Svájci gárda

Genf nemcsak nemzetközi szervezetek székhelye és csúcstalálkozók, valamint békekonferenciák gyakori helyszíne, de ott működik az Ernest Ansermet által alapított nagy hírű zenekar, az ORCHESTRE DE LA SUISSE ROMANDE is — amelynek játékát a Müpában hamarosan testközelből élvezhetjük.

Fennállásuk során természetesen többször is ellátogattak Magya r országra, s a francia ajkú Svájc muzsikusai 2010-ben a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben is nagy sikerrel koncerteztek már, ám a komolyzene hazai kedvelői elsősorban mégis a rádióból (és talán a zenekar annak idején úttörőnek számító sztereó lemezei révén) ismerkedtek meg e remek együttessel. „Előadja a Suisse Romande Zenekar”, „közreműködik a Suisse Romande Zenekar”, „a Suisse Romande Zenekar felvételeiből” — hallhattuk számtalanszor a konferálást, amelyhez úgyszólván alapértelmezetten hozzátartozott ez a közlés is: „vezényel Ernest Ansermet”. És ezen igazán nem volt és máig sincs okunk csodálkozni, elvégre a matematikát és az egyetemi professzori munkát harmincéves kora táján odahagyó és karmesterré átlényegülő Ansermet 1918-ban alapítója, az azt követő közel öt évtizedben pedig vezetője volt e muzsikustársaságnak.

A tanáros kisugárzását dirigensként is megőrző, arisztokratikusan ómódi szakállat viselő öregúr emléke és hatása mindmáig eleven és meghatározó összetevője a zenekar működésének és e működés fogadtatásának egyaránt. Méghozzá éppenséggel nem holmi konzervativizmus jegyében, ugyanis a frakkosan és fehér csokornyakkendősen oly hiteles eleganciájú Ansermet a modern zene egyik legelkötelezettebb megrendelője és népszerűsítője, és korántsem mellékesen az egyik legkiválóbb interpretátora volt a múlt században. Így pályafutása során számos Stravinsky-, Britten- és Frank Martin-ősbemutató karmestere volt genfi zenekarának koncertjein, a Beaux-Arts stílusú Victoria Hallban pedig igen korán felhangzott több Bartók- és Kodály-kompozíció is. Ezt a hagyományt azután a koncertezés mellett a Genfi Operaház zenekari árkában is rendszeres szolgálatot teljesítő és lemezkészítőként is tradicionálisan felettébb intenzív tevékenységű együttes azóta is ápolja, s ebben a praxisban szinte minden Ansermet örökébe lépő zeneigazgató-vezetőkarmester is optimális partnernek bizonyult.

…a legelőször 2015 májusában Saarbrückenben közönség elé került alkotásnak Boldoczki nem csupán a legelső szólistája volt, hanem az ösztönzője és a címzettje is.

Az Orchestre de la Suisse Romande művészeti vezetését 2017 óta ellátó angol dirigens, az idén hatvan esztendős Jonathan Nott mindenesetre olyan muzsikus, aki otthonos biztonsággal mozog a 20. századi és a kortárs zene világában. Ezt mi sem bizonyíthatja jobban, mint az az életrajzi tény, hogy az ezredfordulón pár éven át ő töltötte be az Ensemble InterContemporain zeneigazgatói tisztségét, s azóta is szoros kapcsolatot ápol e nagyszerű párizsi formációval. De éppily ismeretes az is, hogy Nott a Ligeti György zenéjét avatott módon ismerők egyike, s hogy a Bambergben jószerével zenekari-koncerttermi forradalmat kirobbantó, repertoárújító karmester számos értékes felvétellel járult hozzá a Teldec nagy vállalkozásához, a The Ligeti Project lemezkiadásához.

A november 10-i budapesti koncert is minden bizonnyal tanúsítja majd egyrészt azt, hogy milyen fontos és becses a svájci zenekar számára a 20. századi zene vonulatának jelenléte a repertoárban, másrészt azt is, hogy ez az elkötelezettség milyen példás és élményt adó előadásokat terem. Tökéletesnek ígérkezik a hangverseny mindkét szólistája is: az orosz születésű brit hegedűs, Viktoria Mullova és büszkeségünk, a trombitás Boldoczki Gábor, aki a 2022/23-as koncertszezonban az évad művésze a Müpában. Hiszen a Sosztakovics 1947/48-ban komponált 1. (a-moll) hegedűversenyét megszólaltató vonós virtuóz előadói aktivitása J. S. Bachtól és Vivalditól a jazz, sőt a rock emblematikus szerzeményeiig terjed, s a Stradivari- és Guadagnini-hangszert váltogató hegedűművész Bartók és Stravinsky műveivel is világszerte rendszeresen sikert arat. Ami pedig Boldoczki Gábort illeti, az ő játékát ezúttal egy olyan 21. századi kompozíció magánszólamában csodálhatjuk meg, amelynek már az ősbemutatón is ő volt a megszólaltatója.

Sosztakovics hegedűversenyét követően és az Imígyen szóla Zarathustra zenekari megdicsőülését megelőzően ugyanis a 2020-ban elhunyt Krzysztof Penderecki kései trombitaversenye, a Concertino trombitára és zenekarra hangzik fel. Márpedig a legelőször 2015 májusában Saarbrückenben közönség elé került alkotásnak Boldoczki nem csupán a legelső szólistája, hanem az ösztönzője és a címzettje is volt. A trombitást az első ütemtől az utolsóig folyamatosan feladatokkal ellátó Concertinót hallhatta már a budapesti publikum a nagy magyar fúvós művész előadásában, s most újra megbizonyosodhatunk majd arról, hogy ennek a mutatós és technikás darabnak helye van Boldoczki imponálóan széles repertoárján csakúgy, mint a figyelmünkre kitüntetetten érdemes legújabb kori koncertszámok sorában.

László Ferenc

2022. november 10.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

VIKTORIA MULLOVA, BOLDOCZKI GÁBOR ÉS A SUISSE ROMANDE ZENEKARA

Közreműködik: Viktoria Mullova — hegedű Boldoczki Gábor — trombita Vezényel: Jonathan Nott