Panni és a szárnyra kelt ajándék
Szép reggelre ébred Pannika ezen a napon. Reggeli fényben fürödve kezét kitárja. Nem is sejti még, hogy egy meglepetés várja.
A reggelizőasztalnál anyukája így szól: „Nézd, kicsim, ezt a csomagot neked hoztam. Itt van az ajándékod, ebben a dobozban.”
Pannika kíváncsi, nyúlna már a dobozért. Dúl-fúl picit, mert anyukája oda nem adja, De aztán megígéri, hogy később megkaphatja.
„Szaladj most az iskolába, légy türelemmel! És drága kislányom, arra kérlek még: Míg haza nem érek, ne vedd le a tetejét!”
De jaj, az iskolában olyan hosszú a nap! „Otthon a doboz az asztalra téve vár! Ó, csak az iskolának lenne vége már!”
No, de végre valahára véget ér az iskola! Jobb láb, bal láb futólépésben robog, Két kis copfja utána hogy lobog!
Hazaér…„Anya még sehol sincsen” De a doboz ott vár rá az asztalon! És Pannika izgatott, jaj, már nagyon!
Fölemeli, kézbe veszi, nem tudja, mit tegyen? Anyukája azt mondta: „Ne nyisd ki egyedül!” De annyira kíváncsi… mi lehet ott belül?
Kisördögként suttog fülébe a gondolat: „Kinyitod, megnézed és visszazárod Anya csak azt látja majd, hogy te várod.”
De angyalként odaröppen a lelkiismeret: „Biztos okkal kérte, hogy ne nyisd ki, Mindjárt hazaér, csak kicsit bírd ki.”
Egymással vitázik az angyal és az ördög, A kislány nézi a dobozt, s eldönti a vitát. „Anya úgyse tudja meg”- győz a kíváncsiság.
Leveszi hát a doboz fedelét, De ideje sincs meghökkenni, A dobozból hirtelen egy madárka röppen ki.
És, jaj, borzalom, az ablak tárva nyitva! Pár szárnycsapás, s kint szól a madárének. Megijed a kislány: ” Gyere vissza, kérlek!”
Nyílik az ajtó, és anya lép be rajta Mosollyal az arcán, kezében kalitka. Nem látja meg azonnal, hogy a doboz kinyitva.
Fut hozzá Pannika, meséli, hogy mi történt. A padló patakzó könnyét issza. „Jaj, Anya, csak a madárkám jönne vissza!”
De a szabad madárka vissza nem jön soha. Anya és lánya a kalitka előtt áll, A kislány pedig szomorúan madarára vár.
Észrevetted, hogy a jó cselekedet jó érzést szül, míg a kísértés, a helytelen cselekedet rossz hangulatot és fájdalmat okoz.
Szöveg: Dániel Emese Illusztráció: Aparicio Anna Szerkesztés: Péter Testvér
©opyright: Mária Iskolatestvérek Szerzetesrend