Bartók Tavasz Műsorfüzet - Vaszilij Petrenko és a Royal Philharmonic Orchestra (2021. május 17.)

Vaszilij Petrenko és a Royal Philharmonic Orchestra

MÁJUS 17. | 19.30

Royal Albert Hall

Weber: Euryanthe – nyitány • Overture Villa-Lobos: Fantázia szopránszaxofonra, három kürtre és vonószenekarra • Fantasia for Saxophone, Three Horns, and Strings, W. 490 I. Animé II. Lent III. Très animé John Harle: RANT! Brahms: 4. (e-moll) szimfónia • Symphony No. 4 in E minor, op. 98 I. Allegro non troppo II. Andante moderato III. Allegro giocoso IV. Allegro energico e passionato Közreműködik • Featuring: Jess GILLAM – szaxofon • saxophone For the English version, see page 6

1

Carl Maria von Weber: Euryanthe – nyitány „Az Euryanthe tiszta drámai kísérlet, amely sikert csak az összes testvérművészetek együttes hatása által remélhet, ám azok segítségétől megfosztva biztosan hatástalanná válik” – írta Weber, s ezt ma már a wagneri összművészeti koncepció korai megfogalmazásának tekinthetjük. A hősi-romantikus nagyopera napjainkban ritkán kerül színre, a szövegkönyv (bár Weber rengeteg energiával próbálta elfogadhatóvá „kalapálni”) és a dramaturgia alaposan próbára teszi a színházi alkotók munkáját, a nyitány azonban hibátlan remekmű. Miként korábban bemutatott daljátéka, A bűvös vadász nyitánya, ez a kompozíció is összefoglalja az opera mondanivalóját, megszólaltatva annak főbb témáit.

A tétel egyfajta lazított szerkezetű szonátaformát követ.

Heitor Villa-Lobos: Fantázia szopránszaxofonra, három kürtre és vonószenekarra, W. 490 Az 1948-ban komponált koncertdarab a szaxofon versenymű-irodalmának jelentős alkotása. Villa-Lobos jól ismerte a hangszert, hiszen fiatalabb korában maga is játszott olyan utcai fúvószenekarban (chorões), melyben mint klarinétos alkalmanként zenélt ezen az instrumentumon.

Zenekari partitúráiban gyakran kap szerepet a szaxofon, de kamaraműveiben is szívesen foglalkoztatta (Sexteto místico, 1917; Quarteto simbólico, 1921; Nonet, 1923). A Fantáziát még New Yorkban kezdte el írni, majd Rio de Janeiróban fejezte be. A darabot Marcel Mule számára komponálta, akit még az 1920-as években ismert meg Párizsan. Bár a művet neki is dedikálta, megírásakor Villa-Lobos a szólóhangszer anyagát Mule közreműködése nélkül alakította ki, 1948 decemberében a kész partitúrát küldte el számára – végül azonban ő maga soha nem játszotta. Több karmesterrel is tárgyalt a Fantázia bemutatójáról, de egyikőjük sem érdeklődött, sőt, Mule is azt nyilatkozta később, hogy ő sem volt eléggé lelkes. A darabot aztán Waldemar Szpilman (a neves lengyel zongoraművész, Władysław Szpilman testvére) mutatta be, de nem az eredeti, szopránszaxofonra írt változatot (a magas fekvésű hangokat, miként Mule, ő is kockázatosnak tartotta), hanem egy transzponált és tenorszaxofont foglalkoztató verziót. A mű ebben a formában mutatkozott be 1951-ben Rio de Janeiróban.

2

John Harle: RANT! „A rant egy jellegzetes, népi eredetű angol tánc, nagyon energikus és mindig vidámságot fakaszt. Ugyanezt teszi Jess Gillam is – fogalmazott John Harle angol zeneszerző és szaxofonos. – Cumbriai népdalokból merítettem inspirációt, az egyik például egy fegyverbe szólító trombitás dal (The Ulverston Volunteers), mely Jess szülővárosából származik. A darab kezdetén felidézett másik dallam, a Cumberland Nelly szinte folyamatosan jelen van a kompozíció zenei anyagában, és ebből alakítottam ki a mű dramaturgiai csúcspontját is.”

Johannes Brahms: 4. (e-moll) szimfónia, op. 98 Brahms utolsó szimfóniáját hatalmas sikerrel mutatta be Hans von Bülow a meiningeni hercegi zenekar élén 1885 októberében. A közönség egyértelmű ítélete megnyugtatta a zeneszerzőt, akit bizalmas barátai korábban a szimfónia átdolgozására biztattak. Maga Brahms ironikusan közjátékok sorozataként jellemezte művét, melyből „túlságosan árad a mi hűvösebb éghajlatunk (...), mert nálunk bizony nem érnek édessé a cseresznyék (...)”. A komor hangulatvilágú szimfónia az utókortól az „Elégikus” jelzőt kapta, ami a mű második tételére valóban igen találó. Melankolikus dallamvilága, régies harmóniái, fátyolos hangszerelése az elégikus alaptónust erősítik. A nyitótétel a motivikus munka, a tematikus fejlesztés remeke. Brahms tulajdonképpen egyetlen hangközlépésből (terc) és annak fordításából (szext) alakítja ki a darab tematikus anyagát, illetve a téma nem más, mint az alapmotívum egyetlen ereszkedő tercláncra való felfűzése. Hasonlóan nevezetes a kompozíció zárótétele, mely barokk allúziókat keltő, grandiózus variációsorozat.

3

Jess Gillam Az idén huszonkét éves Jess Gillam elnyerte a Classic Brit Award elnevezésű díjat, emellett ő volt a BBC Young Musician verseny történetében az első szaxofonos, aki bejutott a döntőbe. Az észak-nyugat angliai Cumbriában, Ulverstonban nőtt fel, jelenleg a manchesteri Royal Northern College of Music hallgatója, ugyanakkor a szuggesztív előadói stílusú fiatal művészt máris exkluzív szerződés köti a Decca Classics lemezkiadóhoz. 2018-ban fellépett a rangos Last Night of the Proms rendezvényen, a BBC News beszámolója az esemény „vitathatatlan csúcspontjaként” jellemezte előadását. Szenvedélye, hogy a zenével nyújtson inspirációt és örömet az embereknek, és ehhez a koronavírus-járvány alatt is ragaszkodott. A lezárások idején elindította Virtual Scratch Orchestra nevű zenekarát, amelybe különböző képzettségű zenészeket hívott meg, hogy az online térben együtt muzsikáljanak. E projektben mintegy 30 különböző országból több mint 2000 ember vett részt, a legfiatalabb 2, míg a legidősebb 94 éves volt.

Vaszilij Petrenko Az orosz karmester 2009 óta a Liverpooli Királyi Filharmonikus Zenekar, 2015 óta az Európai Unió Ifjúsági Zenekarának vezető karmestere.

2021-től a Royal Philharmonic Orchestra zeneigazgatójaként, valamint az Orosz Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekar művészeti vezetőjeként dolgozik. A világ leghíresebb zenekaraival koncertezett már, és keresett operadirigens is. 2010-ben debütált a Glyndebourne Operafesztiválon, majd a Párizsi Operában, a New York-i Metropolitanben pedig a Pikk dámával mutatkozott be. Olyan neves zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Berlini Filharmonikusok, a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, a Gewandhaus Zenekar, a Londoni Szimfonikusok, a Londoni Filharmonikusok, a Francia Nemzeti Zenekar, a Cseh Filharmonikusok és a Sydney-i Szimfonikus Zenekar. 2017 szeptemberében – egy évtizeddel azután, hogy megkapta „Az év fiatal művésze” díjat – Vaszilij Petrenkót a Gramophone Awards díjátadón „Az év művésze” díjjal tüntették ki.

4

Fotó: Svetlana Tarlova

VASZILIJ PETRENKO

5

Royal Philharmonic Orchestra Az évadonként mintegy kétszáz koncertet adó, világszerte több mint félmillió emberhez eljutó Royal Philharmonic Orchestra változatos és széles repertoárral, a brit szimfonikus zenekarok közül pedig a legszínesebb közönséggel rendelkezik, gyakran olyan helyekre is eljuttatva az élő zenekari koncertmuzsikát, ahol a hangversenyélet erősen korlátozottan van csak jelen. Vaszilij Petrenko 2018 nyara óta dolgozik rendszeresen a zenekarral, teljes körű zeneigazgatói feladatait 2021 augusztusától látja majd el. Az együttes, melynek bázisa 2004 óta a londoni Cadogan Hall, fontos küldetésének tekinti a zenei ismeretterjesztést és a klasszikus zene élményének minél szélesebb közönséghez való eljuttatását, közösségi és oktatási programja, az RPO Resound 2018-ban ünnepelte működésének 25. évfordulóját.

Carl Maria von Weber: Euryanthe – Overture “Euryanthe is a purely dramatic essay, building its hopes only on the united collaboration of all of the sister arts, and surely ineffective if robbed of their assistance,” wrote Weber, and his words are now considered an early formulation of the Wagnerian concept of the Gesamtkunstwerk, a total work of art. This heroic-Romantic grand opera is now rarely staged, challenging as it is modern producers with its dramaturgy and libretto, despite Weber’s considerable efforts to make the latter palatable. The overture, however, is a flawless master­piece. Like the overture of Der Freischütz, which predated it, this composition sums up the message of the opera, featuring its main themes. The movement has a form whose structure is a relaxed interpretation of the sonata.

6

Heitor Villa-Lobos: Fantasia for Saxophone, Three Horns, and Strings, W. 490 Composed in 1948, this concert piece is a major work of the saxophone concerto literature. Villa-Lobos knew the instrument well, because as a young man he himself played in a street wind band (chorões), in which, and as the clarinettist, he would occasionally pick up the saxophone.

He frequently featured the instrument in his orchestral scores, as well as in his chamber works (Sexteto místico, 1917; Quarteto simbólico, 1921; Nonet, 1923). He started work on the Fantasia in New York,

and completed it in Rio de Janeiro. He wrote it for Marcel Mule, whose acquaintance he had made in the 1920s. Though the piece is even dedicated to him, Villa-Lobos created the solo part without consulting Mule, and sent him the finished score in December 1948.

However, the saxophonist never came to play the Fantasia; though Villa-Lobos consulted several conductors about a premiere, none showed any interest, and Mule himself would later say he had not been sufficiently enthusiastic. The work was eventually premiered

by Waldemar Szpilman (brother of the acclaimed Polish pianist, Władysław Szpilman) – though the version actually performed was not the original (with high notes both he and Mule deemed risky) but a transposed one for the tenor saxophone. The premiere took place in Rio de Janeiro in 1951.

John Harle: RANT! “A ‘rant’ in the tradition of English folk music is an energetic dance, and means ‘to make merry’ – which is exactly what Jess Gillam does,” says British composer and saxophone player John Harle. “For RANT! I have drawn on some Cumbrian folk tunes, including The Ulverston Volunteers, which is trumpet ‘call to arms’ from her own home town. The piece opens with a quote from Cumberland Nelly, and this is the tune that I have fed through RANT! to eventually re-appear in the final climactic section.”

Johannes Brahms: Symphony No. 4 in E minor, Op. 98 Brahms’ last symphony was premiered with great success by Hans von Bülow, who conducted the Meiningen Court Orchestra in October 1885. The clear verdict of the audience reassured the composer, whom close friends had encouraged to rewrite the symphony. “I’m really afraid that it tastes like the climate here,” wrote a self-ironic Brahms, who described the work as a series of interludes. “The cherries don’t ripen in these parts; you wouldn’t eat them!” The sombre work was later given the epithet “Elegiac,” which does seem apposite for the second movement. Its melancholy melodies, archaic harmonies and misty orchestration add to the elegiac tone. The opening movement is a gem of motivic work, of thematic development. As a matter of fact, Brahms creates the thematic material of the piece from a single interval (third) and its inversion (sixth), and the theme is simply the base motif using a chain of descending thirds. Similarly famous is the closing movement of the composition, which is a grandiose series of variations with baroque allusions.

7

Photo: Robin Clewley

JESS GILLAM

8

8

Jess Gillam A winner of the Classic Brit Award, Jess Gillam (22) was the first ever saxophonist to reach the final of BBC Young Musician competition.

Born and raised in Ulverston, Cumbria (North West England), she currently attends the Royal Northern College of Music in Manchester, though this captivating performer has already signed an exclusive contract with Decca Classics. In 2018 BBC News called her “the indisputable highlight of the Last Night of the Proms,” a prestigious event. She is passionate about inspiring and bringing joy to people through music and has continued to do so through the coronavirus pandemic. While in lock-down, Jess launched her Virtual Scratch Orchestra, inviting musicians of any standard to come together to play music virtually with her. Over 2000 people from around 30 different countries took part across the two projects, aged 2–94, playing a huge range of instruments.

Vasily Petrenko The Russian maestro has been chief conductor of the Royal Liverpool Philharmonic Orchestra since 2009, and principal conductor of the European Union Youth Orchestra since 2015. From the 2021–2022 season, Petrenko will be music director of the Royal Philharmonic Orchestra, and principal conductor of the State Academic Symphony Orchestra of the Russian Federation. He has appeared in concert with some of the world’s most famous orchestras, and he is much sought after as an opera conductor. In this latter role he made his debut at the Glyndebourne Festival Opera in 2010, before appearing at the Paris Opera, and conducting The Queen of Spades at New York’s Metropolitan Opera. He has worked with such renowned ensembles as the Berlin Philharmonic Orchestra, the Bavarian Radio Symphony Orchestra, the Leipzig Gewandhausorchester, the London Symphony Orchestra, the London Philharmonic Orchestra, the Orchestre National de France, the Czech Philharmonic and the Sydney Symphony Orchestra. In September 2017, ten years after he was named Gramophone Classical Music Awards Young Artist of the Year, Vasily Petrenko received the Artist of the Year award.

9

Royal Philharmonic Orchestra Giving some 200 concerts in a season to over half a million people around the world, the Royal Philharmonic Orchestra maintains a varied and wide-ranging repertoire. Having the most diversified audience of any British symphony orchestra, they often perform in areas where access to live orchestral music is very limited. Vasily Petrenko, who has been closely cooperating with the orchestra since the summer of 2018, will assume the position of music director in August 2021. Based since 2004 at the London Cadogan Hall, the orchestra holds education and outreach important parts of its mission. Seeking to bring classical music to as diverse an audience as possible, it launched its highly regarded community and education programme, RPO Resound, in 1993.

Photo: Chris Christodoulou

ROYAL PHILHARMONIC ORCHESTRA

10

A címlapon: Vaszilij Petrenko Címlapfotó: Svetlana Tarlova