Otthonok között

„A vidékre költözés nem a határaim átlépését jelenti, hanem azt, hogy azokon belül igyekszem panaszmentesíteni az életem. Nem vitatom, hogy ez alkati kérdés is. Nézd, fát vágni, vagy budiból szart lapátolni nekem se szórakozás, de nem is probléma. Jelen pillanatban Pesten egy sima bevásárlás a zöldségesnél viszont már probléma. Tehát ha megadatik a választás lehetősége, akkor nincs sok gondolkodnivalóm. Az elszigeteltségtől, ami sokak réme, nem félek. Majdnem azt mondtam, hogy nem érdekel, de ez nem igaz, hiszen ha nem érdekelne, akkor nem akarnám a Vas utcai lakást megtartani. És természetesen nem csak e miatt akarom megtartani. Huszonhárom éve élek Budapesten, itt születtek, itt élnek a gyerekeim. Szinte kiszaladt a számon, hogy szeretem ezt a várost. Az otthonom. Nem úgy akarom magam mögött hagyni, mint amihez immár semmi közöm, pusztán nem itt kívánom a mindennapjaim nagyobbik részét tölteni”, válaszolta Bartis Attila 2007-ben Kemény István egyik kérdésére a Litera rendhagyó nagyinterjújában.

A szövegrészlet erőteljesen mutatja meg Bartis alakját és karakterét. Ám ugyanígy járnánk akkor is, ha máshonnan választanánk, prózáiból, fényképeiből kivágatokat. Bartis Attila a nyolcvanas évek végén menekült édesapjával Magyarországra, erdélyi gyökereiből egy jottányit nem engedett, de forrásvidékéről sosem az ellágyuló nosztalgia hangján szólt. Ellenben Budapesten elkezdte írói pályáját, olyan kortársakkal és barátokkal vállt vállnak vetve, mint Kemény István, Kun Árpád, Térey János. Túlzás nélkül mondható, hogy egy nemzedék indult útnak ekkoriban, olyan szerzők, akik benne voltak a posztmodern poétikák sodrában, de már számot is vetettek velük. Bartis Attila A séta című kisregényével — sportnyelven szólva — köszönt be először, majd a fényképezés és a próza határterületein épített ki izgalmas magaslati pontokat, hogy aztán termését novellákkal (A kéklő pára) kiegészítve eljusson A nyugalom és A vége című összegző jelentőségű művekhez. Illetve az eleddig legutolsó műhöz, Az eltűnt idő nyomához.

A Müpa Üvegtermében esedékes beszélgetés során nem kerülhető el, hogy az író kétlakisága, a jakartai és a magyarországi otthon közötti távolságok szóba kerüljenek, ahogyan a kortárs irodalomban betöltött magányos, avagy egyedüli szerepe sem kikerülhető, miként a rendszerváltozáshoz fűzött reményekről és illúzióvesztésekről kialakított sarkos véleménye is gondolkodóba ejtheti a közönséget.

Biztosak lehetünk benne, hogy Bartis Attila csendes és megfontolt mondatai, regényeihez méltó elbeszélő tempója ösvényt nyit az eltűnt idők nyomába.

Jánossy Lajos

2022. október 3.

Üvegterem LITERÁRIUM KORTÁRS ÍRÓK A MÜPÁBAN

BARTIS ATTILA-EST

Közreműködik: Fekete Ernő — színművész Darvas Kristóf — zongora Műsorvezető-házigazda: Jánossy Lajos Rendező: Balog József

Bartis Attila