Medikus Lap 2017/2018. I. félév, 1. szám by Medikus Lap

Továbbra is várjuk

Kedves Olvasó! A nyárias idő még alig-alig hagyott itt bennünket, de a félév már javában robog, mi több, már a demó-időszak közepén járunk - de hol van még a vége? Azért reméljük, hogy a tanulás mellett még jut időd, például olvasni arról, hogy milyen az élet egy belga kórházban, vagy éppen arról, hogy mi is az a fenntartható fejlődés. Ha még nem keserített el a feletted tornyosuló könyvek látványa, nézz bele a Puszta motiváció legújabb részébe, hátha ez megváltozik, viszont ha már úgy érzed, nem bírsz több stresszt elviselni, ebből a számból azt is megtudhatod, hová fordulhatsz segítségért. Kellemes böngészést! A főszerkesztő

Medikus Lap XIII. évfolyam, 1. szám

tartalom

Címlap: Piller Róza

a lappal kapcsolatos kritikákat, észrevételeket és tanácsokat a medikuslap@gmail.com e-mail címen, a Medikus Lap facebook oldalán, vagy keressetek minket személyesen a Markusovszky Lajos Kollégium III. Kollégiumban, a HÖK irodában! A szerkesztőség kéziratokat nem őriz meg és nem küld vissza! Bármilyen utóközlés csak a szerkesztőség belegyezésével lehetséges! Minden jog fenntartva. © 2017

facebook.com/medikuslaponline medikuslap@gmail.com

Aktuális 08 Amiről az oktatók sem mindig beszélnek... Angelmann-szindróma 07 Beszámoló Mindennapok egy belga

Postacím: Medikus Lap, HÖK iroda, III. Kollégium 4032 Debrecen, Móricz Zsigmond körút 22. E-mail: medikuslap@gmail.com Telefon: 30/5070407

kórházban 08 Mentálhigiéné 09 Nem vagy egyedül - Ha gólya vagy 10 A semmire fókuszálva, avagy a mindfulness 11

A DE Medikus hallgatóinak hivatalos, ingyenes kiadványa

Felelős kiadó és főszerkesztő: Piller Róza Senior szerkesztő: Dr. Lánczi Levente, Tóth Máté, Dr. Kovács Kázmér Szerkesztők: Magyar Helga Babett, Piller Róza Olvasószerkesztők: Magyar Helga Babett Cikkírók: Katonai Gellért, Magyar Helga Babett, Maklári Judit, Márton Béla, Nagy Gabriella, Oláh Dóra, Pál Tibor, Piller Róza, Válóczy Réka Nyomdai munkálatok: Főnix Nyomda, Debrecen Megjelenés: öthetente, szemeszterenként háromszor, alkalmanként 1000 példányban

04 Debreceni Egyetem

Puszta motiváció 4.

Érdekel az újságírás? Szívesen írnál cikket vagy beszámolót? Szívesen megmutatnád a verseidet vagy novelládat a

12 Zöld - Fenntart-a-lak

hallgatótársaidnak? Ügyesen rajzolsz, vagy fotózol és örülnél, ha viszont láthatnád a képeidet, akár 1000 példányban? Jelentkezz Te is a szerkesztőségünkbe, és légy egy kreatív és vidám csapat tagja! Minden medikus hallgatót szeretettel várunk!

16 Interjú - MedMax

Az Debreceni Egyetemen működő medikus hallgatói szervezetek számára lehetőséget biztosítunk a megjelenésre, forduljatok hozzánk bizalommal.

13 Kult - Vers 14 Könyvajánló és interjú - Oláh Dóra: Penelopé kézen fog 18 Interjú - Nappal orvos éjjel zenész 21 Köszönöm, hogy én lehettem... 22 Ajánló - A szolgálólány meséje 23 Sudoku

Debreceni Egyetem aktuális Elismerés az anatómiai képzésért Az anatómiaoktatás korszerűsítésében használt online felületet gyakorlati alkalmazását bemutató pályázatával nyert „Felsőoktatás Nemzetközi Fejlesztéséért Díj – Kiváló gyakorlat” elismerést a Debreceni Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete. A Tempus Közalapítvány által meghirdetett díjra különböző témákban 103 pályázat érkezett, ezek közül nyolc kapott elismerést. A Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézete az „IKT-eszközök (információs és kommunikációs technológiák), programok innovatív alkalmazása a felsőoktatásban” kategóriában nyerte el a díjat, melyet október 10-én adtak át Budapesten. A nyertes pályaműben Szűcs Péter intézetigazgató, Juhász Tamás adjunktus és Balogh Attila, a 4D Anatomy elnevezésű online platform fejlesztője az anatómia, ezen belül pedig a boncolás összekapcsolását mutatták be egy korszerű, 21. századi online szoftverrel támogatott módszerrel. A szimulációs eszközt – országban egyedülálló módon – az idei tanévtől szabadon választható kurzuson alkalmazzák a gyakorlati orvosképzésben a Debreceni Egyetemen. Az új oktatási módszer egyik különlegessége, hogy az Általános Orvostudományi Kar oktatói és hallgatói által az online adatbázisba feltöltött többdimenziós

Adomány a beteg gyerekeknek Csaknem száz püspökladányi édesanya gyűjtött játékokat, rajzeszközöket, mesekönyveket és kifestőket a Debreceni Egyetem Gyermekhematológiai-Onkológiai Tanszék betegellátó osztályán kezelt gyerekeknek. A jótékonysági akciót egy püspökladányi családanya indította el, aki 18 évvel ezelőtt, gyermekként maga is az osztály betege volt. Az egyik közösségi oldalon tette nyilvánossá kezdeményezését a kezelés alatt álló daganatos gyerekek mindennapjainak megkönnyítésére, a felhívásához rövid idő alatt csaknem száz anyuka csatlakozott. Készségfejlesztőés társasjátékokat, ceruzákat, mesekönyveket és kifestőket gyűjtöttek, valamint pénzadományokat, melyekből öt tabletet is vásároltak. →

Medikus Lap

preparátumok lehetőséget adnak magyar és nemzetközi felhasználók, illetve orvosok, oktatók és hallgatók közötti tapasztalatcserére, együttműködésre. Mindez elősegíti a debreceni orvosképzés nemzetközi szintű népszerűsítését is. Az internetes felület alkalmazása amellett, hogy korszerűsíti az anatómia gyakorlati oktatását a Debreceni Egyemen, biztosítja a diákok önálló otthoni tanulását, valamint segíti anatómiai tudásuk elmélyítését, bővítését.

[Sajtóiroda-MM]

Mintegy kétszázezer forint összértékű adományukat október 20-án, pénteken adták át a szülők a GyermekhematológiaiOnkológiai Tanszék betegellátó osztályán. A játékokat az intézmény nevében Szegedi István osztályvezető egyetemi docens vette át, aki kiemelte, hogy jelenleg is teljes kihasználtsággal működik a 15 ágyas osztály, sőt még az intenzíven is kezelnek daganatos gyerekeket. Vannak közöttük olyanok, akiknek huzamosabb időt, gyakran egybefüggően két hónapot is a kórházban kell tölteniük. Ezt az időszakot pedig nagyban megkönnyítik a játékok, hiszen leginkább ezek terelik el a kicsik figyelmét a kezelésekről. [Sajtóiroda – TH]

A csontpótlás jövője Egyedi tervezésű, 3D-nyomtatóval előállítható titán csontpótlásokat fejlesztenek a Debreceni Egyetemen. Az innovatív implantátumokat már nem csavarok tartják, hanem teljesen összeépülnek a csonttal. Az egyedülálló, négyéves kutatás-fejlesztési program során a Debreceni Egyetem Ortopédiai Klinikájának és Informatikai Karának részvételével olyan anyagszerkezetet szeretnének kifejleszteni, amely a jelenleginél magasabb szinten elégíti ki a fémből készült csont- és ízületpótló implantátumokkal szemben jelentkező egyre fokozottabb igényeket. - A kutatás egyik nagyszerűsége, hogy ipari partnerekkel együttműködve olyan piaci értéket képviselő termék jöhet létre, amely kifejezetten a betegek érdekeit szolgálja és egy konkrét klinikai probléma javítására irányul – fogalmazott Németh Norbert, az Általános Orvostudományi Kar oktatási dékánhelyettese a projekt október 20-ai nyitórendezvényén. - Az együttműködés nagy előrelépést jelent, hiszen lehetőségünk lesz olyan egyedi tervezésű titán implantátumok 3D nyomtatására, amelyeket a Klinikai Központban fel is használhatunk a műtétek során. A szolgáltatás egyedülálló, mert Európában is csak egykét helyen elérhető – hangsúlyozta Csernátony Zoltán, a projektben résztvevő Ortopédiai Klinika igazgatója. A professzor kiemelte: cél, hogy olyan implantátumokat tudjunk készíteni, amelyeket nem

csavarok és egyéb műszaki megoldások tartanak, hanem összeépülnek a csonttal. Az projekt vezető szakemberei az eseményen beszámoltak a kitűzött célokról: tervezett állatkísérletek és képfeldolgozási technológiák alkalmazásával a titán alapú fémimplantátumok olyan rácsos szerkezetét szeretnék megalkotni, amely minden eddig ismert megoldásnál jobban biztosítja azt, hogy a csontpótlás teljesen beépüljön a szervezetbe. Kiemelt feladatként fogalmazták meg, hogy a jelenleginél lényegesen idő- és költséghatékonyabb módszerekkel állítsanak elő olyan csontpótlásokat, melyek az emberi szervezet számára magasabb fokú biokompatibiltást és biofunkcionalitást jelentenek, gyorsabb gyógyulás és jelentősen hosszabb idejű használhatóság mellett. [Sajtóiroda-MM]

Angelman

avagy a „Happy puppet" (boldog baba) szindróma

AMIRŐL ÓK AZ OKTAT IG SEM MIND ... EK BESZÉLN

A korábban csak „boldog baba szindróma”-ként emlegetett genetikai eltérés következtében kialakult neurológiai betegséget elsőként Dr. Harry Angelman írta le az 1960-as évek közepén. A meglehetősen ritka kórképért (1:25000-hez) leggyakrabban a 15-ös kromoszóma hosszú karján történt deléció, vagyis a kromoszóma azon részén hordozott információ törlődése a felelős. A betegség jellegzetességei közé tartozik többek között a hiányos beszéd, illetve a szokatlan mozdulatok úgy, mint a remegés, nem akaratlagos kézlendítések, és a merev testtartás. A kórban szenvedő gyerekek az alacsony figyelemkészség és az ehhez társuló hiperaktivitás miatt komoly tanulási nehézségekkel küzdenek. Megfigyelték, hogy a szindrómával élők több mint felénél a világos haj és a kék szem jellemző a karakterisztikus arcvonások mellett (vékonyabb felső ajkak, előreugró áll, mélyen ülő szemek). De hogy miért nevezték korábban happy puppet szindrómának? A fentebb említett tünetek mellett jellemző a vidám viselkedés és a gyakori, olykor nehezen értelmezhető nevetés. A korral előjöhetnek egyéb jellemző tünetek is, úgy mint az epilepszia, álmatlanság vagy alvási zavarok, bandzsitás, illetve a gerincferdülés, melyek segítik a diagnózis felállítását. A betegség kezelése alatt a tünetek enyhítése értendő, így beszélhetünk akár a beszédkészségek fejlesztéséről, a mozgás-koordináció javításáról, vagy az epilepszia antikonvulzív terápiájáról. A tünetek a korral változnak, így a tüneti kezelést is állandó megfigyelés, időszakos ellenőrzések mellett kell kialakítani. Érdekesség: A sokak számára ismert Colin Farell kisfia szintén ebben a betegségben szenved. „Csak akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel, amikor más, vele egykorú gyermekekkel láttam együtt, de az első perctől kezdve úgy gondoltam, hogy ennek így kellett történnie.” - nyilatkozott az Irish Independent újságnak. További részletes információ: www.angelman.hu Nagy Gabriella

Medikus Lap

BESZÁMOLÓ

Mindennapok egy belga kórházban A készülő karamellás gofri illata betölti az utcát, miközben szlalomozok a biciklisek és diákok között a macskaköves úton, elhaladva a keskeny téglaházak és csokoládé boltok mellett. A kezemben belga sültkrumpli Joppie szósszal, a folyó másik oldalán pedig már várnak a barátaim Spanyolországból és Brazíliából, hogy beüljünk egy sörre: egy átlagos életkép Gentből, Belgium egyik, ha nem a legjobb városából. Túl sokáig azért nem maradok hétköznap, hiszen reggel mennem kell a kórházba. Az Universitair Ziekenhuis a város szélén terül el hatalmas telepével. 8-8:30 között beérek, majd ha akarom, megnézhetem a betegeket a reggeli vizit előtt. A viziten aztán – ami kb. 15 betegre 2,53,5 óra – mindent megbeszélnek, figyelembe veszik az összes új eredményt, a nővérek jelentését, majd, besétálva a kórterembe, mindent megvitatnak a beteggel is a maximum kétágyas modern kórtermekben. A betegellátás persze hollandul folyik, de később mindent elmagyaráznak, meg elmesélik néhány érdekes esetüket. Azért kicsit irigykedek a belga hallgatókra, akik már úgy vesznek részt az egészben, mint a rendes orvosok. De azért itt gyakrabban akad angolul, vagy csak angolul beszélő beteg, és sokszor hagyják, hogy én találkozzam velük először, illetve kövessem őket. A nyolc hét belgyógyászat és négy hét gyerekgyógyászat gyakorlatom így aztán elég érdekesen telik, és bár sok a hasonlóság, bőven akad eltérés is a mi rendszerünkhöz képest. Hogy mik leptek meg? Csak néhány példa: - Az orvosok munkaideje minden nap reggel 8-tól este 8-ig tart (legalábbis elméletben). - Minden 2-3 kórterem közt van egy-egy laptop a folyosón, hogy gyorsan csekkolni lehessen a betegadatokat. Csak képzeljétek el, ha itt raknának ki laptopokat a folyosóra... - Mindent csak gépen vezetnek. Ó, és van egységes nemzeti adatbázis… - A genetika viszonylag rutinszintű alkalmazása, illetve az, hogy az MRI meg PET-CT nem olyan misztikus eszközök, amiket csak elméletben lehet elérni. - Nincs igazából elégedetlenkedés a betegek részéről… Azt a kis elektromos eszközt pedig, amivel betegeket meg nagyobb dolgokat szállítanak a nővérek úgy, hogy csak felpattantak rá, egyenesen a 22. századból vették. Közel sem állítom, hogy mindent jobban csinálnának, de igazán tanulságos tapasztalat rengeteg szempontból nap, mint nap. Néha csak 4-5 körül megyek haza, este pedig írnak a többiek, és vacsi közben szóba jön, hogy hétvégén elutazhatnánk Párizsba vagy Amszterdamba, hisz úgyis közel vannak, na meg aztán ott van az a szuper buli jövőhéten… Ha nincs a Campus Mundi ösztöndíj, sose tapasztalhatom meg mindezt, ezzel viszont könnyedén ledönthettem és ledöntheti bárki az anyagi korlátokat. Ha valaki el akar menni világot látni, új barátokat szerezni, megismerni egy másik ország kultúráját és természetesen tapasztalni egy keveset egy különböző egészségügyi ellátásából, akkor a külföldi gyakorlat a legjobb dolog, amit tehet. Jobb nem megállni az Erasmusnál: a Campus Mundi ösztöndíjjal, ha Erasmus-os partnerországba mész, akkor ott Erasmus státuszban leszel nyilvántartva, de magasabb ösztöndíjat kapsz. Ha pedig valahova máshova akarsz menni az sem baj: a Campus Mundival az egész világon bárhova el lehet jutni. Szóval a sok elintéznivaló és papírmunka ellenére is abszolút megérte jelentkezni erre az ösztöndíjra, mert Belgium egy nagyon szuper hely remek emberekkel, sok-sok kalanddal, tele történelemmel és kultúrával, és egy meglepően jó orvosi ellátórendszerrel. Így hát mindenkinek ajánlom, hogy jelentkezzen külföldi szakmai gyakorlatra, mert felejthetetlen élmény lesz egész életében! Válóczy Réka

Mentálhigiéné Debreceni Egyetem Mentálhigiéniás és Esélyegyenlőséi Központ

Egyre népszerűbbé válik rohanó világunkban az egészséges életmód - és ahogy ez manapság lenni szokott - még nagyobb sikk ezt másoknak meg is mutatni. Ugyanakkor a #healthylife címkék mellett sokkal kisebb hangsúly kerül a lelki épségünk megőrzésére. Pedig az egyetem nem csak étkezési szokásainkra, és alváshigiénénkre nyomja rá bélyegét, de bizony, olykor - olykor lelki egészségünkre is. Stresszes világunkban, hatalmas elvárásoknak élünk, és a legtöbben kifejezetten szégyennek élik meg, ha nem tudják feldolgozni problémájukat, hát még azt, ha ezzel fel kell keresniük egy hozzáértőbb személyt. Pedig az egyetemi évek alatt rengeteg stressz helyzet, konfliktus érhet bárkit. Azért a kudarcok utáni egy-két görbe estétől várt megkönnyebbülés hiszen kár tagadni, legtöbben ilyen praktikákhoz fordulnak először - ideig óráig talán használ, de érdemes valódi megoldást keresni, hiszen mindenki életében lehet olyan szakasz, amikor az elé gördülő akadályokat nem tudja egyedül átlépni. Érdemes tudni arról is, hogy az egyetemen belül is működik egy szervezet, ahol szakemberek tudnak szakszerű segítséget nyújtani. Nem kell túlgondolni, se félni és nem kell már csak akkor szakembert keresni, amikor igazán nagy a baj. Ép testedben ép lelket ápolni ér! Jöjjön tehát egy kis ajánló a DEMEK-ről. Ha még nem hallottál róluk azért, ha már hallottál róluk azért látogass el honlapjukra: www.lelkiero.unideb.hu A DEMEK (Debreceni Egyetem Mentálhigiéniás és Esélyegyenlőséi Központ) feltett szándéka segítséget nyújtani az életvezetési problémákkal küszködő hallgatóknak. Számos szolgáltatásuk áll rendelkezésre; például mentálhigiénés konzultáció, valamint számos szemléletformáló kurzus, ahol a mentálhigiénés ismereteket kívánják színesíteni, bővíteni, és szolgáltatásaikba egyébiránt a fogyatékossággal élő hallgatók segítése is beletartozik.

Mentálhigiénés Konzultációs Szolgálat Kedves Hallgató! Sok hallgató úgy gondolja, hogy nincs szüksége segítségre az egyetemi évei alatt, mivel családtagjaihoz, barátaihoz tud fordulni, ha gondjai vannak. Az egyetemi évek alatt előfordulnak olyan élethelyzetek, amikor úgy érezzük, hogy a hullámok összecsapnak a fejünk fölött. Nem haladunk a tanulmányainkban, gondok jelentkeznek a magánéletben, konfliktusaink vannak a közeli ismerőseinkkel. Ezekben a helyzetekben nem igénylünk orvost, terapeutát, de ilyen esetekben érdemes egy külsős szakemberrel konzultálni és átgondolni a helyzetünket.

Medikus Lap

Keresd őket az alábbi elérhetőségeken: Időpont egyeztetés 8:00-tól 16:00 óráig (pénteken 14 óráig) az 52/518627-es telefonszámon, vagy személyesen a Debreceni Egyetem Mentálhigiénés és Esélyegyenlőségi Központban, (Poroszlay út. 97). E-mailben a demek@unideb.hu e-mail címen. A konzultáció ingyenes és anonim!

Magyar Helga Babett

Az alábbi problémák esetén fordulj hozzánk bizalommal: • életvezetési problémák, • szülőkkel való kapcsolati gondok, • tanulási nehézségek, • társas konfliktusok, • párkapcsolati problémák, • önértékelési problémák, • szerhasználattal kapcsolatos kérdések, • magányosság, • beilleszkedési problémák, • életcélok, motiváció hiánya, • vagy amikor úgy érzed, hogy beszélned kell valakivel!

Nem vagy egyedül - Ha gólya vagy

Elsőéves vagy? Minden bizonnyal nem én köszöntelek

Nem gáz ezen a téren segítséget kérni! Az egyetem egy

először életed egyik legizgalmasabb időszakának kezdetén.

életforma, kaland, ugyanakkor oktatási intézmény is, a mi

Frissdiplomás vagyok, számomra az elmúlt öt év maga volt

képzési területünkön pedig hatalmas felelősséget vállalunk.

a csoda. Hazudnék viszont, ha azt mondanám: ez a csoda

Már csak ezért is célszerű helyén kezelni a tanulást, nem

nem foglalt magában nehézségeket is.

beszélve az igen prózai okról: vizsgázni kell. A felsőbb

Ami az egyetemi években az egyik legszebb, az jelenti a legnagyobb kihívást is. Rengeteg az új helyzet, nagyon sok minden történik veled először. Óriási lehetőségek ezek, de pont azért, mert először tapasztalod, nem biztos, hogy egyből tudod is hová tenni a téged érő élményeket. Tekinthetjük

évesek, különösen a jó tanulók (akik nem szükségszerűen beképzelt vagy unalmas emberek) ebben rengeteg segítséget tudnak nyújtani, és tapasztalatom szerint hajlandóak is. Az egyetem tipikusan az a műfaj, ami egyedül teljesíthetetlen, összefogva viszont élhető, sőt élvezhető.

ezeket próbatételeknek is, ahol vagy helytállsz, vagy nem.

Nem is szólva a hétköznapi, ám kellemetlen helyzetekről.

Tiéd a felelősség a cselekedeteidért és a döntéseidért, egyre

Konfliktus a szobatárssal. Elromlik valami az albérletben.

többször kell önállóan lépned. Ez nem jelenti azt azonban,

Elhagyod a tárcádat. Párkapcsolati nehézségek. Nem

hogy ne lenne szükséged támogatásra, és ez így teljesen

találod a helyedet a csoportodban. Bulizz, vagy inkább

oké. Ne is menjünk mélyre egyelőre, maradjunk csak a

hagyd ki most a Klinikát, mert jövő héten három zh?

tanulásnál. Gyökeresen más most a tananyag jellegében

Összeveszel anyukáddal. Megbetegszel, és nem tudod, hol

és mennyiségében, mint középiskolában volt. Ahogy telik

fordulhatsz orvoshoz.

a szemeszter, egyre aktuálisabb a kérdés: miből tanuljak és hogyan? Mely könyvekre, jegyzetekre, előadásokra van szükség? Melyiket vegyem meg? Egyáltalán milyen jellegű a számonkérés? Hús-vér emberek ezt tényleg teljesítették már?

Legyenek a problémák kisebbek vagy nagyobbak, jól jön, ha melletted van valaki, aki már átesett ezeken. A szüleidtől valószínűleg távol vagy, ráadásul nem is biztos, hogy olyan velük a viszonyod, hogy a tényleg kényes kérdésekben tudsz rájuk támaszkodni. Vagy egyszerűen csak nem jártak egyetemre, és minden jóságuk ellenére fogalmuk sincs arról, mit élsz meg. A döntést neked kell meghoznod, és a felelősséget sem vállalhatja helyetted senki. Segítséget kérni viszont ér! A tőled tapasztaltabbak között jó eséllyel találsz olyat, aki volt már nagyon hasonló helyzetben, mint te. Természetesen nem mindenki jó tanácsadó, és nem is bölcs ötlet vakon menni mások után, de rengeteget javíthatnak a dolgok állásán az ilyen szövetségesek. Ha pedig többre van szükséged, professzionális lelki segélyt ajánlanak a lelkészi hivatalokban és a különböző mentálhigiénés egyesületeknél. Bármennyire is sötéten látod éppen a világot, ne felejtsd: nem vagy egyedül benne. Még ha úgy is érzed, hogy rajtad úgysem lehet segíteni, egy próbát mindenképp megér. Oláh Dóra

zálva, s u k fó

ire m gy em ava

s s e n l u f a mind

s A

Az egészség fejben dől el – na jó, ez így nem teljesen fedi a valóságot, de a gondolataink nagyon is befolyással lehetnek testi állapotunkra. Azonban itt most nem a gondolat „teremtő erejéről” van szó, sokkal inkább arról a élettani folyamatról, mely megvédni hivatott bennünket a külső, illetve – manapság mondhatjuk – a belső veszélyektől.

Üss vagy fuss Az ősember életében még minden egyszerűbb volt: kevés mérlegelés után eldöntötte, hogy minél gyorsabban szedje a lábát a mamut mellől, vagy vegyen erőt magán, és próbálja meg családja megélhetéséhez hasznosítani az állatot. Kicsit – jó, annyira nem kicsit – mélyebben értelmezve, a külső fenyegetés hatására az amygdalában és a hypothalamusban beinduló jelátviteli folyamatok hatására a hipofízis ACTH termelésbe kezdett, aminek következtében a mellékvese adrenalin és kortizol elválasztása fokozódott, ezek pedig a szimpatikus idegrendszer serkentésével felkészítették a szervezetet a menekülésre, vagy a harcra. A mamut persze azóta már kihalt, de ez a reakció velünk maradt, a mindennapokban akár folyamatosan készenlétben tartva a szervezetet az esetleges veszélyekkel szemben, legyen az az ellenőr a villamoson, vagy egy anatómia gyakorlat. Ez a készenlét viszont nem csak testi reakcióinkban jelenik meg, de a figyelmünket is elszórja, valamint felemészti a szervezet energiáit, sokszor tovább súlyosbítva a helyzetet.

Medikus Lap

A keleti technika A stressz csökkentésére persze számos technikát kitalált már az ember, ezek közül pedig az egyik legősibb a meditáció. Ez alapvetően nem egy cselekvést jelent, hanem leginkább egy lelkiállapotra utal, melyben a keleti filozófiák szerint spirituális úton elindulva mélyebb önismeretre tehetünk szert. Ehhez az szükséges, hogy kiürítsük a tudatunknak, megakadályozva mindenféle kósza gondolat betolakodását az elménkbe, melyhez talán ellentmondásos módon erős koncentráció szükségeltetik. Összefoglalva: aki meditál, az a semmire összpontosít.

A „tele-agy” A meditáción nyugszik a mindfulness technika is. Ezt legtöbbször „tudatos jelenlétként” fordítják, azonban itt nem arról van szó, hogy mélyen át kell élni és érezni életünk minden egyes percét az utolsó cipőkötésig. A technika célja inkább az, hogy ahelyett, hogy hagynánk gondolatainkat – sokszor érzelmeinkkel együtt – mindenfelé elkalandozni, csak az adott feladatra összpontosítsunk. Fogalmazhatunk úgy is, hogy a „mind full”, azaz a teli elme helyett a „mindful”, azaz az odafigyelés a cél, hogy teljes mértékben átadjuk tudatunkat az előttünk lévő cselekvésnek. Annál is inkább, mivel ha több dologra figyelünk, igazából nem figyelünk semmire – nem, még a nők sem; a multi-tasking egyik nemnél sem célrevezető.

A gyakorlat Mégis hogyan érhetjük el, hogy ebbe az éber állapotba kerüljünk? Legegyszerűbb, ha egyszerűen csak a légzésünkre figyelünk, koncentrálva a mély belégzésre és kilégzésre, mellyel egyúttal szívverésünket is lassítani tudjuk. Tovább haladva érdemes emellett odafigyelni testi reakcióinkra, a testünkben lévő feszültségre, valamint érzéseinkre. Monitorozva gondolatainkat tudatosíthatjuk azt is, hogy mi az a magunkkal kapcsolatos értékítélet, ami reális, és mi az, ami csak saját elménk szüleménye, aminek esetlegesen a belső feszültségünk köszönhető. Gyakorlással elérhetjük azt, hogy felismerjük, mikor az adott helyzethez idegen, kívülről jövő gondolat tolakodik be az agyunkba, megtanulhatjuk kezelni azt, így jobban koncentrálhatunk a jelenre.

Miért jó ez? A koncentrációra egész életünk során szükségünk van. Legyen szó egy filmről vagy beszélgetésről, a teljes átélés és megértés szempontjából elengedhetetlen, hogy teljes tudatunkkal jelen legyünk. A tanulás hatékonyságát is – nem meglepő módon – nagyban növelhetjük, ha csak az adott feladatra figyelünk, és persze egy vizsgán is életet menthet, ha ki tudjuk zárni a tudatunkból a negatív gondolatokat és érzéseket. Emellett pedig a technika gyakorlásával csökken az általános stressz-szintünk is, mely nem csak szervezetünkre, így csak testi-, de lelkiegészségünkre is jótékony hatással van.

Puszta motiváció

Lecsendesült a kezdeti lelkesedés. Ezen a ponton az agyad már a koffeinre is rezisztens, nem hogy figyelj a tanár szavaira. A távolba nézés maradt az egyetlen kompetenciád. Pedig ezt a félévet sem így tervezted. Bejársz majd az előadásokra – hazudtad magadnak; tanulsz majd folyamatosan – magad sem hitted el. Jóllehet, csak a kötelező minimumot akartad hozni: a kötelező tárgyakat, meg minimum egy szabvált, amit maximum csak a neptunban szeretnél látni. Persze nehéz eltalálni azt a szempillantást, míg az ilyen tárgyak betelnek… Lehet pont belepislogtál. Most is laposakat pislogsz, ahogy minden hajnali órára betérve, hiszen még a 8 óra is hajnal, ha te inkább tovább aludnál. Amúgy is, csukott szemmel mégis ki látja, hogy már felkelt a nap? Szorgalmasan bólogatsz, ahogy a szemkontaktust felvéve hozzád beszél a tanár – kinyílt volna a szemed? Mire feleszmélsz, hogy talán újra szolgálnak az érzékszerveid, már kezdhetsz is pánikolni – ugye ez nem egy kérdés volt? Szerencsére tovább magyarázva elfordul, azonban ekkorra már a pulzusod felpörgött. Végre! A kávéval „turbózott” szervezeted most először riadt fel, mióta a tested elhagyta az ágyad. Talán kitart az érzés, míg eljutsz a következő büféig egy kávéért. Így kocognak a napok egymás után, reggel az álmossággal, utána az éhséggel birkózva. Ilyen nehéz egy egyetemista élete… ugye? Ne félj, hiszen lassan felpörögnek az események! Lesznek itt demók, kiváltók, gyakvizsgák és a tél is közeleg… Csak nehogy leülj tanulás helyett sorozatot nézni. Megint.

Piller Róza Piller Róza

Zöld

NNTART-A-LAK NNTART-A-LAK

FENNTART-A-LAK

A fenntartható fejlődés témája napjainkban egyre felkapottabbnak számít, habár sokan nincsenek tisztában azzal mit is jelent valójában. Az UNESCO megfogalmazása szerint „A fenntartható fejlődés a társadalmi haladás - méltányos életkörülmények, szociális jólét - elérése, megtartása érdekében a gazdasági fejlődés biztosítását és a környezeti feltételek megőrzését jelenti. De mit is jelent ez valójában? Napjainkban a fejlődés elkerülhetetlen, és nem is kell elkerülni. Egyre több, újabbnál újabb információra teszünk szert, legyen szó akár a tudományról, akár a gazdasági világról. A megfelelő életkörülmények és a szociális jólét elérésének érdekében a gazdasági fejlődés elengedhetetlen. Azonban ennek mértéke és milyensége befolyással lehet környezetünkre. Annak érdekében tehát hogy ez „fenntartható” legyen, arra kell törekednünk, hogy a jövő generációjának is lehetősége legyen a fejlődésre. Mire kell figyelnünk a következő generációk érdekében? A folyamatos fejlődésnek része hogy használjuk a természeti erőforrásokat, azonban gyakran nem vesszük közben figyelembe a természet eltartóképességét, így kimerítjük azokat.

A fenntartható fejlődés lényege tehát mindamellett, hogy nem kell lemondanunk a gazdasági fejlődésről, a szociális jólétről és társadalmi igényekről, odafigyelünk és küzdünk a környezet elhasználódása ellen. Mint ahogy oly sok mindenre igaz, hogy a hangsúly a mértékletességen van, nincs ez máshogyan ebben az esetben sem. Fenntarthatóság Az 1980-as években kezdtek el foglalkozni a témával, majd megszületett a “fenntarthatóság” és a “fenntartható fejlődés” kifejezések. Az első komolyabb alkotás a témában Lester R. Brown műve volt a fenntartható társadalom kialakításáról 1981-ben. Brown összefüggéseket keresett a népesség növekedése és a természeti értékek felhasználása között. A következő mérföldkő 1983-ban az ENSZ Közgyűléshez köthető, így megszületett az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága (a bizottság tagja volt Láng István agrokémikus). A fenntarthatóság mára sokak számára különböző értelemmel bír, vannak akik úgy gondolják a népesség növekedése egyenesen lehetetlenné teszi a természeti értékek hosszú távú „megtartását”, mások pedig inkább a technikai fejlődés tartják komolyabb problémának. A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos nemzetközi és hazai dokumentumok letölthetők a www.ff3.hu honlapról. Nagy Gabriella

Medikus Lap

Maklári Judit:

Sóhajtás

Szeretném, hogy a saját gerincem könyvgerinc legyen, s minden izomrost egy-egy lap. A makromolekulák betűk, a vörösvértestek szavak, gondolatokat szállítanak, mindenféle nyelveken, magyarul, angolul, arabul, franciául, koreaiul, ukránul, hogy a tüdő minden lebenye egy-egy fejezet legyen, nagy részei egy nagyobb egésznek, ami kusza, mégis rendszer, szervezet, hogy minden ébredéskor egy-egy új dalt, új verset tudjak kilélegezni.

Pál Tibor:

Cím nélkül Lábatlan lábzsákok lépdelnek, Haláltáncunk piszkos parkettjén, Az arcok távolba révednek, A gránit oltárhoz lejtvén, Szüntelen szűkül a félénk kör; Nem is oly szörnyű a szag- szonett, Ki- ki sápadt várából kitör: Csak szemét ne láttam volna meg.

Márton Béla:

Címnèlküli mindenség....

KULT Oláh Dóra:

Ikertornyok Másfél hete járt iskolába, nehezen ment a korán kelés. Teáját nem kívánta, hascsikarósak lettek a reggelek. Tanító néni ma is kiabált. Keze dohányszagú volt, sok leckét adott. Alig várta, hogy nagyapa elvigye. Mint ha sose lett volna nyár, lába fázott szandáljában, hamarabb sötétedett, bement inkább tévézni. A mesefilm félbeszakadt. Nagymama falfehéren jött be a kisszobába. Alig értette, mi történik. „Anya ma nem tud érted jönni. Apa meghalt.”

Hűség a legjobb barátom, barát a legjobb hűségem. A szeretet a legdrágább kincsem, kincs az, mi életben tart engem. Az idő a legnagyobb ellenségem, ellenség lesz, kinek ideje nincsen. Bátor az, ki mert tovább lépni, tovább lépett s megtanult élni. Te vagy a hűség, mely barát is egyben, egy barát is hű a hűtlen csendben. Te vagy az időm, s néha ellenségem, ellenség után időt adsz nèkem. Bátrak vagyunk, mert mertünk lépni, bátortalan lépés, mely megtanít élni!!

A JÁ NLÓ

Aki lapozgatta már a Medikus Lap számait, a Kult-rovatban biztosan találkozott Oláh Dóra verseivel. Dóra tavaly júniusban átvette a diplomáját, de a gyógyszerészi hivatás mellett még mindig tud időt szakítani a Lap, a versek és az irodalom számára. Verseit a Stádium Kiadó 2016-ban kiadta egy gyönyörű kötet formájában.

Oláh Dóra:

Pénelopé kézen fog

Szubjektív ajánló és vélemény a kötetről: Már a kötet borítója is nagyon impozáns, keményfedelű, Artemisia Gentileschi olasz festőnő festménye díszíti. A művész más képei is megtalálhatóak a kötetben, korai barokk stílusúak. Ezek az „illusztrációk” tükrözik a versek témáinak egy részét, amely ókori római, görög, néhol pedig biblikus képeket emelnek ki. Számomra a kötet fő eleme maga a nő, minden vers és kép tükrözi valamilyen módon a nőiességet és annak az arculatait. Felmerülnek témaként családi tragédiák is, amelyek egyszerű motívumrendszerekkel és látványos hasonlatokkal mutatnak rá a majdhogynem mindannyiunk életében fellelhető intimebb, otthonról hozott szorongásokra. Természetesen a gyógyszerészi hitvallás és a személyiségfejlődés darabjai sem maradhatnak ki a kötetből. Dóra verseiben az a szép, hogy nem bonyolítja túl a dolgokat, kézzel fogható és ismert karaktereket, helyszíneket és érzéseket használ. A képeket nem bolygatja meg a kortárs művészeti ágakban sokszor már-már túltengő esetleges trágárság (szerk.: ezzel nem a kortárs irodalmat szeretném negatív színben feltűntetni), hanem megmaradnak önmaguk tisztaságában.

Interjú Oláh Dórával:

Mesélj egy kicsit a „múltadról”, honnan jöttél, hol nőttél fel? Debrecenben születtem, de Újfehértón nőttem fel. A helyi Erkel Ferenc Általános Iskola zenetagozatára jártam, ahol életre szóló útravalót kaptam Horváth Anikó tanárnőnek köszönhetően a zene szeretetéből. Itt volt először katarzis élményem egy koncerten, ahol a kórusban énekeltem. Ez addiktívnak bizonyult, azóta is áhítattal élem meg a nagy pillanatokat. Énektanárom, Lénárt László jelenlétével, stílusával gondoskodott róla, hogy ne legyen számomra más választás, csak hűnek maradni önmagamhoz, fejleszteni és használni kritikus gondolkodásomat, kialakítani a sablonoktól eltérő, önálló látásmódomat. Ezekért az ajándékokért nem mondhatok elégszer köszönetet. Nem iskolám hírnevének alaposan belém sulykolt öregbítése mondatja velem ezt, hanem az öröm, a hála, hogy oda járhattam. Hogyan élted meg az egyetemi éveket? A Gyógyszerésztudományi Kar hasonlóan meghatározó dolgokat adott nekem, mint az Erkel. Szabadságot, összetartozást, az emberek sokféleségének addig nem ismert gazdagságát. Itt adtam magamat igazán át egy közösségnek, szívem-lelkem a GYTK-é most is. Kiváló alapokat kaptam egy kiteljesedett élet felépítéséhez minden téren. Rengeteget tanultam, de a tananyagon túl a világról is, mindezt gyönyörű környezetben, értékes emberek társaságában. Öt évnyi csoda. Mit jelent számodra gyógyszerésznek lenni? A gyógyszerészet identitásom egyik sarokköve. Hivatásomnak tekintem, törekszem helyesen gyakorolni. Közforgalomban dolgozom. A tára mögött beavatkozási ponton állok: lehetőségem nyílik arra, hogy a gyógyszer expediálása során jobbá tegyem a napjukat. Sokuk arcán (és az életmódjukból is fakadóan szedendő gyógyszereken) látom, hogy nem kezelik saját magukat értékes emberként.

Medikus Lap

Én ezt a patikai szituációban megadhatom nekik. Szenvedélyem ez a fajta energia-transzfer, aki nyitott rám, attól nagyon sokat vissza is kapok. A nehezebb pillanatokon ez visz át. Mikor és hogyan kezdtél el verseket írni? Hat-hét évesen, mikor az olvasókönyvemben láttam a mondókákat, verseket, az fogalmazódott meg bennem: „ilyet én is tudok”. Neki is fogtam egyből. Hol publikáltál eddig? Minden a Medikus Lappal kezdődött. Ezt követte a Magyar Hallgatói Antológia, majd a Napút folyóirat számai. A Stádium Kiadó Sorsod művészete 3. antológiájában, majd az Átlók művészeti csoport előtti tisztelgés kötetében szerepelt versciklusom. Legutóbbi megjelenésem a kulter.hu-n volt. Milyen szerepet tölt be az írás az életedben? Az írást, pontosabban a költészetet ugyanúgy hivatásomnak tekintem, mint a gyógyszerészetet. Lételemem és szükségletem az önkifejezés, és erre az írás adja meg jelenleg legjobban a teret. A vers – szerintem – lényünk legtisztább lenyomata, kapu önmagunkhoz és másokhoz. A valóság teljesebb érzékelése, mint az a mindennapokban megszokott. Nagy áldásnak tartom, hogy írhatok, az újságírást is szeretem. Milyen volt a saját első, önálló köteteden dolgozni? Hihetetlen és valóságos egyszerre. Néhány évvel korábban még álmodni sem mertem arról, hogy valaha is kötetem lesz, tavaly ilyenkor pedig mindennapjaim része volt a szerkesztés, a versek javítása. A hideg végig fut a karomon, ha belegondolok: sokak bakancslistáján szerepel, hogy írjanak egy könyvet, de csak kevesen valósítják ezt meg, és még kevesebbek könyvét adják ki. Hálás vagyok érte Istennek, hogy én az utóbbiak közé tartozom.

Mik a terveid a jövőben, akár a hivatásodat, akár a költészetet illetően? Tömören összefoglalva: gyakorolni őket. Nem beszélni róla, tervezgetni, hanem megvalósítani, ahogy csak tőlem telik. Minden mást sallangnak tartok jelenleg. Milyen platformokon olvashatjuk a verseidet a Medikus Lapon és a köteteden kívül? A kötetem facebook-oldalán, a már korábban megjelent kiadványokban, és terveim szerint online irodalmi folyóiratokban is.

Dóra versei itt is olvashatóak: www.kulter.hu/2017/09/olah-dora-versei A kötet oldala: www.facebook.com/olah.dora.penelope Maklári Judit

Interjú

x e M d Me

Talán jártatok már egy-két koncertjükön, talán láttátok már őket a közösségi felületeken. Hogy kikről is van szó? A MedMax zenekar néhány lelkes orvostanhallgatóból álló zenekar, akik nem rég törtek be a “medikus köztudatba”. A gólyák biztosan emlékeznek még a TB Ranch-on tartott koncertjükre - na meg a fergeteges hangulatra amit elhoztak nekünk, de a tavalyi Medikus Hétről, vagy néhány évfolyamestről is beugorhat a nevük. Nézzünk most a kulisszák mögé kicsit Szilágyi Andrással, a zenekar alapítójával, és egyik gitárosával.

Mikor alakult a zenekarotok és hogyan jött az ötlet? Valamikor 2017.január.10-én patológia vizsga- (és pálinka) mámorában az évfolyamcsoportba kiírtam, hogy lenne-e kedve valakinek zenélgetni? Jött is pár perc múlva az első értesítés, a dobosunk már megvolt, Tándor Zoli. Nem sokkal később üzenetben írt Koncz Peti, hogy ő vinné az éneket. A basszerest - csoporttársamat - Molnár Zsoltit én magam kértem fel, aki először ódzkodott kicsit, majd beadta a derekát. Talán egy próba után Peti elhozta Marcit, aki szintén gitározik, és kellett nekünk mint egy falat kenyér, hiszen a hallása

szalagavatón léptek fel például. Nekem néha megadatott, hogy mikor az egyik kocsmában fellépett az ismerősöm zenekara, akkor néha ideadta a gitárt koncert közben, amikor ki kellett mennie levegőzni.

aranyat ér. Egyébként nekem már gimiben az volt az álmom, hogy egyszer az egyetemen lesz egy zenekarom, és tessék, megadatott.

Milyen gyakran próbáltok egy héten? Vannak saját számaitok, illetve tervezitek hogy lesz?

Honnan ered a zenekar neve? Változó a próbák száma. Ha ráérünk akkor heti kétszer megpróbáljuk A név, nem meglepően Peti ötlete volt (hozzátenném, hogy ideiglenes névnek született, ami aztán kis változással megmaradt), a Mad Max filmből lett Med- mint medikus, és először Max volt a második része a névnek, de rájöttünk, hogy ez egy háziorvosi számítógépes program, így hosszas gondolkodás után MedMex lett a végleges. A tagok előtte is foglalkoztak komolyabban zenéléssel?

összehozni, ha más nem csak egy óra alatt végigmenni annyi számon amennyit bírunk. Vannak saját számaink, már van kettő darab, illetve ilyen kis “cafatkák”, amiket még csiszolni kell, vagy elvetni. Az egyiket már sikerült is 3 fellépésen eljátszanunk. Természetesen az lenne a célunk, ha egy idő után a közönség már a saját számoknak is örülne, ezt nyílván nehéz elérni, de teszünk érte, hamarosan feltöltjük a felvételt YouTube-ra, és akkor mindenki tudja tanulgatni otthon is a

Komolyabban, Petit és engem kivéve igen, mindannyiuknak volt

szöveget.

zenekara. Zoli 12 évig tanult tanárral, nagyon jól képzett (bár lehet elfogult vagyok) és ő 6 évig egy előző zenekarával lépett fel, valamint 4 évig a Rocksulinak is tagja volt. Zsoltinak Dunaszerdahelyen volt egy bandája, ők is nagyon ügyesek voltak, sok saját számmal, többször utaztak messzebbre fellépni. Marcinak egy gimis zenekara volt, ők

Medikus Lap

Hogy tudjátok összeegyeztetni az egyetemmel? Nehezen, hiszen mindenki orvosis, valamint nem csak ez az egy elfoglaltságunk van az egyetemen kívül, de mivel szeretjük csinálni, így tudunk rá szakítani mindig időt, hiszen mindenkinek arra van ideje amire szeretné, hogy legyen.

Mi az ami igazán motivál titeket ilyenkor? Vagy mi az amiért a legjobban szeretitek csinálni? Rajongunk a zenéért. Imádjuk hallgatni, de még jobban csinálni. Ajándék, ha zenélhetünk, így teljesen megelégedünk azzal, ha felléphetünk, de a közönség reakciója a jutalom, a hab a tortán. Nagyon megtölti az ember szívét a taps, az elismerés, mikor így élőben alkot valamit az ember. Például az egyik kedvencem az amikor a koncert után odajönnek gratulálni, beszélgetni, ezt nem lehet leírni milyen érzés! Volt e valamilyen bizarr élményetek esetleg fellépésen? Volt-volt. Gólyatáboros fellépés, koncert egyharmada, egy szám közepén járunk, elindul a refrén, ordítja mindenki, majd –mivel nem volt színpad- valaki benyúl az egyik mikrofonért, hogy énekel bele, és mikor csúnyán néztem rá, hogy tegye vissza, leejtette, és a mikrofon behorpadt. Természetesen közben nem lehetett megállni, nyomni kellett tovább, de ez egy érdekes megmozdulás volt. Szoktatok találkozni oktatók véleményével a zenekarról? Mivel még nem igazán volt olyan fellépésünk ahol képviselhették volna szebb számban magukat az oktatók, így sajnos nem találkoztunk. Milyen terveitek vannak a jövőre nézve? Szeretnétek Hol szoktatok fellépni? Bárki megkereshet titeket, hogy lépjetek fel például egy szakesten?

komolyabban is folytatni? Szeretnénk

komolyabban

folytatni,

minden

lehetőséget

megragadva. Egyre több saját számot szeretnénk, melyből nyilván egy Eddig csak a medikus karok rendezvényein volt fellépésünk, 3 évfolyamest, Medikus Hét, Gólyatábor, Felezőtábor, de egyébként más karról is érkezett már felkérés, valamint más városból is, ezek mind későbbi időpontok. A közeljövőben tervezünk egy kocsma-koncertet, erről mindenképp értesülni fognak a –ha szabad így mondanom-

albumot, de CD-ben nem gondolkozunk. A YouTube lesz a mi elérési eszközünk, a már meglévő Facebook és Instagram oldallal karöltve. Szeretnénk, ha már majd saját pólót tudnánk esetleg a közönségbe dobni, és persze szeretnénk, ha minél több rajongónk lenne, és a szeretetükért mi mindent meg is fogunk tenni.

rajongók. Természetesen bármilyen felkérés örömünkre szolgál, ha az egyetemmel összeegyeztethető, akkor mi szakítunk rá időt!

Magyar Helga Babett

Mi volt eddig a legjobb fellépés élményetek? A legjobban sikerült koncert szerintem a mostani Gólyatábor volt. Nagyjából 500 ember előtt zenélni, úgy hogy közben mindenki énekel és táncol, sikít és tapsol, egyszerűen lenyűgöző. Meglepetés koncert lett volna, még a szervezők közül is csak hárman tudtuk, de amíg beállt a zenekar, sajnos a terepviszonyok nem engedték meg, hogy ne jöjjön arra néha egy-egy gólya, vagy szervező, ezért páran már tudták, hogy itt lesz valami. Pálinkakóstoló volt, mindenki jól érezte magát a vacsora és az italok után, mi is bátorítottuk magunkat kicsit, majd megkezdtük a koncertet, ami alatt az összes gólya hatalmasat bulizott, ahogy láttuk.

Nappal orvos - éjjel zenész Medikus Lap: Most lett vége a koncertednek a Campus Fesztiválon, de tudtommal nem ismeretlen számodra a város. Ha jól láttam, már kisebb helyi rajongótáborod is van, ez igaz? Lili: Igen, ez már a harmadik alkalom volt, hogy itt láthatott a közönség, és úgy fest, hogy csomóan eljárnak a koncertjeimre, ami tök jól esik! ML: Fiatalkorodban Svédországban éltél, majd az egyetemi éveidre költöztél Szegedre és szereztél orvosi diplomát. Nagy változás volt ez számodra? L: A gimihez képest az, hogy szabad vagyok egy új országban volt a legnagyobb változás. ML: És most visszaköltöztél Svédországba, ott éppen rezidensként dolgozol? L: Nem egészen, várólistán vagyok. Kicsit más ott rendszer, pár évig dolgozni kell, mielőtt elkezdheted a rezidensképzést. ML: Milyen szakterület érdekel? L: Gyereksebészet. Van külön ilyen specializáltság, de nagyon hosszú a várólista. Azon gondolkozok, hogy átmegyek általános sebészetre. ML: Valaha voltál Medikus Kupán? L: Nem, sajnos soha nem jutottam el, pedig nagy focirajongó vagyok! Nem tudom miért, valahogy kimaradt. Helyette viszont szerveztem koncertet a külföldi diákoknak! Eleinte voltak vagy 20-an, de mire végzős lettem már 700 tagunk volt! Érdekes módon úgy hozta a sors, hogy egy volt gimis osztálytársam ugyanazt kezdte el csinálni mint én, csak ő Pécsett. A mi programunkat úgy hívták, hogy Jam Sessions, az ő programjukat pedig, hogy Pécs Music Society (PMS) - ebből nőtte ki magát a Mongooz and the Magnet például. Nálunk pedig volt egy japán együttes, nagyon-nagyon tehetségesek voltak, ám ők egyetem után hazamentek. Ha egy olyan hullámot kaptak volna el itthon, vagy alakult volna, ők is tök híresek lehettek volna.

Medikus Lap

INTERJÚ AZ I AM SOYUZ ÉNEKESDALSZÖVEGÍRÓJÁVAL, BOZÓKY FELÍCIÁVAL (LILIVEL)

ML: Úgy látom a zenei világba te nem csak belecsöppentél, hanem aktívan részt is veszel benne, mint zenész, mint szervező? L: Őszntén szólva tényleg csak belecsöppentem ebbe az egészbe. Egy török fiú csinálta a koncerteket az első évben. Aztán az egyik nap rámírt, hogy ő visszautazott, és hogy csinálnám-e helyette. Köpninyelni nem tudtam, én semmit nem tudok megszervezni. Emiatt hatalmas kihívás volt az egész, de egy idő után élveztem, pozitív feedbacket kaptam vissza mindenkitől. Célom volt, hogy egy kicsit kultúrálisabbá tegyem a programot, volt művészfilmekből filmklub, de csak én, az öcsém meg az ő egyik ismerőse jött el, akit befűzött hogy legyen ottl. Viszont a zenei oldala, az valahogy megmaradt. ML: Maga a zene már gyerekkorod óta elkísér téged? Vagy amikor elköltöztél? L: Talán 17 éves korom óta. ML: Koncert közben említetted, hogy egy fesztiválra is elszöktél fiatalon. L: Az egy nagyon felelőtlen döntés volt: egyik barátnőmmel megvettük a repülőjegyet Németországba. El akartunk jutni a Hurricane-re, ami egy 4 napos rockfesztivál, viszont ezt senkinek se mondtuk el az akkor ötéves öcsémen kívül. Az összes koronámat beváltottam euróra, ami pont a bérletre volt elég, de azon kívül semmink se volt. Véletlenül összefutottam egy sráccal, aki cserediák volt nálunk a gimiben (és szintén zenész), aztán velük táboroztunk. A rocker életlérzés tényleg elég hatalmas volt. Volt nálunk egy magnó, ami a zuhogó esőben tönkrement, és ezt baltával szétvertük az utolsó napon, majd hazastoppoltuk. Szóval igen, ez egy intenzív élmény volt.

ML: Kevés embert láttam még ukulelén zenélni Magyarországon. L: Hát igen, az ukuleléimnek megvan a saját történetük. Az elsőt kölcsönadtam egy barátomnak, aki egy német orvos, de úgy éreztem ezt megérdemli tőlem. A második meg egy autóbalesetben tört szét minden más eszközömmel együtt. ML: Hogy történt ez a baleset? L: Pécs felé mentünk, esett az eső és megcsúsztunk az úton, a kocsi teljesen megpördült. Pneumothoraxom és scapulatörésem volt, elég durván megsérültem. A baleset után úgy voltam vele, hogy “ó, egy baleset, majd mindenkit megvizsgálok” de nyilván én kerültem a legválságosabb állapotba. Szerencsére sikerült felépülnöm belőle, nagyon profik voltak a traumatológián. ML: Mi a legnagyobb zenei inspriáció számodra? L: Minden ami történik körülöttem, nagyon sok zenét hallgatok, mindenfélét. Épp Alice Phoebe Lou a kedvencem. Egy dél-afrikai csaj, aki egy berlini utcazenészként kezdte, de mostmár egészen híres lett. Voltam egy koncertjén Berlinben, nagyon nagyon jó volt, nagyon ügyesen zenél. ML: Az egyik számodban arról énekletél, hogy nőként nem muszáj azokat a szerepeket vállalni amit a társadalom elvár tőled. Ért megkülönböztetés téged akár zenészként, akár orvosként emiatt? L: Ez mindig, mindenben érzem. Persze, nem közvetlenül, de rejtetten éreztetik hogy “csak egy lány vagy”. Vagy egy aranyos lány, vagy egy szexi lány, de intellektuális imidzset emellett nehéz kialakítani. A Stenk versenyen, a döntőben is én zenéltem egyedül lányként. De ez nemzetközi piacon is így van, a nők egyetlen imidzzsel lehetnek sikeresek, és ez a férfipiacot szolgálja ki. Egy nagyon jó dokumentumfilm készült erről, egy norvég csaj, interjúkat csinált férfi zenészekkel, és olyan kérdéseket tett fel nekik, mint amilyeneket nőktől szoktak. Például “És milyen érzés férfiként dobolni? És azt hogy ilyen magabiztos vagy a színpadon, azt hogy éled meg? Akkor ti egy fiúbanda vagytok?” - van egy ilyen furcsa felhang minden kérdésében.

Alice Phoebe Lou

ML: Mlyen megélni azt hogy egyszerre vagy zenész és orvos? Nagyon eltérő a két világ egymástól, ezt már sokszor én is tapasztaltam. L: Én nehezen értettem meg az orvosszerepet az életemben. Én művész vagyok, aztán kaptam egy diplomát és rámtört a “most mi lesz” érzés. Nagyon sokáig tagadtam a zenész énem a munkahelyen, nem akartam hogy tudják, és “valami bohém”-nak tartsanak. A zenészek körében se említettem soha a diplomámat, mert akkor meg ők nem vennének komolyan. Sokszor gondolkozok azon hogy pontosan ki vagyok, a kettős állampolgárságom miatt is hogy akkor svéd vagyok vagy magyar vagyok. De igazából rájöttem hogy teljesen mindegy, nem kell döntést hoznom, ez mind én vagyok. Voltak olyan napok amikor azt gondoltam, hogy abba kéne hagynom a zenélést, és megkomolyodok 25 évesen, de rájöttem hogy annyira fontos a zene hogy nem tudnám csak úgy otthagyni. Viszont meg csak ha a zene lenne számomra, akkor ki lennék szolgáltatva. A kreativitásomat produktummá kellene tenni, alkalmazkodni kell a piachoz. Nem csinálhatod amit akarsz, ha egy zenész vagy és ha úgy alakult akkor még át is vernek, kevesebb pénzt kapsz a fellépések után. ML: A kettőt hogyan tudod egyensúlyban tartani? L: Sajnos van hogy az egyik a másik rovására megy, most nem volt 25 napig szabadnapom. Éjjel ügyelek, nappal dolgozom, a kórházban alszom, nem tudom elővenni a hangszert. Ha egy fesztiválon voltam akkor meg úgy érzem hogy, miért sörözök itt, ha a kórházban a betegek várnak ?! ML: Tudom, hogy nagy világutazó vagy, mesélnél egy vicces történetet? L: Sebészet gyakorlatra mentem az IFMSA-vel, Mexikóba. Kinéztem egy tök idilli tengerparti várost. Helyette beraktak Monterreybe, amiről sokan mondták nekem hogy életveszélyes. Direkt New Orleansbe vettem jegyet, mert oda olcsóbb volt és közelinek tűnt a térképen, majd onnan buszoztam volna tovább. New Orleansban összehaverkodtam zenészekkel, akikkel nyitott kocsival mentünk körbe a városban, és csak zenéltünk, nagyon klassz volt! Onnan mentem tovább Monterreybe, csak elaludtam a buszon az ukulelémmel, Lardeoban ébresztettek fel, ami szintén egy nagyon veszélyes város. Már közel voltunk Monterreyhez, amikor megállt a busz, jöttek a rendőrök. Mondanom se kell

Medikus Lap

Mongooz and the Magnet

én voltam az egyetlen europid a buszon, és csak engem szállítattak le, hogy mégis mit akarok itt. Senki nem beszélt angolul, zuhogott az eső, mindenem a buszon volt. Behívtak egy szobába, fölkapcsolták a lámpákat és kérdezték, hogy mit akarok. Furcsa lett volna azt mondani, hogy sebészkedni fogok, természetesen a New Orleans-i Hostelben minden papíromat elhagytam. Úgyhogy elővettem az ukulelét, annyit mondtam hogy “csak zenélni szeretnék”. Rámnéztek, azt gondolták hogy ez egy bolond hippi, és visszaengedtek a buszra. Ez egy annyira buta dolog volt, de legalább megmenekültem. Szerencsére amikor már ott voltam minden rendben ment, minden jól volt megszervezve, volt napi háromszori meleg kajám, meg a város is hatalmas volt! Lili most is épp Svédotszágban tartózkodik, de ha szeretnétek meghallgatni a számait és értesülni, hogy mikor játszik Debrecenben legközelebb, kövessétek Facebookon: www.facebook.com/iamsoyuz Katonai Gellért

Köszönöm, hogy én lehettem... Nem gondoltam volna, hogy valaha hálás leszek azért, ha megpróbálnak megalázni. A minap engem ért támadás miatt mégis így érzek. Egy könyvesboltban nézelődtem. Nyári ruhát viseltem, amely magasan záródott, kivágása egyáltalán nem volt, a (nem mini) szoknya rész pedig a térdem fölött végződött. Ehhez átlátszatlan fekete harisnyát vettem fel, és magas sarkú cipőt. A legkevésbé számítottam arra, hogy ez bárkinél is kiverheti a biztosítékot, de megtörtént. Viszonylag kevesen voltunk vásárlók, a közelben az egyetlen nő közöttük én. Egy férfi haladt el mellettem, aki a kissé távolabb álló feleségéhez (barátnőjéhez, partneréhez) így szólt középhangosan, tehát számomra is jól hallhatóan: „Nézd már, a repedtsarkú tud olvasni.” Szólni nem tudtam a meglepetéstől. Ahogy ránéztem, folytatta: „Lehet, csak a képeket nézegeti.” Ezzel távoztak, két kisiskolás korú gyermekük társaságában. Nem tudom, nekik kellett-e volna mondanom bármit is, de biztos voltam benne egyből, hogy ezt a cikket meg

Tudnotok kell, hogy csodálatos és értékes, ha törődtök magatokkal, ha felfedezitek és megélitek szépségeteket. Ha nem tagadjátok meg szexualitásotokat, akkor kapcsolatban vagytok az egyik leggyönyörűbb képességetekkel. Ha megtaláljátok és kibontakoztatjátok mindazt az adományt, ami bennetek rejlik, semmi rosszat nem követtek el! Épp ellenkezőleg: emberként kezelitek magatokat, és nem csak a minimalista túlélésre törekedtek, hanem éltek. Nagyon szomorú, hogy ilyen mélyen gyökeredzik bennünk a szégyen, az elutasítás, az indokolatlan bűntudat. Az engem inzultáló nyilván szenved, ha bántania kellett engem, és nem bírta elfogadni a jelenlétemet. A tévhitekről és előítéletekről nem is beszélve. Írni-olvasni tudásomról talán tanúbizonyságot tesz ez a cikk. Doktori címet viselek, summa cum laude minősítéssel szereztem. Több írásom mellett egy könyvem is megjelent már, de mindez nekem sincs a homlokomra írva – nem mint ha bármilyen elért eredményt bizonygatnia kellene akárkinek is az emberhez méltó bánásmód eléréséhez. Nagyon valószínűnek tartom, hogy egy férfi oldalán kisebb eséllyel kaptam volna ilyen visszajelzést. Nem lenne szabad egy nőnek fényes nappal, egy könyvesboltban, a fentebb leírt ruházatban azzal a megbélyegzéssel szembesülnie, amivel nekem –

kell írnom. Hálás vagyok ugyanis, hogy én voltam ott, a mai állapotomban – nem pedig én, egy-két évvel fiatalabban, vagy bárki más, akit egy ilyen beszólás összetört volna. Amikor felhívtam az egyik barátnőmet, hogy elmeséljem neki, ő azt mondta, a sírás határán: ha ez vele történik, egy hónapig alig mert volna utcára menni. Abba pedig belegondolni is borzasztó, hogy talán valakinek ez lett volna az a bizonyos utolsó csepp a pohárban, amelynek következtében elveszítettünk volna egy ártatlan, fiatal életet. Azoknak szeretnék most üzenni, akik sérülékenyek; akiket megsebezhet vagy porig rombolhat egy ilyen helyzet. Mert ahogyan

ahogy egy férfinak sem. A baráti körömben is ért már stigmatizáció magára adó fiatal srácot. A „bűne”? Mindig gondosan beállítja a haját, és megigazítja a szakállát is. Nevemet két okból nem vállalom. Egyrészt azért, mert meg kell még emésztenem, ami történt, és óvni szeretném magamat a további inzultustól, amit ez a cikk kiválthat. Másrészt azért, mert ez – noha én szenvedtem el – nem rólam szól. A támadóm cselekedete róla informatívabb, mint rólam. A jelenség pedig mindnyájunkat érint: egykori áldozatból lett agresszorokat, megtámadottakat és tétlenül figyelőket egyaránt. Sajnos bárkivel megtörténhet, ami velem is. Nagyon szeretném, ha hozzájárulhatnék, hogy minél teljesebb életet éljenek, és erős belső védelme legyen mindazoknak, akik ezt a cikket olvassák.

árthat a romboló megjegyzés, talán úgy építhet a pozitív.

Köszönöm, Istenem, hogy én lehettem ott, és megírhattam ezt a cikket.

Könyvajánló

MARGARET ATWOOD:

A SZOLGÁLÓLÁNY MESÉJE (THE HANDMAID’S TALE) Ha egy jövőben játszódó történetet kellene elképzelni, nekem először űrlények és robotok jutnának az eszembe, egy fém-futurista világ, repülő autókkal és egy olyan társadalommal, ahol a technológiai fejlettség diktálja az iramot. Margaret Atwood regényében viszont ez egyáltalán nem így néz ki. A hirtelen nagy léptű technikai fejlődés, és a gépek uralma elrettentő lehet, főleg az idősebb korosztály számára. Na de Atwood talált egy még félelmetesebbet. Egy vallási fundamentalista állam, paternalisztikus rendszerrel, ahol a feminizmus halvány gondolatáért is okító büntetés jár. Az idő előrehaladtával a környezetszennyezés elharapózott, az életmód és a fogamzásgátlás ezzel együtt pedig ahhoz vezetett, hogy a gyermektelenség és a társadalom elöregedése égető problémává vált. Az infertilitás a férfiak és a nők körében is gyakori volt, a csecsemőhalandóság is ijesztő mértéket öltött. Ezért néhányan úgy döntöttek, hogy radikális változásokra lesz szükség… Létrejött Amerika háborús romjain egy ultrakonzervatív társadalom, ahol a ranglétra tetején a parancsnokok és feleségeik állnak. Az ő szolgálatukba rendeltek termékeny nőket, akiknek szent kötelességük, hogy gyermekáldást hozzanak a házhoz. A történet főhőse egy ilyen nő, June, aki szolgálólányként a Waterford családnál él, eltűrve sorsát annak reményében, hogy egyszer még viszont láthatja kislányát, akit annak idején elragadtak tőle. A történetből azért nem szeretnék többet felfedni, mert véleményem szerint annál hatásosabb, minél több jelenettel és szállal szembesül az olvasó önmagától. A regény párhuzamosan meséli el a régi rendszer megbomlását, June múltját és közben felvázolja a jelent, benne az társadalmi normákkal. A könyv 1985-ben íródott, viszont még mindig őrzi aktualitását és felkeltheti bennünk azt az érzést, hogy talán ez az egész egyik napról a másikra velünk is megtörténhet.

Medikus Lap

Sudoku 3 7

2017 nyarának elején az HBO jóvoltából sorozat formájában is elérhetővé vált a történet. A Facebook-on olvasható vélemények alapján volt, aki abbahagyta a borongós és szorongást keltő hangulata miatt. De ezt máshogy nem lehetne hitelesen elmesélni. Véleményem szerint ez egy olyan szituáció, ahol a film tud adni egy plusz löketet a könyvnek. A látványvilágon kívül felhívja a figyelmünket olyan máig égető kérdésekre, mint a rasszizmus vagy az LMBTQ ellen lappangó indulatok, és a vallásos köpenybe burkolt szintén vallások elleni gyűlölet. A nőiség kérdése itt is minden epizódban felsejlik, több perspektívát is megmutatva a karaktereken keresztül. A főhősnő belső monológjai a könyvben inkább költőiek, míg a filmvásznon inkább okosak, és egy enyhe humorral vagy iróniával fűszerezik a szürke és sokszor borzongató jeleneteket. Az első évad tíz, kb. 60 perces epizódból áll, ami kisebbnagyobb eltérésekkel végigköveti a könyv cselekményét. Nemsokára várható lesz majd egy második évad is 13 résszel, ami az eredeti történet folytatása lesz. A szereplőgárdában felbukkan Alexis Bledel, a Szívek szállodájából jól ismerhetünk Rory Gilmore-ként. Ezen kívül az Orange is the New Black című sorozat Pussy Washingtonja (Samira Wiley) is feltűnik. Szerintem már miattuk érdemes elkezdeni nézni a sorozatot. Akár a sorozattal, akár a könyv olvasásával kezdené el a Kedves Olvasó megismerni A szolgálólány meséjének különleges világát, biztosan nem fog mellé, hisz mindkét „feldolgozás” izgalmas és különleges, a történet nem könnyen emészthető, de olyan élményt ad, ami vetekszik a többi disztópikus történettel vagy thrillerrel.

3 2

3 6

7 4

6 3

7 2

8 5

8 4

9 5

1 1

5 7

5 6

8 1

9 6

2 7

5 9

3 9

Jó szórakozást! Maklári Judit