Duna Művészegyüttes: Székelykapu – bemutató
Duna Art Ensemble: Székely Gate
– premiere
Müpa – Fesztivál Színház
Müpa Budapest – Festival Theatre
I. Csillagösvényen • On the Trail of Stars
1. ének: Égi-földi eredetmondák • Canto 1: Terrestrial and Celestial Origin Myths
2. ének: A Szent Anna-tó legendája • Canto 2: The Legend of Lake Saint Anne
3. ének: Székelyek Képes Krónikája • Canto 3: The Illuminated Chronicle of the Székelys
szünet • interval
II. „Áldás a bejövőnek, béke a kimenőnek” • ‘Peace to you who enter, blessings to you who leave’
Gyergyói tánckép • Gyergyó Dance Scene
Felcsíki párok • Couples from Felcsík
„Egy kicsi madárka” • ‘A little bird’
Felső-Maros menti hangulatok • Upper Mureş Moods – Marossárpatak, Vajdaszentivány
Magyarói virtuózok • The Virtuosos of Magyaró Sóvidéki mulatság • Sóvidék Feast – Pálpatak, Korond, Makfalva
Előadja • Performed by: Duna Művészegyüttes és a Göncöl zenekar •
Duna Art Ensemble and the Göncöl Band
Közreműködik • Featuring: NAVRATIL Andrea – ének • voice
Felvételről közreműködik • Featuring from recordings: Izabella CAUSSANEL – ének • voice, GÁSPÁR Álmos – hegedű • violin, ifj.
CSOÓRI Sándor – brácsa, brácsakontra, tambura, ír buzuki • viola, kontra, tamburica, Irish bouzouki, FRIDERIKUSZ Péter – cselló • cello, LAKATOS Dávid – nagybőgő • double bass, FÖLDES Gábor – basszusgitár • bass guitar, ifj. SZERÉNYI Béla – tárogató, furulya • tárogató, recorder, SEBESTYÉN Patrik – trombita, szárnykürt • trumpet, flugelhorn, HERÉDI Zsombor – harmonika • harmonica, ŐRI KISS Botond – zongora • piano, CSERNOVSZKI Márk – hárfa • harp, HORVÁTH
Áron – cimbalom, Masato OKAZAKI – éneklő fűrész • musical saw
Zene (1. felvonás) • Music (Act 1): ifj. CSOÓRI Sándor
Zenei szerkesztő (2. felvonás) • Music editor (Act 2): PÁL István „Szalonna”
Dramaturg • Dramaturgy: ORZA Călin
Díszlet • Set: MICHAC Gábor
Jelmez • Costumes: WINKLERNÉ PETRI-KISS Borbála, FURIK Rita
Táncmester • Dance masters: MÓDOSNÉ ALMÁSI Berta, MÓDOS Máté, SÁFRÁN Balázs, SZABÓ Csaba, FARKAS Ágnes, GASCHLER Beáta, ANTAL Áron, NAGYPÁL Anett, CHIFOR Lénárd
Tánckarvezető • Dance troupe leaders: SOÓS Gyula András, BONIFERT Katalin
Koreográfus • Choreographers: FARKAS Tamás, KOVÁCS Norbert
„Cimbi”, KÁDÁR Ignác, JUHÁSZ Zsolt, ORZA Călin
Rendező • Director: JUHÁSZ Zsolt
Az előadás a Bartók Tavasz keretében a Duna Művészegyüttessel közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This performance of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with the Duna Art Ensemble.
For the English version, see page 7.
„A magyar népművészetnek és ezen belül a monumentális fafaragásnak, de a népi építészetnek is csúcsa a székelykapu – írta a néprajzkutató Balassa M. Iván. – A hagyományosan nagynak, fedelesnek vagy galambbúgosnak nevezett kaput az 1900-as évek elejétől nevezik székelykapunak, nevét a Székelyföldről kölcsönözve, ahova erre az időre visszaszorult készítésének gyakorlata. Három oszlopa, zábéja van, ezeket felül egy vízszintes gerenda, a szemöldökfa vagy kontyfa köti össze, amelyre gyakran galambdúcot (galambbúgot) építenek. Az oszlopok közötti távolság eltérő, helyet adva a nagy- és a kiskapunak, azaz a teher- és személyforgalomnak. A fában szegényebb vidékeken, vagy a kevésbé tehetősek olyan kaput is állítottak, ahol csak a kiskapunak van fedele, esetleg galambbúgja, a nagykapu egyszerű, fedél nélküli, leveles kivitelű. Gyakran ezeket is székelykapunak nevezték.”
A különleges építmény az ősi erő szimbóluma. Olyan szakrális jelentőségű tárgy, mely a hit, a remény, az Istenhez való tartozás jelképe, egyfajta kommunikációs csatorna ég és föld között. A székely kapu három oszlopa a test, a lélek és a szellem egységére utal. Faragásai védelmi, kegyelmi és áldást adó szimbólumok, melyek az univerzum energiájának lenyomatai is.
A kapu készítésére legalkalmasabb a tölgyfa, amit Székelyföldön cserfának, cserefának neveznek, a kapuszárnyak a könnyebb fenyőből készülnek. Az anyagot egy évig száradni hagyják, és csak ezt követően fognak bele a faragásba. Először meghatározzák a méreteket, majd a szerkezeti elemeket, az oszlopokat és a koszorúgerendát erősítik össze, ez csapolással történik. Az elmozdulást megakadályozó, de egyben díszül is szolgáló haránt-, illetve könyökkötéseket lapolják. A kiskapu feletti kaputükröt változatosan és egyes vidékekre jellemző módon, zsilipeléssel, máshol függőleges lécekből kialakított rácsozattal és egyéb megoldásokkal töltik ki. „Mindezek után következik a kapu díszítése és a szövegek bevésése – folytatja Balassa. – A székelykapukat általában virágos mintákkal díszítik, de van, amikor mértani alakzatokkal. Hagyományosan azonban jóval több volt a díszítetlen, simakapu, mint a kicifrázott. A faragott díszeket vésővel, a finomítást faragókésekkel készítették. De nemcsak faragták, hanem festették is a székelykaput, eredetileg csak piros, fehér, zöld és kék színnel. A feliratok a kontyfára kerültek, de előfordultak a kiskapu feletti szemöldökfán is.” Maguk a feliratok a székely kapuk elmaradhatatlan tartozékai. Egyrészt az építés idejét és a gazda, illetve a fafaragó nevét ismerteti, általában a kapu belső oldalán, másrészt
jókívánságokat, üzeneteket tartalmaz a betérő számára: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez – testvér – ne légy hűtlen soha!”; „Házad lehet bárhol, de hazád csak itt.”; „Béke a bejövőre, áldás a kimenőre!”; „Isten hozott. Ha mész, Isten legyen veled.”
A Duna Művészegyüttes két részből álló produkciójának inspirációs centrumában ez a gazdag jelentéssel bíró építmény áll. Az első rész a székely nép eredetének táncos krónikája. A különböző énekek révén először a mitikus múlt, az ősi eredetmondák világa elevenedik meg: Égi-földi eredetmondák – a Nap és a Hold násza, Nimród és fiai, Hunor és Magor, a Csodaszarvas űzése, a székely nép születése. A második énekben (A Szent Anna-tó legendája) a székelység történelmének meghatározó helyszínei és eseményei következnek, illetve e történelem kimagasló személyiségei tűnnek fel: az előadás megidézi Dózsa György parasztfelkelését, Kőrösi Csoma Sándor keleti útját, a Siculicidiumot, avagy a mádéfalvi veszedelmet, a csíksomlyói Babba Máriát, a Napba öltözött Boldogasszonyt. Az első felvonás jelmeztervezője Furik Rita, jelmezeinek színei és formái a mitikus tartalmat erősítik. Különös figyelmet kap a székely viseletre jellemző csíkos mintázat, melyet a tervező az élet szimbólumaként használ. A székelység az életét a kezében tartva irányítja a rendszert, amelyben él, így a csíkos szövés nemcsak díszítőelemként, hanem erős összekötő jelképként is jelen van a jelmezek bizonyos részein. A Nap és a Hold szimbóluma, a kezdet, a teremtés ihlette az alapruházatot. A színpadon az arany, az ezüst, valamint a fehér és a fekete szín dominál, de finom, színes árnyalatokat is láthatunk. Az első felvonás zeneileg is egyedi, a világzenei dallamok szerzője ifj. Csoóri Sándor. A dallamok Bartók Béla gyűjtéseiből merítenek, megjelennek köztük a régi és új stílusú népdalok is. A székely népzenében folklorizálódott hangszereken, a cimbalmon és a harmonikán kívül zongora, nagybőgő, cselló, brácsa, hegedű és tárogató is megszólal, különlegességként pedig Okazaki Maszato fűrészjátéka színesíti a hangzást.
Az előadás második része „táncos barangolás” Székelyföldön, a művészek a különböző régiók zenéje és táncai segítségével kalauzolják a közönséget ezen az ősi és hallatlanul színes tájon. Ebben a felvonásban autentikus székely népviselet jelenik meg, melynek legfőbb jellemzője, hogy hagyományos kézi megmunkálással, házilag készült, gyapjú, kender, len és juhbőr felhasználásával. Az előadásban eredeti, Székelyföldön készült népviseletek, valamint az eredetiek alapján rekonstruált női és férfijelmezek egyaránt láthatóak. A székelységre
jellemző színek és minták felkutatása és a táncművészekre alakítása Winklerné Petri-Kiss Borbála munkája. A második felvonásban, melynek zenei szerkesztője Pál István „Szalonna”, autentikus székely népzene jelenik meg: gyergyói, felcsíki, Felső-Maros-menti, sóvidéki, kászoni, magyarói dallamokat játszik a Göncöl zenekar.
Juhász Zsolt
Néptáncos, koreográfus, 1999-től a Duna Táncműhely vezető koreográfusa, 2007-től a Duna Művészegyüttes művészeti vezetője. Az 1990-es évektől kezdve munkásságát számos szakmai díjjal – többek között a Népművészet Ifjú Mestere címmel, néptáncfesztiválok nívódíjaival és koreográfusi díjakkal – ismerték el. Juhász Zsolt 2003-ban Harangozó Gyula-, 2006-ban Imre Zoltán-díjat kapott, 2007-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Művészi hitvallásában kiemelt szerepet kap a magyar néptánc hagyományainak hiteles ápolása, annak művészi színvonalú színpadra vitele táncosként és koreográfusként egyaránt. Különösen fontosnak tartja, hogy a magyar néptánc csodálatos és sokszínű formakincsét a kortárs mozgásszínházi technikákkal ötvözze, és ekként korszerű táncszínházi produkciókat hozzon létre.
Duna Művészegyüttes
Az 1957-ben alakult Duna Művészegyüttes 26 fős tánckarból és 6 tagú népi zenekarból áll, tagjai hivatásos néptáncosok és hangszeres művészek. Az együttest kísérő Göncöl zenekar önálló koncerteket is ad, amelyek elsősorban az autentikus népzenére épülnek. A Duna Művészegyüttes alkotói azt vallják, hogy a néptánc rendkívül alkalmas érzelmek és értékek, sőt komplex történetek megjelenítésére. Ennek megfelelően a társulat a hazai néptánchagyomány hiteles, ugyanakkor nyitott és figyelemfelkeltő tolmácsolására törekszik, produkcióit egyszerre jellemzi a hagyományőrzés és a művészi kísérletezés. Az együttes repertoárjában fontos helyet foglalnak el a néptáncot és a kortárs táncot ötvöző táncszínházi bemutatók, valamint a néptáncelemeket felhasználó gyermek- és ifjúsági előadások, amelyeket az alkotók a közönség minél szélesebb köréhez kívánnak eljuttatni. Törekvésük, hogy előadásaik a néptánc iránt érdeklődőket a színházhoz, a színházba járókat pedig a néptánchoz vigyék közelebb.
‘The Székely gate is the peak of Hungarian folk art, including monumental woodcarving, as well as folk architecture,’ wrote the ethnographer Iván Balassa M. ‘Traditionally called large, roofed or dovecote gate, they have been called Székely gates since the early 1900s, after the Székely Land, which by that time had become the last refuge of the custom. It has three posts, or zábés, connected at the top by a horizontal beam, the kontyfa, on which a dovecote is often built. The distance between the posts is different, allowing space for a large and a small gate, i.e. for freight and foot traffic. In less affluent areas or where timber was more scarce, there were gates where only the small gate had a roof, and perhaps a dovecote, the large gate being a simple leaf design without a roof. These too were often called Székely gates.’ This special structure is a symbol of ancient power. It is an object of sacred significance, a symbol of our faith, our hope, our belonging to God, a channel of communication between heaven and earth. Its three posts represent the unity of body, soul and spirit, and its carvings are symbols that render protection, grace and blessing, while being impressions of the energy of the universe.
The most suitable wood for making the gate is oak, which in the Székely Land is called cserfa or cserefa, while the wings of the gate are made of pine, which is lighter. The timber is left to dry for a year, and only then do they start carving. First, the dimensions are determined, then the structural elements, the posts and the crossbeam are fixed together by joints. There are half-jointed braces in the corners that provide stiffness and serve as further decoration. The part above the small gate is filled in a variety of manners, some of which are specific to a region. ‘Next comes the decoration of the gate, and the carving of the inscriptions,’ Balassa continued. ‘Székely gates are usually decorated with floral patterns, but sometimes with geometric shapes. However, unadorned, plain gates traditionally far outnumbered fancy ones. The carved ornaments were made with a chisel, the finishing was done with carving knives. But the Székely gate was not only carved, it was also painted, originally only in red, white, green and blue. The inscriptions were on the horizontal beam, sometimes also on the beam above the small gate.’ Inscriptions are part and parcel of Székely gates. On the one hand, they commemorate the time of construction and the name of the owner or the woodcarver, usually on the inside of the gate, and on the other hand, they offer good wishes or messages for the visitor: ‘Brother, never be unfaithful to the holy faith of your ancestors, to the roots of your nation.’ ‘Your home can be anywhere, but your
homeland is here.’ ‘Peace to you who enter, blessings to you who leave.’ ‘Welcome. Godspeed, if you’re leaving.’
The Duna Art Ensemble drew inspiration for its two-part production from this richly meaningful construction. The first part is a chronicle in dance of the origins of the Székely people. Different songs bring to life the mythical past, the world of ancient origin stories: the tales of the Sky and the Earth – the marriage of the Sun and the Moon, Nimród and his sons, Hunor and Magor, the chase of the Magic Stag, the birth of the Székely people. The second song (The Legend of Lake Saint Ann) the show will focus on the most significant places and events in the history of the Székelys, as well as the outstanding personalities of this history, evoking the peasant uprising of György Dózsa, Sándor Kőrösi Csoma’s journey to Asia, the Siculicidium, or, the Madéfalva Massacre, the Babba Mária of Csíksomlyó, the Virgin Mary in the Sun. The costumes were designed for the first act by Rita Furik. In this part, the colours and shapes of the dancers’ costumes reinforce the mythical content. Special attention is paid to the striped pattern typical of the Székely costume. The designer uses this pattern as a symbol of life, since the Székelys control the system in which they live by holding their lives in their hands. So the striped weaving is not only a decorative element, but also a strong symbol of connection in certain parts of the costumes. The base clothes were inspired by the symbols of the Sun and Moon, the beginning, creation. The colours that dominate the stage are gold, silver, white and black, though subtle shades of other colours are also present. The music of the first act is also unique, the world music melodies were composed by Sándor Csoóri Jr. The melodies are drawn from the collections of Béla Bartók, and folk songs of both the old and the new style can be heard. In addition to those of Székely folk music, the instruments used include a cimbalom, an accordion, a piano, a double bass, a cello, a viola, a violin and a tárogató. Masato Okazaki adds colour to the soundscape of the performance with his musical saw.
The second part of the performance wanders through the Székely Land, with the artists guiding the audience through this ancient and incredibly colourful territory with the help of music and dances from the different regions. In this act, authentic Székely folk costumes are worn, handmade from wool, hemp, linen and sheepskin with traditional handicraft techniques. The costumes are original folk wear made in the Székely Land, as well as pieces for men and women reconstructed from the originals. The colours and patterns that are characteristic of
the Székelys were found and transformed for the dancers by Borbála
Winklerné Petri-Kiss. The second act features authentic Székely folk music. The Göncöl Band plays melodies from Gyergyó, Felcsík, the Upper Mures Valley, Sóvidék, Kászon and Magyaró. This act’s music editor is István ‘Szalonna’ Pál.
Zsolt Juhász
The folk dancer and choreographer has been lead choreographer of the Duna Art Ensemble since 1999, and its artistic director since 2007. His work has been recognised with numerous professional awards since the 1990s, including the title of Young Master of Folk Art, awards of excellence at folk dance festivals and choreography awards. Zsolt Juhász was awarded the Harangozó Gyula Prize in 2003, the Imre Zoltán Prize in 2006, and the Knight’s Cross of the Order of Merit of the Republic of Hungary in 2007. Nurturing the legacy of Hungarian folk dance and staging it with artistic finesse are intrinsic elements of his artistic credo, both as a dancer and choreographer. He considers it particularly important to combine the wonderful and vibrant array of forms that Hungarian folk dance offers with the techniques of contemporary motion theatre to create modern productions of dance theatre.
Duna Art Ensemble
Founded in 1957, the Duna Art Ensemble comprises a 26-strong dance corps and a folk band with six musicians, all professional artists. The Göncöl Band, which provides the musical accompaniment, also gives concerts of its own, with programmes based mostly on authentic folk music. The creators of the Duna Art Ensemble believe that folk dance is very well suited to representing emotions and values, even complex stories. Accordingly, the company seeks to interpret the Hungarian folk dance tradition in a manner that is equally authentic, open-minded and attractive, creating productions that both preserve the tradition and are artistically experimental. Dance theatre productions that fuse folk dance with contemporary dance occupy an important position in the company’s repertoire, as do such productions for children and young people that employ elements of folk dance, with which the makers want to reach as wide an audience as possible. They hope to bring those who are interested in folk dance closer to theatre and make those who go to theatre take an interest in folk dance.
A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek ingyenes kiadványa
Kiadja: Müpa Budapest Nonprofit Kft. Felelős kiadó: Káel Csaba vezérigazgató Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt.
Szerkesztő: Molnár Szabolcs
A szervezők a szereplő- és műsorváltoztatás jogát fenntartják.
A címlapon: Duna Művészegyüttes: Székelykapu
Címlapfotó: Végh Tamás