PÁRKÁNY
ŠTÚROVO
ÉS VIDÉKE
A OKOLIE
XXIX. évfolyam - ročník
2020 / 2
Politika – napjaink szitokszava
Politika – nadávka dnešných dní
S mindaddig az is marad, míg nem sikerül arra érdemes embereket a parlamentbe juttatnunk. Ez viszont egy ördögi kör.
A ostane ňou dovtedy, kým sa nám nepodarí dostať do parlamentu tých správnych ľudí. Je to však začarovaný kruh.
A politika szó hallatán a fiatalok nagy része viszolyog, hiszen azt hallja, hogy minden politikus korrupt és hazug és a lehető legrosszabb ember, a Sátán földi helytartója, vagy, ha még most nem is az, akkor majd az lesz, ha „odakerül a vályúhoz”.
Mladí ľudia prijímajú slovo politika s odporom, pretože z každej strany počúvajú, že každý politik je korupčník a klamár a najhorší človek, Satanov pozemský miestodržiteľ, keď aj nie hneď teraz, ale sa ním určite stane, keď sa dostane ku korytu.
Történelem órán viszont mégiscsak hall nagy államférfiakról, akik fáradhatatlanul küzdöttek a gondolat teremtő erejével, jóakarattal, meggyőződéssel a népért, a közért, nemzettársaikért, országuk többi polgáráért – sokszor ezek a példaképek életüket is odaadták azért, amiben hittek. Bár távolinak tűnnek, rengeteget köszönhetünk nekik. Az életünket. Az országunkat. Hogy itt, ahol élünk, most béke van. Az épített örökségünket. A kultúránkat, társadalmunk fejlettségét, a tudáshoz való jogot. Hitte volna Szent István király, hogy ezer év múlva is hálásak leszünk vezetéséért? Hitte volna az egyszeri ember, hogy majd nem lesz országunkban török uralom? Hitte volna több millió házias�szony, hogy majd ő is ugyanúgy munkát vállalhat és önálló lehet, mint a férfiak? Vajon hitte volna valaha a kis rabszolgafiú, hogy egyszer Amerikának fekete bőrű elnöke lesz? Eleve azt, hogy beleszólhatunk a közügyek alakításába azoknak a bátor nőknek és férfiaknak és politikusoknak köszönhetjük, akik ki mertek állni az alapvető emberi jogokért. S mi vajon elhisszük-e, hogy a jövőnk igenis rajtunk múlik? A politika démonizálásával magunknak és a következő nemzedéknek ártunk a legtöbbet. Rátermett, képzett és elhivatott
emberekettántorítunk el a közügyektől. Ki fogja hát végezni? A kevésbé rátermettek. De ne csodálkozzunk… hiszen ki hallgatná ezredszer is végig, hogy csal, lop, hazudik, mikor teszem azt, se nem csalt, se nem lopott, se nem hazudott. De hát politikus! Csak gazember lehet! Ez az az ördögi kör, amiből ki kell lépnünk. Ki kell állnunk amellett, hogy a közösség képviselete igenis tiszteletreméltó feladat! Képeznünk és bátorítanunk kell fiataljainkat erre a pályára, hogy újra kiváltság legyen, ha a közösség megtiszteli őket bizalmával és rájuk ruházza a döntéshozatalt, a vezetést. Ha így készítjük őket erre a hivatásra, akkor biztosak lehetünk majd benne, hogy az arra legérdemesebbek döntenek majd a fontos ügyekben. Február 29-én döntsünk felelősséggel. A politikai pálya megtisztítása és a belé vetett bizalom helyreállítása nem fog gyorsan menni. De ha lesz hitünk és megdolgozunk érte, el fogjuk érni ezt is. Bokor Réka, főszerkesztő
Na hodinách dejepisu však predsa len počuje o veľkých štátnikoch, ktorí tvorivou silou myšlienky, dobromyseľnosťou, s oduševnenímneúnavne zápasili za záujmy ľudu, pospolitosti, príslušníkov národa, ostatných občanov ich štátu – mnohokrát obetovali aj svoj život v záujme toho, v čo verili. Hoci sa nám zdajú vzdialení, vďačíme im za mnohé. Za náš život. Za našu vlasť. Za to, že tu, kde žijeme, je mier. Za staviteľské dedičstvo. Za našu kultúru, za rozvinutú spoločnosť, za právo na poznanie. Pomyslel by si kráľ Štefan I., že o tisíc rokov mu budeme vďační za to, že nás viedol? Pomyslel by si jednoduchý človek, že raz nebude v našej krajine turecká nadvlá-
da? Verili by kedysi milióny žien, že raz budú môcť pracovať a byť samostatnými, ako muži? A vari by veril malý otrocký chlapec, že Amerika raz bude mať čierneho prezidenta? Za to, že sa môžeme vyjadrovať k veciam verejným a ich aj ovplyvniť, môžeme ďakovať tým smelým ženám a mužom a politikom, ktorí sa nebáli postaviť za základné ľudské práva. A my sami vari veríme, že naša budúcnosť závisí len od nás? Démonizáciou politiky škodíme najviac sami sebe a nasledujúcim generáciám. Od verejných vecí odrádzame schopných, vzdelaných a oduševnených ľudí. Kto ich bude teda vykonávať? Tí menej schopní. Ale nečudujme sa ... veď kto by zvládal počúvať už po tisíci krát, že podvádza, kradne, klame, keď dajme tomu nepodvádzal, nekradol ani neklamal. Je však politik! Môže byť len darebákom! Je to začarovaný kruh, z ktorého musíme vystúpiť. Musíme sa postaviť za to, že zastupovanie verejnosti je úloha hodna úcty! Musíme našu mládež na túto dráhu pripravovať a pobádať, aby bola znova výsadou, ak ich spoločnosť poctí dôverou a poverí ich rozhodovaním, vedením. Ak ich budeme na toto poslanie takto pripravovať, môžeme si byť istí, že v dôležitých veciach budú rozhodovať tí najpovolanejší. Rozhodujme sa 29. februára zodpovedne. Očista politickej práce a do nej vloženej dôvery nepôjde rýchlo. Ale ak budeme mať vieru a budeme konať v jej mene, dosiahneme to. Réka Bokor, šéfredaktorka