IFJÚSÁGI NAGYHÉT’16 MOTIVÁCIÓ Talán ismerős kisgyermekkorodból az előbb látott mese, amely frappáns egyszerűséggel A só címet viseli. A történet középpontjában valóban a só áll; pontosabban: az só jelentősége az ember életében. Nem csak a magyar, hanem számos európai, sőt ázsiai és afrikai nép mesevilágában találunk ehhez hasonló történetet. Úgy tűnik, hogy a só témája kezdettől fogva megragadta az embereket: valami fontosat fejezett ki. Nem véletlen találkozunk vele az evangéliumokban is.
NÉZZ! HALLGASS!
https://www.youtube.com/watch?v=2N4BvZJjk2Q
OLVASS EL!
A király felháborodott azon, amit leánya mondott: „Úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót.” Amint a történet végére kiderül, a király egész egyszerűen nem gondolta végig alaposan, amit leánya mondott, és nem tette fel magának a kérdést: mit is jelent valójában az embereknek a só? Kicsit hasonlóan lehetünk mi is a jézusi példázattal. Máté evangéliumában igen előkelő helyen hangzik el a sóval kapcsolatos metafora: a hegyi beszédben, közvetlenül a boldogmondások után: „Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só megízetlenül, mivel lehetne ízét visszaadni? Semmire sem való már, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek” (Mt 5,13). Mindössze egyetlen vers egész, amely azonban mindhárom szinoptikus evangéliumban – Máténál, Márknál és Lukácsnál – egyaránt megtalálható, tehát a jézusi igehirdetés egyik leghatásosabb hasonlata lehetett már abban az időben is. De mit is jelent ez? Gondoljuk végig, és ne legyünk meggondolatlanok, mint a mesebeli öreg király! A só az ókorban az egyik legnagyobb érték volt. Éppen úgy, mint az arany, az igazgyöngy vagy a lámpás olaja. Nem véletlen fordulnak elő ezek az evangéliumi példázatokban is. Az igazán értékes só a föld sója volt: azaz nem a tengerből párolt só, hanem a föld gyomrából bányászott kősó. Természetesen a sót már akkoriban is elsőrendűen az ételek ízesítésére használták, azonban volt egy – talán még fontosabb – funkciója: a tartósítás. A húst és a halakat alaposan besózták, ezzel kiszárították, és így az emberek hosszú időre raktározhattak maguknak élelmet, amely egy aszályosabb, éhínséggel fenyegető évben élet-halál kérdését is jelenthette. Kit szólít meg Jézus, mikor a föld sójáról beszél? „Ti vagytok a föld sója…” – mondja. Nem egyszerűen a hegyi beszédre összegyűlteket vagy a körülötte ülő tanítványait szólítja meg, hanem minden kor keresztényeit. Elsősorban pedig azokat, akik éppen olvassák az evangéliumot: minket. Mégis hogyan lehetünk olyanok, mint a só? Mit jelent ma Krisztus tanítványaként sónak lenni? Két feladatot jelent: ízt adni és romolhatatlanná tenni. Mennyire aktuális ez ma, mikor az emberek „íztelenné”, azaz közönyössé válnak: egymás iránt, a természet iránt és persze Isten iránt, sőt talán mindezzel önmaguk iránt is. Egy ilyen íztelen társdalomban a keresztény ember valóban só lehet: visszaadja az ízeket az emberek életében, hogy újra forduljanak egymás felé, a természet felé, végül pedig Isten felé, hogy mindezzel újra önmagukat is „megízleljék”. És talán ennek a nagy változásnak az elindulásához nem is kell sok keresztény, csak néhány. Épp úgy, ahogy pár szem só ízessé teszi a vasárnap tyúkhúslevest… Ízt adni, ugyanakkor romolhatatlanná tenni – ez is feladatunk. Amint a só tartósítja az ételeket, azaz megtartja őket ehetőnek, finomnak, élettel telinek, nekünk is küldetésünk, hogy ekképp hassuk át a társadalmat, hogy az valóban élettel teli legyen!