A jó apa Egy embernek volt két fia. A fiatalabbik így szólt az apjához: - Apám, én elmegyek, meguntam a mindennapi teendőket. Kicsi ez a ház nekem, és vár a nagyvilág. - Fiam, miből fogsz megélni? Mit fogsz csinálni? - Add ki nekem a vagyon rám eső részét, és boldog leszek. Az apa megosztotta az örökséget a két fiú között. A fiatalabb összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli országba.
A jó apa Szíve telve volt reménnyel, új tervekkel, izgalmas érzésekkel. A nagyváros csillogása elcsábította. Az apjától kapott pénzből sok új dolgot tudott vásárolni, sok új barátot vendégelt meg. Pénze így hamar elfogyott.
A jó apa Az új barátok, akik csak a pénze miatt voltak vele, mind elhagyták. Az ifjú nélkülözni kezdett. Egyszer csak nagy éhínség támadt az országban, nehéz volt munkát találnia. Végül egy ember felvette disznókat legeltetni. Sokat nélkülözött, kevés volt az étel, amit kapott. Éhezett.
A jó apa Elkezdett gondolkodni:
„Apám házában a sok napszámos bővelkedik kenyérben, én meg itt éhen halok. Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt fogom mondani: - Apám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Csak béreseid közé fogadj vissza!” Csakugyan útra kelt, visszatért apjához.
A jó apa Apja, aki minden nap várta haza, már messziről meglátta, és megesett a szíve rajta. Nyakába borult, megcsókolta.
Ekkor a fiú megszólalt: - Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened, nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezz. Csak béreseid közé fogadj vissza!
A jó apa
Az apa szeretettel nézett fia szemébe, és teljes szívéből megbocsájtott neki. Odaszólt szolgáinak: - Hozzátok a legdrágább ruhát, húzzatok gyűrűt az ujjára, sarut a lábára! Hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk és vigadjunk, mert az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott.