„Tudtam, hogy magamnak akarok fújni”

Fotó: Gramofon – Klasszikus és Jazz

A Kossuth-díjas szaxofonművész, DRESCH MIHÁLY nem tud és nem is akar választani jazz és népzene között: szerinte a két műfaj között nagyon is sok a kapcsolódási pont. A zene mágiájáról és falusi gyökereiről is mesélt.

Miféle zenei hatások érték kisgyermekként?

A keresztmamám rengeteg lagziban főzött, és sokszor magával vitt, úgyhogy lakodalmi zenéket hallottam először. Földesen akkor még rádió is alig volt hallható, rám pedig az élőzene mágikus hatást gyakorolt: a zene csengése levett a lábamról.

Szakmát tanult, és csak utána jött a találkozás a jazzel.

A gépipari technikumban egy osztálytársam mutatott egy Downbeat magazint. Nem tudom, honnan szerezte, de akkor csodálkoztam igazán, amikor elmondta, hogy rádión is hallgathatok jazzt, sőt jazzklubok is vannak. Mindegyik egyetemnek megvolt a saját klubja, s ezek állandó telt házzal működtek. Szorgalmasan jártam, és közben elkezdtem szaxofonozni.

A népzene később lépett be az életébe.

Nagyon hiányzott a gyerekkori környezet, beleértve a nagyszüleimet, a rokonságot. Budapesten idegenül mozogtam, és amikor jazzt tanultam, tudtam, hogy utánzás helyett magamnak akarok fújni. A saját hang megtalálásához szükségem volt a földesi gyökerekre: belefújtam a hangszerbe, és eszembe jutottak a családtagjaim. A táncházmozgalom előhívta a gyermekkori emlékeimet, én pedig saját zenei utat akartam kreálni az élményeimből.

A jazz és a népzene egy skála két szélső pontján helyezkedik el: hol találkozik a két gondolkodás?

A jazz rendkívül szerteágazó stílusjegyekkel bír, a modern jazznek egyfajta szakralitása is tetten érhető. Ugyanakkor a népzenében is ott a szakrális: amikor az emberek mulattak vagy egy halott mellett keservest játszottak, azzal az élet sarkalatos pontjait jelölték ki. Mondok egy konkrét példát: az erdélyi Szászcsáváson egyszerű, mégis világklasszis cigánymuzsikusokat lehet hallani, figyelem őket, tanulok tőlük. Ahogyan hozzák a ritmust, ahogyan megállítják az időt, ahogyan elindítanak egy folyamatot, nekem az színtiszta jazz.

Az átjárók megnyitását hogyan fogadták zenésztársai?

A jazz tanszakon Binder Karcsival már gondolkodtunk azon, hogy a mesterek utánzása helyett saját eszközökkel dolgozzunk. Fontos találkozásom volt Szabados Györgygyel, akinek jóvoltából sok-sok zenésszel megismerkedtem. Menet közben kiválasztódtak a társak, akikkel közösen tapossuk az utat máig.

A közönség együtt menetelt önökkel a hosszú úton?

Elengedhetetlen, hogy élő fóruma legyen a zenésznek. Elkezdtünk egy klubban rendszeresen játszani, és kialakult egy réteg, amelyik járt a koncertjeinkre. A számuk egyre nőtt, és az állandó fellépési helyeim mind valódi fórumokká váltak.

Mégsem maradt a koncertterem falain belül: emlékezetes színházi projektjei voltak Kovács Gerzson Péterrel és Horváth Csabával.

Mindkettejükkel a táncházban barátkoztam össze. Keresték a saját útjukat, látták, hogy én mit csinálok, és a korai években használni kezdték a zenémet, amely sokáig inspirálóan hatott rájuk. Ezek többnyire alkalmazott zenék voltak, ahol a koreográfia határozta meg a muzsikát, nem fordítva. Egy koncerten az ember jobban figyel a saját és a partnerei belső világára. Jászay Tamás

2022. szeptember 29.

Fesztivál Színház JAZZMŰHELY

DRESCH MIHÁLY: ZENE ÁRNYÉKBAN

Egy tiszta hang önmagáért beszél.

A Müpa partnere a Ricola.

AZ ÉLMÉNY ÖSSZEKÖT!