen esélyeitek voltak szerinted? P. M.: Hát ez jó kérdés… Voltak egyértelmű dolgok, amik „mellettünk álltak”: rengeteget edzettünk, mi voltunk a legidősebbek, mikor kb. mi voltunk a legfiatalabbak 2 éve, már akkor is sikerült megnyernünk… Ilyenek. Ráadásul bennünk volt az a tudat, hogy tavaly sem kellett sok, hogy megnyerjük, szóval idén mindent bele kellett adni. A csapatból mindenki dobogós helyezést akart elérni, és tudtuk, hogy képesek vagyunk rá. Viszont úgy gondolom, hogy mindegyik meccsre alázattal mentünk fel, nem pedig egy beképzelt csapatként. M. Á.: Hogy alakultak az első meccsek? P. M.: Az összes meccset ugyanolyan komolyan vettünk. Mindegyiket meg kellett nyernünk, úgyhogy e szerint csináltunk mindent. Mivel a továbbjutásnál fontos volt, hogy mekkora kosárkülönbséget tudunk elérni, ezért próbáltuk megtisztelni az ellenfeleinket azzal, hogy legjobb tudásunk szerint verjük meg őket, s fontosnak tartom megjegyezni, hogy ez nem azt jelentette, hogy megaláztuk őket! Az első meccseken nagyon sokkal nyertünk, ami megerősítette a hozzáállásunkat, s egyben meghatározta a mezőnybeli helyünket is. M. Á.: Melyik mérkőzést tudnád kiemelni a döntőn kívül? P.M.: Egyértelműen a „szerb” meccset. Amikor megtudtuk, hogy a szerbekkel játszunk, mindenkinek kiült a szenvedéllyel teli mosoly az arcára: most jön a revans! A bemelegítést úgy végeztük, mintha a döntőre készülnénk, szépen lassan a csarnok is tele lett, mindenki kíváncsi volt, hogy ki kerül ki győztesen ebből a meccsből. Cucu-t idézve úgy mentünk fel, hogy „fel kell tépni a pályát”. A szerbek ellen mindenki saját térfelükön támadott, s akik így tettek, mint kikaptak a szerbektől. Az edzőnk annyit mondott: „Fiúk, akkor egész pályás letámadás”. Végig egész pályán űztük őket. Teljesen meglepte őket ez a védekezés, összeomlott a játékuk. A hangulat? Hát csak annyit mondanék, hogy a csarnokban visszhangzott a RIA, RIA, HUNGÁRIA! Amikor Levi bemondott valamilyen figurát, párszor azért nem tudtunk megcsinálni, mert nem hallottuk, hogy mit ordít.. Valahányszor kosarat dobtunk, őrjöngtek a szurkolók. A szerbek idén 12

Magis

is szabálytalanul játszottak: rúgtak, ütöttek vágtak ahol értek bennünket. De ez sem segített rajtuk, mert egy szelíd 52 ponttal engedtük őket az öltözőbe.. (A többi csapattól persze sorba kaptuk a gratulációt.) M. Á.: Elérkezett a nagy pillanat. A döntő. Hogyan készültetek rá? P. M.: Miután így feltüzeltük magunkat a szerbek ellen, igen nehéz volt megvalósítani ugyanezt a döntő előtt. Számomra inkább stresszes volt a meccs, bár tudom, hogy mindenki izgult, hisz már csak 4x10 perc választott el attól, amiért egész eddig küzdöttünk. Hát így utolsó meccsre szerintem mindenki érezte magában - én biztosan -, hogy nem 120 fokon égünk. Megvolt a bemelegítés. A meccs előtt név szerint bemutattak minket, megvolt a ceremónia.. Következett a kezdés. Szoros emberfogással védekeztünk. Az elején hidegzuhanyként ért minket, mikor bevágtak 2 3-ast, megszerezve a vezetést. Akkor végigfutott bennünk, hogy ha ez így megy, akkor ez igen szenvedős lesz. Szépen lassan egyenlítettünk, majd megszereztük a vezetést, de sosem annyival, hogy biztosak lehessünk a végeredményben. Rettenetesen fárasztó meccs volt. A lelkemet is kirohantam az alatt a 40 perc alatt.. Mikor láttuk, hogy már csak másfél perc van hátra, s vezettünk, elkezdtünk mosolyogni egymásra. Mikor lefújták a meccset én személy szerint fel sem tudtam fogni hogy mi történt. Egy napba telt, mire tudatosult bennem, hogy igenis sikerült, ismételten bajnokok vagyunk, és hogy nem hiába dolgoztunk ennyit. M. Á.: Milyen volt a csapatban a hangulat, a felkészülés és a mérkőzés alatt, ill. milyen érzés volt Bennetek a döntő után? P. M.: Hát, hogy igazán megértse ezt az embert, ahhoz tényleg ott kell lenni. Azokkal az emberekkel, akikkel együtt dolgoztál, hajtottál, izzadtál, akikkel tényleg együtt küzdöttél már az első perc óta. Nagyon összetartottunk. S ez nem jelenti azt, hogy nem voltak nézeteltérések, viták. De az, hogy olyan emberekkel vagy körülvéve, akikkel már igen sok közös élmény kovácsolt össze egy csapattá, az rengeteget jelent. Egy ilyen társasággal eltölteni 3 napot egy olyan helyen, ahol mindenki ugyanazért van ott, hogy játsszon, küzdjön, nyerjen, igazán egy meghatározó élmény az ember életében. Én nagyon hálás voltam, s vagyok azért, hogy velük tölthettem ezt a 4 évemet. Teljesen átszőtte a mindennapjaimat a kosárlabda, illetve a velük töltött idő. Hogy velük kosarazhattam, olyan tapasztalatokat és élményeket, barátságokat adott, amik nélkül - őszintén mondhatom - kevesebb lennék. M. Á.: És most beszéljünk most a másik döntőről, a B33-ról. El tudnád röviden mondani, mi is a lényege, mik a szabályok? P. M.: A B33-ra a hivatalos kosárlabda szabályok érvényesek. Amiben különbözik, hogy a játék félpályán belül történik, mindkét csapatból pedig 3-3 játékos lehet a pályán. 2x5 perc a játékidő. Egy csapat 10 másodpercig birtokolhatja a labdát. Ha lejár az idő, és az adott csapat nem szerez kosarat, akkor az ellenfél szerzi meg a labdát. Ha bármelyik csapat a játékidő vége előtt eléri a 33 pontot, akkor a játék véget ér. M. Á.: Hogy teltek a meccsek? Milyen eséllyel indultatok? Mik a tapasztalataid a döntőről? P. M.: Egy hétre rá, hogy megnyertük az Amatőr Országos Döntőt, egyből utaztunk Törökbálintra. Mivel mind amatőr, mind pedig nyílt (azaz profi játékosokat nevező csapatok) bajnokságaiban továbbjutottunk, ezért két csarnokban is folytak a mérkőzések. A csapatok nagy ré-

Május

szével már előző héten találkoztunk, így végül is nem akadt új ellenfél. Amire törekedtünk, hogy minden egyes meccsen kihozzuk magunkból a legtöbbet, és az előző heti eredménytől függetlenül ugyanolyan alázattal játsszunk, mint egészen eddig. Másfél óránként voltak meccseink, s ennek fényében rengeteg időnk volt pihenni, kikapcsolódni, és megfelelő mértékben felkészülni a következő megmérettetésekre. Párhuzamosan a profi csapatunk is (Bihari Levente, Dudás Gergely, Papp Gergő) sikeresen vette az akadályokat, így a nap végére mindkét csapatunk a döntőbe jutott. A vége felé már kicsit fáradtan, de ugyanolyan elszántsággal vágtunk a meccseknek, aminek meg is lett az eredménye, hisz mindkét csapatunk megszerezte az I. helyet. Rengeteget jelentett, hogy pár csapattársunk elkísért minket a versenyre, s végigszurkolták a napot, támogattak minket, már a puszta jelenlétükkel is. A csapat tagjai Fóris Balázs (12.b), Krajnyák Levente (12.a), Fedor Lukács (12.a) és jómagam voltunk. M. Á.: Köszönöm. Most pedig Bihari Leventét kérdezem, a B33 nyílt – azaz – profi döntőjéről. Ti hogy éreztétek magatoka, a meccseken, hány csapat volt, és a döntőt kérlek, részletezd kicsit. Bihari Levente: Amint Máté említette, iskolánk a „nyílt” nevezésű bajnokságban Papp Gergely, Dudás Gergely, Bihari Kristóf, Bihari Levente összeállítású csapattal vett részt. A 8 csapatból álló mezőnyt két csoportba osztották, amiből az első két-két csapat játszhatott a döntőbe jutásért. Csapatunk a nehézkes kezdés és a csoportmérkőzések után 2 győzelemmel és egy vereséggel csoportmásodikként játszhatott elődöntőt a nagy esélyes kaposvári csapat ellen. Az elődöntőbe jutott négy csapat nagyon hasonló erővel rendelkezett, így minden pontért meg kellett küzdeni, és nagyon szoros eredmények alakultak ki. A Kaposvár elleni meccs sem volt sima egyik részről sem, de végén kiharcolt hárompontnyi előny elég volt a győzelemhez, így nagyon boldogan vártuk a Kecskemét és Debrecen párharc győztesét a döntőben. Végül a debreceni Tóth Árpád Gimnáziummal csaphattunk össze az első helyért. A torna elején gondolni sem mertük volna, hogy a döntő közelébe juthatunk, de ha már idáig eljutottunk, nem szerettünk volna a legvégén elbukni. Főleg úgy, hogy ekkor már lehetett tudni, hogy a másik csapatunk megnyerte az „amatőr” döntőt. A döntő mérkőzés még szorosabban alakult, mint az elődöntők. A pontok fej-fej mellett követték egymást, és látszott, hogy az utolsó dobások fogják eldönteni a meccset. A végjátékban szerencsére a mi csapatunk bírta jobban az iramot, habár csak egy ponttal, de sikerült megnyernünk az összecsapást, így óriási boldogsággal és két bajnokcsapattal ünnepelhettünk a nap további részén! Köszönöm a válaszotokat, és beszámolótokat, és az egész iskola nevében gratulálok a csapatnak és edzőtöknek, Egerer Attilának. Büszkék lehetünk, hogy iskolánkba jártok, és ismerünk titeket.

Magis

Mรกjus

aktuális Szabó Nóra

Ballagás

A ballagást megelőző héten már díszítési lázban égett az egész iskola. A legkisebbektől a legnagyobbakig mindenkinek jutott feladat. Az alsóbb évfolyamok elismerésük és tiszteletük jeléül az egész iskola területét virágba borították, míg a 12.-esek lelkesen készültek a ballagási műsorra. Hagyomány szerint a 11. évfolyam a végzősök osztálytermeit díszítette fel. Később a különleges stílusú termekben zajlottak le az utolsó osztályfőnöki órák. Az idei dekorációstémák az útkereszteződés és a különböző útirányok, az Európai Parlament, és az iskolát szimbolizáló fészek voltak. Az utolsó osztályfőnöki órát követően megkezdődött a ballagás. A jól ismert, szomorkás hangulatú dalokat énekelve vettek búcsút az iskola falaitól a 12.-esek, míg mi sorfalat álltunk, tiszteletünk jeléül. Ezután megkezdődött a ballagási műsor. Nem hiába, különleges évfolyam volt az idén ballagó, színvonalas és megható produkciójukba humort és életet tudtak vinni. Köszönetüket és hálájukat fejezték ki tanáraik, szüleik és az iskola összes dolgozója iránt és tették mindezt úgy, hogy közben még szórakoztatták is a jelenlévőket. A ballagás kezdetekor még ragyogó égbolt egyre sötétebb és felhősebb lett. A búcsúbeszédek alatt már olyan szeles volt az idő, hogy sokan attól tartottunk, az eső elmossa a ceremónia hátralevő részét. Ám nem hiába várt szent misére több száz ember, lassan feloszlottak az esőfelhők és Bálint atya prédikációja alatt már a nap is ismét sütött. A szentbeszédben szó volt bizonyos csomagolási technikákról, azaz mit vigyünk feltétlenül magunkkal, ha utazásra készülünk. A jó tanácsok, persze mindenki számára fontos üzenetet közvetítettek, de talán a ballagók, akik most teljesen új útra lépnek, veszik a legnagyobb hasznát. „Menjetek és gyújtsátok lángra a világot!” Ezt a mottót választotta magának a búcsúzó évfolyam. Kívánjuk, hogy a Jezsu téglafalain kívül is szikrát, tábortüzet, sőt tűzvészt tudjanak lobbantani mások szívében.

Magis

Mรกjus

környékünk Kaiser Zsófi

Az ország egyik legsikeresebb játéka végre elérkezett Miskolcra, és nem is megy el innen sehova. Szóval, ragadd meg az alkalmat, hogy barátaiddal együtt féljetek, és együtt oldjátok meg a rejtvényeket. El szoktad képzelni azt, hogy milyen lehet kiszabadulni egy kastélyból, vagy pincerendszerből? Nem nehéz, hiszen annyi olyan film van, ahol rejtélyeket oldanak meg, kulcsokat keresnek, számkódokat kell megfejteniük. Persze hogy tudjuk, milyen élmény lehet. Ha ki is szeretnéd próbálni, akkor foglalj időpontot az Elme Háza című játékban. Egyetlen egy feladatotok van, hogy lemerjetek menni Miskolc belvárosának egyik legelhagyatottabb, legsötétebb pincéjébe, és csak egyetlen egy órán belül kell, hogy kijussatok. A bezártság hangulata, a rohamosan fogyó idő… Mindent megtapasztalhatsz, amit egy filmben látsz. A rémületet, ami elkap, ha nem tudsz kijutni. Az élményt, a csökkenő idővel folyamatosan növekvő feszültséget. Számolnotok kell azzal, hogy mi lesz, ha nem juttok ki… Csak egy órát kaptok, hogy a kulcsokkal, rejtvényekkel és számkódokkal kiszabaduljatok a pincesorból. Találjátok meg a végső kulcsot a szabadsághoz. Ha nem, akkor… Jó szórakozást!

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Köszönet illet minden kedves olvasót, aki az évben akár izgalommal várva, akár véletlenül beleolvasott újságunkba. Mi, szerkesztők igyekeztünk egy képet adni az iskolánkról, a minket érdeklő dolgokról, a bennünket körülölelő világ fontosabb eseményeiről. Diákszemmel. A januári kezdés után az újság nem csak a diákok körében hódított, hanem az egész országban és a világ különböző pontjain is (Az éves statisztikai adatokért látogass el Facebook oldalunkra!) Szeretnénk megköszönni tanáraink és diáktársaink bizalmát és támogatását, reméljük, mindannyian elégedettek a megújult Magis újsággal. Találkozunk jövőre! 18

A Magis szerkesztősége

Köszönjük egész éves figyelmeteket!

issuu.com/magisujsag / magisujsag (Magis) / magisujsag (Magis)