IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 MOTIVÁCIÓ Talán ismerős kisgyermekkorodból az előbb látott mese, amely frappáns egyszerűséggel A só címet viseli. A történet középpontjában valóban a só áll; pontosabban: az só jelentősége az ember életében. Nem csak a magyar, hanem számos európai, sőt ázsiai és afrikai nép mesevilágában találunk ehhez hasonló történetet. Úgy tűnik, hogy a só témája kezdettől fogva megragadta az embereket: valami fontosat fejezett ki. Nem véletlen találkozunk vele az evangéliumokban is.
NÉZZ! HALLGASS!
https://www.youtube.com/watch?v=2N4BvZJjk2Q
OLVASS EL!
A király felháborodott azon, amit leánya mondott: „Úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót.” Amint a történet végére kiderül, a király egész egyszerűen nem gondolta végig alaposan, amit leánya mondott, és nem tette fel magának a kérdést: mit is jelent valójában az embereknek a só? Kicsit hasonlóan lehetünk mi is a jézusi példázattal. Máté evangéliumában igen előkelő helyen hangzik el a sóval kapcsolatos metafora: a hegyi beszédben, közvetlenül a boldogmondások után: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek” (Mt 5,13). Mindössze egyetlen vers egész, amely azonban mindhárom szinoptikus evangéliumban – Máténál, Márknál és Lukácsnál – egyaránt megtalálható, tehát a jézusi igehirdetés egyik leghatásosabb hasonlata lehetett már abban az időben is. De mit is jelent ez? Gondoljuk végig, és ne legyünk meggondolatlanok, mint a mesebeli öreg király! A só az ókorban az egyik legnagyobb érték volt. Éppen úgy, mint az arany, az igazgyöngy vagy a lámpás olaja. Nem véletlen fordulnak elő ezek az evangéliumi példázatokban is. Az igazán értékes só a föld sója volt: azaz nem a tengerből párolt só, hanem a föld gyomrából bányászott kősó. Természetesen a sót már akkoriban is elsőrendűen az ételek ízesítésére használták, azonban volt egy – talán még fontosabb – funkciója: a tartósítás. A húst és a halakat alaposan besózták, ezzel kiszárították, és így az emberek hosszú időre raktározhattak maguknak élelmet, amely egy aszályosabb, éhínséggel fenyegető évben élet-halál kérdését is jelenthette. Kit szólít meg Jézus, mikor a föld sójáról beszél? „Ti vagytok a föld sója…” – mondja. Nem egyszerűen a hegyi beszédre összegyűlteket vagy a körülötte ülő tanítványait szólítja meg, hanem minden kor keresztényeit. Elsősorban pedig azokat, akik éppen olvassák az evangéliumot: minket. Mégis hogyan lehetünk olyanok, mint a só? Mit jelent ma Krisztus tanítványaként sónak lenni? Két feladatot jelent: ízt adni és romolhatatlanná tenni. Mennyire aktuális ez ma, mikor az emberek „íztelenné”, azaz közönyössé válnak: egymás iránt, a természet iránt és persze Isten iránt, sőt talán mindezzel önmaguk iránt is. Egy ilyen íztelen társdalomban a keresztény ember valóban só lehet: visszaadja az ízeket az emberek életében, hogy újra forduljanak egymás felé, a természet felé, végül pedig Isten felé, hogy mindezzel újra önmagukat is „megízleljék”. És talán ennek a nagy változásnak az elindulásához nem is kell sok keresztény, csak néhány. Épp úgy, ahogy pár szem só ízessé teszi a vasárnap tyúkhúslevest… Ízt adni, ugyanakkor romolhatatlanná tenni – ez is feladatunk. Amint a só tartósítja az ételeket, azaz megtartja őket ehetőnek, finomnak, élettel telinek, nekünk is küldetésünk, hogy ekképp hassuk át a társadalmat, hogy az valóban élettel teli legyen!
IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 ELMÉLKEDJ! Gondolkodj el rajta!
Hogyan tudsz te a föld sójává válni? Melyek azok a helyek, helyzetek, feladatok, küldetések az életedben, amelyek révén sónak érezheted magad? Éreztél-e már „íztelenséget” a környezetedben? Esetleg a saját életedben? Mit tettél ekkor? Esetleg milyen tanácsot adtál másoknak? Szerinted mi kell ahhoz, hogy ma a keresztény emberek úgy megízesítsék a társadalmat, mint só a levest? A sóhasonlat az alábbi módon folytatódik Máté evangéliumában: „Ti vagytok a világ világossága. […] Lámpást nem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a lámpatartóra, hogy világítson mindenkinek a házban.” Elmélkedd át ezt a két mondatot! Hogyan szólít meg ez a szöveg? Hogyan kapcsolódik az életedhez?
IMÁDKOZZ! FORDULJ AZ ÚRHOZ!
Uram, Jézusom! Add, hadd legyek a föld sója, a világ világossága! Akkor is ezt kérem, ha tűzön, vízen kell átmennem, hogy sóvá váljak. Ne engedd, hogy olyan legyek, mint a látványpékségek: a hamis ízesség kedvéért, vagyis a világ divatjáért lemondjak a valódi értékekről. A valóban ízes étel önmagáért beszél, a jó ízű víz itatja magát. De vajon mitől jóízű az emberi élet? Hiszem, hogy csak valami nagy-nagy szeretettől. Segíts, Uram, hogy a föld sójaként éljem meg szeretetedet. Hiszem, hogy csak akkor lesz elviselhető ez a világ, ha szolgáljuk egymást, ha lehajlunk egymás gyöngeségeihez, poros lábaihoz; ha lehajlunk a másik nyűgös gondjaihoz, bűneihez, emberi rútságához. Add, hogy keresztény magatartásom sugározzák, átterjedjen minden körülöttem levő emberre. Legyen meg bennem a keresztény ízesség, a belső öröm és a jóakarat, és ez kifelé is hitelesen látszódjék rajtam. Ezt kérem tőled a mai napon. Ámen.
IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 JÁTSSZ EGY KICSIT!
A föld sójáról szóló jézusi mondás eredetének sajátos magyarázata szerint az ókori Palesztinában szokás volt, hogy a kemencék belsejét sós agyaggal tapasztották ki, így sütötték benne a kenyeret és a húst, amelyeknek ettől kellemes sós íze lett. Egy idő után – a rendszeres sütés hatására – az agyag elvesztette sótartalmát, és ekkor az ételek is íztelenné váltak. Ekkor a kemencebelső sótlan – „ízét vesztett” – agyagrétegét lekaparták, majd kiszórták az utcára, ahol valóban „eltaposták az emberek”. Már csak egy kérdésre kell válaszolnod az alábbi keresztrejtvény kitöltésével: honnan szereztek az emberek ilyen sós agyagot a Jézus-korabeli Palesztinában? 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.
1. Jézus édesanyjának neve. 2. Ő végeztette ki Keresztelő Jánost. 3. A húsvét németül. 4. Ő írta a legtöbb újszövetségi levelet. 5. E szentség tesz az Egyház tagjává. 6. Az első isteni személy. 7. Az előző pápa neve (XVI. …). 8. Barna ruhájukról, derekukon lévő „kötélről” felismerhető szerzetesek. 9. A legrövidebb ószövetségi könyv szerzője. 10. Az „örömhír” görög eredetű kifejezéssel. 11. Ő tagadta meg háromszor Jézust a kakasszó előtt. 12. Ezen a nyelven íródott az Ószövetség (nagy része). 13. Kaifás töltötte be ezt a tisztséget Jézus korában. 14. Jézus kereszthalálának helyszíne héber szóval.