1149 Budapest, Pillangó park — —

Ha Kolozsvár belvárosában jártok, feltétlenül látogassatok el a házhoz: 200 méteres könnyű séta Mátyás király szülőházától nyugati irányba. Mielőtt megpillantanátok a házat, előbb az Óvár nyugati falának darabkája tűnik fel. Ami azért érdekes, mert az első középkori városfal nyugati részéből csupán két töredék maradt fenn: az egyik ez, ami az egykori Szentlélek utcából jól látható, a másik darab a házzal átellenben található líceum udvarán rejtőzik, és csak akkor pillanthatjuk meg, ha felmászunk az iskola hátsó kapujának rácsain, és pontosan tudjuk, melyik irányba nézzünk.

Jól tudták ezt a városvédő bizottság régészei is, hiszen mindenáron arról akarták meggyőzni az építészt, aki egyben a telek tulajdonosa is, hogy tárassa fel és tegye láthatóvá a várfal minél nagyobb szegmensét. Már csak azért is, mert a pinceszinten húzódó falrészt (az utcaszinten látható fal alapját) 2000 éve beépített, római kori hatalmas kőtömbök alkotják. 2016-ban kezdődtek el a tárgyalások, és bizony több évre elhúzódtak, hiszen attól kezdve, hogy az alapok számára szükséges gödröt kiásták, feltárva egyúttal a városfal római kori fundamentumát, a telek a kolozsvári régészek kedvenc zarándokhelyévé lépett elő.

A telek a városfal jelenléte nélkül is nagy tervezési kihívást jelentett, hiszen az építési szabályzat a 98 négyzetméteres telekre zártsorú beépítést ír elő. A városfal a mostani Virgil Fulicea utca 21. és 23. sz. házának telekhatárát képezte, és mindkét oldalára épület támaszkodott, az utcáról épp csak a keresztmetszete volt látható. Ha megtartották volna a zártsorú beépítést, a városfal feltárt nyugati oldala ismét eltűnt volna. Hosszas egyeztetések eredményeként született meg az a javaslat, hogy a bizottság kivételt tesz a szabályzat alól, és megengedi az épület utcavonaltól való hátrahúzását, szabadon hagyva a városfal kb. hatméteres szakaszát. Így született meg az egykori ház kifordított változata: az épület magja az egykori belső udvar helyére került, a régi ház helyét pedig egy előkert, pontosabban apró díszudvar váltotta fel. Azt a változatot, miszerint a városfalat a telek teljes hosszában látogathatóvá tegyék, végül elvetették, hiszen a lépcsőkön megközelíthető keskeny gödör előbb-utóbb elvesztette volna szabadtéri múzeum-jellegét. Helyette a tervező üvegfalú éket vert a hidasi homokkőből épült városfal és az új épület vasbeton-szerkezete közé, mely végighasít a ház három alsó szintjén, fentről beáramló természetes fénnyel világítva meg még az alagsori részt is.

Sejthetitek, hogy sem a ház tervezése, sem a kivitelezése nem volt könnyűgalopp. Abban egyetértettünk Gáborral és a segédtervezőkkel, hogy sokkal izgalmasabb olyan épületet tervezni, ahol szinte megszámlálhatatlan a megszorítás. Ennél a tervezési feladatnál is akadt néhány: a Tektum iroda székhelyeként megtervezett házban egy bővülő hatfős csapatnak kellett elférnie, munkaterülettel, tárgyalóval, közösségi/étkező térrel és az összes szükséges mellékhelyiséggel. Az alagsorba került a közösségi tér, egy raktár, vécé, zuhanyzóval ellátott mellékhelyiség meg a ház villany- és gyengeáram-vezérlése. A földszint a tárgyalóé, az első emelet az irodavezető építészé, a következő két szinten további két iroda, a másodikon teakonyha, illetve a legfelső emeleten egy vécé és az épület szellőztető központja található – mindez abban a hasáb alakú magban, ami az egykori hátsó udvar helyére került. Az alsó három szint keleti falát a városfal képezi.

A ház utcai homlokzatának hangulatát a lépcsőház keskenyebb hasábja szabja meg, mely egyben összeköti az épületet a 25. sz. alatt található szerényebb Bauhaus-típusú lakóépület tűzfalával. Ez az épület határozta meg a ház ereszmagasságát, tetejének macskalépcsője pedig a lépcsőházat lefedő tetősík szögét. Személyes kedvencem a sarokablak, illetve a téglarács mögé rejtett udvari ablakok. Teljesen más hangulatú kapcsolat jött létre a 25. sz. ház nyitott lépcsőházas udvara és az új ház pici, 12m²-es nyugati udvara között. A tektumosok úgy döntöttek, nem fordítanak hátat a szomszédoknak, hanem megpróbálnak együtt élni velük. A nyugati homlokzat hatalmas ablakai mind erre az udvarra, illetve a délre található házak tűzfalaira néznek. Ez a látvány határozta meg a ház külső anyaghasználatát. Szintén a városrendészeti bizottság kérésére a teljes épületet látszótéglával burkolták amolyan jellegzetes tektumos stílusban. A tarka doppel téglát Németországban gyártatták le. Színeiben visszaköszönnek a környező házak tűzfalainak árnyalatai. Hab a tortán a két rend bélyeges tégla, melyeken a FULICEA, SZENT, LELEK, 23, TEKTUM feliratok olvashatók, és elszórva ékelték be őket az utcáról látszó homlokzatok szövetébe. A tetőt hornyolt cinklemezzel fedték, a hatalmas ablakok keretei égetett fából készültek, az ablakpárkányok rézlemezből. A várfal fölötti keleti homlokzatot és az irodák nyugati homlokzatát is hornyolt rézlemez fedi. Jó érzés kitekinteni az ablakokon, és látni azt, hogy nem csupán a homlokzatok esztétikájával törődtek, hanem azzal is, ami madártávlatból tárulkozik fel. Ilyen a várfal felső részét lezáró betonkáva, tetején folyami kaviccsal megtöltött tálcával, ami egyben a vízelvezetést is megoldja, vagy a kapu melletti zárt kukatároló tetején berendezett sziklakert.

A környezet-érzékeny, humánus részleteken túl lenyűgöz a látszóbeton-szerkezet és a vízelvezetés, amiből – Gábor szerint – doktori disszertációt lehetett volna írni. Nem kis feladat volt megoldani a városfal teljes vízmentesítését, felfogni a déli és nyugati szomszédos házakról és telkekről ide befolyó esővizet, kijavítani a környező telkeken véletlenszerűen átvezetett csatornák hibáit, szivárgásait, amik egyébként mind az új ház alagsorában kötöttek volna ki. Az alagsorban mai napig megállás nélkül működik a páraelszívó, s miközben Gábor szeretettel simogatja a többezer éves kövek felületét, árgus szemekkel keresi a falon kiütköző sókristályokat vagy apró vízfoltokat. A régészek szigorú kikötése az volt, hogy az új ház szerkezete semmilyen formában nem támaszkodhat a városfalra, ezért születtek meg a hatalmas betonkonzolos megoldások. Egyikük a díszudvar fölé nyúló, fával burkolt előtető, egyben a következő szint járófödéme.

Miközben a betonszerkezet forgácslapos textúráját nézegetem, és csodálom a zsaluzás pontosságát, Gábor nevetve meséli, hogy ez a ház nem is Tektum-terv, hanem amolyan Gábor és barátai összművészeti alkotás. A háznak nincs egyetlen derékszöge sem; a precízen és egyedien megtervezett részleteket úgy sikerült megvalósítaniuk, hogy a kivitelezők egytől egyig barátai, jó ismerősei, akikkel már sokszor dolgozott együtt. Akármerre nézek, csupa látszó felület tárulkozik elém: a fugák nélkül falazott porotherm téglát nem vakolták, csak simán lefestették. A beton szürkéje kellemesen keveredik a homokkő sárgás színével, a belső ablakkeretek fűszeresvaj-színével, a padló picit zöldbe játszó szürkésdrappjával, a wenge burkolat sötétbarnájával, a tölgyfa bútorok melegségével és a vaselemek hideg sötétszürkéjével. Itt-ott felbukkan egy-egy színes festmény, de alapjáraton minden inkább textúrákról és az anyagok természetes színéről szól.

Eredetileg NZEB-, azaz nulla energiaigényű háznak indult az épület: benapozási és felmelegedési terv készült hozzá, levegőt visszaforgató rendszerrel látták el, padlófűtése van, a külső világítást fotovoltaikus panelek biztosítják, de a városfal belső térben való jelenléte minden számítást és modellezést áthúzott. Légtechnikailag nem lehetett tökéletesen lezárni az épületet. Ezzel együtt, vagy pont ennek ellenére állítom, hogy a ház így is lenyűgöző, marasztaló, élhető, pillantást megragadó. Ugyanakkor sikeres példája az ellenurbanizmusnak, vagyis annak, hogy milyen az, amikor egy jól kigondolt és megtervezett kivételes ház erősíti a szabályt.

Ha Kolozsváron jártok, az épület előzetes egyeztetés alapján látogatható.

BÚJÓCSKÁT JÁTSZÓ HÁZ ELKÉSZÜLT A MARGIT 9 TÁRSASHÁZ

Építészet: BLOKK ÉPÍTÉSZ MŰHELY | BÖRZSEI TAMÁS, NAGY NÁNDOR, SZAKÁL ANDREA és SZABÓ BULCSU Szerző: OCTOGON Építészeti fotó: DANYI BALÁZS

Autóban ülve, az Ankara utca szerpentinjén lefelé araszolva egy fehér, izgalmasan töredezett tömegű házon akadhat meg a szemünk. A meredek utca zártsorú beépítése itt fellazul. Kis teresedés jön létre, a homlokzat több síkban ugrik vissza az utcavonaltól, az első szinttől ismét előremozdul a tömeg. A homlokzatot lezáró ereszvonalak is lelépcsőznek a szomszéd házaktól. Honnan a bátorság egy rendhagyó, mégis arányosan illeszkedő formáláshoz? A válasz meglepően prózai.

Az új társasház beépítése követte az eredeti, korábban itt lévő földszintes épületek járdától visszaugratott, beugró középudvaros kontúrját. A szabályozási terv építési vonala is ezt szabta meg, gyakorlatilag körberajzolva a két kis épület alaprajzi kontúrját. Az első tervtanácsi értékelésen volt olyan vélemény, hogy a szabályozási terv helytelenül rögzítette a meglévő állapot beépítését és az építtetőnek kérelmeznie kellene a szabályozási terv módosítását egyenes zártsorú beépítésre. A feladat így nagy kihívás elé állította a tervezőket, de a szabályok adta kötöttség egyben egyedi szerkesztés felé vezette őket. Szerencsére többszöri próbálkozás után sikerült megvédeni a beépítést és az elsőre szokatlan tömegalakítást. Így a szomszédos homlokzatok folytatásának tört síkjaival egy karakteres, lépcsőzetes visszaugrás alakult ki az utcafronton. A szűk, meredek, gyakran forgalmas utcában ez a térbővület nagyon jótékonyan hat mind a házban lakók, mind az utcán sétálók számára. Az épület előtt beépítetlenül hagyott közterületen helyet kapott – a tervezők által nemrég kialakított – két kisméretű, növényekkel beültetett kert, ami szintén nem mindennapi jelenség zártsorú beépítések esetében. Az autóktól védelmező sziklák mellett bevezető, kockakővel kirakott keskeny járat mellé hamarosan érkezik mindkét oldalra egy-egy tömör fapanel pletykapad is.

A BLOKK Építész Műhelyt évtizedes kötődés fűzi a Margit utca 9hez. Az iroda alapítása után Szakál Andrea fedezte fel az akkor lakatlan, dzsungellel benőtt épületegyüttest, és kereste meg tulajdonosát, hogy a kiváló adottságú telek hasznosításában segédkezzen. Több koncepció – hotel, zarándokszállás, vendégfogadó – végiggondolása után 2013-ban a válságévek elhúzódásával átmeneti hasznosításra került az ingatlan. Minimális költségvetésből védőtetőkkel fedték le a magas tűzfalak tövében álló egyszintes, félnyeregtetős, elhanyagolt épületek romjait. A házak használható helyiségeit kifestették és megtisztították a fölöttük burjánzó, elvadult kertet. 2014-ben megnyílt a Rózsadomb alján emblematikussá vált Margit9 szabadtéri közösségi tér és egyben szórakozóhely, piac, bolt, büfé, kerthelyiség, rendezvényhelyszín, mely hamar a környékbeliek kedvelt találkozóhelye lett. A két utcafronti, földszintes, régi épület között sétány vezetett fel a kert felső részébe. Kétoldalt az emelkedő terepszinthez igazodva lépcsőzetes, fedett-nyitott teraszok helyezkedtek el. A szomszédos épületek tűzfalaihoz a sétány felé lejtő, fehér ponyvával fedett félnyeregtetők illeszkedtek. A felújított régi házban kialakított építészirodában kezdődött az új társasház tervezése is. A kiviteli tervek épp elkészültek, mikor a közösségi tér 2017. március 13-án bezárta kapuit. A társasház földszintjén két irodahelyiséget terveztek, az egyiket épp az ideiglenes iroda helyén, a másikat ott, ahol Margit9 központi tere volt a kemencével. 2019 karácsonyán ide költözhetett vissza az iroda, mely a mai napig a ház földszintjén működik. Az alsó szinten az utcafronti két iroda között sétálhatunk be a nyitott lépcsőházig, mögötte a hegyoldalba mélyesztett, zöld tetővel fedett autóbeállókig. A bejárati szint felett négy szinten összesen 14 lakást alakítottak ki 60–80m² alapterülettel. Az első három szinten két utcafronti és két kertre néző lakás, a negyedik, visszaugratott szinten pedig egy-egy nagyobb teraszos tetőlakás kapott helyet. Az épület közepén elhelyezett nyitott lépcső két oldalán egy-egy belső udvar található, melyeket egyik oldalról a meghagyott, tégla tűzfal határol. Ide nyílnak az utcafronti és kerti lakások belső helyiségei.

A legfelső szint zárófödéméről függesztett vasbeton lépcső a vékony, függőleges osztású fehér pálcákkal könnyed, légies hatást kelt. A fedett-nyitott világos lépcsőház geometrikus mintás burkolataival idézi meg a városi bérházak belső udvarainak cementlapos karakterét. A homlokzat fehér vakolatot kapott fehér korlátokkal, vékony vasbeton erkélyekkel.

Az épület elzárkózás helyett három megnyíló térrel kapcsolódik a város szövetéhez: elől a visszaugratott előkerttel, a ház közepén a világos, nyitott, lépcsőházas udvarokkal és hátul, egészen a Gül Baba türbéjéig feltáruló hátsó kerttel. A tervező csapat a törtvonalú építési vonal adta kötöttségek ellenére egy kiválóan illeszkedő, izgalmas tömegű házat szerkesztett, melynek meglepően sok arca van. A szerpentinről rendhagyóan magasabbról, nagyjából az első szintről nézhetünk vele szembe. Ennél még látványosabb a Margit utcán sétálva, lentről vagy fentről közeledve: a visszahúzott, különböző irányú homlokzati síkoknak köszönhetően hol eltűnik, hol előbújik az épület, minden nézőpontból új, izgalmas formáit tárva elénk.