sur fac ing
A borítón lévő alkotás Barbara Visser művéből (1998) 2
Bevezető
Introduction
A Surfacing a Thinking Forward elnevezésű, az Európai Unió 2004-es holland elnöksége alatt Hollandiában és a tíz új tagállamban megvalósuló kulturális rendezvénysorozat Who if not we...? című képművészeti programjának része. A Thinking Forward kezdeményezői a Holland Külügyminisztérium és az Oktatási, Kulturális és Tudományos Minisztérium, szervezői a “Fund for Amateur Art and Performing Arts” és a “Mondriaan Foundation”. A Who if not we...? hét kiállításának és számos kapcsolódó rendezvényének fő témája a művészet lehetséges szerepe az aktuális politikai és társadalmi változásokban.
Surfacing is part of the visual art programme Who if not we…? of Thinking Forward, the cultural programme for the Dutch presidency of the European Union in 2004. Thinking Forward consists of a variety of cultural activities in the Netherlands as well in the ten new member states of the EU. The programme is an initiative o f the Dutch Ministry of Foreign Affairs and the Dutch Ministry of Education, Culture and Science and is commissioned by the Fund for Amateur Art and Performing Arts and the Mondriaan Foundation. Who if not we…? consists of seven new exhibitions and a number of additional projects throughout Europe. The main motivation of this programme is to discuss how art can participate in current social and political change.
A valóság (valószerűség) művészeti kontextusban történő újrafogalmazásának kérdései. számos, a fogalomhoz kapcsolodó téma és felvetés felől megközelíthetők. A Surfacing című kiállítás a különböző médiumokban és műfajokban – a video-installációtól a (beállított) fotón át a filmesszéig és a dokumentumfilmig különféle szempontokat rendel egymás mellé olyan művészek munkáiból válogatva, amelyek a valóság és a fikció (kitaláció) között, ill. a szerkesztés, prezentáció és várható jelentés kapcsolatában rejlő feszültségére koncentrálnak. A katalógus a kiállítást és a kiválasztott műveket bemutató esszé mellett két olyan írást is tartalmaz, amelyek a kiállítás elemzésén túlmutatva a művészek munkáinak és az általuk kialakított nézői poziciók vizsgálatának tágabb kontextusához kapcsolódnak.
Néray Katalin a Ludwig Múzeum Budapest-Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója Páldi Lívia a kiállítás kurátora
From the many possible themes and issues with reference to how today’s reality is rearticulated in the artistic context Surfacing offers a selection of different perspectives in different media and genres. From video installation and (staged) photography to filmic essay and documentary the exhibition focuses on artists, whose work explore the tension between fiction and reality and in the relationship between construction, presentation and expected meaning. As well as the introductory essay to the show and the selected works of the artists in this publication we included two reflective texts with the aim to go beyond the direct communication of the exhibition and connect to the wider context of the works and the viewing position they create. Katalin Néray Director Ludwig Museum Budapest-Museum of Contemporary Art Lívia Páldi Curator of the show 3
Clémentine Deliss
Konceptuális intimitás ON CONCEPTUAL INTIMACY
Ha beavatnálak gondolataimba, ha megosztanám veled, hogy hogyan látom most a kutatás állását, ha megismertetnélek az ezzel kapcsolatos gyötrő, összefüggéstelen, hipotetikus, ingatag, és terméketlen észrevételeimmel, vajon tartalmatlannak éreznéd-e az ajánlatomat? Vagy inkább vársz, egy másik, kézzelfogható és kockázatmentes feladatra, amíg újra fel nem kérnek arra, amit egyébként is csinálni szoktál, amíg ismét el nem ismerik azt, amiről már te is tudod, hogy gond nélkül végig tudod csinálni? Ilyen bizonyosságokra van szüksége gépies és önismétlő gyakorlatodnak? Milyen gyakran kínálják fel neked, hogy közeli viszonyba kerülj a lehetséges kudarccal? A kudarcra nem mint egy olyan tényezőre gondolok, amivel eleve számolsz, hanem annak a lehetőségére, hogy az általam ajánlott kiindulási pont, számodra első pillantásra esetleg zsákutcának tűnik. 4
If I offered you the intimacy of my thoughts, of my current perceptions of research, acute, disjointed, conjectural, a-conclusive and product-less, would you regard this offer as empty of concrete material? Would you rather wait for another proposition without risk and laden with clarity, just another demand for what you do anyway, a recognition of what you already know you can do and can execute without fail? Self-reproducing and chronic, does the state of your production rely on this assurance? How often are you offered the close intimacy of potential failure? Not failure as some built-in conceit, but the possibility that what I suggest as a point of departure will lead you nowhere that you can recognise in the first instance. Conceptual intimacy. Sometimes announced, sometimes sensed, sometimes vehicled through vectors of art, rare in any case. Sometimes confused with relationships that override the intentions of reaching the intimacy of concepts. Sometimes too latent to be drawn upon and recognised. Sometimes built into fearfulness, the fear of ridicule in the act of withdrawal, and that clumsiness of disengagement. Sometimes not even requested or highlighted as that specific contact that punctuates apparently aimless communication. So do we need a crisis to bring conceptual intimacy into play? They say that today everything must be visible to be apprehended as art. There is neither
Konceptuális intimitás. Néha kihirdetjük, néha ösztönösen megérezzük, néha a művészet válik hordozó közegévé, de mindenképp ritka. Néha összekeverjük kapcsolatokkal, amelyek elnyomják a konceptuális intimitás megközelítésére tett kísérleteinket. Néha túl rejtett ahhoz, hogy megközelítsük és felismerjük. Néha félelem veszi körül, a visszavonulás keltette nevetségességtől, és a kiszabadulás sutaságától való félelem. Néha nem is folyamodunk hozzá, ill. nem figyelünk fel rá mint arra a sajátos kapcsolódási pontra, amely hangsúlyt ad az egyébként látszólag céltalan kommunikációnak. Válságban kell ahhoz lennünk, hogy működésbe lépjen a konceptuális intimitás? Azt mondják, ma láthatónak kell lennie valaminek ahhoz, hogy művészetként tekintsenek rá. Nincs már underground, eltűntek az ellenállás sejtjei, mert amikor folyamatosan égnek a lámpák, még az éjszaka mítosza is az erős fény áldozatává válik. Az művészet, amely látható és informatív módon igyekszik társadalmi állapotokról tudósítani, és amely szakadatlanul, egy keresőprogram hatékonyságával nyomul előre – ez a művészet sohasem intim. Ahhoz, hogy intimmé váljon, nemcsak el kellene fogadnia korábban nem ismert és összeegyeztethetetlen állítások sötétjét, de az erre való hajlandóságát olyan formákba kellene öntenie, amelyek nem láthatóak, nem hangsúlyozhatóak, és amelyek nem válhatnak azzá amit ma művészetként ismerünk, és amit a felfokozott kommunikáció és a minimális kontaktus jellemez. Idealizmus? Haladásellenesség? Visszatérés az intim kapcsolatok titkos jelrendszeréhez? Úgy értelmezed ezeket a szavakat mint egy anakronisztikus visszapillantást közös modernitásaink korai avantgárdjára? Valami elveszett kihívás utáni sóvárgást ez? Vágyakozás a tiltott és titkos művészet után, amelyik szembeszáll a társadalommal, ahelyett, hogy vigaszt nyújtana neki, amely a művésznek az esztétikai romboló szerepét osztja ki, az érzékeny és felforgató titkos forradalmárét?
underground nor cell of resistance because when lights are on permanently even the nocturnal mythic falls prey to the potency of illumination. This art that is visible and informative in its desire to communicate social conditions, advancing without respite, search-engine-like, this art is never intimate. To be intimate it would have to accept not just the darkness of unknown and disparate propositions, but clothe this readiness in forms that cannot be seen, accentuated, and made into the art we know today, that of heightened communication but little contact. Idealism? Obscurantism? A return to the cryptological requirements of intimate contact? Do you read in these words an anachronistic flashback to the early avant-garde of our mutual modernities? Is this some craving for a lost challenge, the clandestine and encoded art production that confronts rather than consoles society, that addresses the role of the artist as aesthetic disrupter, closet revolutionary, sentient and subversive at once?
5
A konceptuális intimitás lehetne a kommunikációtól való tartózkodás, a globális cserekereskedelem egyre kevésbé demokratikus elutasításának ellenpólusa. A tudatos visszahúzódás így új kontextusban tűnne fel; nem annyira megnyílna és kitárulkozna, mint inkább éreztetné növekvő mélységét, a mélységét azoknak az újonnan jött, szerény vágyaknak, hogy a közös tapasztalatokon keresztül generálódjanak a jelentések. Tapasztalt vagy? Vajon a tapasztalatok az ismétlés holtjátéka lennének, a frázisok menedéke? Vagy úgy beszélünk a tapasztalásról mint elemekről, amelyek összessége folyékony üledékként alkotja és identifikálja a tapasztalásra való hajlandóságot? Tapasztalt vagyok = hajlandó vagyok kicserélni azt a kérdést és elkezdeni feldolgozni az összemérhetetlen élmények növekvő halmazát, ahol a tudás erőforrás és tárház, amely megosztandó veled.
Conceptual intimacy could be a counterpole to communicational abstinence, the increasingly a-democratic resistance to global exchange. It would make strategies of conscious withdrawal emerge within a new context, not so much opened out and disclosed, but sensed as increasing depth, that depth of unforeseeable yet humble concerns to generate meanings through shared experiences. Are you experienced? Are experiences the stasis of repetition, the resort of the formulaic? Or are we talking about the experienced, of elements that together as fluid sediment, constitute and identify an on-going willingness to experience? I am experienced = I am ready to exchange that question, to begin entering the accumulation of incommensurable experiences, where knowledge is a resource and reservoir to be pooled with you.
Johan van der Keuken: Spanish Spring/Spanyol tavasz c. magángyűjteményének egy darabja
Johan van der Keuken: Amsterdam Global Village / Amszterdam világfalu c. filmből kive tt jelenetkép
6
Jeroen de Rijke/ Willem de Rooij The Point of Departure/ Kiindulási pont (2002) 35mm color film with optical sound, 26 min. / 35mm film optikai hanggal, 26 perc Courtesy Galerie Buchholz, Cologne
A baráti együttlét vezet el a meghittséghez? Az együttlét formalitásai nemcsak a közös evés-ivás koreográfiáját adják, hanem azt a folyamatosságot is, amely az esemény szerves része, mielőtt az elkezdődik és miután véget ért. Minek annyi hűhót csapni a vendéglátás körül, mintha az lenne a középpontban? Lehet, hogy a meghívó számít, az ahogyan tervezik, elkészítik, szétküldik és ahogyan fogadják. Szoktál messzire utazni, hogy meghívj valakit egy közös baráti együttlétre? Része a közös együttlét a meghívásnak? Vagy a folyamat, amely a jelenlét pillanatán túl is tartó kötelezettséggé teszi a szórakozást, a következmény fogalmának része? És a következmény nem a lehetséges intimitás előérzetére játszik rá? Csak ámítjuk magunkat, ha azt hisszük, hogy egy összejövetel önmagában elég ahhoz, hogy esztétikai állítások szülessenek. Ma a központozás, amely értelmezhetővé teszi a társasági szintaxist, amely mint a röntgen emeli ki a hallgatásokat, gesztusokat, és új jelentések meghitt cseréjét, a fenyegetően közeli megoldásokban lappang, a láthatón innen és túl. Fordította Mihály Árpád
Does conviviality lead to intimacy? The formalisms of conviviality are not just choreographies of eating and drinking together, but the continuity that is structured as a modular component within the event, before it begins and once it has taken place. Why make a fuss about hospitality as if it were the centre of the focus? Maybe it’s the invitation, how it is conceived, produced, disseminated, and apprehended, that counts. Do you travel far to invite someone to participate in an act of conviviality? Is that act contained in the process of inviting that person? Or is the continuity that makes of conviviality an act of engagement beyond the moment of sheer presence, is it to be found in the notion of the aftermath? And that aftermath, does it not play precisely on the presentiment of potential intimacy? If we believe gatherings are in themselves sufficient to act out aesthetic propositions, then we are clearly fooling ourselves. Today the punctuation that makes sense of social syntax, that like an x-ray accentuates the silences, gestures, and intimate transfers of new meanings, is located in the latency of impending solutions either side of that which we can see. 7
Yael Bartana
Yael Bartana: When Adar Enters/ Amikor eljő ádár hava (2003) One channel video and sound installation/ Egycsatornás videó és hanginstalláció DVD/ Colour/ Sound 7 min / DVD, színes, hang /7 perc Courtesy Annet Gelink Gallery / az Annet Gelink Gallery tulajdona 8
Yael Bartana: Ad De’lo Yoda (2003) One channel video installation / Egycsatornás videó és hanginstalláció DVD/ Colour, 3 min. Loop /DVD, színes /3 perc Courtesy Annet Gelink Gallery
Johan van der keuken
9
► Johan van der Keuken: Spanish Spring/Spanyol tavasz (2000) C-print, 67.5 x 90 cm (x 24) Private Collection /Magánygyűjteményben
◄ Johan van der Keuken: Amsterdam Global Village /Amszterdam világfalu (1996) 16mm film, colour, Dutch with English subtitles, 228 min./16mm-es színes film, holland nyelven angol feliratokkal, 228 perc Courtesy IDEALE AUDIENCE, Paris 10
â–ş Johan van der Keuken: Herman Slobbe/ Blind Child 2 / Vak gyerek 2 (1966) 16 mm film , b/w, Dutch with English subtitles, 29 min./ 16 mm-es fekete fehĂŠr film, holland nyelven angol feliratokkal, 228 perc Courtesy IDEALE AUDIENCE, Paris 11
Sebastian DiaZ Morales
12
Rineke Dijkstra
◄ Sebastian Diaz Morales: The Persecution of the White Car / A fehér autó üldözése (2001) Digital video on DVD, colour, sound, 25 min./Digitális videó DVD-n, színes, hang, 25 perc Courtesy carlier/gebauer, Berlin
► Rineke Dijkstra: Titanic (1998) C-print, 40 x 30 cm Courtesy Tanya Rumpff Gallery, Haarlem 13
Gerard Holthuis
14
Gerard Holthuis: Hong Kong (HKG) (1999) 35mm film, b/w, 13 min./35 mm-es fekete fehér film, 13 perc Courtesy the artist /A művész tulajdona 15
Rob Johannesma
16
► Aernout Mik: Middlemen/ Ügynökök (2001) Video installation/ Videoinstalláció Digital video on DVD, colour, no sound/Digitális videó DVD-n, színes, hang nélkül Courtesy carlier/gebauer, Berlin ◄ Rob Johannesma Untitled/Cím nélkül (1998) Digital video on DVD, colour, no sound, 9,28 min./Digitális videó, színes, hang nélkül 9,28 perc Courtesy Galerie Zürcher, Paris 17
Aernout Mik
18
19
Joke Robaard
Joke Robaard : Stand-In Session #1 and #4 ( 2003) digital prints mounted on foam, colour /színes digitális nyomat habkartonra kasírozva 1,50 x 1,90 m Courtesy the artist /A művész tulajdona 20
Joke Robaard: ONE, TWO,THREE, FOUR /EGY, KETTŐ, HÁROM, NÉGY (1999) digital prints mounted on foam, colour/színes digitalis nyomat habkartonra kasírozva 0,90 x 1,40 m Courtesy the artist / A művész tulajdona 21
Barbara Visser
22
23
24
Barbara Visser: Philippa (1998) digital video on DVD, colour, sound, 14,50 min. Loop /Digitális videó DVD-n, színes, hang, 14,50 perc Courtesy Annet Gelink Gallery 25