A Marista nevelő by Pau Tristany

A marista nevelő Bevezetés A szöveg eredete és célkitűzései

A Tartományi Pedagógiai Szervezési Bizottság első, 1991. szeptember 28-án tartott ülése óta összetételében és munkája célkitűzéseinek megfogalmazásában sokat változott. Az alábbi oldalak olvasásának bevezetése érdekében hasznosnak találjuk, ha röviden bemutatkozunk, és összefoglaljuk azokat a szándékokat, amelyek gondolkodásunkat vezérelték. Nők, férfiak, világiak, testvérek, vezetők vagy oktatók vagyunk marista iskolahálózatunk általános iskoláiban, gimnáziumaiban. 1994. november 18., az Iskolafenntartói Tanács magalakulásának napja előtt bizottságunk főleg intézmény- vagy tagozatvezetőkből állt. Mivel ennek a tanácsnak a tagjait beválasztották a pedagógiai szervezési bizottságba, ebben az utóbbiban való helyettesítésük érdekében inkább olyan személyeket választottak be, akik nem töltöttek be vezető beosztásokat.

MILYEN MÓDSZERT VÁLASZTOTTUNK? Három fő szakaszt állapíthatunk meg:

A. Hat marista nevelési érték kiválasztása: Rendelkezésünkre

áll

egy

kis

könyvnek

francia

fordítása,

amelyet

spanyolországi marista testvérek adtak ki, és amelynek címe: „Marista nevelési terv. Az iskola működésének sajátos jellege”. Ennek a dokumentumnak az egyéni elolvasása után eszmét cseréltünk a marista nevelési hagyományról, gazdagságairól, mindarról, amit nevelőközösségeink minden szereplője számára hozhat. Fokozatosan olyan vonatkozásokat vettünk figyelembe, amelyeket fontosaknak ítéltünk meg a mai franciaországi oktatás számára, hat elsődleges nevelési értéket, amelyeket meg kell próbálnunk megélni és életbe léptetni oktatási intézményeinkben.

-2B. A bemutatás kerete: A Marcellin Champagnat szellemében végzett nevelés ezen hat fontos értékére, vagyis az egyszerűségre, a családi szellemre, a szolidaritásra, a jelenlétre és a meghallgatásra, a gyakorlatiasságra és a kreativitásra, az Evangélium

Mária

módján történő hirdetésére, azonos bemutatási módot állapítottunk meg az alábbi három szakaszban:

forrásszövegek,

amelyek Marcellin Champagnat gondolatait mutatják be, és

ezeket vagy Marcellin Champagnat életéből vagy Jean-Baptiste Furet testvér írásából vettük, vagy a Marista testvérek Regulájából, vagy a Marista testvérek 1993-ban megtartott XIX. Nagykáptalanjából.

nevelési

magatartásformák,

amelyeket

különböző

marista

nevelőközösségek tagjai között kell kialakítanunk és elterjesztenünk.

pedagógiai cselekvések,

amelyeket az oktatók és nevelők különböző

területen kifejtett munkájában kell alkalmaznunk, természetesen anélkül, hogy kizárnánk a pasztorációs vonatkozást.

Távlatok: Nem célunk sem alapokmányt, sem programot alkotni nevelőközösségeink különböző szereplői számára. Ez nagyra törő lenne, és nem lenne sok értelme. Elmélkedési munkánk során fokozatosan fedeztük fel együtt azt a kulturális küszöböt,

amely

bennünket

elválaszt

attól

kortól,

amelyben

Marcellin

Champagnat élt, és amelyben ezek a szövegek születtek. Ennek a küszöbnek nem szabadna áthághatatlan akadályt jelentenie számunkra. Az Alapító Tervben felfedezhetünk egy ma is érvényes nevelési erőt. Csak tőlünk függ, hogy ebből egy újító tervet készítsünk azáltal, hogy lefordítjuk a mi különféle: nevelési, intézményi, pedagógiai terveinkre. Világossá vált számunkra, hogy a Marcellin Champagnat és első tanítványai által ránk hagyott örökség ma számos gyümölcsöt hozhat. Ránk vár, hogy ezeket hasznosítsuk azáltal, hogy naponta jelenlevővé tesszük nevelési magatartásformáinkban és pedagógiai cselekvéseinkben. Örülünk,

hogy

azt

tapasztalatot,

amelyre

szert

tettünk,

mindenkivel

megoszthatjuk. Tudjuk, hogy önök is át akarják ezt élni, és gyakorlatba akarják ültetni a legkülönbözőbb nevelőközösségeikben a ránk bízott fiatalok igen nagy hasznára.

-31. Fejezet

Egyszerűség 1.1. Marcellin Champagnat élete Marcellin

Champagnat

felfigyelhetünk ahogyan

arra

kapcsolatot

környezetével,

életéből

arra,

módra, teremtett

hogy

napjainkban is alkalmas arra, hogy a

nevelőközösségen

kialakítandó

belül

magatartásformáinkra

ötleteket adjon. „Champagnat atya meg volt győződve arról, hogy annak érdekében, hogy az embereknek jót tegyen, és hogy őket Istenhez vezesse, meg kell szereznie szeretetüket és tiszteletüket. Ezért a La Vallába

(1)

kezdve

való

arra

megnyerje

megérkezésétől

törekedett, plébánia

hogy

lakosainak

bizalmát. Vidám, őszinte, nyílt jelleme, egyszerű, szerény, nevető és egyszerre nemes

megjelenése

sokat

segített

ebben. Az utcán, és amikor az emberekkel találkozott, mindig volt számukra néhány kedves mondata, dicsérete vagy vigasztaló, bátorító, elismerő szava. Mindenkivel közvetlen módon beszélt, mindenkihez közel tudott kerülni, alkalmazkodni tudott a jelleméhez, azonosult nézőpontjával, azzal a móddal, ahogyan ő tekinti a dolgokat, és amikor ilyen módon felkészítette szellemét és szívét, a rövid beszélgetést szükség szerint építő szóval, jó tanáccsal, vagy enyhe feddéssel fejezte be. Amikor gyerekekkel találkozott, gyakran megállt, hogy néhány bátorító szót mondjon nekik, kissé megsimogassa őket, egy képet adjon, vagy a katekizmusból tegyen fel kérdéseket. Figyelemmel fordult az idősek felé, kedvességgel és jóindulattal a fiatalok felé, jótékonysággal, együttérzéssel a szegények felé, jósággal és szívélyességgel mindenki

-4felé. Mindent megtett mindenkiért, hogy megszerettesse a vallást, és hogy Jézus Krisztusnak megnyerje őket. Ami azonban a legjobban hozzájárult ahhoz, hogy a hívek szeretetét és tiszteletét kiváltsa,

építő

magatartása

volt,

erényessége,

jámborsága,

rendszeressége

és

pontossága minden feladatában. Mindig készen volt, és mindig előzékenynek mutatkozott bármelyik pillanatban, amikor szolgálatait kérték, vagy amikor a templomba vagy betegekhez hívták.” (Marcellin Champagnat élete, 41. & 42. oldalak) (2)

(1) La Valla: a plébánia, ahol Marcellin Champagnat-t plébánosnak nevezték ki 1816-ban. A Pilathegység előhegységében található St. Étienne-től 15 km-re. (2) A „Vie du Bicentenaire” Marcellin Champagnat életének egy új kiadása, amely 1989-ban készült, az 1789. május 20-i születésének kétszázadik évfordulóján. Ez az új kiadás megőrzi az első kiadás szövegének lényegét, amelyet Jean-Baptiste Furet testvér írt 1856-ban. Érthető a tőlünk nagyon eltérő stílus. Napjainkban egészen másként fejezzük ki magunkat.

1.2. A Testvérek Regulája az alábbiakat kéri a testvérektől: „Alapítónk szerette a szegényeket, és bennünket előszeretettel akart feléjük küldeni anélkül, hogy bárkit is kizárt volna. Első tanítványai nehéz életükkel azoknak a közelében maradtak, akiknek életüket szentelték. La Valla (3) mindegyikünk számára felhívás arra, hogy egyszerűségben és lemondásban éljünk mind személyes életünkben, mind a közösségek és a tartományok szintjén.” (33. szakasz) „A fiatalokat ott érjük el, ahol vannak. Bátran megyünk el olyan környezetbe is, amely lehet, hogy még felderítetlen, és ahol Krisztus várása anyagi és szellemi szegénységben mutatkozik meg. Találkozásaink során figyelemmel fordulunk a fiatalok felé, amelyre rányomja bélyegét az alázat, az egyszerűség és az önzetlenség.” (83. szakasz) (4)

(3) La Valla itt az első marista testvérek közösségét jelenti az alapítás kezdetén 1817 és 1820 között. (4) A Konstitúció vagy Regula szövegek összessége, amelyek egy vallási közösség életfeltételeit és vezetését fogalmazza meg.

1.3. A Marista testvérek Üzenete leszögezi: (5)

XIX.

Nagykáptalanjának

(1993)

-5-

„Az élet egyszerűsége, amelynek megélésére felszólítást kaptunk, rámutat a fogyasztói társadalom törékenységére és bálványainak ingatagságára abban, hogy a személy önmagát kibontakoztassa.”

Megannyi szöveg, amelyek arra buzdítanak, hogy nevelési magatartásformáinkat újraértékeljük, és pedagógiai cselekvéseinket ezekhez alkalmazzuk. (5) Nagykáptalan: egy vallási közösség küldötteinek közgyűlése, amely azért ül össze, hogy nemzetközi vezetőit megválassza, és hogy közösségei életének változását számba vegye. A marista testvérek utolsó Nagykáptalanja 1993 szeptemberében és októberében ült össze.

2. NEVELÉSI MAGATARTÁSFORMÁK: 2.1.

Felnőttek közötti kapcsolatok:

A Katolikus oktatás alapszabályának(6) 3. szakasza a nevelőközösséget az alábbiakban határozza meg: „Mindegyik katolikus oktatási intézmény egy olyan nevelőközösséget alkot, amely az intézményvezető irányítása alá tartozik, és amelyet a tanulók, a szülők, az oktató-, nevelő-, igazgatási- és szolgáltató személyzet, a plébánosok és más olyan személyek alkotnak, akik részt vesznek a pasztorációs munkában, ügyintézők, volt tanulók és, a lehetőségek függvényében, tulajdonosok. ”

A Katolikus oktatás alapszabályának fenti szakaszában megjelölt felnőttek egy intézményben különösen figyelnek arra, hogy az egymás közötti és „a velük kapcsolatba kerülő személyekkel kialakított” kapcsolataikat a „HITELESSÉG és a JÓINDULAT” vezérelje, de ugyanakkor legyenek „tapintatosak, jellemezze őket a gyengédség, és legyenek a SZEMÉLYEKKEL SZEMBEN TISZTELETTUDÓK.” (Vö. Konstitúció 5. és 7. szakasza) Ez konkrétabban az alábbiakat jelenti: • A vezetők részére (intézményvezetők, ügyintézők, nevelők...) az, hogy

mindenkit (szülőket, tanárokat, személyzetet, tanulókat, az intézményen kívüli más személyeket) ugyanolyan módon fogadjanak: nem túlzott udvariassággal egyesekkel szemben és lebecsüléssel másokkal szemben. • Fogadjunk be minden család, társadalmi osztály, faj vagy vallás gyerekeit, még akkor is, ha elismertségünk csorbát szenved a „jó emberek” körében.

• Szakítsunk időt arra, hogy fogadjuk és találkozzunk azokkal az emberekkel, akik találkozót vagy megbeszélést kérnek tőlünk.

-6• Tanuljuk meg megismerni az embereket, bármilyen helyzetben is legyenek, és álljunk rendelkezésükre.

• Gondoljunk arra, hogy a gyerekek vagy a fiatalok figyelnek bennünket: a felnőttek közötti kapcsolataink egyszerűségének tanúságértéke van.

• A nyelv- és a kifejezés egyszerűsége. A családoknak vagy tanulóknak szánt szövegek

(körözvények,

nevelési

terv,

házirend...

)

legyenek

könnyen

olvashatóak. Ez a kapcsolattartásra vonatkozó légkör egy marista intézmény NEVELÉSI LÉGKÖRÉNEK LÉNYEGES ELEME. (6) A Franciaországi Püspökkari Konferencia által 1992. május 14-én kihirdetett Alapszabály, amely Franciaországban az összes helyi, egyházmegyei, regionális és országos katolikus oktatási intézmény működését szabályozza.

2.2. Felnőttek/gyerekek, fiatalok közötti kapcsolatok: • Mindenki elfogadása: olyannak vegyük a tanulót, amilyen, és ne olyannak, amilyennek szeretnénk, hogy legyen.

• Tisztelet és bizalom: a gyereknek, a fiatalnak éreznie kell, hogy ő értékes, bármilyenek is legyenek kudarcai vagy sikerei.

• Természetes rendelkezésre állás, amely nem idéz elő kirekesztési vagy elutasítási érzést, bármilyen is legyen a tanuló helyzete vagy magatartása.

• Érthető, olvasható és alkalmazható szóbeli és írásos nyelvezet (tájékoztatások, osztály-, iskolai szabályzatok...).

• Mély és türelmes meghallgatás: részesítsük előnyben a párbeszédet.

2.3. Fiatalok/fiatalok közötti kapcsolatok: • Figyeljünk arra, hogy a tanulók közötti kapcsolat megmaradjon a tolerancia, az elfogadás, az egyszerűség és a kirekesztés nélküli szellemben.

• Nyílt légkört tartsunk fenn, és előzzük meg a kapcsolattartás légkörének bármilyen megromlását.

• Járuljunk hozzá, hogy mindegyik fiatalban a másik elismerésének magatartása alakuljon ki.

3. PEDAGÓGIAI CSELEKVÉSEK:

-73.1. Az egész nevelőközösség szintjén: Irányozzuk elő például az alábbiakat: • Ünnepségek és gyakorlati foglalkozások.

• Főleg művészi-, kulturális-, vallási- és sporttalálkozók, amelyek lehetővé teszik

a tanulók számára, hogy az oktatókat az osztályon kívül más helyzetekben is megismerjék.

3.2. Az osztály keretében: • Segítsük elő a tanuló részvételét.

• Tartsuk tiszteletben a tévedés jogát.

• Segítsük a tanuló/tanár kapcsolatot (osztályfőnöki óra).

3.3. Interperszonális szinten: • Mindenki számára álljunk rendelkezésre.

• Mindegyik tanulót olyannak vegyük, amilyen.

2. Fejezet

CSALÁDI SZELLEM

1. SZÖVEG

1.1. Marcellin Champagnat élete Ezen a területen a kezdetek közösségi élete igazíthat el, amikor Marcellin Champagnat életét megosztotta testvéreivel: „Amikor megszerezte tehát az engedélyt, hogy elhagyja a plébániát, véglegesen a testvéreknél telepedett le, és saját maga szállította át az éjszaka leple alatt kevés bútorát, hogy ne vegyék észre, és hogy a szóbeszédet elkerülje. Egy kis alacsony és egészségtelen szobában szállásolták el, habár a házban ez volt a legjobb hely. Szerény napi étrendje olyan volt, mint a testvéreké, de egyedül étkezett. Nagy öröm volt számára, hogy a testvérek körében lehetett, hogy velük élhetett, és hogy minden idejét annak szentelhette, hogy őket tanítsa és az erényességre nevelje. Miként a jó pásztor, mindig a kis nyája élén állt: a testvérekkel együtt dolgozott, vagy a földeken, vagy

szeggyártásban;

szüneteket

együtt

töltötték, látogatta az osztályokat, hogy bátorítsa a tanulókat és irányítsa a tanítókat, elsősorban az utóbbiaknak tartott órákat, a gyerekek felügyeletére és egyéb nevelési feladatokra oktatva őket. A testvérek a legnagyobb tiszteletet tanúsították iránta, úgy szerették, mint apjukat; de mivel egyszerű emberek voltak, és az illemszabályokkal kevéssé voltak tisztában, miközben mély tiszteletet mutattak iránta, majdnem úgy viszonyultak hozzá, mint velük egyenrangúval, és nem azzal a gondossággal vették körül, amelyet papi minősége és elöljárói helyzete megkövetelt. Jól bizonyítja ezt az alábbi példa. Marcellin Champagnat négy évig maradt velük, anélkül, hogy bármelyikük is felajánlotta volna, hogy ágyát megvesse vagy szobáját kitakarítsa, mindkettőt ő maga végezte, és -

-2számtalan elfoglaltsága ellenére - nem panaszkodott. Csak 1822-ben történt meg, hogy Stanislas testvér kérte, hogy ezt hagyja rá, amit nem kevés nehézséggel tett meg.” (Marcellin Champagnat élete, 78. & 79. oldalak)

1.2. A Testvérek Regulájában a 49. szakaszban az alábbiakat olvassuk: „Champagnat atya az első testvérek közösségéből valódi családot alakított. Osztozott életükben La Vallában és az Hermitage-ban, és sokat fáradozott értük. Tudjátok, mondta nekik, hogy csak értetek élek, hogy nincsenek olyan javak, amelyeket nem lennék kész számotokra beszerezni, akár a legnagyobb áldozatok árán is.” Viszonzásképpen, a testvérek úgy szerették, mint az apjukat. A vele való kapcsolatban és a Jó Anya közelében mélyítették el a testvériség, az önfeláldozás és a mások szolgálatában álló áldozatkészség érzését. Mi hűségesek vagyunk ehhez a testvérek nemzedékein át átadott örökséghez, és teljesítjük az Alapító óhaját azzal, hogy közösségi életünket mély családi szellemben éljük meg: „Szeressétek egymást, mint ahogyan Jézus Krisztus szeretetett benneteket. Ugyanaz a szív és ugyanaz a lélek vezessen benneteket.” (49. szakasz)

1.3. A Marista Üzenete.

testvérek

XIX.

Nagykáptalanjának

(1993)

Felhívja a testvéreket, hogy ezt a családi szellemet alakítsák ki, hogy a Jó Hír Hirdetői legyenek: „Laikus szerzetesekként prófétai módon hirdetjük az egyházi élet megélésének egy más módját, nagyobb szerepet szánva a közösségnek, a részvételnek, kialakítva a testvérek és nővérek családját, mindenki a maga saját karizmájával.” „A mi jelenléti pedagógiánk és családi szellemünk nagy jelentőséget kap egy olyan társadalomban, amely gyakran önzést, individualizmust és magányosságot szül.”

2. NEVELÉSI MAGATARTÁSFORMÁK: Az oktatási intézmény egészen más dolog, mint a nagy család ennek a fogalomnak a hagyományos jelentése szerint, ez nevelőközösség, amelynek a családi szellemet kell kibontakoztatnia. Ez feltételezi az alábbiakat:

-3• Intézményeink maradjanak emberi léptékűek, vagy abban az esetben, ha a

tanulók létszáma jelentősen megnő, gondoskodjunk arról, hogy emberi mértékű egységeket alakítsunk ki. • A családi szellem legyen fontosabb, mint a vállalkozási szellem! (a létszámok felülvizsgálata!)

• Egy olyan világban, ahol a kirekesztés mindennapos gyakorlattá vált, családi szellemünk arra vezessen, hogy a lehető legszélesebb körben befogadók legyünk, olyan módon, hogy mindenkit legjobb emberi teljesítményére vezessük azzal, hogy részére a lehető legjobb szakmai és emberi segítséget megadjuk. • Az életszabályok követeljenek meg és bontakoztassanak ki tiszteletet és erőfeszítést, de felesleges és indokolatlan kényszerek nélkül (oktatók, szülők, személyzet). • A szülők vagy a fiatalok kapcsolatai vagy találkozásai mind a vezetőkel, mind az oktatókkal maradjanak fesztelenek.

• A személyek közötti különbségeket a nevelőközösség gazdagodásként élje meg.

• Hogy az új oktatók vagy a helyettesítő tanárok fogadása tegye lehetővé számukra, hogy a nevelőközösségbe pozitívan illeszkedjenek be, a kezdők pedig találjanak megerősítést. • A felnőttek képzése és a fiatalok nevelése könnyítse meg azoknak a marista értékeknek a megértését és a velük való azonosulást, amelyek ennek a családi

szellemnek az alapját képezik, anélkül azonban, hogy bármilyen módon akadályoznák a gazdasági, művelődési, egyházi életben való részvételt, amely felé a nevelőközösségnek nagyon nyitottnak kell maradnia. • A nevelőközösségben mindenki osztozni tudjon a többiek örömében és gondjaiban.

3. PEDAGÓGIAI CSELEKVÉSEK: A mindegyik tanuló felé irányuló figyelemben benne kell lennie annak, hogy „Én hiszek benne”. Innen erednek az alábbi lehetséges pedagógiai cselekvések: • Osztályértekezletek és oktatói értekezletek, amelyek a tanuló személyiségére és emberi és keresztényi fejlődésére összpontosítanak. • A tanulók részvétele az intézmény életében: - határozzuk meg a diákképviselők szerepét,

- alakítsunk ki részvételi tevékenységeket az intézményen belül: klubok, szakkörök, sportegyesület...

-4- segítsünk elő mindent, ami lehetővé teszi a tanuló számára, hogy iskolájában jól érezze magát. • Az osztálylégkör állandó javítása:

- a kölcsönös segítség pedagógiája (a tanulók egymás közti segítségnyújtása, társkapcsolatok..) - az osztályközösség kialakítására összpontosító tevékenységek, főleg a induló osztályokban.

-53. Fejezet

1.Szöveg

SZOLIDARITÁS

1.1. Marcellin Champagnat élete A szegények, főleg a fiatalok iránti szolidaritás

késztette

Champagnat-t

arra,

Marcellin

hogy

azonnal

hozzálásson az alapításhoz, amelyre már a nagyszeminárium óta gondolt: „Egy napon egy tanyára hívták, hogy egy beteg gyereket meggyóntasson, és ő szokása szerint azonnal odament. Mielőtt a

gyereket

meggyóntatta

volna,

kikérdezte őt, hogy megbizonyosodjon afelől,

hogy

ismeri-e

szentségek

felvételéhez szükséges rendelkezéseket; nagyon meglepődött, amikor látta, hogy a legfőbb misztériumokat nem ismeri, és hogy

még

Isten

létezéséről

sincs

tudomása. Nagyon bántotta, hogy egy tizenkét

éves

tudatlanságban

gyereket talált,

és

ilyen

nagy

megrettent

attól, hogy ebben az állapotban látja meghalni. Ekkor leült melléje, hogy a legfőbb misztériumokat és az üdvösség lényeges igazságait megtanítsa neki. Két órát töltött el azzal, hogy számára ezeket megtanítsa, és hogy meggyóntassa, de csak nagy nehézségek árán tanította meg a legszükségesebb dolgokra: hiszen a gyerek olyan rosszul volt, hogy alig értette, amit mondott neki. Miután meggyóntatta, és Isten szeretetét többször megidézte neki, bűnbánatot tartott, hogy felkészítse a halálra, majd elvált tőle, hogy a szomszéd házban egy másik beteget lásson el. Amikor innen kijött, érdeklődött a gyerek állapota felől: „Ahogy ön elvált tőle, egy pillanat múlva meghalt”, válaszoltak sírva a szülei. Ekkor lelkében keveredett annak az öröme, hogy jó időben volt ott, azzal a rémülettel, amelyet az a veszély keltett, amely a szegény gyerekeket fenyegette.” (Marcellin Champagnat élete, 61. & 62. oldalak)

-6„Amikor La Vallába helyezték plébánosnak, talált olyan szegény és hanyag szülőket, akik gyermekeikkel nem ismertették meg a vallás igazságait, és nem küldték őket sem iskolába, sem hittanra; ő ezeket a gyerekeket a testvéreknél helyezte el, és táplálásukról és öltöztetésükről gondoskodott. Az első évben tizenketten voltak; a következő években ez a szám még nőtt, és annyit vett magához, ahányan a házban elfértek. Jótékonysága nem korlátozódott csak a gyerekekre, ennek hatását az egyházközség minden szegénye megérezte; többen voltak olyanok, akik nem fordultak hozzá, és ők nem részesültek ellátásban. Egyesek számára kenyeret, mások számára ruhákat, vásznat szerzett; megfelelő ételeket készíttetett azok részére, akik betegek voltak, és két testvért vagy más jólelkű embereket kért meg, hogy éjszaka vigyázzanak rájuk.” (Marcellin Champagnat élete, 522. oldal) „Nagyon vigyázzatok a szegény, a legtudatlanabb, a legkorlátoltabb gyerekekre, ezek iránt a gyerekek iránt tanúsítsatok sok jóságot, kérdezzétek őket gyakran, és ne féljetek minden alkalommal kimutatni, hogy tisztelitek őket, és hogy annál jobban szeretitek őket, minél kevésbé részesültek a természet hasznaiból és javaiból. Egy osztályban a szegény gyerekek olyanok, mint a betegek egy házban: áldás és boldogulás forrásai ők, amikor hittel tekintünk rájuk, és amikor olyan tiszteletet adunk nekik, mint Jézus Krisztus szenvedő végtagjainak.” (Marcellin Champagnat élete, 520. oldal)

1.2. A Testvérek 1986-os Regulájában az alábbiakat olvassuk: „Az Egyház hangjától vezérelve és saját elhivatottságunk szerint szolidárisak vagyunk a szegényekkel és igaz ügyükkel. Előszeretettel fordulunk feléjük bárhol, ahol vagyunk, és bármi legyen is a munkánk. Szeretjük azokat a helyeket és házakat, ahol helyzetükkel megismerkedünk, és megragadjuk az alkalmakat, hogy mindennapi életük valóságával kapcsolatba kerüljünk. A szegényekkel való törődés arra ösztönöz bennünket, hogy nyomorúságuk okait felfedjük, és hogy felszabaduljunk a velük szemben tanúsított minden előítélettől vagy közömbösségtől. Hozzájárul ahhoz, hogy nagyobb felelősséget tanúsítsunk azoknak a javainknak

felhasználásában,

amelyeket

közülük

legnincstelenebbekkel

kell

megosztanunk. A fiatalok körében kifejtett nevelői missziónk arra vezet bennünket, hogy az igazság térhódításán tevékenykedjünk.” (34. szakasz)

1.3. A Marista Üzenete

testvérek

XIX.

Nagykáptalanjának

(1993)

-7-

Arra hív fel bennünket, hogy figyelemmel forduljunk a szegények világa felé: „Úgy gondoljuk, hogy a szegények előnyben részesítése olyan evangéliumi parancs, amely arra vezet bennünket, hogy nevelői missziónk során az igazság térhódításán dolgozzunk, és amely megadja számunkra azt a merészséget, hogy olyan helyekre is elmenjünk, amelyeket lehet, hogy még nem fedeztek fel.” (Szolidaritási dokumentum 9. sz.) „A Magnificatban, ebben a dicsőítő és szolidaritási énekben megtaláljuk azt a bátorságot és merészséget, hogy folytassuk azt az evangéliumi missziónkat, amelynek célja az, hogy Jézus Krisztus valódi tanítványait neveljük.” (Szolidaritási dokumentum 21. sz.)

2. NEVELÉSI MAGATARTÁSFORMÁK: 2.1.

Felnőttek között:

• Legyünk szolidárisak a felnőttek között ... pedagógiai logika.

• Támogassuk a kölcsönös segítségnyújtást („A segítés pénztára”) és az oktatók csoportmunkáját.

• Gondoskodjunk arról, hogy segítsük a kollégákat a bajban (gyász, családi nehézségek...)

• Fogadjuk be és kísérjük figyelemmel az új oktatókat és helyettesítőket, hogy a

legnagyobb nehézségeket és a számukra és tanulóik számára káros kudarcokat elkerüljük.

2.2. A tanulókkal szemben: • Hallgassuk meg a nehézséggel küzdő tanulókat, legyenek azok iskolai, családi

vagy más problémák. •

Kerüljük

leglassúbbaknak,

tehetségtelenebbeknek

szánt

sértő

megjegyzéseket. •

Kíséreljük

meg,

hogy

pozitívak

legyünk

tekintetben,

szavakban,

értékelésekben. • Legyünk tapintatosak, érzékenyek, tisztelettudóak.

• Legyünk fogékonyak a gyerekek és a felnőttek problémái iránt.

• Segítsük a fiatalokat, hogy ne veszítsék el reményüket egy bizonytalan jövő előtt.

-8•

Segítsük

fiatalokat,

hogy

legyenek

nyitottak

közeli

és

távoli

nyomorúságokra.

3. PEDAGÓGIAI CSELEKVÉSEK: 3.1. Belső szolidaritás: • Készítsük fel az oktatókat arra, hogy kísérjék figyelemmel a pályaválasztási tervet. Tegyük a tanulót saját tervének részesévé. •

Tegyük

lehetővé

a tanulók számára, hogy felfedezzék és kiaknázzák

tehetségüket. Tegyük hozzáférhetővé számukra azt az információt, amely segíti őket tervük kidolgozásában. • Támogassuk a segítségnyújtást a nagyobb tanulók részéről (gimnáziumi osztályok) és a lelki vezetést az oktatók részéről.

• Tájékoztassuk a tanulókat, figyeljünk oda rájuk, adjuk meg számukra a lehetőséget,

hogy

hozzáértő

emberekkel

(pszichológusok,

orvosok...)

találkozzanak, amikor olyan csapásokkal találják szembe magukat, mint például a kábítószer. • Vigyázzunk arra, hogy bármilyen új pedagógiai struktúrák ne hozzák kedvezőtlen helyzetbe a hátrányos helyzetű tanulókat.

• Támogassuk a fogyatékosok befogadását, hogy lehetővé tegyük számukra a beilleszkedést.

3.2. Külső szolidaritás: • Alakítsunk ki partneri kapcsolatokat a fejlődő országok iskoláival.

• Szervezzünk a tanulók részére a hátrányos szociális helyzetű csoportokkal való

szolidaritási és segélyezési akciókat: nyugdíjas házakban lakó idősek, különböző központokban a társadalom perifériájára szorultak... • Indítsunk el elmélkedési és cselekvési kampányokat az éhezés, a szegénység, a fejlődés, a gyermeki és az emberi szabadságok és jogok, a hátrányos

helyzetűek, a béke, a kábítószer, a rasszizmus, a természeti környezet tisztelete és védelme tárgyában.

-94. Fejezet

JELENLÉT ÉS MEGHALLGATÁS 1. asd

1.1. Marcellin Champagnat élete A La Vallába 1822 márciusában egy csoport fiatal

jelölttel

történő

megérkezése

után

életrajzírója ezt írja: „Champagnat úr nem hitte, hogy rá tudja venni közösségét kikérte

erre a

volna

kötelezettségre anélkül, hogy

legjelentősebb

testvéreinek

véleményét.” „Ugyanakkor levelet írt a Bourg-Argental-i és a SaintSauveur-i testvéreknek, és arra kérte őket, hogy menjenek hozzá a húsvéti ünnepek idején, amelyek tíz nappal később voltak. A testvérek megérkeztek, ő meg többször összehívta őket szobájában, majd feltárta előttük Isten szándékait, amelyekről úgy tűnt, hogy

megnyilatkoznak

ezzel

alkalommal

születendő rendre. Azt mondta nekik, hogy az az érzése, hogy azokat a jelölteket kell felvenni, akiket láthatólag a Gondviselés hozott ide. A testvérek mindnyájan osztották véleményét, és elhatározták, hogy a nyolc jelöltet

felveszik azzal együtt, aki ide

vezette őket, de sajátos próbáknak vetik őket alá, hogy elhivatottságukról meggyőződjenek.” „Ennek ellenére Champagnat úr barátai nem osztották megérzéseit, és nagyon ellenezték magatartását; sőt határozott és sürgető kérésekkel fordultak hozzá, hogy rávegyék az újonnan érkezettek eltávolítására.” (Marcellin Champagnat élete, 101. oldal)

- 10 -

A testvéreihez intézett tanácsaiban gyakran tért vissza a tanulók közötti jelenlét témájára: „Nem szabad áltatni magunkat, a felügyelet olyan kötelesség, amelynek a teljesítése nagy erőfeszítéseket igényel. Ennek jó teljesítése érdekében buzgalomra, éberségre, szorgalomra, pontosságra, állhatatosságra van szükség.” (Marcellin Champagnat élete, 546. oldal) „Egy gyerek nevelésére, oktatására olyan jó tulajdonságokra van szükség, amelyeket tisztel, és amelyeknek engedelmeskedik. Márpedig azok a jó tulajdonságok, amelyeket a gyerek a legjobban felismer és megért, az erényesség, a jó példa, a vele szemben tanúsított szülői tekintély és érzelmek. A nevelés tehát mindenekelőtt a jó példa műve; mert az erényesség erősíti a tekintélyt; mert az ember természetéhez tartozik, hogy utánozza azokat a tetteket, amelyeket lát, és hogy a cselekedeteknek több meggyőző ereje van, mint a szavaknak és az utasításoknak. A gyerek sokkal többet tanul a szemével, mint a fülével; a különböző munkákat és a mesterséget úgy tanulja meg, hogy szüleit vagy mestereit figyeli munka közben; hasonlóképpen, az erényesség gyakorlását úgy tanulja meg, és úgy tanul meg keresztényi módon élni, hogy látja a jó cselekedeteket és a jó példákat.” „Ha a gyerekeket jól akarjuk nevelni, szeretni kell őket, és mindnyájukat egyformán kell szeretni. Márpedig a gyerekeket szeretni azt jelenti, hogy teljes egészében tanításuknak szenteljük magukat, és

megragadunk minden eszközt, amelyeket buzgalom képes

sugalmazni, hogy az erényességre és a jámborságra neveljük őket.” „Soha ne felejtsük el, hogy a gyerekek gyenge lények, és következésképpen arra van szükségük, hogy jósággal, szeretettel, megbocsátással tanítsuk és képezzük őket végtelen türelemmel.” (Marcellin Champagnat élete, 550. oldal)

1.2. A Testvérek Regulája a mostani időkre az alábbiakat veszi át (1986) Ezeknek a véleményeknek a lényege: „Champagnat

atya

olyan

evangéliumi

buzgóságot

testesít

meg,

amely

konkrét

problémákra alkalmazott válaszokat tud adni. (...) A példa és a folyamatos jelenlét a marista pedagógia olyan elemei, amelyeket így foglal össze: „A gyerekek jó nevelése érdekében szeretni kell őket.” Mi, marista testvérek, akiket ugyanez a buzgóság vezérel, folytatjuk az Alkotó karizmáját azzal, hogy válaszolunk a mai fiatalok elvárásaira és szükségleteire.” (81. szakasz)

- 11 „Szellemiségünket és pedagógiánkat megosztjuk a szülőkkel, a világi tanárokkal és a nevelőközösség

más

tagjaival.

nem

oktató

személyzet

szolgálatával

szorosan

hozzájárul a mi apostoli munkánkhoz. A tanulók előtt testvérekként és ugyanakkor nevelőkként jelenünk meg. Azzal, hogy erőfeszítéseket teszünk, hogy az iskolában a szívélyesség és a részvétel légköre uralkodjék, segítjük a fiatalokat abban, hogy saját képzésük cselekvő részesei legyenek.” (88. szakasz)

1.3. A Marista testvérek XIX. Nagykáptalanja (1993) Még egyszer visszatér erre a fontos témára: „Marista életstílusunkat hozzuk bátran összhangba annak a helynek a kultúrájával, ahol vagyunk. Ez akkor lesz érvényes, amikor arról van szó, hogy megismerjük, megértsük és elfogadjuk a fiatalokat olyanoknak amilyenek, és ott, ahol vannak.” (Üzenet dokumentum 18. sz.) „Inkább legyünk «tanúk, mint mesterek» azért, hogy «testvérek legyünk a fiatalok számára» azzal, hogy támpontokat adunk életükhöz és bizonyságot munkájukhoz. Hitoktatókként legyünk a Jó Hír lelkes hirdetői.” (Üzenet dokumentum 21. sz.)

2. NEVELÉSI MAGATARTÁSFORMÁK: • Tegyük lehetővé a nevelőközösség összes tagja számára, hogy ezt a

meghallgatási magatartást kövesse a tanuló személyét megillető tapintat és tisztelet határai között. • A nevelőközösség felnőtt tagjai között a kölcsönös meghallgatás légköre uralkodjék.

• Mindegyik tanulóra úgy tekintsünk - bármilyen legyen is életkora vagy élettörténete - mint kialakulóban levő személyiségre.

• Álljunk a fiatalok rendelkezésére, és hallgassuk meg őket.

• Tegyük lehetővé a tanuló számára, hogy véleményét elmondja minden olyan döntés előtt, amely érinti őt...

3. PEDAGÓGIAI CSELEKVÉSEK: • Tűzzünk ki meghallgatási időpontokat és helyeket, ahol mindegyik tanuló olyan

- 12 személyekkel találkozhat, akik alkalmasak arra, hogy szükségleteinek eleget tegyenek. • Bármilyen is legyen a beosztásunk, „ajtónk” legyen eléggé nyitott arra, hogy a

felnőtteket vagy a fiatalokat meghallgassuk (az „ajtó” jelenthet fület, szívet, intelligenciát, időt vagy fizikai jelenlétet is...). • Nevelői csoportban arra törekedjünk, hogy a gyereket/a fiatalt ott fogadjuk el, ahol van, és olyannak amilyen.

• Segítsük a diákképviselők és az osztályfőnökök képzését, hogy feladatukat a bizalom légkörében láthassák el. •

Támogassuk

tanulók

részvételét

intézmény

egyeztető

fórumain,

pedagógiai és iskolai életében. • Segítsük elő a választásokra való nevelést, főleg a pályaválasztás időszakában, hogy mindegyik fiatal személyes terveiben a megélt valóság kapjon hangsúlyos szerepet. • Tegyük lehetővé a tanuló számára, hogy értékelje saját munkáját és magatartását.

- 13 5. Fejezet

GYAKORLATIASSÁG ÉS KREATIVITÁS 1.asd

1.1. Marcellin Champagnat élete A)

NOTRE

DAME

L´HERMITAGE ÉPÍTÉSE „Amikor Champagnat atya Saint Chamond-ba

ment,

gyakran

figyelte azt a völgyet, ahol az Hermitage épülete található, és többször mondta saját magának: «Itt egy novíciusház a világtól nagyon visszavonult, tökéletesen csendes és tanulmányokra nagyon alkalmas

lenne;

Isten

megsegít, itt tudunk letelepedni.” Ennek ellenére, mielőtt erről a helyről

döntött

volna,

két

legjelentősebb testvérével bejárta a

környező

vidéket,

hogy

meggyőződjön arról, hogy nem talál-e ennél jobbat. Miután mindent látott és mindent megvizsgált, sehol nem talált egy szerzetesi rendház építéséhez ennél megfelelőbb helyet. Az Hermitage völgyét a Gier vize szeli át és öntözi, keleten és nyugaton félkörben hegyek övezik, amelyeket majdnem a csúcsig növényzet vagy tölgyerdők és gyümölcsfák borítnak. Ez a hely valóban elbűvölő és egyike a legkellemesebbeknek, főleg a tavaszi és nyári időszakban...” „Az emberi józan ész szempontjából különösen meggondolatlanságnak tűnt, hogy a jámbor Alapító semmilyen forrás nélkül egy olyan építkezésre vállalkozott, amely megannyi költséggel járt. Csak maga a telek több mint tizenkétezer frankjába került. Éppen ezért, amikor a közösség elköltözésének és egy új nagy ház építésének a terve

- 14 nyilvánosságra került, egy újabb olyan hullám következett, amely helytelenítést, kritikát, szidalmat és sértegetést jelentett számára, és lehet, hogy ez még azokat a legviharosabb időket is meghaladta, amelyeken valaha is átment a rend. Még az sem nyugtatta meg a kedélyek forrongását és a rossz nyelveket, hogy az érsek ezt a művet jóváhagyta, és az Alapítót tiszteletével és jóindulatával tüntette ki. A tervet őrültségnek tartották, és még Champagnat atya barátai is helytelenítették, és mindent megtettek, hogy rábírják, hogy hagyjon fel vele...” „Champagnat atya tudta, hogy mit gondolnak és mit mondanak róla nyilvánosan, de nem nagyon érdekelte az emberek beszéde, és cselekedeteit soha nem az emberi okoskodás vezérelte. Így, habár nagy létszámú közösségről kellett gondoskodnia, habár négyezer frank adóssága volt, és nem volt pénze, csak az Istenbe vetett bizalommal, de korlátlan bizalommal fogott neki egy elég nagy, százötven személy elszállásolására alkalmas ház és egy kápolna építésének, anélkül, hogy ettől megrettent volna. Ez az építkezés és a telek megvásárlása több mint hatvanezer frankjába került. Kétségtelenül volt ebben, ami az emberi bölcsességet megdöbbentse: nem kell tehát meglepődnünk azon, hogy ennek a tervnek a megvalósítása annyi összeütközést hozott alkotója számára.” (Marcellin Champagnat élete, 125-128. oldal)

B) OLVASÁSI MÓDSZER „Gyerekkorában Champagnat atya nagyon nehezen tanult meg olvasni; később, amikor azoknak a nehézségeknek az okát kereste, amelyekkel a tanulás ezen alapvető feltételének az elsajátítása során szembetalálta magát, úgy gondolta, hogy ezek a tanítómesterek alkalmatlanságából és annak a módszernek a hibáiból eredtek, amelyeket akkoriban az olvasás tanításához alkalmaztak. Miután több évig tanulmányozta és vizsgálta ezt a kérdést, és sok különböző módszerrel vagy módozattal végzett vizsgálatot és kísérletet, hogy a gyerekeket olvasni tanítsa, meggyőződött

arról,

hogy

mássalhangzók

régi

elnevezése

és

ennek

egyik

következménye, a szótagolva olvasás sokszorozta meg az olvasási nehézségeket, és késleltette a tanulók haladását. Bízott ebben a kísérletben, és úgy tűnik, hogy azonnal felhagyott a tévesnek bizonyult módszerrel; de óvakodott a saját felismerésétől, és mielőtt egy ilyen súlyú kérdésben bármilyen változást megkísérelt volna, tanácskozni akart

legtehetségesebb

és

legértelmesebb

emberekkel.

Miután

megfontoltan

megvizsgálták a dolgot, mindnyájan osztották véleményét. Ekkor döntött; egyes testvérek sok-sok panasza ellenére szakított a rutinnal, és rendje

- 15 iskolái számára egy rövidebb és ésszerűbb módszert fogadott el, amelynek elméletét és gyakorlatát az Olvasási elvek című kis könyvben fogalmazta meg, amelyet legjelentősebb testvéreivel állított össze.” (Marcellin Champagnat élete, 534-535. oldal)

C. A TESTVÉREK KÉPZÉSE „Azután is, hogy a közösség az Hermitage-ban telepedett le, a szünidő még két hónap volt, akárcsak azelőtt. Champagnat atya ezt arra használta fel, hogy testvéreit megtanítsa az elemi osztályokban tanított tantárgyakra, és hogy kialakítsa bennük a legbölcsebb módszereket, hogy osztályaikban jó fegyelmet alakítsanak ki. (...) Azért, hogy

elemi

osztályokban

tanított

tantárgyakba

bevezesse

őket,

közülük

legügyesebbeket kérte meg, hogy tartsanak tanórákat, és ő maga is tartott órákat. Arra kötelezte őket, hogy bemutassák azt a tíz íráslapot, amelyeket évközben a tanulókkal el kellett készíttetniük. Sőt, az első osztályok tanáraitól még azt is megkövetelte, hogy mindegyik tanulójuk két íráslapját mutassák meg neki, egyet az év elejéről és egyet a végéről. Így akarta megtapasztalni az elért haladást. Bizottságokat alakított, amelyeknek ő maga is tagja volt, és amelyek előtt mindegyik testvérnek vagy jelöltnek vizsgát kellett tennie.“ (Avit testvér naplója I. kötet, 96. oldal)

1.2. A Testvérek Regulája Olyan útmutatásokat ad, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az Alapító nyomdokain haladjunk: „Rendünk, amely alapító karizmájának megfelelően nyitott minden apostoli küldetésre, az Isten szavának közvetlen hirdetését missziója egy lényeges elemévé teszi. Oktatási vagy más nevelési intézményekben dolgozunk, és sokat fáradozunk a mennyei birodalomért, az emberek szolgálatában. A testvérek, akiket valamilyen kétkezi munkával bíznak meg, vagy akik az igazgatásban dolgoznak, már hivatásuknál fogva is hozzájárulnak a Rend apostoli küldetéséhez.” (85. szakasz) „Szellemiségünket és pedagógiánkat megosztjuk a szülőkkel, a világi tanárokkal és a nevelőközösség

más

tagjaival.

nem

oktató

személyzet

szolgálatával

szorosan

iskola

jó

működéséhez

nyújtott

hozzájárulásukat.

Alkalomadtán

- 16 tanácsokkal látjuk el őket, arra bátorítjuk, hogy kapcsolódjanak be az Egyház és a világ szolgálatába.” (88. szakasz) „Egyedül vagy más elkötelezett emberekkel, együttműködve egy világi nevelőközösséggel részt veszünk az embernek az iskolában történő és mindenre kiterjedő nevelésében. Tiszteletben tartjuk más nevelők meggyőződését és feladatait. Legjobb tudásunk szerint cselekszünk, hogy egy olyan párbeszéd alakuljon ki, amelyben Isten hallatni tudja hangját.” (89. szakasz)

1.3. A Marista testvérek XIX. Nagykáptalanja (1993) Megjelöli számunkra azokat a kihívásokat, amelyeket el kell fogadnunk: „a népek közötti szolidaritás és a közöttük kialakuló kapcsolatok megjelenése a képzés egy új távlatához és a világiakkal kialakított új partneri kapcsolathoz vezet.” „az új ideológiák és az értékek válsága azt követelik meg, hogy az ítélőképességre való nevelést vegyük komolyan.” (A képzés dokumentum 1. szám)

2. NEVELÉSI MAGATARTÁSFORMÁK: •

Személyiségként

jelenjünk

meg,

lépjünk

túl

beosztásunkon,

hogy

tanúbizonyságot tegyünk értékeinkről a másik ember tiszteletben tartásával. • Adjunk értelmet az iskolának és az életnek.

• Szavainkkal és cselekedeteinkkel küzdjünk az erőszak és az igazságtalanság ellen.

• Vegyünk részt a folyamatos képzésben, főleg a pedagógia, a humán tudományok területén és a meghallgatás elsajátítása érdekében.

• Törekedjünk arra, hogy felébresszük a kritikai érzéket a tömegkommunikációs eszközökkel szemben, és ne engedjük, hogy a kor szelleme „sodorjon” bennünket. • Segítsük elő a személyes terv megérlelődését.

• Nyújtsunk segítséget, hogy mindenki megtalálja saját munkamódszerét és technikáját.

• Ösztönözzük és fejlesszük a csoportmunkát.

3. PEDAGÓGIAI CSELEKVÉSEK: • Nyújtsunk segítséget a fiatalnak azon az úton, hogy saját tanulási

- 17 folyamatának és képzésének résztvevője legyen (lelki vezető, a tanuló személyes terve...). • Tegyük lehetővé a tanulók számára, hogy átélt pedagógiai tapasztalataikról véleményt mondjanak az oktatókkal való párbeszédben.

• Segítsük elő a polgári viselkedési normák megtanulását környezetük tisztelete révén.

• Ismertessük meg a munka világát azzal, hogy gyakorlatokat szervezünk szakmai környezetben,

• Úgy alakítsuk ki az iskolai órarendet, hogy időt szabadítsunk fel arra, hogy másként tanuljanak és éljenek.

• Szervezzük meg és segítsük elő a tanulók arra irányuló képzését, hogy

vállaljanak felelősséget (diákképviselők, a tanulók „foyer-jának” [társalgójának] felelősei és más tevékenységek). •

Használjunk

minden

lehetőséget

csoportmunka, cserék, interaktivitás.

pedagógiai

cselekedetekre:

- 18 6. Fejezet

AZ EVANGÉLIUM HIRDETÉSE Mária módján 1. asd

1.1. Marcellin Champagnat élete „Fiatal korában és amíg a családja körében volt, Marcellin Champagnat a Mária iránti tiszteletben megelégedett azzal, hogy néhány rövid imát mondjon, amelyeket megtanítottak neki; de amikor

elhatározta,

hogy

egyházi

pályát

választ, és amikor a szemináriumokban volt, az Isten

Anyja

iránti

jámborsága

érezhetően

megnövekedett, és sokszor imádkozott hozzá, hogy védelmét kiérdemelje, és hogy iránta érzett

gyengéd

szeretetéről

előtte

tanúbizonyságot tegyen. Akkor

elhatározta,

hogy

mindennap

elimádkozza a rózsafüzért; ezt a döntést egész életén át megőrizte a legnagyobb hűséggel. Az is nagy örömmel töltötte el, hogy Máriát gyakran meglátogassa; és ezeken az oltárai előtt vele történt hosszú beszélgetéseken értette meg, hogy Isten szentté akarja őt tenni, és fel akarja készíteni arra, hogy a felebarát szentté válásán dolgozzon az isteni Anya iránt érzett rendkívüli hódolattal. Ettől kezdve jelmondata ez lett: «Mindent Jézusnak Mária által és mindent Máriának Jézusért.» Ez az életelv mutatja meg azt a szellemet, amely vezette őt, és amely magatartásának vezérfonala volt egész életén át.” (Marcellin Champagnat élete, 341. oldal) „Hű maradva ahhoz az elhatározásához, hogy Jézushoz mindig Mária által jusson el, amikor a nagyszemináriumot elhagyta, felszentelése után Fourvière-be

ment, és papi

szolgálatát a Szent Szűznek szentelte; és minden alkalommal, amikor munkája Lyonba

- 19 szólította, elment Mária lábához, a fourvières-i szentélybe, hogy ezt az áldozati adományt és ezt a megszentelést megújítsa.” (Marcellin Champagnat élete, 342. oldal) „Íme a mi tisztelt Atyánknak erről az érdekes témáról kifejtett néhány gondolata: «Az üdvösség a zsidóktól származik, mondta Isteni Megváltónk a szamáriai asszonynak; de kedves testvéreim, mi sokkal jobban mondhatjuk ki az igazságot, hogy az üdvösség Máriától származik. Tőle született Jézus; általa szállt le az égből, hogy megmentse az embereket; az ő közvetítésével és az ő közbenjárásával bizonyította be először jóságát Keresztelő Szent János szentté válásában; az ő imájára tette meg első csodáját; a kereszt nagyságára bízta az összes embert a mindenkinél jobban szeretett tanítvány személyében, hogy megértesse velünk, hogy ő a mi Anyánk, és hogy őáltala akarja nekünk átnyújtani kegyelmét és megosztani velünk halálának és keresztjének értelmét.» (...)” (Marcellin Champagnat élete, 348. oldal) „Azért, hogy ezt a Szűz Mária iránt tanúsított szilárd áhítatot átadhassa, Champagnat atya azt akarta, hogy a testvérek ragadjanak meg minden alkalmat, hogy beszéljenek erről a gyerekeknek, hogy gyakran beszéljenek nekik erről a témáról, és hogy ezeket az alkalmakat jól kiválasztott konkrét példákkal és a szentek gyakorlatával és tanúságával támasszák alá és tegyék érdekessé. Ő maga is gyakran beszélt ezekről a példákról, és ezeket annyira találóan tudta kiválasztani és alkalmazni, hogy öröm volt hallgatni.” (Marcellin Champagnat élete, 349. oldal)

1.2. A Testvérek Regulája fontos útmutatásokat nyújt: „A fiatalokkal szemben tanúsított magatartásunkat Mária ihleti, aki Jézus nevelője volt Názáretben. Apostoli cselekedetünk az ő szellemi anyaságában való részvétel. Mi szemléljük őt, aki ismeretlen és elrejtőzik a világban, és hű marad ahhoz a küldetéséhez, hogy Istent hozza el az emberek közé. Az egyszerűségben, lelkesedésben és irgalmasságban ő Jézust viszi Keresztelő Szent János elé, és megjeleníti őt a juhászok és a napkeleti bölcsek előtt. Türelemmel várja az Isten óráját, ugyanakkor kész arra, hogy közbelépjen, hogy megszerezze azt az első jelet, amely megerősíti a tanítványok hitét. Azután háttérbe húzódik, hogy átadja helyét Jézusnak. Csatlakozik azonban Jézushoz a kereszt szenvedésében és megaláztatásában, mielőtt az Egyházban az anyaság szerepét magára vállalná. A fiatalok szívét Mária felé vezetjük, aki Krisztus tökéletes tanítványa; úgy ismertetjük és szeretettjük őt meg, mint a Jézushoz vezető utat. Rábízzuk azokat, akiket nevelnünk kell;

- 20 arra hívjuk őket, hogy gyakran imádkozzanak ehhez a «Jó Anyához», és utánozzák őt.” (84. szakasz) „A marista hagyományokhoz való hűséggel a fiataloknak marista hittant tanítunk.” (84.1. szakasz)

1.3. A Marista testvérek XIX. Nagykáptalanja (1993) ezt mondja: „Hisszük, hogy arra vagyunk hivatottak, hogy úgy kövessük Krisztust, mint Mária. Ő sugallja nekünk élet- és cselekvési módunkat.” (Missziónk dokumentum 18. szám)

2. NEVELÉSI MAGATARTÁSFORMÁK: • Mindennapjainkat Mária módján éljük meg: Hitélet Szeretetben és Reményben. • Éljük meg a konkrét Hitet: összhang az Élet, a Kultúra és a Hit között.

• Szolgáljuk a többieket, főleg a fiatalokat úgy, hogy Mária magatartásából merítünk: alázatosság, egyszerűség, önzetlenség, tisztelet, tapintat.

• Hűségesen hallgassuk meg Isten akaratát: mondjunk igent mint Mária, mondjunk igent az ismeretlenre.

• A fiatalok szívét vezessük Mária felé: ez a Jézushoz vezető út.

• Hangoljuk össze annak a környezetnek az alkotóelemeit, amelyben kiteljesedik

a szabadság, a szeretet, az elkötelezettség, az áldozatkészség, a szolidaritás és a szolgálat. • Imádkozzunk, ünnepeljük a szentségeket, segítsük a szegényeket, legyünk önkéntesek, vegyünk részt a nevelőközösség életében és munkájában.

• Ellenőrizzük rendszeresen, hogy nevelőmunkánkat hogyan hatja át az evangéliumi, a marista dimenzió.

3. PEDAGÓGIAI CSELEKVÉSEK: • A fiatalokkal igazi felnőtt - fiatal kapcsolatokat alakítsunk ki a Mária módján történő meghallgatás révén: kövessük figyelemmel a „kialakuló” felnőtteket, tartsuk tiszteletben választásaikat..., hogy „megnőjenek”... • Szervezzünk kitűnő keresztény kulturális programokat marista szellemben: történelem, magyar, képzőművészeti, zenei... órákat. • • Különösen figyeljünk arra, hogy az iskolai terveket keresztény és marista értékekkel és magatartásformákkal itassuk át.

- 21 • Fejlesszük a belső életet: megfigyelés, meghallgatás... • A termekben helyezzünk el Máriára emlékeztető díszítéseket. • Tartsuk távol a fogyasztásra ösztönzéssel, önzéssel, mesterkéltséggel, erőszakkal és versengéssel átitatott tevékenységeket.

4. A HITOKTATÁS PASZTORÁCIÓS CSELEKVÉSEI: A hitoktatás során mutassuk be Mária igazi arcát: ő mindenekelőtt nem az áhítat tárgya, hanem az Evangéliumhoz vezető igazi út. • Imádkozzunk Máriához a fiatalokkal.

• Nagy gondossággal alakítsuk ki a vallásos oktatás szilárd szerkezetét: tartalmak, értékek, magatartásformák, tevékenységek, rendezvények. •

Szervezzünk

szentségi

liturgiákat,

előkészített

imákat,

keresztény

rendezvényeket a békéért és az igazságosságért való elkötelezettség érdekében. • Szervezzünk a hit elmélyítését szolgáló csoportos foglalkozásokat. • Vonjuk be a tanulókat a Mária megismerését elősegítő kutatásba.

• A hitoktatók részére szervezzünk képző és továbbképző programokat.

2004.január 20. Fordította: Székely János Tanácsadó: Borbélyné Györkös Márta