„Igyekszem megmutatni a trombita sokoldalúságát”

Az idei hangversenyszezonban a világjáró trombitaművész, BOLDOCZKI GÁBOR a Müpában az évad művésze. Ennek kapcsán faggattuk őt a 2022/2023-as koncertévad műsorairól, de korábbi fellépéseiről és a közönség soraiban tapasztalt koncertélményeiről is kérdeztük.

Bátran állíthatjuk, hogy az évad művészeként a Müpában a trombita számos oldalát megmutatja a barokk repertoártól egészen a kortársakig. Hogyan fogadta a címet, és milyen szempontok szerint alakította ki a koncertműsorokat?

Óriási öröm és nagy megtiszteltetés, ráadásul igen jókor jött ez a felkérés, hiszen a járvány miatt az egész kulturális élet nehéz időszakon ment keresztül, és jó végre újra építkezni, koncerteket tervezni, új műsorokat szerkeszteni. Az én életemben a szólókarrier külföldön indult el, idehaza csak később kezdtem el egyre több felkérést kapni. Nagyon szeretek itthon játszani, ahol a családom, a barátaim és a növendékeim is élnek, a Müpa pedig egy fantasztikus épület egy csodálatos koncertteremmel. Valóban, műsoraimmal igyekszem megmutatni a trombita sokoldalúságát: fontos volt számomra, hogy a kortárs zene is középpontba kerüljön, és talán a legfontosabb kívánságom az volt, hogy ebben az évadban egy trombitaverseny premierje is elhangozzék, de nagy örömömre két ősbemutatót is játszhatom, hiszen Varga Judit, az évad zeneszerzője komponál egy concerto grossót trombitára, zongorára, ütőhangszerekre és kamarazenekarra, illetve Fazıl Say ír egy nagyon izgalmas kettősversenyt, melyet kedves kollégámmal, barátommal, a kiváló Szergej Nakarjakovval adhatok elő, akivel már jó néhányszor játszottunk együtt. Mivel számomra nagyon fontos a kamarazenészi hozzáállás, kíváncsian várom mind Judit, mind Fazıl darabját, hiszen mindkettőben igazi kamarazenélésre lesz lehetőségünk.

Pendereckit és Vivaldit is játszik az évad során.

Az elmúlt években tíz szólóalbumot készítettem a Sony Classical kiadásában, minden CD-nél nagyon fontos volt a koncepció, hogy legyen egy téma, így minden egyes felvétel alkalmával elmélyülhettem egy adott repertoárban. Ezek közül kilenc album a barokk és a klasszikus korszakokból merített, egy pedig a 20. századi, illetve kortárs zenéből ad ízelítőt, így jutottunk el az elmúlt évtizedek talán legnagyobb lengyel zeneszerzőjéig, Krzysztof Pendereckiig, aki komponált számomra egy trombitaversenyt, melyet szintén előadhatok a szezonban, a Tromba Veneziana pedig Vivaldi műveit tartalmazó kiadvány, örök klasszikus, hiszen az ő zenéje mindig feltölti az embert új energiákkal, életkedvvel; versenyművei — több mint ötszázat írt — igen változatosak. Ezt a zenei anyagot most a Wrocław Baroque Orchestrával adom elő, és a koncert olyan szempontból is érdekes, hogy míg a zenekar korhű hangszereken játszik, addig én modern trombitákon, már csak azért is, mert alapvetően hegedűversenyek, illetve más hangszerekre írott versenyművek átiratait szólaltatom meg, olyan darabokat, melyek hangjai nem találhatók meg a natúrtrombitán. Pár éve még furcsán néztek rám emiatt, de ma már elfogadottabb, hogy szólistaként nem a historikus hangszereket választom. Egyébként hangolás szempontjából is érdekes ez, mivel 443 hertzen kifejezetten fényesen szól a trombita, a 442 picit semleges, a 440-nek pedig csodálatos puhasága van. A historikus fúvós hangszerek szerintem egy zenekarban, régizenei felfogásban összességében jól hangzanak, szólistaként azonban a natúrtrombita engem még nem győzött meg.

Ha már hangszerek: számos különféle hangolású, hangszínű trombitán, szárnykürtön játszik a koncerteken. Ilyen szempontból melyik hangverseny lesz a legváltozatosabb?

Még nem láttam, hogy Fazıl Say pontosan mit írt a kottába, de a mű elvileg piccolo trombitára, C-trombitára és szárnykürtre készül, vagyis a három egymástól leginkább különböző hangszer lesz egyszerre a színpadon, de a Tromba Veneziana műsorban is megszólal majd a szárnykürt és a piccolo trombita.

Az elmúlt években többször fellépett a Müpában. Melyek voltak a legemlékezetesebb pillanatok?

Nehéz bármelyik koncertet is kiemelni, mert számomra mindegyik egyformán fontos és különleges. De ami spontán módon, ebben a pillanatban eszembe jut, az a Kocsis Zoltánnal való közös munka. Együtt játszottuk Szokolay Sándor Trombitaversenyét a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral, ez volt Zolival az utolsó hangversenyem, egy emlékkoncert, melyen csak Szokolay művei szólaltak meg, egy telt házas, gyönyörű előadás, meghitt hangulattal.

Milyen Müpa-koncertekre emlékszik vissza szívesen a közönség soraiból?

A Müpában jobbnál jobb koncerteket lehet meghallgatni nagyszerű előadókkal, így nagyon nehéz választani. De most az első, igen erős emlék, amely felidéződik bennem: Eötvös Péter orgonára, Hammond-orgonára és szimfonikus zenekarra írt versenyműve, a Multiversum, melyet az Amszterdami Concertgebouw Zenekarával adtak elő. Ott aztán szükség volt egy igazán nagy méretű teremre, különleges akusztikára, és a mű igen hatásosan szólalt meg, a körülményeknek is köszönhetően, arról nem is beszélve, hogy két csodás orgonista partnerem, Iveta Apkalna és Fassang László játszott a színpadon együtt. Izgalmas hangverseny volt. Tóth Endre

2022. november 10.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

VIKTORIA MULLOVA, BOLDOCZKI GÁBOR ÉS A SUISSE ROMANDE ZENEKARA

Közreműködik: Viktoria Mullova — hegedű Boldoczki Gábor — trombita Vezényel: Jonathan Nott

Boldoczki Gábor