2022. MÁJUS 5.
FELFEDEZÉSEK
KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN mupa.hu
5 May 2022 Béla Bartók National Concert Hall
DISCOVERIES
KODÁLY PHILHARMONIC DEBRECEN Featuring: Éva Osztrosits – violin Gergő Zoltán Varga – piano Dániel Somogyi-Tóth – organ Conductor: Imre Kollár Saint-Saëns: Piano Concerto No. 2 in G minor, Op. 22 1. Andante sostenuto 2. Allegro scherzando 3. Presto Sándor Veress: Violin Concerto 1. Aria. Andante 2. Cadenza orchestrale. Andante rubato 3. Finale. Allegro molto
Saint-Saëns: Symphony No. 3 in C minor (“Organ”), Op. 78 1. Adagio – Allegro moderato – Poco adagio 2. Allegro moderato – Presto – Maestoso – Allegro The English summary is on page 10.
2
2022. május 5. Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
FELFEDEZÉSEK
KODÁLY FILHARMONIKUSOK DEBRECEN Közreműködik: Osztrosits Éva – hegedű Varga Gergő Zoltán – zongora Somogyi-Tóth Dániel – orgona Vezényel: Kollár Imre Saint-Saëns: II. (g-moll) zongoraverseny, op. 22 I. Andante sostenuto II. Allegro scherzando III. Presto Veress Sándor: Hegedűverseny I. Aria. Andante II. Cadenza orchestrale. Andante rubato III. Finale. Allegro molto
Saint-Saëns: III. (c-moll, „Orgona”) szimfónia, op. 78 I. Adagio – Allegro moderato – Poco adagio II. Allegro moderato – Presto – Maestoso – Allegro
3
Lully, Rameau, a Wagnert megihlető Meyerbeer és Bizet – ezek a nevek is mutatják, milyen meghatározó szerepet játszott a francia zene az opera műfajának történetében. Ami azonban a tisztán hangszeres, nem énekelt zenét illeti, talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1733-ban elhunyt François Couperin és a pályáját az 1880-as években kezdő Claude Debussy munkássága közötti másfél évszázadban a francia szerzők nem képviseltek egyedi színt az európai zenei élet palettáján. Kétségkívül meg kell említenünk a lengyelségét költői zongorazenévé szublimáló Chopint vagy a bombasztikus műveket komponáló Berliozt, de a 19. század inkább a francia zene identitáskeresésének időszaka volt, amely az önálló, egyéni hangú hangszeres zene megszületését hozta el a hatszegletű országban. Ebben a folyamatban – paradox módon kevésbé zeneszerzőként, mint inkább kottaközreadóként és publicistaként – kulcsszerepet játszott az 1835-ben született Camille Saint-Saëns. Sokat tett addig mellőzött zeneszerzők – Gluck, Rameau, Bach, Händel, Beethoven, Mozart – muzsikájának franciaországi újrafelfedezéséért, ugyanakkor az új zene mellett is kiállt: hazájában az elsők között tűzte műsorra Liszt szimfonikus költeményeit és ismerte fel Wagner nagyságát. Ő a mozgókép történetének első nevesített filmzeneszerzője (Guise herceg meggyilkolása, 1908), és bár tucatnyi operája közül csak a Sámson és Delila állta ki az idő próbáját, Az állatok farsangjának Hattyú tétele ma is örökzöld sláger. A századfordulón Franciaország emblematikus zeneszerzőjeként tekintettek rá, így a modern technikai vívmányokat bemutató 1900-as párizsi világkiállításon is műsorra tűzték egy művét: A mennyei tűz (Le feu céleste) című kantáta az elektromosság feltalálását ünnepli. Pályáján lenyűgöző képességekkel rendelkező csodagyerekként indult, akire hamar felfigyeltek a kor ünnepelt zeneszerzői, Gounod, Rossini és Berlioz. Utóbbi – akinek keze alatt Saint-Saëns még zongorázott is egy Gluck-opera próbáján – találóan jegyezte meg róla: „Mindent tud, de hiányzik a tapasztalatlansága.” Húsz éven át szolgált a Párizs központjában található Madeleine-templom orgonistájaként, és többkötetnyi írást, publicisztikát hagyott hátra. Zeneszerzői és zongoraművészi kvalitásairól Liszt Ferenc is elragadtatva beszélt, és a kor legjobb orgonistájának nevezte őt. Amikor pedig nem dolgozott, utazott: az 1870-es évektől haláláig huszonhét országban járt mintegy száznyolcvan alkalommal, rendszeres úti célja volt Algéria és Egyiptom, ahová egészségi állapota miatt a párizsi telek elől menekült. Saint-Saëns volt az első jelentős francia zeneszerző, aki zongoraversenyt komponált. Hosszú pályája alatt – 1921-ben hunyt el – összesen öt művet írt e műfajban, az elsőt huszonhárom, az utolsót hatvanegy évesen, 1896-ban. A legnépszerűbb közülük a második. Miután a II. zongoraversenyt 1879-ben a zeneszerző Budapesten is előadta, még hónapokon át beszéltek, cikkeztek a jelentős eseményről. „Műveiben annyi szépség és szellem van, hogy ha a lelkesedés és gyönyör, melyet az első bemutatáskor érezünk, lassankint kialszik és elhidegül is, a tanúlmány és elmélkedés az első megismerés gyönyörét csak öregbíti és a lelkesedést igazolja. Stílusának általános jellege a választékosság, világosság és bizonyos előkelő hidegség. (…) Művei biztos mesteri kéz munkái. Látszik az anyaga fölött uralkodó gondolkozó szerző. Oly részletekben is, melyekben a föltaláló erő eredetisége csekélyebb, a kifejezés válogatottsága 4
által tartja meg sajátságát, önállóságát” – fogalmazott a Budapesti Szemlében Érdy Lajos. A kor jelentős szakírója kettősséggel jellemezte Saint-Saëns művészetét, mondván, egyfelől hagyománytisztelő, másfelől gyakran enged a pillanat csábításának és lep meg váratlan fordulatokkal. Mint írja, „örömét leli abban, ha alkalma nyílik a hagyományos szabályokat, a régi zene tartalma iránti minden tisztelete mellett, minél szeszélyesebben és szellemesebben áthágni”. A II. zongoraverseny 1868-ban készült, Saint-Saëns mindössze három hét alatt írta meg, és egy francia bankár feleségének, Clémence de Haber-nek ajánlotta. Érdekessége, hogy a klasszikus gyors–lassú–gyors tételrend helyett az első tétel lassú tempójú, melankolikus, a második pedig sziporkázó scherzo, ami jellemzően a Beethoven-szimfóniák harmadik tételének hangvétele. A harmadik tétel viharos és drámai hangulatú zene, a vad olasz ugrótánc, a tarantella karakterében. A zeneszerző maga is eklektikusnak tartotta stílusát, azt azonban nem tudjuk, mit szólt a New Yorkban zongoraművész-pedagógus karriert befutó Zygmunt Stojowski azon megjegyzéséhez, miszerint a mű Bachhal kezdődik és Offenbachhal zárul. Pályájának csúcsát Saint-Saëns az 1880-as években érte el, ekkor keletkezett harmadik, „orgonás” szimfóniája – érezhetően már nem az „előkelő hidegség”, hanem a túlfűtött szenvedély jegyében. A művet 1886-ban mutatták be, és szerzője ezután nem írt több szimfóniát, pedig még harmincöt esztendőt élt… Úgy tűnik, a szimfónia műfaja, e német-osztrák mesterek kezében kikristályosodott forma sem hozta lázba a francia szerzőket, vagy ha igen, akkor egészen másként közelítettek hozzá. Berlioz jó ötven évvel korábbi Fantasztikus szimfóniája valójában öt, egymáshoz lazán kapcsolódó szimfonikus költemény, 1855-ben keletkezett, de csak nyolcvan évvel később bemutatott C-dúr szimfóniáját – legyen bármilyen zseniális – a tizenhét éves Bizet csupán tandarabnak szánta, tanára, Gounod is csak két szimfóniát komponált. A vallon születésű, de Párizsban alkotó francia állampolgár, az orgonával szintén bensőséges kapcsolatot ápoló César Franck talán éppen Saint-Saëns orgonás szimfóniájának sikerén felbuzdulva írta meg egy-két évvel később a maga remekművét, a d-moll szimfóniát. A klasszikus szimfóniaszerkezet négytételes: a két gyors tétel között egy lassú és egy táncos kap helyet (utóbbinál Beethoven jobban szerette a viharosan gyors scherzót). Saint-Saëns darabja megőrzi a beethoveni négytételességet, a különböző hangulatú szakaszok azonban nem különülnek el egymástól, hanem két nagy tömböt alkotnak, az egyik átvezet a másikba, a partitúra szerint tehát a mű kéttételes. A tételek azonban szervesebben is összefüggnek: a mesteri tematikus transzformációk által a motívumok-témák más-más alakzatokban jelennek meg a szimfónia során, valóságos motivikus hálót hozva létre, amely azonban a hallgató számára rejtve marad. Az eljárást Beethoven nyomán Saint-Saëns példaképe és pártfogója, Liszt Ferenc fejlesztette tökélyre; Liszt nem sokkal a szimfónia londoni ősbemutatója után halt meg, a francia szerző ekkor döntött úgy, hogy az ő emlékének ajánlja a kompozíciót. Az alcím talán az orgona hangsúlyosabb jelenlétét sugallja, de a hangszer csak a 2. és 4. szakaszban (tételben) hallható a zenekar egyik színeként, maga Saint-Saëns is így jelölte művét: „szimfónia orgonával”. További különlegesség, hogy a szerző virtuóz zongoraszólamot, 5
a fináléban pedig zongoranégykezest is alkalmazott a zenekari hangzás színesítésére. Mint mondta: „Mindent beleadtam, amit csak tudtam. Amit ebben sikerült elérnem, arra soha többet nem leszek képes.” Saint-Saëns a francia zene nagy tekintélyének számított Európa-szerte, és talán Veress Sándor is a magyar zeneszerzés doyenjévé válhatott volna, ha nem szól közbe a történelem. „Személyében kiváló komponista, lelkes népzenegyűjtő, hivatását szerető pedagógus és saját műveit eredetien zongorázó előadóművész bontakozott ki a harmincas évek elején – méltatta őt a neves zenetörténész, Demény János 1982-ben, hetvenötödik születésnapján. – A Bartókot és Kodályt követő nemzedék legsokoldalúbb alakja volt, benne láttuk a két magyar mester életművének szintézisére törő alkotót. A folytatást. 1949 elejéig Veress a megújhodó hazai zeneélet Bartók és Kodály után talán legfontosabb közéleti személyiségévé küzdötte fel magát. Eltávozása az országból és letelepedése Svájcban olyan fordulat volt, amely mindannyiunkat mélységesen megrendített. Úgy éreztük, egy életmű tört derékba, elveszettünk valakit.” Most, negyven évvel később rezignáltan állapíthatjuk meg: történtek ugyan kísérletek, de a 20. századi magyar zeneszerzés e nagy és fontos alakját azóta sem sikerült visszaszereznünk. (Talán az egyetlen, amivel névtelenül ugyan, de jelen van mindennapjainkban, a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdal, amely az ő moldvai gyűjtéséből került át a köztudatba.) Farkas Ferenc, Ránki György és Kadosa Pál kortársaként Kolozsváron született 1907-ben, kilencévesen költözött családjával Budapestre, a húszas években a Zeneakadémián öt évig Kodály zeneszerzés- és Hegyi Emánuel zongoranövendékeként tanult, de idővel átpártolt Bartókhoz, akivel egyre közelebbi kapcsolatba került, és aki így nyilatkozott róla: „fiatal zeneszerzőink legjobbjai közé tartozik”. A zongorázás és komponálás mellett a népzenekutatás iránt is szenvedélyesen érdeklődött, talán emiatt is fogadta bizalmába Bartók: egy 1939-ben írt levelében őszintén vall a nála huszonhat évvel fiatalabb tanítványnak az emigrációval kapcsolatos érzéseiről. Maga Veress is foglalkozott a gondolattal, de csak a Rákosi-korszak kezdetén döntött úgy, hogy elhagyja hazáját: Rajk László kivégzése után, novemberben emigrált feleségével Svájcba. (Mivel 1945-ben belépett a Magyar Dolgozók Pártjába, a mccarthyzmus korát élő Egyesült Államok nem jöhetett szóba úti célként.) Egy neves magyar zenetörténész, Gombosi Ottó szerzett számára vendégtanári állást, akkor még csak az etnomuzikológia területén. Élete végéig hálával gondolt új hazájára, noha annak sajátos törvényei miatt csak 1991 decemberében, halála előtt három hónappal kapta meg a svájci állampolgárságot. Már a budapesti Zeneakadémián is olyan későbbi nagyságok tanultak nála, mint Ligeti György és Kurtág György, de Bernben valóságos zeneszerző-iskolát alapított maga körül. Összességében nem komponált olyan sok művet: zenekari, kamarazenei, oratorikus kompozíciói maradtak ránk, valamint népdalfeldolgozások és nyolc versenymű. Hegedűversenyének keletkezése szorosan összekapcsolódik a gyermekkorát szintén Kolozsváron töltő, majd egy ideig Svájcban élő Végh Sándor hegedűművész nevével. A két fiatalember 6
1938 őszétől 1944-ig koncertezett közösen Európa nagyvárosaiban, elsősorban az akkori új magyar zene, Bartók, Kodály, az ő tanítványaik, valamint Veress kompozícióit megszólaltatva. Együttműködésük kezdete előtt nem sokkal Ária címmel Veress már befejezett egy hegedűre és zenekarra írt darabot, ez lett a Hegedűverseny első tétele. Akkor a legendás kritikus, Tóth Aladár ezekkel a szavakkal méltatta az ifjú szerző művét: „Ez a meggyőző pátoszú, nemes stílusú zeneköltemény olyan zeneszerző alkotása, akinek vannak magasabb ideáljai, aki a muzsikától komolyan vár és követel valamit saját lelke és embertársai számára. Igazi művész szólal meg benne: a zene hangjaival tisztázni akar és tisztázni is tud valamit a körülötte kavargó – és ma jobban, mint máskor »kavargó« – élet kaoszából.” Ehhez a lírai hangvételű tételhez – már Végh muzikalitása által megihletve – Veress táncos ellentételt komponált, s ekkor már hegedűversenyként beszélt róla Bartóknak, tudósítva őt arról, hogy a darabot 1939 elején zongorakíséretes változatban többször eljátszották koncerten Végh Sándorral. Zenekarkísérettel csak 1943-ban hangzott el először, szintén Végh szólójával, Ferencsik János vezényletével. „Elsőrangú remekművet volt alkalmunk megismeri – írta beszámolójában Járdányi Pál. – Az első [tétel] lassan áradó, széles hullámokban kibontakozó, vég nélküli dalolás, a második kitűnően formált, pompázó ritmikájú, elragadóan szellemes, emellett mélyen tartalmas, a szólóhangszer sajátos lehetőségeit remekül kihasználó, mesteri muzsika.” Talán hogy a kontrasztáló tételpárt szerkezetileg összeforrassza, Veress később 78 ütemes zenekari közjátékot illesztett a két tétel közé, a lezárás elé pedig egy hegedűcadenzát írt – a Hegedűverseny így nyerte el végső formáját. Írta: Várkonyi Tamás
7
A Junior Prima díjas Osztrosits Éva Kokas Katalin növendékeként végzett a Zeneakadémián. Tanulóéveiben több nemzetközi hegedű versenyen is dobogós helyet szerzett. Rendszeres közreműködője kortárs kompozíciókat bemutató koncerteknek, kamarazenei produkcióknak, de szólistaként is többször állhatott már színpadra hazai zenekarokkal. Az utóbbi években Veress Sándor került érdeklődésének középpontjába: koncerteken szólaltatja meg műveit, és doktori disszertációját is róla írta. A sokszoros versenygyőztes Varga Gergő Zoltán már több kontinensen bemutatkozott zenekari és szólókoncerteken Párizstól Tallinnon és Kairón át Tokióig. Rendszeresen fellép énekesekkel dal- és áriaesteken, de egy-egy zenei korszakról fiataloknak is adott koncerttel egybekötött rendhagyó órákat. A hazai zenekarok közül dolgozott már a Váci és Miskolci Szimfonikusokkal, a Budapesti Vonósokkal és az Anima Musicae Kamarazenekarral is. Somogyi-Tóth Dániel 2006-ban szerzett diplomát a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen karmesterként és orgonaművészként. 2011 óta a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatója és művészeti vezetője, 2012 áprilisa óta a Csokonai Színház zeneigazgatója is. 2022-től Debrecen város főzeneigazgatója. Olyan neves művészekkel zenélt együtt, mint Nigel Kennedy, Neville Marriner, Bobby McFerrin és Miklósa Erika. Életének másik felét a repülés jelenti, amelyben szintén jelentős eredményeket ért el.
8
Kollár Imre évtizedek óta a hazai zenei élet aktív szereplője; nevét a Magyar Televízió VI. Nemzetközi Karmesterversenyén elnyert közönségdíj tette országosan ismertté 1989-ben; ezt a sikert öt évvel később a Trevisói Nemzetközi Karmesterversenyen elért első helyezés követte. Több évtizedes a kapcsolata a Kodály Filharmonikusokkal, valamint annak jogelődjével, a Debreceni Filharmonikus Zenekarral, amelynek a kilencvenes évek közepétől tizenkét éven át volt vezető karmestere. 2008-ban elnyerte a MÁV Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri és művészeti vezetői posztját, a budapesti szimfonikus zenekart két évig irányította. A kortárs zene iránti elkötelezettségét a szakma 2010-ben Artisjus-díjjal ismerte el. A 2019/2020-as évad kezdete óta a Kodály Filharmónia Debrecen vezető karmestere. A 2023-ban százéves fennállását ünneplő Kodály Filharmonikusok Debrecen a város hivatásos együttese, mely 2011 őszétől viseli Kodály Zoltán nevét. Az ország egyik leghatékonyabb szimfonikus zenekara, amely egyaránt ad szimfonikus, oratorikus és kamarazenei koncerteket, emellett a debreceni Csokonai Színház operajátszásának is biztos alapja. Évről évre nagyobb ismertségnek és elismertségnek örvend Magyarország és a világ zenei életében, amit számos külföldi turné – többek között a Kodály-emlékév háromállomásos koncertsorozata Ungváron, Rómában és Nagyváradon, kilenc hangverseny 2018-ban Olaszországban vagy a 2019-es szkopjei fellépés – és fesztiválszereplés is jelez.
9 Fotó © Dercsényi István
SUMMARY Last year, the music world commemorated the 100th anniversary of the death of Camille Saint-Saëns, one of the most important figures in French Romantic music. We will now echo this landmark year with what are perhaps two of the composer’s most popular works: his Piano Concerto No. 2 from 1868 and his Third Symphony, first premièred in 1886, which is unusual in how it enriches the orchestral colours with the sound of the organ. Saint-Saëns, who began his career as a child prodigy, devoted his efforts to the search for an identity for French music, paving the way for the arrival of Debussy and Ravel while also rediscovering the work of Rameau, Gluck and others as well as championing Bach, Handel and Beethoven along with the then-somewhat unfashionable music of Mozart. He was one of the first artists in France to perform Liszt’s symphonic poems and to recognise Wagner’s greatness. Building a rich oeuvre over the course of his long life, by the early 1900s he was regarded all over Europe as one of France’s top composers. His cantata exalting the glories of electricity was sung at the 1900 Paris Exhibition showcasing modern inventions, and he was the first composer to be credited for a film score (La Mort du duc de Guise, 1908), and in 1902 he was the only non-English composer to have a work commissioned for the coronation ceremony of Britain’s King Edward VII. Between Saint-Saëns’s two wonderful and deservedly frequently performed works, the concert will feature a curiosity whose composer is an intermediate link in the history of Hungarian music composition between the duos of Bartók/Kodály and Ligeti/Kurtág. Born in 1907, Sándor Veress fled Hungary and the Stalinist regime of Mátyás Rákosi for Switzerland, where he trained a genuine school of composers in his orbit (his most famous Swiss student was Heinz Holliger). As the soloist for his violin concerto, we will get to hear Éva Osztrosits, one of the most dedicated members of the generation of Hungarian violinists currently on the cusp of their careers, not to mention one who dealt thoroughly with Veress’s output in her doctoral work. Taking the stage as the soloist for the piano concerto will be Gergő Zoltán Varga, the young winner of numerous competitions, while the orchestra’s music director, Dániel Somogyi-Tóth, will man the organ for the symphony. Hailing from the eastern Hungarian city of Debrecen, the Kodály Philharmonic is renowned in part for its versatility; after a prior stint lasting more than a decade, chief conductor Imre Kollár has returned to steer this marvellous ensemble once again.
10
MÜPA HŰSÉGPROGRAM
MINDIG TÖBBET ADUNK!
Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!
mupa.hu 11
ELŐZETES AJÁNLÓ
2022. május 26.
CHRISTIAN THIELEMANN ÉS A DREZDAI STAATSKAPELLE Közreműködik: Julia Kleiter – szoprán, Christian Gerhaher – bariton
Christian Thielemann Fotó © Matthias Creutziger
2022. június 9–12., 16–19.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: RING
Közreműködik: a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara Alkotók: Hartmut Schörghofer – díszlettervező, rendező, Christian Martin Fuchs †, Dr. Christian Baier – dramaturg, Corinna Crome – jelmez- és bábterv, Vajda Máté – fővilágosító, Szupermodern Filmstúdió Budapest – videó, Polgár Etelka – játékmester, Vida Gábor – koreográfia Művészeti vezető és vezényel: Fischer Ádám
Catherine Foster Fotó © Uwe Arens
2022. június 22.
BUDAPESTI WAGNER-NAPOK
WAGNER: RIENZI KONCERTSZERŰ ELŐADÁS
Láng Dorottya Fotó © Chris Gonz
Szereplők: Stefan Vinke – Rienzi, Sara Jakubiak – Irene, Günther Groissböck – Steffano Colonna, Láng Dorottya – Adriano, Dean Murphy – Paolo Orsini, Szüle Tamás – Raimondo, Uwe Stickert – Baroncelli, Werner Van Mechelen – Cecco del Vecchio Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba), Honvéd Férfikar (karigazgató: Riederauer Richárd) Vezényel: Marc Albrecht
2022. június 24.
SFJAZZ COLLECTIVE: NEW WORKS REFLECTING THE MOMENT
2022. június 28.
BARÁTH EMŐKE ÉS AZ EUROPA GALANTE Hegedűn közreműködik és vezényel: Fabio Biondi
Baráth Emőke Fotó © Csibi Szilvia, Müpa
2022. július 5.
JAZZLEGENDÁK A LEXUS TÁMOGATÁSÁVAL
SUPERBLUE: KURT ELLING FEAT. CHARLIE HUNTER Közreműködik: DJ Harrison – billentyűs hangszerek, Corey Fonville – dob
Kurt Elling Fotó © Cory Dewald
KÖZÖSSÉGI MÉDIA 14
KÖVESSEN MINKET ONLINE IS!
mupa.hu
MÜPA × LUMU
KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL! Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba
Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.
mupa.hu 15
Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon. A címlapon: Osztrosits Éva A szerkesztés lezárult: 2022. április 28. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!
Stratégiai partnerünk:
A Müpa támogatója az Emberi Erőforrások Minisztériuma.
mupa.hu