IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 MOTIVÁCIÓ János evangéliumából: „Ő benne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be. (…) Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágosítson minden embert.” Hogyha egyetlen mondatba össze kellene foglalnunk Karácsony üzenetét, azt mondhatnánk, ez a világosság segít nekünk abban, hogy lássunk túl azon, amit látunk. Az Isten hozott nekünk fényt, hogy képesek legyünk túllátni azon, amit látunk. Amikor előveszünk egy könyvet és benne néhány sor és szöveg, és rá van írva, hogy Szentírás, lássuk, hogy ez nem egyszerűen csak egy könyv, meg nem egyszerűen csak egy történet, lássunk abban valami többet. Aztán ahogy mondjuk, ahogy a családtagok megfogják egymás kezét Karácsony este, lássunk túl azon, hogy az egyszerűen csak öt ujj, meg tenyér, bőr meg izom – hát annál ott több van, egész biztos; és aztán, ahogy a házaspár kezén ott van a jegygyűrű, csak túllátunk azon, hogy az egy kis aranydarab… És aztán amikor énekelünk valami éneket, hát csak túlhallunk azon, hogy hamis-e vagy nem… Amikor az ajándékokat odaadjuk, hát csak többet látunk, mint egy tárgyat vagy egy csomagolópapírt, amit éppen valaki szépen csomagolt be vagy nem… amit könnyű kibontani vagy nem… és talán a bejglin túl is látunk valamit ezen a Karácsonyon.
NÉZZ! HALLGASS! http://havannacsoport.hu/index.php/bibliai-filmek/a-szueletes-the-nativity-story
OLVASS EL! Jel Az angyal azt mondja ott a pásztoroknak, hogy kaptok egy jelet, és ez a jel egy pici baba, aki - nem mondhatnánk -, hogy jelként rendkívüli. Jelként egyedi és olyan, amire úgy láthatnánk, és úgy tekinthetnénk, mint ami még sohasem történt? Hiszen újból és újból, minden másodpercben pici babáknak a százai, ezrei születnek a világra; tehát ha ebbe gondolunk bele, hogy mit jelent ez a jel, és hogy ez a pici baba volt a jel; hát, nem egy rendkívüli jel. Egy kedves ismerősöm tavaly karácsony tájékán azt mondta: „Holnap nekiállunk bejglit sütni. Kérsz te is?” Egyrészt kértem, másrészt pedig attól kezdve néhány nap alatt, számomra ez egy jellé vált. Valaki a konyhában arra gondolt, hogy én mit fogok enni, vagy mit nem, és hogy ő szívesen készít nekem bejglit; és aztán délután elmentem a bejgliért. A felét még aznap megettem. Tehát már két helyen is volt jel. Az egyik fele bennem lett, a másik meg odakint. Milyen jó, hogy karácsonykor kézzel fogható, ehető jelek is vannak. Nem titokzatosak ezek a jelek, nem elrejtettek ezek a jelek, bármelyikünk számára fölfedezhetőek, szinte fel sem kell őket fedezi, annyira itt vannak az orrunk előtt. Szinte csak látni kell, nem is kell fölfedezni. Csak meg kell enni, nem is kell fölfedezi. Csak át kell ölelni; nem is kell fölfedezni. Milyen egyszerű, és hétköznapi, és természetes, és magától értetődő jeleket kapuk Istentől? Nézz körül!