VÉDÁK
Szvámí Sankaratilaka Szaraszvatí
V édák
VÉDÁK ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÁS LEÍRÁS ÉS SZINOPTIKUS TÁBLÁZAT Szerkesztette: Védikus Magyar Misszió Közreműködött és a kiadást támogatta az Indiai Nagykövetség, Budapest Lektorálta: Kakas Beáta PhD indológus, orientalista Kiadó: Gñyana Prakashana: Vedic Foundation of the Himalayas. Yogalaya Ashrama. Muni Ki Reti. Rishikesh 249201. India Kiadás éve: 2019. Copyright © Minden jog fenntartva. 4
V édák
ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÁS LEÍRÁS ÉS SZINOPTIKUS TÁBLÁZAT SZVÁMÍ SANKARATILAKA SZARASZVATÍ
5
2
A szerzôrôl SZVÁMÍ SANKARATILAKA SZARASZVATÍ Védikus mester az ortodox tradíciót követve, a szmárta szampradájából, az Advaita Védánta iskolából. Közvetlen tanítványa Srí Szvámi Tilak Paramahamszának, akit egészen evilági életének a végéig kísért és szolgált. Ahogyan alázatosan átadja magát a tanításoknak, a makulátlan figyelme a részletekre, a kitűnő bánásmód, amiben a körülötte levőket részesíti, a tanítási módszerei, a mélysége és kiválósága, ahogyan a szentírásokat, tanulmányokat elemzi csak néhány a nagyszerű tulajdonságai közül, ami korunk egyik legkiválóbb mesterévé teszi. A tanításai mint a jelzőtorony fénye világít mindazoknak akik a éj sötétjében hajóznak az élet tengerén. 3
ÁLTALÁNOS ÖSSZEFOGLALÁS Bevezetés A Védák, a hinduk szent iratai, olyan vallási és spirituális anyagok, melyet a legtekintélyesebb forrásnak tulajdonítanak. A Véda kifejezés a szanszkrit vid - tudni- gyökből ered és „tudást” jelent. Azon eszközök ismeretére utal, melyek segítségével elérhető a jó és elkerülhető a rossz – ami minden élőlény életének része, hogy ezek hogyan jelennek meg az érzékelés területén, mik a következményei – továbbá s alapvetően a transzcendentális valóság természetének tudását tartalmazza. A Védát apuruséjának tekintjük, vagyis ami nem embertõl származik, végtelen és eredet nélküli. A valóság felfedése, ami örök és eredet nélküli, a Véda nem más, mint a valóság maga, amely önmagát fejezi 5
ki, önmagát jeleníti meg a risik megvilágosodott tudata előtt, azon bölcs-látnokok előtt, akik a szent szót – sabda – „megkapják”, mint a spirituális nehézségek és megszorítások gyümölcsét, annak érdekében, hogy megismerjék az igazságot. Távoli korok óta a Véda szájhagyomány útján szállt generációról generációra, így srutinak vagy „közvetlenül hallott”-nak hívják, ezért különbözik minden más szent irodalomtól, az itihászáktól vagy a puránáktól stb. – legendák, históriák, történetek –, ami a szmriti nevet viseli, vagyis az, „amire emlékszünk, amit említettünk,” s amelyek a srutiból származnak és ezért másodlagos szövegek. A tisztaság megőrzése érdekében a védikus mesterek nem fogadták el azt az ideált, hogy ez a tudás lejegyzésre kerüljön, mégis az idő teltével és egyéb okokból szükségessé vált írásos formába összegyűjteni a védikus iratok összességét, úgy ahogyan azok ma megtalálhatók. A Véda tartalmát a félisten bölcs gyűjtötte ös�sze, rendezte és kódolta, akit a tradíció Srí Véda-Vjászaként ismer. 6
A Véda struktúrája Vjásza négy nagy könyvre osztotta a Védát, a Rigvédára, a Jadzsurvédára, a Számavédára és az Atharvavédára. A négy Védák mindegyike további négy részből áll, amelyek különböző kategóriájú szövegeket vagy tanításokat tartalmaznak. Ezek a 1. mantrák, más néven szamhiták, himnuszok, imák, varázslatok, áldozati formulák gyűjteményei, rituális célokra; 2. bráhmanák vagy liturgikus értekezések; 3. áranjakák vagy meditációs kézikönyvek; és a 4. upanisadok vagy a bölcsességek összessége.
MANTRÁK VAGY SZAMHITÁK A szamhiták dicsőítő himnusz gyűjtemények, amelyek a védikus istenekhez szólnak, az univerzum mozgató elveihez és a természethez irányulnak, az ebben és a következő világokban való jólét és boldogság elérése érdekében. 7
Amikor egy mantra verses formában van, szótagokkal és verslábakkal, „rig”-nek nevezzük; amikor prózában van, verslábak és szótagok nélkül, akkor „jadzsusz”-nak nevezzük. Amikor egy „rig”-et éneklünk, „száman”-nak hívjuk. Ez a mantrák három osztálya, mely négy gyűjteménybe lett csoportosítva: Rig-szamhitá, Jadzsur-szamhitá, Száma-szamhitá és Atharvana-szamhitá. Egy védikus áldozás (jadzsnya) ünneplésekor az áldozati területen négy szertartást végzõ papra van szükség; a hótri pap himnuszokat recitál a Rig-szamhitából az istenek dicsőítésére, hogy a jelenlétüket és részvételüket megidézze az áldozáson; az adhvarju pap rendezi az ünnepség elemeit a Jadzsur-szamhitá rituális szertartásnak megfelelően és felajánlásokat tesz az isteneknek; az udgátri pap édes hangszínnel a Száma-szamhitá himnuszait énekli és a brahman pap, az Atharvana-szamhitá és a másik három szamhitá tudója, ellenőrzi a ceremónia lefolyását, kijavítja a kiejtések és kihagyások esetleges hibáit a másik három papnál. 8
A Rig-Szamhitá Ez az első a himnuszok gyűjteménye közül, a legfontosabb és legnagyobb tekintélyű szamhitá, ami minden többinek az alapja. Huszonegy szekcióra osztott, minden egyes himnusz tartalmazza a risi – bölcs-látnok – nevét, akinek a himnuszt tulajdonítják. Összesen 1028 himnuszt tartalmaz, ebbôl 417 „rig”-ben, avagy versben íródott, amelyekben Agnit, Indrát és Varunát – védikus isteneket– dícsérik, a jólét és boldogság elérése érdekében ezen és a következő világokban. A Jadzsur-szamhitá A himnuszok második gyűjteménye a Jadzsur-szamhitá, amely a Sukla Jadzsur-szamhitára (Tiszta vagy Fehér Jadzsur), vagy Vadzsászanéji-szamhitának is nevezett részre bontható és a Krisna Jadzsur-szamhitára, (Sötét vagy Fekete Jadzsur), amit Taittiríja-szamhitának is neveznek. A Sukla Jadzsur-szamhitá hét könyvből áll, mindegyike öt-nyolc lektúrával. 9
A Krisna Jadzsur-szamhitá instrukciókat és ismétlődő imákat tartalmaz negyven olvasmányban, mindegyike 13-17 disztichonból (slóka) áll. Ebben a szamhitában az akcentus sokkal tisztábban liturgikus, mint a Rig-szamhitában. A Száma-szamhitá Ez a védikus himnuszok harmadik gyűjteménye. 1549 metrikus módon elrendezett versszakból áll, mely nagyrészt a Rig-szamhitából származik. Ezek a versszakok úgy kerültek elrendezésre, hogy énekelni lehessen a vallásos előadások során, különösen amelyeket Szóma istennek szenteltek, egy olyan gyümölcs levének szelleméhez, amelyet ezen alkalmakkor használtak fel. Az Atharvana-szamhitá Ezt a szamhitát a „Varázslatok Védájának” hívják. Húsz könyvből áll, amikben 731 himnusz található, amik mágikus, varázslatos formulákat tartalmaznak. Továbbá találhatunk előírásokat a papoknak, akik az 10
áldozásokat (atharvan) vezetik.
BRÁHMANÁK A Védák második szekciója tartalmazza a bráhmanákat, amely a papi osztály által kidolgozott liturgikus értekezéseket tartalmazza. Ebben található a vallási doktrína, valamint a védikus rituális kódok, amik a púrva-mímámszá filozófikus rendszer vagy a dzsaimini ritualizmus alapját képezik. Ezek a bráhmanák, prózában írott értekezések, elmagyarázzák a mantrák jelentését és megalapozzák a kultusz előírásait. Úgy vélik, hogy ugyanolyan erővel rendelkeznek, mint a szamhiták. A mantrák éppúgy, mint a bráhmanák, elengedhetetlenek az áldozati tetthez (karma). Minden egyes szamhitához egy vagy több bráhmana tartozik, melyek közül csak néhány jutott el hozzánk. Max Müller szerint, „A Rigvéda a világ legősibb 11
könyve. A bráhmanák szent könyveinek nincsen párja a világirodalomban, és a fennmaradásuk csodával határos.” (Az Ősi Szanszkrit Irodalom Történelme). A Rigvédának két bráhmanája van: az Aitaréja és a Sánkhájana. A Jadzsurvéda két formájában, sötét és világos, található a Taittiríja-bráhmana és a Maitrájaníja-bráhmana, illetőleg a Satapatha-bráhmana. A Satapatha-bráhmanának, vagy más néven a Vádzsaszanéjí-bráhmanának két külön elemzése van, a Kánva és a Mádhjandina, az első 17 könyvből áll, a második 14-ből. Ezek a recenziók nagyban különböznek egymástól, nemcsak számban, a könyvek és a fejezetek taglalásában, hanem a tartalmukat illetően is. A Brihadáranjaka-upanisadról szóló megjegyzésében, Sankara a Kanva elemzést választotta, melynek ultolsó könyve alkotja az áranjakát, amit ez az upanisad tartalmaz, előnyben részesítve őt szemben a Madhjandina verzióval, mely erős eltéréseket mutat, még akkor is, ha a szöveg veleje mindkét verzióban azonos. A Vádzsaszanéji-bráhmana összesen 440 előírást tartalmaz. 12
A különbség a különböző Védákhoz tartozó bráhmanák között alapjában véve abban a tényben rejlik, hogy míg a Rigvédában lévő bráhmanák a rituálék bemutatására helyezik a hangsúlyt, mely a hótri pap számára bír jelentőséggel, addig a Számavédában találhatóak, az udgátri pap kötelességeivel foglalkozik, a Jadzsurvédában lévőek pedig az adhvarju pap által ünnepelt rituálékkal foglalkoznak, stb. Tartalmuk esszenciájában a bráhmanák nem különböznek egymástól. A Számavédában számos bráhmana van: Tandja vagy Pancsavimsa, Sadvimsa, Csándógja, Abdhuta és Arséja. Az Atharvavédában lévő bráhmana a Gópatha-bráhmana.
13
ÁRANJAKÁK A Védák harmadik része az úgynevezett áranjakák vagy az erdô elbeszélései, azok számára, akik visszavonultak a szervezett társadalomból, és egyedül élnek a természet közepén az élet harmadik stádiuma (ásrama) szerint, ők a remeték. Az áldozatokhoz szükség van számtalan kiegészítő tárgyra, melyek fellelése lehetetlen a természetben, ezért az áranjaka egy szimbolikus imádatot ír elő, és különféle meditációkat (upászanákat) a rituálék helyettesítésére. Ezek a szövegek egy átmenetet képeznek a bráhmanák ritualizmusától az upanisadok bölcsességéig. Minden bráhmanának része egy hozzátartozó áranjaka.
14
UPANISADOK Az összes Véda az upanisadokban teljesedik ki és fejeződik be. Ezek a szent szövegek a risik tanításait közvetítik az Önvaló természetéről és a végső valóságról, melyet Átmannak és Brahmannak nevezünk. Az upanisadok alkotják a védikus szövegek negyedik kategóriáját, azt az összefoglaló részt, mely az egész Véda végső kinyilatkoztatását tartalmazza. Az upanisadok tanítását Védántának hívják, ami etimológiailag (szanszkrit: Véda = tudás, antah = végső, utolsó) nemcsak a Véda végső szövegeit takarja, hanem a „végső tudást” is, azaz minden tudás kiteljesedését. A Védánta filozófiát uttara-mímámszának is nevezzük. Az upanisadok tanítása minden tradícionális tudás végső célja. Maga az upanisad név jelzi, hogy ezek elpusztítják a tudatlanságot, lehetőséget adva a Legfelsôbb Tudás (Pará-Vidyá) megvalósításának. 15
A számos upanisad közül a Tradíció 108-at tart legfontosabbnak, melyekbôl 11 elsődleges erővel bír, az úgynevezett klasszikus upanisadok: Ísá, Kéna, Katha, Prasna, Mundaka, Mándúkja, Aitaréja, Taittiríja, Csándógja, Brihadáranjaka és Svétásvatara. 21-et a Rig-, 109-et a Jadzsur-, 1000-et a Száma-, 50-et az Atharvavéda tartalmaz. Csaturvarna - a négy társadalmi osztály Amit nyugaton hinduizmusként ismerünk, azt Indiában „Varnásrama dharmának” hívják, melynek jelentése „a kasztok és az életszakaszok vallása” (szanszkrit: varna = kaszt; ásrama = életszakasz; dharma = vallás). A négy kaszt és a négy életrend a Véda körül strukturálódnak a következő séma szerint: a bráhmanáknak, ksatrijáknak és a vaisjáknak a védikus iratokat kell tanulmányozniuk, és előírásaikat követni. A súdrák számára másodlagos fennhatóságú műveken (szmritis) keresztül folytatott tanulmány javasolt, mint az itihászák és a puránák. Ami az életrendeket vagy életszakaszokat illeti, a diák 16
- novícius – (brahmacsárin) a mantrákat tanulmányozza és memorizálja; a házas (grihasztha) követi a bráhmanák utasításait és teljesíti az ott említett vallási feladatokat; a remete vagy „szádhu”(vánaprasztha) az áranjakák szerint gyakorolja a meditációt; a lemondott szerzetest (szannyászin) az upanisadok bölcsessége vezeti.
SZÁDHANÁK A védikus spirituális gyakorlatok A Védák egészét tekintve, a jelöltek különböző szintjeire vonatkozó szellemi tudományok gyakorlatát a Karma-kandára, a Upászana-kandára és a Dzsnyána-kandára lehet felbontani. K ARMA – K ANDA A Védák rituális része. A cselekvés (karma) filozófiája. A gyakorlati védikus vallás (pravritti-dharma, karma-márga) különféle szertartásaival (púdzsák) és 17
áldozathozatalaival (jadzsnyák) foglalkozik, melynek célja a bőség és jólét elérése ebben és az elkövetkező világokban. A mantrákat vagy szamhitákat és a bráhmanákat tartalmazza. UPÁSZANA – K ANDA Az odaadó hitvallásos rész. A különféle meditációkról (upászanák) szól, melyek gyümölcsözővé teszik a szertartásokat vagy megtisztítják az elmét a tudás (dzsnyána) útján. Az Upászana-kanda szövegeit az áranjakák és az upanisadok egyes szakaszaiban találhatjuk meg. Úgy a szertartások, mint a meditációk cselekvések, az előbbi fizikális, az utóbbi mentális. A cselekvés szükségessé teszi a tapasztalás és a viszonylagos kettôsség kereteit, valamint függ a cselekvô (kartru) vágyától és akaratától. Ebben az esetben az Önvalót a cselekvés kivitelezőjével azonosítjuk.
18
DZSNYÁNA – K ANDA A Dzsnyána-kanda az, ami megkülönbözteti a Védákat az egyéb vallási iratoktól. Ez a tiszta tudásnak szentelt rész a valláson is túlmutat. Sankara szerint el lehet kezdeni a Brahmanról való mérlegelést (Brahmá-dzsidzsnyásza), függetlenül a vallási kötelességekről való elmélkedéstől (Dharma-dzsidzsnyászá). A brahmani tudás intuitív tudás és mint ilyen, ellentétes a cselekvéssel. Ez a fajta tudás (dzsnyána) nem függ a vágytól és a megismerô akaratától, hanem a dologtól önmagától, ahogyan az van (vasztu): úgy kell megismerni, ahogyan az van, nem pedig ahogyan az illetô szeretné vagy elképzeli (kartru). A Dzsnyána-kanda az Brahmá-vidjá, vagyis a brahmani tudás tudománya, az univerzum valóságáé. Brahman nem más mint az Átman, az Önvaló, amely a cselekvés területén és az egész dualitáson kívülre esik. A Dzsnyána-kanda témája a mindenség egységének a végső intuíciója, az Abszolút felismerése, valamint az út, mely ennek a tudásnak a kiteljesedéséhez 19
vezet. Az Önvaló tudománya a legmélyebb önmegismerés, a tudatlanság fátylának az eltávolítása, mely az igazságot takarja. Az Átma-dzsnyána eléréséhez ajánlatos eszköz a mindenféle cselekvésről való lemondás útja (nivritti-dharma). A Dzsnyána-kanda tanítása az upanisadokban található és Védántának hívják. A védánta filozófiai rendszert uttara-mímámszának is nevezik és a legkiválóbb képviselője Sankara Mester vagy Sankarácsárja volt.
20
FÜGGELÉK
UPAVÉDÁK ÉS VÉDÁNGÁK Az Upavédák vagy a Védák kiegészítői, speciális tudományok, melyek a Védákból ágaznak el. A Védángák a Védákat magyarázó munkák, melyeket kiváló bölcsek írtak.
UPAVÉDÁK Ájurvéda - az egészség tudománya (Védikus orvostudomány) Dhanurvéda - a harc tudománya Gandharvavéda - a zene tudománya Arthasásztra - a politika tudománya
21
VÉDANGÁK Síksa - fonetika (Páninitől) Vjákarana - szanszkrit nyelvtan (Páninitől) Cshanda - prozódia (Pingalácsárjától) Nirukta - etimológia (Jaksától) Dzsjotisa - asztronómia és asztrológia (Gargától) Kalpa - rituális metódusok (különböző risiktől) Ez utóbbiak közül a kalpák tartalmazzák a Srauta szútrákat, melyek az áldozati szertartásokat mutatják be: a Sulba szútrák az áldozati terület méreteit, a Grihja szútrák a mindennapok háztartását mutatják be, a Dharma szútrák az etikáról, a szokásokról és a törvényekről szólnak. A Kalpa szútrákon belül az Ásvalájana, a Szánkhájana és a Sambhavaja a Rigvédához tartozik; a Kátjájana és a Paraskara a Sukla Jazsurvédához; az Apasztamba, a Hiranjakesi, a Bodhajana, a Manava, a Vaikhanasza és a Kathaka a Krisna Jazsurvédához tartozik. A Makasa, a Latjajana, a Drahjajana, a Gobhi és a Kha22
dira szútrák a Számavédához tartoznak, továbbá a Vaitana és a Kauszika szútrák az Atharvavédához.
23
VÉDIKUS MAGYAR MISSZIÓ hungarysangha.vfs@gmail.com
Vedic Foundation Himalayas in Hungary