1 minute read
Üdvözlet a csizma sarkából
Rachele Andrioli es Rocco Nigro
Francesco Torricelli
November közepe felé bizonyára sokan töltenek el szívesen néhány órát olyan muzsikusok társaságában, akik Itália legnapfényesebb vidékeinek vérpezsdítő zenéjét játsszák, elképesztő virtuozitással.
A 2019-es Európai Hidak rendezvénysorozatában Olaszország volt a Müpa vendége. Sokan ekkor találkoztak először Salento nevével — az olasz csizma sarkában, Puglia régióban található kisváros ad otthont esztendőről esztendőre a legjobb tarantella- és pizzicazenekarok fesztiváljának. Arra még talán nem is kapjuk fel a fejünket, hogy tarantellazenekar érkezik hozzánk, hiszen sokféle változatban ismerjük már a fergeteges nápolyi táncot. A pizzica - együttes azonban a magyar közönség számára kevéssé ismert fogalom. Pedig egyszerű: a szó jelentése csipkedés (és igen, erre utal a pizzicato utasítás is, amely pengetést ír elő a vonósoknak).
A fellépő muzsikusok egy ősi és zárt kultúra tiszta, hamisítatlan zenéjét játsszák, szinte észrevétlenül igazodva a mai koncertelvárásokhoz is. A tamburinos-énekesnő Rachele Andrioli és a harmonikás Rocco Nigro a legjobb formációkkal mutatkozott be nemcsak Solentóban, de a világ minden táján, ahol „vevők” erre a stílusra. Egyre gyakrabban lépnek fel azonban önállóan, kialakították saját repertoárjukat, kitágították a hagyományos solentói horizontot, és nagyívű zenei utazást tettek, a dél-olaszországi tradicionális zenével kezdve, műsorra tűzve a népszerű olasz repertoár ikonikus szerzőinek (Gabriella Ferri, Domenico Modugno) dalait egészen az Édith Piaf, Amália Rodrigues, Chavela Vargas nevével fémjelzett sanzonokig. Andrioli erős, határozott hangszíne, hatalmas hangereje, a váratlan elhallgatások, a hangszerén és hangszálain megszülető rengeteg hangszín és árnyalat mind arra predesztinálják, hogy e sokféle stílus avatott előadója legyen. Az Epifani Barbers mozgatórugója Mimmo Epifani, akit kivételes előadónak tartanak az improvizáció területén bevezetett technikai újításai miatt. Ezekkel szinte megvadította hangszereit: a mandolint és a mandolát.
Ilyen például a „barbiere” mandolatechnika. Ez egy San Vito dei Normanni-i fodrászszalonban született, Constantino Vita fodrász- és zenészmester jóvoltából és Maestro Peppu d’Augusta pizzicazenekari karmester területén bevezetett technikai a közönségnek. S hogy, hogy nem, Salentóban ezt San Vito névvel gyógyászati táncként is ismerik.
Mimmo Epifani nem véletlenül adta egyik albumának a Putiferio (Zűrzavar) címet; eredeti környezetben tombolnak itt a harmóniák, a pizzicák ritmikus ördögei, szalonképessé szelidítve azzal a mediterrán bájjal, amely oly ellenállhatatlanná teszi ezt a vidéket. Juhász Anna
2022. november 12.
MÜPA HOME
