C.G. Jung A kollektív tudattalan tartalmai – legyenek azok álomképek, szimbólumok, mantrák, vagy éppen illúziók és hallucinációk – a kauzálisan gondolkozó nyugati ember számára éppolyan abszurdnak és érthetetlennek tűnnek, mint bizonyos ókori keleti szövegek. Az okság elvén nevelkedett agyunk ezeket a dolgokat jó esetben érthetetleneknek tartja, rossz esetben azonban ostobaságnak minősítve elutasítja. Jung számára is elégtelennek tűnt a kauzalitás elve ezen j e l e n s é g e k é r t e l m e z é s é b e n é s a synchronizmus e l v é n e k megfogalmazásával egy a kauzalitásnál átfogóbb, azzal sokban ellentétes magyarázó princípiumot vezet be gondolkozásába. Ennek az a lényege, hogy a dolgokat és a történéseket egy bizonyos viszonylagos egyidejűség határoz meg és kapcsol össze egymással, valamint a megfigyelő, vagy megfigyelők éppen adott szubjektív pszichés állapotával. Terápia. Jung az archetípusok tanában kifejti, hogy számára az igazi „meg nem nyilvánult világ” a kollektív tudattalan, mely soha nem nyilvánult meg, nem is nyilvánulhat meg, hisz annak jellege mindenben merőben különbözik attól, amit tudatos, logikus, tér-időbeli. A változó, ingatag, mulandó tudat számára ez képezi az örök-változatlan hátteret, melyben az ember én-tudata aludni, álmodni, fantáziálni, mámort találni, hallucinálni, Istenét imádni és meghalni gyakorta visszatér. Ennek a világnak a tartalmai az emberi tudat számára szimbólumok formájában nyilatkoznak meg álomképeiben, vízióiban, mítoszaiban, Isteneiben. Ezek a joga szamszkárái, a magasrendű szellemek, az angyalok világa és ezekkel harmonizálnak Jung archetípusai. Ezek az emberi világ dolgainak és történéseinek időtlen szimbólumai. A mérhetetlen, sötét, kollektív tudattalan állandóan létében fenyegeti az élesen körülhatárolt, de intenzív és világos egyéni tudatot. Ez hajlamos a disszociációra, vagyis arra, hogy egyes rész-rendszerek benne önállósuljanak, sőt, hogy személyiségjelleget öltsenek. Minél komplikáltabb pszichés részrendszerek önállósulnak, annál inkább A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
személyiség-jellegük van. Ezeket láthatjuk bizonyos pszichotikus állapotokban, pszichés identitászavarokban, de ez nyilvánul meg a mediális jelenségekben csakúgy, mint a vallásokban. A m i k o r u n k Jung szerint azért annyira elistentelenedett és elszentségtelenedett, mert oly kevéssé ismerjük a „tudattalant”. A mi vallásunk az öntudat monoteizmusa és ezen autonóm részrendszerek létének fanatikus tagadása. Ez azonban azt az óriási veszélyt rejti magában, mint amit minden elfojtott tudattartalom jelent, hogy megváltozott formában, tudatunk számára érthetetlen jelenségek képében jelenik meg az egyének és a népek életében egyaránt. Mivel ezen zavarok forrását a mai ember nem képes önmagában belül felismerni, csak annak hatását, a szorongást, a kényszert, a feszültséget és a félelmet észleli, annak okát kívül keresve a külvilágba projiciálja és többnyire a másik emberben találja meg. Jung ezt a problémát a maga pszichológiai realizmusának talajáról indulva úgy oldja fel, hogy bevezeti a relatív realitás fogalmát. Azt mondja, hogy ezek a lehasadási tendenciát, önállósulási hajlamot mutató valóságos pszichés személyiségek (vagy rész-személyiségek) relatív realitással bírnak. Reálisak akkor, ha azokat, mint ilyeneket nem ismerik el és ezért projiciálják őket. Ez a projekció megnyilvánulhat istenekben, természeti erőkben, kiknek az ember ki van szolgáltatva, de ugyanúgy lehet pénz, hatalom alkohol, kábítószer, szex is. Relatíve reálisak ezek a részrendszerek akkor, ha a tudat kapcsolatba lép velük, pl. a vallási kultuszban, de a tudomány, a művészet, a munka is létrehozhatja ezt a kapcsolatot. Irreálisak viszont annyiban, amennyiben a tudat tőlük, mint saját tartalmaitól kezd megszabadulni. Az első helyzetben a tudat teljesen ki van szolgáltatva a tudattalan vak-sötét erőinek, mert nem ismeri fel azokat, vagyis az ember a sors játékszere. A második helyzetben kompromisszum kötődik: a kultusz a rítus által a tudattalan – a túlvilág – a hatalmas és a tudatot összeroppanással fenyegető erői mintegy letranszformálódnak a tudat A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
szintjére. A pszichoterápia lehet a kultusz, a rítus. Ebben a mezőben alakul ki az ember hősi-tragikus küzdelme, ebben a polaritásban merül fel a moralitás problémája – a karma, ez a buddhista szamszkára világa, itt kezd az ember saját sorsának kovácsa lenni. A harmadik helyzet a kötöttségektől való teljes felszabadulás felé mutat: ez a Tao útja, ez a nirvána felé vezető út, kundalini-joga, melyen itt az ember csak elindulhat, de a cél az túl van minden emberi elgondolhatón és felfoghatón, de minden ember számára járható. A pszichológia nyelvén ez úgy fejezhető ki, hogy a tudat egyesül a tudattalannal, az emberben feszülő polaritás a nagy végső Egységbe oldódik fel. Az individuális processzus a perszónán, szerepszemélyiségeken, ego, anima, animus, árnyék, archetípusok és a végső, a teremtő archetípusa. Jung a relatív realitás koncepciójában immanens módon kerül kapcsolatba a joga és a buddhizmus eszmevilágával és azt ugyanakkor a nyugati ember számára is közel hozza. „A hindu – írja Jung kalkuttai cikkében – nem csak saját természetét ismeri, hanem azt is, hogy meddig Ő önmaga. Az európainak ezzel szemben tudománya van a természetről, de megdöbbentően keveset tud arról a természetről, amely benne, magában van.” (létezik) A lelki szükség azonban minden akadályt le fog győzni, írja máshol, hiszen már nyomon vagyunk, hogy „egy olyan pszichológiát, vagyis tudományt építsünk fel, mely kulcsot ad számunkra olyan dolgokhoz, amelyekhez a kelet csak kivételes lelki állapotokban tudott hozzáférni.” Jung nagyon sokban hozzájárult annak a hídnak felépítéséhez melyen a két szellemiség találkozhat. Ami a Keleten a joga útja, az Jungnál az analitikus pszichológia gyakorlata, általánosan fogalmazva a pszichoterápia. Mindkettő lényege tulajdonképpen a tudat tágítása, a tudatpont áthelyezése. Az önös én-tudat állapotában az ember nem szabad, bonyolult módon össze van szövődve a világ dolgaival és problémáival. Jung elvileg nem tesz különbséget Isten és kényszer, ördög és önző szenvedély között, mindezeket egyaránt pszichés realitásoknak tartja – akár a halottas könyv, vagy a joga filozófiája. – A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Azzal a különbséggel mégis, hogy a keleti tanok egy meggyőződéses transzcendens hit, vagy talán inkább tudás deduktív – sok helyen kinyilatkoztatásszerű-szövegei, melyek eleve feltételezik olvasóiknál azt a világképet, amelyet magukból árasztanak. Ezek nem tudományos szakszövegek, hanem tanítások. Ezzel szemben a jungi szöveg induktív, alulról halad felfelé, a tudomány modellje szerint érvel, igazol, támad, védekezik. Állandóan biztosítani kell helyzetét, hiszen ismeretlen terepen halad előre és a cél – a kelettel ellentétben – számára ismeretlen. Míg azonban az istenhit és a vele járó rítus harmóniában tudja tartani a tudatot a tudattalannal, addig az önös szenvedély betegséghez vezet, vallja és ezt valósította meg pszichoterápiás tevékenységében. Más helyen pedig azt állítja, hogy „minden vallás terápia a szenvedő és megzavart lélek számára”. Nem véletlen tehát, hogy nincsen nép vallás nélkül és azokon a helyeken és azon korokban, ahol a vallás megszűnik, ott a vallás pszichológiai ismérveit magán viselő mechanizmusok alakulnak ki, hogy ez az életfontosságú védő és egyensúlyozó funkció működjön. Pszichoterapeuta pap vagyis tanító és gyógyító egy személyben Megfigyelő – megfigyelés folyamata – megfigyelés tárgya Megfigyelés tárgya – folyamata – Megfigyelő Módosult tudatállapot. Szimbólum – analógia. Az igazság szubjektív. Az értelmezés tehát az egyetlen mód arra, hogy eljussunk egymás mélységeihez
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
A terápia azt tűzik ki célul, hogy a páciens tulajdon belső mélységeinek a korábbinál helyesebb értelmezéséhez jusson el. Jobban megértse az álmai, a tünetei, a mélységei, az élete, a léte értelmét. Az életünknek szubjektív összetevője is van, amelyet saját magunknak kell megértenünk, értelmeznünk. Az élet nem csupán a felszínen zajlik, hanem a mélyben is. Minél helyesebben értelmezem tulajdon mélységeimet (minél mélyebb, alaposabb az önismeretem) annál áttetszőbbé válik számomra az életem. Amennyiben bele kívánok pillantani a saját önismereti mélységeimbe, és helyesen szeretném értelmezni, amit ott tapasztalok, akkor olyan terapeutával kell önismereti munkát végeznem, aki már előzőleg belepillantott ezekbe a mélységekbe, és másoknak is segített az értelmezésben. A segítő terapeutával (pszichoterapeuta) folytatott párbeszéd során kéz a kézben haladnak az egyre helyesebb értelmezések felé, s ahogy a létrejövő interszubjektív (saját belső) mélység vonzáskörében egyre világosabban meg tudják fogalmazni, mit rejt a mélység, úgy oszlik az addigi köd, úgy válik egyre áttetszőbbé az élet. Míg végül talán tulajdon mélységükbe pillantva szabaddá válhatnak. A belső történések nem objektív tényállásokban, hanem a különféle tudatállapotokban lokalizálódnak, tehát nem lehet őket empirikusan megragadni, nem lokalizálhatók egyértelműen, csak kommunikáció és értelmezés útján juthatunk el hozzájuk, a monologikus megközelítéssel nem sokra megyünk. A pszichoterápia célja, hogy megtanítsa az embereket hitelesebben értelmezni önmagukat. Mivel a saját belső világomat félreértem, gyakran félreértem a másét is. Valamit, ami a mélyben van, lehasítottam (hasítás) – elfojtottam (elfojtás), leválasztottam (disszociáció), kivetettem magamból (projekció) -, így hát az arra vonatkozó dolgokat mindig torz módon értelmezem, akár rólam van szó, akár másokról. A hazugság át - meg átszövi értelmezéseim szövetét; félreértem önmagam, s ezért sokszor félreértem a másikat is.
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
Az egész személyiség fejlődésére jellemző, hogy a fejlődési szinteket, paradigmaváltásokat a tudatosság nem őrzi meg, az én inkább átértelmezi addigi élettörténetének minden egyes eseményét az új világkép szemszögéből. Inkább átírja a történelmet az új, magasabb szintű paradigma fényében. Mindannyian ugyanígy értelmezzük át visszamenőleg addigi életünk eseményeit az új nézőpontból szemlélve, és közben azt képzeljük, hogy nyilván a kezdetektől fogva ez volt a mi nézőpontunk. Disszociáció elmélet: Hosszútávon a disszociálódott introjektált self vagy tárgy részek megakadályozhatják az én integratív mechanizmusait. Az introjekciós mechanizmusok nem fejlődhetnek tovább identifikációs mechanizmusokká, így az identitás fejlődésében elakadás jön létre. A gyerek belső világa ebben az időszakban, ne felejtsük el a 2-3-4 éves korról van szó, erőteljesen mágikus gondolkodású, az omnipotens, grandiózus fantáziák túlnyomó többségben vannak. A gyerek játékaiban egyre fokozottabb tért hódít a szerepjáték, amelyben a valóság és a fantázia világa közötti határ instabil egyfajta “mintha” világban zajlik. Ez a “mintha” világ elősegítheti a disszociatív tendenciák működését. Ha a külvilág túlzottan megterhelő, túl sok fájdalommal, agresszióval árasztja el a gyereket, a gyerek a valós világból a “mintha” világban talál menedéket. Ez a fajta mechanizmus figyelhető meg enyhébb formában sok narcisztikus páciensnél, akik a világ realitásától a fantáziák világába menekülnek, bár túlnyomórészt a kettő közötti különbséget tudják differenciálni. De számolnunk kell azzal a lehetőséggel is, hogy a gyerek selfjében jelenhetnek meg túl agresszív tendenciák. Ebben az esetben a disszociáció mechanizmusa szintén működhet csak éppen centrifugális irányban. Ha túl nagy az agresszív impulzus, amely elárassza a gyerek egóját, a jó-rossz tárgyak már kialakult relatív egyensúlyát boríthatja fel, így az elhárítás a belső túl agresszív, szadisztikus self disszociációját hozhatja létre. A többszörös személyiségű A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
pácienseknél gyakran tapasztalhatunk egy, de olykor több agresszív, pusztító alszemélyiséget, amely a terápia során talán a legnehezebb feladatot jelenti, hogy a személyiség egészében hogyan válik integrálhatóvá. A gyermeki énnek nehéz elviselni a saját belső érzései változékonyságát. A gyerek sem mentálisan, sem kognitívan nem elég érett, hogy el tudja fogadni érzései időnkénti ellentmondásosságát. A patológiás esetekben, ha a disszociáció rögzül, mint fontos elhárító mechanizmus, az integratív folyamatok fejlődése akadályozódik. Ugyanis minden olyan helyzettel, amellyel az ego nem képes megbirkózni, a disszociatív mechanizmus, mint egyfajta centrifugális erő kilöki a személyiség egészéből, s a kilökött rész képletesen, mint a hold kering a bolygója körül. Ma a disszociációt Janet felfogásától eltérően olyan jelenségnek tekintik, ami egy kontinuum mentén helyezhető el, amelynek egyik végpontja a normális, egészséges emberek hétköznapi disszociatív élménye, mint pl. a nappali álmodozás, vagy intenzív bevonódás egy könyv olvasásába, majd fokozatos átmenettel egyre súlyosbodó tünetek mentén jutunk el a kontinuum másik végpontjához, ahol a szélsőséges disszociatív jelenségek találhatók, mint pl. a többszörös személyiség (korábban multiplex személyiség - multiple personality disorder - MPD, ma disszociatív identitás zavar - dissociative identity disorder - DID) . 3.1. DSM-IV. szerinti diagnosztikai kritériumok A. E g y s z e m é l y b e n k é t , v a g y t ö b b k ü l ö n b ö z ő személyiség/személyiség állapot létezése (mindegyik önálló, saját és viszonylag tartós észlelési, viszonyulási és gondolkodási rendszerrel bír mind önmaga, mind a külvilág viszonyában), B. E személyek közül legalább kettő váltakozva rányitja, meghatározza a személy magatartását, C. Valamely fontos, személyes információra való visszaemlékezési képtelenség, amely a szokásos feledékenységgel nem magyarázható, A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!
D. A zavar nem tulajdonítható pszichoaktív szer közvetlen élettani hatásának, vagy általános egészségügyi állapotnak ( pl. epilepsziás roham). 3.2. Klinikai tüneti kép A klinikai tüneti kép alapján a disszociatív identitás zavaros betegek poliszimptómások, (Putnam és mtsai, 1986, Boon, Draijer, 1993.) megtalálhatók : • különböző szomatikus tünetek, konverziós zavarok (gyakori a fejfájás, insomnia) • affektív zavarok (gyakori a depresszió, hangulatingadozások), • szorongásos tünetek, •
disszociatív tünetek, melyek többnyire fedettek (pszichogén amnézia, fúga epizódok, deperszonalizáció, derealizáció),
• poszt traumás tünetek, • vitatkozó, kommentáló hangok, • pánikrohamok, •
szuicid kísérletek.
Leggyakoribb előzetes diagnózisok: • affektív zavar • neurotikus zavar, szorongásos zavar, • szkizofrénia, • evés zavar
A drdaubnertanit.hu weboldal tananyaga. Kizárólag az Emberlét tanfolyami vizsgafelkészüléshez használható. Harmadik félnek ne add tovább!