Müpa Műsorfüzet - Prunyi Ilona és Farkas Gábor, Fenyő László, Kelemen Barnabás kamaraestje

CHAMBER RECITAL BY ILONA PRUNYI WITH GÁBOR FARKAS, LÁSZLÓ FENYŐ AND BARNABÁS KELEMEN

Rachmaninoff: Trio élégiaque No. 1 in G minor

Schumann–Debussy: Six Canonic Etudes, Op. 56 – for two pianos

Debussy: En blanc et noir, L. 134 – for two pianos

Mendelssohn: Piano Trio in D minor, Op. 49

2022. november 9.

Fesztivál Színház

PRUNYI ILONA ÉS FARKAS GÁBOR, FENYŐ LÁSZLÓ, KELEMEN BARNABÁS KAMARAESTJE

Rachmaninov: g-moll („Elégikus”) trió

Schumann–Debussy: Hat etűd kánon formában, op. 56 – két zongorára

Debussy: En blanc et noir (Fehéren és feketén), L. 134 – két zongorára

Mendelssohn: d-moll trió, op. 49

„

Prunyi Ilona a magyar zenei élet kimagasló képviselői közé tartozik. Olyan művész, aki az igazi zenélés mércéjét egyre magasabbra teszi, és azt meg is valósítja. Virtuóz adottságai egészen rendkívüliek, zongorajátéka bárhol a világon hallgatóságának csakis örömet okozhat.” Fischer Annie nyilatkozott így 1994-ben a mai koncert főszereplőjéről, aki ezúttal egy külön leges kamaraesttel, Rachmaninov-, Schumann-, Debussy- és Mendelssohn-játékával szerez örömet közönségének. Kamara partnerként három világklasszis művész, Farkas Gábor, Fenyő László és Kelemen Barnabás csatlakozik hozzá, műsorukon zongoratriók, valamint kétzongorás művek szerepelnek. Prunyi Ilona immár több mint ötven éve zeneéletünk megha tározó alakja, egyedülálló pályáját a koncertezés és a tanítás egyaránt alakította. Ahogy ő maga megfogalmazta: „A tanítás sal és a művészi pályámmal együtt kerek a világ, ezzel teljes az életem.” 1974 óta rendszeresen hallhatja őt a közönség szólójátékosként, zenekari esteken és nem utolsósorban kamarazenészként. Pályájának első harminc évét főként a klasszikus repertoár – Chopin, Liszt, Schumann, valamint a századelő francia és orosz zenéje – határozta meg, majd egyre nagyobb érdeklődéssel fordult a kortárs zene, a 19. század ritkán játszott magyar zeneszerzői, valamint kitüntetetten Dohnányi Ernő művészete felé. Játszotta többek között Sári József, Láng István, Bozay Attila, Hollós Máté és Petrovics Emil műveit, utóbbi zongoraversenyt is komponált számára. Ábrányi Kornél, Mosonyi Mihály, Goldmark Károly vagy Robert Volkmann művein keresztül a 19. századi magyar zene olyan értékeit tette hozzáférhetővé, amelyek korábban rejtve maradtak a közönség előtt. Mindemellett kivételes Dohnányi-repertoárral bír, és a Dohnányi-reneszánsz egyik vezéregyéniségeként tartják számon. Több tucat nyi lemeze jelent meg a nagyvilágban – főként a Marco Polo, a Naxos és a Hungaroton kiadá sában –, melyek között számos világpremier-felvételt találunk. Pályája során egyre többen és többen fedezték fel kamarapartnerként, és a hazai zenei világ olyan szereplői váltak állandó zenésztársaivá, mint Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Tátrai Vilmos, Gulyás Dénes vagy Polgár László. Szoros és személyes kapcsolatát a kamarazenével mutatja az is, hogy sokáig a romantikus hagyományokat felelevenítő szalonokat is vezetett, ahol zenészbarátaival kötetlen együttjátékon és közös beszélgetéseken keresztül mutatta be a magyar klasszikus zene kiválóságait. Mindössze huszonhárom éves volt, amikor tanítani kezdett a Zeneakadémián, ahol generációk zongorával való kapcsolatát határozta meg. Növendékeit nemcsak a zongorázás varázslatos színeibe vezeti be, de úgy is tekintenek rá, mint „csodadoktorra”, aki képes gyógyítani a sérülésekből vagy nem megfelelő technikából fakadó gondokat, nehézségeket. Az ő megfogalmazásában: „Ösztönös zenei képességeimet tudatosan is használva alakult ki »gyógyzongorázásom«,

Fotó © Valuska Gábor

ami a tanításban még érzékenyebbé tett a mások játékában való tisztánlátásra és empátiára. Ezért ez a fajta tanítás most már azt is jelenti, hogy könnyebbé teszem a növendék életét, és ez nekem is nagy örömet jelent.” Saját maga háromszor is eltörte a kezét, de ideális zongorakezelése, lelki és szellemi kitartása segítségével mindig kivételesen regenerálódott. Gyakorlásának minőségéről sokat elárul következő vallomása: „Általánosságban nem gyakorlok sokat, inkább próbálok olyan minőségben dolgozni, hogy ha belépne Dohnányi vagy bármelyik szerző, akinek a darabját éppen gyakorlom, akkor sem röstellném el magam.” Néhány évvel ezelőtt pedig így nyilatkozott: „Minden nehézségen átsegít, hogy tele vagyok tervekkel, vágyakkal és legfőképpen energiával. Amíg élek, zongorázom!” Ezek az energiák hatják át mai kamaraestjét is, amely Szergej Rachmaninov (1873–1943) mágikus erejű zongoratriójával veszi kezdetét. A sötétből előtűnnek a cselló és a hegedű szólamai, majd szomorúan szép téma bontakozik ki a zongorán – a g-moll („Elégikus”) trió rögtön az első hangokkal tágra nyitja előttünk Rachmaninov varázslatos zenei világának kapuját. Hamarosan a vonósok is átveszik a zongorától a melankolikus, lírai dallamot, majd szólamaik egyre sűrűbb szövésben haladnak tovább. A mű egyetlen nagyszabású tétel, amelynek önálló tempó- és karakterjelzéssel ellátott szakaszai színgazdag epizódokként kapcsolódnak egymáshoz. Komorak, élénkek, lendületesek, vágyakozók, bánatosak vagy ünnepélyesek – ezernyi érzést és hangulatot testesítenek meg, amelyeket Rachmaninov páratlan érzékkel foglal zenébe. Figyelemre méltó, hogy g-moll trióját a zeneszerző mindössze tizennyolc évesen komponálta. 1892 januárjában alig néhány nap alatt készült el a darabbal, amelyet első önálló estjén mutatott be Moszkvában, a konzervatórium végzős növendékeként. A koncert első felében Chopin, Liszt és Csajkovszkij zongoraműveit játszotta, a második részben pedig saját kamaraművei előadójaként ült a hangszerhez. Rachmaninov zongoristatehetsége a trió zongoraszólamában is erőteljesen megnyilvánul – izgalmas elképzelnünk, a mű első megszólalásakor milyen ha tással lehetett a közönségre az ifjú, önálló műveivel bemutatkozó tehetség játéka. Csajkovszkij iránti rajongása és tisztelete fiatal korától nagy hatással volt Rachmaninov zenéjére. A g-moll trió konkrét nyomait is mutatja ennek a hatásnak: Csajkovszkij a-moll zongoratriójának nagyszabású első tételével állítható párhuzamba, melynek felirata „Pezzo elegiaco”, azaz elégikus darab. Melankolikus karakterük és magával ragadó dallamaik mellett gyászindulót idéző záró részleteik is összekötik egymással a két triót. Csajkovszkij mentorként felbecsülhetetlenül fontos szerepet játszott Rachmaninov életében, korai és hirtelen halálával azonban hamar vége szakadt kettőjük kapcsolatának. Rachmaninov ekkor, 1893-ban tért vissza a zongoratrió műfajához: II. (d-moll) triója Csajkovszkijnak állít emléket. A ma este hallható g-moll darabnak több mint fél évszázadot kellett várnia az első kiadásra – csak néhány évvel Rachmaninov halála után, 1947-ben jelent meg nyomtatásban. Egy különleges hangszer, a pedálzongora inspirálta Robert Schumann (1810–1856) kánon formában írt etűdjeit, amelyeket ma Debussynek köszönhetően ismerhetünk kétzongorás változatban. A pedálzongora közel sem csak az orgonajáték gyakorlására szolgált, hangzásbeli

lehetőségeivel eredeti kompozíciók születésére is hatással volt. Robert és Clara Schumann 1845 tavaszán tettek szert egy ilyen hangszerre, amelyen a pedálnak köszönhetően úgy játsz hattak, akár egy orgonán. Ebben az időszakban nagy örömmel mélyedtek el a közös ellenponttanulmányokban, az op. 56-os sorozat darabjai ezeknek a gyakorlatoknak, az együttzenélésnek az emlékét is őrzik. Schumannra jellemző volt, hogy ha lelkesítette egy zeneszerzői kihívás, akkor intenzíven elmerült benne, és egy-egy rövid időszak alatt meghatározott műfajokra koncentrálva komponált. Az op. 56-os etűdökkel egy időben készítette el ugyancsak pedál zongorára op. 58-as Négy vázlatát, valamint op. 60-as B–A–C–H fúgáit. A Prunyi Ilona és Farkas Gábor előadásában megszólaló etűdök külön kis karakterdarabok, amelyekben a szigorú ellenpont mellett hasonlóan fontos szerepet kap a schumanni fantázia. Az etűdök egy történet képeiként követik egymást. A sorozatból már saját korában több átirat készült: Theodor Kirchner változatában zongoratrióként is játszható. Ahogy a 19–20. század számos kiemelkedő szerzője – köztük Brahms, Schumann, Liszt és Rachmaninov –, úgy Debussy is sokat tett azért, hogy zongoraátirataival szélesebb közönség számára is elérhetővé, ismert té tegyen nagyzenekari műveket, és elősegítse, hogy azok akár az otthonokban, házimuzsikálások alkalmával is megszólalhassanak. Átiratainak sorában a Schumann-darabok igazi kurizumként foglalnak helyet.

Claude Debussy (1862–1918) saját kétzongorás művével is képviselteti magát a koncerten: az En blanc et noir jelentős kései darabja. Fehéren és feketén – Debussy már a címmel felad vány elé állít minket. A fehér és fekete színről legkézenfekvőbb a zongora billentyűire asszociálnunk, ezt a képzettársítást pedig a szerző is megerősíti, amikor így fogalmaz: „A darabok pusztán a zongorahangzásból nyerik színüket és hangulatukat.” A keletkezés körülményei és az egyes tételek elé illesztett mottók ugyanakkor elindíthatják fantáziánkat a fekete-fehérség lehetséges elvontabb jelentéseiről. Debussy 1915 júniusában komponálta a darabot, egy gon dokkal terhelt időszakban: súlyos betegséggel küzdött, és aggodalommal figyelte Franciaország helyzetét a világháborúban. Normandia partvidékére vonult vissza nyugalmat találni és alkotni. Az En blanc et noir első előadásai is összekapcsolódtak a háborúval: több, a háború károsultjainak javára rendezett jótékonysági koncerten is játszották különböző szalonokban. A három tételt Debussy három különböző dedikációval látta el. Az elsőt az orosz származású karmester-zeneszerző-nagybőgőművésznek, Serge Koussevitzkynek ajánlotta, aki a Bostoni Szimfonikus Zenekar zeneigazgatójaként tett szert nagy befolyásra (ő rendelte meg és mutat ta be Bartók Concertóját is). A második tétel egy, a háborúban megölt katonatisztnek, Jacques Charlot-nak állít emléket, a harmadik tétel ajánlása pedig nem másnak, mint Igor Stravinsky nak szól.

Az első tétel elé illesztett mottó Charles Gounod Rómeó és Júlia című operájának librettójából származik, és azt üzeni, hogy „aki a helyén marad, és nem táncol, az valami szégyent rejteget”. A két zongora hangjai száguldó keringőként, elszabaduló táncként kezdenek kavarogni, a zenei ötletek néha játékosan, máskor inkább figyelmeztetőn, nyugtalanul feszülnek egymásnak.

A szólamok olykor mintha üldözőbe vennék egymást, máskor távol kerülnek egymástól, végül együtt zárják a tételt. „[...] Mert becsületre nem méltó az, akinek rossz a szándéka a francia honnal szemben.” Egy Villon-balladából származik a második tétel mottója, amely nyílt üzenetként is olvasható. Súlyos akkordok, üresen lüktető csendek, harangjátékot és távoli dobverést idéző hangok is felfedezhetők a zenében, melynek egyik fontos alkotóeleme az „Ein feste Burg ist unser Gott” kezdetű lutheránus korál erőteljes hangon megszólaló idézete. A harmadik tétel mottóját Charles d’Orléans-tól kölcsönözte Debussy, és korábban már egy a cappella kórust is komponált ugyanerre a szövegre: „Yver, vous n’estes qu’un villain” („Tél, te csak egy gazember vagy”). Fantáziadús scherzót hallunk, amely épp olyan gazdagon él a két hangszer együttjátéka adta lehetőségekkel, mint a teljes darab. Prunyi Ilona és zenésztársai kamaraestjét Felix Mendelssohn (1809–1847) d-moll zongoratriója zárja, amely születése óta kitartóan őrzi népszerűségét. Megnyerő témáival, frissességével, élénk dallamaival a zeneszerző mintha minden különösebb erőfeszítés nélkül teremtené meg a darab tökéletes egységét. Mendelssohn 1839. szeptember 23-án fejezte be a triót, amely a következő évben hangzott el először nyilvánosan – a lipcsei ősbemutatón Mendelssohn zongorázott, Ferdinand David hegedült és Franz Karl Wittmann csellózott. Néhány évvel később a londoni premieren is Mendelssohn ült a zongoránál, személyes jelenlétével is nagyban hozzájárulva a trió korai sikereihez. Hasonlóan a sikert és a keresletet mutatja, hogy egy angol kiadó kérésére a zeneszerző a hegedűszólamot fuvolára is átdolgozta, biztosítva, hogy még több zenerajongó előadhassa a darabot. Schumann már a d-moll trió keletkezésekor úgy nyilatkozott, hogy a kor mesteri darabjáról van szó, amelynek ott a helye Beethoven és Schubert triói mellett, és amely minden bizonnyal hatással lesz a következő generációkra. Schumann elragadtatását és elismerésének komolyságát jelzi, hogy saját első – ugyancsak d-moll – zongoratriójában ott érezhetjük Mendelssohn hatását. „A 19. század Mozartja, a legragyogóbb zenész, aki a legvilágosabban látja át a kor ellentmondá sait, és elsőként békíti ki őket.” Ugyancsak Schumann volt az, aki így jellemezte Mendelssohnt. Ellentmondások és kibékítésük a d-moll trióban is megnyilvánulnak, rögtön az első tételben, melynek hangja úgy idézi meg a viharos, vadul örvénylő romantikus fantáziavilágot, hogy közben tele van eleganciával, kifinomultsággal. Szabadság biztonságot adó korlátok között. A második tétel valódi „dal szöveg nélkül”, melyben a zongora kezd énekelni, azonnal egyen súlyt teremtve dallam és kíséret között. Nemsokára énekel a hegedű is, melyet a cselló ellenpontja kísér, maga is egyre éneklőbbé válva. Mendelssohn tündérzenéje elevenedik meg a Scherzóban, melynek líraibb pillanatai az első tételre is emlékeztetnek. A három hangszer bravúros együttjátéka élteti a finálét, melynek témáját a zeneszerző a legkülönbözőbb alakjaiban, hangulataiban tárja elénk. A tétel végéhez közeledve mintha elsötétülne az ég, drámaian szól a téma, majd a csellón újjászületik, megnyitva az utat a fénnyel és reménnyel teli lezárás felé.

Írta: Belinszky Anna

A Liszt-díjas Farkas Gábor a romantikus repertoár világszerte elismert előadója, több nemzetközi zongoraverseny győztese, a legjelentősebb zenei fesztiválok és koncerttermek állandó meghívottja. Több szólólemeze látott napvilágot a Warner Music Hungary, a Hungaroton, a Toccata Classics London, valamint a Steinway & Sons Records gondozásában. 2017 óta a „Steinway Artist” cím birtokosa, valamint a Tokyo College of Music profesz szora. Két éve újra szoros szálak fűzik egykori alma materéhez: a Zeneakadémia Billentyűs és Akkordikus Hangszerek Tanszéké nek, valamint a Doktori Iskola Billentyűs és Akkordikus Alprogramjának vezetője. 2022 óta az általa életre hívott Távol-Keleti Komolyzenei Fesztivál művészeti vezetője.

Kelemen Barnabás hegedűművész briliáns technikájával és vibráló, szenvedélyes játékával hódította meg a világ legnevesebb koncerttermeit. Sokoldalú és nyitott egyéniségként kiváló szólista és kamarazenész, néhány éve pedig karmesterként is tevékenykedik. Kokas Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztivál nak, mindemellett a kölni egyetem professzora, a Zeneakadémia docense. Munkáját számos rangos elismeréssel, többek között Kossuth-díjjal jutalmazták. Kelemen Barnabás jelenleg az 1742-es „Ex-Kovács Dénes” Guarneri del Gesú mesterhegedűn játszik, melyet a magyar államtól kapott használatra.

A Liszt-díjas Fenyő László a 2004-es kronbergi Nemzetközi Pablo Casals Versenyen elért győzelmével, valamint a Frankfurti Rádió Szimfonikus Zenekarának szólócsellistájaként hívta fel magára a nemzetközi zenei élet figyelmét. Lélegzetelállító tech nikájának és erőteljes, érzelmekben gazdag kifejezőkészségének köszönhetően a világ legmeghatározóbb koncerttermeinek állandó vendége – rangos zenekarok szólistájaként és kamarazenészként egyaránt. 2009 óta a Frankfurti Zene- és Képzőművészeti Főiskola docense volt, 2012 óta a karlsruhei Zeneművészeti Egyetem professzora. Fenyő László csellója egy 1695-ben készült Matteo Goffriller mesterhangszer.

Fotó © Emmer László

Fotó © Marco Borggreve

Fotó © Kohán István

SUMMARY

“Ilona Prunyi is one of the most outstanding representatives of the Hungarian musical world, an artist who sets the bar of true musicianship higher and higher and then meets her own standard. A pianist with quite extraordinary virtuosic talents, she can bring nothing but joy to audiences she plays for anywhere in the world.” These words from 1994 are how Annie Fischer described Prunyi, who this time around will delight her audience with a special chamber concert of music by Rachmaninoff, Schumann, Debussy and Mendelssohn. Joining her on the stage as her chamber partners in a programme that includes both piano trios and works for two pianos are three world-class artists: Gábor Farkas, László Fenyő and Barnabás Kelemen. From its very first notes, Sergei Rachmaninoff’s Trio élégiaque (his Trio No. 1 in G minor) bursts open the door to the composer’s magical musical world. Rachmaninoff’s admiration and respect for Tchaikovsky had a great influence on his output from a very young age, and this influence is particularly evident in this work. It was a curious instrument, the pedal-piano, that inspired Robert Schumann’s canonic etudes, which we know today in a two-piano version arranged by Debussy. In the spring of 1845, Robert and Clara Schumann acquired a pedal-piano, which they greatly enjoyed using to study counterpoint together. The series of compositions catalogued as Op. 56 preserve the memory of these exercises, of playing in tandem. Claude Debussy will also be represented at the concert with his own work for two pianos: the iconic late piece En blanc et noir – whose title alone already presents us with a puzzle from the composer. The obvious answer is that we associate the colours black and white with the keys of the piano, and Debussy himself confirmed this link, saying, “The pieces gain their colour and atmosphere purely from the sound of the piano.” This chamber recital by Prunyi and her fellow musicians ends with Felix Mendelssohn’s unflaggingly popular Piano Trio in D minor. With his captivating themes, freshness and lively melodies, the composer seems to create perfect unity for the piece without any particular effort. A few years ago, Prunyi said, “What helps me through every difficulty is being full of plans, aspirations and – most of all – energy. As long as I live, I shall continue to play the piano!” We can be sure that this concert will also be full of these energies.

ELŐZETES AJÁ

2022. november 20.

2022. november 17.

HELSINKI BAROKK ZENEKAR SCHUBERT: ALFONSO ÉS ESTRELLA –FÉLIG SZCENÍROZOTT ELŐADÁS

Szereplők: Patrick Grahl – Alfonso, Lydia Teuscher – Estrella, Krešimir Stražanac – Froila, Johannes Weisser – Mauregato, Arttu Kataja – Adolfo

Közreműködik: Cantemus Vegyeskar (karigazgató: Szabó Soma), Helsinki Baroque Orchestra

Rendező: Vilppu Kiljunen

Vezényel: Aapo Häkkinen

FELFEDEZÉSEK – IFJÚ GÉNIUSZOK, KLASSZIKUS ZENEKAROK

Vezényel: Farkas Róbert

2022. november 21.

LITERÁRIUM EXTRA DARVASI LÁSZLÓ 60

Közreműködik: Bíró Kriszta, Harsányi Attila – színművész, Szilasi László – moderátor, Kultúrkör (Darvasi Áron, Király Tamás, Rudner Barnabás)

Vendégek: Parti Nagy Lajos, Závada Pál Rendező: Balog József

Temesvári Bence Fotó © Draskovics Ádám

Lydia Teuscher Fotó © Shirley Suarez

Darvasi László Fotó © Szilágyi Lenke

2022. november 27.

AZ ÉSZT FILHARMÓNIA KAMARAKÓRUSÁNAK ADVENTI KONCERTJE

Közreműködik: Kadri Toomoja – orgona Vezényel: Tõnu Kaljuste

Tõnu Kaljuste

2022. december 7.

NINA STEMME ÁRIAESTJE

Közreműködik: a Magyar Állami Operaház Zenekara Vezényel: Markus Stenz

2022. december 12.

PHILIPPE HERREWEGHE ÉS A COLLEGIUM VOCALE GENT

Közreműködik: Eleanore Lyons – szoprán, Eva Zaïcik – mezzoszoprán, Ilker Arcayürek – tenor, Thomas E. Bauer – basszus, Orchestre des Champs-Élysées, Collegium Vocale Gent Vezényel: Philippe Herreweghe

Nina Stemme

Fotó © Neda Navaee

Eleanore

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1. Központi információ: Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

A címlapon: Prunyi lona © Valuska Gábor

A szerkesztés lezárult: 2022. október 24. A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnerünk:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.