Müpa Műsorfüzet: Prokofjev-maraton (2023. február 4.)

Prokofjev-maraton

2023. február 4.

Prokofjev-maraton

Prokofjev-maraton - maraton

Prokofjev-maraton

Prokofjev-maraton mupa.hu

Prokofjev-maraton

4 February 2023

Béla Bartók National Concert Hall, Festival Theatre, Glass Hall, Auditorium

PROKOFIEV MARATHON

A joint production by the Budapest Festival Orchestra and Müpa Budapest

Artistic directors: Iván Fischer and Csaba Káel

CONCERTS

10.30 am Budapest Strings

11.30 am Piano recital by János Palojtay

12.30 pm MÁV Symphony Orchestra

1.30 pm Chamber concert by Ildikó Szabó, István Lajkó, Gabriella Pivon and Emese Mali

3 pm Győr Philharmonic Orchestra

4 pm Chamber concert by Júlia Pusker and musicians of the Budapest Festival Orchestra

5 pm Budafok Dohnanyi Orchestra

6 pm Chamber concert by Dávid Báll and musicians of the Budapest Festival Orchestra

7 pm Pannon Philharmonic Orchestra

8 pm Song recital by Evelina Dobračeva and Nikolay Borchev

9 pm Budapest Festival Orchestra

The English summary is on page 35.

2

CHAMBER CONCERTS IN THE GLASS HALL 32 CONCERT FILM SCREENINGS 33 FILM CLUB 34 EXHIBITION 34

2023. február 4.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, Fesztivál Színház, Üvegterem, Előadóterem

PROKOFJEV-MARATON

A Budapesti Fesztiválzenekar és a Müpa közös rendezvénye

Művészeti vezető: Fischer Iván és Káel Csaba

KONCERTEK

10.30 Budapesti Vonósok

11.30 Palojtay János zongorakoncertje

12.30 MÁV Szimfonikus Zenekar

13.30 Szabó Ildikó, Lajkó István, Pivon Gabriella és Mali Emese kamarakoncertje

15.00 Győri Filharmonikus Zenekar

16.00 Pusker Júlia és a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusainak kamarakoncertje

17.00 Budafoki Dohnányi Zenekar

18.00 Báll Dávid és a Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusainak kamarakoncertje

19.00 Pannon Filharmonikusok

20.00 Evelina Dobračeva és Nyikolaj Borcsev dalestje

21.00 Budapesti Fesztiválzenekar

3

KAMARAKONCERTEK AZ ÜVEGTEREMBEN 32 KONCERTFILMVETÍTÉSEK 33 FILMKLUB 34 KIÁLLÍTÁS 34

Utólag könnyű okosnak lenni. Nem tudjuk, Szergej Prokofjev mit tudott és mit nem a sztálini rezsimről, amikor 1936 májusában, mintegy húsz külföldön töltött év után viszszatért a Szovjetunióba. Úgy tűnik, egyetlen szempont vezérelte: a siker. Miután az 1917-es bolsevik forradalom után elhagyta Oroszországot, először az Egyesült Államokban, majd 1922-ben Párizsban telepedett le. Sikerekben és kudarcokban gazdag életének négy szakasza egy fordulatokban gazdag regény négy fejezete. A végkifejlet miatt e regény címe mégis az lehetne: Egy csodálatos elme tragédiája. Míg Nyugaton és a tengerentúlon váltakozó sikerrel játszották műveit (a másik két orosz emigráns, Rachmaninov és Stravinsky mellett nem volt könnyű érvényesülnie), a Szovjetunióban szerették, ünnepelték és tárt karokkal várták. Aztán szép lassan őt is felemésztette a rendszer, egészsége romlani kezdett, és hetven éve, 1953. március 5-én elhunyt. Míg a pártközpontban azon vitatkoztak, hogy „az egyik legnagyobb”, „kiemelkedő” vagy csak „kiváló” szovjet zeneszerzőnek nevezzék-e a kiadandó közleményben, Sztálin is meghalt, még ugyanazon a napon, Prokofjev halála így szinte észrevétlen maradt.

A hivatalos szovjet zenei folyóirat, a Szovjetszkaja Muzika 1953. áprilisi számának első 115 oldalát a diktátor emlékének szentelték, Prokofjevnek a 116. oldal jutott, ahol ezekkel a szavakkal emlékeztek meg róla: „Alkotóútja nehéz és ellentmondásos volt. A modernizmus félrevezető csodálata hosszú időre eltérítette a tehetséges zeneszerzőt a realista művészet éltető feladataitól. (…) Több mint húsz éve tevékenykedett a szovjet zene területén, a Párt bölcs útmutatásai segítették őt abban, hogy felülkerekedjék hibáin, tévedésein, hogy rátaláljon a mindennapi élet témáihoz illő zenei kifejezésmódra. (…) Hatalmas életművet hagyott hátra: hét kantátát és oratóriumot, hét balettet, nyolc operát, hét szimfóniát, versenyműveket, szonátákat, kamarazenei műveket, dalokat, színházi és filmzenéket.”

4

Érzékeny kérdés: elítéljük-e, ignoráljuk-e Prokofjev azon műveit, amelyek nyilvánvalóan a gyilkos sztálini rendszer kiszolgálására íródtak? A nekrológ által említett, a szovjet diktátor hatvanadik születésnapjára készült köszöntő, a Zdrávica (op. 85, 1938) zenei szempontból zseniális alkotás, szövege és üzenete alapján azonban olcsó propagandazene is lehetne: „A fű soha nem volt ilyen zöld, életünk sosem volt ennyire boldog, rozs sosem termett ilyen bőven. A nap is másképp süt a földre, mintha csak Sztálint látogatta volna meg a Kremlben” – énekli a kórus. Az 1917-es októberi forradalom huszadik évfordulójára, Marx, Lenin és Sztálin szövegeire írt nagyszabású kantáta (op. 74) mind a tíz tétele felvillanyozó muzsika, fantasztikus színekkel. Elementáris erejű A győzelem vagy A forradalom című tétel, és utóbbi nem azért, mert a Lenint megtestesítő szólistának megafonba kell beszélnie, vagy mert harmonika, szirénák, sőt töltény nélküli Maxim-géppuska is szerepel benne.

Bár Prokofjev 1936-ban tért vissza a Szovjetunióba, a nekrológ helyesen fogalmaz: több mint húsz éven át tevékenykedett a szovjet zene terén. Már az 1930-as évek elején egyre szorosabbra fűzte a szálakat hazájával, 1932-ben felvette a szovjet állampolgárságot, noha párizsi lakását még négy éven át fenntartotta. Hazaköltözése után családja – orosz, lengyel, francia és katalán gyökerekkel rendelkező, oroszul kiválóan beszélő felesége, Carolina Codina és két tinédzserkorú fiuk – számos kiváltságot élvezhetett: négyszobás, elegánsan berendezett lakást utaltak ki számukra Moszkva belvárosában, egy impozáns háztömbben, a bútorokat Párizsból, az új Förster zongorát Csehszlovákiából hozatták. Közvetlenül hazatérése után komponált művei közé tartozik egyik legismertebb alkotása, a Péter és a farkas (op. 67), amely az akkor újjáalakult Központi Gyermekszínház igazgatója, Natalia Szac felkérésére készült. A „gyermekeknek szóló szimfonikus tündérmesében” Péter, az úttörő és barátai – a kacsa, a kismadár és a macska – túljárnak a gonosz farkas eszén. Az egyes szereplőket, karakterüknek megfelelően, a zenekar különböző hangszerei jelenítik meg egy-egy jellegzetes témával, így a gyerekek játékos formában ismerhetik meg a zenekari instrumentumokat, azok színeit. Amikor Prokofjev 1938 elején az Egyesült Államokba utazott – mert ő ezt is megtehette –, a művet ő maga vezényelte a Bostoni Szimfonikusok koncertjén. (A gyermekszínház igazgatónője ekkor már ötéves büntetését töltötte Szibériában, miután szeretőjét, egy katonai csúcsvezetőt kivégezték, férjét pedig a következő évben gyilkolták meg.) A zeneszerző Los Angelesben találkozott „Miki egér apukájával” (ahogy fiainak írt levelében fogalmaz), ekkor Walt Disney a Fantasia című rajzfilmegyvelegébe is betervezte a Péter és a farkast, de végül csak a háború után vitte filmre.

Az Orosz Birodalom ukrán nemzetiségű területén 1891-ben született Prokofjev csodagyerekként indult, majd fenegyerekként folytatta pályáját, később, az 1920-as években az avantgárd zene egyik jelentős képviselőjeként ismerte meg a világ. Az 1930-as években, a hazaköltözés gondolatának érlelődésével párhuzamosan azonban stílusa konzervatívabbá vált, nyelvezete leegyszerűsödött – hogy ez zeneszerzői fejlődésének szükségszerű következménye volt-e, vagy a bolsevik kultúrpolitika elvárásainak való megfelelési vágyé, esetleg mindkettőé, nem

5

tudjuk. Az biztos, hogy túl önfejű és szuverén egyéniség volt ahhoz, hogy szolgaian alkalmazkodjon, és kristálytiszta logikájával ne mindig a kompozíció törvényszerűségeit tartsa a legfontosabbnak, így még a legsötétebb sztálini időkben írt zenéiben is találunk rendkívül merész részeket. Az Izvesztyija című napilap egyik 1934-es számában az ő nevével megjelent, A modern zene útja című cikkben ez olvasható: „Annak a zeneszerzőnek, aki komoly, jelentős zenére törekszik, azt sem szabad elfelednie, hogy a Szovjetunióban a zene azokhoz a milliókhoz szól, akiknek azelőtt kevés, vagy egyáltalán semminemű kapcsolatuk sem volt a zenével. Ezt az új tömeghallgatóságot a modern zeneszerzőnek mindenáron meg kell nyernie. Azt hiszem, azt a fajta muzsikát, amelyre szükség van, »könnyű-komoly« vagy »komoly-könnyű« zenének lehetne nevezni. Meglehetősen nehéz az ilyen zene megfelelő nyelvét kialakítani. Elsősorban dallamosnak, a dallamnak pedig tisztának és egyszerűnek kellene lennie, anélkül azonban, hogy folyton ismétlődjék vagy közönségessé váljék. (…) A zenei technikára és nyelvezetre ugyanez áll: világosnak és egyszerűnek, de nem agyoncsépeltnek kell lennie. Nem a régi egyszerűségre van szükség, hanem valami újfajta egyszerűségre.” (Önéletrajz és írások, Oltványi Imre fordítása)

Ennek az új egyszerűségnek kiemelkedő példája a Rómeó és Júlia, Prokofjev első egész estés balettje, amely a nagy orosz klasszikus balettek nyomán készült. Szergej Radlov, a leningrádi Állami Akadémiai Opera- és Balettszínház rendezője kérte fel a zeneszerzőt 1934-ben, a színházat azonban hamarosan átkeresztelték (az 1860-as alapításkor, illetve ma újra Mariinszkij Színházként ismert intézmény ekkor kapta a Kirov nevet), Radlovot pedig kirúgták.

A moszkvai Bolsoj Színház érdeklődött a darab iránt, ám végül szintén visszalépett, így amikor Prokofjev elkészült a zenével, nem várt tovább, hanem több, koncerttermi előadásra szánt válogatást, szvitet állított össze belőle – az elsőt 1936 novemberében mutatták be. Prokofjev munkamódszerére jellemző, hogy egy-egy zenekari kompozícióját zongorás változatban is elkészítette, olyan mesteri módon, hogy gyakran nem lehet megállapítani, melyik volt az eredeti. A Rómeó és Júlia első szvitjének tételeiből is összeállított egy színes zongorasorozatot, de az op. 52-es Hat zongoradarab szintén különböző zenekari, színpadi és kamarazenei műveinek zongorás változata. Ugyanez fordítva is működött: a Tíz zongoradarab (op. 12) egyik bravúros tételét Prokofjev négy (!) fagottra írta át Humoresque scherzo címmel (op. 12bis). Talán különös lehet, hogy Prokofjev következő egész estés balettje, a Hamupipőke a második világháború poklában keletkezett 1940 és 1944 között. A zeneszerző nagyszabású, több mint hetvenszereplős, a maga teljességében csak halála után bemutatott operája, a Háború és béke komponálását szakította félbe ennek a történetnek a kedvéért, amely – mint írta – rengeteg zenei karakter és hangulat felvonultatására és színes szerepábrázolásra adott alkalmat. „Itt van a jóságos tündéranyókát körüllengő varázslatos légkör, a tizenkét fantasztikus törpe, akik az éjféli óraütéskor kikukkantanak az óraházból, és figyelmeztetik Hamupipőkét arra, hogy már haza kell mennie; a színtér gyors változásai, amikor a királyfi a világ minden táján keresi Hamupipőkét; a természet költészete, melyet négy tündér személyesít meg: a négy évszak

6

szimbóluma. (…) A különböző jellemeket, az édesen méla Hamupipőkét, bátortalan édesapját, mogorva mostohaanyját, önző nővéreit, a szenvedélyes fiatal királyfit olyanképpen igyekeztem zeneileg ábrázolni, hogy a nézők önkéntelenül is osztozzanak örömükben, bánatukban.”

A szerző ebből a balettből is három különböző zenekari szvitet állított össze. Ezúttal az elsőből és a harmadikból hallhatunk részleteket, többek között az első szvitet záró, Éjfél című tételt, mely a zenei ábrázolás mesterfoka: Prokofjev zenekari hangszereken keverte ki és helyezte egymásra a kísérteties óraketyegés hangzását és a varázslat végét jelző tizenkét ütést. A kevésbé művelt közönséghez egy új művészeti ág, a hangosfilm jelentette a csatornát, amelyen keresztül az ideológiai tanokat látványos és közérthető formában, akár az érzelmeket is felkorbácsolva lehetett eljuttatni. A szintén az 1930-as években „megtért” rendezőzseni, Szergej Eisenstein még egy utolsó lehetőséget kapott, hogy miután kegyvesztett lett, kifejezze a rendszer iránti hűségét: vállalta a német inváziót visszaverő 13. századi rusz fejedelemről, Alekszandr Nyevszkijről szóló film megrendezését (melyet Magyarországon A jégmezők lovagja címmel mutattak be). A témát a hitleri Németország fenyegetően növekvő ereje tette aktuálissá, ezért a filmet a Szovjetunióban már 1938 decemberében elkezdték vetíteni. A két ország között 1939 augusztusában megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum nyomán a tekercseket gyorsan fiókba tették, két évvel később azonban a film újra időszerűvé vált: 1941 júniusában Németország megtámadta a Szovjetuniót, és kezdetét vette a „nagy honvédő háború”. A film csúcspontja a Csúd-tavon lezajlott ütközet, a filmzenéből összeállított kantáta Csata a jégen című tétele, amelyben szinte tapintható a feszültség a két ellenséges tábor között, a különleges hangszíneket hallva pedig a hideg futkos a hallgató hátán. Eisenstein és Prokofjev következő munkája különösen érzékeny témát érintett, a felkérés egyenesen Sztálintól érkezett. A Rettegett Iván néven ismert IV. Iván orosz cár alakját a nemzet felemelkedéséért küzdő hősként kellett vászonra vinniük, és nem lehetett nem észrevenni, hogy a generalisszimusz – élet-halál ura – saját magát azonosítja a 16. századi uralkodóval. A filmhez Prokofjev összesen mintegy százpercnyi zenét komponált, többnyire rövid szakaszokból, valószínűleg ezért nem készített belőle koncerttermi változatot. (A filmet háromrészesre tervezték: az elsőért a rendező még Sztálin-díjat kapott, a másodikat azonban „történelmietlen” jellege miatt betiltották, Eisenstein pedig nem sokkal később szívinfarktust kapott és meghalt.) A zeneszerző több ezer kilométert utazott, hogy a front elől Kazahsztánba evakuált filmesekhez csatlakozzon, visszafelé pedig megállt az akkor Molotov marsall nevét viselő Permben, hogy a Hamupipőke bemutatójáról tárgyaljon a Kirov Színház ideiglenesen odaköltöztetett társulatával. Itt fejezte be Fuvola-zongora szonátáját (op. 94), amely könnyed dallamosságával, lírájával, humorával akár az érett Prokofjev önarcképe is lehetne. A négytételes műből 1944-ben hegedűs változatot készített barátja és sakkpartnere, David Ojsztrah számára: ez lett a II. hegedű-zongora szonáta. (Prokofjev mesterszinten sakkozott, még végzős konzervatóriumi hallgatóként legyőzte a későbbi világbajnok José Capablancát.) Furcsán hangzik, de a háború évei Prokofjev életének legtermékenyebb időszakát jelentették,

7

teljes intenzitással, a tőle megszokott szorgalommal és önfegyelemmel komponált. Új életet is kezdett: elhagyta feleségét, és összeköltözött a nála huszonnégy évvel fiatalabb Mira Mendelszonnal, aki sejthetően 1939-től volt lelki társa, továbbá segítője olyan operák szövegkönyvének megírásában, mint az Eljegyzés a kolostorban, az Egy igaz ember története, a Háború és béke, valamint ő működött közre Prokofjev utolsó egész estés balettje, A kővirág meséje forgatókönyvének elkészítésében is.

A zeneszerző 1944 nyarán írta meg az V. szimfóniát (op. 100), amelyről – bár ezt is érdemes szkeptikusan olvasni – ezt nyilatkozta: „A szabad és boldog embernek, mérhetetlen erejének, tiszta és nemes szellemének himnuszát akartam megírni.” Ez a kompozíció is az „új egyszerűség” stílusjegyeit hordozza magán, ami azonban nemcsak könnyen azonosítható karaktereket, énekelhetően sima témákat, hanem világos, a bécsi klasszikához visszanyúló letisztult formálást és kiegyensúlyozottságot is jelent. Prokofjev nem ránk zúdítja, hanem mesteri módon adagolja az ingereket, a zenei anyag szinte észrevétlenül válik egyre bonyolultabbá és izgalmasabbá, miközben megőrzi természetes áradását, spontaneitását. A szimfónia fináléjában nemes elegancia, tenyeres-talpas bumfordiság, izgágaság és gúny hangja váltakozik parádés egymásutánban, zsigeri élményt jelentő fokozással ragadva magával a hallgatót. „Biztos vagyok abban, hogy a közönség örül majd, ha ilyen boldog és egyszerű, konfliktusmentes zenét hallhat” – írta Prokofjev naplójában, mi pedig egyetérthetünk: ez a szimfónia nyolc évtized elmúltával is az önfeledt boldogság érzését hívja elő belőlünk.

Az életművet végigkíséri a hét szimfónia, az éppen aktuális gazdasági helyzetre tekintet nélkül írt költséges műfajok, operák és balettek, valamint a kilenc zongoraszonáta. Még 1939-ben, egy időben kezdett dolgozni a VI. és VII. szonátán (op. 82 és 83), valamint a nyol cadikon (op. 84), kétéves különbséggel fejezve be őket 1940 és 1944 között. A „háborús szonáták” nem egyszerű zenék, az „új egyszerűség” igen magas bonyolultsági fokát képviselik, immár a zenekari színek tarkasága nélkül: az alapanyagok – témák, motívumok, harmóniák –végtelenül egyszerűek, ezekből azonban mívesen megmunkált, művészien kifinomult és szövevényes, már-már absztrakt kompozíciók jönnek létre. Igazi gyöngyszem a VII. szonáta lassú tétele, amelyben egy banálisan romantikus dallamból nem várt mélységekbe húz a prokofjevi örvény. A II. vonósnégyest (op. 92) a Kaukázusban komponálta 1941-ben, az ott élő kabard, balkár és más népek – a magyar népzenétől nem is olyan távoli – zenéjének felhasználásával. (A háború elől Prokofjevéket először Nalcsikba, majd a grúz fővárosba, Tbiliszibe evakuálták, Moszkvától kétezer kilométerre.) A kisszámú hangszer ellenére ez is rendkívül színes kompozíció, tele hangszerelési ötlettel és a Prokofjevre jellemző fanyar humorral, szellemességgel. A háború személyesen Prokofjevnek is a győzelmet jelentette: a Szovjetunió egyik vezető zeneszerzőjévé vált. 1946-ban három művéért is Sztálin-díjat kapott, „a moszkvai zenei élet elképzelhetetlen volt az ő darabjai nélkül”, emlékezett Szvjatoszlav Richter. Jövedelmeiből hétvégi házat vett a Moszkvától negyven kilométerre fekvő Nyikolina Gorában, gyönyörű kilátással a Moszkva folyóra. (Itt készült az az interneten is fellelhető filmrészlet, amelyen

8

zongorázik és beszél is.) Aztán jött 1948, és nagyot fordult vele a világ. Alig egy hónappal azután, hogy január 13-án feleségül vette Mirát, megjelent egy zsdanovi párthatározat, amelyben másokkal együtt őt is azzal vádolták: zenéjében „szembeszöknek a formalisztikus elfajulások, antidemokratikus tendenciák, amelyek idegenek a szovjet nép művészi ízlése számára”.

A határozat kiadása után tíz nappal Prokofjev volt feleségét kémkedés vádjával letartóztatták, és húsz év szibériai kényszermunkára ítélték. (Sejthető, milyen bűntudat gyötörte a zeneszerzőt, hiszen Lina egykor az ő társaként érkezett a Szovjetunióba, elszakadva rokonaitól, barátaitól. Prokofjev már nem érhette meg, hogy nyolc év után szabadult; 1974-ben sikerült Londonba költöznie kisebbik fiukhoz, ott hunyt el 1989-ben, kilencvenegy évesen. Halála után öt évvel létrehozták a Prokofjev Archívumot [www.sprkfv.net], amely több ezer dokumentumot őriz, és amelynek köszönhetően a kétezres évek elején angol fordításban is hozzáférhetővé vált 1600 oldalnyi, 1907 és 1933 között mássalhangzós gyorsírással vezetett napló. Kisebbik fia 1998-ban, az idősebbik 2010-ben hunyt el. Egyik unokája, Sergei O. Prokofieff antropozófus volt, akinek munkái magyarul is olvashatók, egy másik pedig, a zeneszerző, DJ és producer Gabriel Prokofiev lemezkiadót és alternatív zenei klubot vezet Londonban.)

A zongorista Szvjatoszlav Richter mellett volt egy másik ifjú titán is, aki kiállt a zeneszerző mellett, sőt, új művek írására is inspirálta: Msztyiszlav Rosztropovics. Az akkor húszas évei elején járó gordonkaművész számára írta utolsó befejezett műveinek egyikét, a nagyszabású Sinfonia concertantét (op. 125), továbbá a C-dúr cselló-zongora szonátát (op. 119), amelyet Richterrel mutatott be 1950. március 1-jén, valamint az egytételes töredékben fennmaradt cisz-moll szólószonátát (op. 134), amelyet egy Rosztropovicstól hallott Bach-tétel ihletett. Ezeket a kései gordonkaműveket egy ifjúkori ellensúlyozza: a szintén rendkívül termékeny 1910-es évek első felében keletkezett Ballada (op. 15) a fiatal, mindössze huszonegy éves Prokofjev érettséget sugárzó, merész kompozíciója. Két szélsőség, a romantika elégikus világa és a 20. század érzelemmentes, kattogó-zakatoló gépzenéje találkozik benne, utóbbi Prokofjev későbbi műveiben is rendre megjelenik. Ehhez hasonlóan a II. szonáta (op. 14) nyitótétele még a Szkrjabin- és Rachmaninov-féle romantikus zongorazene vonásait viseli magán, motorikus, vad zárótétele viszont megint más világ. Ebben az időben keletkezett az alig ötperces, de annál izgalmasabb tételekből álló Négy zongoradarab (op. 3), továbbá a Szarkazmusok (op. 17) és a Tovatűnő látomások (op. 22) című zongorasorozat, az ördögi nehézségű, örökmozgó Toccata (op. 11), valamint fiatalkori mesterhármasának első darabja, az I. (Desz-dúr) zongoraverseny (op. 10). Ez a legrövidebb az öt közül, mindössze tizenöt perces, és szerzője Liszt zongoraversenyeihez hasonlóan különböző karakterű szakaszokat fűz benne egyetlen folyamatba. „Ujjai alatt a zongora nem énekel vagy vibrál, hanem az ütőhangszer ridegségével és precizitásával szól” – írta a kritika Prokofjev zongorajátékáról a bemutató után, húsz évvel később, budapesti vendégszerepléséről pedig így tudósított Jemnitz Sándor zenekritikus: „Ahogy megjelenik a hangversenydobogón, szinte láthatóan vetíti ki muzsikájának jellegét. Előre szegett fejjel rohan a zongora felé, valósággal nekimegy a hangszerének, mintha egyetlen

9

lökéssel föl akarná öklelni. (…) Zongorajátéka (…) csupa markolás, villámgyors és csodálatosan biztos nekikapás. (…) Darabjai a szüntelenül forrongó, kirobbanó, lüktető, háborgó vitalitás szülöttei.” Prokofjev alig fejezte be az elsőt, rögtön nekikezdett a II. zongoraversenynek (op. 16), ennek kézirata azonban az 1917-es zűrzavarban megsemmisült, így 1924-ben újraírta. Két fontos dalsorozatot is komponált ekkor: a több költő verseire írott, 1915-ös Öt költeményt (op. 23), valamint az egy évvel későbbi Ahmatova-dalokat (op. 27). Ezeket egészíti ki az 1936-os Három románc Puskin verseire (op. 73) és a Tizenkét orosz népdal (op. 104) 1944-ből. (A dalok és kórusművek között érdekes átmenetet képeznek tömegdalai, amelyekből összesen húszat írt három sorozatban, és amelyek szólista és kórus által egyaránt előadhatók.) A fiatalkori mesterhármas középső darabja, az I. („Klasszikus”) szimfónia (op. 25) egy játékos kedvű zeneszerzőzseni „Így írtok ti” típusú remekműve, amelyet konzervatóriumi tanárának Haydn és Mozart iránti rajongása ihletett. Az utolsó tételt egy vonással áthúzta, és újat komponált helyette, kizárólag dúr akkordokkal. A harmadik fiatalkori remekművet, a koncertrepertoáron ma is előkelő helyet elfoglaló, sok szép lírai szakasszal gyönyörködtető I. hegedűversenyt (op. 19) 1915-ben kezdte el, de csak nyolc évvel később mutatták be, már Párizsban. Ez is igazi közönségkedvenc, tele színnel, ötlettel és váratlan fordulatokkal. (Az 1935-ben komponált, kevésbé merész op. 63-as II. hegedűverseny nem lett ennyire sikeres. Mint Prokofjev mondta róla: „Az első tétel főtémáját Párizsban írtam, a másodikét Voronyezsben, a hangszerelést Bakuban fejeztem be, az ősbemutatót Madridban tartották.”) Az I. hegedűverseny Szigeti Józsefnek köszönheti népszerűségét, ő vitte hírét szerte a világban. Miután Budapesten is bemutatta, a szólistát a Pesti Hírlap kacifántosan fogalmazó kritikusa kötéltáncoshoz hasonlította, mondván, a mű „a legmodernebb hegedű-akrobatizmus minden boszorkányos mutatványára alkalmat ad”, miközben az előadó végiglépdel az „egészséges leleményü, ingerlő és üditő muzsika veszélytelen mélységek fölé feszített fonalán”. Mire Prokofjev befejezte a Régi füzetek alapján alcímű, öngyilkosságot elkövető barátja emlékének ajánlott, tőle szokatlanul sötét és komoly hangvételű IV. szonátát (op. 29), az élet száznyolcvan fokos fordulatot vett Oroszországban. Az 1917-es februári és októberi bolsevik forradalmak, a kirobbant polgárháború idején a komponista – sok más író, zenész, színész, táncos kollégájával együtt – úgy érezte, művészetére többé nincs kereslet. „Amerikába menni! Naná! – írta naplójában 1917 végén. – Itt csüggedtség, ott túlcsorduló élet. Itt öldöklés és barbár retorika, ott művelt világ – el hát New Yorkba, Chicagóba! Nincs idő habozni. Tavasszal indulok.” A következő év májusában felült a transzszibériai vasútra, és bő két hét alatt elvonatozott az ország keleti végébe, Vlagyivosztokba. Ott hajóra szállt, majd Japánon és Honolulun keresztül, mindössze ötven dollárral a zsebében megérkezett az „ígéret földjére”. A kezdeti nehézségek után némi sikert is elkönyvelhetett, de hamarosan kiderült: mégsem olyan rózsaszín ott minden. A Chicagói Opera felkérésére, egyéb pénzkereseti lehetőségekről lemondva belevetette magát A három narancs szerelmese című opera megírásába, a bemutatót azonban az igazgatókarmester halála miatt el kellett halasztani, kártérítést pedig nem kapott, s a ma már főleg

10

másfél perces Indulója révén ismert mű csak három évvel később került színre. Prokofjev Chicagóból Kaliforniába utazott, és mivel a világ minden táján éltek orosz emigráns művészek, itt is találkozott eggyel: megismerkedett Nyina Kosic énekesnővel, akinek öt szöveg nélküli dalt, úgynevezett vocalise-t komponált. A sorozatot öt évvel később, 1925-ben a New York-i Juilliard School of Music tanszékvezető hegedűprofesszora, Paul Kochanski javaslatára átírta, ekkor kapta a kompozíció az Öt melódia hegedűre és zongorára (op. 35bis) címet. A neves pedagógust még Szentpétervárról ismerte, mivel 1916-ban Kochanski vette át a stafétabotot a veszprémi születésű Auer Lipóttól az ottani konzervatóriumban. Szintén Amerikában, nem mindennapi hangszer-összeállításra született a Nyitány héber témákra (op. 34). A Szentpéterváron alakult, klarinét, vonósnégyes és zongora hatosából álló, Zimro elnevezésű formáció a turné után Palesztinában kívánt letelepedni, a muzsikusok végül mégis az Egyesült Államokban maradtak. Az alapító klarinétművész később a New York-i Filharmonikusoknál játszott, ő adta Prokofjevnek azt a zsidó dallamokat tartalmazó gyűjteményt, amelyekből a tizenöt évvel később kamarazenekarra is átírt, tízperces mű megszületett.

Három és fél év bizonytalanság után Prokofjev visszaköltözött Európába, és 1922 tavaszán a bajorországi Ettalban telepedett le, hogy itt fejezze be a középkori Németországban játszódó – végül csak halála után bemutatott – misztikus operáját, A tüzes angyalt. Egy évre rá Párizsba költözött, itt számíthatott a karmester, koncertrendező és kottakiadó Serge Koussevitzky támogatására, valamint itt működött a kortárs zeneművek létrejöttét szintén inspiráló Orosz Balett, egy másik emigráns Szergej, Gyagilev vezetésével. Mindkettejükkel dolgozott már korábban is, ha Gyagilevvel nem is mindig gyümölcsözően. Egy általa megrendelt, de visszadobott balettből mentette át a zenét a meghökkentően modern Szkíta-szvitbe (op. 20, 1915), első befejezett közös munkájuk, A bohóc (op. 21) pedig 1921-ben került színre. Az Orosz Balettnek készült az 1927-ben bemutatott Acéllépés (op. 41) is, melynek zenéje a Budapesti Hírlap Muzsika és mechanika című 1929-es cikke szerint „fogaskerekek, emelődaruk, transzmissziós szíjak, csigák, kalapácsok, a gyár nyüzsgő, kábító zihálása” (persze ennél jóval több).

A párizsi évek is egyre problematikusabbá váltak; „Nem vagyok már szenzáció” – írta Prokofjev egy levelében az általa „vas és acélnak” nevezett, bizsergetően modern, de értetlenül fogadott II. szimfónia kapcsán, amelynek szerkezetét Beethoven utolsó zongoraszonátájáról modellezte. Ezt a művet is Koussevitzky mutatta be, ahogyan az ókori akkád ráolvasásokra írt, döbbenetesen újszerű hétperces kantátáját is (Heten vannak, op. 30). Koussevitzky időközben megkapta a Bostoni Szimfonikus Zenekar zeneigazgatói posztját, Gyagilev pedig 1929-ben meghalt – utolsó produkciója éppen Prokofjev bibliai történetet feldolgozó balettje, a gyönyörű zárójelenettel megkoronázott Tékozló fiú (op. 46) volt. Ennek sikerén felbuzdulva a Párizsi Nemzeti Opera rendelt Prokofjevtől balettet, így született meg 1932-ben A Dnyeperen (op. 51), amelyet azonban hamar elfelejtettek. Az előző évben a neves félkarú zongorista, Paul Wittgenstein számára írt IV. zongoraversenynek (op. 53) még a felejtés sem adatott meg – be sem mutatták, csak három évvel a zeneszerző halála után. A párizsi színpad tehát bezárult

11

Prokofjev előtt, de ezzel szinte egy időben lehetőséget kapott arra, hogy filmzeneszerzőként is kipróbálja magát a Jurij Tinyanov Tetik hadnagy című könyvéből készült szovjet hangosfilmben. A történet szatíra a 18–19. század fordulóján uralkodó I. Pál orosz cár rendszeréről (vagy Sztálinéról?): egy fiktív katonáról szól, aki egy véletlen elírás révén kel életre – papíron. A zenéből született meg a Kizsé hadnagy című szvit (op. 60), az oroszból fonetikusan átvett magyar címnél azonban találóbb a könyvcím, hiszen a kalamajkát az okozza, hogy egy királyi írnok rosszul tagolja a „kinevez-tetik” igét.) Bár Prokofjev már 1927-ben hazalátogatott a Szovjetunióba, végre „saját” közönségének komponálhatott, így ez a megbízás is hozzájárult ahhoz, hogy még szorosabbra fűzze a köteléket elhagyott szülőhazájával, és ha gondolatban is, de megtegye az első lépést a tékozló fiú hazafelé vezető útján.

Írta: Várkonyi Tamás

12

BUDAPESTI VONÓSOK

Prokofjev: Péter és a farkas, op. 67

Moderátor: Lakatos György

A Budapesti Vonósok 1977-ben adták első koncertjüket. A Zeneakadémia hallgatóiból alakult társaság Botvay Károlyt kérte fel művészeti vezetőjének, koncertmestere 1986-tól huszonöt éven át Bánfalvi Béla volt, jelenleg Pilz János tölti be ezt a szerepet. Hangversenyeiken az állandó kamarazenekari repertoár mellett a barokk, klasszikus és romantikus zene fúvós hangszereket is foglalkoztató darabjai, szimfóniái is gyakran elhangzanak, de kortárs magyar zeneszerzők alkotásainak megszólaltatására is nagy hangsúlyt helyeznek. Fertőd-Eszterházán 1995 óta minden évben megrendezik a Nemzetközi Haydn Fesztivált – a rendezvénysorozatnak olyan neves hazai és külföldi művészek voltak közreműködői, mint David Grimal, Jandó Jenő, Lencsés Lajos, Kocsis Zoltán, Maurice Steger, Perényi Miklós, Reinhold Friedrich vagy Rost Andrea –, 2018-ban pedig megalapították második saját fesztiváljukat, az Óbudai Zenezug Fesztivált a zenekarnak otthont adó Óbudai Társaskörben.

Lakatos György Liszt- és Bartók–Pásztory-díjas fagottművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem fúvós tanszékének vezetője, egyetemi docense, szülővárosa, Kalocsa díszpolgára. Európa szinte minden országában koncertezett vagy tanított, de turnézott Amerikában, Kanadában, Japánban, Kínában és Izraelben is. Széles repertoárja a reneszánsztól a kortárs zenéig terjed, számos darabot írtak számára magyar és külföldi zeneszerzők, nevéhez közel nyolcvan ősbemutató fűződik. 1991-ben hívta életre az évente megrendezett, kalocsai Kék Madár Fesztivált, amelyen az ország vezető művészei honoráriumukról valamilyen jótékony cél érdekében lemondva lépnek fel. 2008 óta egymás után indított sorozatokat a Katona József Színházban, a Magyar Nemzeti Múzeumban, az Óbudai Társaskörben és a BMC-ben is.

13

Budapesti Vonósok

PALOJTAY JÁNOS ZONGORAKONCERTJE

Prokofjev:

IV. (c-moll) szonáta, op. 29 Négy zongoradarab, op. 3

II. (d-moll) szonáta, op. 14

Palojtay János a santanderi Paloma O’Shea Nemzetközi Zongoraversenyen elért harmadik helyezésével hívta fel magára a zenei élet figyelmét. Azóta szólistaként és kamarazenészként egyaránt bemutatkozott Európa és az Amerikai Egyesült Államok rangos koncerttermeiben, köztük a hamburgi Elbphilharmonie-ban, a brüsszeli Palais des Beaux Arts-ban és a párizsi Salle Cortot-ban, valamint a San Franciscó-i Herbst Theatre-ben és a New York-i Carnegie Hallban. Schiff András a 2017/18-as Building Bridges európai koncertsorozat egyik szólistájává választotta, Mitsuko Uchida meghívására pedig 2018 óta a Marlborói Zenei Fesztivál meghívottja. Zongorajátékát az ösztönszerűség, az analitikus gondolkodás és az érzékeny zeneiség teszi egyedivé.

14

Palojtay János Fotó © Nagy Attila, Müpa

MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR

Prokofjev: V. (B-dúr) szimfónia, op. 100

Vezényel: Farkas Róbert

Farkas Róbert budapesti zeneakadémiai tanulmányai után 2006-ban egy ösztöndíjnak köszönhetően a berlini Universität der Künste hallgatója lett, ahol 2012-ben szerzett karmesteri diplomát. Az egyetem utolsó évében 3. helyezést ért el a Lovro von Matačić Nemzetközi Karmesterversenyen. Tanulmányai végeztével a Staatsoper Unter der Linden, majd a Theater und Orchester Heidelberg korrepetitora és zenei asszisztense, később pedig karmestere lett, de 2013-tól Fischer Iván asszisztenseként is dolgozott a berlini Konzerthausorchesternél, illetve a Budapesti Fesztiválzenekarnál. Vezényelte a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, a Pannon Filharmonikusokat, az Óbudai Danubia Zenekart, illetve számos kortárs zenei produkcióban és ősbemutatón működött közre.

A 2020-ban fennállásának hetvenötödik évfordulóját ünneplő MÁV Szimfonikus Zenekar koncertjeit évente több mint ötvenezren látogatják, de a rendszeres rádió- és televízióközvetítések jóvoltából a hallgatók száma ennél sokkal nagyobb. Az együttes a fiatalság zenei nevelésében, valamint az ismeretterjesztés terén is évtizedek óta fontos szerepet tölt be. Európa szinte minden országában koncerteztek már, emellett jártak Brazíliában, Peruban, Chilében, Argentínában és Kolumbiában, valamint Libanonban, Japánban, Kínában, Hongkongban és Ománban is. Múltjuk kiemelkedő nemzetközi sikereként tartják számon a közreműködést „a három tenor” – Luciano Pavarotti, Plácido Domingo és José Carreras – koncertjein az 1990-es években, valamint hangversenyüket a pápa nyári rezidenciáján. A zenekar jelenlegi vezető karmestere Farkas Róbert, karmestere Kesselyák Gergely, tiszteletbeli vendégkarmestere Kobajasi Kenicsiró, állandó vendégkarmestere pedig Csaba Péter és Takács-Nagy Gábor.

15

Farkas Róbert Fotó © Gela Megrelidze

SZABÓ ILDIKÓ, LAJKÓ ISTVÁN, PIVON GABRIELLA

ÉS MALI EMESE KAMARAKONCERTJE

Prokofjev:

Ballada csellóra és zongorára, op. 15

cisz-moll szonáta szólócsellóra, op. 134

D-dúr szonáta fuvolára és zongorára, op. 94

Közreműködik: Szabó Ildikó – cselló, Pivon Gabriella – fuvola, Lajkó István, Mali Emese – zongora

16

Szabó Ildikó Fotó © Ajkai Dávid

Szabó Ildikó muzsikuscsaládban született, édesapja Szabó Péter, a Budapesti Fesztiválzenekar szólócsellistája. Négyévesen kezdett csellózni, tizenegy évesen nyert felvételt a Zeneakadémia különleges tehetségek számára fenntartott osztályába, tizennégy évesen jelent meg első szólólemeze Tündértánc címmel. Második lett a 2014-es budapesti Pablo Casals Gordonkaversenyen, azóta számtalan hazai és külföldi koncertfelkérésnek tett eleget. Fellépett Franciaországban, Olaszországban, Csehországban, a berlini Konzerthausban és a hamburgi Elbphilharmonie-ban, de meghívást kapott a Los Angeles-i Pjatigorszkij Fesztiválra is.

„Egy név, amelyet meg kell jegyeznünk” – hangzott el a Magyar Rádió Új Zenei Újság című műsorában pályája kezdetén, és Lajkó István azóta számtalan versenydíjjal – többek között a Carl Filtsch Nemzetközi Zongoraverseny 1. díjával, a Nemzetközi Liszt–Bartók Zongoraverseny 3. díjával, valamint a Prágában megrendezett Európai Uniós Zongoraverseny különdíjával – és emlékezetes koncerttel gondoskodott arról, hogy ez valóban így történjen. 2010-ben Junior Prima díjjal tüntették ki. Játszott a prágai Rudolfinumban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a velencei La Fenicében, a trieszti Teatro Verdiben, a moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban, de a Zeneakadémia és a Kölni Zeneművészeti Főiskola tanáraként mára maga is fiatal zongoraművészek pályájának indulását segíti.

Pivon Gabriella zenei tanulmányait Abonyban és Szegeden kezdte. 1986-ban első díjat kapott a győri országos fafúvósversenyen, így felvételt nyert a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre. 1988-tól a MÁV Szimfonikusok, 1990-től a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának első fuvolása volt, 1992 óta a Budapesti Fesztiválzenekar tagja.

Mali Emese 2003-ban diplomázott a Zeneakadémián, de a Mozarteum vendéghallgatója is volt, jelenleg a Zeneakadémia adjunktusa. Játszott a Tiszadobi Zongorafesztiválon, a soproni Nemzetközi Liszt Fesztiválon, a Miskolci Operafesztiválon, a pannonhalmi Arcus Temporum művészeti fesztiválon, a bécsi Bösendorfer-szalonban és a salzburgi Mirabell-kastély dísztermében. Szólistája volt a Győri Filharmonikusok, a Duna, illetve a MÁV Szimfonikusok hangversenyeinek. Rendszeresen dolgozik Keller Andrással és a Concerto Budapesttel, de gyakori közreműködője a BFZ kamarakoncertjeinek is.

17

Lajkó István

GYŐRI FILHARMONIKUS ZENEKAR

Prokofjev: Rómeó és Júlia – I. szvit, op. 64bis (részletek)

Prokofjev: Rómeó és Júlia – II. szvit, op. 64ter (részletek)

Vezényel: Berkes Kálmán

Berkes Kálmán a Zeneakadémián szerzett klarinétművészi diplomát, tanára Kovács Béla, Kurtág György, Mihály András, Simon Albert és Sándor Frigyes volt. Vezénylést Ferencsik

Jánostól és Giuseppe Patanètól tanult. 1992-től huszonöt éven át a tokiói Musashino Zeneakadémián tanított és az akadémia szimfonikus zenekarát vezényelte, 2009 óta a Győri Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője. Mesterkurzusokat tartott az Egyesült Államokban, Kanadában, Angliában, Hollandiában és Finnországban, és szerte a világon koncertezett olyan partnerekkel, mint Kocsis Zoltán, Ránki Dezső, Schiff András, Jandó Jenő, Perényi Miklós, Maurice André, James Galway, a Takács és a Keller Kvartett.

18

Berkes Kálmán Fotó © Kotschy Gábor, Müpa

A Győri Filharmonikus Zenekar városi zenekarként már 1894-ben működött, majd 1968-ban alakult át félhivatalos művészeti intézményből professzionális együttessé. A zenekarral a múltban és a jelenben felléptek és fellépnek a legkiválóbb hazai karmesterek és szólisták, a külföldiek közül pedig olyan muzsikusok fémjelzik a vendégművészek sorát, mint Jörg Demus, Cyprien Katsaris, Ida Haendel, Jevgenyij Nyesztyerenko, Carlo Zecchi, Arvīds és Mariss Jansons, Kobajasi Kenicsiró és Jurij Szimonov. 2009 tavaszán a legendás olasz filmzeneszerző-karmesterrel, Ennio Morriconéval dolgoztak együtt, de részt vettek a Plácido Domingo által létrehozott Operalia nemzetközi operaverseny magyarországi gáláján is. Regionális kulturális együttesként egyszerre töltik be a tradicionális nagyzenekar, a crossover filmzenekar, a szabadtéri vagy gálazenekar, a kisebb vagy nagyobb kamarazenekar és időnként a koncert-fúvószenekar szerepét is.

19

Győri Filharmonikus Zenekar Fotó © Mekli Zoltán

Pusker Júlia Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

PUSKER JÚLIA ÉS A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

MUZSIKUSAINAK KAMARAKONCERTJE

Prokofjev: Öt melódia hegedűre és zongorára, op. 35bis

Prokofjev: II. (F-dúr) vonósnégyes, op. 92

Közreműködik: Pusker Júlia – hegedű, Dani Imre – zongora, a Budapesti Fesztiválzenekar vonósnégyese: Iván Tímea, Molnár Noémi – hegedű, Juhász Barna – brácsa, Szabó Péter – cselló

Pusker Júlia zenei tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen kezdte, majd Angliába költözött, hogy Pauk Györgynél tanuljon a londoni Királyi Zeneakadémián, ahol 2016-ban kitüntetéssel szerezte meg mesterdiplomáját. Az Európai Hangversenytermek Szervezete (ECHO) beválasztotta a Müpában is minden évben látható Rising Stars (Feltörekvő csillagok) elnevezésű sorozatába, ennek köszönhetően a 2023/24-es évadban Európa legrangosabb koncerttermeiben adhat szólóesteket, a budapestin kívül olyan helyszíneken, mint a portói Casa da Música, az amszterdami Concertgebouw, a hamburgi Elbphilharmonie, a baden-badeni Festspielhaus, a dortmundi Konzerthaus, a stockholmi Konserthuset, a Kölni Filharmónia, a Sage Gateshead, a párizsi Champs-Élysées Színház vagy a bécsi Konzerthaus.

A Budapesti Fesztiválzenekar muzsikusai rengeteg lehetőséget kapnak arra, hogy a nagyzenekari játék mellett kamaramuzsikusként, sőt szólistaként is bemutatkozhassanak. Kakaókoncertek, közösségi koncertek, kortárs, barokk és klasszikus vasárnapi kamaraprogramok színesítik évadjukat. Ez a kamarazenei minőség hallható és szinte tapintható akkor is, amikor együtt, szimfonikus zenekarként muzsikálnak.

21

16.00 / Fesztivál Színház

BUDAFOKI DOHNÁNYI ZENEKAR

Prokofjev: I. (D-dúr) hegedűverseny, op. 19

Prokofjev: Kizsé hadnagy – szvit, op. 60

Közreműködik: Kelemen Barnabás – hegedű

Vezényel: Hollerung Gábor

A Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas Kelemen Barnabás sokoldalú és nyitott egyéniség: szólista, kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője és neves intézmények pedagógusa – a kölni egyetem professzora, a Zeneakadémia docense –, néhány éve pedig karmesterként is tevékenykedik. A világ legnevesebb koncerttermei, többek között a Carnegie Hall, a Concertgebouw, a Berlini Filharmónia rendszeres fellépője. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter és Fischer Iván, kamarapartnerei közt volt Ránki Dezső, Steven Isserlis, Perényi Miklós, Alina Ibragimova, Vilde Frang, José Gallardo vagy Andreas Ottensamer. 2010-től nyolc éven át vezette az általa alapított Kelemen Kvartettet, mely három év szünet után, 2021 májusában debütált újra Bartók hat vonósnégyesének előadásával. Kokas Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztiválnak, melyen olyan művészek lépnek fel rendszeresen, mint Vilde Frang, Maxim Rysanov, Shlomo Mintz vagy Joshua Bell.

22

Kelemen Barnabás

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, érdemes művész, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatója, a Budapesti Akadémiai Kórustársaság vezető karnagya, a Zempléni Fesztivál művészeti vezetője, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója és művészeti vezetője. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol Vásárhelyi Zoltán, Párkai István és Kórodi András voltak a tanárai, majd Eric Ericson (1975), Kurt Masur (1978) és Somogyi László (1981) mesterkurzusain képezte tovább magát.

1989 óta a Budafoki Dohnányi Zenekar vezető karmestere, 2001-től ügyvezető zeneigazgatója. Számos európai együttes mellett fellépett az Izraeli Filharmonikus Zenekar, a Brazil Szimfonikus Zenekar, a Sanghaji Szimfonikus Zenekar és a Tajvani Nemzeti Szimfonikus Zenekar vendégkarmestereként. Magyarországon és külföldön rendszeresen tart kurzust fiatal karvezetőknek és karmestereknek.

Budafoki Dohnányi Zenekar

Magyarország egyik legdinamikusabb és legsokoldalúbb szimfonikus zenekara. A fenntartó Budafok-Tétény Budapest XXII. Kerület Önkormányzata jóvoltából 1993 óta hivatásos együttes

Hollerung Gábor irányításával rövid idő alatt előkelő helyet vívott ki magának a magyar zenei életben, az elmúlt években az ország egyik vezető együttesévé vált. A zenekar olyan hazai és külföldi muzsikusokkal játszott együtt, mint Shlomo Mintz, Elena Bashkirova, Jaakko Ryhänen, Miklósa Erika, Rost Andrea, Rivka Golani, Yoav Talmi, Roberto Paternostro, Jörg-Peter Weigle, Michael Stern, Tatjana Vassilieva, Kocsis Zoltán, Jandó Jenő, Bogányi Gergely, Geiger György, Baráti Kristóf, Kokas Katalin vagy Kelemen Barnabás. 2018 januárjától Guido Mancusi – a Schönbrunn Orchestra művészeti vezetője – lett a zenekar első vendégkarmestere, rezidens zeneszerzője pedig Gyöngyösi Levente, generációjának egyik legkiemelkedőbb képviselője.

23

BÁLL DÁVID ÉS A BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

MUZSIKUSAINAK KAMARAKONCERTJE

Közreműködik: Eckhardt Violetta, Bujtor Balázs – hegedű, Sipos Gábor – brácsa, Sovány Rita – cselló, Ács Ákos – klarinét, Bogányi Bence, Tallián Dániel, Rapi Péter, Duffek Mihály – fagott, Báll Dávid – zongora

Prokofjev:

Nyitány héber témákra, op. 34

Humoresque scherzo, op. 12bis

Rómeó és Júlia: Tíz zongoradarab, op. 75 (részletek)

– No. 2: Jelenet: Ébred az utca

– No. 4: A fiatal Júlia

– No. 5: Álarcosok

– No. 6: Montague-k és Capuletek

– No. 8: Mercutio

– No. 10: Rómeó és Júlia elválás előtt

24

Báll Dávid

Fotó © Posztós János, Müpa

Báll Dávid 2006-ban diplomázott a Zeneakadémián, 2011-ben avatták doktorrá, 2013-ban pedig az egyetem tanárává nevezték ki. Közel harminc országban lépett fel, rendszeresen közreműködik a Budapesti Fesztiválzenekar produkcióiban, az együttessel játszott a Buenos Aires-i Teatro Colónban, a New York-i Lincoln Centerben, a Carnegie Hallban, a bécsi Musikvereinssaalban, az amszterdami Concertgebouw-ban, a párizsi Salle Pleyelben, a salzburgi Festspielhausban és a tokiói Kioi Hallban. Együtt zenélt többek között Heinz Holligerrel, Peskó Zoltánnal, Mihail Pletnyovval, Takács-Nagy Gáborral és Klaus Thunemann-nal. Kocsis Zoltán felkérésére többször játszott a Nemzeti Filharmonikus Zenekar szólistájaként is. Rendszeresen publikál, több írása megjelent a Parlando zenepedagógiai folyóiratban.

25

Pannon Filharmonikusok Fotó © Posztós János, Müpa

19.00 / Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

PANNON FILHARMONIKUSOK

Prokofjev: I. (Desz-dúr) zongoraverseny, op. 10

Prokofjev: I. (D-dúr, „Klasszikus”) szimfónia, op. 25

Közreműködik: Balog József – zongora

Vezényel: Vass András

Balog József érzékeny zeneiségével kivívta a kritikusok elismerését és a közönség szeretetét Amszterdamtól New Yorkig, Londontól Sanghajig. Sokat foglalkoztatott szólista és kamaramuzsikus, több mint ezer hangversenyt adott már a világ három kontinensének huszonöt országában. Repertoárjában központi helyet foglal el Beethoven, Chopin, Liszt, Bartók zenéje, de szívesen játszik kevésbé ismert remekműveket és jazz inspirálta klasszikus zenét is. Nevéhez megannyi kortárs zenei mű bemutatása fűződik, játékát eddig kilenc CD-felvétel őrzi, és rendszeresen tart mesterkurzusokat a világ nagynevű intézményeiben. Munkásságát 2018-ban Liszt-díjjal jutalmazták.

Vass András Marosvásárhelyen folytatott karmesteri tanulmányait 2004-ben kitüntetéses mesterdiplomával zárta. Rendszeresen volt Fischer Iván asszisztense a Budapesti Fesztiválzenekarnál, 2009 őszétől a Pannon Filharmonikusok állandó karmestere. Dolgozott – többek közt – a Marosvásárhelyi Filharmonikus Zenekarral, a Nemzeti Filharmonikusokkal, a Miskolci és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekarral, a Concerto Budapesttel és a Liszt Ferenc Kamarazenekarral is; fellépett Baráti Kristóffal, Kelemen Barnabással, Várjon Dénessel, Várdai Istvánnal és Bogányi Gergellyel – csupán néhány nevet említve az illusztris névsorból.

Pécs városában először Lickl János György alapított zenekart 1811-ben, a Pécsi Szimfonikus Zenekar 1984-ben jött létre, ez az együttes volt a Pannon Filharmonikusok közvetlen elődje. A zenekar az utóbbi másfél évtizedben látványos fejlődésen ment keresztül, a pécsi Kodály Központ rezidens zenekaraként működő együttesnek Budapesten, a Müpában is saját koncertsorozata van, és fellépett már a legjelentősebb európai termekben Zürichtől Bécsen át a berlini Filharmónia nagyterméig. Hangversenyein világhírű vendégművészek lépnek fel

Sharon Kamtól Fazıl Sayig és Mischa Maiskytól Maxim Vengerovig. Hamar Zsolt és Peskó

Zoltán után 2011 és 2018 között Bogányi Tibor töltötte be a vezető karmesteri posztot, 2019 januárja óta Bogányi Tibor és Varga Gilbert együtt a zenekar vezető karmesterei.

Első állandó vendégkarmestere 2016-ig Kocsis Zoltán volt.

27

EVELINA DOBRAČEVA ÉS NYIKOLAJ BORCSEV DALESTJE

Prokofjev:

Anyutka, op. 66a, No. 2

Rasztyot sztrana (Gyarapszik a haza), op. 66b, No. 3

Szeroje platyice (A szürke ruhácska), op. 23, No. 2

Doverszja mnye (Bízz bennem), op. 23, No. 3

Szoszni (Fenyőfák), op. 73, No. 1

V tvoju szvetlicu (A szobádba), op. 73, No. 3

Szolnce komnatu napolnyilo (A nap betöltötte a szobát), op. 27, No. 1

Nasztojascsuju nyezsnoszty (Igazi gyengédség), op. 27, No. 2

Nad poljarnim morem (A sarki tengereken), op. 79, No. 3

Rómeó és Júlia – balettszvit szólózongorára

Na gore-to kalina (Bangita a hegyen), op. 104, No. 3

Katyerina, op. 104, No. 4

Sznyezski belije (Fehér hógolyók), op. 104, No. 5

Szasenyka, op. 104, No. 6

Dunyuska, op. 104, No. 11

Közreműködik: Maria Urbanovic – zongora

28

Evelina Dobračeva Fotó © Dima Tarasenko

Evelina Dobračeva Oroszország szamarai járásának Szizrany nevű városában született. 2000 óta Berlinben él, ahol a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán Norma Sharp, Snezana Brzakovic és Várady Júlia növendékeként tanult, valamint részt vett olyan mesterek kurzusain, mint Dietrich Fischer-Dieskau, Thomas Quasthoff és Peter Konwitschny. Repertoárján számos különlegesség is megtalálható; lemezre vette például Rachmaninov dalait, valamint két nagy hatású orosz, de mára elfeledett 19. századi muzsikusegyéniség egy-egy művében is hallható szólistaként: Anton Rubinstein Miséjében, valamint Alekszandr Dargomizsszkij Ruszalkájában.

Nyikolaj Borcsev Fehéroroszországban született, énektanulmányait a Moszkvai Csajkovszkij Konzervatóriumban kezdte, majd Berlinben, a Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskolán tökéletesítette tudását. Pályáját a Bajor Állami Opera énekeseként kezdte, majd a Bécsi Állami Operában szerepelt két évadon át, ma már a világ számos más vezető operaházában rendszeres vendégnek számít. Dalénekesként szintén elismert: Beethoven, Schubert, Schumann, Mahler és Wolf dalai mellett Sosztakovics, Csajkovszkij és Grieg vokális műveit is repertoárján tartja. Oratóriuménekesként olyan ritkán játszott művek előadásában is részt vett, mint Camille Saint-Saëns Karácsonyi oratóriuma vagy Franz Schmidt A hétpecsétes könyv című nagyszabású alkotása.

Maria Urbanovic Moszkvában született, első tanára szintén zongoraművész édesanyja volt. 1980-ban Arkagyij Szevidov növendéke lett a ma Gnyeszin Akadémiaként ismert intézményben. 1985-től zongoratanárként, illetve szólisták, kórusok és vonósegyüttesek zongorakísérőjeként dolgozott, számos kamarazenei felvételt készített a Moszkvai Rádió számára, valamint mesterkurzusokon kísért Oroszországban, Franciaországban és Németországban. 1988 és 1994 között a Moszkvai Filharmónia szólistája volt, 1995 óta pedig a berlini Hanns Eisler Zeneművészeti Főiskola tanára, ő volt a zongorakísérője többek között Dietrich FischerDieskau óráinak.

29

Nyikolaj Borcsev Fotó © Nina Ai-Artyan

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

Prokofjev: Hamupipőke – részletek az I. (op. 107) és a III. (op. 109) szvitből

Pavane (III. szvit)

Pas de Châle (Fátyoltánc) (I. szvit)

Harc (I. szvit)

A jó tündér és a téli tündér (I. szvit)

Mazurka (I. szvit)

Orientalia (III. szvit)

Hamupipőke bálba megy (I. szvit)

Hamupipőke keringője (I. szvit)

Éjfél (I. szvit)

Amoroso (III. szvit)

Vezényel: Fischer Iván

30

Fischer Iván Fotó © Stiller Ákos

Fischer Iván a Budapesti Fesztiválzenekar alapítója és zeneigazgatója, a berlini Konzerthaus és az amszterdami Concertgebouw zenekarának tiszteletbeli karmestere. Az utóbbi években zeneszerzőként is tevékeny: műveit bemutatták az Egyesült Államokban, Hollandiában, Belgiumban, Magyarországon, Németországban és Ausztriában is. Nagy sikerű operaelőadások rendezője, 2018-ban megalapította a Vicenzai Operafesztivált. Vendégkarmesterként több mint tíz alkalommal vezényelte a Berlini Filharmonikus Zenekart, minden évben két hetet tölt az amszterdami Royal Concertgebouw Zenekarral, és gyakran vezényli az Egyesült Államok vezető szimfonikus zenekarait. Zeneigazgatóként vezette a Kenti Operát és a Lyoni Operaházat, vezető karmesterként a washingtoni Nemzeti Szimfonikus Zenekart. Számtalan kitüntetés – köztük a Kossuth-díj, a Prima Primissima díj, a holland Ovatie-díj – birtokosa, Budapest díszpolgára, a francia Művészeti és Irodalmi Rend lovagja, a londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja.

Fischer Iván 1983-ban alapította a Budapesti Fesztiválzenekart Kocsis Zoltánnal. Az együttes a kezdetektől az igényes muzsikálást és a közösség sokoldalú szolgálatát tűzte ki célul, ma a világ tíz legjobb zenekara között tartják számon. A nemzetközi zenei élet legfontosabb fesztiváljain és koncerthelyszínein lépnek fel a bécsi Musikvereintól a New York-i Carnegie Hallig. A BFZ háromszor nyerte el a Gramophone-díjat, legutóbb 2022-ben közönségszavazáson lett az év zenekara, egyszer pedig Grammy-díjra is jelölték. Az együttes innovatív koncertjei

(Autizmusbarát Kakaókoncert, Titokkoncert, Midnight Music, Concertino) világszerte egyedülállóak és híresek. A zenekar Fischer Iván által vezényelt és rendezett operaprodukcióit meghívták a New York-i Mostly Mozart Fesztiválra, az Edinburgh-i Nemzetközi Fesztiválra és az Abu-Dzabi Fesztiválra is.

31

KAMARAKONCERTEK AZ ÜVEGTEREMBEN

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatóinak hangversenyei

Műsorvezető: Eckhardt Gábor

13.30

Prokofjev: VI. (A-dúr) szonáta, op. 82

Közreműködik: Orsovai Endre – zongora

16.00

Prokofjev: D-dúr szonáta fuvolára és zongorára, op. 94

Prokofjev: C-dúr szonáta csellóra és zongorára, op. 119

Közreműködik: Réti Boglárka Eszter – fuvola, Yo Wu – cselló, Granik Anna, Dani Imre – zongora

Az üvegtermi koncertekre a belépés díjtalan. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik, a terem befogadóképessége erejéig.

32

KONCERTFILMVETÍTÉSEK

Előadóterem 11.30

GYENYISZ MACUJEV ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

(a 2019. március 3-i hangverseny felvétele)

Prokofjev: Nyitány héber témákra, op. 34

Prokofjev: II. (g-moll) zongoraverseny, op. 16

Prokofjev: Toccata

Vezényel: Alekszandr Szladkovszkij

13.30

ALEKSZEJ VOLOGYIN ÉS A NEMZETI FILHARMONIKUS ZENEKAR

(a 2015. február 18-i hangverseny felvétele)

Prokofjev: IV. (B-dúr) zongoraverseny bal kézre, op. 53

Vezényel: Christopher Seaman

GYENYISZ MACUJEV ZONGORAKONCERTJE

(a 2017. április 5-i hangverseny felvétele)

Prokofjev: VII. (B-dúr) szonáta, op. 83

A koncertfilmvetítésekre a belépés díjtalan. A helyfoglalás érkezési sorrendben történik, a terem befogadóképessége erejéig.

33

FILMKLUB: FILMVETÍTÉS BESZÉLGETÉSSEL

Előadóterem

Házigazda: Réz András

Vendég: Mácsai János

15.00

Rettegett Iván (Ivan Groznij, 1944) – I. rész

Zene: Szergej Prokofjev

Rendező: Szergej Eisenstein

18.30

A jégmezők lovagja (Alekszandr Nyevszkij, 1938)

Zene: Szergej Prokofjev

Rendező: Szergej Eisenstein

KIÁLLÍTÁS

Előcsarnok

Prokofjev-történetek

A maratonhoz kapcsolódó kiállítás a látogatókhoz egyaránt közelebb kívánja hozni a sokoldalú alkotót és az egyszerűnek korántsem nevezhető embert. A tablókon megelevenedik a zenetörténet, és egy gazdag életmű izgalmas kulisszatitkaiba is betekintést nyerhetünk: láthatjuk Prokofjevet családi körben és jeles kollégái társaságában, megismerhetjük hol irigylésre méltó, hol hányattatott életét, az első házasságában borzalmas, a másodikban hősszerelmes férjet, a radikálisan modern komponistát, valamint a rendszer által formalistának bélyegzett, így a hatalmat kiszolgálni kényszerülő alkotót.

34

Hindsight is a wonderful thing. We do not know what Sergei Prokofiev knew and did not know about the Stalinist regime when he returned to the Soviet Union in May 1936 having lived abroad for some 20 years. He seems to have been driven by one motive alone: success. Having left Russia after the Bolshevik Revolution in 1917, he settled first in the United States, before moving to Paris in 1922. The four stages of his life, each of them rich in successes and failures, could serve as the chapters of a page-turning novel. Because of its ending, this novel could be titled The Tragedy of a Beautiful Mind: while his works were played with varying degrees of success in the West and elsewhere around the world, in the Soviet Union he was beloved, celebrated and welcomed with open arms. But then he was gradually consumed by the Stalinist dictatorship, his health began to deteriorate, and he died on 5 March 1953. While party headquarters debated whether to declare him ‘one of the greatest’ Soviet composers, or merely an ‘outstanding’ or even just ‘excellent’ one in the announcement that was to be published, Stalin also died on the same day, meaning that Prokofiev’s death went almost unnoticed.

Since then, 70 years have passed. Today, much of the general public knows him simply for Peter and the Wolf, the Classical Symphony and perhaps for the march from the opera

The Love for Three Oranges, as well as the Dance of the Knights from the ballet Romeo and Juliet. Sometimes his gently melodic Sonata for flute and piano, one or other of his piano concertos or the First Violin Concerto and perhaps the Fifth Symphony find their way onto concert programmes, but his oeuvre is too rich to be known only for these few works. The annual marathon that Müpa Budapest and the Budapest Festival Orchestra each year dedicate to the work of a different composer now pays tribute to the genius of Sergei Prokofiev, who was born in 1891 in the Ukrainian territory of the Russian Empire. The stated intention of the event is to pay off some of our huge debt to him and give the audience the chance to discover an overlooked master, a classic of 20th-century music. The concerts will be held in the Béla Bartók National Concert Hall and the Festival Theatre over the course of the day. Extending from morning until late into the evening, they will embrace numerous genres and compositions, thus also providing a cross-section of the composer’s oeuvre.

Taking the stage to perform the composer’s symphonies, ballet suites, and concertos will be five superb Hungarian symphony orchestras, with the concert series being opened by the Budapest Strings chamber orchestra, which has been active for nearly half a century, and closed with a performance by the Budapest Festival Orchestra. The three chamber recitals will also feature seldom-heard masterpieces such as the String Quartet No. 2, the Humoresque scherzo written for four bassoons, and two important pieces of works composed for cello. The song recital promises to be a special event of the Prokofiev Marathon, with highly

35

SUMMARY

experienced artists interpreting excerpts from such valuable but curious series as the song cycle setting the poems of Anna Akhmatova and Three Romances, which treats poetry by Pushkin, as well as his mass songs composed in the 1930s. Just as Beethoven’s life produced sonatas, string quartets and symphonies, so Prokofiev’s was punctuated by ballets, operas and symphonies, as well as his nine piano sonatas, four of which will be performed at the marathon courtesy of the excellent young pianist János Palojtay and others. Featuring in two concerts will be the most talented performing arts students from the Liszt Academy, and we will also get to re-watch some previous concerts that brought world-famous artists to Müpa Budapest as guests – serving as a delicious side dish to the range of works being heard live. A man blessed with clear logic, unflagging diligence and superhuman endurance, and of course a sense of humour, Sergei Prokofiev was an extraordinary mind who brought tones out of the orchestra that one might never suspect existed and who remained undeterred by failure, even though life gave him plenty to be frustrated about. After starting out as a child prodigy, he developed into an enfant terrible who in his twenties attracted attention not only with his daring music, but also with his exceptional chess talent, with which he defeated, for example, a later world champion. In the 1920s, together with his fellow Russian émigré Stravinsky, he became one of the apostles of new music, and, when the opportunity arose, he threw himself into the mysteries of a still young new genre: the talking pictures. He is one of the few composers whose soundtracks also hold their own perfectly well in the concert hall, and we will now have the opportunity to watch two film classics – Ivan the Terrible and Alexander Nevsky – for which he is credited alongside the towering director Sergei Eisenstein.

36

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR

VEZETŐSÉG

Zeneigazgató: Fischer Iván

Menedzser-igazgató: Erdődy Orsolya

A zeneigazgató személyi asszisztense, szponzorációs munkatárs: Zeibig Márton

A menedzser-igazgató személyi asszisztense: Szántó Ildikó

PRODUKCIÓMENEDZSMENT

Művészeti tervezés: Anna-Berenika Haefliger*

Operatív menedzser: Zöld Krisztina

Operatív munkatárs: Szani Szolongo

Kottatárvezető: Gátay Tibor

Szenior turnémenedzser: Wolf Ivett

Turnémenedzser: Damásdi Ildikó

Szenior zenekari menedzser: Melisko Krisztina

Junior zenekari menedzser: Somogyi Roxána

Technikai vezető: Zentai Róbert

Technikai munkatárs: Kathi Sándor, Siba István

SZPONZORÁCIÓ

ÉS NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK

Nemzetközi elnök: Martin Hoffmann**

Vállalatikapcsolatok-menedzser: Petneházy Flóra

Egyéni adományozásért felelős munkatárs: Deák Zsuzsanna

KOMMUNIKÁCIÓ ÉS KÖZÖNSÉGKAPCSOLATOK

Marketing- és közönségkapcsolati vezető: Tiszolczi-Bertalan Anna

Marketingmenedzser: Szigeti Orsolya

PR-menedzser: Tossenberger Adél

Social media menedzser: Cseresznyés Zsanett

Kommunikációs tanácsadó: Váradi Júlia**

Közönségkapcsolati menedzser: Réz Judit, Kedves Kinga

PÉNZÜGY

Pénzügyi vezető: Szabó Attila

Könyvelő: Holbach Andrea, Töreky Beáta

37

TITKÁRSÁG

Titkársági asszisztens: Aranyosné Boros Angyalka

* külsős tanácsadó

** külsős tanácsadó

BUDAPESTI FESZTIVÁLZENEKAR ALAPÍTVÁNY

KURATÓRIUM

Elnök: Simor András

Kurátorok: Alan Gemes, Bernhard Hulla, Illés Gábor, dr. Jádi Németh Andrea, dr. Kiss Viktor, Máthé-Tóth István, dr. Szecskay András, Sylvia Tóth, dr. Vámos György

Tiszteletbeli kurátor: Marschall Miklós

FELÜGYELŐBIZOTTSÁG

Elnök: László Csaba

Jalsovszky Pál, Kósa Judit, Terták Ádám

A Budapesti Fesztiválzenekar Egyesület elnöke: dr. Sziklai János

A menedzser-igazgató tanácsadó testülete: Boros István, Danks Emese, Takács Ildikó

A BFZ TÁMOGATÓI

KLUBJÁNAK TAGJAI

A 2022/23-AS ÉVADBAN

A KARMESTER KÖRE – ARANY FOKOZAT

Yosef Salamon, Sylvia Tóth, Walter Katalin

A KARMESTER KÖRE – EZÜST FOKOZAT

bpv Jádi Németh Ügyvédi Iroda, Alan Gemes, Bernhard Hulla, Illés Gábor, Kiss Viktor dr., Máté-Tóth István dr., Simor András, Szecskay Ügyvédi Iroda, Vámos György dr.

A KARMESTER KÖRE – BRONZ FOKOZAT

Bach György, Bojár Gábor és felesége, Zanker Zsuzsanna dr., Élő Nóra, Göcző József

és Göczőné Magyar Andrea

38

ARANY MECÉNÁSOK

Bottka Erzsébet dr. és Feldmájer Péter dr. אליעזר יצחק בן אברהמ, Csomós András, Ferjentsik Miklós dr., Juhász Zoltán hangszerészmester, Martin Csilla és Dale Martin, Meinczinger-Krug Zsuzsanna és Krug Armin, Mosonyi Ágnes, Rényi Andrea és Straub Elek, Szelényi Iván, Varga Júlia

EZÜST MECÉNÁSOK

Arriba Taqueria, Balázs Árpád és Dénes Andrea, Biró Ágnes, Bognár Péter – Vaya Travel Kft., Richard Brasher, Bródy Péter dr. és Ildikó, Csépe Valéria dr., Csík Gabriella dr.

és Hudecz Ferenc dr., Egervári Gábor dr., Eliason James és Maria, John Farago, Garai Ferenc

és Kárpát Krisztina, György Pál dr. és Simon Ágnes, Istenesné Solti Andrea, Kalmár György, Kertész Gabriella dr., közjegyző, Kohlrusz Milán és Szabó Dária, Köves Ildikó és Sparing László, Lányi Zoltán dr. ügyvéd, Lengyel Péter, Marschall Miklós, Mészáros János

és Mészárosné dr. Bende Hedvig Mária, Nyitrai István, SBGK Ügyvédi Iroda, Szamosi Katalin dr., Sólyom Éva dr., Steiner Zsuzsa és László, David és Petra Thompson, Varga Ildikó dr., Varsányi Katalin és Pál, Zsámboki Gabriella dr.

BRONZ MECÉNÁSOK

Bacher Gusztáv, Bakró-Nagy Marianne, Barna Judit dr., Barta Péter, Berger Györgyné, Boros István, Burger Balogh Ingeborg és Balogh Tibor, Dögei Anna, Esztervári Adrienn dr., Göncz Kinga és Benedek László dr., Greenwell Zsuzsa és Rod, Hanák Gábor, Hancz László

és Mester Éva, Holéci József, Horváth Jánosné dr. és Fekete István, Huebner Korab Suzanne

és Charles A. Huebner dr., Jalsovszky Pál dr., Kelemenné dr. Visky Katalin, Király Éva, Király Júlia, Kobela Mihály dr. és Balogh Anikó, Komáromy Péter dr. és Pollák Katalin dr., Kökény Mihály dr. és Stiller Mária, Lantos István dr., László András – Professional Orvosi Kft., Leposa Csilla és Székely Zoltán, Richard és Julia Lock, Madách Zsuzsánna, Márványi Katalin, Mártonfi Attila, Milottáné dr. Lázár Judit, Mogyorós Gábor, Molnár Gábor dr., Németvölgyi Ágnes, Romsics

Viktor dr., Romsics Ügyvédi Iroda, Sáfár László dr., Simon Tibor, Soltész + Soltész Kft., Surányi Sándor és Sándorné, Szántó Csaba, Szarvas László, Dundus 2001 Kft., Szegvári Mária dr., Székely Éva és Balázs Lajos, Tárnok Gyöngyi, Török Zoltán dr., Tóth Gábor és felesége, Vihar Judit dr., Votin Elek, Zachár Zsófia, Zsidai Ilona és 2 anonim támogató

ARANY PÁRTOLÓ TAGOK

Bakonyi Árpád Móric dr. és felesége, Bánáti Mária, Barta Pál, Batta Mária, Bittner Péterné, Csillag György dr., Drexler Miklós, Eisler Péter dr., Falus András dr., Felkai Tamás, Füredi Gábor, Gala Tours, Garics Zoltánné, György István, Herczeg Ferenc, Hőnig Gábor, Juvancz Beáta, Kádi Anna, Kocsány János, Kőszegi László, Lantos Mihály és Berkes Zsuzsanna dr., Liliom Károly, Mosonyi Anna Mária dr., Paksy László dr., Pálfia Judit dr., Reich Tamás,

39

Cash Back Hungary Kft., Sápi Lajosné, Palotai János és Soltész Anikó dr., Somogyi Éva

és Horváth László, Somos Marianne dr. és Balogh István dr., Spohn Ferenc, Szabados Igor, Szever Zsuzsanna dr. és Dalos Mihály, Szigeti Éva dr., Tanos Zsuzsa, Tátrai Ágnes

és 3 anonim támogató

EZÜST PÁRTOLÓ TAGOK

Agócs Ágnes, Albáné dr. Feldmájer Lívia és Alba Mesulam, Alföldi István, Ambrus Ágnes dr., Bálint Péter, Barczikay László, Barta Éva, Benedek Andor, Benedek János, Benkő Judit dr., Bérczi Gábor, Berényi Gábor és Pető Katalin dr., Bertalan Éva dr., Boda Zsuzsanna, Bokor László

és Simó Judit, Böszörményi Katalin dr., Bozsik Balázs, Csanádi Judit, Csernay László dr., Csomós András, Dévai Tibor és felesége, Doleschall György, Dús Ernő, Farkas Ágnes, Farkas Gábor, Feldmájer Ágnes és Sándor, Feldmájer Máté, Földényi Éva, Gács Gábor, Galambos Imréné dr., Gálosi György, Gálosi Juli, Géta Center Kft., Garai Anikó, Gerő Katalin dr., Gordon Pál, Greiner Ákos, Gyöngy István, Halász Anna, Halász Gábor dr., Hammersberg Elemér dr., Hegyes Erzsébet dr. és Szolnoki Gábor, Hollós Sándor dr., Horváth Anna, Horváth István dr., Horváth László, Horváthné Szakonyi Mirella, Ihász Márta és Spollár József, Jáger Gyula, Jenei Gábor, Jenes Katalin, Kabódi Erzsébet, Kabódi Ferenc, Kabódi Mátyás, Kálmándy Zoltán, Keviczky László, Kiss Attila, Kiss Erzsébet, Komlósi Zsolt dr. és Komlósi Júlia, Kovács Attila dr., Kökény Veronika, Ladányi Viktória, Lázár József, Lebhardt Imre és Zsuzsa, Lövenberg Gábor és Radó Julianna dr., Makai Katalin dr. és Ungár János, Malatinszky István, Markovich György dr., Márton János, Matskási István dr., Nyárádiné dr. Szabady Judit, Orosz Anna, Ottó Mária, Pankotai Csaba és Pankotainé Lux Margit, Patkós Katalin, Patyánik Mihály dr., Péley Bernadette dr. és K. Németh Margit, Pelle Gáborné, Pirityi Katalin, Prágai Éva, R. Fehér Gabriella, Ráduly-Kiss Sarolta Ilona, Rónai Tiborné, Révai Péter dr., Rimanóczy Zoltán, Sik Endre és az unokák, Sitkei Éva dr., Sivó Róbert, Szabó Klári, Szabó Rita dr., Székely Zsófia, Szentesi Péter dr., Szepesi László és Halmágyi Gyöngyvér, Szent-Martoni Mária, Szűcs András, Tátrai Zsuzsanna, Geoffrey Thomas, Tihanyi Ferenc, Timmermann Péter, Tokaji Nagy Erzsébet, Tolcsvai Rózsa, Torma Kálmán, Török Ilona, Török Imre, Tóth Katalin, Tóth Kinga, Tóth Mihály és neje, Vajda János és Radnai Mónika, Valis Éva Márta, Váradi János, Váradi Mónika dr., Varga Péter, Várkonyi Vera dr., Vaszkó Márta, Veress Mariann, Vígh János, Wilhelm Peter, Zeidler Gerdné és 6 anonim támogató

BRONZ PÁRTOLÓ TAGOK

Ábrahám Zoltán, Alaxai Rózsa, Alföldy Zoltánné, Almási Józsefné dr., Andrási Andor

és Pusztai Éva, Apáthy István, Ármay Zsuzsanna, Árvay Jánosné, Bakainé Kisfügedi Tünde, Bálint Ferencné, Balogh Edit, Banai Endréné dr., Bánki Ervinné, Baranyi Éva dr., Bárd Anna, Barsi Gusztáv dr., Beck Éva, Bein Klára, Berecz József, Biksz Péter, Bitter Brunó, Bodor József, Bogdán Istvánné, Bognár Béla dr., Bölöni Eszter, Bumberák József dr., Csák Gábor, Csillag Beáta,

40

Csillag István, Csuhai Csinos Klára, Csurgó Dénes, Csurgó Ottóné dr., Danziger György dr., Deák Ágnes, Deák János, Dénes Vera, Domokos Katalin, Dósai Tamara, Ehardt György, Erdős Erzsébet dr., Fáberné Fejes Katalin és Fáber András, Fábián András, Falus Péter, Faragóné Ható Katalin, Feldmájer Györgyi és Benedek Zsolt, Félegyházi Pál, Félix László, Földes Iván dr. és Zsuzsa, Francsicsné dr. Czinege Erzsébet, Gadzsokova Kraszimira, Gál Mátyásné, Gál Nóra dr., Gallasz József, Genti György dr., Gerő Judit, Gerő Zsolt dr., Gervai Judit dr., Gidáli Júlia dr., Glatt Gábor, Görgényi Judit, Guti Péter, Gyarmati Béla, Gyulai András, Gyulai József dr., Halász Péterné, Halmos Judit és Magyar Mihály, Hámori Ferenc, Hárdi Lilla dr., Harsányiné Séllyei Ágnes, Havas István dr., Havas Katalin, Hegedűs Andrásné, Hegyközi Ilona, Heller Judit, Hetényi Ágnes, Horváth István dr., Inkei Péter, Jakob Károly, Jankó Béla, Jászberényi Hanna, Jeney Sarolta, Jurák Eszter, Kálmán Istvánné dr., Kappelné Haraszty Noémi, Kardos István, Kárpáti András, Kárpáti Margit, Kelemen Zsolt, Kerékgyártó Kálmán, Kerényi Gyula, Kertész Zsuzsanna dr., Keve Károly, Kis Ádám, Kiss Lászlóné, Klinga Ágnes, Kneisz Ferenc, Kondor András, Kónya Katalin dr., Korodi Mihály és Magyar Zsuzsanna, Kósa Jánosné, Koszorú Lajos, Kovács Zsuzsanna, Kovács Zsuzsanna dr., Kriston József dr., Láner Judit, Lantos Gáborné dr., László Attila, László Enikő, Lendvayné Győrik Gabriella, Lovas Jánosné, Maár Judit dr. és Krokovay Zsolt dr., Máté András, Medveczky–Szilágyi házaspár, Meitner Tamás, Meleghegyi Józsefné, Mészáros Sándorné, Mezei Katalin, Mohácsi Endréné, Molnár Gáborné, Muth János, Nagy Ákos, Nagy Boldizsár, Nagy Ervinné, Nagy Gábor, Nagy István, Nagy Károly, Németh Zsófia, Novák József György, Pallag Tibor, Pálné Kutasi Éva és Banász Andrásné, Palotai Valéria, Pável Iván dr., Pavluska Valéria, dr., Pernesz Péterné, Pethő Anna dr., Petrucz György, Petur Márta, Pongó Judit, Rácz Zsuzsanna, Ratkó Ilona, Révész Gábor, Rózsa Gyula, Rudas Jánosné, Rutkai Ágnes, Sáfár Judit, Schaffler György, Sikóné dr. Horváth Ágnes, Sisák Ilona, Soltész András, Solti bérletesek baráti köre (Inzelt Annamária dr., Sántha Veronika, Sáska Géza, Wollák Katalin és Laki Mihály), Süveges Márta dr., Szabó Márta, Szabó Piroska dr. és Oláh Ruben dr., Szabóné Farkas Anikó, Szalai Sándor, Szekeres Sándorné, Szilágyi Péter, Sziráki Edit, Szomor Márta és Rimanóczy Kálmán, Szőke Helga és András, Szőke Marianna, Szőnyi Péterné dr., Sztrinkai László dr., Tóth Anikó dr., Törökné Halász Zsuzsanna, Ujvári Tibor, Ungár Péter, Vajda Julianna dr., Váradi Balázs, Váradi Julianna, Varga Pál, Varga Veronika, Várnai Magdolna és Kajtár István dr., Vass Gabriella, Vassné Mátyók Tinka, Végh Anna, Veress Mariann, Vicsi Klára, Vidák Jánosné, Volenszky Paula, Wéber László és Arányi Zsuzsanna dr., Zelczerné Déri Erzsébet, Zoltai Józsefné dr. és 22 anonim támogató

41