Bennünk Élő Istenek - Jean Shinoda Bolen

/

l

BŐI. I

JEAN SHINODA

N

*v

rr

r

t p

BENNÜNK ELŐ J Ív

LLJ

I

h

_

N

>X

jt

> ,

*

23 A

II

Vü

**$,

''v

<•

v

•v

K

(t.

- mm. _ Ilii _

,˙

!'}.˙

*

4

'

A

mi in -

.

.V

é

I

(

Iá

G?

>w.feí#

t*˙ í i*.

*2ái

-

ív

ÍÁí˙r˙nM A

’

/5j

'

Jean Shinoda Bolen, M. D. BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK

BENNÜNK ÉLŐ

ISTENEK Jean Shinoda Bolen, M. D.

ol'l T

L •; •v-’

«*-

j

Pilis-Print Kiadó

A fordítás az alábbi kiadás alapján készült: Jean Shinoda Bolen, M. D.: Gods in Everyman, Archetypes That Shape Men’s Lives HarperCollins Publishers, New York, NY, 2003 Fordította Dunay Katalin Copyright © Jean Shinoda Bolen, M. D., 1989 Hungarian edition © Stúdium Effektive Kft., 2007

Minden jog fenntartva, beleértve a sokszorosítás, a mű bővített, illetve rövidített változata kiadásának jogát is.

A kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül sem a teljes mű, sem annak része semmiféle formában (fotókópia, mikrofilm vagy más hordozó) nem sokszorosítható.

ISBN 978 963 86663 8 3

Kiadja a Pilis-Print Kiadó és a Stúdium Effektive Kft.

Felelős kiadó: a kiadó igazgatója Nyomdai előkészítés: Lárky Bt. Borítóterv, grafika: Vass Ágnes Nyomta és kötötte: Imi Print, Nyíregyháza

Tartalom

Előszó Köszönetnyilvánítás

7 13

I. rész

BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK ELSŐ

17

FEJEZET

Léteznek bennünk élő istenek

18

MÁSODIK FEJEZET

Apák ésfiúk: mítoszok a patriarchátusról

II. rész AZ APA ARCHETÍPUSA: ZEUSZ, POSZEIDÓN ÉS HÁDÉSZ HARMADIK

33

57

FEJEZET

Zeusz, az égi isten -Az akarat és hatalom birodalma

60

NEGYEDIK FEJEZET

Poszeidón, a tengerek istene Az érzelmek és ösztönök birodalma ÖTÖDIK

90

FEJEZET

Hádész, az alvilág istene A lelkek és a tudattalan birodalma

119

III. rész A FIÚK GENERÁCIÓJA: APOLLÓN, HERMÉSZ, ÁRÉSZ, HÉPHAISZTOSZ, DIONÜSZOSZ

147

HATODIK FEJEZET Apollón, a nap istene íjász, törvényhozó és kedvencfiú

152

HETEDIK FEJEZET Hermész, az istenek követe és a lelkek kalauza Kommunikátor, szélhámos, utazó

187

NYOLCADIK

FEJEZET

Árész, a hadisten - Harcos, táncos és szerető

219

KILENCEDIK FEJEZET Héphaisztosz, a kovácsmesterség istene Kézműves,feltaláló, magányosfarkas

250

TIZEDIK FEJEZET Dionüszosz, a bor és mámor istene Misztikus, szerető, vándor

286

—

IV. RÉSZ MÍTOSZAINK MEGTALÁLÁSA:

ÖNMAGUNK ÚJRAFORMÁLÁSA

317

TIZENEGYEDIK FEJEZET

Mítoszaink megtalálása: önmagunk újraformálása

320

TIZENKETTEDIK FEJEZET

A hiányzó isten

FÜGGELÉK

333

345

Előszó

Mint a Bennünk élő istennők című könyv szerzőjét, gyakran faggattak a férfiakban lakozó istenekről. Azok a férfiak, akik hallották az istennőkről szóló előadásaimat, gyakran szegezték nekem a kérdést: „És mi van velünk?”. így A Bennünk élő istenek természetes folytatása az előző könyvemnek. A szakmám, a történelmi kor és (bármily ellentmondásosnak is tűnhet) női mivoltom is arra ösztönöztek, hogy megírjam ezt a könyvet a férfi archetípusokról.

A könyv megírásával egy hagyományosan női szerepkörnek teszek eleget. A nők a férfiak saját belső világának tolmácsaiként működtek, hiszen a férfiak gyakran olyasmiket is megosztottak a nőkkel, amit egymással nem. Sok férfi például azért választ nő pszichiátert, mert nagyobb biztonságban érzi magát, és könnyebben tud kommunikálni velük. Néhány férfi azzal érvel, hogy szeretné elkerülni a magában és a férfi terapeutában esetlegesen felmerülő versengést.

Esetenként az is előfordulhat, hogy egy jelentőségteljes nő egy sikeres férfi életében az „álomhordozó” fontos szerepét játssza, ahogy erre Dániel Levinson/1férfi életének évszakai ( The Seasons of a Man’s Life) című könyvében rámutat: Ez az a szerep, amit egy női jungiánus pszichoanalitikusnak el kell játszania. A pszichoanalízisben a férfiak megosztják belső életüket, megtalálják gyengeségeiket és erősségeiket. Ahogy egyre jobban megismerik magukat, engem is tanítanak. Meglátom, hogy a felszín alatt milyen is az a férfi valójában, meglátom benne az archetípusokat és azokat a nehézségeit, amelyek akkor adódnak, amikor hiteles és önmaga szeretne lenni. Levinson a következőket írta: ,yA különleges nő olyan, mint egy igazi mentor: különlegessége a fiatalember álmához való kapcsolatában rejlik. A nő a férfi belső világának azt a részét segíti megeleveníteni, amelyben az Álom is megtalálható. Ezenkívül a nő elősegíti a férfi felnőtté

8

ELŐSZÓ

válását és álmának megvalósítását. Ezeket tulajdonképpen részben tanári, vezetői, vendéglátói, kritikusi és szponzori szerepkörben teszi. Egy mélyebb pszichológiai szinten a nő képessé teszi a férfit, hogy az rávetítse saját belsőfeminin vonásait, vagyis az »anima«-t - amint aztjung írta -, aki előidézi és támogatja a férfi hősi törekvéseit. ”

Számos okból kifolyólag sok férfi úgy érzi, hogy jobban megértik őket a nők, mint férfitársaik, és így többet is árulnak el magukról a nőknek, mint egymásnak. Amint ezt a McGill jelentés a férfi intimitásról (McGill Report on Male Intimacy) szóló tanulmány is alátámasztja. „Minden tizedik férfinak van olyan barátja, akivel beszélget munkáról, pénzről és házasságról, de csak húszból egynek van olyan baráti kapcsolata, amelyben fel meri fedni magával és szexualitásával kapcsolatos érzelmeit. (...) A leggyakoribb minta férfi barátságoknál az, hogy egyférfinak sok olyan »barátja« van, aki tud valamit aférfi közéletét illetően, de egy sincs, aki egy kicsinél jobban ismerné. ”

McGill úgy találta, ha egy férfi valaha is felfedi saját magát, nagyon valószínű, hogy azt egy nő előtt teszi, legyen az a felesége vagy egy másik nő. Ahogy nagyon sok nő gyanítja, a férfiak sokkal inkább beszélnek érzelmeikről, gondolataikról vagy álmaikról egy nőnek, mint egymásnak.

Jean Baker A nő új pszichológiája felé (Toward a New Psychology of Women) című munkájában arra is rámutat, hogy egy felettes és egy alárendelt csoport (mint például férfi-nő, fehérek és feketék vagy gazdag munkaadók és szegény munkavállalók) esetében szükségszerűen az alárendelt, vagyis a kevesebb hatalommal bíró csoport az, amely tanulmányozza a felette állót, és amely sokkal többet tud a másikról. így tehát a Bennünk élő Istenek nem más, mint a férfi pszichológiája egy olyan nő olvasatában, aki pontosan úgy viselkedik, ahogy azok a nők viselkedtek évszázadokon keresztül, akik törődtek férfiaikkal, vagyis visszatükrözték, amit láttak, nagyon tudatosan és érzékenyen kezelték a férfi hiányosságait és problémáit,

ELŐSZÓ

9

de ugyanakkor felismerték a pozitív férfi tulajdonságok hangsúlyozásának fontosságát. A könyv nézőpontja egy részvétteli megfigyelőéhez közelít, mely nézőpontot szakmai és egyéni tapasztalatokon keresztül szereztem.

Pszichiáterként, jungiánus pszichoanalitikusként és klinikai pszichiáterként dolgozom a San Francisco-i Kaliforniai Egyetemen. Magánpraxisomban nők és férfiak egyaránt járnak hozzám analízisre. Egy férfi szakmában dolgozom nőként, férfi mentorokkal, barátokkal és kollégákkal. Cserébe férfiaknak és nőknek voltam tanítója és mentora.

Ezenkívül egy igazi „apja lánya” és „apuci kedvence” voltam, akinek az édesapja valóban büszke a lánya eredményeire. Következésképpen, más nőkkel ellentétben, sokkal könnyebben találtam megerősítésre ebben az igencsak patriarchális kultúrában.

Egy 19 évig tartó házasságban voltam feleség, majd három évi különélés után végül elváltunk. Van egy fiam és egy lányom, mindketten a hetvenes évek elején születtek, abban az évtizedben, amikor a nőmozgalmak megindultak, és amikor a sztereotípusok témája igen erőteljesen előtérbe került (ezen belül is az emberi természet kontra tapasztalás elméletei).

A PSZICHOLÓGIA KOHERENS LÁTÁSMÓDJA A Bennünk élő istenek a pszichológia koherens látásmódját adja, mely mind az erőteljes belső archetípusokat, mind a konformitáskövetelő sztereotípiákat figyelembe veszi annak érdekében, hogy jobban megérthessük konfliktusaink gyökereit, valamint könynyebben elérhessük a teljességet.

Ezt a nézőpontot szakmai képzésem és személyes tapasztalásaim során sajátítottam el. A munkám kifejlesztette bennem azt a tudatosságot, melynek segítségével a nők és a férfiak szívében és fejében végbemenő folyamatokat meg lehet ismerni. Emellett ráébresztett a teljesség és integritás érzéséből fakadó öröm fontosságára, amit akkor érzünk, amikor a tetteink összhangban vannak azzal, akik, amik vagyunk. Ezzel szemben a testünk, az álmaink és a szimptómáink konfliktusról és fájdalomról tanúskodnak abban az esetben, ha a bennünk lévő archetípusok által beindított folya-

10

ELŐSZÓ

mátokat tudatosan letagadjuk és elnyomjuk. Hogy mik is ezek az archetípusok, és hogyan jelennek meg az ember egyéni életében, csak sok éves, elmélyült pszichológiai munka után válik világossá.

Szintén elengedhetetlenül fontos tisztán látni, hogy mit is értettek a nőmozgalmak „tudatosságra ébresztésben. Az elmúlt két évtizedben láthattuk, hogyan képes a sztereotípia elferdíteni és korlátozni az emberi lehetőségeket - különösen a nők lehetőségeit. Ebben az időszakban rengeteg nő ébredt tudatára annak, hogy egy patriarchális kultúrában való lét hogyan befolyásolja egyéni életüket. A kultúra alakítja mindenkinek az értékeit és hitét, amelyeket aztán visszatükröznek a törvényeink, a szokásaink, és amelyek befolyásolják a hatalom elosztását, az érték és státusz meghatározását. Egy patriarchális társadalomban a nőknek nincs igazán jó soruk. A férfi sztereotípiák azonban a férfiakon is uralkodnak, bizonyos tulajdonságokat elismernek, míg másokat elutasítanak, és ezáltal behatárolják, hogy kik is lehetnek.

A MINDENKIBEN JELEN LÉVŐ ISTENEK ÉS ISTENNŐK Amikor a férfiakban lakozó istenekről beszélek, megfigyeltem, hogy ugyanezek az istenek a nőkben is jelen vannak; és amikor a nőkben élő istennőket jellemzem, nagyon sok férfi is azonosítani tudja belső világának egy részét ezekkel az istennőkkel. Az istenek és istennők az emberi psziché különböző tulajdonságait reprezentálják. A görög női és férfi istenségek mindannyiunkban létező archetípusok, noha az istenek sokkal erőteljesebben befolyásolják a férfiak életét, csakúgy, mint az istennők a nőkét.

Minden archetípust lehet külön-külön azonosítani az „istenadta”, illetve „istennő-adta” tehetségekkel és a potenciális problémákkal. Ezt a tényt alapul véve sokkal kevésbé leszünk arrogánsak vagy önostorozóak. És mivel minden, amit az archetípus karakterének mélységéből vezérelve teszünk, jelentéssel bír számunkra, így személyes döntéshelyzeteink több megelégedettséggel szolgálhatnak, amennyiben tisztában vagyunk azzal, hogy mely istenek és istennők munkálkodnak bennünk.

ELŐSZÓ

11

Az istenekről való olvasás gyakorta válhat lehasított részeink visszacsatolásának eszközévé. Ezt a folyamatot segíthetik az álmok, az emlékek, valamint a tudatalattiba áramló mítoszok.

A bennünk élő különböző istenek megismerése fontos a nők számára is, akik közül rengetegen hatalmas erőfeszítéseket tesznek a férfiak megismerésére (általában egy konkrét férfi kiismerésére).

A pszichológiailag érzékeny nők gyakran kapják azon magukat, hogy ismétlődően egy bizonyos fajta férfival lesz kapcsolatuk, és érzik, meg kell tudniuk, mi is vonzza őket. A bennünk élő istenek megmutathatják a nőknek, hogy a férfiakban melyik konkrét isten vagy archetípus vonzotta őket, és az miért nem egyeztethető össze az elvárásaikkal, így adva magyarázatot kapcsolataik sorozatos sikertelenségére.

Az „istenekbe” való betekintés segítheti a fiús anyukákat (különösen az egyedülálló anyukákat) fiaik jobb megértésében és elfogadásában. A végeredmény egy olyan szülő, aki sokkal kompetensebbnek érzi magát, mert érti, milyen lehet a saját fiának lenni.

Előre látja, hogy a világ valószínűleg miként fog viszonyulni a fiához, sokkal jobban átlátja erősségeit, gyengeségeit, és ezen keresztül a szükséges segítséget is hamarabb tudja nyújtani gyermeke számára.

Férfiaknak és nőknek egyaránt tisztán kell látniuk az apjukat ahhoz, hogy meg tudjanak bocsátani és meg tudják érteni őket. Az istenek és mítoszaik megértése hozzásegíthet mindannyiunkat egy objektívebb apaképhez.

Mivel a nőkben is lakoznak istenek, ezek felfedezése mélyebb önismerethez vezethet. Egy istenre való rácsodálkozás különösen fontos lehet az istennőket önmagában már ismerő nőnek, hisz például egy eddig nem tudatosult viselkedésére magyarázatot adhat egy bizonyos isten jelenléte. Ily módon a nő érezheti azt a megelégedettséget, amit egy kirakós játék hiányzó elemének helyére kerülése jelenthet, főleg, ha az teljesebbé teszi a képet.

Mindannyiunkban élnek istenek és istennők. Rajtuk keresztül az önmagunkba tekintés pillanatában valami összekapcsolódik, amit már ösztönösen is éreztünk magunkról. Olyan ez, mint a tükör, amiben először látjuk magunkat. A felismerés pillanata megvilágosítja számunkra, hogy mások mire is reagálnak bennünk, és ezáltal tisztább képet kaphatunk magunkról.

12

ELŐSZÓ

Azoknak írtam ezt a könyvet, akik jobban meg akarják érteni a fiúkat és a férfiakat, vagy tudnak a férfiakban és nőkben egyaránt létező férfi archetípusokról, vagy éppen saját magukról vagy kapcsolatukról szeretnének többet megtudni. Továbbá azoknak a férfiaknak is szól, akik a bennük élő isteneket próbálják felfedezni, azoknak, akik megkérdezték: „És mi lesz a bennünk élő istenekkel? És mi lesz velünk?”

Köszönetnyilvánítás

A könyv minden fejezetéhez rengeteg, meg nem nevezett segítő járult hozzá: páciensek, barátok, kollégák, rokonok, minden jelentősebb fiú és férfi az életemből, akik puszta létezésükkel egyegy isteni archetípust képviseltek, melyek segítettek megérteni, milyen is fiúként vagy férfiként élni ebben a patriarchális kultúrában. Az évek során sok nő mesélt nekem a hozzájuk közel álló férfiakról, akikről, úgy tűnt, jóval többet tudnak, mint maguk a férfiak. Ez főként az olyan férfiakra igaz, akik nem sokat elmélkednek magukról. E könyv alapanyagának jelentős részét azok a férfiak szolgáltatták, akik a jungi pszichoanalízis eszközeivel saját érzéseik, múltjuk és az önmaguk által sem ismert belső világuk mélységeibe hatoltak velem, olyan mélységekbe, amelyek kezdetben ismeretlenek voltak előttük és amelyektől el voltak zárva.

A jellemzések tehát számos férfi „vegyítéséből” születtek, akiket különböző élethelyzetekből ismerek, de leginkább a 25 éves pszichiátriai praxisom alatt találkoztam velük. Munkám a bizalom, a biztonság és a titoktartás szentélyében zajlik. Itt, ami tudatalatti vagy elfelejtett, mind a felszínre kerül előbb vagy utóbb. Minden férfi, aki rám bízta a pszichéjét, sokat segített a többi férfi és nő, sőt a saját magam lelkivilágának jobb megértésében. Köszönöm!

A könyvben számos történelmi személyiség, híresség és regénybeli szereplő jellemzését használom fel az istenek egyes arcainak bemutatására. Ezen személyeknek a nyilvánosságban kialakult képe és ismertebb idézeteik voltak segítségemre, nem pedig az ő személyes vagy szakmai tapasztalatuk és tudásuk. A valódi ember általában több és egyszerre kevesebb is, mint eltúlzott képe.

Ez a könyv és a Bennünk élő istennők is C. G. Jung felfedezéseinek és elméleteinek hatására született. Jungnak a kollektív tudatalatti archetípusaival és a pszichológiai típusok felállításával kapcsolatos munkái szolgáltak e könyv alapjául. A Sigmund Freud által kidolgozott Ödipusz-komplexus sugallta a görög mitológia és

14

KöSZöNETNYILVáNíTáS

az emberi psziché közötti kapcsolatot, amit a jungiánus írók fejlesztettek tovább. Jung óta az archetípusokról szóló irodalom főként a Spring Publications gondozásában jelent meg, többnyire James Hillman szerkesztésében.

A könyv egyik fő témája a napjainkban is fennálló patriarchális kultúra mélyebb rétegeivel kapcsolatos tudatosság, illetve az az erőfeszítés, melyen keresztül próbáljuk megérteni, hogy ez a kultúra hogyan alakította értékeinket, percepcióinkat és végső soron saját magunkat. Ezt a témát aktivisták, írók és tudósok - főként nők - próbálják megfejteni, akiknek sokat köszönhetek. Saját szakmai előmenetelem nagyban köszönhető Gloria Steinem-nek és a A Nőkért Alapítvány (Ms. Foundationfor Women) igazgatótanácsának és munkatársainak, dr Jean Baker Miller-nek, dr Alexandra Symonds-nak és azoknak a nőknek, akik Az AmerikaiPszichiátriai Társaság Nőkértfelelős Bizottságának (Task Force and Committees on Women of the American Psychiatric Association) tagjai voltak. Köszönet illeti még rajtuk kívül Anthea Francine-t, akivel együtt számos workshopot vezettünk, és akivel érzékenységemet továbbfejleszthettem a családnak és a kultúrának a gyermekre gyakorolt hatásait illetően, főként olyan gyerekek esetében, akiknek az archetípusáról nem vettek tudomást. Alice Miller írásai új perspektívát nyitottak a pszichoanalitikus gondolkodásban. Ez a perspektíva alátámasztotta addigi ismereteimet azokkal a sérülésekkel kapcsolatban, amelyeket sérült szülők okoztak gyerekeiknek.

A könyv könnyű terhesség és rövid vajúdás után születhetett meg, hisz módom volt rá, hogy megérleljem magamban, saját életciklusaimat is megfigyelve, az eredeti határidőt figyelmen kívül hagyva. Ezúton szeretnék köszönetét mondani kiadómnak, a Harper & Row-nak, és szerkesztőmnek, Clayton Carlson-nak a megértésért, amellyel körülvettek, és hogy kijelölték mellém Tom Grady-1, akinek szerkesztői vénája sok mindenen túllendített. Szintén köszönet illeti John Brockman-t és Katinka Matson-t, két irodalmi ügynökömet, akik segítségével íróvá válhattam.

Apámtól, Joseph Shinoda-tól támogatást kaptam ahhoz, hogy meg tudjak tenni dolgokat a világban. Az erőt, a vállalkozó kedvet éppúgy tőle örököltem, mint az irodalom és a történelem szemetét, valamint írás- és beszédkészségemet. Pszichiátriai rezidensségem első évében halt meg, így nem ismerhette sem a gyerme-

KöSZöNETNYILVáNíTáS

15

keimet, sem a könyveimet. Nagyon hiányzik, és noha hosszabb időt szerettem volna vele tölteni, szerencsésnek érzem magam, hogy a lánya lehettem. A könyv melegséggel átitatott hangvétele és mélysége annak köszönhető, hogy egy igazán sikeres Zeusz apám volt, akivel ellenkezhettem és aki ellen harcolhattam, amikor a számomra fontos dolgok és az ő általa támasztott elvárások különböztek.

Mill Valley, Kalifornia 1988. november

I. rész

BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK

ELSŐ FEJEZET

Léteznek bennünk élő istenek

Ez a könyv a bennünk élő istenekről szól, a velünk született mintákról vagy más néven archetípusokról, amelyek a psziché mélyén lakoznak és belülről formálják a férfit. Ezek az istenek erőteljes, láthatatlan hajlamok, amelyek befolyásolják nemcsak a személyiséget, a munkát, de a kapcsolatokat is. Az istenek a következő dolgokért lehetnek felelősek: emocionális intenzitás vagy távolságtartás, éleselméjűség, fizikai terhelhetőség, esztétikai érzékenység, az eksztázis vagy az átfogó megértés utáni vágyódás, az időérzék és még sorolhatnánk. A különböző archetípusok a férfiak közötti különbségekért és a férfiakon belüli összetettségért felelősek. Ezenkívül a férfiak és fiúk elvárásokhoz való alkalmazkodóképességére is kihatnak és arra is, hogy mennyire könnyen vagy nehezen tudnak alkalmazkodni, illetve mennyit kell saját legmélyebb és legautentikusabb bensőjükből feladniuk.

Autentikusnak lenni annyit tesz, mint szabadon fejleszteni a természettől fogva bennünk lévő hajlamokat és jellegzetességeket. Amikor elfogadják tőlünk és megengedik nekünk az őszinteséget, az önbizalom hitelességgel párosul. Ez a hitelesség csak akkor fejlődik ki, ha elbátortalanítás helyett inkább támogatást kapunk a számunkra fontos emberektől, amikor spontának és igazak tudunk lenni, vagy amikor igazi örömet nyújtó tevékenységbe tudunk belefeledkezni. A gyerekkortól kezdve elsődlegesen a család, később a kultúra tükréből tudhatjuk meg, mennyire vagyunk elfogadhatóak a külvilág számára. Amikor az elfogadásért cserébe alkalmazkodnunk kell, idővel hamis álarcot teszünk fel, és csak szerepet játszunk, hisz belső késztetéseink és a külső elvárások között hatalmas szakadék tátong.

LéTEZNEK BENNüNK éLő

ISTENEK

19

ALKALMAZKODÁS, MINT PROKRUSZTÉSZ-ÁGY Az az alkalmazkodás, amelyet a mai patriarchális kultúra megkövetel a férfiaktól, a görög mitológiában Prokrusztész ágyához hasonlatos. Az Athénba tartó utazókat ráfektették erre az ágyra.

Ha túl rövidek voltak, megnyújtották őket, ha pedig túl hosszúak, egyszerűen levágtak belőlük, hogy megfelelő méretűek legyenek.

Néhány férfi pontosan belefér a prokrusztészi ágyba, ahogy léteznek férfiak, akiknél a sztereotípia (azaz a külső elvárások) és az archetípia (azaz a belső hajlamok) egybecsengenek. Számukra a siker könnyen jön. A sztereotípiához való alkalmazkodás azonban igencsak nagy szenvedést jelent annak a férfinak, akinek az archetipikus mintája eltér attól, aminek „lennie kellene”. Úgy tűnhet, mintha beleillene a sztereotípiába, de valójában hatalmas árat fizet a látszat fenntartásáért, és fontos részeitől kénytelen megszabadulni. Az is elképzelhető, hogy az elvárásokhoz való igazodás során személyiségének egyik felét „megnyújtja”, csak sajnos ennek következtében elveszíti személyiségének mélységét és összetettségét, így a külső siker befelé elértéktelenedik.

Azok az utazók, akik végül túljutottak a prokrusztészi megpróbáltatáson és elérték Athént, komolyan elgondolkoztak azon, hogy vajon megérte-e ez az alkalmazkodás - ahogyan a napjainkban élő férfiak is eltűnődnek ezen, amikor „megérkeznek”. William Broyles Jr. az Esquire című férfi magazinban fásultan számol be arról, mennyire jelentéktelen lehet a siker: „Minden reggel belegyűrtem magam az öltönyömbe,felvettem az aktatáskámat, elmentem kitűnő munkahelyemre és meghaltam egy kicsit. Én voltam a Newsweek főszerkesztője, ami mások szemében maga a tökéletes pozíció, csak éppen nekem nem volt közöm hozzá. Nem különösebb örömmel vezettem egy ilyen nagy intézményt. Személyes eredményeket akartam, nem hatalmat. Számomra a siker veszélyesebb volt, mint a kudarc; egy kudarcélmény végre rákényszerített volna arra, hogy eldöntsem, mit is akarok.

Az egyetlen kiútnak a lemondás bizonyult, noha a középiskolai atlétika csapatból való távozásom óta nem tettem hasonlót.

A vietnami háborúban tengerészgyalogosnak képeztek ki, ami azt jelentette, hogy addig kellett menetelnünk a dombon felfelé, amíg

20

BENNüNK éLó ISTENEK

a tetejére nem értünk. De mirefeljutottam a csúcsra, már utáltam is ott lenni. Rossz hegyre másztam fel, és az egyetlen lehetőségem az volt, hogy visszafordulok és keresek egy másik hegyet. Nem volt könnyű, az írás sokkal lassabban ment, mint gondoltam, és a házasságom is tönkrement.

Szükségem volt valamire, csak még nem tudtam mire. Tudtam, hogy szeretnék mind fizikailag, mind szellemileg megmérettetni.

Tiszta és világos mérce alapján akartam sikert, nem mások által felállított kritériumok szerint. Nagy fába akartam vágni a fejszémet. Korábban gondoltam rá, hogy szerencsét próbálok és tengerésznek állok, de két gyermekem volt és tengernyifelelősségem. ” Ennek a férfinak hatalma volt és hírneve. Mindkettő olyan cél, amelyek eléréséhez egy egész emberöltő kevés, és amelyeket csak kevesen érhetnek el. Mindezek ellenére ez a férfi egy olyan kórságtól szenvedett, amelytől véleményem szerint rengeteg középkorú férfi szenved, ez pedig nem más, mint a depresszió. Amikor az ember saját vitalitásának és örömének forrásától van elzárva, az élet lapos és értelmetlen.

A mi kultúránkban látszólag a férfiaké a hálásabb vezető szerep.

Kétségtelen, hogy nagyobb hatalmuk és jövedelmezőbb állásuk van. Azonban sok férfi szenved a depressziótól, amit vagy alkoholizmusnak vagy munkamániának, esetleg órákig tartó tévénézésnek álcáznak, csak hogy ne kelljen tudomást venni a valóságról.

Sok férfi dühös és bosszús, ellenségeskedésüket és őrjöngésüket akár egy rossz sávban közlekedő autós vagy egy gyerek irritáló viselkedése is kirobbanthatja. Ezenfelül sokkal rövidebb ideig élnek.

A nőmozgalmak annak idején világosan megfogalmazták, milyen problémáik vannak a nőknek a patriarchális társadalomban, de abból kiindulva, hogy a férfiak mennyire boldogtalanok, úgy tűnik, ez a társadalmi felépítés a férfiaknak sem túl ideális.

AZ ARCHETÍPUSOK BELSŐ VILÁGA Amikor az élet értelmetlennek, laposnak tűnik, vagy valami alapvető baj van az életmódunkkal, érdemes megnézni a bennünk élő archetípus és a külső szerepünk közötti eltéréseket. A férfiak

LéTEZNEK BENNüNK éLó ISTENEK

21

gyakran a belső világuk archetípusai és a külső világ sztereotípiái között rekednek. Az archetípusok nagyon erőteljes motiváló tényezők - a könyvben a görög mitológia alakjaiba öltöztettem őket.

Minden isten-alak rendelkezik rá jellemző motivációkkal, érzelmekkel, szükségletekkel, melyek sajátosan alakítják a személyiséget. Amikor egy bennünk élő aktív archetípushoz kapcsolható szerepet játszunk, akkor az a szerep mélységének és jelentőségének megfelelő energiát szabadít fel bennünk.

Az a férfi például, aki a gyönyörű páncélzatokat és ékszereket készítő, feltaláló kézműves Héphaisztoszra, a kovácsok istenére hasonlít, bizonyára képes saját műhelyében órákon át elbíbelődni valamivel, hogy az abszolút tökéletes legyen. Viszont, ha az illető alapvetően inkább Hermészre, az istenek hírvivőjére hasonlít, akkor természeténél fogva folyton mozgásban lesz. Akár utazó ügynökként, akár nemzetközi közvetítőként dolgozik, imádja a munkáját. Gyors észjárása elengedhetetlen munkája során, különösen azokban az etikai szempontból nem egyértelmű helyzetekben, amelyekben gyakran találja magát. Ha e két isten közül valamelyikre hasonlít a férfi, de valamiért a másik isteni archetípus munkáját kell végeznie, akkor nem sokáig fogja azt élvezni. Egy szakma annak okoz igazán örömet, aki a megfelelő archetipikus természettel és adottságokkal rendelkezik.

A magánéleti különbségekért is az archetípusok felelősek. Az a férfi, aki Dionüszoszra, a mámor istenére hasonlít, teljesen bele tud feledkezni egy érzéki pillanatba, pont amikor az a legfontosabb, hogy spontán szeretőként viselkedjen. Ha valaki ezzel szemben Apollóra, a napistenre hasonlít, az folyton azon fáradozik, hogy a képességeit fejlessze és az élet minden területén profi legyen - jó eséllyel a szeretkezést is ide sorolva.

Az „istenek”, mint archetípusok az érzelmeinket és viselkedésünket irányító mintákként élnek bennünk, és van elég hatalmuk ahhoz, hogy elérjék, amit akarnak - függetlenül attól, hogy ennek tudatában vagyunk vagy sem. Ha a férfi (vagy nő) tudatosan felismeri és megbecsüli a benne élő isteneket - még ha nem is tudja név szerint azonosítani őket -, a segítségükkel igazán önmaga lehet, ösztönzést kaphat tőlük egy sokkal mélyebb értelmű élethez, hiszen tettei összekapcsolódnak a pszichéje archetípust hordozó rétegével. A megtagadott és el nem fogadott istenek is ugyanígy

22

BENNüNK éLó ISTENEK

befolyásolnak; hatásuk többnyire bomlasztó, mivel tevékenységüknek az illető nincs tudatában. A túlzott identifikáció is visszaüthet - ha például egy férfi olyannyira azonosítja magát egy istenséggel, hogy teljesen elveszíti egyéniségét és megszállottá válik.

AZ ARCHETÍPUS C. G. Jung vezette be a pszichológiába az archetípus fogalmát. Az archetípusok már korábban is létező, rejtett és belsőleg meghatározott viselkedés, érzékelés és reakcióminták. Ezek a minták a kollektív tudattalan részei, annak a tudatalattinak, amely nem egyéni, hanem egyetemes és mindenkiben meglévő. E mintákat lehet az egyén szintjén értelmezni, mint istenek és istennők archetipikus történeteit. Olyan érzéseket és képeket hoznak felszínre, olyan témákat érintenek, amelyek egyetemesek és az emberiség örökségének részei. Nagyon közel áll a közös emberi élményanyaghoz, és így, ha homályosan is, de első hallásra ismerősnek tűnik. Ha értelmezzük az egyik istenség mítoszát, és akár tudatosan, akár ösztönösen ráérzőnk az életünkben kifejtett hatására, akkor egy adott helyzet, saját vagy ismerőseink személyisége is könnyebben átláthatóvá válik.

Archetipikus figuraként az istenek teljesen általánosak: a férfi alapstruktúráját jellemzik (vagy akár egy nőét, hisz az isten-archetípusok a nők pszichéjében is aktívak). Ezt az alapvető mintát tölti meg tartalommal vagy „részletezi” maga a férfi, akinek egyedülállóságát a család, a társadalmi osztály, a nemzetiség, a vallás, az élettapasztalatok, a kor, amelyben él, a külső megjelenése és az intelligenciája határozza meg. Mindezek ellenére mégis felfedezhető egy adott archetípus követése, egy adott istenhez való hasonulás.

Az archetipikus képek a kollektív emberi örökség részei, ezért tűnnek ismerősnek számunkra. A több mint 3000 évre visszanyúló görög mítoszok ma is élnek és újra és újra előkerülnek, pontosan azért, mert az istenek és istennők az igazat mondják el az emberi természetről. Ezen istenségek tanulmányozása segíthet a férfiaknak megérteni a pszichéjükben munkálkodó erőket. A nő is megtanulhatja megérteni a számára fontos férfit azáltal, hogy tudja, melyik isten él benne, illetve önmagáról is kiderítheti, melyik

LÉTEZNEK BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK

23

istenség befolyásolja. A mítoszokon keresztül jobban beleláthatunk helyzetekbe, és ösztönösen jobban megértjük az emberi szituációkat. A kegyetlen férfi, aki sokat kockáztat a hatalom és a vagyon megszerzéséért, és sokat ad a hírnévre, egyértelműen

Zeuszra hasonlít. A Zeuszról szóló történetek könnyen ráillenek a hozzá hasonló férfiakra. Házas- és szexuális életük sok szempontból hasonlít Zeusz szerelmi életére. A sas Zeus? jelképeként tökéletesen szimbolizálja ennek az archetípusnak a személyiségjegyeit: a sas a magasból alaposan meg tud figyelni minden részletet, és kiváló rálátása van a dolgokra, ráadásul az a képessége is megvan, hogy villámgyorsan lecsapjon és megszerezze karmaival mindazt, amit akar.

Hermész az istenek hírvivője volt, az utak és határok őrzője, közvetítő, szélhámos, aki az alvilágba kalauzolta a lelkeket. Az a férfi, aki ezt az archetípust testesíti meg, nehézségek árán fog csak tudni letelepedni, hisz a szabad mozgáslehetőség és a következő kaland egyre csábítja őt. A higanyhoz (római megfelelője Merkúr) hasonlóan, a Merkúr-férfit lehetetlenség megragadni vagy maradásra bírni, rögtön kicsúszik a kezünkből. Zeusz és Hermész nagyon különböznek egymástól, ebből következően az őket hordozó férfiak is eltérőek. De mivel az összes isten potenciálisan jelen van minden férfiban, elképzelhető, hogy a két eltérő isten egyszerre aktív ugyanabban az emberben. Feltéve, hogy ez a két isten egymást kiegyensúlyozva munkálkodik, az általuk vezérelt férfinak lehetősége nyílik arra, hogy megvalósítsa önmagát, ami alapvetően Zeusz tulajdonság, Hermész kommunikációs képességeivel és újító ötleteivel. Ellenkező esetben a férfi pszichikai konfliktusba keveredik önmagával: harcra kel benne Zeusz, aki hatalomra vágyik (ami viszont nem elérhető időráfordítás és elkötelezettség nélkül) és a szabadságszerető Hermész. És ez még csak kettő a patriarchális társadalom által is elismert istenarchetípusok közül.

A kitaszított és elutasított istenek - akiknek az attribútumait sem akkor, sem most nem ismeri el a társadalom - ugyanúgy aktívak lehetnek a férfi pszichéjében, mint a görög mitológiában.

Nem nézték jó szemmel ezeket az isteneket sem az ókorban, sem később, a nyugati társadalmakban. Ilyen például Dionüszosz, az érzékiség és a mámor istene, vagy Árész hadisten, aki a dühkitöréseiről vált híressé. Ezek a dühkitörések más körülmények között

24

BENNüNK éLó ISTENEK

akár még táncként is értelmezhetőek. Nem különösebben díjazták Poszeidón érzelmességét, Héphaisztosz visszahúzódását (de annál erőteljesebb kreativitását) és végül Hádész befelé figyelését.

Ez a folyamatos előítélet hatással van a férfiak lelkivilágára, akik hatalmas erőfeszítéseket tesznek, hogy elnyomják magukban ezeket a hatásokat, és egy olyan társadalomhoz idomuljanak, amely az érzelmi távolságtartást és a hatalom megszerzését tartja a legfontosabb értékeknek.

Akármit is tesz a férfi, háborúzik, szeretkezik vagy dolgozik, ha pusztán alkalmazkodni próbál az elvárásokhoz, mindenféle archetipikus ihletettség nélkül, energiát pazarol feleslegesen. Elképzelhető, hogy lesz eredménye ezeknek az erőfeszítéseknek, de nem lesznek igazán kielégítőek. Ha viszont a férfi azzal tölti az idejét, amit szeret, és ez a tevékenység örömet okoz számára, akkor kap egy belső visszaigazolást, és még önmagához is hű tud maradni. Az pedig külön szerencse, ha a külvilág is elismeri azt, amit csinál.

AZ ISTENEK AKTIVIZÁLÁSA A összes férfi pszichéjében potenciális mintaként van jelen az öszszes isten, azonban egyes férfiakban bizonyos istenek aktívak (kifejlődnek), míg mások nem. Jung a kristályformálódás példáján keresztül magyarázza meg az archetipikus minták (amelyek egyetemesek) és az aktivált archetípusok (amelyek az egyénben működnek) közti különbséget. Az archetípus ahhoz a láthatatlan mintához hasonló, amely a kristály formáját és szerkezetét határozza meg formálódás közben. Amikor végül a kristály kikristályosodik, a most már felismerhető minta analóg az aktivált archetípussal.

Az archetípus a magokban található „tervrajzhoz” is hasonlítható. A mag szárba szökellése a föld és a klíma minőségétől, a tápanyagok hiányától vagy meglététől, a kertész gondoskodó vagy éppen hanyag munkájától, a cserép mélységétől és nagyságától, valamint a fajta ellenállóképességétől is függ. Elképzelhető, hogy a mag nem indul növekedésnek vagy az első rügyek megjelenése után elszárad. Ha mégiscsak elkezd növekedni, lehet, hogy gyönyörűen kifejlődik, de áz is lehet, hogy elsatnyul az optimálisnak nem nevezhető körülmények között. A hatások alakítják a mag-

LÉTEZNEK BENNÜNK ÉLŐ ISTENEK

25

ból kikelő növény külső megjelenését, de alapvető formája vagy „személyazonossága”, vagyis az archetípusa rögtön, első ránézésre felismerhető.

Az archetípusok alapvető emberi minták, amelyek közül lehetnek bizonyos minták sokkal erőteljesebbek néhányunkban és kevésbé erőteljesek másokban. Ilyen minta például a zenei hajlam, az időérzék, a pszichés képességek, a fizikai koordináció vagy az intellektus. Emberként mindannyiunkba szorult valamennyi zenei hajlam, de míg néhány gyerek egyszerűen zseniális (mint amilyen Mozart is volt), másoknak (akik közé én is tartozom) egy egyszerű dallam eléneklése is problémát okoz. És így van ez az archetípusokkal is. Léteznek olyan férfiak, akik születésük óta egy bizonyos archetípus megtestesítői és azok is maradnak életük végéig, és vannak férfiak, akik negyvenes-ötvenes éveikben ismerkednek meg Dionüszosszal, és csak ekkor válik láthatóvá az általa képviselt archetípus.

Belső hajlamok és családi elvárások A kisbabák személyiségjegyekkel születnek: energikusak, akaratosak, higgadtak, kíváncsiak, képesek egyedül eljátszani vagy jelezni, hogy éppen társaságra vágynak. A fizikai aktivitás, energiaszint, illetve a hozzáállás minden fiúban más és más: az újszülött, akinek életerőtől duzzadó sírása félreérthetetlenül jelzi, hogy akar valamit, és aki két éves korára minden játékba beleveti magát, nagyban különbözik attól a kellemes és szeretetreméltó kisgyermektől, aki már egészen kicsi korától kezdve maga a megtestesült megfontoltság. Pontosan úgy különböznek egymástól, mint az ösztönösen örökmozgó Árész és a higgadt és barátságos Hermész.

A csecsemő, a fiú és végül a férfi tetteit és viszonyulásait, amelyek belső hajlamok vagy archetipikus minták eredményei, a környezetükben élők valahogyan lereagálják: helyeslik, ellenzik, izgulnak miatta, büszkék rá vagy éppen szégyellik. A gyermek családjának elvárása bizonyos archetípusokat támogat, míg másokat leértékel, és így a fiúkban lévő személyiségjegyeket, vagyis pontosan a fiú leglényegét támogatják vagy utasítják el. Az ambiciózus, előléptetésben gondolkodó párok, amelyek az aminocentézis alapján megtudták, hogy fiúk lesz, úgy várják gyermekük szü-

26

BENNüNK éLő ISTENEK

letését, hogy lelki szemeik előtt máris ott lebeg a fiúk képe harvardi diákként. Egy kellemes külsejű fiút várnak, aki képes intellektuális erőfeszítéseit egy igen távoli célra összpontosítani. Egy Apollónra vagy Zeuszra hasonlítófiú eleget is tud tenni az ilyenfajta elvárásoknak, kielégíti a szüleit, és jól elboldogul az életben. Azonban ha a fiú archetipikusan valaki más, csalódottság és bosszankodás várható a szülők részéről. Egy emocionális Poszeidón vagy Dionüszosz, akiknek az időérzéke meglehetősen megbízhatatlan, szinte lehetetlennek fogja találni a szülei által felállított menetrend teljesítését. Sajnálatos módon ez az összeegyeztethetetlenség valószínűleg a fiú önértékelési zavaraihoz vezet.

Családon belül gyakran van egy olyan gyerek, aki nem „illik” bele a családi stílusba és elképzelésekbe. Az a gyerek, aki a magányt részesíti előnyben, mint Hádész, vagy az érzelmi távolságtartást, mint Apollón, gyakran kerül összetűzésbe saját „extrovertált”* családjával, amely ezt a fajta viselkedést furcsának találja.

Egy Poszeidón vagy Árész fiú, aki egy ilyen családban él, a kakukktojás egy racionális, fizikai értelemben zárkózott közegben, és így az érintés utáni vágya folyton kielégítetlen marad.

Néhány családban az az elvárás, hogy a fiú legyen olyan, mint az apja, és járjon ugyanazon az úton. Más családokban - ahol az apa maga is csalódást okozott szüleinek - a fiú egészen kicsi hasonlósága is az apjára bosszúságot és negatív reakciók egész sorát zúdítja a fiúra. Olyan eset is létezik, amikor a gyerektől azt várják el, hogy az egyik szülő be nem teljesült álmát valósítsa meg. Akármi is legyen az elvárás, biztosan hatással lesz a gyerekben meglévő archetípusra és a benne lévő formálható alapanyagra.

Ha egy fiú vagy férfi az elvárásokhoz próbál meg igazodni saját legigazabb énjéhez való kapcsolódásának elvesztése árán, sikeres lehet ugyan az életben, de ez semmit sem fog számára jelenteni. *Az extrovertáltság (extra a latinban annyit tesz „külső”) és introvertáltság pszichológiai fogalmát, valamint az extrovertált és introvertált kifejezéseket C. G. Jung vezette be.

Mind a helyesírás, mind a tartalma kissé megváltozott hétköznapi használatukban. Egyre több helyen inkább az „extrovertált” az elfogadott helyesírás és egy olyan személy értendő alatta, aki barátságos és társaságkedvelő.

Jung „extrovertáltságon” azt a viselkedést értette, melynek során lelki energia áramlik a külvilág vagy egy külső tárgy feléi és így események, emberek és dolgok kerülnek az érdeklődés középpontjába, akár függőséget is okozva. Egy introvertált számára a lelki energia befelé áramlik és a szubjektív tényezők fontosak, illetve a belső reakciók.

LéTEZNEK BENNüNK éLó ISTENEK

27

A másik eshetőség, hogy az életben is kudarcot fog vallani, miután saját maga előtt is hiteltelenné vált. Ezzel ellentétben, ha egy fiút vagy férfit úgy fogadnak el, ahogy van, és mégis fontosnak tartja, hogy a szociális és a versenyben maradáshoz szükséges képességeket elsajátítsa, akkor a külvilághoz való alkalmazkodása nem jár saját hitelességének és önértékelésének elvesztésével, sőt, így tud igazán kiteljesedni.

Emberek és események is aktivizálhatják az isteneket Egy bizonyos istenre jellemző archetipikus vagy „tipikus” reakciót válthat ki - vagy a jungi terminus szerint oldhat ki - egy másik ember vagy esemény. Ha például a fiú egy monoklival a szeme alatt tér haza, egyetlen szó nélkül is kiprovokálhatja apjából a haragtartó és bosszúálló Poszeidónt, aki rögvest vissza akarja adni, amit a fia kapott. Ugyanez a monokli ugyanakkor az apa haragját is kiválthatja saját fia ellen, hogy miért is keveredett a fiú verekedésbe egyáltalán. Ebben az esetben az apa Zeuszként viselkedik fiával, Árésszel. Amikor Árész megsérült, Zeusz nemcsak közönyös volt, de még elítélő is: kihasználta az alkalmat, hogy elmondja Árésznek, mennyire utálatosnak és házsártosnak tartja.

A hűtlenség is számos különböző reakciót válthat ki. Mi történik egy férfiban, ha rájön felesége hűtlenségére vagy a „sajátjaként” kezelt nő hűtlenségére (noha a férfi házasságban él, és ez csak egy viszony)? Zeusszá változik, és megpróbálja elpusztítani a másik férfit? Vagy Apollónként viselkedve inkább a nővel végezne? Esetleg a részletek érdekelnék, mint Hermészt? Vagy talán bonyolult terveket eszelne ki a párocska leleplezésére és nyilvános megszégyenítésére, amint azt Héphaisztosz tette?

A szélesebb értelemben vett történelmi körülmények is hozhatnak olyan helyzeteket, amelyek aktivizálják egy egész generáció férfiait. A 60-as években a dionüszoszi hajlamtól vezérelt fiatalemberek az extázist keresve hallucinogén drogokkal kísérleteztek. Sokan közülük a pszichiátrián kötöttek ki, míg mások megvilágosodtak. Azok a férfiak, akikben eredepdően nem volt meg Dionüszosz, de a drog használatától aktivizálódott, sokkal érzékibbek és kifinomultabbak lettek, mint egyébként lettek volna.

A Vietnamban harcoló férfiak lehet, hogy a bennük élő Árésszel, a

28

BENNüNK éLő ISTENEK

hadistennel azonosultak, és talán ezért jelentkeztek katonai szolgálatra. De az is lehet, hogy boldogtalan újoncok voltak. Mindkét eset aktiválhatta Árész különböző aspektusait. Néhány férfi a pozitív kötődés, a hűség és a más férfiakhoz való tartozás élményét tapasztalhatta meg, melyekre máskülönben nem lett volna módja.

Néhányukat elkapta Árész vak dühe, és ámokfutásba kezdtek, azután, hogy egyik bajtársukat robbanó csapda sebesítette meg, vagy az Árész által kiváltott csapatszellem hajtotta őket előre. Ezek eredményeképpen a férfiak, akik egyébként még egy kocsmai verekedésben sem vettek volna részt, civileket öltek, és mindenféle egyéb konfliktusokba keveredtek.

A tettek aktivizálnak: a passzivitás gátol A célra való összpontosítás és a gondolat tiszta megfogalmazására való képesség széles körben elismert, és olyan férfiaknak jönnek természetes módon, akik Apollónra, a nyilasra hasonlítanak.

Arany nyilaival Apollón bármilyen távoli célt el tudott találni.

Ezt a képességet mindenki másnak kemény munkával lehet csak elsajátítania, főként, ha a hangsúly azon van, hogy a jelenben kell jól teljesíteni egy jövőbeli cél eléréséhez.

Ezzel ellentétben a Dionüszosz-fiúnak veleszületett tehetségét alulértékelik: könnyen belefeledkezik az érzékelhető világba és teljesen a jelen pillanatnak él. Gyerekkorában valószínűleg nagy öröme telt a bársony és selyem anyagok megkülönböztetésében, teljes testét használva zenére táncolt, amellyel nem vívott ki magának támogatást, hisz ezek nincsenek benne a fiúk számára előírt kötelező tananyagban.

Létezik egy mondás: „Tettek által válhatunk másokká”. Ez egyértelműen kifejezi, hogyan is kelthetők életre az istenek a tetteink által. A kérdés mindig ugyanaz: „Rászánod az időt?”. Egy üzletember például rájöhet, mennyi örömet okoz neki a kétkezi munka. De ha Hephaisztoszra elég időt akar szánni, nem lesz ideje az irodából hazavitt munkát befejezni. Ha az a férfi, aki korábban örömmel csatlakozott egy kis iskolai csetepatéhoz, el fogja veszíteni kapcsolatát a benne élő agresszív Árésszal, hacsak nem csatlakozik egy röplabda- vagy focicsapathoz, esetleg valamilyen helyi sportklubhoz.

LéTEZNEK BENNüNK éLó ISTENEK

29

AZ ISTENEK ÉS A KÜLÖNBÖZŐ ÉLETSZAKASZOK Minden férfi több életszakaszon megy keresztül. Minden külön

szakasznak megvan a maga legbefolyásosabb istene vagy istenei.

Például lehet, hogy harmincéves koráig egyik oldalról Hermész, a szárnyas saruban világot járó isten, másik oldalról viszont az extázis-kereső Dionüszosz formálja életét. Ekkor jut el élete egyik legnagyobb döntéséhez: a szeretett nő választás elé állítja, vagy elveszi őt feleségül vagy elveszíti. Amennyiben elköteleződik és hűséges kíván maradni, ami - meglepő módon - Dionüszosz egy másik oldala, Hermész szárnyas saruit szögre kell akasztania, hogy Apollóm előhívva magából, beálljon a munka világába. Az elkövetkezendő három évtizedben más és más archetípusok vehetik át a vezető szerepet. Az apaság és a siker kioldhatják belőle Zeuszt, míg felesége elvesztése vagy a hír, hogy ő maga is megfertőződött az HIV-vírussal, Hádészt hívják elő.

Bizonyos esetekben, amikor egy férfi egyetlen istennel tud igazán azonosulni, lehet, hogy különböző életszakaszaiban egyazon isten több aspektusát hívja elő. A különböző istenekről szóló fejezetekben ezek a fejlődési minták követhetők nyomon.

PA TRIARCHÁLIS RÉSZREHAJLÁS A patriarchátus - ez a láthatatlan hierarchikus rendszer, amely prokrusztészi ágyainkat szolgáltatja, bizonyos értékek elfogadásán és elutasításán keresztül - kivételez. Mindig vannak győztesek és vesztesek, kivételezett archetípusok és kegyvesztettek. így az „isteneket” megtestesítő férfiakat hol megjutalmazzák, hol elutasítják.

A patriarchális értékek, mint például a hatalom megszerzése, a racionális gondolkodás vagy az irányítás kézben tartása, tudatosan vagy tudat alatt, de folyamatosan megerősítést nyer az anyákon, apákon, barátokon, iskolákon és más intézményeken keresztül, amelyek büntetik vagy éppenséggel megjutalmazzák a fiúk és a férfiak különböző viselkedésformáit. így aztán megtanulnak alkalmazkodni, és személyiségüket érzelmeikkel együtt elfojtani.

Azt is megtanulják, hogy hogyan öltsenek magukra egy „korrekt”

30

BENNüNK éLő

ISTENEK

személyiséget (vagyis egy elfogadható hozzáállást és jó modort, amit a világ felé mutatni tudnak), és miként viseljék az adott társadalmi osztály elfogadott „egyenruháját”.

Bármi, ami mások számára „elfogadhatatlan” vagy az irányadó viselkedésmintáktól eltér, az bűntudatot és szégyenérzetet kelt a férfiakban, akik így befekszenek a prokrusztészi ágyba. És ilyenkor következik a pszichológiai „megcsonkítás”: férfiak (és nők) leválasztják magukról vagy elnyomják magukban a nem megfelelő és szégyenérzetet kiváltó archetípusokat és részeket. Metaforikusán értelmezve, az a bibliai idézet, hogy „Ha a jobb kezed rosszat tesz, vágd le”, tulajdonképpen egy pszichológiai öncsonkításra való felszólítás.

Amit ilyenkor a férfiak lenyirbálnak magukból, az mind az érzelmi, érzéki vagy az ösztönös részeikből történik. Azonban bármi, amit a pszichéből lecsípnek vagy eltemetnek, továbbra is él. Lehet, hogy lesüllyed a „föld alá” és egy ideig a tudaton kívül létezik csak, de újra kiemelkedhet és „összerakódhat” (újra „emlékezhet” - re-member - rá), amennyiben (először életében vagy gyerekkora óta először) a férfi elfogadást érez egy kapcsolatban vagy egy helyzetben ez iránt az archetípus iránt a másik fél részéről. Azok a férfiak, akik egy másik titkos életet is élnek, a külvilág számára elfogadhatatlan érzéseik és tetteik miatt folyton bujkálni kénytelenek egészen addig, amíg le nem lepleződnek és botrány nem lesz az ügyből. Ilyenfajta történeteket gyakran lehet hallani figyelemreméltó „tévéprédikátorokról”, akik teljes mellszélességgel támadják a testi bűnöket, de saját maguk is hasonló bűnbe esnek és megbuknak, amikor a bennük élő Dionüszosz lelepleződik.

AZ ISTENEK ISMERETE -

SAJÁ T MAG UNK MEGERŐSÍTÉSE Az istenek ismerete a személyes megerősítés egyik forrása. Ebben a könyvben találkozhatunk az összes istennel, ahogy haladunk a képektől és a mitológiától az archetípusok felé. Megláthatjuk, hogyan is befolyásolják a személyiséget és az emberek által felállított fontossági sorrendet, valamint azt is, hogy melyik isten milyen pszichés zavarral, illetve problémával azonosítható.

LéTEZNEK BENNüNK éLó

ISTENEK

31

Az istenek megértése nem választható el a patriarchátus ismeretétől. Mindkettő erőteljes, és láthatatlan erőként, egymással kölcsönhatásban befolyásolják a férfiak életét. A patriarchátus bizo¬

nyos archetípusok szerepét felnagyítja, míg másokét lekicsinyíti.

Az istenek ismerete növelheti az önismeretet és az önelfogadást, megnyithatja a férfiak kommunikációs csatornáit mások felé, és megerősítheti a férfiakat és nőket, hogy önmegvalósításhoz és örömhöz vezető döntéseket tudjanak hozni. Rollo May pszichológus a „Bátorság a teremtéshez” (Courage to Create) című könyvében a következőképpen definiálja az „öröm”-öt: „az öröm egy olyan érzelem, amely emelkedett tudatállapottal jár együtt, egy olyan állapot, amellyel az ember saját rejtett képességeinek megvalósításakor találkozik.” Az archetípusok tehát rejtett képességek. Bennünk és patriarchális társadalmunkban számos olyan isten létezik, akiket fel kellene szabadítani, de akadnak olyanok is, akiket jó lenne visszaszorítani.

ÚJ PSZICHOLÓGIAI ELMÉLET ÉS PERSPEKTÍVA Ez a könyv új, az eddigiektől eltérő megvilágításba helyezi a férfi pszichológiáját. A mitológia és teológia különböző területein számos olyan példával találkoztam, ahol a patriarchális viszonyulás a fiúgyermekek felé meglehetősen ellenségesnek bizonyult.

Ugyanez a fajta hozzáállás figyelhető meg a pszichoanalitikai elméleteknél is.

A második fejezetben (Apák és fiúk: mítoszok a patriarchátusról) a szülői ellenérzés és visszautasítás a férfi pszichológiájára tett hatásait próbálom nyomon követni. Itt találkozhatunk Alice Miller pszichoanalitikus fejtegetéseivel, aki arra mutat rá, hogy Ödipusz története valójában egy apával kezdődik, aki saját fia életére tör. Bármelyik családban vagy kultúrában, ahol a fiú fenyegetést jelent az apára nézve, és ennek megfelelően is kezelik, a fiú pszichéje és a kultúra különböző viszonyai negatívan változnak.

Ezt a fajta új pszichológiai elméletet is kifejtem a könyvben.

Ezenkívül a Bennünk élő istenek a férfi lélektanának egy olyan képét mutatja meg, amely fontosnak tartja a kultúra hatását az

32

BENNüNK éLó

ISTENEK

archetípusok fejlődésére. Ez egy újfajta hangsúlyeltolódás a jungi pszichológián belül.

A tizenkettedik fejezetben (A hiányzó isten) azon elmélkedem, hogy vajon megjelenik-e egy új férfi archetípus. Erről a lehetőségről számol be Rupert Sheldrake a morfogenetikus területek elméletében.

Végezetül, a könyv szisztematikus és koherens képet nyújt a férfi pszichológiájának a férfi archetípusok, mint a görög istenek (a nőkben is jelenlévő) megszemélyesítőinek megértésén keresztül. Előző könyvem, a Bennünk élő istennők, a görög istennőkről és a női archetípusokról (amelyek a férfiakban is léteznek) szól, amelyek a női archetipikus pszichológia alapjául szolgálnak. A kettő együtt a férfi és nő rendszerezett pszichológiáját adja, amely a közöttünk létező sokszínűségre és a bennünk létező összetettségre szolgáltat magyarázatot. A görög istenségekre alapozva ez a pszichológia visszatükrözi az emberi természet gazdagságát, és utal arra a szent élményre, amit akkor érzünk, amikor valamit egészen a lelkünk mélyéből teszünk, és ezen keresztül megtapasztaljuk életünk megszentelt dimenzióját.

MÁSODIK

FEJEZET

Apák ésfiúk: mítoszok a patriarchátusról

A legszemélyesebb szinten a patriarchátus az apa-fiú kapcsolat formálója; a szokások szintjén a patriarchátus értékei határozzák meg az elfogadható és megjutalmazható jellegzetességeket és értékeket, ezen keresztül azt is, hogy mely archetípusokat részesíti előnyben a férfiakon belül és a férfiak között. A megerősítő hatású önismeret megszerzése egyet jelent azzal, hogy a férfi tudatában van a viselkedését befolyásoló tényezőknek: érti, mi a patriarchátus és az hogyan alakítja a benne élőket.

Egy kultúra mítoszai sokat elárulnak értékeiről és kapcsolati mintáiról. Talán érdemes saját mítoszaink megfejtését Luke Skywalkerrel és apjával Darth Vaderrel, a Csillagok háborúja című film szereplőivel kezdenünk. Archetipikus történetek és figurák - akár a kortárs filmművészet területéről, akár a görög mitológiából kerülnek elő - sok igazságot elmondanak saját családtörténetünkről és a bennük eljátszandó szerepünkről. Darth Vader a hatalmas erejű apa, aki megpróbálja elpusztítani a fiát. Ez annak a történetnek a megismétlése, amellyel már a görög időktől napjainkig nagyon sokszor szembe találhattuk magunkat.

Luke Skywalker azonban a jelenkori történelem férfi hősét szimbolizálja. Ahhoz, hogy egy férfi Luke Skywalker lehessen, ki kell derítenie a múltban vele és az emberiséggel történt eseményeket. Fel kell fedeznie hiteles önmagát - pszichológiai és lelki értelemben egyaránt -, és lánytestvérével karöltve (mint lehetséges külső és belső hatalommal rendelkező nővel), hasonszőrű férfiak és egyéb lények társaságában a romboló erő ellen kell fordulnia.

Csak a fiúnak van lehetősége előhívni a már régen eltemetett szerető apát Darth Vaderből (azáltal, hogy nem követi őt a félelemtől vezérelt sötét oldalra), aki azt szimbolizálja, mi történhet a férfival

a patriarchátusban.

Darth Vader hatalmas, fenyegető alakja és fekete maszkja annak a férfinak a képét mutatja, akinek a hatalom és pozíció

34

BENNüNK éLő

ISTENEK

utáni hajszája, valamint ezek megtartása életcéllá vált. Darth Vader azonban ebben a hajszában emberi mivoltából kivetkőzött, emberi vonásait elveszítette. Sötét erő árad belőle. Egy hatékony, ámde kíméletlen géphez hasonlít, aki felettesének parancsait kérdés nélkül, engedelmesen végrehajtja, és aki a beosztottaitól is hasonlót vár el. Luke ilyennek látja ellenséges és romboló apját.

Darth Vader a patriarchátus sötét oldalának jelképe.

Darth Vader eredeti arcát eltakarja egy fekete fém maszk, amely egyszerre szolgál személyazonosításként, páncélként és életvédő eszközként. Nem tudja levenni, mert annyira megsérült, hogy nélküle meghalna. Ez igazán kitűnő metafora azokra a férfiakra, akik azzal a maszkkal azonosítják magukat, amit a világban viselnek. Az igazi mélységeket nélkülöző magánélet hiányában, kizárólag a maszkkal azonosított személyiségük és pozíciójuk tartja őket életben. Mivel érzelmi kötődésük nincs, és érzelmileg üresek, a hatalom és a státusz elvesztését nem élnék túl.

Darth Vader egy archetipikus apafigura, hasonlóan a görög mitológiában megjelenő égi isten apákhoz. Uranosz, Kronosz és Zeusz - ez utóbbi kicsit kevésbé - mindannyian ellenségesek voltak a gyermekeikkel szemben. Ez a viselkedés főként azokat a fiúkat érintette, akikben apáik vetélytársat láttak, és akiktől féltették saját hatalmukat. Luke Skywalker - a fiú, aki nagy útra indul - szintén egy archetípust testesít meg.

E tények tudatában egyszerre csodálkoztam is meg nem is, amikor kiderült, hogy Joseph Campbell, a kitűnő mítoszkutató és író, az Ezerarcú hős ( The Hero with a Thousand Faces) című mű szerzője nagy hatással volt a Csillagok háborúja (Star Wars) rendezőjére, George Lucasra.* így tehát a mítoszkutató Campbell, a mítoszteremtő Lucas és a jungi pszichológia kapcsolata nem meglepő. A jungi pszichológia adja a kulcsot annak megértéséhez, hogy vajon miért is vannak ilyen nagy hatással a mítoszok az emberekre. Függetlenül attól, hogy a hatásról vagy sem, a mítoszokat mi magunk is életben tartjujj, A nyugati társadalmakban még a mai napig is a

tudunk-e˙erről

* Igazán izgalmas volt hallani egy bennfentes történetet Lucasról filmjének hatalmas sikere

után. Lucas, a nagy sztár, fogta magát, és a San Franciscó-i Szépművészeti Múzeum egyik hátsó ajtaján besurrant, hogy találkozhasson életében először Joseph Campbell-lel, aki a Jung Intézet (Jungian Institute) által szervezett esemény kezdésére várt a kulisszák mögött.

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

35

legerőteljesebb és legmaradandóbb mítoszok az ókori görögöktől maradtak ránk.

A mitologikus történetek - egy ásatási területhez hasonlóan a kultúrtörténet fontos aspektusait fedik fel. Jó néhány történetet darabonként kell összeraknunk és következtetéseket levonnunk belőlük, míg léteznek a Pompeiben betemetett freskókhoz hasonlatos történetek, amelyekről csak le kell fújni a port, hogy felszínre kerüljenek az épen és sértetlenül maradt részek.

A görög mitológiára úgy tekintek, mint a civilizáció gyermekkorára. Sokat megtudhatunk a mítoszokból arról, hogyan neveltek minket, milyen értékek és elképzelések mentén. Csakúgy, mint személyes családtörténeteink, a mítoszok is közvetítik a mai generációnak, kik is vagyunk, és mit várnak el tőlünk. Talán úgy is megfogalmazhatnánk, hogy átadódik egy fajta genetikus tudásanyag, amely a pszichológiai örökség részeként láthatatlanul formálja látásmódunkat és viselkedésünket.

AZ OLÜMPOSZI CSALÁDTÖRTÉNET A Zeuszról és az Olümposzról szóló mítoszok olyan családtörténetek, amelyek megvilágítják a patriarchátus nemzedéki rendjét, valamint a patriarchátus egyéni életünkre gyakorolt hatásait.

A történetek olyan értékeket és elképzeléseket közvetítenek, amelyeket az indo-európai származású görögöktől örököltünk. Egyszer csak megjelentek harcos isteneikkel, és csapatostul, több hullámban lerohanták az ókori Európát és a görög félszigetet, ahol korábban istennőknek áldozó őslakosok éltek. Alapító atyáinkról beszélnek ezek a történetek, az őket megelőző matriarchális társadalmat csak érintőlegesen említik, vagy éppenséggel hallgatnak róla.

Az emberekben csak akkor merül fel komolyabban a családfa rekonstruálásának és saját családi történetük megfejtésének az igénye, ha már megállapodtak a sok éves kemény munka után.

Ezen a téren sokat köszönhetünk Homérosznak (Kr. e. 750 körül) és Hésziodosznak (Kr. e. 700 körül). Homérosz az Iliász és az Odüsszeia című nagy epikai költeményeiben olyan mitologikus történeteket dolgozott fel, amelyeknek volt némi történelmi alapjuk. Hésziodosz elsőként gyűjtötte össze a különböző mitologikus

36

BENNüNK éLő ISTENEK

hagyományokat Theogónia című írásában, ami az istenek eredetéről és leszármazottairól szól.

Hésziodosz szerint először volt az üresség, amiből Gaia (a föld) testet öltött. Gaia megszülte a hegyeket, tengereket és Uranoszt (az ég), aki a férje lett. Gaia és Uranosz frigyéből született a tizenkét titán, mindannyian ősi természeti erők, akiket a történelmi Görögországban imádtak. Hésziodosz szerint a titánok egy korai uralkodó dinasztia tagjai voltak, a későbbi olümposzi istenségek ősei.

Uranosz, a görög mitológia első patriarchális apafigurája, megelégelte Gaia termékenységét és tengernyi gyermekét. Ahogy a későbbi csecsemők a világra jöttek, Uranosz a Föld (vagyis Gaia) legmélyébe rejtette őket, hogy ne láthassák a napot. Gaia rettentő kínokat élt át szerencsétlenül járt gyermekei miatt. így felnőtt gyerekeit, a titánokat hívta segítségül. Hésziodosz szerint Gaia a gyötrelemtől felbátorodva a következőképpen szólt: „Gyermekeim, apátok egy barbár, ha rám hallgattok, képesek leszünk bosszút állni szörnyű tettéért, hisz elsőként ő követett el erőszakot.”

Hésziodosz Theogóniá jában tehát a bűn Uranosztól indult el gyermekei ellen elkövetett szörnytettein keresztül, és ezzel az elkövetkező erőszakos időszak elindítójává vált.

A titánokat „rettegésben tartotta” apjuktól való félelmük, kivéve Kronoszt (vagy ahogyan a rómaiak nevezték: Szaturnuszt), a legifjabbik titánt. Egyedül ő válaszolt Gaia elkeseredett segélykérésére: „Anyám, én hajlandó vagyok megtenni, amire kérsz.

Nem tisztelem becstelen apámat, és mivel ő tette az első erőszakos lépést, megtorlóm a tetteit.”

Az anyjától kapott sarlóval felfegyverkezve csendben várt, hogy végrehajthassa a tervet. Amikor Uranosz megjelent, hogy Gaiával szeretkezzen, Kronosz lemetszette Uranosz hímvesszőjét és bedobta a tengerbe. Apja kasztrálása után Kronosz lett a leghatalmasabb férfi istenség, aki testvéreivel, a titánokkal együtt uralkodott a világegyetemen, és új isteneket nemzettek.

Kronosz feleségül vette testvérét, Rheát, aki Gaiához hasonlóan föld istennő volt. Az ő házasságukból született az első olümposzi generáció: Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz.

A történelem ismétli önmagát: ezúttal Kronosz próbálta meg

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

37

kiirtani gyermekeit. Előre figyelmeztették, hogy saját fia fogja megdönteni hatalmát, de mivel ezt meg akarta akadályozni, újszülött gyermekeit sorban lenyelte, nem is figyelve arra, hogy fiúk-e vagy lányok. Összesen három lányát és két fiát nyelte le.

Gyermekei elvesztése feletti fájdalmában az újra terhes Rhea Gaiához és Uranoszhoz fordult segítségért utolsó gyermeke megmentéséért. Szülei javaslatára Krétára menekült. Amikor eljött a szülés ideje, Kronosz megtévesztésére egy pólyába bugyolált követ adott neki. Kronosz nagy sietségében pedig azt hitte, gyermekét nyelte le.

Ez az utolsó, megmentett gyermek volt Zeusz, aki tényleg megdöntötte apja uralmát, és aki utóbb a legfőbb uralkodó lett.

Felnőtt koráig titokban nevelték. Első segítője, majd később házastársa az olümposzi istenek előtti időből Métisz, az értelem istennője. Együtt bírták rá Kronoszt, hogy Zeusz testvéreit visszaöklendezze. A testvérek végül szövetségre lépve legyőzték Kronoszt és a titánokat. Az erőszak három generáción keresztül erőszakot szült.

Győzelmük után a három fiútestvér - Zeusz, Poszeidón és Hádész - végül felosztották maguk között a világegyetemet.

Zeuszé lett az ég, Poszeidón a vizeket kapta, míg Hádész lett az alvilág ura. És noha a földet és az Olümposz hegyét állítólag közös tulajdonnak kiáltották ki, Zeusz szépen lassan ezekre is kiterjesztette hatalmát. (A három lánytestvérnek a patriarchális görög kultúrában nem volt tulajdonjoga.)

Zeusz különböző viszonyaiból egy egész generációnyi isten és félisten született. Ez utóbbiak lettek a mitológia nagy hősei. Mialatt Zeusz folyamatosan gyerekeket nemzett, egyfolytában attól rettegett, hogy saját fiai ellene fordulnak. Egy prófécia szerint Métisz, Zeusz első felesége két gyermeket fog szülni, akik közül az egyik fiú lesz. A próféciában ez a fiú fog uralkodni emberen és isteneken. Amikor Métisz terhes lett, Zeusz tartott attól, hogy azt a bizonyos fiút hordja a szíve alatt. így egy ravasz csellel lekicsinyítette és lenyelte Métiszt, hogy megakadályozza a gyermek megszületését. Mint később kiderült, a gyermek nem fiú volt, hanem lány - Athéné -, aki végül Zeusz fején keresztül jött a világra.

38

BENNüNK éLő ISTENEK

AZ ÉGI ISTENEK MINT APÁK A görög mitológia apa isteneinek ugyanolyan tulajdonságaik vannak, mint a patriarchális társadalmak istenségeinek. Az apafigurák hatalmas férfi istenségek, akik másokon uralkodnak. A társadalomban hatalmon lévő férfiak felnagyított képei ők. Mint ilyenek, archetipikus figurák, akiknek a mitológiában betöltött szerepét metaforikusán értelmezve sokat megtudhatunk a hozzájuk hasonló férfiak lelkivilágáról.

A patriarchátus istenei autoriter férfiak, akik a mennyben, egy hegytetőn vagy az égben élnek; ebből a magasságból és távolságból uralkodnak. Elvárják az engedelmességet, és bármit megtehetnek egészen odáig, amíg ők a főistenek. Harcos istenekként fölényüket számos ellenségük legyőzésével szerezték meg. Féltve őrzik kiváltságaikat és feltétlen engedelmességet várnak el. Minden hatalmuk ellenére mindannyian attól rettegnek, hogy fiaik döntik meg uralmukat. Apaként nemhogy semmi atyai megnyilatkozásuk nincs gyermekük felé, de még ellenségesek is saját utódjaikkal.

Uranosz erőfeszítései, hogy gyeremekeit „eltemesse” valójában arra irányultak, hogy a bennük szunnyadó lehetőségeket elnyomja és ne engedje szabadon fejlődni. Kronosz gyermekei „lenyelésével”, illetve „elfogyasztásával” saját maga részévé akarta tenni őket. Metaforikusán ez úgy értelmezhető, hogy az apa nem hagyja, hogy a saját gyerekei túlnőjenek rajta és megkérdőjelezzék pozícióját, hitét. Sötétben tartja őket, semmi esetre sem akarja hagyni, hogy gyermekei tapasztalataikat szélesítő értékekkel vagy neveléssel találkozzanak. Ragaszkodik hozzá, hogy ugyanolyanok legyenek, mint ő, és nem hagyja, hogy a tervtől eltérjenek. Ha egy gyerek nem tud egyedül gondolkodni és cselekedni, nem is igazán jelenthet fenyegetést az apára nézve. Annak az apának, aki ily módon elfogyasztja gyermekei autonómiáját és fejlődését, Kronoszkomplexusa van (az én fogalmaim szerint).

Zeusz saját feleségét kicsinyítette le egy ravasz csellel, amíg már le tudta nyelni. Métisz kicsire zsugorodott és elvesztette minden hatalmát. Zeusz az attribútumaival együtt nyelte le őt, pontosan úgy, ahogy a patriarchátus elnyelte a matriarchátust, és ahogyan az egykor istennőkhöz társított attribútumok egy isten birtokába kerültek. Ez a lekicsinyítés az életre kivetítve jelentheti

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

39

azt a folyamatot, amelyen számos nő keresztül megy, miután férjhez megy és terhes lesz. Elveszítik önálló gondolkodásukat és saját hatáskörüket, amint autoriter Zeusz férjeikhez kezdenek el

alkalmazkodni. Ödipusz: vád alólfelmentve

A görög mitológián belül sok generációt átugorva jutunk el Ödipusz figurájához, aki nem tudatosan ugyan, de megölte apját és feleségül vette anyját. Freud egész pszichoanalízisét erre az úgynevezett Ödipusz-komplexusra építette fel, és mindvégig kitartott amellett, hogy ez a gyilkosság és házasság, még ha nem is tudatosan, minden fiú álma. Mentorként Freud saját tanítványait is ödipuszi fiúkként kezelte (például Jungot és Adlert, akik Freudtól eltérő teóriákat gondoltak ki, és akik maguk is szellemi óriásokként veszélyt jelenthettek Freud számára). Amikor egyszer Jung arról az álmáról számolt be Freudnak, amely saját bevallása szerint a kollektív tudattalan elméletének kidolgozásához segítette hozzá, Freud meg volt győződve arról, hogy ebben az álmában Jung valójában az ő, mármint Freud, halálát kívánta.

Freud Laioszt, Ödipusz apját, az egész történetben ártatlannak látta. Ez az elképzelés azonban messze volt az igazságtól, mint azt Alice Miller pszichoanalitikus bővebben kifejtette. (Alice Miller kortárs pszichoanalitikus Nem lehettek tudatlanok: a társadalom elárulja a gyermeket ( Thou Shalt Not Be Unaware: Society’s Betrayal of the Child) című műve azokra a körülményekre fókuszál, amelyekben Ödipusz megöli apját. Ebből a mítoszból és más forrásokból is Miller egy olyan viselkedésmintára mutat rá, ami az ártalmatlan gyermekben szunnyadó gonosz felbukkanásának azonnali letörésére irányul. Ilyen esetekben egy eltúlzott reakció is megmagyarázható és elfogadható.)

Laiosz Théba királya volt. Amikor elment a Delphoi jóshoz megtudakolni, hogy a felesége miért nem szül neki gyereket, a jós a következőképpen válaszolt: „Laiosz, te gyermek után áhítozol.

Lesz egy fiad. De a Sors akarata szerint az ő kezétől fogsz meghallj mert Pelopsz átka azóta üldöz, amióta megfosztottad fiától.”

Laiosz ezt a szörnyűséget még fiatalkorában követte el, amikor menekülnie kellett országából és Pelopsz király befogadta, de aki-

BENNüNK éLő

40

ISTENEK

nek kedvességét Laiosz Pelopsz király csodálatos szépségű fiának, Khrüszipposznak az elcsábításával fizette meg, aki ez után öngyilkos lett.

Laiosz először külön élt feleségétől, hogy megakadályozza sorsa, s így a jóslat beteljesedését. De később, a figyelmeztetés ellenére mégis éltek házas életet, míg végül Iokaszté terhes lett Laiosz fiával. A próféciától rettegve Laiosz elhatározta, hogy megöli fiát.

Egy szöggel átfúrta a fiú bokáját, és kitette egy hegyre. A pásztor azonban, akire rábízták, hogy végezzen a fiúval, megkönyörült a gyermeken, és egy másik pásztornak adta, majd Laioszhoz visszatérve úgy tett, mint aki teljesítette, amit kértek tőle. Most már biztonságban érezhette magát, biztos lehetett benne, hogy a fia éhen vagy szomjan halt, talán vadak tépték szét. A másik pásztor továbbadta Ödipuszt (a sebei miatt a „dagadt lábút”) egy házaspárnak. Ők nevelték fel, és elhitették vele, hogy saját, vér szerinti fiúk.

Utazásai során egyszer Boeotia felé tartott, amikor Ödipusz egy kereszteződésnél összetalálkozott egy kocsiban utazó férfival, aki a buzogányával fejbe vágta őt. Erre az indokolatlan erőszakra Ödipusz is erőszakkal reagált: visszavágott és rögtön agyonütötte támadóját. Ez után az incidens után Ödipusz folytatta útját. Álmában sem gondolta volna, hogy mit is tett valójában, ő csak azt gondolta, hogy egy közemberen állt bosszút, aki meg akarta őt sebesíteni.

Támadója előkelő származására sem a külseje, sem a ruházata nem utalt. Valójában Laiosz volt az, Théba királya, Ödipusz apja.

Alice Miller szerint Ödipuszt igazságtalanul vádolják: „Szophoklész Ödipuszában úgy bünteti meg magát a főhős, hogy kinyomja saját szemeit. Túl azon, hogy esélye sem volt apja felismerésére, végül is Laiosz volt az, aki megpróbálta megölni újszülött fiát. Ráadásul későbbi összetalálkozásuk során is Laiosz bosszantotta fel Ödipuszt, és az is nyilvánvaló tény, hogy anyját sem azért vette el Ödipusz, mert megkívánta, hanem mert a szfinx kérdésére adott okos válaszának anyja volt a jutalma. Ezáltal megmentette Thébát is. Valamint arról sefeledkezzünk meg, hogy Iokaszté is felismerhette volna saját fiát sebes lábáról. Mindezen tények ismeretében a mai napig még senki sem akadt, aki Ödipusz védelmében felszólalt volna, vagy minden felelősséget ne az ő nyakába varrt volna. ”

APáK éS FIúK: MíTOSZOK A PATRIARCHáTUSRóL

41

Miller továbbá azt is fontosnak tartja elmondani, hogy „mindig magától értetődő tényként kezelték azt, hogy valójában a gyerekek tehetnek arról, amit velük tesznek, és rendkívül lényeges az, hogy később se ismerjék meg múltjuk minden részletét.”

Laiosznak fia megölésére tett sikertelen kísérletei hasonlatosak a görög égi istenek saját fiaik elpusztítására tett erőfeszítéseihez. Mindkét esetben - a pszichoanalitikus elmélet szerint - az apa meggyőződése az, hogy újszülött gyermeke meg akar szabadulni apjától, amiért is az apa vetélytársként kezeli gyermekét.

Kronosz és Zeusz tartottak attól, hogy fiaik ugyanúgy fognak elbánni velük, mint ahogyan annak idején ők is elbántak saját apjukkal. Laiosz attól félt, hogy fia lesz a megtorlás eszköze. A mitológiában a racionalizáció arra vonatkozólag, hogy miért is ölik meg az apák fiaikat, mindig a „próféciára” való hivatkozás. Ugyanez kortárs pszichiátriai megfogalmazásban egy „paranoid ötletre” való hivatkozás lenne, míg a jungi terminusban egy „árnyékkép kivetítésével” magyaráznák ugyanazt a tettet (az árnyékkép kivetítése, vagyis a projekció akkor történik, amikor az emberek saját elnyomott és megtagadott érzelmeiket, motivációikat vagy tetteiket másoknak tulajdonítják, másokra vetítik ki).

A projekciók és az abból eredő tettek formálják azt az embert, akire a projekció rávetül. Egy olyan gyerek, akit úgy kezelnek, mintha rossz lenne, vagy elhagyott és bántalmazott, azzal reagál, hogy bűnösnek érzi magát. Azt gondolja magában, hogy „biztos megérdemlem azt, amit kapok” (így kétszeresen szenved: egyszer azért, mert rosszul bántak vele, másodszor azért, mert magát okolja).

Zeusz és a halandó királyok, mint Laiosz is, territoriális uralkodók voltak. Mindegyikük egy bizonyos terület és az ott élők feletti uralom megszerzésével szilárdította meg hatalmát és királyként uralkodott. Az uralkodásnak ez a fajtája, és az általa közvetített értékek kifejezetten a patriarchális társadalomra jellemzőek. Ez a férfiak hierarchiája, ahol Zeusz vagy egy másik isten foglal helyet a csúcson, azután következnek a kevésbé fontos istenségek, majd a halandó királyok, akik valamelyik istentől származnak, és végül a hű vazallusok és egyéb alattvalók. Zeusz és az olümposzi istenségek mai megfelelője a vezérigazgató és az igazgatótanács által irányított nagyvállalat. Ezt a hierarchiát teszi még

42

BENNüNK éLő

ISTENEK

formálisabbá a katonaság, csakúgy, mint a Római Katolikus Egyház és a legtöbb testvériség.

ERŐTLEN ANYÁK A PATRIARCHÁLIS CSALÁDOKBAN Az összes olümposzi istennek - Zeuszt is beleértve - erőtlen anyja volt, aki erőteljes és gyakran gorombáskodó férjének csak alárendeltje lehetett, ezenkívül mindnek olyan felesége volt, aki hagyta, hogy uralkodjanak rajta. A nők, akár istennők, akár halandók voltak, kevés kivétellel pórul jártak, ha az istenekkel volt dolguk.

Amennyiben az anyák és a nők erőtlenek, és folyton csak leértékelik őket, valamint képtelenek megvédeni fiaikat, a fiúk úgy érezhetik, hogy anyáik elárulták őket. Azért érzik így, mert az anya, aki a világra hozta és táplálta őket, az első, akinek a közelségét megtapasztalják, és mint ilyenek, mindenhatónak tűnnek. Azonban ha ugyanez az anya később képtelen megvédeni gyermekét, vagy elhagyja őt, a gyermek ezt mindenképpen árulásként vagy visszautasításként fogja értékelni. Később, ha bármilyen nővel érzelmi függőségi viszonyba kerül, ugyanezt az árulást és visszautasítást fogja érezni. Felnőtt férfiként saját anyja iránt érzett mérgét más ártatlan nőkön tölti ki. Talán ez az eseménysorozat megmagyarázhatja a patriarchális társadalmakban a nőkkel szembeni ellenséges viselkedést, és azt is, miért annyira erőtlenek a nők az ilyenfajta társadalmakban.

Tovább bonyolítja a helyzetet az a tény is, hogy az erőteljes apák, férjek és testvérek, vagy akár a társadalom elnyomása alatt élő nők, gyakran gyenge férfiakon - például saját kisfiáikon - töltik ki elkeseredésüket. Ez főként akkor következik be, ha a kisfiú elkezd apjával versengeni, vagy hangot ad ébredező öntudatának, és féktelen energiái elszabadulnak. Az anya elégtételt vehet nyílt erőszakkal, visszautasítással, szarkasztikus hangvétellel vagy megszégyenítéssel. Azok a lánytestvérek, akik az igazságtalan bánásmód nagy részét kénytelenek elszenvedni, kisebb és gyengébb fiútestvéreiken hasonlóképpen tölthetik ki saját mérgüket.

Ez a láncreakció is lehet az oka a nők elleni ellenséges hozzáállásnak, amely a gyerekkorban gyökerezik. Sok férfi elnyomja ezt az

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

43

ellenséges érzületet, csak dédelgeti magában egy darabig, majd alkalmas pillanatban, amikor már elég erős hozzá, rázúdítja mérgét a nőkre.

A HÁZAM: A VÁRAM A patriarchális társadalomban minden férfi a saját családján királyként uralkodik, és a saját háztartásáért felelős. Vannak szervezetek, ahol teljességgel ellenzik azokat a törvényeket, illetve szociális intézményeket, amelyek, véleményük szerint, „aláássák a patriarchális családmodellt”, vagyis ahol a férfi királyként uralkodik alattvalóin. A patriarchátussal magyarázható, hogy miért nem nézik jó szemmel, ha egy nő saját teste felől rendelkezik, esetleg tulajdonjoga van, vagy miért helytelenítik az otthon bántalmazott nők védelmére kialakított intézményeket.

Egy égi istenség apaként szeretne egy egész dinasztiát kiépíteni. Fiai karrierjének tervezését fontosnak tartja, és aprólékos gonddal készíti fel őket a világban számukra kijelölt hely elfoglalására. Ezen tevékenysége közben „elfogyasztja” fiai életét, hisz azok az apjuk ambícióit élik át, ahelyett hogy saját útjukat járnák.

Az apának ez a fajta viselkedése különösen erőteljes, ha a fiú hajlamai nagyban eltérnek az apa elvárásaitól.

Egy ilyen apafigurára példa az amerikai politikai életből Joseph P. Kennedy, akiről elmondható, hogy saját vágyai beteljesületlensége miatt „felfalta” fiai életét. Bevándorlók gyermekeként igen nagyra törő álmai voltak. Fő hajtóereje az volt, hogy a csúcsra kerüljön, ha nem saját érdemei folytán, akkor a fiai révén. A mód, ahogyan Kennedy megszilárdította hatalmát és vagyonát, az elismerésért folytatott hajsza, valamint szerelmi ügyei mind nagyon emlékeztetnek Zeuszra. Először Joe Kennedynek kellett elindulnia az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztásán, aki mellesleg kifejezetten alkalmas volt az extrovertált politikusi szerepre.

Amikor a gépét lelőtték, és az első fiú meghalt, a sorban következő J. F. Kennedy kellett, hogy belső indíttatásai és egészségügyi problémái ellenére felvállalja ezt a pozíciót. Miután J. F. Kennedyt meggyilkolták, a harmadik fiú, Robert F. Kennedy következett.

44

BENNüNK éLó

ISTENEK

ÉGI ISTEN APÁK ÉS FIAIK: ELIDEGENEDÉS ÉS VERSENY Az, hogy az apák nem éppen apához méltóan viselkednek, sőt még riválisnak is tekintik fiaikat, nem csak a görög mitológiában fordul elő. Pszichiátriai praxisom során rengeteg férfitól hallottam, hogy mennyire el vannak apátlanodva, apjuk érzelmileg mennyire távolságtartó, elítélő, visszautasító, zárkózott és goromba módon viselkedett velük. Az is kiderült, hogy ez mennyi szomorúságot, fájdalmat és bosszúságot okozott a fiúknak (és családjuknak), valamint, hogy ez a minta tovább öröklődött a következő generációkban. Emellett persze ismerjük az apáknak azt a szándékát, hogy támogatóak és bátorítóak legyenek. Azonban itt is felvillannak ellenséges pillanatok, amelyek után az apáknak lelkiismeret-furdalása van, és maguk is meglepődnek, hogy fiaik mennyi haragot tudnak előhozni belőlük. Az elidegenedés apa és fia között az apa neheztelésével kezdődik, vagy annak felismerésével, hogy a fiú, aki még meg sem született, esetleg vetélytárs is lehet. A feleség terhessége gyerekkori érzelmeket aktiválhat az apában. A depresszió vagy az erőtlenség kivédésére kereshet az apa kiutat egy rövid szerelmi viszonyba való meneküléssel. Terhes feleségének látványa olyan fájdalmas emlékeket hozhat felszínre, amelyeket akkor élt át, amikor saját édesanyja volt terhes, és kistestvére született.

Most férjként (akkor gyerekként) szerepe kissé háttérbe szorul szerető asszonyának életében J A terhességgel egy olyan időszak veszi kezdetét, amikor a nő egyre kevésbé hozzáférhető: befelé fordul vagy fáradt, és már nem ugyanolyan, mint régen. Sokkal inkább magával van elfoglalva és nem férjével. Érdeklődését a szex iránt elveszítheti, ami a férj számára a legfontosabb megerősítés és eszköz arra, hogy feleségéhez közel lehessen.

Az a harag, rosszindulat és testvérek közötti versengés, amelyet gyerekként elnyomott kistestvére megszületésekor, most felesége terhessége folytán újra felszínre tör. Sajnos leendő apukaként ezek az érzések még kevésbé elfogadhatóak, így újra el kell őket rejteni. A görög égi istenekhez hasonlóan ő is retteg, hogy vetélytársa kiszorítja.

Az első gyermek születése átsegíti a férfiakat életük egy következő szakaszába. Nagyon sok férfi fél családot alapítani, hisz ezzel sa-

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

45

ját családfenntartói képessége kerül nagyító alá, főleg ha a munka

stabilitása és az előmeneteli lehetőség kérdéses. Férfiassága újra megmérettetik, és esetleges alkalmatlanságától való félelmében az a gondolat is felmerülhet benne, hogy a gyermek nem az övé.

A férfiak akár úgy is érezhetik, hogy kelepcébe kerültek. Korábban a házasságkötéshez a megkötöttség képe társult, manapság viszont a házasságkötés és a gyermekvállalás két különböző döntés, két különböző életszakasz. A kelepcébe kerülés érzése manapság akkor a legerősebb, ha a gyerek házasság nélkül érkezik. Az apasággal gyakran együtt jár egy jelzáloghitel felvétele, új életbiztosítás megkötése. Arról nem is beszélve, hogy egy darabig az apa az egyedüli kereső, tehát el kell vállalni mindenféle munkát, még másodállást is, hogy a számlákat fizetni tudják. így, miközben mindenki gratulál és nagy felhajtást csap a terhes feleség körül, az apa lehet, hogy rettegést és dühöt érez gyermeke közelgő

születése miatt.

Aztán a kis jövevényre irányul minden figyelem. Sok férfi számára ismét fájdalmas gyerekkori emlékképek jönnek felszínre.

A feleség most sokkal inkább a gyerekük anyja, mintsem feleség.

A férfi félelme beigazolódott: a csecsemő tényleg kiszorította őt, ha csak időszakosan is. A férfiak érzelmei között (melyek analízis közben kerülnek elő) ilyenkor megtalálható a féltékenység, amit azért érez felesége iránt, mert képes gyereket szülni és kikapcsolni. Érezhet féltékenységet amiatt is, hogy a gyerek sokkal közelebb van feleségéhez mind lelkileg, mind testileg. Ez főként akkor jelentkezhet, ha a pár nem él házaséletet. Felesége imádott melleit most a kis jövevény bitorolja. A gyermek megérkezése új életminőséget hoz, hisz most már véglegesen hárman vannak.

A patriarchális társadalomban a csecsemőnek és az apának nem sok lehetősége van arra, hogy kötődés alakuljon ki közöttük. ..Életemben nem cseréltem ki egy pelust sem” - szól a legáltalánosabb dicsekvés a férfiak körében. A gyermek - főként a fiú - az apa férfiasságának a szimbóluma, valamint egy eszköz arra, hogy kiterjessze hatalmát és kiélhesse ambícióit. Az, hogy esetleg örömet is jelenthet egy gyerek, szinte egyáltalán nem fontos. Mivel az égi istenek kevéssé vesznek részt gyermekeik gondozásában, az a képességük, hogy érzelmileg is elköteleződjenek gyermekük iránt, nem tud kialakulni.

46

BENNüNK éLő

ISTENEK

Az a benyomásom alakult ki a több órán át tartó vajúdáson és végül a szülésen is részt vevő apukák elmondása alapján, hogy az apa és gyerek közti szoros és mély kötődés a szülőszobán indul. Ha azonban ez a kötődés nem alakul ki, illetve az édesapa nem érez gyengédséget gyermeke és felesége iránt, könnyen elképzelhető, hogy az apa mérges és bosszús lesz, mivel felesége terhessége és gyermeke megszületése a nélkülözés érzését keltik benne. A „betolakodó” iránt - főként ha fiú - és felesége iránt érzett dühe nem feltétlenül tudatos. Amikor a terápia során ezekre az érzésekre fény derül, alattuk mélyen elásva az elhagyatottság és a jelentéktelenség érzését találjuk.

Azzal a szándékkal, hogy „embert neveljen a fiából”, fegyelmezés jogcímén az apa alkalmazhat testi fenyítést, szóbeli szidást vagy megszégyenítést. Lehet, hogy minden játékban meg akarja majd verni a fiát. Az alapvetően vidáman kezdődő bunyók majdnem mindig sírással és megszégyenítéssel végződnek. Az a 4-6 éves gyerek, aki azt mondja, hogy „bárcsak apa ne jönne haza”, valószínűleg őszintén retteg apja haragjától és örökös nyerni akarásától. Ez nem csupán az ödipális elméletet támasztja alá.

Az a fiú, aki kiszorítja apját anyja szeretetéből, felkorbácsolja apja féltékenységét, lassan férfivá érik, miközben apja ereje egyre hanyatlik. A görög mitológia égi isteneihez hasonlóan, ha az apa nem falja fel gyermekét, a fiú előbb-utóbb tényleg kikezdi és át is veszi apja pozícióját.

Az eredendő bűnről szóló tanítás, valamint a pszichoanalízis elméletei kitartanak amellett, hogy minden fiú meg akarja ölni az apját és feleségül akarja venni az anyját. Mindkettő igazolja az égi istenek ellenséges viselkedését fiaik felé. A szigorú fegyelmezés „szükségességét” sürgetik még az olyan mondások is, mint például „aki a vesszőt kíméli, a fiát nem szereti”.

Azok a fiúk, akiket csecsemőkoruktól kezdve elkényeztetett gyerekként kezelt az apjuk, először bizalmatlanul, majd félve, végül ellenségesen viselkednek apjukkal. Nem ez történik azonban, ha az apa gondozza a gyermekét, játszik vele, tanítgatja, és pozitív példaképül szolgál. Ilyen esetekben még az is elképzelhető, hogy a fiú az apjához áll közelebb, vagy egyszer az anyjával szeret lenni, egyszer az apjával.

Előfordulhat az is, hogy a fiúnak az égi istenhez hasonló apja

APáK éS FIúK: MíTOSZOK A PATRIARCHáTUSRóL

47

ugyan nem gorombáskodik, csak éppen érzelmileg és fizikailag nincs jelen. Ez az apa-élmény nagyon gyakori férfi pácienseim körében, akik gyermekkorukban mind a távoli apa figyelme és elismerése után sóvárogtak (ellentétben az Ödipusz-komplexus elméletével, ahol az apa ellenséges fiával). Gyermekkorukban ezek a férfiak nemcsak hiányolták apjukat, de idealizálták is őket.

Amíg egy fiú azt látja, hogy az apja tényleg észreveszi őt, és sajátjának ismeri el, a fiú apja iránti érzelmei között túlsúlyban lesz a sóvárgás és a szomorúság. Dühöt csak később fog érezni, ha majd egyszer lemond arról, hogy apja igazi apaként viselkedjen vele. Még később arról is lemond, hogy az apja szeresse őt. A dühöt a kiábrándultság is előhozhatja, amennyiben a távoli apáról kiderül, hogy nem érdemes a fiú tiszteletére.

Az égi istenhez hasonló, érzelmileg távolságtartó apák és kamasz, illetve felnőtt fiaik közti kapcsolat meglehetősen felületes, szinte rituális jellegű. Amikor apa és fia találkoznak, párbeszédük kiszámítható. Mondjuk úgy kezdődik, hogy „mi újság?”, de egyikük sem árul el semmilyen személyes dolgot magáról. A beszélgetés lélektani szempontból a két fél számára látszólag kielégítő elidegenedést tükröz, azonban a mélyben csalódás húzódhat meg.

Amennyiben a fiú úgy érzi, hogy mindössze arra jó az apjának, hogy saját büszkeségét növelje, előfordulhat, hogy nyíltan kimutatja ellenérzését apjával szemben. Ha azt is érzi a fiú, hogy az apjának ő maga személyesen nem jelent semmit, viszont szeret sütkérezni a fiú eredményeinek elismerésében, az elidegenedés apa és fiú között mélyülhet. Az atlétikában jeleskedő fiúkat előszeretettel használják ilyesmire.

Bruce Ogilvie, pszichológus és a Problémás atléták (Problem Athletes) című könyv szerzője, a sportpszichológia területén úttörő munkát végzett. Arról számol be, hogy beállított hozzá egy fiatalember, aki kitűnő shortstop játékos volt (a baseballban egy pozíció, a ford.), és az első számú újonc, akinek esélye nyílt bekerülni a fő baseball ligába, de akinek teljesítménye teljesen szétesett, miközben a liga tehetségkutatói felmérték a képességeit: volt és próbálta mutatni a tehetségét, amikor körülbelül tíz labdát sorozatban elrontott. Azt mondtam neki, hogy »Állj, azt akarom, hogy újraéld velem ezt az élményt. .. «, és „Éppen fielder

48

BENNüNK éLő ISTENEK

akkor belekezdett, és elmesélt nekem minden egyes sikeres labdát, míg végül kitört belőle: »Oh, a francba! Már megint ott van az a szemétláda! Ott az apám, ott kúszik be a jobb oldali lelátón az ülések között. « Az édesapja soha nem érintkezett vele, kivéve, amikor afiú sportolt. Az élmények kibeszélése után afiú rájött, ha a saját ambícióit követi, saját apjának a szükségleteit is kielégíti.

Ezt igen nehezen viselte. Több ezer ilyen történetem van. Minden amerikai városból van egy apa-történetem. ”

Ez a konkrét sportoló nagyon bánta, hogy az apjának csak az eredményei számítottak, és nem bírta elviselni, hogy saját eredményein keresztül az apja dicsfény utáni vágyát elégíti ki. Ezt a szerepet kell nagyon sokszor eljátszaniuk a fiúknak, főként ha elsőszülöttek. És talán ez a magyarázata annak, hogy miért becsülik többre a fiúkat, mint a lányokat. A büszke apa szivarozgatás közben bejelenti, hogy megszületett „fia és örököse”, aki továbbviszi a nevet (és apja ambícióit), és aki pusztán azáltal, hogy fiú, bizonyítja apja férfiasságát. A patriarchátusban a fiú születése az apa fiúgyermek iránti vágyát teljesíti be. A fiúnak már csak az elvárásoknak kell megfelelnie, sokkal inkább, mintsem saját tehetséggel, adottsággal, érzelmi igényekkel, hibákkal, egyedi személyiségjegyekkel saját egyéni céljainak megvalósításán fáradozni.

A gyermek feláldozása A görög mitológia, amely később kisebb változtatásokkal a római mitológia alapjául is szolgált, valamint az ó- és újszövetség a nyugati társadalom családtörténeteinek fő forrásai, melyekben rengeteg hasonlóságot fedezhetünk fel. A görög félszigetet lerohanó indo-európaiak, illetve az Egyiptomból az ígéret földjére igyekvő zsidók is olyan területen telepedtek le, ahol az ott élők istennőket imádtak. Mindkét nép hozta magával harcos égi isten apáit, akik fentről, a hegyekből uralkodtak és szóltak imádóikhoz. Mindkét forrásban megfigyelhetjük az égi isten apák megenyhülését saját gyermekeik felé. Ez a változás a görög mitológiában az égi isten apák több generációján megy végbe, Zeusz zárja a sort kulcsfiguraként. A biblia istene egy isten három személyben, de több névvel is illetik: az ószövetségben Jahvenak és Elohimnak is nevezik.

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

49

Idővel ez a bibliai égi isten is megszelídült, kevésbé büntető és sokkal inkább támogató fiaival szemben.

Családtörténetként értelmezve és pszichológiai nézőpontból nézve egyre több hasonlóságot vehetünk észre, ha tovább vizsgálódunk. Az égi isten apa, akinek pozícióját gyermeke születése és növekedése veszélyezteti, valamint ennek az apának az erőfeszítései, hogy gyermekeit felfalja, vagyis félreállítsa, és az ebből következő ellenséges apai viselkedés mind olyan görög témák, amelyek a Bibliában is megjelennek, csak éppen engedelmességnek és áldozatvállalásnak álcázva.

A bibliai égi isten akaratának teljesítéséhez szükség van a fiú önkéntes áldozatvállalására. Jahve is hasonlóképpen vizsgáztatta Ábrahámot, amikor egyetlen fiának, Izsáknak égő áldozatként történő felajánlására bírta rá. (Agamemnón, amikor Trója ellen vezette seregeit, kénytelen volt hajóival Aulisznál vesztegelni jó szél hiányában, amelyet lányáért, Iphigéniáért cserébe megkapott.)

Noha a mai gyerekeket a szó legszorosabb értelmében nem áldozzák fel apjuk sikerei érdekében, metaforikusán azonban igen.

Ez több lélektani síkon is igaz, hisz a sikeres apa gyakran fizikailag és lelkileg is távol van gyerekeitől. Munkájukért és pozíciójukért cserébe feláldozzák a gyerekeikkel való együttlét lehetőségét, illetve a magukban rejlő „kisgyereket” is, vagyis személyiségük spontán, játékos, bizakodó és érzelmeiről beszélni tudó részét.

A patriarchális társadalom rossz szemmel nézi az ártatlanságot, értéktelennek tekinti a gyerekes viselkedést, és az olyan figurákat emeli piedesztálra, mint például Ábrahám, Agamemnón és Darth Vader, akik egy felsőbb hatalom vagy isten által megkövetelt engedelmességet a szeretet és törődés elé képesek helyezni.

IZSáK: A FIú FELáLDOZáSA AZ ószövetségi Ábrahámnak azt mondta Isten, hogy menjen Mórija földjére, és ott egy hegyen mutassa be égő áldozatul fiát, Izsákot. Ez a fiatal fiú jut eszembe, aki bizonyára nagyon boldog volt, hogy elkísérheti apját erre a kirándulásra, mit sem .sejtve annak valódi céljáról. Három nap múlva elérték úti céljukat. Izsák odaadóan segített rozsét gyűjteni és oltárt építeni. Végül zavartan ezt kérdezte: „Lám, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?” Erre apja így felelt: „Isten majd gondoskodik bárányról az égőáldozathoz, fiam.”

50

BENNüNK éLó

ISTENEK

Elképzelem Izsákot, ahogy elfogadja ugyan ezt a választ, de továbbra is azon tűnődik, hogyan fog előkerülni a bárány. Vajon mikor döbbent rá, hogy az apja őt szánta áldozatul? Talán mikor apja megkötözte őt? Vagy amikor Ábrahám elővette a kést, hogy megölje őt? Feltételezem, hogy amikor végül Izsák számára egyértelművé vált, hogy az áldozat ő lesz, félelem volt benne, hitetlenség és csalódottság. Lehet, hogy Ábrahám megpróbálta megmagyarázni, hogy fiát feláldozva tulajdonképpen az Istennek engedelmeskedik, talán ezzel még igazolta is tettét, de kétlem, hogy Izsákot ez megnyugtatta volna. Izsák mindössze annyit tudott, hogy apjával nincs biztonságban, hisz az apja arra készül, hogy megölje őt.

Isten végül így szólt Ábrahámhoz: „Ábrahám, Ábrahám! Ne nyújtsd ki kezed a fiú felé, és ne árts neki! Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem.” Majd Ábrahám felnézett és megpillantott egy kost, ami a szarvánál fogva fennakadt a bozótban, és azt áldozta fel fia helyett égőáldozatul.

Ezután Isten megáldotta Ábrahámot, mivel hajlandó volt megölni a fiát: „Mivel ezt tetted és egyetlen fiadat sem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét.”

IPHIGéNIA: A LáNY FELáLDOZáSA Egy másik sikertörténet, amely a gyerekét feláldozni hajlandó apáról szól, az Iliászban található.

Ezúttal az apa Agamemnón király, a görög hadak fővezére a trójai háborúban. Hatalmas hadsereget toborzott, és készen állt arra, hogy flottájával elhajózzon Trója felé. Azonban a szél lecsendesült, és a katonák egyre nyugtalanabbak lettek. A dicsőség, a zsákmány és a hatalom, ami Trója elfoglalásával Agamemnóné lehetett volna, mind a széljárástól függött. Agamemnón beszélt egy látó emberrel, aki elárulta neki, hogyha gyönyörű, ártatlan lányát, Iphigéniát feláldozza, a szelek újra fújni fognak, és flottájával elhajózhat Trója felé.

Agamemnón ez után üzent feleségének, hogy küldje hozzá Iphigéniát. Azzal indokolta kérését, hogy Iphigéniát feleségül veszi Akhilleusz, Péleusz király és Thetisz istennő fia, az egyik legünnepeltebb görög hős. El tudjuk képzelni azt az izgalmat, amit ennek a házasságnak a híre okozhatott, és hogy milyen álla-

APáK éS FIúK: MíTOSZOK A PATRIARCHáTUSRóL

51

pótban utazhatott a fiatal lány apja táborhelyére, csomagjai megtömve szebbnél szebb ruhákkal és tárgyakkal, egyre csak arról álmodozva, milyen is lehet jövendőbelije és a beígért esküvő.

Vajon Iphigénia mikor döbbent rá, hogy valami nincsen rendjén? Meddig hitegette őt az apja azzal, hogy valóban saját esküvőjére érkezett? Mikor jött rá, hogy fel fogják áldozni? Vajon fehér esküvői ruha volt rajta? Miközben vesztőhelye felé tartott, még mindig azt gondolta magában, hogy az esküvő színhelyére igyekszik? Egy bizonyos időpontban azonban rá kellett hogy jöjjön, az apja becsapta őt, és halál várja. Amikor a kép teljesen összeállt benne, bizonyára nagyon félt, és csalódott volt, hogy elárulták.

Agamemnón valóban feláldozta őt, cserébe megkapta a szelet, amivel elhajózhatott Trójába, ahol a háború tíz évig tartott. A történet egy másik verziójában Iphigéniát megmenti Artemisz istennő, aki egy szarvast küld helyette áldozatul az utolsó pillanatban.

Agamemnón tehát egy másik apa, akinek megjutalmazták azt a hajlandóságát, hogy feláldozza gyermekét. Lélektani szempontból az apa, aki lányának a bizalmát sérti meg, tulajdonképpen a saját magában meglévő feminin vonást rombolja le. Szimbolikusan a lány jelentheti az apa animáját (Jung elnevezése a férfiakban található feminin vonásokra), míg a feleség az apa másik felét (hétköznapi nyelven az apa „jobbik fele”), akit ezekben a történetekben nem kérdeznek meg, és aki képtelen gyermekét megmenteni.

Kétlem, hogy Ábrahám mondta volna Sárának, hogy búcsúzzon el Izsáktól, mielőtt elindulnak a Mórija földjére. Nem valószínű, hogy Ábrahám megemlítette neki, hogy Istennek megy áldozatot bemutatni, ahol Izsák lesz az égőáldozat. Valószínűsíthető, hogyha Sára tudott volna erről, megpróbálta volna megakadályozni. Ha lett volna hatalma meggátolni, Izsák otthon maradt volna. Iphigénia sem ment volna el, ha anyja tudta volna, Agamemnón miben mesterkedik, amikor hamis ürüggyel magához hívatta lányát.

Ahhoz, hogy valakiből igazán jó katona, hadvezér, modernkori vezető vagy vállalkozó lehessen, a férfiaknak (és a nőknek is, akik mostanában egyre többször vállalnak hasonló foglalkozást) hajlandónak kell mutatkozniuk arra, hogy érzelmeiket elnyomják, illetve hogy a világ elismeréséért és a sikerért folytatott küzdelmüket a családi kötelékek elé helyezzék. Sem egy katonai táborban, sem a mai versenyorientált világunkban nincs helye a sebez-

52

BENNüNK éLó ISTENEK

hetőségnek, a gyengédségnek és az ártatlanságnak. Az ellenség iránt érzett empátia és részvét ugyanennyire elfogadhatatlan gyengeség egy olyan erőszakos világban, ahol a versenytársak vagy mindent megnyernek, vagy mindent elveszítenek. Ezekre a gyengeségekre úgy tekintenek, mint feláldozandó attribútumokra.

A jutalmat remélő és gyermekeiket feláldozni hajlandó apák történetei nagyon beszédes történetek. Azt mutatják be, hogy egy patriarchális társadalomban mit értékelnek igazán: engedelmeskedni kell a felsőbb hatalomnak, és mindent meg kell tenni a már meglévő hatalom megtartásáért.

Ezen értékrend közvetlen negatív hatással van az apa-fiú kapcsolatra. A tekintélyelvű apák nagyon feldühödnek, ha engedetlenséget vagy szófogadatlanságot tapasztalnak, és alaposan megbüntetik fiaikat (és lányaikat) minden olyan esetben, amikor nem azt csinálják, amit mondtak nekik, vagy ami elvárható lenne tőlük.

A hatalmi pozíció fenntartásának igénye a „legrosszabb fajta” erőszakos helyzetekhez vezethet. Egy apa, aki nem tudja leállítani gyereke sírását, vagy nem tud mit kezdeni két éves fia látszólagos engedetlenségével és azzal, hogy fia kigúnyolja apja tekintélyét (vagyis érezteti apjával saját tehetetlenségét az ügyben), ily módon akár dührohamot is kaphat. Ezt a reakciót már paranoidnak is nevezhetjük. Az apa ezekben az esetekben nem látja, hogy a fia csak önmagát adja, pontosan úgy viselkedik, ahogy egy újszülöttnek, illetve egy kétéves gyereknek viselkednie kell. Az apa arra reagál, amit érzékel, és így megbünteti a gyereket.

Ennél talán még gyakrabban fordul elő az, hogy a fiú már idősebb korában szabadítja magára apja haragját. Lehet, hogy nem azt csinálja, amit mondanak neki, vagy megkérdőjelez dolgokat és ellenkezik apjával, vagy akár fel is lázadhat apja tekintélye ellen. Ez az ellenszegülés azonban szerves része a tanulásnak és a világ megismerésének.

AZONOSULÁS AZ A GRESSZORRAL Lélektani szempontból nézve nem az a probléma, hogy az apának tekintélye van, és él is vele. Ellenkezőleg, a gyerekek magabiztosak lesznek, és biztonságban érzik magukat, amikor a tekintély

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

53

megszabja a korlátokat és kitart azok mellett. Azonban a gyerekek határozottságra való igényét nem lehet szülői tekintélybe burkolt féltékenységgel kielégíteni. Az sem megoldás, ha az apa mindenáron fitogtatni akarja, hogy ki a főnök.

Ilyen esetekben az apa a távoli és mérges égi isten apa szerepét játssza, akire nézve fia fenyegetést jelent. Mivel az apa dührohama irracionális, a fiú először összezavarodik és megbántódik. Aztán következik a harag, végül az elidegenedés. Paradox módon, ez a helyzet tanítja meg a fiúnak, hogy amikor felnő, hasonló helyzetben ugyanígy viselkedjen.

Pszichológiai értelemben ez a paradox helyzet azért állhat elő, mert a fiú ahelyett, hogy az áldozattal azonosítaná magát, az „agresszorral azonosul”. Az apja dühét kiváltó tulajdonságait meggyűlölte, noha azok nem is voltak rossz tulajdonságok.

Elképzelhető, hogy a fiú nem kedveli örökké kritizáló, erőszakoskodó és bosszankodó apját, de még jobban utálja, ha tehetetlennek, ijedtnek és megalázottnak érzi magát. Egyre jobban meggyűlöli saját sebezhetőségét, amely folyamatosan apja büntető ítélkezésének és őrjöngéseinek céltáblája. A „rosszaság” képe és a rossz érzés összemosódik, és a patriarchátus pontosan ezt a zavaros helyzetet erősíti azáltal, hogy egyenlőségjelet tesz a gyengeség, a bátortalanság, a „tehetetlenség” érzései, valamint saját sebezhetőségünkről kialakított felfogásunk közé. A szépérzék, az érzékiség és az érzelmi spontaneitás egy férfi szótárából száműznivaló személyiségjegyek, melyeket el kell rejteni vagy mélyen eltemetni, hogy véletlenül se emelkedhessenek tudatos szintre.

A fiúk és férfiak gyorsan megtanulják, hogy a patriarchátusban az áldozat iránti könyörületesség kimutatása saját pozíciójuk elvesztését jelentheti. Ennek a kockázata különösen magas, ha férfiak egy csoportja uralkodik a többieken, kínoznak, vernek vagy akár csoportosan megerőszakolnak egy gyengébbet, vagy állatot kínoznak. A praxisom során az egyik férfi páciensem a gyerekkorából egy olyan esetet említett, amikor korabeli fiúk egy kismacskát kínoztak, és ő megpróbálta megakadályozni ezt, de csak azt érte el, hogy ő maga vált gúnyolódás és megaláztatás tárgyává.

Tettéért a többi gyerek piszkálódással fizetett.

Más férfiak bűntudatról és szégyenről számoltak be nekem, amit azért éreztek, mert nem volt bátorságuk közbelépni. Több-

54

BENNüNK éLő ISTENEK

nyíre mind azt mondják, hogy „a kisujjamat sem mozdítottam”, és így csendes beleegyezésüket adták, hogy egy csapat férfi ezt vagy azt tegye egy nővel, egy homoszexuálissal, egy zsidóval, egy ázsiaival, egy mexikóival vagy egy feketével. A kínzásoktól tartózkodó férfiak mind olyan családból jöttek, ahol gyerekként nem nyomták el őket, így nem azonosultak az agresszorral, mint ahogy más elnyomott fiúk esetében ez megtörtént. Ennek ellenére mégis hagyták a dolgokat a maguk útján menni. A férfiak, ha csoportosan vannak, úgy tűnik, mind ezt teszik.

Amikor egy elnyomott fiú felnő, és olyan pozícióba kerül, hogy nála gyengébbeket megfélemlíthet, általában meg is teszi (szerencsére vannak kivételek). A különböző egyetemi kollégiumokban létező társaságok nagyon brutális feladatokat találnak ki a belépni kívánó újoncoknak, míg a medikusok számára kötelező szakmai gyakorlatot embertelenül megnehezítik, arról nem is beszélve, hogy mit művelnek az újoncokkal a West Pointban (az USA katonai akadémiája, a ford.). Ezek mind egy elnyomott generáció ellenséges beavatási szertartásainak a részei, amelyet az új generáció tagjainak túl kell élniük.

Az ehhez hasonló beavatási rítusok mottója a következő: „Amit velem tettek, azt most visszaadom.” Ez a mottó az agresszorral való azonosulást tükrözi. Az egyetemi megtréfálások során nagyon sok férfi pontosan ugyanazt éli át, mint amit kisebb testvérként a nagyobb, erősebb és mérges testvér kezei között érzett. A fiatalabb testvér pontosan ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben van a nagyobb testvérrel szemben, mint ahogy a nagyobb testvér is kiszolgáltatott helyzetben van az apához képest. Az ellenségeskedésnek ez a továbbadása gyakran nem tudatos, de automatikus.

AZONOSULÁS MÁS FÉRFIAKKAL A tény, hogy néhány férfi mégis megkedveli egymást, és megtanul bízni a másikban egy olyan társadalomban, amely a közöttük kialakuló elidegenedést és a versengést pártolja, valóságos csodának számít. Azonban a férfiak lelkiállapotáról szóló jelentésekből kiderül, hogy nagyon sok férfi soha nem kedvel meg más férfiakat.

Vannak kivételes időszakok, amikor a férfiak tényleg közel ke-

APáK éS FIúK: MíTOSZOK

A

PATRIARCHáTUSRóL

55

rülhetnek egymáshoz, amikor „egy csónakban eveznek”. Ilyenkor ideiglenesen külön szubkultúrában élnek, amely a patriarchátussal ellentétben egyenlőségre törekszik, és kizárólag férfiak a tagjai. Több férfitól is hallottam, akik ma már meglett emberek, hogy nosztalgiával gondolnak vissza arra az aranykorra, amikor még a fiúk csapatokba verődve járták a munkásnegyedeket, amikor a nyárra senki nem utazott el, így minden idejüket együtt tölthették. Ez még akkor volt, mielőtt a lányok elkezdték érdekelni őket, és még mielőtt kiderült volna, hogy kik a nyertesek és kik a vesztesek. Később elváltak útjaik, azonban ez az élmény megalapozta azt az igényüket, hogy felnőtt korukban is tudjanak más férfiakkal barátságot kötni. Ehhez hasonlóan a felsőbb osztálybeli férfiak, akik bentlakásos iskolában tanultak kamaszkorukban, arról számoltak be, hogy az iskolában kialakult szoros barátságok révén kifejlődött bennük a barátságkötés képessége, amely egész életüket végigkísérte. Besorozott férfiak is ezt a tapasztalatot támasztják alá. A csatamezőn egymásra utalt katonák között is nagyon szoros kötelék alakul ki.

Noha az egyes helyzetek nagyon különbözőek, a férfiak mégis mind ugyanazt érezték, hogy „együtt vannak benne”. A közös élmény lehetővé tette számukra, hogy egymással azonosuljanak. „Kiegyensúlyozott testvéri” helyzetbe kerültek, ahol ideiglenesen megszűnt a patriarchátus minden láthatatlan, megosztó és a hierarchiára emlékeztető hatása, amelyek többnyire szétválasztják és elkülönítik a férfiakat.

LUKE SKYWALKER ÉS A „ VÉGZETE ” A Csillagok háborúja harmadik részében, még A Jedi visszatér csúcspontja előtt, Darth Vader és mestere, a Császár között egy igen sokatmondó beszélgetés zajlik: a Császár azt mondja Darth Vadernek, hogy „a fiatal Luke Skywalker a miénk lesz”. Az elkövetkező élet-halál harcban Luke Skywalker és Darth Vader között Luke már-már félelemmel és gyűlöletből reagál. Majdnem rábírják arra, hogy utálatból öljön - vagyis, hogy azonosuljon az agresszorral ami a Császár szerint „elkerülhetetlenül a végzete”. Luke Skywalkernek nincsenek illúziói a Császárt és a Halálcsillagot ille-

56

BENNüNK éLó ISTENEK

tőén. Nem akar egy olyan császárság tagja lenni, amely egyúttal a patriarchátusban is fontosnak ítélt értékeket közvetíti, mint például, hogy mindenki uralkodni kíván máson, elnyomja a szabadságvágyat és vak engedelmességet követel. Luke nem akar idetartozni, még akkor sem, ha vezető szerepet ajánlanak fel neki.

Luke-ot nem sikerül a hatalom ígéretével megingatni és félelemmel elárasztani. Teljes naivitása és kilátástalan helyzete miatt mégiscsak sikerül elkerülnie az „elkerülhetetlent”. Következésképp nem lesz belőle érzéketlen ember, aki csak parancsokat osztogat és teljesít, mint az apja. Nem cseréli le a szeretetet a hatalomért, sem a mások iránti hűséget a biztos pozícióért, és nem adja fel egy másfajta rendszerbe vetett hitét a status quo látszólagos legyőzhetetlensége ellenére sem. És mivel hitt abban, amit csinált, és volt bátorsága, nem lett belőle egy következő Darth Vader, vagyis megnyerte a csatát.

A patriarchátuson belül az összes férfi, és nagyon sok nő is ezzel a kísértéssel találkozik: Azonosuljanak-e az agresszorral és legyenek-e olyanok, mint ő? Az igazság és a döntés pillanatai folyamatosan előkerülnek, amikor a bennünk élő Luke Skywalker - vagy női megfelelője, Leia hercegnő - mellett vagy ellen kell döntenünk. Amíg csak élünk, folyamatos döntéshelyzetben vagyunk. Eldönthetjük, hogy nem adjuk fel és kitartunk amellett, ami igazán számít nekünk, még akkor is, ha van okunk a félelemre. Ahhoz, hogy őszinték lehessünk, tudnunk kell, valójában kik is vagyunk. Pszichológiai nézőpontból ez annyit tesz, hogy a bennünk lévő aktív archetípusok összekötnek minket azzal, ami számunkra a legfontosabb. így a jelentős archetípusok ismeretében szembenézhetünk legbelsőbb természetünkkel, és sikerülhet kitartanunk. A tudás képesítés is egyben.

A következő fejezetekben istenekkel találkozunk, azokkal az archetípusokkal, amelyek minden férfiban jelen vannak, és sok nő számára sem ismeretlenek. Először Zeusszal, Poszeidónnal és Hádésszal, az apa archetípusaival ismerkedhetünk meg, akiknek külön fejezetei adják az első részt. Ez után a fiúk generációját nézzük meg közelebbről: Apollón, Hermész, Árész, Héphaisztosz és Dionüszosz következik, akik mindannyian egy-egy személyiségmintát képviselnek, amelyet a patriarchátus és apáik vagy elismernek, vagy elutasítanak.

II. rész

AZAPA ARCHETÍPUSA: ZEUSZ, POSZEIDÓN ÉS HÁDÉSZ

58

AZ

APA ARCHETÍPUSA

Zeusz, Poszeidón és Hádész tartozik az olümposzi férfi istenek első generációjába. Az apa archetípusának három különböző aspektusát képviselik. Felosztották maguk között a világot, és mindegyik a saját birodalmában uralkodott. Ha mint archetípusokra vagy metaforákra gondolunk, az istenek és birodalmaik együtt értendők: Zeusz és az ég, Poszeidón és a tengerek, Hádész és az alvilág. A földet is Zeusz uralta, noha nem osztották rá.

Zeusz uralkodott mindenek felett. Ő volt a főisten, akinek tulajdonságait erőteljes apák, királyok, vezérigazgatók és hadvezérek, nagykutya alfa hímek és főnökök személyével azonosítjuk. Poszeidón és Hádész valójában Zeusz két árnyék énjét személyesíti meg. Az apa archetípusnak azon aspektusait képviselik két különálló mintaként, melyeket a hatalmon lévő férfiak elnyomnak magukban vagy figyelmen kívül hagynak.

A biológiai értelemben vett apaság és az apa, mint archetípus nem feltétlenül kapcsolódik össze. Végigolvashatjuk mindhárom isten apa jellemzését, mégsem találjuk feltétlenül közöttük saját apánk jellemzőit. Ennek az lehet az oka, hogy máshol kell keressük, méghozzá az olümposzi fiú istenek valamelyikének leírásai között. Apaként ők is mind sajátos módon viselkednek, és lehet, hogy az apánk ezek valamelyikét követi. Nem minden család élén áll egy igazi Zeusz, azonban jelenléte minden patriarchális társadalomban erőteljesen érzékelhető.

A patriarchátusok kultúrájában egyértelműen Zeusz az uralkodó archetípus, és ami a pszichológia szempontjából igen fontos, a férfi pszichéjében is. A mitológiában a világ felosztásához hasonlóan, a férfi pszichéje is területekre oszlik. Az első a hatalom, az akarat és a gondolkodás tudatos birodalma (Zeusz), a második az érzelmek és ösztönök világa (Poszeidón), amelyet gyakran elnyomnak, leértékelnek, sőt, többnyire teljesen el is zárnak a tudatosság elől, végül a harmadik a láthatatlan minták és személytelen archetípusok homályos és ijesztő birodalma (Hádész), ahová csak álmainkban merészkedünk.

A három istennel ellentétben, akik birodalmaik révén kötött archetípust képviselnek, az embereknek belépési engedélyük van mindhárom birodalomba. Ily módon tudatosan közlekedhetnek közöttük, és az istenek különböző aspektusait szabadon és tudatosan integrálhatják saját személyiségükbe.

AZ APA

ARCHETÍPUSA

59

Sok férfi életében megismétlődnek azok a körülmények, amelyek között ez a három uralkodó isten született. Zeusznak, Poszeidónnak és Hádésznak is olyan távolságtartó apja volt, akinek fia iránt érzett ellenszenvét az a félelem táplálta, hogy egyszer majd saját fia dönti meg hatalmát, és mindegyiknek olyan erőtlen anyja volt, aki kétségbeesett, mert nem tudta megvédeni és gondozni gyermekét. Sokan jövünk ilyen családból, származásunktól függetlenül, mindannyian olyan patriarchátusban élünk, amely a legfőbb értéknek a hatalom megszerzését tekinti, és azokat a férfiakat jutalmazza, akik ezen a téren jeleskednek. Ez a minta, amint a későbbiekben látni fogjuk, komolyan befolyásolja a férfi lelkét.

SPIRÁLIS MEGISMERÉS A Zeuszról, Poszeidónról és Hádészról szóló fejezetek egy spirált követnek: először az adott istenről és a mitológiában elfoglalt helyéről hallunk; a második csavar a spirálon maga az archetipikus minta; a harmadik mutatja be, hogyan alakítja a férfiak életét az isten és az archetípus; a következő a jellemző pszichés zavarokat elemzi, és végül képet kaphatunk arról, ha egy férfi az adott istent előhívja magában és aszerint él, hogyan fejlődik, épül.

Egy zeneműhöz vagy vershez hasonlóan, a spirális felépítés azt jelenti, hogy bizonyos akkord vagy téma minden részen végigfut, minden csavar egyre jobban kiterjeszti és egyben el is mélyíti az olvasónak az adott istenről alkotott archetípus képét. Minden csavarnál ugyanaz az isten kerül bemutatásra, de minden ismétlésnél sokkal részletesebb és sokrétűbb a róla alkotott képünk.

A spirális építkezés az agy mindkét féltekéjét mozgósítja: a megértés a linearitásért felelős bal agyfélteke segítségével történik, ami a szavakon és logikán keresztül veszi be az információt.

A jobb agyfélteke a képekhez, az érzékeléshez, az emlékekhez, a személyes és kollektív érzelmekhez, az időhöz és időtlenséghez sokkal inkább kapcsolódik, de nem erőltet ezekre semmilyen rendszert vagy logikát. A nagy felismerések akkor születnek, amikor a két félteke között átkapcsolás van, és hirtelen egy tudásdarabka a helyére kerül. Ilyenkor a tudásunk sokrétűbb, és innentől kezdve ez az újfajta tudás irányít bennünket.

HARMADIK FEJEZET

Zeusz, az égi isten Az akarat és hatalom birodalma

Ő volt az egek ura, az eső-isten, a felhő-gyűjtő, kinek szavára szörnyű villámlás következett. Hatalma az összes többi istenség együttes erején is túltett.

Mindazonáltal, ő sem volt mindenható és mindentudó.

Edith Hamilton, Mitológia (Mythology)

Az isteni Zeusz, aki teljes dicsőségében, fényként jelenik meg, az embereknek fényt és tudást hoz, azonban sötétebb óráiban az életerő ellenségévé válik, saját törvényei és különböző alakjaiba zártan rettegi és feltartóztatja a változást illetve a status quo elleni bármiféle támadást.

Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei (The Gods of Greece)

Zeusz volt az olümposzi istenek között a leghatalmasabb. Égi istenként a távoli és magas Olümposzról uralkodott, melynek sziklás ormait gyakran felhőréteg borította. Amikor Zeusz és testvérei, Poszeidón és Hádész sorsot húztak, hogy felosszák maguk között a világot, Zeusz kapta az égboltot, Poszeidón a tengereket és Hádésznak jutott az alvilág. A föld és Olümposz hegye közös maradt, de valójában Zeusz uralta az egészet égi trónusáról.

Az égbolt nagyban különbözik a tengerektől és az alvilágtól, csakúgy, mint az ezeket uraló istenek személyisége. Ahhoz, hogy valaki felmerészkedjen az égi birodalomba és rálátása legyen az egész területre, maga mögött kell hagynia a földet, el kell szakadnia a kézzelfogható világtól. Ebből az előnyös helyzetből az egész erdőt látjuk, nem csak a különálló fákat.

Zeusz a villámlás istene is, szimbóluma a villám. Amennyiben ellenszegülünk a patriarchátus tilalmainak, „lesújthat ránk az égi villám”, és nagyon megkönnyebbülünk, amikor mégsem érkezik az égi ítélet. Eső-hozóként Zeusz volt az, aki ellátta a növésben

ZEUSZ, AZ éGI

ISTEN

61

lévőket azzal, amire szükségük volt. Zeusz büntető és teremtő minőségében is a távolból és a magasból uralkodott.

Mint minden uralkodó, Zeusz is nagy stratéga voít, aki különböző szövetségein keresztül győzte le a titánokat. Kiépítette és megszilárdította hatalmát. Képes volt másokra erőltetni akaratát, ami az egyik legjellemzőbb Zeusz tulajdonság.

Zeuszra fogunk hasonlítani, ha vezető beosztást szeretnénk elérni vagy véghez akarunk vinni valamit, akár úgy is, hogy másokon átgázolunk. Ez a birodalom a politikai és gazdasági hatalommal rendelkezőké, akik között olyan hírességeket találunk, mint a legendás hírű Artúr király, Augustus császár vagy a mai politikai vezetők, beleértve Margaret Thatcher, volt brit miniszterelnököt is. Ez a politikusnő példájával megmutatta a világnak, hogy ebbe a birodalomba nem kizárólag férfiak tartoznak, a bekerülés feltételei egyrészről a hatalomra való törkvés, másrészről a határozott lépések megtételéhez szükséges erő.

Pszichológiai szempontból nézve, különösen Poszeidón és Hádész birodalmával összevetve, kiemelt fontosságú az a tény, hogy az égi birodalom a tudatosságot jelképezi, ahol az irányítás, az értelem és mindenelőtt az akarat igencsak nagyra értékelt tulajdonság.

ZEUSZ,

ISTEN

Zeusz (vagy római nevén Jupiter vagy Iupiter) a legfőbb isten a görög olümposzi istenségek között. O volt az ég istene, aki villámokat szórt. Szimbolikus állata a sas. Zeusznak több neve is van: fellegtorlaszoló, széltámasztó, valamint istenek és emberek ura (noha az embereknek nem ő volt az apja a görög mitológiában és nem ő az emberiség nemzője, de rengeteg istenség volt lány- és fiútestvére). A királyoknak hatalmat adományozott, megvédte jogaikat, felügyelte a törvények betartását és leszámolt a vétkesekkel.

Gyakran ábrázolták hatalmas, szakállas férfiként, aki a trónján ül, kezében jogar vagy villámköteg. Leghíresebb szobra az ókori világ hét csodája közé tartozik. Elefántcsontból és aranyból készítette Pheidiász, és az olympiai Zeusz-templomban található. Fenséges arcéle és szerelmi élete gyakran megihlette a művészeket.

62

AZ

APA ARCHETÍPUSA

Neve az indo-európai dyu szóból ered, ami azt jelenti, hogy „fénylik”. Legfontosabb elvont attribútumai a fény és a hatalom.

Eredete és mitológiája

Zeusz születésének történetével már a második fejezetben megismerkedhettünk. Kronosz és Rhea legfiatalabb és legutolsó gyermeke volt. Három nővérét és két bátyját Kronosz lenyelte.

Rhea egy pólyába bugyolált követ adott Kronosznak Zeusz helyett, így menekülve meg attól, hogy apja őt is felfalja. Zeuszt ez után Kréta szigetén egy barlangban rejtették el, neveléséről egy nimfa, más történetek szerint egy kecske gondoskodott.

Amikor férfivá érett, meggyőzte a bölcs Métiszt, hogy Kronosznak adjon egy olyan szert, amitől apja visszaöklendezi testvéreit és a követ. Ez után bátyjaival és más szövetségeseivel együtt Zeusz megpróbálta megdönteni Kronosz és a titánok olümposzi uralmát. Tízéves kemény küzdelemben végül is Zeusz nyerte el a fennhatóságot. Ebben a küzdelemben bebizonyította, hogy milyen remek stratéga és szövetségkötő. Azért tudott nyerni, mert az általa kiszabadított küklopszok és százkarú szörnyetegek is az ő oldalára álltak. A küklopszoktól kapta a villám kötegeket, míg a százkarú szörnyetegek Zeusz katonáinak a tűzerejét növelték.

Zeusz és hitvesei Kronosz és a titánok legyőzése után Zeusz különböző istennőkkel, nimfákkal és halandó nőkkel kezdett szerelmi viszonyba.

Ezek révén gondoskodott az olümposzi istenek második nemzedékéről, valamint a félistenekről. Hésziodosz hét hivatalos hitvest említ, a sort Héra zárja. Hitvesei a következők voltak: Métisz, Themisz, Eurünomé, Démétér, Mnémoszüné, Létó és végül Héra.

Zeusz legtöbb hitvese olyan „idősebb” istennő volt, akiknek már Zeusz hatalomra kerülése előtt is mutattak be áldozatot, és akiknek korábbi férjeit legyőzték és Zeusz alárendeltjeivé tették.

Első hitvese a bölcsességéről híres Métisz, Athéné anyja. Themisz Titanisz volt második felesége, a törvényesség istennője, a hórák és moirák anyja. Harmadik hitvesétől Eurünométól születtek a khariszok. Testvérétől Démétértől született Perszephoné.

2EUSZ, AZ ÉGI ISTEN

63

Mnémoszüné, az emlékezet istennője szüli Zeusznak a kilenc múzsát. Létó ajándékozza meg Zeuszt Apollónnal és Artemisszel.

ZEUSZ éS HéRA Héra Rhea és Kronosz lányaként rangban nem maradt el Zeusztól. Héra vonzotta Zeusz kalandozó tekintetét, aki elhatározta, hogy elcsábítja őt. Ehhez remegő kakukk alakját öltötte. Héra látva a kis szerencsétlen teremtményt, megkönyörült, és melléhez szorítva melengette. Ekkor Zeusz visszaváltozott és megpróbálta elcsábítani Hérát. Ő addig ellenkezett, amíg Zeusz meg nem ígérte, hogy feleségül veszi. Esküvőjük után egy röpke háromszáz éves nászút következett. Zeusz azonban ez után is újabb szerelmi ügyekbe bonyolódott, nem véletlen, hogy a görög mitológia sok története szól Zeusz viszonyairól, valamint Héra megszégyenüléséről és féktelen haragjáról.

Noha a Héra és Zeusz közötti viszonynak leginkább ez a botrányos oldala közismert (Homérosznak köszönhetően), Hérát a házasság istennőjeként nagy tisztelet övezte. A nevéhez fűződő rituálék során a tavaszi időszakban tisztelői a Leányt tisztelték, míg nyáron és ősszel Hérát, a Tökéleteset, a Beteljesedettet ünnepelték egy Zeusszal kötendő rituális esküvő keretein belül (ahol Zeusz a Tökéletességet Adó és Befejező). A téli időszakban Hérát, a Magányosat ünnepelték, noha a halhatatlan Zeusz soha nem halt meg, de évente egyszer visszavonult. Tavasszal Héra egy fürdőbe merül, ahonnan ismét szűzen bukkan fel Héra, a Leány képében.

Zeusz, a szívtipró Zeusznak legkevesebb huszonhárom szerelmi viszonya volt, melyeknek eredményeképpen számtalan utóda született, akik közül kettő olümposzi isten volt. Az egyik Hermész, az istenek hírnöke, akinek anyja Maia volt, a másik Dionüszosz, a mámor istene, akinek anyja a halandó Szemeié. Ezenkívül Homérosz Zeusz és Dioné, a tengeri nimfa közös gyermekének tartja Aphroditét is.

Halandó nőkkel folyó szerelmi ügyeinek intézése közben Zeusz gyakran öltött különböző alakokat. Például amikor Danaét csábította el arany eső alkjába bújt, később Danáétól született Perszeusz. Antiopét szatírként, Lédát hattyúként, Európát fehér bika képében csábította el.

64

AZ

APA ARCHETÍPUSA

A Zeusz körül legyeskedő nők és a kapcsolataikból származó utódok Héra folyamatos haragjától szenvedtek. Zeusz nem volt túl találékony abban, hogyan rejtse el kedveseit, bár lót hófehér tehénné, Kallisztót medvévé változtatta. Gyermekeit minden esetben megmentette, azonban kedveseit nem mindig sikerült Héra könyörtelen bosszúszomjától megmenekítenie.

ZEUSZ éS GANüMéDéSZ Zeusz érzékisége nem szorítkozott pusztán a női nemmel való kapcsolataira (ugyanez jellemezte a Zeusz által képviselt görög kultúrát is). Ganümédészt, a csodaszép trójai harcost például Zeusz az Olümposzra vitte, hogy pohárnoka és - a legtöbb forrás szerint - szeretője legyen. Bizonyos beszámolókban Ganümédészt forgószél kapta fel, máshol azt találjuk, hogy Zeusz sas képében rabolta el. Zeusz ez után Hermészt küldte, hogy megvigasztalja Ganümédész apját. Kárpótlásul Zeusz ragyogó lovakat küldött az apának (vagy arany szőlővesszőt). Ganümédész, római nevén Catamitus, nevéből származik a mi catamite (örömfiú) szavunk. Figurája a vízöntő csillagképben örökké élni fog.

Zeusz és gyermekei Zeusznak rengeteg gyereke született. Utódai között találunk isteneket, istennőket és félisteneket, akik istennőkkel és halandó nőkkel folytatott szövevényes szerelmi életének gyümölcsei.

A görög égi istenek közül ő volt az első, aki nagylelkűen és bizalommal fordult gyerekeihez, és aki meg is védte őket. Például, amikor Dionüszosz anyja terhesen meghalt, Zeusz éretlen magzatát saját combjába varrta, amíg megnőtt annyira, hogy megszülethessen. A kislány Artemisznek Zeusz mindent megadott, hogy a vadászat istennője válhassék belőle: nyilat, íjat, kutyákat és kísérőnőket.

Másik lányára, Athénére hatalmának jelképeit bízta. Apollón és Hermész között sikerült egy vitát elsimítania, mert ragaszkodott hozzá, hogy Hermész a fél testvérétől ellopott teheneket visszaadja.

A nézeteltérés után Hermész és Apollón jó barátok lettek.

A romboló apa sötét oldala is része volt Zeusz természetének.

Egyrészről vérfertőző apa volt, aki elcsábította saját lányát, Perszephonét, másrészről szemrebbenés nélkül végignézte, ahogy Hádész elvonszolja Perszephonét, hogy megbecstelenítse. Egy

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

65

mítosz Héphaisztosz sérült lábát is Zeusz számlájára írja, aki állítólag az Olümposz hegyéről hajította le fiát, mert az anyja pártját fogta. Egy másik fiát, Árészt, ki nem állhatta, a fiú apja gyűlöletének folyamatos céltáblája volt. És (amint azt már korábban említettem) miután Zeusz attól tartott, hogy a Métisz szíve alatt növekedő gyermek fogja megdönteni hatalmát, lenyelte gyermekét, hogy megakadályozza ennek lehetőségét.

Akárhogyan is bánt Zeusz a gyermekeivel, termékenysége rendkívül fontos tulajdonsága.

ZEUSZ,

ARCHETÍPUS

A Zeusz pozíció nem más, mint egy magas hegyről hatalommal és tekintéllyel gyakorolt uralom a kiválasztott területen. Azok a férfiak, akik hétköznapjaikban is sikeresek és a „hegy királyaként” tevékenykednek, a Zeusz archetípus megtestesítői. Hasonló személyiségjegyeket találhatunk valamennyiüknél, és adottságaik is azonosak, melyek mögött Zeusz archetípusa húzódik meg.

Zeusz, a király archetípusa Zeusz ambíciója és tehetsége folytán képes volt olyan birodalmat felépíteni, melynek főistene ő maga lett. A saját terület feletti uralom fő mozgatórugóként a Zeusz férfiakat (és nőket) is ilyenfajta tevékenységre sarkallja.

A Zeusz férfiaknál a „birodalom kiépítésének” igénye komoly hajtóerőt jelent, még akkor is, ha ez „csak kicsiben” az „én házam, az én váram” elv alapján saját családjának a megalapítására korlátozódik. Ez az archetípus tehát arra ösztökéli a férfit, hogy nősüljön meg, és saját maga ismételt megvalósításaként gyerekeket vállaljon. Ez a férfi elvárja feleségétől, hogy a férfi szájíze szerint vezesse a háztartást és nevelje a gyerekeket, de ő maga alig vállal részt ezekből a teendőkből.

A család hatalmas birodalomalapító szándékának csak egy szelete. Egy Zeusz férfi hatalmat és tekintélyt akar, terveinek el¬

érése során nem retten vissza a kockázatvállalástól sem. Inkább saját maga főnöke szeret lenni, mintsem beosztott. Ha igazán

66

AZ

APA ARCHETÍPUSA

előrelátó, első vállalkozásának beindításakor tudja, hogy ez csak

a kezdet.

Artúr király a legendás Zeusz figurák egyike. A teljes ismeretlenségből tört fel, míg végül már az ő lobogója alatt indultak harcba a katonák a feudális rend visszaállításáért. Manapság a csaták a gazdaság területén zajlanak. Ha egy ismeretlen, vállalkozó szellemű, ambiciózus fiatalemberből egyszer csak gazdag üzletember válik, mint például Ross Perot, akinek a texasi ügyleteiből a multinacionális Electronic Data Systems megszületett, akkor ez a fiatalember a király archetípusát testesíti meg.

Ez az archetípus fejeződik ki az „öröklött királyság” intézményén keresztül, vagyis olyan férfiakban, akik hatalomba és jólétbe születnek. Amennyiben az archetípus egybeesik az öröklött feladattal, a férfi mozgatórugója birodalma határainak kiterjesztése és egyre jelentősebb gazdasági hatalom és hírnév megszerzése lesz.

Egy hatalmas ház és egy impozáns iroda Camelot-hoz (Artúr király vára, a ford.) hasonlóan szintén ennek az archetípusnak a kifejeződései, melyeknek a felépítése a hatalom megszilárdítása után történhet.

Zeusz, a határozott lépések archetípusa A villámköteg és a sas Zeusz két legfőbb szimbóluma. Mindkettő rendkívül találóan fejezi ki a Zeusz archetípus két fontos jellemzőjét. Az egyik az archetípus „távolsága” alattvalóitól, a másik jelentése pedig az, hogy az archetípus villámgyors határozottsággal csap le.

A sas a magasban szárnyal és a messzi horizontot kémleli. Ezenkívül arra is képes, hogy apró áldozatainak mozdulatait hamar észrevegye és hihetetlen gyorsasággal csapjon le rájuk. Ehhez hasonlóan Zeusz is folyton azt lesi, hogyan szerezheti meg azt, amit akar. Lehet, hogy egy bizonyos terméket vesz célba, egy potenciális beosztottat vagy akár egy egész céget. Amint megvan a célpont, teljes odaadással tud érte küzdeni. Nagyon jó rálátása van a dolgokra, emellett az apró részletek sem kerülik el a figyelmét. Amikor a részletekre koncentrál, különösen kitartó, nem hagyja, hogy bármi elterelje a figyelmét. Ha azonban áldozata mégis kereket old, vagy egy másik ragadozó is színre lép és előbb kapja el a zsákmá-

ZEUSZ, AZ

ÉGI ISTEN

67

nyát, a sas könnyen irányt vált, számba veszi a veszteségeket, majd

továbbáll.

A villámköteg Zeusz büntető hatalmának jelképe. A villám is a

távolból súlyt le, de csak a sötét felhők megjelenését és az égzengést követően, melyek az érzelmek, ezek közül is a harag felgyülemlését jelenthetik. A féltékeny Zeusz villámmal sújtott le Iaszónra, amiért az Démétér istennővel összefeküdt a felszántott mezőn.

Zeusz másik villámkötege Phaethont érte, amikor az majdnem elvesztette a lovak fölött az uralmat, miközben a nap kocsiját hajtotta.

A villámköteg a „tűzerőt” jelképezheti csakúgy, mint ahogy a sas a megragadásra vagy megszerzésre irányuló képességet. A siker eléréséhez pontosan erre a képességre volt szüksége Lee Iaccoca-nak, aki vezérigazgatóként a csőd széléről hozta vissza Chrysler Corporation-t. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ez a fajta viselkedés karrierek végét is okozhatja, esetleg hűséges dolgozók elvesztésével jár, és természetesen kihatással lehet a családi életre. Egy maffiafőnök szájából az, hogy „szabaduljunk meg a fickótól”, konkrét fizikai halált jelent. E szempont figyelembevétele azonban igen távol esik Zeusz jellemétől, és azok a férfiak, akik ezt az archetípust személyesítik meg, nyugodtan alszanak, még akkor is, ha vér tapad a kezükhöz.

Ronald Reagan, korábbi amerikai elnök ugyanakkor Zeusz pozíciója ellenére sem tudott határozottan fellépni, noha ez a fajta viselkedés fémjelzi igazán ezt az archetípust.

Zeusz, a szövetségkötő: üzleti kapcsolatai

Egy sikeres Zeusz kitűnően együtt tud dolgozni más, hasonlóan erőteljes férfiakkal. „Csúcstalálkozókon”, szövetségkötéseknél, határok meghúzásánál kifejezetten remekel, csakúgy, mint a mindenki megelégedésére szolgáló megállapodások megkötésénél.

Szava biztosíték mindenre. Tekintéllyel rendelkező, határozott férfiakkal akar együtt dolgozni. Elvárja másoktól, hogy ők is saját, jól felfogott érdekeiket érvényesítsék, és pontosan ugyanezt teszi ő is. Ez az archetípus hatalma alapjának megszilárdításához és a további terjeszkedéshez - melyek egyébként természetes Zeusz tulajdonságok - szövetségesek közreműködését igényli.

68

AZ

APA ARCHETÍPUSA

Manapság a Zeusz férfi nem feudális urakkal és uralkodókkal köt szövetséget, hanem bankárokkal, nagykereskedőkkel, esetleg versenytársakkal, bürokratákkal vagy adományozókkal. A titulusok és a birodalom helyszínei változtak, a szövetségkötés mintája azonban nem.

Zeusz a százkarú szörnyetegek és a küklopszok segítsége nélkül nem tudta volna legyőzni a titánokat, és az olümposziak hatalmát sem tudta volna megszilárdítani. Segítették, mert Zeusz kiszabadította őket. Az üzleti világban egy Zeusz megfontolja, hogy „mikor nyújtja be a számlát”: „Itt van-e az ideje a szívességekért elkérni a jussomat?” Amennyiben igen, a sikeres Zeusz férfi nagyon finoman és érzékenyen fog hozzá, hogy ezekkel a tranzakciókkal kiépíthesse szövetségesi körét. Ezeken keresztül tudja megszilárdítani a pozícióját, amint azt Mario Puzo Keresztapa című filmjében Marion Brando-tól láthattuk. Zeusz itt egy maffiavezér bőrébe bújt.

Zeusz, a szövetségkötő: házasságai

A Zeusz archetípus szemében, akinek legalapvetőbb motivációja birodalmának kiépítése, a házasság is csak eszköz, amin keresztül szövetségesekre tehet szert, illetve ami hatalmának megszilárdításában segítheti. A királyi párválasztást például a miniszterelnökök gondos felügyeletére bízták. A patriarchális házasságok célja minden kultúrában a családi szövetségek megkötése, a vagyon és az utódok helyének biztosítása. Zeusz hét hivatalos házassága mind ezt a sémát követi.

Zeusz számára a megfelelő feleség keresése nem azt jelentette, hogy megtalálja lelki társát, hanem hogy ezeken a házasságkötéseken keresztül megalapozhassa és megszilárdíthassa saját hatalmát. Ahhoz, hogy a kapcsolatba szenvedély, barátság vagy egyéb személyes igények is bekerüljenek, Zeusznak más archetípusok jellemvonásaival is rendelkeznie kell.

Az sem véletlen, hogy Zeusz és Héra kapcsolata a konfliktus modelljévé vált. Amennyiben egy kapcsolatot ez a két nagyon erőteljes archetípus vezérel, mindkét erő más-más irányba hajtja a kapcsolat közös hajóját. Héra számára a házasság szent köteléke - melyben a monogámia és a hűség fontos összetevő - elsőbbséget

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

69

élvez. Ha Héra egy nő domináns vonása, ez a nő házasságán keresztül fog tudni kiteljesedni és tökéletesedni.

Zeusz, a szívtipró

Mint azt korábban láthattuk, Zeusz a szívtipró őstípusa, aki nimfákat, halandókat, sőt istennőket csábított el, és aki számos gyermeket nemzett. Gyakran öltött különböző alakokat, hogy vágyai tárgyát könnyebben elcsábíthassa és teherbe ejthesse. Léda elcsábításánál hattyúvá változott, Danaé esetében arany esővé, Európát bika képében csábította el, míg lót felhőként környékezte meg.

Nagyon kitartóan és elszántan hajtotta a nőket, ami Zeusz „sas” jellemét jól példázza. Amint kiszúrja, hogy kit is szeretne megszerezni, mindent megtesz, hogy a közelébe férkőzhessen: új alakot ölt, az alkalomnak megfelelően vagy sebezhető oldalát mutatja, vagy éppen tüzes szeretővé alakul. Miután a csábítás sikerrel járt, nagy valószínűséggel újra a munkájára koncentrál.

A fogamzásgátlásról egyáltalán nem gondoskodik, talán tudattalanul, hisz hatalmas vágy hajtja, hogy igazi ősatya lehessen. A későbbiekben mindig gondoskodik a „sajátjairól”, elismeri apaságát és péznzügyileg segíti őket.

Zeusz, az égi apa A Zeusz férfiban erős a vágy, hogy gyermekei legyenek. Elvárásai gyermekei felé ugyanazok, mint beosztottai felé: engedelmeskedjenek és teljesítsék akaratát. Kedvenc gyermekeire úgy tekint, mint önmaga ideáljának megsokszorozódásaira, akik elfogulatlan és felsőbbrendű személyek, mindenféle érzelmi kitörésektől mentesen. Ezekkel a tulajdonságokkal gyermekei, Apollón és Athéné is rendelkeznek. Megtestesítője ezen tulajdonságoknak egyrészről az a teljesítményorientált és racionális fiú, aki mind a sportokban, mind az iskolában jól teljesít, és az a lány, akinek az esze apjáéhoz hasonlóan működik, és aki rajongásig szereti őt. Igazi mentor apa, aki saját gyerekei tanulmányait és karrierjét ugyanúgy egyengeti, mint bármelyik fiatal beosztottjáét, akit üzleti kapcsolatuk révén szintén a szárnyai alá vett. Cserébe hűséget vár el és árulásnak tekinti, ha a beosztott vagy gyermek „felnőve” mást akar.

70

AZ

APA ARCHETÍPUSA

Zeusz a dinasztikus apák archetípusa, akik családot alapítanak. Sok gyereket és unokát szeretne, hogy legyenek, akik továbbviszik a hagyományokat, és ennek megfelelően megpróbálja saját akaratát ráerőltetni gyerekeire nemcsak életében, de még a síron túlról is. Mivel gondoskodó apaként ilyen dinasztikus elképzelései vannak, egy multimilliomos Zeusz úgy alakítja cégeit és hatalmas vállalatait, hogy több generáció megélhetése is biztosítva legyen.

Egy kevésbé jómódú Zeusz ugyanezt teszi kisebb méretekben.

Tipikusan Zeusz tulajdonság, hogy a férfi arra vágyik, hogy gyermekeiről gondoskodni tudó apa váljék belőle. A saját tulajdonú ház nagysága is ezt a tulajdonságot tükrözi, valamint kifejezi azt a vágyát, hogy saját birodalma legyen. A gondoskodó apa többnyire nagylelkű, de nagylelkűségét az motiválja, hogy elvárásain keresztül irányíthassa gyermekei életét. Azt, hogy ki mit kap Zeusz költségvetéséből, elnöki költségvetésekhez hasonlóan, az első ember határozza meg.

Zeusz archetipikusan tekintélyelvű apa, aki a végső szót kimondja. Lehet, hogy mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, de a családi és üzleti döntések, ahogy azt Lee Iacocca nagyon frappánsan megfogalmazta, a következőképpen történnek: „A politikám mindig is az volt, hogy mindenki szabadon elmondhassa, mit gondol, egészen a döntés pillanatáig, amikor is kegyetlen egyeduralkodóként azt mondom: „Rendben, mindenkit hallottam. Akkor ezt fogjuk csinálni.”

ZEUSZ, A FÉRFI Zeusznak, mint férfinak az élete azt mutatja meg, hogy Zeusz archetipikus mintája milyen alakot ölt, amikor egy férfi ezt az archetípust éli. Ez nagyon összetett kép, amely igen sokféle példából áll össze, és amely a Zeusz férfinak tükörként szolgálhat, hogy lássa saját magát. Ennek a képnek a segítségével, végigkísérve Zeuszt csecsemőkorból egészen idős korig, megtanulhatjuk felismerni ezt az archetípust.

A legtöbb férfi, aki ezt az archetípust éli, más aspektusokkal is bír: személyiségében egyszerre több isten van jelen, így a Zeuszra jellemző jegyek nagyrésze rá is igaz lesz, de nem minden. Azt is

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

71

látnunk kell, hogy a Zeusz minta domináns mintává válhat (mint az összes többi minta) a férfi bizonyos életszakaszaiban, azonban

nem valószínű, hogy egész életén át ez a befolyás lesz a meghatározó. Az előbbi esetben Zeusz teljességgel jelen van, míg más esetekben háttérbe szorul. Az apaság például bevezetheti a Zeusz korszakot egy olyan férfi életébe is, aki végre elszánta magát a megállapodásra, családvállalásra, de még sohasem voltak hasonló ambíciói. Az is elképzelhető, hogy egy férfi (vagy nő) életének egy bizonyos területén hasonlít Zeuszra, vagy csak az üzleti életben, vagy csak a magánéletben.

Korai évek

A Zeusz baba hamar megismerteti magát, korán hangot ad akaratának. Nehezen lehet elterelni a figyelmét, ha egyszer a fejébe vett valamit, vagy éppen nyúl valami után, vagy éppenséggel nem akar elengedni valamit. Ez az a kétéves gyerek, aki messzemenőkig alátámasztja a „rémes kétéves” sztereotípiáját, mivel nagy határozottsággal tud mindenre „nemet” mondani.

Ahhoz, hogy tekintélyelvű természetét valamelyest mérsékeljük és egyúttal természetéből fakadó adottságait kifejlesszük, a legjobb, amit tehetünk, ha a korrektségről és az igazságról beszélgetünk vele otthon, illetve az iskolában. Az is segíthet, ha olyan játékokat kap, amelyeket irányíthat és sorrendbe állíthat. Később gyakorlati feladatok megoldásán gondolkodhat. A Zeusz gyerek tipikusan az, aki egy kicsinyített világot hoz létre, amelyben ő az irányító. Utakat épít az autóinak, csatarendbe állítja a katonáit a harcmezőn vagy várost épít, sokkal inkább, mintsem könyvet olvas vagy álmodozik. Ha választhat, nem az egyedül játszást részesíti előnyben. Ő az a gyerek, aki az udvaron katonái élére akar állni, és igen csalódott, ha valamiért nem teheti.

Szülei

Kisgyerekként az akaratát kifejezni tudó Zeusz fiú megijesztheti anyját, akin más tekintélyelvű férfiak uralkodtak. Természetétől fogva főnöki pozícióra termett. Ez a tulajdonsága bosszanthatja az apát, különösen, ha az tekintélyelvű, és reakcióképpen goromba

72

AZ

APA ARCHETÍPUSA

módon demonstrálja, hogy ki az úr a házban. A szülők gyakran „vágnak vissza”. Nem akarnak engedni a gyereknek és nem akarják hagyni, hogy két-három évesen egy kis zsarnok váljék belőle, de nincs kedvük olyan hatalmi harcokba belefolyni, ahol a gyerek esetleg azt tanulja meg, hogy erőszakkal mindent el lehet érni.

Az ilyen fajta gyerekek szüleinek különösen a fejükbe kell vésni, hogy a gyerekük tényleg csak egy gyerek, még akkor is, ha XIV. Lajosként vagy VIII. Henrikként viselkedik. Azok a szülők, akik választási lehetőséget adnak a gyereknek, gondolkozásra és tettekre sarkallják, amelyek fontos Zeusz tulajdonságok, elkerülhetik a hatalmi viszálykodást. Ha azt kérdezzük, „Ezt vagy azt szeretnéd? Ezt vagy azt csináljuk? Ide vagy oda menjünk?”, sokkal jobban járunk, mintha azon versengenénk, hogy ki tud nemet mondani a másiknak, és kié lesz az utolsó szó. Ez a megoldás abból a szempontból is jobb, hogy nem a fizikailag erősebb szava dönt.

A szabály, mely szerint erőszakkal mindent el lehet érni, nagyon könnyen integrálható szabály egy fiatal Zeusz számára. Határozott korlátokat kell szabni még akkor is, ha biztosan lehet rá számítani, hogy a korlátokat egy Zeusz meg fogja próbálni kitolni.

Az azonban kétségtelen tény, ahhoz, hogy egy Zeusz felfogja, szüleinek tényleg van tekintélye és élnek is vele, számos esetben konfrontálódnia kell a szülői tekintéllyel.

Mikor a dolgok végre-valahára az ő szájíze szerint alakulnak, nagyon belemélyed egy-egy tevékenységbe. Többnyire extrovertált és pozitív természete van. A vitás kérdések elsimítása után békés időszak következik.

Fejlődését tekintve a lehető legrosszabb szülői párosítás egy gyenge, passzív anya és egy uralkodó, goromba apa. A gyerek ebben az estben az agreszorral azonosul, amikor csak tud - és van ideje kivárni az alkalmas pillanatot. Attól függően, hogy a „megmutatom ki a főnök” játszmában mennyire kezeli rosszul az apa a fiát, és az anya mennyire erőtlen fia megvédésében, a fiúból olyan ember válhat, aki behódol a tekintéllyel rendelkezőknek. Ha ez a helyzet, akkor minden adandó alkalommal a nála gyengébbeken fogja leverni sérelmeit (emlékezzünk rá, hogy a gorombáskodó szülő az anya is lehet).

Egy sikeres, érzelmileg távolságtartó Zeusz apának a fia felnéz az apjára, és kézzelfoghatóan érzi, hogy apja a világ dolgaiban

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

73

nagyban segítségére van. Ha egy ilyen apával jó nevelői képessé¬

gekkel rendelkező anya párosul, aki szereti fiát, akkor a fiú azzal a tudattal nő fel, hogy joga van dolgokhoz az életben, lesz önbizalma és megtalálja helyét a világban. Természete és nevelése erősíti benne azt az érzést, hogy ő igenis „valaki”.

Serdülő kora ésfiatalsága

Zeusz serdülőkorának egyik fő témája a tekintéllyel rendelkező személyekhez fűződő viszonya. Fiatalkorában olyan magabiztossággal rendelkezik, amely a tekintéllyel rendelkezőkből rendre azt az igényt provokálja ki, hogy megmutassák neki, „ki is az úr a háznál”. És noha bosszankodik feljebbvalóin, együttműködni látszik, miközben csak az alkalmas pillanatra vár. Stratégaként tisztában van azzal, hogy nem érdemes olyan hatalmi vitákba belemenni, amelyeket nem tud megnyerni.

Fiú barátai már középiskolában, egyetemen vagy bárhol felismerik vezéregyéniségét, kizárólag népszerű lányokkal randizik és szexuálisan aktív. Sokkal inkább pragmatista, mint idealista, elfogadja a világot, ahogyan van, de meg akarja kapni belőle a saját részét. Akármennyire is okos, nem igazán intellektuális beállítottságú. Nem különösebben önelemző típus, nem firtatja sem a múltat, sem önmaga, illetve mások érzéseit. Ami őt illeti, köszöni szépen jól van, és az élet olyasvalami számára, amit folytatni kell.

Zeusz a munka világában Attól kezdve, hogy az iskola befejeztével elkezdett minimálbérért dolgozni, végig azon gondolkodott, hogy mit és hogyan is csinálna, ha ő lenne vezető pozícióban. A vele egykorú fiúk számára a munkavégzés nem jelentett egyebet, mint hogy megkeresik az elköltenivaló pénzt és megcsinálják, amit elvárnak tőlük. Ezzel szemben egy élénk fantáziával megáldott Zeusz fiú folyton az üzlet mibenlétét kutatta, munkaadóit értékelte, és sok esetben a maga kárán tanulta meg, mi működik és mi nem. Akár egy farmon nő fel, akár a külvárosban, mindig az adott „üzleti vállalkozás” érdekli, így szívesen kereskedik terményekkel és akár drogokkal is. Jellemző tulajdonsága, hogy rálátása van a dolgokra, így a teljes

74

AZ

APA ARCHETÍPUSA

képet látja, folyton azon töri a fejét, hogy milyen lehetőségei vannak még. Gyakran tűnődik el azon, hogy a vezető pozícióban lévő idősebb férfiak miért nem látják át a számára egyértelmű és szükséges dolgokat, vagy miért nem kapnak az alkalmon, amit ő vezetőként bizonyára nem hagyna kihasználatlanul. Senkinek nem kell őt megtanítani a kezdeményezőkészségre, és arra, hogyan kell keményen dolgozni. Arra sem kell különösebben biztatni, hogy mindig figyelje a felmerülő lehetőségeket, hisz mindezek természetesen jönnek belőle.

Néha egy adott dolog kerül az érdeklődése középpontjába, ami tulajdonképpen bármi lehet, hisz Zeusz tulajdonságai minden választott témában segítik őt. Például remekül érti és ki is használja az „Öreg Fiúk Hálózatát” {Old Boys Network: az elit fiúiskolák volt tanítványai között fennálló üzleti és gazdasági hálózat, a ford.), valamint a kapitalizmus kínálta továbblépési lehetőségeket. Belső pszichikai beállítottsága számos esetben előnyt jelent.

A hatalom, a pénz vagy egy ingatlan megszerzése olyan sport számára, amit természetétől fogva kitűnően űz, mivel reális és magabiztos, illetve másoktól eltérően, nem vesz mindent magára. Ha üzleti sikerei mások pénzügyi ellehetetlenítésével vagy emberek eltávolításával jár együtt, egy igazi Zeusz gondolkodás nélkül, „villámcsapásszerűen” kiadja ezekre a parancsot. Ehhez hasonlóan a Pentagon vagy egy bűnszövetkezet élén álló Zeusz hidegvérrel ad parancsot mások meggyilkolására. Érzelmi távolságtartásának köszönhetően még az ilyen ügyek sem zavarják éjszakai nyugalmát.

Kapcsolata a nőkkel

Henry Kissinger korábbi amerikai külügyminiszter a következő megjegyzést tette: „A hatalom afrodiziákum.” A Zeuszból áradó „fontos ember” kisugárzás, mely egyébként sikerének lényeges eleme, vonzza a nőket. Zeusz nem úgy keresi a nőket, hogy közben kitárulkozik, hanem pontosan úgy, mintha a munkáját végezné, tehát stratégaként gondolkozik. Ha meg akar szerezni egy nőt egy randira, munkatársnak vagy feleségnek, mindig azt az alakot ölti magára, ami éppen a leginkább megkönnyíti számára áldozata elcsábítását.

ZEUSZ, AZ ÉGI ISTEN

75

Vonzereje elengedhetetlen részének tartja vagyonát és befolyását. Ezt tette Aristotle Onassis is, miközben Jacqueline Kennedynek udvarolt. Azt gondolta, hogy vagyona és befolyása bizonyos nők megszerzésére feljogosítja. Zeusz nem várja el a nőtől, hogy kizárólag önmagáért szeresse. Azt pedig teljességgel kizárja, hogy

valaki a lelke miatt szeressen bele.

Nem különösebben izgatja, hogy egy nővel egyenrangú kapcsolata legyen, akár a feleségéről esik szó, akár a barátjáról. Nem érdekli az érzések boncolgatása sem, mert nem igazán jártas ebben. Elvárja a nőtől, hogy megtegye, ami a kötelessége, de különben ne háborgassa.

Kapcsolata a férfiakkal

A férfiak azok a játékosok, akik az ő „játszmáiban” igazán számítanak. A játékosok közt akadnak versenytársak és szövetségesek, de tisztában van azzal, hogy a ma még versenytárs, holnap már szövetséges, és fordítva. A többi játékos egy sakkjátszma figuráihoz hasonlóan lehet akár bástya, akár ló, akiknek a lépését ő irányítja. Az egyikkel előrelép, míg a másikat feláldozza. Nagy baklövés azt gondolniuk szövetségeseinek vagy a neki dolgozó férfiaknak, hogy személyesen fontosak lehetnek egy Zeusznak - a kritikus pillanatban gondolkodás nélkül feláldozza őket. Mindenkire így tekint, és elvárja másoktól is, hogy róla is ezt gondolják. Noha sokszor kegyetlen, nem tűnik annak, mert átlátja, hogy nem érdemes ellenségeket szerezni. Semmilyen együttérzést nem mutat, amikor a férfiak rájönnek és „nehezen viselik”, hogy feláldozhatok.

Szerinte ezt tudniuk kellett volna, mivel az ő szemében a sérülékenység, a mellőzöttség és az érzelmesség a butaság és a gyengeség szinonimái. (Ha ilyen dolgokon mégis elgondolkodna - ami egyáltalán nem lenne rá jellemző -, rájönne, hogy döntései mennyire kényelmetlenül érintik, és nem értené, hogy miért.)

Sikere főleg azon képességének tudható be, hogy egyfolytában tárgyal és megállapodásokat köt. Jó tárgyaló fél, mert az emberek akaratát és igényeit tanulmányozva kiismerte őket. Egy kiemelkedően tehetséges Zeusz nagyon érzékenyen és különös körültekintéssel gondoskodik egy másik férfi (kimondatlan) igényeiről, beleértve a látszat fenntartását is akár.

76

A˙Z APA ARCHETÍPUSA

Azok az előkelő klubbok, ahol a férfiak ebédelni, golfozni vagy kacsavadászatra gyűlnek össze, Zeusz hatalmának és előjogának védőbástyái, melyek különböző célokat szolgálnak. A tagság egyértelmű jele annak, hogy valaki feljutott a csúcsra. Ezekben a klubbokban további szövetségek köttetnek a családi és az üzleti érdekek előmozdításáért. Más szempontból viszont menedéket nyújtanak a Zeusz-féléknek, vagyis azoknak a férfiaknak, akik összes energiájukat a hatalom megszerzésére összpontosítják, és akik ebből kifolyólag érzelmileg éretlenek és lelkileg alulfejlettek maradtak. Az ő elképzelésüket a szabadidő kellemes eltöltéséről a Bohém Liget tábor (Bohemian Grove camp) példázza a legjobban, ami Amerika legbefolyásosabb embereinek, nagyvállalatok elnökeinek, korábbi amerikai elnököknek a gyűlése. Itt büntetlenül lerészegedhetnek, nőzhetnek (noha női alkalmazottakat sosem vettek fel, a prostituáltaknak viszont ez volt maga a paradicsom), káromkodhatnak, táncolhatnak és gyalázatos előadásokat szervezhetnek, amikben férfiak játszották a női szerepeket is.

Szexualitása

A sikeres Zeusz férfi egyenértékű a főemlősökről szóló tanulmányokból ismeretes domináns „alfa hímmel”. Az alfa hímek sikert várnak, meglehetősen agresszívak, megfélemlítik az alacsonyabb rangú hímeket, maguk választják ki a nőstényeket (legalábbis a főemlősökre ez jellemző), valamint alacsonyabb rangú hím társaiknál szexuálisan jóval aktívabbak. Zeusz alfa hímként viselkedett, amikor megszerezte és megszilárdította hatalmát, amikor nőket csábított el és gyerekeket nemzett. A Zeusz férfi számára egy szexuális hódítás ugyanarra alkalmas, mint a gazdasági vagy politikai hatalom birtoklása: ezek felmutatásával ugyanis könnyen mások tudtára tudja hozni, hogy bármit megszerez, amit akar. Zeusz, a szívtipró úgy tekint egy kívánatos nőre, mint a státuszával együtt járó „külön juttatásra”. Persze lehetséges, hogy Zeuszt maga a hódítás érdekli, az is lehet, hogy szexuálisan vonzódik a nőhöz, és persze az sem kizárt, hogy mindhárom egyszerre.

Annak ellenére, hogy a Zeusz férfiak nőügyeiről milyen hírek terjengenek, tudni lehet, hogy a Zeusz férfi nem jó szerető. Ahhoz, hogy jó szerető lehessen, más archetípusok jellemvonásaira is

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

77

szüksége van. Zeusz érzelmileg távolságtartó, nem próbál meg kedveskedni a nőknek és még csak nem is szenvedélyes. Szexuálisan agresszív és könnyen elcsábít bárkit, noha libidója hosszú ideig csak a munkájára összpontosít.

Mivel a Zeusz férfi főként a hatalom megszerzésével van elfoglalva, személyiségének más részei nem fejlődnek. Az a rész, ami ily módon a leginkább alulfeljett, az az érzelmi intimitás kifejezésének képessége, melynek hiánya befolyásolja saját szexualitását.

Szexuális partnereinek megválasztása pontosan ezt az érzelmi alulfejlettséget tükrözi, főleg amikor kezd öregedni és partnerei egyre fiatalabbnak tűnnek, mintha csak az öregedő Zeuszt lát¬

nánk nimfáktól körülvéve.

Mindamellett, hogy fiatal nimfákkal mutatkozik, a Zeusz férfinak olyan szexuális fantáziái vannak, amelyekben hatalommal rendelkező nők a dominák. Olyan prostituáltak, akikhez befolyásos férfiak járnak, arról számolnak be, hogy az ehhez hasonló fantáziák megjelenítése gyakori igény. Mindenesetre, ha erotikus életét kizárólag olyan fiatal lányokkal tudja elképzelni, akik a lányai vagy unokái lehetnének, illetve ha úgy érzi, hogy vonzza az a helyzet, amelyben eljátszhatja az erőtlen kisfiút, akkor kijelenthetjük, hogy szexuális élete meglehetősen éretlen maradt, vagy esetleg összekeveri szexualitását a hatalom gyakorlásával.

Ha a Zeusz férfi homoszexuális, a minta ugyanez, az eltérés csak annyi, hogy gyakrabban cseréli partnereit. És ahogy Zeusz Ganümédészt magához vette az Olümposzra, úgy a Zeusz férfi is együtt él egy vagy több szépséges fiatalemberrel.

Házassága

A Zeusz hitveseiről szóló „ki kicsoda” alapján kiderül, hogy rangban mindig felette állót vagy egyenrangút vett el feleségül. Történelmi szempontból azt mondhatjuk, hogy ezek a házasságok a hatalom eltolódását tükrözik, hisz korábban uralkodó istennők és attribútumaik kerültek egy új harcos isten birtokába. Pontosan ugyanez történik, amikor egy ambiciózus Zeusz férfi egy prominens család lányát veszi el feleségül az attribútumaival, vagyis státusszal és vagyonnal együtt. Zeuszhoz hasonlóan az a törekvő fiatalember, aki főnöke lányát veszi el feleségül, olyan előnyökre

78

AZ

APA ARCHETÍPUSA

tesz szert, amire házasság nélkül nem lett volna képes. Elképzelhető, hogy a férj ranglétrán felfelé menetelését elősegítő feleség kiválasztása puszta számításból történt, de az is lehetséges, hogy a „döntést” a férfiban jelen lévő Zeusz hozta meg tudat alatt. Ez utóbbi esetben azért vonzódik a nőhöz, mert megérzi benne a lehetőséget saját mítoszának kiteljesedésére, vagyis azt, hogy rajta keresztül válhat belőle elismert ember.

A legtöbb Zeusz férfi a megállapodás időszakában nősül meg.

Olyan fiatalember számára, akit Zeusz archetípusa irányít (hacsak az élet más aspektusait nem hozza elő), az ilyen fajta házasságkötés döntő fontosságú lehet. Abban az esetben, ha ez a férfi olyan nőt vesz feleségül, akibe beleszeretett, a domináns archetípus nem Zeusz volt. Zeusz szempontjából az ilyen házasság nem igazán megfelelő, viszont ez a feleség képes férjét tudatosan elnyomott részével összekapcsolni, amely irracionális, mélyen érzelmi és spirituális. Fordított esetben nagyon meghatározó lehet a férj életére nézve, ha a feleség kierőszakolja férjéből a sikeres Zeuszt, annak ellenére, hogy korábban férje egy másik, számára nagyon fontos része által diktált úton indult el.

Bármennyire is befolyásolja a feleség férje fejlődését, a kapcsolatban mégis sokkal inkább a férj ténylegesen megnyilvánuló hatalma lesz a meghatározó. Ebből következően valószínűleg hagyományos patriarchális házasságuk lesz, melynek középpontjába a férj szükségletei és feleségével szemben támasztott elvárásai kerülnek. Ha a feleség nem elég erős ahhoz, hogy a férje megváltoztatására alkalmas konfliktust felvállalja, az intimitásra való igényéről, valamint a kapcsolaton kívüli létéről le kell mondania.

Ha egy szívtipró Zeusz csak birodalma kiterjesztése érdekében nősül meg, és felesége tipikus Héra nő, a párosítás a feleség legfontosabb értékeit ássa alá, házasságon keresztüli kiteljesedésének tesz keresztbe. A feleségben ilyenkor Héra bosszúálló és féltékeny aspektusa aktivizálódik. Amennyiben a férj valóban szereti feleségét, és letöri saját felszínes viselkedésének feleségére gyakorolt hatását, elképzelhető, hogy a férj képes érzelmi fejlődésre.

Miután az udvarlás időszaka lejárt, és a nászútnak is vége, a legtöbb Zeusz férfinak nincs ideje sem a házasságára, sem a feleségére. Legtöbbjük azzal áltatja magát, hogy a munkájára szánt idő tulajdonképpen a feleség és a gyerekei érdekeit szolgálja. Ameny-

ZEUSZ, AZ ÉGI ISTEN

79

nyiben a férfié a döntő szó egy házasságon belül, és gyakorlatilag minden tőle függ (mert minden tőle függ), a házasság nem igazán személyes, nagyon kevés az intimitás, és a férfi figyelméből csak nagyon kevés vetül a feleségre és a gyerekekre. így tehát a Zeusz férfiak feleségének meg kell tanulni elfogadni a férj házasságra

_

vonatkozó játékszabályait. Azonban ez változóban van, hisz a nők főként ha nem Héra archetípusát követik - egyre gyakrabban kilépnek a Zeusszal kötött házasságból. Ha a nőnek ráadásul viszonya lesz, a Zeusz férfi mindent elkövet, hogy megsemmisítse ellenfelét, vagyis igazi Zeuszként Démétér szeretőjére, Iaszónra villámköteggel súlyt le.

Zeusz gyermekei A Zeusz férfiaknak nem „csak úgy születnek” a gyerekei, sokan közülük dinasztikus elképzelésekkel alapítanak családot, mivel ez saját magukról kialakított jövőképük szerves része. Többnyire segítik gyermekeik boldogulásását mind tanulmányi, mind anyagi tekintetben. Érzelmileg nagyon távolságtartó apák, legtöbbször elérhetetlenek is. És noha fizikai értelemben nincsenek jelen, mégis az ő tekintélyük az irányadó.

Apaként alakítják gyermekeik életét, egyrészről akadályozhatják azt az életutat, amelyre egy gyerek esetleg sokkal rátermettebb lett volna, másrészről viszont az apa kapcsolatai révén olyan oktatáshoz és egyéb lehetőségekhez tudja gyermekeit hozzájuttatni, melyek nagyban hozzájárulhatnak az erre fogékony gyerekek fejlődéséhez. Gyerekeivel kapcsolatos döntéseinek erőteljes személyisége és tekintélye ad nyomatékot. Az, ahogyan gyermekeit érzékeli, valamint előítéletei és értékrendje nagy súllyal bír. Ugyanennyire fontos gyermekei részéről az a vágy, hogy végre-valahára elnyerjék apjuk elismerését (melyre egész életükben áhítoztak), és végül teljes kétségbeesésükben lemondjanak róla.

Az olümposzi istenek és istennők teljes második generációja apjának tekinti Zeuszt. Közülük néhánynak Zeusz kedvezett, míg másokkal gorombáskodott vagy kitagadta és gyűlölte őket.

Mi mindannyian olyan patriarchális társadalomban élünk, amelyben Zeusz tulajdonságai áthatóak. Apáink egyéni archetípusától függetlenül Zeusz tulajdonságai apáinkra is hatással vannak. Az,

80

AZ

APA ARCHETÍPUSA

hogy egy gyerek hogyan jön ki Zeusz apjával azon múlik, hogy milyen archetipikus mintát hordoz magában, illetve azon is, hogy ezt az archetípust az egoja milyen szinten tudja kifejezni.

A középkorú Zeusz Valamikor élete derekán Zeusz leltárt készít és megállapítja, menynyire volt sikeres a felfelé vezető úton, mennyire van hely számára a csúcson és meg akarja-e egyáltalán mászni azt a hegyet. Miközben ezeket a kérdéseket felteszi magának, gyakran öntudatlanul, ideiglenesen erőtlennek érzi magát, mintha elvesztette volna szokásos hajtóerejét. Kitalálhatja, hogy most végre eljött-e annak a bizonyos régóta ígérgetett szabadságnak vagy kutatóévnek az ideje, esetleg döntő változtatásra szánja el magát. Egy Zeusztól meglehetősen szokatlan lenne, ha egy ilyen időszakban magába fordulna és saját motivációit kutatná, mégis ott motoszkál a fejében a kérdés, hogy az erőfeszítés, amit a csúcsra való feljutás érdekében tett, mindent és mindenkit figyelmen kívül hagyva, vajon megérte-e a fáradtságot. Ha mélyen magába néz, valószínűleg tudja, hogy nem.

Ez az időszak az, amikor más, sikeres Zeusz férfi érzékeli, hogy elérkezett egy bizonyos csúcsra. Lehet, hogy elképzeléseit saját kis cége vagy farmja vezetésével, esetleg saját osztálya vagy divíziója irányításával teljesítette ki, mely lépcsőfokok nem szükségesek más Zeusz férfinak egyéni céljai eléréséhez. Ahhoz, hogy valakiből sikeres Zeusz váljék, nem szükséges Donald kacsává változnia (a hihetetlenül sikeres, milliárdos feltaláló mesefigura), elegendő, ha személyre szabott, értelmes célokat tűzünk ki és érünk el, miközben elégedettséget érzünk. Ilyenkor van itt az ideje annak, hogy Zeusz egy kicsit megpihenjen és „élvezze a kilátást”.

A Zeusz férfi számára ez az időszak érzelmi válságot hozhat magával, melynek során elhanyagolt részei vagy elhanyagolt kapcsolatai előtolakodhatnak. Elképzelhető, hogy kamasz gyerekeinek ilyenkor támadnak nehézségei, a felesége elhagyja, szívrohama lesz, vagy ekkor éli ki eddig elfojtott szexuális vágyait. Önhittsége nem engedi felismerni saját korlátáit, és végül a nehezen megszerzett siker mind elvész, ha túlbecsüli saját képességeit. Ennek következtében aztán lehet, hogy csalódott és elkeseredett lesz, kap-

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

81

csolatok nélkül marad, de az is elképzelhető, hogy megszelídül és képes lesz a fájdalmas leckéből tanulni és új életet kezdeni.

Az olyan férfiak, akikben túlnyomórészt Zeusz archetípusa

munkálkodott életük első szakaszában, de kapcsolataik révén mégis tudtak fejlődni, bizonyos fokú hangsúlyeltolódást tapasz¬

talhatnak életükben. Egyre több időt tudnak és akarnak eltölteni szeretteik körében, és a munkájukban is egyre többször keresik mások védelmezésének, illetve barátságaik elmélyítésének lehetőségét. Ha ez a helyzet áll elő, nagyon valószínűnek tűnik, hogy a Zeusz férfi számára fontos ember - társ, gyermek vagy szülő - nehéz helyzete döbbenti rá, mennyire nélkülözhetetlenek számára az emberek.

A késői évek Ha visszatekint életére, a Zeusz férfi azt fogja észrevenni, hogy az az igény, hogy másokra erőltesse akaratát és másokat irányítson, időről időre felmerül benne. Késői évei során ezek újra felbukkanhatnak, főként, ha sikeres Zeuszról van szó. Ki tudja engedni a kezéből az irányítást? Legyen szó akár a családi élelmiszerboltról, akár a Kolumbia Tévétársaságról (Columbia Broadcasting System) - mint Bili Paley esetében -, az irányítás átengedése, illetve erőszakos elvétele igen nehezen kezelhető téma, hacsak a férfi túl nem nő ezen az archetípuson és bölcsebbé nem válik.

A görög égi isten apákhoz hasonlóan, akik rettegtek, hogy fiaik kiszorítják őket, a mindent kézben tartó Zeusz férfi minden erejével azon van, hogy elkerülje az elkerülhetetlent. Elképzelhető, hogy sikeresen megakadályozta, hogy vér szerinti fiai, akiket kezdettől fogva versenytársnak kezelt, kikezdjék hatalmát. Talán oly sikeres volt fiai eltérítésében, hogy nem marad kompetens örököse. Ennek ellenére, más férfiak jelennek meg a színen, hogy átvegyék az irányítást, amint Zeusz ereje hanyatlani kezd. Valószínűleg még a síron túlról is irányítani próbálja az eseményeket végrendeletén keresztül. Az, ahogyan még vesztes helyzetből is az irányítás megtartásáért küzd, annak az embernek a sorsa, aki egész életét Zeusz archetípusának rendeli alá.

82

AZ

APA ARCHETÍPUSA

PSZICHÉS ZA VAROK VESZÉLYE Minden istenben, illetve archetípusban benne van a lehetőség, hogy bizonyos fajta pszichés zavarokat idézzen elő. Zeusznak az égi birodalommal kapcsolatos problémákkal és korlátokkal kell szembenéznie. Felfelé törekvése nagy valószínűséggel érzelmi vérveszteséggel jár, és amikor végül felér a csúcsra, a tudatosság hiánya és a hatalom együttesen igen hatásos romboló erőnek bizonyulhat.

Beszélőfej: befejezetlen ember

Zeusz, az égi birodalom archetípusa, egy olyan férfit feltételez, aki kizárólag a fejét használja, és a szavain, valamint a hatalmán keresztül irányítja a körülötte lévőket. A Zeusz férfinak természetes előnye van az ipari patriarchális társadalomban, ahol a vezető pozícióban lévő férfinak sokkal inkább - „beszélő fejként” - elvont fogalmakkal és ötletekkel (mint például pénz, befektetés, törvény és hatalom) kell dolgoznia, mintsem a kezével és a testével. Tehát olyan embernek kell lennie, akinek a szívével nincs kapcsolata, akit nem érdekel az együttérzés, hisz ezektől csak elérzékenyülne.

Ez a férfi pozíciójánál fogva bármit mondhat, mert bármit elhisznek és megtesznek neki. Játszi könnyedséggel használja a hatalmat, hogy akaratát érvényesítse. Szava egy csapásra törvényerőre

emelkedik otthon, az üzleti életben és a csatamezőn.

A Zeusz archetípus által vezérelt férfiak gyakran eltávolodnak testüktől, annak érzékiségéről sokszor tudomást sem vesznek. Az ilyen férfi gyakran büszkélkedik azzal, hogy hány kilométert tud lefutni, hogy milyen jó formában van és micsoda állóképességgel rendelkezik. Ez a fajta büszkeség azt tükrözi, hogy a férfi legyőzte saját testét, ahelyett hogy élvezné. Nemcsak a testétől, de a szívétől is, vagyis érzelmei fő forrásától is eltávolodik, és mivel nincs kapcsolata sem önmaga érzéki, illetve érzelmi világával, képtelen ezeken a szinteken másokkal kommunikálni. Ez az érzelmi éretlenség gyakran vezet eltorzult érzéki és szexuális élethez, gyakran kelt szégyenérzetet, valamint bűntudatot, és sokszor készteti arra a férfit, hogy másokat, akik kevésbé távolodtak el érzelmi életüktől, leértékeljen és elítéljen. Tehát befejezetlen, és olyan dolgokban alulfejlett, amiről gyakorlatilag elképzelése sincs.

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

83

„Nem látja a fától az erdőt” A Zeusz férfi büszke rálátására és arra a képességére, hogy nemcsak a részleteket, de az egész képet látja. Lehet, hogy küzd a szegénység ellen, de soha egyetlen szegény emberrel sem volt még dolga (és közben szárazon elmosolyodik, ha egy kicsit is ismeri magát, a Peanuts egyik mesefiguráján, aki ezt mondja: „Imádom az emberiséget, az emberek azok, akiket ki nem állhatok.”). Vagy esetleg a gyereknevelés legjelesebb szakembere anélkül, hogy valaha akár csak egyért is teljes felelősséget vállalt volna, vagy teljes szívéből szerette volna. Rálátását a dolgokra felsőbbrendűnek tekinti, és mivel szaktekintélyként kezelik, nincs oka megkérdőjelezni pozícióját. Ha azonban olyasvalaki támadja, akinek első kézből való tapasztalatai vannak az adott kérdésben és ráadásul érzelmi beállítódású, a Zeusz férfi rövid úton megszabadul ettől a munkatársától, azzal az indoklással, hogy „nem látja az erdőt a fáktól”, ahelyett hogy azon tűnődne el, vajon ő miért „nem látja a fától az erdőt”. Ez utóbbi természetesen sokkal több gondolkodnivalót jelentene számára.

Vietnamban például Zeusz szaktekintélye igencsak fölmondta a szolgálatot. Azok a férfiak, akik „csodagyerek” (whiz kids) néven váltak ismertté, pillanatok alatt jutottak fel a csúcsra. Washington D. C.-ből irányították a háborút, és azt gondolták, hogy az amerikai katonai fölény elsöprő lesz. Csak éppen azt hagyták figyelmen kívül, hogy ki az ellenfél és miért úgy küzd, ahogy küzd. A háborút pontosan emiatt nem tudták megnyerni. Kimondhatatlanul sok szenvedést okoztak. Az a valaki, aki rádöbbent, hogy a nukleáris háborút beindító gomb fontossági sorrendben csak az emberi tényezők után következhet, és tulajdonképpen az elnöknek kell eltávolítani azt az embert, aki meg akarja nyomni a gombot, egyben arra is rájött, hogy a Zeusz férfi „nem látja a fától az erdőt”, tehát tudatosítani kell benne, hogy tettével felbecsülhetetlen károkat és szenvedést okozhat.

„Az erőszak célravezető” típusú hozzáállás

Zeusz archetípusa olyan férfiakat (és nőket) feltételez, akik hajszolják és használják is a hatalmat. A problémák a hatalom megszerzé-

AZ

84

APA ARCHETÍPUSA

sével kezdődnek. Lord Acton, 18. századi történész, aki a pápai tévedhetetlenség nagy ellenzője volt, a következőket írta: „A hatalom korrumpál, az abszolút hatalom abszolút módon korrumpál.” Állítása ma már aforizma, melynek igazságtartalmát mi is elismerjük, és melyet a Zeusz férfiak különböző szinteken támasztanak alá.

Történelmi szempontból vizsgálva azt látjuk, hogy a hatalmon lévő férfiak mind azt gondolják, isteni akaratból uralkodnak, ami egyáltalán nem meglepő, hisz Zeusz a domináns archetípusuk.

A törvények pontosan az ilyenfajta uralkodók túlkapásainak ellensúlyozására jelentek meg, de a Zeusz férfiak a mai napig is „törvény fölött” állónak gondolják magukat.

A hatalmukkal visszaélő férfiak sokszor használnak erőszakot is. Gyakran remekül megideologizálva, önmagukat is becsapva azt gondolják, hogy joguk van bármit megtenni. Ennek leggyakoribb kifejeződései például a házastárssal vagy a gyermekkel szembeni erőszak, illetve a családon belüli vérfertőzés.

„A koronásfejfekhelye keményebb

félelem a trónbitorlótól Hatalom és paranoia gyakran kéz a kézben jár. A csúcson lévő férfiak folyamatosan attól rettegnek, hogy megdöntik hatalmukat, így megkérdőjeleznek minden indítékot, minden hűséges alattvalót, megakadályozzák mások előrejutását, nehogy túlzottan erősekké váljanak, és pontosan ezzel keltik életre a rettegett ellenfelet. Ez Uranosz, Kronosz és Zeusz története is egyben, valamint az apa archetípus sötét oldala.

Gőg és nagyszerűség: a császár új ruhája

Hatalommal és tekintéllyel rendelkező férfiak a saját hegyük tetején üldögélve sokszor hajlamosak azt feltételezni, hogy tekintélyüknél fogva minden helyzetben mérvadó a véleményük. Például az orvosok könnyen válnak gőgössé, egyrészről valószínűleg azért, mert gyakran kell élet-halál kérdésben azonnali döntést ‘Idézet William Shakespeare: /K .Henri* című drámájából, II. rész, 3. felvonás, 1. szín. Vas István fordítása, (a ford.)

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

85

hozniuk, másrészt azért is, mert olyan területen tulajdonítunk nekik szakértelmet, ahol semmilyennel sem rendelkeznek. így aztán saját gőgjük áldozatai lesznek. Abban az esetben, ha azt feltételezik magukról, hogy értenek a befektetésekhez, de valójában nem igazán tanulmányozták a különböző befektetési lehetőségeket, nagyon megüthetik a bokájukat, ami renegeteg pénz el¬

vesztését jelenti.

A Zeusz férfi gőgjétől elvakultan nem veszi észre, ha a neki hízelgők manipulálják, viszont kegyetlenül elsöpri azokat, akik ellentmondani merészelnek. Pontosan ez történt „A császár új ruhája” című mesében is. Ha a férfi beengedi szívébe a hízelkedést és hisz is benne, az igaz emberek véleményének, illetve az igazságnak nem ad teret, akkor viselnie kell annak következményeit.

Gresham (Thomas Gresham 16. századi angol kereskedő és pénzember, a ford.) törvénye is kimondja, hogy a rossz pénz kiszorítja a jó pénzt a forgalomból. Erre az analógiára építve mondhatjuk, hogy a hízelgés az igazságot szorítja ki. Tehát elkerülhetetlen, hogy azok, akik hatalmon vannak, de „nem akarják meghallani az igazságot”, nagyon messze kerülnek tőle.

Pszichés zavarok veszélye Zeusz környezetében

Zeusz érzelmi távolságtartása, érzelmi éretlensége és a hatalom, amelyet kezében tart együttesen számos probléma forrása lehet a Zeusz férfi környezetében élő embereknél. Az intimitásra és kommunikációra vágyó feleség rendkívüli módon kiábrándulhat, mert férje a kapcsolata megkaparintása után teljesen elhanyagolja (ahhoz, hogy kapcsolatait fenntartsa és elmélyítse, más archetípusokat is ki kell oldania magában). Ha a feleség Héra archetípusát éli, míg a férj Zeuszét, akkor a feleség férje árulásától nagyon fog szenvedni. Személyisége is sérülhet, ha a féltékenység és a bosszúállás veszi át az irányítást.

Zeusz gyermekei is megszenvedik apjuk távollétét és kritikusságát. Érzelmileg elhagyatottnak és visszautasítottnak érzik magukat, illetve gyakran vannak híján az önbizalomnak, ha nem tudnak megfelelni apjuk elvárásainak.

A gorombáskodó Zeusz gyermekeit nagyon megviseli apjuk viselkedése. Érzelmi sérüléseik arra késztetik őket - főként a fiú-

AZ

86

APA ARCHETÍPUSA

kát hogy ők maguk is gorombáskodó szülővé váljanak vagy más egyéb erőszakos helyzetbe kerüljenek.

ZEUSZ KIM UNKÁLÁSA A Zeusz férfi sokáig nem veszi észre, hogy problémái vannak és fejlődnie kellene, míg végül egy krízis döbbenti rá, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül sem saját, sem mások érzéseit. Csak akkor tud a Zeusz férfi elindulni a változás útján, miután megtapasztalta a megalázottságot és a sérülékenységet.

Hol a hiányzó részem?

Az üzenet, hogy valami nincs rendben, el kell, hogy jusson a Zeusz férfi tudatáig. Reagan, korábbi amerikai elnök egyik híres jelenetében, ahol színészként azt kellett eljátszania, hogy felébred és észreveszi, hogy hiányoznak részei, borzasztóan kétségbeesik, és ezt a kérdést teszi fel: „Hol a hiányzó részem?” (Reagan egy focistát alakított George Gipp néven a Knute Rockne: All American című filmben, aki egy kórházban arra ébred, hogy amputálni kellett az egyik lábát.) Érzelmi távolságtartása és az önelemzés teljes hiánya miatt (ez utóbbi Hádész birodalmába való leereszkedés nélkül nem képzelhető el) sajnos Zeusz egészen odáig nem fog rádöbbenni, hogy magától és másoktól is fényévekre van, amíg egy fájdalmas esemény tudatára nem ébreszti, hogy valami nagyon nincs rendben körülötte. Amikor végre tudatosul benne a probléma, az üzenet azoktól érkezik, akik nagyon közel állnak hozzá: a feleségén keresztül, akit a munka miatt sorozatosan elhanyagolt, és aki most elhagyja férjét a gyermekén keresztül, aki, mivel apja nem törődött vele, egyszer csak szembehelyezkedik apjával, vagy éppen minden kapcsolatot megszakít vele. Csak miután leválasztották magukat róla, érzi meg a férfi, hogy mi is hiányzik.

Egy pszichiátriai kezelés során Zeuszban könnyebben tudatosulhat az a tény, hogy mennyire távol van saját érzéseitől és szeretteitől. De mivel szereti ő kézben tartani a gyeplőt, és azt gondolja, minden csak akarat kérdése, a Zeusz férfi nem kér segítséget.

ZEUSZ, AZ éGI ISTEN

87

Lelki válságait úgy próbálja meg kezelni, hogy még nagyobb intenzitással veti bele magát a munkába. A Zeusz férfi csak akkor megy pszichiáterhez, ha a társa ragaszkodik hozzá, és így csak „miatta” megy. Az is elképzelhető, hogy gyermeke terapeutájának a kívánsága mindkét szülő részvétele az üléseken.

Veszi az adást: szívroham Noha egy Zeusz férfinak bármilyen komolyabb baja is lehet, a leggyakrabban mégis a szívroham dönti le a lábáról. A szívroham szimbolikus lebetegedés a Zeusz férfi esetében, ami miatt muszáj, hogy életmódján változtasson. „Szíve figyelmen kívül hagyása” metaforikusán is értelmezhető, hisz ez a szerv, amely majdnem a halálát okozta, felelős az ember érzelmeiért. Hogy életét mentse, le kell ereszkednie a magasból, mert a levegő odafönt túl ritka.

Végre- valahára talán felfogja, hogy nem pusztán fizikai, hanem érzelmi problémából fakadó fizikai problémáról van szó.

Szerelmes Zeusz

Szíve egészen más módon is megzavarhatja életét. Lehet, hogy szerelmes lesz. Mintha csak Érosz nyila találta volna szíven, ellenálhatatlanul és szenvedélyesen vonzódik egy nőhöz, aki nélkül nem tud meglenni. A józan esze elhagyja, így elhanyagolja kötelezettségeit. Ez a jelenség, amit Jung enantiodroma néven emleget, amikor egy nagyon egyoldalú viselkedés egészen a szélsőségekig fut, majd pontosan az ellenkezőjébe csap át: jelen esetben a semmibe vett és elnyomott ösztönök és érzelmek birodalma átveszi az uralmat a józan ész fölött. Krízis helyzet áll be, amely felborítja a férfi pszichéjében uralkodó status quo-t, és alapjaiban ingatja meg házasságát. Ugyanakkor vitalitást és életet visz bezárt szívébe.

Noha az érzelmi birodalomban való megmerítkezés igényéről nem akart tudomást venni, a sors kifürkészhetetlensége folytán mégis fontossá válhat ez az élmény.

88

AZ

APA ARCHETÍPUSA

Elveszti a fejét

A Zeusz férfi érzelmi korlátáit ledöntheti egy hatalmas veszteség miatti szenvedés, amelytől el is veszítheti a fejét. Ideiglenesen „elveszi az eszét a fájdalom”, és alábukik annak mélységeibe. Akármilyen mélyre is hatol a veszteség, és akármennyire is elszomorító a fájdalmat előidéző helyzet, most már végre nincs messze a Zeusz férfi a szenvedő emberiségtől, végre leereszkedik a hegyről, és „sokkal emberibb” arcot ölt.

Ez a fájdalmas élmény segítségére lehet abban, hogy megnyíljon Poszeidón érzelmi birodalma számára, melyen keresztül kapcsolatba tud kerülni saját érzelmeivel, és belátja, hogy mennyire szüksége van másokra. (Vagy mint egy ideiglenesen trónjáról letaszított uralkodó, újra összeszedi magát, vagyis Zeusz tulajdonságait, és mivel megalázónak érzi, hogy érzelmei eluralkodtak rajta, egy hasonló esetben még nagyobb szigorral nyomja el őket.)

Begyógyítja a sebet

A szent grál legendájában létezik egy király - egy Zeusz figura -, akinek a sebe nem akar begyógyulni. Amíg ez a seb be nem gyógyul, a király birodalma csak kietlen pusztaság marad. A király várában ott a szent grál, ami meg tudná gyógyítani, de csakis akkor, ha egy ártatlan fiatalember arra jár, látja a szent grált és a király sebét, és feltesz neki egy kérdést. Az egyik verzió szerint azt kérdezi, hogy „Mi betegít téged?”. Fel kell ismerni a bajt, a gyógyulás csak ez után következhet. A „Mi a baj?” kérdést tehát fel kell tenni és meg kell válaszolni.

A legenda szerint a király szimbolikus sebe valahol a nemi szervéhez közel, vagy magában a nemi szervében található. így a seb az ösztön és a szenvedély kifejezését befolyásolja, gátolja a szexualitást, a nemzőképességet és a kreativitást. Nem csoda, hogy birodalma csupán kietlen pusztaság, hisz a seb nem engedi, hogy új élet kezdődjön.

A sebzett király Zeusz archetípusát, illetve a patriarchátusban uralkodó hatalmat szimbolizálja. Ezeken kívül jelképezheti még a patriarchális apát egy diszfunkciós családban, valamint a férfi pszichéjének domináns archetípusát is. Amikor egy sebzett Zeusz

ZEUSZ, AZ ÉGI ISTEN

89

uralkodik, az ellenőrzést csak zsarnoki módon lehet kézben tartani, ami viszont mindenféle növekedést és kifejezést lehetetlenné tesz. Az eredmény érzelmi sivárság, a kreativitás hiánya, valamint a depresszió megjelenése. A birodalom - ami lehet a kultúra, a család vagy a férfi pszichéje - elsivatagosodik, ahol semmi sem nő.

Ahhoz, hogy a gyógyulás elindulhasson, egy ártatlan bolondnak kell a férfi pszichéjébe vagy a helyzetbe belépni. Zeusz pozíciójából nézve a naivitás és az ártatlanság egyenlő a bolondsággal.

A tekintély birtokosaként nagy bátorság Zeusztól, hogy meri bolondnak láttatni magát, mer másokhoz fordulni elesettségében, és fel meri vállalni, hogy a gyermek nyitottságával és az amatőr hozzá nem értésével új tapasztalatokat szerezzen. Mégis, csak így gyógyulhat meg.

NEGYEDIK

FEJEZET

Poszeidón, a tengerek istene Az érzelmek és ösztönök birodalma

„Poszeidón, az óceánok és lovak istene, amint harci szekerén szeli a vizeket, a tudattalan két ősrégi jelképét testesíti meg: a lovakat és a vizet. A víz az ember számára mindig is a végtelen rejtélyt, a tudatalattink végtelen lehetőségeit és veszélyeit jelképezte. Mivel nincs előre meghatározott formája, folyton mozgásban van, soha nem változik, és mégis minden pillanatban más. A lovak pedig nyers természetünk ösztönös erőit testesítik meg a maguk primitív erőin keresztül... Poszeidón volt a legelemibb az istenek közül, a földrázó, a viharok és földrengések, és a hirtelen árvizek romboló erejének istene. A veszélyek akkor keletkeznek, amikor a tudatalattiban szunnyadó erők előtörnek.”

Arianna Stanissinnopoulos,/! görög istenek ( The Gods of Greece) „A fold és a tengerek mozgatója A hatalmas víz istenség. .. földrázó Akinek az istenek kétszeres tisztelettel adóztak A lovak ura A hajók megmentője Oh, Poszeidón Föld-hordozó, sötét hajú boldog istenség A te szíved jó”

Homérosz, Himnusz Poszeidónhoz ( The Homeric Hymn to Poseidon)

Poszeidón a tengerben élt, miután sorshúzás útján eldőlt, hogy ezt a birodalmat kapja a testvéreitől, a Zeusszal és Hádésszal kötött egyesség alapján. Ahhoz, hogy megértsük, milyen érzelmeket testesít meg és milyen lelki területeket ural, elég, ha a tenger hatalmas hullámaira gondolunk. Féktelen őrjöngésükkel a hullámok válogatás nélkül elsodornak mindent, ami romboló erejük útjában áll. Az intenzív érzelmi hullámzáshoz hasonlóan, ami az ésszerűséget megfojtva elönti a személyiséget, Poszeidón is dü-

POSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE

91

höngve kel ki a habokból, majd újra visszahúzódik víz alatti biro¬

dalmába. „Árvizet okozónak” és „földrázónak” is nevezik, hogy kifejezzék azt a hatalmas felkavaró és romboló természeti, illetve emberi erőt, amit jelképez.

A tenger az álmokban és metaforikusán leginkább a tudattalant

jelképezi. Közvetlenül a víz felszíne alatt olyan érzelmek találhatók, melyek személyesek és viszonylag könnyen hozzáférhetőek, míg a mélyben primitív lények és millióféle azonosíthatatlan forma lakozik, melyek a személyesen megismerhetőn már túl vannak.

Ez a kollektív tudattalan. Víz és érzelmek szimbolikusan összekapcsolódnak, így nagyon találó, hogy éppen Poszeidón lett a tengeri birodalom feje, aki a provokációra rengetegszer reagált érzelmeitől túlfűtötten. Szimbolikus állata a ló, mely az ösztönök erejét és egyszersmind szépségét is jelképezi. A ló a földhöz is kapcsolható állat, ami Poszeidón Olümposz előtti állapotára, vagyis földi apa isten származására utal.

Amikor Hádésszal ismerkedünk, tapasztalni fogjuk, hogy az ő birodalma is a személyes és a kollektív tudattalant jelképezi, a tenger világa azonban az elnyomott személyes érzelmek és ösztönök világa, amelyen mi emberek valamennyien kollektíván osztozunk. A Poszeidón férfi családja nagyon is jól ismeri az apa archetípusnak ezt az aspektusát, mely legfélelmetesebb formájában úgy jelentkezik, hogy az apa nyers érzései kitörnek, és dühöngő érzelmei időről időre elöntik a háztartást. A patrarchális társadalomban az apák szinte csak családon belül ereszthetik ki a gőzt.

Habár elképzelhető, hogy apánk Poszeidón érzelmességének (alkoholista apa képében) elszenvedői voltunk, talán bennünk is jelen van a tenger istene. Bárki, aki azon kapta magát valaha, hogy hirtelen intenzív érzelmek árasztják el, amelyek valahonnan a mélyből indultak el, valamint érezte már, hogy a dühtől, a fájdalomtól vagy a bosszúvágytól remeg az egész teste, elmondhatja magáról, hogy ízelítőt kapott Poszeidón erejéből.

Ebben a Zeusz által uralt világban arra vagyunk kondicionálva, hogy leértékeljük és elnyomjuk érzelmeinket, vagyis ne engedjük ki a gőzt. És ha Zeusz kedvenc gyermekeihez, Apollónhoz és Athénéhez hasonlítunk, nagyon jól el tudjuk nyomni érzéseinket - egy bizonyos pontig. Gyakran álmodunk szökőárról és hatalmas erejű földrengésről, amikor Poszeidón ledöntéssel fenyegeti biz-

92

AZ

APA ARCHETÍPUSA

tosnak hitt védelmi rendszerünket (a bennünk munkálkodó Zeusz, Athéné és Apollón tendenciák által felépítve), amellyel az ellen küzdünk, hogy saját érzelmeinket érezzük és kifejezésre juttassuk.

Zeusz uralma ellenére is nagyon sokan ismerik Poszeidón birodalmát. Olyanok ezek az emberek, mint a tengerészek, vagy azok, akik sehol máshol nem tudnak élni, csak a tenger mellett.

Ezek a férfiak (és nők) érzelmeik és ösztöneik hullámzásaival élnek és dolgoznak. Itt most éppen Dylan Thomas hihetetlen erejű és érzelmileg felfokozott költészete, valamint féktelen élete jut eszembe: „Csöndben ne lépj az éjszakába át... / Dúlj-fúlj, ha megszakad a napvilág.” (Nagy László fordítása, a ford.) Ebben a két sorban az válik nyilvánvalóvá, hogy Dylan Thomas is közel volt Poszeidón birodalmához. Ezt a fajta minőséget Beethoven muzsikáját hallgatva, Eugene O’Neill, illetve Tennessee Williams darabjait olvasva is meg lehet tapasztalni, hisz ezek a férfiak megtalálták, hogyan lehet formába önteni Poszeidón sötét oldalának félelmetességét, szépségét és erejét is egyben.

POSZEIDÓN, AZ ISTEN Poszeidón (római nevén Neptun) a görög tenger isten. Erőteljes istennek ábrázolták, nagy szakállal, kezében a háromágú szigony.

Feltűnően hasonlít Zeuszra.

Noha a tenger birodalmával azonosítják, neve mégis azt jelenti, hogy Da férje (pot=pos a házasságra, da=ga földre utal), vagyis a föld férje. Poszeidónt a földrengésekkel is összekapcsolják, ezért is nevezik „földrázónak”. Két legfőbb szimbolikus állata a bika és a ló.

Poszeidón legjellemzőbb tulajdonsága heves vérmérséklete.

Zsörtölődő, erőszakos, bosszúálló, destruktív és veszélyes - az az isten, akit viharok és felfordulás vesz körül, olyan, mint a dühöngő tenger. Ezzel szemben le is tudta csendesíteni a tengert: amint végighajtotta aranysörényű fehér lovai által húzott harci szekerét a hullámokon, a vihar azonnal megszelídült.

POSZEIDÓN, A

TENGEREK ISTENE

93

Eredete és mitológiája

Többi testvérével együtt, Zeuszt leszámítva, Poszeidónt (Kro-

nosz és Rhea fia) is lenyelte apja, aki attól tartott, hogy fia fogja megdönteni hatalmát. A történet másféle verzióiban is az szerepel, hogy Poszeidónt, Zeuszhoz hasonlóan, nem nyeli le apjuk. Az egyik szerint Poszeidón helyett egy csikót adtak Kronosznak. Egy másik történetben viszont Kronosz, ahelyett hogy lenyelte volna Poszeidónt, belehajította a tengerbe, amint az előbújt anyja méhéből, hogy ott lelje halálát. A legáltalánosabban elfogadott beszámoló szerint Poszeidónt is lenyelte apja, és csak akkor szabadult ki, amikor Zeusz kikezdte Kronosz hatalmát, és Métisz segítségével rábírták a három lánytestvér és két fiútestvér visszaöklendezésére. Ez után az olümposzi fiútestvérek, valamint szövetségeseik összefogtak Kronosz és a titánok ellen, és legyőzték őket. A három testvér sorsot húzott, hogy felosszák a világegyetemet, és Poszeidónnak jutottak a tengerek.

Poszeidón nem volt megelégedve a jussával. Athén és Troizén városáért Athénével, Argosz városáért Hérával szállt szembe. Az Athén városáért vívott versenyben a városlakóknak ki kellett találni valamilyen ajándékot. Athéné olajfával ajándékozta meg a lakókat, míg Poszeidón az Akropoliszon háromágú szigonyát egy sziklába vágta, és sós vizű forrást fakasztott. Amikor Athéné ajándékát hasznosabbnak ítélték, Poszeidón elárasztotta a környező völgyet vízzel. Troizén városát szintén áradással sújtotta. Hérával Argosz városáért folytatott küzdelemben is alulmaradt, boszszúból az összes folyót kiszárította. Zeusztól Aiginát, Dionüszosztól Naxosz szigetét próbálta meg megszerezni, de mindhiába. Kicsit jobban járt Héliosszal Korinthosz birtoklásáért, Poszeidón kapta ugyanis Isthmuszt, míg Hélioszé lett Akropolisz. Poszeidón gyakran fellázadt Zeusz ellen, de sosem járt sikerrel.

Kapcsolata a nőkkel

Poszeidón először Thetiszt szemelte ki magának, aki néreida vagy más néven tengeri nimfa volt. Poszeidón Thetisz kegyeiért Zeuszszal versengett, aki szintén szemet vetett rá. Amikor azonban Prométheusz megjósolta, hogy Thetisznek egy olyan fia fog szü-

AZ

94

APA ARCHETÍPUSA

letni, aki megdönti apja hatalmát, mindkét istenség lemondott róla, és Thetiszt egy halandóval házasították össze. (A görög hős, Akhilleusz lett e nász gyümölcse.)

Ez után Poszeidón egy másik tengeri nimfát, Amphitritét környékezte meg, aki meglehetős ellenszenvvel fogadta Poszeidón közeledését. Poszeidón erővel teperte le Amphitritét, és megerőszakolta, aki az Atlasz-hegységbe menekült, hogy megszabaduljon Poszeidóntól. Végül Delphinosz (vagy más néven Dolphin, delfin) olyan ügyesen járt el Poszeidón ügyében, hogy Amphitrité végül mégis hozzáment feleségül. Poszeidón hálából a delfint a csillagképek közé emelte.

Poszeidón és Amphitrité házassága Zeusz és Héra házasságának tükörképe volt, hisz Poszeidón is nagy nőcsábász hírében állt.

Csakúgy, mint Héra esetében, Amphitrité féltékeny bosszúvágya elsősorban a többi asszonyon csapódott le. Egy meglehetősen szörnyű eset szól arról, hogy milyen kegyetlenül bánt el Amphitrité Szküllával, Poszeidón akkori szerelmesével. Amphitrité varázsnövényeket hajított Szkülla fürdővizébe, aki ezek hatására gyönyörű nőből szörnnyé változott: hat kutyafeje lett, három sor foga és tizenkét lába. Szkülla a Messzina-szorosnál lakott, elrabolta az elmenő hajók fedélzetéről a tengerészeket, és felfalta őket.

Medusza szintén Poszeidón miatt jutott hasonlóan szörnyű sorsra. Poszeidón ugyanis egy Athénének szentelt templomban szerelmeskedett Meduszával, akit az istennő visszataszító szörnyeteggé változtatott, a haja helyén hajladozó kígyókkal. Aki rá mert pillantani, kővé dermedt.

Miközben Démétér erőszakkal elrabolt lányát kereste égenföldön, felkeltette Poszeidón érdeklődését. Démétér kancává változott, és elbújt egy csapat ló közé, hogy elmeneküljön Poszeidón elől. Ő azonban csődörré változott és megerőszakolta Démétért.

Poszeidón gyermekei Amphitrité három gyermekkel ajándékozta meg Poszeidónt, egy fiúval és két lánnyal. Poszeidónnak rengeteg gyereke született rajtuk kívül is, valamennyi vad és riasztó szörny a mitológiában.

Voltak köztük romboló óriások és vérengző, emberformájú fiúk is.

POSZEIDÓN,

A TENGEREK ISTENE

95

Mindannyian apjuk erőszakosságát örökölték, és bármikor számíthattak apjuk szenvedélyes hűségére.

Amikor Odüsszeusz megvakítja Poszeidón fiát, Polüphémoszt, a küklopszot, Poszeidón kiengesztelhetetlen gyűlölettel üldözi Odüsszeuszt, és megbüntet mindenkit, aki segédkezet nyújtott neki. Például a tengeri kereskedelemből élő nép kikötőjét eltorlaszolta (egy hatalmas heggyel), a mentőhajót sziklává változtatta mert segítették Odüsszeuszt. Az Odüsszeia azért tartott olyan sokáig, és azért volt olyan nehéz, mert Poszeidón haragja nem hagyott alább.

A trójaiak megvetése Haragtartásban Poszeidónnak nem volt párja. Annyira gyűlölte a trójaiakat, hogy még Zeusz kifejezett kérése ellenére is beleavatkozott a háborúba a görögök érdekében. Utálata korábbra nyúlik vissza. Poszeidónnak és Apollónnak volt ugyanis egy megállapodásuk Laomedón királlyal (Priamosz apja, Parisz és Hektor nagyapja, aki már jóval a trójai háború kitörése előtt meghalt), hogy egy bizonyos összeg ellenében Trója városa köré erős falat emelnek. Amikor azonban a fal elkészült, Laomedón király nem fizette meg a kialkudott árat. így Poszeidón „másod- és harmadíziglen” is bosszút esküdött (az ószövetségben is ez volt a bevett bosszúállás mértéke).

Poszeidón és Kréta: a bika a tengerből Minósz krétai király kért Poszeidóntól egy bikát, hogy feláldozhassa. Miután a Poszeidón által küldött bika megjelent a habokból, és láthatóan gyönyörű példány volt, Minósz király elhatározta, hogy megtartja magának, ahelyett hogy föláldozná. Poszeidón azon felháborodva, hogy Minósz nem tartotta be a szavát, addig mesterkedett, amíg Pasziphaé, Minósz felesége szenvedélyes viszonyba nem keveredett a bikával. A bika és Pasziphaé egyesüléséből származott Minótaurosz, a félig bika, félig ember szörnyeteg, akit a Minósz király palotája alatti labirintusban tartottak.

AZ

96

APA ARCHETÍPUSA

Poszeidón békés oldala Noha Poszeidón főként dühéről, rombolásáról és viharos megnyilatkozásairól híres, létezik egy kevésbé ismert békés és irgalmas oldala is. Békésebb pillanataiban gyakran meglátogatta a hűséges etiópokat, akik rendszeresen áldoztak neki; ilyenkor még Odüsszeusz hajszolásáról is megfeledkezett. Kegyelemből például Thesszáliát, ami eredetileg hatalmas tó volt, szárazfölddé változtatta. Inót és fiát tengeri istenekké varázsolta, amikor azok belevetették magukat a tengerbe. Ezenkívül Kasztort és Polluxot a tengerészek védelmezőjének nevezte ki, ők ketten le tudták csendesíteni a tengert.

POSZEIDÓN, AZ ARCHETÍPUS Képzeljük el, hogy kinézünk a békés tengerre, és közben tudjuk, hogy érzelmileg túlfűtött, mérges és haragos isten lakik a mélyben, aki bármikor dühöngeni kezdhet, és bármit képes elsöpörni, ami az útjában áll. Ezzel a képpel a fejünkben egy csapásra megérthetjük a Poszeidón archetípus jellemző tulajdonságait. Poszeidón az apa archetípusának az a szelete, aki Zeusszal szemben vesztett. A Zeuszra hasonlító férfiakban is megtalálható, csak elnyomják, illetve olyan férfiakban is jelen van, akik nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy mindent irányításuk alatt tartsanak.

Amennyiben az érzelmeket elnyomják, ez az archetípus nem tud a férfi személyiségébe integrálódni. így az érzelmeket hermetikusan lezárva a polcra tesszük, ahelyett hogy hangot adnánk nekik. Végül aztán Poszeidón nem bírja tovább a bezártságot, és függetlenül attól, hogy ki vagy mi okozta fájdalmát, a pusztítás vágya veszi át az irányítást.

Poszeidón archetípusán keresztül a lélek birodalmának szépségével és mélységével ismerkedhetünk meg. Poszeidón birodalma nem látható Olümposz hegyéről, és a görög mitológia sem foglalkozik ennek jellemzésével. Erre talán az lehet a magyarázat, hogy a patriarchális társadalomban az érzelmi mélységekhez való hozzáférés a férfi pszichéjének nem különösebben nagyra becsült

POSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE

97

vonása, sőt kifejezetten az elnyomott és leértékelt aspektusok közé tartozik.

A hétköznapi amerikai és középosztálybeli férfiaktól elvárják, hogy kordában tartsák érzelmeiket, csakúgy, mint az angol felső

osztály férfi tagjaitól, hogy rezzenéstelen arccal tűrjenek mindent.

Poszeidón egy sokkal kevésbé ismert oldalát szimbolizálja a föld alatti víz. Rejtett érzelmek birodalma ez, ami láthatatlan és ismeretlen, de mégis jelen lévő, a nagyon mélyen elrejtett érzelmekhez hasonlóan, melyeket engedni kell felszínre törni és kifejeződni, hogy létezésükről végre tudomást szerezzünk.

A mélytengeri búvár archetípusa Poszeidón volt az egyetlen olümposzi istenség, akinek bejárása volt a mélytengeri vizekbe. Bármikor alámerülhetett a mélységekbe, és addig maradhatott ott, amíg csak kedve tartotta, vagy - aranysörényű lovai irányításával - kocsiján bármikor újra előbukkanhatott a habokból - még a vízi lények is ott ugráltak körülötte. Talán ez minden könnyűbúvár álma. Poszeidón annak a férfinak és nőnek a metaforája is lehet, aki felvállalja az érzelmek és érzések birodalmába való lemerülést, és ezáltal kapcsolata lesz mindazzal, amit ott talál. A mélységben meglelheti lelkét, fájdalmait, a szépséget és a szörnyeteget, amelyek már annyira mélyen lakoznak, hogy tisztán látni nem lehet, inkább csak érezni vagy megérezni jelenlétüket. Itt megsejthetjük a hatalmasságnak és a mélységnek olyan mértékét, amelyet vizsgálni vagy teljesen kiismerni nem lehet.

A Poszeidón természetétől elszigetelt férfi, amíg csak iszik és nyafog az alkohol hatása alatt, és fájdalmától vagy mérgétől vezérelve lépi át Poszeidón birodalmának határát, csak ideiglenes látogató, mint a fuldokló ember.

Ezzel ellentétben Poszeidón mélytengeri búvár archetípusa azokban a költőkben, drámaírókban, regényírókban, zeneszerzőkben, zenészekben vagy akár pszichoterapeutákban fejeződik ki, akik újra és újra megmerítkeznek az érzelmek tengerében, hogy a kollektív emberi mélységekre ráhangolódhassanak.

98

AZ

APA ARCHETÍPUSA

A király archetípusa Zeusz, és kisebb mértékben Hádész is szeretett volna egy területen uralkodni, szerették volna kivívni a királynak kijáró tiszteletet, az ezzel járó irányítás lehetőségét, csakúgy, mint Poszeidón.

A Poszeidón férfiban ég a vágy, hogy „fontos ember” lehessen.

Azonban az a férfi, aki archetipikusan Poszeidón, híján van annak a személytelenségnek, stratégiai gondolkodásmódnak és akaraterőnek, amely egy égi istenség által kormányzott patriarchátusban egy „királyság” sikeres megalapításához szükséges. A Poszeidón férfi üzleti életben való részvétele nagyban hasonlít Poszeidón ismétlődő területvesztéseihez, és ahhoz, ahogy nyilvánosan megszégyenül, illetve dühösen reagál.

Ismerve ennek az istennek az érzelmi intenzitását, a férfi, aki ezt az archetípust testesíti meg, nem kifejezetten jó vesztes. Zeusz nézőpontjából tekintve az összes vitás kérdést megfelelően összeválogatott bírák döntötték el, így minden döntés méltányos és igazságos volt. Ezzel ellentétben Poszeidón olyan őrjöngéssel reagált, mint azok a férfiak, akik nem értik, milyen szabályok alapján veszítettek, vagyis nem tud emelt fővel veszíteni. Nagyon jellemző módon Poszeidón árvizek felkorbácsolásával reagált. Ez az archetípus ugyanígy erős érzésekkel árasztja el a férfi pszichéjét, miközben az ésszerűség megfullad.

Ha egy ilyen férfi nem sikeres a világban, az egyetlen hely, ahol királyként viselkedhet, az a saját otthona.

A szigonyhordozó Poszeidón attribútuma a háromágú szigony, amely olyan fallikus szimbólum, ami nevének (föld férje) jelentésével együtt, történelmileg a pre-olümposzi istenek korszakába helyezi a Hatalmas Istennő hitveseként, akinek három aspektusa volt: fiatal lány, anya és öregasszony. A háromágú szigony hármas fallikus szimbólum, amely Poszeidón háromságos istennő melletti tripla funkciójára utal. Két szimbolikus állatához hasonlóan, ami a bika és a ló, a háromágú szigony is Poszeidón szexualitásának és termékenységének jelképe, csak sokkal elvontabb módon.

A háromágú szigony hordozója szexuálisan potens, képes a

POSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE

99

megtermékenyítésre. Ez a megtermékenyítés nem kizárólag a nőiség gyermeknevelő aspektusára (vagyis az Istennőre, mint anyára) vonatkozik, hanem a nőiség szűzies, érintetlen és ártatlan oldalára is (az Istennőre, mint fiatal lányra), valamint a bölcs asszonyra (az Istennőre, mint idős nőre) is. A végletekig megélve ez az archetípus a legkisebb mértékben sem válogatós, és már-már pszichopata jegyeket mutat. Mindez leginkább egy olyan férfiban szokott testet ölteni, akinek teljesen mindegy, hogy fiatal vagy idős nő a szeretője. Ezzel ellentétben, ha egy férfi ezt az archetípust elkötelezett kapcsolatban éli meg, a szigonyhordozó nem más, mint a feleségében egyszerre jelenlévő fiatal lány, anya és öregasszony férje. Egy életen keresztül társa annak a fiatal lánynak, akit elvett feleségül, később gyermekei anyjának, végül idősebb korukban az öregasszonynak, akivé a felesége érett.

A legelvontabb értelemben Poszeidón a föld férje, ő az éltető nedvesség, ami a föld termékenységéhez elengedhetetlen. A föld alatti vizet szimbolizálja. Poszeidón vizet fakasztott a földből háromágú szigonyával, ami ennek a forrásfakasztó erőnek a jelképe.

Poszeidón, a kérlelhetetlen ellenség

Az a történet, amelyikben Poszeidón tíz éven keresztül fáradhatatlanul üldözte Odüsszeuszt, arról a haragos apáról szól, akinek egyszemű szörny fiát megvakították. Az persze elhanyagolható tényező a „szemében”, hogy Polüphémosz volt az, aki fel akarta falni Odüsszeuszt és az embereit, és kizárólag Odüsszeusz ravaszságán és bátorságán múlt, hogy meghiúsult ez a lakoma. Ez a „szemet szemért” elv alapján működő igazságszolgáltatás, amely semmilyen más körülményt nem vesz figyelembe. Persze ez az „igazságszolgáltatás” nem más, mint bosszúállás, annak a károkozásnak a visszafizetése, ami a bosszúállót vagy egy hozzá közel állót ért. Poszeidón végig arra vár, hogy kiegyenlíthesse a régi számlát, haragját dédelgeti és nem hagyja, hogy az idő múlásával elhalványuljon. Lehet, hogy három generációba is beletelik, mire boszszút állhat, de mindenáron bevasalja sérelmei árát.

Sok történet és még több férfi élete szól ennek az archetípusnak a megéléséről. Például Charles Bronson a Bosszúvágyban (Death Wish), valamint George C. Scott A megrögzött (Hardcore)

100

AZ

APA ARCHETÍPUSA

című filmben bosszúálló Poszeidón apát személyesítenek meg mindketten, akik saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást, és elárasztják a filmvásznat az erőszakos megtorlás részleteivel.

Poszeidón kérlelhetetlenségével üldözte a második világháborúban William Halsey, „a bika”, a csendes-óceáni flotta admirálisa a japán hadihajókat az óceán beláthatatlan vizein, mintha csak az áruló Odüsszeuszt próbálta volna levadászni. Számára a „jó japán, a halott japán”. Az ószövetségi Jahve, aki kijelentette, hogy „a bosszúállás az enyém”, szintén Poszeidón bosszúálló aspektusának adott hangot.

Poszeidón, a vadember archetípusa Robert Bly, a jelentős amerikai költő és a férfimozgalom vezetője azt állítja, hogy a férfiaknak - főleg akik a 60-as években nőttek fel - vissza kell szerezniük a férfiasságot, mint ahogy „a vadember a tó fenekén” megtette. Ezt a hasonlatot a Grimm testvérek egyik történetéből, az Erős Jánosról szóló meséből érthetjük meg: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy erdő, melyet minden férfi messze elkerült, mert az a vadász, aki egyszer oda betévedt, soha nem tért vissza. Egy nap, egy furcsa vadász, aki nem ismert félelmet, bemerészkedett az erdőbe a kutyájával. A kutya éppen vadat üldözött egy mély tó mellett, amikor egy csupasz kéz kinyúlt a víz¬

ből, megragadta a kutyát, és magával rántotta a mélybe. Amikor a vadász ezt meglátta, szerzett három férfit, vödrökkel felszerelkezve, hogy végignézzék a tavat. A tó fenekén végül rátaláltak a vademberre, akinek a teste olyan barna volt, mint a rozsda, és csapzott haja egészen a térdéig lógott.

Bly ezzel azt akarta elmagyarázni, hogy a vadember az ösztönös, nők által még nem megszelídített, a természethez közel álló, a természet szerves részeként létező férfiasság jelképe. Bly szerint ezt a vadembert nem fogják sem tisztelni, sem figyelembe venni, sőt, félni fogják, amíg a férfiasságnak ezt az erőforrását nem emelik a tudatosság szintjére és nem válik a kultúra részévé.

Számomra a vadember a tó fenekén nem más, mint Poszeidón elutasított és leértékelt hasonmása, a tudatalattiban elnyomott archetípus, csak más néven. A mesében a vadembert a tóból egy kisfiú szabadítja ki. Cserébe a vadember megígéri a fiúnak, hogy

POSZEIDÓN,

A TENGEREK ISTENE

101

segít neki: ha nagy bajban van, csak vissza kell mennie az erdőbe, és szólítania kell őt. A vadember az erő és hatalom forrása, amiből a fiú megmérettetései idején meríthet. A folyamat végére a fiúból bátor és szerető férfi válik, míg a vademberből büszke király lesz.

POSZEIDÓN, A FÉRFI

Poszeidón birodalma az érzelmek birodalma. Az a férfi, aki Poszeidón archetípusát követi, közvetlen kapcsolatban van az ösztöneivel és az érzelmeivel. Amennyiben a férfi extrovertált személyiség, ösztöneit és érzelmeit azonnal és spontán módon ki tudja fejezni. Ha azonban a férfi introvertált, érzelmeit és ösztöneit jobb szereti magában tartani. Mindkét esetben a férfi mindent nagyon mélyen és intenzíven átérez. Szerencsétlenségükre olyan társadalomban kell felnőniük, ahol nem nézik jó szemmel, ha a fiúk és férfiak hangot adnak érzelmeiknek.

Korai évek

Ami a Poszeidón gyermek számára fontos, azzal kapcsolatban nagyon erős érzelmei vannak. Ha ráadásul extrovertált személyiség is, mindenre, ami hatással van rá, azonnal és nagy intenzitású érzelmekkel vagy tettekkel reagál. Ha valami megtetszik neki, azonnal akarja, és nem rest kimutatni, mennyire szüksége van rá.

Az egész teste, de még a hangja is ki tudja mutatni az örömet, amit akkor érez, ha azonnal megkapja, amit akar - ha csak később, az már nem ugyanaz. Addigra a pillanat varázsa elmúlik, már nem fűti a vágy, amit abban a pillanatban az érzelmei tápláltak. Ha azonban el tudjuk csípni azt a pillanatot, amikor még az érzelmei intenzívek egy bizonyos dologgal kapcsolatban, akkor esélyünk van a figyelmét más csatornába terelni. Mint ahogyan a hömpölygő árvizet is meg lehet szelídíteni. Zeusztól eltérően Poszeidón könynyen elfelejtkezik arról a dologról, ami fontos volt neki, de hasonló intenzitással bele tudja vetni magát egy teljesen új dologba.

Az a gyermek, aki büntető szüleitől való félelmében el kellett, hogy fojtsa érzelmeit, idővel megtanulja palástolni őket. Intenzitásuk nem csökken, csak nincsenek szabadjára engedve. Ez után

102

AZ

APA ARCHETÍPUSA

veszi át a gyermek az introvertált Poszeidón „lassú víz partot mos” hozzáállását, melynek következtében bár a felszín nyugodtságot mutat, a mélyben viszont intenzív és viharos érzések kavarognak.

Ha a Poszeidón fiút spontaneitásáért és érzelmességéért nem érte otthon kritika, iskolába kerülésekor bizonyára számtalan feddésben lesz része. Folyton piszkálni fogják, ha elsírja magát, vagy rászólnak, hogy üljön nyugodtan, amikor ő állandóan kiugrál a pádból, és alig várja, hogy felszólítsák. Állandóan figyelmezteni fogják, hogy rakjon rendet maga körül. így azon kapja magát, hogy folyamatosan és egyfolytában kritizálják, mert nem a mások által sokkal szűkebbre szabott elvárások szerint viselkedik. Érzelmei és személyisége túlcsordulnak és zavarnak másokat.

Szülei A szerencsés Poszeidón olyan családba születik, ahol az övéhez közel álló temperamentum fogadja, vagyis olyan családba, ahol az érzelmek, a drámák, a könnyek és a nevetés mind kimutatható. Ez a család tolerálni tudja, hogy tagjai a dolgaikat különböző időpontokban kezdik el, illetve fejezik be, és egymáshoz képest mindig csúszásban vannak, tehát sosem időben történnek az események (nem állíthatnánk az óránkat ahhoz, hogy ilyen családban mikor kerül a vacsora az asztalra, vagy mikor mennek el hazulról és mikor érkeznek meg). Ha ez jellemzi a családját, akkor Poszeidón olyan környezetben fog felhőni, ahol személyiségét elfogadják és megerősítik. Bármennyire is elfogadó ez a közeg, a külvilághoz való alkalmazkodásában nem segítette, és ezt rögtön az iskolába kerülésnél érzékelni fogja.

Sok Poszeidón azonban olyan családba születik, ahol nem fejezik ki az érzelmeiket és nem viselkednek spontán módon, ehelyett a jó modort, az intellektust, a szófogadást, a tisztaságot és a feladatok időre való elkészítését részesítik előnyben, minden más csak másodlagos. Vérmérsékletét tekintve a Poszeidón gyerek egy ilyen családban olyan, mint egy kerek fajáték, amit egy négyzet alakú lyukba akarnak begyömöszölni (vagy egy jobb agyfélteke által vezérelt személy a bal agyfélteke által vezéreltek között). Ilyen családban folyton megkapja a beosztását azért, amit csinál (vagy nem csinál): a szobáját eluraló felfordulás, házimunkáinak időre

POSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE

103

történő elvégzése, illetve a lakás egyéb részeiben keletkezett rendetlenség csak néhány az állandóan visszatérő problémák közül.

(Poszeidónra jellemző, hogy pontosan tudja, mi hol van a rendetlenségben, és miután rendet kellett raknia, nem talál semmit.)

Valószínűleg érzelmeinek kimutatását sem fogják túl jó szemmel nézni, és érteni fog a szóból, ha azt mondják neki: „A nagy fiúk nem sírnak” (amikor sír), vagy „Ne butáskodj” (amikor éppen jókedvű). Ha nagy hatással van rá az, amit mondanak neki, egy idő után elnyomja saját magát, és olyanná formálódik, amilyenre a

szülei szeretnék.

Ideális esetben észreveszik, elfogadják és értékelik, hogy „ki is ő” valójában. Szülei türelme és erőfeszítései mellett megtanulhat kicsit rendesebb lenni, talán még az idejét is jobban be fogja tudni osztani - az előre tervezés nem megy túl könnyen neki. Igazán hasznos lehet Poszeidón szobájában az a poszter, amin a következő felirat található: „Tervezz előre!” (Látni fogjuk, hogy azoknak az isteneknek, akik belső világunk és érzelmeink felé terelnek bennünket, egyiknek sem erőssége a pontosság, így sokan jól járnának egy ilyen poszterrel a falukon.)

Legrosszabb esetben a Poszeidón fiú alaposan felhúzza túlzottan büntető szülőjét, aki engedelmességet követel. Ugyanez a szülő őrjöng, ha a fia továbbra is csak önmagát adva elkésik, rendetlen és nem teljesíti feladatait. Ezt a viselkedést a szülő engedetlenségnek veszi, és azt gondolja, hogy ki lehet verni a gyerekből.

Ebben a helyzetben az a legvalószínűbb, hogy a fiút érzelmei kimutatásáért is megbüntetik és megvetik. Helyzetét tovább rontja, hogy viselkedésével azt sugallja, ő megteheti mindezt, és így kiprovokálja az olyan helyzeteket, ahol a szülő mindenképpen meg akarja mutatni, ki az úr a háznál, és persze a fiú mindig alulmarad. (Ezen érzések eltakarásában a Zeusz fiú sokkal ügyesebb) Mindezek együttes eredményeként a Poszeidón fiú visszafojtja érzéseit és megtanul uralkodni magán, hogy aztán később egy gyengébbel szemben aztán kiengedje saját dühét.

Serdülőkora ésfiatalsága

A Poszeidón kamasz érzelmes és lobbanékony természetű fiatalember, akit nagyban befolyásol hormonháztartásának változása,

104

AZ

APA ARCHETÍPUSA

így a szexuálisan vonzó nőket hajszolja. Folyton azon jár az esze, hogyan is tombolhatná ki magát. Életének ebben a szakaszában a középosztálybeli Poszeidóntól azt várják el, hogy főiskolára menjen és az iskola körül forogjanak a gondolatai, azonban ez őt egyáltalán nem érdekli.

Ezenkívül Poszeidón temperamentumát és tehetségét sem becsülik sokra az iskolában: érzelmeit kimutatva reagál, és a döntéseit is érzelmi állapotára alapozva hozza meg, így pontosan olyan elkeseredetten küzd az életben maradásért egy tudományos légkörű iskolai közegben, mint a partra vetett hal. A logika szépsége hidegen hagyja, gyűlöli az elemző és repetitív feladatokat, utál tesztet írni, és a legtöbb kötelező tantárgyat unalmasnak találja.

Ahhoz, hogy jól teljesítsen az iskolában, más archetípusokra is szüksége van.

Egy sportos Poszeidón könnyen magára talál a vízben, legyen szó vízipólóról vagy úszásról. Az is elképzelhető, hogy Poszeidón egy dráma színrevitelében találja meg magának a megfelelő elfoglaltságot, hisz itt felszínre hozhatja érzelmeit, belevezetheti a szerepbe, és még meg is dicsérik érte.

Alapvetően nem érdekli, hogy jó jegyeket szerezzen, néha viszont kaphatja magát, hogy nekilát megcsinálni a dolgait, ráadásul kifejezetten jól, ha mások megértetik vele ennek fontosságát, és elhitetik vele, hogy megvan hozzá az intelligenciája. Azonban akármennyire is jól teljesít, az iskolai eredményesség nem számít neki. Általában nem is tudja, hogy mi szeretne lenni, ha felnő.

Ha rosszul teljesít a középiskolában és eljön a főiskolai felvételik, illetve az állásinterjúk ideje, egyre jobban neheztel, amiért ő kimarad ezekből. Ez a minta más életszakaszban is visszaköszönhet, például amikor céltudatosabb iskolatársai megindulnak a vagyonosodás útján, míg ő egyre elégedetlenebb saját sorsával.

Poszeidón a munka világában

Az olyan országokban, ahol inkább az ipari és vállalati szektorokban adódik munkalehetőség, Poszeidónnak nagyon nehéz olyan állást találnia, amiből meg tud élni, ami táplálja önérzetét, illetve amit mások is elismernek. A Poszeidón férfi sem egy irodában, sem egy gyárban nem találná a helyét. Ahhoz, hogy ezeken a mun-

POSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE

105

kahelyeken mégis jól teljesítsen, el kellene nyomnia Poszeidón érzelmességét, illetve más isteneket kellene magában kifejlesztenie. Amennyiben mégis sikerül alkalmazkodnia, egyfolytában az az érzés gyötörné, hogy csak a fizetéséért dolgozik, még akkor is, ha magasra jutott a ranglétrán. Ha a munkahelyén szükséges bal agyfélteke által működtetett képességeket nem sikerül magában kifejlesztenie, ráadásul érzelmi beállítódását sem tanulta meg palástolni, és még a hatalommal is problémái vannak, csak csekély jelentőségű munkát fognak rábízni. így aztán a munkája sem örömet nem okoz, sem anyagi gyarapodáshoz nem vezet, így Poszeidón őrjöng.

Az a munka, ami fontos a számára, lehetővé teszi, hogy Poszeidón természete kiteljesedjék, és érzéseiből táplálkozva viselkedjen. A Poszeidón férfi különösen alkalmas a természettel, akár az emberi természettel való foglalkozásra, ahol az időt ciklusokban, ár-apály váltakozásokban és évszakokban lehet mérni. Ilyen körülmények között megtanul hinni az ösztöneinek, és rá tud hagyatkozni a növényekkel, az élőlényekkel, az áramlatokkal, az időjárással és az emberekkel kapcsolatos tapasztalataira.

Kapcsolata a nőkkel

Poszeidón két aspektusa is arra enged következtetni, hogy párkapcsolatában ő lesz a domináns: egyrészt patriarchális hozzáállása, másrészt erőteljes érzelmi beállítódása. így tudatosan vagy tudat alatt, de folyton semmibe veszi partnere érzéseit és átgázol a határain. Kamaszkorától fogva nem vette tudomásul, ha egy lány bizonyos ponton túl leállította, és ő már szexuális készültségben volt valamennyi testi előjátékot követően. Ez a fajta hozzáállás gyakran különböző mértékű erőszaktételhez vezethet, kezdve attól, hogy a fiú nem veszi észre, hogy a lánynak az lenne jó, ha lassabban történnének a dolgok, egészen odáig, hogy erőszakosan közösül a lánnyal, ha az egyszer már hagyta magát megcsókolni és megsimogatni. Általában nem rúg labdába a vele egykorú, karrierista nőknél.

Nem működik igazán jól a fiatal városi üzletember szerepében, noha rendszeresen úgy viselkedik, mintha ő lenne a domináns hím a karrierista nők között. Ez a felállás gyakran versenyhelyzethez vezet, amelyben a nőnek előnye van Poszeidónnal szemben, és így

106

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

többnyire ő győz. Ez a helyzet nagyon hasonlít ahhoz a versenyhez, amelyben Athéné előrelátása legyőzte Poszeidónt.

Kapcsolata a férfiakkal

Poszeidón eleve hátránnyal indul a Zeusz által vezetett ipari társadalomban. Mindenre emocionálisan, nem racionálisan reagál, és ezt a fajta viselkedést ez a társadalom elítéli. Lehet, hogy nem piszkálják érte, mivel mutat némi tekintélyt, mindenesetre a teljesítményért és a státuszért folyó küzdelemből ő kimarad. „Másik nyelvet beszél”, és ha nem tanul meg alkalmazkodni, illetve a célra összpontosító mentális hozzáállást elsajátítani, valamint nem tanulja meg elnyomni érzelmeit, nem lesz sikeres a világban, ahol az objektivitás és a stratégia dívik.

Előfordulhat, hogy hosszan tartó barátságok születnek egy Poszeidón férfi és lelki értelemben vett ellentéte között. Mindkét fél vonzódik ahhoz, hogy a tudatalattijában szunnyadó lehetőségeket kimunkálja magában. A Poszeidón férfiban megvan a hűség és az emocionális mélység, melyek azonban a Zeusz által uralt társadalmunkban nem túlzottan elismert tulajdonságok. Főleg mivel a ranglétrán felfelé vezető út folyamatos versenyhelyzet elé állítja a férfiakat, és aki nem bírja az iramot, az lemarad.

Szexualitása Poszeidón szexualitása természeti erőként tör elő. Ebben talán az játszik szerepet, hogy emocionálisan intenzív személyisége nagyon erőteljes ösztönösséggel párosul. Poszeidón szimbolikus állatai a bika és a ló, mindkettő Poszeidón természetéből fakadó szexualitását jelképezi: maga a megtestesült, akcióra kész Csődör.

A Poszeidón férfi pontosan olyan érzéketlen tud lenni, mint Poszeidón, az isten. Ő ugyanis az elrabolt lánya keresésére indult, és a teljesen kétségbeesett Démétért is megerőszakolta. Azok a nők, akik Poszeidón férfihez mentek feleségül, nagyon gyakran tapasztalják, hogy férjük szexuális éhségét még az sem csillapítja, ha feleségüket esetleg bántja valami. Lehet, hogy a feleség Démétérhez hasonlóan megpróbál elbújni, esetleg szexualitását elrejteni, azonban az istennőhöz hasonlóan nem fog sikerrel járni.

POSZEIDÓN, A TENGEREK

ISTENE

107

Amíg a férj ennek az archetípusnak a fogságában él, és szexualitása természeti erőként tör elő, addig a Poszeidón férfi „embertelen”, lelkileg képtelen partneréhez kapcsolódni. Olyan erők ragadják el, amilyen erővel ő is elragad másokat.

Ha Poszeidón homoszexuális férfi - különösen az AIDS fel¬

bukkanása előtt -, a heteroszexuális Poszeidónokhoz képest sokkal inkább ki tudta élni szexuális vágyait számtalanul adódó part¬

nerével. Egy idősebb homoszexuális Poszeidón újrajátszhatja Poszeidón és Pelopsz mítoszát. Poszeidón teljesen beleszeretett a csodálatos szépségű ifjúba, olyannyira, hogy felvitte magával az Olümposzra. Ennek a mítosznak a jelenkori megfelelője az lehet,

amikor egy idősebb, hatalommal rendelkező és jól szituált homoszexuális magához vesz egy fiatalembert szeretőnek.

Zeuszt és Poszeidónt hatalommal rendelkező férfiaknak ábrázolták, akik rengeteg nő után epekedtek, megházasodtak, majd gyerekeket nemzettek. Mindezek ellenére mindkettő kiélte csodálatos szépségű fiatalemberekhez fűződő vonzalmát, ami gyakran előfordult az ókori Görögországban. A ma élő, kissé már öregedő Zeuszok és Poszeidónok megrettennek a fiatalemberekkel kapcsolatos fantáziáktól és irántuk érzett vonzalmuktól.

Házassága

Poszeidón udvarlásának és Amphitritével kötött házasságának részletei segítenek annak megértésében, hogy a Poszeidón férfi milyen körülmények között dönt egy nő mellett. Poszeidónt elbűvölte Amphitrité tánca, és egyből beleszeretett. (Valóban beleszeretett, ami több volt puszta szexuális vágynál; előhívta Poszeidónban szerelme képét - amit Jung „anima”-nak nevezett) Poszeidón udvarolt neki, majd megerőszakolta, mire Amphitrité elmenekült, hogy biztonságban legyen. Poszeidón Amphitritével is úgy viselkedett, ahogy megszokta, ráerőltette vágyát, leteperte saját intenzitásával és megerőszakolta őt. Poszeidón csak ekkor érezte, hogy elvesztette szerelmét, akit már nem fog tudni visszaszerezni. Túl későn vette észre, hogy kedvese elmenekült előle.

A ma élő Poszeidónok is többnyire így járnak.

Amphitrité visszaszerzéséhez Poszeidón egy delfint hívott segítségül, aki megtalálta rejtekhelyét és meggyőzte, hogy menjen

108

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

feleségül a tenger istenéhez. A Poszeidón férfi gyakran tapasztalja, hogy ki kell fejlesztenie magában a „delfint”, aki rá tud hangolódni egy másik személyre (meg tudja „találni” a másikat, noha az elbújt), illetve érzékennyé, figyelmessé kell válnia, képessé arra, hogy komolyan tudjon beszélni párjával. Ha mindezeket meg tudja tenni, csak akkor lesz képes meggyőzni kedvesét, hogy önként térjen vissza hozzá, és menjen hozzá feleségül, máskülönben kedvese újra elmenekül dominanciája elől.

Ha a Poszeidón férfi képes erre az átváltozásra, megnyeri magának azt a nőt, aki nagy hatással volt rá, és csodálatos érzelmi mélységeket fognak együtt bejárni Poszeidón víz alatti birodalmában.

Nagyon sok Poszeidónnal kötött házasság azonban mérföldekre van ettől az ideális állapottól, mert a férfi nem volt képes az átalakulásra, vagy mert (a munka vagy annak hiányából fakadó) elégedetlenségét és dühét feleségén veri le.

Az emocionális kontrol hiánya, a munkahelyi hatalmi viták és az az érzés, hogy a házasélet egy jogosultság, mind ahhoz vezethetnek, hogy a Poszeidónnal kötött házasságok tönkremenjenek, főként akkor, ha az alkohol vagy más függőség is szerepet játszik a

történésekben.

A Zeusz és Hádész férfiakhoz hasonlóan Poszeidón is házasságpárti. Úgy tűnik, hogy ez a három archetípus felelős a patriarchális családmodell kialakulásában, melynek feje egyértelműen a férfi.

Poszeidón gyermekei Apjuk lobbanékony természete következtében Poszeidón gyermekei vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul járnak. Egy Poszeidón apa, akit gyerekként elfogadtak, akinek sikerült önmagát megvalósítania és akinek biztos helye van a világban, minta apja lehet gyerekeinek. Egy ilyen apa emocionálisan érzékeny, könynyen kimutatja szemetét, olyan biztos lábon álló férfi modelljét nyújtja gyermekeinek, aki tud nevetni és sírni, illetve jelen van gyermekei életében. Ez utóbbi nem a jellemző modell a mi társadalmunkban, sokkal gyakoribb a távollévő apa modellje.

A másik véglet, hogy Poszeidón rettenetes apa és férj is egyszerre. Gyakran nemcsak feleségét, de gyermekeit is bántalmazza, mind érzelmileg, mind fizikailag. Poszeidón őrjöngése komoly

pOSZEIDÓN, A TENGEREK

ISTENE

109

sérüléseket okoz fiaiban, akik apjuk előtt meghunyászkodnak

ugyan, de később, mikor ők lesznek az erősebbek, ugyanígy visel¬

kednek. Gyermekei Poszeidón legrosszabb természetének gyümölcsei. Az egyik arról volt híres, hogy mindenkit megerőszakolt,

egy másikat csak úgy emlegettek: „a tenger szatír ja”, a többiek romboló szörnyek, óriások vagy barbárok voltak.

Poszeidón lányai általában jelentéktelenek. Gyermekkorukban elszenvedett sérelmeik sora későbbi életükben is folytatódik.

Mivel nagyon mélyen átérzik az apjuk viselkedésének alapjául szolgáló fájdalmat, gyakran vetik magukat a megmentő szerepébe.

A középkorú Poszeidón A legtöbb középkorú Poszeidón férfi már megállapodott, családot alapított, gyermekeket nemzett, házasságáról addigra az is egyértelműen kiderült, hogy a jobbik vagy a rosszabbik fajtából való-e.

Akár jó, akár rossz, a Poszeidón férfi érzelmi életének középpontjában leggyakrabban a családja áll. így komoly érzelmi válságon megy keresztül az a Poszeidón férfi, akit ebben az időszakban hagy el a felesége. Ha ez bekövetkezik, érzelmi hullámzásai elárasztanak mindent és mindenkit, valamint olyan érzelmi komplexusok kerülhetnek a felszínre, amelyek addig csak a tudatalatti mélyén szunnyadtak.

A középkorú Poszeidón számára, aki elnyomta magában ezt az archetípust annak érdekében, hogy sikerüljön beilleszkednie és megtalálnia saját számítását, ez az időszak depressziót vagy egyéb jelentős változásokat tartogathat. A probléma az, hogy noha mások által irigyelt, hatalommal járó pozíciót érnek el, rádöbbennek, hogy nekik személy szerint nem fontos a hatalom. Úgy éltek, mintha más emberek lettek volna, nem saját maguk. És ez a rossz döntés most visszaüt.

Ez a férfi megkérdezheti magától: „És akkor mi van, ha én vagyok az alelnök, és a fél életemet azzal töltöm, hogy az országot járom? A gyerekeim nélkülem nőnek fel.” Ilyenkor mi van?

Hagyja ott a munkáját és a vele járó életszínvonalat? Néhány Poszeidón férfi ezt teszi de akkor belecsúszik egy házassági válságba, ha olyan nőt vett el feleségül, aki nem tolerálja anyagi helyzetük romlását.

—

110

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Tudat alatt ellenállhatatlanul vonzóvá tehet egy nóta Poszeidón férfi számára az a veleszületett képessége, hogy legmélyebb érzelmeivel kapcsolatba kerüljön. Elképzelhető, hogy ráébred, vonzódik a fiatalabb férfiakhoz, akik jelképezhetik egyrészről a Poszeidónban szunnyadó elhanyagolt kisfiút, másrészről szimbolizálhatnak egy elnyomott szexuális vágyat. Ez a homoszexualitás belső válságot idézhet elő benne, még akkor is, ha nem élte ki ilyen irányú vágyait. Akárhogyan is, az az intenzitás, amellyel az elnyomott érzések előtörnek belőle nagyon zavaró, ráadásul az idáig olyan jól működő alkalmazkodóképessége is felmondja a szolgálatot. Komoly törést okozhat, ha a férfi életének első felében erős Poszeidón archetípusát nem hagyta érvényesülni, hogy aztán - szinte bosszút állva az elnyomásért - élete második felében megduplázódott erővel törjön felszínre, és követelje a neki járó „figyelmet”.

Késői évek Ahogy a Poszeidón férfi élete utolsó szakaszához, az otthonülős korszakhoz érkezik, még egyszer felelevenedik benne a csődör szimbolikus képe. Eddigi élete során vajon képes volt kapcsolatban maradni ösztöneivel és érzelmeivel? Emellett ki tudta fejleszteni magában az előrelátás és a stratégiai gondolkodás képességét? Tudott-e ösztöneire hallgatni, de egyszersmind gondolkodni, megfigyelni és döntést hozni? Ha igen, autentikus és teljes élete volt.

Esetleg leölte a „lovat”, mert mások nem értékelték eléggé és elítélték érzelmességéért? Vagy mivel ez az érzelmessége sokszor bajba sodorta, inkább úgy döntött, hogy elnyomja és megzabolázza a magából elő-előtörő lovat (amint azt Peter Shafer Equus című drámájának kamasz főszereplője is tette)? Vajon utolsó éveiben sem talál vissza saját mélységeibe? Talán már örökre elidegenedett és felületes ember marad?

Esetleg az ösztönlény kerekedett felül a józan észen és az önfegyelmen? Ha folyton ösztöneinek és „étvágyának” engedelmeskedik, kudarc, visszautasítás és fájdalom lesz a jutalma, hisz az élet egyre bonyolultabb helyzeteket hoz. Ahogy öregszik, az ilyen ember egyre kevésbé vonzó, egyre kevésbé emberi, ellentétben azzal a Poszeidón férfival, aki önmagához hűen él, és ezt a képességét még tovább tudja tökéletesíteni.

pOSZEIDÓN, A TENGEREK

ISTENE

Ill

Ennek az archetípusnak a legmagasabb szinten való megélését maga Poszeidón jelképezi a legtisztábban. Poszeidón, aki fehér lovai által húzott kocsijából lecsendesíti a tengert, és akit a kocsija körül lubickoló lények sem zavarnak. Ezt az archetípust követő férfi (vagy nő) hajlandó lemerülni a víz alá, ahol nagyon is otthon érzi magát, képes megtapasztalni a mélység minden szépségét és nyugalmát, valamint nem retten vissza a tenger mélyének sötétjében lakozó, mások által szörnyetegeknek vélt lényektől sem.

A kollektív emberi psziché mélységeiben található, alig kivehető természeti elemekből a félelem szörnyeteget csinál, ha azonban a felszínre hozzuk őket és láthatóvá válnak, átalakulnak.

Mindannyian érezzük, ugyanakkor féljük is a bennünk rejlő artikulálatlan, kezdetleges és hatalmas erőket, amíg egy Poszeidón költő, író, zeneszerző, táncos vagy egyéb művész a felszínre nem hozza ezeket. Egy ilyen művész vagy művésznő képes úrrá lenni ösztönein, és mivel otthonosan mozog saját érzelmi világában, félelmeinket a tudatos emberi tulajdonságok szintjére emeli.

PSZICHÉS

VAROK

Pszichés zavarok akkor alakulhatnak ki, ha Poszeidón visszafojthatatlan érzelmessége és ösztönössége elárasztja a férfi személyiségét. A problémák ott is felüthetik fejüket, ahol Poszeidón tulajdonságait leértékelik, következésképpen ahol nem fogadják el, hogy ki is ő valójában.

Poszeidón tulajdonképpen Zeusz árnyéka, az apa archetípus érzelmi oldala, amelyet visszafojtunk magunkban. Ennek eredményeképpen ez az érzelmi oldal igen alulfejlett és nehezen hozzáférhető az olyan férfiban, aki tudatosan Zeusszal azonosítja magát.

A végletesség átka: érzelmi instabilitás Az azonnali érzelmi reakciók, amelyek természetesek egy csecsemőtől, komoly pszichés problémát jelenthetnek egy felnőtt számára. Egy csecsemő sír, ha megsérül, ha éhes vagy kényelmetlenül érzi magát, ha fél, illetve ha bármi okból szomorú. Elégedetten gügyög, ha minden rendben van. Egyik érzelmi állapotból a másikba

112

AZ

APA

ARCHETÍPUS˙

zuhan egy szempillantás alatt. Nem tudja kívülről szemlélni magát, nincs meg a képessége arra, hogy várjon, és nem tudja értelmezni a helyzeteket: a szomorúság csak szomorúság, az igények csak igények, a kényelem vagy elérhető állapot számára, vagy nem, és semmi más nem számít. A csecsemő a magzatvíz birodalmából saját univerzumának középpontjaként kerül ki a világba. Semmilyen más valóságot nem érzékel saját szubjektív valóságán kívül, amely kényelemérzetéből, szükségleteiből valamint szomorúságából áll.

Ez teljesen természetes egy csecsemőtől.

A felnőtteknél ugyanezt már másképp kezeljük. Az a férfi (vagy nő), akit ilyen szinten uralnak ingadozó érzelmei, valamint nem vesz semmit és senkit figyelembe, önző, érzelmileg csapongó és nem érzékeli a hangsúlyokat. Mások joggal tartják érzelmileg éretlennek és kiegyensúlyozatlannak. Itt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy a szociálisan elfogadott férfi viselkedés az érzelmek visszafojtását követeli, olyannyira, hogy például Edmund Muskie szenátor, aki a legesélyesebb elnökjelölt volt, elvesztette előnyét, csak azért, mert elsírta magát.

Az, hogy az érzelmek kinyilvánítása területén mi számít társadalmilag és politikailag, csakúgy, mint pszichológiailag „túl soknak”, igen szigorúan meghatározott - a kultúrális sztereotípia nagyon erőteljesen működik. A Poszeidón férfi lehet érzelmileg expresszív, akár addig a pontig is, hogy az érzelmei „átveszik az irányítást”. Ha egy férfit ilyen mértékig elragadnak az érzései, jogosan gondolják róla azt, hogy teljesen „becsavarodott”.

Szökőár ésföldrengés: destruktív érzelmek és felfordulás Poszeidón volt a mitológiai szökőárak megindítója, illetve ő volt a „földrázó”. Ezek megfelelői a pszichében olyan amplitúdójú érzelmekként jelentkeznek, amelyek elöntik és teljeséggel elpusztítják a személyiséget. A racionalitást és a realitást is elmossa az ár, és a viharban álló Lear királyhoz hasonlóan, a Poszeidón férfinak is elborul az elméje. Csak miután a víz visszahúzódik, illetve a földrengés abbamarad, kezdődhet meg az építkezés és az újjáépítés. Az ilyenkor ismét létrejövő nyugalomban a „megfigyelő” énnek esélye van megérteni ezt az élményt, és helyreállítani az ideiglenesen tönkretett kapcsolatokat.

poSZEIDÓN, A TENGEREK ISTENE

113

Az is elképzelhető, hogy ez a „szökőár” a Poszeidón férfi szokásos érzelmi természetének felnagyított változata. Elképzelhető, jj0gy valakinek az árulása vagy elvesztése a férfiból (vagy nőből) olyan dühöt vagy szomorúságot hoz felszínre, amilyet azelőtt még sohasem érzett; ezek az érzések nem újszerűek, csak sokkal inten¬

zívebbek.

A „földrengés” annak a férfinak az érzelemkitörését jelképezi, aki a „föld alá” szorította érzéseit. Az introvertált érzelmek a föld alatti üregekben csörgedező vízhez hasonlóan mélyen futnak, és olyan vak lények lakhatják, akik még soha nem jártak a föld felszíne fölött. Ily módon ezek a lények a visszafojtott és kifejletlen érzelmek megfelelői. A föld alatti víz a törésvonalakat követi, és ahogy a nyomás nő a föld alatt, úgy apró rezgéseket lehet érzékelni, melyeket többnyire figyelmen kívül hagyunk addig, amíg egy igazán nagy rengés romba nem dönt mindent. Csak ez után az igazán nagy rengés után fogunk tudni visszaemlékezni az előzetes rezgésekre, amelyek már akkor jelezték a felszín alatti érzelmi bizonytalanságot. A sebezhető pontokból kialakuló törésvonalak mentén alakulhatnak ki a földrengések. Ilyenkor a férfi talán még gyermekkorában vagy esetleg csecsemőkorában elfojtott érzelmei a felszínre törnek, és elöntik pszichéjét. Az az elemi düh, amellyel ilyenkor másokat letámad, nemcsak őket, de (talán sokkal inkább) a férfit magát is tönkreteszi.

Sokan a háborgó tenger mellett, sokan pedig földrengés sújtotta területeken élnek. Mindkét típusnak fontos, hogy megtanulja értelmezni az időjárás és a szeizmológiai jelentéseket, valamint saját tapasztalatait, hogy tudja, mire számíthat, hogyan lehet felkészülni, és hogyan tud olyan építményt készíteni, amely túléli a romboló erejű hullámot vagy földrengést. Azoknak a férfiaknak (és nőknek), akikben Poszeidón érzelmessége saját énjüket is túlnövi, tudatában kell hogy legyenek érzékenységüknek, valamint annak, hogy ez az érzékenység milyen lelkiállapotot, illetve problémákat okozhat. Meg kell tanulniuk olyan módszereket kifejleszteni magukban, melyeknek segítségével együtt tudnak élni ezzel a nagyon elemi tulajdonságukkal. Azoknak is olvasni kell tudni a figyelmeztető jelekből, akiket Poszeidón rombolása közelről érint. Úgy is dönthetnek, hogy elmennek, mint ahogyan rengeteg ember elhagyja Kaliforniát egy nagyobb földrengés előtt.

114

AZ

APA ARCHETÍPUSA

Szemet szemért

Poszeidón mitológiája kihangsúlyozza haragtartását és bosszúállását. Egyszemű küklopsz fiának megvakítása miatt érzett kérlelhetetlen gyűlölete szolgáltatja az Odüsszeia kereteit. Poszeidón volt a felelős Odüsszeusz hosszú és fáradtságos hazaútjáért. Az apa archetípusának ez a sötét oldala bosszúért kiált a „szemet szemért” elv alapján. A tartózkodás nem elfogadható alternatíva számára: „Aki nem velem van, az ellenem van.” A megtorlás nem az igazságosságon alapszik, így még az ártatlanokat sem kíméli: a gyermekek, sőt a gyermekek gyermekei is az apák bűnei miatt szenvednek.

Negatív érzelmi komplexusként Poszeidón bosszúja mindent elsöprő és romboló hatású lehet a bosszúálló férfira és a bosszút kiváltó ellenségre nézve is. Az ilyen szinten megszállott férfi bombákat tervez, pénzügyileg igyekszik tönkretenni ellenfelét, lerombolni hírnevét, vagy folyton arról fantáziái, hogyan is lehetne ezeket kivitelezni. Bármelyik is legyen, a férfi lelki állapota ugyanaz: Poszeidón erőteljes negatív oldala átvette az irányítást.

Alacsony önbecsülés

Ha egy férfi belső tulajdonságai a Zeuszról mintázott „férfiasság” képéhez nem hasonlítanak, a férfi önbecsülése sérül. A Poszeidón férfiakat gyakran éri az a kritika, hogy „túl emocionálisak” vagy „nem igazán racionálisak”. Ezeket a kritikákat olyannyira internalizálja a férfi, hogy azután is, hogy mások már rég nem mondják neki, ő még mindig mondogatja magának. Ha nem kapja meg életében a megfelelő pozitív visszajelzést, illetve a dolgai nem az „ideális” férfi előjogának számító könnyedséggel mennek, a magában kántált kritika beigazolódni látszik és önbecsülése tovább gyengül. Elképzelhető, hogy olyan munkát kényszerül végezni, ami nem neki való, így aztán valaki másnak kell mutatkoznia. Sikerei esetén sem lesz boldogabb, mert úgy fogja érezni, hogy nem őszintén viselkedett, és értéktelen dolgokat csinál. Mindezek eredőjeként önbecsülése még jobban megcsappan. A helyzetet tovább ronthatja, ha a férfi haragot érez vagy bosszúvágy hajtja, hiszen a bennünk lévő negatív érzelmek fordított arányban állnak saját jólétünkkel és önértékelésünkkel.

POSZEIDÓN, A

TENGEREK ISTENE

115

Nehézségek Poszeidón környezetében

A Poszeidón férfi, csakúgy, mint Zeusz és Hádész, a saját „fajtájából” választ magának feleséget. Zeuszhoz hasonlóan neki is lehetnek különböző viszonyai, amelyek sok érzékeny feleségből a boszszúálló Hérával vetekedő, féltékeny Amphitritét hozhatják elő.

Ha a férfi haragtartó és mérges Poszeidón, félelmetes lehet vele együtt élni. Akármi is húzza fel, mindig aránytalanul reagál. Érzelmeinek és ösztöneinek kontrollálása miatti nehézségei, valamint frusztrációja és dühe kifejezetten erőszakos partnerré teszik, amin az esetlegesen felmerülő alkoholizmus csak tovább ront.

POSZEIDÓN KIMUNKÁLÁSA Amennyiben Poszeidón a legfőbb befolyásoló tényező, a lélektani fejlődés akkor következhet be, ha a Poszeidón férfi vele született kapcsolata érzelmi világához értelmes mederbe terelődik. Ez lehet a munkán, kapcsolatokon vagy a kreativitáson keresztül.

Mivel nagyon könnyen eluralkodnak rajta erős érzelmei, a Poszeidón férfinak ki kell fejlesztenie magában a megfigyelés, a reflektálás és az objektív gondolkodás képességeit.

A megfigyelő„én” kifejlesztése A legtöbben érezzük, hogy mikor vagyunk igazán „önmagunk” és mikor nem. Felismerjük, hogy mennyiben térünk el attól, akik lenni szoktunk. A jungi pszichológiai terminus szerint ezek a kifejezések azokat az állapotokat jellemzik, amikor a személyiségen érzelmi komplexus uralkodik el, tehát a meghatározó égő háttérbe szorul. Az ego a psziché következtető, megfigyelő, emlékező és döntéshozó része, vagyis az, amire akkor gondolunk, amikor kimondjuk azt, hogy „én”. A komplexus olyan archetipikus minta, melyhez érzelmi töltés is kapcsolódik. Amikor az érzelemben időszakosan több az energia, mint az egoban, egy időre az érzelem „átveszi” az irányítást, és „megszállja” a személyiséget.

Például egy apa megszállottá válhat, ha gyermekét valaki bántalmazta. Ilyenkor az apából az Odüsszeuszt kérlelhetetlenül hajszoló

116

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Poszeidón bújik elő: csak a düh és a bosszúállás számít, még az erőszakosságot elszenvedő gyerek támogatása vagy megvigasztalása is háttérbe szorul, akinek egyébként a nevében ténykedik.

Ugyanezt a komplexust oldhatja ki az előbbihez hasonló eset egy másik férfiban, de csak jóval kisebb mértékben, ha a férfi egoja a komplexushoz képest erősebb. Lehet, hogy ez a férfi a bosszúállás minden válfaját végigzongorázta már gondolatban, beleértve azt is, hogyan rontana ki az utcára, lőfegyverrel a kezében, de rögtön rá is eszmél, hogy magában kell megküzdenie a benne élő gyűlölettel, és végső soron az ő helye a gyemeke mellett van. Ugyanez a komplexus csak egészen minimális mértékben vagy csak képzeletben veszi át az irányítást egy másik férfi esetében.

Ha egy ilyen érzelmi komplexus veszi át az irányítást, az „én” működése ideiglenesen megszűnik. Lehet, hogy a férfi nem látja, mi történik, azonban a körülötte lévők eltérő módon reagálhatnak.

Elképzelhető, hogy a férfi komplexusára humor a válasz, vagy kitérnek előle, esetleg félik vagy esetleg egy hasonló tudat alatti komplexust idéz elő. Az is megtörténhet, hogy a férfi küzd a komplexussal, mivel érzi, túlreagált egy bizonyos helyzetet, és nem úgy viselkedik, mint ami rá jellemző lenne. A pszichoterápiában, csakúgy, mint az életben, a komplexusokat elő lehet hívni és ismertté lehet tenni. A komplexusra való tudatos figyelés már önmagában elegendő ahhoz, hogy az energia visszaáramoljon az ego-ba. Ahogy fokozatosan az „én” elkezdi látni, mi is történik, és egyre kevésbé hagyja, hogy a komplexus kiszorítsa, ez utóbbi ilyenkor elveszti lendületét, illetve befolyását és visszavonul. Amikor ezt a folyamatot a férfiban a komplexus okozta állapotban érintettek iránt érzett könyörülete kíséri, a férfi kapcsolatai elmélyülhetnek.

Az a férfi (vagy nő), aki Poszeidón birodalmában él, és akit érzelmi hullámzásai néha elsodornak, olyan képesség kifejlesztésére szorul, amely megtanítja őt a körülmények érzelemmentes és objektív figyelembevételére (Zeusz nézőpont). Azt is fel kell ismernie, hogy érzelmei gyakran kapcsolódnak archetipikus képekhez (vagy mintákhoz, amelyek a kollektív tudattalanban léteznek, és amint azt a következő fejezetből látni fogjuk, Hádész birodalmának a részei).

posZEIDÓN,

A TENGEREK ISTENE

117

Lecke a delfintől: a dominancia feladása

Amikor Poszeidón beleszeretett Amphitritébe, azt gondolta, hogy

uralkodhat fölötte. Amphitrité azonban elmenekült előle, és nem ment volna hozzá feleségül, ha nem lett volna a delfin meggyőző erejű közbenjárása, akit aztán hálából Poszeidón a csillagképek közé helyezett.

Ha egy Poszeidón férfi képes saját birodalmának egyik lényétől, a delfintől tanulni, akkor nem akar mindenáron uralkodni, és a másokhoz tartozó területekért versenybe szállni. Ehelyett inkább saját hovatartozására koncentrál. Amennyiben az érzések és érzelmek birodalma az, ahol az illető könnyedén mozog, akkor nem okoz nehézséget a kapcsolatépítést és az empatikus megértést segítő képességek kifejlesztése. Ezenkívül az ilyen Poszeidón férfi veleszületetten érzelmileg expresszív, amely tulajdonság szintén biztatást és további fejlesztést igényel. A művészi és mentális képességek kialakulásához sok buzdításra van szükség, és arra, hogy a fejlődéshez megfelelő lehetőségeket biztosítsanak. Az érzelmi intelligencia esetében ugyanez a helyzet.

Kreativitás Ahhoz, hogy Poszeidón mélységeit ki lehessen fejezni a drámán, a költészeten és az irodalmon keresztül, Hermész archetípusát kell segítségül hívni. Hermész az istenek hírvivője, aki két szint között tudott kommunikálni (és lelkeket irányítani). Veleszületett zenei vagy művészi hajlammal megáldva egy Poszeidón érzelmileg igencsak expresszív zenét, illetve művészetet tud létrehozni.

Bármi is legyen a közeg, mindig erőteljes és viharos érzelmeket kavar, mivel a Poszeidón férfi amúgy potenciálisan szétszakító érzelmei végre kreatív módon tudnak kifejeződni. A psziché mélyében zajló események végül formát öltenek, és a művészeti kifejezésen keresztül válnak tudatossá.

Hephaisztosz, az istenek kovácsa az az archetípus, akinek segítségül hívásával Poszeidón érzelmeiből kreatív munkát lehet kihozni. Hephaisztosz még Poszeidónnál is jóval kirekesztettebb isten volt, azonban dühkitörések helyett csodálatos szépségű tárgyakat készített. Mérgét rombolás helyett inkább más mederbe terelte.

118

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Poszeidón hatásának megszelídítése

Amikor más archetípusok is aktívak, Poszeidón elveszti erejét, és nem képes már mindent elsodorni, vagy átvenni az irányítást. így Poszeidón kimunkálása más istenek (vagy istennők) előhívásával lehetséges. Különösen sokat segíthet Apollón, a nap istene, Athéné, a bölcsesség istennője és Zeusz. Ez a három istenség a következtetés, az objektivitás és a távolságtartás erényeit képviseli. E tulajdonságokat kell kifejlesztenie magában a Poszeidón férfinak.

ÖTÖDIK

FEJEZET

Hádész, az alvilág istene A lelkek és a tudattalan birodalma

„Noha a halottak istene, Hádészt nem szabad összekeverni sem a Go¬

nosszal, sem a Sátánnal. Halál-istenként Hádész fenyegető, hajthatatlan, szigorúan igazságos, döntései megfellebbezhetetlenek. Nem gonosz, az emberiségnek nem ellensége, még csak nem is a gonosz csábítója.”

Philip Mayerson, Klasszikus mitológia az irodalomban, a művészetben és a zenében (Classical Mythology in Literature, Art, and Music)

„Hádész másik neve Pluto, amely görögül annyit jelent »vagyon és gazdagság*. Az istenség láthatatlan teljességét a kezében tartott, gyümölcsökkel, zöldségekkel, igazgyöngyökkel, arannyal és ezüsttel teli bőségszaru szimbolizálja.

Hádész az az isten, aki figyeli a mi alámerüléseinket. Egyedül ő képes az életünkben lévő sötétségnek, depressziónak, félelmeknek, érzelmi viharoknak és bánatnak értelmet adni, rajta keresztül hozhatnak mindezek megvilágosodást és megújulást.”

Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei (The Gods of Greece)

Az alvilág istenét, illetve a hozzá tartozó birodalmat is Hádésznak nevezik. Ő a legkevésbé megszemélyesített és legkevésbé ismert isten, aki „láthatatlan” volt.

Le kell ereszkednünk, hogy megismerkedhessünk birodalmával. Csak ily módon fedezhetjük fel, hogy micsoda gazdagság rejlik a homályban, a hidegségben és a sötétségben, amit a misztikusok csak úgy emlegetnek, mint a lélek sötét oldala. Ez az állapot az, amelyet a lélekbúvár beállítódású emberek depresszióként ismernek, melyben az ember el van vágva a mindennapi realitástól, és képtelen az élet „napos” oldalán élni.

A halál, mint jelenség visz minket közel Hádész birodalmához. Egy kapcsolat, egy életmód, a céljaink, a remény, illetve az élet értelmének elvesztésekor sodródunk közel hozzá. A fizikai

120

AZ

APA ARCHETÍPUSA

halál maga, mint lehetőség illetve bizonyosság, olyan élmény, melynek során az alvilágba jutunk.

A legtöbben akaratlanul kerülnek kapcsolatba Hádésszal, mint Akhilleusz a trójai hős. Akhilleusz, a hős - férfi (vagy nő), akinek az egoját és értékét a sikereivel azonosítják - elképzelhető, hogy egy harcmezőn vérzik el. Halála által a férfi saját hősiességéről és halhatatlanságáról alkotott elképzelései foszlanak szerte.

A Hádészba való akaratlan leereszkedés úgy is megtörténhet, hogy az ember valamilyen erőszaknak esik áldozatul. Lehet, hogy a nő (vagy férfi) nemi erőszak áldozata lesz, megverik, esetleg tehetetlennek érzi magát vagy valami szörnyűséget él át, melyeknek eredményeképpen belép Hádész hideg, dermesztő és a realitástól távol eső birodalmába.

Ezzel szemben vannak, akik önkéntesen lépnek be Hádész birodalmába. Psziché számára például ez volt az utolsó hősi tett, hogy Erosszal újraegyesülhessen. Orpheusz számára is a szerelem volt a motiváció, hogy a Hádészba leereszkedjen, hiszen feleségét Euridikét szerette volna megtalálni. Dionüszosz anyja, Szemeié utáni kutatásai során lépett Hádész birodalmába. A sumér mitológiában Inanna-Isthar önként utazott az alvilágba sötét lánytestvéréhez, Ereshkigalhoz. A szerelem mellett, a bölcsesség is lehetett motiváció: Odüsszeusz kénytelen volt lemerészkedni az alvilágba, hogy Tiresiastól, a vak jóstól megtudja a hazafelé vezető utat.

Az önkéntes leereszkedéseknek nagy a veszélye, mivel semmi nem garantálja a biztonságos visszautat.

Hádész nemcsak a személyes, hanem a kollektív tudattalan birodalma is. Ott rejtőzik minden elfojtott emlékünk, gondolatunk és érzésünk, melyek túl fájdalmasak, szégyenteljesek vagy elfogadhatatlanok mások számára a fenti világban. Itt találjuk még ezen kívül az olyan vágyakat, amelyek soha nem valósultak meg, illetve azokat a lehetőségeket, melyek csak haloványan körvonalazódtak bennünk. A kollektív tudattalan világában az összes valaha elképzelt és meg is valósult lehetőség megtalálható. Ez az a birodalom, amelyet a római költő Terence bizonyára jól ismert, amikor a következőket írta: „Semmi emberi nem idegen nekem”.

Hermész, az istenek hírvivője kísérte a lelkeket az alvilágba és ő volt az, aki Perszephonét visszahozta. írisz, a kevésbé ismert hírvivő istennő, szintén szabadon járt ki és be Hádész birodalmá-

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

121

ba. Miután Hádész megetette Perszephonéval a gránátalmamagokat (hogy ne felejtkezzen el az alvilágról, a ford.), Perszephoné visszalátogathatott a fenti világba, de időszakosan visszatért, hogy az alvilág királynőiéként fogadja és körbevezesse az önként odaérkezőket. És noha Hádész itt uralkodott kijelölt birodalmában, el is hagyhatta az alvilágot, bár a mitológia szerint csak kétszer.

Az életben is, a mitológiához hasonlóan, vannak olyanok, akiknek szabad ki és bejárásuk van, léteznek olyanok, akik másokat kísérnek illetve akik nagyon jól ismerik Hádész birodalmát, mert ott laknak. A pszichológusok például igen jól ismerik a Hádészt. Mind a pszichológia eredeti jelentésében ( a gövögpsyche szó jelentése „lélek”), mind a halálra vonatkozó tudományos ismereteket kutató tanatológia (Thanatos-bó\, a görög halál istenség nevéből) Hádész birodalmához kapcsolódó terület.

Az alapos mélylélektani munkához a pszichoterapeutának archetipikusan kapcsolódnia kell Hermészhez, Perszephonéhoz, Dionüszoszhoz vagy Hádészhoz. Ezek az archetípusok teszik lehetővé, hogy valaki otthonosan mozogjon a tudattalanban és mindenben, ami ott megtalálható, beleértve az őrültséget is. Ugyanezek az archetípusok adnak értelmet a halállal és az elmúlással való foglalkozásnak is. Az analitikus pszichológiában C. G. Jung, a tanatológiában Elisabeth Kübler-Ross vált saját területén idegenvezetővé, de csak miután ők maguk is leereszkedtek Hádész birodalmába. A depresszió megtapasztalása vagy a halálközeli élmény elégséges feltétel a Hádészba való belépéshez. Ez után már, ahogy ezt az Eleusziszi Misztérium (Eleuszisz - szent hely nem messze Athéntól, ahol Démétér és Perszephoné titkos ünnepeit misztériumait tartották, a ford.) beavatottjai is kijelentik, az ember nem fél többé a haláltól.

Az Olümposzon azonban, ahol Zeusz uralkodott, igencsak félték Hádészt. A patriarchátus és a patriarchális vallások a Hádészt a Sátán által uralt területként kezelték, amely a halál előtt és után is messziről elkerülendő. Amíg az egyén és a társadalom is kizárólag a Zeusszal való azonosulást nézi jó szemmel, addig az alvilág riasztó hely marad, melyre semmiképpen nem tudnak a gazdagság egyik forrásaként gondolni. Bármire is van szükségünk ahhoz, hogy kiteljesedjünk, az az alvilágban mind fellelhető. A kollektív tudattalannal való egyetértésben, azok az árnyak, amelyek ott laknak,

122

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

úgy működnek, mint az archetípusok, formák, melyek csak az életet adó energiára várnak vagy test nélküli lehetőségek, amelyek csak a megszületésre készülődnek.

Az alvilág legsötétebb keresztény elnevezése a pokol (angolul hell), melyhez a tűz valamint a kárhozat képe társítható. Hel a norvég mitológiában az alvilág királynője volt, innen az angol pokol (hell) szó. A halál kelta ura volt a Helman. Hádész esetében a hely neve és az istenség neve egy és ugyanaz. Barbara G. Walker kutatásai arra mutatnak rá, hogy a kereszténység előtti időkben a „pokol” az anyaméh szentélye, illetve az újjászületés szent barlangja lehetett. Hel-ről korábban azt gondolták, hogy egy hatalmas üst, amelyben a tisztító tűz található. Az alvilág, amely eredetileg anya birodalom volt, később apa birodalommá lett, és ahogy egyre inkább az égi isten apák értékrendje vált a meghatározóvá, egyre jobban félték Hádész birodalmát.

Hádész szintén az apa archetípusának elfojtott része. A patriarchátusban az Olümposzhoz hasonlóan még mindig Zeusz az úr és az ő apa archetípusa a domináns. A társadalomban, és az egyénekben is, Hádész még mindig pusztán a tudattalanban létező erő, melyet csak akkor értékelnek, ha már megmerítkeztek benne.

HÁDÉSZ, AZ ISTEN Hádész az alvilág ura, a föld alatti királyságé, ahol egyrészről halott emberi árnyak éltek, másrészről ide börtönözték a Zeusz és az olümposziak ellen a fenhatóságért vívott küzdelemben vesztes mitológiai halhatatlanokat. Úgy tartották, hogy pusztán a neve kiejtése is szerencsétlenséget hozott, így számos alternatív elnevezéssel illették. Ő volt„/l láthatatlan” (Aidész), illetve „A gazdag”. Ez utóbbi név görögül „Plouton” (amelyből a római Pluto is származik), a latinban Dis (a dives szóból, melynek jelentése „gazdag”). Kevésbé használt nevei „./ó tanácsadó”, „jólismert”, „vendégszerető”, „kapuőr” és „utálatos”.

Néha a „föld alatti” vagy „alvilági” Zeuszként is emlegették.

Noha Hádészról a görögök azt gondolták, hogy félelmetes, rideg és kegyetlen, mégsem azonosították a gonosszal vagy magával az ördöggel. Zeuszhoz és Poszeidónhoz hasonlóan leginkább

HADéSZ, AZ ALVILáG ISTENE

123

szakállas férfiként ábrázolták. Láthatatlanná tevő bűvös sisakkal

rendelkezik, melyet a küklopszoktól kapott. Mivel a gazdagság

istenének is tartják, gyakran ábrázolják bőségszaruval a kezében.

Származása és mitológiája

Hádész Kronosz és Rhea fia, akit apja, születése után nem sokkal, lenyelt. Miután Zeusz és Métisz csellel rákényszerítette Kronoszt, hogy lenyelt gyermekeit visszaöklendezze, a három fivér, Zeusz, Poszeidón és Hádész szövetkeztek Kronosz, valamint a titánok uralmának megdöntésére, amit sikeresen végre is hajtottak. A győzelem után sorshúzással felosztották maguk között a világot, melyből Hádésznak az alvilág jutott.

Gyermekei nem voltak és kevés történet szól róla. Ideje legnagyobb részét az alvilágban elbújva töltötte, amit csak kétszer hagyott el. Héraklész szerint egy alkalommal Hádészt Héraklész megsebesítette egy nyíllal és így Hádész felment az Olümposzra, hogy ellássák a sebét. Azonban ezt a történetet sem írják le igazán részletesen. A legérdekesebb történet Hádésszal kapcsolatban az volt, amikor Perszephoné elrablásáért hagyta maga mögött az alvilágot.

Perszephoné elrablása

Perszephoné elrablása Hádész egyetlen jelentős mítosza. Hádész Perszephonét szerette volna feleségül venni. Zeusznak, Perszephoné apjának beleegyezésével rabolta el a fiatal lányt, miközben az társnőivel virágot szedett a réten. Perszephoné meglátott egy különösen csodálatos szépségű nárciszt, amely őt volt hivatva elcsábítani. Ahogy éppen nyúlt volna, hogy leszakítsa a virágot, a föld megnyílt alatta, és a nyílásban megjelent fekete lovai által húzott kocsiján Hádész. Megragadta a rémült lányt, aki apját hívta, de mivel Zeusz mindvégig tudta, miért is történik mindez, meg sem hallotta lánya segélykérését.

Ez után Hádész lovai lefelé vették az irányt és mélyen az alvilágba röpítették Hádészt és Perszephonét. A föld bezárult, mintha mi sem történt volna.

Perszephoné egyre csak hervadozott az alvilágban, míg anyja egyszerre dühöngött és szomorkodott lánya elvesztése miatt. Végül

124

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

is Démétér visszavonult templomába. Ebből kifolyólag nem nőtt új termés, nem születtek gyerekek és semmilyen új élet nem kezdődött. A földet és lakóit éhínség fenyegette. Csak ekkor lépett közbe Zeusz, aki végül elmondta Démétérnek, hogy mi történt lányukkal és elküldte Hermészt, hogy hozza vissza Perszephonét.

Hermész leereszkedett az alvilágba, ahol megtalálta a sorsával elégedetlen és vigasztalhatatlan Perszephonét Hádész mellett.

Amikor ráébredt, hogy Hermész azért jött, hogy őt visszavigye a fenti világba, magán kívül volt az örömtől. Mielőtt azonban Perszephoné belépett volna a kocsiba, amely a fenti világba szállította őt, Hádész gránátalmamagot adott Perszephonénak.

Perszephoné visszakerült anyjához, így beköszönthetett a tavasz, új életet hozva és zöldbe borítva az egész világot. Ha Perszephoné nem evett volna semmit az alvilágban, anyjához úgy került volna vissza, mintha mi sem történt volna. Mivel azonban a Hádész által kínált gránátalmamagot indulás előtt elfogyasztotta, az év egy részét, a téli hónapokat, az alvilágban kellett töltenie Hádésszal.

Hádész és Dionüszosz

A neves mitológia-kutató Walter F. Ottó Hádész és Dionüszosz között egy szinte alig észrevehető, hajszálnyi kapcsolatot fedezett fel, melyről Dionüszosz: mítosz és kultusz (Dionysus: Myth and Cult) című könyvében olvashatunk. Ebben a művében idézi Hérakleitoszt, a híres filozófust: „Hádési és Dionüszosz egy és ugyanaz”, és kiemeli, hogy mikor Dionüszosz anyja, Szemeié keresésére indult az alvilágba, mirtuszkoszorúját átadta Hádésznak. így a mirtuszkoszorút Dionüszosszal és a halottakkal is azonosítják. Kerényi Károly az Eleusis: az anya és lánya archetipikus képe (Eleusis: Archetypal Image of Mother and Daughter) című művében arra mutat rá, hogy Dionüszosz és Hádész különböző alakokban egymás hasonmásai, amely még egy megerősítés arra vonatkozólag, hogy kettejük között tényleg létezik valamiféle kapcsolat.

Dionüszosz a növényzetnek és a föld termőerejének az istene is.

Mint ilyen, a neki bemutatott áldozatok idejének igazodni kellett volna az évszakok változásához és ahogy Perszephoné is, neki is az év egy részét a föld alatt kellett volna töltenie. így kapcsolódhattak volna egymáshoz Hádész és Dionüszosz. Ez utóbbi igen jól ismerte

HáDéSZ, AZ ALVILáG ISTENE

125

a szenvedést, a megcsonkítást, az újjászületést és az őrültséget. Innen tudhatjuk, hogy Dionüszosz is járt már Hádész birodalmában.

Az alvilág

Az alvilág halott lakóiról, akiknek örökre ott kellett maradniuk, azt gondolták, hogy pusztán önmaguk árnyai. Nagyon félelmetes hely volt, a legtöbb árny az Aszphodélosz-réteken élt (melyet egy virágról neveztek el). Az élüszioni (elíziumi) mezőkön csak a kiválasztottak kis csoportja élhetett, ez volt „az áldottak szigete”. Az alvilág legalján a Tartaroszon éltek örökös sötétségben a bebörtönzött titánok és azok a gonoszok, akiket itt kínoztak meg.

A Hádész földrajzi elhelyezkedését bizonyos esetekben a távoli nyugattal is összekapcsolják. Odüsszeusz nyugatnak hajózott Perszephoné ligete felé, amely vad, árnyékos tengerpart a világ végén, hogy ott végre megtalálja a Hádészba vezető bejáratot.

A halott lelkeket Hermész kísérte az alvilágba. Kharónnak, az alvilági révésznek, aki átviszi a halott lelkeket a Sztüx nevű folyón, pénzt kellett fizetniük. Ez után átléphették az alvilág bejáratát, melyet Cerberusz, a háromfejű kutya őrzött oly módon, hogy nagyon készségesen beengedte az érkezőket, viszont kifelé már nem engedte őket. Amikor belépnek a lelkek a Hádészba, a három igazságos bíró ítélkezik felettük: Minósz, Rhadamanthüsz és Aiakosz.

Csak kevés halandó tért vissza épségben a Hádészból: Héraklész, aki segítségül kérte Cerberuszt, Psziché, aki Perszephonéhoz ment egy doboz szépségbalzsamért, Odüsszeusz, aki a jós Tiresias árnyával akart beszélni, illetve Aineiász, aki apja árnya után kutatott. Voltak azonban, akik sosem tértek vissza. Thészeusz és Pirithusz el akarták rabolni Perszephonét, de Hádész a feledés láncaival megkötözve bebörtönözte őket.

HÁDÉSZ, AZ ARCHETÍPUS Ahogy azt már korábban említettem, Hádész az alvilágnak és az alvilág istenének a neve is egyben. így Hádész kapcsán két archetípusról beszélhetünk: egyrészt az archetipikus személyiségjegyekről és mintákról, másrészt a birodalomról, mint archetípusról.

126

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

A megkülönböztethetőség érdekében fontos tudni a következő tulajdonságokat. Hádész, az istenség, láthatatlanná tévő sisakot hordott és így láthatatlan volt. Ritkán merészkedett ki birodalmából és nem igazán tudta, mi is folyik fent a halandók világában, illetve az Olümposz hegyén. Gomolygó, testetlen árnyakkal élt együtt saját birodalmában, amik élő önmaguk hiányos másolatainak tűntek csupán, mintha csak színtelen hologramok lettek volna. Hádészt azonban „gazdagénak is nevezték, és birodalmáról azt tartották, hogy az alvilági gazdagság forrása.

Hádész, a remete archetípusa

A magányosan élő ember, aki visszavonultan él, nem törődve a világ dolgaival, Hádész életmódját követi. Elképzelhető, hogy egyszer régen elveszített valamit, ami fontos volt számára és most csak árnyéka régi önmagának, mint az alvilág árnyai. Lehet, hogy folytatja napi megszokott rutinját, de nincs benne vitalitás, főként ha depressziós időszakát éli. Könnyen válhat belőle elszigetelt és paranoiás Hádész, mint azt a milliárdos Howard Hughes utolsó éveiben láthattuk. Hughes vagyona akkora volt, hogy könnyűszerrel fenntarthatott magának saját Las Vegas-i hoteljében egy egész emeletet, ahová csak az ő engedélyével lehetett belépni és ahol testőrök vigyázták minden lépését. Tulajdonképpen saját birodalmának volt a foglya.

Fiatalabb éveiben nem úgy tűnt, hogy Hughes-nak problémát jelentene egy társadalmilag elfogadott személyiség megformálása, míg később pontosan ez volt tapasztalható. Egy igen jelentős stúdiót vezetett, légitársaságot irányított, repülőgépeket épített és gyönyörű filmcsillagokkal mutatkozott. Akkoriban könnyen tudott volna válaszolni erre a nagyon általános kérdésre: „Mivel foglalkozik?” Az a Hádész férfi, aki nem tud elfogadható válasszal előrukkolni erre a kérdésre, és a férfiak világában nincsen kézzelfogható pozíciója és vagyona, szinte teljesen elveszíti személyiségét, láthatatlanná válik. Ha nincsen családja, valószínűleg minden nagyobb városban van hotelszobája, ahol magányosan és otthontalanul él. Ezek a helyek - ahol virágzik a pornográfia és a drogkereskedelem, ahol a hajléktalanok és a társadalom perifériájára szorult emberek a kapualjakban alszanak kísértetiesen hasonlí-

—

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

127

tanak Hádész alvilágára, míg a remeteként élő férfi szinte teljes hasonmása a láthatatlan Hádésznak.

Ha egy férfinak, személyiségjegyeinek és körülményeinek köszönhetően, nincs más lehetősége, mint Hádészként élni, a sorsa meglehetősen szomorú képet fest. Ha azonban fizikai biztonságának feltételei adottak és az alapszükségleteit ki tudja elégíteni, talán nem berzenkedik annyira a sorsa ellen. Természetétől fogva a magányt kedveli, szereti, ha békén hagyják és észrevétlen maradhat.

Hádész, mint Pluto, vagyis a gazdagság archetípusa

Más módon magányos Hádész az a férfi, aki belekóstolva a kinti világba ráeszmél, hogy mégis inkább belső világának szubjektivitása és gazdagsága vonzza, vagyis Hádész Pluto, illetve „gazdag” aspektusa. Extrovertált világunkban a munka mindenhatóságát hirdetik és ferdén néznek az időnként visszavonulni és lazítani kívánókra. Ilyen közegben a befelé forduló, remete típusú embernek nehéz dolga van. A külvilág feléjük irányuló visszautasítása valójában ezeknek az embereknek a más emberekhez, dolgokhoz és eseményekhez való különc és szubjektív hozzáállásából fakad.

Hádész, a magányos Pluto azonban nagyon sok embernek a „hiányzó” része. Ezek azok az emberek, akik nem értékelik eléggé a befelé fordulásra alkalmas pillanatokat. Az introvertált személyiségek a külső élményeket, vagyis a külvilágot, belső szubjektív világukon keresztül élik meg. Az introvertáltság egy típusa (a jungi tipológiában ez az introvertált-érzékelés) például belső dialógusokon, víziókon és az érzékszerveken keresztül tapasztalható meg.

Rendkívüli módon gazdagíthatja a személyiséget, ha valakiben Hádész archetípusa a domináns. A remete Hádész a kreativitás kiapadhatatlan forrása lehet, melyet a művészet különbözű ágain keresztül, azon belül is a vizuális művészeten keresztül lehet igazán jól kifejezni. Federico Fellini filmjei, különösen a Júlia és a szellemek, valamint a Nyolc ésfél című filmek pontosan ennek a belső birodalomnak a szubjektivitásáról és gazdagságáról tesznek tanúbizonyságot.

Hádész a férfi személyiségének azon részével azonos, amely tudatosítja a férfiban a férfi különböző személyekre, dolgokra és helyzetekre vonatkozó szubjektív reakcióit. Pontosan ezt a szere-

128

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

pet töltheti be egy álom is. Ha például a Hádész férfi váratlanul összefut egy olyan nővel, aki két évvel korábban elárulta és elhagyta őt, a férfi szemei előtt színes képek peregnek le, látja maga előtt a késekkel összeszurkált nő testét. Ezt a képet rögtön a sajgó, kiüresedett szív fizikai fájdalma követi. Utálat, harag és lelki bánat helyett ezek a képek merülnek fel benne, melyek egy nagyon életszerű álomra emlékeztetnek.

Ha ugyanezeket a személyeket, dolgokat vagy helyzeteket a külvilág nézőpontjából vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a Hádész férfi egyéni introvertált látásmódja a valóság eltorzítása. Akik a

valóságot ily módon látják, már gyerekkoruktól kezdve megtanulják gyanakvással fogadni saját érzékelésüket, hisz nem kapnak pozitív visszajelzést másoktól. Ha tehetik, inkább megszaba-. dúlnak ettől az elfogadhatatlan és őrült látásmódtól, csak sajnos egyúttal a gazdagság forrását is elérhetetlenné teszik önmaguk számára. A Hádész embereknek be kell jutniuk belső életükbe.

Zeusz objektivitása és Poszeidón emocionális fogékonysága nélkül, amelyek elengedhetetlenek Hádész szubjektív érzékeléseinek ellensúlyozására, a Hádész ember érzelmileg könnyen elszigetelődhet.

Hádész, a jó tanácsadó Hádész nevei közül az egyik a „jó tanácsadó”, amely ennek az archetípusnak újabb potenciális aspektusára utal. A szubjektív tudás forrásaként Hádész ténylegesen jó tanácsadó lehet. Mielőtt nagy horderejű döntést kívánunk meghozni, tanácsos magunkba nézni, hisz rajtunk kívül senki nem tudja egy adott élmény súlyát helyesen elbírálni. Egy tárgyilagos és ésszerű döntés lehet, hogy másoknak szimpatikus, azonban az érintett számára üres, semmitmondó és felszínes. Mindenki máshogyan jön rá arra, hogy a sok vélemény közül, hogyan válassza ki a számára értékelhetőt. Hádész a testünk érzékelésein, ösztönös reakcióinkon, belső hangokon és vizuális felvillanásokon keresztül segít bennünket, hogy értelmezni tudjuk, hogyan is kell hozzáállnunk valakihez vagy valamihez. Amikor tényleg jelentős, személyes vonatkozású válaszutak elé kerülünk, a Hádész által felkínált szubjektív tényező döntő fontosságú.

fIÁDÉSZ, AZ ALVILÁG

ISTENE

129

Láthatatlan ember: láthatatlan egyéniség

Bűvös sisakjában Hádész láthatatlan volt, még akkor is, amikor

előmerészkedett birodalmából. Ez a rejtőzködés tökéletesen illik egy egyéniség nélküli istenhez. Egyéniség alatt a személyiség külső burkolata értendő, a kinézetünk, a ruházatunk, a tetteink alkotta egység, amelyből az első benyomás is megszületik. E bizonyos birodalom uraként bizonyára bármelyik bulit képes lenne

elrontani.

Hádész az az archetípus, amely legbelsőbb életünket uralja, ugyanakkor sem szavakkal, sem érzelmekkel nem fejezi ki az ott végbemenő történéseket. Ez a domináns archetípus képes teljesen láthatatlan maradni a társadalmon belül. Mások nem tudják ezt a mélyben rejtőző értékeket meglátni, és igen kényelmetlenül érzik magukat az ilyen Hádész ember társaságában.

Az „alvilág Zeusza”: az uralkodó archetípusa Hádész, Zeusz és Poszeidón a király archetípusát adja, hisz mindhármuknak saját birodalma van. Noha személyiségük és birodalmuk más és más, vannak köztük alapvető hasonlóságok. Mindhárman megszilárdították hatalmukat saját birodalmaikon belül, olyan nőt választottak maguk mellé, akit később hivatalosan is elvettek feleségül és mindhárman patriarchális figurák, noha Hádésznak nem lett gyereke.

A lányrabló archetípusa: Zeusz vérfertőző árnya Amikor Hádész elhatározta, hogy megszerzi Perszephonét, nem udvarolt neki, hanem Zeusz engedélyével elrabolta és erőszakot követett el rajta. Ráadásul, amikor Perszephoné apját hívta segítségül, Zeusz elfordította a fejét. Nagyon sok vérfertőző apában Zeusz és Hádész úgy van jelen, mint Dr Jekyll és Mr Hyde. Zeusz a társadalom prominens alakja, tekintélyelvű (és gyakran puritán) apa, aki eltartja családját, de ugyanakkor „elfordítja fejét és a másik irányba néz, amikor a lánya segítségért kiált, és teljesen figyelmen kívül hagyja lánya könnyeit”. Sőt mi több, még beleegyezését is adja, hogy Hádész elrabolja és megerőszakolja.

130

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Ebben a lélektani helyzetben Hádész az apa árny-archetípusa, az, amely gonosz és titokban visszaél a lány kiszolgáltatott helyzetével. Ő maga az erőszaktevő apa, aki elrabolja lányát és magával viszi az alvilágba. Az erőszaktétel után Perszephoné már nem ugyanaz az ártatlan leányzó, aki az élet napos és biztonságos felén élt. Onnantól kezdve Hádész sötét és titkos birodalmának foglya.

A lányrabló, mint képzeletbeli szerető Hádész, a lányrabló teljesen láthatatlan is maradhat, mintha csak szellem szerető lenne, egy nő lelkében életre kelt archetípus. Érthetőbbé válik ez, ha párhuzamot vonunk a nő lelkében létező szerető és egy kisgyerek fejében létező játszótárs között. Ez a szerető szórakoztatja, beszélget vele, talán verseket is ír neki, tanácsokat ad és megígér dolgokat. Egyetlen bizalmasa lesz, és így gyakran közrejátszik abban, hogy a nő kivonuljon a normális életből, megakadályozva őt, hogy másokkal is kapcsolatot alakíthasson ki.

Egyáltalán nem szokatlan az, hogy (a jungi tipológia szerint) az introvertált-érzékelő típushoz tartozó emberek hangokat hallanak. Sok zenész például eredetileg „hallucinálja” a zenét, míg mások belső hangokat hallanak vagy vízióik vannak. Ahhoz, hogy valaki kitaláljon magának egy képzeletbeli szeretőt, nagyon élénk fantáziával kell rendelkeznie. Az is valószínű, hogy az igazi emberi kapcsolatoknak van híján. Ez a nő bizonyára nagyon zárkózott társasági életet él, vagy azért, inert a megjelenése nem túl vonzó, vagy mert kissé félénk és aszociális.

Hádész tehát ebbe a privát világba rántja magával a nőt, hogy „viszonyuk legyen”. Ennek a kapcsolatnak a nő életére gyakorolt hatása ugyanaz, mintha valódi, de titkos kapcsolata lenne. Nevezetesen, távol tartja őt másoktól, noha valószínűleg ugyanúgy folytatja unalmas munkáját és ugyanúgy nem veszik észre.

A férfi, aki magányos Hádészként él, valószínűleg kitalált magának egy képzeletbeli Perszephonét. Lehet, hogy korábbi szerelmét „felhasználva” lassan beépül a nő a férfi belső világába, és ott elkezdi „önálló életét”. Ha ez bekövetkezik, s az igazi és a képzeletbeli nő közötti határok elmosódnak a férfi elméjében, elképzelhető, hogy a valódi nő életét megzavarja valami őrült vagy illetlen ötlettel.

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

131

HÁDÉSZ (A HELY),

MINTÁZ AL VILÁG ARCHETÍPUSA

Hádész volt az alvilág neve is, ahová a lelkek a halál után kerültek.

Az istenek és a halandók közül is csak alig néhányan jutottak visz-

sza épségben. így a Hádész a hely és a személyiség archetípusa is.

Hádész, mint a depresszió archetipikus képe

Amikor Perszephonét Hádész elrabolta és magával vitte az alvilágba, klinikailag bizonyára depressziót állapítottak volna meg nála, hisz Perszephoné egész nap nem csinált mást, csak ült, nem evett, nem ivott és egyre csak az járt a fejében, hogy soha többé nem láthatja a napot, nem szedhet virágot és nem találkozhat anyjával.

Mindeközben, Perszephoné eltűnését követően, a föld sivár pusztasággá vált, ahol semmilyen életforma nem maradt meg.

A depressziós emberek úgy viselkednek, mint elrablása után Perszephoné. Mindentől elszakítva érzik magukat, ami valaha jelentéssel bírt az életükben, érzelmileg teljesen kiüresednek.

Néha még a színek érzékelése is megszűnik. Ez a fajta depresszió akkor következhet be, amikor valaki saját képei és hangjai alkotta belső világába húzódik vissza. Erről a depreszszióról ír Joanna Greenberg a Nem ígértem rózsakertet (I Never Promised You a Rose Garden) című önéletrajzi ihletésű könyvében, amely egy realitástól eltávolodott kamaszról szól.

A belső világunkba tett kisebb látogatások akár minden nap is előfordulhatnak. Ilyenkor szoktuk azt mondani, hogy „ma nagyon nem találom a helyem”, amivel valójában arra utalunk, hogy kicsit depressziósak vagyunk.

Az ámyékvilág A jungi pszichológiában az „árnyék” jelentése kettős. Egyrészről az árnyék azokat a részeinket tartalmazza, amelyeket elfogadhatatlannak tartunk, illetve amelyekről azt gondoljuk, hogy jobb, ha mások nem tudnak róla. így tehát ezeket a gondolatokat, tetteket, érzéseket inkább elrejtjük mások, de sokszor még magunk elől is.

Az árnyék ebben az értelmében azonos Freud hármas felosztásából

132

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

az ösztön-énnel (id), illetve a sötét Tartarosszal, ahol a legyőzött titánok és az isteneket megsértő halandók vannak bebörtönözve.

Azonban az árnyék jungi értelmezésében az nemcsak negatív, de pozitív oldallal is rendelkezik. Valamiféle pozitív potenciál ez, amelyet közvetlenül a tudatra ébredés, a teljes megvilágosodás előtt tapasztalhatunk meg, de még mindig az árnyékvilágban. Ez Hádész gazdagsága.

A halottak birodalma

A görögök számára Hádész volt a halottak birodalma. Ide érkeztek meg haláluk után a lelkek, hogy szellem árnyakként létezzenek

tovább. Vagy ittak a Léthé, a feledés folyójának vizéből és feledve előző életüket újjászülettek. Hádész az az archetipikus hely, ahová a halál után kerülünk. Hádész ebben az értelemben azt feltételezi, hogy van lelkünk, amely a halál után túlélhet minket.

Azok a médiumok, akik úgy gondolják, kapcsolatban vannak a holtakkal, valamint azok a szociális munkások, akik haldoklókat ápolnak, illetve azok a spirituális gyakorlatok, amelyek szerint a léleknek segítségre van szüksége az élet és halál közötti átmenethez, mind Hermészként funkcionálnak. Ő volt az, aki a Hádészba kísérte a lelkeket; hozzá hasonlóan ezek a médiumok és segítők is tudnak mozogni a szintek között, tehát ki-be járnak a Hádészba.

Az egyéni és a kollektív tudattalan Az alvilág szimbolikusan az egyéni és a kollektív tudattalannak is megfeleltethető. Minden, amit valaha elfelejtettünk, az egyéni tudattalan része. Vannak olyan emlékeink, amelyek egy kis tudatossággal visszahozhatóak, míg akadnak fájdalmas emlékek, amelyeket jó mélyre ástunk és alaposan elfojtottunk. Ebben a birodalomban léteznek, még akkor is, ha nem tudjuk előhívni őket.

A kollektív tudattalan az archetípusok, az egyetemes emberi viselkedésminták birodalma, melyeket bizonyos körülmények könynyedén kioldhatnak, kiválthatnak és előhívhatnak. Ezek a minták évezredek óta léteznek és számos, már meghalt ember is megélte őket. Ilyen értelemben valóban „árnyakként”, illetve archetípusokként léteznek, melyek újra és újra megszületnek.

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

133

HÁDÉSZ, A FÉRFI A Hádész férfi számára a nagy kérdés a következő: Tud-e egyszerre hű maradni önmagához és alkalmazkodni a külső világhoz? Természetéből fakadó szubjektív hajlamait kívülről nem támogatják, ráadásul olyan személyiségjegyek az elfogadottak, amelyek teljesen ellenkeznek azzal, ami ő maga. Általában egy neki idegen társadalomban nő fel, amely az érvényesülés érdekében megköveteli tőle, hogy lépje át ennek az archetípusnak a határait.

Korai évek

Az olyan introvertált gyerekek, mint Hádész, nem tesznek túl nagy benyomást a környezetükre. Hádész láthatatlansága hamar bekövetkezik, egyrészt, mert nem tud eléggé hangot adni akaratának, másrészt, testvéreivel ellentétben, nem a bajkeverő fajta.

Időnként mégis szemet szúrhat furcsa reakcióival. Mások szerint váratlanul reagál, főleg ha új helyzetbe kerül vagy új emberrel találkozik. Az, hogy valami vagy valaki mások számára milyen, nem befolyásolja a Hádész gyerek reakcióit. Az alapján reagál, hogy ez a valami vagy valaki személyesen őt hogyan érinti.

Tegyük fel, hogy először találkozik az új bébiszitterrel vagy a nagymamával. Ahelyett hogy visszamosolyogna az idős hölgyre, a Hádész fiú ijedtében visszahőköl és elkezd sírni, mert a találkozás valami kellemetlen emléket hozott fel benne, esetleg a nagymama arcában valami ijesztőt vett észre a megszokott jellegzetességek helyett.

Még akkor is, ha semmi különöset nem csinál, jobban szereti a távolból szemlélni az eseményeket, mintsem lépéseket tenni az élmények elérése érdekében. így kiskorában igen félénk, míg idősebb korában komolynak és megfontoltnak tűnik. Ezt a hallgatagságot többnyire negatívumként értékelik, főleg egy kisfiúban.

Jónéhány extrovertált gyerekkel ellentétben a Hádész fiút alig dicsérik. Önbecsülése emiatt nehezen és általában rossz irányba fejlődik, és meglehetősen negatív önképet alakít ki.

134

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Szülei A Hádész fiúk és szüleik között igen kemény meccsek várhatóak.

Hádész egyszerűen sehogy sem illik az általánosan kialakított fiú képbe, és emiatt őt magát és szüleit is elutasítóan és értetlenül fogadják.

A Hádész típusú embereknél észlelhetünk autisztikus vonásokat, ami már igen korán megmutatkozik. Amikor lehangolt, érzékelései vagy az élmények, amelyeket átél, rendkívül szubjektivek, így mások elképzelni sem tudják, mi a gond. E különcség miatt az anya először ügyetlennek, később mérgesnek érzi magát.

Az apa-fiú kapcsolatok még rosszabbul végződhetnek. Nagyon szerencsétlen párosítás lehet például egy extrovertált, jó kedéjű, mindenkivel barátkozós apa, aki fia megszületésekor mini baseball labdát és ütőt vesz, ugyanakkor a fiú gyakran komoly és befelé forduló. Ez az apa valószínűleg olyan fiút várt, aki majd teljesen az apjára üt, akire büszke lehet, akivel haverkodhat, akit ő maga edzhet és akivel meccsekre járhat. Sajnos azonban az ő Hádész fia nem ilyen. De ha továbbra is olyan fiúra vágyik, aki saját önbecsülése és megnyerő egyénisége miatt kellene, hogy a világra jöjjön, de nem jön, a már meglévő fiú, aki nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, gyakran válhat apja dühének áldozatává.

Ebből következően a Hádész fiú joggal érezheti magát nem éppen szívesen látott vendégnek és ugyanezért lehet, hogy külső környezetével ellentétben saját belső világa menedéket nyújthat.

A Hádész fiú élvezi saját maga társaságát, szeret egyedül vagy egy képzeletbeli játszótárssal lenni. Óvodás korától kezdve mindenki azért nyaggatja, hogy legyen szociálisabb lény. Anyja azt szeretné, hogy fia rászoruljon és gondozhassa, de mindezt Hádész folyamatosan hárítja. Általában hamar rájön, hogy valami nincs rendben azzal, amilyen.

Egész jól elboldogul, ha a szülei tisztelni tudják személyiségét és rájönnek, hogy az egyedül levés képessége nem különcség, hanem erősség. Még így is egyedül kell megküzdenie saját szubjektív reakcióinak értelmezésével vagy esetleg elfojtásával, és ebben szülei sem tudnak segíteni neki.

Például az a kisgyerek, aki látja az emberek auráját, nagyon furcsán érzi majd magát, amikor rájön, hogy mások nem látják.

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

135

Lehet, hogy a látott színeket sosem fogja a személy jellemével azonosítani. Ehhez hasonlóan, az a kisgyerek, aki bizonyos helyszíneken nyomást érez a gyomorszáj tájékán, lehet csak arra gyanakszik, hogy rosszul van. Talán sosem fogja tudni beazonosítani, hogy ez az érzés akkor jön elő, ha a szó szoros értelmében valami kényelmetlen a számára.

Noha a szülők többsége nincs ezeknek a szubjektív élményeknek a kezelésére felkészítve, talán mégis segíthetnek gyermeküknek beilleszkedni a világba. Türelemmel, biztatással és irányított „idegenvezetéssel”, csakúgy, mint a külföldi országban nevelkedő vagy hallás- vagy látássérült gyerekek esetében, nagy előrehaladást lehet elérni. A szerető gondoskodás hatására a gyermekkort úgy tudja maga mögött hagyni, hogy valamelyest jártas a világ dolgaiban és biztonságban érzi magát. Ha azonban szubjektív reakciói és esetleges tudatlansága miatt nevetségessé teszik, bezárul. Az oktatás különösen sokat lendíthet lelki fejlődésén, mivel az objektív látásmód és az ésszerűség jó ellensúlyt szolgáltat szubjektív belső világának. Ha teret engedünk neki és szeretettel veszszük körül, képes bizalommal lenni más emberek iránt. Ő nem átlagos gyerek, ezért külön figyelemre szorul.

Serdülőkora és fiatalsága

A kamaszkorú Hádész nagyon más utakon jár, és rá fog ébredni, ha a vele egykorú kamaszokhoz próbál meg alkalmazkodni, problémái lesznek. Nem érti, hogy mások honnan tudják mi a módi, soha sincsenek divatos ruhái és biztos lemarad a legjobb bulikról, még akkor is, ha meghívják. Ha sikerül egy kicsit extrovertáltabbnak lennie és elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy önmaga legyen, akkor mostanra már rájött arra, hogy ő egy nagyon különleges egyéniség. Beszélgetései során talán az is kikristályosodott benne, hogy saját magát találja a legszórakoztatóbbnak. Talán egy-két barátja is lett, de többre úgysem vágyna.

Ahhoz, hogy főiskolára menjen és munkát találjon magának, más archetípusok kimunkálása is szükséges. Az oktatáson keresztül az Apollónhoz köthető racionális gondolkodás és objektív érzékelés nagyban fejlődhet. A Hermészhez köthető írás és olvasás készségein szintén sokat lendíthet az iskola. Mindkét istenség

136

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

nyit Hádészon. Ha azonban túl extrovertálttá válik és úgy próbál viselkedni, ahogy mások elvárják tőle, bekerül egy munkahelyre, ahol kompetens ugyan, de előbb-utóbb elégedetlen lesz.

Hádész a munka világában A külső és belső világ közötti kapcsot a Hádész férfi számára talán az jelentheti, ha olyan munkát talál magának, amelynek elvégzésére belső késztetése is van. Ez a munka egyfelől identitást, másfelől megélhetést biztosít számára amellett, hogy értelmét is látja.

Sajnos ebbe az archetípusba nem sok ambíció, kommunikációs képesség, illetve eredetiség szorult. Ha a Hádész férfi nem munkál ki magában egyéb archetípusokat, bármikor és bárhol elbukhat, esetleg csak képzetlen munkaerőként alkalmazzák, nevetséges fizetésért. Ugyanakkor bármit is csinál, komolyan veszi.

Gyakran azért tud kihívást nem jelentő, monoton munkát végezni, mert számára az „igazi” élet a lelkében zajlik.

Ha a Hádész férfi alaposan kimunkálja magában Hermészt, sikerülhet neki az általa oly jól ismert elmélyülést a világ dolgaira is alkalmazni (Hermész volt az archetipikus kommunikátor, a hírvivő, aki a világok között szabadon járhatott.). E két archetípus összmunkája figyelhető meg a filmgyártásban, a mélypszichológiában, az irodalomban, a hospice szolgálat haldoklókkal való munkájában, a teológiában és egyéb területeken is. Ha ezeken a helyeken talál munkát, akkor tehetségének megfelelő tevékenységet folytathat, ráadásul magáért a munka kedvéért.

Kapcsolata a nőkkel

A Hádész férfi a társadalmi összejövetelek alkalmával nem túl szerencsés az udvarlásban. Amennyi figyelmet sikerül magára irányítani, attól akár láthatatlan is lehetne. A flörtölés és a randizás nem az ő asztala, ebből kifolyólag nagyon ügyetlenül is megy neki, ha egyáltalán megpróbálja. A párkapcsolatokban való járatlansága és az elutasítás a két leggyakoribb élmény, melyet a Hádész férfi a nőkkel kapcsolatban átél.

Mindenesetre, Daniéhoz hasonlóan, aki csak egyszer látta Beatricét, de az elegendő volt ahhoz, hogy az Isteni színjáték (Divine

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

137

Comedy) megszülessen belőle, a Hádész férfit is befolyásolni tudja egy valódi, ugyanakkor gyakorlatilag vadidegen nővel kapcsolatos szubjektív élménye. A Hádész férfi ugyanakkor nagyon jó lelki társa lehet annak a nőnek, akivel igazán mély lelki életet tudnak megélni. A sors előbb-utóbb összekovácsolja ezt a két lelket, mivel valószínűtlen, hogy bármelyikük is párkeresésbe kezdene.

Mivel kapcsolatteremtésből a Hádész férfi igen rosszul vizsgázik, többnyire remete életet él és nincs igazán kapcsolata nőkkel.

Kapcsolata a férfiakkal

A magányosan élő, néha titkolózós Hádész nem tudja, hogyan is lehetne élvezni a férfiak közötti bajtársiasságot. Különcnek érzi magát és többnyire magányos farkas. A többi férfi békén hagyja.

Van benne valami, ami miatt nem piszkálják, de nem is veszik be maguk közé. Nem érdekli, hogy ő maga is fiú, de emiatt mégsem utasítják el, sőt érzik, hogy erőt sugároz. Nagyon „más”, de nem annyira, hogy áldozat váljék belőle. Kevés emberrel alakít ki barátságot, de nekik be kell lépniük a birodalmába és arra is hajlandóságot kell mutatniuk, hogy időnként vitát folytassanak arról, hogy a Hádész férfi hogyan érzékeli a világot.

Szexualitása A Hádész férfi szexualitása széles skálán mozog. A többi archetípusnál könnyebben veszi a cölibátust, ha történetesen egyedül marad. Ha azonban egy nővel folytatott lelki kapcsolatába szexualitás is vegyül, a szexualitás erőteljes beavatási élménnyé válik, amely nemcsak szeretkezés, de egyszerre több érzékszervre is ható belső megtapasztalás. Ennek következtében lehet, hogy Hádész az eksztáziskereső Dionüszosszal is összeköttetésbe kerül.

További párhuzamok kínálják magukat Hádésznak, az istennek a szexualitásával kapcsolatban, aki elrabolta és megerőszakolta Perszephonét. Hádész Minthé után is epekedett, de mielőtt bármi történhetett volna, Minthé hirtelen mentává változott.

Ugyanez a történet ismétlődött meg Leukéval, aki fehér nyárfává változott. Tehát Hádésznak kizárólag Perszephonéval volt szexuális kapcsolata, akit elrabolt és feleségül vett. Zeusz és Poszeidón is

138

Az

APA

ARCHETíPUSA

számtalan esetben követett el erőszakot nőkön, mégis Hádész érdemelte ki a rossz hírnevet, a másik kettő megúszta szárazon. Az élet, úgy látszik, követi a mítoszokat, mert a hatalommal rendelkező férfiak által elkövetett erőszaktétel, szexuális zaklatás és vérfertőzés egyáltalán nem ritka jelenség. Sokszor azonban semmi sem történik ezekkel a férfiakkal, ha a nő alárendelt, kevésbé szavahihető, illetve kevesebb hatalommal rendelkezik, mint a férfi.

Ellenben, ha ugyanezeket Hádész férfi követi el, rögtön napvilágra kerül és megbélyegzik, mivel nem a hatalom világában mozog.

Tetteit valószínűleg egy létező nővel kapcsolatos fantáziái válthatták ki. Ezek következtében megpróbál udvarolni a nőnek, akiről, tévesen ugyan, de azt feltételezi, hogy le akar vele feküdni. Ebből a félreértésből sok baja származhat, mert a nő vagy mások gondoskodnak róla, hogy nyilvánosságra kerüljön.

Házassága

Ha talál egy nőt, akit szeret és aki őt is szereti, megházasodik.

Zeuszhoz és Poszeidónhoz hasonlóan Hádész is szeretne megállapodni, szeretne stabilitást és valamiféle rendszert megvalósítani az életében. A házasság végérvényesen meghatározza a férfi életének irányát. Enélkül magányos farkas marad, kívülálló, esetleg remete. A feleségén és a gyerekein keresztül egy család, egy közösség része lehet. Az emberek és az alig elérhető, introvertált férfi között a feleség közvetít. Gyakran még a gyerekeknek is a feleség magyarázza el apjuk viselkedését.

Ha nagy és hagyományosan patriarchális családban él, esetleg zárt etnikai vagy vallási közösségben, mások „intézik el” számára az esküvőjét egy jóval fiatalabb, szexuálisan tapasztalatlanabb nővel. Ily módon ezt a nőt is „elrabolják”, belekényszerítik egy esküvőbe, aki még csak ellenkezni sem mer az udvarlás ellen.

Hádész gyermekei

Noha az isten Hádésznak nem voltak gyerekei (a főbb istenek közül egyedül neki nem voltak gyerekei), a Hádész férfi lehet apa. Ha valóban ezt az archetípust éli, félelmetes, humortalan patriarchális apa válik belőle, aki elvárja, hogy rend legyen, érzelmileg vissza-

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

139

fogott és nem tudja segíteni gyermekeit abban, hogy sikeresek le¬

gyenek a világban.

Ha a Hádész férfit gyermekként szerették, szerető apa válhat belőle, de nem tudja kimutatni, így a gyerekeinek apjuk kisugárzásából kell leszűrni ezt a tényt. Lehet, hogy megosztja velük belső világa gazdagságát. Kisebb korukban saját könyvein és történetein keresztül, később különleges érzékelésmódján át biztathatja őket fantáziájuk élénkítésére. Többnyire egyszerre csak egyvalaki van mellette. Gyermeke egy légtérben van vele és ha mindketten egyformán introvertáltak, szép csendesen eltöltik az időt. Egy extrovertált gyermek esetében a gyermek az, aki beszél.

A középkorú Hádész A középkorú Hádész élete sokféleképpen alakulhat. A többi archetípushoz képest a Hádész férfi élete ebben az időszakban sokkal inkább függ a körülményektől és más archetipikus minták kimunkálásától.

A „vegytiszta” Hádész magányos és saját belső világában él. Ha nincs családja és nem igazán boldogul a külvilágban, visszahúzódik önmaga alvilágába. Esetleg egy olcsó hotelszobában tengeti életét, vagy saját világába visszahúzódó krónikus idegbeteg vagy talán csendet szerető trapista rendi szerzetes válik belőle.

Amennyiben család, közösség és biztos munkahely áll mögötte, képes családjának biztos patriarchális vezetője lenni. Ha hangsúlyt fektetett szellemi továbbképzésére, talán mostanra már akadémikus, aki lelkesen merül el a belső életet is megengedő kutatásokba. Ha a művészetek területén tudja kifejezni magát, munkái rendkívüli módon szubjektivek.

Ha jelentős és hosszan tartó kapcsolatain és munkáján keresztül sikerült kimunkálnia magában több más archetípust is, esetleg alkalma lehet belső világa mellett az érzelmek, valamint az elme és akarat birodalmába is belépni. Ha valakiben nem Hádész a domináns archetípus, magától nehezen kerül kapcsolatba ezzel a birodalommal. Nagyon sok férfi nem is ismerkedik meg Hádésszal.

Ez főként azokra a férfiakra igaz, akik életük első felében könnyűszerrel elvégzik a külvilág által rájuk testált feladatokat. így az a Hádész férfi, aki alkalmazkodott a külvilág kívánalmaihoz, gyak-

140

AZ APA ARCHETÍPUSA

ran jut el odáig élete derekán, hogy az említett három területet (érzelmek, akarat/elme és a lélek birodalma) nagyobb hatásfokkal tudja integrálni önmagában, mint a legtöbb férfi.

Késői évek

A minták, amelyeket a középkorú férfi kifejlesztett magában, többnyire a későbbi években is meghatározóak lesznek. Mivel jól ismeri az álmok és képek belső világát, illetve kapcsolatban áll a kollektív tudattalannal, a halál gondolata már nem riasztja. Jane H. Wheelwright jungiánus analitikus egy haldokló asszonyról szóló, Egy asszony halála (Death of a Woman) című könyvében arról ír, hogy álom közben a lélek nem fél a haláltól. Könyvében azt is leírja, hogy milyen fontos a pszichológiai munka során az álmokkal dolgozni, amikor valakinek szembe kell néznie a halállal.

Amikor az ember haldoklik, visszavonhatatlanul eltávolodik a világtól, az eseményekhez, emberekhez és dolgokhoz fűződő érzelmi szálak meglazulnak és az illető befelé fordul. Ebben az állapotában mindenki Hádészhoz hasonlít, aki a világ dolgaiban kevésbé, a lélek dolgaiban annál inkább otthon érzi magát. Talán ugyanez a folyamat megy végbe az Alzheimer-kór előrehaladott stádiumában lévő betegeknél, illetve azoknál, akik kómában vannak. Vajon belső világukban vannak, ahol képeket látnak, hallanak és érzékelnek, mintha csak a Hádészban lennének? Talán valóban korábban elhunyt emberek „árnyaival” találkoznak, ahogy erről nagyon sok haldokló is beszámol?

PSZICHÉS ZA VAROK Hádész archetípusa olyanfajta pszichés zavarok bekövetkezésére hajlamosít, melyek a befelé forduló és rendkívül szubjektív érzékelés következményei.

Az egyéniség hiánya: a láthatatlan ember Hádész istenhez hasonlóan, aki, ha el is hagyta birodalmát, akkor is csak a láthatatlanná tévő sisakjában tette, a Hádész férfi is lát-

JJÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

141

hatatlan, mivel elkerüli az embereket. Ha mégis jelen van valahol, akkor sem mutatja meg magát. Persze amúgy sem érdekli semmi,

ami a világban körülötte történik. Nem sportol, nem érdeklik a

legújabb trendek, politikai hírek vagy a koktélpartikon és házi

grillpartikon elhangzó pletykák sem. Reakcióit mindenféleképpen furcsaságként könyvelik el, így megtanult eltűnni, ahelyett hogy oda nem illő módon viselkedjen.

Magányos személyiség: a skizofrénia árnya

A Hádész férfi hajlamos az egyedüllétre. Amennyiben a környezetében lévők megerősítik benne a gyanakvásra való hajlamot, valamint a világ dolgaiban való jártasság hiányát, bizonyosan bezárkózik saját kis világába. Észleléseit és reakcióit megtartja magának. Érzelmi sivárság, a kapcsolatok és a spontenaitás hiánya jellemzi életét. Mások többnyire békén hagyják, hisz verbális és non-verbális kommunikációja is egyaránt ezt közvetíti. Magányos farkasként jól elkülöníthető belső világában él, skizoid létformában, melyet az állandó pszichológiai zavar táplál.

Kisebbségi komplexus

A Hádész férfinak Zeusz világában pontosan ugyanazokkal a nehézségekkel kell megküzdenie, mint a fekete férfinak a fehér ember világában. A fekete férfinak soha nincsen magáról pozitív képe a fehér ember világában, mindig alsóbbrendűként és kívülállóként kezelik, illetve mindenféle negatív projekcióknak az áldozata.

A lelkivilág hasonló dinamika alapján működik. Ha }ung lélektani tipológiáját használjuk és elfogadjuk, hogy az általa „alsóbbrendűnek” nevezett funkciót mindig leértékelik, illetve hogy ez a legtudatosabb „felsőbbrendű” funkció ellentéte, könnyen beláthatjuk, hogy Hádész a patriarchális nyugati ipari társadalmakban az alsóbbrendű funkcióval egyenértékű. Amit igazán nagyra értékelnek, azok a kemény tények, az objektív valóság és a logikus gondolkodás, a csúcsra jutás képessége, a státuszért, a hatalomért és a meggazdagodásért folyó sikeres küzdelem. Mivel ezekben a „férfias játékokban” Hádész nem szokott túl jól szerepelni, gyakran alsóbbrendűnek érzi magát, alacsony az önértékelése és nincs önbizalma.

142

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Az alacsony teljesítmény az alacsony önértékelés eredménye.

Nagyon nehéz külföldi kultúrában versenyben maradni, körülbelül ugyanennyire nehéz alacsony önértékelés mellett jól teljesíteni. A domináns, extrovertált és versenyszellemű társadalomban Hádész nem igazán rúg labdába. Ennek ellenére azért lehetőség adódhat a kompenzációra, elsajátíthat egy második nyelvet, megtanulhat alkalmazkodni egy idegen kultúrához és még az is előfordulhat, hogy kitűnik valamiben. Mégis, alapvetően a Hádész férfiban ott lesz a kisebbrendűség érzése, ami miatt folyton figyelnie kell magát és ami miatt minden siker hamisnak tűnik.

Depresszió: érzelmi sivárság

Hádész nagyon távol van az érzelmek birodalmától. Noha mindannyiunknak át kell verekednünk magunkat az objektív realitás és gondolkodás területein, hogy legalább egy alapfokú képesítést megszerezzünk és megtanuljunk a világ nyelvén szólni, mégis elképzelhető, hogy érzelmileg analfabéták maradunk. Sehol nem kérik tőlünk számon, hogy vajon tudjuk-e, ki miért és hogyan érez.

Sehol nem tanítják, hogy mit csináljunk, ha nehézségeink támadnak saját érzelmeink feltárásával, illetve mások érzelmeinek érzékelésével kapcsolatban. Ezek a képességek vagy természetesen jönnek, vagy szoros érzelmi kötődéseken keresztül elsajátíthatók, azonban ez egyik sem a Hádész férfira jellemző megoldási minta. így alakulhat ki az érzelmi sivárság, amely a krónikus mélydepreszszió előidézője (ez számos férfi, de különösen a Hádész férfi esetében igaz). Hádész belső non-verbális szubjektivitásáért a jobb agyfélteke lehet a felelős, amely a pesszimistább a két agyfélteke közül.

A realitás eltorzítása Az introvertált érzékelést kiszínesítik a szubjektív tényezők, mivel ez a természetük. A legjobb, ha valaki a helyzeteket objektíven és szubjektiven is tudja érzékelni, vagyis pontosan érzékeli, hogy mi történik körülötte, majd ezután szubjektív reakciót alakít ki magában, így az élmény hangsúlyosabbá válik. (A pontosság és az objektivitás fogalma közmegegyezésen alapul és egyenértékű a „realitással”.)

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

143

Azonban a magányosság és a bizalmatlanság hatására a szubjektív érzékelés eredményezheti a valóság már-már kóros elferdítését, mely esetben az illető teljesen idegenné válik ebben a világban.

Nem ezeknek az elferdítéseknek a mértéke miatt kerül azonban a pszichiátriára, hanem amiatt, ahogyan reagál ezekre az érzékelésekre (tehát, hogy mit mond, mit tesz és kit érint), illetve hogy létezik-e a környezetében elég hatalommal bíró vagy aggódó ember, aki bele mer avatkozni az életébe.

Alvászavarok ás az árnyak birodalma

A narkolepszia egy olyan furcsa állapot, melyben a RÉM alvás ébrenlét közben éri az embert. Meglehetősen ijesztő állapot, amikor az ember ébren van, de mégis álmodik. Sokkal gyakrabban fordulhat elő az, hogy az alvás teljesen váratlan helyzetben eluralkodik az emberen, beleértve a magas érzelmi intenzitású helyzeteket is. Ez olyan, mintha az alvás (vagyis Hádész) magával ragadná birodalmába gyanútlan áldozatát.

A narkolepsziával küzdő kamaszok és felnőttek egyaránt arról számolnak be, hogy ébrenlét közben bevillannak az álmaik. Például, amikor az ember beszélget valakivel és egyszer csak magával ragadja egy nagyon élénk álom, amelyben szagok, tapintás, látás és hallásérzékelés is megjelenik. Pontosan ugyanezt éljük át, amikor alszunk és álmodunk, de nagyon zavaró, ha mindezeket ébrenlét közben hallucináljuk úgy, hogy ráadásul egyedül vagyunk ezzel az élménnyel.

A fantázia és az aktív képzelőerő világába szabadon, akaratunk szerint alámerülhetünk. Hallucinogén drogok használatával is előidézhetjük ezeket az alámerüléseket. Minden este, amikor elalszunk, belépünk az árnyvilágba, noha reggel ébredéskor már nem tudjuk magunk elé idézni álmainkat. Azok az emberek, akiknek értelmes álmaik vannak, nemcsak hogy emlékeznek rájuk, de még tudatában is vannak annak, hogy álmodnak, illetve meg is tudják változtatni az álom menetét, beleértve azt is, hogy akaratuk szerint felébredhetnek. Amikor elmerengünk, elmélázunk vagy szabadon asszociálunk, akkor is ebbe a birodalomba lépünk be. És ha a természetünk azt diktálja, hogy mindenfajta élményt emeljünk be belső világunkba, mint ahogyan az introvertált emberek is

144

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

teszik, akkor Hádész nagyon jó ismerősünk. Az, hogy mennyire mélyre tudunk ásni és mennyire tudunk tudatosak maradni, attól függ, hogy mikor és hol merülünk le. A Hádészba való szabad mozgásunk ugyanakkor azt határozza meg, hogy lesz-e problémánk ezzel a birodalommal.

Nehézségek Hádész környezetében

Az önmagát adó Hádész azzal támaszt nehézségeket a környezetében élőknek, hogy saját belső világában él, míg a többiek valahol egészen máshol. Lelki energiája befelé irányul. Ugyanakkor a számára fontos emberek szeretnék, ha ebből az energiából valamenynyi kifelé is áramolna és kapcsolatukat gazdagítaná. A minimum, amit szeretnének elérni az, hogy legalább valamilyen szinten tudjanak arról, mi is történik „odalent”. Magányos természetű embert szeretni különösen az extrovertáltak számára nagy kihívás, mivel Hádész elvonulásait, legyen az gyerek vagy férj, nagyon magukra veszik és rögtön magukban keresik a hibát. Ez a feszültség, illetve az, hogy az ellentétek vonzzák egymást, végül mégiscsak előcsalogathatja Hádészt, vagy ellenkezőleg, a másikat is egyre introvertáltabbá és magányosabbá formálja.

HÁDÉSZ KIMUNKÁLÁSA A Hádész férfi nagyon elszigetelődik, hacsak ki nem munkál magában más archetípusokat is. Ki kell alakítania saját egyéniségét, hogy kitűnjön a tömegből, hogy megközelíthető legyen, illetve ki tudja fejezni belső élményeit.

Az egyéniség kifejlesztése Az egyéniség az az arcunk, amelyet a világ felé mutatunk. A latin persona szó jelentése „maszk”, és azokra a maszkokra utalt, amelyeket a színpadon viseltek és amelyek a színész szerepét azonnal egyértelművé tették. Az egyéniségünkön keresztül mutatjuk meg magunkat és ezen keresztül teszünk valamilyen benyomást másokra, akikkel először találkozunk. A sokkal inkább belső életet élő

HÁDÉSZ, AZ ALVILÁG ISTENE

145

Hádész férfinak ki kell találnia magának egy, a világ felé mutatható

egyéniséget. Mivel a mindennapos dolgokról való csevegés nem kenyere, alaposan meg

kell gondolnia, hogy mit mondjon és hogyan értesse meg magát. Egy jól működő egyéniségnek - a ruházatunkhoz hasonlóan - a helyzethez kell igazodnia, ugyanakkor tükröznie kell a személyiségünket is. így tehát Hádésznak erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy észrevehető és meg¬

közelíthető legyen.

Perszephoné megtalálása

A Hádész férfi jobban teszi, ha minél előbb talál magának olyan befogadó nőt, aki alkalmas a világ és férje között a mediátor szerepét felvállalni. Ilyen feleség mellett a Hádész férfi fokozatosan megnyílik és megosztja belső világát, gazdagságát, de először elérhetővé kell válnia. A mediátori teendőket „Perszephoné” vagy egy valódi nő képében végzi el, vagy a férfi „animájaként”, amit Jung a férfi feminin aspektusaként jellemzett, melyen keresztül a férfi képes a gyengédségre, érzelmességre és az érzékenységre.

Ez az expresszivitás megenyhíti szigorúbb vonásait és könnyebben megközelíthetővé teszi.

Hermész aktiválása

Hermész volt az egyetlen istenség, akinek szabad ki- és bejárása volt a Hádészba. Az istenek hírvivőiéként Hermész üzeneteket kézbesített, lelkeket kísért és még Perszephonéért is elment. Főként arról ismeretes, hogy nagyon hirtelen jelenik meg, akárcsak az ösztönös meglátás vagy megérzés. Ezenkívül pozitívumai közé kell sorolnunk éles eszét és beszédképességét. Ha Hermész és Hádész archetípusa egyszerre van jelen egy férfiban, akkor Hermész az a médium, melyen keresztül Hádész alvilága érthetővé válik és amelyen keresztül erről kommunikálni lehet. Ezt tette C. G. Jung is, amikor a kollektív tudattalan archetípusait osztályozta. Amenynyiben egy zárkózott Hádész az írással - mint J ung és más pszichoanalitikusok, illetve a versírással, mint például T. S. Eliot - rátalál arra a kifejezési módra, amellyel belső világának gazdagságát át tudja adni, akkor tudhatjuk, hogy bennük Hermész aktiválódott.

146

AZ

APA

ARCHETÍPUSA

Más istenek kimunkálása, kivonulás az életbe Annak a férfinak, akinek a domináns archetípusa az introvertált Hádész, bőségesen akad alkalma magában kimunkálni más isteneket is, amely egyébként számára a fejlődés útját jelenti. A kötelező oktatás hosszú ideje alatt Hádész fontos Apollón tulajdonságokra tehet szert. Apollón segítségével kifejlesztheti magában a tudományos gondolkodás, a racionális okfejtés képességét, megtanulhat időben elvégezni dolgokat. Az iskola nemcsak Apollóm, de Hermészt is segítheti aktiválni, hisz megköveteli a gyerekektől a tiszta fogalmazást. Mindezek mellett Hádész az érzelmek birodalmába is beléphet, ha talál magának valakit, akit szerethet és az viszont szereti őt.

Az a Hádész férfi, aki magára ismer a jellemzés alapján és ráébred, hogy a családja rossz működése miatt kényszerült magába zárkózni, felnőttként lelkileg maga mögött hagyhatja Hádész problémáit. Az egész egy döntéssel és egy elköteleződéssel kezdődik. Ezután már csak egy kis bátorságra van szüksége, hogy kimerészkedjen a biztonságot jelentő belső világából a külvilágba.

Lehet, hogy ellátogat majd az Alkoholista Szülők Felnőtt Gyerekei (Adult Children of Alcoholics) összejöveteleire, tudván, hogy sokáig tart majd, mire ő maga is megnyílik és összeismerkedik néhány emberrel. Esetleg mások kezdeményezéseit viszonozza a munkahelyén. Az is elképzelhető, hogy elmegy egy terapeutához.

Ha észbe kap, hogy túl sok időt tölt belső világában, átszervezheti idejét, hogy több idő jusson a külvilágra: belekezdhet olyan tanfolyamokba, amelyek a gyengeségein javítanak, vagy kiválaszt egy dolgot és arra koncentrál.

III. rész A FIÚK GENERÁCIÓJA: APOLLÓN, HERMÉSZ, ÁRÉSZ, HÉPHA ISZTŐSZ, DIONÜSZOSZ

148

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Az olümposzi fiúk közé tartozott Apollón, a nap istene, Hermész, (akit a rómaiak Merkúrnak neveztek), az istenek követe, az utasok oltalmazója, Árész (Mars), a háború istene, Héphaisztosz (Vulcanus), az istenek kovácsa és Dionüszosz (Bakkusz), a bor és a mámor istene. Ezeket a másodgenerációs olümposzi istenségeket nevezzük a fiúk generációjának.

Bár nem uralkodtak egyetlen birodalom felett sem, nevük mégis összefonódott bizonyos helyszínekkel, helyzetekkel és helyekkel.

Az utazók számíthattak Hermész jelenlétére, ha útra keltek vagy éppen határokat léptek át, Árész a csatamezőn segítette a bajbajutottakat, a hegyi dorbézolások pedig Dionüszosz jelenléte nélkül tűntek elképzelhetetlennek. Héphaisztosz többnyire a vulkán mélyén található kovácsműhelyében szorgoskodott, Apollón pedig Delphoiban tartózkodott az év legnagyobb részében. A fiúk jellemvonásait, temperamentumát cselekedeteik határozták meg.

Ennek a generációnak Zeusz az apja. Apollón, Hermész, Árész és Dionüszosz az édesfiai voltak. Héphaisztosznak azonban csak névleges apja volt, akinek egyedüli szülője Héra, Zeusz felesége.

Zeusz két kedvence Apollón és Hermész volt, Árészt és Héphaisztoszt eltaszította magától, Dionüszosznak pedig nemcsak édesapja, de nevelőanyja is volt.

A KEDVENCEK: APOLLÓN ÉS HERMÉSZ Zeusz kedvenc fiai ahhoz a két archetípushoz tartoznak, amely jól tud érvényesülni a patriarchális világban. Apollón és Hermész otthonosan érezték magukat Zeusz égi birodalmában. Nap istenként, Apollón harciszekerén közlekedett az égen. Hermésznek pedig, Zeusz hírvivőiéként, szabad bejárása volt az Olümposzra.

Erre a két istenségre, Zeuszhoz hasonlóan, az érzelmi távolságtartás, a mentális aktivitás jellemző. Archetípus szempontból ők azok, akik leginkább otthonosan mozognak a ráció világában.

Mindkettő jól bánik a szavakkal, diplomatikus, jó kereskedők, akikre Zeusz mindig számíthatott, ha vitákat kellett elsimítania.

Mindkettő kerülte a fizikai összetűzéseket. Egyiknek sem volt felesége vagy élettársa.

A FIÚK GENERÁCIÓJA

149

AZ ELTASZÍTOTT FIÚK: ÁRÉSZ ÉS HÉPHAISZTOSZ Az eltaszított fiúkat, Árészt és Héphaisztoszt - Apollónál és Herxnésszel ellentétben - nem a ráció vezette, és nem is szavakkal juttatták kifejezésre gondolataikat. Mindketten fizikai úton fejezték ki motivációikat. így bizonyos értelemben inkább praktikusak, mint racionálisak. Ezenkívül mindkettőt az érzelmeik vezérelték. Árész attól sem riadt vissza, hogy fegyvert ragadjon, ha haragra gerjedt vagy ki kellett állnia egy ügy mellett. Amikor Héphaisztoszt elárulták, eszközeit kreatív célokra használva, összes fájdalmát az általa készített tárgyakba fojtotta. Zeusz eltaszította magától Héphaisztoszt, Árészt pedig egyenesen gyűlölte. Mindkét istenség nevetség, illetve gúny tárgyát képezte a többi istenség között, s a hozzájuk hasonlatos férfiak nagy valószínűséggel önbecsülési problémákkal küzdenek. Mindkettő Héra, a lefokozott, haragos és tehetetlen istennő szülöttje volt.

Ezeket az archetípusokat nem értékelik a patriarchális társadalmakban, és ezért azok a férfiak, akik azonos vonásokat mutatnak ezekkel az istenekkel, nehezen érnek el sikereket.

AZ AMBIVALENSEN MEGÍTÉLT FIÚ: DIONÜSZOSZ Dionüszosz külön kategóriát képez, mivel ő az egyedüli olümposzi istenség, aki halandó anyával rendelkezik, s az egyetlen, akit Zeusz táplált, és akinek Zeusz nem csupán apja, de anyja is volt.

Amikor Dionüszosz még magzat volt és életképtelen, Zeusz bevarrta a combjába, mely inkubátorként vagy mintegy második méhként szolgált, ahol születéséig fejlődhetett.

Dionüszosz volt az egyetlen istenség, aki jobban kedvelte a nők társaságát, s mitológiájában a nők nagyon fontos szerepet játszottak. Dionüszosz mentette ki anyját az alvilágból az Olümposzra, ahol aztán megbecsülés övezte. Majd Ariadné segítségére sietett, amikor magára hagyták, feleségül vette és hűséges férje lett az Olümposzon.

150

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Dionüszosz - aki utolsó istenségként csatlakozott az olümposzi pantheonhoz volt az, akinek hatására Zeusz a távolságtartó apából gondoskodó atyává változott. Dionüszosz megítélése ambivalens: a hatalommal bíró férfiak olyan idegen hatásként élik meg Dionüszoszt, melyről úgy vélik, hogy nincs helye a kultúrában vagy a lelkűkben, míg a nők, illetve a férfiak feminin énje szívesen fogadja. Az ilyen archetípussal rendelkező férfiak azt tapasztalják, hogy intenzív ambivalens érzéseket váltanak ki másokból, megítélésük azonban aligha vált ki közönyt a környezetükben.

—

AZ ISTENSÉGEK, MINT ÉNÜNK ELŐNYBEN RÉSZESÍTETT, ELUTASÍTOTT VAGY AMBIVALENSEN MEGÍTÉL T RÉSZEI Az amerikai patriarchális társadalom egy fő tekintetben különbözik a görögtől: az ókori görög társadalomban nincs jelen a puritanizmus, és mint ilyen, nem rendelkeznek olyan erkölcsi szigort képviselő mitikus apa képpel, mint ami a mi kultúránkban, illetve pszichénkben fellelhető. Zeusz számára a szexualitás hatalmának kifejezése volt, egy olyan ösztön, amelyet hatalmának köszönhetően kiélhetett. A görögök a szexet nem kötötték össze a bujasággal, nem tartották tisztátalan dolognak. Dionüszosz gondozásával, metaforikus szinten Zeusz annak a lehetőségét dédelgette, hogy kapcsolatba lépjen a magában rejlő Dionüszosszal. Ezen keresztül szexualitása eksztatikus dimenziókat ölthet, és általa a feminitáshoz, illetve a nőkhöz való viszonya megváltozhat. így, miközben Zeusz pozitív érzelmeket táplált Dionüszosz iránt, azt a görögök ambivalensen ítélték meg, viszont az amerikai patriarchális társadalom csak negatívan ítéli meg Dionüszoszt.

Olyan társadalomban élünk, amely preferenciákra épül, és ennek köszönhetően magunk is előítéletesek vagyunk. Az, hogy elfogadjuk vagy elutasítjuk énünk egyes részeit, azt a kultúra és családunk alakítja ki bennünk. Az, hogy személy szerint „kire” hasonlítunk legjobban, vagy ezek közül az archetípusok közül melyek jellemzőek ránk leginkább, az attól függ, hogy a bennünk rejlő személyiségjegyeket erősítik vagy elutasítják.

A

FIÚK GENERÁCIÓJA

151

Miközben megtanuljuk a következő fejezetekben megelevenedő minták neveit, képesek leszünk felismerni az egyes archetípu¬

sok meglétét vagy hiányát a lelkűnkben, mint ahogy ez gondolom a három apa isten esetében már megtörtént. Úgy, mint egy krimi olvasásakor feltörő „Aha” élmény, mely akkor ér minket, amikor a történet egyik meghatározó szereplője lelepleződik, e könyv olvasásakor is akkor jelentkezik a legjelentősebb „Aha” élmény, amikor felfedezünk valamit az igazi énünkkel vagy énünk egy fontos alkotórészével kapcsolatban, melyet most már előhívhatunk.

HATODIK

FEJEZET

Apollón, a nap istene íjász, törvényhozó és kedvencfiú

„A szépség bármely megnyilvánulása, akár művészetről, akár zenéről, költészetről, a fiatalságról, a józanságról vagy a mértéktartásról van szó - mind megtalálható Apollónban. Hatása mégis leginkább a törvényes rend területén érezhető.

Elsődlegesen benne öltött testet a görögök érthetőség, meghatározhatóság, kiszámíthatóság iránti preferenciája a fantasztikussal, a határozatlannal és a megfoghatatlannal szemben.”

W. K. C. Guthrie,/! görögök és isteneik (The Greeks and Their Gods)

„Apollón mindent visszautasít, ami túl közelről érintené - a dolgokba való belebonyolódást, az egybeolvadó tekintetet, a lelki ráhangolódást, a misztikus elmélyülést és a velejáró eksztatikus víziókat.”

Walter F. Ottó,/! homéroszi Istenek (The Homeric Gods)

Apollón a szemlélődő, távolságtartó, maszkulin magatartás megtestesítője. Mind istenségként, mind archetípusként és férfiként is „tündökölt”, ő volt Zeusz legfontosabb fia, aki tulajdonságainak köszönhetően jól boldogul a patriarchális társadalomban.

Otthonosan mozog az intellektus, az akarat és a szellem égi birodalmában. És bár a tisztaságáról, sportszerűségéről ismert, vitathatatlan, hogy rendelkezik rejtett, sötét tulajdonságokkal is.

APOLLÓN, AZ ISTEN Apollón csak a második legjelentősebb istenség volt Zeusz után. Ő volt a Nap, a művészetek (főként a zene), a jövendölések és az íjászat istene. Ő volt a törvényhozó, a törvényszegők bírája, az orvostudomány patrónusa, aki akár pestisjárványokat is elő tu-

APOLLÓN, A

NAP ISTENE

153

dott idézni, illetve ő volt a pásztorok oltalmazója is. A görögök és a rómaiak is Apollón vagy Főbusz néven ismerték. Ábrázolásokban mindig álló vagy lépkedő, erős, jóképű, szakáll nélküli ifjúként jelenítik meg, akinek arany haja lágyan omlik alá. Delphoi templomába a következő két híres aranyszabályát vésték: „Ismerd meg önmagad” és „Fő az arany középút”. Kedvelte az íjászatot és szeretett lanton játszani, szakrális növénye a babér.

Tündöklése ellenére Apollón rendelkezett egy kévésbé ismert sötét oldallal is, a fény és sötétség kettőssége jelképéiben is tükröződik. Apollón tiszta, szent és tisztulást hozófistenáég volt, akit legfontosabb szimbólumának, a Napnak tulajdonságaival ruháztak fel. Amikor elérkezett születésének ideje, éneklő hattyúk, Apollón szent madarai, hét kört tettek Délosz felett, és születésekor Zeusz egy hattyúk vontatta harciszekérrel ajándékozta meg. Ennek ellenére a holló és a varjú - a két sötét madár - is összekapcsolható Apollón nevével, csakúgy, mint a kígyó és a farkas. Olykor kegyetlen büntetéseket hozott és a bosszúállástól sem riadt vissza.

Származása és mitológiája Apollón Létó és Zeusz fiaként jött a világra, Artemisz ikertestvéreként, aki a vadászat és a Hold istennője volt. Amikor Létó (aki egy félistennő, és az olümposzi istenek előtti nemzetségből származik) teherbe esett Apollónnal és Artemisszel, vándorútra kelt, hogy megfelelő helyet találjon gyermekei világrahozatalához. Azonban egy helyín sem fogadták szívesen, mert az emberek tartottak Héra, Zeusz féltékeny feleségének haragjától. Végül, amikor elérkezett a szülés ideje, eljutott egy kopár szigetre, amit később Délosznak neveztek el. Kilenc napon és éjen át vajúdott Létó (Héra nem sietett az istennő segítségére, ezért megnehezítette a szülést). Apollón végül egy pálmafa alatt jött a világra a hónap hetedik napján. A hetes szám szakrális jelentősséggel bírt a számára, a pálmafa pedig az egyik leghíresebb antik turista látványossággá vált.

Apollón és Artemisz: az ikerpár

Apollón és ikertestvére, Artemisz is íjászkodott. Apollón íja és nyílvesszői is aranyból voltak, és ő maga is az aranyos naj? istene

154

A FIÚK GENERÁCIÓJA

volt. Artemisz fegyverei ezüstből készültek, csakúgy, mint az ezüst színű hold. Artemisz volt az idősebb testvér, és ő volt az, aki Homérosz szerint megtanította Apollóm az íjjal bánni. Mindketten messziről lőtték ki láthatatlan és tévedhetetlen nyilaikat, mely gyors és fájdalommentes halált okozott. Mindkettőt a tisztaságáért tisztelték, távolságtartásáról, megközelíthetetlenségéről ismerték. Időnkét mindketten eltűnnek (Artemisz az erdőkbe, Apollón pedig a rejtélyes hüperboreászok birodalmába).

Artemisz és Apollón is a felnőtté válás előtt álló ifjúságot képviselik a mitológiában. Gyakran gyors és kíméletlen büntetést mértek ellenségeikre. Például, amikor egyszer Niobé megalázta anyjukat, Létót, amikor azzal hencegett, hogy bezzeg neki hat gyönyörű lánya van és hat jóképű fia, míg ő csak Apollóm és Artemiszt szülte, Létó isteni gyermekeihez fordult segítségért. Ennek eredményeképpen Apollón lemészárolta a hat fiút, Artemisz pedig a hat lányt. Niobé-t síró sóbálvánnyá változtatták.

Artemisz egyszer beleszeretett egy vadászba, akit Orionnak hívtak. A féltékeny Apollón ekkor párbajra hívta, melyben Artemisznek el kellett találnia egy távoli pontot a tengerben. A harcos kedvű Artemisznek több se kellett, elfogadta a kihívást, és tévedhetetlen nyilával célba talált. Azonban túl későn jött rá, hogy a célpont nem más, mint szerelme, Orion, aki olyan mélyen gázolt a tengerbe, hogy már csak egy kis pont látszódott belőle.

Az Iliászból tudjuk, hogy a trójai háború idején az istenek is megküzdőitek egymással, Poszeidón párbajra hívta Apollóm.

Apollón azonban visszautasította, mondván, ő nem fog jelentéktelen halandókért harcba szállni. Nem törődött azzal sem, hogy Artemisz dühösen a szemére vetette, hogy gyáva.

Apollón és sikertelen szerelmi kapcsolatai Daphné volt Apollón első szerelme, Érosz (vagy ahogy másképpen nevezik Ámor vagy Kupidó) pedig minden baj forrása. Miután Apollón kigúnyolta Érosz íjász tudását, Érosz szerelmi lángra lobbantotta Apollón szívét egy arany nyíllal, Daphné szívét azonban ólomból készült nyíllal sebezte meg, melynek hatására Daphné visszautasította Apollón szerelmét. Apollón, szerelmi vágytól sarkallva Daphné nyomába eredt, és amikor majdnem utolérte őt,

APOLLóN, A NAP ISTENE

155

akkor a lány édesapjához, a folyóistenhez fordult segítségért, aki

babérfává változtatta. De Apollón szerelme még ekkor sem csillapodott. A babér lett a szakrális növénye, és a levelei koszorúba fonva ékesítették haját.

A legismertebb nő, aki visszautasította Apollón szerelmét és ezért meg is fizetett, Kasszandra volt. Kasszandra Trója királyának és királynőjének, Priamosznak és Hekubának lánya volt.

Apollón megígérte Kasszandrának, hogy megtanítja a jövendőmondásra, de csak azzal a feltétellel, ha a szeretője lesz. Kasszandra ígéretet tett, de nem tartotta meg szavát. Bár Apollón nem vehette vissza a jövendőmondás tehetségét, bosszúból elrendelte, hogy senki se vegye komolyan jövendöléseit. A trójai háború kitörésekor Kasszandra látta előre az elkövetkezendő csapásokat, de mivel senki sem hitt neki, bolondnak tartották és bezárták.

Apollón valamivel több sikerrel járt Koronisszal, aki teherbe esett gyermekével. Az istenség egy fehér hollót bízott meg kedvese megfigyelésével, aki jelentette neki, hogy megcsalta. Apollón erre bosszúból feketére változtatta a holló tollát, és megölette vele Koroniszt. Ezt a meggondolatlan tettét később megbánta. Apollón azonban nem hozhatta őt vissza az életbe. Amikor a lány a halotti máglyán feküdt, megkaparintotta meg nem született fiának testét, akit Kheironnak, a kentaúrnak adott, hogy nevelje fel. Ezt a fiút hívták később Aszklépiosznak, aki a gyógyítás és gyógyászat istene lett.

Apollón férfiak iránti szerelme sem tartogatott számára több sikert. Egyszer annyira belehabarodott egy fiatal fiúba,Jácintba, a spártai király fiába, hogy maga mögött hagyta Delphoit, hogy minden idejét vele tölthesse. Egy nap, amikor összemérték diszkoszvető tudásukat, Apollón diszkosza gellert kapott egy kövön és fejen találta Jácintot. A szeretett férfi elvesztése miatt érzett bánatában Apollón megfogadta, hogy méltó emléket állít Jácintnak. így Jácint véréből fakadt a virág, mely a nevét viseli.

APOLLÓN ÉS PRÓFÉCIÁI Apollón a jövendölések istene volt, bár a mitológiája szerint ő maga nem igen jósolt. Olyan képesség volt ez, amelyet egyszerűen kisajátított magának. Ő vehette át az irányítást a Delphoi jósda

156

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

felett, melynek profetikus jövendölései hosszú múltra tekintenek vissza. Apollónt megelőzően, a pre-hellén időkben, a delphoi jósda egy istennő szentélye volt, nagy valószínűséggel egy kígyó istennőé. Mitológiája szerint Apollón megölt egy hatalmas sárkány vagy kígyó istennőt, melyet Pythonnak hívtak. Ettől fogva az istenséget a Pythiai Apollón néven emlegették, papnőjét pedig Püthiának nevezték.

Apollón médiumai mind nők voltak, akik az irányítása alatt álltak, és jövendöléseiket annak tulajdonították, hogy bensőséges kapcsolatban álltak az istenséggel. Valójában azonban az irányítás egy exegéta (szövegmagyarázó) kezében volt, aki rendszeresen felkereste a papnőt. Amikor Püthia transzba esett, a szövegmagyarázó kérdéseket tett fel neki, a válaszokat pedig lejegyezte. Szavait ezt követően továbbították egy másik paphoz, aki általában versbe szedte a mondandót. A szavak jelentései rendszerint homályosak és kétértelműek voltak, s a jövendöléseket gyakran politikai célokra használták fel.

Delphoi

A Parnasszusz hegy lábánál, a legbelső zugban, melyet a hamvadó árpa, kender és babérlevél füstje töltött meg, üldögélt Püthia háromlábú székén, mielőtt transzba esett.

Szintén ebben a belső zugban volt található az Omphalosz, vagy más néven a köldök kő (a delphys szó „méhet” jelent). Delphoiről úgy tartották, hogy a föld köldöke vagy méhe, és egyben a világ közepe, még azelőtt, hogy Zeusz (tudományos érdeklődéstől vezérelve) úgy döntött, hogy megjelöli a világ közepét. Szabadon engedett két sast, az egyik a föld legkeletibb végéről indult el, a másik a legnyugatibb határáról. Ugyanabban az időben indultak, ugyanazzal a sebességgel haladtak, és Delphoi fölött találkoztak.

Apollón templomának szentélyében található Dionüszosz sírja is. A három téli hónapra ugyanis Apollón átengedte templomát Dionüszosznak, amíg ő a távoli északra utazott a legendás hüperboreászok földjére.

Az emberek két fő indokkal keresték fel Apollón templomát (ha nem isteni áldozatot akartak bemutatni): hogy tanácsot kérjenek a jövendőmondójától, vagy hogy megtisztulást nyerjenek

APOLLÓN,

A NAP ISTENE

157

általa, ha bűnt követtek el. A vezetők és bírák is Apollónhoz, mint a törvényhozó és törvényt értelmező istenséghez fordultak tanácsért. A görög városállamok neki tulajdonították az alkotmányt. Ő volt a törvény és a jog isteni helytartója.

Két leghíresebb aranyszabálya mellett, más gondolatokat is belevéstek a templomába, melyek híven tükrözik Apollón hatalomhoz és önmérséklethez fűződő viszonyát:

Urald a szellemed!

Tartsd szem előtt a határaidat!

Ne légy önhitt!

Tisztelettel beszélj másokkal!

Féld a hatalmat!

Hajts főt az istenségek előtt!

Ne büszkélkedj az erőddel!

Tartsdféken a nőket!

Apollón pánhellén istenség volt. Hatalma Zeusz mellett csak másodlagosnak számított egész Görögországban. Nemcsak a városok küldtek küldötteket Delphoiba tanácsáért, hanem Apollón papjai is ellátogattak Delphoiből a görög városokba, hogy megismertessék a polgárjogot és a vallásjogot.

APOLLÓN, AZ ARCHETÍPUS Apollón távolról is tisztán látott és az élet dolgait felülről szemlélte: a kiszemelt célpontot mindig eltalálta nyilával, zenéjével pedig harmóniát teremtett. Az Apollón archetípus olyan személyiség, aki a tiszta definíciók híve, szereti tanulni, értékelni a rendet, a harmóniát, s inkább a dolgok felszíne érdekli, mint ami mögöttük van.

Az Apollón archetípus az elmélkedést előnyben részesíti az érzelmekkel szemben, a távolságot a közelséggel szemben, az objektív értékelést az intuícióval szemben. Az Apollón archetípusra hasonlító férfi olyan tulajdonságok birtokosa, melyeknek segítségével jól boldogul a világban. Karriert épít, és a klasszikus művészeteket sokkal könnyebben sajátítja el, mint a legtöbb ember.

158

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Az íjász Ahhoz, hogy az ember íjászkodni tudjon, akaraterőre, ügyességre és gyakorlatra van szüksége. Egy tapasztalt íjász távoli célpontot is eltalál. Metaforikusán az Apollón archetípusú férfi így cselekszik.

Az Apollón gondolkodásmód mindig logikus és objektív. Ő a dolgok törvényszerűségét nem tapasztalatok útján szerzi meg, vagy szülői útmutatás által, hanem elvei születésétől fogva bele vannak kódolva. Az előre beprogramozott archetípus szerint a kisfiú tudja, hogy mit akar, és Apollón természetéhez híven, megvan hozzá az akaratereje, hogy véghez is vigye.

Akkor tudunk magunknak célt kitűzni, ha van jövőképünk. Ez az Apollón típusnak nem akadály. Más férfi típusok talán nehezen találnak célokat, de nem Apollón. Ő tudja, merre tart, mit szeretne elérni, és azt is, hogy győzni akar. Nem álmodozó típus. Céljai realisztikusak és hajlandó értük erőfeszítéséseket tenni. Ezek többnyire mások számára is nyilvánvaló célok. Egy kisfiú például törekedhet arra, hogy cserkész legyen vagy első helyezést érjen el egy versenyen. Később talán úgy dönt, hogy irány a Harvard vagy az MIT, vagy Oxford, aztán a választott területen magas pozícióban helyezkedik el. Az Apollón archetípus szereti, ha elismerik.

Valószínűleg a gimnáziumban vagy a főiskolán találkozhatunk az Apollón archetípusokkal a legtisztább formában, azon fiatalemberek személyében, akik sikerre termettek, és sem érzelmileg nem sebezte meg őket senki, sem arra nem volt alkalmuk, hogy alázatot tanuljanak.

Valószínűleg mindnyájan fel tudunk idézni olyan sokoldalú Apollóm, aki jóképű, elegáns, kiváló tanuló, hangszeren játszik, jeleskedik valamely úri sportban és valószínűleg osztálybizottsági tag volt - szóval olyan, akiről a legnevesebb egyetemek felvételi

bizottságainak elnökei álmodnak.

Ennek tökéletesen megfelel az Apolló-űrprogram, melyben az űrhajósok mind Apollónra emlékeztetnek. John Gelennre, Edgar Mitchellre és Neil Armstrongra gondolok, s ilyenkor Apollón jelenik meg előttem. Ők és az űrprogram olyanok voltak, mint Apollón és Zeusz, akik az apa álmát váltották valóra. Az elnök (Zeusz) akaratának végső kivitelezői az űrhajósok (Apollón), kik tettükkel jónéhány kormány hírnevét emelték.

APOLLÓN, A NAP ISTENE

159

A kedvencfiú Apollón volt Zeusz legkedvesebb fia, és Zeusz mellett a legjelentősebb görög isten. Szőke hajjal ábrázolták, és Apollón valóban világos hajú fiú volt, akinek az volt a küldetése, hogy véghezvigye apja akaratát.

Az Egyesült Államokban a republikánus párt teszi leginkább magáévá a tradicionális patriarchális értékeket. 1988-ban mind George Bush, mind pedig Dan Quayle, a republikánus elnök, illetve alelnök jelölt, Apollón szerepét öltötte magára. Bush befolyásos szenátusi tag fiaként, míg Quayle szülőállamában, Indianában, egy igen nagy befolyással bíró családi lapkiadó vállalat sarjaként.

Kitüntetett helyzetű, jóképű, kiváltságos helyzethez szokott férfiak voltak. Bushnak túl kellett lépnie az állandó másodkapitány szerepen, ha Zeusz pozíciójára pályázott, az pedig szinte elképzelhetetlennek tűnt a szavazók számára, hogy Quayle, az Apollón archetípusra oly jellemző világos hajjal, átveheti az elnöki hatalmat. A kedvenc fiúk általában nem jutnak fel a csúcsra, mert nem számítanak nehézsúlyú ellenfélnek, nekik megmarad az archetípusra jellemző fiú, illetve testvér szerep, mivel hiányzik belőlük az a vezetői ambíció, illetve az a képesség, ami szükséges lenne ahhoz, hogy atyai figuraként, Zeusz kegyetlenségével hatalmukat megszilárdítsák és uralkodjanak.

A kedvenc fiú archetípusa régi fényében tündököl akkor is, ha fájdalom éri vagy gyötrődik. Ezt annak köszönheti, hogy mentálisan teljes egészében el tudja magát különíteni mások fájdalmától, és saját érzelmeinek sincs tudatában. Azonban, ha egy férfit a többiek Apollónként tartanak számon, arra az archetípus tulajdonságait rávetítik, és így nehéz lesz majd másként látni.

A zenész Apollóm két húros eszközzel hozták összefüggésbe, az egyik az íj, a másik a lant. Egyik érintésével a nyila repült messzire, a másikkal zenét csalogatott elő hangszeréből. W. F. Ottó, A homéroszi istenek (The Homeric Gods) című könyv szerzője, kapcsolatot vélt felfedezni a kettő között: „mindkettőben azt látták, mintha egy dárda repülne a célja felé, egyik esetben a tévedhetetlen nyíl, a

160

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

másik esetben a tévedhetetlen dal.” A dal, mely a legéberebb istenségtől ered, nem egy megfertőzött lélek álomszerű szüleménye, hanem egyenesen száll a színtiszta való irányába.

Apollón zenéjével a tisztaságot és az ártatlanságot hozta összefüggésbe. Ellentétben Dionüszosz muzsikájával, mely a káoszt, az eksztázist, a féktelenséget, az érzelmi konfliktusokat és a szenvedélyt fejezte ki. Apollón zenéje tiszta hangokból áll, a zene tisztasága felemelő, olyan, mint egy matematikai számítás, ami harmóniát, mértéket hoz az ember életébe. Bach klasszikus zenéje Apollóm idézi. Akik hallották már a 20. század mester csellistáit, Pablo Casals-t és Yo-yo-Mat játszani, azok arról számolnak be, hogy a zenéjük olyan, mint egy isteni megnyilatkozás, mintha az istenség jelenne meg és tévedhetetlen nyilával célba találna.

A mérték és a szépség adták Apollón zenéjének esszenciáját.

Minden vadságot megfékezett, sőt még a vadállatokat is megszelídítette. Amikor a megkínzott bibliai király, Saul megparancsolta a fiatal pásztorfiúnak, Dávidnak, hogy játsszon neki valamit pengetés hangszerén, hogy megnyugodjon, Dávid minden bizonnyal Apollón zenéjével érte el ezt a hatást.

A törvényes rendfenntartója Apollón biztosította a városok törvényes működését, értelmezte a törvényeket, rendet tartott, mértékletességet követelt és törvényes kereteket adott az egyes közösségek együttműködéséhez, illetve eszközöket a viták elsimításához. Mind a törvényhozó, mind a zenész, az archetípus rendhez és formához való kötődését fejezi ki. Apollóntól idegen a káosz, a féktelenség, a hamis hang, a szenvedélyes intenzitás, mind viselkedését, mind zenéjét tekintve. A szabályokon és törvényeken keresztül, csakúgy, mint a mértéken és időn keresztül, Apollón keretet és rendet biztosított.

Apollón, mint a törvényes rend fenntartója, mindig tisztában volt azzal, miként kellene a dolgoknak működniük. Rendelkezései által előírta, hogy mit szabad és mit nem. Ennek megfelelően az Apollón ügyvéd jobban szeret az alkotmányjog adta keretek között érvelni, és jobban kedveli azokat az eseteket, melyekben alapelvekre, illetve precedensekre hivatkozhat, mint amikor a motivációt, illetve a különleges körülményeket lehet felhozni valaki mentsé-

APOLLÓN,

A NAP ISTENE

161

gére. Nem csoda hát, hogy amikor egy nőt vagy egy férfit kellene jelölni a legfelsőbb bíróság valamely posztjára, ajánlásukban pártfogóik a jelöltek Apollón tulajdonságait emelik ki.

Azon idealisták hatalomról alkotott képe is az Apollón archetípustól ered, akik úgy képzelik, eljön egyszer az az idő, amikor minden ember békés egyetértésben él egymás mellett a törvényes rendnek megfelelően, mely mindenkinek igazságot szolgáltat, és a rendfenntartók szentül meg vannak győződve arról, hogy tudják, mi a helyes és a helytelen.

Mind a szándék, mind a hatalom gyakorlása archetipikus alapokra vezethető vissza. A jogász vagy a törvényes rend végrehajtója csakúgy, mint egy zenész vagy űrhajós, ezt érezheti legbelül, és úgy vélheti, hogy munkájának Apollón ad szakrális dimenziót.

A távolságtartó Az Apollón archetípus érzelmi távolságtartásra hajlamosítja a férfit. Lehet a jövőjére koncentráló íjász vagy próféta, aki képes a dolgok fölé emelkedni, hogy mindent objektíven tudjon szemlélni, inkább, mint hogy érzelmeivel tisztába kerüljön. Ilyenkor úgy kerüli el az érzelmi vagy kapcsolati nehézségeit, hogy spirituális leckeként fogja fel őket (amelyek nyilván azok is). így az a képesség, hogy a dolgokat racionálisan és spirituális aspektusból közelítsük meg, reflexszerű érzelmi reakcióinktól távol, az Apollón archetípusra jellemző tulajdonság. Ez az adottság hajlamossá teszi az Apollón típusú embereket arra, hogy saját érzelmi töréseiket távolságtartóan kezeljék, és „szellemi magasságokba” emelkedve, intellektuális módon, spirituális eszközökkel próbálják megérteni azokat.

Apollón istenségben volt valami nem „evilági”, ami a hüperboreászokhoz fűződő viszonyából ered. W. F. Ottó mitológus mutatott rá arra, hogy Apollón születésekor Zeusz hattyúk vontatta harciszekérrel ajándékozta meg, melyen nem Delphoiba utazott, hanem a hüperboreászokhoz, akiknél ott is maradt egész évre. Ezt követően minden évben rendszeresen visszatért egy időre „a fényesség áldott földjére”. Jelen korunkban, a New Age megvilágosodást hozó hatásával idézzük fel Apollóm és a Hüperboreát. Mai világunkban ez „a hegyeken túl található északi birodalom”, ami a

162

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

görögök képzeletében élt, a Fiastyúk csillag konstellációnak felel meg, vagy egy másik dimenziónak. Apollón kapcsolódása a hüperboreászokhoz Hádész alvilági kötődéséhez hasonlatos. Pszichológiai értelemben, akár egy távoli visszahúzódásra alkalmas csillagvilágról, akár az alvilágról beszélünk, vagy a magasabb szintű matematikáról, a hatás ugyanaz: mindegyik elszigetelődéshez, illetve az e világból való időnkénti visszavonuláshoz vezet.

A testvérek Apollón családbeli szerepe testvérként nyilvánul meg a legjobban, a féltékenység és a testvéri szeretet által, mely előtör öccséhez, Hermészhez, az istenek követéhez, és nővéréhez, Artemiszhez, a Vadászat és a Hold istennőjéhez fűződő viszonyában egyaránt.

Számos mitológiai incidens köti össze Apollóm és Artemiszt.

Artemisz jött először a világra és segítette anyját, Létót az elhúzódó vajúdása során. Később Létó hozzájuk fordult, amikor meg akarta torolni Niobé sértő szavait. Apollón féltékeny volt Artemisz Orion iránt érzett szerelmére, és ahogy ez már elhangzott, párbajra hívta őt, melyben Artemisz tudtán kívül kioltotta kedvese életét. A rivalizálás Apollón és Hermész között is tetten érhető.

Hermész azzal kezdte, hogy ellopta Apollón marháit; egyébként Hermész volt az is, aki bátyját lanttal ajándékozta meg.

A testvér és kedvenc báty archetípusaként Apollón fogékonynyá teszi a férfiakat a csapatjátékra. Az Apollón férfi könnyen beilleszkedik a vállalati struktúrába, melyben többnyire a másodhegedűs szerepét játssza, anélkül hogy neheztelne vagy vereségként élné meg, eltérően azoktól a férfiaktól, akiket archetípusuk apai vagy uralkodói szerepre predesztinál. Azt is természetesnek veszi, ha hozzáértő nőkkel dolgozhat, hogy rivalizálnia kell velük.

Ellenfélként Apollón ugyanolyan könnyedén vesz részt a politikai „húzd meg ereszd meg” játékokban, mint a sportban, és rendszerint nem haragtartó. Érzelmi távolságtartásának köszönhetően számára a politika játék, és előnyt élvez azokkal szemben, akiket a játszma érzelmileg is érint. Azonban vezető pozícióba nem igen kerül, mert túl óvatos, minek következtében nem kelti másokban a rátermett vezető benyomását. Apollón a fontossági sorrendet tekintve Zeusz „után” következett.

APOLLóN, A

NAP ISTENE

163

A hős szerepét tagadó isten Apollón, akit férfias megjelenése és nemessége hősi adottságokkal ruházott fel, nem volt hajlandó eljátszani ezt a szerepet. Kimondottan az a típus volt, akit nem lehetett párbajokba belerángatni, eltérően azoktól a görög hősöktől, akik helytálltak a trójai háborúban vagy azoktól a gyorstüzelő cowboyoktól, akik westernfilmekben szerepelnek. A haragos Poszeidón szavára Apollón csöndesen csak ennyit mondott: „Nem lennék mértéktartó és előrelátó, ha jelentéktelen halandók miatt keverednék harcba, akik most úgy zöldellnek, mint lomb a fán, de majd elszáradnak és elpusztulnak.” És amikor nővére, Artemisz gyávának nevezte, akkor sem vette fel a kesztyűt.

Mi több, Apollón ellenszenvvel viseltetett a hősök iránt. Nem volt hajlandó elvezetni Heraklészt a Püthiai jósdához és Akhilleuszszal, a leghíresebb és legkedveltebb görög hőssel is szembeszállt.

Akhilleusz úgy halt meg, hogy sarkán megsebezte egy nyíl, azon az egy sebezhető ponton, melyet nem mártott bele a Sztüx vizébe.

Néhány verzió szerint maga Apollón ölte meg, vagy Párisznak álcázva magát vagy saját bőrében. De ez nem volt hősi cselekedet, nem szemtől szemben, hanem távolból kilőtt nyíllal sebezte meg.

Apollón óvatos, elkerüli a testi veszélyt, nem érintik meg az érzelmek, inkább szemlélődő alkat. Ezek a kívülálló és nem a hős jellemvonásai. Amikor a tábornokoknak csapataikat csatába kellett vinniük, valószínűleg egy sem volt Apollón archetípus. De manapság minden bizonnyal számtalan magas rangú Apollón személyiségű tábornok található a Pentagonban. Amikor, ahogy az manapság a gyakorlatban van, ki kell ötleni különböző háborús játékokat, különböző lehetőségeket és terveket kell figyelembe venni, és a legvégső fegyvert néhány távoli számítógép gomb megnyomásával élesítik a kávéházi stratégák, az nagyon is Apollónra vall, mivel inkább a statisztikai lehetőségeket veszi számba, nem a szenvedély vagy az állampolgári kötelezettség motiválja. Ez volt a helyzet a vietnami háborúban is, amikor a Pentagont a védelmi miniszter, Robert McNamara és fiatalokból álló csapata irányította, akik ifjú tehetségként kerültek mellé.

164

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Apollón kimunkálása önmagunkban

Ebben a kultúrában az Apollón vonásokat erőteljesen kultiválják egész kisfiú kortól kezdve. A bölcsödétől az egyetemig az emberektől azt várják el, hogy verbálisán és logikusan fejezzék ki magukat. Az ok-okozati törvény az életben is visszaköszön, csakúgy, mint a tudományban. A jó jegyek, a jó benyomás a ranglétrán való felemelkedés feltételei. Mindenhol - kivéve az alternatív iskolákban -, minden osztályban az Apollón értékeket és jellemvonásokat támogatják.

Annak ellenére, hogy igen erőteljes hatások érnek bennünket Apollón tulajdonságaink kimunkálása érdekében, de más archetípusaink a dominánsak, akkor csak felnőtt korunkban ébred fel bennünk az igény, hogy tudatosan fejlesszük ki ezt magunkban.

Apollón kimunkálásához az egyén talán meg szeretné tanulni, miként ossza be az idejét, a pénzét vagy hogyan szervezze meg a munkáját. Az Apollón tulajdonság olyan konkrét dolgokban is segítségünkre lehet, mint például amikor önéletrajzot írunk. Bármi is a feladat, Apollón isteni tudományával nagy valószínűséggel sikert aratunk. Olyan szakértő, aki mindig kéznél van, ha valamit szisztematikusan szeretnénk elsajátítani.

APOLLÓN, A FÉRFI Egy Apollón típusú férfi könnyen boldogul a világban. Mások által nagyra értékelt tulajdonságokkal rendelkezik, melyek a sikerhez is könnyűszerrel eljuttatják. A kapcsolataiban és belső lelki életében azonban akadhatnak problémák.

Korai évek

Az Apollón gyermek (a mítosznak megfelelően) természetét tekintve nyitott. Tipikusan extrovertált, érdeklődő és sokat kérdezősködik, szeret szemlélődni, nagyon élvezi, ha háti babahordozóban üldögélhet.

Apollón információkat gyűjt a környezetéről. Érdekli, hogy mi micsoda és ki mit csinál. Nem álmodozó alkat, nem merül el

APOLLóN,

A NAP ISTENE

165

a fantázia világában, nincsenek kitalált barátai, vagy elképzelt szörnyei.

Az óvodában oszlopos bandatagnak számít, testvéries, kompromisszumkész gyerek, aki jól boldogul, és akár a banda vezérévé is válhat. Mások gyakran szeretnék, hogy a legjobb barátjuk legyen, de többnyire nincs neki legjobb vagy különleges barátja.

Ahogy a különböző sportok előtérbe kerülnek, kiderül, hogy jól megy neki, sőt kiválóan tejesít. Ha valamihez tehetsége van, kitartóan edz. Ha másban tehetséges, ugyanilyen lelkesen veti bele magát a gyakorlásba.

Olyan, mintha egy belső óra ketyegne benne, és még aznap elvégzi azt, amit csak másnap kellene. így jut ideje a házi feladatra, zene gyakorlásra, az újságkihordásra, cserkészkedni vagy ministránskodni.

Bár többnyire nem csupán a felszínen jó fiú - gyakran mondják, hogy „olyan egyenes, mint a nyíl” -, nem szokatlan az sem, hogy olyanokkal barátkozik, akik balhékba keverednek, bár ő ezekből kimarad. A többi fiú ész nélkül benne van minden féktelen játékban, bajkeverésben, rosszalkodásban, anélkül hogy átgondolnák, milyen következményekkel járhat, az Apollón fiú azonban nem ilyen: ő előre gondolkodik és vigyáz magára.

Szülei Apollón az ikrek közül másodikként jött a világra, Létó kilenc éjjel és kilenc nap vajúdott, mire megszületett fia. A nagy erőfeszítések után „Létó boldog volt, mert erős íjász fiút hozott a világra.” A déloszi Apollónhoz írott homéroszi himnuszban elhangzott szavai azon asszonyok érzéseit visszhangozzák, akiknek „sikerült” olyan fiút és utódot szülni, akikre később büszkék lehetnek.

Ilyen megpróbáltatások után talán még egy istennő is ki lett volna merülve, és az sem lett volna képes ellátni az újszülöttet. Az viszont bizonyos, hogy „Apollóm nem szoptatta édesanyja. Ehelyett Themis, isteni keze által nektárral és ízletes ambróziával táplálta.” Apollón tehát elsőként az istenek étkével táplálkozott.

Ezt Themis, a pre-olümposzi jós-istennő adta neki, akinek köpenyét Apollón jósnői viselték később. Az Apollón férfi életére jellemző, hogy édesanyja testileg nem akarta átélni az anyaságot,

166

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

nem dédelgette, nem olvadt vele egybe, amit azonban a foldanya típusú édesanyák kisbabái átélnek.

Apollón a kezdetektől így ír élete küldetéséről: „Felfedem az emberek előtt Zeusz akaratát.” Itt egy apja fia, akire szülei mindig büszkék lehetnek majd: „És fényesség övezi, mely léptei nyomán és nagy gonddal szövött köpenyéből árad. És az arany hajú Létó és a bölcs Zeusz szívét átjárja a melegség, amint drága fiúkat nézegetik, miközben halhatatlan istenekkel játszik.”

Az Apollón fiút dicsérettel jutalmazza a hagyományos elveket valló apa, amiért fia a nyomdokaiba lép. Sikeresen helytáll, szüleire nem hoz szégyent és jól boldogul a teljesítményorientált kultúrában. Megszokta, hogy szülei szeme fénye, ettől lesz olyan angyalian sugárzó. A tradíció szerint a patriarchális kultúrában azt várják az Apollón fiútól, főleg, ha első szülött gyerekről van szó, hogy továbbvigye a családi hagyományokat és véghezvigye apja akaratát.

Az Apollón fiú hozzászokott a győzelemhez és ahhoz, hogy tetteit szeretettel és dicsérettel jutalmazzák. Azonban az élet minden területén (illetve megmérettetés során) találkozik olyanokkal, akik hozzá hasonlóan jól teljesítenek. Ezért állandó nyomást érez, hogy kiemelkedjen a többiek közül. így viszont az is elképzelhető, hogy már nem érzi azt a késztetést, hogy az osztályelsők közé tartozzon vagy a csapat sztár hátvédje legyen. És ilyenkor merül fel a pszichológiai kérdés: Mennyire van a szülőknek szüksége arra, hogy ne hozzon szégyent rájuk? Saját magáért szeretik, vagy a szeretet az elért teljesítmény függvénye? Önbecsülése legutóbbi sikerétől függ-e? A kudarc miatt kicsúszik-e a lába alól a talaj ? Ha igen, akkor a bizonytalanságot és a kihívást túlságosan magára veszi, így amikor fenyegetve érzi magát, és emiatt ellenséges indulatok keletkeznek benne, mindig egy sugárzóan mosolygó maszk mögé bújik.

Előfordul, hogy az Apollón fiúnak nárcisztikus szülei vannak, akiknek valójában arra van szükségük, hogy fiúk megvalósítsa álmaikat, s attól érzik jobban magukat, ha fiúk sikeres, és elvárják, hogy jó fényt vessen rájuk. Az ilyen fiú nagyon nagy terhet cipel a vállán. Mivel nagyon szeretne győzni, versenybe száll. Azonban a minden áron győzni akarás, melynek célja szülei, illetve valamely szülője feltételes szeretetének megőrzésére irányul, olykor kontra-

APOLLÓN, A NAP ISTENE

167

produktív módon hat. Ennek aztán az a vége, hogy kevésbé tud teljesíteni. Ha nincs éles helyzetben, minden rendben megy, de ha számít az eredmény, nem képes hozni a formáját. Ha mind a kivételes tehetség, mind az Apollón személyiség megtalálható egy fiatalban, az, hogy ki tudja-e hozni magából a maximumot - mint sakkjátékos, zenész, matematika zseni, doktor, ügyvéd, íjász, tudós vagy mint ember -, nagyban függ szüleitől, tanáraitól. Különleges tehetséggel megáldott gyermekként és a küzdeni akarásnak köszönhetően az Apollón gyermek akkor boldogul, ha a tanulást játéknak foghatja fel, a legnagyobb megelégedést pedig az jelenti számára, ha kiváló abban, amit szeret csinálni.

Serdülőkora ésfiatalsága Az, hogy mennyire képes szem előtt tartani céljait, a korai felnőttkorban dől el. Ha képességei engedik, ha az aggodalom nem bénítja le, akkor újra és újra eléri a kiszemelt célt. A jó jegyek, az osztályban betöltött tisztségek, a rangok, a jutalmak, az ösztöndíjak mind a fiatal Apollónhoz vándorolnak. Ha hátrányos helyzetben lévő családból jön, akkor olyan lesz, mint Horatio Alger (19 századi amerikai regényíró, aki sokat írt az amerikai álom beteljesedéséről, a ford.). Keményen dolgozik, kitűnően osztja be az idejét, sikerül jó jegyeket szereznie, kimagasló eredményeket produkál a különórákon és még mellékállása is van.

Jó érzékkel választ magának „Zeusz típusú apa figurát”, ha az élet nem nyújtotta számára tálcán ezt a lehetőséget. Archetípusának megfelelően ösztönzést érez arra, hogy valaki kedvence legyen, hogy kitűnjön és kedvébe járjon egy Zeusz típusú férfinak, aki segít neki a világban való előbbre jutásban. így életének első felében teljesítendő feladatok, mely a férfiak számára a munka világában elért sikerekről szólnak, egybeesik Apollón belső késztetésével. Ezért számára ez az életszakasz zökkenőmentesnek bizonyul. A legtöbb Apollón kamaszkorára nem jellemző a zűrzavar, a tekintélyelv elleni lázadás, titkos dolgokban, a szexuális kérdésekben való elmélyülés, vagy legalábbis ez a kívülállók számára észrevétlen marad.

Ebben a periódusban a legnagyobb nehézség akkor jelentkezik az Apollón férfi számára, ha nem tud sikereket aratni pszicholó-

168

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

giai akadály, szociális hátrány vagy intellektuális fogyatékosság miatt. Egy diszlexiás Apollón tanulási hátránya miatt nagyon frusztrálnak érezheti magát, mert nem képes elérni a kitűzött célt. Talán sikerül neki áthidalni ezt a fogyatékosságot, ha módszeresen gyakorol. Ám a magától elvárt teljesítmény és a hiányos képességéből adódó eredmény közti különbség belső indulatokat ébreszthet benne, így nem képes egyszerre egy dologra koncentrálni, melynek végső soron az lesz az eredménye, hogy nem tudja legyőzni fogyatékosságát.

Apollón a munka világában

Az Apollón férfi messze a legjobb munkaerő. Könnyen ér el munkahelyi sikereket, mert öröklött képességének köszönhetően képes egy feladatra koncentrálni és addig képezni magát, amíg tökélyre nem fejleszti tudását, melynek aztán gyümölcsét élvezheti. Objektivitásának köszönhetően céljai reálisak, melyeket terv szerint haladva, lépésről-lépésre ér el.

Az Apollón férfiak gyakran választanak olyan foglalkozást, amihez éveket kell tanulni, és amelyekhez hosszú távú célok kitűzése szükséges. Az orvostudomány és a jog sok Apollón beállítottságú férfit vonz. A jog különösen illik ehhez a típushoz. Oresztész kihallgatásakor (Oresztész azért ölte meg az anyját Apollón buzdítására, mert előzőleg anyja megölte apját, Agamemnont) Apollón I volt a védőügyvéd.

Az Apollón férfi könnyen illeszkedik be a munkahelyi környezetbe. Kollégáival hajlamos testvéri versenyhelyzetet kialakítani, és munkatársai körében magához ragadni a vezető szerepet. Keresi a vezető pozícióban lévő férfiak elismerését és könnyen hajtja végre utasításaikat. Napjainkban pedig, a női egyenjogúság idején, könnyedén és kiválóan tud együtt működni hozzáértő nőkkel, szövetséget alkotva a sikerorientált és versenyszellemű Artemisz vagy Athéné típusú kolleginákkal. Kiváló szervezeti ember.

Az Apollón férfi gyakran nem jut fel a csúcsra, nem lesz belőle sikeres vállalkozó, mert hiányzik belőle a pénzhalmozásra, a hatalomra való törekvés. Nincs meg benne a Zeusz férfi éleslátása, határozottsága és kegyetlensége. Ő a tipikus fiú a patriarchális társadalomban, s bár a csúcsra tart, s a ranglétrán való feljebb jutá-

APOLLÓN, A NAP ISTENE

169

sa erre predesztinálná, általában vagy kudarcot vall, vagy, ha felér a csúcsra, nem képes hatalmát kiterjeszteni és megszilárdítani, többnyire elbukik.

Ha az Apollón férfi eljut odáig, ameddig archetípusa engedi, s nem ér célba, a munka többé már nem szolgál a kielégülés forrásaként, hanem problémává alakul. Amikor az Apollón férfi kompetenciáját meghaladja egy feladat, s már nem képes kitűnni, akkor jön a baj. Ugyanis nincs felkészülve a kudarcra és a bizonytalan helyzetekre. Munkájába ölte az energiáját, minden mást feláldozott a cél eléréséhez, még családja igényeit is háttérbe szorította a karrierje érdekében. Sajnos nem rendelkezik előre kigondolt alternatívkkal, amelyekre támaszkodhatna ilyen krízishelyzetekben.

Kapcsolata a nőkkel Az Apollón típusú férfi gyakran keresi független, kompetens, vonzó nő társaságát, akivel kiválóan kiegészítik egymást - archetípusuknak megfelelően két karrierista yuppy fiatal indul ilyenkor randevúra. Kolléganőként is az ilyen típusú nőkkel szeret együtt dolgozni. A kapcsolatnak ilyenkor van egy kis versengés íze, s előfordul, hogy kikapcsolódásként olyan játékokat játszanak, amikben megcsillanthatják rátermettségüket. Az is előfordulhat, hogy mindketten ugyanúgy érdeklődnek a művészetek vagy a zene iránt. A munkán alapuló kapcsolat mindkettejük számára megelégedést hozhat, mivel kölcsönösen inspirálják és támogatják egymást abban, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtsanak.

Mivel inkább intellektuális beállítottságú, mint érzéki vagy érzelmes ember, az Apollón férfi nem szerető típus. Ebből adódóan szinte törvényszerű, hogy nőkhöz fűződő kapcsolatai nélkülöznek minden szenvedélyt. Kapcsolataira nem jellemző az érzelmi kötődés, mivel emocionálisan megközelíthetetlen. Ennek megfelelően előfordul, hogy a nő a fiú és lánytestvér közötti viszony kialakítását kezdeményezi kettejük között, és szeretőként sem engedi közel magához a férfit, vagy azért, mert nem kívánja, vagy mert máshoz vonzódik szexuálisan. Ez volt Apollónnak, az istennek a sorsa is.

Női (lánytestvér) vetélytársának azonban óvakodnia kell Apollón személyiségének rejtett, fondorlatos, ellenséges énjétől. Miközben ugyanis jóindulatú riválisnak mutatkozik, nem riad vissza

170

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

az aljas tettektől sem, mint ahogy ez bebizonyosodott, amikor Apollón rávette Artemiszt, hogy találjon el egy távoli célpontot, akiről aztán kiderült, hogy Orion volt, Artemisz kedvese.

Az ellentétek mágnesként vonzhatják, csakúgy, mint Apollóm, az istent, aki Szibüllába és Kasszandrába volt szerelmes. Az Apollón férfi vonzódik a médium típusú nőkhöz, akik érzelmesek, irracionálisak, lelki beállítottságúak és akiket gyakran képtelen elkápráztatni. Elbűvölőnek, frusztrálónak és kiszámíthatatlannak tartja őket. Számos Apollón férfi vonzódik olyan nőkhöz, akiket nem tudnak irányítani.

Kapcsolata a férfiakkal

Az Apollón férfi általában nagyon jól kijön a többi férfival. Felnéznek az olyan idősebb férfiakra, akik hatalmi pozíciót töltenek be, s gyakran vannak a karrierjük kiépítésében segítő mentoraik.

A legjobban a kompromisszum alapú kapcsolatokban érzik jól magukat. Kiváló tárgyalópartnerek és megtartják ígéreteiket.

Magukról az alapján alkotnak véleményt, hogy a megmérettetés során másokhoz képest hogyan teljesítenek, a legjobban akkor érzik magukat, ha társaik körében az élen járnak vagy a kedvenc testvér szerepét ölthetik magukra, s harcolnak azért, hogy kivívják maguknak ezt a pozíciót. Az Apollón férfi szeret a csapat ünnepelt sztárja lenni, nem kedveli a magányt. Nyitott mások felé, azon férfiak társaságát kedveli, akik nála kevésbé tehetségesek.

Azonban rendszerint nem válik senki ivócimborájává.

Szexualitása Az Apollón férfi nem szerető típus. Nem esik könnyen szerelembe, s annyira a céljaira összpontosít, hogy nem könnyű elcsavarni a fejét. Apollón mindennapjait nem töltik ki erotikus gondolatok.

Nem jellemző rá, hogy gondolatban nőket vetkőztessen le, s nem tölt sok időt maszturbációs fantáziálással. Nem szokatlan, hogy ösztön-énjével, szexualitásával, illetve érzéki oldalának tudatos fejlesztésével foglalkozik a legkevésbé, s ennek köszönhetően ezek a dolgok nem is érdeklik.

Időről időre azonban a szexualitás iránti érdeklődés, mely

APOLLÓN, A

NAP ISTENE

171

máskülönben nem igazán köti le a gondolatait, felébred benne.

Előfordul, hogy lelkesen üldözni kezd valakit a szerelmével, ilyenkor találkozik az egy dologra történő összpontosítás képessége a szexuális vágy felébredésével. Ha a nő maga nem esik szerelembe, a férfi szerelmének intenzitása nem köthető hozzá, mert nagy valószínűséggel érzelmei nem az elmélyült kommunikáción alapulnak és nem is az érzéki vonzalom táplálja. A nő úgy érezheti magát, mint az üldözött Daphné, és az is előfordul, hogy menekül előle, mivel egyre inkább úgy érzi, hogy ő csak egy kiszemelt tárgy, amit a férfi birtokolni akar, s nem meghódítani.

Mivel mindig a feje után megy, és nem jellemző rá a testiség, a fantáziálás, az Apollón férfi idegenül mozog Érosz világában.

Nem sokat tud a szexuális vonzalom hullámzásáról, vagy arról, hogy az embernek állandó szüksége van az érintésre, illetve arra, hogy testi szinten kommunikáljon a másikkal vagy intim verbális kommunikációt folytasson. így ha megnyeri magának a nőt - aki felébresztette benne a férfit -, azután eltávolodik tőle szexuális értelemben (ami egyébként jellemző az Apollón férfira) és a nő „távollétében” hűtlenkedni kezd. Ez a viselkedési minta tökéletesen rímel arra a történetre, amikor a holló hírt hoz Apollónnak Koronisz félrelépéséről.

Apollón Jácint, a fiatal fiú iránt is gyengéd érzelmeket táplált, akihez annyira vonzódott, hogy még Delphoit is képes volt otthagyni érte, hogy minden idejét vele tölthesse. Elválaszthatatlan társakká váltak, ami jellemző az olyan kapcsolatra, melyben a párok egymás tükrei, és saját magukat látják szerelmükben. Nárcisz is saját vízbéli tükörképébe szeretett bele, de míg Nárcisz nem tudott közel kerülni a képéhez és ebbe belebetegedett, Apollón és Jácint szoros kapcsolatba került egymással. Az ő szerelmüknek az vetett véget, amikor egy versengés alkalmával Apollón egy szerencsétlen balesetben megölte Jácintot, mivel az elhajított diszkosz gellert kapott és fejen találta szerelmét.

Amikor Érosz hatására Apollón azonos neműbe szeret bele, az kezdetben mindig egy Apollón-Jácint típusú találkozás. A másikban megtalált énünk tükröződése, az önelfogadás első formájának megnyilvánulása. Van abban valami nárcisszizmus, amikor az ember úgy érzi, szinte egybeolvad a másikkal, s emögött gyakran az az erőfeszítés húzódik meg, hogy a másik személyiségét a hőn

172

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

áhított tükörképünkre szeretnénk formálni. „Jácint” halálos áldozatává válik (a kapcsolat tönkremegy) az állandó versengésnek köszönhetően, és annak, hogy az egyik felül szeretne kerekedni a másikon, valamint abba is belepusztul, amikor Apollón szükségét érzi, hogy legyőzze őt és kimutassa felsőbbrendűségét.

Házassága

Az Apollón férfi kifejezetten „jó partinak” számít bármely kerítőnő szemében. Amikor a végzős fiúk egymás után vették el feleségül a szexuálisan tapasztalatlan és ambícióktól mentes fiatalabb lányokat, akkor az Apollón férfi szinte mindig elnyerte bármelyik általa választott lány kezét. Ugyanolyan szempontok szerint dönt a házassággal kapcsolatban, mint ahogy az egyetemet kiválasztotta, vagy az első állásajánlatok közül mazsolázott. A szenvedély vagy az ösztönök nem lényeges tényezők, csakis az, hogy mennyire tűnik ígéretesnek a frigy.

A hagyományos szerepeken alapuló házasság jól működhet, stabilnak bizonyulhat egy darabig, vagy akár egy életen át, különösen akkor, ha olyan nőt választ, aki tartós kapcsolatra vágyik és kielégíti az anyaság (Démétér archetípusa). így történhetett ez a legfelső bíróság elnökével, Scaliával. Ahhoz, hogy kinevezzék, nagyon keményen kellett dolgoznia, politikai kapcsolatokat építenie, nagy akaraterővel törekednie a feljebbjutásra és komoly eredményeket letennie az asztalra. Aligha maradhatott ideje arra, hogy nap mint nap részt vegyen kilenc gyermekének nevelésében.

Számos Apollón férfit találhatunk az olyan fiatal, nagyvárosban élő, diplomás házaspárok között, ahol mindketten karriert építenek. Az ilyen feleségek a logikus, intellektuális Athénére emlékeztetnek. Az ilyen nő pont úgy távol tartja magát ösztönszerű énjétől, mint Apollón. Házasságuk működésével mindketten elégedettek.

Alkalmazkodnak egymás napirendjéhez, a háztartást olyan zökkenőmentesen vezetik, mint az iroda életét, egészséges, rendszeres szexuális életet élnek (gyakran előfordul, hogy ugyanakkora energiát ölnek a szerelmeskedésbe, és ugyanakkora kielégülést is jelent számukra, mint egy sikeres koktélparti vagy egy jó kis edzés).

Ellenben közel sem lesz ilyen akadálymentes a házasság, ha az Apollón férfi olyan nőt vesz el, akinek a belső értékek fontosabbak

APOLLóN, A NAP ISTENE

173

a külső megjelenésnél, akinek nagyobb szüksége van az érzelmi mélységre, mint a tartós kapcsolat nyújtotta biztonságra, vagy ha az Aphrodité sugallta természete szenvedélyes és heves, ezért kevéssé tudja értékelni a hosszú távú célokat, a jövőre koncentrálást.

Az ilyen házasság vagy lelki fejlődéshez vagy boldogtalansághoz vezet. Az Apollón férfi megpróbál (gyakran sikeresen) a nehézség fölé emelkedni, amit különben sem tekint a saját problémájának.

Ráadásul tökéletesen kényelmesen elvan egy érzelmileg távolságtartó, szenvedélyektől mentes házasságban. Ha ez elkeseríti a feleséget, akkor a házasság tartóssága csak a nőn múlik és azon, hogy mennyire van, vagy véli úgy, hogy van más lehetősége.

Apollón gyermekei

Az Apollón férfiak jó, vagy legalábbis tűrhető apák. Következetesek és pártatlanok. Jó példát mutatnak. Hajlamosak különféle jelmondatok szerint élni, melyeket gyermekeikbe is beleoltanak.

A távolság a legfőbb akadály. Valószínűleg nagyon leköti a hivatása, ezért a háztartást és a gyerekeket a feleségére hagyja, hacsak az asszony ki nem követeli a segítséget. Nem is ölelgeti a gyerekeit, ha mégis a kezébe kerül a kisbaba (és még élvezi is tartani), az úgy eshet meg, hogy felesége a kezébe adja, és ezt addig ismételgeti, amíg valami kötődés ki nem alakul köztük.

Nagyon kiegyensúlyozott, jó apa-gyerek kapcsolat alakulhat ki, ha gyermekeinek apjukhoz hasonlóan alakul az érdeklődési körük, vagy ahogy nőnek, beszélgetni kezdenek a saját vagy apjuk terveiről, esetleg közös elfoglaltságot találnak, ami lehet szakmai program, de közös zenélés is. Viszont az Apollón apa nem fogja észrevenni, ha gyermeke a felszínen nem látható, mély érzéseket rejteget. Ha a gyerek arra számít, hogy apja megérti vágyait és szenvedéseit, valószínűleg csalatkoznia kell. Viszont elégtételül szolgálhat, hogy milyen jól észreveszi az eredményeiket és menynyire számon is tartja őket.

A középkorú Apollón Az Apollón férfi fölött Demoklész kardjaként lebeg a középkor táján jelentkező depresszió. Szépen megfelelt a kulturális és családi

174

A

FIÚK

GENERÁCIÓI*

elvárásoknak, igaz, ez nem volt nehéz cél-központú gondolkodásmódjával. Megszállott munkamániájáért valószínűleg jelentős pszichológiai árat fizet, anélkül hogy észrevenné. Rengeteg dolgot elnyomott magában, ahelyett hogy kiélt volna, családját pedig érzelmileg távol tartotta. Élete derekán a feszültség és a munkatempó enyhül, és az apollóni archetípus dominanciája is egyre kevésbé érvényesül. Életében először pszichéjének eddig elhanyagolt, elnyomott vagy fejletlen részei törnek elő.

Ez az az időszak, amikor az Apollón férfi szembesül korlátáival. Úgy érezheti, hogy már sosem jut fel a csúcsra. Már nem az a szőke ifjú. Mindez depresszióba torkollhat.

Elképzelhető, hogy gyermekei is ekkor elégelik meg örökös távollétét, és esetleg elutasítják őt magát vagy az általa közvetített értékeket, és kiélik, amit ő sose mert: lázadoznak, aktív szexuális életet élnek, ellenszegülnek, esetleg depresszióba esnek. Talán képes szembenézni a valósággal, hogy szülőként kudarcot vallott.

Látszólag jól működő házassága is felbomolhat, ha felesége megelégeli az érzelmi távolságtartást, és viszonyt kezd vagy elhagyja egy másik férfi kedvéért. Gyakran hallani George Bushról, hogy a nőket az első férjükre emlékezteti. Ez általában az Apollón férfiakra is igaz. Beállhat a házassági krízis, amikor a sértett, anya típusú feleség ráébred, hogy mennyi mindent áldozott fel azáltal, hogy egyedül nevelte föl a gyerekeket. A jól működő házasság is zátonyra futhat, ha a feleség depresszióba esik, amikor a gyerekek kirepülnek. De kiválthatja a házassági krízist a középkorú férfi félrelépése is.

Bár beüthet egy jelentős középkor környéki krízis, akár komoly depresszió, akár házastársi viszálykodás formájában, mégis annak van a nagyobb esélye, hogy szinte sértetlenül ússza meg az Apollón férfi ezeket az éveket. Elképzelhető, hogy valaki felborítja a látszólagos rendet a férfi házasságában, azonban meglehetősen konzervatív nézetei miatt nem valószínű, hogy elválik. Általában külső és belső kényszer is hajtja, hogy épségben megőrizze házasságát, még akkor is, ha egy házasságon kívüli kapcsolat igazán mélyen megérinti, ráadásul szexuálisan is izgatóbb és kielégítőbb, mint bármelyik korábbi élménye.

Amikor holtpontra jut az élete, megeshet, hogy felmondással,

APOLLÓN, A

NAP ISTENE

175

elköltözéssel fenyegetőzik, vagy azzal, hogy valami egészen új

dologba fog. Munkája sem elégíti már ki. De nagy valószínűséggel mégis maradni fog és elégedetlen lesz; sűrűn depressziós, mégsem teszi meg azt a szerinte drasztikus lépést. A szokások és a rend rabja, fontos számára a külcsín. Nem képes önként föladni a munkájával járó presztízst, hiába nem szereti már, sem a házát az előkelő negyedben, azért, hogy valami olyasmibe fogjon, ami kielégítőbb lenne számára.

Késői évek

Jellemző előrelátásának köszönhetően pénzügyileg bebiztosítva közeledik a nyugdíjas korhoz. Ha vezetői szintű Apollón, akkor nyugdíját kiegészítik a befektetései. Ha átlagos beosztású, akkor is visszatörleszti a ház árát, mire leteszi a lantot.

Nyugdíjasként leköti magát rendszeres tevékenységekkel. Jótékonysági vagy templomi körök aktív tagjává válhat, mely közel annyi elfoglaltságot ad számára, mint a munka annak előtte.

Ha hű marad apollóni természetéhez, valószínűleg nem kezd önelemzésbe, amely talán kellemetlen dolgokat tárna föl, de bölcsebbé tenné, és amely elengedhetetlen a pszichológiai fejlődéshez a késői években.

PSZICHÉS ZAVAROK VESZÉLYE Az Apollónra emlékeztető embereknek az érzelmi távolságtartás a legfőbb problémájuk, amely megnyilvánulhat kommunikációs gondok, az intimitásra való képtelenség vagy az elutasítás képében. Problémái esetleg köthetőek magas beosztásához is, ami felerősítheti nárcisztikus és önteltségre való hajlamait, ráadásul segít titokban tartani rosszindulatú és dtokzatoskodó énjét.

Érzelmi távolságtartás Nap istenként Apollón „mindenek felett álló” volt, ahogy a távolból lenézett a Földre. Jellemző az Apollón férfira, hogy távolságtartó marad, kerüli a dolgokba való belebonyolódást. Ha az ér-

176

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

zelmek összeütközésbe kerülnek, visszavonul: „nem éri meg a harcot.” Ez a hozzáállás vezérelte, amikor nemet mondott Poszeidón felkérésére, és nem harcolt a trójai háborúban.

Tipikus problémája az is, hogy az érzelmeiről indirekten beszél. Amikor valami olyan ügyben fordultak Apollónhoz tanácsért, amit nem értett kristálytisztán, akkor az isten a delphoi jósokon keresztül nyilatkozott, akiknek a kétértelmű üzenetei interpretációra szorultak. Az Apollón férfihoz közel kerülő emberek (már amennyire közel lehet hozzá kerülni) gyakran kénytelenek interpretálni azt az amúgy is kevés szót, amit az érzelmeivel kapcsolatban kimond. Ha rosszul értelmezed, amit mondani akart, még jobban visszavonul. Próbálj meg kicsikarni belőle egy kicsivel többet, csak még távolságtartóbb lesz. Ellentmondásos, hogy a világosság istene; az a férfi, aki oly pontosan és tisztán érthetően tud beszélni egy személytelen témáról (például az Apollón ügyvéd), ennyire szűkszavú a saját érzéseivel kapcsolatban, és ilyen nehezen értelmezhető, amikor végre mond magáról valamit.

Ugyanannyira ódzkodik lelkileg közel kerülni bárkihez, mint belemenni egy lelki konfliktusba. Az Apollón férfi nehezen köt szoros kapcsolatot. Jobban szereti a távolból felmérni (esetleg megítélni) a helyzetet vagy személyt. Nincs tisztában azzal, hogy közel kell kerülni, sebezhetővé és érthetővé kell válni ahhoz, hogy valakit igazán megismerjünk. Férfiként túl kell nőnie az archetípuson, az elérhetetlen istenen, hogy önmaga lehessen.

A kikosarazott szerelmes Apollónt tartották a legjobb képű istennek, ráadásul felelősségteli és megbízható is volt: a Nap menetrendszerűen mindig fölkelt, világított és lement. Fontosnak tartotta az erkölcsösséget, életvezetési elveit pedig templomának falaiba vésette. Mégis sikertelen volt a szerelemben, Kasszandra, Szibülla, Daphné és Marpéssza is kikosarazta. Azok a nők, akikre Apollón, az isten, hiába vágyott, elképzelhető, hogy az Apollón férfit is visszautasítanák.

Azért mond nemet valaki egy jóképű, erkölcsös, megbízható Apollón férfinak, mert olyan tulajdonságoknak van híján, amelyek nélkül a nő nem tud élni. Ilyen például a bölcsesség és temperamentum, az intimitás és szexuális spontaneitás. Az is előfordul,

A NAP ISTENE

177

jj0gy a nő úgy érzi, az a bizonyos Apollón

férfi túl nagy jelentősétulajdonít a szépségnek és külcsínnek a ahhoz, hogy idősebb get majd kitartson is mellette. korára Marpésszába egy halandó férfi, Idász és Apollón voltak szerelmesek. Zeusz ráhagyta a választást, és mivel Marpéssza tisztában volt azzal, hogy az isten elhagyná őt, ahogy ráncos és öreg lesz, bölcsen Idászt választotta Apollón helyett. A metaforák szintjén okosan a fejlődéssel és változással kecsegtető „emberi” kapcsolatot részesítette előnyben a mindig egyforma Apollónnal szemben.

Ahogy már korábban említettük, Apollón beavatta Kasszandrát a jövendőmondás művészetébe, azzal a feltétellel, hogy behódol szerelmi vágyainak, de az istennő nem állta a szavát. Szibülla (akiről a híres szibilli jóshely a nevét kapta) szintén elfogadta Apollón adományát, hogy jósnő lehessen, de mint szeretőt kikosarazta.

Apollón abban a tévedésben élt, hogy a szerelmet cserébe kapja valamiért, amit ő adni tud.

Az Apollón férfiakat azok a nők utasítják vissza, akik mélyebb kapcsolatra vágynak, hevesebb érzelmekre és több „lelkizésre”, mint amit a férfitől várhatnak. Az Apollón férfi elvei és életvitele inkább csodálatot és tiszteletet váltanak ki az emberekből a szerelem és szenvedély helyett. Azok a nők, akik tisztában vannak ilyen jellegű igényeikkel, általában nem is mennek bele a kapcsolatba, de ha mégis, akkor azután adják ki az Apollón férfi útját, amikor kiderülnek a hiányosságok.

Nárcizmus

Az Apollón férfi jobban szeret magába fordulni, elvont fogalmakról gondolkodni és távolról szemlélni a dolgok alakulását, mintsem az érzések világában tévelyegni, ahol a legkevésbé ismeri ki magát és ahol a legtöbb a fejlődnivalója.

Belső tulajdonságai, kulturális és családi háttere formálják leginkább személyiségét. Az intellektuális, de érzelmek nélküli Apollón férfi olyan patriarchális kultúrában él, ahol a férfiaktól nem várják a kényeztetést, elítélendőnek tartják, ha a férfi sebezhetőnek mutatja magát, ehelyett a versenyszellemet és a hatalom megszerzését értékelik. Ha családja se bátorítja a valódi érzések kimutatását és mások érzéseinek érzékelését, ráadásul erősítik a

178

A

FIÚK

GENERÁCIÓtA

kultúra által közvetített férfiképet, akkor minden adott ahhoz, hogy nárcisztikussá váljon, különösen, ha még intelligens és jóképű is.

Kegyetlenség és megtorlás Apollónt megsértette egy auloszon (legfontosabb ógörög fúvós hangszer, a ford.) játszó szatír, aki azt a hibát követte el, hogy hangszer-versenyre hívta ki az istent. Apollón volt egy személyben a zsűri és a bíró is, és önmagát kiáltotta ki győztesnek, mivel ő képes volt úgy játszani a lanton, hogy fordítva tartotta a hangszert, Marszüasz viszont ezt nem tudta megtenni az aulosszal. Az egyezség szerint a győztesnek jogában állt bármit megtenni a vesztessel.

Apollón elevenen megnyúzta Marszüaszt, ami nemcsak kegyetlen, de embertelen is.

A legális kereteken belüli kegyetlenkedés hozzátartozhat azoknak az Apollón férfiaknak a kellemetlen énjéhez, akiket megaláztak, vagy elnyomtak és akik most az agresszorral azonosulnak.

Amikor az Apollón férfi legyőzi riválisát, könyörület helyett inkább hidegvérrel, elevenen megnyúzza áldozatát. Apollón Kaszszandrát is megbüntette: miután neki ajándékozta a jövőbe látás adományát, úgy rendelkezett, hogy soha senki ne higgye el próféciáját. Kreatív büntetést eszelt ki, de nagyon kegyetlent, mivel az istennő hiába látta előre tragédiák egész sorát, semmit se tehetett a megakadályozásuk érdekében. Kétszeresen szenvedett, előre látta mi fog következni, azután pedig át is kellett élnie az eseményeket.

Méreg Apollón a Nap tisztaságát és az arany középutat képviseli, ugyanakkor van egy sokkal kevésbé ismert, sötét oldala is. Ez az Apollón az éjszaka leple alatt érkezik és halálos nyilakat lődöz. Homérosz „szárnyas kígyóknak” nevezte ezeket a nyilakat, és Kerényi is mérges kígyókkal azonosította a mérgezett vesszőket. A terapeuta ezt a mérget „mérgezett” szavaknak titulálja, melyek célja a bántás. Általában olyasvalaki a célpont, akit szeretett az Apollón férfi, vagy nagyra tartott, de aki megalázta őt, illetve csalódást okozott neki.

Amikor a józan, racionális gondolkodású Apollón férfi ki-

yVPOLLÓN,

A NAP ISTENE

179

ereszti haragját, szabad utat enged az amúgy általában elfojtott

érzelmeinek, akkor ami kibukik, az primitív (vagyis fejletlen) és

irracionális. Mérges kígyóként teljes erejével támad. Lehet, hogy ellenségességével megbánt valakit, de a legnagyobb sérülést saját pozitív énje szenvedi el.

Gőg

A szőke hajú, aranyifjú Apollón férfi sikerekkel teli életével azt hiheti, hogy többet is elvállalhat, mint amire képes, aminek tragikus következményei lehetnek. Elbizakodottá válik: az istennel, az archetípussal azonosítja önmagát. Elfelejti, hogy emberből van. Élete Apollón fiának, Phaethónnak a mítoszához hasonlóan alakulhat.

Phaethón édesanyja elárulta fiának, hogy Apollón az édesapja, de amikor a fiú ezzel dicsekedett, nem hittek neki. Apollón elismerte apaságát és hogy ennek bizonyítékát is adja, visszavonhatatlan ígéretet tett fiának, miszerint teljesíti kívánságát, bármi legyen is az. Phaethón azt kívánta, hogy egy napig ő vezethesse a napszekeret az égen.

Napkeltekor Phaethón feltette apja napkoronáját és felszállt a szekérre. A Nap hatalmas paripái megérezték, hogy másképp, tapasztalatlanul tartják a gyeplőt és letértek a Nap megszokott útjáról. Phaethón nem volt elég erős és tapasztalt ahhoz, hogy kordában tartsa a lovakat, így a Nap égető tüze felperzselte a földet. Még nagyobb kárt is tehetett volna, ha Zeusz le nem sújt rá villámával.

Apollón, fia elvesztésén érzett kétségbeesésében egy teljes napig fény nélkül hagyta a Földet, és csak utána állította ismét szokásos útjára a napszekeret.

Phaethónnal kapcsolatban azok a férfiak szoktak eszembe jutni, akik képesek lennének nukleáris energiát felhasználva kisebb méretű háborút vívni. Ennek az önteltségnek is felperzselt föld lenne az eredménye. A légkörbe kerülő hamu eltakarná a Nap fényét, és a nukleáris tél sötétjét borítaná ránk. Az ilyen jellegű gőg veszélye fenyegeti azokat az embereket, akik sikert sikerre halmoznak. Ha ez az Apollón férfival esik meg, akkor akár abba a tévedésbe is eshet, hogy egy bizonyos területen elért sikereken felbuzdulva már más dolgokban is szaktekintélynek képzeli ma-

180

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

gát, sőt felhatalmazva és persze képesnek is érzi magát, hogy bármit megtegyen, amit csak akar.

A mai népszerű pszichológiai zsargonnal élve, Phaethón tévhite, hogy képes lenne Apollón szekerét vezetni, egy „ego utazás” volt, ami másoknak kárt, önmagának pedig pusztulást hozott.

Enyhébb verziók is gyakoriak ebben a témában.

PSZICHÉS ZAVAROK VESZÉLYE APOLLÓN KÖRNYEZETÉBEN A nehézségek abból fakadnak az Apollón férfiba beleszerető nők számára, hogy az Apollón férfi fontosabbnak tartja a látszatot egy kapcsolatban, mint a mélységet vagy a meghittséget.

A „ nem-feleség” leértékelődése

Az Apollón férfival kapcsolatba kerülő nőnek fontos tudnia, hogy az Apollón férfi két kategóriába sorolja a nőket: az egyik azoknak a köre, akikről el tudja képzelni, hogy alkalmasak lennének feleségnek, a másik, akikről ezt nem feltételezi. Még az is előfordulhat, hogy olyan nőhöz vonzódik, aki nem illik bele az „alkalmas feleség” körbe. Minden más férfitípusnál jobban törekszik arra, hogy életét a külső elvárások szerint irányítsa.

Mivel nem sokra becsüli az élet érzelmi, vagy ösztönös oldalát, még akkor sem ismeri el, hogy egy kapcsolat mennyi értéket tartogat számára, ha amúgy jól érzi magát benne. Következésképpen alulértékeli a nőt. Bár lehetséges, hogy szívében is elköteleződik végső választottja mellett, a döntést sosem teljesen a szívével hozza meg az olyan ember, akit annyira a feje irányít, és az értékeket is az agya határozza meg számára. Amikor feleséget választ, nemcsak a nőt nézi, hanem azt is, hogyan fognak mutatni, mint pár. A házasság számára a kultúra és a civilizáció szempontjából alapvetően fontos intézmény, ami rendet hoz a világba, az ő saját világába is.

Megeshet, hogy élete derekán az Apollón férfi belebonyolódik egy házasságon kívüli kapcsolatba (ez általában az első és egyetlen félrelépése), amely érzelmileg is megérinti. Úgy is érezheti, hogy gyengédebb viszony fűzi szeretőjéhez, mint feleségéhez, és a szex-

APOLLóN,

A NAP ISTENE

181

ben is szenvedélyesebb, mint valaha. Mégis jó eséllyel visszatér feleségéhez, a régi otthonába, a megszokott életéhez.

Nehéz a nőnek elfogadni, hogy hiába tudja, az Apollón férfi jobban szereti őt, mint bárki mást azelőtt, mégis kisétál az életéből és visszamegy feleségéhez egy üres házasságba, annak ellenére, hogy megtapasztalta, van ennél jobb is. Pedig, hacsak nem nő túl az apollóni mintán, akkor így fog cselekedni. Az elhagyott nő gyászolni fog, a férfi viszont, mivel olyan, mint Apollón, képes lehet eltávolítani magától a veszteség érzését, és úgy tűnhet, mint aki már túl is van mindenen.

Elmagányosodás a kapcsolaton belül Objektíven nézve az Apollón férfi feleségének igazán nem lehet oka panaszra. Férje kiegyensúlyozott, megbízható, hűséges, sőt valószínűleg sokat segít a ház körül is, amikor otthon van. Az emberek sokra tartják, sikeresnek és jó embernek gondolják. Sok Apollón feleség különösen szerencsésnek tartja magát.

A gondok akkor kezdődnek, amikor a nő mélyebb, személyesebb kapcsolatra kezd vágyni. Magányosnak érezheti magát, mivel a férfi érzelmileg távol van, sőt gyakran fizikailag is a munkahelyi kötelezettségei és elhivatottsága miatt.

Spontaneitásra vagy szenvedélyre hiába vágyik, ettől a férfitól nem fogja megkapni (ahhoz más archetípusoknak is aktívan kell működniük az Apollón férfi pszichéjében). Ha a feleség mélyebb kommunikációra vágyik, csalódni fog.

A katalizátor hatás Az Apollón férfi felesége azon kaphatja magát, hogy férje irányítását követve egyre jobban hasonul párjához, különösen, ha ő maga is többre értékeli a gondolkodást, mint az érzéseket, és ő is célratörő. A kapcsolat külsőre változatlan, de az érzelmi távolság nő, ahogy mindketten egyre több időt és energiát fordítanak saját külön életük építésére. Mivel a feleség egyre kevesebbet beszél érzéseiről, egyre kevésbé is fogja tudni, hogy mit érez valójában.

Pont az ellenkezője történik, ha a nő könnyen sírós, nevetős típus, lobbanékony és szeret beszélni érzéseiről. Ha hallgatag

182

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Apollónhoz köti az életét, idővel úgy érezheti, hogy a fenti tulajdonságok kezdenek elhatalmasodni rajta. Ahogy a férfi egyre jobban befelé fordul, a nő egyre irracionálisabbá és hisztérikusabbá Válik. Próbálkozásai provokatívak, és általában nem járnak sikerrel. Könnyekkel, dührohamokkal, fenyegetőzéssel és vádaskodással igyekszik érzelmi reakciókra bírni férjét, de csak annyit ér el, hogy párja még hűvösebb, racionálisabb és zárkózottabb lesz, ő maga pedig még inkább elveszíti a talajt a lába alól.

A FEJLŐDÉS ÚTJAI Az Apollón férfi feladata, hogy túlnőjön a racionális, logikus elme korlátain. Akkor teljesedhet ki, ha a „szív ügyeivel” is foglalkozik, és megéli saját testiségét. Az sem árt, ha vesz egy-két leckét alázatosságból.

Teret engedni Dionüszosznak Apollón, az isten, teret engedett Dionüszosznak Delphoiban: a három téli hónapban Dionüszoszt imádták és ünnepelték Apollón templomában. Apollón megosztotta szent helyét azzal az istennel, aki mindenben ellentéte volt. Annak a férfinak, aki túl akar nőni az apollóni archetípuson, szintén teret kell engednie pszichéjében Dionüszosznak.

A tisztánlátó, reális gondolkodású Apollón a bal agyfélteke dominanciájának mitikus kifejeződése, míg Dionüszosz, az érzésekkel teli egybeolvadás, a misztikus megrészegülés és eksztatikus vízió istene a jobb agyféltekével van szoros kapcsolatban. Az Apollón férfi tudatosan csak a bal agyféltekéjében él, és úgy csinál, mintha csak ez a perspektíva létezne a valóságban. A francia filozófus, René Descartes alapelve, a „cogito ergo sum” (gondolkodom, tehát vagyok) összefoglalását adja az Apollón férfi identitástudatának: képtelen látni, hogy a gondolkodás képességén kívül valami más is meghatározhat egy embert, vagy jelentést adhat életének.

Apollónnak el kellett hagynia Delphoit, hogy Dionüszosznak hódolhassanak. Hasonlóképp az Apollón férfinak is először tudatosan fel kell ismernie, hogy mennyire fontos időt és teret enged-

183

APOLLÓN, A NAP ISTENE

nie életében és pszichéjében Dionüszosz számára. Keresnie kell

az alkalmat, hogy a pillanatnak éljen, feloldódjon érzéseiben,

érzékeiben és belső világában, vagy akár külső élményekben.

Ekkor válik lehetségessé Dionüszosz jelenléte.

A legtöbb Apollón férfi a dionüszoszi zenén és táncon keresz¬

tül éri el Dionüszoszt. Lehetséges, hogy Apollón már eljutott spi¬

rituális magaslatokba a klasszikus zene segítségével, megtapasztalhatta, hogy milyen

hatalma van a zenének, milyen mámorító,

eksztatikus állapotba repítheti. Ezzel szemben a dionüszoszi zene testi élményt nyújt, öntudatlan táncra késztet, spontán, ösztönös reakciókat vált ki. A test azt csinál, amit akar, a zene mozgatja.

Dionüszosz úgy szerelmeskedik, ahogy zenél, másképp, mint Apollón. Az Apollón férfi ugyanolyan célratörő és a technikára összpontosító a szexben, mint az élet összes többi területén. Amint kitapasztalja, hogy az aktuális nőnél hogyan lehet elérni az orgazmust, attól kezdve mindig szisztematikusan végigmegy az összes erogén zónán, amíg el nem éri a célt, az orgazmust. Apollón szeretőként valahogy úgy szerezhet jártasságot a szerelmeskedés terén, ahogy a zenész megtanul lejátszani egy darabot kedvelt hangszerén. Minél többet gyakorol, annál ügyesebb lesz, akár virtuózzá is válhat. De mindez akkor is előadás marad. Az apollóni szexnek megvan az értéke (nem rossz a rendszeres orgazmus), de ha Apollón nem mozdul el Dionüszosz irányába, akkor a házaspár szexuális élete valószínűleg nem a lelki közösségről vagy az érzelmi egybeolvadásról fog szólni.

Nem sikerülhet átadni a helyet Dionüszosznak a szerelmeskedés terén, ha Apollón nem tudja megállni, hogy ne az órát nézze, ha zavarba jön a zajoktól, vagy valami más miatt nem tudja elengedni magát. Apollón dominanciája megmarad, ha a férfi megfigyeli és kritizálja magát szerelmeskedés közben.

Ezért hangsúlyozzák a szexterápiákon az „örömszerzést”, annak a lassú felfedezését, hogy mi okoz testi örömet.

A belső nőfelszabadítása Apollón egyik alapelve, miszerint „uralkodj a nő felett”, hűen tükrözi, mit is tehet az Apollón férfi az önmagában rejlő „belső nővel”, akit Jung animá-nak nevezett. Az anima a feminin arche-

184

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

típus a férfi pszichéjében, melyet egy istennő is megszemélyesíthet. William Sloane Coffin, a Yale Egyetem egykori lelkésze (és az Apollón férfiak támasza) egyszer úgy fogalmazott, hogy „a leginkább felszabadításra szoruló nő a férfiban lakozó nő.”

Az anima vagy belső nő a férfiak nagyrészt tudattalan része, melyet Jung az érzések és a kötődés birodalmával azonosított. Az anima a férfi érzelmi világához, fogékonyságához és ahhoz a képességéhez kapcsolódik, hogy mennyire tud másokat közel engedni önmagához. Jung szerint ezek a tulajdonságok fejletlenek a férfiaknál. Ez szerintem is igaz a férfiak túlnyomó többségére, de kivételt képeznek azok, akiknek az érzelmi funkciói fejlettebbek a gondolkodásuknál.

Az anima felszabadítása, a feminin érzelmi értékek pozitív megítélése lehetővé teszi az Apollón férfi számára, hogy méltányolja mind saját, mind mások érzéseit. Könnyebben megéli a Földhöz és minden élőlényhez való közelséget. A messzi távolban élő Apollón férfit a fejétől a szívéhez és a testéhez közelíti.

A legtöbb Apollón férfi animája fokozatosan fejlődik ki, azáltal, hogy olyan nőkkel kerül kapcsolatba, akiket nem a fejük irányít és akik ügyesen beszélnek érzelmi értékeikről. Ez a nő lehet anya, testvér, barát, szerető vagy feleség. Az Apollón férfi gyakran sért vagy bánt meg másokat tapintatlanságával, illetve önzésével. De ha ezek a személyek vannak annyira fontosak számára, hogy ne akarjon nekik bosszúságot, vagy fájdalmat okozni, akkor meg fogja hallgatni őket, megtanulja értelmezni az érzéseiket, és ezáltal felszabadítja az önmagában lakozó belső nőt, aki ugyanezen értékek szószólója.

Az alázatosság elsajátítása

Ha az Apollón férfi a Nap áldását viseli magán, akkor élete kezdetén a kedvenc fiú szerepét kapja a családban, és azzal a határozott előnnyel indul, hogy személyisége sikerekre predesztinálja patriarchális világunkban. A sikeres Apollón férfira jellemző, hogy eredményeit kizárólag magának tulajdonítja, és sikereit jól megérdemeltnek gondolja. Gőgje és büszkesége részben ennek tudható be. Ráadásul képes hibáztatni másokat azért, ha sikertelenek, anélkül hogy körülményeiket, személyiségüket, nemüket, intelli-

APOLLÓN, A NAP ISTENE

185

genciájukat számításba venné. Ez tipikus apollóni viselkedés, nehezen tudja magát más helyébe képzelni. William Rehnquist, a legfelsőbb bíróság elnöke és Antonin Scalia, törvényszéki bíró jó példái az Apollón típusú embereknek. Mindkettőjüket úgy jellemzik, mint „autodidakta személyek, akik rendszerint türelmetlenül hallgatják az olyan emberek panaszait, akiknek nem sikerült

hasonló eredményeket elérni, mint nekik.”

Az Apollón férfi esetleg csak akkor döbben rá, hogy milyen arrogánsán viselkedett, mennyi mindennek nem volt tudatában és milyen kevés dolgot méltányolt, ha kénytelen a bőrén érezni valaki másnak a helyzetét, vagy megszenvedi egy közelálló elvesztését. Esetleg azt a megaláztatást kell átélnie, hogy szörnyű hibát vét, de megbocsájtanak neki. Lehet, hogy az öregedés hoz számára bölcsességet: mivel az élet tartogat számára megszégyenítő élményeket, ezekből megtanulhatja, milyen emberség lakozik másokban és önmagában is. Csak ekkor juthat el az Apollón férfi odáig, hogy a következőket gondolja: „Szerencsés vagyok, hogy nem kerültem ilyen helyzetbe.” Vagy azt, hogy: „Ha ez velem történik meg, nem biztos, hogy így helyt tudtam volna állni.”

A szerelem, mint motiváló erő Az Apollón férfi különösen hajlamos aszerint cselekedni, hogy mit várnak el tőle, és még csak fel sem merül benne a kérdés, hogy tényleg azt akarja-e tenni. Kisfiúkora óta szeretettel és dicsérettel jutalmazták a szabályokhoz való alkalmazkodásért. Archetípusából eredő természete igazán könnyűvé tette számára ennek az elfogadását. Általában egy fél élet és az ekkor bekövetkező depreszszió kell ahhoz, hogy az Apollón férfi megkérdőjelezze, tényleg azt a munkát végzi-e, ami neki való, tényleg a helyén van-e és valóban szereti-e a feleségét.

Az Apollón férfi akkor halad túl az archetípussal való azonosuláson, ha szerelemre alapozva hoz döntést. Ily módon túlnő az istenen, akit kizárólag a logika vezet döntéseinél. Viszont ismeretlen terepre merészkedik. Mivel azonban Apollón jól tud diszkriminálni és értékelni, ráadásul nem kapkodós fajta, ezért könynyebben meg tudja különböztetni a fellángolást a szerelemtől.

186

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Ha az Apollón férfi a szívére hallgat, emberivé válik. Tudja, hogy esendő és sebezhető lesz, de cserébe átlépheti az „ismert” (racionális) világának határait. Képes kockázatot vállalni. Felhagy az érzelmi távolságtartással, amely eddig védte, ugyanakkor el is szigetelte.

HETEDIK

FEJEZET

Hermész, az istenek követe és a lelkek kalauza Kommunikátor, szélhámos, utazó „Ő a váratlan fordulatok, a szerencse, a véletlenek és a furcsa egybeesések istene. »Hermész szállt le közénk«, mondták az ókori görögök, amikor hirtelen csend támadt a szobában, és ezzel a beszélgetés során új dimenziót nyitva a társaság számára. Amikor úgy tűnik, hogy megakadtak a dolgok, semmi nem akar változni, akkor Hermész mozgásba lendít, új kezdetet vázol és magával hozza a zűrzavart, ami szinte elkerülhetetlen velejárója az új kezdetnek.”

Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei ( The Gods of Greece) „A leleményesség nagymesterével van dolgunk, a nyájak terelőjével, a nimfák és gráciák szeretőjével, az éjszaka, az alvás és az álmok szellemével. Semmi se jellemzi hívebben az elbűvölő, gyengéd és vidám, ugyanakkor sötét és titokzatos énjeit, mint a lant és a furulya hangja.”

Walter W. F. Otto,H homéroszi istenek (Homeric Gods)

Hermész, mint isten, archetípus és ember, a gyors mozgás, a fürge észjárás és az ékesszólás megszemélyesítője; férfi imázsként vagy metaforikusán a határvonalak átlépője, aki könnyedén vált szinteket.

HERMÉSZ, AZ ISTEN Hermész (vagy közismertebb római nevén Merkúr) az istenek követe, az ékesszóló beszéd istene, a lelkek alvilági kalauza, az atléták, tolvajok és üzletemberek védelmezője; a lant, a számok és az ábécé híres felfedezője. „Az emberekkel legbarátságosabb istenként” ismerték, olyan istenként, aki szerencsét hoz.

188

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Hermészt általában fiatal férfiként ábrázolták. Homérosz leírása szerint úgy nézett ki, mint egy fiatal herceg, akinek éppen sarjadni kezd a szakálla. Amikor mint az istenek hírvivője teljesített küldetést, széles karimájú úti kalapot viselt, melyhez néha két kis szárny is tartozott. Szárnyas saruban vagy cipőben járt és kaduceust hordott magával. A kaduceust általában egyszerű pálcaként jelenítették meg, körülötte két fehér szalaggal (vagy kígyóval). Ez a varázspálca az istenek hírnökének a tekintélyét és sérthetetlenségét szimbolizálta.

Hermész neve „kőhalmot” jelent. Ezt az elnevezést az utazóknak iránymutatásul szolgáló kőrakásokról kapta, melyekhez minden arrajáró hozzátett egy követ. Néha ezekkel a kőkupacokkal sírokat jelöltek meg. Az ősi időkben gyakran lehetett ilyenekkel találkozni az utak mentén. Később hermának nevezett kőpillérek álltak a görög házak előtt vagy jelölték a birtok határait.

Származása és mitológiája Hermész Zeusz és Maia fia. Maia szemérmes istennő volt, egy hegyi barlangban élt, ahol éjszaka látogatta őt Zeusz (mialatt Héra aludt, így nem szerzett tudomást Zeusz flörtjéről). Maia Atlasz leánya, azé a titáné, aki a vállán tartotta az égboltot. Maia egyike a leánytestvér csillagoknak a Fiastyúk csillagképben.

Hermész születése pillanatától fogva egyfolytában tevékenykedik. Reggel született, délben már feltalálta a lantot és játszott is rajta, este ellopta Apollón teheneit és éjjel ártatlan képpel feküdt a bölcsőjében. Életének ezen első napja nyitójátékként felmutatja a Hermészt egyértelműen jellemző fő ismérveket. Épphogy megszületett, de már bátran kimerészkedik bölcsőjéből a világba.

Megpillant egy cammogó teknősbékát az anyja barlangja előtt, hirtelen ihlettől vezérelve felvágja a teknőst, megtartja a teknőjét, két nádsípot erősít hozzá és hét húrral látja el, így alkotva meg a lantot. Hermész pengette a lantot és énekelt, zenéje vidámságot,

szerelmet és édes álmot hozott.

Miután a lantot a bölcsőbe helyezte, a csecsemő Hermész már húsra vágyott. Ismét maga mögött hagyta a barlangot, hogy ezen a portyán néhány ökröt lopjon féltestvérétől, Apollóntól. A fiatal marhatolvaj elhajtott ötven tehenet Apollón legelésző csordájá-

JJERMÉSZ,

AZ ISTENEK

KöVETE

189

ból, és hátrafelé terelte el őket, úgy, hogy a hátsó patáik voltak elöl és a mellsők hátul. Ágakból lábbelit készített magának, hogy elrejtse saját lábnyomait. Amikor Hermész biztos rejtekhelyre ért a jószágokkal, hatalmas tüzet gyújtott (ágakat és taplót dörzsölt össze, így találva fel a tűzgyújtást), és megsütött két tehenet. Amikor végzett, a folyóba dobta lábbelijét, szétszórta a hamut és nesztelenül visszatért anyja barlangjába. Befeküdt bölcsőjébe, karjába vette lantját és magára csavarta pólyáját.

Apollón rájött, hogy meglopták, észrevette a nyomokat, amik látszólag az ellenkező irányba vezettek, de nem dőlt be. Dühösen ment el Maia barlangjához és követelte, hogy Hermész árulja el, hová rejtette a teheneket. A csecsemő Hermész rezzenéstelen arccal állította, hogy semmit sem tud az eltűnt állatokról, sőt azt kérdezte: „Úgy nézek ki, mint egy erős ember, aki teheneket tud lopni? Egészen más elfoglaltságaim vannak: alszom, az anyám tejét iszom, fekszem a pólyámban vagy a meleg fürdővízben. Tegnap születtem, puha talpacskáimnak kemény a föld.” És Hermész az apja életére esküdött, hogy semmit sem tud a tehenekről.

Apollón jót mulatott ezen az előadáson, és „dörzsölt csalónak” nevezte Hermészt, aki „úgy beszél, mint egy jól képzett tolvaj.”

Később, Zeusz társaságában Apollón és Hermész többször is előadta a történetet, ezzel szórakoztatva Zeuszt, aki rájött az igazságra és megparancsolta Hermésznek, mutassa meg Apollónnak, hová rejtette a teheneket.

Apollón élt-halt a lantért, és bármit odaígért cserébe. Az ötven tehénen kívül Hermész kapott még egy pásztorbotot a vele járó státusszal és egy aranypálcát, három levéllel a tetején, amelynek segítségével vagyonhoz jutott, uralmat kapott a vadállatok felett és a jóslás tudományának birtokosa lett. Az aranypálca mellett vagy helyett megkapta még a kaduceust is, a szárnyas pálcát. A kaduceus azt hirdette, hogy ő a követ és a lelkek alvilági kalauza.

Hermész leginkább, az istenek követeként ismert, és mint az az isten, aki sok hasznos szolgálatot tett az olümposziaknak. Zeusz kérésére leszállt az alvilágba, hogy visszahozza Perszephónét édesanyjához. Árészt is ő mentette ki az ércedény fogságából, segített Zeusznak a combjából életet adni Dionüszosznak és elkísérte Aphroditét, Athénét és Hérát Pariszhoz, hogy döntsön vitájukban.

(Parisz Aphroditét ítélte a legszebbnek.)

190

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Hermészfia

Hermész számos fia apja természetét örökölte. Autolükosz és Mürtilusz a legrosszabb tulajdonságokat felerősítve kapta. Autolükoszból mestertolvaj és esküszegő lett, de nélkülözte a fiatal Hermész vonzerejét. Mürtilusz találékonysága és szociopata mivolta mesterének a halálát okozta egy szekérverseny alkalmával. Az egyik versenyző megvesztegette, mire ő viasz szegecseket illesztett a szekér tengelyeibe.

Az erkölcstelen Pán, Hermész másik hírhedt fia volt, deréktól lefelé kecske, kecskeszarvakkal és szakállal, vidám, de hirtelenharagú és kéjvágyó természettel. Pán az erdők, legelők, nyájak és pásztorok istene volt. Fia Eudorusz („a jóságos adakozó”) Hermész kedves oldalát örökölte, mint a hűséges, egyszerű pásztor, aki terelgeti a nyájakat, így terjesztve ki, vagy jelenítve meg az óvó, gondoskodó tulajdonságokat, amelyek Hermészben is megvoltak. Leghíresebb fia Hermaphroditusz Hermész hermafrodita és biszexuális természetét tükrözi, és mindkét szülőjének a nevét és nemi jegyeit magán hordja.

Hermésznek rengeteg szerelmi kalandja volt, az Aphroditével való viszony kivételével egyikről sem tudunk részleteket, és Hermaphrodituszt leszámítva, a fiúk édesanyjaihoz sem kötődik említésre méltó mítosz. így Hermészt agglegény istennek tekinthetjük.

Hermész és az alkímia Az alkímiában Hermész-Mercurius a „higany”, az anyagba rejtett lélek. Szimbóluma minden ellentét egyesítésének: „fémes, mégis cseppfolyós, anyagi, mégis szellemi, hideg, mégis tüzes, méreg, mégis gyógyító orvosság.” Anyagi valójában Merkúr csak a nemesfémekhez köthető; metaforikusán Hermész segíthet nekünk megtalálni a lelki kincshez vezető utat.

Fénykorát élte az alkímia a középkori inkvizíció idején, amikor eretnekségnek bélyegeztek és büntettek minden olyan erőfeszítést, ami a Római Katolikus Egyházon kívül keresett lelki igazságot vagy spirituális élményt. Néhányan úgy vélik, hogy Hermész találta fel az alkímiát. Továbbá alkímiai metaforák tárgya is volt, hasonlóan a hermafroditához. C. G. Jung a Pszichológia

HERMéSZ, AZ ISTENEK KöVETE

191

és alkímia (Psychology and Alchemy) című művében leírtak szerint az alkímiai tanulmányok sorai között ott rejtőzött Hermész a kommunikátor: metaforikusán ő a lelkek kalauza, az olyan misztikus és pszichológiai utazásokon, melyek a férfi és női elemeket kísérelték meg egyesíteni.

A kaduceus: Hermész varázspálcája

Hermész mindig magával hordta a kaduceust. A kaduceusán található ikerkígyók számos jelentést hordoznak; az alkimisták úgy vélték ezek hím és nőstény kígyók voltak; a hermészi misztika szerint férfi szellem és női lélek egyesítése. A kettős kígyó a halál és újjászületés ikerfonalát is megszemélyesíti; és manapság a DNS lánc szimbólumaként is tekintenek rá, amelyen keresztül a kódolt genetikai információ az élő anyagba jut. Akár az új szimbolikáról, akár az ősi metaforákról van szó, Hermész szerepe kivétel nélkül mindig az uralmak közötti hírnöké.

Hermész kaduceusa különbözött Aszklépioszétól, a gyógyító isten pálcájától, amelyen csak egy kígyó tekeredett.

HERMÉSZ, AZ ARCHETÍPUS Az isteni Hermészhez hasonlóan a hermészi archetípusnak is vannak pozitív és negatív vonatkozásai. A találékonyság, az ügyes kommunikációs készség, valamint a gyors észjárás és cselekvés olyan tulajdonságok, melyeket kreatív módon lehet használni bizonyos dolgok elérésére, de a megtévesztéshez is szolgálhatnak eszközül. Ugyanakkor Hermész vitathatatlanul a kifejező kommunikáció és a gyermekek megmentőjének pozitív archetípusa.

A hírnök Hermész gyakran és sebesen utazott Olümposz és az alvilág, Olümposz és a Föld, továbbá a Föld és az alvilág között. Akadály nélkül közlekedett a szintek között, könnyedén szelte át a határokat.

Azok a férfiak (és nők), akik ennek a mobilitásnak a birtokában vannak, otthon érezhetik magukat a diplomácia, a média és a

192

A

FIÚK

GENERáCIóJA

kereskedelem világában. Ők a világ kereskedői és kommunikátorai, árucikkeket, információt szállítanak és kultúrát közvetítenek egyik helyről a másikra. Hermésznek egy napi munkába sem telik, hogy egyik városból a másikba, vagy egyik országból a másikba utazzon, hogy átjusson a vasfüggönyön, vagy hogy elsőként meglátogasson egy mindentől távol eső helyet. Hermész utazhat személyesen, a rádió, televízió hullámain vagy az írott médián keresztül.

Az üzletelés, a pénzszerzés és a szövetségkötés kellemes feladatok a Hermész típusú emberek számára.

A régi híres utazóknak, mint Marco Pólónak (aki kereskedelmi utakat nyitott Európából Kínába és Indiába) és Sir Richard Burtonnek (aki az álöltözeteiről ismert, és aki az iszlám országokbeli kalandjainak csúcspontjaként bejutott Mekkába) szükségszerűen hasonlítaniuk kellett Hermészre, hogy élvezni tudják kalandjaikat és sikert arathassanak, mint utazók és írók. Ez Alexandra David-Neelre is áll, aki Tibetet szemelte ki célpontként, és a misztériumokhoz vezető útjairól is írt. A nem hétköznapi valóságok leghíresebb mai kutatói Carlos Castaneda és Lynn Andrews*.

Mindketten könyvsorozatot írtak kalandjaikról, kockázatos helyzetekről és arról a tudásról, amit saját tanonckodásuk alatt szereztek az indián kuruzsló férfiak és nők között. Csakúgy, mint Hermész, Castaneda és Andrews is szintek között mozognak, ahogy a megszokott világot maguk mögött hagyva a szellemek és energiák világába hatolnak.

A modern kor Hermésze lehet külügyi köztisztviselő, multinacionális vállalat képviselője, peripatetikus, nemzetközi hírű előadó vagy idegenvezető. Akár egy szerződésről szóló tárgyalás során, vagy egy csecsebecsére történő alkudozáskor minél inkább hermészi valaki, annál valószínűbb, hogy kitűnik meggyőző erejével és „kreatív pénzügyi” ötleteivel.

A hermészi gondolkodású embert nemigen aggasztja az, hogy valami illegális vagy helytelen. Ritkán vannak álmatlan éjszakái amiatt, hogy valami jó vagy rossz. így akár a maffia jogi tanácsadója is lehet, és mivel hermészi ember, könnyen lépi át a legitim világ és a bűnözők alvilágának határvonalát. Csak az érdekli, hogy ‘Kiadónk most jelenteti meg Lynn Andrews Medicine Women trilógiájának első részét A varázslóasszony legendája - Beavatás a nőiségbe címmel, és Amy Wallace A varázsló tanítványa - Életem Carlos Castanedaval című könyvét.

HERMéSZ, AZ ISTENEK

KöVETE

193

bejön-e a trükk vagy sikeres lesz-e a tárgyalás. Kreatív gondolko¬

dása első osztályú problémamegoldóvá teszi.

A szélhámos

Születése napján Hermész már bátyja, Apollón teheneinek ellopásával foglalatoskodott. Azután megpróbálta magát ártatlan újszülöttnek beállítani, rezzenéstelen arccal hazudva. Ez a Szélhámos Hermész, a világon mindenütt jól ismert archetípus, amit okossággal, ravaszsággal és az alakváltoztatás képességével szoktak

jellemezni.

A Szélhámost, az indiánoknál a prérifarkas jelképezi, az eszkimóknál a holló, a japánoknál pedig a ravasz borz. A Szélhámos mindig találékony és megszerzi, amit akar, csalással vagy lopással.

Gyakran megvetés helyett csodálatot vált ki okosságával, persze attól függően, hogy mit lop és kitől. Amikor Robin Hood módjára a kizsákmányoló gazdagoktól lop, hogy szétossza a szegények között, vagy Prométeuszként tüzet lop az istenektől az emberiség számára, akkor a Szélhámost hősként ünnepük. Például a népszerű tévésorozat, a Csak egy tolvajnak megy (It takes a Thief) Robert Wagnert modern Hermésznek állítja be. A főszereplő a „bűnözőkből lesznek a legjobb rendőrök” alapelvet követi. Wagner egy elbűvölő kiugrott tolvajt játszik, aki most már jó célokra használja tudományát, gyorsan és nesztelenül jut be, igaz illegálisan, bárhova, és úgy tudja átváltoztatni magát, mint egy kaméleon.

Mindezek ellenére a valós életben könnyen kiderülhet a szélhámosról, hogy távolról sem hős, hanem csak egy csaló, mint például egy lelketlen árus, aki az ügyes üzleti szövegével fölösleges dolgok megvásárlására veszi rá az embereket, vagy egy megrögzött svindler, aki átveri az embereket. A szélhámos Hermész archetípusa a vonzó szociopata képében jelenik meg, aki nem érez lelkiismeret-furdalást, ha hazudik vagy elveszi, amit megkíván.

A Hermészben rejlő szélhámosságot nem kell feltétlenül negatív módon kiélni. A szélhámos fejével való gondolkodás képessége segítheti a terapeutát, hogy jobban megértse, mi zajlik le a másik ember fejében, a nyomozót pedig abban, hogy kiemelkedőt alkosson munkájában, de bárkit különleges és kreatív problémamegoldó módszerek birtokába juttathat.

194

A

FIÚK

GENERáCIóJA

A fiatalabb testvér rivalizálása

A születési sorrend hozzájárulhat a hermészi archetípus kialakulásához. Hermész, az isten, kapcsolata bátyjához, Apollómhoz kulcsfontosságú az archetípus versengő és szerezni vágyó aspektusainak megértésében. Hermész úgy érkezik a világba, hogy azonnal felismeri a fájdalmas tényt, hogy „nekem semmim sincs”, úgyhogy rögtön meglopja bátyját. Ettől Apollón rászedettnek érzi magát, mérges, ugyanakkor kiengesztelődik és elbűvöli öccse. Bár mindkét testvér végül készségekkel és hatalommal gazdagodik az egymással való cserebere során, de mégis Hermész az, akinek kezdetben semmije sincs, de végül sokra jut.

Mivel később lép színre, mint az idősebb testvér, a kisöcs kezdetben a kisbabák vonzerejét veti be. Ahogy egyre idősebb lesz, de magasságban és tapasztalatban alulmarad, rájön, hogy kénytelen az eszét használni. Fiatalabbként nincs esélye a báty legyőzésére. A hermészi archetípussal az öcs megtanulja, hogyan tud a szavak segítségével kikeveredni a verekedésből, ahol amúgy alulmaradna. Stratégiákat gyárt, hogy megszerezze, amit akar, legyen az egy tárgy vagy a báty előjoga.

Az öcs hátrányos helyzetben lévőnek tekinti magát, akinek küzdeni kell a kedvező pozícióért. Amíg az ifjabb Joseph Kennedy, a dinasztia legidősebb fia le nem zuhant repülőjével a második világháború során, addig a hermészi előnytelen helyzetű szerep az utána következő fiúnak, John F. Kennedynek jutott. Jack gyengébb egészsége és fizikai állóképessége hátrányt jelentett, amit azzal kompenzált, hogy a szavak terén próbált kitűnni, és gondosan megválasztotta a versengés színtereit.

Az utasok kalauza A mitológia szerint Hermész gyakran kalauzolt másokat az egyik birodalomból a másikba. Hermész pszükhopomposz elkísérte a halottak lelkét az alvilágba.

Hermészhez kötődnek a „hermák”, alacsony kőoszlopok vagy kőhalmok, melyek birtokhatárokat, utakat, sírokat jelöltek, és ott álltak a házak bejáratánál. így Hermész volt az az isten, aki nemcsak jelölte a határokat, de át is lépte azokat.

HERMéSZ, AZ ISTENEK KöVETE

195

Murray Stein, jungi analista Hermészt a Meghatározó Átalakulások Istenének nevezi. A hermészi archetípus jelenik meg a pszichológiai fázisok közötti átmeneti állapotban - különösen a középkor idején. Tudatküszöb alatti isten, aki az átmeneti időszakban van jelen (a görög limen szóból ered, jelentése: az ajtókeret alatti rész vagy küszöb).

A pszichoterapeuta gyakran a lelkeket fontos szakaszokon átvezető hermészi szerepet játssza. Az emberek akkor kérnek segítséget, amikor depressziós időszakot élnek át. Ez bekövetkezhet egy fontos személy vagy szerep elvesztését követően, vagy valami újjal való szembenézés miatti bizonytalan és aggodalommal teli időszakban, vagy az egyik életszakaszból egy másikba történő átlépéskor. A terapeuta egy darabon elkíséri páciensét az útján, ahogy Hermész tette az utazókkal. Néha a terapeuta próbálja láttatni a helyzet veszélyeit, és segít a túlélésben, ahogy Hermész Odüsszeusznak azáltal, hogy pont akkor jelent meg, amikor Odüsszeusz Kirkével készült találkozni, a boszorkánnyal, aki disznóvá változtatta Odüsszeusz embereit. Hermész felvilágosította és felvértezte őt Kirké hatalmával szemben.

A hermészi példa annak is irányt mutat, aki a szellemek világának (Olümposz), az emberi életnek (Föld) és a léleknek (alvilág) az értelmét kutatja, kiteljesedésre vágyik, és azután elbeszéli, tanítja mindazt, amit megtudott. Hermész, a szintek közötti utazó megvilágosodásra és kiteljesedésre vágyik, továbbá kommunikációra törekszik az ész és az értelem tudatos, mentális világa (Olümposz), azon világ, ahol az ego dönt és cselekszik (Föld) és a kollektív tudatalatti (alvilág) között.

Az alkimista

Hermészt az alkímia szülőatyjának tartják. Az alkímia misztikus tudományát űzők ólomból próbáltak aranyat csinálni, de szellemi és pszichológiai szinten is kutatták, hogyan lehet a psziché lényegét arannyá alakítani. Az „alkimista” a lényeget (vagy „aranyat”) tapasztalati úton kívánja megtalálni és szeretné átélni az átváltozás élményét. Jung a hermészi archetípus aspektusait Mercurius Szellemének nevezi, az isten római neve, Merkúr után.

196

A

FIÚK

GENERáCIóJA

A gyermek megmentője Hermész leszállt az alvilágba, hogy felhozza Démétér elrabolt leányát, Perszephonét. A csecsemő Dionüszoszt legalább kétszer megmentette, és óvta őt minden bajtól. A fiatal Árész is Hermésznek köszönheti életét. Hermész úgy válik mindannak az archetípusává vagy metaforájává, ami ártatlan és sebezhető, vagy isteni és szent, hogy értelmet ad az amúgy borzalmas élménynek. Éreztem Hermész életmentő jelenlétét, amikor felnőtt betegeim az erőszakkal teli gyermekkorukról beszéltek, vagy amikor olyan gyerekekről olvastam, akik nem estek pánikba vagy kétségbe, amikor eltévedtek a vadonban, vagy órákig küszködtek, hogy a víz felszínén tudjanak maradni. Magyarázatot kaptak valahonnan, ami erőt adott nekik a kitartáshoz. A molesztált gyermek számára az üzenet valami olyasmi lehet például, hogy „ezek nem az én szüleim, most csak vizsgáztatnak.” Annak a gyereknek, aki nem adja föl, az üzenet érkezhet olyan formán, hogy „valaki jönni fog” vagy „nem halhatok meg, mert fontos vagyok valaki számára”. A megpróbáltatás idején az üzenetbe kapaszkodik, és ez nem hagyja, hogy lélekben feladja. Hermész a depressziós felnőttben rejlő gyereket is megsegíti. Ekkor Hermész valaki másnak a részeként jelenhet meg (vagy akár egy belső személyként), aki azt az élményt vagy meglátást adja, amely felszabadítja a felnőtt játékos, bizalommal teli vagy sebezhető énjét, amelyet az alvilág tartott fogságban (erre egy másik metafora a börtön edény: Árész ércedénye, vagy a költő, regényíró Sylvia Plath üvegbúrája). És végül Hermész aktiválja vagy megmenti a mindannyiunkban ott rejtőző isteni gyermek archetípust (akit a gyermek Dionüszosszal ábrázolnak. Ennek részletesebb kifejtése a Dionüszoszról szóló fejezetben található).

Hermész kimunkálása önmagunkban

Hermészt hívjuk társaságul, amikor hajlandóak vagyunk új területre merészkedni a felfedezés és nyitottság készségével, legyen szó egy olvasmányélményről vagy utazásról. Ez az archetípus megadja a spontaneitás lehetőségét, amikor valakivel vagy valamivel - hellyel, tárggyal vagy emberrel kapcsolatba kerülünk. Hermész

HERMéSZ, AZ ISTENEK

_

KöVETE

197

provokálja ki a felfedezések és a furcsa egybeesések pillanatait amikor a véletlen értelmet nyer, a váratlan történések olyan

helyekre vezetnek bennünket, ahová álmunkban sem gondoltuk volna, hogy eljutunk, és mégis hátborzongatóan jól sül el a dolog.

Kizárjuk Hermészt, ha az útiterv és menetrend fogságában úgy indulunk el, hogy előre tudjuk, mit mikor fogunk látni. Amikor viszont kalandvággyal telve, minden újra készen megyünk nyaralni, vagy töltünk el egy laza napot, és hagyjuk, hogy minden magától alakuljon, akkor Hermész elkísér minket - részünkké válik.

Hermésszel, a kommunikátorral vagy hírnökkel kerülünk kapcsolatba akkor is, amikor véleményünk kifejtésére kapunk lehetőséget, és képesek vagyunk „szárnyalni”. Hermész a rögtönzött ékesszólás, a pillanat szülte összhang, amely meghatározó és felemelő élményhez juttathatja a beszélőt és a hallgatót egyaránt, s a résztvevőket egy magasabb szintre emeli. Szárnyas Hermész társaságára számítunk, amikor lemondunk a megszerkesztett jegyzeteinkről, és spontán beszélünk, csak a körvonalakat gondoljuk végig előre. Ha rögtönzünk, megcsapolhatjuk hermészi leleményességünket, és gördülékenyen irányíthatjuk a témát, szemben a megtervezett, gondosan kimunkált apollóni előadással. A rögtönzéskor jól ismert témáról beszélünk, saját élményeinkre támaszkodunk. Ehhez kezdetben bátorságra van szükség, de ahogy gyakoroljuk a spontaneitást, egyre nő Hermészbe vetett bizalmunk.

HERMÉSZ, A FÉRFI A Hermész férfi gyors gondolkodású. Megragadja az ötletek, helyzetek lényegét, gyorsan cselekszik, intuíciói vezérlik. Jellemző rá, hogy „mindig mozgásban van”. Elegánsan és gyorsan vált partnert, helyszínt, tér át egyik ötletről a másikra. Nehezebb odaszögezni valahova, mint a higanyt.

Korai évek

Hermész, az isten volt a legkorábban érő az összes isten között.

Születése első napjától fogva aktív cselekvő, kreatív és hazudozós.

Hasonló vonások megfigyelhetőek a hermészi kisgyereknél, aki

198

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

általában korán kezd beszélni, járni és a világot megismerni. A számára érdekes dolgok a kiságyon és a járókán kívül kezdődnek.

Mindent felfedez, megfog és szétszed bármit, amit megkaparint.

Ami ajtót ki tud nyitni, azon ki is megy. Rajtakapják konyákig a kekszesdobozban, valószínűleg merő ártatlanság és bűbáj. Sokat kérdezősködik, barátságos és őszinte érdeklődéssel fordul mindenkihez és mindenhez, úgyhogy mindenféle korú és típusú emberrel jól kijön. Mivel kíváncsi természet, lenyűgözi a világ.

Az óvodát és az iskola első éveit általában könnyen veszi a fiatal Hermész. Az iskolában nem okoz nehézséget a tanulás, és szeret oda járni, egészen addig, amíg nem várják el tőle, hogy csendben üljön a padban és rendes tanulási szokásokat sajátítson el.

Néhány problémája kezdetben ártatlan semmiségnek tűnik.

Történeteket kreál, kifogásokat gyárt, azután egyszer csak a megrögzött hazudozók táborában találja magát, és még akkor sem mond igazat, amikor az igazság teljesen elfogadható lenne. Talán sosem tanulja meg, mit jelent „mások tulajdona”, „enyveskezűvé” válhat, aki elveszi, ami tetszik neki. Ez az ártatlan gyerekkori viselkedés fajulhat odáig is, hogy pitiáner tolvajjá válik. Mivel általában semmi rossz szándék nincs a cselekedetei mögött, vétségeit nem veszik komolyan, kifogásaival pedig leveszi a lábáról az embereket, viszont mindez hátrányosan hat a személyiségére. Fordított esetben az is előfordulhat, hogy túl szigorúan ítélik meg, és már kiskorában igazságtalanul elkönyvelik rossznak.

Szülei Kulcsfontosságú, hogyan reagálnak a Hermész fiú szülei a pillanat hevében kitalált történetekre és a rejtélyes szerzeményekre.

Szüksége van arra, hogy rajtakapják a hazugságon vagy lopáson, és megtanítsák neki az igazság és hazugság közötti különbséget, (mivel könnyedén mozog a valóság és képzelet között és nem vizsgálgatja, hol a határ). Ezért nem jó neki, ha ráhagyják az olyan viselkedést, ami később rossz fényt fog vetni rá, sőt esetleg bajba is keverheti. A tulajdon és magánélet tiszteletben tartását is meg kell tanulnia.

Amikor a Hermész fiú édesanyja egyedülálló, akkor Hermész és édesanyja Maia mroszbeli története megelevenedhet a valós

199

fjERMÉSZ, AZ ISTENEK KÖVETE

életben. Az okos, de hátrányos helyzetű fiú hamar rájöhet, hogy ha ő és az anyja valamire szeretnének jutni, akkor neki kell valamit kitalálni.

A „homéroszi Hermész himnuszban” Hermész és az édesanyja között lezajlik egy párbeszéd, amelyben Hermész leszögezi, hogy nem fogja elfogadni alantas helyzetüket, sem anyja elvárásait, hogy hogyan is kellene viselkednie. Kettejük párbeszéde jól ragadja meg kapcsolatuk lényegét, ahol az okos és ambiciózus fiú nem akarja követni anyja ragaszkodását a bevett szokásokhoz, mégis szeretné jobb élettel megajándékozni. Azon az éjen, amikor ellopta Apollón teheneit, csendben visszalopakodott bölcsőjébe ártatlan csecsemő képével: ,yÁm istennő anyja az istent látta s eképp szólt: Hát te, te tarkaeszű, honnan jössz vissza ez éji órában, te szemérmetlenség-öltönyű fickó?... Édesanyám, mit rémítgetsz, mint egy buta kölyköt, mint aki semmi gonoszságot nem tudva szívében félénk és megijed, ha az anyja kemény szavakat mond?

Megkísérlem a legjobbfortélyt, hogy veled együtt Eltartsam magam azt sem tűrjük már, hogy imákkal S áldozatokkal meg nem ajándékozva az összes Égilakók közt csak mi maradjunk, mint te kívánod. ” (Devecseri Gábor fordítása)

A Hermész fiú feladatának érezheti, hogy jobbá tegye édesanyja és saját életét. Magabiztos, és megvan az a képessége hogy előre látja, hogyan fog eljutni oda, ahová akar az életben, pedig ez gyakran nem a szokványos út.

Mivel nem szereti a kötöttséget, gyakran nem is telepszik le, így ott van az otthona, ahol az édesanyja van. Olyan helyzeteket keres, ahol szabadon jöhet-mehet. Az introvertált, birtokolni nem vágyó, önálló háziasszony, mint Maia (az olyan nő, akinek a családi tűzhely melegét őrző Hesztia istennő az archetípusa) a legkönnyebb anyatípus a Hermész fiú számára. A birtokolni vágyó vagy habozásra hajlamos anya sok nehézséget okoz magának egy Hermész fiú mellett. Ha magához akarja láncolni fiát, különösen ha bűntudatkeltéssel, majdnem biztos, hogy nem jár sikerrel.

200

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

A Hermész férfi gyakran odaadó fiú a maga módján, és lehet, hogy mindig is édesanyja lesz a legfontosabb nő az életében - különösen, ha nem házasodik meg, de még akár akkor is, ha igen.

Hermész az isten, aki tolvajként kezdte életét, majd nagy tiszteletnek örvendő isten lett, mindkét szülőjében támaszra lelt a felnőtté válás során. Maia és Zeusz is pozitív szülői mintával szolgált.

Zeusz szeretettel és nem elítélően fordult Hermészhez, annak ellenére, hogy rögtön átlátott a szitán, amikor Hermész be akarta csapni és ártatlannak próbálta tettetni magát Apollón teheneinek ellopásakor. Miután meghallgatta Hermész hamis esküjét, egyszerűen csak megparancsolta neki, hogy „mutassa meg, hová rejtette a csodálatos tehéncsordát, és meg ne próbáljon trükközni.” És Hermész szó nélkül engedelmeskedett.

A fiatal Hermész fiúnak pont erre a szigorú, nincs helye a handabandának típusú Zeusz-féle hozzáállásra van szüksége. Ezek a szerencsés, szeretettel és törődéssel körülvett Hermész fiúk azok, akiknek bocsánatot kellett kérniük az üzletvezetőtől, akinek az üzletéből loptak, és vissza kellett adniuk az elcsent dolgot. (Ez a Zeusz-féle apai hozzáállás és Maia birtokvágy nélküli szeretete bármely nemű szülőtől érkezhet, mivel a férfi is szolgáltathat „anyai” és a nő is „apai” mintát.)

A fiatalkorú bűnözővé vált Hermész fiú szülei nem is tudják, hogy ők maguk erősítették a fiukban lappangó antiszociális viselkedést azáltal, hogy „kettős üzenetet” közvetítettek felé, mint Zeusz tette kezdetben, amikor Hermész hazugságait hallgatta az ellopott tehenekkel kapcsolatban: „Zeusz nevetésben tört ki, amintfiára nézett aki megint rosszban sántikált és tagadta rezzenéstelenül, hogy bármit is tudna az ellopott tehenekről. ”

Zeusz örömteli nevetése elismerésként hatott. Úgy tűnt, mintha Hermész égbekiáltó hazugságai és hamis esküje kedvére valók lettek volna. Később Zeusz azonban szigorúbb lett.

Amikor a szülő „kettős üzenetet” közvetít, akkor a gyermekhez érkező burkolt üzenet más lesz, mint a nyilvánvaló üzenet. Az Adelaide M. Johnson, gyermek pszichoanalitikus által végzett

HERMéSZ, AZ ISTENEK KöVETE

201

tanulmányokból kiderül, hogy a bűnözők szülei gyakran követték el ezt a hibát. Lehet, hogy a szülő helyteleníti a viselkedést, sőt büntetést is kiró (nyilvánvaló üzenet), mégis egy oda nem illő mosoly vagy a részletek iránti nyilvánvaló és elragadtatott érdeklődés burkoltan azt közvetíti, hogy a szülő elégedett. Az engedetlen gyerek ezáltal engedelmesen a szülő „kedvére tesz”, aki így átélheti azokat az izgalmakat, esetleg szerelemi izgalmakat vagy antiszociális cselekményeket, amelyeket ő maga nem mert volna megtenni, de titokban vágyott volna rá.

Serdülőkora ésfiatalsága

A Hermész fiú személyiségjegyeinek későbbi alakulása nagyban függ az első évek minőségétől. Serdülő- és fiatalkorban a Hermész férfi megkérdőjelezi a sikerhez vezető út bevett szabályait. Az izgatja, hogy megkapja, ami fontos számára az életben, de az már nem biztos, hogy érdekli, mindez mivel jár. Sőt, mivel változatos az érdeklődési köre, valószínűleg kanyargós út vár rá.

A „feszegeti a határokat” tipikus jelenség az olyan fiatalembernél, akinek a személyisége hermészi mintákat követ. Hermész a határok istene, könnyűszerrel lépte át valamennyit. Ezek a határok többfélék lehetnek, például a „mifelénk ez így szokás” megszegése, a takarodó be nem tartása vagy hogy megkísérel számító¬

géppel feltörni egy titkos fájlt.

Lehet, hogy kibukik az egyetemről vagy főiskoláról azért, hogy több ideje jusson az innovatív üzleti tevékenységére vagy az új találmányára, esetleg azért, hogy egy rockbandában zenélhessen vagy profi sportoló legyen. A Hermész férfi általában nem a jegyekért tanul vagy mások elismeréséért (ehhez apollóni vagy zeuszi tulajdonságok kellenek); ő akkor sikeres, ha a munka maga megragadja és kihozza belőle találékony énjét. A kedvére való Problémák sokszor nem intellektuális, vagy esztétikai szempontból érdekesek, hanem inkább a profit termelés lehetősége a kecsegtető. Steve Wozniak, az Apple komputer feltalálója például számos Hermész tulajdonsággal bír, és ő is kibukott az egyetemről. Amikor a fiatal és innovatív cég nagyvállalattá vált, és külön vezetőség kezdte irányítani, akkor találékonyságát és vagyonát e8y másik területen vetette be, és kifejlesztett egy általános táv-

202

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

irányító berendezést, aminek a Core nevet adta. Tehetség, szerencse és a váltás képessége tipikus jellemzői a sikeres Hermésznek.

Az is lehet, hogy a Hermész ember fiatal korában elkezdi a vándorlást egyik helyről a másikra, egyik állásból a másikba. Ha nem tartják fenn a figyelmét, és a benne rejlő tehetség és képességek nem fejlődnek szakértelemmé, akkor előfordulhat, hogy örök életében marginális munkái lesznek és állandó vándorlás vár rá.

Ugyanebben az időszakban az is megeshet, hogy a Hermész férfi Hermésszel a Tolvajjal vagy Csalóval azonosul, a bűnözés útjára lép, általában mint bizalmi ember vagy öltönyös bűnöző.

Ellentétben néhány Hermész férfi fiatalkori pénzszerzési vagy bűnözési kitérőjével, számos más társuk a spirituális, filozofikus vagy pszichológiai témákba ássa be magát. Ezt az utat követte a kitűnő tehetségű fiatal harvardi pszichológia professzor, Richard Alpert, aki otthagyta a ragyogó karriert egy indiai guruért. Most Ram Dassként* ismerhetjük, spirituális tanító, olyan Hermész férfi, aki Hermésszel, a Lelkek Vezetőjével talált azonosságot.

Hermész a munka világában

Hermész az istenek követe, a lelkek alvilági kalauza, a beszéd istene, a tolvajok üzletemberek és atléták istene, a számok, az ábécé és két hangszer, a lant és a pánsíp feltalálója. Hivatásának a megválasztása, és a munkához való hozzáállása során Hermésszel az istennel mutat hasonlatosságot: A Hermész férfi nem valószínű, hogy egy szűk téma specialistája, vagy apró fogaskerék egy nagyvállalatnál. Ezeknek ellentmond mind személyisége, mind érdeklődési köreinek sokfélesége. Nem szeret ahhoz igazodni, ami a „nagykönyvben meg van írva”. Gyors észjárása alternatív módszereket, újszerű megoldásokat és lerövidítési lehetőségeket kreál.

Bármely területen is dolgozik, valószínűleg leleményes generalista, vállalkozó szellemmel. Opportunista, a szó legsemlegesebb értelmében: olyan valaki, aki rögtön fölméri egy személy vagy egy ötlet jelentőségét és megragadja a pillanat kínálta lehetőséget.

Mindezek, párosulva kommunikációs képességeivel, különösen jó üzletemberré vagy közvetítővé teszik. Kiváló újító, aki a különbö*Ram Dassról érdekes cikk olvasható Spirituális válság című kiadványunkban.

HERMéSZ, AZ ISTENEK KöVETE

203

ző területekről szerzett ötleteit ügyesen egyesíti, a tipikus korlátokat átlépve éri el, amit akar.

Gordon Sumner, vagyis Sting a mai kor Hermésze. Jól teljesített számos szakmában: volt tanár, azután rocksztár, zeneszerző, a Police együttes énekese, amikor is milliós példányszámban kelt el a lemezük (Synchronisity című albumuk a pszichológus Carl Jung írásainak ihletésére kapta a címét, a The Ghost in the Machine pedig a filozófus Arthur Koestler írásai nyomán). Sting rocksztárból filmsztár lett, frontemberből szólista a The Dream of the Blue Turtle című albumon.

Sting egy újságíró szerint olyan férfi, aki „mindig siet. Kevés csomaggal utazik, és csak rövid ideig marad. .. három hónap alatt három különböző országban találkoztam vele.” Tipikus Hermész, nem szereti, ha beskatulyázzák. Fontosnak tartja a szabadságát, hogy korlátlanul csaponghasson a pszichológiai és fizikai síkokon, melyeket szívesen kutat, ideértve saját személyiségének „fényes és sötét oldalait” is. Ebből a szempontból akár jungista is lehetne, nem meglepő, hogy kacérkodik a gondolattal, hogy majd ha sokkal öregebb lesz, jungi analistának áll.

A Record magazinban Sting így nyilatkozott:

„Ha végignézik az élettörténetemet az angol sajtóban, akkor láthatják, hogy kezdetben aranyifjúnak voltam kikiáltva, a szőke, tehetséges, jóképű srácnak. Itt ez a fickó, tanár, gyönyörű, tehetséges feleséggel és egy gyerekkel. Szépen kisportolt volt az alakom és nem kábítószereztem. Azután az újságírók kitalálták, hogy mégiscsak csalom a feleségemet, és igen, mégiscsak kábítószereztem. Ráadásul ekkor jöttek ezek a gonosz szerepek, amiket eljátszottam, és hirtelen én lettem az angol sajtó rosszfiúja. Nekem ez nagyon jól jött, mert azt jelentette, hogy szabadon tehettem, amit csak akartam. A brit sajtónak persze márfogalma sincs arról, hogy ki is vagyok valójában, de engem ez tökéletesen hidegen hagy. Néha jófiú vagyok, néha rossz. Ez így van nálam. ” Ez a „jó fiú, rossz fiú” elnevezés is nyilvánvalóan Hermész.

A Hermész archetípus olyan tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek megkönnyítik a jó pszichoterapeutává válást. Hermészhez hasonlóan, aki az utazók társa és kalauza volt, a pszichotera-

204

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

peuta is elkíséri az embereket a pszichológiai utazásaikon, át a sötét területeken és a világosakon, keresztül a nehéz átmeneti időszakokon, mint például a középkorúaknái gyakran jelentkező depresszió, a pszichózisok vagy végletes helyzetek. Amikor Hermész jelen van egy személyben, akkor az a férfi, vagy nő ugyanúgy látja a sötét, ellenséges, elmebeteg, ösztönszerű, szexuális vagy agresszív jegyeket, mint az altruista, misztikus vagy ihletett, esetleg közönséges tulajdonságokat az emberekben, önmagukat is beleértve, minden előítélet nélkül. Ez a képesség a „barátságos” Hermész megnyilatkozása. A Hermész és Gyermekei (Hermes an his Children) című műben az analista szerző Rafael Lopez-Pedraza azt állítja, hogy „ha magunkévá tesszük Hermész barátságos oldalát, akkor Hermész lesz az, aki segít nekünk a más istenek által a középpontba állított pszichológiai komplexusainkkal megbirkózni.”

Tipikus az, amikor Hermész jelenléte a férfi pszichéjében a meggyőző kommunikáció képességével jár. Ezek a Hermész férfiak olyan barátságos hozzáállással viszonyulnak a dolgokhoz, hogy könnyedén boldogulnak a világban, spontán és ügyes reakcióikkal előnyt tudnak kovácsolni önmaguk számára. Hermész a kereskedők istene is; ha valaki Hermészre üt, jó eséllyel válik kiváló, innovatív üzletember belőle vagy remek PR szakember és természetesen nagyszerű idegenvezető.

Kapcsolata a nőkkel

Az elbűvölő Hermész férfi hirtelen tűnik fel a nők életében: a szomszédos széken ül a repülőn; a házigazda messziről jött régi barátja egy amúgy a megszokott társaságnak rendezett bulin; megmentőként érkezik a defektes kocsihoz az autópályán. Segítőkész és barátságos. Beszédével leveszi a lábáról a nőket: olyan helyeken járt, amikkel a nők csak könyvekben találkoztak; kalandvágy lengi körül és rosszfiús kisugárzása van. A nő úgy érzi, végre megtalálta az igazit - mégis nehezen megfogható.

Hermészre jellemző, hogy amilyen hirtelen érkezett, olyan váratlanul tűnik is el. Például üzleti útra megy, azután telefonál, úgy alakultak a dolgok, hogy tovább kell távol maradnia, igazából nem is tudni, meddig. Lehet, még jön egy képeslap és azután tűnik csak el minden további életjel nélkül, hogy azután újra meg-

HERMéSZ,

AZ ISTENEK

KöVETE

205

jelenjen, bocsánatkérés nélkül. A Hermész férfiaknál ez úgy működik, hogy „ha nem látom, eszembe se jut”.

Lehet, hogy nem világjáró típusú Hermész, hanem otthon ülő, a minta ugyanaz. A kaland, amely elszólítja, lehet egy projekt, vagy az amatőr focibajnokság, az esti és hétvégi meccsekkel. A Hermész férfi szabadon akar jönni-menni a nő életében, anélkül, hogy belegondolna, hogy ez hogy eshet a nőnek, vagy hogy felelősnek érezné magát a másik érzéseiért, vagy akár, hogy hűséges lenne a társához.

A Hermész férfi akkor lép be a szerelem birodalmába, amikor az elbűvölt hölgy küszöbén találja magát és beinvitálják. Számára ez olyan, mintha ismeretlen országba látogatna: egy új nő is felfedezésre váró terület, ami élvezetekkel kecsegtet, de azután úgy érzi, tovább kell állnia. Ez az a tulajdonság, amitől sok Hermész férfi Don Jüanként viselkedik, és virágról virágra röpködő méhecskének képzeli magát. Warren Beatty, a híres színész és a szép aszszonyok még híresebb hódítója magán viseli ezt a hermészi jegyet.

A Hermész férfi nagyon jól kijön azokkal a nőkkel, akiknek nincsenek irreális elvárásaik vele szemben, vagy olyan igényeik, amiknek nem tud megfelelni. Lehetnek olyan barátnői, akik bármikor boldogan fogadják, de nem várják el, hogy hírt adjon magáról a legközelebbi látogatásáig. Lehet, hogy „lazán tartják a kapcsolatot”: egy-két telefon, egy rövid levél, de így is úgy is az ajtó mindig nyitva áll Hermész előtt. A barátság gyakran az ágyban is folytatódik, azután időről-időre újra ott kötnek ki.

Van egy sötétebb, kizsákmányoló hajlama is a Hermész férfinak. Hermész negatív tulajdonságai közé tartozik, hogy néha az ösztönei irányítják, és amire szemet vetett, azt azonnal meg akarja szerezni. Ha ez történetesen egy nő, akkor minden csábítási és manipulációs trükköt bevet. A cél érdekében hazudik, bűvöl, bármit megtesz, csak működjön, de egy pillanatig se gondol arra, hogy ez milyen következményekkel járhat a nőre nézve, vagy a házasságra, ha a nő férjnél van, és persze fel se merül benne, hogy az udvarlási ígéreteket betartsa.

Kapcsolata a férfiakkal

Hermész volt a legbarátságosabb isten, védelmezte, pártfogolta a sportolókat, kereskedőket, utazókat, tolvajokat és zenészeket.

206

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Rengeteg időt töltött különféle férfiak társaságában. Ez áll a Hermész férfira is. Sok férfi ismerőssel vannak közös elfoglaltságai, és valószínűleg több olyan ismerőse van, aki barátjának tartja, mint bármely más férfi típusnak. Számos barátjával tartja a kapcsolatot: beugrik egy kis kártyára, vagy golf meccsre; ha zenész, akkor időről időre megjelenik hangszerével, hogy beugorjon egy kis improvizálásra a jazz zenekarba. Az vállalkozói világban lehet, hogy azért melegíti fel a kapcsolatot, mert „be akar társulni” valami üzletbe.

Gyakran nagylelkű a borravalóval - ha bennfentes valamiben, bevonja a barátait is, akik méltányolják is a váratlan jótéteményt.

Hermész, noha társaságkedvelő, a szíve mélyén mégis magának való ember. Megadatott neki a barátságosság adománya, ettől könnyen ismerkedik meg sok emberrel és vesz részt velük különféle programokban. Mivel a férfiaknál a legtöbb barátság a közös elfoglaltságokban való részvételen alapul, semmint az önfeltáráson, ami egyre nagyobb sebezhetőséggel és intimitással jár, ezért a Hermész típusú férfinak van a legnagyobb baráti köre. Általában ebben a körben mindenféle társadalmi réteg megjelenik, és az is jól láthatóvá válik, hogy milyen sokféle terület érdekli.

Szexualitása

A szexualitás birodalmában, csakúgy, mint más területeken a Hermész férfi a személyeset és az újszerűt részesíti előnyben. Felfedezései során átmerészkedik a határokon. Ennek eredményeképpen több mint valószínű, hogy sokféle szexuális élménye volt, sok emberrel, változatos körülmények között. Ismét csak azon múlik, hogy ösztönszerűen megteszi-e azt, ami eszébe jut, tekintet nélkül a következményekre, mások érzéseire és szükségleteire, hogy milyen erős a többi archetípus hatása vagy mennyire befolyásolja a család, a vallás és a szociális közeg, amiben él.

Kissrác korában a „játsszunk doktorosdit”, vagy a „megmutatom az enyémet, ha te is a tiédet” játékokkal kezdődik számára a szexuális kísérletezés. Meggyőzően tudja rávenni játszótársait, hogy az legyen, amit ő akar: nyolc évesen már lehet, hogy rávette a szomszéd kislányt, hogy vegye le a bugyiját és mutassa meg, sőt engedje megérinteni. Tizenhárom évesen talán titokban körbe ültette a fiúkat „zsebhokizni” (maszturbálni), vagy versenyeztek,

HERMéSZ, AZ

ISTENEK

KöVETE

207

hogy ki tud messzebbre pisilni. Lehet, hogy ő volt az első, aki elérte egy lánynál, hogy megfoghassa a mellét, esetleg, hogy „min¬

den megtörténjen”. Intuíciója, ötletessége és meggyőző ereje segítségével, ami gyakran párosul kedvességgel és „helyes fiú”-s tulajdonságokkal, a Hermész fiatalember úgy érzi, könnyen boldogul a nőkkel, és gyakran a szexualitás terén is.

A legismertebb szexszel kapcsolatos viccek az utazóügynökről és a farmer lányáról szólnak. Ezek tökéletesen jelenítik meg a mai kor Herm észét. Az utazók és a kereskedők istene, vándor és tolvaj, aki ellopja a lány szüzességét, ezáltal valami értékeset vesz el a dühös farmertől is, akinek a lánya így (patriarchális értelemben) értéktelenné válik a tett következtében.

Lehet heteroszexuális, de homoszexuális is. Mindkét esetben nagyobb eséllyel létesített szexuális kapcsolatot (vagy legalább álmodozott róla) férfival vagy férfiakkal, ha heteroszexuális, vagy nőkkel, ha homoszexuális, mint bármely más férfitípus. Függetlenül szexuális irányultságától, valószínűleg biszexuális a hozzáállása - nem ítélkező és nem retten meg az önmagában rejlő hajlamoktól. Ez a hozzáállás mitológiailag indokolt, mivel Hermész nemzette Hermaphrodituszt, a biszexuális istent.

Házassága

Ha a Hermész férfi érzelmileg örök kamasz marad, ami előfordulhat ennél az archetípusnál, akkor a legmegrögzöttebb agglegény lesz belőle. A „mindig jönni-menni”, „sosem elköteleződni” hozzáállása megmutatkozik a nőkkel való kapcsolatában. Odébbáll, amint a kezdeti hevület alábbhagy. A birtoklási vágy vagy a nő függősége riasztja Hermészt.

Az érett Hermész elhivatott tud lenni a munkájában, sőt a társkapcsolatában is. Mégis mindkét területen valószínűbb, hogy a magányosságot választja. Ha megházasodik, elvárja feleségétől, hogy nélküle is boldoguljon, őrizze az otthon melegét, amíg vissza nem tér. Sokat van úton és nem avatja be feleségét munkája részleteibe, de azt sem várja el, hogy felesége segítse boldogulásában.

A Hermész férfi esetében csak két független lélek házassága működhet. A görög házaknál a „herma” - a Hermészt szimbolizáló oszlop - a bejárati ajtó előtt állt, a házon belül pedig a kör alakú

208

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

tűzhely Hesztiát jelképezte, a házitűzhely istennőjét. Hesztia tüze tette a lakást otthonná. Az ilyen archetípusú nők függetlenek, önmagukkal tisztában vannak és élvezik az egyedüllétet. A HermészHesztia házasság mindkét fél számára harmonikusan működhet.

Lehet, hogy tipikus tradicionális feleségnek tűnik, de ő mégse ezt tartja lénye lényegének, és a féltékenység se okoz neki problémát.

Hesztia szűz istennő volt. Szerencsés esetben a Hermész férfival kapcsolatba kerülő nőnek Hesztia vagy valamelyik másik szűz istennőnek a mintája van jelen a pszichéjében, mert Hermész jönmegy a nő életében. Például Jacqueline Kennedy függetlensége és az a tény, hogy együtt tudott élni JFK állandó nőügyeivel és azzal, hogy milyen fontosak voltak férje számára a barátai, nem is beszélve a politikáról és az elnökségről, és ez az elfogadása annak volt betudható, hogy a szűz istennő Athéné volt Jacqueline domináns archetípusa.

Aphrodité és Hermész mitológiája összekapcsolódik. Ez a párosítás is működhet az életben. Ellentétben Hermésszel és Hesztiával, akik összeillő ellentétpárként működnek, azok a nők, akik Aphroditére emlékeztetnek, a szerelem és szépség istennőjére, tulajdonságaikban hasonlóságot mutatnak a Hermész férfival.

A szerelem terén mindketten mentesek a birtoklási vágytól és nyitottak az új élményekre. Szintén mindketten mélyen bele tudnak merülni bármibe, amit éppen csinálnak: ez általában valami kreatív tevékenység a nő számára, a férfinak pedig az aktuális kihívást jelentő projekt. Egyikük se szereti a kötött időbeosztást, úgyhogy a rendszertelen életvitel jól összeegyeztethető számukra. Általában az együttélést választják a házasság helyett.

Hermész gyermekei

Az isten Hermész sok olyan fiút nemzett, akik viselkedésükkel átlépték az elfogadott normákat. Autolükusz volt kora legkifinomultabb hazudozója és tolvaja, de mégis sokkal kevésbé volt elvetemült, mint Mürtilusz, aki a viasz szegeccsel harciszekér mesterének halálát okozta. Pán (az erdők, mezők, legelők és pásztorok istene) szeretett délután szundikálni, és halálra rémisztette sziesztájának megzavaróját. Pánikot tudott kelteni, megmagyarázhatatlan páni félelmet, melyet róla neveztek el. Ebben az állapotban az

HERMéSZ,

AZ ISTENEK

KöVETE

209

emberek észvesztve menekülnek. Különösen az elhagyatott helyen vándorló magányos utasokat lepte meg ez az érzés. Pánnak kecskeszerű a külseje és kéjsóvár a természete. Bár az istenek gyermekei az apai archetípus tulajdonságait metaforizálják, ugyanakkor a valós életet is tükrözhetik a mítoszok. A Hermész férfi fiainak (apja fia módjára) nehézségeik lehetnek antiszociális és szexuális ösztöneik miatt. Az ösztönszerű cselekvés, a következmények figyelmen kívül hagyása belső tulajdonságok. A „vedd el, fizess később” mentalitás, a jelenben élés hozománya. Később a következményekkel számolás elsajátítása, a mások érzéseinek tiszteletben tartása, a határok elfogadása lényeges részét képezik a felnőtté válásnak, ha egyáltalán a Hermész fiú hajlandó az ilyen lelki fejlődésre és a világ elvárásaihoz való alkalmazkodásra. Ezeket az apai mintán keresztül lehet elsajátítani, amennyiben az apa az, aki hagyományosan a külvilágot jelképezi. Sajnos a Hermész férfiak úgy nemzenek gyermeket, hogy pszichológiailag nem alkalmasak arra, hogy jó apák legyenek (hacsak nincs jelen valamilyen patriarchális archetípus, vagy nem kaptak pozitív apai mintát ők maguk).

Szülőként a Hermész férfi általában nem állít korlátokat és nem is tartja magát azokhoz. Gyermekeik tisztában vannak azzal, hogy bármit elérhetnek, különösen, ha meggyőzően tálalják: legyen az a lefekvés halogatása, vagy az iskolából való hiányzás.

Arra is hamar rájönnek, hogy kifogásokkal, esetleg hazugsággal kibújhatnak a meggondolatlan viselkedés következményei alól, a Hermész apa nem fogja őket felelősségre vonni. Ennek egyenes következménye, hogy Hermész gyermekei hamar arra a következtetésre jutnak, hogy a szabályokat figyelmen kívül lehet hagyni, hogy a feladataik végrehajtását kifogásokkal halogatni tudják, hogy meg lehet úszni dolgokat. Ezért azután nem tudják elsajátítani a tekintélytiszteletet, és összezavarodik bennük, hogy mi a jó és a rossz.

Hermész gyermekei rosszul vannak felkészítve az iskola és a munka világára. Keveset tudnak a fegyelemről. Azt hiszik, hogy következmények nélkül lehet az elvárásokhoz képest alul teljesíteni, és általában csak később jönnek rá, hogy ez mégsincs így.

A Hermész apa előnye viszont az, hogy tudja, hogyan kell a gyerekekkel játszani, szívesen viszi őket kalandos helyekre, nagyra értékeli és stimulálja a gyermeki képzeletet, gyakran ő maga is

210

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

olyan, mint egy gyerek, ha velük van. Sok Hermész apát láthattunk a lázadó hippi generációkban az 1960-as években. A tradicionális apákkal ellentétben, akik arra készítették fel gyermekeiket, hogy hogyan alkalmazkodjanak a világhoz, hogyan teljesítsenek, érjenek el jó eredményeket, produkáljanak megfelelően, a Hermész apa arra buzdította gyermekeit, hogy az életet kalandok sorozatának tekintsék.

A korlátállítás és a következetlenség mellett még az is előfordulhat, hogy a Hermész apa jelen sincs gyermekei életében. Lehet, hogy elhagyja őket és továbbáll. Lehet, hogy sokat van „úton”, mint ügynök vagy üzletkötő, jön-megy, sosem időzik sokáig.

Vagy azért, mert inkább játszótársként, mintsem szülőként viselkedik gyerekeivel, amikor otthon van vagy mert alig jár haza, gyakran hagyja a nevelést az anyára.

A középkorú Hermész Az érett Hermész férfi, akinek munkája kihívásokkal teli és még anyagilag is jövedelmező, úgy érzi, hogy a középkorú évek több opciót nyújtanak, mint a megelőzőek. Lehetőséget lát mind a növekedésre, mind az utazásra és a változatosság megélésére. A férfi típusok közül Hermészre a legjellemzőbb, hogy nemcsak a külvilágot találja jutalmakkal telinek, hanem belső világát is elkezdi felfedezésre érdemesnek tartani, így könnyedén alkalmazkodik ehhez az életszakaszhoz.

Viszont, ha a középkorú Hermész férfi még mindig megrögzött kamasz, és röpköd egyik helyről a másikra, munkahelyről munkahelyre vagy egyik nőtől a másikhoz, akkor a középkor évei elképzelhetetlenül nehezek. Vonzereje már nem fedi el sekélyességét, nyilvánvalóvá válik, hogy az egész élete kudarc. Ebben az időszakban néhány Hermész férfi végzetes balesetet szenved és van, aki súlyos depresszióba esik.

Az antiszociális vagy szociopata Hermész sorsa többféleképpen alakulhat ezekben az években. Lehet, hogy pénzügyileg sikeres, és esze ágában sincs változni, de az is lehet, hogy szégyenletes helyzetben van, esetleg börtönben vagy szökésben a korábbi cselekedetei miatt.

HERMéSZ, AZ

ISTENEK

KöVETE

211

Késői évek

A Hermész férfi a késői éveiben különös ember képét mutathatja, nem az a tizenkettő egy tucat nyugdíjas. Ha öregkorára is megmaradt örök kamasznak, vagy még mindig piti tolvajként tengődik, akkor lehet, hogy otthontalan vándorként végzi, aki egyik helyről a másikra utazik, ahogy az idő vagy a lehetőségek diktálják, itt-ott szerez egy kis pénzt, eszének és beszélőkéjének köszönhetően boldogul. Az ilyen fajta Hermész mai változatát a pszichiáterek az öregek menhelyéről ismerik. Ezek a Hermész betegek megtanulták, hogyan kell elérni a bebocsáttatást, hogyan kell menedéket találni és azután továbbállni.

Ezzel szemben a pozitív irányba fejlődő Hermész a többi utazó bölcs vezetőjévé válhat, bármi út legyen is az, amit bejárt, amin keresztül tapasztalatainak mélységét szerezte és mindezek átfogó értelmezését. Lehet agyafúrt üzletember, akinek van mit továbbadnia, vagy pszichológiai területek felfedezője, aki utat tud mutatni másoknak, vagy akár politikus, aki kiérdemli az államférfiú elnevezést. Sikeres előadójává vagy írójává válhat bármely témának, mivel ügyesen tudja átadni mindazt, amit „utazásai” során tanult.

Hermészre jellemző, hogy halála napjáig új területek felfedezésére indul, új emberekkel találkozik és felkeltik érdeklődését az új ötletek. És valószínűleg a halált is egy újabb kalandnak tekinti.

PSZICHÉS ZA VAROK VESZÉLYE Ha Hermész a fő befolyásoló archetípus egy férfi személyiségében, akkor a viselkedése - amit csinál, amilyen ösztönszerűen cselekszik, hogy törődik-e a következményekkel - a fő probléma.

Hermész sötét tulajdonságai jellemhibák. Ösztönszerűség és a korlátok hiánya Hermész, az isten, már születése napján ügyes tolvajnak és meggyőző hazudozónak bizonyult. Persze nem ilyen hamar, de meglehetősen korán jelentkezhetnek hasonló problémák a Hermész fiúnál. Alapvető fontosságú a fejlődése szempontjából, hogy meg-

212

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

tanulja tisztelni mások tulajdonát, érzéseit és jogait, és ne csak elvegye, ami megtetszik, megtegye, amire kedve szottyan és legyintsen a következményekre. A Hermész fiúnak meg kell tanítani, hogy hol vannak a korlátok - mi az elfogadható viselkedés, mi nem az és miért -, ha azt akarjuk, hogy kifejlődjön benne az a készség, hogy meg tudja különböztetni a jót a rossztól, és ez a cselekedeteit is meghatározza. Másképp a tipikus Hermész azonnal az ösztönei szerint fog cselekedni, leleményességét és eszét arra fogja használni, hogy kisüsse, miként szerezhetné meg, amit akar. Még felnőttkorban is megtanulhatja a leckét fontos kapcsolatokon keresztül, mivel nagy képzelőtehetséggel bír. A legtermészetesebben használja ezt az adományt a gondolkodáshoz, de az empátia és a megértés kifejlődésénél is javára szolgálhat, ha a számára fontos személyek, amikor Hermész negatív viselkedésével megbántja őket, akkor tudomására hozzák érzéseiket és azt, hogy hol a határ.

Szociopata Hermész: a csaló

Ha a Hermész fiú durva körülmények között nő fel, ahol a kulcsszereplő felnőttek nemcsak ösztönszerűen, hanem agresszíven is viselkednek vele, akkor sem az önmérsékletet, sem azt a tudást nem fogja elsajátítani, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól. Hamar következik a lopás és hazugság, amely antiszociális viselkedéshez és szociopata viselkedésmintához vezet.

Azután konfliktusba keveredik azokkal, akik szóvá teszik viselkedését, vagy szenvedő alanyokká válnak. Idősebb korában, ha illegális cselekedetekbe bonyolódik, elkaphatják, bár gyors észjárása és meggyőző beszéde előnyt jelent. Nem alkalmaz kényszert vagy erőszakot, mint Hermész Apollón csordáját, trükkel szerzi meg a másét. Csalóként „átverő művész”, aki először az áldozat bizalmába férkőzik és utána fosztja ki. De lehet az igényes és leleményes tolvaj is, vagy az imposztor. Például olvashatunk Hermész emberekről, akik orvosnak adták ki magukat, és sokáig tudták a bolondját járatni az egész kórházi személyzettel, mielőtt lelepleződtek volna.

Mindemellett néha lebuknak a Hermész emberek. A börtönélet különösen nehéz számukra, mivel minden szempontból idegen számukra a közeg, szárnyaik megnyirbálva, és azzal kell szem-

HERMéSZ,

AZ ISTENEK

KöVETE

213

besülniük, ami a legnagyobb nehézséget jelenti: bezártság, rutin és a szabadság hiánya.

Az örökifjú:férfi, aki sosem nőfel

A Hermész férfi nehezen állapodik meg. Szereti kiaknázni az új helyzeteket, feltárni a lehetőségeket. Viszont ez a nyitottság megakadályozza abban, hogy kivárja a dolgok kifutását, vagy hogy időt adjon önmaga kiteljesedésére. Az „újdonság varázsa” arra készteti, hogy mindig minden helyzettől és embertől odébbálljon.

Kezdetben könnyen boldogul. Vonzerejével könnyen szerez barátokat. Gyors helyzetfelismerő képességével lenyűgözi munkatársait. Hacsak a helyzet nem kényszeríti maradásra, amíg valami mélyebb tudásra szert nem tesz, mindig csak felületesen fog érteni a szakmához: „mindenhez ért, de semmihez sem”. Ez a felületesség jellemző tulajdonsága a Puer Etemus-örök kamasz fiúnak.

Az örök kamasz a lehetőségek világában él, nem hajlandó elköteleződni egy dolog vagy személy mellett, mert nem akarja elszalasztani a következő adódó lehetőséget. Halhatatlannak képzeli magát, mintha végtelen sok idő állna rendelkezésére, és gyakran későn jön rá, hogy ez nem így van. Míg férfitársai karriert építenek és családot alapítanak, ő esetleg csak a kalandot hajszolja vagy egyik dologról a másikra csapong, és élete delén döbben rá, hogy az élet elhaladt mellette és bizony öregszik. Pán Péterként él Sohaországban, majd negyvenéves kora táján, ahogy a tükörbe néz, ráeszmél, hogy túl késő, és a középkorúakra gyakran lesújtó depresszióba esik.

Az érzelmi kötődés és az intimitás hiánya A Hermész férfiak, úgy tűnik, kevésbé hajlamosak nagy szerelembe esni, mint a többi férfi. Számtalan szexuális kalandjába nem a szenvedély, hanem a változatosság és az új iránti vágy hajtja, és a továbbállásra is ezek késztetik. Ha szerelmes lesz, elképzelhető, hogy elég sokáig marad ahhoz, hogy a szerelem elmélyüljön. Ha vágyik az otthon melegére, ahová mindig visszatérhet, és úgy érzi, szabadon jöhet-mehet, akkor akár házasságra is adja a fejét, és meg is tapasztalhatja, hogy az idő múlásával a kapcsolat elmélyül. De az

214

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

elköteleződés és az intimitás nem jönnek könnyen számára. A megállapodáshoz túl elfoglalt, és túl sok mindenen jár az esze ahhoz, hogy a kapcsolatán gondolkodjon, ha már egyszer benne van, ráadásul valószínűleg lelép, amint azt érzi, le akarják láncolni.

PSZICHÉS ZA VAROK VESZÉLYE HERMÉSZ KÖRNYEZETÉBEN A Hermész férfiak negatív hatással vannak azokra, akik szeretik őket, mivel kihátrálnak a kötöttségből, lelépnek és nem hajlandóak felnőni.

A megtarthatatlan szerető A Hermész férfi óriási fájdalmat tud okozni annak, aki beleszeret, hiszen vonzó, beszédes és meggyőző. Az ellenállás kihívás számára, de továbbáll, ha megszerezte a nő szívét és bejutott a hálószobájába.

Sokszor nem könnyű tisztán látni a Hermész férfit. Kiderülhet, hogy nem is olyan, mint amilyennek a nő képzelte, mert csak egy oldalát látta, vagy Hermész csak egy oldalát mutatta az amúgy sok más jellemvonással (például szócsavaró vagy csaló) is tarkított személyiségének. Gyakran vesz fel különböző álarcokat, amikor bizonyos énjeit felerősítve mutatja, míg másokat elrejt - mindezektől kaméleonszerűnek tűnhet.

Megfoghatatlansága és az, hogy kihátrál mindenféle elkötelezettségből problémát jelentenek a házasságra és biztonságra vágyó nőnek. A férfi szó szerint láncnak és bilincsnek érzi az elkötelezettség vállalását, és minél inkább támaszkodik a nő őrá, vagy várja tőle igényeinek kielégítését, annál valószínűbb, hogy olajra lép. Inkább cselekszik ösztönei, mintsem előre gyártott tervek szerint, szeret improvizálni. Gyakran gondolják végül úgy a nők, hogy a Hermész férfi a patkány archetípusa: a vonzó férfi, aki átvágja őket. Először elhiteti, milyen fontos számára a nő, azután (amíg a nő át nem lát a férfin, vagy az le nem lép az életéből) jön a csalódások sora, amikor semmilyen elvárást nem teljesít, de mindig ki tudja magyarázni a dolgot.

HERMéSZ,

AZ ISTENEK

KöVETE

215

Az alkalmatlan apa A szülői szerepkörben a Hermész férfiak egyáltalán nem jeleskednek. Ha megbízhatatlan és következetlen, akkor gyermekei bizalmatlanok lesznek iránta és neheztelni fognak rá, ezek az érzések viszont megmérgezik más kapcsolataikat. Különösen hátrányosan érinti mindez a lányainak más férfiakkal való kapcsolatait. Ha sikertelen a munka terén, mivel fegyelmezetlen és nincs benne tekintélytisztelet, gyermekei hátrányosan indulnak az életben, különösen a fiai, akik az ő hiányosságait a sajátjuknak tekintik. Ha a Hermész férfi pozitív mintát akar szolgáltatni és adekvát, következetes szülő szeretne lenni, akkor túl kell nőnie a Hermésszel, mint örök kamasszal való azonosuláson.

A FEJLŐDÉS ÚTJAI A mitológia szerint két isten játszott fontos szerepet Hermész életében, és volt segítségére a felnőtté válásban: bátyja, Apollón és édesapja, Zeusz. A Hermész férfi számára ez a két archetípus a legfontosabb. Ha hatékonyan akar működni az életben, túl kell nőnie Hermészen, az Apollón és Zeusz által képviselt tulajdonságok kifejlesztése által. Apollónhoz és Zeuszhoz hasonlóan Hermész is a szellem világában funkcionál, neki is testi és emocionális téren kell fejlődnie.

Hermésznek ellenállni

Az a férfi, aki túlnő a Hermésszel való azonosuláson, úgy tudja ezt megtenni, ha ismeri az archetípus előnyeit és hátrányait. Hermész negatív, csaló vonatkozásának kell különösen tudatában lennie.

Szem előtt kell tartania, milyen következményei lehetnek cselekedeteinek, és ellen kell tudnia állni ennek az énjének.

Apollón segít

Apollón, a Nap istene tisztánlátó, nem lehet becsapni. Rögtön átlátott Hermész hazugságain. Ha a férfi kifejleszti magában

216

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Apollón tisztánlátását és érvelését, akkor nem fog belemenni a magyarázkodásba, amit Hermész önmagával és másokkal szemben is hajlamos alkalmazni. Apollón a lineáris gondolkodás és a távoli célra való összpontosítás képességéi képviseli. Jó időérzéke van és képes lépésről lépésre haladni, melyek elengedhetetlenül szükségesek a fegyelmezett munkavégzéshez. Apollónnak szívügye az etikai elvek, a jó és a rossz megkülönböztetése. Ezek a tulajdonságok égetően szükségesek a Hermész férfi számára, ha akar valamire jutni az életben.

Szerencsére a legtöbb Hermész férfi, különösen a középosztálybeli amerikai Hermész, még ha akarja se tudja kikerülni ezeket az apollóni mintákat. Ez a minta dominálja kultúránkat.

Minden fontos intézmény - a vallás, az iskola, a cserkész mozgalom - azon fáradozik, hogy megtanítsa mindezeket.

Felnőttként maga Hermész is rádöbbenhet, hogy módot kell találnia arra, hogy legalább részben Apollóm faragjon magából, és hogy a siker útja az, ha véghezvisz projekteket. Akkor boldogul, ha felfogja, hogy be kell fejeznie, amibe belefog, meg kell ismernie a követelményeket és tartania kell magát hozzájuk.

Zeusz, az apa és mentor követése Zeusznak nyilvánvalóan megvolt a tekintélye ahhoz, hogy leállítsa Hermész hazudozását és visszaadassa vele az ellopott teheneket. Nem lehetett félreérteni és nem volt helye a kifogásoknak.

Hermész érezte ezt a tekintélyt és szó nélkül engedelmeskedett.

A Hermész férfi számára általában fontos, hogy felismerje és tiszteletben tartsa a tekintélyt, és hogy megtegye, amit elvárnak tőle.

Gyakran ez egy külső személynek köszönhetően következik be, aki apaként viselkedik, zeuszi tekintéllyel bír, és nagy benyomást tesz Hermészre. Ha sikerül pozitív kapcsolatot kialakítania egy Zeusz férfival, aki mentorává válik a világ dolgaiban, akkor a régi tulajdonságainak is hasznát veheti. Ebben a mentori kapcsolatban a Hermész férfi önmagát fejleszti. Arra serkenti, hogy mind kommunikációs, mind szellemi adottságait aknázza ki és törekedjen feljebb jutni a ranglétrán. A patriarchális értékeket Zeusz és Apollón közvetítik, és általában Hermész, a diák, könnyedén magába szívja ezeket. A patriarchális világban a Hermész férfi min-

HERMéSZ, AZ

ISTENEK

KöVETE

217

den más férfitípusnál (kivéve a zeuszit és apollónit) több támogatást, jutalmat és biztatást kap a továbbfejlődéshez. Ők hárman hasonlóan vonzódnak a szellem világához, ráadásul Apollón és Zeusz csodálják Hermészt leleményességéért és kommunikációs képességeiért.

Az a Hermész férfi, aki rádöbben, hogy a benne lakozó örökifjú túl sokáig irányította életét, néha váltani tud. T udatosan keres egy mentort és elhatározza, hogy ezentúl komolyan veszi a munkáját.

Amikor nehezen megy az örökifjú féken tartása - aki inkább felmondana munkahelyén és játszana-, akkor az önmagában lakozó Zeuszt hívja segítségül.

Aphrodité keresése

Hermész nem házasodott meg és élettársa sem volt. Legnagyobb szerelme Aphrodité viszont Hephaisztoszhoz ment feleségül.

Aphroditének szeretői is voltak, akikhez szenvedélyesen vonzódott. Hermész majd elepedt az istennőért, de kezdetben szóra sem méltatták. Zeusz megsajnálta fiát, és egy sast küldött, hogy ellopja Aphrodité egyik arany saruját, mialatt a vágyott kedves fürdőt vett. Hermész ekkor felajánlotta, hogy visszaadja a sarut cserébe a szépség kegyeiért, amire Aphrodité hajlandóságot mutatott.

Hermész számára a legfőbb út a fejlődésre az, ha beleszeret egy nőbe, aki így az Aphroditéjévé válhat. A nőnek kihívást kell jelentenie, aki után vágyakozhat, akit nem kaphat meg rögtön, aki mélyen felkavarja az érzelmi világát, aki ráébreszti és ki tudja mozdítani a szellemi világból a testi érzékek birodalmába. (Apollón fejlődési útja azáltal, hogy Dionüszoszt fejleszti magában, Hermész számára is adott. Apollónhoz hasonlóan ő is növekedhet, ha az animájához fordul.)

Lelkifejlődés Hermészt lelki beállítottsága teszi alkalmassá arra, hogy a lelkek vezetője és az élet értelmének felkutatója legyen. A lélekre összpontosítva keresi a spirituális igazságokat és merészkedik le hádészi mélységekbe. Az a férfi (vagy nő), akit megérint Hermésznek ez az énje, a szent dolgokhoz vonzódik, a halál misztériuma-

218

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

hoz, a túlvilági élethez, és nem elégíti ki, ha csak egy utat követhet. Később aztán Hermész, a kommunikátor, valószínűleg tanítja, továbbadja mindazt, amit megtudott.

Perszephoné elrablásának mítosza szerint (amely a Démétérhez írott homéroszi himnuszban található) Hermész leszáll az alvilágba, hogy visszahozza a hajadon Perszephonét a felső világba édesanyjához. Ez a mítosz szolgált hátteréül az eleusziszi misztériumokhoz, ahol a beavatottak „többé nem féltek a haláltól.” Az eleusziszi misztériumok korábbra datálódnak a kereszténységnél. Ők Perszephoné alvilágból való visszatérését ünnepelték. Jézushoz hasonlóan Perszephoné is visszatért a halál birodalmából.

Dionüszosz mitológiájában Hermész hasonlón fontos szerepet játszik, ez alkalommal a gyermek Dionüszoszt mentve meg. Perszephoné a lélek szimbóluma. A lélek a legtöbb férfiban, de sok nőben is nőneműként személyesül meg. Dionüszosz az isteni gyermeket jelképezi. A hermészi archetípus azokban az emberekben van jelen, akik foglalkoznak ezekkel a lelki dolgokkal, és akik az élet nagy kérdéseire keresik a válaszokat.

NYOLCADIK

FEJEZET

Arész, a hadisten Harcos, táncos és szerető

„Árész az agresszió megtestesüléseként az egyik leghatalmasabb erő, amely az emberiség történelmében valaha is jelen volt. Ő Olümposz »akció hőse«, a háborúk és harcok istene, féktelen és viharos szerető, aki a konfliktusokból él és akkor boldog, ha valahol csatározás folyik. Árészban megláthatjuk saját agresszivitásunkat a maga nyersességében és kegyetlenségében, még mielőtt a civilizáció lecsendesítette vagy elnyomta volna.”

Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei (The Gods of Greece) „Az irodalomban és a művészetekben főként a Homérosz által Árészra testált szerepköreivel találkozhatunk, vagyis harcosként és szeretőként. Árész római megfelelője Mars, ami gyakorlatilag a háború, illetve annak véres aspektusában való gyönyörködés szinonimája.”

Philip Mayerson, Klasszikus mitológia az irodalomban, művészetekben és zenében (Classical Mythology in Literature, An and Music)

Árész istenként, archetípusként és férfiként is egyaránt a maszkulin fizikai erő, az intenzitás és a határozottság jelképe. Szíve és ösztönei szinte szó szerint arra ösztökélik, hogy egész testével cselekedjen vagy reagáljon, figyelmen kívül hagyva a következményeket. Apja, Zeusz, nem kedvelte őt, még szövetkezett is ellene.

A patriarchális társadalom is leértékeli Árész attribútumait.

ÁRÉSZ, AZ ISTEN Árész, akit a rómaiak Marsként ismertek, a háború istene. A görögök körében a tizenkét olümposzi istenség közül a legkevésbé kedvelt és tisztelt isten irracionalitása és háborút pártoló viselke-

220

A

FIÚK

GENERÁCIÓI A

dése miatt. Árész jelképezi a harc és vérengzés iránti zabolátlan vágyat. Ezzel ellentétben a rómaiak Marsként igen nagy becsben tartották, fontossági sorrendben a második helyen állt, rögtön Jupiter (Zeusz) mögött. A közösség védelmezőjének és Róma alapítóinak, Romulusznak és Rémusznak apjaként tisztelték. Gyakran ábrázolták férfiasnak és életerősnek, sokszor szakállasán, pajzzsal, karddal és dárdával kezében, sisakkal a fején, mellvértben, ritkán egész páncélzatban.

Származása és mitológiája Héra és Zeusz egyetlen fia. Azonban - Héphaisztoszhoz hasonlóan, aki Héra másik olümposzi gyermeke volt - az egyik római forrás szerint (Ovidiusz) Árész is szűzen fogant anyja méhében, mégpedig egy gyógynövény segítségével, amelynek a megérintésével még a meddő is termékennyé lesz. A születés részleteiről nincsenek ismereteink.

A hatalmas óriás ikrek, az Alóadák majdnem megölték Árészt, valószínűleg akkor, amikor még mindannyian fiatalabbak voltak.

Elkapták és tizenhárom hónapig egy ércedényben tartották fogva.

Elképzelhető, hogy meg is halt volna (noha halhatatlan volt és isten, tehát nagyon furcsa, hogyan halhatott volna meg), ha mostohaanyja közbe nem lép és el nem küldi Hermészt, hogy hozza vissza.

Amikor Hermész kiszabadította, Árész már majdnem belehalt a kínzásokba.

Héra Priaposzt, a természet nemző erejének phallosz alakú istenét választotta Árész nevelőjének. Elsőként táncolni tanította Árészt, csak később képezte harcossá.

A harcmezőn Homérosznak Árészról az Iliászban kialakított képe még ma is uralkodó. Árész a trójai háborúban a görögök oldalán állt és Homérosz vérszomjas, aljas hetvenkedőnek ábrázolta, akit folyton legyőzött, megsebesített, megsértett és megalázott féltestvére, Athéné. Amikor Árész egyik fiát megölték, Árész, Zeusz parancsa ellenére berontott a harcmezőre, miközben Athéné ostobának és őrültnek csúfolta, amiért elvesztette józanságát és önuralmát

ÁRÉSZ, A HADISTEN

221

(amelyek egyébként Athéné legfőbb erényei és egyben görög ideálok is). Úgy emlegették, mint aki nem tudja, hogy mi a helyes, gyak¬

ran tartották köpönyegforgatónak, aki hol ehhez húz, hol ahhoz. Árész emocionálisan reagált, olyan férfiak mellé állt a harcokban, akikről azt gondolta, hogy vér szerint rokonai. Hűség és bosszú a két fő motivációja Árész tetteinek, amelyek mellett minden más megfontolás eltörpül. A többi olümposzi istenség számára a trójai háború nem volt más, csupán játék, melyben néha a görögök, néha a trójaiak oldalára álltak. Időről időre ők maguk is csatlakoztak a csatározásokhoz, de kizárólag Zeusz játékszabályait betartva. Árész számára azonban a háború nem csak játék volt.

Amikor az istenek és az emberek egy másik csatában ismét egymás között hadakoztak, Athéné egyik kedvenc héroszát, Diomédészt úgy irányította, hogy megsebesítse Árészt egy dárdával. Árész hatalmas ordítások közepette elégtételt követelt Zeusztól Athéné tettéért, azonban Zeusz Athéné pártját fogta. Elutasította és megszégyenítette Árészt, és azt mondta neki, hogy „Ne gyere hozzám panaszkodni. A vitatkozásnál és a harcolásnál jobban semmit nem kedvelsz, pontosan ezért gyűlöllek az összes olümposzi istenek közül a leginkább.”

Mindenesetre azt még Homérosz is elismeri, hogy a trójai hadaknak nagy segítségére volt, hisz időről időre melléjük állt fiaival, Rettegéssel és Félelemmel együtt.

Aphrodité szeretője

Árész és Aphrodité, a szerelem istennője, közismerten szeretők voltak. Számos gyermeke született Árésztól: a fiai Deimosz (Rettegés) és Phobosz (Félelem) apjukat gyakran elkísérték a harcmezőre. Lányuk Harmónia, akinek a neve a két nagy szenvedély, a Szerelem és Háború közötti lehetséges harmóniára utal. Valószínűleg Érosz, a szerelem istene is a gyermekük volt, azonban egy másik verzió szerint Érosz elemi teremtő erőként az idők kezdete óta jelen van.

A két szerető nagyon sok mindenen ment keresztül az Olümposz legelkötelezettebb szerelmi kapcsolatában. Az Iliászban, amikor Athéné mesebesítette Árészt egy kővel, Aphrodité megpróbálta levonszolni a csatamezőről, de Athéné öklével őt is le-

222

A

FIÚK

GENERÁCIÓJ/y

terítette. Mindkettőjüknek sok más szeretője is volt. Amikor például Adonisz elcsábította Aphroditét, Árész vadkan képében megölte a szépséges ifjút.

Amikor Aphrodité férje, Héphaisztosz, a kovácsok istene is megtudta a viszonyukat, csapdába csalta a szerelmeseket, hogy házasságtörésen érje őket. Láthatatlan és elszakíthatatlan hálót készített, amelyet az ágy oszlopaira erősítve lelógatott. Úgy tett, mint aki a műhelyébe indul. Ez volt a jel Árész számára, hogy bemenjen a házba és elfoglalja Héphaisztosz ágyát. Ekkor azonban Héphaisztosz ott termett a csapdánál, és ráeresztette a hálót a szerelmesekre, odahívta az isteneket, hogy tanúi legyenek a házasságtörésnek. Ahelyett azonban, hogy Héphaisztosz pártját fogták volna, az istenek nevetésben törtek ki.

Árész gyermekei Árésznak legalább három-négy gyermeke született Aphroditétól (és a római Mars istenként Romulusz és Rémusz is az ő gyermekei voltak). Ezeken a közismert gyermekein túl Árésznak még legalább húsz gyermeke született különböző szerelmi ügyeiből, sok esetben egy asszonytól több utód is a világra jött. Fiai közül legalább három Argonauta volt, míg lányai közül az egyik Pentheszileia, az amazon királynő. Árész szerette gyermekeit és mindent megtett az érdekükben.

Amikor Poszeidón egyik fia erőszakot tett Alcippén, Árész egyik lányán, Árész ott helyben agyonütötte az elkövetőt. Poszeidón ez után az istenek tanácsa elé vitte Árészt ezért a tettéért, ahol azonban felmentették. Athénban az Acropolis mellett ezt a helyet azóta is Aeropagosznak (vagyis Árész dombjának) nevezik. A trójai háború idején egy másik fiának a halála hasonlóképpen kihozta Árészt a sodrából: amikor Aszkalaphusz nevű fiát megölték, Árész féktelenül belevetette magát a harcba, hogy megbosszulja fia halálát, noha Zeusz szigorúan megtiltotta az isteneknek a részvételt.

Amikor az ajándékokat Delphoiba vivő Héraklészt az útonálló Küknosz és Árész egyik fia kifosztotta, Árész Küknosz oldalára állt. Végül Athéné sietett Héraklész segítségére, és így Héraklész megsebesítette Árészt és megölte Küknoszt. Árész egy másik utóda a thébai forrást őrző szent kígyó volt.

ÁRÉSZ, A HADISTEN

223

Amikor Kadmosz megölte a kígyót, nyolc évig kellett szolgálnia Árészt. A szolgálat leteltével elvette feleségül Harmóniát, Árész és Aphrodité lányát, akivel megalapították Théba városát.

Változó vélemények Az Árészról kialakított uralkokodó negatív nézet Homérosztól származik. Árész volt az istenségek közül a leggyűleletesebb, aki a trójaiak oldalán harcolt, akik végül elvesztették a háborút és a trójai történelem megírásához való jogot is. Amint azt Walter Otto is kiemeli Árészról: „A mészárlás és vérengzés félelmetes szellemével szemben ott állt Athéné fényes jelensége csodálnivaló ellenpontként és a költő részéről ez az ellentét nem véletlen.”

Homérosz Himnusz Árészhoz című költeményében azonban Árész erényeit dicsőíti a költő: „Árésznak jó szíve van , „Árész a győzelem atyja”, „Árész az igazság bajnoka”, „Árész az igaz emberek vezére, Árész az emberek terheinek viselője”. Úgy is nevezik, hogy az „emberiség segítője, a fiatalság bátorságának szétosztója.” Ezek az elképzelések Árészról, melyek szintén a görög mitológia részei, már sokkal inkább hasonlítanak a római hadistenről, Marsról alkotott pozitív elképzelésekhez.

Ha a racionalitással és Athénével állítjuk szembe, akkor Árész ellenségeskedő és negatív színben tűnik fel, mint maga a megtestesült őrült mészárlás. Amikor a pozitívumait nézzük, főként bátorságát kell kiemelnünk és hogy olyan istenről van szó, aki emocionálisan reagál. Egy Zeusz által vezetett családban az az utód lesz

a kedvenc, aki ezzel ellentétben emocionálisan távolságtartó.

ARÉSZ, AZ ARCHETÍPUS Az Árész archetípus, mint maga az isten is, szenvedélyes és intenzív reakcióiról ismerszik meg. Egy érzelmi impulzus Árészból azonnali fizikai reakciót vált ki. Ez az archetípus nagyon hirtelen, és arra hajlamosítja a férfit (vagy a nőt), hogy érzelmeivel és testével kimondottan jó kapcsolatban legyen, ami igen jól hasznosítható, ha szerelmeskedésről van szó. Azonban ha dühös, ösztönösen reagál, így kényelmetlen helyzetbe sodorja magát és mások-

224

A

FIÚK

GENERáCIóJA

nak kárt okoz. Mindenesetre, mivel nem nézi, hogy kire hogyan reagál és mik a következmények, sokszor bajba kerül.

A harcos, mint hős vagy bajkeverő Árész annak az agressziónak, harci kedvnek és ösztönös reakciónak a megtestesítője, amitől a férfiak gondolkodás nélkül belevetik magukat bármilyen csetepatéba, legyen az fegyveres vagy ökölharc. Ha az ilyen férfi történetesen éppen katona, előbbutóbb kitüntetett hős lesz, és olyan cikkek születnek, melyben a következőket írják róla: „. . .saját testi épségére nem is gondolt. . .”

A film és a televízió azokat a pillanatokat dolgozza fel, amikor az Árész archetípust felbőszítik, és tomboló és megállíthatatlan erővé változik. Sok sorozatban láthattuk már, ahogyan egy nyugodt természetű tudósból hatalmas, izmos, zöld-bőrű Hulk lesz, emberfeletti tulajdonságokkal, aki megállíthatatlan és esztelen.

Sylvester Stallone Rocky című filmjében és folytatásaiban mindig elérkezik az a pillanat, amikor a végkimerülés határán, véresen a bokszoló az ösztöneire hagyatkozva küzd és végül nyer. Rocky kevésbé drámai megjelenítése Árésznak, mint a Hulk, de ugyanaz a? esztelen agresszió lesz úrrá rajta is. ARambo filmek Árészt, mint hőst jelenítik meg, akit Árész istenhez hasonlóan a hűség, az erőszak és a bosszú vezérel. Árész a mitológiában azt az állapotot jelképezi, amikor a harc hevében, valószínűleg a zűrzavartól megrészegedve, a férfiak elveszítik önuralmukat, és az irracionalitás veszi át az irányítást. Az életben talán még túl gyakran is játszik szerepet a megrészegülés Árész előhívásában: a legtöbb kocsmai verekedés Árész provokálásával kezdődik. Árész nem a verseny kedvéért vagy valamiféle stratégiai indíttatásból száll be ezekbe a verekedésekbe, hanem, mert a provokációra csak ilyen azonnali érzelmi reakcióval tud válaszolni. Árész archetípusa jelképezi a harci kedvet. Homérosz úgy ábrázolta Árészt, mint aki a háborút a háború kedvéért szerette, aki a csatakiáltásokban és hörgésekben, valamint a mészárlásban és rombolásban lelte legnagyobb örömét. Árésznak ez az aspektusa a kocsmai verekedőt és a kitüntetett háborús hőst egyaránt felvillanyozza, ha verekedésről van szó.

ÁRÉSZ, A HADISTEN

225

Az olümposzi istenek számára, akik halhatatlanok voltak, a trójai háború csupán játék volt. Ebbe a háborúba - amelyben az istenek főként nézőként vettek részt, hol a görögök, hol a trójaiak oldalán - esetenként ők maguk is becsatlakoztak. A mai Árész számára is az jelenti a legnagyobb örömet, ha ő maga is beállhat a játékba, kifejezheti saját agresszióját és nem a nézőtérről kell végignéznie, hogy mi történik. A fociban és a jégkorongban is büntetés jár a verekedő vagy gorombáskodó játékosoknak. Az ilyen és ehhez hasonló fizikai kontaktust is igénylő sportokat kedveli az Árész férfi, hisz ugyan megbüntetik, de temperamentuma miatt nem értékelik le. Az előkelőbb teniszben, ahol a játékszellem és a játék minősége sokkal nagyobb jelentőséggel bír, egy dühkitörés semmi esetre sem elfogadható viselkedés. A teniszbajnoktól elvárják, hogy Apollónként és ne Árészként viselkedjen, mert ahogyan azt John McEnroe is tapasztalta, a közönség kifütyüli.

A szerető Árész és Aphrodité szeretők voltak. Kapcsolatuk kölcsönös és hosszan tartó viszony volt két egyenrangú fél között. Négy gyermekük született. Árészt többi szeretője is általában több gyermekkel ajándékozta meg. Kapcsolatukkal ellentétben a legtöbb olümposzi viszony egyszeri alkalomra korlátozódott, többnyire egy istenség és egy halandó között. A csábítás és megerőszakolás még két istenség között is mindennaposnak számított, a nőket hol leteperték, hol csapdába csalták, hol pedig elrabolták. Csak nagyon ritkán udvaroltak nekik.

Az Árész szeretőt szenvedélyes természete, testisége és a pillanat teljes átélése jellemzi. Árészt nem érdekli, ha másokkal is összehasonlítják, hisz a szexuálisan legtapasztaltabb istennővel van viszonya. Energikus szerető, ugyanakkor hiányzik belőle Dionüszosz eksztázisa. A Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover) című regényében D. H. Lawrence megformázta Mellors figuráját, aki nem más, mint az Árész szerető regénybeli megjelenítése, aki Árészhoz hasonlóan földhözragadtságánál és foglalkozásánál fogva is alsóbbrendű.

226

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

A táncos A görög mitológia szerint Árész először táncolni tanult mesterétől, Priaposztól, és csak később sajátította el a különböző harcművészeteket. Noha Árésznak erről az oldaláról keveset tudunk, mégis beleillik a róla kialakított képbe. Árész sokkal inkább testi, semmint szellemi lény, akinek az érzelmei és a teste egyszerre mozdul.

Akár lehetne táncos is, bár sokkal inkább szenvedélyességéről és intenzitásáról emlegetnék, nem pedig technikai tudásáról. Amikor például Mikhail Baryshnikov táncol, valószínűleg nem elsősorban táncának szépsége nyűgözi le közönségét, noha nyilván sokak a nyomába sem érhetnek. A nyugatra disszidált orosz balett karizmatikus táncosa remek szerető hírében áll és lehengerlő benyomást tesz közönségére, mind érzelmi, mind fizikai értelemben.

A fiatal Cassius Clay-ben, aki világbajnoki címet szerzett nehézsúlyú ökölvívóként (később Muhammed Ali néven vált ismertté) ugyanígy megvolt Árésznak, a táncosnak a kecsessége és az agreszszivitása is.

A törzsi kultúrákban a harcosok táncosok is egyben; csata előtt a férfiak táncolnak. A dob üteme, a zene kihozza a férfiakból Árészt.

Az égi isten atya visszautasított fia Az Árész archetípust, mint magát az istenséget is, lenézik a távolból irányító férfiak, akik hidegfejű stratégák vagy esetenként szélhámosok. Míg a csatában Árész maga is egy katona szintjére sülylyedne, addig Zeusz inkább az égből szórná villámait, Hermész pedig inkább ellopja Apollón tehenét, mintsem hogy ennél közvetlenebb módon nyilvánítsa ki a kettejük közti rivalizálást. A görögök a gondolkodást és a racionalitást helyezték a fontossági sorrend elejére és azóta is ezek a patriarchátus legfontosabb értékei.

Zeusz gyűlölte Árészt. Lélektanilag Árész Zeusz árnyoldala, vagyis Zeusz azon részei, melyeket nagyon lenézett magában, mert alulfejlettek voltak és/vagy nagyon eltértek a saját magáról alkotott ideális képtől. Árészt manapság ugyanennyire leértékelik és elutasítják. Attribútumait a feketékre ruházták, s így rájuk zúdul az összes lenézés és utálat, amelyet annak idején Árész élt meg apja részéről. A szexu-

ÁRÉSZ, A HADISTEN

227

alitást, az erőszakot és a táncos aspektust is Árésznak tulajdonítják, így lettek ezek az „alsóbbrendű” fiú attribútumai.

A fehér családokban ugyanezek az értékek és ítéletek állandósultak. Nagyon gyakran hallom férfi pácienseimtől, hogy menynyire láthatatlannak és értéktelennek érezték magukat, amikor idealizált és sikeres apjuk a náluk verbálisabb és szellemileg kiműveltebb testvérükkel kivételezett. Ezek a férfiak arról is beszámoltak, hogy meg sem bírtak szólalni, és borzasztó ostobának érezték magukat, amikor a vendégek előtt apjuk elkezdte tesztelni őket. Ugyanez az apa ugyanakkor egyetlen meccsükre sem ment ki, és soha nem kérdezett semmit arról a sportról, amelyben fiaik kitűnő eredményeket értek el. A támogatás helyett legalább annyi elégtétel jutott nekik, hogy Árésznak ezt az archetípusát a végletekig ki tudták élni. Nagyon sok férfi elfogadja a leértékelést vagy feladja az Árésszal veleszületett értékes tulajdonságokat a siker érdekében, és így sajnos soha sem tudhatják meg, milyen lehet jól csinálni olyasmit, ami archetipikusan bennük van.

Árész, a védelmező Megfontolt ember soha sem támadna meg senkit, akinek Árészhoz köze van, mert tudja, hogy azonnali megtorlás lenne a reakció. Árész gondoskodott az övéiről, akár fiú, akár lány. Tulajdonképpen Árész volt az egyetlen isten, akiről ez elmondható. Marsként ugyanilyen vehemenciával védelmezte Róma polgárait.

Mivel a korábbi igazságügy-miniszterben, Bobby Kennedyben is volt Árész archetípusából, mind a maffia, mind a korrupt szakszervezetek tartottak tőle, mert tudták, hogy ha Kennedy megharagszik rájuk, az nem legális játék lesz, hanem élethalálharc. Ismerve hűségét, elköteleződését és ösztönösen érzelmi reakcióit, sok gyermek apjaként még mindig ő élte leginkább Árész archetípusát a Kennedy fivérek közül. Árész akkor lép harcba, ha számára fontos személy is érintett és vesztésre áll. Árész (ellentétben Poszeidónnal) nem haragtartó, aki akkor is benyújtja a számlát, ha évekig tart megtalálni azt, akin be tudja hajtani. Árész fel tud állni és tovább tud menni, még akkor is, ha megalázzák.

228

A

FIÚK

GENERáCIóJA

Árész kimunkálása önmagunkban Manapság, amikor a patriarchátusban még mindig Zeusz az úr, Árész archetípusa leértékelődött. Sokkal valószínűbb, hogy elfojtják, mintsem hogy támogatnák, főként a sikerre törő férfiak

esetében.

Azonban ha a férfi pszichéjében elfojtódik Árész archetípusa, érzéseihez nem tud hozzáférni. Ez az aspektus teljesen kifejletlen marad és nem tud felszínre törni - ezt a képet mutatja az ércedénybe zárt Árész.

Van remény a szabadulásra, de csak abban az esetben, ha a férfi érzi az egykor spontán és fizikailag expresszív fiú újraéledését önmagában. Az edénybe zárt Árész a felnőtt Árész apjával történő fizikai kontaktus utáni vágyát jelképezi, hisz apja soha nem birkózott vele játékosan vagy szorította magához jó erősen. Ez az az impulzus, melynek nem tud engedelmeskedni. Ezért nem képes barátját átkarolni vagy csak egyszerűen haverkodni. Ez az a benne élő kölyök, aki zenész akart lenni, aki egykor az utcán focizott. Ez a benne élő vágyakozás, életszeretet és a verejtékezés. Ez nem az öntudatosság állapota. Bizonyos esetekben a férfi azt fogja érezni, hogy szeretné kifejezésre juttatni a magában lévő Árészt: a kérdés csak az, hogy kiengedi-e az edényben raboskodó fiút abban a pillanatban vagy sem.

Ha Árészt sokáig elfojtják, az eseményekre és emberekre adott fizikai reakciója, mely egyben érzelmi reakcióijának megtestesülése is, mellőz mindenféle tudatosságot. Elképzelhető, hogy egy férfi (vagy nő) csak a fejében él, noha a teste továbbra is megfeszül és elernyed. Lehetséges, hogy nem mérges és nem is fél, mégis megfeszülnek az izmai vagy a keze ökölbe szorul. Az Árész férfi erről a reakciójáról nem is vesz tudomást, amíg valaki más fel nem hívja rá a figyelmét. Az az Árész férfi még távolabb van a tudatosságtól, aki magas vérnyomással vagy rossz bélműködéssel (hasmenés és székrekedés) hívja fel magára a figyelmet.

Ha Árészt úgy gyűlölik, mint ahogy Zeusz gyűlölte őt, Árész archetípusa rejtve marad, nem fejlődik ki, főként ha nem Árész a domináns archetípus. A bezárt Árészt csak akkor lehet kiszabadítani, ha előzőleg a férfiban tudatosul helyzete. A segítség érkezhet kívülről is: ha az Árész férfi számára fontos embereket érdekli,

ÁRÉSZ, A HADISTEN

229

mit érez Árész barátjuk (vagy barátnőjük), esetleg értik a testbeszédét és önkéntelenül ráéreznek az Árész férfiban dúló érzésekre, ráadásul az általuk sem észlelt érzéseikre, pláne az Árész férfi még ad is a szavukra, így a tanulási folyamat megkezdődhet.

Elsőként megismerkedhet saját testbeszédével. Ez után túl kell esnie a másokkal történő fizikai kontaktus adta élményen, és bele kell kerülnie olyan helyzetekbe, ahol tudatosan irányítja testét, hogy a fogságban lévő Árészt kiszabadíthassa és kimunkálhassa. hogy

ÁRÉSZ, A FÉRFI Az Árész férfi határozott, aktív, érzelmileg hajtott és impulzív személyiség, aki nem gondolkozik, mielőtt tesz valamit. Belső indíttatásai gyakran sodorják bajba. Ezenkívül élete alakításában nagy szerepet játszanak mások reakciói.

Korai évek Az Árész fiú megérkezése pillanatától aktív, érzelmileg hajtott és expresszív. Személyiségére elsőként valószínűleg nagy bőgéssel hívta fel a figyelmet. Ugyanez az erőteljes sírás előbb-utóbb megszokottá válik, mivel ha valami baja van, éhes vagy pelenkacserére szorul, sírásának egyértelmű erőssége jelzi: „Most azonnal csináljatok valamit!” Amikor nyafog, egész testével ellenkezik, az arca pirosságától a végtagjai megfeszüléséig minden ugyanazt a nagyon világos üzenetet közvetíti: „Fáj” vagy „Dühös vagyok!” Amikor a cumisüveg vagy az anyuka melle közelít, illetve a büfiztetés hatására megkönnyebbül, a változás hasonlóképpen drámai. Ha a gyermek tipikus Árész, és minden rendben van körülötte, nagyon jól eszik, személyisége kifejezetten szórakoztató és alkalmazkodó.

Szereti, ha ingergazdag környezetben van, már csecsemőkorától kezdve hatalmas lelkesedéssel veti bele magát az egész testét megmozgató játékokba és birkózásokba. Sérülés esetén reakciója nem kevésbé hangos.

Ahogy egyre nagyobb lesz, egyre könnyebben éri el a számára vonzó tárgyakat. A ház bababiztossá tételével most már nem késlekedhetünk, hisz az Árész fiú az a fajta, aki lebukfencezik a lépcsőn,

230

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

leveri a vázákat, akit megráz az áram, ha belenyúl a konnektorba és akit biztosan megharap a háziállat. Ha valami felkelti az érdeklődését, semmi nem rettenti el. Egy átlagos gyereknél több kötszerre van szüksége, mivel mindent első kézből szeret megismerni, így gyakran végzi horzsolásokkal, sebekkel és kék foltokkal.

Bimbózó önbecsülésén időnként csorba esik, mivel impulzív reakciói kritikát és büntetést hoznak magukkal. Nagyon sok függ a szüleitől és tanáraitól, türelmüktől, kitartásuktól és attól, hogy mennyire tudják értékelni ezt a spontán, impulzív és emocionális fiút, aki néha túlreagálja a dolgokat.

Szülei Mivel Árész nagyon energikus és gyakran követelődző, megátalkodott gyerek, aki ráadásul nem gondolkozik, mielőtt tesz valamit, sokszor nagyon nehezen kezelhető csecsemőként és kisgyerekként. Emiatt szerető, türelmes, de mégis határozott szülőkre van szüksége. Noha több iránymutatást igényel, mint a legtöbb gyerek, pontosan az ellenkezőt kapja. Mivel természetétől fogva könnyen belefeledkezik abba, amit csinál és elfelejti, amire megkérték, gyakran bosszantja szüleit, főként, ha azok tekintélyelvű és uralkodó típusú szülők. Feledékenységét szülei engedetlenségnek értelmezik, illetve azt gondolják róla, hogy nem tartja be a megállapodásukat.

Sajnos nem elég óvatos, így egy hevesebb vitában nem tudja tartani a száját, magára szabadítva ezzel bántalmazó apját.

Fordított esetben egy engedékeny anya meglehetősen nehezen fogja tudni kezelni követelődző és mérgelődő Árész fiát, aki útonútfélen jeleneteket rendez, még akkor is, ha az mindössze egy négyéves kisfiú. Ideális esetben egy Árész fiúnak erőskezű, szerető és fizikai kontaktusra is képes anyára van szüksége, aki fia mozgásterét meghagyva húzza meg a határokat. Gyakran megöleli fiát, és pontosan tudja, miként terelje jó irányba fia fölös energiáit, hogy sikerélménye legyen, miközben fia türelme és fegyelme fejlődik.

Az élet gyakran reprodukálja a mítoszokat, így előfordulhat, hogy az Árész fiú édesanyja egy dühös Héra, míg édesapja egy elutasító Zeusz. Ez manapság annyit jelent, hogy Árész apja sikeres és hatalommal bíró férfi, aki még kedvenc fiaival szemben is távolságtartó. Nem is beszélve a kevésbé kedvelt Árészról, akit azért

ÁRÉSZ, A HADISTEN

231

utasít el, mert nem igazán intellektuális, hanem érzelmeitől hajtott, hirtelenharagú és inkább fizikai síkon mozog. Ha az apa az a fajta ingerült ember, akinek a dühkitörése eltúlzott az azt kiváltó esemény horderejéhez képest, az Árész fiúnak számolnia kell azzal, hogy gyakran válik apja fizikai és szóbeli bántalmazásának céltáblájává. Ez később úgy üt vissza, hogy az Árész fiú nem tanul meg uralkodni magán és ő maga is bántalmazó férfivá válik.

Ha valakinek Héra típusú anyja van, az azt jelenti, hogy az anya legszorosabban férjéhez kapcsolódik: vagyis érzelmileg és archetipikusan is sokkal inkább „feleség”, mintsem „anya”. Ebből következően az Árész fiú nagyon keveset kap anyjából, aki amúgy sem tudja elviselni fia érzékenységét és sebezhetőségét, hisz azt várja tőle, hogy úgy viselkedjen, mint egy igazi férfi, csak „kicsiben”. így gyakran az anya a bántalmazó szülő. Amikor az anya - az apa által - megszégyenül és elveszíti minden határozottságát, az anya az apa iránt érzett dühét a fián vezeti le. Az introvertáltabb típusú fiú ugyanezzel a szülőpárossal megáldva valószínűleg könnyebben elboldogul, mint az Árész fiú. Hogy vajon mivé növi ki magát így a fiú, az nagyban függ a szülői gondoskodás minőségétől.

Kamaszkora és fiatalsága

Kamaszkora sorsdöntő fontosságú: a hormonok munkálkodásának következtében az impulzivitás, az agresszió, a fizikalitás, az emocionalitás és a szexualitás felerősödik. Saját korosztályának a fontossága is megnő ebben az időszakban. Nagy jelentőséggel bír az is, ha ebben az időszakban elkezd focizni vagy rögbizni, megtanulja-e ezeken a sportokon keresztül fegyelmezni magát, illetve agresszióját, tudja-e jó irányba terelni és így vívni ki mások elismerését. Vagy esetleg bandába verődve mindenféle csetepatékban fog részt venni? Kimarad az iskolából? Netán dacolva a hatalommal, antiszociálissá válik és bajba keveredik? Talán az autóversenyzésben vagy a hegymászásban talál magára? Esetleg a zene, a tánc és a romantika lesz számára az öröm forrásai? Vagy a szexualitáson keresztül fogja tudni levezetni agresszióját?

A középiskolai tanulmányok, illetve a felsőoktatásban való részvétel Árész számára magában hordozhatja a korai kudarc, de

232

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

legalább ennyire a siker lehetőségét is. Ha nem gondolkozik előre, előfordulhat, hogy érzelmileg fontos helyzetben, illetve jó lehetőség felbukkanásakor az iskola abbahagyása mellett dönt. Noha a változást vagy továbblépést előmozdító tényezők kedvezően is alakíthatják életét, mégis az Árész férfi az iskola, a zenetanulás vagy a sport feladásával rontja saját esélyeit az életben.

Árész a munka világában Vérmérsékletének köszönhetően Árészt az eseménydús és pörgős élet vonzza, szeret barkácsolni és mozgásban lenni. Unja a papírmunkát és nyugtalan a távoli célkitűzésektől, ezért nem is igazán illik bele a céghierarchiába. A kockázattal járó elfoglaltságokat részesíti előnyben. Képességei jobban fejlődnek, ha egyszerre csak egy projektre koncentrál. Szeret csapatban dolgozni és gyakran kínálja fel barátságát más férfiaknak. Árészhoz, a harcoshoz hasonlóan, lehet, hogy belép a hadsereg vagy a tengerészet kötelékébe, de az nagyon is elképzelhető, hogy sok fegyelmit kap. Az is megeshet, hogy altisztté nevezik ki vagy háborús kitüntetést kap. Ha más archetípusok is jelen vannak és aktívak, akár tiszt is válhat belőle, aki határozottságáról híres.

Azok a szerencselovagok és zsoldosok, akiknek meg lehet vásárolni a szolgálatait és akik egykor talán a Francia Idegenlégióban szolgáltak, szintén Árésznak, a harcosnak az archetípusát élik.

Hivatásos atlétaként nagyon fog tudni küzdeni, viszont egy heves vitában nehezen tudja majd mérsékelni az agresszióját. Ha a vitatható döntésekre, illetve a provokációra adott hirtelen reakcióit (melyek miatt gyakran végezheti a kispadon) megtanulja kezelni, akkor ezt a képességét az élet egyéb területein is tudja kamatoztatni. Hirtelen reakcióit kezelni képtelen jégkorongozóként vagy focistaként saját maga és csapata alatt vágja a fát, hisz fölösleges durvaságokért, sportemberhez nem méltó viselkedéséért, illetve a bírókkal folytatott vitáiért rengeteg büntetést gyűjt be.

(Színészként, táncosként vagy zenészként főleg a színpadon és a színfalak mögötti szeszélyes viselkedéséről válik híressé.)

Az építőipar, valamint az olajkútfúrás nagyon vonzó munkaterületek lehetnek az Árész férfiak számára, akik kedvelik a kockázatos és határozottságot igénylő helyzeteket. Ha jól megfizetik

ÁRÉSZ, A HADISTEN

233

őket, nagyon jellemző rájuk, hogy fizetésüket hirtelen ötlettől ve¬

zérelve gyorsan elköltik.

Sikerük a szerencsén múlik, mivel nem előre kigondolt tervet követnek. Jó eredményt akár úgy is elérhetnek, hogy az egyik dolog véletlenszerűen hozza magával a másikat. Az is elképzelhető, hogy sikerük egy velük született képesség kifejlesztésének köszönhető, tehát nem szándékos gyakorlás eredménye, hanem abból következik, hogy az Árész férfi sokat csinált valamit, ami nagyon

kedvére való volt.

Amikor sikerei vannak, az nemcsak másokat, de önmagát is meglepi. A sikerhez vezető úton biztos, hogy sokféle problémával találkozott. Szinte biztos, hogy szembehelyezkedett a hatalommal, esetleg kirúgták, mert kijött a béketűréséből vagy mert ritkán jelent meg a munkahelyén. Ha a munkahelyén jól áll a szénája, az abból adódhat, hogy tanult saját hibáiból, esetleg kifejlesztett egy jól hasznosítható képességet vagy éppen rámosolygott a szerencse.

Kapcsolata a nőkkel

A mitológiában Árész és Aphrodité kapcsolata talán a leginkább összeegyeztethető az Árész férfi természetével. Az archetipikusan Árész férfi és a szerelem és szépség istennőjéhez hasonlító nő érzelmeik intenzitását és érzéki természetüket tekintve nagyon közel állnak egymáshoz. Mindketten mindent azonnal akarnak. Viszonyukban az égés magas hőfoka, legyen az az erotikus lángok vagy a kirobbanó düh eredménye, meglehetősen viharossá teszik kapcsolatukat, sok vitával és kibéküléssel teletűzdelve. Minden erőteljes megnyilvánulása ellenére viszonyuk sokszor kifejezetten harmonikusnak mondható, mivel még így is több benne a tolerancia és az elfogadás, mint más kapcsolatokban. Ha azonban érzelmileg sérült, mérges és fizikailag bántalmazó Árész, és gyermekkorában bántalmazott, ebből kifolyólag alacsony önértékeléssel rendelkező nő kerül össze, az mindkét félre nézve nagy sorscsapást jelent.

Azok a nők, akik az ész és a stratégia istennőjeként ismert Athénére hasonlítanak, aki megvetette Árész emocionalitását és impulzivitását, Athénéhez hasonlóan értékelik Árészt is. Azok a nők, akik a férfiakat jövőbeli hatalomszerző képességük alapján rangsorolják, vonzódnak a státuszhoz, stabilitást és biztonságot akar-

234

A

FIÚK

GENERÁCIÓJ/v

nak, így messze elkerülik az Árész férfiakat, ha párválasztásról van szó. Néhány nőt pontosan bizonyos kapcsolatok túlzott személyessége tántorít el. így aztán a nők az Árész férfiakat nem tartják kapcsolatra alkalmasnak, amivel viszont az Árész férfiak neheztelését váltják ki. Ez a neheztelés később dühkitörésekben, végül teljes elidegenedésben ölt testet.

Az Árész férfiak többnyire barátságosak a nőkkel, akik felé baráti gesztusokkal és megjegyzésekkel fordulnak, akárhány éves is legyen a nő, azonban a nők nem számítanak a legjobb barátaiknak. Az Árész férfiak érdeklődési köre és munkahelyi problémái többnyire eltérnek a nőkétől.

Az Árész férfi azokhoz a nőkhöz vonzódik, akikkel őszintén szeret együtt lenni, akikkel érzelmeit és tetteit tekintve is spontán módon és fizikai kontaktust is használva tud viselkedni. Legyen az szeretkezés, táncolás, evés vagy játék, az Árész férfi azokat a nőket kedveli, akik hozzá hasonló módon bele tudnak feledkezni bármilyen tevékenységbe.

Kapcsolata a férfiakkal

Az Árész férfi szereti férfi barátaival tölteni az idejét, együtt csinálni dolgokat, játszani, sportolni vagy együtt szurkolni a tévé előtt. Nem érdeklik a mélylélektani és elvont beszélgetések, társalgásainak nagy része a nőkre, a sportra vagy a barátaival való közös dolgaira koncentrálódik. Nagyon kötődik barátaihoz, ha kell, fizikai erejével is megvédelmezi őket.

Legmélyebb kapcsolatai pontosan ilyen helyzetekben, egyenruhában, csatában köttetnek, ahol katonaként, egy csapat vagy banda tagjaként fizikai agressziójának áldozva küzd a többiekkel a győzelemért. Ezekben a helyzetekben erőszakosságát és erőteljes kifejezőképességét igen nagyra értékelik. Itt még sírhat is anélkül, hogy puhánynak titulálnák, és szorosan átölelheti bajtársait anélkül, hogy azok félreértenék.

Ha társai elkerülik vagy bűnbaknak kiálltják ki, ami az Árész fiúval vagy férfival könnyen előfordulhat, az Árész számára nagy megpróbáltatást jelent. Nemcsak hogy sértve érzi magát, de még az általa oly hőn áhított bajtársiasságtól is megfosztják.

ÁRÉSZ, A HADISTEN

235

Szexualitása Hogy az Árész férfi vajon imádja vagy veri a nőket, az attól függ,

mi történt vele gyermekkorában. Ha a gyermekkora elég jó volt ahhoz, hogy kifejlődhessen Árészban a jó szerető, akkor férfiként nagyon fogja élvezni a szexet és a nők testét. Olyan férfi válik belőle, aki órákon át képes szeretkezni, aki az érett, szexuálisan szabadelvű nőket kedveli, akik a szexet ugyanannyira élvezik, mint ő. Árész nem a misztikusságra hajlamos, eksztázis kereső Dionüszoszhoz hasonló szerető, hanem olyan valaki, aki a szexet elsősorban a maga fizikai örömeiért szereti. A Henry Fielding által írt Tóm Jones című regény alapján készült filmben a címszerepet játszó Albert Finney rendkívül hűen alakította Árésznak, a szeretőnek a testiségét, erkölcstelenségét és nők utáni étvágyát.

Az Árész férfi nem tud beilleszkedni a puritán és képmutató társadalomba. Saját bujaságát értékelheti bűnösnek és akár úgy is gondolhatja, hogy ezt a részét jobb elítélni és elfojtani, főként, ha nagyon gátlásos és puritán nőt vesz el feleségül vagy házasságtörő gondolatok vagy tettek kerülnek be élete színterébe. Amennyiben házasságtörésre adja a fejét, nem túl jó stratéga ahhoz, hogy palástolni tudja félrelépését vagy meg tudja jósolni a problémákat. Ennek következtében Árész istenhez hasonlóan rajtakapják és tettét nyilvánosságra is hozzák.

Egy homoszexuális Árésznak sokkal egyszerűbb a dolga - legalábbis volt az AIDS megjelenése előtt - impulzivitása, a pillanatban való teljes elmerülésnek képessége, erkölcstelensége és a bárokban és fürdőkben felkínálkozó partnerek nagyfokú tettrekészsége jóvoltából. Arról nem is beszélve, hogy a melegkultúra sokkal inkább tolerálja a nem monogám kapcsolatokat, amely Aphrodité és Árész között is működött. Az ő kapcsolatukban is mindkettőjüknek szabad volt mással szexuális kapcsolatba lépni, ugyanakkor a kettejük közötti szexuális viszony a többinél jóval nagyobb fontossággal bírt. Egy meleg Árész valószínűleg bőrruhába öltözik, ami a kortárs megfelelője lehet Árész hajdani páncélzatának, és vélhetőleg Árészhoz hasonló izmokat is növeszt. hogy

236

A

FIÚK

GENERáCIóJA

Házassága

Az Árész férfi nem is tervezi, de nem is kerüli ki a házasságot.

Bármennyire mélyen érinti is egy kapcsolat, mégsem gondolkozik el élete nagy változásán: „Ez a nő jó társam lesz?” vagy „Jó anya lesz?”, esetleg „Előmozdítja majd a karrieremet?” vagy „Elvegyem őt feleségül?”

Ha a többieknek, vagyis a nőnek vagy bármelyikőjük családjának a fejében megfordul a házasság, akkor a férfi elveszi a nőt feleségül. Lehet, hogy rögtön középiskola után megnősül, mint ahogy az nagyon gyakori a többnyire fizikai munkából élő közösségeknél, ahol ezt a mintát kell követni, mert ezt várják el. Testiségének és érzékiségének köszönhetően valószínűleg hamarosan teherbe ejti párját. Ha Árész szereti a feleségét, kielégítő szexuális életük van és jó a munkahelye, valamint eljárhat a barátaival baseballozni vagy kosarazni, és a felesége is elégedett közös életükkel, akkor az Árész férfi számára az élet kellemesen telik. Élete alapjául így a családja és annak stabilitása szolgál, melyet önbecsülése és mások elismerése tesz kerek egésszé.

Ha azonban ez a felállás bonyolódik, problémák jelennek meg.

Először is hirtelen, impulzív természete munkahelyi bizonytalanságokhoz és munkahelyi szerelmi viszonyok kialakulásához vezethet, amelyek házasságát először csak kikezdik, majd tönkre is teszik. Másodszor, ha személyiségét más, nem árészi tényezők is befolyásolják, akkor a fiatalon megnősült Árész - aki csak később fedezi fel saját intellektusát és akinek ambíciói is később alakulnak ki - ekkor találkozik inspiráló emberekkel, és a testiségét egykor kielégítő nő már nem jelent elég kihívást. Ha a kezdeti vonzalom elvész, vagy ha a feleség reakciója férjének heves udvarlására nem elég őszinte vagy nem elég erős, esetleg már el is múlik, vagy a feleség féltékeny és ambiciózus, a kialakult feszültség nagy csatározásokhoz vezethet kettejük között.

Árész gyermekei Az Árész férfinak gyakran lesz gyereke úgy, hogy nem is tervezi, köszönhetően a pillanatnak élő és a következményekkel nem törődő, nem számoló természetének, amellyel nagyfokú érzékiség

ÁRÉSZ, A HADISTEN

237

párosul. Ha a nő nem gondoskodik valamiféle védekezésről, könynyen teherbe eshet.

Amennyiben apaként jelen van gyermekei életében, nagyon fontos szerepet játszik. Ha gyermekként jól ment a sora és családja jutalmazó szeretettel vette körül, ő maga is sok időt fog gyermekeivel eltölteni. Megtanítja a fiait baseballozni és focizni, meccsekre viszi őket, birkózik velük és szereti, ha körülötte nyüzsögnek.

A kislányával táncol, a nyakába ülteti és elviszi magával, amikor a barátait látogatja meg. A kisgyerekeknek nagyon jó apja tud lenni.

A konfliktusok akkor kezdődnek, amikor a gyerekek felcseperednek és esetleg introvertáltak vagy intellektuálisabbak apjuknál, akivel már nincs közös érdeklődési körük. További problémák adódhatnak abból is, ha a gyerekek azt érzik, apjuk túlontúl tolakodó. Ha a család munkáscsalád, de a gyerekek feljebb akarják küzdeni magukat a társadalmi ranglétrán, a konfliktusok és sértődések még inkább elmélyülnek.

Amennyiben mostohán bántak vele gyermekkorában, gyermekeit is bántalmazni fogja ez a visszautasított és dühös Árész, aki mind a munkájában, mind a kapcsolataiban bizonytalan. Az apa dühkitöréseinek eredményeképpen, melyet bármilyen apróság kiválthat, a gyerekek valószínűleg rettegnek. Gyakran bántalmazza gyerekeit fizikailag is, főleg ha iszik.

Az Árész férfinak azonban lehet több olyan gyermeke is, akik nagyon mellőzöttnek és elhanyagoltnak érezhetik magukat, főleg, ha Árész serdülőkori bujaságának gyümölcsei. Az Árész férfi nem restellte kitombolni magát. Temperamentumát és pénzügyi hátterét tekintve nem kifejezetten alkalmas az apaszerepre, akár házasságon belül vagy azon kívül. Az is megeshet, hogy sosem találkozik gyerekeivel. Mindenesetre az biztos, ha tudja támogatni gyermekeit, akkor meg is teszi. A természetéből fakadóan nagylelkű, ha van mit adnia.

A középkorú Árész A középkorú Árész társadalmi pozíciója nagyon szorosan kapcsolódik ahhoz a réteghez, amelybe beleszületett. Például nagyon sok Árész férfinak valóságos sorscsapás az a felső középosztálybeli, feltörekvő és ambiciózus család, amely az érzelmi távolságtartást,

238

A

FIÚK

GENERÁCIÓI A

az intellektust, mások manipulálásának, valamint a pénz és a hatalom megszerzésének képességét tartja nagyra. Az ilyen férfiak sorsa nagyban hasonlít Árész isten sorsához, akit Zeusz megvetett és gyűlölt. Számos Árész férfi, akinek apja Zeusz archetípusát hordozza, az olümposzi társadalmi osztály kortárs megfelelőjébe születik, így Árész istennel osztoznak a megaláztatásban, valamint a vállalati harcmezőkön elszenvedett vereségekért járó rossz hírnéven.

Annak érdekében, hogy az üzleti életben elkötelezett családban a középkorú Árész férfi jól érezhesse magát, már nagyon korán észre kellett vennie, hogy az ő elképzelései nagyban eltérnek az apja és társadalmi osztálya által diktált elképzelésektől. Bizonyára támogatták érzelmileg, hogy felfedezze saját érdeklődési körét és kifejleszthesse magában a tehetségét. Bizonyára megnyugtató közeg vette körül a vérmérsékletét illetően is, ami inkább mondható hevesnek, mintsem hűvösnek. Az az érzelmi elfogadás, amelyben önmaga tudott lenni, egy életen át meghatározó élmény marad. Esetenként a pszichoterápia, más esetben egy jelentős személy, de leggyakrabban mégis a szülői szeretet az, amely megalapozhatja a későbbi sikert. Mégis valószínű, hogy ha az Árész férfi ebben az időszakban megállapodik, rendkívül sokat kellett küzdenie a világban mostanra elfoglalt helyéért. Sikere nagyon egyéni, éppen ezért keményen is kellett érte dolgozni.

Az Árész férfi könnyebben állapodik meg ebben az időszakban, ha munkáscsalád sarja és zárt közösségen belül él. Temperamentumának és fizikai igénybevételhez szokott természetének mind a munka, mind a sportolás területén több elfogadott kifejeződési lehetősége adódik. A sport, esetenként a barátok között kirobbanó csetepaték jól levezethetik Árész agresszióját. Ráadásul nemcsak, hogy elnézik neki, de még nagyra is értékelik időnkénti bujaságát. Mindezen szelepek nem igazán működnek a városi feltörekvő fiatalember esetében. Ezzel ellentétben, egy többnyire fizikai munkából élő közösségen belül tiszteletben tartják a férfiakat fizikailag igénybevevő foglalkozásokat, így az elfogadás és az önbecsülés könnyebben elérhetőek az Árész férfi számára.

A középkorú Árész férfi sorsa sokkal inkább megpecsételődni látszik, mint más archetípusok sorsa ugyanebben az életszakaszban. Az Árész férfi sorsát ugyanis olyan külső tényezők, mint pél-

ÁRÉSZ, A HAD1STEN

239

dául a társadalmi osztály, illetve a család státusza sokkal inkább meghatározzák, mivel a kultúra nem támogatja ezt az archetípust.

Késői évek Élete derekához érve Árész életének végleges mintája nagyjából

körvonalazódni látszik. Az Árész által eddig elért (vagy el nem ért) stabilitás és önbecsülés nagyban befolyásolja a késői évek

minőségét.

Nagyon sok Árész férfi nem éli meg saját archetípusát a késői években, mivel balesetekben, illetve különböző háborúkban korán meghalnak. Vérmérsékletüknél és foglalkozásuknál fogva életük igen nagy veszélyben van. Ha országuk hadban áll, a korai halál esélye még nagyobb. A vietnami háborúban például az Árész férfiak száma volt a legmagasabb a katonák és a sérültek körében is. Az Árész férfi életét a stressz által okozott fizikai állapot is megrövidítheti. Ilyenkor a düh és tehetetlenség együtt vannak jelen az életében, és ez rendkívül gyakori eset. Recesszió esetén, amikor bezárnak a gyárak, a biztonság megszűnik, családi erőszak és instabilitás lép a helyébe.

Számos Árész férfi azonban elégedett késői éveiben, talán elégedettebb, mint valaha élete során. Munkáscsalád sarjaként most már önfeledten átadhatja magát a jól megérdemelt nyugdíjas időszaknak. Végre eljött az ideje, mikor körülveszi a családja, kedvére sportolhat, összejárhat régi barátokkal, esetleg gyerekeket edzhet vagy tóparti háza körül serénykedhet és élhet a pillanatnak.

Az az Árész férfi kevésbé könnyen éri el a megelégedés állapotát, akinek szembe kellett fordulnia az árral. Az ő életét a közösség szerkezete az előzőekkel ellentétben nem tudja megtámogatni, ezért meglehetősen egyedi megoldási módszerekhez kell folyamodnia. így mély meggyőződésből és autentikus reakcióikból fakadó személyes döntés eredménye, hogy hol és kivel él, illetve hogy mivel foglalkozik. Megtanult egyszerre alkalmazkodni és önmagához hű maradni, így a legegyénibb és leginkább kiforrott személyiséggel rendelkező férfiak közé sorolható. Számára tehát az időskor a gazdag termés betakarításának ideje.

240

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

PSZICHÉS ZAVAROK VESZÉLYE Árész istenhez hasonlóan, aki az olümposzi istenségek közül a legtöbbet szenvedett fizikai és lelki értelemben is, a legtöbb Árész férfinak bántalmazást és visszautasítást kellett elszenvednie gyerekkorában és kamaszként. Mindezen személyiségjegyek és a rossz bánásmód eredményeképpen számos pszichés zavar nehezítheti az Árész férfi életét.

Azonosulás a hadistennel A férfi, aki kizárólag Árész archetípusát hordozza magában, soha nem lesz képes kívülről szemlélni saját magát, illetve nem lesz képes reflektálni saját tetteire. Számára nem létezik több megoldási lehetőség, ráadásul tele van impulzív reakciókkal. Nagyon jó példa erre az az utcai bajkeverő, aki egyetlen provokációt sem hagy szó, illetve ütések nélkül. Alkalmanként a hollywoodi sztárok is felkerülnek az újságok címlapjára hasonló viselkedés miatt. Sokszor elegendő, ha egy újságíró kompromittáló fotót készít vagy elhangzik egy gúnyos megjegyzés, hogy a főcímek, a letartóztatás, valamint a károkozásért járó büntetés ellenére, melyek sorozatát a provokáción keresztül a „rossz gomb” benyomása indított el, az ámokfutó hadisten beinduljon, mint egy cséphadaró, miközben villognak a vakuk.

Bántalmazott és bántalmazó Ha az Árész férfi fizikailag bántalmaz nőket és gyerekeket, valószínűleg ő maga is ugyanezeket szenvedte el gyermekkorában, tehát bántalmazott bántalmazó. Érzelmei katalizálják a fizikai reakciót. Az ilyen férfi lelkében egy bántalmazott, rettegő és megalázott kisfiú bújik meg, aki a férfi tehetetlenségétől vezérelve előtör és megver valakit. Ily módon az apák bűne továbbszáll, és egyben állandósul is több generáción keresztül.

A túlélés érdekében az ilyen gyermekkort megélt férfi valószínűleg elfojtotta érzéseit és gyámoltalanságát. Ennek eredményeképpen nem tudja magát áldozatai helyébe képzelni. Ha valakinek, akkor neki igazán tudnia kellene, hogy milyen az, amikor

ÁRÉSZ, A HADISTEN

241

egy nála erősebb és eszét vesztett valaki megveri és nagy kárt okoz benne, hisz pontosan ugyanezt élte át ő is annak idején. Addig azonban nem fog tudni együtt érezni, amíg a magában rejtőző áldozatot fel nem fedi önmaga előtt.

Ebből kifolyólag Árész otthona csatatérré változik, ahol tehetetelenséget érezvén bárkit bántalmazhat fizikailag. A dühöngő isten archetípusa, a magában megbúvó megalázott és bántalmazott kisfiú helyett cselekszik, hisz most már elég erős férfi, hogy megbosszulja saját magát.

Bűnbak

Az Árész archetípusú gyerek és kamasz az a fajta, akit az iskolaudvaron rendszeresen provokálnak, és aki ahelyett, hogy higgadt és nyugodt maradna, mindig dühbe gurul. Az élet itt is ismételheti a mítoszt, amennyiben az Árész fiút jól helybenhagyják és megsérül (Árészt, mint istent, fogva tartották egy ércedényben a hatalmas ikrek). Érzelmileg is sérül, ha nem csatlakozhat egy csapathoz vagy bandához. Ez az elutasítás minden Árész archetípusú fiú és férfi sajátja, hisz gondolkodás nélkül cselekszenek, és érzelmei az arcára vannak írva. Amennyiben otthon is bántalmazás áldozata, annál inkább ki van téve az iskolai kiközösítés kellemetlen élményének.

A családon belül nemcsak a szülők elleni küzdelemben vesztes, de'a testvérek közötti rivalizálás során is ő húzza a rövidebbet (ahogy ennek tanúi lehettünk Athéné és Árész harcában). Gyakran keveredik bajba, mert addig cukkolják, piszkálják és provokálják, amíg visszavág, de persze őt kapják el a szülei, akik már amúgy is neheztelnek erre a gyerekre elfogadhatatlan tulajdonságai miatt.

Az osztályban is könnyen a bűnbak szerepében találhatja magát. Ha ennek a szerepnek megfelelően viselkedik, sokszor az igazgatói irodában végzi. Egy elfogult tanárral szemben is ebbe a szerepbe kényszerül. Mivel a többi gyerek már rájött arra, hogy mindig őt veszik elő, hagyják, hogy egyedül ő vigye el a balhét.

Ha egyszer már a bűnbak szerepköre állandósul gyermekkorában, akkor az felnőttkorban is folytatódik, hisz ebben az időszakban is őt piszkálják fel annyira, hogy valami hibát kövessen el,

242

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

míg végül kiközösítik. Nagy valószínűség szerint saját sérelmeit a családján veri le.

Munkahelyi problémák

A férfinak, aki mérgében és megfontolások nélkül cselekszik, nehézségei támadhatnak a munkahelyén. Felcsattan, mire elküldik.

Az Árész férfinak nehezére esik a szabályok szerint eljárni és nem aszerint cselekedni, amit helyesnek érez. Könnyen bajba kerülhet, ha az igazat mondja, amikor diplomatikusabb vagy illendőbb lett volna hallgatni. Ha a szívére hallgatva kivételt tesz ott, ahol a szabályok kifejezetten tiltják a kivételezést, szintén melléfog. így tehát nem kell feltétlenül heves vérmérséklet ahhoz, hogy rövid úton a bürokrácián, illetve az üzleti életen kívül találja magát.

Munkahelyi előmenetele szintén igen kérdéses. Mivel nem jó stratéga és nincsenek hosszútávú tervei, a munkahelyi ranglétrán is csak ritkán jut feljebb. Mivel nem gondolt a jövőjére, lehet hogy hamarabb abbahagyta az iskolát vagy nem teljesített olyan jól, mint kellett volna.

Az alkohol és Árész A pillanatnak élő szerető, táncos, harcos és bántalmazó Árész archetípusát elnyomják a többi archetípusok, valamint a társadalom, amely férfi tagjait arra ösztönzi, hogy a fejében és ne a testében éljen. Az alkohol felszabadíthatja Árész archetípusát mind pozitív, mind negatív értelemben. Az alkohol hatására feloldódhatnak a gátlások, melyek helyébe spontaneitás és szeretet léphet.

Ennek lehetünk tanúi, amikor a katonák vállvetve együtt küzdenek a harcmezőn, majd később együtt isznak. Az alkohol kioldhatja a férfiból a bántalmazót, akinek azonban az erőszakossága alkoholos befolyásoltság alatt könnyebben megjelenik.

Teljesítetlen elvárások

Árész isten nem férj, hanem szerető volt. Apja, Zeusz (aki vezérigazgató típus) gyűlölte, ahogyan fia viselkedett. Árész archetípusából hiányoznak a felelősségteljes családi élethez vagy sikeres

ÁRÉSZ, A HADISTEN

243

karrierhez szükséges tulajdonságok és motivációk. Gyakran fordul elő az Árész férfival, hogy mások hozzá fűzött reményeit nem tudja beváltani, és miután kudarcot vallott, nagyon rosszul érzi magát. Ha ez túl sokszor ismétlődik, örök vesztesnek könyveli el magát. Ez a helyzet akkor állhat elő, ha kezdetben elfogadás övezte furcsa természetét, míg később valami teljesen mást várnak el tőle. Elképzelhető például, hogy egy nő Árész érzékiségébe, energikusságába, elmélyülési képességébe vagy testiségébe szeret bele.

Vagy meglátja Árészban a sérült, visszautasított kisfiút és nem tud ellenállni neki. Akár mi is legyen az indítóok, ha már viszonya van Arésszal, biztos, hogy feltörekvő városi üzletembert faragna belőle legszívesebben, de csak mérgelődni tud azon, hogy terve

kivitelezhetetlen.

NEHÉZSÉGEK ÁRÉSZ KÖRNYEZETÉBEN Ha az Árész férfi partnerének probléma a féltékenység, meglehetősen viharos kapcsolatuk lesz. A férfi számára a hűség nem természetesen jön, keményen küzd érte és kizárólag akkor működik, ha szerelmes. Meg kell tanulnia nemet mondania egy-egy felmerülő vonzalomra, valamint pusztán ösztönös szexuális vágyára, máskülönben férfiassága határozza meg tetteit. Az esetleges körülmények súlya egyáltalán nem nyomasztja, összevetve a pillanat hozta örömökkel, még akkor sem, ha ugyanaz a helyzet újra és újra megismétlődik. A partnere valószínűleg nagyon megbán tódik: „Hogy tehetted ezt?” típusú kérdések záporoznak, és beindul a vádaskodás. Jellemző módon Árész csak akkor tanul hibáiból, ha már jónéhányszor megtörténik vele ugyanaz.

Ha a nő alaptalanul vádolja hűtlenséggel, azt is Árész generálja, mivel nem tud tisztességesen számot adni az idejéről. Lehet, hogy csak arról van szó, hogy beugrott egy bárba és belefeledkezett egy beszélgetésbe vagy valamilyen játékba és közben nem figyelte az időt. Ha egy kapcsolatban a féltékenység a megoldandó feladat, a nő nem várhatja el Árész partnerétől, hogy megoldja helyette.

Mégis, partneréért folytatott küzdelmében és annak fájdalmát látva, az Árész férfi megtanulhat nemet mondani, illetve rájöhet, hogy ha hazatelefonál, amikor késik, az sokat lendít a kapcsola-

244

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

tűkön. Egy másfajta típusú férfi, aki észben is tartja, hogy felhívja partnerét, de az elvárások miatt neheztel, ugyanebben a helyzetben dönthet úgy, hogy nem akarja megnyugtatni partnerét, viszont mivel Árész a pillanatban él, ez ővele nem fordulhat elő.

Házasságon kívüli ügyek

Mint ahogyan Árész istennek is számtalan gyermeke született szerelmi viszonyaiból, az Árész férfi is sok gyermeket nemz. Az érzékiség és erotika mámorába belefeledkezve, Árész nem gondol a fogamzásgátlásra. Sőt nagyon is tetszik neki az ötlet, hogy apa lehet, mert nagyon szereti a gyerekeket, noha a házasságkötésre már koránt sincs ennyi indíttatása. Annak a nőnek, aki Árész típusú férfival kezd viszonyt, önmagának kell a védekezésről gondoskodnia és számolnia kell azzal a nagyon is valószínűnek tűnő lehetőséggel, hogy gyermekét egyedül fogja felnevelni. Nagy hiba volna azt gondolni, hogy csak azért, mert Árész gyermekét hordja egy nő a szíve alatt, Árész el is fogja venni feleségül. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy nagyon gyakran az Árész férfi semmilyen más okot nem tart elég fontosnak ahhoz, hogy megnősüljön, mint azt, hogy partnerének tőle lesz gyereke.

Bántalmazó Árész

A családon belüli fizikai bántalmazás a lehető legrosszabb, ami egy dühöngő és bosszúálló Arésszal egy fedél alatt élő nőt és gyerekeit érheti. Ennek a nőnek tisztában kell lennie azzal, hogy a fizikai bántalmazás nem fog abbamaradni, amíg ő engedi. Azt is tudnia kell tehát, hogy amíg ő és gyermekei ebből a helyzetből nem lépnek ki, ők maguk állandósítják a problémát több generáción át. El kell hagynia férjét vagy ki kell hívnia a rendőrséget, amikor elhangzik a fenyegetés vagy a férj erőszakoskodni kezd, egyrészt, hogy megvédje magát és gyerekeit, másrészt, hogy segítsenek a férjnek leállni. Amennyiben nem költözik el otthonról vagy nem hívja ki a rendőrséget a legelső alkalommal, hamarosan ő maga is külső segítségre fog szorulni.

ARéSZ, A

HADISTEN

245

A FEJLŐDÉS ÚTJAI Az Árész férfi számára az jelenti a lelki előmenetelt, ha önmaga választhatja meg, hogy akar-e egyáltalán és ha igen, akkor miként az őt ért provokációra reagálni, tehát megszűnik kizárólag reaktív személyiségként funkcionálni. Ehhez azonban ki kell fejlesztenie magában önuralmát más archetípusok segítségül hívása mellett.

Az önuralom elsajátítása Mivel érzelmeitől hajtva hirtelen dühödik fel és agresszivitással reagál mindenféle provokációra, kifejezetten nehéz feladat számára az önuralom elsajátítása, nehezebb, mint másoknak. A legjobban következetes, türelmes és szerető szülők segítségével sajátítható el az önuralom, melynek tanulási fázisában gyakran kell szinte élőről kezdeni a gyakorlást.

Néhány évvel ezelőtt például, a hoolywoodi színészt, Sean Penn-t számos esetben idézték bíróság elé verekedés miatt.

A huszonnyolcadik alkalommal a bíró hatvan nap börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte. Amikor Howard Weitzman, Penn védőügyvédje előadta ügyüket, külön hangsúlyozta, hogy védencének meg kell tanulnia uralkodnia magán: „Védencemnek meg kell tanulnia, hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik azért provokálják, hogy helytelen magatartásra ösztökéljék. Meg kell értenie és meg is érti, hogy az ehhez hasonló helyzetek (Penn megvert egy férfit, akiről azt feltételezte, hogy Madonnát, Penn rocksztár feleségét meg akarta csókolni.) elkerülhetetlenek.”

• Az Árész vérmérsékletét magában hordozó John McEnroe, korábbi teniszbajnok, ugyanezt a leckét nem tanulta meg. A teniszpályán és azon kívül állandó dühkitöréseiről elhíresült McEnroe-t egy újságban fortyogó kisgyereknek ábrázolták.

Ennek a döntő fontosságú leckének az elsajátításához azonban erős motivációra van szükség a változtatáshoz (mind a férfiak, mind a nők részéről). Ha ez adott, kitartó gyakorlással el lehet érni, hogy az Árész férfi (vagy nő) vissza tudja tartani bosszúálló késztetéseit. A visszafojtott Árész ezután elveszti erejét, ha ennél a pontnál a férfinak választási lehetősége van illetve ha más archetípusok segítségül hívhatók.

246

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Hermész, a megmentő - Apollón, a szövetséges

Szerencsére az összes archetípus bennünk van, és még akkor is, ha az egyik a túlnyomórészt domináns - főként, ha ez Árész - más archetípusok is kifejlesztehetők. A mitológiából tudjuk, hogy Hermész jött Árész segítségére, akit gyerekként egy ércedényben tartottak fogva. Nemcsak a mitológiában, de az életben is elképzelhető, hogy Hermész segíti ki a bajból az amúgy provokációra azonnali bosszúállással reagáló Árészt, akit viselkedése miatt folyton bűnbaknak tesznek meg, elutasítanak és megbélyegeznek, mint ahogyan John McEnroe-val tették.

Hermész képviseli a kommunikációs képességet és az eszességet, rendkívül találékony és leleményes módon. Ő az, aki ki tudja segíteni Árészt a legkritikusabb helyzetekből is. Ha az Árész férfit egy idegesítő lesifotós addig bosszantja, hogy az valami elítélendőt tesz, vagy egy Árész fiút az iskolaudvaron egy másik gyerek szándékosan meglök, hogy az verekedést kezdeményezzen, az Árész férfiak és fiúk nehéz helyzetbe sodorják magukat, ha megpróbálnak bosszút állni. Mivel már eleve bajkeverőnek kiáltották ki őket, biztos, hogy nekik kell elviselni a következményeket, ráadásul még a bűnbak szerepkörét is rájuk osztják. De ezt a paradigmát megváltoztathatja Hermész, aki Árészt megtaníthatja ilyen helyzetekben úgy visszaszólni, hogy a verekedés elkerülhető legyen.

Az is megeshet, hogy Árészt a család tanítja meg az önuralom kifejlesztésére, a cselekvés előtti gondolkodásra és a fizikai erőfitogtatás helyett a verbális készségek használatára. Ha a családja nem tud segíteni neki, ugyanezeket később megtanulhatja egy edzőtől, egy terapeutától, esetleg egy olyan embertől, aki törődik vele és látja, hogy sokkal inkább arra van szüksége az Árész férfinak, hogy önuralmát megerősítse és hatékonyan tudja kifejezni magát, mintsem hogy állandóan mindenért őt okolják.

A tudományos munka valamint egy sport elkezdése Apollón jelenlétét igényli, aki Árész másik fő potenciális szövetségese.

Apollón a fegyelem, az érzelmi távolságtartás, az önuralom és hosszú távú célok archetípusa. Hermészhez hasonlóan, Apollón is képes a helyzeteket távlatból látni valamint előre gondolni a következményekre, ezenkívül képes az akaratát és az intellektusát hatékonyan használni.

ÁRéSZ,

A HADISTEN

247

Bobby Kennedy-t, akiből Árész archetípusa szenvedélyes harcost faragott, akár az Egyesült Államok elnökének is megválasztották volna, ha nem gyilkolják meg. Kennedy szerető családban nőtt fel, ahol a politika valamint a folytonos kommunikáció szerves része volt a családi étkezéseknek, ahol a sportversenyek mindennaposnak számítottak és ahol a jogi egyetem elvégzése egy fényes karriernek csak a kezdetét jelentette. Gyeremekkorától kezdve a Kennedy-ben élő emocionális Árészt Hermész és Apollón mérsékelte, így válhatott nagyon hatékonnyá és elismertté.

Mérlegelés és választás: Athéné hatása

Akhilleusz a trójai háború görög hérosza volt, Athéné kedvence, noha vérmérsékletét tekintve sokkal inkább Árészra hasonlított, sem mint Athénére. Jól példázza ezt az is, hogy amikor Agamemnon, a görög hadvezér, a csatamezőn kívül, élve hatalmával, elragadta Akhilleusztól szeretőjét, Akhilleusz majdnem kardot rántott felettesére. Ha nincs Athéné közbelépése, Akhilleusz talán fellázadt volna vagy megölte volna Agamemnont. Athéné láthatatlanul leereszkedett az égből, beletúrt Akhilleusz szőke hajába és a következőket mondta neki: ,,Azért jöttem, hogy megnyugtassalak - de engedelmeskedsz-e nekem?. .. Jöjj, ne vedd kezedbe kardodat, maradj távol az összeütközéstől, bár szavakkal bánthatod őt. .. Egy nap háromszor ekkora jutalomban lesz részed. ”

Athéné a mérlegelés, a belső hang jelképe, azt a pillanatot szimbolizálja, amikor az érzelmi reakció helyett ráláthatunk egy helyzet más megoldási módozataira. Az Árész férfi számára talán furcsán hathat magában ez a nagyon más, „gondolkozós” rész, de idővel megtanulja, hogy mikor kell előhívnia magából „tanácsosát”. Néhány férfi esetében ez a hang nem férfi, hanem női hang, amelyet egy racionális és gondoskodó anya hív életre.

248

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Aktív képzelőerő: más archetípusok bevonása

Az aktív képzelőerő is segítségül hívható. Ha az Árész fiú illetve férfi egyszer már megértette a gondolkodás nélküli cselekvés helytelenségét, előhívhatják magukból Athénét. Ha az Árész férfi maga elé képzeli vagy megpróbálja megérezni Athénét, akkor az segíthet egy belső dialógust elindítani. Athéné nyugalomra inti Árészt egy érzelmileg felfokozott helyzetben és a következmények végiggondolására biztatja. (Ha Akhilleusz nem hallgatott volna Athénére, a görögök elvesztették volna a trójai háborút és az Iliász mindössze egy fejezetből állt volna a huszonkettő helyett.)

Athénéhez hasonlóan, a képzelőerő segítségével, Apollón és ‘Hermész is megidézhető.

Gyermekkori élmények visszanyerése

Ha egy férfit gyermekkorában bántalmaztak, nagyon gyakran „elfelejtkezik” ezekről az élményekről illetve elfojtja őket negatív érzelmi töltésük miatt. Ilyen esetekben sokat segíthet a pszichoterápiás kezelés vagy valamilyen férfiakat támogató csoporthoz való csatlakozás. A részvétel ezeken hozzásegítheti a férfit, hogy fokozatosan visszanyerje emlékeit, régen eltemetett dühét, fájdalmát és gyámoltalanságát, amelyek máskülönben tudattalanul ugyan, de igen erőteljesen befolyásolták volna továbbra is a férfi életét. A bántalmazás, mint megoldási módszer generációról generációra száll, egészen addig, amíg olyan valaki meg nem töri ezt a folyamatot, aki nemcsak hogy vissza tudja nyerni emlékeit, de a mélyreásás során még bizakodni és együttérezni is megtanul.

Ez a feladat minden bántalmazóként viselkedő Árész férfi előtt ott áll, akikkel valaha hasonló módon bántak. Átváltozás: Árészből Mars

Az Árész férfi is képes a változásra és fejlődésre a küzdelem-kedvelő görög hadistenhez, Árészhoz hasonlóan, aki az idő múlásával és egy másik kultúra hatására fejlődésen ment keresztül és a közösség védelmezőjeként ismert római Mars istenné formálódott. A fiatal Árész valószínűleg nagyon durván és nem túl sport-

ÁRÉSZ, A HADISTEN

249

emberhez méltón jégkorongozik és focizik, bővelkedik a szerelemben és nem gondol arra, hogy egyszer majd ő is megállapodik, pedig végül a legtöbb Árész férfi így dönt. És ha tényleg családfő lesz egyszer, nagyon is odaadó Földi Atya válhat belőle, aki élvezi gyerekei társaságát és jól kijön velük. Ösztönösen jól védi az övéit: bárki, aki beleköt a gyerekeibe, komoly fizikai megtorlásra számíthat. Gyermekei mellette teljes érzelmi biztonságban nőnek fel. Öreg korára válhat belőle közösségi vezető, aki hajlandó mások biztonságáért és jogaiért síkra szállni.

KILENCEDIK

FEJEZET

Héphaisztosz, a kovácsmesterség istene Kézműves, feltaláló, magányosfarkas

„Héphaisztosz tehetsége a földben gyökerezik, mégis varázslat és pompa övezi valamennyi remekművét. Kovácsműhelyében ő a páratlan vezér, azonban nagyban hasonlít azokhoz a modern férfiakhoz, akik teljesen a munkájukkal azonosítják magukat és azon kívül nem találják helyüket.”

Arianna Stassinopoulos, Görögország istenei (The Gods of Greece)

„Egy héphaisztoszi kép: a föld kitaszítottjai, kiknek munkája és verejtéke árán fejlődött ki a civilizáció, akinek mindig forrongó a dühe és ellenszenve, végtelenül kreatív és a világ összes zsenialitásának forrása, nyughatatlan, kirobbanó egyéniség, aki kész bármikor fegyvert fogni a zsarnokság ellen, ugyanakkor viszont nem a háború és a viszály pártfogója, sokkal inkább tartozik a pacifisták és humanisták táborába, egyszerű és éppoly energikus, mint maga a tűz.”

Murray Stein, Héphaisztosz, az introvertáltság szobra (Hephaistos: A Pattern of Introversion)

Héphaisztosz istenként, archetípusként és férfiként egyaránt azt a nagyon mély emberi vágyat testesíti meg, hogy valamit létrehozzunk, ami egyszerre funkcionális és szemet gyönyörködtető.

Mivel Héphaisztosz nem volt szívesen látott vendég az Olümposz hegyén, Zeusz magasztos birodalmában, ahol a hatalom és a látszat a két legfontosabb érték, Héphaisztoszt elutasították, sőt le is taszították onnan. így inkább föld alatti kovácsműhelyében tevékenykedett, egyedül. Attribútumait személyéhez hasonlóan nem sokra becsülik a patriarchális társadalomban és az ő archetípusát hordozó férfiak csak nehezen tudnak érvényesülni.

HéPHAISZTOSZ,

A

KOVáCSMESTERSéG

ISTENE

251

HÉPHAISZTOSZ, AZ ISTEN Héphaisztosz (római nevén Vulcanus), a kovácsmesterség istene, kézműves és az istenek kovácsa, aki vulkáni tüzet használ műhelyében. Héphaisztosz tisztelői arra is megkérték őt, hogy óvja meg őket a vulkánok pusztító erejétől. A föld alatti tűz istenének is tartották, görög neve nem véletlenül jelenti azt, hogy „tűz” általános értelemben is.

Hatalmas izmos, idomtalan külsejű, szőrös mellkasú, két lábára sánta férfinak ábrázolták. A legkevésbé szerencsés és legkevésbé boldog istenség, aki nem volt biztos szülei kilétét illetően, aki szerencsétlen volt a szerelemben és akit mindenki elutasított.

Ugyanakkor kreatív zseni volt és az egyetlen isten, aki dolgozott.

Származása és mitológiája Héphaisztosz származásának egyik legelképesztőbb magyarázata szerint a dühös Héra, Zeusz iránti bosszújából egyedül szülte meg Héphaisztoszt, válaszul arra, hogy Zeusz fejéből kipattant Athéné és ezzel Zeusz lett az egyedüli szülő. És míg Athéné tökéletes alakkal jött a világra, Héphaisztosz mindkét lábára sántított.

Héphaisztosz születési rendellenessége szégyenbe hozta Hérát, aki, feldühödve fia sántaságán lehajította őt az Olümposz hegyéről. Egy másik magyarázat szerint, Zeusz felmérgesedve azon, hogy Héphaisztosz Héra pártját fogta egyik vitájuk során, letaszította fiát az Olümposz hegyéről, így sebesítve meg Héphaisztoszt (aki Lémnosz szigetére esett). A kitaszított fiút két tengeri nimfa, Thetisz és Eurünomé mentette meg, akik ezután kilenc évig gondoskodtak róla. Gyönyörű ékszereket készítve, tőlük tanulta a kézművesség csínját-bínját.

Héphaisztosz, a kézműves Héphaisztosz az Olümposz leleményes mestere. Páratlan szépségű trónszéket készített aranyból Hérának, aki nagy örömmel próbálta ki Héphaisztosz ajándékát. Azonban a trónszék nem volt más, mint furfangosan összeállított csapda, ami láthatatlan kötelékekkel odakötözte Hérát a trónszékhez, majd a levegőbe emel-

252

A

FIÚK

GENERáCIóJA

kedett. Héra először halálra rémült, majd rettentően gyámoltalannak érezte magát, ahogy ott lebegett a levegőben mindenki szeme láttára. A mítosz szerint azért készítette az arany trónszéket Hérának, mivel gyermekként elhanyagolták őt. Azért tervezte a trónust, hogy kivallassa Hérát az üggyel kapcsolatban. Más források szerint Héphaisztosz Aphroditét vagy Athénét akarta kicsikarni feleségéül, cserébe Héra szabadon engedéséért.

Héphaisztoszon kívül nem tudta más kiszabadítani Hérát, ő viszont nem akarta elhagyni a tenger mélyét, ahol két pótszülője társaságában élt. Testvére, a hadisten Árész érte jött, hogy magával vigye, azonban Héphaisztosz tűzzel kergette el. Ezután Dionüszosz, a mámor istene sikerrel járt, mivel leitatta Héphaisztoszt. A kovácsok istene soha nem ivott még azelőtt bort, de Dionüszosz nógatására, hamarosan azon kapta magát, hogy egy szamár hátára vetve, Olümposz hegyére tartanak.

Ezenkívül, Hésziodosz Theogónia (Theogony) című művében Héphaisztosznak tulajdonítják az első halandó nő, Pandora megformálását, aki Zeusz bosszújának eszköze lett. A görög patriarchátus idejéről származó történetben az emberiség csak férfiakból állt, akiktől Zeusz megvonta a tüzet. Ezután Prométheusz ellopott egy szikrát és az emberiségnek adta. Ez mérhetetlenül feldühítette Zeuszt és megbízta Héphaisztoszt az első halandó nő megformálásával, akit a halhatatlan istennőkről kellett mintázni, hogy szépségükkel szenvedést okozzanak és zavart keltsenek a férfiakban. Szépséges ruhákba bújtatták, szégyentelenségre és álnokságra tanították, illetve nemi vonzerővel ruházták fel. Kapott egy szelencét is, melyet kinyitva a világba szabadul a szenvedés, a gonosz és mindenféle betegségek.

Héphaisztosz nemcsak palotákat épített az istenségeknek, hanem például ő készítette Zeusz villámait és mennyköveit, Apollón, a nap isten szárnyas fogatát, hogy bejárhassa az eget. Apollón és Artemisz nyilait is Héphaisztosz faragta, Déméter sarlóját, Athéné fegyvereit, Akhilleusz vértjét is ő kovácsolta, Harmónia esküvői nyakláncát is ő remekelte. Saját magának aranyból készített csodaszép szolgálólányokat, akik beszélni tudtak és ügyesen végrehajtották minden parancsát.

HÉPHAISZTOSZ, A KOVÁCSMESTERSÉG ISTENE

253

Az elárult és visszautasított szerető A felszarvazott Héphaisztosz felesége Aphrodité, a szépség és szerelem istennője, aki számtalan szerelmi viszonyáról vált híressé. Gyanítva, hogy a szerelmesek csak munkába indulására várnak, Héphaisztosz csapdát állított számukra. Láthatatlan hálót erősített az ágy oszlopaira. így aztán házasságtörésen érte Aphroditét és Árészt. Amikor azonban az isteneket odarendelte Héphaisz tosz, hogy győződjenek meg ők is erről a gyalázatról, az istenek ahelyett, hogy feldühödtek volna, nevetésben törtek ki.

Héphaisztosz egyszer beleszeretett Athénébe, a bölcsesség szűz istennőjébe. Amikor azonban szenvedélyétől hajtva megpróbálta elcsábítani, Athéné félrelökte őt, így Héphaisztosz magja Gaia-t termékenyítette meg. így született meg Erikhthoniosz, az athéni királyi ház megalapítója, akit Athéné nevelt.

HÉPHAISZTOSZ, AZ ARCHETÍPUS Az Olümposzról letaszított Héphaisztoszhoz hasonlóan, az általa képviselt archetípust is leértékelik és elutasítják az olyan társadalomban, amely a hősies viselkedést, az intellektust, a magasztos lelki értékeket, a hatalmat tartja nagyra, illetve azt becsüli, ha valaki mindahhoz tud alkalmazkodni, amit elvárnak tőle és egyben előrelátó is. Az olyan égi istenek által dominált társadalmakban, mint amilyen a patriarchátus is, a túlzottan „földhöz köthető” tényezőket el kell fojtani. Ilyen például a Föld Anya, a szenvedélyes érzelmek, az ösztönök, a testiség, a nők és persze a Héphaisztosz archetípusát hordozó férfiak. Héphaisztosz apja, az Olümposzon uralkodó Zeusz, valamint anyja, a Mennyben uralkodó Héra már csecsemő korában elutasította Héphaisztoszt. Az olümposziak Héphaisztoszhoz való ellenséges hozzáállása felnőtt korában sem változott. A mítoszok szerint, akármikor odamerészkedett, mindig kicsúfolták valamiért. Héphaisztosz, a kézműves, saját műhelyében volt igazán elemében, itt találta meg leginkább a helyét, ahol a tűz segítségével gyönyörű tárgyakat készített.

Ez az életút nem más, mint az alkotói munka archetípusa, annak a munkának, amelyet a vulkáni tűz és a kovácsműhely is szimbo-

254

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

lizál, amely az eltaszítottság élményéből fakad és amely felszabadítja és kifejezésre juttatja a megsebzett alkotót. A Héphaisztosz archetípus a legmélyebb ösztöneiből merítve dolgozik és alkot, „a lélek műhelyéből”, ahogy James Joyce fogalmazott az Ifjúkori önarckép (Portrait of an Artist as a Young Man) című regényében.

Ha ez az archetípus aktivizálódott, az archetípus két fő aspektusa, a szépség és az expresszivitás, melyek egyébként rejtve maradnának a férfi (vagy nő) legmélyén, a munka által felszabadulnak és kézzel fogható formát öltenek. A tudatossá válásnak ez a módja ellentéte a belátásnak, vagyis amikor egy külső tapasztalat nyer belső értelmet. Ehelyett egy már belül meglévő élmény válik láthatóvá, és csak ez után következhet annak megfejtése, hogy a tárgy minek a megtestülése.

Michelangelo azt tartotta magáról, hogy ő szabadította ki pompázatos szobrait a márványtömbök „fogságából”. Néha elgondolkozom azon, hogy vajon egy-egy újonnan elkészült műve láttán eszébe jutott-e az, hogy saját maga egyik részét mintázta meg.

Amikor egy férfiban (vagy nőben) Héphaisztosz archetípusa a domináns, a pszichéjében kavargó, mélyről jövő és artikulálatlan érzések öltenek testet az alkotási folyamat során.

Föld alatti tűz és a kovácsműhely

A Héphaisztosszal azonosított föld alatti tűz, a föld belsejéből, a vulkánokon keresztül, láva képében tör elő. A föld alatti tűz a szenvedélyes érzelmek metaforája: a testen belül elfojtott és ki nem engedett intenzív szexuális és erotikus vágyat, a visszafojtott indulatot és haragot valamint a szépség utáni szenvedélyes sóvárgást szimbolizálja (ez utóbbi esetben a test értelmezhető földként, amelyben ég a tűz, vagyis a szenvedélyes sóvárgás.)

Ezek az érzések, amelyek az introvertált személy bensőjében rejtőznek, hirtelen és váratlanul törnek a felszínre. Amikor ezeket az érzéseit az introvertált személy intim beszélgetés során feltárja valakinek, a legtöbb esetben a másik fél nagyon meglepődik: „Fogalmam sem volt róla, hogy ez ennyire mélyen érint.”

Héphaisztosz archetípusa arra hajlamosítja a férfit (vagy nőt), hogy ne beszéljen és ne is próbáljon közel férkőzni érzéseihez.

Jobban szeret az önmaga által kialakított „kovácsműhelyben”

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE

255

magányosan tevékenykedni. Itt letisztulnak az érzései vagy a munkáján keresztül kifejeződésre jutnak. Például az építész, aki nyugodt és rendes otthonra vágyik, ahelyett hogy családjával osztaná meg, ezek mennyire fontosak számára, az általa kitalált házba beletervezi azt a rendet, amely után ő maga vágyakozik. Másik példa erre az abszrakt expresszionista festő, aki a vászonra olyan hangulatot fest, amilyenben ő is szeretne lenni. Az is előfordul, hogy a festő (ki nem mondott, de legalábbis nem túlzottan hangsúlyozott) igényeinek mellőzése miatt érzett dühe kerül a vászonra.

A műhely az a hely, ahol az érzésekből a művészen kívül álló dolog születik. Nagyon sok művész stúdiója vagy alagsori műhelye ad lehetőséget, hogy a művész valóban egyedül lehessen Héphaisztosz archetípusával, ahol Héphaisztoszként létezhet.

Amennyiben Héphaisztosz archetípusa aktív, a munkájához szükséges tüzet egy be nem teljesült vagy viszonzatlan szerelem, illetve egy elérhetetlen nő utáni vágy táplálhatja. A műhely tüze jelképezi azt a ki nem fejezett szenvedélyt, amely kreatív munkára inspirálja a művészt.

A sánta kézműves

Amint azt már korábban említettem, Héphaisztosz volt az egyetlen fizikailag sérült olümposzi istenség, az egyetlen tökéletlen a főbb istenségek között. Az Olümposzról vagy azért közösítették ki, mert sántán született és ez zavarta Hérát, vagy azért, mert Zeusz dühében letaszította őt a hegyről és megsérült.

Héphaisztosz fizikai sérülése nem elválasztható attól az érzelmi sérüléstől, amelyet szülei okoztak neki. Sántasága és visszautasítottsága miatt vált Héphaisztosz a kovácsok istenévé. Ő lett az az archetípus, aki a fejlődést elősegítő és az érzelmi gyógyulást előmozdító munkát jelképezi. Héphaisztosz, a sánta kézműves (vagy sérült művész, író, gyógyító, feltaláló, iparos) archetípusa, akinek a kreativitása elválaszthatatlan érzelmi sérüléseitől.

Héphaisztosz, a kézműves, nagyon hasonlít ahhoz a sérült gyógyítóhoz, akinek a gyógyításra való motivációja saját sérüléséből fakad és aki gyógyítás közben szintén gyógyul. Sánta lába miatt Héphaisztosznak furcsa volt a járása, így az olümposziak folyton kicsúfolták. Ő maga nem lehetett gyönyörű, így csodálatos tárgya-

256

A

FIÚK

GENERáCIóJA

kát készített. Ugyan a lába nem úgy működött, ahogy kellett volna, azonban az általa alkotott tárgyak tökéletesek voltak. Munkáin keresztül Héphaisztosz és a hozzá hasonló férfiak (és nők) épnek és működőképesnek láthatják magukat. így nemcsak önbecsülésük és önértékelésük fog javulni, de másokat is sokkal jobban fognak tudni becsülni és tisztelni. A munka által így gyógyulnak be a sebek.

A jungiánus James Hillman a következőket állapítja meg: „Szüléink okozzák a sebeinket. Mindenkinek vannak ilyen sebei, és vannak sérült szülei is. A megsebesítés, illetve a sérült szülő mitológiai képe valójában egyenértékű azzal a pszichológiai állítással, hogy a szülő maga a seb.” Ez valójában azt jelenti, hogy szüleinket tartjuk felelősnek, így az a kijelentés, hogy „a szülő maga a seb” metaforikusán úgy is értelmezhető, hogy a sebeink nevelnek bennünket, vagyis a sebeink határozzák meg az életutunkat.

Ha egy férfi személyiségének domináns archetípusa Héphaisztosz, a férfi életútja nagy valószínűséggel a sánta kézműves életének főbb állomásait fogja követni, így abban is hasonlítani fog rá, hogy a kitaszítottsága, vagyis sérülése hozza elő a férfi kreativitását. Ez azonban csak akkor következik be, ha mint Héphaisztoszt is, a férfit is felneveli valaki, illetve ha a férfi lehetőséget kap, hogy kifejleszthesse a neki legmegfelelőbb médiumot, amin keresztül felszínre törhet a kreativitása.

Az Olümposzról való kizárás, illetve Ádámnak és Évának a Paradicsomból való kiűzése párhuzamba állítható. A szenvedés és a munkára való rákényszerülés mindkét esetben egyfajta „bukás” eredménye.

Családi békefenntartó Amikor Héphaisztoszt gyerekként letaszították szülei az Olümposz hegyéről, egész életére megnyomorították. Gyakori konfliktusokkal terhelt családokban általában van olyan gyerek, aki magára vállalja a családi békefenntartó szerepét. Többnyire ez igen sebezhető gyerek, aki a küszöbön álló konfliktusokat is előre megérzi: az Olümposzon ez a gyerek Héphaisztosz volt.

Az Iliász elején leírt események egy vacsoraidőben kitörni készülő családi konfliktusról számolnak be, amely csak azért nem

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG

ISTENE

257

mérgesedik el, mert Héphaisztosz, a családi békefenntartó, még idejekorán közbelép. Sajnos ez a helyzet nagyon sok család számára ismerős. „Ne dühítsd fel apát, mert mindannyian megisszuk a levét.” Héphaisztosz a következő taktikát követi:

„Az uralkodók nem tudtak megegyezni a menny ura megígérte Thetisznek, hogyfiának magas rangot adományoz, mígfia megszégyenítői megbűnhődnek. így kezdődik a küzdelem az égben. Héra szemrehányást tesz férjének, mire Zeusz csak rendreutasítással reagál. Héra magábanfortyog, míg afelkelés szelleme végigfut a különböző rangú istenek között. És akkor Héra fia, Héphaisztosz közbelép, hogy békességre intsen. Héphaisztosz rámutat arra, hogy mennyire kicsinyes az istenek részéről az emberek érdekében csatározni és milyen ostobaság elrontani az olümposzi vacsora hangulatát minden rendben lenne, ha anyja megvigasztalódna és barátságosabban szólna apjához, hogy az ne gerjedjen haragra és ne éreztesse velük felsőbb hatalmát. És Héra elmosolyodik. Készségesen elfogadja a talpas poharat, amit fia ajándékoz neki. ” Héphaisztosz és Aphrodité: munka, szerelem és szépség egysége

Az Odüsszeia ban Aphrodité, a szerelem és a szépség istennője feleségül megy Héphaisztoszhoz, de ezen túl is számtalan szerelmi viszonya lesz. Minden viszonyból születtek gyermekei, kivéve házasságát. Kettejük frigyét gyakran a munka és a szépség egyesülésének kifejeződéseként tartják számon, melynek során páratlan szépségű tárgyak kelnek életre. Homérosz Iliász című elbeszélő költeményében Héphaisztosz felesége kharisz volt, míg Hésziodosz Theogónia-\ábzn Héphaisztosz felesége a legfiatalabb kharisz, Aglaia volt, Aphrodité szobalánya. Akármelyik történetet is veszszük alapul, Héphaisztosz házassága a kézművesség és a szépség egyesülését hangsúlyozza.

Héphaisztosz több szinten is egyesülni szeretne Aphroditéval: nemcsak a magánéletben, de a munka világában is. Ez az archetípus különösen vonzódik a szépséghez és a szeretethez, ahhoz a két dologhoz, amely után olyannyira sóvárgott, de nem kaphatott

258

A

FIÚK

GENERáCIóJA

meg. Az Aphroditéhoz hasonló érzéki és magukkal ragadó nők felkorbácsolják a Héphaisztosz férfi szenvedélyét, inspirálják Héphaisztoszt és lángra lobbantják érzelmeit.

Ebben a folyamatban a női-férfi szerepek felcserélődnek, lelki értelemben itt a nő „hatol be” a férfiba, megtermékenyítve őt a kreativitással, melyből új alkotások születnek.

Héphaisztosz és Athéné: kreatív munka és intelligencia

Korábban már említettem, hogy Héphaisztosz szemet vetett Athénére, a bölcsesség és a kézművesek istennőjére, akit megpróbált elcsábítani. Athéné azonban ellökte magától Héphaisztoszt, így magja Gaiát, a földet termékenyítette meg. Amikor az idő elérkezett, megszületett Erikhthononiosz (a föld gyermeke), akit Athénének adtak oda, hogy nevelje fel. Később Erikhthononiosz nemzette Athén legendás királyait.

Athéné, aki Héphaisztosz gyermekét nevelte fel, azt az intellektust szimbolizálja, amely tudja, hogyan kell valamit elintézni.

Bölcsessége annak a hátvédnek a bölcsességéhez mérhető, aki sikeres stratégiát eszel ki vagy annak a szövőnőnek a fantáziájához, aki nemcsak elképzel, megtervez, de létre is hoz egy csodálatos falikárpitot. A kortárs Athénék valószínűleg nem a harcmezőn, hanem az üzleti élet színterén tervezik és nyerik meg csatáikat.

Athéné és Héphaisztosz egyesülése a férfi pszichéjében képessé tárja munkáját. A Héphaisztosz teszi a férfit arra, hogy a világ archetípus Athéné utáni hajszájában az Athéné személyiségjegyeit magukon viselő nőkhöz vonzódik. Amennyiben Héphaisztosz nem fejleszti ki magában azt a képességet, hogy munkáit gondozza, illetve el is tudja adni, ezek a feladatok jobb híján a feleségre hárulnak. Héphaisztosz kreatív munkáinak a gondozását Athéné körültekintésével férfi partner is el tudja látni.

4lé

Héphaisztosz kimunkálása önmagunkban

Az egyetlen módja annak, hogy ezt az archetípust kimunkáljuk magunkban az, ha elegendő időt hagyunk magunknak. Érdemes egy kicsit visszavonulni, és csak hagyni, hogy valamilyen kétkezi munkában elmerüljünk, amiről ösztönösen megérezzük, hogy

HÉPHAISZTOSZ, A KOVÁCSMESTERSÉG ISTENE

259

átváltoztat, megmozdít vagy előhoz valamit, ami már régóta felgyülemlett bennünk.

A Héphaisztoszra oly jellemző introvertáltság kimunkálása különösen olyan extrovertált gyerekek esetében lehet nagyon hasznos, akik folyton mások társaságát igénylik ahhoz, hogy csináljanak valamit. A szülők is sokat segíthetnek ennek az archetípusnak a kifejlesztésében a csendes tanulási és nyugodt önálló játék időszakok rendszeressé tételével (amibe nem tartozik bele a tévézés, hiszen az passzív időtöltés). Az építőkockákból való építés, illetve az agyagozás nagyon jó kezdetnek, de rengeteg más lehetőség nyílik a fantázia és a kézimunka összekapcsolására. Azáltal, hogy megengedjük a gyerekeknek, hogy szüleik mellé becsatlakozzanak egy csendes elfoglaltság keretein belül, míg maguk a szülők is Héphaisztoszként tevékenykednek, talán meg tudjuk értetni a gyerekekkel az ilyen fajta visszavonulás értékeit. Lényeges kihangsúlyoznunk, hogy az időt alkotó tevékenységgel érdemes eltölteni.

Azok a felnőttek, akik Héphaisztoszt szeretnék kimunkálni magukban, pontosan ugyanúgy kell, hogy ösztökéljék magukat is, mint ahogy saját gyerekeiket vennék rá ugyanerre.

Amikor Freud visszautasította Jung-ot, csak mert annak ellenvéleménye volt, Jung kiesett Freud kedvenc tanítványának szerepköréből és élete legsötétebb korszakát élte át. Teljesen elszigetelődött, folyamatos belső bizonytalanságban élt, mely állapot nagyon hasonlított Héphaisztosz kiszolgáltatott és megalázott helyzetéhez. Azonban Jung, Héphaisztoszhoz hasonlóan megtalálta az utat saját kreativitásához.

Jung a következőket írta: yyAz első dolog, ami a felszínre jött, egy emlék, körülbelül tíztizenegy éves koromból. Akkoriban teljesen bele tudtamfeledkez¬

ni az építésbe. Nagyon tisztán emlékszem, hogyan használtam kis üvegeket a kapuk és boltívek megformálásához. Később aztán már valódi köveket használtam és sár volt a kötőanyag. Ezek a szerkezetek teljesen lenyűgöztek. Nagyon meglepődtem, amikor észrevettem, hogy rengeteg érzelem kapcsolódik ezhhez az emlékhez. »Aha« - mondtam magamban, akkor ezek a dolgok még mindig nagyon élnek bennem. Az a kisfiú még mindig itt ólálkodik és olyan kreativitás van benne, aminek én most teljesen híjá-

260

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

val vagyok. De hogyan is tudnék hozzáférni? Meglett emberként szinte kivitelezhetetlennek tűnt, hogy áthidaljam az akkori önmagam és mostani énem között lévő időbeli távolságot. Ha azonban mégiscsak fel akarom venni a kapcsolatot azzal az időszakkal, nem marad más hátra, vissza kell térnem ahhoz a kisfiúhoz és játékaihoz. Ez a pillanat igazifordulópont volt az életemben, noha sokáig ellenálltam és kicsit rezignálton határoztam el magam, mivel nagyon megalázó volt azt átélni, hogy ez az egész dolog csak gyerekes játékokon keresztül érhető el.

Mindazonáltal, mégiscsak elkezdtem köveket gyűjteni a tópartról és a vízből is. És aztán nekiálltam építeni: először házakat, aztán egy várat, végül egy egész falut. . .

Folytattam az építést ebéd után minden nap. . . mindeközben a gondolataim kitisztultak és képes voltam megragadni azokat az elképzeléseket, amelyeket csak homályosan érzékeltem magamban.

Természetesen próbáltam keresni az értelmét mindannak, amit csináltam ésfeltettem magamnak a kérdést: »Miben mesterkedsz?« Úgy építed ezt a kis várost, mintha valamilyen rituálé lenne! Sajnos nem tudtam felelni a saját kérdésemre, azonban abban biztos voltam, hogy a jó úton jártam saját mítoszom felfejtésében. Mert persze az építés csak a kezdet volt. Egy csomó ötlet vetődöttfel bennem az építés kapcsán, melyeket aztán papírra is vetettem.

Azóta is itt van velem ez afelismerés, és amikor későbbi életem folyamán bármikor nehézségem támadt, festettem egy képet vagy kifaragtam egy követ. Ezek az élmények minden alkalommal továbblendítettek, és rajtuk keresztül tudtam közelebb jutni egy kérdés megoldásához vagy egy probléma továbbgondolásához. ”

HÉPHAISZTOSZ, A FÉRFI A Héphaisztosz férfi introvertált és mély érzelmi életet él. Meglehetősen nehéz dolga van annak, aki szeretné tudni, hogy mi megy végbe benne, de magának a Héphaisztosz férfinak sem kerül kevesebb erőfeszítésébe, hogy érthetően ki tudja fejezni az érzéseit.

Válhat belőle érzelmi roncs, parázsló vulkán vagy kimagaslóan kreatív alkotó.

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE

261

Korai évek

A Héphaisztosz csecsemő igen nehéz feladatot ró anyjára, mivel igen érzékeny a benne zajló fizikai változásokra, ráadásul meglehetősen nagy vehemenciával is reagál azokra. Olyan a természete, mint egy összeszorított rugó, amely bármely pillanatban kiengedhet. Ennek analógiájára a kis Héphaisztosz is bármelyik pillanatban őrjöngésben törhet ki, még akkor is, ha csak egy kis levegő szorult a pocakjába vagy valami csikarja a hasát. Nem az a békés vagy imádnivaló csecsemő, akit már az is teljesen elbűvöl, ha a körülötte lévő mozgolódást figyelheti és akinek a figyelmét könynyű elterelni. Még a teste is sűrűbbnek tűnik, mint egy könnyebben emészthető személyiséggel megáldott gyereké. Megvan a magához való esze, és csak olyan tevékenységben tud elmélyülni, ami valóban érdekli és nem abban, amit valaki más kitalál neki.

Az előbb említett tulajdonságok felerősödnek, amennyiben nehéz gyermekkora van és Héphaisztoszhoz hasonlóan őt is elutasítja az anyja, mert nem olyan, mint egy csecsemőnek lennie kellene vagy mert szerencsétlenségére éppen egy bántalmazó családba születik. Nem az a fajta gyerek, aki elbűvölő személyiségével levesz bárkit a lábáról. így ha nem fogadják el és nem szeretik őt úgy, ahogy van, visszahúzódó és tépelődő gyerek válik belőle.

Az iskolai éveit is egyedül tölti. Ő az, aki csak távolról figyeli az eseményeket, sehová nem illik bele és mindig a történéseken kívül marad. Mivel sokkal jobban érdeklik a tárgyak és a gépek, másoknak kell nyitniuk felé, mégpedig a többnyire magányos tevékenységben megszülető alkotásain keresztül. A tanár vagy édesanya, aki képes őt előcsalogatni a csigaházából, valószínűleg úgy teszi, hogy nagyfokú érdeklődést mutat, amikor a Héphaisztosz gyerek elkezdi magyarázni egyik alkotását vagy megmutatja, miként működik egy általa elkészített szerkezet. Önbecsülését visszanyerheti, amennyiben elismerik individualitását, ha önmagáért szeretik és arra buzdítják, hogy olyasmivel foglalkozzon, ami őt érdekli (inkább, mintsem rákényszerítsék, hogy ő legyen az egyedüli, aki nem tud lépést tartani a tömeggel).

Ez a támogató magatartás akadálymentesíti életét és hozzásegíti ahhoz, hogy kimunkálhassa magában kreativitását.

262

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Szülei Mivel a mitológiai Héphaisztosznak is az elutasítás jutott osztályrészül, nem vár sokkal fényesebb bánásmód a Héphaisztosz fiúra sem. Ha édesanyja Hérára hasonlít abban, hogy gyermeke megszületésével saját megbecsülését akarja előmozdítani - hatalmas tettként, teljesítményként próbálja meg elismertetni szülését, hogy mindenkinek felhívja a figyelmét magára - azonban a gyermek mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket (nagyon gyakran ez történik nárcisztikus, csak magára figyelő anya esetében), akkor az anya eltaszítja magától gyermekét tökéletlenségéért.

Ha az élet követi a mitológiát és az újszülött valamilyen értelemben tökéletlen, teljes elutasításban lesz része. Annak az anyának, aki gyermeke megszülésével saját magát akarja előtérbe helyezni, egy fogyatékos gyermek hatalmas ökölcsapást és folyamatos megaláztatást jelent. Akármilyen fogyatékosságról is legyen szó, azt az anya nagy valószínűséggel felnagyítja, emiatt eltaszítja gyermekét, így csinálva belőle érzelmi roncsot. Ha be lehet adni a gyermeket egy intézetbe, azonnal megszabadul tőle és ott is felejti.

Apja elutasítása és bántalmazása (a mitológiához hasonlóan) szintén okozhat sérüléseket. Mivel a Héphaisztosz fiú nem tud magától ahhoz igazodni, amit elvárnak tőle, nem is igazán diplomatikus, és mivel nagyon intenzív érzései vannak, tekintélyelvű apjából könnyen előhozhatja a vadállatot (főként, ha az apa alkoholista). Az ilyen apa megveri, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy a fiú anyja pártját fogja. Pontosan ez hozta ki a sodrából Zeuszt is. Az apa bántalmazása maradandó fizikai és érzelmi sérüléseket okozhat.

Még teljesen átlagos családban is nehéz élete van a Héphaisztosz fiúnak, mivel azt gondolják róla, hogy túl komoly, túl érzékeny, túl mélyen érző, túl visszahúzódó és túl magának való. Gyakran kritizálják sikertelenségéért és azért, hogy nem eléggé ambiciózus, a testvéreivel való összehasonlítgatásokban pedig mindig alulmarad. Emiatt a visszautasítás és mellőzés miatt a Héphaisztosz fiú kétszeresen is szenved. Először, mert maga a visszautasítás élményét át kell élnie, másodszor pedig akkor, amikor ezen az élményen tépelődik.

Ideális esetben, szülei meg vannak elégedve azzal, ahogyan a

HéPHAISZTOSZ,

A

KOVáCSMESTERSéG ISTENE

263

fiúk működik. Értékelik őt és arra biztatják, hogy természetes adottságainak megfelelően fejlessze magát. Ezenkívül még abban is segítik, hogy zökkenőmentesebben tudjon ismerkedni, barátkozni, mindvégig szem előtt tartva introvertált természetét.

Serdülőkora és fiatalsága

Ha a Héphaisztosz férfinak mégiscsak sikerül rátalálnia arra a médiumra, amin keresztül kifejezheti kreativitását és el is indul a képességeit fejlesztő úton, akkor serdülőkora és fiatalsága lesz az az időszak, amikor befutott és híres művésszé növi ki magát.

Kezdeti sikereit valószínűleg úgy éri el, hogy más művészek, akik felismerik tehetségét, egyengetik az útját, felszereléssel és tanácsokkal látják el. De az is lehet, hogy egészen más úton érvényesül: esetleg felvételt nyer egy nagyvárosi művészeti iskolába, ahol az iskolai helyzetbe végre be tud illeszkedni, ahol munkáin keresztül ki tudja fejezni magát és még barátokat is szerez.

A Héphaisztosz férfinak, ha visszatekint gyermekkorára, valószínűleg nagyon erős érzelmei lesznek azzal kapcsolatban, hogy mennyire nem illet bele a családjába. Fiatalemberként viszont most már megteheti, hogy „igazi szülők” után néz, akik sokkal inkább egyívásúak vele, akik a kezükkel dolgoznak, akár a földeken, akár egy műhelyben. Ha ő is egy volt a bántalmazott és elutasított Héphaisztoszok közül, tépelődő, indulatos és depreszszív kamasz válik belőle, aki sokat fantáziái a bosszúról. Azonban Héphaisztosz nem az öklével üt vissza, hanem agyafúrt terveket eszel ki, amelyekkel megszégyenítheti bántalmazóit. Az is megeshet, hogy a metróállomásokat és az épületek falait vászonként használó graffiti festő lesz belőle. Mivel jobban szeret egyedül lenni, nem csatlakozik egyetlen bandához sem.

Ha a fiatal Héphaisztosz boldogtalan és dühös, valószínűleg elkezdi megalázni a körülötte lévő embereket, nem feltétlenül szándékosan. Mivel intenzív érzéseit magába zárja, gyakran mogorva és sértődött. Azok az emberek, akik érzik a benne felgyülemlett dühöt, bizalmatlanok vele szemben, noha az az általános, hogy ezt a dühöt maga és nem mások ellen fordítja.

A fiatal Héphaisztoszt kezdetben a kemény fizikai munka segítheti ki a komoly depresszióból vagy bármilyen fokú elidegene-

264

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

désből. Ráérezhetnek a fizikai munka felszabadító mivoltára, ha például elkezdenek autót szerelni vagy találnak maguknak való kézműves elfoglaltságot. Ezután a munka, amely nemcsak a kreativitásukat, de a lelki energiájukat - beleértve a dühüket is - leköti, hozzásegítheti őket a lelki értelemben vett növekedéshez.

Héphaisztosz a munka világában Héphaisztosz volt az egyetlen istenség, aki dolgozott. Kovácsműhelye egy mai művészeti stúdió, műhely vagy kísérleti laboratórium megfelelője, ahol bámulatos és egyben funkcionális tárgyak készültek: fegyverek, páncélzatok, járművek, életszerű arany szolgálólányok, de még a híres Pandora is.

Annak a Héphaisztosz férfinak az elmélyülése senkiéhez sem fogható, aki rátalált élete értelmére a munkájában. Orvosi gyakornokságom ideje alatt rengeteg olyan férfival találkoztam, akiknek a munka iránti szenvedélye és tehetsége Héphaisztoszéhoz volt hasonlatos. Sokan közülük olyan sebészek voltak, akikre nagy tisztelettel néztek fel a kezük alá dolgozó orvosrezidensek, nemcsak kiváló sebészi és kutatói képességükért, hanem a húsz évvel fiatalabbakat is megszégyenítő állóképességükért.

Medikus hallgatóként sokszor tűnődtünk el azon, hogy vajon ezek a férfiak képesek-e egy átlagos földi halandó életére akár csak minimálisan is emlékeztető életet élni. Az egyik idegsebész például rutinszerűen bevállalt hat órás műtéteket, de azt is hallottuk róla egyszer, hogy volt egy húsz órás műtété, melynek során több váltás asszisztens dőlt ki mellőle. A szívsebészek közül, főleg a műtéti technikák elsajátításának idején, sokan gyakorlatilag a kórházban éltek. Ha éppen nem operáltak vagy vizitáltak, állatokon végzett kísérleteken vettek részt, hogy valamilyen új technikát tökéletesítsenek, illetve elhunytakat vizsgáltak meg, hogy kiderítsék, miben haltak meg. Munka iránti szenvedélyükről ugyan nem gyakran nyilatkoznak, de munkatempójuk alapján ez teljesen egyértelmű.

Ahhoz az istenhez hasonlóan, aki Pandorát és az életszerű arany szolgálólányokat teremtette, maguk a sebészek is azon fáradoznak, hogy az emberi testet működőképessé tegyék. A sebészek is művészek a maguk nemében: az ő operációiknál segédkezni

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE

265

egyet jelent egy művész munka közbeni megfigyelésével. Ha ez a

sebész személyiségét tekintve is hasonlít Héphaisztoszra, akkor ő is intenzív belső életet él, nem rendelkezik kifejlett szociális érzékkel, de politikusi tehetséggel sincs különösebben megáldva.

Elismerést kizárólag a munkájáért kap. (Apollón a másik egészségért felelős istenség, aki olyan belgyógyászok domináns archetípusa, akik az elméletek és a diagnózis területén jeleskednek és akik nagyon jól tudják közvetíteni ezt mások felé. Apollón az az archetípus, aki az orvosi hierarchia ranglétráján képes feljebb kerülni és aki nélkül a héphaisztoszi szenvedélyesség és tehetség nem érvényesülhet.)

Ennél tipikusabb helyszín a Héphaisztosz férfi számára az alkotás világa, ahol nagyon sok férfi azt gondolja magáról, hogy „kívülálló”, ahol szenvedélyesen dolgozhatnak és ahol intenzív érzelmeiket kifejezhetik. Pszichiáterként sok festő, építész és szobrász Héphaisztosszal találkoztam. Mindegyikőjük elkeseredésében keresett fel. Szerették volna tudatosabban megérteni azt, hogy mi hajtja őket és hogyan tudnák azt formába önteni. A Héphaisztosz sebészekhez hasonlóan, ezek a művészek is teljesen elmerültek a munkájukban, nem kevésbé hősies munkatempót diktálva, csak talán kevesebb a hírverés körülöttük. Az is nagyon foglalkoztatta őket, hogy az általuk lehetségesnek vélt elképzelések hogyan kivitelezhetők. Annak érdekében, hogy erre fény derüljön, az állatkísérletekkel órákig elbíbelődő sebészekhez hasonlóan, ezek a művészek órákat töltöttek a felhalmozódott képekkel való kísérletezgetéssel.

A Héphaisztosz férfi számára a munka többet jelent puszta munkahelynél, kereseti lehetőségnél és státusznál. Az ő szemében a munka eszköz arra, hogy ösztöneire hallgatva a számára fontos probléma megoldásában továbblépjen. A munka ad érelmet és mélységet az életének, amit a benne élő istenről tud, azt az alkotás pillanataiban gyűjtötte össze.

A Héphaisztosz férfi tisztában van azzal, hogy élete munkáját végzi, tudja, hogy olyan munkája van, amely élete végéig megoldandó problémákkal, de egyszersmind örömökkel is ellátja, amikor egy-egy darab elkészül. Tudja, hogy olyan munkát végez, amit szeret. Gyakran az az érzése, hogy munkája szorosan összekapcsolódik saját fejlődésével, mintha a lelke válna kézzelfog-

266

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

hatóvá. Ha mellesleg még meg is tud élni belőle és elismerést is kap érte, akkor valóban nagyon szerencsésnek mondhatja magát.

A Héphaisztosz férfiak túlnyomó többsége azonban nem ilyen szerencsés. Ahhoz, hogy egy férfi kiteljesedhessen a munkában,

először fel kell fedeznie, hogy mit szeret csinálni, ez után fel kell kutatnia azokat a lehetőségeket, amelyekben kifejlesztheti az ehhez szükséges képességeket, végül meg kell találnia azt a helyszínt, ahol csinálhatja ezt a munkát. Azt sem szabad szem elől téveszteni, hogy leginkább egyedül szeret dolgozni, sem a profit, sem a verseny nem hat rá ösztönzőleg. A vállalatok világa nagyon távol áll tőle és semmit nem jelent számára. Sem alkotásait, sem magát nem tudja eladni. Ha mégis sikerül eladnia valamit, az azért fordulhat elő, mert a munkája önmagáért beszél vagy mert valaki másba vagy egy benne élő másik archetípusba több üzleti érzék szorult. Mivel ezen előfeltételeknek teljesülniük kell ahhoz, hogy kielégítő munkát találjon, nem csoda, ha ennek hiánya demoralizálja a Héphaisztosz férfit, aki gyakran szenved a munkanélküliség okozta vagy a nem kifejezetten kihívást jelentő munka miatti depressziótól.

Kapcsolata a nőkkel

A nők rendkívül fontos szerepet játszanak a Héphaisztosz férfi életében: hatalmukban áll sikerre vinni vagy romlásba dönteni őket. A Héphaisztosz férfinak sok mindenhez szüksége van a nőre. Például, hogy gondoskodjon a férfi kényelméről, hogy a férfi alkotó munkájának forrása legyen, hogy a férfinak a társas érintkezéshez szükséges képességeit csiszolgassa és végül, hogy a férfi munkáját képviselni tudja. A Héphaisztosz férfi számára fontos és hatalommal bíró emberek többnyire nők: például az édesanyja, tanárai, iskolaigazgatók, galéria tulajdonosok vagy főnökök. Az intelligenciával, határozottsággal és szépséggel megáldott nők iránt érzett vonzalma folytán többnyire az ezekkel a tulajdonságokkal rendelkező nőkhöz vonzódik, akiknek idővel átengedi az irányítást maga felett. Ha egy nő megérzi a férfiban rejlő mélységeket és érzékenységet, ráadásul még inspirálólag is tud rá hatni, akkor ez a nő nagy szerepet játszhat a férfi életében. Attól függetlenül, hogy valójában meddig van együtt a nővel, a kapcsolat a férfi lelkében tovább él (az is elképzelhető, hogy élete végéig). Ez

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE

267

azért lehetséges, mert a legtöbb Héphaisztosz férfinak kevés komoly kapcsolata van.

Introvertáltsága és intenzív lelki alkata miatt gyakran nagyon kellemetlenül érzi magát. Viselkedése sokszor nem a helyzetnek megfelelő. Ez talán abból is adódik, hogy rendkívül ügyetlen a csevegésben. A randevúzgatást is elkerüli, ha teheti.

A Héphaisztosz férfi (vagy a személyiség Héphaisztosz része) képes a belső életéből merítve alkotói tevékenységet végezni, melynek során az emberiség kollektív tudattalanjában meglévő képekből és érzelmekből építkezik. Érzelmi intenzitása, főleg, amely egy számára elérhetetlen nő felé irányul, akivel nem lehet átlagos kapcsolata, a Héphaisztosz férfit alkotói munkára ösztökéli. Ez volt a helyzet az ismert festővel is, Andrew Wyeth-el, aki a világtól elvonultan élt és akinek a Times magazin által „elképesztő titoknak” aposztrofált munkássága 1986-ban napvilágot látott: 15 év alatt 246 képet készített, mind ugyanarról a nőről, akit csak Helgaként emlegetett. Teljesen egyértelmű, hogy a nő inspirálta a férfi legjobb és legmaradandób munkáit.

Kapcsolata a férfiakkal

A Héphaisztosz férfi nem az a fajta, aki önként csatlakozik a testvériségekhez: kifejezetten gyűlöli azt a felszínes, extrovertált összetartozást, amelyet ezek a szervezetek képviselnek, de a testvériség tagjai (akik később nagyvállalatoknak és szakmai szervezeteknek lesznek a tagjai) sem találják a Héphaisztosz férfit túlzottan odavalónak. Ha például Apollón vagy Hermész archetípusa is jelen van, akkor a Héphaisztosz férfi csatlakozik ugyan az effajta szerveződésekhez, de Héphaisztosz természete miatt sosem fogja azt érezni, hogy valóban odatartozik.

A férfiak között üzleti érdekből fenntartott kapcsolatok nem jellemzőek a Héphaisztosz férfira. Ugyanezen felszínesség miatt nem tud mit kezdeni a partikon elhangzó semmitmondó fecsegésekkel sem. így aztán „kívülálló” marad, illetve annak érzi magát.

Gyakran kizárják az „Öreg Fiúk Hálózatából”, így a kívülálló szerepet nemcsak mások osztják rá, hanem ő maga is választja.

A tekintéllyel rendelkező férfiakkal általában gondja van. Ez a férfi lehet az apja, tanára vagy konzulense. Bárki, aki megpróbál

268

A

FIÚK GENERÁCIÓJA

az amerikai tengerészgyalogosok kifejezésével élve „embert faragni” belőle, általában kudarcot vall, majd mérgében ki is penderíti az adott intézményből. Héphaisztoszt nem lehet külsőleg motiválni, nem akar mások elvárásainak megfelelni. Egyrészt azért nem, mert befelé él, másrészt, mert az ítélkezés és a méltatlan bánásmód, ami feléje irányul, hogy ember váljék belőle, indulatot vált ki belőle is, amit aztán rendre visszafojt. Ez a visszafojtott düh viszont még inkább hátráltatja abban, hogy meg tudja tenni, amit mások megkövetelnek tőle. Csak tovább ront a helyzeten ezeknek a tekintélyelvű férfiaknak azon hozzáállása, hogy bármi fajta ellenvéleményre, illetve látszólagos tiszteletlenségre aránytalanul eltúlozva reagálnak. Árész, a hadisten, egyszer megpróbálta erőnek erejével felrángatni Héphaisztoszt az Olümposz hegyére. Héphaisztosz azonban égő fáklyákkal kergette el. Az istenséghez hasonlóan, a Héphaisztosz férfi ellenáll az erőszakos bánásmódnak, amivel szemben, ha az ellene irányul, maga is ellenséges lesz. Még a hatalmas erejéről és harci kedvéről elhíresült hadisten sem tudta rávenni Héphaisztoszt olyasmire, amit nem akart megtenni, tehát ez a fajta erőszakos hozzáállás nem működik az ő esetében.

Ezzel ellentétben Dionüszosz borral kínálta Héphaisztoszt és meggyőzte őt, hogy tartson vele szamárháton. Dionüszosz nem alkalmazott erőszakot, csak feloldotta Héphaisztosz makacsságát, s így sikerült neki az, ami Árésznak nem. Héphaisztoszt saját területén környékezte meg, ellenállását borral oldotta fel, amitől kezelhető lett és nem harcias.

Az élet itt újra nagyon emlékeztet a mitológiára, a Dionüszosz és Héphaisztosz közti barátságra. Sokszor csak úgy lehet megismerni Héphaisztoszt, ha egy hasonlóan intenzív külső személy erőfeszítéseket tesz ennek érdekében. Az közös iváson keresztül a férfiak képesek szoros barátságokat kötni: Héphaisztosz esetében a csoportos beavatási szertartások nem igazán működnek. Olyan férfival azonban, aki értékeli a szépséget, ismeri a fájdalmat és nem fél kimutatni az érzelmeit, Héphaisztosz hajlandó feloldódni. Minél extrovertáltabb Dionüszosz, annál jobban ki tudja fejezni azt, ami Héphaisztoszban rejlik és amit ő maga nem tud kifejezni. Amiatt, hogy ilyen jól kiegészítik egymást Héphaisztosz és Dionüszosz, az életben is gyakran kötnek egymással életre szóló barátságot.

HéPHAISZTOSZ,

A

KOVáCSMESTERSéG ISTENE

269

Szexualitása Intenzitás és magány jellemzi a Héphaisztosz férfi életének minden területét, ez különösen igaz szexualitására. Monogám és hűséges típus és ugyanezt várja el partnerétől is. Sajnálatos módon azonban nagyon gyakran ugyanaz a sors vár rá, mint az isten Héphaisztoszra, aki rájött, hogy felesége elárulta őt. Azzal, hogy elhanyagolja feleségét, ő maga is hozzájárul felesége hűtlenségéhez, noha mindvégig magában hordja felesége képét. A tipikus Héphaisztosz gyakran belefeledkezik munkájába, kevés időt tölt feleségével, nem túl kommunikatív és hosszú ideig bírja szex nélkül.

A szexualitás szenvedélyét Héphaisztosz munkává nemesíti és hosszú időszakok telnek el az életében cölibátussal, még akkor is, ha kapcsolata van. A munkája lesz a szeretője, ami igazi szeretőhöz hasonlóan, megköveteli a neki járó időt.

Amikor a Héphaisztosz férfi szeretkezik, belső lényében sokkal több zajlik, mint amennyit fizikailag érzékel. Ezt az élményét valószínűleg nem osztja meg partnerével, noha ennek az élménynek a forrása tulajdonképpen a partnere. Ennek ellenére nagy becsben tartja őt.

Gyakran nem látja az Aphrodité nő valódi személyiségét, aki vonzódik ugyan lelki intenzitásához és kreativitásához, ugyanakkor viszont rengeteg viszonya van más férfiakkal. Amikor Héphaisztosz rájön, hogy megcsalták, becsapottnak érzi magát, noha csak arról van szó, hogy önmagából kiindulva többet gondolt a nőről, mint amilyen valójában. Az ilyen fajta nők gyakran egyéjszakás kalandot keresnek, majd továbbállnak.

A homoszexuális Dionüszosz hasonlóan csábítja el a homoszexuális Héphaisztoszt, bár ebben az esetben nagy szerepe van az alkoholnak. Héphaisztoszt azonban nagyon ritkán engedik be maguk közé a homoszexuálisok. Kiábrándítja a testvériségekre jellemző felszínesség és nem igazán tud azonosulni egyik férfi csoportosulással sem. így aztán a meleg közösségek is kilökik magukból.

Házassága

Héphaisztosz számára a házasság különösen fontos és egyszersmind problémás is: boldogulása a világban és belső életének

270

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

alakulása nagyban függ attól, hogy kit vesz el feleségül és a későbbiekben a vele való kapcsolata hogyan alakul. Ha nem nősül meg, érzelmileg elszigetelődik. A legtöbb férfi esetében tradicionálisan (és a sztereotípia alapján is), az introvertált Héphaisztosz férfi esetében pedig különösen igaz az a tény, hogy a kapcsolat minőségéért a nő a felelős. A nő hívja el a barátokat vendégségbe, ő találja ki, hogy hová menjenek szabadságra, ő tartja a kapcsolatot a rokonsággal és ő tartja észben a fontos dátumokat is.

A Héphaisztosz férfi felesége ezeken kívül még a férje munkáinak az elismertetésében is szerepet vállal. Mivel Héphaisztosz idejének nagy részét műhelyében tölti, a művésznek szüksége van ügynökre. Ezt a szerepet is gyakran a feleség tölti be, sokszor ő maga adja el a munkákat, előfordul, hogy ügynököt, galériát vagy más helyszínt keres, ahol eladják férje munkáit.

A mitológiában Héphaisztosz elveszi feleségül Aphroditét, aki később megcsalja őt. Athénét is megpróbálta elcsábítani, azonban Athéné elutasította őt. Pandorát is ő keltette életre (csakúgy, mint az arany szolgálólányokat). Ez a három mitológiai kapcsolat mind Héphaisztosz egy-egy fajta házasságát tükrözi.

HéPHAISZTOSZ éS APHRODITé Azokat a nőket, akik a szerelem istennőjére hasonlítanak, Héphaisztosz intenzitása vonzza. Ha páratlan szépségű tárgyakat hoz létre, munkái a nő esztétikai érzékére is nagy hatással lesznek. Emellett Héphaisztosz személyes Aphroditének tekinti ezt a nőt, s ki is vetíti rá ezt a képet, így aztán a nő istennőnek érezheti magát a férfi jelenlétében.

Mindketten a pillanatnak élnek. A férfi ugyanakkor képes arra, hogy visszavonuljon és belső élményként magával vigye a kapcsolatot. Erre viszont a nő nem képes. A Héphaisztosz férfi így sokszor elvonul, figyelmét és energiáit a munkájára összpontosítja, ugyanakkor elvárja feleségétől, hogy hűséges maradjon. Hacsak nem tudja fölös energiáit a feleség valamiféle kreatív tevékenységbe átvezetni vagy nincs meg benne Hérának, a feleségnek az archetípusa, valószínűleg viszonya lesz, mialatt a férje dolgozik.

HéPHAISZTOSZ éS ATHéNé AZ összes olümposzi istenség közül Athéné, a bölcsesség és kézművesség istennője volt a legjózanabb.

Sem egy város elfoglalásának megtervezése, sem egy faliszőnyeg

HéPHAISZTOSZ,

A

KOVáCSMESTERSéG ISTENE

271

kitalálása nem okozott semmiféle nehézséget a számára. Az Athéné nők a sikeres férfiakat kedvelik, illetve az olyanokat, akik az ő segítségükkel lesznek sikeresek. A féltékenység nem jelent számukra problémát. A Héphaisztosz férfi csodálattal és elismeréssel adózik azok előtt az Athéné nők előtt, akik számára gyerekjáték a megfelelő pénzügyi háttér előteremtése és a szövetségesek megszervezése Héphaisztosz sikereinek eléréséhez.

Andrew és Betsy Wyeth között is ilyesféle kapcsolat volt. Betsy Andrew üzleti menedzsere. Amikor Wyeth titka és szemmel látható elköteleződése a Helga nevű nő iránt nyilvánosságra került, Betsy reakciója tipikusan egy nagyon magabiztos Athéné reakciója volt: „Nagyon titokzatos férfi. Ő sem üti bele az orrát az én életembe, cserébe én sem ütöm az orromat az ő életébe. És megéri!

Nézze csak a festményeket! Istenem! Remekművek! És hány volt belőlük.”

A hírek szerint Betsy több mint 10 millió dollárért adta el a gyűjteményt.

HéPHAISZTOSZ éS PANDORA Héphaisztosz volt a végső teremtő, amikor Zeusz parancsára, életre keltette Pandorát, az első halandó nőt. Nem ő volt az egyetlen nő, akit Héphaisztosz teremtett.

Homérosz szerint Héphaisztosz megoldotta a háztartás problémáját azzal, hogy arany szolgálólányokat készített, akik nemcsak beszélni tudtak, de használták a végtagjaikat, némi intelligenciával is rendelkeztek és még kézimunkázni is tudtak.

Ehhez a kapcsolathoz hasonló történik, amikor egy idősebb, félelmet keltő Héphaisztosz feleségül vesz egy Perszephonéhoz hasonló, fiatal nőt, aki alkalmazkodó és szolgálatkész, és akiből a kapcsolat ideje alatt a szolgálólányokra emlékeztető feleség válik.

Az is elképzelhető, hogy a feleség átformálása kevésbé szándékos. A férj az általa elképzelt eszményi nő képét könnyen rá tudja vetíteni a nő határozatlan egyéniségére. A nő arra való fogékonysága, hogy azzá váljon, amit a férje szeretne, egyszerre tudatos (hisz a nő szeretne férje kedvére tenni) és tudattalan (lelki fogékonyságával magából azt a részt fordítja férje felé, amely a férje által elképzelt képhez leginkább hasonlít).

Az is elképzelhető, hogy a nő a férj szívének „kreációja”, ami rengeteg szomorúságot zúdít majd a férj nyakába. Mivel intro-

272

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

vertált személyiség és a nők megítélésében kevés tapasztalattal rendelkezik, lehetséges, hogy valójában a nőről kialakított belső képbe lesz szerelmes, illetve feltételezi, hogy a nő ugyanannyira szereti őt, mint ő a nőt. Abból következően, hogy a Héphaisztosz férfi mélyérzelmű, monogám, valamint az intimitás és a soha meg nem kapott elismerés utáni vágy él benne, személyes tragédiák sora fogja érni, mivel azt az alapvetően téves következtetést vonja le, hogy a nő önmaga (vagyis a férfi) tükörképe. A férfi kedvéért lehet, hogy a nő Pandorává változik, és magára ölti azokat a jellegzetességeket, amellyekkel ő rendelkezett: női praktikák, szexepil, szégyentelenség, agyafúrtság, hazugságok és csalfaság.

Héphaisztosz gyermekei Héphaisztosznak, az istennek, nem voltak gyermekei és az ő archetípusát hordozó férfiak szintén nem akarnak gyermeket vállalni, főként, ha saját gyerekkoruk boldogtalan volt. A Héphaisztosz férfi reakciója saját gyermekére teljesen kiszámíthatatlan. Döntő fontosságú az, hogy vajon kialakul-e a kötődés csecsemő és apja között. (A kötődés biztosabban kialakul, ha a férfi a vajúdás és a szülés pillanatától kezdve jelen van.) Ha kialakul a kötődés, a Héphaisztosz férfinál ez nagyon mély kapcsolódást jelent. Szereti, ha a gyermeke mellette van, még akkor is, ha nem beszél vagy csinál vele különösebben semmit.

Gyermekei távolságtartó, tépelődő, hirtelenharagú férfinak látják, aki rögtön dühbe gurul, ha megzavarják vagy zajt csapnak körülötte. Gyermekei még nem sejtik, hogy apjuk a velük kapcsolatos elvárásait nem a gyerekek életkorához igazítja. Ezt példázza annak a lánynak a beszámolója, akinek az apja felbőszült azon, hogy hatéves korában nem tudott neki kávét főzni.

A Héphaisztosz férfi és gyermekei közötti jól körülhatárolható problémákat az apa krónikus dühkitörései és depressziója, valamint irányítani vágyása mélyíti tovább. Kommunikációja kétértelmű és félreérthető. Gyerekei egy idő után kizárólag lábujjhegyen közlekednek körülötte, és megtanulják megérezni és előre

kitalálni a reakcióit.

Rettegnek apjuk tekintélyétől, mivel reakciói túl szubjektivek és indokait nem tudja érthetően közölni. A Héphaisztosz férfi ki

HÉPHAISZTOSZ, A KOVÁCSMESTERSÉG ISTENE

273

nem állhatja a változást, és mivel a kamaszok folyton változnak, egyre több a súrlódás.

A dühös és irányítani vágyó Héphaisztosz apa „arany szolgálólánnyá” formálja lányát, aki azt teszi, amit mondanak neki. Sokáig uralkodik lánya felett. Megfojtja önállóságát, engedelmességet követel, ezáltal egyre növeli annak az esélyét, hogy lányán a későbbiekben is uralkodjanak, esetleg áldozattá váljon. A fiúgyermekek sokkal inkább szembe mernek szállni indulatos és irányítani vágyó Héphaisztosz apjukkal, csakúgy, mint a kevésbé formálható lányok, akik apjuk birodalmán kívül lázadnak fel.

Héphaisztosz gyerekei nagyon vágynának arra, hogy apjuk terelgesse őket az élet dolgaiban, aki azonban individualizmusa és introvertáltsága miatt alkalmatlan erre a feladatra. Héphaisztosz többnyire kilóg a sorból, így a gyerekei nem tudnak profitálni az „Öreg Fiúk Hálózat” előnyös kapcsolatrendszeréből. Azt sem az apjuktól fogják megtanulni, hogy hogyan legyenek sikeresek.

Annak ellenére, hogy rengeteg gyereknek akadnak nehézségei Héphaisztosz apjukkal, pozitív kapcsolat is kialakulhat apa és gyerek között, ha az apa nem az indulatos fajtából való és már viszonylag korán elkezd kötődni gyermekéhez. A művész apa ház mögötti stúdiója valóságos kis szentély, ahol a gyerekei is fejleszthetik saját kreativitásukat, ahol eltölthetnek együtt pár nyugodt órát és elmélyíthetik kapcsolatukat. A gyerekek kreativitása formálódik, a bizalom és az önbecsülés növekszik attól, hogy a gyerekek időt töltenek apjukkal, együtt készítenek valamit, ellesnek tőle technikákat, végül pedig ők maguk hoznak létre valami újat.

A középkorú Héphaisztosz A Héphaisztosz férfi életének első fele túlnyomórészt nehezen telik, mivel a társadalom által kialakított férfi képhez nem igazán tud igazodni: Héphaisztosz nem az a kimondott versenyszellemű, logikus, extrovertált személyiség, aki élvezi a kihívásokkal teli életet. A legtöbb férfi élete első felében épít karriert és vállal családot, és csak ez után indul el valamiféle belső úton, míg a Héphaisztosz férfinál ez fordítva működik: eleve belső világa felé fordul és csak nagy nehézségek árán tudja szavakba önteni kusza, de ugyanakkor nagyon intenzív érzelmeit.

274

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Ha annak ellenére karriert tudott csinálni és családot tudott alapítani, hogy mindenhonnan kilóg, akkor élete második felében kicsit lazíthat, ez már könnyebb lesz, mint az első. Életében először ebben az életszakaszban a Héphaisztosz férfinak előnye van társaival szemben. Keményen kellett küzdenie azért, hogy önmaga lehessen és egyszersmind a külső elvárásoknak is megfeleljen. Mindkettőt sikeresen teljesítette. (Extrovertáltabb társainak életük első felében valószínűleg nem kellett azzal megküzdeniük, hogy megfeleljenek a külső elvárásoknak. Ezeknek a férfiaknak azonban az individualitása sérül, így életük második felében gyakran szenvednek depressziótól és egyéb problémáktól.)

Ha azonban a folyton indulatos és krónikus depresszióban szenvedő Héphaisztosz férfi az emberek ellen fordul, megalázza őket és kerüli társaságukat, élete derekán egyszer csak azon veszi észre magát, hogy sem intimitás nincs az életében, sem kielégítő munka. Sajnos ez a séma túl merev ahhoz, hogy meg lehessen változtatni, leszámítva a negatív irányú változást. Amikor számot vet életével és másokkal is összehasonlítja magát, elképzelhető, hogy krízishelyzetbe kerül. Mindamellett, hogy ez egy nehéz időszak, a Héphaisztosz férfinak lehetősége nyílik a változásra és a változtatásra (lásd a későbbi „Pszichés zavarok veszélye” és „A fejlődés útjai” című részeket).

Késői évek Amikor számot vetünk életünkkel, a Héphaisztosz férfi egyenlege megelégedett embert mutat, aki alkotó tevékenységet végez az általa választott „műhelyben”. Olyan érett kézműves képét mutatja, akinek az életét megédesítette saját tehetsége. Sajnos azonban a társadalom perifériáján rengeteg Héphaisztosz archetípusú férfit találhatunk.

PSZICHÉS ZAVAROK VESZÉLYE Kisgyerekként, majd érett férfiként is a legtöbb Héphaisztosz férfinak azzal a sajnálatos ténnyel kell szembesülnie, hogy a külvilág számára elfogadhatatlan, illetve nem illik bele a sztereo-

HÉPHAISZTOSZ, A KOVÁCSMESTERSÉG ISTENE

275

típiákba (vagyis nem felel meg az elvárásoknak). A zaklatott és bántalmazó családi élet, illetve a kitaszítottság érzése mind olyan élmény, amely még jobban elmagányosítja. Magába zárkózó és introvertált természete miatt az iskolában sem igazán sikeres vagy közkedvelt, így sehol sem tudja begyűjteni azt a szeretet adagot, amely kárpótolná őt az otthoni szeretetlenségekért (hacsak nincsenek jelen más archetípusok is). Érett férfiként is nehézségei lesznek a beilleszkedéssel és az alkalmazkodással. A munkája lesz az a médium, amin keresztül megérezheti saját értékét, termékenységét és kreativitását. Azonban politikai, szociális és kommunikatív képességek híján az ezekhez a képességekhez köthető területek sem nyílnak meg számára egykönnyen. így a pszichés zavarok sem maradnak el.

Érzelmi roncs: a kitaszítottság következményei Héphaisztoszt anyja, Héra, születésétől fogva eltaszította magától fia tökéletlensége miatt. Ez a sorsa annak a kisbabának is, akit anyja a szeméttárolóban hagy, mivel olyan szégyenfoltnak tekinti őt, amitől jobb megszabadulni. Metaforikusán értelmezve, rengeteg más kisbaba is hasonló sorsra jut, akik szüleik elvárásának nem tudnak megfelelni és így érzelmileg válnak kitaszítottá.

Azok a kisbabák, akiket nem tart senki a kezében és nem simogat senki, nem fejlődnek (erre jöttek rá a háború idején Angliában). A szeretetnek megfeleltethető emberi érintés nélkül a kisbabák meghalnak, a kielégítő táplálék és a tiszta környezet ellenére is. Számos kis súlyú, kedvetlen és fejlődni nem akaró kisbaba került be a klinikára és abba a két megyei kórházba, ahol a gyakorlati időmet töltöttem. Fő problémának az anya visszautasítása, illetve hanyagsága tűnt.

Még akkor is, ha egy édesanyja által elutasított gyerek fizikailag túléli ezt az állapotot, az elutasítás által okozott lelki sérüléseket nem lehet elkerülni, tehát nagy valószínűséggel a gyerekből érzelmi roncs lesz. Az ilyen gyerekekben nincs meg az alapvető bizalom a világ felé, így többnyire aggódóak és bizalmatlanok. Eleve magányosan kezdik el az életüket, hisz nincs kihez kötődniük.

Héphaisztosz sérülésének másik magyarázatában Héphaisztoszt Zeusz vetette le az Olümposz hegyéről mérgében, amikor

276

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Héra és Zeusz közti vitában Héra pártjára állt. Ebben a történetben a szülői visszautasítás kiváltó oka a gyerek elfogadhatatlan viselkedése volt, vagyis Héphaisztosz gyermekbántalmazás miatt lett sánta. Az élet is hoz számtalan példát olyan esetekre, amikor a gyermekét egyedül nevelő édesanya együtt él egy férfival, aki nem a gyermek apja és aki nem bírja elviselni a gyerek jelenlétét, a versenyhelyzetet, amit kettejük jelenléte generál, és ezek miatt bántalmazza a gyereket. Mivel az édesanyja cserben hagyja és az apa helyét betöltő férfi bántalmazza, a fiú magában forrongó és rettegő érzelmi roncsként végzi, még akkor is, ha a fizikai bántalmazást túl is éli.

Az anyai elhanyagolás és az apai bántalmazás továbbá a már kifinomultabb, inkább csak a lelket megnyomorító anyai közömbösség és az állandó apai elégedetlenség hatására a Héphaisztosz fiú könnyen válhat lelkileg megnyomorodottá. Érintettségi foka nem feltétlenül a leküzdendő probléma nehézségével, inkább a szubjektív tapasztalattal van közvetlen összefüggésben. Még az is megeshet, hogy később nem értékeli olyan nagyon nehéznek azt a bizonyos helyzetet. Mindenesetre a visszautasítás miatti érzékenysége, párosítva veleszületett introvertáltságával, heves reakciókat és fájdalmas érzéseket vált ki belőle. Az ilyen gyerekek nagyon sebezhetőek, ami a problémákat még tovább bonyolítja.

Tulajdonságai a fájdalmas élmények hatását felerősítik. Extrovertáltabb vagy impulzívabb társai, akiket szintén bántalmaznak legalább mások hántásával, esetleg a problémáról való beszámolással enyhíthetnek saját fájdalmukon. Héphaisztosz ezzel szemben visszavonul és a világért sem árulná el, hogy mennyire megbántották, mennyire dühös és mennyire fél. Senkivel nem beszél a gondjairól, másoktól teljesen elszigetelődik, így válik lassan teljes érzelmi ronccsá. Felnőtt férfiként újra átélheti gyerekkori élményeit, ha a számára fontos nő elutasítja, illetve ha a hatalmi pozícióban lévő férfiak elítélően nyilatkoznak róla.

A valóság elferdítése: az introvertáltság hátrányai

Azáltal, hogy rejtegeti érzelmeit és könnyen sebezhető, a Héphaisztosz férfi elferdíti a valóságot, így nemcsak magának, de a környezetében élőknek is megnehezíti a dolgát. Nézőpontját nem

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE

277

a tények és a másik személy szándéka határozza meg, hanem az, hogy egy helyzet érzelmileg hogyan hat rá.

Kisebb sértések, amik mellett mások elmennek, őt mélyen érintik. És amikor nem említi az esetet, de nem tudja elfogadni a másik ember verzióját, valóságként csak a saját nézőpontját képes elfogadni. Ha esetleg hónapokkal vagy évekkel később mégis előkerül az ügy és beszél róla, a másik ember már valószínűleg réges régen elfelejtkezett az esetről. Amikor ez kirobban, a másik félnek borzasztó rosszul esik és nagyon elszomorítja, talán fel is boszszantja, hogy a Héphaisztosz férfi úgy érzett és olyan hosszú ideig.

Ugyanakkor apró figyelmességekkel évekre le lehet kötelezni és pozitív érzéseket kelthetünk benne, noha nagyon valószínű, hogy a másik személy, aki figyelmes volt, nem gondolta, hogy figyelmességével milyen pozitív érzéseket korbácsol fel a Héphaisztosz férfiban.

Az introvertáltság velejárója, hogy a személyben a külső eseményekre adott belső reakció marad meg. Másként fogalmazva, nem a tényekre emlékszik az illető, hanem az érzelmek által kiszínezett eseményekre.

Sikertelenség a világban

Héphaisztoszt letaszították az Olümposz hegyéről, ami a hatalom legfelső fokát jelképezi. Valahányszor Héphaisztosz az Olümposz hegyén járt, mindig egyértelműen elütött a csúcson élő gazdag és csodálatos lényektől. A műhelyében tevékenykedő Héphaisztoszról mindig a kemence mellett dolgozó acélmunkás, üvegfúvó vagy kovács jut eszembe, aki fizikai munkásként minden tekintélyét elveszítette a pénzemberek uralta világunkban. Nagyon kevésre értékelik azokat a férfiakat, akik a kezükkel dolgoznak, függetlenül attól, hogy szakképzettek-e vagy sem. Az olümposzi magasságokat olyan férfiak uralják, akik semmi kézzelfoghatót nem hoznak létre: ők az üzletkötők és befektetők.

Számos Héphaisztoszban ott forrong valami mélyen, amikor kamaszkorukban rádöbbennek arra, hogy ebben a világban belőlük nem válik „ember”. Hasonló visszafojtott düh forrong bennük, amikor ráébrednek arra, hogy bizonyos nőknél azért nincs esélyük, mert munkásosztálybeliek. Ugyanezt érzik akkor is, ami-

278

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

kor a gyermekeiknek nem tudnak megadni valamit, mert az meszsze túl van a lehetőségeiken. Ha nem talál magának kielégítő munkát és dühét (héphaisztoszi természetéhez hűen) egyre csak visszafojtja, depressziós lesz és megkeseredik. Ebben a tekintetben Héphaisztosz egyáltalán nem hasonlít Árészhoz és Poszeidónhoz, akik ilyen helyzetben egyszerűen ráförmednek másokra.

Örök pojáca szerep: az alacsony önértékelés és alkalmatlanság érzés következményei A műhelyén kívül Héphaisztosz mindig bolondot csinál magából.

Az olümposzi istenek kinevették őt, amikor meglátták furcsa járását, amint besántikált a palotába nektárt szervírozva nekik. Akkor is nevettek rajta és nem fogták a pártját, amikor Aphroditét házasságtörésen kapta Arésszal és tanúnak hívta az isteneket.

A görög mitológiának és családfának pszichológiai magyarázatában Philip Slater, a Héra dicsősége ( The Glory of Hera) című könyvében Héphaisztosz bohóc szerepét a „férfiasság alól való kibújásnak” értékeli:

„Héphaisztosz a következő interperszonális üzenetet közvetíti: Nem kellfélned tőlem, és semmi nincs bennem, ami irigylésre méltó vagy amifelingerelhet. Én mindössze egy szerencsétlen sánta bohóc vagyok, aki mindig készen áll arra, hogy megnevettessen téged a saját kontójára. ”

A Héphaisztosz férfi, aki ezt a mintát követi, gyakran véletlenül csöppen ebbe a szerepbe. Introvertáltságából és „oda nem illőségéből” fakadóan folyamatosan olyan baklövéseket követ el, melyek nevetségessé teszik. Ő az a fickó az iskolában, akinek a ruházatát mindenki kicsúfolja, aki képtelen két értelmes szót kinyögni, amikor végre a legjobb nővel beszélhet és akinek a mondatai szállóigévé válnak, amin röhöghetnek a többiek. Ő az, aki túlreagálja, amikor heccelik és végül kegyetlenül elpüfölik. Talán megtanulja, hogy minél jobban ellenkezik, annál kíméletlenebb a megalázása, viszont azzal, ha magára vállalja a pojáca szerepét, a helyzet élét elveszi. Abban az időben, amikor a feketéket még leniggerezhették és meg is támadhatták, akkor járt a legjobban egy

HéPHAISZTOSZ,

A

KOVáCSMESTERSéG

ISTENE

279

fekete, ha Héphaisztoszhoz hasonlóan visszavonult. Az a Héphaisztosz férfi, aki ily módon visszavonul, lelkileg pontosan olyan helyzetben van, mint a visszautasított magányos farkas, akit senki sem tud megtámogatni.

Sajnos azonban ez a fajta megoldási mód visszaüt, mégpedig oly módon, hogy minden egyes esetben, amikor a férfi visszavonul, mások és maga iránt érzett tisztelete csorbul. Olyan emberek, akik élvezik, ha másokat megszégyeníthetnek, ki fogják használni az alkalmakat, hogy a Héphaisztosz férfit megalázzák.

Ennél jóval árnyaltabb az a megoldási mód, amikor a Héphaisztosz férfi a külvilág felé felveszi a „kellemes embertípus” maszkját, ami mögött valójában düh vagy depresszió rejtőzik, mivel valamikor őt is eltaszították a szülei. Nagyon gyakori minta a mai világunkban is Héphaisztosz kapcsolata Hérával és Zeuszszal: sok olyan Héphaisztosz férfit találunk, akinek az apja a távolságtartó Zeuszhoz, anyja pedig az egoista és nárcisztikus Hérához hasonlít.

Elfojtott düh: a depresszió problematikája

A depresszió igen komoly és visszatérő pszichés zavar a Héphaisztosz férfiaknál, akik introvertáltságuknál fogva sokkal inkább

elfojtják negatív érzéseiket, mintsem hogy őszintén kifejezzék azokat. A visszautasítás, valamint az elfogadás és a siker hiánya - amelyek egyébként ennek az archetípusnak a gyengeségei - a düh és az elkeseredés forrásai, amelyet teljesen jogosan érez a Héphaisztosz férfi, azonban mégsem ennek megfelelően reagál. A visszafojtás egyenes következménye a depresszió.

Függőség

A Héphaszitosz férfiak közül sokan az alkoholizmusba menekülnek, hogy érzéseik eltompuljanak. Az alkohol ezenkívül abban is segíthet, líogy másokkal kedvesebben és kedélyesebben viselkedjenek. Nagyon sok, megterhelő fizikai munkát végző férfi, akiknek az érzései sem természetük, sem a társadalmi konvenciók miatt nem kerülhetnek felszínre, szándékosan részegedik le, amikor valami fájdalmas élményt próbálnak meg feldolgozni. A le-

280

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

részegedés és az utána következő másnaposság alibit szolgáltat ezeknek a férfiaknak ahhoz, hogy „igazoltan” eltompuljanak és szenvedjenek. Kifejezetten férfias válságkezelési megoldásnak tartják, ha egy férfi egy hétig hiányzik a munkahelyéről és egyfolytában részeg, hogy túljusson egy nehéz helyzeten.

A munka utáni, illetve a szabadság ideje alatti lerészegedés kizárólag egy célt szolgál: feladata, hogy érzelmi érzéstelenítőként megszüntesse a ki nem mondott és mások elől eltitkolt érzelmi fájdalmat. Ilyen értelemben, drogként használva, az alkohol önmagában is súlyos problémát jelent. A televízió előtt órákat eltöltő férfiak pontosan ugyanezt teszik: eltompítják érzéseiket és visszavonulnak az intimitás elől.

A béke ára Amikor az érzelmileg bántalmazott és megsebzett gyermek lesz a családi békefenntartó - ami akár életre szóló feladat is lehet - a gyermek tesz valamit, legtöbbször a rettegett szülő dühkitörése előtt, hogy a helyzet élét el tudja venni. Sokszor a gyermek vagy felnőtt férfi egyáltalában nincs tudatában annak, hogy mit észlel vagy mit tesz. Egyszerűen a helyzet olyannyira feszültté válik, hogy muszáj tennie valamit, ami enyhíti vagy tompítja ezt a feszültséget.

Ahhoz, hogy lenyugtassa rettegett szülőjét, a Héphaisztosz férfi magából azt a részt áldozna fel, amely tulajdonképpen a későbbiekben veszélybe sodorjaJvisszafojtja azt, amit érez, dühe és ellenséges érzései egyre mélyebbre kerülnek. így aztán hatalmas árat fizet azért, hogy feszültségoldása hatékony legyen: elveszíti kapcsolatát igazi érzéseivel és képtelen tolerálni, ha valaki más dühös. Felnőttként saját autentikusságával fizet, valamint azzal, hogy nem tűri, ha mások kifejezik érzelmeiket. Ez utóbbi a férfi kapcsolatai között szedi áldozatait.

Nehézségek mások számára Héphaisztosz környezetében Meglehetősen nagy fába vágja fejszéjét az a nő, aki arra határozza el magát, hogy egy Héphaisztosz férfival próbálja megbeszélni,

hogy mi az, amit érez vagy mi az, amit szándékozik tenni valamivel kapcsolatban. A Héphaisztosz férfi ilyen esetekben az erős, de

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG ISTENE

281

hallgatag férfiak sztereotípiáját testesíti meg. Annak ellenére, hogy a dolgok többsége nagyon mélyen érinti, és ez látszik is rajta, mégsem tud róla beszélni, ha rákérdeznek.

Amikor a nő elmond a férfinak magáról valamit, sosem tudhatja előre, hogy a férfi hogyan fog reagálni. Évekkel később kiderülhet, valamelyik beszélgetésük mélyen felkavarta vagy megérintette a férfit, amivel akkoriban úgy tűnt, nem is igazán foglalkozott.

A férfi kommunikációs szokásainak megváltoztatására irányuló kísérletek többnyire elbuknak. így a nőnek kell eldöntenie, hogy Héphaisztosz feleségeként le tud-e mondani kommunikácó utáni vágyának teljesüléséről.

Bántalmazó kapcsolat Abban az erős, dühös, hallgatag férfiban, aki sok területen alkalmatlannak érzi magát, iszik és a hozzá legközelebb állókra formed rá, a legtöbb alkoholista szülő gyermeke saját apjára ismer. Noha Héphaisztosz lefojtja saját mérgét, az könnyen kiszabadulhat, ha elkezdik feszegetni az üveg tetejét. A Héphaisztosz apák lányai gyakran nyernek bepillantást apjuk érzékenységébe, vagy mások előtt ismeretlen képességükbe, amit apjuk soha nem fejleszthetett ki igazán. Ezek a lányok úgy nőnek fel, hogy a szívükben fenntartanak egy helyet az ilyenfajta férfiak számára, ráadásul eltűrik a bántalmazást is. Nagyon hajlamosak arra, hogy anyjukhoz hasonlóan bántalmazó kapcsolatba kerüljenek.

A szerepek felcserélődése Abban az esetben, ha a Héphaisztosz férfi művészként nehezen keres pénzt, mert megbízói nem díjazzák eléggé képességeit vagy személyiségét, a mellette élő nőnek számítania kell arra, hogy a családfenntartó ő lesz és nem a férfi. A szerepek akkor is felcserélődhetnek, ha valamilyen ügyben tárgyalni kell valakivel. Ha kettejük közül a nő tud logikusabban érvelni és neki vannak kifejlettebb, a szociális érintkezéshez nélkülözhetetlen képességei, akkor a nő lesz az, aki mindkettőjüket képviseli a világ felé.

A szerepek felcserélődése esetén a nő élvezheti saját kompetenciáját, és akár el is fogadhatja a helyzetet, de ennek az ellenkezője

282

A

FIÚK

GENERáCIóJA

is elképzelhető. A férfi is lehet hálás és haragos. A tradicionális kapcsolati szereposztások erőteljes érvényesülése miatt azonban az ilyen fordítottan működő kapcsolat mindkét fél számára egyaránt megterhelő lehet.

A FEJLŐDÉS ÚTJAI Ha a Héphaisztosz férfit mássága miatt elutasították, leértékelték, és ettől az a képzete támad, hogy valami alapvetően rosszul működik benne, az egyetlen módja annak, hogy ezt a nézetét megváltoztassa és fejlődhessen, ha végre ráébred, a gondot az jelentette, ahogyan vele bántak. Ezután fel kell fedeznie, hogy ki is ő valójában.

Végül meg kell tanulnia értékelni önmagát azokon a tevékenységeken keresztül, amelyek összhangban vannak saját magával, illetve túl kell nőnie héphaisztoszi archetípusán, más aspektusokat aktivizálva magában. Ez a két utóbbi feladat az, amelyek minden Héphaisztosz férfira (és nőre) nézve egyaránt kötelező érvényűek. „Ismerd meg önmagad!”

A Héphaisztosz férfi nagyon jól teszi, ha megfogadja Apollón tanácsát: „Ismerd meg önmagad!” Először ki kell derítenie, hogy mennyire hasonlít Héphaisztoszra és ez a hasonlóság mit jelentett addigi életében. Látnia kell, hogy mennyire vagy éppen mennyire nem felelt meg mások elvárásainak, és hogy mennyire érezte magát pojácának, amikor az olümposziakat utánozva társasági emberként akart viselkedni. Ezek mellett viszont azt is nagyon a fejébe kell vésni, hogy milyen gyönyörű dolgokat tud létrehozni, általában kétkezi munkával, ha belemélyed valamibe. Az archetípusról megszerzett objektív ismeretek, valamint az önmagáról kialakított szubjektív ismeret közösen hozzásegítheti a Héphaisztosz férfit ahhoz, hogy ráébredjen saját képességeire és helyére a világban.

Ha élete során bántalmazták, fontos lehet számára egy esetleges pszichoterápiái kezelés, hisz természetéből fakadóan inkább visszavonultan él, kerüli az embereket, gyakran depressziós és magába fojtja indulatait. A katarzis átélése mellett lényeges, hogy kifejlessze magában az empátiát, illetve tudja egy másik személy

HéPHAISZTOSZ,

A

KOVáCSMESTERSéG

ISTENE

283

szemszögéből szemlélni magát és a világot. Ebben a folyamatban egyre jobban és egyre bátrabban lesz képes kommunikálni.

Ismerj meg másokat!

Még a legmagábafordulóbb Héphaisztosznak is vannak emberek az életében, akik fontosak számára. A magányt könnyedén elviselő Hádésszal ellentétben, Héphaisztosz a rá érzelmi befolyással bíró emberek iránt nagyon mélyen érez. így meg kell tanulnia, hogy egy kapcsolaton belül hogyan lehet kevésbé szubjektiven gondolkodni és viselkedni. Szét kell tudnia választani azt, hogy mi az, amit ő érez és mi az, ami valójában történt. Szubjektív reakcióinak az ereje és intenzitása elferdíti más emberek tetteinek és szavainak a valóságát. A félreértések és félreértelmezések kizárólag a Héphaisztosz férfi által oly messzire elkerült dialógusokon keresztül oldhatók fel. A dialógus eszköz arra, hogy az egymás számára fontos emberek megtanulják értékelni az egymás közti különbségeket. Ez az objektivitás különösen fontos a Héphaisztosz férfi számára, aki hajlamos önmaga szubjektív valóságát objektív valóságként értelmezni. Egy extrovertáltabb személy több információ alapján von le következtetéseket, tehát az általa kialakított kép sokkal inkább alapszik a kontextuson, vagyis a tényeken. A szubjektiven érző introvertált személy esetében azonban csak a dialógus, vagyis egy másik ember segíthet abban, hogy objektív képet kapjon egy kialakult helyzetről.

Más archetípusok, mint segítők kimunkálása Amennyiben Héphaisztosz egyetemista koráig az oktatási rendszeren belül marad, valószínűleg nagyon jó kommunikációs képességre tesz szert (Hermész), nézőpontja sokkal objektívebb lesz (Apollón), kifejlesztheti magában a stratégiai gondolkodás képességét, talán még ambíciói is lesznek (Zeusz). Az alapvetően Héphaisztosz férfi ezeknek az aspektusoknak a kimunkálásával nagyban hozzájárulhat a munka világában való boldogulásához. Ezek az aspektusok segítik őt abban, hogy megtanulja és kifejlessze azokat a képességeket, amelyek a neki megfelelő munka elvégzésére alkalmassá teszik. Ezekre támaszkodva képes lesz versenyképes

284

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

fizetést kialkudni magának, képes lesz kivívni mások elismerését, képes lesz jó pozíciót elérni és el fogja tudni adni, amit készített.

Röviden összefoglalva tehát képes lesz Héphaisztosz archetípusára jellemző alkotói tevékenységre. Sajnos azonban a világ nem sokra tartja Héphaisztosz archetípusát, így a többi, jobban elismert archetípus sem tud kifejlődni. Ebből következően a Héphaisztosz férfi (vagy nő) egész életén át számára értelmetlen, kreatívnak éppen nem mondható, unalmas munka elvégzésére kényszerül. Számára sokkal élvezetesebb egy magasan képzett kézműves munkája, mint egy belvárosi irodistáé, többre tartja a kutatómunkát, mint az üzletkötők tevékenységét és sokkal szívesebben mélyed el a sebészet aktív gyakorlásában, mint a sebészeti osztály igazgatásában.

Túlnőni Héphaisztoszon Amikor a Héphaisztosz férfi azt csinálja, amit szeret, olyannyira belefeledkezik a munkájába, hogy más aspektusok kimunkálásáról teljesen megfeledkezik. A többi potenciál elzárva marad, és még ha azonosul is ennek az archetípusnak a pozitív tulajdonságaival, pontosan ezek nem hagyják előjönni a többit. A férfinak ezért rá kell döbbennie, hogy túl kell nőnie Héphaisztosz archetípusán, hogy időt és energiát szabadítson fel, illetve hogy képes legyen továbbfejlődni.

Aphrodité választása Aphrodité, a szerelem és szépség istennője volt az, aki Héphaisztoszt kiválasztotta férjéül, és nem fordítva. Ezzel párhuzamba állítható az a tény, hogy a kétkezi munkás lelkében is jelen van a szép dolgok szeretete, nem kemény munka vagy tanulás eredményeként, nem is attól, hogy sok szép tárggyal találkozott. Ezt a szemetet a szépség és szerelem istennőjétől kapja ajándékba, aki ily módon „választja ki” őt. Amikor pedig megszületik egy új tárgy, legyen az akármennyire funkcionális, a szépség és a kézügyesség közös eredményeként a tárgy formájának, anyagának és tartalmának páratlan egysége jön létre. Ennél lejjebb nem tudja adni, mert az ellen tiltakozna mind szépérzéke, mind pedig művészlelke. Ahhoz, hogy ki tudjon tartani emellett a belső igényes-

HéPHAISZTOSZ, A KOVáCSMESTERSéG

ISTENE

285

ség mellett és munkáinak a minősége folymatosan javuljon, Héphaisztosznak el kell fogadnia a szépség és a kézművesség között létrejött frigyet. Elképzelhető, hogy mások nem értékelik kézügyességét vagy szépérzékét, esetleg őt magát is arra kényszerítik, hogy leértékelje saját képességét. Ha ezt megteszi, akkor soha nem fogja örömét lelni a munkájában. Amikor munkái Aphrodité és Héphaisztosz egységéből születnek, a Héphaisztosz férfi igazán úgy érezheti, hogy az „isteni szikra” dolgozik benne. Ő az eszköz, melynek segítségével a szépség az anyagban manifesztálódik.

Újszülők keresése Amennyiben az élet leutánozza a mitológiát, a Héphaisztosz férfinak új szülők után kellene néznie, akik értékelik őt és akik tanítgatják vagy szponzorálják őt, miközben keresi helyét a világban.

Ha bármelyik vér szerinti szülő elutasította fiát, az okozott seb nagyon mélyre hatol, de gyógyítható olyan anya vagy apa figurák „behelyettesítésével”, akik nagyra tartják a fiút adottságaiért.

Sokszor olyan „földi” (a földön két lábbal álló) szülőket kell találnia, akik „égi” szüleit ellensúlyozandó, nem a ranglétrán akarják egyre feljebb kényszeríteni, hanem akik a fizikai erő használatára és kézzelfogható tárgyak készítésére tanítják.

Végül pedig olyan viselkedésmódokat kell elsajátítania, melyek támogatják munkájában. Ha mindezek eredményeként alkotói képessége töretlenül fejlődik, a mitológiában a Héphaisztosznak tett ígéret, mely szerint legyőzi a csapásokat, a megaláztatást és a fogyatékosságot, beteljesül.

TIZEDIK FEJEZET

Dionüszosz, a bor és mámor istene Misztikus, szerető, vándor

„Dionüszosz elfogadása egyet jelent annak felismerésével és értékelésével, hogy a halál és a fájdalom az élet szerves része. Dionüszosz jelenlétére rábólintani egyben azt is jelenti, hogy a haláltól az életig, a fájdalomtól a mámorig bezárólag - ideértve a megsebzettséget is - mindent elviselünk, és ezek során kizökkenünk a konformitás zsibbasztó közönyéből és nyitottakká válunk a kultúrális és családi értékek befogadására.”

Tom Moore, in James Hillman, szerk., Puer Papers

„Dionüszosz a legáldottabb eksztázis és a legelragadóbb szerelem istene.

Azonban ő volt a zaklatott isten, a szenvedés és haldokló isten is, kinek

sorsában minden őt követőnek is osztoznia kell.”

Walter F.Otto, Dionüszosz: Mítosz és kultusz (Dionysos: Myth and Cult)

Dionüszosz istenként, archetípusként és férfiként is közel állt a természethez és a nőkhöz. A misztikus birodalom, valamint a feminin világ nagyon ismerős volt számára. A mitológiában és a férfi pszichéjében ő volt a zavart keltő, a konfliktusok kirobbantója, az őrület forrása, így nem igazán volt szívesen látott vendég.

DIONÜSZOSZ, AZ ISTEN Dionüszosz (római nevén Bacchus) a bor, „a mámor és terror istene, a vadság és a legáldottabb megszabadulás” istene. Az olümposziak közül ő volt a legfiatalabb és az egyetlen, akinek halandó volt az anyja. A szőlő, a repkény, a füge, valamint a fenyőfa voltak kedvenc növényei. Szimbolikus állatai a bika, a kecske, a párduc, az őz, az oroszlán, a leopárd, a tigris, a szamár, a delfin és a kígyó.

DIONüSZOSZ, A BOR éS MáMOR

ISTENE

287

Birodalma „kiterjedt az egész természetre, abban is az életet adó és megtermékenyítő nedvekre: a fát átjáró nedvekre, a vénákban lüktető vérre, a szőlőben érlelődő tüzes nedűre, vagyis a természetben jelen lévő összes rejtélyes és befolyásolhatatlan folyadékra.”

Mitológiájában és az őt övező rituálékban Dionüszoszt mindig körülvették a nők: anyák, kiskorában a dadusok, elragadtatott szeretők, félőrült mainászok és basszariszok, akiket valamiféle szent őrületbe kergetett. Gyakran ábrázolták gyermekként, de többször találkozhatunk vele fiatalemberként repkénykoszorúval és szőlőindákkal a fején, testén állatbőr, kezében szőlőindákkal befuttatott bot (thyrsus).

Származása és mitológiája Zeusz és a halandó Szemeié, Kadmosz thébai király leányának gyermeke. Zeusznak nagyon megtetszett Szemeié, akit halandó férfi alakjában csábított el. A féltékeny Héra tudomására jutott a viszony és elhatározta, hogy bosszút áll Szemeién és még meg sem született gyermekén. Megjelent Szemeiének idős dadusa, Beroe képében és meggyőzte, hogy győződjön meg Zeusz fenséges hatalmáról úgy, hogy Zeusz a Hérának kijáró pompával jelenjen meg Szemeié előtt is.

Aznap éjjel Szemeié megeskette Zeuszt a Sztüx folyó partján - amitől az eskü visszavonhatatlan lett -, hogy bármit megtesz, amit a lány kér. Szemeié, akit Héra csúfosan félrevezetett, arra kérte Zeuszt, hogy legfőbb pompájával jelenjen meg előtte is, nem sejtve, hogy kérése saját halálát okozza. Mivel kötötte a fogadalma, Zeusz mennydörgés és villámlás közepette jelent meg, amelyet egyetlen halandó sem élhetett túl. Zeusz villámkötegei megölték Szemeiét, de fiát halhatatlanná tették. Dionüszoszt Szemeié halálakor Zeusz kitépte anyja méhéből és saját combjába varrta.

Ez szolgált Dionüszosz inkubároraként egészen megszületéséig. („Dionüszosz” nagy valószínűséggel azt jelenti „Zeusz sántítása”, amely megmagyarázza, miért járt Zeusz sántikálva abban az időben, amikor Dionüszosz a combjában volt.) Hermész segédkezett Dionüszosz nem éppen átlagosnak tekinthető születésénél.

Dionüszoszt ezután Szemeié lánytestvéréhez és annak férjéhez vitték, hogy lányruhába bújtatva neveljék fel. Azonban még ez az

288

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

álruha sem volt elegendő ahhoz, hogy megmenekítsék Héra féktelen dühétől. Héra rávette az őröket, hogy gyilkolják meg Dionüszoszt. Újra Zeusz mentette meg az életét, aki kossá változtatva a nimfákhoz vitte Nisza hegyére (szent és misztikus hegy, melyet csodaszép nimfák laktak). Ők nevelték fel egy barlangban (mely talán egy másik magyarázat lehet Dionüszosz nevére: Dio-nüszosz vagyis „szent Nisza”, ami angolul „divine Nysos”).

Nevelője, Szilénusz megtanította neki a természet és a bortermelés titkait. Szilénuszt általában kedves, mindig kicsit spicces öregúrnak ábrázolják, aki félig ló.

Őrület és erőszak Fiatalemberként végigjárta Egyiptomot, azután Indián és KisÁzsián keresztül a mai Dardanellákon átkelve Thrákiába, majd szülőhazájába, Thébába érkezett. Mindenhol, ahol csak járt, átadta a szőlőtermesztés tudományát. Őrület és erőszak kísérte mindenhová. Bizonyos mítoszok alapján Héra az őrületbe kergette és gyilkosságokra vette rá. Más források szerint a Dionüszosz-kultuszt ellenzők megőrültek és erőszakosak lettek. Lükurgosz király például, aki Dionüszosz tisztelete ellen volt, megzavarodott és megölte fiát egy baltával, mert szőlőtőkének nézte. Az őt ellenző nők szintén tragikus sorsra jutottak: Próteusz király és Minüász király lányai, a Dionüszosz által előidézett tébolyult állapotukban saját fiaikat tépték darabokra.

Miután Dionüszosz visszatért Indiából, Szübelle istennő, vagy más források szerint Rhea istennő (az Olümposz előtti idők anya istennői) megtisztította őt őrületében elkövetett gyilkosságainak bűnétől. S ami talán még ennél is lényegesebb, megtanította neki a beavatási szertartások misztériumait és rituáléit. így Dionüszosz nemcsak istenség volt, de a Hatalmas Istennő papja is.

Házassága Ariadnéval

Minósz krétai király lánya, Ariadné beleszeretett Thészeuszba, az athéni hősbe. Ariadné segítségével Thészeusz bejutott a labirintusba, megölte a Minotauruszt, és visszatalált a bejárathoz is. Thészeusz és Ariadné ez után elhajózott Athén felé, azonban Thé-

DIONüSZOSZ, A

BOR

éS MáMOR ISTENE

289

szeusz Naxosz szigetén magára hagyta a leányt. Ariadné bizonyára öngyilkos lett volna, ha nem menti meg Dionüszosz és nem veszi el feleségül. Dionüszosz kedvéért Zeusz halhatatlansággal ajándékozta meg Ariadnét. A legszorosabb szálak Aphroditéhoz, a szépség és szerelem istennőjéhez fűzték. Ariadné tisztelete főként Cipruson terjedt el, ahol - bizonyára az Aphroditéhoz fűződő szálak folytán - Ariadné Aphrodité néven áldoztak neki. Az egykoron krétai hold istennőből a görög mitológia becsapott halandót csinált, aki Dionüszosz szerelmén keresztül válhatott újra istenséggé.

Anyjának, Szemeiének feltámasztása Dionüszosz alámerült a Hádészba, hogy anyját, Szemeiét visszahozza az életbe. Ez után együtt felmentek az Olümposz hegyére, ahol Szemeié megkapta a halhatatlanságot. A halandó Szemeiét, Ariadnéhoz hasonlóan, a pre-hellenisztikus korban föld- és holdistennőként tisztelték. A görög mitológiában Dionüszosz az egyetlen istenség, aki letámadás és megerőszakolás helyett megmenti azokat a nőket, akik kevésbé fontos istennők voltak és akiknek a tisztelőit leigázták. Dionüszosz az, aki visszaállítja az istennőket az őket megillető helyre.

Dionüszosz tisztelete Dionüszosz tisztelői, akik többnyire ókori görög nők voltak, a hegyekben tisztelték istenüket. A szertartások során tisztelői szent őrületben táncolva belépnek az irracionalitás és emocionalitás birodalmába. Ezeket az eksztatikus jellegű felvonulásokat hol féktelen őrjöngés, máskor pedig halálos csend jellemezte.

Dionüszosz szertartásait „orgiának” is nevezték. Bor vagy egyéb más szent mámorító szer, ritmikus zene, a fűzfasíp őrjítő hangja, dobok és cimbalmok kíséretében Dionüszosz tisztelői eksztatikus állapotba kerültek, és egyesültek istenükkel.

Az orgia csúcspontja az volt, amikor az isten reinkarnációjának tartott állat húsát darabokra szaggatták és nyersen elfogyasztották. Ez volt a szent áldozás aktusa, melynek során Dionüszosz tisztelőjébe költözött.

290

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Delphoiban Apollón saját szentélyét engedte át három téli hónapra Dionüszosz tiszteletére. Az itteni szertartások is orgiák voltak, azonban a résztvevők csak a görög városállamokból hivatalosan választott női küldöttek lehettek és a szertartások megszervezését csak kétévente engedélyezték. Dionüszosz tiszteletét nem akarták betiltani, sőt, itt elismerték, csak éppen a helyes mederbe akarták terelni intézményesítésükkel egyidejűleg. Az is itt Delphoiban lett szokás, hogy a női résztvevők szent táncot jártak, melyben Dionüszosz rituális megtalálását és ébredését jelenítették meg.

A mediterrán vidékeken a tavasz beálltát jelző virágfesztivál (Anthesteria) alkalmával előhozták az új bort és pompázatos ceremóniák közepette megáldották egy hatalmas Dionüszosz maszk előtt. A hatalmas maszk tekintete egyenesen az imádóra esett, aki számára a maszkban jelen volt maga Dionüszosz.

Dionüszosznak jelentős szerep jutott az orphikus kozmogóniában (Kr. e. 6. sz), melyet Orpheuszról, a mitikus dalnokról neveztek el. Az orphikus teológia szerint a csecsemő Dionüszoszt darabokra tépte, majd felfalta két féltékeny titán. Dionüszosz szívét Athéné mentette meg, és így Zeuszból újjászülethetett, bizonyos források szerint Szemeié gyermekeként. Ősi alakmásának neve Zagreusz, az alvilági Dionüszosz.

Dionüszosz végzete Dionüszosz mitológiájában és kultuszában az élet és a halál összefonódik. Delphoiban Apollónnal együtt hódoltak neki, síremlékét is itt találjuk. Évente ünnepelték a csecsemő Dionüszosz újraéledését. Felnőtt istenként hal meg, és így kerül egy időre az alvilágba. Később ismét újjászületik.

DIONÜSZOSZ, AZ ARCHETÍPUS Ez az archetípus rendkívül erőteljes pozitív és negatív tulajdonságokkal rendelkezik. A legalapvetőbb érzelmeket földöntúli élményekkel ötvözi, melynek eredményeképpen a pszichén és a társadalmon belül konfliktusok keletkeznek. Ez az archetípus

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

291

van jelen nagyon sok misztikus férfiban, ugyanakkor ez a domináns archetípus a gyilkosokban is. A két véglet között pedig olyan férfiakban (és nőkben) van jelen, akik eksztatikus élményeket élnek át és akiket egymásnak ellentmondó impulzusok érnek.

Az isteni gyerek Dionüszoszt nagyon gyakran ábrázolták isteni gyermeknek. Az isteni gyermek archetípusára az jellemző, hogy nagyon különleges személyisége és életcélja van. A mai ember álmában ez az archetípus kora érett kisgyerek képében jelenhet meg, aki beszél az álmodéhoz vagy valamilyen más átlagon felüli tulajdonsággal rendelkezik. Az a nagyon erőteljes érzés, hogy az „én” életemnek valamiféle szent célja is van és az emberi tényezőkön túl, isteni tényezők is szerepet kapnak, akkor uralkodhat el rajtunk, ha kapcsolatba kerülünk az isteni gyermek archetípusával. Ez a kapcsolatfelvétel jelzi, hogy elindultunk a felnőttéválás szellemi útján, vagyis megkezdtük egyéniségünk felépítését.

Azt is látnunk kell azonban, hogy a Dionüszosz archetípus erőteljes ösztönös befolyásoltsága miatt, fennáll annak a veszélye, hogy az ego fölött teljes mértékben ez az ösztönösség vegye át az uralmat. Ha ez megtörténik, az illetőnek nehézségei lesznek a beilleszkedéssel. Különleges bánásmódot és elismerést vár, nem képes megbocsátani, ha valaki nem tiszteli különleges képességeit, továbbá felháborítja, ha evilági munkák elvégzését várják el tőle. Lélektani értelemben tehát ki nem érdemelt fontosságérzetből fakadóan elbizakodottá válik.

Ha Dionüszosz és vele együtt az isteni gyermek archetípusát elfojtják, komoly problémák jelentkezhetnek. Ilyenkor elképzelhető, hogy a férfi úgy érzi, nem autentikus önmagával, mert a csak homályosan érzékelt, de nagy fontosággal bíró életcélját nem tudja elérni és így élete értelmetlen. Ezt az archetípust aktívan elnyomják a férfiakban. Gyermekkoruktól fogva a fiúknál helytelenítik a lányos viselkedést, rosszalják, ha álmodoznak (Dionüszosz misztikus aspektusa) vagy ha érzéki vágyaik vannak.

292

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Az örökifjú Dionüszosz és Hermész az a két archetípus, amely az ezeket az archetípusokat megélő férfiakat, tulajdonképpeni koruktól függetlenül, arra hajlamosítja, hogy örökifjak maradjanak (vagy ahogy Jung nevezte őket Puer Eternus). Az örökifjú archetípus dionüszoszi változata emocionális és nagyon intenzív személyiségű férfi, aki, ha egyszer elmélyed valamiben, elfelejti kötelezettségeit, feladatait és találkozóit. Következésképp, nehezen tudja magát a távoli célkitűzések elérése érdekében a jelenben munkára fogni. Nehezen köteleződik el komoly, hosszútávú kapcsolatban.

Rendszeresség és állandóság nem léteznek számára. Dionüszoszhoz, az istenhez hasonlóan, ezek a férfiak is elcsábítanak egy nőt, felkavarva normális életüket, majd továbbállnak.

Rendkívül szeszélyes: az egyik pillanatban még teljesen kétségbe van esve, a következő pillanatban pedig már eksztatikus magasságokban jár. Minden olyan dologhoz vonzódik, amely élményeit felerősítheti, így például a hangulatot megváltoztató vagy hallucinogén drogok különösen érdeklik, csakúgy, mint a zene.

Az 1960-as évekbeli hippi mozgalom Dionüszosz eksztatikus aspektusának kifejeződése. LSD-t és marihuánát használtak, élénk színű és érzéki tapintású anyagokból készült ruhákat hordtak, ünnepelték és hirdették a szexuális forradalmat és a „lázadó generáció szülötteiként” otthagyták iskoláikat, munkájukat. Sokuk számára a Dionüszosszal való azonosulás csak egy darabig tartott, azonban voltak olyanok is, akiknél életstílussá vált. Ők az idősödő hippik, akik már őszülnek, sok gyerekük van, akikben ugyanakkor a minta tovább él.

Dionüszosz archetípusának örökifjú aspektusa a hippi-kultúrán kívül a rocksztárokban és a rock-kultúrában is megjelenik. Ezt az archetípust élte a The Doors-hó\ Jim Morrison és a Rolling Stones-ból Mick Jagger a 60-as években, a 70-es években és 80-as évek elején David Bowie, a 80-as évek végén pedig Prince és Michael Jackson.

Ezek közül a sztárok közül sokan női ruhában, női sminkkel jelentek meg a színpadon. Sokuknak volt egy sötétebb oldala is, melyet különösen kihangsúlyozott a punk-rock-kultúra.

DIONüSZOSZ, A

BOR

éS MáMOR

ISTENE

293

Az anya szerepe Dionüszosz édesanyja már akkor meghalt, amikor Dionüszosz magzat volt. A mitológiában és az őt övező kultuszban Dionüszoszt állandóan nők vették körül, nevelőanyák, dadusok, akik nevelési módszereiket tekintve nem voltak igazán következetesek és határozottak. Mint köztudott Dionüszosz leereszkedett a Hádészba, hogy felkutassa anyját. A Dionüszosz férfiak közül sokan keresik az ideális nőt, aki egyszerre anya és szerető is, azonban többnyire kudarcot vallanak. Ez főként akkor igaz, ha anyát és fiát fizikailag vagy lelkileg elválasztották egymástól.

Ez az archetípus arra hajlamosítja a férfit, hogy lelki kapcsolatban álljon a Hatalmas Anyával. Ezen keresztül közel érezheti magához az „anyaságot”, az „anyai ösztönt”, melyet gondoskodó illetve hagyományosan női foglalkozások ellátásával élhet ki. Az is elképzelhető, hogy a Hatalmas Anyával való kapcsolata spirituális jellegű (főként, hogy az istennő spirituális elvként tért vissza a kultúrába). Például kiválaszt egy karizmatikus egyéniségű női vallási vezetőt, akit követni tud.

Az is előfordulhat, hogy a Dionüszosz férfit szoros szálak fűzik a nőkhöz, kifejezetten jobban kedveli az ő társaságukat, egyenesen imádja őket, a szeretkezés eksztatikus élményében gyakran forr eggyé velük és ösztönösen megérzi, mire van szükségük. D. H. Lawrence, a Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley’s Lover), a Fiúk és szeretők (Sons and Lovers) valamint a Szerelmes asszonyok ( Women in Love) című művek szerzője kitűnő példa.

A nőket többnyire vonzza az a feladat, hogy gondoskodhatnak a Dionüszosz férfiról, míg a férfit is vonzza az, hogy anyáskodnak felette. Látszatra teljesen „el van anyátlanodva” és ezzel a viselkedéssel váltja ki a nőkből az anyai érzéseket. Ha ez a Dionüszosz férfi nem házas, mert mondjuk pap vagy homoszexuális, akkor valószínűleg körülveszi magát három-négy anyáskodó nővel.

A sámán: két világ közötti közvetítő

A bennszülött amerikai törzsi kultúrában a sámán közvetített a láthatatlan és a fizikai világ között. A későbbi sámán már gyermekkorában különb a vele egykorú társainál. Ez a fiú gyakran tar-

294

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

tózkodik nők társaságában, később női ruhákba öltözik. Dionüszosz életében is volt egy időszak, amikor lányként nevelték.

A sámán pszichéje nagyon gyakran hermafrodita, vagyis egyszerre jellemzik férfias és nőies vonások. Dionüszoszt „nőies férfiként” tartották számon és így is nevezték. A látható és láthatatlan világ között közvetítő katolikus papok a mai napig hosszú ruhára emlékeztető reverendában járnak. Úgy tűnik, hogy Dionüszosz birodalmába való bejutáshoz elengedhetetlen a maszkulin és feminin érzékelés együttes belső élménye.

A sámánikus víziókban egy másfajta realitás jelenik meg, melyben a személy módosult tudatállapotba kerül. Erről a tudatállapotról szól Carlos Castenda és Lynn Andrews könyve is, amelyben saját, sámánok és gyógyító nők által vezetett beavatási szertartásaik részleteiről írnak. A jungi pszichológiában, mely igen nagyra értékeli, ha a férfiban hagyják kifejlődni a nőies vonásokat is, a láthatatlan világ valójában nem más, mint az archetípusok, álmok és aktív képzelőerő világa.

Dionüszosz arra buzdította a nőket, hogy otthagyva mindennapi életüket, ünnepeljenek a természetben és fedezzék fel önmaguk eksztatikus részét. Alapvetően tehát Dionüszosz vezette be őket a sámáni élmények világába. Dionüszosz, az isten, a Hatalmas Istennő papja és beavatottja is egyben. A kortárs női spirituális mozgalmakban Dionüszosz jelenléte olyan nőknél tapasztalható, akik magukban hordozzák a két világ között közvetítő papnő archetípusát. Marion Zimmer Bradley az Artúr király és a nők (Mists of Avalon) című könyvében szereplő Morgaine-hoz hasonlóan az Istennő papja vagy papnője összegyűjti az embereket, hogy az Istennő szigetére, vagyis a spirituális feminin birodalomba vigye őket.

Az olyan kultúrában, amely az evilági boldogulást helyezi előtérbe és azt hangsúlyozza, nagyon nehéz dolga van a sámánisz-

tikus személyiséggel rendelkező férfinak. Az a kamaszkorú vallásos misztikus, aki a Madonnáról vizionál legalább annyira kívülállónak érzi magát, mint egy drogos. Sokan őrültnek tartják őket, csakúgy, mint annak idején Dionüszoszt.

Amennyiben Dionüszosz az erőteljes archetípusok közül csak az egyik, amely jelen van a férfi pszichéjében, akkor a férfi nem fog teljes mértékben azonosulni ezzel a sámánisztikus aspektussal, de gyakran kerül módosult tudatállapotba. Számára a láthatatlan

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR ISTENE

295

világ egyszerre ismerős és meglepő, ráadásul nagyon mély élményekkel ajándékozhatja meg. Az is elképzelhető, hogy míg az egyik oldalról ez a férfi tökéletesen működik a világban, másik oldalról titkos misztikusként, Dionüszosz jóvoltából, életének rejtett értelme lesz.

Kettős személyiség A maszkulin archetípusok közül Dionüszosz archetípusában feszülnek a legnagyobb ellentétek. Walter F. Ottó tudós a következőképpen jellemzi őt: „Dionüszosz kettősége az eksztázis és horror antitézisében, a végtelen vitalitásban és barbár rombolásban manifesztálódik, a csendben jelen lévő hangzavarban, valamint a távolságot is magában hordozó jelenlétben. ”

Ha Dionüszosznak ez az aspektusa a domináns, az illető az ellentétpárok között húzódó határvonalat játszi könnyedséggel lépi át. Jelentéktelen események hatalmas érzelmi viharokat válthatnak ki. Ha valakinek ilyen férfival (vagy nővel) van kapcsolata, aki ilyen módon ingadozik a két véglet között, akkor nem lepődhet meg azon, ha a Dionüszosz férfi (vagy nő) ennek az ingadozásnak megfelelően egyszer pozitívan, máskor negatívan értékeli partnerét. Hol szenvedélyes szerető, hol teljesen idegenként viselkedik. Az a személy, akit az egyik pillanatban még forrón ölelnek, a másikban pedig darabokra tépik, Dionüszosznak ezt a kettősségét szenvedi el.

Nők is megszállottjai lehetnek ennek az archetípusnak. A mainászok például, akik a hegyekben mutattak be áldozatokat Dionüszosznak, az egyik pillanatban még szerető anyák voltak, majd a következőben őrjöngő, kegyetlen mainászokká változtak.

Szépség és halálos veszély fémjelzi ezt a kettősséget. Dionüszosz számára szent állat volt a párduc, a leopárd és a hiúz, melyek pontosan ezt a kettőséget hordozzák magukban. Páratlan szépségük lenyűgöző, ugyanakkor a legvérszomjasabb fenevadak.

Az archetípus erőteljességén és az ego feletti dominanciáján múlik, hogy a végletekre hajlamos dionüszoszi tendencia milyen

296

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

mértékben zavarja meg a férfi és a körülötte lévők életét. Ha például egészséges és kiegyensúlyozott egoval rendelkezik a férfi, akkor nyugodtan mondhatja és el is lehet hinni neki, hogy, „Csak azért, mert azt mondom, hogy megöllek vagy felvágom az ereimet, még nem azt jelenti, hogy meg is teszem.” Egy nehéz sorsú férfi viszont, akinek az egoja meglehetősen kiegyensúlyozatlan, könynyen válhat gyilkossá. Ez történt Charles Manson-nal, aki misztikus volt, szerető és gyilkos. Ha azonban az ego megingathatatlan, a Dionüszosz archetípusnak ez az aspektusa az érzelmek mélységével és szerteágazóságával ajándékozza meg a férfit, valamint felerősíti az erotikus spirituális és fizikai reakciókat.

A meggyötört vándor

Dionüszosznak és többnyire női követőinek mitológiájában a bántalmazás és menekülés fontos motívum. Lükurgosz király haragja miatt például, Dionüszoszt megverték, aki végül arra kényszerült, hogy a tengerbe ugorjon. Hasonlóképpen a Dionüszosznak áldozó nőket is alaposan helybenhagyták, miközben fejvesztve menekültek bántalmazóik elől.

Dionüszosz jártában-keltében gyakran kavart vihart azzal, hogy a háztartási teendők mellől elhívta az asszonyokat a hegyekben lezajló eksztatikus ceremóniákban való részvétel céljából.

Nem csoda, hogy Héra, a házasság istennője Dionüszosznak születésétől fogva esküdt ellensége volt, hisz az istenségek által hirdetett értékrendek teljesen ellentmondanak egymásnak. Héra a hosszan tartó házasság, a társadalmi kötelezettségek, a folytonosság és hűség pártfogója. Dionüszosz ugyanakkor felkorbácsolja a szenvedélyeket és a nőket szokásos szerepeik elhanyagolására buzdítja.

A megcsonkított archetípus Dionüszosz mitológiáját átjárja a megcsonkítás motívuma is, mely motívum Ozirisz, egyiptomi istenség sorsát is végigkísérte.

Később Jézus Krisztus töltötte be az isteni fiú szerepét, aki meghalt és föltámadt. Dionüszosz archetípusa hajlamosít arra, hogy az ezt az archetípust hordozó férfi lelki értelemben vett csonkítás

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR ISTENE

297

vagy keresztre feszítés áldozata legyen. Ezt az okozhatja, hogy képtelen a benne feszülő erőteljes ellentéteket feloldani. A Dionüszosz férfi életében két ellentétes tendencia közötti „keresztre feszítettség” nagyon gyakran előfordul. Elképzelhető, hogy ugyanabban a pillanatban együtt is akar lenni partnerével, de szívesen el is távolodna tőle. A csonkítás metaforikusán úgy is értelmezhető, hogy a férfinak nehézséget jelent „egyben tartania magát” és folyamatosan azt éli meg, hogy ezer darabra szakad.

A csonkítás, mint motívum kifejezetten erőteljesen jelenik meg, ha ez az archetípus olyan vallásokkal kerül kapcsolatba, amelyek a bűntudat jelentőségét hangsúlyozzák. Ilyen például a zsidó vallás és a kereszténység, melyek szerint „Ha bal kezed a bűnre csábít, vágd le!”(Mt 18,9). Mivel miszticizmus és érzékiség ugyanannak az archetípusnak a két oldala, vagyis Dionüszosznak két aspektusa, a katolikus miszticizmushoz vonzódó fiatalembernek folyamatos lelkifurdalása lesz érzéki és erotikus fantáziái miatt. Amennyiben a férfi belső ellentmondásai a valláson belül nem feloldhatóak, a férfinak csonkítással kapcsolatos álmai lesznek, melyekben gyakori elem a kard, a kés és az öncsonkítás.

Dionüszosz kimunkálása önmagunkban Számos, nem Dionüszosz archetípusát élő férfi szenved az érzelmi sivárságtól és attól, hogy elszigetelődött legmélyebb érzelmeitől.

Némelyikük életéből kimaradt az érzékiség (nem is beszélve az eksztázisról), még akkor is, ha rendszeres nemi életet élnek.

Számukra Dionüszosz kimunkálása életminőség változást jelent.

Dionüszosz a pillanatra és nem valamiféle távoli célra koncentrál.

A Dionüszosz férfi nyitottan reagál a mások között zajló és önmagában történő jelenségekre. A táncolás és szeretkezés világában Dionüszosz jelenléte felbecsülhetetlen, mivel a zenével létrejövő, és a partnerek egymás között kialakuló összeforrottsága felerősíti, illetve spontaneitással teszi változatosabbá. Ha kizárólag a helyes technikára ügyel, akár a táncban, akár a szexben, elvész az élvezet. Ha figyeli az időt, mondjuk szeretkezés közben, Dionüszosz archetípusát még nem aktiválta. Ha a pillanatra való összpontosítás közben zavaró gondolatok merülnek fel, biztosak lehetünk benne, hogy Dionüszosz már nincs jelen. Amennyiben

298

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

a férfi nincs tisztában saját testével, kizárt, hogy valaha is összetalálkozott volna Dionüszosszal.

Ahhoz, hogy ki tudjuk oldani ezt az archetípust, valószínűleg lépni megszokott életünkből, megszokott személyiségünkkell ki ből, megszokott szerepeinkből és új ruhát kell öltenünk. Közelebb hozhatja Dionüszoszt a bor, a zene, amely érzéki mozgásra csábítja hallgatóit, a Mardi Gras fesztivál vagy valamilyen álarcos bál, bármi, ami az elme merevségén lazít és ami az idő fogságából kiszabadít.

Ha elhagyjuk a várost, magunk mögött hagyjuk munkánkat és kötelezettségeinket azért, hogy összeolvadhassunk az Anyatermészettel, Dionüszosszal itt is találkozni fogunk. A természettel való egyesülés során Dionüszosz számára sokkal inkább hozzáférhetőek vagyunk. Ha időérzékünkről megfeledkezve elveszünk a pillanatban, eksztatikus élményben lesz részünk.

DIONÜSZOSZ, A FÉRFI Az előző fejezetekhez hasonlóan, ez a rész is bepillantást nyújt annak a férfinak a mindennapjaiba, aki ezzel az archetípussal azonosul. Dionüszosz esetében azonban nem működik a komplex kép felvázolásának módszere, mivel ezt az archetípust ellentétek és végletek jellemzik.

Bár valószínűleg nehézségekbe ütközne pontosan körülírni, miként fog Dionüszosz manifesztálódni, az ő archetípusát magában hordozó férfinak vannak olyan személyiségjegyei, melyeket más férfiak nem vesznek túl jó néven. A férfias férfiak személyiségjegyeit alapul véve a Dionüszosz férfi valószínűleg túl feminin, túl misztikus, túl fenyegető, vagy éppenséggel túl vonzó és elbűvölő ahhoz, hogy jól érezzék magukat vele. Dionüszosz megzavarja a mindennapi életet, nemcsak azzal, hogy arra biztat másokat, hogy tartsanak vele dorbézolásaiban, hanem azzal is, hogy önmaga számára is lehetetlenné teszi az átlagos életbe való be¬

illeszkedést.

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

299

Korai évek

Dionüszosz életének korai szakaszában két igen furcsa élmény érte. Ha ezeket közelebbről megvizsgáljuk, talán jobban megérthetjük, hogy a vele azonosuló férfira vonatkozólag milyen lelki analógiákat fedezünk fel. Egyrészt Dionüszoszt lányként nevelték, másrészt pótmamái vérengző őrültekké váltak.

Ha a szülőben vannak elvárások azzal kapcsolatban, milyennek kell lennie egy fiúgyereknek - szeresse a sportot, a műszaki dolgokat és a bunyózást -, akkor a saját kedve szerint élő Dionüszosz fiút folyamatosan azzal fogják piszkálni, hogy lányos dolgokkal foglalkozik. A kis Dionüszosz szívesen választja az asszonyok társaságát, mivel szereti használni mind az öt érzékszervét. Arra vágyik, hogy élete az érzéki élmények begyűjtéséről szóljon. Szereti a selyem és a szőrme érintését, foglalkoztatják a színek, a zene pedig teljesen magával ragadja. A konyha felől érkező illatok és az ott fellelhető ízek kavalkádja jobban leköti, mint a garázs. Jobban szereti a színházat, mint a focipályát, a ruhák jobban érdeklik, mint a számítógép. Ezek miatt gyakran rásütik, hogy „puhány”.

Ha érdeklődési köre miatt nem is közösítik ki a fiúk táborából, az érzelmessége miatt biztosan. A fiatal Dionüszoszra cseppet sem jellemző a sztoikus nyugalom, még akkor sem, ha elvárják tőle.

Bizonyára megszámlálhatatlanul sokszor elmondták neki, hogy „a nagyfiúk nem sírnak”. Ennek ellenére könnyen elsírja magát, ugyanakkor igazán szívből jövően tud hahotázni is. Talán még ennél is nagyobb feladat számára, hogy érzelmeit „visszafogja”, ami más fiúk esetében azt jelenti, hogy megtanulják teljesen elfojtani azokat. Emiatt is azt fogják gondolni róla, hogy „lányosán” viselkedik.

A másik igen jelentős élmény Dionüszosz gyerekkorában az volt, hogy a rá vigyázó nők megbolondultak és vérengzésbe kezdtek. Alice Miller pszichoanalitikus, a Gyermekkorfoglyai (Prisoners of Childhood) című könyv szerzője arról ír, hogy az éles eszű, jó megfigyelőképességű fiú megtanulja kiismerni nárcisztikus szülőjét, többnyire az anyját, aki megharagszik fiára, ha az nem azt teszi, amit anyja elvár tőle. Figyeli az érzelemváltozás jeleit és igyekszik anyja kedvére tenni (ez az egyik oldala annak, ha valakit lányként nevelnek). Ha anyja (vagy apja) érzelmi reakciói labilis

300

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

idegállapotából következően túl végletesek, a fiú az egyik pillanatban az imádott fiú, a következő pillanatban pedig anyja őrjöngő dühének elszenvedője.

Olyan szülővel a háttérben, aki így viselkedik, Alice Miller legtöbb betege kisfiúként megtanulta elnyomni saját érzelmi reakcióit (így soha nem tudtak megnyilvánulni) és megtanult befelé élni. Ha azonban Dionüszosz a domináns archetípus, a fiú nem képes így befelé fordulni. Inkább elmenekül, bűnöző lesz, megfenyegeti szüleit vagy fizikai szimptómákat produkál.

Szülei Pozitív önképének kialakulása sokkal inkább függ szüleitől, mint más archetípusokat élő fiútársai esetében. Ennek magyarázata talán az lehet, hogy nem illik bele az általánosan elfogadott fiú képbe, tehát a családján kívül nem számíthat elismerésre. Ennek ellenére a szülői elismerés mégiscsak hiányzik a legtöbb Dionüszosz fiú életéből, akik önmagukat adva sosem tudnak eleget tenni apjuk elvárásainak. Nagyon gyakori élmény a Dionüszosz fiúk körében az apjuk által elvárt személyiség megjelenítésének ismételt kísérlete, melyek azonban nem járnak sikerélménnyel.

Dionüszosznak, az istennek, erőteljes apja volt, aki foglalkozott vele. A mitológiában Dionüszosszal törődött Zeusz a legtöbbet, egyszerre volt anyja és apja. Gondoskodása Dionüszosz megszületése után is folytatódott. Később Zeusz Ariadnét, Dionüszosz feleségét halhatatlanná változtatta. Ha a Dionüszosz férfinak szerető és elfogadó apja van, aki elismeri és támogatja őt, az ideális a fiú számára, hisz személyisége és férfiassága visszaigazolást nyer.

Noha Dionüszosz, az isten Zeusz ténylegesen legkisebb fia volt, a Dionüszosz fiú úgy viselkedik, mintha ő lenne a legkisebb, a születések sorrendjétől függetlenül. Játékos, a pillanatnak él és nem aggódik a siker miatt.

A legtöbb Dionüszosz fiú az anyjára hasonlít: hasonló az érdeklődési körük és a személyiségük. Ha apjuk érzelmileg távolságtartó és elutasító, vagy anyjuk egyedül neveli őket, túlzottan is anyjukkal azonosulnak. Ennek az az eredménye, hogy elidegenednek a többi férfitól, illetve saját férfiasságuktól.

Az anya és fia közötti elidegenedés is bekövetkezhet, ha a fiú

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

301

nem felel meg az anya által támasztott elvárásoknak. Ez a legnagyobb valószínűséggel akkor történik, ha az anya archetipikusan Athéné, a leglogikusabb az istenségek közül, és a héroszok támogatója. Fiát jól tudja mentorálni, de nem az a kifejezett ősanya típus. Mivel fiából hiányzik az ambíció, anyja frusztrált és csalódott. A fiú ugyanakkor az anyát hiányolja, akit az összes nőben keresni fog.

Serdülőkora ésfiatalsága Kamaszkora igen nehéz időszak, ugyanis környezetében minden felerősödve fejti ki hatását. Érzelmi ingadozásainak nagyobb az amplitúdója, mint más tinédzserek esetében. Saját szexuális hovatartozásával kapcsolatos kérdései lénye mélyére hatolnak. Lányokba és fiúkba is beleszeret. A droghasználat az ő esetében szinte biztos rizikófaktor. Feltűnően öltözködik. Az osztályzatok nem érdeklik és közönye egyre nő, ahogy minden más felerősödik körülötte. Szülei megijednek, az iskolai vezetést pedig megosztja.

A fő csapásirányok és a konformizmus kikerülésére való törekvés, amely mindig is jelen volt személyiségében, most teljesen egyértelművé válik mindenki számára.

A konfliktus esetenként nem a fiú és környezete között alakul ki, hanem a fiún belül. Erőfeszítései, hogy alkalmazkodjon, illetve elnyomja archetípusát, egyre több energiáját emészti föl. Az érzelmi összeomlás bekövetkezhet bármikor, mivel állandóan önmagával is vitatkozik. Komoly elmezavar is jelentkezhet, ha egy elnyomó vallás vagy család még a „tisztátalan” gondolatokat is elítéli, akkor lelkiismeret-furdalása nagyon mélyen felkavarhatja a fiú lelkét.

A kamaszkor és a fiatal felnőttkor közötti elköltözés csak tovább fokozza az érzelmi zűrzavart és érzelmi kísérletezgetést.

A spirituális és szexuális világ, valamint az alkohol által kínált eksztatikus élmények hajszolása komoly akadályt gördíthet a fiú iskolai eredményességének és a munka világában történő érvényesülésének az útjába. Ez a „katasztrófapolitika” kikísérletezésének ideje, ami meglehetősen veszedelmes is lehet A személyiség dionüszoszi vonásait fel lehet fedezni úgy is, hogy nem kell hatalmas kockázatokat vállalni. Ez azonban csak

302

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

akkor lehetséges, ha a fiút önmagáért szerették és értékelték, esetleg tanácsokkal látták el, miközben felnőtt. Mivel a pillanatnak él, lényeges megértetni vele, hogy a holnapra is gondolni kell. Azt sem árt tudnia, hogy hogyan tanulhat a múlt tapasztalataiból (melyeket sajnos, valószínűleg elmulaszt beépíteni az életébe).

Dionüszosz a munka világában Amennyiben az eksztázis hajszolása közben a misztikum és vallásosság irányába fordul, a fiatal Dionüszoszból lehet akár pap is, akit lenyűgöz a szentségek és ceremóniák rituáléja és miszticizmusa. Az is elképzelhető, hogy hindu szerzetesnek áll, ahol a dobszó és a kán tálás hatására módosul a szerzetesek tudatállapota.

Talán ezeknél is jobban jellemző Dionüszoszra, ha végül a tantrikus jóga területére kerül vagy esetleg Bhagwan Shree Rajneesh (Osho) szexuális gyakorlatainak válik mesterévé. Ebben a környezetben munkáját a vallási közösség határozza meg, ami megfelel a nem kifejezetten profitorientált Dionüszosznak.

A Dionüszosz férfit nem hajtja személyes ambíció karrierjének építésére. A tudományos világ sem különösebben foglalkoztatja. Egyetlen porcikája sem kívánja, hogy sok éves kitartó tanulással bármilyen képességet elsajátítson. A hatalom és presztízs megszerzése nem jelent számára semmit. Nem csoda tehát, hogy a munka világában való boldogulás nagyon sok Dionüszosz számára problémát jelent.

Rengeteg köztük a munkanélküli, és kevés olyan akad, aki fényes karriert fut be. A Dionüszosz férfi viszont kreatív területeken jeleskedik, ahol hasznosítani tudja azokat a tapasztalatokat és képességeket, melyeket saját sötét oldalának legyőzésekor szerzett. Eugene O’Neill A jégember eljön ( The Iceman Cometh) című drámájában saját alkoholizmusáról ír. Egy másik Pulitzer Díjas drámaíró, Sam Shepard, több fiútestvért léptet föl drámájában, hogy így mutassa be személyiségének kettőségét. Számtalan Dio¬

nüszosz férfit találunk a rocksztárok, zenészek és színészek soraiban, akiknek le kellett győzniük alkohol- vagy drogfüggőségüket.

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

303

Kapcsolata a nőkkel

A Dionüszosz férfit, csakúgy, mint az istenséget is, körülveszik a nők. Az anyáskodó nők szemében Dionüszosz a sebezhető férfi, aki gyámolításra szorul. Függetlenül a férfi korától, fiús viselkedése gondoskodásra ösztönzi a nőket. Sanyarú gyermekkora és érzelmi sérülései anyai érzéseket vált ki a nőkből. Érzékisége és a szépség iránt kinyilvánított nagyrabecsülése miatt körülzsongják a nők. Van, akiből csak barát lesz, van, akiből szerető. Ha olyan nővel szerelmeskedik, akinek korábban még nem volt dolga az eksztázist és összeforrottságot ilyen nagymértékben nyújtani képes partnerrel, a nő mélyen megrendül. Lesznek olyan nők, akiket ez az élmény ébreszt rá saját szexualitására, és emiatt nagyon hálásak lesznek a férfinak. Lesznek, akik irányában szexuálisan egészen függővé válnak, míg mások féltékenyek rá. Ha egy nő számára fontossá válik azáltal, hogy belép a nő életébe, rengeteg drámát és konfliktust hoz magával, mivel mostantól igazodnia kell Dionüszosz végletes személyiségéhez.

A Dionüszosz férfi őszintén kedveli a nőket, így gyermekkorától kezdve vannak nő barátai, akikkel megosztja titkait, akikkel közös az érdeklődési körük. Olyan mély barátságok alakulnak így ki, mellyel nem sok férfi dicsekedhet.

Kapcsolata a férfiakkal

Többi férfi társával összevetve azonban nagyon kilóg a sorból.

Sem a sportklubok öltözőiben, sem a tőzsdeirodák várószobáiban nem mozog túl otthonosan, mivel mindkét helyszínhez felszínes kapcsolatok és érdekbarátságok kötődnek. Túl individualista ahhoz, hogy csapatjátékos legyen. Ezenkívül a versenyszellem sem hajtja, és mindig is túl nonkonformista volt ahhoz, hogy beálljon a „fiúk” közé.

Ezeknek ellentmondani látszik az a tény, hogy a könnyen beilleszkedő férfiakkal összehasonlítva még mindig neki van több férfi barátja. Sok férfi fontos lehet számára, mindegyik a maga módján. A Hermész férfival nagyon jól tud beszélgetni. A Héphaisztosz férfi azért barátkozik vele, mert a Dionüszosz férfi olyan tisztelettel veszi kezébe Héphaisztosz alkotásait, amilyen

304

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

tisztelettel ő készítette őket. Mivel az ellentétek vonzzák egymást, Apollón is vonzódik Dionüszoszhoz.

Dionüszosz, az isten el tudott siratni egy barátot, az őt követő férfi is képes erre. Amikor Ampelosz, Dionüszosz barátja meghalt, Dionüszosz megsiratta őt sírjánál. Csak a könnyeiből fakadó szőlőtőke és az abból származó bor nyugtatta meg valamelyest.

Szexualitása Dionüszosz számára igen nagy horderejű téma a szexualitás veleszületetten intenzív kifejezése. Szexuális beállítódását tekintve lehet hetero-, homo- vagy biszexuális. Legyen akár promiszkuózus rocksztár vagy éppen cölibátusban élő pap, a szexualitás kérdése egyaránt fontos. Mivel eleve érzéki ember, erotikus természetét könnyű előcsalogatni. Szexualitásába legalább annyi lelki energiát fektet, mint más férfiak karrierjük építgetésébe. Eksztatikus szexuális élményben lehet része akkor is, ha nem komoly a kapcsolata. Ezt az eksztázist fokozhatja a zene vagy az alkohol.

Egy érzékeny partner rájöhet, a Dionüszosz férfi olyannyira el van foglalva a szeretkezéssel (vagyis egy módosult tudatállapotba kerüléssel), hogy az így eltöltött idő teljesen személytelen marad számára. Ebben a pillanatban lehet, hogy éppen a Dionüszosz archetípusra jellemző eksztatikus élményt éli át, azonban az biztos, hogy nagyon messze van a személyes egyesüléstől. Őszintén tud vonzódni egyszerre több nőhöz is, vagy egy nőhöz, aki hozzá hasonlóan tud a pillanatban élni. Nem a nő megszerzése a fontos, hanem maga a szexuális élmény.

Házassága

A hagyományos értékrendet képviselő nő számára Dionüszosz nem jó parti. Nem lehet arra számítani, hogy állandó keresettel eltart egy családot. Azt sem lehet tőle elvárni, hogy karrierjének csúcsára feljutva, megadja feleségének a státuszt, a pozíciót és a biztonságot. Vele az élet pénzügyileg és érzelmileg teljességgel

kiszámíthatatlan.

A problémák akkor kezdődnek, amikor egy nő beleszeret a Dionüszosz férfiba, és miután hozzámegy feleségül, azt várja tőle,

DIONüSZOSZ, A

BOR

éS MáMOR

ISTENE

305

hogy valaki más legyen, mint akihez hozzáment. Azt szeretné, hogy kiegyensúlyozott és kiszámítható férfi váljék belőle, akibe korábban nem tudott volna beleszeretni. A házasságkötés valószínűleg a nő ötlete volt. Mivel a férfi a pillanatnak él, a hosszútávú elköteleződés nem az ő asztala. Nagy hiba azt feltételezni, hogy a házasságkötéstől egy csapásra monogám lesz.

Ennek ellenére mégis megnősül, mint Dionüszosz, az isten, és megtanulja értékelni, szerelemmel szeretni és dédelgetni párját.

Dionüszosz gyermekei Mivel ő maga is egy nagy gyerek, mások gyerekeivel is remekül bánik. A saját gyerekeinek más élményei is vannak apjukról, ami igazán megtépázza őket. Hihetetlenül izgalmas tud lenni (amikor játékos, fantáziadús és nagylelkű, jókedve fertőző), de borzasztóan kiábrándító is (mondjuk mikor megígéri a gyerekeinek, hogy valami különlegeset fognak csinálni, de végül elfelejti vagy elveszíti lelkesedését valami iránt, amit közösen csináltak volna).

Nagyon elkeserítő, hogy az apa, aki elbűvölő ember és komolyan gondolja, amit mond, abban a pillanatban legalábbis, a következő percben mégiscsak meggondolja magát. Következetlenségeit és megbízhatatlanságát felnagyítják, különösen akkor, ha elvált apáról van szó. Sajnos ennek valószínűsége igen nagy.

A Dionüszosz férfi nem igazán jó a tradicionálisan az apára háruló kötelezettségek teljesítésében. Általában nem ő a kenyérkereső a családban, a fegyelmezést sem vállalja magára, nem tudja képviselni a családot a világ felé, nem kifejezetten rátermett ,a mentori feladatokra sem, sőt gyerekeinek a sikeresség titkát is mástól kell ellesniük. Mindezek ellenére, miközben felesége vajúdik, lelkileg és fizikailag is végig jelen van. A születés folyamata olyan misztikus és eksztatikus élmény, amely összeköti az egész családot. Noha vérmérsékletét tekintve a Dionüszosz férfi sohasem lesz a hagyományos, távolságtartó és világ felé forduló Égi Apa, viszont minden esélye megvan arra, hogy az otthona felé forduló, ösztönösen a gyerekeihez közel álló Földi Apa váljék belőle.

306

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

A középkorú Dionüszosz A Dionüszosz férfi életének ebben a szakaszában gyakran kell érzelmi krízissel megbirkóznia. Ha túlzott vagy éppen alacsony önfegyelme bajba sodorja, drog- illetve alkohol problémái adódhatnak, nem is beszélve az emberi kapcsolatok és a munka területén elszenvedett kudarcokról. Ilyenkorra teljesen egyértelművé válnak a férfi hiányosságai az iskolázottság és a szakmai kérdések területén. Magánélete sem sokkal fényesebb. Sok Dionüszosz férfi meg sem éri ezt a kort, például a túlzott drogfogyasztás követelte Jim Morrison és a színész John Belushi életét is.

Sokszor viszont évekig is elhúzódhat ez az érzelmi krízis, melynek legneuralgikusabb pontja az alkoholizmus. Nőkkel való sikertelen kapcsolataik, a kreatív kifejezés és az alkoholizmus nehezítette Dylan Thomas költő és Richard Burton színész életét is. Az ezen időszakban kialakuló krízisnek ezek a tipikus jelei. Thomas és Burton is egyszerre küzdött minddel, de az is előfordul, hogy a Dionüszosz férfi életében csak az egyik jelent igazán problémát.

Ha a Dionüszosz férfi heroikus erőfeszítéseket tesz, sikerülhet megtartania kihívást jelentő munkahelyét, és javítania kapcsolataiban az intimitás és az elköteleződés fokát. így válhat belőle érett férfi, aki képes eksztatikus és kreatív pillanatait hitelesen összeegyeztetni életének más területeivel.

Késői évek

A középkorú Dionüszosz életvitele határozza meg, hogy később a férfi a három esélyes minta közül melyiket követi.

Az első minta szerint az előző életszakasz problémái továbbgyűrűznek (alkoholizmus, munkahelyi problémák, magánéleti gondok). A problémákra többnyire nincs megoldás a halálig, mely rendszerint nagyon korai.

A második minta alapján a Dionüszosz férfi vagyont örököl.

Ez arra ösztökéli a férfit, hogy még idős korában is örökifjúként viselkedjen. Bármi legyen is szexuális beállítódása, folyton fiatalabb partnerei vannak. Mivel már mindent kipróbált, mindenen túl van, a férfi megcsömörlik.

A harmadik és egyben legnehezebben kivitelezhető minta kü-

DIONüSZOSZ, A BOR éS MáMOR

ISTENE

307

lönleges élettel kecsegtet, melynek értelme és mélysége van. Mivel a dionüszoszi vonásokat integrálni tudta egy érett személyiségbe, a férfi továbbra is élhet a pillanatnak, azonban ez az élet már a folyamatosságról és az elköteleződésről is szól. A valóság mögött meghúzódó spirituális egység érzésével ajándékozzák meg az eksztázis pillanatai. Egység a természettel, egység az emberiséggel. Ez a spirituális integráció hajtja a férfit, hogy a következő élményt is, mely maga a halál, nyitott szívvel fogadja.

PSZICHÉS ZAVAROK VESZÉLYE Ha a férfi domináns archetípusa Dionüszosz, nagyobb az esélye annak, hogy igazán komoly pszichés problémák alakulnak ki, mint a többi archetípus esetében. A károk nagysága az archetípus dominanciájától függ, vagyis, hogy mennyire erőteljes a befolyása a férfi egojának kiegyensúlyozottságához képest. Kizárólag kiegyensúlyozott és egészséges egoval rendelkező férfi tudja féken tartani az archetípus befolyását. így a férfi dönti el, hogy Dionüszosz archetípusát hogyan, mikor, kivel és milyen körülmények között kívánja megélni.

A másik oka annak, hogy miért alakulhatnak ki pszichés zavarok nagyobb eséllyel a Dionüszosz férfiban, az a puritán és erkölcsös társadalom hozzáállásában keresendő. Ez a fajta társadalmi berendezkedés ugyanis, sokkal kíméletlenebb módon elítéli Dionüszosz archetípusát, mint bármilyen más archetípust. Ennek következménye az alacsony önértékelés, ráadásul az archetípus elnyomása gyakran balul üt ki.

Az önkép eltorzulása: alacsony önértékelés kontra túlértékelés

A társadalom által kialakított, a fiúra és a férfira vonatkozó sztereotípiák miatt a fiatal Dionüszosz korán szembesül azzal, hogy valami nincs rendjén vele. Túl emocionális, túl intenzív és főként lányos dolgok érdeklik. Önértékelése tehát csorbát szenved.

Ugyanakkor az archetípus „isteni gyermek” aspektusa miatt időnként nagyon is különlegesnek érzi magát és irreálisan magas

308

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

piedesztálra emeli saját személyiségét. Gyakran ingadozik a két véglet között. Az egyik pillanatban alkalmatlannak érzi magát a feladat elvégzésére, a másikban pedig már úgy gondolja, hogy a feladat teljesítése egy csapásra ismertté teszi.

Mivel nem konzekvensen szemléli magát és pozitív önértékelése többnyire szubjektív érzésein alapul, szinte kizárt, hogy valaha is reális képet alkot önmagáról és arról, hogy mennyit ér. Mások a Dionüszosz férfira adott reakciói ugyanennyire ingadoznak.

Pozitívan vagy negatívan reagálnak, de sosem a kettő között.

Az örökifjú Dionüszosz, az isten nagyon játékos istenség volt. Egyik híres ábrázolásában hosszú hajú, lila ruhába öltözött, elegáns fiatalemberként találkozunk vele. Ebben a mítoszban, kalózok rabolják el, mert azt képzelik, hogy talán egy királynak a fia, akiért váltágdíjat követelhetnek. Ez a kép az örökifjú tömörített képe.

Ha ez az archetípus vagyonos férfit irányít, a férfiból érzéki playboy lesz, mint amilyen a fiatal Ali Khan is volt (pakisztáni ENSZ nagykövet 1958-60 között, a ford.). A Dionüszosz örökifjú aspektusával azonosuló férfiakban, még ha nem is vagyonosak, mindben megvan az arra való hajlam, hogy a szórakozás és az újabb kapcsolatok utáni hajsza vigye őket előre. Annak lehetősége, hogy a férfi örökifjú maradjon egész életén át, akkor áll fenn, ha Dionüszosz a domináns archetípus.

Küzdelem az ellentétekkel

A dionüszoszi személyiségjegyeket hordozó férfiak folyamatosan küzdenek a bennük jelenlévő paradoxonokkal, ellentétekkel.

Csakúgy, mint az őket irányító istenségben, bennük is egyidejűleg van jelen öröm és rombolás, szenvedély és hűvösség, közvetlenség és távolságtartás.

Sam Shepard dráma- és forgatókönyvíró, aki maga is a híres Dionüszoszok egyike, a következőképpen nyilatkozott ezekről az ellentétekről:

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

309

„ Van egy történet a farkasról és a bárányról. .. Az életben maradás folyamatában az ember megpróbálja úgy intézni a dolgait, hogy ez a kettő együtt tudjon élni, megpróbál egyensúlyt teremteni a kettő között, mivel az egyik mindigfel akarja falni a másikat.

Az, amelyik fel akarja falni a másikat, vagyis a farkas, ösztönlény és nem teljesen beszámítható. Nagy küzdelem zajlik, és mindenki másképp próbál egyensúlyozni. Van, aki alkoholista lesz, van, aki elkezd drogozni. A helyzet nehézsége abban rejlik, hogy meg kell próbálni elfogadni azt a tényt, hogy valóban ilyen körülmények között élsz. Hogy amikor ez a kettő egymásnak esik, az tényleg ilyen. És közben folyamatosan attól rettegsz, hogy az egyik felfalja a másikat. ” Pszichózis, mint lehetőség Dionüszosz, az isten, megőrült és követőit is az őrületbe kergette.

Elme nem maradt ép a közelében. Amikor hirtelen megjelent, mainászai eksztázisba estek, vadul táncoltak és őrjöngtek.

Ehhez hasonló történik a rock-koncerteken, amikor hirtelen megjelenik a színpadon a sztár, és mindenki elkezd tombolni. Őrjöngés, drogok, tánc, eksztázis és gyönyör a közönség arcán. Esetenként erőszak és terror is felüti a fejét, mint a Rolling Stones altamonti koncertjén.

Amikor Dionüszosz, az isten, megjelent követői körében, először pokoli lárma tört ki, majd amikor hirtelen eltűnt a szemük elől, néma csend lett, végül mindenki melankóliába esett. Az istennel való egyesülés eksztatikus élményétől a melankóliáig leírt ív valójában nem más, mint a lelki értelemben vett kiteljesüléstől leírt ív egészen a depresszióig. Ahhoz is hasonlítható, amikor valaki hallucinogén drogok hatása alól kikerülve lelkiimeret-furdalással küzd.

Friedrich Nietzsche, német filozófus, az Imigyen szála Zarathusztra (Thus Spake Zarathustra) című könyv írója, tizenegy éven át tartó elmebetegséggel küzdött. Nietzsche Dionüszosz szétd arabolása, valamint saját őrülete és elméjének megbomlása közé egyenlőségjelet tett, kihangsúlyozva Dionüszosz eksztatikus, túláradó, barbár, sőt bűnös aspektusait.

310

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

A bor mellékhatásai:függőség

A Dionüszosz-kultusz tisztelői bort vagy valamilyen más hódító italt ittak, hogy istenükkel egyesüljenek. Tisztelői ezáltal magát az istent vették magukhoz és istentől megszálltakká váltak.

Amennyiben a kortárs Dionüszosz az eksztázist és egyéb módosult tudatállapotokat a drog használatával próbálja meg elérni, függővé válhat. Mentális és fizikai egészségét veszélyezteti, ha hallucinogén vagy hangulatváltoztató drogokkal él.

Amikor a San Francisco-i Városi Kórház sürgősségi osztályán voltam pszichiáter gyakornok az 1960-as években, gyakran hoztak be olyan embereket, akik az utcán vásárolt hallucinogén drogok vagy egyéb stimuláló szerek befolyása alatt álltak. A hangulatjavító drognak vásárolt szer azonban paranoiát és rettegést hozott, hatására magukat és másokat is veszélybe sodortak, mert elnéztek egy piros lámpát vagy rosszul mértek fel egy magasságot. Egy évtizeddel később, profitorientált gyógyszerészek által előállított, a vényre kapható drogoktól alig különböző „designer” drogok kezdtek megjelenni, egy lépéssel mindig lekörözve az illegális drogok listáját. A legnagyobb veszély most a fiatal városi üzletemberekre leselkedik. Noha „isteni élménnyel” kecsegtetnek, használói közül sokan belehalnak.

A kortárs fogyasztók által használt, időszakos eksztatikus élményt nyújtó drogok utóhatásai között szerepel a másnaposságérzet, az elkeseredés és a függőség. Amikor az emberek Dionüszosszal akartak egyesülni, a szertartás során Dionüszosz tisztelői először eksztatikus magasságokat jártak be, azután melankóliába vagy depresszióba estek, hallucinálni és rettegni kezdtek, végül pedig lelkiismeret-furdalásuk lett. És ez ma sincs máshogy.

Az Istennel való egyesülés szándéka motiváció lehet arra, hogy valaki inni kezdjen. AzAnonim Alkoholisták (Alcoholics Anonymous) nevű szervezet egyik alapítótagja (Bill W.) és Jung közti levelezés egy részlete egyértelműen rávilágít az alkoholizmus és a spiritualitás közötti összefüggésre. Ez az alapítótag Jung és egy másik jelentős alapítótag (Rowland H.) közötti, az 1930-as években lezajlott beszélgetés fontosságát ecseteli (Rowland H. Jung korábbi páciense volt és alkoholista, akinek Jung éppen ebben a beszélgetésben mondja el, hogy nem tud rajta segíteni.):

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

311

- És amikor ő (Rowland H.) megkérdezte öntől, hogy van-e még bármi remény, ön azt válaszolta neki, volna, feltéve, hogy ő talál magának valamit, amin keresztül valamiféle spirituális vagy vallási élményben lehet része.

(Rowland H. megfogadva Jung tanácsát, talált magának olyasmit, ami segített rajta.)

Jung így felelt: - Rowland alkohol utáni sóvárgása alacsonyabb szinten megfeleltethető az ember egység utáni spirituális vágyának. Középkori nyelvezetben ez azonos az ember Istennel való egyesülésének vágyával.

- Tudja-írtajung-, az alkohol latinul spiritus, ami az angolban az egyik legmagasztosabb vallási élményt és a legátkosabb mérget is jelenti egyszerre (az angol spirit szó jelentése magyarul lélek és rövidital, a ford.). A hatásos formula így tehát: lélek az alkohol ellen (spiritus contra spiritum).

Jungnak ez a félmondata, hogy „spiritus contra spiritum” azt jelenti, hogy az Istennel való spirituális egyesülés élményével fel lehet venni a harcot az alkoholizmus kísértete ellen, vagyis az alkohol helyére Istent (bármit is jelent ez a kérdéses személy számára) helyettesítjük be. Ha az alkohol vagy bármilyen más szer használatára a Dionüszosszal való egyesülés vágya hajtja az embert, akkor ezekkel az eszközökkel is el lehet érni a spirituális egyesülést.

Amennyiben ez a helyzet, nem csoda, hogy az Istennel kialakított személyes kapcsolat viszont kijózanítólag hat.

Pszichoszomatikus tünetek Dionüszoszról azt tartották, hogy belépett követői testébe. Az alkohol a testbe bekerülve és a véredényekben szétáradva ugyanúgy átveszi az uralmat elme és test fölött. Amikor Dionüszosz a domináns archetípus, a férfi egész testével reagál. A test számára egy hatalmas érzékszerv, melyen az érzései is megjelennek. Amikor teljesen a testében van, táncol, szeretkezik, akkor ez a „testben levés” pozitív oldala, míg ha a teste pszichoszomatikus tüneteket produkál, az ugyanennek a negatív oldala. Emiatt a Dionüszosz férfi életében nagyobb az esély a konverziós zavarok, mint például a hisztériás paralízis vagy a vakság kifejlődésére. A testi-lelki zavarok egy másik lehetséges kifejeződése az anorexia.

312

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

Hajlamos azon aggodalmaskodni, hogy valami fizikai baja lesz, mivel érzelmeit a testén keresztül fejezi ki és rendkívül fogékony a testi érzékelésekre. Olyan fájdalmak zavarhatják meg mindennapjait, amelyeket a „feje által irányított” ember nem is venne észre.

Nehézségek mások számára Dionüszosz környezetében

Ha egy nő életében Dionüszosz férfi a fontos személy, egészen biztos, hogy soha nem fognak unatkozni. Hogy kapcsolatuk menynyire viharos, örömteli vagy éppen fájdalmas, az mindkettőjükön, illetve kapcsolatuk minőségén is múlik. Ez dönti el, hogy kapcsolatuk szokatlan barátsággá alakul, új viszonyként értelmezhető vagy éppen együttéléssé, esetleg házassággá fejlődik. A fő kérdés az, hogy a nő milyen reményekkel megy bele a kapcsolatba.

Amennyiben a nő Héra (a házasság istennője, a feleség archetípusa) archetípusát hordozza, aki azt várja egy szenvedélyes, forró viszonytól, hogy hosszan tartó, monogám házassággá szelídüljön, a kapcsolat a nő számára katasztrófa lesz. Ezen keresztül saját legbosszúállóbb és legféltékenyebb aspektusával kell szembesülnie.

Többnyire azonban Dionüszosz éppen abban az időben tűnik fel a színen, amikor a nő élete fordulóponthoz érkezik. Azzal, hogy elcsábítja a tűzhely mellől és könnyedebb, mulatozós, dorbézolós életet kínál helyette, valószínűleg felborítja családi életét és házasságát. Ezzel együtt aktiválja a nőben rejtőző szenvedélyt és indulatot, melyet a nő először jókislányként, később jó feleségként egész életében elnyomott magában. A leginkább szenvedő alanyok azonban a gyerekei lesznek.

A másik nagy fordulópont, amikor a Dionüszosz férfi feltűnhet egy nő életében, az az időszak, amikor a nőt elhagyta a férje.

A Dionüszosz férfi itt is katalizátorként működik, ezúttal a nő erotikusságát és érzelmességét kelti életre. Bevezeti a nőt a drogozás világába, megismerteti a pulzáló zene hatásaival, esetleg eksztatikus meditatív gyakorlatokra tanítja. Az is előfordulhat, hogy akkor bukkan fel, amikor a házasság végleg zátonyra futott.

Talán még emlékeznek rá, hogy Dionüszosz, az isten őrjöngő mainászokká változtatta a nőket, akik osztozva Dionüszosz sorsán elszenvedték, hogy darabokra tépjék, megcsonkítsák vagy halálra

DlONÜSZOSZ, A BOR ÉS MÁMOR ISTENE

313

gyötörjék őket. Ez a legelképesztőbb és legsötétebb sors, ami a Dionüszosz férfival kapcsolatba kerülő nőre vár. Ebben az esetben azok a nők vannak leginkább veszélyben, akiknek a domináns archetípusa Perszephoné, aki szinte predesztinálva van arra, hogy az alvilágba rángassák. Ez metaforikusán úgy értelmezhető, hogy a depresszióra hajlamos nők nagyobb eséllyel esnek áldozatul a Dionüszosz férfinak. Az ilyen típusú nők bámulatosan tudnak alkalmazkodni a náluk jóval erőteljesebb személyiséggel rendelkező férfiakhoz, behódolnak a Charles Manson féléknek (amerikai bűnöző, akit a „Tate-La Bianca ügy” néven elhíresült gyilkosságokra való szövetkezésért ítélték el, a ford.). Patty Hearst, az őt elrabló és bántalmazó bűnöző szolgálatkész követőjévé vált. És noha Dionüszosz férfi istenség volt női követőkkel, archetípusa a nőkben és a férfiakban egyaránt előhívható. Ugyanígy a rájuk reagáló tisztelők vagy követők is lehetnek különböző vagy azonos neműek.

A FEJLŐDÉS ÚTJAI Mivel Dionüszosz archetípusa igen összetett, a fejlődni kívánókra összetettebb lelki feladatok várnak, mint a többi archetípus esetében. Először is egy „megfigyelő” és egy „elfogadó” énre van szükség. Más archetípusok aktiválása is lényeges lépés, hiszen itt már nemcsak az archetípus egyoldalúságának kiegyensúlyozása a tét, hanem a túlélés. A két legfontosabb feladat a tudattalannal való hősies szembenézés és egy elkötelezett kapcsolat kiépítése. Ezek segítségével normális életet alakíthat ki magának, mely után annyira sóvárog. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy sosem lesz átlagember.

A megfigyelő én és az elfogadó én kimunkálása Amennyiben a férfi erőteljes megfigyelő énnel rendelkezik, lehetősége van ezt az archetípust megélni anélkül, hogy elnyomná, hogy megőrülne, erőszakot követne el vagy kivetnék az átlagemberek társaságából. Ennek az erőteljes megfigyelő énnek olyannak kell lennie, amely elfogad mindenféle felmerülő képet és gondolatot, bármilyen testi érzékelést, esetleges szenvedélyt, elítélés

314

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

és szégyenérzet nélkül. Ha valakinek Dionüszosz a domináns archetípusa, önmagában az a tudat, hogy az előzőekhez mérten kellene viselkednie, komoly segítség lehet. A pszichoterápia lehet az az eszköz, amely hozzájárul az én és az önelfogadás kifejlesztéséhez és megerősítéséhez, főleg, ha az elítélés és visszautasítás gyermekkori élmény volt.

Szövetségesek kimunkálása: Zeusz, Hermész és Apollón

A mitológiában Dionüszosz számos más istenségtől kapott támogatást a döntő pillanatban. Szövetségesei Zeusz, Hermész és Apollón volt. Mind olyan archetípus, melyet a Dionüszosz férfinak érdemes kimunkálnia magában.

Zeusz kétszer is megmentette Dionüszosz életét. Először, amikor halott anyja méhéből vette ki magzatát és saját combjába varrta. Másodszor pedig, amikor Héra az őrületbe kergette Dionüszosz nevelőszüleit és Zeusz ismét közbelépett. Egy gondoskodó és erőteljes Zeusz által megtestesített pozitív apa figura egészen bizonyosan nagyot lendíthetne azon, hogy a Dionüszosz férfi elfogadja saját különcségét. Abban is segítheti, hogy megtanuljon együtt élni irracionális gondolataival és intenzív érzéseivel anélkül, hogy ezek hatására cselekedne vagy önmagával szemben elutasítóvá válna. A Dionüszosz férfi kimunkálhatja magában a pozitív Zeusz apa archetípusát, amennyiben vér szerinti apja szerette és elfogadta őt. A pozitív Zeusz apa archetípusa akkor is kimunkálható, ha a Dionüszosz férfinak jó kapcsolata van egy igazi apa típusú mentorral vagy terapeutával.

Hermész segédkezett Dionüszosz születésénél vagy ő vitte nevelőszüleihez. Az istenek hírnökeként szabadon közlekedett az alvilág, a föld és az Olümposz hegye között. Hermész képes volt arra, hogy érzelmi magasságokat és mélységeket járjon be anélkül, hogy érzelmileg csapdába került volna. Hermésznek ezt a képességét Dionüszosznak is érdemes kimunkálnia magában. A Dionüszosz férfi a jelenben él, számára ez az egyetlen realitás. Következésképpen, ha depressziós, számára az örökké tart. Ebből az elkeseredett állapotból az egyetlen kiútnak az öngyilkos gondolatok tűnhetnek. Hermész ezzel ellentétben pontosan tisztában van azzal, hogy bárhol is legyen, az csupán átmeneti állapot.

DIONüSZOSZ,

A BOR

éS MáMOR

ISTENE

315

Hermész volt a kommunikátor isten. Azzal, ha a Dionüszosz férfi megtanulja szavakba önteni gondolatait és megtanulja azokat másokkal is megosztani, akkor Hermész archetípusának ezt a kommunikátor aspektusát aktiválja. Ezáltal mások is segítségére lehetnek abban, hogy jobb rálátása legyen a világra.

Apollón a harmadik szövetséges, akit a Dionüszosz férfinak érdemes segítségül hívnia. Apollón és Dionüszosz a Delphoi szentélyt közösen használták. Mindkettőjüknek itt áldoztak, Dionüszosznak a három téli hónapban, míg Apollónnak az év fennmaradó részében. Hagyományosan ez a két istenség egymás ellentétei. Apollón, a racionális gondolkodó, aki az ésszerűség pártfogója volt és aki a Nap isteneként objektív távolságból látott rá a világra. Ő tipikusan a bal agyfélteke megszemélyesítője. Dionüszosz ezzel szemben az irracionális, az emocionális isten, akinek a teste a legfontosabb, és akiben az ellentétek párhuzamosan vannak jelen. Ő tipikusan a jobb agyfélteke megtestesítője. A férfi pszichéjének mindkettőre egyaránt szüksége van. A Dionüszosz férfi akkor tudja kifejleszteni magában Apollón racionális gondolkodásmódját, ha jó iskolába kerül.

A hőst feladat: utazás az alvilágba

Ha a Dionüszosz férfi lelkileg fejlődni szeretne, akkor túl kell lépnie az isteni gyermekkel és az örökifjúval való azonosuláson, és hőssé kell válnia. Erich Neumann pszichológus, a férfi tudat eredetéről és kifejlődéséről szóló könyvében azt fejtegeti, hogy milyen nagy jelentősége van annak, hogy a hermafrodita fiú-szeretőből hős váljék. Neumann szerint a Dionüszosz férfinak ehhez szándékosan alá kell merülnie a tudattalan birodalmába és találkoznia kell a „nem-énjével”. Ez a világ a sötétség, a semmi, az üresség, a feneketlen lyuk, az alvilág, a Hatalmas Anya méhe, ahol az én feloldódhat a tudattalanban, ahol felfalják az irracionális félelmek, a tudattalan szörnyei és gonosz lényei. A hősnek túl kell élnie az alvilág szörnyűségeit és általuk kell megerősödnie.

Mielőtt végleg elfoglalta volna az őt megillető helyet az Olümposz hegyén, Dionüszosz utolsó nagy tettként véghez vitte ezt a hősi feladatot. Halandó anyját, Szemeiét próbálta felkutatni, aki meghalt és a Hádészba került. Az alvilágot egy feneketlen tavon,

316

A

FIÚK

GENERÁCIÓJA

a Lerna lápon keresztül is meg lehetett közelíteni. Dionüszosz alámerült és egyszer csak a Hádészban találta magát. Anyját kiszabadította, először a földre, majd az Olümposz hegyére vitte.

Pszichológiai értelemben Dionüszosz elválasztotta saját anyját a Hatalmas Anyától, legyőzve így a tudattalantól való félelmét.

Ezzel a tettével férfiassága legyőzte a felfalással fenyegető nőiséget. Amennyiben a férfi képes szeretni az anyját, de egyszersmind úgy is tud reagálni rá (vagy bármilyen más nőre), mint aki fölött nem uralkodik az anyja (tehát nem tudja elnőiesíteni), akkor a férfi pontosan ugyanezt a leválasztó hőstettet viszi véghez. Saját anyját megmenekítette a Hatalmas Anyától. Kamasz énjéből hősi én lett, tehát felnőtt.

Személyes elköteleződés: Ariadné megtalálása

Utazásai során Dionüszosz Naxosz szigetén találkozott Ariadnéval. Thészeusz hagyta ott magára, aki arra használta, hogy segítségével megölje a Minotauruszt és elmeneküljön Krétáról. Útban Athén felé Thészeusz elhajózott a szigetről, miközben Ariadné aludt. Itt talált rá Dionüszosz, aki nagyon megszerette és tisztelte is őt. Dionüszosz kedvéért Zeusz halhatatlanná tette Ariadnét.

A Dionüszosz férfi erotikus kapcsolata többnyire nagyon intenzív és eksztatikus: a többször is ismételhető egyesülés miatt maga a Dionüszosz férfi és partnere is úgy érezheti, hogy nagyon közel vannak egymáshoz, ugyanakkor a személyes kapcsolódás mégis hiányzik. A szexuális élmény általában személytelen vagy emberfeletti (mint például a mainászokkal való kapcsolata) marad, egészen addig, amíg Dionüszoszhoz hasonlóan (aki a magára hagyott Ariadné láttán megrendült) a férfi nem tud együtt érezni a nővel, és nem tud empatikusán viselkedni vele. Csak abban az esetben növi túl a Dionüszosz férfi az archetipikus szerető szerepét és lesz személyes kapcsolata, ha képes úgy elköteleződni, hogy akkor is szereti partnerét, amikor nem szeretkezik vele.

IV. rész MÍTOSZAINK MEGTALÁLÁSA: ÖNMAGUNK

ÚJRAFORMÁLÁSA

318

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

Ha ismerjük az isteneket, többet megtudhatunk magunkról. Néhányukban láthatjuk tükröződni magunkat, amint megmutatják az általunk élt archetípus erősségeit, gyengeségeit és értelmét. Más istenek is mozgolódnak az emlékezetünkben és ráébredünk, hogy tényleg ismertük már őket korábban is. Egy következő archetípusban pedig annak az istenségnek az arca köszön vissza, akit elutasítottunk, mert attól rettegtünk, hogy a világ számára elfogadhatatlanok leszünk. És most, az istenek megismerése után mit gondolsz, melyik istenség alakította a leginkább a személyiségedet? Talán rádöbbensz arra, hogy miért volt olyan könnyű számodra a világban való boldogulás, és milyen áron, vagy éppen ellenkezőleg, miért volt olyan nehéz megállni a helyedet.

Az Athénba tartó utazókat - metaforikusán azok a férfiak (és nők), akiknek a célja a siker, akik részt követelnek maguknak a hatalomból, a kereskedelmből és az intellektuális teljesítményből befektetik a prokrusztészi ágyba, hogy „méretre szabják” őket.

Prokrusztészi azt jelenti, hogy önkényes, valami, ami az egyéni különbségeket egyáltalán nem veszi figyelembe. A kortárs prokrusztészi ágy nem más, mint maga a konformitás: a sztereotípia, amely meghatározza, hogy milyennek is kellene lennie a férfinak. Sajnos azonban ez a szigorú kritériumrendszer károsan hat a férfiak pszichéjére. A méretre szabás során a kilógó részeket levágják, azt a részt pedig, ami nem tölti ki a prokrusztészi ágyat, megnyújtják.

Az általunk ismert világ az a hely, ahol a férfiakat a patriarchátus magányos hősökké formálja. A férfiaktól azt várják, hogy elhagyják anyjukat és mindenféle velük való azonosságot megtagadjanak. Az apák távolságtartóak és visszafogottak. A férfiak férfiakkal versengenek, elutasítják a sebezhetőséget és azokat a jellemvonásokat, amelyek elfogadhatatlanok a patriarchátus számára, illetve újra és újra elhatárolódnak kevésbé rátermett társaiktól.

Lelki értelemben vett csonkítás akkor következik be, amikor a prokrusztészi ágyba nem illő archetípusoktól és kapcsolatoktól a férfi (vagy a nő) megszabadulni kényszerül. Ráadásul, mivel a férfi sztereotípiájában az érzelmek visszafogása és kontrollálása szerepel, a férfi saját érzéseitől is elszigetelődik.

A következő fejezet (Mítoszaink megtalálása: önmagunk újraformálása) arról szól, hogy mi is az, amitől elszigetelődtünk és ho-

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

319

gyan találhatunk vissza oda. A hazaérkezés valójában arról szól, hogy elfogadjanak és szeressenek azért, akik vagyunk, és úgy, ahogy vagyunk.

A „Hiányzó isten” a könyv legutolsó fejezete. Ő az a fiúgyermek, aki átveszi Zeusz helyét és uralkodik mindenek felett. Talán egyszer ez lesz a domináns archetípus a férfi pszichéjében. Amennyiben ez a változás elegendő számú férfi pszichéjében lejátszódik, akkor maga a társadalom és a kultúra is változni fog.

TIZENEGYEDIK

FEJEZET

Mítoszaink megtalálása: önmagunk újraformálása

A férfiak számára az élet szinte kizárólag a szeparációról szól, illetve arról, hogy kivel ne azonosuljanak. Ez a sorozat az édesanyával kezdődik, akit el kell hagyni és akire semmi esetre sem szabad hasonlítani. A fiúkat kisgyerekkoruktól fogva kis férfiaknak kezelik, akiknek nem szabad sírniuk. Elkezdenek óvodába járni, és attól fogva két külön kultúrának, illetve kritériumrendszernek kell megfeleniük. A tantermen belüli világ - főként az elején - a feminin világ. A tanár egy nő, aki az együttműködést, a tisztaságot, a rendet és a tanulmányi munkát jutalmazza.

Az iskolaudvaron ugyanakkor, ahol az idősebb fiúk a vezérek, létkérdés, hogy a fiú tagja legyen egy bandának, különben folyton piszkálják és ráhárítják a felelősséget. A konformitás a túléléshez nélkülözhetetlen az iskolaudvaron, ahol az agresszorral való azonosulás folyamatát élik meg. A fiúnak az osztályterem és az iskolaudvar két ellentétes világa közt kell egyensúlyoznia, és lehet, hogy csak az egyikben vall kudarcot, de az is lehet, hogy mindkettőben.

A nagyon éles eszű, sportos alkatú fiúnak esélye van mindkét világban boldogulni, mivel sportosságával tiszteletet vív ki magának.

Férfi betegeim csak nagyon kis százaléka beszélt boldog és gondtalan időszakokról gyermekkorukban és kamaszkorukban, amikor önfeledten önmaguk lehettek a többi fiú jelenlétében. Az a benyomásom, szerencséjük volt, mert nem ez az alapállapot. Serdülő- és kamaszkorukban minden szabad percüket együtt töltötték a többi gyerekkel mert szabadidejük az aztán volt bőven.

Nem úgy, mint a mai középosztálybeli gyerekeknek. De az is lehet, hogy bentlakásos iskolába jártak együtt. Egymás iránti szeretetük ezekben a ritka, de annál boldogabb időszakokban alakulhatott ki.

Azután eljött a szeparáció időszaka, ami a férfiak életében visszatérő motívum. A hagyományosan férfiaknak szánt úton minden egyes lépésnél valamiféleképpen elkülönítik egymástól, fiúkra és

—

ÖNMAGUNK úJRAFORMáLáSA

321

férfiakra, győztesekre és vesztesekre osztják őket. Azoknak a férfiaknak, akik sikeresek a világban, életük során számtalanszor el kellett válniuk lépést tartani képtelen társaiktól.

A patriarchátus sorozatos szeparációra kényszeríti a férfit, mégpedig kétféleképpen is. A fiú, aki leválik anyjáról egyrészt érzelmileg különül el tőle, másrészt attól a saját belső részétől is távolodik, amely eddig az anyjához állt közel. Az az iskolás fiú, aki ráébred, ártatlanságát és tudatlanságát nem mutathatja ki, előbb-utóbb magára erőltet egy kívülállók számára elfogadható viselkedésformát. így vágja el magát az önmagában rejtőző ártatlan kisfiútól. Az a fiú, akinek legjobb barátja nem tud lépést tartani, nemcsak a barátságtól vágja el magát, hanem attól a részétől is, amely képes elsiratni egy barátot. A bánatában még sírni tudó fiú abban a pillanatban, amikor megtanul „nem sírni”, érzelmeivel való kapcsolatának is búcsút mondhat. És végül eljön annak az ideje is, amikor férfi lesz a fiúból, amikor valamit, ami még ártatlan, fel kell áldozni ahhoz, hogy férfivá válhasson.

Patriarchális, Zeusz által irányított világunkban, ahol a pénzügyi jutalom határozza meg valaminek az értékét, a legtöbb sikeres férfi az eszével keresi a kenyerét különböző irodákban. Sokan közülük itt vannak igazán elemükben. Azonban nagyobb részüknek ez maga a pokol. Vannak, akik a földeken dogoznának szívesen, vannak, akik inkább kézműveskednének, zenét szereznének vagy gyerekeket tanítanának, de mégsem teszik. Inkább megszabadulnak ettől a részüktől és irodába mennek dolgozni. Életük derekán azonban, amikorra már rendesen felgyülemlenek a hiányzó részek, depressziós időszak áll be, sok szomorúsággal és egyedülléttel. Itt döbben rá, hogy eddigi élete értelmetlen volt.

ÚJRAFORMÁLÓDÁS Van egy alternatíva - amely nem igazán kínálkozik a férfi középkoráig -, mellyel szükségszerűségből sok férfi megpróbálkozik, mivel élete fájdalmas, üres, monoton és sivár. Megpróbálnak rátalálni arra, ami igazán fontos számukra, megpróbálnak visszajutni saját érzelmeikhez. Erre az elhatározásra juthatnak olyan férfiak is, akiknek irigylésre méltó helyük van versenyszellemű világunk-

322

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

ban és akik többnyire - legalábbis látszólag - kézben tartják életük irányítását. Azonban a depresszió, különböző félelmek, magas vérnyomás, fekély, szívroham, rossz álmok vagy éppen egy fontos kapcsolat megromlása jelezhetik a férfi számára, hogy valójában óriási baj van. Talán ez végre elindítja egy olyan útra, melynek során újra felfedezheti önmagát, megértheti és feldolgozhatja a múlt eseményeit és a jelen történéseit. Minden egyes férfi számára ez az utazás fokozatos alámerülést jelent, mégpedig saját rég eltemetett érzéseibe. így újra felfedezhetik saját belső világukat és ráakadhatnak a személyes történetükhöz elvezető ösvényre. Ez a történet mindig a gyerekkorral kezdődik: ki volt ő akkor és mi okozott neki örömet? Mitől lett boldog? Milyen tevékenységbe tudott belefeledkezni? Ki szerette őt? És ezzel ellentétben: mit szégyellt?

Mi volt az, ami benne vagy családjában nem volt elfogadható a társadalom számára? Ki akart ő valójában lenni? Kinek a szerétét és elismerését próbálta meg kivívni? Ki és hogyan bánt vele?

Rá fog döbbenni, hogy akárkit is temetett el, választott le tudatos énjéről és hagyott a múltban, legyen az a gyermek, aki ő maga volt különböző időszakokban, szülei, a gondnok, egy háziállat, a testvére, emberek, akiket szeretett vagy félt, még mindig jelen vannak. És akármit is nyomott el akkor régen, még mindig lüktet belső világában: ártatlanság, árulás, félelem, öröm, bűntudat, szégyen, szeretet és az elfojtott archetípusok, melyek részei voltak. Léteznek kamaszkori és felnőttkori megcsonkítások: fontos szerelmek és barátságok, amelyektől elszigetelődött, egy gyermek, akinek apja lehetett volna, egy homoszexuális barát, akit elutasított, egy ázsiai szerelem, akit Koreában, Japánban vagy Vietnamban hagyott hátra, mert a nő nem lehetett a felesége, de élete nagy szerelme volt. Tehát olyan emberek és a hozzájuk tartozó rész a férfiból, amelyek valahogyan nem illettek bele a társadalom által elfogadott képbe és ezért kihasították őket.

Bármit is temetünk el vagy fojtunk el magunkban, tulajdonképpen élve temetjük el. Ez azt jelenti, hogy ha mégis elő akarjuk bányászni, eredeti állapotban fogjuk találni. Ez különösen akkor lehet ránk drámai hatással, ha az, amit eltemettünk, ki nem fejezett fájdalom volt. Ha szabadjára engedjük, olyan érzés, mintha csak tegnap ért volna minket nagy veszteség és nem évekkel azelőtt.

A parázsló indulat könnyen hozzáférhető. A kandallóban parázsló

ÖNMAGUNK ÚJRAFORMÁLÁSA

323

szénhez hasonlóan, melyet csak egy réteg föld takar el, a férfiakban szunnyadó indulatok is ott rejtőznek a felszín alatt, bár néhányukban legalább olyan mélyre ásták ezeket, mint a fájdalmat.

Talán még az érzések előásásánál is lényegesebb feladat annak vagy azoknak a „feltámasztása” (illetve újraformálása), akiket élve temettünk el: a feláldozott „gyermeki énünk”, akit eltakarítottak az útból, amikor kiderült róla, hogy társadalmilag nem elfogadható, esetleg nem is akarták vagy bántalmazták és megszégyenítették, egy kamasz, akit kicsúfoltak és soha többé nem látták. Ezek azok az elutasított archetípusok, amik újra lendületbe hozhatják

életünket.

Annak kiderítése, hogy mi miért történt, a jelenre is hatással van. Mindegyikünknek van személyes története, saját szereplőkkel és szerepekkel, amelyekbe a családunk kényszerített, egy történet, amit tudat alatt folyamatosan végigjátszunk, további szereplőket toborozva a már ismerős szerepek eljátszására, amíg rá nem ébredünk a történetünk mögött húzódó indítékokra, motivációkra.

Azok, akik korábban szerettünk volna lenni és az, ahogyan mások láttak minket, nagyban különbözhet saját archetípusunktól, és így saját mítoszunktól is.

MÍTOSZUNK MEGTALÁLÁSA Az az ismeret, hogy az istenek egy-egy archetípus megszemélyesítői, önmagunk és mások megismerésében nagy hasznunkra válik.

Be tudjuk azonosítani, hogy melyikre hasonlítunk a leginkább, melyikre akartunk hasonlítani és melyiket nem fogadtuk el. Amikor a mitikus dimenzió létezése kiderül számunkra, segíthet rátalálni a számunkra hiteles viselkedésre és ösvényre, amely értelmet visz mindennapjainkba.

Ha a könyv olvasása során „aha-élményekben” van részed, akkor az ösztöneid intellektuális visszacsatolást nyernek. A szíved vagy a tested visszajelzett arra, amit az eszed megtudott. Ha azonban az istenek ismeretét csak intellektuális síkon sajátítottad el és a mítoszok még mindig csak régi történetek, akkor még mindig nem értetted meg a könyv üzenetének lényegét. Hiszen az istenek ismerete csak egy eszköz arra, hogy hitelesek lehessünk, értéke

324

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

abban rejlik, hogy azt tudjuk mondani: „Ez fontos nekem” és ez alapján cselekszünk is.

Ellentmondásosnak tűnhet, de mégis fontos rátalálnunk saját mítoszunkra, még akkor is, ha az összesét olvastuk, de valójában egyikben sem ismertünk magunkra. Nem kell, hogy ismerd a mítoszodat, az a fontos, hogy éld meg.

Hogyan?

A következő párbeszédben Joseph Campbell mítoszkutató elmondja nekünk: - Hogyan ismerheti meg valaki saját mítoszát? - kérdezte Campbellt egy fiatalember egy előadáson. Campbell maga is egy kérdéssel válaszolt: - Hol érzi ön a legnagyobb harmóniában magát, és mi az ön számára a legnagyobb boldogság?

- Nem tudom, nem vagyok biztos benne.

- Találja meg - mondta Campbell. - És kövesse azt!

A HARMÓNIA ÉS BOLDOGSÁG MEGTALÁLÁSA A harmónia nem más, mint a jó úton haladni, olyan munkát végezni, ami leköt, ugyanakkor összeegyeztethető személyes értékrendünkkel is, ráadásul még tehetségünk is van hozzá. Harmónia az, amikor együtt vagyunk partnerünkkel, barátainkkal (vagy éppen egyedül), együtt vagyunk az állatokkal vagy a természettel, egy bizonyos városban élünk vagy vidéken és amikor az az érzésünk, hogy minden a helyén van. Harmónia az is, amikor egy nagy veszteség után nagy fájdalmat érzünk. A harmónia gátlásoktól mentes, öntudatlan spontaneitás, mint a kitörő nevetés és az előtörő könnyek. Harmóniát ott találunk, ahol a viselkedés és a hit összeér, ahol a belső archetipikus élet és a külső élet egymás kifejeződései, valamint amikor hűek vagyunk önmagunkhoz. És csak mi tudhatjuk és mondhatjuk, hogy „itt valóban otthon érzem magam” vagy „ez teljesen leköt”, „ez örömet okoz”, „szeretlek”, „ez a boldogság”.

Boldogságot és örömet akkor érzünk, ha tetteink összhangban vannak archetipikus mélységeinkkel, tehát hűek vagyunk önmagunkhoz. Ilyenkor azt érezzük, hogy amit csinálunk, akármeny-

ÖNMAGUNK ÚJRAFORMÁLÁSA

325

nyíre átlagos is, megszentelt. Ilyenkor érezzük meg, valami isteninek vagyunk a részesei, ami bennünk és mindenhol jelen van.

A BÁTOR ELŐRELÉPÉS Nem elegendő azonban tudnunk azt, hogy mi fontos a számunkra, nem elég az, ha tisztában vagyunk azzal, hogy valójában kik is vagyunk, mi lenne számunkra igazán kielégítő és saját archetípusunkkal egybecsengő. Bátorságra is szükség van ahhoz, hogy megtegyük a szükséges lépéseket. Az angol courage (bátorság) szó a francia coeur (szív) szóból ered: a bátorság nem véletlenül olyan hajlandóság, ami a szívből indul, amikor csak hagyjuk, hogy a szív mutassa az utat, nem tudva azt, mi lesz a következő próbatétel és vajon túl tudunk-e jutni rajta.

Minden úton vannak sorsdöntő útelágazások és megállók. Mit kell tennünk, amikor egy kívülálló iránt érzett könyörület egy bizonyos csoporthoz való tartozásunkkal kerül ellentmondásba?

A férfiak életében a csoporthoz való igazodás rendkívül fontos tényező. Amennyiben a csoporttal ellenkezünk, az odatartozásunk kerülhet veszélybe, esetleg a csoport ellenszenvét váltjuk ki. Az is elképzelhető, hogy minket elkerül ez az ellenszenv, viszont az ellen fordul, akit a csoport leértékel.

Annak ellenére, hogy tudod, ez a büntetés, csatlakozol-e a számodra fontos személy vagy elv ellen forduló csoporthoz? Mindkét döntésnek ára van. Nagyon sok férfinak van bűntudata a mai napig amiatt, amit egyszer csoportosan követtek el. Lehet, hogy titokban tartja, lehet, hogy elfojtja, vagy paranoiás lesz vagy fóbiái lesznek, de az is előfordulhat, hogy bátorságot merít ahhoz, hogy legközelebb ugyanilyen esetben máshogy viselkedjen. Egy férfi például ezt mondta nekem egyszer: „a kisujjamat sem mozdítottam, csak végignéztem, amit csináltak. Ezt sosem felejtem el, és soha többé nem hagyom, hogy újra előforduljon.”

Amikor egy férfi elhatározza, hogy az elveivel összhangban, a szíve tanácsára fog cselekedni és a csoport ellen tesz, nagy kockázatot vállal. Ugyanennyire rizikós egy jól fizető munkát otthagyni egy olyanért, amit szeret, persze garanciák nélkül. Vagy nekivág, hogy megvalósítsa álmát. Esetleg a szerelem oltárán feláldozza

326

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

keményen kiküzdött helyét a világban. Ezekben a helyzetekben, egy adandó útelágazásnál lelép a mások által is járt széles ösvényről, hogy saját mítoszát élje. Azt teszi, amit a szíve diktál, ami számára igaz, és emiatt valószínűleg külső útitársak nélkül kell utaznia, de sosem lesz egyedül, hisz az én és az archetípusok összekapcsolódnak, az istenek vele vannak.

Amikor a férfi (vagy nő) követi a boldogság útját, azt teszi, amit a szíve és hiteles önmaga diktál, az elköteleződés cserében erőt ad a világnak. Van egy kártyám egy Goethe idézettel a hátulján, ami azt erősíti meg, amit már számtalanszor megtapasztaltam és másokra nézve is igaznak gondolok. így szól:

„Amíg valaki el nem köteleződik, hezitál, addig mindig ott van a visszafordulás lehetősége, és így hatástalan marad minden kezdeményezés (vagy alkotás). Abban a pillanatban, ahogy valaki végleg elköteleződik, megérkezik a Gondviselés. A döntésből számtalan esemény következik. Tégy meg bármit, amit meg tudsz csinálni, vagy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni, ne késlekedj. A bátorságban erő, varázslat és zsenialitás rejlik. ”

UTAZÁS FÖLDRAJZA Az istenekről szóló külön fejezetekben találhatunk részeket az adott archetípussal azonosítható leggyakoribb pszichés zavarokról és arról, hogy az archetípuson belül hogyan fejlődhetünk. A pszichés zavarok az archetípus árnyék területei. Ha az archetípus sötét oldala veszi át az irányítást felettünk, megszállottakká válunk, amíg meg nem tanulunk elkülönülni tőle, és kemény munkával ki nem szabadítjuk magunkat fogságából.

Mások is segíthetnek rajtunk. Elképzelhető, hogy tetteink negatív hatásaival nem vagyunk tisztában, vagy még pontosabban, hárítjuk, amíg sorozatos konfrontációk rá nem világítanak ezekre.

Az is előfordulhat, hogy túlzottan is kritikusak vagy éppen elragadtatottak vagyunk egy másik ember vislekedése láttán, amiről aztán kiderül, hogy egy olyan archetípushoz tartozik, amely bennünk is jelen van.

Az árnyékban (jungiánus terminus szerint) található minden

ÖNMAGUNK úJRAFORMáLáSA

327

olyasmi, ami még nem született meg, ami még nem tudatos bennünk. Ide tartoznak az archetípusban rejtőző pozitív aspektusok, amelyek még nem kerültek a felszínre, valamint a tudatunk által elfogadhatatlannak ítélt viselkedésmódok (amely megegyezik a pszichoanalízisben használt üf-del).

A HIÁNYZÓ FEMININ JELENLÉT A patriarchális mitológiából és teológiából hiányoznak az erőteljes istennők. Ugyanígy a görög mitológiában az anyák és feleségek sem jelentősek és legalább ennyire erőtlenek. A görög mitológiában a férfi istenek a felsőbbrendűek és a központi konfliktus apák és fiaik között zajlik. Noha ez nem ennek a könyvnek a témája, azért tudunk olyan nagyszerű anyákról, akik halandó férfiak életében játszottak hihetetlenül fontos szerepet. Talán még ennél is láthatatlanabb és észrevétlenebb a férfi anima-jának hatása, mely Jung terminusában a férfi többnyire tudattalan feminin oldala, amely hangulatait, érzelmi kötődéseit befolyásolja, valamint azt is, hogy a férfi hogyan érzékeli a nőket. A lelkileg érzékeny férfiak, akik olvasták /I bennünk élő istennők (Goddesses in Everywoman) című könyvet, felfedezték magukban az istennők jelenlétét. Rájöttek, hogy a feminin istennők megfeleltethetők a férfi feminin vonásainak, vagy hogy az általuk áhított nőben valójában a férfi egy adott istennő képét keresi. Az istennők és hatásuk, valamint amit ezek képviselnek többnyire a férfiak pszichéjének árnyékvilágában található, a társadalom és a mítoszkutatás is leértékelte.

VEZETŐ AZ UTAZÁSHOZ: HERMÉSZ Az ókori görögök mindig Hermészhez fohászkodtak, ha útra keltek és kérték, hogy kísérje őket útjukon. Hermész kommunikációs képessége, éles esze, találékonysága, barátságossága, még aprócseprő tolvajlásai is segítségére voltak az utazóknak. A kortárs férfiak (és nők), akiket a munkájuk az utakra kényszerít, lehet hogy az archetípusnak csak ez utóbbi oldalát ismerik. Azok szá-

328

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

mára, akik az életet egyben spirituális utazásként is értelmezik, Hermész a lelkek kalauza.

Ez a Hermész, a lelkek kalauza az, akire Joseph Campbell utal, amikor azt írja, hogy „kövessd a boldogságot.” Ez a Hermész a Csillagok háborúja című film Joda mestere, a bölcs, a gyengéd és ősi lény, aki segített Luke Skywalker-nek saját félelmeit legyőzni és aki megmutatta neki, hogy hogyan lehet átlátni az illúzión. Erről a Hermészről ír Jung is, amikor a kollektív tudattalan archetípusait taglalja, beemelve ezt a belső világot a tudatosság szintjére. Hermész megértésével világokat köt össze és híreket hoz a lélek világából. Tudja, hogy a lélek a halál után is tovább él. Az alvilág és az égi világ között utazik, de a kettő közötti világ is ismerős számára.

Hermész képes az élmény tisztaságát elválasztani a higanyhoz hasonlóan, amely kizárólag csak nemes fémekkel ötvözhető. Ő segít bennünket az egyénné válás útján, ő segít meglátnunk, hogy számunkra mi hiteles és mi nem, és ő támogatja kiteljesedésünket.

Amikor hallagatunk Hermészre, belátjuk szavai igazságát.

Mivel Hermész maga is archetípus, mindannyiunkban benne van, mindenki számára elérhető, főleg amikor azon elmélkedünk, hogy hol is tartunk utazásunk során és megpróbáljuk befelé fordulva megismerni helyzetünket. Hermésznek nagyon sok neve van. A spiritualitásra érzékeny emberek szokták „belső vezetőnek” vagy „belső hangnak” is nevezni. A többszörös személyiség disszociatív zavaráról szóló pszichiátriai szakirodalomban Hermész csak egy másik név ahelyett, amelyet az ezen a területen kutatásokat végző Ralph Allison, pszichiáter úgy nevez, hogy a „belső önsegítő”.

A többszörös személyiség jelenségét sok könyv feldolgozta, például C. H. Thigpen Eve három arca ( The Three Faces of Eve), illetve Flora SchreiberSyfoV (Sybil) című könyve. így rengeteg ember tudja, hogy az ettől a személyiségzavartól szenvedő ember több, egymás mellett létező és egymástól független, más-más korú, akár más nemű személyiséggel rendelkezik. Ezek a személyiségek teljesen elkülönülnek egymástól, legtöbbször semmit vagy csak nagyon keveset tudnak egymásról. Ez nem is olyan különös, hisz mindegyik - külön - személyiség azért alakult ki, hogy valamiféle elviselhetetlen fájdalmat vagy bántalmazást el lehessen felejteni.

Ezzel ellentétben ugyanakkor, a személyiségnek az a része, melyet

ÖNMAGUNK úJRAFORMáLáSA

329

Allison „belső önsegítődnek nevezett el, ismeri az összes személyiséget, mindegyikről sok információja van és tudja, hogy a páciens életében mikor mi történt. Úgy találta, hogy ez a „belső önsegítő” hermafrodita kizárólag szeretetet érez (csak pozitív szándékai vannak), és közel érzi önmagát Istenhez. Ennek a „belső önsegítődnek a segítségével a pszichoterápia során az összes széttöredezett személyiség tudomást szerez a többi létezéséről. És ezek azután már önként tudnak egy személyiségbe formálódni.

Talán kevésbé lényeges lépés - mivel az okozott kár is kisebb -, mindenesetre az egyénné válás útjának kezdetén - legtöbbször életünk derekán - nagyon hasonló lépésre kell rászánnunk magunkat. A feladat nem a külön személyiségek egybegyúrása, hanem sokkal inkább a lehasított részek visszacsatolása. A férfiak életének első felében történnek a lelki értelemben vett megcsonkítások, amikor is az ókori Athénba tartó utazók prokrusztészi ágyát helyettesítendő, maguk a férfiak szabadulnak meg „fölösleges” részeiktől, melyek nem illenek bele a társadalmilag elfogadott normákba.

A gyógyuláshoz és a kiteljesedéshez újraformálódásra van szükség.

Ehhez befelé és lefelé kell elindulnunk, hogy a hiányzó darabokat összeszedjük és a felszínre hozzuk. Ez Hermész feladata.

Hermész az az archetípus, amely a mindannyiunkban szunnyaelfojtott feminin vonásainkat és az isteni gyermeket a tudatunkdó ba tudja emelni. Tehát feladatai közé nemcsak az tartozik, hogy rátaláljon, mit fojtottunk el magunkban, hanem az is, hogy életre keltse bennünk a kultúránk miatt eltemetett archetípusokat is.

Istenségekként Hermészt és Hesztiát, a házitűzhely istennőjét általában összepárosították az otthonokban is: egy herm, vagyis a Hermészt szimbolizáló kőoszlop állt minden bejáratnál, míg az otthonok közepén állt Hesztia tűzhelye. Ez a két istenség, az egyik az oltalmazó és vezető, a másik a melegség és fény forrása, az Én archetípusának aspektusait hordozzák.

HESZTIA - AZ ISTENEK TEMPLOMÁBAN ÉGŐ SZENT TŰZ Az ókorban az utazók mindig megálltak az útjukba eső istenek vagy istennők templomaiban fohászkodni és áldozni nekik, segít-

330

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

ségüket kérve. Életutunkon mi is ilyen utazók vagyunk, akik időnként elmegyünk a különböző istenségek templomai mellett. Az élet kiszámíthatatlansága adhat különböző archetipikus szituációkat, minek következtében egyszer ennek az istennek a templomában járunk, míg máskor egy másikat látogatunk meg életünk során.

Ha bemennénk egy isten templomába, valószínűleg észlelnénk egy láthatatlan istennő jelenlétét is. Ez Hesztia, a legidősebb olümposzi, aki minden más istenség templomában felfedezhető.

Hesztia a házitűzhely és a templomok istennője. Ő volt a kerek tűzhelyen égő tűz istennője, egy háromdimenzós mandala, az Én szimbóluma, amelyről Jung azt gondolta, hogy a személyiség középpontja, a teljességnek és az élet értelmének archetípusa.

Hesztia jelenléte megszentelte a házakat és a templomokat is.

Az új menyasszony elvitte a családi tűzhelyről a tüzet az új házba, és ezáltal szentelődött meg az új otthon. A régi templomokból az új templomokba átvitt tűz szentelte meg az új templomépületet.

Hesztia tüze így a középpont és az összekötő kapocs is volt.

Hesztia anonim istennő volt abból a szempontból, hogy nem volt jellegzetes megjelenési formája. így képek és szobrok sem igazán készültek róla. Szűz istennő volt, ami arra utal, hogy ő az „önmagával egy” szűz istennő, akinek senkire sem volt szüksége ahhoz, hogy kiteljesedjék és jól érezze magát a bőrében.

Istennőként a nőkben jelen lévő archetípus. Azonban teljesen egyértelműen jelen van nagyon sok férfi lelkében is. Például olyan férfiak lelkében, akiknek igényük van a rendre, távol a hangzavartól, hogy befelé tudjanak összpontosítani. Az olyan férfiaknak is szükségük van rá, akik szeretnek egyedül lenni, mert úgy érzik, az egyedülléttől többi aspektusuk is erőre kap, és azok is rászorulnak, akik szeretnének kiteljesedni.

Minden istenség templomában megtalálható Hesztia kerek tűzhelye vagy áldozati oltára, minden archetípust ez a jelenlét szentelt meg. Ha olyasmit csinálsz, ami számodra jelentéssel bír, amely összeköt azzal, aki valójában vagy, akkor olyan archetípus aktiválódott benned, amely a tevékenységgel és az Énnel is összefüggésben van. Az az állapot, amikor a férfi (vagy nő) a műhelyében teljesen belefeledkezik valamilyen alkotó tevékenységbe, ahhoz hasonlítható, amikor Héphaisztosz templomában vagyunk.

Ha szeretkezés közben megjelenik az eksztázis vagy az egység ér-

ÖNMAGUNK ÚJRAFORMÁLÁSA

331

zete, akkor a pár Dionüszosz templomában szeretkezik. Amikor egy sportoló belép az időtlenség pillanatába és úgy érzi, a világ összes ideje rendelkezésére áll, hogy megnyerjen egy versenyt, annak ellenére, hogy a többi versenyző már a nyomában van, akkor ez a sportoló Árészt éli. Azt az Árészt, aki a tevékenység közben mindvégig kapcsolatban marad belső nyugvópontjával, melyet az Árész templom középpontjában álló tűzhely jelképez.

Amikor a halandók az istenek és istennők templomai előtt találkoztak össze az istenségekkel, már nem álltak Hesztia tűzhelyének oltalma alatt. így az istenségekkel való találkozás, noha lehetett problémamentes is, de jelenthetett némi kockázatot is. Az istenek időnként meglepetésszerűen előtörhettek az emberekből és átvehették az irányítást. Ráerőltették akaratukat a halandókra, elcsábították, elrabolták vagy megbüntették őket. Ennek megfelelően az archetípusok is eluralkodhatnak az emberen. Ha ez megtörténik, azzal az archetípussal azonosulnak. A Zeusz által meg-* szállt üzletember például teljes erőbedobással beleveti magát a hatalomért és pozícióért folytatott ádáz küzdelembe. Magánélete megszűnik, senki nem számít neki. Az istenséghez tartozó akár negatív, akár pozitív aspektussal való azonosulás felnagyítja ennek az archetípusnak a jelentőségét. Egy istenséggel való azonosulás miatt a férfi már eleve nagyobb jelentőséget tulajdonít önmagának, és ettől olyan csábító ez az azonosulás.

Ezzel ellentétben ugyanakkor, amikor hálásak vagyunk, mert olyan munkát végezhetünk, amely a harmónia és a boldogság megéléséhez vezet, vagy számunkra fontos személyekkel lehetünk együtt, vagy éppen a magányunkat élvezzük, akkor rádöbbenünk, hogy életünknek mélysége és értelme van. A tudatosság és a hála nem más, mint a halandók isteneik szentélyében tett látogatásai.

A halandó szabadon választhatott, melyik templomba megy be, és tisztában volt azzal, hogy mit csinál. A templom belsejében talált egy képet vagy egy szobrot az istenségről. így érezhette annak az adott istenségnek a jelenlétét és energiáját. Noha az ember arra az istenre összpontosított, akinek a templomába belépett, Hesztia jelenléte is érzékelhető volt a tűzhelynek és a tisztára söpört templomnak köszönhetően. Ez tulajdonképpen annak az embernek a metaforája, aki önmagához hűen él, mivel egy vagy több aktivált istennel is kapcsolatban van. Rajtuk keresztül tud

332

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

összpontosítani, ezek biztosítják arról, hogy az életének van megszentelt dimenziója.

HAZATÉRÉS Az utazás során az utazó lehet, hogy számos isten vagy istennő templomába betér, lehet, hogy mindet elkerüli vagy esetleg csak egyetlen templomba megy be. Szerencsésnek mondhatta magát az az utazó, akit útján Hermész kísért. Akármilyen hosszú utat is teszünk meg, minden utazó örül a hazatérésnek.

Hermész az utazókat a bejárati ajtóban álló oszlopig kísérhette.

Majd az utazó átlépte a küszöböt és végre otthon volt. Azt az otthont Hesztia középen álló kerek tűzhelye szentelte meg. Az otthoni tűz szeretettel üdvözölte a hazatérő családtagot és az újszülötteket is.

Az ókori Görögországban az újszülötteket öt napos korukban fogadták a család hivatalos tagjává rituális keretek között. Ebben a rituáléban a gyermeket apja vitte körbe a tűzhely körül és ő mutatta be Hesztiának és a családnak. Ebben az üdvözlő és elismerő rituáléban - hazatérésben - az új életet tudatosan az élet szerves részeként ismerték el.

Lehetőség van tehát a hazatérésre.

Az otthonunk a lelki értelemben vett végállomás, ahol a spirituális középponttal kapcsolódunk össze, csakúgy, mint az ókori Görögországban, ahol az otthon a hazatérés szent helye, mivel Hesztia jelen volt. Az Én szimbólumaként vagy személyiségünk középpontjaként mindannyiunkban ott van saját Hesztiánk, a teljeséggel összefonódó belső nyugvópont. Amikor belépünk egy szentélybe vagy otthonba, ahonnan sugárzik a tűzhely melege, Hesztiával találkozunk. Lehet, hogy ez a szó szoros értelmében az otthon, a magány és elmélyülés helye, szeretetünk ölelő karja, esetleg egy önfeledt játék, a munkahelyünk, egy templom vagy maga a természet. Bármikor és bárhol otthon érezzük magunkat, rátaláltunk a harmóniára és a boldogsára, akkor biztosak lehetünk benne, hogy rátaláltunk saját mítoszunkra.

TIZENKETTEDIK

FEJEZET

A hiányzó isten

Az olümposziak közül hiányzik egy istenség. Métisz és Zeusz fia, akinek a születését megjövendölték és akinek Zeusz helyét kellett volna átvenni és szerető szívvel uralkodni. Ahhoz, hogy megszülethessen, a feminin bölcsességet jelképező Métisznek kellene először újjászületnie társadalmunkban, csakúgy, mint az emberek tudatában. Métisz és Zeusz személyében ennek a fiúnak egészen különleges szülőpáros adatott volna meg. Amikor a Hatalmas Anya különböző aspektusain keresztül az Anya Istennő volt, az apaság lényegtelen tényező volt, talán még nem is ismerték el.

Amikor az Égi Isten Atyák megszilárdították a patriarchátus fennhatóságát, az a másik végletet jelentette: az istennőket és a nőket leigázták, amely történelmi és teológiai helyzet már több ezer év óta fennáll. A férfi isteneknek is megvolt a maguk birodalma, de egyiküknek sem volt, sem a görög mitológiában, sem a zsidó-keresztény kultúrában erős és bölcs anyja, valamint hatalmas és szerető apja. A halandók között is csak kevés embernek adatott ilyen szerencsés szülőpáros.

ZEUSZ: VÁLTOZÓBAN AZ APA ARCHETÍPUSA Zeusz, égi isten atyaként saját mitológiájában változáson ment keresztül. Fenyegető apaként kezdte pályafutását, aki lenyelte Métiszt, hogy a jövendölés alapján helyére törekvő fiú ne születhessen meg (ezt láthattuk Zeusz apjánál, Kronosznál is, aki saját gyermekeit nyelte le, míg Kronosz apja, Uranosz a saját gyerekeit eltemette, nehogy megdöntsék hatalmát). Zeusz ez után számos gyermeket nemzett: az olümposziakat, aztán kevésbé jelentős isteneket és félisteneket is. Távolságtartó apa volt, aki gyerekei közül néhányat szeretett, néhányat nem, mindenesetre többnyire megvédelmezte őket. Ebben az értelemben tehát Zeusz apjától és nagyapjától is

334

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

különbözött: nekik, Zeusszal ellentétben, nem voltak pozitív szülői érzelmeik, és nem is akartak gyereket. Zeusz további változáson ment keresztül, amikor fiát, a legfiatalabb olümposzi istenséget, Dionüszoszt megmentette és saját maga „hordta ki”.

Az égi isten atyák (Uranosz, Kronosz és Zeusz) mitológiája az apa achetípus olyan változásait tükrözi, melyek a Bibliában is fellelhetők. Például az ószövetség féltékeny és bosszúálló Istene az újszövetségben szerető és megbocsátó Istenné szelídül. Az olümposziak közül egyedül Dionüszosznak volt halandó anyja, csakúgy, mint Jézusnak. Mindkettőjüket megkínozták, feláldozták és mindketten feltámadtak és újjászülettek. A kisgyerek Dionüszosz isteni gyermek aspektusát gyakran összetévesztik a gyermek Jézussal: a monserrati Fekete Madonna esetében például, amint a kezében tartja a gyermeket, aki mintha egy fenyőágat tartana, Dionüszosz szimbólumára, a thyrsusra emlékeztet.

Az apa archetípusa változóban van, és miután egyre több férfi tolódik el ebbe az irányba, az új apa archetípusa egyre inkább beivódik a kultúránkba is. Ahogy a férfiak újabb és újabb generációja lesz apa, egyre többen lesznek azok, akik a huszadik század utolsó harmadától kezdve már részt vettek feleségeik vajúdásán és a szülésnél is. Ezek a férfiak már kötődnek csecsemőikhez, lelkes apukák, nem távolságtartó és elérhetetlen égi apák. Annak a Zeusznak az átváltozását tükrözik, aki a távolságtartásból odáig fejlődött, hogy saját combjában készített helyet fiának. Ezzel a tettével Zeusz földi aspektust öltött magára, csakúgy, mint ma élő sorstársai. Akadnak olyan férfiak, akik teljes mértékben Földi Apákká válnak.

Az apa: mitológia és változó szerepek ( The Father: Mythology and Changing Roles) című könyvükben Arthur és Libby Coleman arról a Földi Apáról ír, aki napi szinten interakcióban van gyerekeivel.

A Földi Apa elsődlegesen a családjára fókuszál. Még akkor is, ha máshol jár, lélekben mindig a gyerekeivel van. Amikor otthon van, szerető apaként veszi körül gyerekeit és a családját összetartó intim szülői feladatokra összpontosítja minden figyelmét. A Coleman szerzőpáros az apaságnak ezt a nagyon fontos aspektusát hangsúlyozza, kiemelik azt a nehézséget, amelyet ez a viselkedésforma jelent a patriarchátus keretein belül:

A

HIÁNYZÓ ISTEN

335

„A szülői viselkedésformák közül a földi apák hozzáállása az, amit a legkevésbé sem csepegtetnek bele a most felnövekvő generáció fiúgyermekeinek értékrendjébe és törekvéseibe. A férfi számára ez a viselkedésforma jelentheti a legnagyobb nehézséget, noha a szülőségnek ez a legalapvetőbb megnyilvánulásiformája.

Ahelyett, hogy az apa hősként, fegyelmezőként viselkedne, vagy úgy tenne, mintha ő lenne a híd a külvilágfelé, vagy ő lenne a leküzdendő erő, aföldi apa az alapvető bizalmat és belső biztonságot szeretné kiépíteni gyermekeiben, amellyel felnőhetnek, kikerülhetnek a család kötelékéből saját függetlenségük és egyéniségük elérésével. ”

Találkoztam már a praxisomban olyan férfiakkal is, akik pozíciójukat tekintve Zeusszal voltak egy szinten, mégis azt kívánták, bárcsak a gyerekeikkel lehetnének otthon. Tudok arról az örömükről, amit az jelent a számukra, hogy ők maguk fürdethetik a csöppséget vagy ők olvashatják fel az esti mesét. Ezek a férfiak nem haragszanak gyermekeikre, hanem imádják őket. Vannak közülük olyanok, akik boldogtalan házasságuk ellenére sem válnak el, mert az azt jelentené, hogy elveszítik a napi kontaktust gyermekükkel. Összefoglalva tehát kijelenthetjük, hogy a mai amerikai (és ez más országokban is tapasztalható) férfitársadalom apa archetípusa változóban van. Habár a patriarchális égi apa kép dominál, szép lassan az egyes férfiak változnak. Talán pontosan ugyanezt az átmenetet tükrözi az a tény is, hogy a nyugati politikai és vallási vezetőknek manapság már nincs akkora hatalom a kezében, mint korábban. Nem tartják őket tévedhetetlennek és már sokkal nehezebb dolguk van, ha fiatalembereket akarnak rávenni a háborúzásra. Egyre kevésbé hasonlítanak Zeuszra.

MÉTISZ: A BÖLCS ANYA ARCHETÍPUSÁNAK SZÍNRE LÉPÉSE Nagyon keveset lehet megtudni Métiszről a görög mitológiából.

Ez a hallgatás talán érthető: lekicsinyítették, hogy aztán lenyeljék, tehát akárki is volt ő valójában, csak nyomaiban megismerhető, ha

336

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

egyáltalán. Csak azt tudjuk róla, hogy segített Zeusznak kiszabadítani testvéreit, akiket Kronosz nyelt le. O volt az, aki tudta, hogyan kell ezt véghezvinni, és be is szerezte a szükséges hánytatószert.

Métisz a bölcsesség istennője volt, akinek már jóval Zeusz és az olümposziak megjelenése előtt is áldoztak. Továbbá azt is tudjuk, hogy ő volt Zeusz első hitvese, akinek két gyermeket ígért a jövendölés. Az egyik bátorsággal és bármelyik férfi józanságával vetekedő gondolkodásmóddal megáldott lány, a másik, „haláltmegvető bátorságú” fiú, aki „az istenek és emberek királya lesz”. így amikor Métisz várandós lett, Zeusz megrettent, hogy Métisz ezt a bizonyos fiút hordja a szíve alatt. Ezért kicsinyítette le és nyelte le

Zeusz Métiszt.

Amint kiderült azonban, hogy ez a gyerek nem fiú volt, hanem lány, méghozzá Athéné, aki teljes arany páncélzatban pattant ki Zeusz fejéből. Athénének nem volt emlékképe anyjáról, így egyedüli szülőjének Zeuszt tartotta.

Métiszt, az isteni feminin bölcsességet valóban felfalta a patriarchátus és eltűnt a nyugati társadalmakból. Ez a mítosz tükrözi, hogy mi történt a történelemben (valószínűleg Kr. e. 4500 és Kr. e.

2400 között): az indoeurópai megszállók egymást követő hullámai harcos isteneikkel és az apa-központú teológiájukkal lerohanták és elfoglalták a vén Európát, aminek a lakói 25000 éven keresztül anya-központú társadalmi berendezkedésben éltek és ilyen vallást követtek, békés és kulturálisan fejlett civilizációt hoztak létre, amelyben nem voltak külön rétegződések, vagyis egyenlőségelvű volt, és főként mezőgazdasági tevékenységből látták el magukat.

Mivel városaikat nem védte semmi és harci képességeik sem voltak túl fejlettek, a lóháton vágtázó égi isten apákat tisztelő népek leigázták őket, és rájuk erőltették patriarchális társadalmi berendezkedésüket és vallásukat.

Az Istennő (akit sok néven ismerünk) kénytelen volt a leigázó nép fejének hitvesi szerepét elfogadni. Attribútumait hatalmával együtt lenyelték, és a domináns férfi isten tulajdona lett. Még az is, ami egyébként kizárólag női és az Istennőhöz tartozó felségterületnek számított, mint például a gyermekszülés, illetve az életet adás hatalma, az is közös jog lett. így az égi atyák életet adhattak a szavaikon, illetve a fejükön keresztül.

A nők elfelejtették Métiszt, és ebben hasonlítanak Athénére,

A

HIÁNYZÓ ISTEN

337

aki szintén megfeledkezett anyjáról, amikor teljes emberi nagyságában kipattant apja fejéből. Athénéhez hasonlóan a legtöbb nő a patriarchátus szülötte, ami kizárólag az Isten Apa isteni mivoltát ismerte el. A nők nem emlékeznek arra az időszakra, amikor az „Isten nő volt”. Az Isten Anya, az Istennő, az Isten feminin arcának létezése az emlékezet homályába vész. Az utóbbi században „Métisz” újraéledésének lehetünk tanúi. Egy kortárs női lap, A hatalom asszonyai (Women of Power) ezt a reneszánszt a következőképpen jellemzi*: y>A nő ősi spirituális hangja újra elbeszéli rég elfeledett bölcsességét és világunk tudatos változásának fő hajtóerejévé válik...

Ez az újra kiemelkedő hang az élet nagy összefüggéseinek elismeréséről szól, arról a tudatosságról, hogy mindennek van lelke és minden szent, arról, hogy szent lényekké kell formálódnunk, hogy szeretnünk kell a lelkünket, a testünket és az érzelmeinket.

Továbbá szól a hang a nők és minden elnyomott ember jogainak helyreállításáról, a világbéke, a társadalmi igazságszolgáltatás és a környezeti harmónia visszaállításáról, szól a spirituális és lelki hatalmak aktiválásáról, a női szentség tiszteletéről, a föld megbecsüléséről, évszakainak és életünk megünnepléséről. ”

A női spiritualitás egyre inkább a nőmozgalmak egyik új dimenziójaként tör utat magának a kultúránkban. Ez a megújulás - egyáltalán nem véletlenül - időben egybeesik olyan archeológiái leletek felfedezésével, amelyek a történelmi matriarchátus létezését támasztják alá. Erről a hosszú, békés, istennőknek áldozó időszakról szól Marija Gimbutas˙4 vén Európa istennői és istenei ( The Godesses and Gods of Old Europe), Merlin Stone Amikor az isten nő volt (When God was a Woman), illetve Riane Eisler Kehely és penge (The Chalice and the Blade) című könyvei. A Nag-Hammadi tekercsekről, közismertebb nevükön a Gnosztikus Evangéliumokról (holt-tengeri tekercsek) írt könyvet Elaine Pagels ugyanilyen címmel. Ezek az evangéliumok arra mutatnak rá, hogy a gnosztikus keresztények ismerték és tisztelték Sophiát vagy az Isten feminin ‘Magyarországon néhány éve rendszeresen megrendezik az „Istennő fesztivált”, melyről bővebben a www.goddessbudapest.com oldalon olvashatunk.

338

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

arcát. A keleti ortodox keresztények is tisztelték Sophiát. Legnagyobb szentélye a Hagia Sophia (Szent Zsófia temploma, vagy Szent Női Bölcsesség) Konstantinápolyban (vagyis a mai Isztambulban) épült. A római katolikusok úgy tartották, hogy csak egy kisebb jelentőségű női mártír emlékére épült. A zsidó miszticizmusban Zsófia neve Shekina. Métisz, Zsófia és Shekina az egykor istenített elfelejtett női bölcsesség különböző elnevezései.

Századokon át ezt a női bölcsességet homály fedte. Amikor etikai döntéseket kellett hozni, a nőkről azt állították, hogy kevésbé etikusak, mint a férfiak. Carol Gillian Máshogyan (In a Different Voice) című könyvében arról ír, hogy a nők többsége bizonyos etikai kérdéseket máshogyan érzékel, mint a legtöbb férfi, hiszen fontosabbnak tartják a nők az embereket és a kapcsolatokat, mint az elvont elveket, de ez nem etikai kérdés, hanem értékrendbeli különbség. Amikor a kapcsolatokat egyenértékűnek tekintik az elvekkel, akkor a könyörület és igazság egymás mellett létezik, egyik a másikat teszi teljessé. Carol Gillian itt igazi Métisz pozícióból érvelt, bátran és józanul konfrontálódott és vívta meg tudományos csatáját. Ilyen egy kortárs Athéné, aki emlékszik Métiszre.

Most már láthatunk nőket, akik percepcióikról és értékrendjükről beszélnek mind magánéletükben, mind a tudományos világban. És talán először az „újkori” történelem folyamán, a nőknek lehetőségük van arra, hogy erős és bölcs anyákká váljanak, akiket nem fal fel a férjük, akik nem félnek kiállni az értékrendjük mellett, és ha szükséges, meg tudják védelmezni gyermekeiket.

MÉTISZ FIA, MINT ÚJ ARCHETÍPUS Noha a szerető szívvel rendelkező fiú megjelent Jézus személyében nyugaton, Krisna személyében keleten, jelenléte mégsem hozott átütő változást a patriarchátus alapvető hatalmi viszonyaiban.

A hegytetőn uralkodó Zeusz, villámköteggel a kezében továbbra is a domináns elv a kultúránkban, és az is marad, amíg biztonságunkat felsőbb hatalomtól reméljük, és amíg ez az elszigetelődés másoktól lehetséges és kívánatos is.

Zeusz pozíciója sokáig megingathatatlannak tűnt. De ma már tudjuk, hogy a csernobili nukleáris baleset radioaktív részecskéi,

A

HIÁNYZÓ ISTEN

339

a holland szennyezett tej, valamint az esőerdők kivágása Brazíliában hogyan változtatja meg a föld klímáját, illetve hogy a nukleáris háború a bolygón nukleáris télhez vezethet. Egymásrautaltságunkra egyre inkább rádöbbenünk. Rálátunk arra, hogy nemcsak a bolygón, de a bolygó sorsán is osztozunk. Ugyan még mindig Zeusz az uralkodó elv, de mi történik akkor, ha megértjük, hogy Zeusz villámkötegeit nem lehet anélkül használni, hogy ne pusztítsa el az életet a földön?

Globális tudatosság, környezeti problémák, ökológia, női spiritualitás és nukleáris leszerelés mind Métisz újraéledését jelző kifejezések. Métisz azt a tudást személyesíti meg, hogy egymáshoz és anyáinkhoz kötődünk. Mindannyian kulturális vátozás szemtanúi lehetünk, amikor Métiszre, mint feminin bölcsességre, mint Anya Természetre, mint a Föld szentségére vagy mint Istennek, mint Anyának a visszatérésére újra emlékezünk, mialatt az apa archetípusa szintén változni látszik.

ÚJ ARCHETÍPUSOK ÉS MORFOGENETIKUS MEZŐK Rupert Sheldrake elméleti biológus az Új élet tudománya: a formatív ok-okozat elmélete (A New Science of Life: The Hypothesis of Formative Causation) című művében azt a radikális felvetését ecseteli, melyből megtudhatjuk, hogy az élőlények hogyan tanulnak és hogyan öltenek magukra új formát. Elmélete megmagyarázza, hogyan jöhetnek létre új archetípusok, vagyis hogyan változhat meg az emberi természet.

Sheldrake hipotézise a következő: ha egy viselkedésforma elég sokáig ismétlődik, akkor az „morfogenetikus mezőt” hoz létre. Ez a mező (melyet Sheldrake „morfikus” mezőnek nevez) felhalmozott memóriával rendelkezik arról, hogy mi történt a fajokkal a múltban. A faj minden egyes tagja (nemcsak az élő organizmusok, de a fehérje molekulák, kristályok, még az atomok is) saját morfikus mezőjükre hangolódnak. Ezek a morfikus mezők átterjednek téren és időn a „morfikus rezonancia” folyamata során.

A kristályok birodalmában például, az elmélet szerint a kristályra jellemző mezőtől függ, hogy a kristály milyen alakot ölt,

340

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

illetve milyen lesz a struktúrája. Ezen túlmenően nagyon nehéz lenne az új összetett kristályt rögtön az első alkalommal létrehozni, de azután egyre könnyebb lesz az előző kikristályosítások morfikus mezőjének hatása miatt. A kémikusok körében ez a hatásmechanizmus közismert, írja Sheldrake.

Az emberekre alkalmazva Sheldrake elmélete magyarázatot tud szolgáltatni arra, hogy az emberi fajon belül hogyan jöhetnek létre alapvető (vagy archetipikus) változások. A hozzáállás és a viselkedésformák kezdetben nagyon nehezen indulnak el a változás útján, de ha egyre több egyén veszi fel az új magatartásformát, akkor az utánuk következő embereknek fokozatosan egyre könynyebb lesz az átállás, és nem csak a direkt hatások miatt. Sheldrake szerint az emberek a morfikus rezonancián keresztül hangolódnak rá a morfikus mezőben lévő új mintára. Talán ez a magyarázata annak, hogy a változás miért lesz fokozatosan egyre könnyebb és könnyebb.

Egy idő után annyi ember változik meg, hogy átbillen a mérleg nyelve és a kollektív tudattalanban megjelenik az új archetípus.

Sheldrake maga is egyenlőségjelet tett a két jelenség közé: !yAz általam javasolt megközelítés nagyon hasonlít Jungnak a kollektív tudattalanról szóló elméletéhez. A fő különbség talán az, hogyjung elméletét elsősorban az emberi tapasztalás és a kollektív emlékezet területein alkalmazták. Javaslatom pusztán annyi, hogy nagyon hasonló elv működik az egész univerzumban, nem csak az emberifaj viselkedésformáira vonatkozólag. ”

A századik majom: egy kortárs mítosz A Századik Majom egy új mítosz. Egy történet, ami valahol felvetette a fejét, gyakran elismételték és csak az utóbbi két évtizedben írtak róla. Nem olyan régre nyúlnak vissza a gyökerei, mint a görög mitológia, amely a trójai háborút jeleníti meg, azonban itt sem tudhatjuk pontosan, hogy mi a valóság és mi a valóságnak csak a metaforája. A történet alapjául egy majomkolóniákat megfigyelő tudományos kísérlet szolgál, melyet Japánban végeztek.

A történet legismertebb feldolgozása Ken Keyes tollából született, melynek rövid, tömörített változata a következő:

A HIÁNYZÓ ISTEN

341

A japán partoktól nem messze, különböző szigeteken tudományos megfigyeléseket végeztek majom kolóniákon, megközelítőleg harminc éven keresztül. Annak érdekében, hogy jól szemmel tarthassák a majmokat, édesburgonyát szórtak ki nekik a tengerparton. A majmok lejöttek a fákról az édesburgonyáért és így a tudósok alaposan megfigyelhették őket. Egyik nap egy Imo nevű 18 hónapos nőstény majom elkezdte megmosni a tengerben a burgonyát, mielőtt megette. Valószínűleg jobb íze volt homok nélkül, talán még egy kicsit sós is lett a tengervíztől. Imo először a játszótársainak mutatta meg, hogyan kell megmosni, aztán a játszótársai megmutatták az anyjuknak és így szép fokozatosan egyre több majom mosta meg a burgonyát evés előtt. Először a gyerekeiket imitáló felnőtt egyedek tanulták meg az új viselkedésformát, aztán a többi majom is. Végül a tudósok azt tapasztalták, hogy azon a szigeten élő összes majom megmosta a burgonyát.

Noha ez a megfigyelés is igen figyelemreméltó, ami még ennél is megdöbbentőbb volt, az az, hogy a többi sziget majom lakójának a viselkedése is megváltozott. Ezek a majmok is megmosták a burgonyát evés előtt, noha a különböző szigeteken élő majmok között nem volt közvetlen kapcsolat.

Ez a megfigyelés a morfogenetikus mezőről felállított elmélet bizonyítása: az elmélet meg tudja magyarázni, mi történt a szigeteken. A századik majom pedig az a majom, amelyik a mérleg nyelvét átbillentette: az, amelyiknek a megváltozott viselkedése jelezte azt a kritikus megváltozott majom létszámot, amely után már az öszszes majom az összes szigeten megmosta a burgonyát.

A Századik Majom az a New Age allegória, amely reményt ad azoknak az embereknek, akik önmaguk megváltoztatásával meg akarják menteni a bolygót és abban bíznak, hogy egyéni erőfeszítéseiknek igenis lesz gyümölcse. Mítoszként a Századik Majom története visszaigazolás azoknak az embereknek, akik például a nukleáris leszerelést szorgalmazzák, még akkor is, ha az eredmények sokáig váratnak magukra. Ha valóban létezik a századik majom, akkor Imonak és barátainak is kell, hogy legyenek emberi megfelelőik. Ahhoz, hogy kialakuljon az új archetípus, kell egy huszonhetedik, egy nyolcvanegyedik és egy kilencvenkilencedik majom is.

Sheldrake hipotézise megmagyarázza, hogy egy faj viselkedése hogyan tud megváltozni azon keresztül, hogy a benne élő egyedek

342

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

egyenként elkezdenek valami teljesen újat. Ha Métisz fiának valóban át kell venni Zeusz helyét, tudnunk kell, hogy a változás csak úgy indul el, ha megfelelő számú férfi (és nő) fogja a szeretetet többre becsülni, mint a hatalmat, és eszerint az elv szerint is fognak cselekedni. Ahogy egyre többen átállnak a másik oldalra, ez a fajta viselkedésforma egyre könnyebb lesz, míg végül egy szép napon a századik majom átbillenti a mérleg nyelvét.

A legtöbb férfiban és nőben azonban nincs sem hit, sem igény a világ megváltoztatásához. Akiben mégis van elég erő és kitartás, azokat ez az új mítosz továbblépésre buzdítja. Ha felismerjük magunkat egy mítoszban, megerősödünk. Az a mítosz, amely eljuttat minket az „Aha-élményhez”, segít hűnek maradni ahhoz, amiben igazán hiszünk. Segít önmagunk lenni.

Ez a mítosz nemcsak azokról szól, akiknek belső motivációjuk van megváltoztatni a világot, de metaforikusán szól a lélek belső változásairól is. A belső világunkra az a jellemző, hogy amit csinálsz, azzá leszel. Ha egy elv mozdít bennünket arra, hogy valahogyan viselkedjünk és ezt sokszor megismételjük, a végén azok leszünk, amit csinálunk.

MÉTISZ FIA, MINT SZEMÉLYES ARCHETÍPUS A Csillagok háborúja című filmben Luke Skywalker arra alapozva cselekszik, amit a szíve érez és remél, vagyis, hogy Darth Vader valahol a szíve mélyén mégiscsak szerető apa. Luke Skywalker tudja, hogy nem szabad magát átadnia a reménytelenségnek és így átállnia a rossz oldalra, mint ahogyan azt a Császár előre megjósolta. A Darth Vader-rel folytatott élethalálharcában Luke nem adta fel a reményt, hogy a fekete maszk mögött szerető apját megtalálhassa. Mivel megérzésének és hitének megfelelően cselekedett, Darth Vaderből előtört az érző apa. Uranosz és Kronosz kortárs megfelelői a Császár és Darth Vader, mindketten félik és egyben gyűlölik is fiaikat. A szerető szívű Luke azonban legyőzi apja gonosz oldalát és ezáltal előhívja a gondoskodó apát Darth Vader-ből.

Steven Spielberg E. T. című filmje szintén kortárs mítoszt dolgoz föl, melynek főszereplője egy kisfiú, aki képes a szívére hallgatni. Ebben a történetben is hatalommal bíró férfiak vannak

A

HIÁNYZÓ ISTEN

343

döntéshozó helyzetben, ezúttal racionális tudós képében. E. T.-t, a földönkívülit, mint fajtája egyetlen példányát, fogva tartják a tudósok. Amikor úgy tűnik, hogy a társaitól való elszigetelődés miatt meghal - ahogyan a szeretethiányos csecsemők esetében is előfordul - a fiú szeretete újra életre kelti.

J. R. R. Tolkien A gyűrű szövetsége (The Fellowship of the Ring) című könyvében nagyon hasonló kisfiús főszereplővel, Frodoval találkozunk. Frodo hobbit, magassága nagyjából egy kamaszkorú fiúnak a méreteivel azonos, szőrös a lába és rendkívül szeretetreméltó tulajdonságai vannak: hűséges, megbízható és érzékeny.

A Frodo és barátai által felvállalt - és sikeresen véghezvitt - feladat félelmetes: el kell pusztítaniuk a Hatalom Gyűrűjét és ellent kell állniuk a kísértésnek, ha a gyűrű arra csábítja őket, hogy használják.

Ezekben a történetekben a főhős önmagába vetett hitétől és belső meggyőződésétől függ a végkifejlet. A patriarchátusban minden egyes férfinak és nőnek ugyanez elé a válaszút elé kell állnia: valóban a Darth Vader által szimbolizált agresszorral akarok azonosulni? Egymásban fogunk-e bízni, vagy a gyűrű eltántorít bennünket?

A szívünkre hallgatunk, vagy mivel a szakemberek azt mondják, elhisszük valakiről, hogy reménytelen eset? Csak magunkra gondolunk vagy a társainkra is tekintettel tudunk lenni?

Noha a ma élő és a görög időkből származó mítoszokból is hiányzik maga Métisz, a feminin bölcsesség, az általa hangsúlyozott értékek, mint például az egymáshoz tartozás és a földhöz, illetve minden élőlényhez való kapcsolódás, egyre gyakrabban jelennek meg. Mivel egyre többen azonosulnak ezzel a feminin bölcsességgel, a hiányzó szülőhöz is visszanyúlunk és így ráakadunk magunkban a hiányzó istenre.

Véleményem szerint mindannyian azzal a vággyal születünk meg erre a világra, hogy szeressenek bennünket, ha azonban nem kapunk szeretetet, a hatalom oldalára állunk. Ha eszünkbe jut Métisz, rádöbbenünk, hogy valójában a szeretet volt az, amit mindig is akartunk.

Ha személyes szinten lelkűnkben a hatalom válik domináns archetípussá, cselekedeteinket a hatalom és pozíció utáni vágy vezérli, valamint az, hogy ezeket megtartsuk, hogy mindig jónak tűnjünk és mi irányíthassunk. A hatalmi döntések nem a szeretet megszerzéséért, születnek, nem a hatalom szeretetéből fakadnak,

344

MíTOSZAINK MEGTALáLáSA

nem azért hozzuk meg őket, mert valakit vagy valamit szeretünk, és még csak nem is az a motiváló erő, hogy hatásukra szeretet születik. Ha ráébredünk arra, hogy a döntéseink kimenetele attól függ, milyen elv alapján hoztuk meg őket, akkor bátran dönthetünk amellett, amit szeretünk, ami számunkra fontos.

Az élet folyamatosan döntések elé állít minket. Ha tudatosan a szeretet és bölcsesség alapján választunk, elutasítva a hatalmunk kiterjesztésével járó alternatívát, tudnunk kell, hogy az első lépés lesz a legnehezebb. A döntésünk minden egyes alkalommal egyre könnyebb lesz, míg végül az egykor oly nehéz lépés lesz a természetes megoldás. Ekkor válik lelkűnkben a szeretet a domináns archetípussá.

Az utolsó bekezdést szántam a könyv végének, de mielőtt a kézirat a szerkeztőhöz került volna, valami frappáns befejezésen törtem a fejem, és akkor jutott eszembe T. S. Eliot Négy kvartett (Four Quartets) című versének néhány sora, mely vigaszt nyújt, melyből erőt meríthetek és amely nagyon igaz. Talán te is így leszel ezzel, kedves olvasó.

„ Vagy mondjuk úgy, a vég a kezdet előtt van, S a vég s a kezdet megvolt mindig is A kezdet előtt és a vég után. ” (Vas István fordítása)

Szeretettel.

FÜGGELÉK

346

FüGGELéK

KI KICSODA A GÖRÖG MITOLÓGIÁBAN APHRODITé: a szépség és szerelem istennője, római nevén Vénusz.

A sánta Héphaisztosznak, a kovács istennek hűtlen felesége. Rengeteg szerelmi viszonya volt istenekkel és halandókkal egyaránt.

Ezek közül leghíresebb kapcsolata Árészhoz, a hadistenhez fűzi.

APOLLóN: római neve ugyanez. Az aranyos nap istene. Törvényhozó, íjász és a művészetek pártfogója. Létó és Zeusz fia, Artemisz ikertestvére. Másik neve Héliosz.

ÁRéSZ: római nevén Mars, a hadisten. A harcos, szerető és táncos archetípusa. Zeusz és Héra fia. Apja gyűlölte Árészt harci kedve miatt. Aphrodité szeretője volt, akitől Harmónia nevű leánya, valamint Deimosz (Rettegés) és Phobosz (Félelem) nevű fiai születtek. Két fia gyakran Árésszal tartottak a csatákba is.

ARTEMISZ: római nevén Diána, a vadászat és a Hold istennője.

Zeusz és Létó lánya, Apollón, a Napisten ikertestvére.

ATHéNé: római nevén Minerva, a bölcsesség és a női mesterségek istennője, Athén városának patrónusa, a héroszok védelmezője. Általában teljes páncélzatban ábrázolják. A harcokban a legjobb stratéga. Csak Zeuszt ismerte el szülőjének, azonban Métisznek, a bölcsesség istennőjének a lánya is volt. Métisz volt Zeusz első felesége, akit lenyelt.

DéMéTéR: római nevén Ceres. A termékenység istennője, Perszephoné anyja. Perszephonét Hádész elrabolta és az alvilágba vitte.

DIONüSZOSZ: római nevén Bakkhosz, a bor és mámor istene.

Zeusz és Szemeié fia. Zeusz a combjába varrva mentette meg életét.

Archetipikus szerepei: eksztatikus szerető, vándor és misztikus.

GAIA: a Földanya. Uranosz (ég) anyja és felesége, a titánok anyja, az olümposziak első generációjának nagyanyja.

HáDéSZ: római nevén Plútón, az alvilág ura, Rheia és Kronosz fia, Perszephoné elrablója és férje. Zeusz és Poszeidón testvére. Az apa

FüGGELéK

347

archetípusának egyik aspektusa. A lelkek birodalmán és a kollektív tudattalan fölött uralkodott.

HéPHAISZTOSZ: római nevén Vulcanus. A kovácsok sánta istene, az egyetlen isten, aki dolgozott. Aphrodité felszarvazott férje, Héra elutasított fia. Héra volt egyetlen szülője, de Zeusz sem kedvelte, aki csak névlegesen volt az apja. Archetipikus szerepei: kézműves, nyomorék és magányos farkas.

HéRA: római nevén Juno, a házasság istennője. Zeusz felesége, aki nagy nőcsábász volt. Hérát bosszúálló és féltékeny feleségnek ábrázolták.

HERMéSZ: római nevén Merkúr. Az istenek hírvivője, a kereskedelem, a kommunikáció, az utazók és tolvajok patrónusa. Hádész birodalmába kalauzolta a lelkeket, megmentette Dionüszoszt, Perszephonét felhozta az alvilágból. Aphroditével viszonya volt, akitől Hermaphroditusz született.

HESZTIA: római nevén Vesta. A tűzhely és a templom istennője, a legkevésbé ismert istenség az olümposziak közül. Hesztia melege megszentelte az otthonokat és a templomokat. Az én archetípusát személyesíti meg.

KRONOSZ: római nevén Szaturnusz. Gaia és Uranosz legkisebb fia.

Titán, aki kasztrálta apját, és ezáltal ő lett a főisten. Rheia férje és a hat olümposzi istenség első generációjának (Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz) apja. Az első öt gyermekét Kronosz lenyelte. Később legfiatalabb fia, Zeusz átvette apja hatalmát.

PERSZEPHONé: a görögök Kóré-nak is nevezték, római nevén Proserpina. Démétér elrabolt lánya, az alvilág istennője.

POSZEIDóN: a tenger istene, a földrázó. Az olümposziak közül az egyik, akit sokkal inkább római nevén ismernek: Neptun. Athénével szállt harcba Athén birtoklásáért, de vesztett. Zeusz és Hádész testvére, az apa archetípusának egyik aspektusa.

348

FüGGELéK

RHEIA: Gaia és Uranosz lánya, Kronosz felesége és anyja. Hesztia, Démétér, Héra, Hádész, Poszeidón és Zeusz anyja.

URANOSZ: az első égi isten, Gaia fia és férje. A titánok apja, legfiatalabb fia, Kronosz vette el tőle hatalmát.

ZEUSZ: római nevén Jupiter vagy Jőve. Az olümposzi főisten, a villámlás és mennydörgés istene. Rheia és Kronosz legfiatalabb fia. Legyőzte a titánokat és megszilárdította az olümposziak hatalmát, ők lettek a világ urai. Héra nőcsábász férje. Héra előtt is számos felesége, viszonya volt, amelyekből rengeteg gyereke született. Többen közülük a második generációs olümposziak, mások pedig a görög mitológia héroszai voltak.

ÖSSZEFOGLALÁS I. Isten

o

Ö

Kategória

Archetipikus szerepek

Akik fontosak számára

Zeusz (Jupiter, Jőve) Az ég és villámlás istene Az akarat és hatalom birodalma

Patriarchális isten

Király, égi apa, vezérigazgató, szövetségkötő, nőcsábász

Feleség (Héra) Gyerekek (olümposzi fiák és lányok)

Poszeidón (Neptun) A tenger istene, földrázó Az érzelmek és ösztönök birodalma

Patriarchális isten

Király, földi apa, ösztönös, emocionális férfi, kérlelhetetlen ellenség

Feleség (Amphititré) Ellenségek (Odüsszeusz)

Hádész (Plútó) Az alvilág istene A lelkek és a tudattalan birodalma

Patriarchális isten

Király, remete

Feleség (Perszephoné) Képek (vagy árnyak)

Apollón Napisten

Szeretett fiú

Sikeres célkitűző, testvér

Nincs kitüntetett személy, testvérek (Artemisz, Hermész)

Hermész (Mercur) Az istenek hírnöke

Szeretett fiú

Kommunikátor, vezető, szélhámos

Átmenetileg kitüntetett személyek, barátok

Árész (Mars) A hadisten

Elutasított fiú

Harcos, táncos, szerető, megtestesült férfi

Szerető (Aphrodité),

Héphaisztosz (Vulcan) A kovácsok istene

Elutasított fiú

Kézműves, kreatív férfi

Feleség (Aphrodité),

Dionüszosz (Bakkhosz) A bor és mámor istene

Nevelt fiú

Misztikus, vándor, eksztatikus szerető

Nők, feleség (Ariadné)

80odl r

»

*

gyerekek

LM

-bLO

u> u> Ul v> v<

ÖSSZEFOGLALÁS II.

o

Isten

Jungi típus/időérzék

Pszichés veszélyek

Erősségei, képességei

Zeusz

Általában extrovertált Kimondottan gondolkodó Intuitív és érzékelő

Kegyetlenség Emocionális éretlenség Önmaga túlértékelése

Határozottság, termékenység, tud bánni a hatalommal

Jelen és jövő Poszeidón

Vagy extrovertált vagy introvertált Kimondottan érző Múlt és jelen

Romboló érzelmesség Érzelmi instabilitás Alacsony önbecsülés

Hűség Az érzelmekhez való hozzáférés

Hádész

Kimondottan introvertált Kimondottan érzékelő Időtlenség

Szociális láthatatlanság Depresszió, a realitás elferdítése Alacsony önbecsülés

Képek gazdag belső világa Elszigetelődés

Apollón

Általában extrovertált Általában gondolkodó Általában intuitív

Érzelmi távolságtartás Öntelt Epés

Célratörő Kedveli az érthetőséget és a tiszta formákat

Impulzív Szociopata Örök kamasz

Gyors felfogóképesség Kommunikátor Barátságos

Jövő Hermész

Általában extrovertált Kimondottan intuitív Általában gondolkodó Múlt, jelen, jövő

gTI o m

5,

*

Árész Árész

Héphaisztosz

Kimondottan extrovertált Kimondottan érző Kimondottan érző Kimondottan érzékelő Az adott pillanat

Érzelmi Érzelmi reakciók reakciók Bűnbak és bántalmazó Alacsony önértékelés

Kimondottan introvertált Kimondottan érző Kimondottan érzékelő

Szociális alkalmatlanság

Vagy in tra vertált vagy extrovertált Kimondottan érzékelő Az adott pillanat/időtlenség

T) “d

a G§ oO

o ffl tn m

s.&r

* Pojáca Alacsony önértékelés

Kreativitás A szépség meglátásának és létrehozásának képessége Kézügyesség

Eltorzított önkép Drog/alkohol függő

Az érzéki élményeket kedveli A természet szeretete

Alacsony önértékelés

Szenvedélyes intenzitás

Jelen Dionüszosz

Érzelmek és test integrációja Érzelmi expresszivitás

"

:vc?

JÉ

'

9*

-

tv:

r V.'yl 'l '. •V _r .c

fr-

i,"%

tf •r”w

Vv&! •* v

%• \°

5*í J

m 7>

j

T

JÉL

*

'v

s~f

__

ii

y

as

J

3T2S

JEAN SHINODA BOLEN nőkről írt, BENNüNK éLő ISTENNőK című könyve óriási sikert aratott. ™ Ennek folytatásaként, pácaként ebben a könyvében a férfiak személyiségét formáló, viselkedését meghatározó archetípusokkal, belső mintákkal foglalkozik.

Nyolc jól elkülöníthető alaptípussal találkozhatunk a görög mitológia istenei között: a tekintélyelvű Zeusszal, az emocionális Poszeidonnal, az érzéki és eksztatikus Dionüszosszal, az introvertált Hádésszal, a kézműves Héphaisztosszal, az ösztönlény Arésszal, a kommunikátor Hermésszel, valamint az előrelátó Apollónnal.

J tározó tíDR. BOLEN segítségével azonosíthatjuk a megha„ pusunkat. Eldönthetjük, összeegyeztethetőek-e az életcéljaink az adottságainkkal, kiválaszthatjuk, mely „isteneket” kell megerősítenünk, vagy épp legyőznünk magunkban. A szerző bebizonyítja, hogy a teljes és integrált személyiség feltétele a külső elvárásoknak való megfelelés (sztereotipiák) és a belső hajlamok (archetípiák)' összhangja.

A BENNüNK éLő

ISTENEK

-J

című könyv a női olvasóknak is

nagy segítséget nyújthat az életükben fontos férfiak - apáik, fiaik, férjeik és más partnereik - jobb megértésében.

JEAN SHINODA BOLEN jungiánus pszichoanalitikus, a San Francisco-i Pszichiátriai Klinika professzora. Legismertebb könyvei: BENNüNK éLő ISTENNőK, BENNüNK éLő IDőSöDő ISTENNőK, a PSZICHOLóGIA TAO-JA és A HATALOM GYűRűJE.

Lf 'Slá s

ísmi

W

IüI

1

2.990,- Ft

_,

Üli am mr nini 11111 4É