A kaméleon ezer arca

A GÓBÉ ZENEKAR stílusa szépen kikristályosodott megalakulásuk, 2007 óta. A kikristályosodás azonban ebben az esetben nem a hagyományos értelemben vett letisztultságot jelenti: megszólalásmódjuk, zenéjük úgy vált azonnal felismerhetővé, hogy közben szinte dalról dalra kaméleonként változtatják jellegzetességeiket, és éppen ez az ezerarcúság lett a Góbé egyik legfőbb ismertetőjegye. A Fonónál jelent meg idei albumuk, a nagy sikerű Élem, amely talán a korábbiaknál is szórakoztatóbb. Kárpát-medencei fúziós folk című koncertjükön, a Müpában, a velük közös zenei nyelvet beszélő meghívott vendégekkel kibővülve ennek dalait is bemutatják.

Aki hallotta már a Góbét gyerekeknek muzsikálni, tudja, milyen kedélyesen, milyen hangulatteremtő erővel szólítják meg a legfiatalabbakat. És akik hallották bármely lemezüket, esetleg esti, felnőtt előadásaik egyikét, abban is bizonyosak lehetnek, hogy könnyed hangvételű dalaik a többi korosztályt is megszólítják. E „népi popzene” horizontális kiterjedése, azaz a tömegeket sikeresen megszólító jellege nyilvánvaló, ahogy vertikális tagoltsága is: a mély, művészi gondolatoktól az emelkedettségig terjedő, a lélekre intenzíven ható előadás.

Jó példa erre a Góbé világzenéről leválasztott népzenei projektje, a Folkside. A zenekar életében kulcsfontosságú szerepet játszó és a tagokra nagy hatást gyakorló Bartók Béla 44 hegedűduójára és azoknak forrásanyagára felépített lemezük okos koncepciója csodás zenészi teljesítményekkel párosul. A megértés új fokát jelenti az a feldolgozásforma, amellyel a Góbé akár Bartókhoz, akár — az új lemezen — a betyárdalokhoz nyúl. Rámutatnak, hogy — minden zavaró tényező ellenére — ma is lehet természetes hangon megszólalva új árnyalatokkal gazdagítani a magyar népzenét, egyszerre ápolva és művelve a ránk hagyományozott óriási dallamkincset.

Különös arra gondolni, hogy az említett ezerarcúság az egyetlen közös gyökérig visszavezető utat jelöli ki, hiszen ha a James Bond-krimizene, a reggae, a népi hangszerekkel megvalósított popos hangszerelés, a kőkemény rock-zúzás, a jazz, a ganxta rap és a modern világ megannyi zenei leképeződése párosítható a magyar népzenével, akkor tulajdonképpen valahol minden zenének közös az eredete, és a Góbé előadásában közös a nevezője is: maga a zenekar. Tizenöt év nagy idő egy zenekar életében, van tehát mit ünnepelni, hiszen ezalatt a Góbé valóban közel került a közönséghez — úgy, hogy közben jelentős értékeket is felmutat.

Végső Zoltán

2022. október 5.

Fesztivál Színház

GÓBÉ

KÁRPÁT-MEDENCEI FÚZIÓS FOLK Góbé zenekar: Rigó Márton — hegedű, brácsa, vokál Várai Áron — ének, pásztorfurulya, duda, ütősök Vizeli Máté — brácsák, hegedű, gitár, koboz, vokál Egervári Mátyás — cimbalom, tamburabrácsa, dudák, tekerő, töröksíp, fuvola Hegyi Zoltán — nagybőgő, basszusgitár Czupi Áron — dob, ütőhangszerek, vokál Közreműködik: Herczku Ágnes — ének Busa Pista — rap Porteleki László — hegedű Szokolay Dongó Balázs — furulyák, kaval Sárkány Bertalan — ütőhangszerek Kayamar (Magyaróvári Viktor) — ének Vizeli Bálint (Góbé FolkSide) — hegedű Timár András (Góbé FolkSide) — brácsa, nagybőgő az Anima Musicae Kamarazenekar oktettje, valamint fúvós közreműködők (szaxofon, trombita, harsona)