Vértanúink-Hitvallóink (83. szám) 2017. szeptember by Mindszenty Alapítvány

Mennyei Atyánk! Szívesen fogadod híveid áldozatait, amelyeket Krisztus áldozatával egyesítve ajánlanak fel, hogy kiegészítsék, „ami Krisztus szenvedéséből hiányzik, az Egyház javára” (Kol 1,24). Fogadd kegyesen József bíboros szolgád megaláztatásait, áldozatait, amelyeket földi életében a magyar egyházért és a magyar népért ajánlott fel. Szenvedése legyen napjainkban is előtted kedves áldozat Egyházunkért, hazánkért. Hozzá csatlakozva akarunk mi is imáinkkal, áldozatainkkal engesztelni nemzetünk lelki megújulásáért. Ha szent akaratoddal megegyezik, add meg, kérünk, hívő magyar népednek, hogy József bíboros szolgádat mielőbb Egyházunk szentjei között tisztelhessük. Krisztus a mi Urunk által. Ámen.

VÉRTANÚINK HITVALLÓINK XXIII/2. szám

2017. szeptember

A tartalomból ELŐTÉRBEN

Snell György püspök: A fatimai jelenések centenáriuma • 2 „A fatimai Mária-jelenések olyan üzeneteket hordoznak, amelyek időszerűsége máig hat: az ima, az engesztelés, az áldozathozatal ma is megmenekülésünk feltétele.” Mindszenty-szobor Máriaremetén • 8 „Nem volt könnyű a feladat. Ez ugyanis nem egy portrészobor. A legfontosabb az volt számomra, hogy az ő szellemi alapállása jelenjen meg rajta.” Egy különleges pápai szolgálat gyümölcsei • 15 „Szeressük egymást egyre jobban és mindig jobban, mert csak így szerethetjük igazán Istent és saját magunkat is; és ez az egyedüli út a földi és az örök boldogságra.”

KITEKINTÉS

Szent László-ünnepek Győrben • 18 „Ha tudunk áldozatot hozni személyesen is a keresztény közösségért és azért az emberi közösségért, amelynek a teremtő Isten akaratából a tagjai vagyunk, ha tudjuk tisztelni a többi népet és a hit fényében meglátni közös értékeinket, akkor lehetünk nagy királyunk méltó követői.” Brenner János Emlékév • 20 „Az emberek évtizedeken át őrizték az ő emlékét, az ő személyes történetét, majd amint lehetőség nyílt rá, továbbadták vértanúságának a jó hírét. Ezt tesszük mi is.” Placid atya tanít minket • 23 „Placid atya hiteles és vonzó példakép számunkra, egy olyan személy, aki szilárd hitével és reményével, vidám, lendületes stílusával örömet, mosolyt varázsolt sokak arcára.”

A címlapon Mindszenty bíboros Lúcia nővértől kapott Szűz Mária-képe.

Előtérben A fatimai jelenések centenáriuma 2017. október 13-án lesz 100 éve annak, hogy a Szűzanya utolsó alkalommal jelent meg a fatimai látnokoknak. A fatimai Mária-jelenések olyan üzeneteket hordoznak, amelyek időszerűsége máig hat: az ima, az engesztelés, az áldozathozatal ma is megmenekülésünk feltétele. A 100. évforduló alkalmul szolgál arra, hogy egy nemzeti zarándoklatot szervezzünk a budapest-soroksár-újtelepi Fatimai Szűz kegytemplomához (1237 Budapest, Szent László u. 49.). Országszerte nagyon sok helyen minden hónap 13-án sok-sok katolikus testvérünk együtt imádkozik és engesztel: ezúttal az egész országból mindanynyian jöjjünk el ehhez a tizenöt évvel ezelőtt éppen ezen a napon felszentelt kegytemplomhoz egy ünnepi szentmisére, püspökök, papok, hívek együtt. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia határozott így, hogy legyen egy óriási demonstráció a Szűzanya iránti szeretetünkről és hálánkról. Jó két héttel később a hazai protestáns testvérek a reformáció 500. évfordulójára emlékeznek. Mi nem ellenrendezvénynek szánjuk e zarándoklatot, csak szeretnénk megmutatni ország-világ előtt, hogy a XXI. században is Mária országa vagyunk. Mindig nagyon szerettem a Szűzanyát, s nagy megtiszteltetés, hogy a püspök atyák engem bíztak meg a zarándoklat megszervezésével. Nagy szeretettel kérem paptestvéreimet, minden plébániáról indítsanak zarándokcsoportokat. Ez a zarándoklat egy kicsit próbája is lesz a nem egészen három év múlva esedékes Eucharisztikus Kongresszusnak, hogy mennyire mozgósíthatóak a magyar katolikusok egy nemes cél érdekében. Ha lehet, az atyák is jöjjenek, misézzünk együtt, mutassuk meg a hitünket, Mária-tiszteletünket. Tény, hogy nem kis áldozat az ország távoli tájairól Budapestre zarándokolni, de az így meghozott áldozat aránytalanul kisebb, mint a kapott kegyelem. Addig még újabb levél érkezik minden plébániára, de már most kezdjük meg az előkészületeket, nehogy kifussunk az időből.

Előtérben Tehát: 2017. október 13-án, pénteken a délelőtt 11 órai szentmisére szeretettel várjuk a paptestvéreket híveikkel együtt Soroksárra. Másnap, október 14-én, szombaton ugyanitt egész nap konferencianapot tartunk, ahol legkiválóbb mariológusaink előadásait lehet majd meghallgatni. Ennek részletes programját később közöljük a kedves testvérekkel. Mivel a szervezés nem kevés időt vesz igénybe, szeretettel kérem a paptestvéreket, mielőbb jelezzék részvételi szándékukat, hogy körülbelül hányan jönnek, milyen járművel és hogy pap jön-e a csoporttal. Címünk: Szent István Bazilika Plébánia 1051 Budapest, Hercegprímás u. 7. E-mail: plebania@basilica.hu Szeretettel vár mindenkit: +Snell György szervező püspök, a Szent István Bazilika plébánosa, esztergom-budapesti segédpüspök

Előtérben Fatima kegyelemteli gyermekei A fatimai jelenések 100. évfordulója alkalmából jelentette meg a Magyar Nyugat Könyvkiadó a népszerű német író, Michael Hesemann Fatima titkai című könyvét. A kötet hiánypótló, mindezidáig nem jelent meg ilyen részletes összefoglaló mű magyar nyelven a jelenésekről. Pedig a portugáliai kegyhelynek több magyar vonatkozása is van. A könyvhöz írt utószavában Perger Gyula toronyi plébános, püspöki referens, a mű magyar nyelvű kiadásának lektora részletesen beszámol ezekről. Megemlékezik többek között Kondor Lajos verbita atyáról, a fatimai gyermekek szenttéavatási eljárásának posztulátoráról, az emigráns magyarok által felépíttetett fatimai magyar keresztútról és a keresztút végén található magyar Szent István-kápolnáról. A hivatalos nevén „Mindszenty bíborosról nevezett fogadalmi keresztút Magyarország feltámadásáért” épületegyüttes alapkövét 1962-ben tették le, és benne Mindszenty bíboros 1946-os országfelajánló imádságát helyezték el. Ennek szövegét a Vértanúink-Hitvallóink hasábjain 2013 szeptemberében már közöltük, ezért most e helyett a gellérthegyi Sziklatemplomban, 1947. október 13án, a fatimai jelenések harmincadik évfordulóján elmondott hercegprímási szentbeszédből idézünk: „Édesanyánk karján hordozott minket, és ha teher volt is az örökké izgő-mozgó, csintalan [gyermek], de édes teher volt. Mária is anyai oltalmának karján hordoz minket. Bűneink terhe nagy, de mégis édes teher vagyunk, mert [az ő] gyermekei vagyunk.” A bíboros személyesen csak 1972-ben látogathatott el a portugáliai kegyhelyre, a jelenések 55. évfordulója alkalmából. Ekkor már állt az Országalapító tiszteletére szentelt kápolna, ahol együtt imádkozott a világ minden részéről idesereglett magyar zarándokokkal. „Nekünk, Isten gyermekeinek arra kell törekednünk, hogy a Szűz Anya fénysugara ragyogjon be minden tisztes családot, mint ahogyan ez a fénysugár ott volt a három fatimai gyermeket nevelő családokban is.” Az eseményről fennmaradt levéltári dokumentumok – melyeket örömmel bocsátottunk Perger atya rendelkezésére – tanúskodnak róla, hogy mennyire fontos volt számára ez a látogatás, és mennyire érdekelte Fatimában is minden magyar vonatkozás. Ez alkalommal lehetőség nyílt arra, hogy Coimbrában találkozzon egymással a hitvalló főpásztor és a megszentelt életet élő

Előtérben harmadik látnok. Levéltárunkban őrizzük a Lúcia nővértől kapott Szűz Mária-képet, hátoldalán a nővér személyes hangvételű soraival: „Eminenciás Bíboros úr! Amióta tudom, hogy Eminenciád börtönben van, mindennap imádkozom Eminenciádért egy Üdvözlégyet: arra kérem Szűz Máriát, hogy segítsen Eminenciádnak elnyerni a vértanúság koronáját, és így imádkozom tovább életem végéig. Tisztelettel kérem Eminenciád áldását. Alázatos szolgálója az Úr mellett, Coimbra, 1972.X.14. Jézusról és a Szeplőtelen Szívről nevezett Mária Lúcia nővér i.c.d.” A bíboros haláláig megőrizte ezt a kedves ajándékot, az emlékezetes találkozóról pedig 1974-es ausztráliai útja során a newcastle-i Fatimakegyhelyen tartott prédikációjában beszélt: „Aztán elmentem, hogy találkozzam a három kegyelemteli gyermek közül a megmaradt eggyel, egy szerzetesnővérrel, hogy halljam a megnyilatkozását. Habár e nélkül a megnyilatkoztatás nélkül is ismertem Fatima történetét, de nagy hatással volt a lelkemre, hogy ez a kedves nővér tanúja volt a Szűzanya jelenésének, ahogy az nála gyermeki emlékezetében megmaradt.” Jó lenne tudni, vajon Lúcia nővér milyen benyomásokat őrzött a találkozásról a fennmaradt 2000 oldalas napló és a mintegy 10 000 darabot

Előtérben számláló levélgyűjtemény lapjain. Ezek az iratok a nővér szenttéavatási eljárásának dokumentumai közé kerültek, így a teljes közlésükre a boldoggá avatásig várnunk kell. Jézusról és a Szeplőtelen Szívről nevezett Mária Lúcia nővér 2005. február 13-án hunyt el a coimbrai karmelita kolostorban. Életszentségének híre és világszerte elterjedt tisztelete arra indította XVI. Benedek pápát, hogy már a nővér halála után három évvel engedélyezze kanonizációs eljárásának megindítását, noha erre az előírások szerint csak öt év eltelte után lett volna lehetőség. Ezt az örömteli hírt 2008. február 13án a nővér halálának harmadik évfordulóján bemutatott szentmise végén, a coimbrai székesegyházban jelentette be José Saraiva Martins, a Szenttéavatási Kongregáció akkori bíboros prefektusa. Még ebben az évben megindították az egyházmegyei eljárást, melynek során összegyűjtötték a szükséges iratokat és szakvéleményeket és lefolytattak hatvan tanúkihallgatást. Az ügy előre vitelén több mint harminc személy dolgozott teljes munkaidőben, köztük 18 teológus és 8 történész. Az óriási menynyiségű iratanyag miatt, melynek gondos átvizsgálása és értékelése még így is nagyon hosszú időbe telt, az egyházmegyei eljárás ünnepélyes lezárására csak az idei centenáriumi évben, 2017. február 13-án kerülhetett sor. Az évtizedes munkát – ahogy az eljárás posztulátora, Angela Coelho nővér nyilatkozta – az indokolja, hogy egy olyan személy életszentségét kellett bizonyítani, aki 98 évet élt, és többek között XII. Piusz és II. János Pál pápákkal, bíborosokkal, püspökökkel folytatott tartalmas levelezést. „Nagyon boldog vagyok, hogy lezárult ez a szakasz – fogalmazott az egyházmegyei posztulátor – és hogy Lúcia nővér életszentségének híre és égi közbenjárásának jelei szerte a világon tapasztalhatóak.” Az idei jeles évfordulón imádkozzuk mi is Isten Szolgálója Lúcia nővér boldoggáavatási imádságát kérve az ő hathatós égi közbenjárását: Legszentebb Szentháromság, Atya, Fiú és Szentlélek, dicsőítlek téged és áldalak téged a legszentebb Szűz Mária fatimai megjelenéséért, mely megmutatta a világnak az ő Szeplőtelen Szívének mérhetetlen gazdagságát. Az Úr Jézus Legszentebb Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének végtelen érdemeire kérlek, hogy ha a te nagyobb dicsőségedet és a mi lelkeink megszentelését szolgálja, akkor dicsőítsd meg Lúcia nővért, a fatimai pásztorlányt azzal a kegyelemmel, melyet az ő közbenjárására tőled kérünk és elnyerünk. Ámen. Miatyánk, Üdvözlégy, Dicsőség.

Előtérben Jó alapokra, élő kövekből Az isteni Gondviselés úgy alakította, hogy idén ősszel két jelentős Mindszenty-emlékmű átadásának örvendezhetünk: szeptember 16-án Máriaremetén a Kisboldogasszony Bazilika előtti terecskén, a kegytemplom kapujához vezető fasor végén és október 23-án Budapest VIII. kerületében, a volt Conti utcai börtön előtti Mindszenty József téren – ahogy ezek készüléséről, alakulásáról Olvasóinknak rendszeresen beszámoltunk. Hálaadásunkat most a két szobor alapkövében elhelyezett latin nyelvű bíborosi iratok magyar szövegeivel fejezzük ki. Budapest-Máriaremete: Életszentség hírében álló neves elődöm ISTEN SZOLGÁJA MINDSZENTY JÓZSEF bíbornok, hercegprímás, esztergomi érsek iránt a hívő közösségeinkben élő tisztelettől vezérelve az 1947-ben általa másodjára vezetett gyalogos máriaremetei engesztelő zarándoklat 70. évfordulóján állítottuk ezt az emlékművet, melyet megáldottam az Úr 2017. éve szeptember hava 16. napján, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepéhez kapcsolódóan. Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek Budapest, Mindszenty József tér: Életszentség hírében álló neves elődöm ISTEN SZOLGÁJA MINDSZENTY JÓZSEF bíbornok, hercegprímás, esztergomi érsek iránt a hívő közösségeinkben élő tisztelettől vezérelve az 1956-ban őt fogságából kiszabadító forradalom és szabadságharc 60. évfordulóját követő esztendőben állítottuk ezt az emlékművet, melyet megáldottam az Úr 2017. éve október hava 23. napján, Kapisztrán Szent János ünnepén. Dr. Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása, esztergom-budapesti érsek Laus Deo! Istennek hála!

Előtérben Mindszenty-szobor Máriaremetén Beszélgetés Rieger Tibor szobrászművésszel A máriaremetei engesztelő zarándoklat egyik kiemelkedő eseményeként a Pro Cultura Christiana díjas szobrászművész, Rieger Tibor életnagyságú Mindszenty-kőszobrának felavatására és megáldására is sor kerül. Nagy megtiszteltetés, hogy Rieger mester a műteremlakásában, szemet kápráztató alkotások között fogadott bennünket. Az együtt töltött délután alkalmával sokkal többet és mélyebbet tudtunk meg nemcsak a szobrászat lényegéről, hanem emberségünk értékeiről is. Rieger Tibor művészetének szellemi gyökerei a keresztény hitében húzódnak, szülein kívül a bencés gimnázium biztosította számára életének szilárd alapjait. Pályájának kezdetén jellemző volt rá egyfajta természetes útkeresés, a saját stílus kialakításának igénye. Később rájött arra, hogy nem kell mindenáron ezt keresnie, megjön majd magától. Az egyetlen, ami lényeges, az a lelki-szellemi alapállás. Ezekből a legmélyebb rétegekből kell, hogy kisarjadjon a művészet és ez a letisztult hozzáállás teremti meg az időtállóságot a múló irányzatokkal szemben. A valódi művészetnek ugyanis két fontos jellemzője van: megrendítő erővel rendelkezik, és sosem veszíti el az érvényességét, a mondanivalóját. Nem lehet puszta dekorációs elem, minden esetben valamilyen üzenetet kell hordoznia. A szobrászatnál bizonyos fokú nehézséget jelent, hogy az elkészült mű jellemzően nem azonnal váltja ki befogadójából az érzelmeket, ellentétben például a zeneművészettel. Egy szobor mindig lassabban hat. Elképzelhető, hogy egy mű akár évszázadokig ott áll ugyanazon a köztéren vagy egy intézményben, és ez idő alatt folyamatosan kell hatnia. Éppen ezért nagyon lényeges a mondanivaló megjelenítésének módja. „A hogyanon van a hangsúly. Egy figurális szobor nem az arccal vagy valamilyen mozdulattal mond el bármit is, hanem az egész együtt, minden porcikája kell, hogy ugyanazt sugározza, minél egyszerűbben megfogalmazva.” „A szellem világában van lent és van fent, és nekünk igyekeznünk kell minél feljebb emelkedni, tehát megtisztulni. És erre nincs más példa, mint az evangélium. Az ember a tetteiben legyen a helyén, ne csak a szavaiban.” A máriaremetei Mindszenty-szobor alkotója ennek hiteles példáját látja a hitvalló bíboros személyében: „Egy igazi főpásztor volt ő, abszolút megvásárolhatatlan. Ezt tudta róla nagyon jól a nyilas és a kommunista rendszer, ezért mind-

Előtérben kettőben meghurcolták. De ez is az ő példamutatása, hogy az ördögnek soha nem engedhetjük meg, hogy egy kicsit is betegye a patáját az ajtón. Ennyi idő után most már teljesen világos, hogy a bíboros útja helyes volt, mert neki példát kellett mutatni, és ezt ő felvállalta. Nyilvánvaló, hogy ezt egy egész nép nem tudja követni, de példaként ott van előttünk, és kell, hogy a jövőben is ott legyen. Erős hit, egy nemzet számára ez a legnagyobb erő. Napjainkban sokan csak a jólétben bíznak, pedig szellemi alapok nélkül, ahogy egy embernek, egy népnek is vége van. Ez a történelem és minden nagy nép és kultúra felemelkedésének és bukásának nagy tanulsága.” Rieger Tibor kritikus szemmel nézte, elemezte más alkotók Mindszentyszobrait is, „mert nem volt könnyű a feladat. Idegenkedtem attól, hogy külsődleges mozdulatokkal mondjak el bármit, ez ugyanis nem egy portrészobor. Igyekeztem azt a személyes mondanivalót minél egyszerűbben megformálni, amiről beszéltem. A legfontosabb az volt számomra, hogy az ő szellemi alapállása jelenjen meg rajta. Ennek kell megjelennie egy műben, nem az, hogy hogy néz ki egy fotón, hogy mozog, vagy milyen gesztusai vannak, ez mindig másodrendű ilyen szobrok esetén.”

Magyar Kurír/Lambert Attila

Előtérben Könnyű megalkotni egy szentet ábrázoló szobrot, ábrázolni egy bibliai jelenetet, erre egy nem hívő művész is képes. Az igazi szakrális mű valamiképpen Isten és ember közös alkotása. Az Istenhez való kapcsolódás hiányában az alkotás díszletté válhat és elveszítheti legfontosabb tulajdonságait. Természetesen az alkotói folyamat ettől függetlenül igen nehéz és sokféle, akárcsak minden más összetettebb emberi tevékenység. A művész olykor szenved, vívódik, máskor viszont a lelki szemei előtt minden nagyon hamar letisztul, kialakul. A máriaremetei Mindszenty-szobor egy hosszú belső reflexió kiérlelt eredménye, melyben nagyon érzékelhetően jelen van az alkotóművésznek is a teljes személyisége. Rieger Tibor otthonában átélhettünk egyfajta jó nekünk itt lenni érzést, és ahogy alakult a Mindszenty-szobor mintázása, egyre biztosabbá vált számunkra, hogy hasonló érzése lesz majd mindazoknak, akik az elkészült szobor köré gyűlnek. Kiss Gabriella és Kovács Gergely teljes beszélgetése Rieger Tiborral visszahallgatható a Mária Rádió hangarchívumában, az „Istenért, egyházért, hazáért – Közelkép Mindszenty bíborosról” című sorozatunk 2017. július 6-i műsorában.

Műhelytitkok a készülő VIII. kerületi Mindszenty-szoborról 2009-ben kezdtem Mindszenty bíboros portrészobrának megmintázásával foglalkozni. A rákosszentmihályi Mindszenty-szoborpályázaton egy kisplasztikámmal megnyertem a közönségszavazást, de a köztérre egy másik alkotás került. A 30 centiméter magas kisplasztika alakítása során egyre közelebb éreztem magamhoz Mindszenty bíboros személyét. Életrajza, emlékiratai, a róla készült fotók mélyen hatottak rám és korának hitet próbáló valóságát a leginkább viszszatükrözték számomra. E kis bronzszobor azután több kiállításon szerepelt, ez lett a Mindszenty Alapítvány életműdíja is, és végül 2014 tavaszán a VIII. kerületi Mindszenty-emlékmű pályázaton első helyezést ért el. Nagy megtiszteltetés és öröm volt számomra, hogy Mindszenty bíboros tiszteletére és a börtönéveinek, szenvedéseinek emléket állító köztéri alkotás megvalósítására felkérést kaptam.

Előtérben Az első tervek sok megbeszélés, együttgondolkodás után többször módosultak, így a közel kétéves folyamat eredménye egy valóban kiérlelt alkotás. A bíboros alakját eredetileg Pio atyáéval együtt ábrázoltuk volna a bilokációs találkozás pillanatát megidézve. Végül az a döntés született, hogy Mindszenty bíboros egész alakos szobra valósuljon meg egy kőtalapzaton. Az ő önálló alakját dicsőült állapotában ábrázoltam bíborosi palástban. A főpapi jelvények közül keresztjének és gyűrűjének hiánya árulkodik arról, hogy meghurcoltatása során megfoszMagyar Kurír/Mészáros Ákos tották őt főpásztori szolgálatának gyakorlásától. Kulcsfontosságúnak érzem, hogy Mindszenty bíboros személyisége nekünk, magyaroknak ne csak a tisztelete okán legyen vonzó, hanem találjunk rá szívünkben a személyes szeretet lelki közelségére is. Alkotásommal azt szeretném elérni, hogy aki a köztéren álló Mindszenty bíboros alakjával találkozik, felfedezze az ő szeretetreméltó vonásait. Emellett nagy hangsúlyt fektettem arra, hogy a fizikai hasonlóságon túl a szobor az ábrázolt személyhez illő emelkedettséget is megjelenítse. Kiemelkedően fontosnak tartom a szobrászatban az arc és a kéz kifejező ábrázolását. Mindszenty bíboros arcán a népe iránti szeretet tükröződik: tekintete nem szomorú, hanem reménykeltő, azt fejezi ki, hogy mennyire bízott és bízik az ő Egyháza és hazája jövőjében, szent hivatásában. A kéztartáson keresztül a bíboros személyiségének több vonását szeretném érzékeltetni. Jó pásztorként Isten felé hív bennünket, és óvja, védi a nyáját. A kezek összetartó mozdulata a magyar nép egységének fontosságára figyelmeztet. A kitárt karok egyéniségének kedves, gyengéd vonásaira emlékeztetnek, de az önátadás és önfeláldozás gondolatát is sugározzák, ami életének vezérmotívuma volt. A legfontosabb számomra, hogy közvetíteni tudjam áldozatos szeretetét Egyháza és nemzete iránt. Maga a megmintázás fél évet vett igénybe. Különlegessége a szobormintának, hogy a fémváz egyedi kialakításának köszönhetően az ujjak mozgathatóak

Előtérben lettek. Ez jó döntés volt, mert a koncepció alakulásával a kézfej és az ujjak tartásán változatnom kellett, így ezek kifejezőereje és jelentéstartalma is módosult. Mindszenty bíboros egész alakos emlékműve 5/4-es arányú, ami 220 centiméteres magasságot jelent. A szobor 1:1-es mintája körülbelül 1300 kilogramm agyagból készült el. A formakészítés egy kombinált negatív gipszforma, egy szilikon negatív és gipszágy kombináció elkészítését jelenti. Ez alapján viaszból készült a szobor pozitív formája, ami újabb formázáson, égetésen és bronzöntésen esett át, és a folyamat vége a bronzszobor megszületése. A bronzöntés egy nagyon ősi, viaszveszejtéses technikával készül, mely által a bronzból 3-4 milliméter vastag és mintegy 300 kilogramm súlyú szoboröntvény keletkezik. A talapzat süttői mészkőből fog elkészülni, a szobor felállítására és megáldására a helyi önkormányzat és az Alapítvány tervei szerint 2017. október 23-án 16.30 órakor kerül majd sor, Erdő Péter bíboros prímás vezetésével. Hermann Zsolt szobrászművész

Csodák csodája A májusi lapszámban táblázatba foglaltuk a magyar szenttéavatási ügyek jelenlegi állását és hírt adtunk az Új Ember kiadványok sorozatában megjelent és az Alapítvány által gondozott könyvről (Kovács Gergely: Szentek és boldogok igazolt csodái). Most ennek folytatásaként vegyük számba a magyar ügyeket kifejezetten a csodák szempontjából és pillantsunk bele a könyvben szereplő egyik igazolt csoda rövid leírásába. A tizennégy magyar eljárás közül három vértanú ügy (Bódi Mária Magdolna, Károlyi Bernát és társai, Brenner János), ezért a boldoggá avatáshoz nem lesz szükség csodára. Két eljárás (Mester Mária Margit ügye és Ozsvári Csaba eljárásának szándéka) még nagyon korai szakaszában jár. Hám János ügyében tudunk egy XX. század közepén történt csodás gyógyulásról, de az eset kivizsgálására máig nem került sor. A további nyolc folyamatban lévő eljárás közül négy esetben (Kelemen Didák Sámuel, Marcell atya, Vándor József, Bálint Sándor) még nem tudunk csodás imameghallgatásról, Kaszap István esetében lezajlott már egy ilyen tárgyú egyházmegyei vizsgálat, de a csoda nem bizonyult igazolhatónak.

Előtérben Három esetben szólnak a hírek kivizsgált és római értékelésre váró csodás gyógyulásokról. Tiszteletreméltó Bogner Mária Margit eljárása részeként egy lengyel lány, Maria Januszewicz autóbalesetből történt csodás gyógyulását terjesztették fel a Szenttéavatási Kongregációhoz. Isten Szolgája Márton Áron közbenjárására egy 24 éves fiú, Bara Zsolt gyógyult ki halálos rákbetegségéből. Isten Szolgája Mindszenty József bíboros esetében pedig egy nagyon összetett, többszörösen halálos, agyi és gerincvelői érintettségű prosztatarák orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulása várja a római értékelést. E két utóbbi esetben csak az életszentség pápai elismerését követően kerülhet sor a vatikáni vizsgálatra, melynek kimenetelét soha nem láthatjuk előre, ezért további imameghallgatásokat az ő esetükben is várnak az illetékes posztulátorok és egyházmegyék. gok igazolt csodái c. könyv olvasói Ahogy ezt a Szentek és boldomár nagyon jól tudják, csodának nem csak az orvosilag megmagyarázhatatlan gyógyulásokat tekintjük, hanem bármely más olyan esetet, amikor Isten, felfüggesztve a fizikai, biológiai és kémiai törvényszerűségeket, mindenhatóságával beavatkozik egy ember és rajta keresztül egy közösség életébe, hogy szeretetének és üdvözítő akaratának csodás jelét adja, és ezzel megerősítse a mi hitünket, Istenbe vetett bizalmunkat és reménységünket. Ám ahogy ajánlásában Ruppert József piarista atya írja: „Természetesen a könyv nem ad választ – nem is adhat – arra a megválkérdésre, hogy Isten mikor tesz csodát és mikor nem. A megvál ketás titkát elfogadva minden ke reszténynek fejet kell hajtania Isten végzései előtt. A hívő ember nem láza- dozik, hanem hittel elfogadja a csodát is és a csodátlanságot is.” Ezzel a mindenre nyitott, de Isten kezéből mindent el is fogadó lelkülettel álljunk hitünknek ehhez a különleges tapasztalatához. A csoda tehát nem annak függvénye, hogy eleget és jól imádkoztunk-e, hogy méltók vagyunk-e az elnyerésére, hogy megérdemeljük-e. A csodák rendkívülisége és jelentősége hajlamosít bennünket arra, hogy valamiféle különleges égi jutalomként fogjuk fel ezeket a közbenjárásokat. Pedig a csodák Isten sokféleképpen megtapasztalható, ingyenes és nem személyválogató szeretetének jelei csupán, a legnagyobb csoda pedig maga az élet. Mindennapi ügyeinkben, gondjainkban tehát bátran kérjük a magyar szentté avatásra jelöltek pártfogását és közbenjárását. „Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Mt 7,7-8)

Előtérben Halálos gázolás horzsolások nélkül NICOLA ROMANO csodás esete (1982), a helyszín: Olaszország Cesario Romano munkája végeztével a szántóföldről érkezett haza. Az udvaron leállította a traktort, és azonnal csatlakozott a családtagjaihoz, akik épp a hétvégi focimeccsek lehetséges eredményeit latolgatták az udvaron. A nyolc felnőtt hirtelen motorzúgásra lett figyelmes. Ahogy odanéztek, megpillantották a 4 éves Nicolát, rémülten látták, ahogy a traktor hatalmas, vízzel teli, több mint százkilós kereke átment a kisfiú mellkasán és fejének jobb oldalán. Nicola – akit mindig is vonzott ez a hatalmas gépezet – ügyesen beindította a motort, mivel a nagybátyja benne felejtette a kulcsát. A traktor elindult, a kisfiú beesett a kerekek közé, és a jármű átgázolt rajta. Néhány méter után a traktor a falnak ütközött és leállt. A csendet az édesapa kiáltozása törte meg: „Grimoaldo testvér, mentsd meg a fiamat!”, „Grimoaldo testvér, segíts!” Antonio megszokásból fordult azonnal a passzionista szerzeteshez, akinek a sírját még diákkorában hosszú időn át gondozta, akkor ismerkedett meg az életével, és azóta minden ügyesbajos dolgában hozzá fohászkodott. Nicola mozdulatlanul feküdt a földön. Minden jelenlévő megkövülten állt, mindenki biztosra vette, hogy már nem él. Elsőként Cesario mozdult meg, felrántotta a kisfiút a földről és az édesapja karjába tette. Ezután zokogva bezárkózott a fürdőszobába, mert úgy érezte, ő a felelős a kisfiú haláláért. Ám a kis Nicola, alighogy meghallotta a nagy rikoltozást, megijedt és felsírt. A szülők azonnal bevitték az aversai ügyeletre. A traktor kereke nyomot hagyott Nicola arcán, de a kis zúzódás néhány nap alatt eltűnt. Ez esetben nem egy „szokványos” csodás gyógyulásról volt szó, hanem a haláltól való megmenekülésről, és az ilyen esetek – több évkörülteszázados vizsgálati hagyományok alapján – sokkal körülte kintőbb elbírálást igényelnek. A Kongregáció végleges állásfoglalását ún. erkölcsi bizonyossággal fogadták legel, mely szerint az eset a körülmények lehető leg jelenleteljesebb rekonstruálása és a tudomány jelenle gi állása szerint megmagyarázhatatlan. A csodáról szóló dekrétumot 1994. július 2-án tették közzé, Grimoaldo della Purificazione testvért 1995. január 29-én II. János Pál pápa avatta boldoggá.

Előtérben

Egy különleges pápai szolgálat gyümölcsei Gondolatok a szentté avatás újonnan bevezetett típusáról A szenttéavatási eljárásokban mártírok esetében a vértanúság, hitvallók esetében a hősies erénygyakorlás bizonyítása a cél. A virtus, az erény fogalma ókori eredetű. A görög-római kultúra az emberségünket megalapozó sarkalatos erényekről beszélt: az igazságosságról, a bölcsességről, a mértékletességről és az erősségről. A kereszténység a három fő erény – a hit, remény, szeretet – közül a „soha el nem múló” szeretetről tesz tanúságot (vö. 1Kor 13,13), amit az erények királynőjének nevez, és szakrális művészetében egy gyönyörű, megkoronázott nőalakként ábrázol, aki az Egyház megszemélyesítője is. A szeretet azonban nem egy tulajdonság, nem is csak egy érzelem, hanem inkább egy irányultság, egy hozzáállás, egy képesség, mely a tevékeny szeretetgyakorlásban ölt testet és válik éltető valósággá. Ha jól megfigyeljük, akkor Ferenc pápa legfőbb pásztori szolgálata a szeretetnek ezt az alaptermészetét állítja elénk nap mint nap. Mindszenty bíboros ugyanezt nagyon tömören fogalmazta meg: „Annyit ér a vallásosságunk, amennyi szeretet és jóság van benne.” Az Úr Jézust az evangéliumi gazdag ifjú Jó Mesternek hívta (Mk 10,17-27), mire ő megkérdezte: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten.” A Jóisten szentsége, jósága az Üdvözítőben öltött emberi testet és vált az Egyház állandó tapasztalatává, Isten-hitünk legbiztosabb alapjává. Isten szelíden árasztja ránk jóságát, és mivel ő nem féltékeny, örömét leli abban, ha mi – hordozva az ő istenképiségét – az ő jóságának is a megvalósítói tudunk lenni. Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy melyik embertársunkban érezzük meg leginkább Isten közelségét, akkor ezt – a jellemek és habitusok különbözősége mellett – egyetlen tulajdonság biztosan jelzi: a jóság. A jó szív, jó szándék, jóindulat, a segítőkészség hordozza és valósítja meg leginkább az Isten és emberek iránti szeretet szívünkbe oltott képességét. Ha valakiből árad a jóság, ez ébreszti fel bennünk azt a hatást, amit a szentek esetében az életszentség

Előtérben hírének vagy inkább hiteles tapasztalatának nevezünk. A jóság tehát minden emberi tulajdonságunk közül a legértékesebb, mely lehetővé teszi a szeretet megvalósulását, és ez megédesíti saját magunk és környezetünk életét. „Abból ismertük meg a szeretetet, hogy ő életét adta értünk, tehát nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért.” (1Jn 3,16) „Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” (Jn 15,12-13) Az életáldozatnak ez a krisztusi eszménye át meg átszövi az üdvösség történetét és hangsúlyosan jelen van a szenttéavatási eljárások aktáiban. Megvalósulását mindezidáig a vértanúságban vagy a hősies erénygyakorlásban fedeztük fel, ez a két hagyományos alaptípusa van a szentté avatásoknak. Szent Maximilián Kolbe atya esetében támadt az első bizonytalanság, hogy az életáldozata egy hősies életút beteljesedése vagy a vértanúság megvalósulása volt. Végül az 1955 és 1982 között lefolytatott eljárás mindkettőt vizsgálta, és II. János Pál pápa hitvallóként avatta boldoggá és vértanúként szentté. A XX. század új típusú tanúságtételei arra indították az Egyházat, hogy egyértelmű különbséget tegyen a vértanúság és az életáldozat között, látva a különbséget, de értékelve mindkettőben a legnagyobb szeretet megvalósulását. Az életáldozatnak nem kritériuma a hitellenes szándék, maga a keresztényüldözés sem. A mindennapi életben is elképzelhető, ha valaki Krisztus példáját követve, tiszta szeretetből, szabadon, a biztos halál lehetőségével számolva felajánlja életét embertársai megmentéséért, és ezt a Jóisten elfogadja. A XX. századi eseteken túl az egyháztörténelemből jól ismert példa erre a halálos és fertőző betegek ápolásának, vagy a keresztény foglyok kiváltásának több évszázados hagyománya. A Szenttéavatási Kongregáció 2014-ben kezdett érdemben foglalkozni ezzel a kérdéssel, Ferenc pápa jóváhagyta és biztatást adott a téma elmélyítésére. Öt felkért tekintélyes szakember (két teológus, egy-egy biblikus, történész és egyházjogász) alapozta meg a különleges vizsgálódást, ennek anyagából ugyanolyan Positio (összegzés) készült, mint a boldoggá és szentté avatásokra jelölt személyekről. A szakanyagot újabb tíz szakember (ún. konzultor) és öt posztulátor egy különleges kongresszus keretében 2016 júniusában vizsgálta. Öt kérdésre keresték a választ: 1. az élet felajánlása és feláldozása tekinthető-e a krisztusi példa hősies megvalósításának? 2-3. ennek milyen személyes és teológiai feltételei és milyen előzményei vannak? 4. meg kell-e különböztetni ezt a jelenséget a vértanúságtól és a hősies erénygyakorlástól? 5. kanonizációs vizsgálata esetén szükség van-e csodára az ilyen jelöltek boldoggá avatásához? Végül 2016 szeptemberében a témát megvitatta a Kongregáció rendes főpapi gyűlése, és az eredményeket Ferenc pápa elé tárták.

Előtérben 2017 januárjában a Vatikáni Államtitkárság tájékoztatta a Kongregáció bíboros prefektusát, hogy a Szentatya jóváhagyta a szakmai előterjesztést és kérte a szöveg pápai rendelkezéssé alakítását. Ferenc pápa ezt idén nyáron, július 11-én adta ki Maiorem hac dilectionem kezdetű (motu proprio) apostoli rendelkezésként. Mostantól tehát a vértanúság és a hősies erény erénygyakorlás (és a ritkán alkalmazott különleges eset, az ún. egyenértékű pápai kanonizáció) mellé egy negyedik típusú eljárás iktatódik, az élet fel feldozásának vizsgálata. ajánlásának és felál-Eszerint az életáldozat megvalósulásának kritériumai: 1. tudatos és önkéntes felajánlás; 2. a biztos és közeli halál mint következmény elfogadása hősies mértékű szeretetből; 3. egyértelmű összefüggés az élet felajánlása és az idejekorán bekövetkezett halál között, 4. a felajánlást és az életáldozatot megelőzően a keresztény erények legalább általános mértékű gyakorlása, 5. a jelölt életszentségének és ha halál utáni égi közbenjárásának a híre, és végül 6. a boldoggá és a szentté avatáshoz egy-egy csoda igazolása. Az új típusú eljárásokban tehát vizsgálni kell: az életutat, az erénygyakorlás mértékét, az élet felajánlását és feláldozását, valamint az életszentség hírét. Nem árulok el titkot, hogy miközben informális szinten folyamatban van Ozsvári Csaba esetében a hivatalos posztulátori kérelmezés előkészítése, nagy reményekkel tölt el bennünket Ferenc pápa új rendelkezése. Hiszen Csaba – ha nem is a halál biztos tudatában és egyértelmű lehetőségével – de 2009. július 9-én a Schönstatt Szövetség hivatalos szentelési formájában felajánlotta életét Magyarország lelki megújulásáért, és ezt a felajánlását az Élet Ura közvetlenül a szentmisét követő órában elfogadta. A Schönstatt Családmozgalomban ez az életáldozat teremtette meg a hitvalló családapa és ötvösművész életszentségének mindmáig sok kegyelmet fakasztó jó hírét. „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem, megtalálja azt.” (Mt 16,25) Legyen ez számunkra biztatás és erőforrás a legnagyobb, üdvözítő szeretet, a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepén. Hogy felfedezhessük a magunk és közösségeink számára Ferenc pápa Szent Péter-i szolgálatának legfontosabb üzenetét, ugyanazt, amit Szent János apostol ismételgetett élete alkonyán, hogy szeressük egymást egyre jobban és mindig jobban, mert csak így szerethetjük igazán Istent és saját magunkat is; és ez az egyedüli út a földi és az örök boldogságra.

Kitekintés Szent László-ünnepek Győrben Zarándoklat és találkozás, hagyomány és élmény, hit és öröm – ezekkel a hívószavakkal szervezte a Győri Egyházmegye Szent László király jubileumi évének kiemelt eseménysorozatát Győr belvárosában. Június 25-én egyházzenei áhítattal kezdődött a Szent László-napok programsorozat. Június 26-án Szent Lászlóról szóló tudományos konferenciát tartott az egyházmegye. A program során többek között ismertették a lovagkirály koponyaereklyéjének orvosi és antropológiai vizsgálatát, valamint Szent László plasztikus és grafikai arcrekonstrukciójának eredményeit. Történelmi jelentőségű esemény, hogy Szent László koponyaereklyéjét megvizsgálták 2011-ben, ennek a munkának folytatása volt az idei konferencia – fogalmazott köszöntőjében Veres András győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke. Ez alkalommal bemutatták a holisztikus szemléletű tudományos vizsgálat eredményeit ismertető könyvet. A Szent király – Lovagkirály című albumot Kristóf Lilla Alida antropológus és Lukácsi Zoltán, a Győri Hittudományi Főiskola rektora szerkesztette. Ugyancsak bemutatták a Szent László – Arcvonások című dokumentumfilmet, a mai tudományos ismereteket tömören és élvezetesen bemutató alkotás két szálon fut: egyrészt ismerteti a lovagkirály kultuszát, másrészt a hat éve elkezdődött, de még hosszú időre kutatási témát szolgáltató tudományos vizsgálat eddigi eredményeit is a néző elé tárja. Szent László liturgikus emléknapján, június 27-én délelőtt ünnepi szentmisét celebrált Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek. A szentmisén koncelebráló paptestvérek és az asszisztencia ünnepi menetben kísérte a Káptalandombról a Szent László-hermát a Dunakapu térre. A szentmisén koncelebrált Alberto Bottari de Castello, Magyarország apostoli nunciusa, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai, valamint a szomszédos országok püspöki konferenciáinak képviselői. Erdő Péter szentbeszédében kiemelte, Szent László király ma is érvényes példakép számunkra: „Ha tudunk áldozatot hozni szemé-

Kitekintés lyesen is a keresztény közösségért és azért az emberi közösségért, amelynek a teremtő Isten akaratából a tagjai vagyunk, ha tudjuk tisztelni a többi népet és a hit fényében meglátni közös értékeinket, akkor lehetünk nagy királyunk méltó követői.” Győri Egyházmegye Sajtóirodája, MK A Szent László-estek őszi programjai 2017. szeptember 21. 17.30 – Győr, Múzeumház Dél-itáliai Szent László-ábrázolások címmel előadást tart Prokopp Mária művészettörténész, egyetemi tanár. 2017. október 19. 17.30 – Győr, Múzeumház Kárpát-medencei Szent László-ábrázolások címmel előadást tart Székely Zoltán művészettörténész, a Hansági Múzeum igazgatója. 2017. november 23. 17.30 – Győr, Múzeumház Él(tethet)ő irodalmi és zenei emlékek Szent László királyról az 1192 és 1850 közötti időszakból címmel előadást tart Medgyesy S. Norbert művelődéstörténész, a PPKE BTK docense.

Kitekintés Brenner János Emlékév Szent Márton születésének 1700. évfordulója után a Szombathelyi Egyházmegyében egy újabb évfordulóra emlékezünk: 2017. december 15-én lesz Brenner János, egykori rábakethelyi káplán vértanúhalálának 60. évfordulója. Ebből az alkalomból 2016. december 17. és 2017. december 15. között Brenner János Emlékévet hirdettünk az egyházmegyében. Fontosnak éreztük, hogy újra felszítsuk szívünkben a Brenner János iránti tisztelet tüzét. Reményeink szerint már egészen közel vagyunk a boldoggá avatásához. A hívek buzgó és kitartó imájának köszönhetően a római eljárás menete szépen halad. Már csak a bíborosok kongregációs gyűlésének kell döntenie és utána a Szentatya elé kerül a döntés Isten Szolgája vértanúságának elismerése ügyében. Az égi születés 60. évfordulója jó alkalom arra, hogy újra felidézzük vértanú papunk életét, elővegyük a vele kapcsolatos imádságokat, ha esetleg az utóbbi időben ritkábban imádkoztuk azokat, felkeressük életének állomáshelyeit. Nem kívántunk nagy ívű programokat tervezni és szervezni erre az emlékévre, szerettük volna ezt meghagyni az újonnan kinevezett megyéspüspökünknek. Ezért az esztendőt a csendes, imádságos emlékezésre szántuk, hogy a helyi közösségek számára a Brenner János tiszteletében való megerősödés ideje legyen azzal a felelősségtudattal, hogy ha megtörténik a boldoggá avatás, akkor az mindannyiunk számára olyan esemény legyen, aminek szívből tudunk örülni, mert olyasvalakit tisztelhetünk a boldogok sorában, aki ismerős, kedves nekünk és akinek a boldoggá avatásával szívünk vágya teljesül. Természetesen nem kívántuk teljes csendben elkezdeni az eseménysorozatot. A szombathelyi Szent Kvirin (szalézi) plébániatemplomban (altemplomában temették el Brenner Jánost) ünnepi szentmise keretében nyitottuk meg az emlékévet. Jó alkalom volt a ráhangolódásra az a rövid gyalogos zarándoklat, amely advent 3. vasárnapjának előestéjén este 8 órakor indult a szentgotthárdrábakethelyi templomból Zsidára, a vértanúság helyén állított kereszthez. A Szombathelyi Egyházmegye papsága számára évente nyolc alkalommal szerveznek lelki napot, rekollekciót. Ezeket mindig Szombathelyen tartják, így rendkívülinek számított a május 8-i alkalom, amikor is Szentgotthárdon gyűlt össze a papság, hogy így is megemlékezzen a 60 évvel ezelőtt vértanúhalált halt áldozópapról. Több egyházközség szervezett autóbuszos, gyalogos zarándoklatot Szentgotthárd-Rábakethelyre, Brenner János egykori szolgálati helyére. A Brenner János Általános Iskola és Gimnázium több osztálya is ide kirándult, hogy még

Kitekintés jobban megismerjék névadójuk életét. Májustól októberig minden hónap 13-án szentmisét mutatnak be a Brenner János emlékére épült Jó Pásztor kápolnában. Június 29-én Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén pedig az újmisésekkel zarándokoltak el ide a papok és hívek, hogy együtt imádkozzanak papi és szerzetesi hivatásokért, a hivatásban, hitben való megerősödésért és János atya boldoggá avatásáért. A szentmise végén újmisés áldásban részesültek a jelenlévők. A kápolna felszentelési évfordulója már évek óta egybeesik a papi szülők zarándoklatával. Idén az emlékévben meghívást kaptak erre az ünnepre a Brenner János Imaszövetség tagjai is. Augusztus 26-án már dr. Székely János szombathelyi megyéspüspök mutatta be a szentmisét. Művészi alkotások is készültek az emlékévben. Brenner János tiszteletére szobrot állítottak Szombathelyen, a róla elnevezett iskola udvarán április 5-én. Az avatóbeszédet Brenner József atya, vértanú papunk testvére mondta. A Püspöki Palotában emlékszoba, a palota falán pedig egy dombormű emlékeztet a 60 éve mártírhalált halt lelkipásztorra. Az alkotást dr. Veres András püspök, a Püspöki Konferencia elnöke áldotta meg május 15-én. Új megyéspüspökünk, dr. Székely János még a beiktatása előtt látogatást tett Szombathelyen és ennek során első zarándokútja az egykori Rábakethelyi Plébánia területére vezetett, ahol felkereste azokat a helyeket, amelyek Brenner János személyéhez, vértanúságához kötődnek. Zarándoklata Máriaújfaluban kezdődött. Abban a kápolnában imádkozott a jelenlévő hívekkel együtt, ahol Brenner János utolsó szentmiséjét mutatta be. Ezt követően főpásztorunk a rábakethelyi templomot kereste fel. A vértanúság éjszakáján (1957. december 14–15.) ebből a tempBrenner-emlék Horvátnádalján

Kitekintés lomból vitte magával a fiatal káplán az Oltáriszentséget és a betegek kenetét a feltételezett beteghez. Püspök atya egy rövid szakaszt gyalog tett meg azon az úton, amelyen János atya haladt annak idején. Innen a már említett Jó Pásztor kápolnához vezetett az útja, majd a vértanúság helyén állított keresztnél imádkozott a boldoggá avatásért. A zarándoklat zárásaként pedig a szalézi templom altemplomában imádkozott Brenner János sírjánál. Főpásztorunk számára is fontos Brenner János tisztelete, szorgalmazza boldoggá avatását. December 16-án az általa bemutatandó ünnepi szentmisével zárul az idei emlékév. Annak idején a politikai erők mindent megtettek azért, hogy elhallgassák a gyilkosság tényét, de Isten népének hűséges tagjaiban nem lehetett elnyomni a vértanúhalál hírét. Az emberek évtizedeken át őrizték az ő emlékét, az ő személyes történetét, majd amint lehetőség nyílt rá, továbbadták vértanúságának a jó hírét. Ezt tesszük mi is és bízunk benne, hogy az emlékév mindnyájunkat hozzásegít, hogy megerősödjünk Brenner János atya tiszteletében és abban a meggyőződésben, melyet ő újmisés jelmondatként választott papi életére: Az Istent szeretőknek minden a javukra válik. (Róm 8,28) Msgr. Császár István általános püspöki helynök, pápai káplán

„Istenben lenni” Bálint Sándort ábrázoló vitrázst avattak 2017. július 16-án a vajdasági Kelebián található „Divisio Apostolorum” templomban Paskó Csaba plébános megáldotta a Bálint Sándort ábrázoló üvegablakot, mely az algyői önkormányzat és a Gyevi Art Kulturális Egyesület támogatásával jött lére. A templom idén ünnepelte építésének 80. évfordulóját, a vitrázs megáldása a falu és a templom búcsúnapjára esett. Bálint Sándor életéről dr. Fodor Ferenc, a Móra Ferenc Múzeum néprajzkutatója, a Bálint Sándor-hagyaték gondozója beszélt. 2013-ban Bogner Mária Margit vizitációs nővér vitrázsával indították el a „Szentek köztünk élnek” sorozatot, melynek célja annak felmutatása volt, hogy a XX. században is voltak az élethivatás magas fokán álló példaértékű személyek. Ebben a sorban kapott helyet a szegedi származású néprajzkutató, akinek a boldoggá avatása még folyamatban van. A szentmise evangéliuma a magvetőről szólt (Mk 4,3–9. 14–20). A példabeszéd tanulsága Bálint Sándorra is vonatkoztatható, aki nemcsak befogadta a tanítást, hanem kutatóként, oktatóként,

Kitekintés

magánemberként hiteles, Istenhez és katolikus hitéhez minden körülmények között ragaszkodó, Istenre hagyatkozó életével, példamutatásával át is adta azt. „Sándor Bácsink nem csak igaz ember, hanem szentéletű keresztény volt. Hite, alázata, derűje, ügybuzgalma és tisztasága valóban csak a szentekéhez hasonlítható. Az általam ismert keresztények között ő áll az élen, a legmagasabb fokon” – írta róla Koroncz László visszaemlékezésében. Élete, embersége sokunk számára mutat példát, az imameghallgatások pedig azt mutatják, hogy halála után is a segítségünkre lehet. Többen végeznek a közbenjárását kérve imakilencedet. Az imameghallgatások bejelentése, kivizsgálása folyamatban van. Gondolatai közül talán a következő jellemzi őt és hitvallását a legtalálóbban: „Mi a sorsunk, mi a részünk? Aligha lehet más, mint Szent János evangélista vértelen vértanúsága, amely nem vitatkozik, nem áll ellent, nem is beszél, hanem hallgat és mosolyog. Nem védekezik, nem akar meggyőzni, téríteni, csak szeretni, azaz Istenben lenni és ezt az egész ellenkező, balgatag világot szívébe zárni, felajánlani.” (Breviárium, 43–44.) Glässerné Nagyillés Anikó

Placid atya tanít minket Az elmúlt időszakban emlékév keretében tisztelegtünk a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkára ítéltek emléke előtt. Hála Istennek, voltak, vannak még közülük olyanok, akik megélhették ezt az emlékévet. A Jóisten különös kegyelme, hogy Olofsson Placid bencés szerzetes atya is közéjük tartozott, aki közel tíz évet töltött a szovjet GULAG-táborokban. Ő nemcsak a kommunista rendszert élte túl, hanem megérhette 100. születésnapját is, ami-

Kitekintés ért széles közösségben adhattunk hálát. Teljes életet élt, idősen, betegen is tiszta tudattal ajándékozta meg őt az Úr, így amikor már nem tudott kimozdulni otthonából, akkor is nyomon követte a körülötte zajló eseményeket. Placid atya azt mondta, hogy a kihallgatások során, a vizsgálati fogságban, majd a börtönben szerette meg a szentolvasó imádságot, mert az mindig megnyugtatta őt. Azért maradt teljes tudatánál, mert minden nap ezt imádkozta. Számunkra is példát ad ezzel, még ha nem is kell börtönben sínylődnünk, a mindennapi élet viszontagságai között segít bennünket, ha a szentolvasót imádkozzuk. Placid atyát az ún. kamaraerdei ügyben – amelyben fiatalokat azzal vádoltak meg, hogy megöltek egy szovjet katonát – tíz évre ítélték. Előbb Sopronkőhidán volt fogoly, majd a Szovjetunióba vitték és több GULAG-táborban raboskodott. Már magyarországi letartóztatása és fogsága alatt, majd a munkatáborokban is azt kereste, hogy mit kíván tőle a megváltozott életállapotában az Isten, mi a terve az ő elfogatásával és bebörtönöztetésével. Kis idő múltán felismerte különleges lelkipásztori küldetését, hogy tartsa a lelket fogolytársaiban, segítse őket, hogy ne csüggedjenek, próbáljanak kitartani és úgy éljék a nem könnyű rabéletüket, hogy kesergés helyett a lelkiszellemi örömöket keressék. Ezzel nekünk is üzen, minket is tanít Placid atya, hiszen szeretünk morogni, keseregni, pedig nem a GULAG táboraiban élünk, nem kell éheznünk, kemény fizikai rabmunkát végeznünk. Észrevesszük-e a mindennapi életünkben a jót, a szépet, és hálát adunk-e érte az Istennek? Placid atya hiteles és vonzó példakép számunkra, egy olyan személy, aki szilárd hitével és reményével, vidám, lendületes stílusával örömet, mosolyt varázsolt sokak arcára. Nehézségeinkben példát ad és égi születése óta bátran kérhetjük az ő égi pártfogását. Számomra különleges és kedves ajándék, hogy ötödik gyermekünk, Vilmos, épp aznap született meg, amikor a Jóisten Placid atyát magához szólította, 2017. január 15-én. Hiszem, hogy ő már a Mennyben van, és amikor a fiamra tekintek, sokszor jut eszembe Placid atya kedves, vidám egyénisége. Ha akadnak is nehézségeink, gondoljunk arra, hogy ezek eltörpülnek azokhoz képest, amit Placid atyának és a többi üldözött kereszténynek és magyarnak kellett a GULAG-on átélnie. Ha Isten velünk van, ki lehet ellenünk! Soós Viktor Attila történész

VÉRTANÚINK HITVALLÓINK XXIII/2. szám

2017. szeptember