IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 A kereszténység nagy ünnepeit mindig megelőzi néhány felkészülő nap, a karácsony előtt az advent, húsvét előtt a nagyhét. Mi ennek a jelentősége és hogyan kellene ezt jól megélnünk? Nagyon nehéz jól megélnünk. A reklámok és a hirdetések ugyan felhívják a figyelmünket a karácsonyra vagy az ünnep előtti fölkészülésre, de ezek gazdasági céllal megjelenő reklámok. A spirituális céllal megjelenő felhívások általában az egyházi közösségben hangzanak el. Én korán kelő vagyok, reggel 5 órakor szoktam bekapcsolni ébredéskor a rádiót. És ahogy bemondják, hogy öt óra, utána mindig van valakitől - van, amikor hívő ember, van, amikor nem hívő ember - néhány gondolat. Újra fölfedeztem a napokban, hogy vannak nagyböjti gondolatok is a Kossuth Rádióban. Ezt a nagyon intelligens, ünnepre ráhangoló spirituális ihletet a bécsi rádióban évtizedek óta hallani. Azt is szoktam hallgatni, hogyha módom van rá. Ebben a semleges, zengő-bongó világában kell, hogy elhangozzon néhány olyan értelmes, nyugodt, higgadt szó, amely nem az embernek a zsebét célozza meg, hanem a szívét. Azt gondolom, hogyha nem a lármára figyelünk oda, hanem a csöndre és két szót el lehet mondani, ami ténylegesen lelket táplál, akkor tudunk ezzel is segíteni. Most én nem a rádiósoknak adok receptet, csak módot, hogy mit szolgál a felkészülés. Az ünnepre készülni kell, az ünnepre reflektálni kell, magamra, környezetemre, ebből fakad az a fajta tapintatos szeretet, ahol észreveszem a másik igényét, és örömet tudok szerezni azzal, hogyha a másik igényére választ tudok adni. És így jön össze a húsvét öröme is a családban, és így jön össze más ünnepeknek is az öröme. Ugyanez van, amikor a családban valakinek a névnapját vagy a születésnapját ünnepeljük, egy kicsit rákoncentrálunk, ráfigyelünk, és nem magunkat, hanem a másik igényeit, vágyait szeretnénk érvényesíteni. Várszegi Asztrik https://www.youtube.com/watch?v=1f8S5u01E0Y https://www.youtube.com/watch?v=RPPQ5GJN0mk
Néhány hete történt velem a következő – belém égett az velejáró érzés: Egy előadást tartottam Borsodban egy bizonyos képzésen. Az előadás egyik részében az egyik hallgató egy gondolatot nagyon félreértett. Olyan módon értett félre, hogy aztán szavaimat is teljesen kiforgatta, majd ennek értelmében látványosan megsértődött, a szünetben pedig többek jelenlétében ingerülten rám támadt. Ott álltam megalázva, szóhoz sokáig nem jutottam az indulatos szóáradat közepette. Mikor végre mégis sikerült valahogy szólalnom, azt mondtam neki, hogy én nem ezt mondtam, ahogyan ő visszaadja szavaimat, és amire megsértődött, ártatlannak érzem magam ebben, mégis, ha valamivel akaratomon kívül megbántottam, én most bocsánatot kérek. És akkor ehhez nyújtottam is a kezem. Nézte sokáig a kezemet, nézett engem, ott álltunk egy kör közepén, senki nem tudta, hogy mi van most – és akkor végülis hátat fordított és elment. Szóval nem történt kézfogás. Megszakadt történetünket nem tudtuk újrakezdeni. A világ kérdése: tudunk-e kezet fogni, tudunk-e találkozni? Az én kérdésem: tudom-e kezem nyújtani, tudom-e a felém nyújtott kezet elfogadni? Közös érzésünk tud lenni a magányos és ettől a magánytól fázó kéz, tenyér. Állunk a mínusz tízben előre nyújtott kézzel, és nem tudunk találkozni. Az élet Ura Fiában, a mi Jézusunkban mutat példát a szüntelen kéznyújtásra, találkozásra. Velünk akar találkozni. Szüntelen felénk nyújtott kézzel van. És azért van kezünk, hogy ne legyen üres, magányos. Hogy kapaszkodjunk az egyikkel az övébe, a másikkal egymáséba. Mennyi merevség kisimulna, mennyi seb gyógyulna, mennyi fájdalom vigasztalódna, mennyi lezárt szem nyílna látásra
IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 és fül hallásra. Állítsuk helyre az élet keringését azzal, hogy helyreállítjuk a pályát Isten és magam és egymás között! Bátorság, ne féljetek!
Ferenc pápa imája az irgalmasság szent évére (imádkozzuk gyakran!): Urunk, Jézus Krisztus, Te megtanítottál minket, hogy irgalmasok legyünk, mint a mennyei Atya, és azt mondtad nekünk, hogy aki téged lát, az Őt látja. Ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk. Szeretettel teli tekinteted megszabadította Zakeust és Mátét a pénz rabságából; a házasságtörő asszonyt és Magdolnát attól, hogy boldogságukat csupán egy teremtményben keressék; sírásra fakasztotta Pétert a tagadása után, és biztosította a mennyországot a bűnbánó latornak. Add, hogy valamennyien személyesen hozzánk szólónak halljuk szavaidat, melyeket a szamáriai asszonynak mondtál: „Ha ismernéd Isten ajándékát!” Te vagy a láthatatlan Atya látható arca, azé az Istené, aki mindenhatóságát elsősorban a megbocsátás és az irgalmasság által mutatja meg. Add, hogy az Egyház a világban a Te látható arcod legyen, feltámadt és megdicsőült Uráé. Te azt akartad, hogy papjaid is gyöngeséggel legyenek felruházva, hogy igaz együttérzéssel viseltessenek azok iránt, akik tudatlanságban és tévedésben vannak. Add, hogy bárki hozzájuk járul, úgy érezze, hogy Isten várja, szereti őt és megbocsát neki. Küldd el Lelkedet, és szentelj meg mindnyájunkat felkenése által, hogy az irgalmasság szentéve legyen az Úr kegyelmi esztendeje, és Egyházad megújult lelkesedéssel vihesse el a szegényeknek az örömhírt, hirdesse a börtönök foglyainak és az elnyomottaknak a szabadságot, a vakoknak pedig adja vissza látásukat. Szűz Mária, az Irgalmasság Anyja közbenjárására kérjük ezt Tőled, aki élsz és uralkodol az Atyával és a Szentlélekkel egységben mindörökkön örökké. Ámen.
Életem Ura és Uralkodója, ne engedd hozzám a jóra való restség, könnyelműség, pénzvágy és megszólás szellemét! Ajándékozd inkább szolgádnak a józanság, alázatosság, állhatatosság és szeretet lelkét! Igen, Uram Királyom, add, hogy megismerjem bűneimet és meg ne ítéljem felebarátomat, mert áldott vagy mindörökké, Ámen. (Szír Szent Efrém)