Ludwig van Beethoven: 3. (Esz-dúr, „Eroica”) szimfónia, op. 55 Az Eroica-szimfónia nemcsak a beethoveni életmű, hanem a 19. század zenei gondolkodása szempontjából is kulcsdarab, máig alapvető módon határozza meg mindazt, amit zenei formálásnak, zenei logikának, zeneszerzői munkának, összességében zenében való gondolkodásnak tekintünk. „Ifjúkoromban – emlékezett vissza Bartók 1927-ben – nem annyira Bach vagy Mozart stílusa volt a szépségeszményem, mint inkább a Beethovené.” Két évvel korábban pedig egy Kosztolányi Dezsőnek adott interjúban Beethoven 3. szimfóniájára is kitérve megjegyzi: „az Eroicát ma is úgy élvezem, mint annakelőtte”. A zeneirodalom egyik legszívesebben mesélt – ráadásul igaz – története szerint a republikánus konzulból royalistává váló Napóleon nevét Beethoven dühösen kivakarta az Eroica kéziratának címlapjáról. Jan Caeyers Beethoven-monográfiájában (2009) e történetet azzal egészíti ki, hogy 1803–1804-ben a zeneszerző komolyan elgondolkozott azon, hogy elhagyja Bécset és Párizsba költözik. A szimfónia címötlete (Bonaparte) tehát a franciaországi karriertervekkel is összefügghetett. A sok-sok kísérletezés és – a korban szokatlan módon – zenekari próbák hosszú során keresztül csiszolódó darab hatalmas fordulatot hozott a műfaj történetében. A bemutató évében, 1805-ben a kritika teljes joggal gondolta az Eroica szerzőjéről, hogy képtelen féken tartani bizarr ötleteit. A lipcsei Allgemeine Musikalisches Zeitung beszámolója fején találta a szöget: „Ez a hosszú, nehezen előadható szerzemény valójában egy rendkívül terjedelmes, merész és vad fantázia.” Ma is ezt gondoljuk róla, más lapra tartozik, hogy mi éppen ezt a tulajdonságát értékeljük oly sokra. Várjon Dénes Tökéletes technikája, mély zeneisége, sokoldalú érdeklődése révén Várjon Dénes a nemzetközi zenei élet egyik legizgalmasabb és leg elismertebb résztvevője. Igazi univerzális művész: kiváló szólista, elsőrangú kamarazenész, fesztiválok művészeti vezetője, elismert pedagógus. Kamarazenészként a legnagyobbak között tartják számon, olyan partnerekkel dolgozik rendszeresen, mint Tabea Zimmermann, Kim Kashkashian, Jörg Widmann, Leonidas Kavakos, Schiff András, Heinz Holliger, Perényi Miklós, Joshua Bell. Szólistaként rendszeres meghívottja a nagy koncertsorozatoknak, a New York-i Carnegie Halltól a bécsi Konzerthauson át a londoni Wigmore Hallig, de ugyanilyen szívesen látott vendég a vezető zenekaroknál
3
