megfagyott muzsikus 202310 by megfagyott muzsikus

mm megfagyott muzsikus / naiv 2022. március 2022. november 2023. március 2023. október

„HA IGAZ AZ,

HOGY AZ ÉPÍTÉSZET MEGFAGYOTT ZENE, AKKOR AZ ÉPÍTÉSZEK MEGFAGYOTT MUZSIKUSOK. HA AZ ÉPÍTÉSZET MEGFAGYOTT ZENE, AKKOR A ZENE FELOLVADT ÉPÍTÉSZET, A MUZSIKUSOK PEDIG FELOLVADT ÉPÍTÉSZEK.

„

/Sipulusz 1897/

AJÁNLJUK EZT A KIADVÁNYT - a hivatásos kételkedőknek - a határidőket betartani nem tudóknak - az K275-ben unatkozó, pad alatt instagramot pörgetőknek - a K büfében ülőhelyet nem találó szendvicsmajszolóknak és a gólyáknak, akiknek őszinte naivitásán még nem ejtett sebet a konzulensek piros tolla.

5 12 17 20 23 26 33 35 38 44 51

NAIV BESZÉLGETÉS NAIV MISE NAIV AJÁNDÉK NAIV JÖVŐ NAIV SZEREPEK GYŰJTÖTT NAIV MAGYAR NAIV NAIV HALLGATÓ NAIV ÁLOM NAIV MESE BOSZORKÁNYKONYHA

5X5X5 125 éves a megfagyott muzsikus. Azaz, hogy 125 éve, 1898-ban jelent meg az első, budapesti építészhallgatók szerkesztette közlöny, amelyet a Goethe-nek tulajdonított metaforát logikailag továbbfejtegető, Sipulusz néven alkotó humorista mondása után kereszteltek megfagyott muzsikusnak. Eredetileg egy könnyed hangulatú, az egyetemi és az építész szakmai életnek görbe tükröt mutató évkönyv volt, az építészhallgatók szócsöve. A régi számokat olvasva az egykori építészhallgatók szemein keresztül kísérhetjük végig a XX. század eseményeit. Látjuk, hogyan változott a világ, a város vagy az építész szakma. És mi a helyzet az egyetemmel? Na, ott nem sok minden változott. A 100 évvel ezelőtt rajztáblával rohangáló, gerendák lehajlását számoló, transzverzálisokat szerkesztő hallgató képében ma magunkra ismerhetünk, és a katedráról szónokló tanáraink profilja is visszaköszön egy-egy régi karikatúrán. Most két év után a muzsikus újra felébred hibernációs álmából, leporolja régi lantját, és belecsap a húrok közé. A dal most a naivról szól. Szól arról, aki az egyetemről kilépve szembesül a szakma valódi arcával, aki egy közösség érdekében büszkén vállalja naivitását, aki saját világnézetétől és -tapasztalatától elvakulva, magabiztosan próbál mások életéről gondoskodni és arról, aki úgy hiszi, tudja mi lesz másnap. Szól még arról is, aki a naivitásban egyediséget vagy szépséget lát, és végül arról, aki azt hiszi, tud úgy rajzolni, mint egy gyermek. Ackermann Ádám

”EGY ÉPÍTÉSZ IV

ET MENNYIRE LE H

A „N

Töredékek egy kerekasztalbeszélgetésből szerkesztette: Veres Zsuzsanna, Ackermann Ádám

Hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt a “naiv” építészeti koncepció és a megvalósítható terv között? Milyen az, amikor az építész megálmodik valamit, majd utána jönnek a különböző követelmények , szabályozások , megrendelők , kivitelezők , vagy az anyagi megkötések amik formálják vagy lecsupaszítják a kezdeti elképzeléseket? A beszélgetés résztvevői: Klujber Róbert, Kukucska Gergely, Dobos András és Németh Roland A muzsikus: Veres Zsuzsanna

JÓSKA AZ OKJ-N ELVÉGEZTE AZ

IGEHIRDETÉST

Edvy Athina

Egyfajta pesti intellektuális lekicsinyléssel indultunk neki, de amint megérkeztünk, elszégyelltük ezt a hozzáállásunkat és csodáltuk a helyieket, és most már mindannyian vágyunk arra, hogy egy ennyire összetartó közösségbe tartozhassunk. A cél az volt, hogy a kis gyülekezetek önfenntartó erejét megláthassuk, bepillanthassunk a közösség életébe. Ezt az erőt végül megpillanthattuk, de teljesen más formában mint azt remélni mertük. Megláthattuk, mennyire összetartóak és mennyire fontosak a helyiek számára a bevett hagyományok, például:

HA TÖRIK HA SZAKAD, VASÁRNAP MISE VAN. Ahogy megérkeztünk, megkezdődött a mise egy bibliai párhuzammal Jónás ninivei útja és a misét celebráló között. Utóbbi rávilágított ugyanis, hogy amennyire Jónás nem szeretett volna Ninivébe menni, ő sem tervezett lemenni a karzatról, pláne nem tervezett menni a templomba vasárnap. Ám az atya megbetegedett, így be kell ugrani helyettesíteni, amit az úriember meg is tett:

ITT KEZDŐDÖTT A FURCSASÁG, MELYRŐL KÉSŐBB A KOCSMÁBAN RÁNTOTTÁK LE A LEPLET. A mise lezajlott, a hirdetéseknél furcsálltam, hogy nem volt szó az aznap

Fent: szoborcsoport a vértessomlói Sarlós Boldogasszony templomban

A JÓ SZÁNDÉKÚ SVÉD ÉPÍTÉSZEK, A GONDOSKODÁS MESTEREI

Kammermann Lilla

Fent: diplomaosztó a Svéd-Etióp Építőipari Főiskolán. A svéd Bertil herceg okleveleket ad át Haile Selassie császári felsége jelenlétében. Etiópia, Addis Ababa, 1959

Fent: ebédszünet a campuson, diákok a sosem használt svéd medence körül. Etiópia, Addis Ababa 2023

1962-ben az Építőipari Főiskolát beolvasztották az akkor újonnan alapított Addis Ababa-i egyetembe. A campuson azóta is ott áll a már 70. évében járó fekete-kék-fehér csempés medanszié. A legendák úgy tartják, hogy sosem volt víz benne, az egyetemen élő túlkoros óriásteknősöket pedig nem lehetett megkérdezni az igazságról. Én is csak a medencét visszafoglaló természetről és trópusi zuhékból visszamaradt esőcseppekről tudok beszámolni, a fojtogató vízhiányról és az egyértelműen félrement jó szándékról. Ennyit az a fejlesztési vágy első hullámáról a campuson. Emlékeztetőül körbeüljük ebédkor a medencét. A jószándék második hullámát röviden „Alíz Tükörországban és a gondoskodás eltanulása” jellemzi. 2005-tel kezdődött, mikor egy országos erőfeszítés indult egy egységes Bachelor és Master rendszer bevezetésére Etiópiában, és ezzel együtt nemzetközileg elismert tantervek kialakítására az építészet, a várostervezés és a mérnöki tudományok területén. A 2008/2009-as tanévre a Building College az ETH Zürich-nek és a DAAD-nak (Német Akadémia Cserekapcsolati Szolgálatnak) köszönhetően önálló intézménnyé avanzsált. Így lett az ETH Zürich professzora, Dirk Hebel az első tudományos igazgatója az EiABC-nek,

az Ethiopian Institute of Architecture, Building and Construction and City Development-nek. Mikor Dirkkel képeket nézegettünk 2008ból, láttam, hogy partvissal a kezében vezeti a diákokat, és takarítják a leromlott állapotú campust. A fejlesztés, az infrastruktúra és saját álmaink és jószándékunk kivetítése mind csak egy ideig-óráig jelentős. A karbantartás, a felelősségvállalás és a gondoskodás művészetéről szólt ez a mikrokurzus a campuson. Az első évekről átfogó képet ad a 2013-ban a Ruby Press által megjelentetett The School The Book The Town (Az iskola, a könyv és a város) című könyv. A 7. oldalra lapozva egy kép fogad: „Ez a montázs, amely Lewis Carroll Alízját mutatja be Afrika tükrébe, emblémává vált etiópiai kísérleteink keretein belül. Annak a küszöbén áll, hogy elhagyja az egyik világot, és belépjen egy másikba. A tükör metaforája itt a kutatást olyan lehetőségként jeleníti meg, amely nemcsak a vizsgált tárgyra, hanem saját kulturális előfeltevéseinkre is reflektál.”

Fent: Charlotte Malterre Barthes képe a 2007–2008-as tanévben, Jörg Stollmann vezetésével, a zürichi ETH várostervezési mesterképzési programja keretei közt készült. Lent: partvis és felmosórongy, a gondoskodás jelei egy észak-etiópiai bambuszból font dorze népi építészeti példa előtt. Etiópia, Addis Ababa 2023

A globális észak, dél és kelet képzeletbeli határmezsgyéjén jó szándékkal adott üres medencék helyett a gondoskodás úszómesterévé válni: ez a jövő kihívása.

Balra: Abush tanít leírni a nevem. Háttérben a Bauhaus Egyetem kiállításának maradványai amhara és német nyelven az együttműködésről: „Mit tudnak a különböző urbanizációs folyamatokkal szembenéző országok tanulni egymástól?” Etiópia, Addis Ababa 2023

Általános iskolás korunkban sokan találkozhattunk egy érdekes feladattal: „Rajzold le, vagy írd le, hogy hogyan képzeled el magadat tíz, húsz év múlva.” Űrhajós, hercegnő, tűzoltó, kukás, pilóta, énekes, színész, családanya, családapa, szép ház, jó munka, menő autó. Utólag nézve ezeket a rajzokat, szövegeket, az egész naiv butaságnak, gyermeki ártatlanságnak tűnik. Ha ugyanezt gimnáziumban kellett megírni, már próbáltunk a realizmus talaján maradni. Mégis, később ezeket visszaolvasva is teljesen naivnak látjuk akkori álmainkat a jövőnkről. Szép lassan kiveszik az emberből a lelkesedés a jövője iránt. Feladatokat, felelősséget, megoldandó problémákat lát. Nehéz, sőt talán lehetetlen úgy foglalkozni a jövővel, mint egy gyermek. Probléma mentes, szép világot elképzelni, ahol egyszerű célok és utak vannak. Nehéz elvonatkoztatni a terhelő kontextustól, a valóságtól. Ha pedig elvonatkoztatunk? Város a Marson száz éven belül? Még ha nyersanyag és technológia szintjén sikerülne is, mi a helyzet a globális szinten sem működő politikai rendszerekkel, melyeknek hirtelen adaptálódnia kellene planetáris szintre? Mi a helyzet azzal az egy millió emberrel, akik a terv szerint ott fognak élni? Pszichológia, szociológia, társadalomtudományok a környékén se járnak ezen terveknek. Az elvonatkoztatások miatt az utópia is naiv álomképpé válik. Vitatkozhatnánk, hogy melyik naivabb: a jövőjét elképzelő kisgyerek, aki kontextustól függetlenül kiindul abból, amit szeretne, amire vágyik és amit jelenlegi tudása alapján érdemesnek tart saját maga számára, vagy az utópia, mely gyakran az emberek pszichológiai, szociális, társadalmi igényeit kidobva hoz létre gazdaság-, technológiavagy profitorientált, torzult világokat, és fordítva. Talán jobb kérdés az, hogy van-e olyan jövő, ami nem naiv? Véleményem szerint, amikor a jövőről gondolkozunk, kénytelenek vagyunk valamilyen szempontból elvonatkoztatni a jelen kontextusától. Vagy legalábbis annak egy részétől biztosan. Ha kitalált utópiánkkal kapcsolatban már megvizsgáltunk minden lehetőséget, válaszoltunk az összes felmerülő pesszimista, szkeptikus kérdésre, akkor jön az utolsó és leggonoszabb: Mikor jön el ez az utópia? Hiába próbálja az ember kiszámítani, megbecsülni, erre nem lehet pontos választ adni. A jövővel nem lehet számolni, mert még nem történt meg. Kénytelenek vagyunk elvonatkoztatni, absztrakt, nemlétező helyzetekről beszélni. Akkor tehát minden jövőről való gondolatunk utópia, naivitás? Talán, ha az ember tisztában van saját elkerülhetetlen naivitásával, akkor nem fél néha gyerek lenni, és elképzelni egyszerű megoldásokat, egyszerű lehetőségeket. Vagy nem fél olyan rendszereket elképzelni, amelyek függetlenek megoldhatatlannak tűnő problémáktól. Lehet, hogy az előre lépéshez muszáj néha naivnak lenni. Cserháti Dániel

TŰ NT EK

A N

Á V O

Á V I

Bendicskó Laura

KERÍTÉSZET

Weisz Mátyás, okleveles kerítész

Miért megyünk el úgy a kerítések mellett, mintha ott se lennének, mintha azok nem tartoznának sehova sem? Jobban belegondolva nem is olyan egyértelmű, hogy hova tartoznak, hiszen pont azon a választóvonalon állnak, ami megmondja: mi, merre, meddig. Régen a kerítés csak védelmi célból készült, az elkerítés szó is erre a cselekedetre utal. Akaratlanul is eszébe jut az embernek, hogy ha húzunk egy vonalat, akkor azzal kettéosztjuk a teret. Létrejön kint és bent, itt és ott. Létrejön védett és védtelen oldal. Ezután már csak a helyzet válogatja, hogy mi melyik oldalon állunk. Ha magam elé képzelek egy családi házat, akkor ugyanaz a klasszikus kép jelenik meg a fejemben, mint sokaknak: egy nyeregtetős fehér házikó kis kéménnyel, amiből kígyózik a füst, zöld négyzetes ablakokkal, egyszerű, pirosra mázolt ajtó, léckerítés és mögötte terebélyes, lombos fa. Óvodában is így rajzoltuk, de sokaknak talán még most is ez a kép jelenti a teljes idillt. Ha szerencsénk van, vidéken még találkozhatunk ilyen portákkal, de sajnos egyre inkább kiveszőben van. Lassan ott tartunk, hogy skanzenekbe zárjuk ezt a látványt. A kerítés, mint látványelem fontos szerepet játszik ebben az összképben, pedig hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla. Nagyjából

Nem tudom, mit hitt a fiatal, naiv építész, de nem ezt hitte. Nem mondom, hogy jót gondolt, de őszintén nem is ennyire rosszakat. Pedig 2023-ban Magyarországon az építészet továbbra is egy épületet, házakat jelent, vagy házakat különböző stílusokban, ornamentikát. Égi szemei előtt Comic Sans betűk hirdetik naivitását, hiszi, hogy az építészet több, mint a nemzethközi sztárchitektek által beépített zsebkendőnyi maradék zöldterület, ami még Budapesten megmaradt. Álmodott egy olyan mesét, amely a ligetvédő manókról és az urbánus renaturalizációról, természeti területek helyreállításáról szól, és ébredés után a dán pavilonban az álmát viszontlátta. Álmodott még rozsdamezős felújításokról, körkörös építészetről, szociális lakhatásról, részvételiségről, még olyan pavilonról is álmodott, amelyben ökoklozet ékeskedett. Borenich Levente ekképp vetette papírra a fiatal építész naivitását: “Egy kilométer átmérőjű körre szerkesztett Néprajzi Múzeum és a pavilon terét szétfeszítő diszkógömb a 2023-as Velencei Építészeti Biennálén. Az egyik megnyitón öltönyös kormánybiztosok, a másikon transznemű előadóművészek. A nemzeti építészet felszentelése emitt, a rasszok és nemek közötti határok lebontásának megünneplése amott. Megvalósult épületből dekonstruált, szerteágazó társművészetek a magyar félen; a művészek közös erőfeszítéséből merítő összművészeti alkotás a francia oldalon.” ¹ Álmodik, álmodik, álmodik a fiatal naiv építész, közben felnő, de álmodik, álmodik, álmodik tovább. Comic Sans betűkkel bár, de lassan tényleg humor nélkül. Kammermann Lilla 1. Borenich Levente: A magyar és a francia pavilon tudatalattijába alámerülve – gömb és körív harca. Építészfórum. 2023.06.13.

MAGYARÁZOM A VÁZLATTERVEMET átirat m=1:1.33 Ackermann Ádám 2023/24/1 konz.: Karinthy Frigyes

Hát kérem szépen, először is:

ez itt még nem végleges terv, csak afféle vázlatterv, amit így a szemeszter felénél készítünk. Amolyan első gondolat ez, még nyers, sok benne a hiba, de hát ez még nem is annyira lényeges – a jegyet úgyis a végleges terv alapján adják – a grafika is azért ilyen, most ennyi fért az időmbe. Erről amúgy nem én tehetek, mikor ma reggel a bemutatásra siettem, a Tanszékvezető Professzor Úr elkapott a folyosón, és ezeket mondta nekem: „Kolléga, sajnálatos félreértés történt a feladatkiírással. Kérlek, légy szíves, közöld a konzulenseiddel, hogy a számodra kiadott feladatlapon rossz követelmények voltak felsorolva, ezért lehetséges, hogy a terved hiányos lehet, egy-két rajz hiányozhat a többi hallgató munkájához képest, de hogy ezért téged semminemű retorzió ne érhessen, ezért kezeskedem.” Így kérem, ne tessék értetlenkedni, ez igazán nem az én hibám.

Ez itt a koncepciólapom. A célom az volt, hogy elválasszam a különböző funkciójú tereket, és hogy kortárs megfogalmazású épületem megfelelően illeszkedjen a barokkos-eklektikus városszövetbe. Az itt felsorolt jelszavaim azt gondolom, magukért beszélnek: „illeszkedés, áthatás, könnyűség, nehézség, átmeneti terek, fényjáték, stb.” Ezek tökéletesen pontosan jellemzik a tervemet. Hogy ezek a rajzok csak ilyen kis firkák, azon te tessék fennakadni, csak a rajzfüzetemből vágtam ki őket amolyan hangulatfestésként. Az alaprajzok. Nos, azt gondolom, ezek magukért beszélnek, nem magyaráznám ezért, az Urak minden bizonnyal tökéletesen tudják olvasni a rajzokat. Megjegyezném azonban, hogy annak a többfunkciós közösségi térnek a betervezésére – amit az elébb a Szabó tervében oly nagyon dicsérni tetszettek – én is gondoltam, be is terveztem, azonban a múlt héten a helyettesítő konzulens

tanácsára azt végül is kivettem, de már megbántam, és mielőbb vissza fogom helyezni a tervekbe. Úgyhogy ezt nálam is vegyék figyelembe, képzeljék oda a rajzokra a konyha és a fedett-nyitott műhelytermek közé. Kérem, vegyék figyelembe ezen kívül, hogy ugyanezen okból kifolyólag – hogy kérem engem egy hete sajnálatos módon félrevezettek – lettek terveim ilyen szedett-vedettek, ugyanis újra kellett modellezzem az egész házat egy hét alatt. A tartószerkezetekről csak annyit kérem, hogy a konzulensemnek pikkje van rám. Erről én igazán nem tehetek. Az első konzultáción mondtam neki, hogy kérem, ezen éghajlati viszonyok között a szélteher lesz mértékadó a hóteher helyett, de ő nem engedett. Akkor szóltam, a tanszéki is megnézte, és mondták a professzor urak, hogy igen, a szélteher, az ügyben még szakvéleményt is kértek az Országos Meteorológiai Szolgálattól, ami szintúgy az én véleményemet támasztotta alá, de addigra a konzulensem már beírta az elégtelent a vázlattervemre, és mondta, hogy ezt már nem lehet kijavítani, mert ebből neki kellemetlenségei támadhatnak az Akadémián. Nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot egyelőre, egyezzem bele a karóba most, és majd év végén kijavítja jelesre, és a szigorlaton sem kell természetesen megjelennem. A látványterveket csak azért nem találják a dossziémban, mert kérem készen voltak, gyönyörűen kiszerkesztettem a perspektívát, csak tegnap este a Tücsök Mari kókuszos, vegán hajdinapudingja odaégett a kollégiumban, és a tűzjelző beindította a sprinklert, ami így teljesen eláztatta a gyönyörű rajzaimat. Tessék? Hogy a kollégiumban nincsen is

sprinkler? Kérem, az valóban úgy volt, de pont most kezdték el beszerelni a múlt héten, és a mi szobánkba már éppen behelyezték, így történt a sajnálatos baleset. Köszönöm a figyelmet. A kérdéseikre sajnos most nem tudok válaszolni, kifutottunk az időből, és már mennem kell a másik órámra. Igazán nem tehetek róla, hogy óraütközésem van, nagyon sajnálom, csak így lehetett felvenni a neptunban.

AZ ÉJJEL TÖRTÉNT VALAMI, DE NEM VÁLTOZOTT SEMMI A ház, ahol megszállt, kicsi

volt, 25 négyzetméteres. Az oldalait égetett fával burkolták be. A teteje nádból volt, és az egyik sarka irányába meredeken emelkedett, ebből a sarkából kiállt egy fenyő oszlop. Az oszlop a tetején lévő fészekben egy gólyapár élt, négy fiókát neveltek. A matrac a galérián volt, az oszloppal szemben. Az Építész a hátán feküdt, megpróbált egyáltalán nem mozogni, egyre jobban koncentrált a mozdulatlanságra, egészen addig, amíg már nem érezte azt, hogy lenne lába vagy keze vagy ujjai. Mindig ezt csinálta, ha nehezen ment az elalvás. A gólyák legfeljebb hét méterrel voltak fölötte, nem látta őket, mert közöttük volt a tető, de azért örült, hogy ilyen közel vannak egymáshoz. Arra gondolt, amikor utoljára látott gólyafészkeket. Tél volt és este, egy kicsi faluban sétált, aminek csak két

utcája volt, nem volt sok fény, mert a faluban rossz volt a közvilágítás. A házak kéményein nagyon sok fészek volt, ezen el is merengett akkor, arra gondolt, hogy a közelben lévő tóban biztos sok béka meg másfajta csúszómászó lehet, ezért szeretnek itt lakni a madarak. Aztán az is eszébe jutott, hogy az is lehet, hogy azért, mert szeretik a csendet. Azon a sétán élt át életében először teljes csendet, pedig látott mozgást, ahogy a szél mozgatta a nádat a tó partján, de hangokat nem hallott, csak a fülében lüktető vért érezte belülről és tompán, a távolban pár fa volt és köztük egy nagy tűz lobogott. Lentről kopogást hallott. Ez a kopogás nagyon halk volt, először nem is tudta, hogy tényleg hallott-e valamit. Aztán a kopogás megismétlődött, nagyon finoman, az üteme lassú volt, aztán mocorgás hallatszott, pár lépés a fapadlón, és akkor az Építésznek eszébe jutott, hogy nyitva hagyta éjjelre a lépcső melletti ablakot.

fotó: bujnovszky.com

Kustra Vencel

fotó: bujnovszky.com

— Jó estét — mondta a Gólya vigyorogva — remélem nem ijesztettem meg. — Á, jó estét — mondta az Építész, miközben feltápászkodott a matracáról. Igazság szerint azért eléggé megijedt — Ön bizonyára a Gólya a fenyőoszlopról. — Így van. Bocsásson meg, hogy csak úgy bejöttem. Csak gondoltam, már úgy a szomszédság miatt is, de illendő lenne tisztelemet tennem magánál. —Igen. Helyezze kényelembe magát, kérem. A Gólya leült a tűzhely melletti fa székecskére. Az Építész leült a Gólya mellé, először túl közel volt hozzá, úgyhogy kicsit távolabb húzta a székét. A Gólya hozott magával egy üveg bort és két borospoharat. Töltött a borból mindkettejüknek. —Ön bizonyára építész — mondta a Gólya — sokan megnézik ezt a házat, de csak az építészek hajlandóak kétszáz eurót fizetni azért, hogy itt is aludhassanak. — Igen, ezt jól kitalálta — mondta az Építész. Még mindig azt érezte, hogy túl közel ül a Gólyához. — Tudja, én is amolyan építész vagyok. Másmilyen azért, mint maga. Én nem nagyon rajzolok, sőt annyira nem is tervezek. Nálam az építés az első. Vagyis, úgy is mondhatom, hogy építés közben tervezek. Ahogy találok anyagot, ahhoz igazítom a formát. Úgymond építőmester vagyok. — Ja, igen. Fészkekkel foglalkozik — az Építész emlékezett rá, hogy az egyetemen még ők is sokat matattak anyagokkal. Már sok éve nem csinált ilyesmit, csak számítógépen dolgozott.

— Bocsásson meg, ki kell, hogy javítsam: egy darab fészekkel foglalkozom. — Ne mondja! — De mondom. Az építőmester egész életében egy építményt formázgat. Persze, sokat készít belőlük, sokféleképpen kinézhet egy fészek, sokféle anyagból lehet, de valójában egy fészek mindig ugyanaz a fészek. — De a helye elég változatos lehet. — Nem igazán. Persze, lehet sokféle helyen, de ha megfigyeli, ez a hely mindig magasan van, egy kiemelt ponton, egy függőleges kinövésen. Egy menhir hegyén. Igen, fontos, hogy a menhir felől közelítsünk ehhez a kérdéshez. Az Építész arra az estére gondolt, amikor teljes csönd volt a kétutcás faluban. A Gólya újratöltötte a borospoharakat.

— Igen. Tudja, én azt vallom, hogy a forma a világképet követi. Azazhogy úgy érzem, hogy elmúlt már az az idő, amikor az ortodox modern építészet puritánul erkölcsös nyelvezete megfélemlíthette az építészeket. Szeretem az olyan elemeket, amelyek inkább hibridek, mint „tiszták”; inkább megalkuvásokkal terhesek, mint „simák”; inkább torzak, mint „őszinték”; inkább többértelműek, mint „megformáltak”; amelyek visszásak és személytelenek; unalmasak és „érdekesek”; inkább konvencionálisak, mint „formatervezettek”; inkább befogadóak, mint kirekesztők; inkább szószátyárok, mint egyszerűek; inkább csökevényesek, mint újítók; inkább következetlenek és félreérthetők, mint egyértelműek és tiszták. A rendetlent de életszerűt többre becsülöm a nyilvánvaló egységnél. Számomra fontosabb a jelentés gazdagsága, mint tisztasága. Az Építész úgy érezte, erősen izzad a hónaljánál. A Gólya torzan vigyorgott és újratöltötte a borospoharakat. Az Építész kinyitotta a szemeit. Már majdnem dél lehetett. Lemászott a fa létrán, és becsukta az ablakot, aztán fogat mosott. Gyorsan pakolászni kezdett, ebédre haza akart érni. STORKHOUSE RAIDING, AUSZTRIA TERUNOBU FUJIMORI, 2012

fotó: bujnovszky.com

— A menhir felállított kő, tudja. Kérdés, hogy mit jelent egy ilyen dolog, a gravitáció ellenében. Mivel folyamatosan küzd ellene, természetellenes, vagy úgy is mondhatjuk, hogy természetfeletti pozitúrában, megtelik feszültséggel. Amikor Jákob látta a létrát, rajta az angyalokkal, akkor is követ állított fel, és azt mondta, hogy ez az oszlop lesz az Isten háza. Szóval ennek a tetején élnek a gólyák. — Az oszlop tényleg nagyon fontos dolog. — Persze hogy az. Fontos érteni az oszlopot. Nem csak tudni róla, hanem érteni. Hogy milyen széles az oszlop és hogy milyen magas, miből van. Érteni a miérteket. A mi oszlopunk például tíz méter magas. Ezzel kapcsolatban tudnia kell, hogy ez az oszlop előbb itt volt, mint a ház. — Köré épült a ház? — Nem teljesen. A ház iderepült, egyenesen Japánból. Mi Afrikából jöttünk, félúton találkoztunk. Az Építész a Gólya arcát nézte. A Gólya pislogás nélkül bámult vissza a szemébe. — Szép történet. De akkor nem annyira illik ide ez a ház, nem? Mármint ha Japánban építették. — De igen — a Gólya újratöltötte a borospoharakat — azért, mert a mienk. Tudja, ez a ház több száz évvel ezelőtti építési módszereket is a magáénak vallhat. Yakisugi és hasonlók. Erről tudtam, hogy ez lesz a mi helyünk és nem egy másik. Tudja, én neo-vernakularista vagyok. — Hát, az nagyon érdekes egy irányzat.

1200 KŐMÍVES

avagy ballada az új építészcampusról ... és a fala kettétört legott.

egyszer a K épület sóhajtott egy nagyot...

kollégák! elrendelem az épület azonnali kiürítését, az épületben minden oktatási tevékenységet fel kell függeszteni! az építészkar számára jelenleg nem tudunk a campus területén oktatási teret biztostani, a K épületbe pedig bizonytalan ideig nem térhetnek vissza, így nekik új, külső helyszínen kell folytatniuk a tanévet.

C CC

C C

hol lesz új otthonuk, senki nem tudta, cókmókját mindenki dobozba rakodta. e falak közt többé nem csendül konzulens ajkán megfagyott ének...

...csak a szil tanszékről maradtak páran gyönyörködni a törésképben. támaszsüllyedés, ez egyértelmű!

szólt a rektori határozat

összetanakodék ezért a sok nagy koponya, az építészkar jövőjét hogy megvitathassa. De minthogy az szakmáról mindnek más elképzelése vala, vitájuk leginkább bábeli kavalkádra hasonlíthatna. valahogy így:

firmitas, utilitas, venustas! elengedhetetlen, hogy ezekhez tartsuk magunkat!

1 százalék ötlet, 99 százalék megvalósítás! ez a lényeg!

99? az még gombócból is sok! azt ajánlom, használjuk a józan eszünket, mielőtt hirtelen lemásolnánk valami külföldi példát

ez már a krízisek korszaka! mindig ébernek kell lennünk

a kevesebb néha több... a szép néha csúnya, nincs ezen semmi szégyelnivaló

ezek a mai fiatalok annyira elkényelmesedtek! ha én most ennyi idős lennék, bizony kimennék az utcára! heon volt rá gondja mégis az ifjúságnak, nagy gyűlést tartottak...

...eközben a Libellában. mi, a BME Építészmérnöki Karának hallgatói — magunk és az eljövendő építészgenerációk érdekében — egyhangúan követeljük, hogy az új építészcampus tervezésénél és kivitelezésénél a következő pontok betartassanak:

��

1. az új campus a szakma példamutató műve legyen, amely jól használható, időtálló és inspiráló, amely méltó teret ad az építészet oktatásának! 2. az oktatók és a hallgatók egyaránt vehessenek részt a tervezési és kivitelezési folyamatokban! 3. XXI. századi oktatást! az új campus legyen alkalmas korszerű oktatásmódszertani gyakorlat végzésére! a tanterv is alakíttassék eszerint! 4. műhelymunkát! a hallgatóknak legyen lehetősége a hét bármely napjának bármely napszakában műhelymunkát folytatnia a campuson, az erre a célra kialakított műhelyekben! 5. olcsó lakhatást a campus közvetlen környezetében! 6. közösségi tereket! a campuson létesüljenek a hallgatói közösségek, szakkollégiumok és öntevékeny csoportok számára kialakított helyiségek!

KORSZERŰSÉG! ÉLHETŐSÉG! KÖZÖSSÉG!

megtalálta útját a hallgatók szava, a tervezésbe hogy ők is beláthassanak. tanár-diák számára ez a közös érdek, dékán úr imigyen pályázatot hirdet.

N PTU NE

pályázni kizárólag vegyes csapatban lehet, hallgató és konzulens egyenlő fél legyen!

már tuti betelt:(

7. zás 136 bálko pró

az érdeklődés nagy volt, mindenki arra vágyott, hogy campust rajzolhasson a tervezési tárgyon.

na, ezt a tetőt szerkessze ki, aztán ne legyen benne hózug! a sok rajzolónak volt feladat elég, ki lemaradt, bepótolta...

VÍZJEL VÍZJEL

...a leadás éjjelén.

nagyon jól állunk! már csak 2 alaprajz, 3 metszet és a megvalósíthatósági tanulmány hiányzik.

másnap a tervbemutatáson nagy izgalom vala, a tervét mindenki büszkén mutogathatta. a szavak az építészetről szólnak... és ez itt a campusom

...a kertben pedig szabadtéri tantermek lesznek, amelyeket a hallgatók maguk építhetnek.

a zsűri nagy gondban: díjazni nem képes, tanácstalan hangon új fordulót kéret. mivel a döntést ők kicsit sem kedvelik, sértett pályázók közt káosz kerekedik.

kollégák! elég az apátiából! ezennel bejelentem, hogy támogatóink nagylelkű segítségével tanszékünk saját campust létesít a Svábhegyen

...

AZONNAL ENGEDD EL A HALLGATÓMAT!

�� , �� !

álljatok meg! a versengésnek semmi értelme. meg kell tanulnunk együtt dolgozni

M�� , �� !

te beszélsz? háromszor buktattad meg ugyanabból a tárgyból! kapjuk el!

építész campushoz hozzá is kezdettek. amit raktak délig, leomlott estére, amit estig raktak, leomlott reggelre.

ez a képregény fikció, nem valós eseményeket mutat be. a K épületnek nem esett bántódása, az építészképzés elköltöztetése sem valószínű a közeljövőben.

Kifogytál az ötletekből? Nem tudod, mit főzz ki legközelebb? Segítünk! Az alábbiakban összegyűjtöttünk neked pár fogást, ami garantáltan az ínyére lesz a konzulensednek. De vigyázz: ahány ház, annyi szokás. ALKOTÓHÁZ KÖZEPESEN ÁTSÜTVE Hozzávalók: — 5 liter érzékenység — 1 csipet melankólia — egy leheletnyi nosztalgia — 3 db társművészet — Pasztell paletta Elkészítés: Válasszunk egy idilli magyar kisvárost, szórjuk meg felületesen

nosztalgiával, és tegyük félre. Amíg várjuk, hogy a nosztalgia mindent alaposan átitasson, keressünk egy elvont írásművet és amennyire lehet, hozzuk párhuzamba a építészeti projektünk funkciójával. Következő lépésként revitalizáljuk az ütött-kopott, száz éve nem használt, kidobásra ítélt tálat és ha ez megvan, a tervezési segédlet megfelelő gondossággal kiválasztott sémáit rendezzük esztétikusan egymás mellé és helyezzük el a tálban. Fűszerezzük emlékezettel, innovációval vagy fenntarthatósággal, majd locsoljuk meg alaposan szentimentalitással és adjuk hozzá szépérzetet is. Ne aggódjunk, ha véletlenül túl tocsogós lett, az érzékenység sülés közben elpárolog. Végezetül az eddig elkészített alapanyagot vonjuk be társművészetekkel, fedjük le és támogatónk segítségével helyezzük a sütőbe. Közepes hőfokon, fél éven keresztül melegítjük. A legfontosabb a tálalás: nyűgözzük le a közönséget

hangzatos haikukkal, sűrű sraffokkal, tökéletes részletmakettel és kasírozott gyümölcsökkel. Ha mindent jól csináltunk, az étkezés végén csak a lerágott csontok maradnak.

5 EMELETES LAKOMA Hozzávalók: — 1 zacskó kiábrándultság — 2 dl magyar malter — 1 csipet irónia — 2 kanál humorérzék — 1 zacskó “kompakt és olcsó” keverék Elkészítés: Ezt a receptet ajánljuk kezdő szakácsoknak, de azoknak is, akik a finediningból kiábrándulva visszatérnének az otthon ízeihez, vagy csak kísérleteznének a legegyszerűbb alapanyagokkal. Első lépésként itassuk fel könnyeinket a kötényünkkel, és miután kipanaszkodtuk magunkat, álljunk neki a munkának. Engedjük szabadjára a képzeletünket, mivel ezt a fogást nagyon sokféleképpen el lehet készíteni. Először válasszuk ki a hozzánk legközelebb állót a következőkből: szociális szorongás, fenntartható irónia vagy kraftolt humorérzék. Tetszőleges nagyságú fazékban kezdjünk el kotyvasztani. Dobáljunk bele mindent, ami valaha megtetszett nekünk, a lényeg, hogy minél egyedibb legyen a végeredmény. Aggodalomra semmi ok, ha nem is ízlik a családnak, azért lenyelik. Tartsunk egy órás szünetet, közben a kotyvalékunkat hasonlítgassuk össze a többiekével. Mivel a szünetben rosszindulatú pletykákat hallottunk

— hogy habár minden tőlünk telhetőt megtettünk, a többi kuktához képest mégsem állunk olyan jól — egy kis cselhez folyamodunk: felvesszük a meg nem értett szakács köntösét. Kóstoljuk sűrűn a főztünket, szükség esetén kezdjük elölről az egészet, ha kell, akkor akár az utolsó pillanatban! Ha még így sem sikerül megfelelő minőségben elkészíteni az ételt, ne aggódjunk: a tanszék gondos apukáinak mindig van egy (DM) B terve.

VERTIKÁLIS FARM ALGASZÓSSZAL Hozzávalók: — X marék krízis — X kávéskanál keleti egzotikum — X kupica szír likőr — X liter technológia (ízlés szerint adagolva) — X csokor kóta Elkészítés: Ebben a receptben mindenki számára lehetőség nyílik, hogy a szokványos, nagyon leegyszerűsített konyhaművészeti megoldások helyett egy magasabb minőséget képviselő ételt készítsen. Természetesen ettől függetlenül vagy éppen ezzel összhangban fontos szempont az ízszerűség, a környezettudatos gondolkodás, az okos megoldások keresése. A cél, hogy ezeknek a szempontoknak megfelelő, de karakteres, megjegyezhető, a további kutatásokat indukáló végeredmény szülessen. Ehhez első lépésként utazzunk el térben és időben, de ha erre nincs lehetőség, a google térképen is

belehelyezkedhetünk konyhánk különös világába, ha egyáltalán megtalálható a térképen. Következő lépésként vegyünk X marék krízist, jól gyúrjuk át, és adjunk hozzá X kávéskanál egzotikumot, majd tegyük félre, amíg jól meg nem dagad! Amíg várunk, a szír likőrben keverjünk el exploratív aromákat, és forraljuk fel. Gondosan kevergessük, és figyeljünk arra, hogy nehogy elforraljuk az alkoholt! Miután a krízis megdagadt, tegyük bele a pácba és folyamatosan adagoljuk hozzá a technológiát. Innen már könnyebb dolgunk lesz, mivel a számunkra érthetetlen folyamatokat a technológia majd elvégzi helyettünk. Azért a díszítésre nagy gondot kell fordítanunk. Ehhez vegyük elő rezilienciánkat és kísérletezési vágyunkat. Fontos, hogy ételünk kiemelkedő minőséget képviselő és jövőbe mutató legyen, tükrözve a bennük alkalmazott high-tech alapanyagok színvonalát. A kész ételt magabiztosan tálaljuk! Ha jól csináltunk mindent, biztosak lehetünk abban, hogy bennünk van az X.

VITRUVIUS KEDVENCE ÉP-TÖRT KRUMPLIVAL Hozzávalók: — boltozott evőkanál római kömény — a nagymama recepteskönyve Elkészítés: Ez a legnagyobb múlttal rendelkező receptünk, melyet egyiptomi régészek ástak ki a görög templomromok alól, majd római sárkányhajósok juttattak el hozzánk, hogy most végre mi is elkészíthessük az ősi fogást. A recept

alappillére az egy hetes maradék. Nagyon fontos, hogy semmit ne dobjunk ki, mert minden egyes morzsára szükségünk lesz. Gyűjtsünk össze minden lejárt, azonban időtlen tápértékű terméket a hűtőből és óvatosan helyezzük el a frissen vásároltak mellé, hogy múlt és jelen szerves egységet alkothassanak. Ha véletlenül nincs otthon maradék, vagy az éj leple alatt valaki eltűntette, akkor emlékeinkre hagyatkozva próbáljuk rekonstruálni az előző napi vacsorát, majd tegyünk úgy, mintha maradék lenne. Még mielőtt nekiállnánk a főzésnek véssük eszünkbe, hogy a legfontosabb, amire ügyelnünk kell, az az, hogy megértsük az egyes lépéseket önmagukban és egymás után is. A maradékhoz többféleképpen viszonyulhatunk. Egyik opció, hogy megmelegítjük, felpimpeljük, hogy frissnek tűnjön, és úgy tálaljuk. Másik lehetőség, hogyha nem laknánk jól a maradékkal, és kénytelenek vagyunk kiegészíteni valamivel, hogy az igényeinknek megfeleljen, készítsünk hozzá extra szószt, vagy köretet: éppen azt, aminek híján vagyunk. Mivel nagyon fontos a változatos étrend, figyeljünk arra, hogy ne készítsük el kétszer ugyanazt! Legvégső eset a “jó lesz ez még későbbre”, vagyis egyszerűen csak konzerváljuk és tegyük a mélyhűtőbe, hogy majd ha igazán megszorulunk, újra elővehessük. Fűszerezésként választhatunk olaszos, illetve görögös ízvilágot, attól függően, hogy konzulensünk a velencei vagy éppen az athéni chartát preferálja. Tálaláshoz csakis a családi örökségből ránkmaradt ezüst étkészletet használhatjuk, anélkül az egész fogásnak se íze se bűze …

INSTANT VÁROS Hozzávalók: — 1 nagy adag kutatás — 1 dkg dékándió — 4 lelkes aktivista — 111 szó(sz) Elkészítés: Ha kinőtted a szimpla fogásokat, valami méretesebbre vágysz és egy teljes menü összeállítása a célod, akkor ez a recept éppen neked szól. Tegyünk félre minden apró részletet, lépjünk hátra hármat a konyhapulttól és vizsgáljuk meg alaposan az egész konyhánkat. Ha úgy gondoljuk, hogy mindent tüzetesen felmértünk, akkor lépjünk hátra még kettőt és figyeljük meg, hogy a konyhánk milyen szerepet tölt be a házunkban, hogyan viszonyul az egyes helyiségekhez. Ha ez kész, ne hátráljunk meg teljesen, csak még pár lépésnyit (ideális esetben menjünk ki a lakásunkból) és a konyhánkat hasonlítsuk össze más konyhákkal is, először a közvetlen szomszédságban, aztán a kerületben, utána a városunkban, majd az országunkban és végül keresgéljünk tovább az országhatáron kívül is. Kutatásunkban kérjük ki a közösség véleményét, készítsünk kérdőívet, vagy gamifikáljunk. Gondolkodjunk el konyhánk szerepéről az élelmiszerek felhasználási láncában, majd azon is, hogy mi is valójában a konyha? Keressünk minél több összefüggést, készítsünk diagrammokat. Az eredményeinket látva egyértelművé válik majd számunkra, hogy milyen fogásokra van szükségünk.

Mivel a főzésre szánt időnk nagy részét elfecséreltük a menü összeállítására, kérjünk meg 4 lelkes aktivistát, hogy tárcsázzák a közeli éttermeket, és rendeljenek vacsorát. Ezután hátradőlhetünk, a többi megy magától. A számlától ne féljünk, a fizetésünkből telik rá.

SZABVÁNYOS SZILVA LEKVÁR Hozzávalók: — lekvárfőző Kisokos — mk kN szilva — aranyszélű zöld befőttes üveg Elkészítés: A szilvát mossuk meg, majd távolítsuk el a magidomokat és helyezzük lábosba. A Kisokos 42. oldalán található táblázatból a kívánt édességi osztály szerint olvassuk ki a ksug édességcsökkentő tényezőt és ez alapján adjunk a szilvához megfelelő tömegű cukrot. A keveréket helyezzük hőterhelés alá amíg a szilva eléri a képlékeny határállapotot és megfolyik. Közben sűrűn kevergessük, hogy elérjük a megfelelő homogenitást. Amint a lekvár elérte a kívánt sűrűséget, vegyük le a tűzről. Készítsünk elő V=γs*(d/2)^2*pi*h űrtartalmú befőttes üveget, ahol γs a biztonsági tényező, d a lábas átmérője, h pedig a lekvároszlop magassága. A lekvárt adagoljuk ki az üvegekbe, majd zárjuk le és rakjuk félre. 28 napos korban végezzük el a szükséges vizsgálatokat. Először ellenőrizzük kenésre. Szabványos méretű kenyérszeletre helyezzünk egy evőkanál lekvárt, és kenőkéssel egy mozdulattal terítsük szét a kenyéren.

A lekvár megfelelt, ha az alakváltozása egyenletesen megy végbe, ellenkező esetben a lekvár szilárd dzsem minősítést kap. Ha kenésre megfelelt a lekvárunk, elvégezhetjük a konzisztencia-vizsgálatot: A megkent kenyeret együk meg. Ha a lekvár evés közben nem csöpög le a kenyérről, a konzisztenciája megfelelő. A lekvárunkat immár kockázat nélkül használhatjuk bármilyen étel elkészítéséhez, de a tálaláshoz feltétlenül kérjünk segítséget építész ismerőseinktől.

ÉPSZERKES NYALÁNKSÁG Hozzávalók: — három zsák józan ész — termékkatalógusok — 3 db előregyártott, páraáteresztő piskóta lap — Modifikált bitumenes máz Elkészítés: Elkészítendő a sütemény többemeletes kialakításban, a recepthez mellékelt táblázatban meghatározott felhasználási mód, rétegrendi felépítés, valamint a máz anyagának figyelembevételével! Tapasztalataink szerint ez a sütemény csak nagyon keveseknek sikerül első próbálkozásra. Előre szólunk, nem lesz egyszerű. Az építészet boszorkánykonyhájában első lépésként elkészítjük a helyszínen előállított krémet. A termék katalógusból kiválasztott hozzávalókat öntsük bele egy 3 rétegű üveg edénybe, átszellőztetett konyharuhával árnyékoljuk, majd magától értetődően, pihentessük. A páraáteresztő piskóta lapokat

— a porozitásukat is figyelembe véve — nem látható illesztésekkel, felületfolytonosan, kötésben fektetjük. Ügyeljünk rá, hogy az átlapolások az OTÉK előírásainak megfeleljenek! Ezután a józan eszünket felhasználva ellenőrizzük, hogy megfelelően elő van-e készítve a piskóta alap a következő lépéshez. Ha úgy érezzük, hogy minden megfelel az elvárt A1-es kockázati osztály követelményeinek, nekiállhatunk az étel pikantériáját jelentő modifikált bitumenes máz elkészítéséhez. A hozzávalókat természetesen összekeverjük. Az így elkészült masszát lángolvasztással főzzük 1 óráig, azonban most csak 5 percünk van rá, így a máz folyós marad. Ne keseredjünk el, ez még a legjobbakkal is előfordul. Hogy a tortánkat megmentsük, itt egy atyai jótanács: a

helyszínen előállított krémet megfelelő lejtésképzéssel, kapkodva kenjük rá a piskóta lapokra, hogy a híg bevonat mégis a helyén maradjon. Ha ez kész, gyors mozdulatokkal vonjuk be az egész süteményt a termikus mázzal, figyeljünk rá, hogy a vonalvezetése az egész torta körül folyamatos legyen, majd helyezzük kellősített felületű tepsire. A sütőt melegítsük elő hőhídmentesen és a tortát a rendelkezésünkre álló maradék 1 percben süssük készre. A tökéletes tálaláshoz annyi feliratot használjunk, hogy ne férjen rá a tányérra. Ha mindent pontosan úgy csináltunk, ahogy a recept előírja, akkor garantált, hogy a sütemény nem sikerült, mert csak gondolkodás nélkül lemásoltuk.

KOCKÁS RÁCSOS RÉPÁS Hozzávalók: — 1 kg semmittevés — Canson lap, rövidebb oldalán ragasztva — Derwent b3-as grafitceruza-készlet — És még a fél SNK… Elkészítés: Ezt a receptet csak azok készíthetik el, akik előzetesen már részt vettek puccos főzőtanfolyamunkon, és a vizsga után arra méltónak találtattak. A legfontosabb szabály, hogy a végeredmény minőségét mindenek előtt a hozzávalók és az eszközök minősége határozza meg. Miután beszereztük a szükséges alapanyagokat, máris elértük a pucér szakács szintjét, hiszen a gatyánkat is otthagytuk a piacon. Ha már bizonyítottuk tehetségünket, akár a főszakács titkos lézerkését, kerámia edényeit és vágódeszkáit is kölcsön kérhetjük. Ne feledjük: a főzéshez adottság kell, akinek nincs hozzá érzéke, azon mi nem segíthetünk. Vegyük elő a 100 éves, zalai, kovácsoltvas üstöt (semmiképp ne használjunk korszerű edényeket). Ebbe a nyolc pontos perspektíva szerint helyezzük el a beszerzett alapanyagokat, de még véletlenül se a logikus sorrendbe tegyük ezt, mert abból a végén még valami jó sülne ki. Ezt a lépést ismételjük meg még nyolcszor, ügyelve arra, hogy semmit ne csináljunk másképp, mint először, nehogy újítsunk a recepten, vagy véletlenül fejlődjön a főzőkészségünk. Ha mindent belepakoltunk, csak várjuk meg,

amíg a bűvös sárkány rápaffant az üstünkre és kész. A színes, esztétikus tálalásra ne is gondoljunk, ennél a receptnél nem elvárás.

Szervusz, ChatMM! Légyszíves, írj egy vicces receptet a BME Építéskivitelezési Tanszékének oktatásmódszertani nehézségeivel kapcsolatban.

Természetesen, íme egy humoros recept:

KREATÍV KONYHA KRITIKUS ÖSSZETEVŐKKEL Hozzávalók: — 1 csomó gondosan felrakott projektmenedzsment — 2 sávos ütemterv, amelyek úgy néznek ki, mintha egy repülőgép irányítására szolgálnának — 3 teáskanál pumix (olyan, mint a csoda, de még furább) — Egy csipet problémamegoldás — Elemzés, de csak akkor, ha tudsz rá időt szakítani — Egy üveg különleges kőműves actimel Elkészítés: Kezdd azzal, hogy szedj össze egy csomó gondosan felrakott projektmenedzsmentet. Mintha az egész életre szóló tanulás egyetlen oldalával próbálnál valamit megtanulni. Adj hozzá két sávos ütemtervet, amelyek olyanok, mintha egy repülőgép irányítására szolgálnának, de

valójában egy hajóhoz tartoznak. Ne feledd, minél bonyolultabb és ellentmondásosabb, annál jobb! Most jön a pumix, a rejtélyes és kifürkészhetetlen összetevő. Nem tudhatod pontosan, mi az, de valószínűleg mindent tartalmaz, amire sosem is gondoltál volna. Használd bőven! Keverd össze az összetevőket egy gigantikus káoszgömbben. A menedzsment fogja összetartani az egészet (vagy talán nem). Az ütemterv a pumixet fogja szabályozni (vagy talán nem). Adj hozzá 4-5 embert, akik úgy tűnnek, mintha vezetői képességekkel rendelkeznének, de valójában csak próbálkoznak. Ők lesznek a "vezetők", akik útbaigazítanak, de nem túl sikeresen. Szórj be egy csipet problémamegoldást, de csak akkor, ha sikerül megtalálni. Ez olyan, mint a tű a szénakazalban. Adj hozzá egy kevés elemzést, de csak akkor, ha találsz rá időt

az összevisszaság közepette. Az elemzés itt olyan, mint egy elveszett kincs a dzsungel mélyén. Öntsd fel egy üveg különleges kőműves actimellel, hogy megtörjön a káosz és könnyebb legyen az emésztés.

Végül ne feledd megemlíteni, hogy ez csak egy humoros paródia, amely az egyetemi oktatás világának abszurditására utal. Az igazi életben mindig tartsd tiszteletben a tanszékeket, bármilyen kihívást is hozzanak! <3

A megfagyott muzsikus szerkesztősége rajzpályázatot hirdetett gyermekek számára a következő felhívással: „Ifjú illusztrátorokat keresünk! A muzsikus következő számát gyerekrajzokkal szeretnénk illusztrálni, ezért kérünk mindannyiotokat, hogy ha vannak alsó tagozatos általános iskolás gyerekeitek, rokonaitok vagy ismerőseitek gyerekei, akik szívesen rajzolnának nekünk, küldjétek el nekünk a rajzaikat, hogy azokkal szépíthessük a kiadványt.” Ígéretünkhöz híven most ezeket a rajzokat csodálhatja meg az Olvasó. A rajzok méltán hirdetik a gyermekek kreativitásának határtalanságát és képzelőerejük szabadságát. Ha az Olvasó ezt a füzetet letéve a fiókja mélyéről kitúrja régi rajzait és gyerekként készített családiház alaprajzait, hogy újra végignézze őket, a muzsikus elérte célját. A végén csak egy nyitott kérdés marad: Miért felejtettünk el rajzolni?

IMPRESSZUM megfagyott muzsikus / naiv felelős kiadó: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem

illusztrációk: F. T. K. Anna (0), Sz. Ambrus Jákó (34, 57), V. Luca Dalma (22), K. Zétény (5), P. Félix (37), K. Albert (27, 30), A. Ágoston (9, 15, 53), D. Mátyás (12, 13, 60), J. Márk (21), Z. Ilya (34), B. Emma (54), Ádám (7), Nimród (6) és még sokan mások borító illusztráció: H. Erik

felelős szerkesztő: Zakor Fruzsina Eszter

főszerkesztő és tördelés: Ackermann Ádám

szerkesztők: Veres Zsuzsanna, Edvy Athina, Bendicskó Laura, Weisz Mátyás, Kustra Vencel, Cserháti Dániel, Ramocsai Kata, Kammermann Lilla

köszönet: Klujber Róbert, Kukucska Gergely, Dobos András, Németh Roland, Bujnovszky Tamás

készült 2023. októberében, 200 példányban

REKLÁM

naiv: Olyan <személy>, aki

természeténél v. tapasztalatlanságánál fogva kritikátlanul mindent hamar elhisz, ezért könnyen félrevezethető; gyermeteg, hiszékeny.