Van-e ok optimizmusra? Az elmúlt egy hónap „hírcunamija” a koronavírus kapcsán komolyan elgondolkodtatott, hogy vajon ebben a kritikus helyzetben van-e okunk optimistának lenni? Milyen irányba indul majd az ipar? Képesek leszünk-e közösségként továbblépni, vagy csak a saját önös érdekeinket vesszük továbbra is figyelembe, és csak leskelődünk az odúnkból kifelé? Ahogy kinézek az irodánk ablakán, néptelen utcákat látok, csak a kutyák futkároznak boldogan a gazdájuk kíséretében. És közben eszembe jutnak azok a cégek, akik most döbbennek rá, hogy az elmúlt „békeidőkben” nem tartalékoltak annyit sem, hogy legalább egy hónapig kibírják. Persze nem a turisztikai cégekre, hanem a termelő, ipari vállalatokra gondolok ebben az esetben. Bármilyen aspektusból tekintünk rá, nehéz helyzet ez, hiszen ahogyan konferenciánk, a TECHference megnyitóján is elmondtam: az iparágak kapcsolatban vannak egymással, és ki kell használni a fejlődés érdekében ezt a szinergiát. A mostani helyzetben közösségként kell tekinteni magunkra, és ennek megfelelően viselkedni. Nem különböző egyéneket és cégeket kell látnunk, és nem
csak magunkra kell gondolni. Most nem szabad cserbenhagynunk a másikat, mert mi lesz, ha véget ér a válság? Keressük majd a partnereket, de azt vesszük észre, hogy kihullottak mellőlünk. Én azt kívánom minden olvasónknak, hogy optimistán álljon hozzá a vállalatához, ne a mostani helyzetre koncentráljon, hanem az ezt követő időszakra. A munka nem áll meg, csak lassabban halad a szokásosnál. Álljunk fel, rázzuk meg magunkat, ne pánikoljunk és vigyázzunk egymásra! Czakó Miklós, főszerkesztő
Támogatóink
Partnereink: NEW technology
5
