megfagyott muzsikus 201405 by megfagyott muzsikus

BORSAI SZANDRA DÖRY BÁLINT

VIZI KATA VERONIKA KESERÜ BALÁZS MESZES MÁRTON

megfagyottmuzsikus201405

megfagyott muzsikus 2014. május felelös kiadó: berecz gábor zsolt hk elnök felelös szerkesztö: varga károly ehk

köszönet: ERHARDT DOMONKOS, KÉPKOCKA NÉMETH ANDRÁS, SZABÓ PÉTER-RÓBERT

KISS ÁGNES – föszerkesztö

NÉMETH ANDRÁS

a nagy szépség – 02

az építészet önismerete – 05 gondolatok egy londoni út kapcsán – 11 nyomtatási jótanácsok – 17 CASA – 21 kedves naplóm – 29 interjú téglás tamással – 33 1

+versek

NÉMETH ANDRÁS

A nagy szépség A szépség szülöttei egy távoli bolygón élnek, galaxisunktól sok-sok fényévnyire. Planétájuk hasonló a mi Földünkhöz. Gazdag, buja természeti környezete az ott élő népek számára mérhetetlenül előkelő feltéteteleket biztosít az élethez. A tájat pompás gyümölcsösök, erdők, tengerek alkotják. A lehetőségek eme karneválja olyan sikeresen termelte ki magából a szépség embereit, hogy azok az idők kezdetén megszerezték a halhatatlanságot, a köztünk oly áhított kincset. Azonban nagy árat fizettek az isteni elixírért. Elméjükbe fészkelt a rögeszme, miszerint otthont teremtő bolygójuk folyamatosan veszít gazdagságából, szépségéből, a feladat pedig rájuk hárul, hogy ezt a hibát kijavítsák. Tudták, hogy kifogyhatatlan életük mit sem ér bolygójuk nélkül. Elkezdődött hát a küzdelem a nagy szépség felkutatására. Kiválasztották a legrátermettebbeket, hogy alkossák meg a halhatatlan csodát, ami meggyógyítja a világot. A feladat azonban korántsem volt olyan könnyű, mint amilyennek elsőre bizonyult. Az igaz szépség elkészítéséhez előbb irányítaniuk kellett tudni a rendelkezésre álló javakat. Bejártak minden hegyet és minden síkot, beszéltek az állatokkal, mindez mégsem segített nekik a nagy mű elérésében. Egyesek a nagy szépséget Isten csodájának vélték, s kutatásukban 2

őt próbálták meg elérni. Mások a természet megértésén fáradoztak. Elmerülve a legapróbb részletekben és a mérhetetlen nagy összefüggésekben, a tudás részegségében várták a kincset. Sokan közülük magát az embert csodálták. Pontosabban saját magukat. Naphosszat tükör előtt ülve, vagy egymást méregetve töltötték idejüket, mondván, ha az örök élet bennük rejlik, akkor az örök szépséget is ott találják. Egy dologban azonban egyet értettek: szüntelen kutatásuknak szent célja van, melyet elvetni nem lehet. Számtalan kísérlet született a szépség megalkotására. Lázas elméjük minden cselekedetüket ennek rendelt alá. Szép volt ahogy ettek, szép volt ahogy ittak, szép volt a házuk, a ruhájuk, szépnek alkották az udvart, és mindent, ami körülvette őket. Nagy igyekezetükben megpróbálták a természetet is az ideál formájára nyírni. A lelkes aggodalom, mellyel azért küzdöttek, hogy megóvják a romlástól, átformálta mindazt, ami nélkülük is tökéletes volt. Vágyakozástól telve utazták újra és újra körbe a földet, mindenhol nyomot hagyva a szépség nevében. Sajnos a türelem nem tartozott áldásos képességeik közé. Ahogy teltek az évszázadok, úgy csökkent lelkesedésük. Az eltérő eredmények egymás ellen fordították őket. Megpróbálták kijátszani, átverni, kihasználni egymást, így ha a végső megoldást majd megtalálják, a siker csakis a legjobbaké lehessen.

megfagyottmuzsikus201405 A kutatás véres egymás elleni harcokba torkollott, melyek a csodás bolygót valóban megcsúfították. Az idők során kevesen jöttek rá; a hiba saját elméjükben van, s a nagy szépséget csakis saját maguk megtisztulása útján érhetik el. A kutatás azonban csalódásba, a csalódás hazugságba, a hazugság vérbe, a vér pedig újabb hazugságokba döntötte őket. Csak egy szűk réteg maradt meg a szépség keresésénél. Ők azonban elfordultak a többiektől. Undorral tekintettek arra, mivé lett az ember, s milyenné vált a világ. Magukhoz igazították a létrehozott szépségüket is. Nem törődtek másokkal, a szépet olyanra formázták, amit csak ők maguk érthettek meg, megfosztva ezzel a világot az összetartás utolsó csírájától is. A nagy cél többé nem kovácsolta eggyé az embereket, sőt, az egyes csoportjaikat sem. Az erősebbek továbbra is hirdették ugyan, de mindez már csak álca volt, a mások feletti uralomra. A nagy keresők kudarcot vallottak. Eszméjüket kiforgatták sarkaiból, s általa elpusztították azt, ami valójában megmaradhatott volna. Igaz kutatók még most is élnek néhányan. A legtöbben továbbra is magányukban alkotnak, s magukat a régi mesterek utódjainak tekintik. A szüntelen kitaszítottság azonban az ő elméjüket is kikezdte, sokukat az öncélúság vakvágányára állítva. Egy másik csoportjuk viszont azon fáradozik, hogy megmentse elveszett társaikat. Tudják, hogy a nagy keresésben elpusztíthatnak mindent, amiért azt hiszik, hogy küzdenek. Ezért megpróbálják felnyitni az emberek szemét, megmutatva nekik, hogy a titok, a közös életük csodája, mely meg tudott valósulni, páratlan világukban. Ennek megtartásához pedig önmagukat legalább annyira meg kell formálni, mint bármi mást. A valódi szépség ebben a felismerésben rejlik.

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok még zöldell a nyárfa az ablak előtt de látod amottan a rajzleadások csúf árnyéka arcomra vetül még ifjú szívemben a lángsugarú nyár még benne virít az egész kikelet de íme csőtollam elkopik immár és vonalzóm széle sem egyenes az elsőéves dala

megfagyottmuzsikus201405 BORSAI SZANDRA

Az építészet önismerete Úton-útfélen hangoztatják nekünk, az egyetem falain belül és azon kívül is: legelső az önismeret. Minden más feladathoz azután kezdhetünk hozzá igazán, úgy mélyedhetünk el benne, hogy magunk stabil alapokon állunk. Ám hogyan vértezheti fel magát az ember ezzel a tudással? Fiatal korunkhoz mérten alig tapasztaltunk még valamit az életből, bár annál biztos többet, mint azt a felnőttek általában gondolják. A folyamat legfontosabb, elengedhetetlen része a mások életéből való okulás; hagyományaink ismerete és jól értése. Ebbe beletartoznak a közvetlen elődeinktől hallott történetek, a történelem nem csupán tényanyagként való tudása, a művészetek ismerete, s egy ezáltal kialakuló érzés, hogy mindez egy nemzethez köt, ha akarjuk, ha nem.

AZ ÉPÍTÉSZ NEM ÍR, NEM OLVAS. AZ ÉPÍTÉSZ RAJZOL.

kötelesség, hanem elengedhetetlen intellektuális kaland. A különböző korok tapasztalata, szemlélete, világfelfogása, egyszóval minden, amit az ember önmagáról és az őt körülvevő környezetről tudott, összesűrűsödik a művészetekben. Legkönnyebben az irodalomban érhetjük tetten, mert olyan médiumon keresztül közvetít, ami mindnyájunk számára érthető és elérhető. Hiszen mindenről beszélünk. Beszélnünk kellene. Az építészettel kapcsolatosan a filozófiáról sem szokott sok szó esni. Pedig az egész filozófiatörténetben hemzsegnek a térelméleti megállapítások, amik tudvatudattalanul, gombafonalak módjára átszövik és alapjaiban meghatározzák az építészetet. Nyelve közelebb áll az irodalomhoz, mint bármilyen más tudományhoz vagy művészethez. Nem csak az ember, de a diszciplínák önismerete is abban áll, hogy mit tud megfogalmazni magáról, milyen szavai vannak saját maga leírására, és milyen mély, milyen szerteágazó ez a jelképrendszer. „Az építész nem ír, nem olvas. Az építész rajzol.” Hányszor hallottam ezt a kijelentést, és mindannyiszor harci dühöt váltott ki belőlem. Nem az a baj, hogy rajzol; hanem hogy nem ír, nem olvas. Még meg sem követelik tőle. Az egyetemi (építészet)elméleti oktatás bulvárszinten marad. Coelhoidézeteknek is beillő mondatok vál-

Önmagunk és a világ furcsa természetének megismeréséhez az olvasáson át vezet az út. Az irodalom a legalapvetőbb diszciplína, ezzel kerülünk először kapcsolatba életünk során. A versek, regények, novellák olvasása nem puszta szórakozás vagy 5

nak mottóvá, hangzatos, ám igazi jelentéstartalom nélküli, végletekig leegyszerűsített, önkényesen csoportosított módszerek hangzanak el. Természetesen nem szükséges minden építésznek művelt filozófusnak lennie. Ám az sem szükséges, hogy minden építész jól rajzoljon. Úgy is művelhetjük magas szinten az építészetet, hogy a mélyebb rétegeiről csak felületes sejtéseink vannak. Ám amikor egy ilyen építész megnyilatkozik a munkájáról, ezzel együtt önmagáról, mindig óriási szakadék keletkezik a létrehozott tárgy nagyszerűsége, és az építész által közvetített, filozófiának álcázott sekélyesség között. Nincs meg legalább az az alázat, amellyel elismerjük tudatlanságunkat. Így árulkodunk arról, milyen hiányos is az építészet, és magának az építésznek is az önismerete. Az egyszerűség szép és kívánatos dolog a munkánk során; ami hiányzik, az a folyamatok össze-tettségének és a mélyebb megértés fontosságának felvillantása.

jelentés, ami miatt ugyan nem lesz filozofikus alkotás, csak valami hasonló. Mint egy szépen megmunkált arany evőeszköz, esetleg fából faragott kanál azon a vidéken, ahol még mindig kézzel esznek. Ám az építészet, vagy inkább építés, mint időben és térben messzire kiterjeszthető, és mint ahogy ezt hangsúlyozni szokták, az élet lényegéhez közel álló fogalom, külön választandó az általa létrehozott hétköznapi tárgyak puszta „megcsinálásától”. Ennek a szabályait nem lehet, nem szabad egyetlen mondatban, tisztának tűnő képletekben leírni. Ezen a területen kellene nagy hangsúlyt fektetni az önismeretre, az eddig megszokottól eltérő összefüggésekben vizsgálni.

BESZÉLNÜNK KELLENE.

Nem elég arról kommunikálnunk, hogy mit csinálunk, miért fontos a szép, egyszerű, de magvas gondolatot átadó, hatékony, fenntartható, stb. épületeket létrehozni, hanem meg kell teremtenünk azt a nyelvi világot, amivel az építészet le tudja írni önmagát. Folyton arra törekszünk, hogy minden több legyen annál, mint ami látszik belőle. Jelentést kell adnunk az életünknek, különben nincsen semmi értelme. Ami nem látszik, azt legegyszerűbben szavakkal tudjuk kifejezni; valószínűleg többen megértik, mintha eltáncolnánk, vagy a zene által közvetítenénk a rejtett jelentéstartalmakat, hisz az utóbbi művészeti ágak szabályai, hagyományai és motívumai kevésbé magától értetődőek. Ezzel evidenciának tekintem azt, hogy az ember megérti azokat a szavakat,

Két dolog keveredik itt össze, menthetetlenül: egy konkrét ház megvalósítása, és az építészet, mint művészeti ág, elvont fogalom. Be kell látnunk a gyakorlati építészet határait; a házaink elsősorban nem műalkotások, hanem használati tárgyak, amiket kíméletlenül meghatároznak a körülmények. Ez semmit nem von le az elkészült munka értékéből. Ahogyan azt már most elvárják tőlünk, az épületünk egyetlen, egyszerű mondatban megfogalmazható tartalmat kell közvetítsen. Ez a koncepció, a többlet-

COELHOIDÉZETEKNEK BEILLŐ MONDATOK VÁLNAK MOTTÓVÁ

megfagyottmuzsikus201405 amiket az anyanyelvén hall, csak sajnos ez legtöbbször nincsen így. Nem tanuljuk meg értelmezni őket, mert nem olvasunk eleget. Nem ismerjük a szavaink jelentését, hagyományba ágyazottságát (még alapszinten sem, és nem csak úgy, amilyen ismeretre a mai trendi, intertextualitáson alapuló irodalom épít). Másszor hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a mondatok mágikus erővel rendelkeznek, és valami megfejthetetlen, titkosított értelmük van, amit halandó ember sosem fejthet meg, de kötelező rá nagyokat bólogatni. Ahelyett, hogy önmagunkban bízva, ösztönösen, a nyelvi jelentés bennünk rejlő elemi értésével közelítenénk a leírtakhoz. Ezért lesznek népszerűek azok a szövegek, mondatok, amik hangzatos szavakat vonultatnak fel, valamiféle tovább nem egyszerűsíthető igazságot hordoznak, de a lényeghez közelebb vivő, vagy egyáltalán semmilyen értelmük nincsen. Innen vesszük ezerszer elhasznált, kiüresedett szavainkat, amiket jobbhíján használunk az építészet leírásához (illeszkedés, stb.). Ha közelednénk az irodalomhoz, az irodalmi nyelvhez, jelentést tudnánk adni nekik, újakat találhatnánk, s ha megértjük, hogy mit beszélünk, lassan azt is megérthetjük, amiről mindezt mondjuk. Így lehetne az irodalmat az építészet metanyelvévé tenni. Tehát elengedhetetlen a közeledés. Nemrég jelent meg egy ilyen kísérlet eredménye, (Bazsányi Sándor és Wesselényi-Garay Andor Kettős vakolás - Terek, szövegterek, Kalligram, 2013) ahol egy építész és egy irodalomtörténész elemzett olyan irodalmi alkotásokat, amikben markánsan megjelent az építészet (nem az első, gyakorlati, hanem a fent említett, második, térelméleti formában). Ez makroszinten vizsgálja a kapcsolatot, de további mélyebb kutatások is szükségesek lennének, a nyelv szintjén. Az összehasonlító 7

tudományok ma virágkorukat élik, s lehet, hogy akkora jelentősége nincsen, mint azt mostanában tulajdonítunk neki, de sok haszon származik belőlük. Miért nem jut eszünkbe összevetni az írásművészetet az építés művészetével? Úgy gondolom, a munka előttünk áll, és aki belevág, nagyon izgalmas kalandnak lehet részese. De vajon van-e benne köszönet? Kinek éri meg a rengeteg kutatás? Az eredmények (amik mindig csak részeredmények lehetnek) hosszútávon hoznának igazi változást. Az építészetnek nem csak a gyakorlati, építőmesteri tudásra van szüksége, hanem egy elméleti háttérre, alapos önismeretre, ami által magabiztosabban állna ki a világ elé, nem elcsépelt, semmitmondó szlogenekkel, hanem alaposan megfontolt, felnőtt szavakkal.

SZÓKERESŐ

megfagyottmuzsikus201405

milyen volt síkmetszése nem tudom már de azt tudom hogy kontúrpont volt kettő görbéje olyan mint az önárnyékhatár és érintője minden pontban szerkeszthető milyen volt fordulóéle nem tudom már de azt tudom hogy az sz huszonöt centi de a magassága kétszeres szorzatát hiába számoltam nem jött ki semmi milyen volt párkányzata nem tudom már de azt tudom hogy sok syma volt benne és hiába rajzoltam puskámra volutát túl nagy volt a lap nem fért a zsebembe milyen volt nyomatékábrája nem tudom már de azt tudom hogy belógása harminc és talán az órán is beszélt róla kollár de ami nekem kijött azt mondták olyan nincs a másodéves dala 9

megfagyottmuzsikus201405 DŐRY BÁLINT

Gondolatok egy londoni út kapcsán Más országokban hosszabb időt eltölteni, és tapasztalatokat szerezni, jó viszonyítási alapot jelent az élet minden területén. Múlt nyáron Londonban volt szerencsém belemélyedni az építészeti élet ottani menetébe, ami aztán hazatérve sok gondolkodásra adott okot. Jól döntöttem, hogy itthon mentem egyetemre, vagy kint kellett volna folytatni a tanulmányaimat? Gondolom sokunkban felmerült már ez a kérdés. Az út elején nekem is ez motoszkált a fejemben, és célul tűztem magam elé (a kérdés végleges megválaszolásának igénye és elvárása nélkül), hogy próbálom a legtöbb információt és tapasztalatot begyűjteni a nyár folyamán az angliai építészoktatás megismeréséhez. Angliában az építészképzés is bolognai rendszerben működik. Ez alapján három évbe (ez a valóságban is három) telik az alapdiploma megszerzése, melyet Part I-nek hívnak. Ez után következik egy kötelező egy éves (többnyire fizetett) szakmai gyakorlat, ami bár tűnhet időpazarlásnak, az én tapasztalataim szerint egyáltalán nem az, hanem inkább egy kiváló állomása a képzésnek. Sokan ugyanis megfelelő munkahelyet találva nem folytatják intézményi keretek között a tanulmányaikat. Teljesen jogosan, hiszen mindannyian tudjuk, hogy gyakorlat közben tanulunk a legtöbbet, így ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy képzetlenek maradnának az építészek. E mögött egy teljesen más mentalitás látszik inkább kirajzolódni egy nagy cég esetében teljesen felesleges, hogy minden munkatárs megszerezze az MSC (Part II), valamint az „architect” megnevezéssel járó Part III jogosultságot. Az ezekkel járó többlettudással elég, ha a vezető beosztású építészek, a project managerek rendelkeznek, hiszen ők irányítják a csapatokat. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a három éves Part I képzés egy nemzetközi viszonylatban is versenyképes tudással vértezze fel a hallgatókat. De milyen is ez a képzés? Ezt az úgynevezett projects’ review-okon, tehát a diplomakiállításokon tapasztalható meg egy kívülálló számára leginkább. Az összes angol építészképzés az évet egy minden évfolyamra és tervezési tantárgyra kiterjedő, nagy volumenű kiállítással zárja. Tavaly igyekeztem a lehető legtöbbet meglátogatni, így jártam az Architectural Association-nél, a London Metropolitan University-nél, a Cambridge-n, a Bartletten illetve még egy-két kisebb nevű londoni egyetemnél. A célja ezeknek a kiállításoknak, hogy egyrészről megismertesse a munkaerőpiacot a végzett hallgatóikkal, és hogy a felvételizők, valamint az érdeklődők megismerkedjenek a különböző egyetemek eltérő 11

szemléletével. Őszintén mondhatom, végigjárni egy ilyen kiállítást maradandó vizuális és intellektuális élményként marad meg az emberben. Múzeum méretű terek, profi, a hallgatók és a tanárok által közösen épített/tervezett installációk, melyek keretet adnak a gyönyörű rajzoknak, maketteknek, szövegeknek és videoinstallációknak. A végzett hallgatók önéletrajzai a diplomatervük mellett található, névjegyükkel egyetemben - ott pörög a piac, a cégek járják a kiállításokat új munkatársak után kutatva. A University College-on (melynek az építészkara a Bartlett, a legutóbbi rangsorok alapján Anglia első számú építészképzésének nyújtója, melyet Norman Foster jelentős anyagi összeggel támogat, lévén, hogy ő is ott tanult), hasonlóan a 2012-es velencei spanyol pavilonhoz, felkészült hallgatók kísérik végig a látogatókat, valamint osztogatják a kar elmúlt egy évét összefoglaló könyvet. Mindannyian büszkék lennénk, ha hasonló módon tekinthetnénk végig az elmúlt egy évben végzett munkánkon, és így javíthatnánk az építészet jó hírnevét és reputációját. Optimizmusra ad okot a győri építészkar kis léptékű, ámde színvonalas tavalyi kiállítása a Fugában, valamint az idei Alkotóhét záróeseménye az újonnan megnyílt Várkert Bazárban (bár csak két nap erejéig), ahol több ezer látogató előtt mutathattuk be egy hétnyi munkánkat. Alaposan átnézve a londoni diplomakiállításokat, kirajzolódnak az ottani oktatási metódusok és technikák. Ami elsőre szembetűnő, az a rendkívül fejlett vizualitás, amivel már a másod- és harmadéves hallgatók is rendelkeznek. Végletekig átgondolt rajzok, valamint nem éppen költségkímélő, lézervágott (sokszor parametrikus) makettek önmagukban is önálló műalkotásként értelmezhetőek. Nálunk ez sajnálatos módon nem mondható el végignézve a szakirányválasztásra készített portfóliókat – többnyire káosz és értelmetlen grafika jellemzi őket. Miből eredhet ez a különbség? Két különböző képzési formáról beszélünk: kint, az első három év alapvető tervezési és vizuális készségekkel látja el a hallgatót, míg mi az első három évben mindent ’kipróbálunk’ (több-kevesebb sikerrel), hivatalosan az építészet minden területéről tapasztalatot szerzünk. Ezzel szemben Angliában az első évek leginkább a fő tervezési tárgyakról szólnak, és egy olyan alapvető formakincs és vizuális kultúra elsajátításáról,

megfagyottmuzsikus201405 ami megakadályozza a „mediterrán” házak elterjedését (pedig az angolok közkedvelt üdülőhelye a mediterránium). A specializálódás pedig ezután jöhet – a mérnök jellegű mesterképzésektől kezdve a formatervezésig széles a skála. Tekintve, hogy ezek már csak egy szűkített tárgykörről szólnak, általánosságban egy-másfél év az időtartamuk. Kívülről megítélve, bizonyos szempontból egy sokkal specifikusabb tudással végeznek a hallgatók a mesterképzést követően a saját szakterületükön. Az itthoni képzés a tervezést emeli ki az öt év alatt, hogy az összes hallgató megismerje az építészet lényegi magvát, ami egy jeles elképzelés. De mennyivel előremutatóbb a kinti modell, ahol csak azok folytatnak részletesebb tanulmányokat ebbe az irányba, akik az első három év során bizonyították vizuális fejlettségüket, illetve elnyerte a tetszésüket a tervezés – magyarán akiknek valószínűsíthetően karrierjük során szükségük lesz erre a tudásra, és ki is fogják használni azt. Utánanéztem, hogy az angolok mit gondolnak a saját modelljükről. Érdekes azt olvasni, hogy azért kritizálják a rendszerüket, mert elavult: az 1958-as építészoktatásról szóló konferencia óta nem változott (ahogyan az itthoni képzés is csak felületesen módosult az elmúlt évtizedekben). A Bartlett rektora a The Guardian cikkében sikeresnek véli az építészoktatást. Mint mondja: „a siker kulcsa az egyetemek közötti diverzió. Mindenféle építészt képzünk, amire a virágzó iparágaknak szüksége van” (utalva a sokszínű MSC-kre, így az egyetemek közötti átjárhatóságra). Véleményét azzal támasztja alá, hogy 95 százalékos a friss diplomások foglalkoztatottsága, illetve, hogy sok olyan cég jelen van a piacon, akik a fiatal munkaerő miatt települtek Londonba. Ezzel szemben a másik vélemény (bár ez csak a modell tervezési részére vonatkozik) az, hogy a tervek „vizuális sokrétűsége elrejti a koncepció hiányosságait”, valamint túlságosan elrugaszkodottak, és a hallgatók a fellegekben járnak. Az elején feltett kérdést megválaszolni, mint írtam, nem célom. Összehasonlítási alapnak mindenesetre kézenfekvő körülnézni a két országban: hol mi épül – és ez alapján mindenki levonhatja saját következtetését.

városi szövetbe jövetbe menetbe bólingatnak a fák építészeti műveltségem felhang bennem minden téren rám feszülő anorák a harmadéves dala

megfagyottmuzsikus201405

új dékán, új lehetőségek...

a megfagyott muzsikus ismételten szeretné felhívni a mindenkori dékán* figyelmét arra hogy lelkesen üdvözölné egy műterem létrehozását *Molnár Csaba szíves figyelmébe lásd még: A műterem, az kéne (mm201103 8-9 o.) avagy a muzsikus megismétli önmagát 15

harmadnapja nem alszom se kicsit se nagyon épszerk rajzom hatalom épszerk rajzom eladom hogyha nem kell senkinek hát a tanszék veszi meg tiszta szívvel üvegezek ha kell pénzért rajzot veszek megbuktatnak felkötnek áldott földdel elfödnek s felkótázott fű terem visszadobott szívemen

a bukott hallgató dala

megfagyottmuzsikus201405 KESERŰ BALÁZS

NYOMTATÁSI JÓTANÁCSOK

1. Mielőtt színes képet nyomtatnál RGB-ből tedd át CMYK-ba Photoshopban. Ezután vedd kicsit világosabbra a képet, mert általában sötétebb lesz, mikor kinyomja a nyomtató. 2. Gyakori probléma, hogy az Archicadből publikált pdf-et nem veszi be a Photoshop. Nyomtasd ki ezt újra PDF nyomtatóval (példuál Bullzip), hogy pixelgrafikussá alakítsa, és ezután tedd be Photoshopba. A pdf nyomtatóval egyébként bármilyen programból ki tudsz szedni PDF-et. (Excel, Word, Sketchup, Archicad) 3. Photoshopból való exportálás esetén egyesítsd a rétegeket, mert nagy fájlméretek keletkeznek, amit nem képes kinyomatni a nyomtatószalon. 4. A pdf fájljaid legyenek meg jpg formátumban is a pendrive-on, életmentő lehet. 5. Végső nyomtatás előtt érdemes egy lapot, vagy vékony csíkot vinni pendrive-on, megnézni milyenek a nyomtatásban, de jelezd, hogy a plotteren nyomtassák ki. Mindig próbáld ki a grafikádat, hogyan is néz ki nyomtatva! 6. Már vannak olyan nyomtatószalonok, ahova e-mailben is el tudod küldeni a nyomtatnivalódat. Mire odaérsz, általában már ki is nyomtatják. A sorbanállás így könnyen elkerülhető. 7. Próbálj meg minél kevesebb különböző lapméretet nyomtatni egyszerre, általában sokkal gyorsabban végzel! 8. Érdemes használni valamilyen felhő alapú szolgáltatást (Dropbox, Cubby, Skydrive) és feltenni a nyomtatandó fájlt ide is. Egyéni gépes nyomtatás esetén a pendrive könnyen vírusos lehet, ezt el lehet kerülni, ha netről töltöd le az anyagot. Illetve így akkor sem kell kétségbe esni, ha otthon hagytad a pendrive-ot. De előfordult már az is, hogy egyszerűen nem tudták beolvasni a pendrive adatait. 9. Archicadből való export esetén elfordul, hogy a faragott kő, illetve kavics textúrát nem tudják kinyomtatni. Érdemes tehát pixelgrafikus formában is birtokolni nyomtatandó fájljainkat. 10. Sokszor gond van azoknak az Archicadből publikált fájlok nyomtatásával, amik Calibri betűtípussal készültek. Inkább válassz másikat!

megfagyottmuzsikus201405

A látszólagos béke megőrzésének érdekében a plakátot ki kellett vennünk az újságból. Amint csillapodtak a kedélyek, közzétesszük facebook oldalunkon.

megfagyottmuzsikus201405 VIZI KATA VERONIKA

CASA

Tavaly először vehettünk részt a Kolozsvári Műszaki Egyetem hallgatói pályázatán. Ez egy tantervbe ágyazott verseny, ahol eddig Románia építészképzésének másodévesei mérték össze erejüket. A mesterek 2013-ban több ország meghívásával szerették volna még jobban inspirálni diákjaikat, így kerültünk oda mi is páran. Kezdetben nem igazán bírtuk eldönteni, hogy tudjuk-e vállalni a részvételt vagy sem. Az persze mindenkinek egyértelmű volt, hogy megéri elindulni ezen a pályázaton, de ott lebegett az örök kérdés; vajon lesz-e rá időnk a féléves tervleadások és a zh-k véghajrája mellett. Egy hosszúhétvégén aztán elindultunk Marosvásárhelyre, hogy részt vegyünk a helyszínbejáráson és megismerkedjünk a többi pályázóval az első közös konferencián. Tanulságos volt meghallgatni a résztvevő egyetemekről készült prezentációkat, bepillantást nyerni a tanrendekbe, és végignézni néhány hallgatói munkát, vagy a műtermi alkotásról készült dokumentációkat. A Műegyetemet Kolossa József képviselte a lakóépülettervezés tanszékről. Az előadások után mindenki kíváncsian várta, hogy hogyan állják meg helyüket a verseny során a különböző oktatási szemléletmódok. A feladat egy két oldalról tűzfallal határolt saroktelek beépítése volt. Ide többszintes lakóépülete(ke)t kellett tervezni földszinten szabadon választott publikus funkcióval. A városi környezet még érdekesebbé tette a kihívást. Hazaérve már mindenkinek volt elképzelése a tervéről, elindult a koncepció tisztázása, a BME-s csapat egyre növekedett, és a következő nagy találkozóra már sokkal többen készültünk. Áprilisban a Temesvári Műszaki Egyetemen egy közös konzultációt tartottak a pályázó egyetemek lelkes tanárai. Munkaközi makett és néhány tabló a koncepcióról, ez volt a kérés. Az indulás napján még zh-ztunk páran, de úgy döntöttünk, hogy mi is elmegyünk, hiszen ez egy egyedülálló alkalom volt arra, hogy saját munkánkkal tovább haladhassunk és megismerhessük a többi pályázó készségeit is. Vonattal mentünk, az évfolyamból több baráti társaság. Este érkeztünk meg és egy kocsmába indultunk, ahol találkoztunk a többiekkel, és részt vettünk a négynapos workshop megnyitóján. Tökéletesen sikerült az este, tele voltunk izgalommal és meglepettséggel. Nagy könnyebbség volt az, hogy a temesvári építészhallgatók vendégül láttak minket az otthonukban. Alig vártuk a másnap esedékes kipakolást, a közös munka kezdetét. 21

Színvonalas programok és épületbejárások során megismertük Temesvár építészetét. Persze az egész napunk interaktív volt, mindenki beszélt, magyarázott és megértett. Délután az egyetem épületében már kint volt az összes tabló és makett. Ha jól emlékszem, három-négy szoba telt meg a hallgatók munkáival. Megjelentek a tanárok, és színes post-it-ekkel sétáltak át az egyik teremből a másikba. Körbejártunk mi is, néha vitákba keveredtünk. Azt hiszem, ennél alaposabban még sohasem gondoltam át a saroktelek és a tűzfalak problémáit. Végül kiderült, hogy a kis jelzések a szavazócédulák voltak. Akik a legtöbbet kapták, másnap előadhatták a tervüket a többieknek. Mikor megkérdeztük, hogy milyen szempontok szerint szavaztak, azt válaszolták, hogy ezek a munkák érdekes kérdéseket vetnek fel, olyanokat, amiket meg kell beszélni, amiket mindenkinek hallania kell. Az esti sörözés után a kiválasztott pályázók lázasan nekiláttak az angol előadásuk felépítésének. A harmadik nap reggelén Juri Troy osztrák építész bemutatta és elemezte munkáit, kitérve a feladatunkkal párhuzamban lévő elemekre. Nagyon tanulságos előadás volt ez, bár már mindenki izgatottan várta a prezentációkat. Az előadók még utoljára átolvasták a szövegüket, és megkezdődött a közös konzultáció. A nagyelőadó katedrájánál egy fiatal lány állt, lelkesen magyarázott, érvelt és bizonyított. A temesvári, nagyváradi, kolozsvári és budapesti konzulenseink kérdeztek tőle, a lány válaszolt, körbeadták a makettet, majd mi is feltehettük a kérdéseinket. Mint egy konzultációnál. Ez így ment egész nap. Egy csapat tanár és rengeteg versenyző ült a konferenciateremben és mindenki egy probléma megoldásán gondolkozott. A CASA alkalmat adott arra, hogy találkozzunk más egyetemek másodéveseivel és az ott oktató tanárokkal, megtapasztaljuk az ottani tanár-diák kommunikáció részleteit, és definiáljuk a helyünket valahol az évfolyamban. A műegyetemi – amúgy elég szűkös – burokból kilépve világossá vált, hogy miben és mennyit kell még fejlődnünk. A következő sorokban két elkötelezett tanár véleményét olvashatjátok. 22

megfagyottmuzsikus201405 MAJA BALDEA, architect University Polytechnica Timisoara Faculty of Constructions and Architecture

The competition has started out from the common interest of the architecture student’s organizations to meet up on a common ground and to create a common event for the distinct architecture faculties within Romania. The aim was to meet each other in a competition and to share ideas. It became obvious for the organizers that the second semester of the second year was the only time that all the schools shared the same design theme – housing in the city, so it became clear that the competition should be designed for the second year. The teaching staff has been very enthusiastic about the competition, and we tried to show our support for a common ground platform between schools, and so the common consultation appeared (firstly triggered by the teaching staff from Cluj who came to visit Timisoara for the first time during the 2011 edition of CASA). I believe that it started out of curiosity towards other schools and from the intention to build up a real dialogue, beyond the jury’s verdict. Since then, the common meeting with design discussions and a more casual interaction became an annual event, mainly developed between the faculties of Cluj and Timisoara. Further on, 2013 was the fourth edition of the competition and the first time it was intended to reach out outside the limits of Romania. From my knowledge, the intention was to reach out to universities and faculties that can be found in close range to Romania, so that travelling for the site visit and meeting between the schools could be quite easily organized. It was only natural to invite Budapest to participate in the common consultation event, and we were very happy that your faculty did respond positively to the invitation.The students from Budapest stood out during the design presentations by showing a series of strong concepts in their designs. All their projects had a sharp vision and some tried to experience even further beyond the boundaries of the theme that asked for casual contemporary housing solutions, reaching out to answer more complex contemporary issues, such as the future of housing in a changing climate.In the dialogues that were developed later after the presentations in the pub. :) I personally got reassured that curiosity among students is a great incentive, and that all the students that participated in the event were more than happy to have participated and met, even if they had to talk in English (something that seemed a bit scary in the beginning). I am really sorry that a common meeting with Budapest this year couldn’t be arranged due to different schedules of faculties. Still, Timisoara and Cluj continued this event, and we hope that maybe next year we can meet again in an international event.Almost five editions after, I am still very enthusiastic about the CASA competition, because I strongly believe that individual participation in competitions opens up a wider horizon for young architects, as compared to school design tasks. 23

BENJAMIN KOHL, architect Tehnical University of Cluj-Napoca, Faculty of Architecture and Urban Planning

In my opinion, both for students and professors, the opportunity to confront oneself with different ways how a design problem can be approached, and to reevaluate each ones technique (for designing and teaching) is the most valuable result of the CASA competition. Especially for the students, I think it is a great occasion to see that good architecture projects can be produced in very different ways. For example, my colleagues and me were impressed by the openness and the conceptual clarity on which the students from Budapest were basing their proposals, compared with a maybe more pragmatical viewpoint from the faculty of Cluj. Even better, the common correctures enable us not only to see the results of different approaches, but also to experience directly how a specific topic is discussed between students and professors at other faculties, and to take part of these discussions. I think that the competition and all the competing students have a lot to gain from the influences of a big number of faculties, and I hope there will be even more schools participating in future!

megfagyottmuzsikus201405

hozzám már hűtlen lett ez a rakat alaprajz makett balzafa darab oly tétova céltalan parttalan rajztáblám ha mappájába’ van a negyedéves dala

KVÍZ

Melyik tervezési tanszék illik hozzád? Milyen sűrűn szoktál sraffozni? 2 mm az Archicad sraffoz, nem te 0,125 mm 2-4 mm között Mi az, amit figyelembe veszel tervezéskor? szövet funkció illeszkedés komfort Mi a kedvenc színed? zöld nincs fekete a kék… ja nem, a narancs Milyen és hányféle szöget engedsz meg az alaprajzon? milyen szöget?! csak a cságoly-szög esetleg egy nem derékszög lehet hadd szóljon! Melyik lépték áll hozzád a legközelebb? 1:200 1:50 1:500 1:133 Mi a kedvenc piád? 67-es cabernet sauvignon mojito vodka tisztán fröccs Utolsó este: egyik helyiségednek nincs ajtaja alaprajzon, mit csinálsz? még sűrűbben sraffozom 1:500-ban nem látszik átírod metszetre a feliratot átutalod a kreditbukás díját Mit nézel meg először egy házon? racionális alaprajz tömegarányok mennyi zöld van a környezetben mennyire szokatlan 26

megfagyottmuzsikus201405

Péntek este van. Mi a programod? kortárs táncművészeti performansz elnézel egy koncertre Mivel rajzolsz inkább? színes ceruza színes filc

szakmai előadás Jancsó film, hogy megnyugodjál Archicad csak a grafit

l he d ye

ér de ke l

in ká

bb .

Hogy hívnák a kutyádat? Galéria Kerület Vasalat Emelet Kivel telefonálsz a legtöbbet? anyukáddal tankörtársakkal konzulenseddel KTH-val Számold össze melyik szimbólumból szereztél a legtöbbet!

Imádod a szögtöréseket, milyen kár, hogy az ilyen épületeket igazi kihívás normálisan berendezni. Irány a Közép Tanszék!

na g A

n. va

Ésszerűség Nincs mellébeszélés

Szerkezet Ipar Tanszék

a cs

árn

Funkció

dolgok at, a

ak a Lakó T an

! Szerete da ken

atlan ok sz

t. V

án

yo bb

lé

pt ék

ik zt is an rb U

é sz

sh ládia angula t

Egyenlőség esetén a Rajzi vagy az Éptöri Tanszék lesz a Neked megfelelő. 27

toll koppan, pausz csörren. dolgod van? megjöttem! kölcsönkért sörkarton. hogy történt? nem hallom! négy rajz kész metszettel végeztél? mennem kell!

az építészhallgató kedvesének dala

megfagyottmuzsikus201405 KESERŰ BALÁZS

Kedves naplóm 7 nappal leadás előtt

Állapotom: Elfogadható

Egész jól állok. Még van hátra 7 napom, ezalatt simán be tudom fejezni. Épszerk, Komplex, Rajz, meg egy tanulmány és egy pót zh. Nem olyan vészes, hiszen csináltam már ezt párszor. Össze is írtam egy papírra, hogy milyen feladatrészek vannak. Nem is kell ehhez 6 nap, elég lesz 5 is. Bemelegítésnek jó lesz a tervezéssel kezdeni, bár van egy-két rész, amit majd rajzolás közben találok ki. 5 nappal a leadás előtt

Állapotom: Kissé nyűgös

Végül is csak 2 napot csesztem el az Archicaddel, de még mindig nem vagyok kész. Hát igen, kissé elszámoltam magam, de most belehúzok és minden oké lesz. Csinálok egy kávét, aztán bemegyek az egyetemre megírni az éptöri pót zh-mat. Úgyis erre van most csak időm… 4 nappal a leadás előtt

Állapotom: Egyet előre kettőt vissza

Kár, hogy olyat adtak éptöriből, ami nem volt benne a listában. Mindegy is, a pótpót zh mindig izgalmasabb. Inkább vegyük elő az épszerket, abból már úgysincs sok, csak 2 metszet, 7 csomópont meg egy műleírás. A konzulens javasolta, hogy inkább kézzel csináljam. Akkor jó ötletnek tűnt. Beteszem a lejátszóba a kedvenc zenelistámat. Nahát, milyen sok érdekes poszt van facebookon… 3 nap a leadásig

Állapotom: Még van remény

Az épszerkből már csak a feliratok vannak. Az is igaz, hogy csak négy órát aludtam. Ezt már a szervezetem is érzi, legfőképp a hátam. Legalább még használható. Úgysincs olyan sok hátra. Jött egy e-mail, hogy a tanulmányt elég vizsgaidőszakban leadni. Király! Pihenhetek végre egy kicsit. 3 órával később Miért vagyok fáradtabb, mint mikor lefeküdtem?! Na de akkor fejezzük be a rajzot! Talán egy-kettőt a komplex látványhoz is be tudok tenni. Annyival kevesebb. Ezt fel lehet fogni egy kis lazításnak is. De ha már lazítás, inkább leugrok a boltba, venni egy kis kaját. 29

2 nap a leadásig

Állapotom: Nő a stressz

A látásomban már vannak pixelhibák. A 3D-s valóság is lassabban forog, mint a fejem, és az árnyékok kezdenek szaggatni. Át kellene tenni a megjelenítést belső motorra. Vagy hűteni a processzort. A virtuális és az igazi valóság határán mozgok. Már vagy fél órája csak a monitort bámulom. Ó, áldott vizsgaidőszak jöjj már el! Vajon mikor aludtam utoljára? 1 nappal a leadás előtt

Állapotom: élőhalott

Néha felkelek levegőt venni. Alakulnak a tervek, de nem tudom, mennyi munka van még hátra. Illetve azt nem tudom, hogy ez mennyi ideig fog még tartani. Életfunkciók épphogy elégségesek. Lassan visszafejlődök zigóta állapotba. Milyen jó volt még minden az építészkar előtt... D-day Állapotom: már nem tudni Átléptünk a szállítási napra. 00:01. Még van 12 óra. Amibe bele kell férjen a nyomtatás is. Milyen jó lenne egyszerűen csak jelezni a tanárnak egy e-mailben, hogy kész, ezt szépen elhinnék, beírnák a jegyet, és mindenki folytathatná az életét ott, ahol abbahagyta. 5:12 40 órája munkában. Hajnalodik. A redőny le van húzva, a madarak hangját hallom. Most nem csengenek olyan édesen. Már nem is érzem magam fáradtnak. Valószínűleg azért, mert az agyam energiatakarékosságból kikapcsolta ezt a funkciót. Minden olyan halovány, mint az életjeleim. Ideje elmenni a nyomtatóba. Jé, emberek vannak az utcán, megy a villamos és fúj a szél. A világ tudomást sem vesz arról, hogy valaki beleszakad a létezésbe. Mi ez? Persze, az eső. Jellemző. Még jó, hogy nincsenek papírok nálam. Várjunk csak, miért nincsenek?! Újratervezés. 8:23 A nyomtatóban nem halad a sor, mert egy kedves hölgy most nyomtatja az esküvői képeit. Ezt nevezem időzítésnek. Csupán 3 órás sorban állás után indulhatok is az egyetemre. 11:40 Felfoghatatlan, amivé ilyenkor változnak az egyetemi folyosók. Az emberek minden talpalatnyi felületen rajzolnak; egymás hátán, padlón, ablaküvegen. Van-e még élet egyetemen kívül? Mikor lesz már vége mindennek? 12:30 Vége. Mindent leadtam. „Aztán elragadott a sötétség, s én kiballagtam gondolatból és időből.” Az illusztráció Erhardt Domonkos munkája. 30

megfagyottmuzsikus201405

rossz a bioritmusérzéked visszatérő szava volt mert ő minden nap korán kelt és beágyazott és egyedül kávézott a jól lakott szobában én csak akkor értettem meg mikor adventben elkezdtem rorátékra járni de három óra alvás mindenre nem elég

az ötödéves dala

megfagyottmuzsikus201405 MESZES MÁRTON

Interjú Téglás Tamással* Téglás Tamás jelenleg a stockholmi egyetem doktorandusz hallgatója, hazalátogatása kapcsán oktatásról, szakmai közéletről és sok minden másról beszélgettünk. Diplomadíjjal végeztél, külföldön tanulsz posztgraduális képzésben, mégis nyolc év alatt végezted el az építészkart. Mi tartott ennyi ideig? Kétség kívül hosszú út vezetett a diplomáig. Szakkoliztam, külföldön voltam, dolgoztam, és volt olyan is, amikor csak egyszerűen annyira demotivált voltam, hogy sorra buktam el a tárgyakat. Bár a nyolc év tényleg sok, azért hozzá kell tenni, hogy az építész karon ez nem példa nélkül való. (nevet) Jelenleg Stockholmban vagy doktori képzésen. Mennyire látsz rá az ottani graduális képzésre? Milyen a BME-hez képest? A doktorihoz kapcsolódóan az oktatásból is ki kell vennem a részem, úgyhogy van tapasztalatom, még ha nem is sok. Közhely, de az itthoni hallgatók nagyon le vannak terhelve. Már amikor idejártam, is megfogalmazódott bennem az a paradox gondolat, hogy ha nem lenne ennyi egyetemi feladatom, többet foglalkoznék építészettel. És ezt abszolút igazolni látom a stockholmi hallgatókon. Tudnál erre példát mondani? Azok a dolgok, amik nálunk alibi szinten működnek, mint a műleírás, vagy az előképek szerepe, kint sokkal komolyabban vannak kezelve. Stockholmban, mint a legtöbb nyugati egyetemen, szakszerűen hivatkozott, tudományos igényű tanulmányt várnak a féléves terv részeként. Sokszor érzem, hogy a tervezési tárgyak értékelésénél az esztétikai megfontolások kerülnek túlsúlyba. Szerinted ez közrejátszik? Nyilván sokrétűbb azért a dolog, de valószínűleg ez is benne van. Valóban van azonban ez a furcsa helyzet, hogy minden tankörvezető elmondja a tankörében, hogy szép legyen ám, mert az jegyeket számít, aztán ezek a tankörvezetők összeülnek, és jobb jegyet adnak annak, aki szépen rajzolta meg a tervét. Félreértés ne essék, egy ötös terv például legyen szépen feldolgozva, ez is a feladat része. Most inkább arra gondolok, hogy egy szépen megrajzolt, de rossz terv jobb értékelést kap, mint egy összecsapott grafikájú, de építészetileg kiváló ház. 33

Ha szigorúak akarunk lenni, akkor ez végső soron szakmaiatlanság, nem? Én azért nem lennék ilyen szigorú. Tény, hogy nagyon nehéz ma az egyetemi oktatók helyzete Magyarországon, ráadásul a szakma sincs éppen a legjobb helyzetben. Ez egyrészt vonzza magával azt, hogy relatíve kevés időt tudnak az egyetemre szánni, másrészt, és ez talán meghatározóbb, hogy sokszor az egyetem a menekülési pont a nagy magyar valóságból. Nincs küzdelem a megrendelővel, nem kell félni a kivitelezéstől, és a szabályozásoktól. Ezek az egyszerűsítések sokszor kellenek is, hogy jó tervek szülessenek, de sokszor szülhet feszültségeket is hallgató és oktató között. Az eddig elhangzottak alapján lehet mondani, hogy a hazai egyetemi gyakorlatot felületesnek tartod? Szerintem kicsit sokat markol. Kétségkívül sokkal erősebb a műszakis vonal. Tartós vagy épszerkes szempontból a többieknél jóval képzettebben kerülnek ki a BMEsek az egyetemről, viszont kooperációban, főleg szakági vagy társművészeti szinten például nagyon kevés tapasztalatszerzésre van lehetőségük. De ide sorolhatjuk a számítógépes ismereteket is. Két év kötelező kézi rajzolás után a hallgatók kiéhezetten, de felkészületlenül vetik bele magukat a virtuális világba, miközben harmad-, negyedévesen már rég túl kellene lenni ezen. Dániából hallottam a példát, ahol az elsőéves kipakoláson eszméletlenül kimunkált számítógépes grafikák, míg diplomamunkákon sokszor kézi rajzok láthatóak. Pedig nagyon fontos lenne jól, de helyén kezelni ezeket a virtuális mankókat. Visszakanyarodva az elrugaszkodottsághoz. Azért párhuzamosan megjelenik egy másik vonal, a szociális építészet, ami azért eléggé szembenéz a jelenlegi helyzettel, és egyre hangsúlyosabban jelenik meg az egyetemen is. Igen, ez kétségkívül egy nagyon jó irány. Főleg, hogy ezek sokszor megvalósulásra kerülnek. Az ilyen jellegű gyakorlati oktatásra amúgy is sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni, úgyhogy önmagában is jó, hogy vannak ilyen táborok, az pedig végképp példaértékű, hogy mindez párosul egy effajta szociális érzékenységgel. Persze, még rengeteg lehetőség rejlik ebben, de az irány nagyon jó. Van még ilyen terület, amit kiemelnél a fejlődés fontossága szempontjából? Ismét csak közhelyet mondhatok, de a szakma mindentől izolált helyzetét egyre tarthatatlanabbnak érzem. Nagyon fontos lenne végre kicsit nyitottabban és megengedőbben fordulni egymás felé. A szakmán belül is fontos lenne egy egységes álláspont és egy erős érdekképviselet kifelé, hogy az ilyen Nemzeti Színházak és Makovecz stadionok, és a hülyébbnél hülyébb szabályozások elkerülhetőek legyenek. És az idézőjeles laikusok felé is sokkal nyitottabban kellene viselkednünk és több alázattal. Most, hogy itthon voltam, ellátogattam a Mesteriskola egyik előadására, amit Varga Mátyás tartott. Ott hangzott el, hogy – sajnos nem fogom tudni pontosan idézni – mostanra olyan szemléletváltás jött el, amelyben nincs helye magaskultúrának, mint piedesztált kategóriának, hanem mindent ugyanolyan 34

megfagyottmuzsikus201405 komolysággal kezel. Ezt hosszasan lehetne még fejtegetni, mint ahogy az előadó is tette, rengeteg olvasmányra és személyre hivatkozva, de amit mindebből most kiemelnék, az az a megengedő és elfogadó szemlélet, amit szerintem minden építésznek magáévá kellene tenni. Nem állom meg, hogy ne hozzam fel Cságoly Ferenc egyébként kiváló székfoglaló előadását (a Magyar Tudományos Akadémiában – a szerk.), ahol elhangzott, hogy a szórakozás a kultúra antitézise. Szerintem ezt párhuzamba állítva a Te példáddal jól tetten érhető a különbség. Igen, nagyon jó példa. De azt hiszem, itt inkább befejezem, végtére is ki vagyok én, hogy ilyeneket mondjak. Zárásként üzensz-e valamit a hallgatóknak? Az a szomorú helyzet, hogy az egyetemen legjobb esetben is csak a jó tervek készítését lehet megtanulni, és nem a jó házakét. Úgyhogy kitartást! Köszönöm az interjút! Én köszönöm a lehetőséget!

*Téglás Tamás figuráját kitalálta: Meszes Márton 35

meg kellett tanulnom mint egy kรถltล nek a siftentert a lรกtszat soha nem csal a diplomรกzรณ dala

na és te vagy

hogy festesz? inkább írnál? várunk!

megfagyottmuzsikus@gmail.com