NAGY IZABELLA

„nálad”

Megérkeztél, parkettás szobában vártalak. Nem tudtad, csak én, hogy megszokott, hosszú ölelésünkkor oxytocin termelődik, többé nem szerotonin. Szamovárról beszéltél és kristálycsillárokról, vagy valami orosz irodalmi helyszínről, lélekrobbanásról, vérvörös szemekkel a tegnapi bulitól, én meg arra vártam, hogy végre elköszönhessek.

Kleist mennybemenetele

A tó partján történt Kerek, tiszta volt, mint az ezüst Belecsobbanhattunk volna, akár Találtam egy lányt, vele terveztem.

A pisztolyom új, benne két golyó Kezem remeg. De írni muszáj lepedőnyi íveket tele Még mindig harcolok.

Ködös idő volt, egészen melankolikus Bóklásztam, megváltani magam késő pisztolyom rég elsült, semmi sem úgy alakult, ahogy elterveztem.

Ópium

Csáth Gézának

Sárga kanapé tükrözi vissza a reggeli gyomortartalom keserűjét szűk paletták mögött lesve ki az új nap fénytelen hideg acélosan tiszta. Zsibbadt a tagom nem mozdul semmi ha nem volna a fiolában valamennyi remény kopott bőrtáskám alján csontjaim zörögnek meleg ölekről fantáziálva elhagyott tenger szoros kavicsos partján. Tudom hogy vannak helyek ahol a mákostészta nem elfogadott ebéd de én hű vagyok hozzád buja kert és hős zsivány. Sorolhatnám míg lenne elég idő de újra egymagamban nézem tükörképemet így hívva elő a reggelt a sárga kanapé kopott bőrhuzatán.