Müpa Műsorfüzet - Karácsonyi Orgonakoncert - Pétery Dóra és az Aura Musicale (2021. december 21.)

Noha a karácsony üzenetének lényege évszázadok óta állandó, a hozzá kapcsolódó megemlékezés formája, ünneplésének mikéntje a különböző korszakok szemléletmódjának tükrében folyamatosan változik. Pétery Dóra és az Aura Musicale a karácsonyi ünnepkörhöz lazábban vagy szorosabban kapcsolódó darabok, az instrumentális és vokális muzsika mesterművei segítségével idézi meg a karácsonyi várakozás hangulatát, éreztetve a változó zenei korszakok és különféle stílusok mögött meghúzódó hagyomány folytonosságát.

Napjaink zenetudománya a Johann Sebastian Bach előtti legnagyobb orgonistaegyéniséget tiszteli Dietrich Buxtehude (1637 körül–1707) személyében, akinek művészete, elsősorban orgonaművei révén, már saját korában is legendásnak számított. Bach nem volt Buxtehude tanítványa a szó szoros értelmében, mégis példaképének tekintette a nála mintegy fél évszázaddal idősebb mestert. Zeneműveiben érzékelhető az északnémet iskola hatása, például a koráldallamok újszerű, fantáziadús beillesztése a kompozíciókba. Buxtehude korabeli hírnevét jól példázza az a közismert történet, mely szerint 1705 őszén az akkor huszonéves Bach fáradságot nem kímélve gyalogolt el Arnstadtból Lübeckbe kizárólag azért, hogy hallhassa az akkor már idős művész játékát. Felmerült, hogy idővel ő kövesse Buxtehudét annak posztján, elriasztotta azonban az ajánlat feltétele: házasságkötés az orgonista lányával.

Buxtehude pályája 1668-ban ért révbe, ekkor nyerte el ugyanis Észak-Németország legjelentősebb temploma, a lübecki Marienkirche orgonistaállását. A nagy presztízsű pozíció mellé megkapta a templom werkmeisteri posztját is, mely a templom körüli gyakorlati feladatok ellátását jelentette. Zenei kötelezettségei közé tartozott – az orgonálás mellett – vasárnaponként és ünnepnapokon hangszeres és vokális együttesekre írt új, saját művek bemutatása is.

Hírnevének megszilárdításához nem kis mértékben járult hozzá egy ehhez kapcsolódó újítása, az Abendmusik elnevezésű hangversenysorozat. Hasonló jellegű koncertek ugyan már korábban is voltak a Marienkirchében, Buxtehude azonban az addig megszokott hétköznapokról kiemelt helyre, öt különleges vasárnapra – köztük adventi vasárnapokra – helyezte át az eseményeket, ezzel növelve a templom zenei életében betöltött jelentőségüket. További újdonságképpen a megszokott hangszeres zene mellett szakrális témájú dramatikus kompozíciók előadását is szorgalmazta ezeken az alkalmakon.

Buxtehude orgonaműveinek egyik legjelentősebb műfaji csoportját a húsz orgonaprelúdium alkotja. E kompozíciók nem abban az értelemben prelúdiumok, mint Bach Wohltemperiertes Klavierjának hasonló című darabjai, karakterükben inkább a német mester toccatáihoz és fantáziáihoz állnak közel. Ennek megfelelően szerkezetükre összetettség, a különféle hangszeres technikák és a sokszínű karakterek egységbe foglalása jellemző. Ezt a struktúrát követi a g-moll prelúdium is, melyet öt jól elkülöníthető szakasz – két fúga és három szabadabban szerkesztett rész – alkot. A virtuóz, toccataszerű bevezetést követően négyszólamú fúga veszi kezdetét, melynek negyedik szólama a pedálregiszterben kap helyet. A szabadon szerkesztett, briliáns Allegro szakaszt ismét négyszólamú fúga (Largo) követi, melynek tematikus anyaga Buxtehude prelúdiumaira jellemző módon nem kapcsolódik a korábban hallott fúgához, 4