Müpa Műsorfüzet - Yuja Wang szólóestje (2024. május 31.)

2024. MÁJUS 31.

W

31 May 2024

Béla Bartók National Concert Hall

SOLO RECITAL BY YUJA WANG

Barber: Piano Sonata in E-flat minor, Op. 26

Shostakovich: Prelude in G-sharp minor, Op. 34, No. 12

Shostakovich: Prelude in C-sharp minor, Op. 34, No. 10

Shostakovich: Prelude in F-sharp minor, Op. 87, No. 8

Shostakovich: Prelude in D-flat major, Op. 87, No. 15

Shostakovich: Prelude in D minor, Op. 34, No. 24

Shostakovich: Prelude in D major, Op. 34, No. 5

Shostakovich: Prelude in B flat minor, Op. 34, No. 16

Chopin: Ballade No. 1 in G minor, Op. 23

Chopin: Ballade No. 2 in F major, Op. 38

Chopin: Ballade No. 3 in A-flat major, Op. 47

Chopin: Ballade No. 4 in F minor, Op. 52

The English summary is on page 11.

2024. május 31.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

YUJA

WANG SZÓLÓESTJE

Barber: esz-moll szonáta, op. 26

Sosztakovics: gisz-moll prelűd, op. 34, No. 12

Sosztakovics: cisz-moll prelűd, op. 34, No. 10

Sosztakovics: fisz-moll prelúdium, op. 87, No. 8

Sosztakovics: Desz-dúr prelúdium, op. 87, No. 15

Sosztakovics: d-moll prelűd, op. 34, No. 24

Sosztakovics: D-dúr prelűd, op. 34, No. 5

Sosztakovics: b-moll prelűd, op. 34, No. 16

Chopin: g-moll ballada, op. 23

Chopin: F-dúr ballada, op. 38

Chopin: Asz-dúr ballada, op. 47

Chopin: f-moll ballada, op. 52

Yuja Wang szólóestjének amerikai, orosz és lengyel zenét felsorakoztató XIX–XX. századi műsora rendkívül színes és változatos. Két egymással párhuzamosan haladó vörös fonál mégis átszövi a válogatást, összekötve a műveket: egyfelől a kivételes pianisztikus igényesség, amely a hangversenyen megszólaló valamennyi kompozícióra jellemző, másfelől a kifejezésmód felfokozott intenzitása, amely hasonlóképpen uralja az est során megszólaló alkotások többségét.

ZENE AZ ÓCEÁNON TÚLRÓL

Ha az európai ember zenetörténetről beszél, többnyire az „öreg kontinens” zenéjének Bachtól napjainkig terjedő korszakára gondol. Ez kettős értelemben téves közelítésmód, hiszen egyrészt maga az európai zenetörténet is értékek seregét hozta létre a Bach előtti évezredben a gregoriántól Perotinusig, Palestrinától Monteverdiig, másrészt jelentős zenekultúrák az európai kontinensen kívül is voltak és vannak.

Észak-Amerikában már Haydn és Mozart korában éltek és alkottak kiváló muzsikusok. Az amerikai zene első fontos mestere az utókor számára Charles Ives (1874–1954); őt olyan zeneszerzők követték, mint Walter Piston, Roger Sessions, Henry Cowell, George Gershwin, Roy Harris, Aaron Copland, George Antheil, Elliott Carter, John Cage, Leonard Bernstein, Morton Feldman, Steve Reich, Philip Glass, Frederic Rzewski, John Adams.

E sorba illeszkedik Samuel Barber (1910–1981) neve. A zeneszerző, zongoraművész és karmester – aki fiatalon baritonként is sikereket aratott – a pennsylvaniai West Chesterben látta meg a napvilágot, jómódú polgárcsaládban. Hatévesen komponált, kilencévesen már tudta, hogy zeneszerző lesz, tizennégy éves korától a philadelphiai Curtis Institute of Music növendéke volt, ahol huszonnégy évesen kapta meg diplomáját. Nyitott szellemű alkotóként fiatalon meghatározó tapasztalatokat szerzett franciaországi, ausztriai és olaszországi tanulmányútjain.

„EGYMŰVES” SZERZŐ?

Az európai élmények közül Itáliát érdemes nyomatékkal említeni, hiszen ide – egy

Santa Cristina-i faházba – húzódik vissza magányosan később, a hatvanas években,

válságos időszakában, és Itáliától kapja életre szóló lelki és szellemi társát, az operaszerző Gian Carlo Menottit is, akivel négy évtizedet tölt együtt, s akit a Curtis Institute falai között, növendékként ismer meg, tizennyolc évesen.

II. vonósnégyesének önállósult lassú tétele, a vonószenekari változatban világsikert aratott Adagio méltánytalanul az „egyműves szerző” szerepébe kényszeríti az utókor előtt: a Barber nevet hallva sok évtizede minden zenehallgató erre a műre gondol. Pedig sikeres, nagy fantáziájú, sokműfajú szerző volt, aki három operáján kívül számos zenekari darabot, kamarazenét és több versenyművet komponált, munkájával jelentős elismerést aratva.

Termékeny alkotóként sokat dolgozott, nem szűkölködve a megrendelésekben. Műveit már életében a legjelesebb operaházak (például a New York-i Metropolitan) és a legkiválóbb zenekarok – többek közt a Philadelphia Zenekar, a Bostoni Szimfonikusok, a New York-i Filharmonikusok, a Berlini Filharmonikusok – szólaltatták meg, olyan karmesterek vezényletével, mint Ormándy Jenő, Dimitri Mitropoulos, Bruno Walter, Charles Munch, Széll György, Leopold Stokowski. Az Adagiót Arturo Toscanini vitte sikerre. Érzékeny, kifinomult zenéjének kétharmada dalaiból áll.

EGY NEM JELLEMZŐ MŰ

Elemzői Barbert hagyománytisztelő, konzervatív szerzőnek tartják; olyan alkotónak, aki többre becsüli a XIX. századtól örökölt dallami-harmóniai nyelvet, mint a modernizmus kísérleteit. 1940 után azonban születtek olyan művei is, amelyekben az újabb stiláris törekvések disszonanciáival és kromatikus hangkészletével találkozunk. Aki Barbertől csak az Adagiót ismeri, vagy az iménti mondatokat olvasta konzervativizmusáról, meghökken a Zongoraszonáta (1949) hallgatásakor.

A művet a Zeneszerzők Ligája (International Society for Contemporary Music) fennállásának negyedszázados évfordulójára rendelte Irving Berlin és Richard Rodgers. Az ősbemutatón Vladimir Horowitz szólaltatta meg a kompozíciót, amely nagy kritikai sikert aratott, és azóta is a repertoár része, ám csak a legvirtuózabb zongoristák tűzik műsorukra.

A négytételes mű nyers-energikus indítású nyitó Allegrójában Barber a szeriális kompozíciós technika alkalmazásával kísérletezik. Bonyolult ritmikai struktúrák, erősen gesztikus dallamok és éles disszonanciák jellemzik a rendkívül virtuóz tételt.

A tonalitáshoz közelebb álló, ördögien száguldó scherzót a magas hangok hideg fénye és a 6/8-os ritmika pergése teszi emlékezetessé. Sötét tónus és a harmóniák erőteljes disszonanciája uralkodik az Adagióban, a finálé pedig rendkívül nehéz és összetett, erősen szinkopált ritmikájú, jazzes effektusokkal fűszerezett fúga.

A ZENESZERZŐ ÉS A CÍMKÉK

A XX. századi orosz zene egyik legjelentősebb alkotója, Dmitrij Sosztakovics (1906–1975) életében sok bajt okoztak a tömör minősítések, hiszen pályafutása legsötétebb időszaka következett azután, hogy 1936-ban Sztálin parancsára a Pravda elítélő cikket közölt A mcenszki járás Lady Macbethje című operájáról. „Zűrzavar zene helyett”: a darabról ilyen és ehhez hasonló szidalmak láttak napvilágot.

Ekkor kezdődtek azok a politikailag irányított támadások, amelyek az Andrej Zsdanov nevével fémjelzett ideológiai terror szellemében „formalistának” bélyegeztek mindent, ami a művészetben az individuum szabadságát merte képviselni, a kötelezően előírt kommunista propaganda ellenében. Pályája során Sosztakovics ezután többször is átélte a kitaszítottság lesújtó tapasztalatát.

Művészete azonban komplexitásával és ellentmondásaival is vonzza a címkéket. Zenéjét joggal nevezik eklektikusnak, hiszen sok különböző forrásból táplálkozik. Neoklasszikus korszaka is volt, sőt stílusának retrospektív vonásaira utalva a neoromantikus jelző is gyakran előfordul az elemzésekben. Annak alapján pedig, ahogyan a zenetörténeti múlt felé fordul, ahogyan azt műveiben feldolgozza, arra reflektál, azt idézi és olykor ironikusan kommentálja, szellemében posztmodernnek is méltán nevezhető – annak ellenére, hogy életművének jelentős része évtizedekkel a posztmodern irányzat megjelenése előtt keletkezett.

CHOPIN ÉS BACH IGÉZETÉBEN

Két olyan Sosztakovics-mű, amely tökéletes illusztrációja annak, milyen az, amikor egy alkotás szellemében és magatartásában, művészi gondolkodásmódjában posztmodern, jóval a posztmodern mozgalom megjelenése előtt: a Huszonnégy prelűd (op. 34) és a Huszonnégy prelúdium és fúga (op. 87). Az első sorozat modellje Chopin

Huszonnégy prelűdje, a másodiké Bach: a Das wohltemperierte Klavier prelúdiumai és fúgái. Mindkét alkotás hódolat, szellemi kapcsolatfelvétel, reflexió és kommentár, „újraírás” és „újragondolás”. Nem ritkák bennük az utalások, sőt az idézetek sem. Mindkét sorozat megalkotásának hátterében egy-egy nemzetközi verseny élménye áll. 1927-ben először rendezték meg a Varsói Nemzetközi Chopin Zongoraversenyt.

Sosztakovics, a kiváló zongoraművész indult a megmérettetésen, de honfitársa és nemzedéktársa, Lev Oborin lett a győztes. A kudarc után 1930-ban Sosztakovics előadóként visszavonult, 1932-ben azonban azért komponálta meg saját Huszonnégy prelűdjét, hogy zongoristaként visszatérhessen a pódiumra. Maga mutatta be a sorozatot Moszkvában, 1933 májusában. 1950-ben Sosztakovics zsűritag volt a Lipcsei Nemzetközi Bach Versenyen.

Az első díjat a huszonhat éves Tatjana Nyikolajeva nyerte el. Számára írta és neki ajánlotta ezt követően Sosztakovics a Huszonnégy prelúdium és fúga tételeit. A kompozíciókat Nyikolajeva mutatta be Leningrádban, 1952 decemberében.

MŰFAJOK ÉS KARAKTEREK KAVALKÁDJA

Yuja Wang saját művészi elképzelése szerint összeállított szvitet szólaltat meg az op. 34-es sorozat öt és az op. 87-es sorozat két tételéből oly módon, hogy az op. 87-es prelúdiumok után ezúttal nem szólal meg a fúga. A hét tétel egymásutánja a karakterek és hangnemek megfeleléseivel és kontrasztjaival önálló, egyedi kompozíciót alkot.

A gisz-moll prelűd (op. 34, No. 12) töprengő, szlávos témát állít szembe arpeggiokísérettel. A cisz-moll prelűd (op. 34, No. 10) éneklő dallamának legfőbb karakterjegye a melankólia. Izgatottság uralja a rövid fisz-moll prelúdiumot (op. 87, No. 8), amelynek keleties kromatikájú dallamában az elemzők a zsidó zene hatását mutatták ki. (Sosztakovics alkotói termésében – akárcsak az őt legerőteljesebben inspiráló Mahlerében – gyakran jelennek meg zsidó népzenei elemek.) A Desz-dúr prelúdium kissé nyers, darabos és groteszk keringő.

Ha már tánc és ha már darabosság: a Huszonnégy prelűd utolsó, d-moll darabjában (op. 34, No. 24) egy barokk tánc, a gavotte kissé esetlen mozgású, némiképp groteszk változatát fedezhetjük fel. A D-dúr prelűd (op. 34, No. 5): fel-le száguldozó skálamenetek, harmóniafelbontások és figurációk őrült ámokfutása

tizenhatodritmusban. A válogatás befejező darabja, a b-moll prelűd (op. 34, No. 16) a műfajok és karakterek Sosztakovicsra jellemző kavalkádjának újabb példája: kissé borús kedélyű, ám peckes induló.

NÉGY ZONGORAMŰ MICKIEWICZ INSPIRÁCIÓJA NYOMÁN

Frédéric Chopin (1810–1849) Négy balladája a romantikus zongoramuzsika meghatározó jelentőségű műcsoportja.

Bár a négy kompozíció, mint ezen a hangversenyen is, gyakran szólal meg egymás társaságában, a balladák nem összefüggő sorozatként, hanem egy bő évtized leforgása alatt, az 1831 és 1842 által határolt időszak folyamán jöttek létre. Az I., g-moll balladát a zeneszerző 1835-ben fejezte be, a II., F-dúr művet 1836 és 1839 között, a III., Asz-dúr kompozíciót 1841-ben, végül az utolsó, f-moll darabot 1842-ben írta; a keletkezés helye az első ballada esetében Párizs, a második Nohant-ban és Mallorca szigetén készült, a harmadik szülőhelye

Nohant, míg a negyedik első változatát Nohant-ban, revideált megfogalmazását Párizsban vetette papírra Chopin.

A művek inspirációforrása a hagyomány szerint Chopin barátja, a nagy lengyel költő, Adam Mickiewicz (1798–1855) lírája. Ennél konkrétabbat nem tud a forrásról az utókor. Az azonban tény, hogy Mickiewicz költészetében találunk balladákat. A négy Chopin-ballada mindegyike egytételes, valamennyiben fellelhetők drámai és lírai, illetve tánczeneszerű elemek. Mindegyik kompozíció saját jellegzetes zenei profillal rendelkezik, karaktervilágában és hangulatában tehát egyik sem hasonlít a többire, a formai gondolkodásmód terén azonban közös a négy műben, hogy Chopin egyrészt következetesen a tematikus kontrasztot alkalmazó, azaz alapvetően két markánsan eltérő zenei anyagot váltogató modell híve, másrészt a balladák zenei formája a szonátaforma továbbfejlesztett változata.

Frédéric Chopin

A BALLADA: A ROMANTIKA MŰFAJA

Chopin a ballada abszolút zenei műfajként való használatának romantikus úttörője. Liszt és Brahms – más XIX. századi szerzőkkel együtt – őt követve alkották meg a maguk zongoraballadáit. Hozzájárulhat a XIX. századi zenei balladatermés megértéséhez, ha tudjuk, hogy maga a ballada műfaja a romantikus korszakban széles körű érdeklődést keltett, a kor ízlése, gondolkodásmódja és képzeletvilága fokozottan fogékony volt iránta. Ne feledkezzünk meg Goethe balladáiról – ezek egyike a Schubert által megzenésített Rémkirály –, a Herder által német fordításban kiadott angol balladákról, a James Macpherson skót költő képzeletében megszületett, ám a valóságban soha nem élt kelta bárd, Osszián alakjáról és a körülötte kialakult Osszián-mítoszról, amely hatott Aranyra és Petőfire is. Arany balladái mind a XIX. század gazdagon burjánzó balladakultuszának részei, de Osszián név szerint is megjelenik költészetében, az Ősszel című vers (1850) strófavégi refrénjeiben: „…jer Osszián, / Ködös, homályos énekeddel”. A balladák tragikus alaptónusára, „ködös, homályos” elbeszélésmódjára –a sűrítés, a kihagyás, az elhallgatás dramaturgiai eszközével élő narrációs technikára – akkor is érdemes gondolnunk, ha Chopin zenéjét hallgatjuk. Ezeket az igen nehéz, de a virtuozitást soha nem a technikai csillogás kedvéért, mindig affektushordozóként alkalmazó műveket akkor érthetjük meg igazán, ha tudjuk, hogy a balladaműfaj az irodalomban is a XIX. század szellemi közérzetének meghatározó része volt.

Írta: Csengery Kristóf

Yuja Wang Pekingben született 1987ben. Hatévesen kezdett zongorázni, tanulmányait először szülővárosában, majd a philadelphiai Curtis Institute of Music hallgatójaként végezte Gary Graffman irányításával. Pályáján akkor következett be az áttörés, amikor 2007 márciusában Martha Argerich helyett játszotta Csajkovszkij b-moll zongoraversenyét Bostonban a Bostoni Szimfonikusokkal, Charles Dutoit vezényletével. 2008-ban szerezte meg diplomáját. Ekkor már nemzetközi hírű előadóművész volt, akit exkluzív szerződés kötött a Deutsche Grammophon hanglemezcéghez. Azóta korosztálya egyik vezető zongoraművészévé vált: a világ minden táján elsöprő sikerrel koncertezik, olyan zenekarokkal lép fel, mint az Academy of St Martin in the Fields, a New York-i, az Izraeli vagy a Berlini Filharmonikusok, versenymű-produkcióit olyan karmesterek vezénylik, mint Zubin Mehta, Gustavo Dudamel, Michael Tilson Thomas vagy Esa-Pekka Salonen. Lemezfelvételei rendre nagy kritikai elismerést és közönségsikert aratnak.

Fotó © Kirk Edwards

SUMMARY

Chinese pianist Yuja Wang was born in Beijing in 1987 and completed her studies at Philadelphia’s Curtis Institute of Music. She is celebrated for her charismatic artistry, emotional honesty and captivating stage presence. Yuja has performed with the world’s most venerated conductors, musicians and ensembles, and is renowned not only for her virtuosity, but her spontaneous and lively performances.

Samuel Barber (1910–1981) is an important figure in 20th century American music: he was a prolific composer, pianist and conductor whose work spanned a variety of genres. As a conservative creative artist, he found greater value in the melodic and harmonic musical language inherited from the 19th century than in the experimentation of modernism. Post 1940, however, he produced pieces in which we encounter the dissonance and chromatic scales of more contemporary stylistic directions. Among these is the Piano Sonata (1949) he composed to mark 25 years since the foundation of the International Society for Contemporary Music. The structure of the remarkably virtuoso four-movement work is complex, while its melodic and harmonic style is markedly chromatic and dissonant, and its tone is expressive.

One of the most significant contributor to 20th century Russian music, Dmitri Shostakovich’s (1906–1975) 24 Preludes (1932) were inspired by the pieces in the same genre by Chopin, and the constituents of 24 Preludes and Fugues (1950-51) by Bach’s great compendium entitled Das wohltemperierte Klavier. These works are examples of the post-modernist philosophy well before the actual emergence of the genre. These two series are means of connecting intellectually to, commentating on, and reflecting upon the creative output of the composer’s two great predecessors. The vibrant and virtuoso pieces dazzle the listener with a cavalcade of genres and characters. Yuja Wang will perform five preludes and two preludiums as her own selections from the two series.

Frédéric Chopin (1810–1849) was the one who gave the ballad, a popular literary genre of the 19th century, instrumental form. According to tradition, these works were inspired by the verses of his poet friend Adam Mickiewicz (1798–1855). The four ballads (G minor, F major, A-flat major, F minor) do not constitute a continuous cycle, but instead comprise four separate works composed between 1831 and 1842. The form of the one-movement works is a descendant of the sonata structure: the virtuosity required is meant to convey moods and emotion, rather than serve simply as an ornament.

Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. szeptember 13.

POSTMODERN JUKEBOX: THE ’10’ TOUR

2024. június 25., 29.

BUDAPESTI WAGNER-NAPOK

ISTENEK ÉS HŐSÖK –A LEGNÉPSZERŰBB WAGNER-DALLAMOK

Közreműködik: Nemzeti Filharmonikus Zenekar

Vezényel: Fischer Ádám

2024. szeptember 24. PHILIP GLASS, GODFREY

REGGIO: NAQOYQATSI –ERŐSZAKOS VILÁG (2002)

FILMKONCERT A PHILIP GLASS ENSEMBLE KÖZREMŰKÖDÉSÉVEL – MAGYARORSZÁGI BEMUTATÓ

Vezényel és zenei vezető: Michael Riesman

The Philip Glass Ensemble

Fotó © Ryuhei Shindo

Fischer Ádám

Fotó © Csibi Szilvia, Müpa

2024. október 26.

FISCHER ÁDÁM 75

Vezényel: Fischer Ádám

2024. október 30.

TON KOOPMAN 80 –

HÄNDEL: ESZTER

A FŐSZEREPBEN JULIA LEZSNYEVA

A csembaló mellől vezényel: Ton Koopman

Julia Lezsnyeva Fotó © Ksenia Zasetskaya

Nánási Henrik

2024. november 1.

MINDENSZENTEK MESSA PER ROSSINI –

MAGYARORSZÁGI

BEMUTATÓ VERDI ÉS KORTÁRSAI

Vezényel: Nánási Henrik

G PROGRAM

MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

× LU

KÉT ÉLMÉNY EGY JEGGYEL!

Müpa-jeggyel a Ludwig Múzeumba

Érvényes Müpa-jeggyel az előadás napjáig egy

tetszőleges alkalommal a Ludwig Múzeumba is ingyenesen ellátogathat.

Müpa Budapest Nonprofit Kft. 1095 Budapest, Komor Marcell u. 1.

Központi információ:

Tel.: (+36 1) 555 3000 E-mail: info@mupa.hu www.mupa.hu

Nyitvatartás

Aktuális nyitvatartásunkról tájékozódjon a www.mupa.hu weboldalon.

Címlapon: Yuja Wang @ Norbert Kniat

A szerkesztés lezárult: 2024. május 10.

A programok rendezői a szereplő-, műsor- és árváltoztatás jogát fenntartják!

Stratégiai partnereink:

A Müpa támogatója a Kulturális és Innovációs Minisztérium.