1. fejezet 1-29
10/20/04
14:24
Page 3
Tartalom
Elôszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bevezetés. Útmutató a könyv használatához . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
9 11
I. Farmakológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
13
1. A gyógyszerhatástan alapjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A gyógyszertan tárgya és fejlôdésének áttekintése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1.1. Mi a farmakológia? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1.2. Mi a gyógyszer? . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1.3. A gyógyszeres terápia fejlôdése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1.4. Kísérletes farmakológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A gyógyszerek és a szervezet . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.1. A gyógyszerek bejutása és felszívódása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.2. A gyógyszerek átalakulása, megoszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.3. A gyógyszerek kiürülése a szervezetbôl . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.4. A gyógyszerek kumulációja a szervezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3. A gyógyszerek hatását befolyásoló tényezôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.1. Életkor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.2. Egészségi állapot . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.3. Hormonok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.4. Táplálkozás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.5. Genetikai tényezôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.6. Gyógyszerérzékenység-csökkenés (tolerancia) . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.3.7. Gyógyszerfüggôség (dependencia), habituáció és addikció . . . . . . . . . 1.3.8. Több gyógyszer együttes hatása (kombinatív hatások, általában interakciók) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. A vegetatív idegrendszerre ható gyógyszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Ganglionra ható szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.1. Ganglionizgatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.2. Ganglionbénítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Paraszimpatikus izgatók és bénítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.1. Paraszimpatikus izgatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2. Paraszimpatikus bénítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. Szimpatikus idegrendszerre ható gyógyszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.1. Szimpatikus izgatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.2. Szimpatikus bénítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
15 15 15 15 15 17 17 17 20 23 24 24 25 25 25 26 26 26 26 28 30 30 30 30 34 34 36 39 39 42
1. fejezet 1-29
4
10/20/04
14:24
Page 4
TARTALOM
3. A központi idegrendszer gyógyszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Általános érzéstelenítôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.1. A narkózis stádiumai, kivitelezése, a narkotikumok kiürülése . . . . . . 3.1.2. Narkotikus illékony folyadékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.3. Gáznarkotikumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.4. Intravénás narkotikumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.5. Alifás alkoholok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Fájdalomcsillapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.1. Ópium, morfin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.2. Erôs agonisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2.3. Közepes és gyenge agonisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. Altatók és nyugtatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.1. Benzodiazepinek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.2. Barbiturátok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.3. Dioxopiperidin- (glutárimid-) származékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.4. Alkoholok és aldehidek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.5. Alifás diolszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4. Görcskeltôk és görcsgátlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.1. A légzô- és a vazomotorközpontot izgatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.4.2. Görcsgátlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Perifériás idegek és izmok gyógyszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Helyi érzéstelenítôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1.1. Észterszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1.2. Amidszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Perifériás izomrelaxánsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.1. Észterszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.2. Hidantoinszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Simaizomgörcs-oldók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5. A szív és az érrendszer gyógyszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1. Szívelégtelenség kezelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.1.1. Szívglikozidok (Kardiotonikumok) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2. Szívritmuszavar gyógyszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2.1. Kinidin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2.2. Lidokain . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.2.3. Béta-blokkolók és a bretylium . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3. Érgörcsoldók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3.1. Nitritek, nitrátok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3.2. Vinca-alkaloidok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5.3.3. Nikotinsav és észterei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6. A véralvadás gyógyszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1. Trombózis kezelése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1.1. Véralvadásgátlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.1.2. Vérlemezkék összetapadását gátló szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2. Vérzéscsillapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2.1. Lokális vérzéscsillapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6.2.2. Szisztémás vérzéscsillapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
46 46 46 49 50 51 52 55 57 61 61 62 62 63 66 67 67 68 68 72 76 76 78 79 80 80 82 82 84 84 85 86 87 87 87 87 88 88 88 90 90 90 91 92 92 92
1. fejezet 1-29
10/20/04
14:24
Page 5
TARTALOM
7. Az emésztôrendszer gyógyszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.1. A gyomor mûködését befolyásoló szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.1.1. Keserûanyagok és aromaanyagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.1.2. Gyomorsav-közömbösítôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.1.3. Gyomorsav-kiválasztást gátlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.2. Hashajtók és hasmenésgátló szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.2.1. Bélfalizgatók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.2.2. Obstipánsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.3. Hánytatók és hányáscsillapítók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.4. Máj- és epemûködésre ható szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.4.1. Májkárosító és májvédô anyagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7.4.2. Epetermelést fokozó és epekiürülést segítô szerek . . . . . . . . . . . . . . . 8. A szénhidrát-anyagcserét befolyásoló gyógyszerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.1. Inzulin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.1.1. Az inzulin tulajdonságai, termelôdése, sorsa a szervezetben . . . . . . . 8.1.2. Inzulinkészítmények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.1.3. Mellékhatások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.1.4. Az inzulinkezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.2. Antidiabetikumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.2.1. Szulfanil-karbamidok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.2.2. Biguanidszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8.3. Glukagon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9. A gyulladások gyógyszertana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.1. Nem kábító gyulladásgátlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.1.1. Szalicilsavszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.1.2. Anilinszármazékok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.2. Helyi hatású vegyületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.2.1. Gyulladásgátlók . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.2.2. Gyulladáskeltôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.3. Helyi hormonok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.3.1. Hisztamin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.3.2. Antihisztaminok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9.3.3. Szerotonin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10. Antibiotikus hatású szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1. Fertôtlenítôk . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.1. Alkoholok, aldehidek és szerves savak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.2. Halogének és származékaik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.3. Oxidálószerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.4. Fémek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.5. Fenol és származékai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.6. Szappanok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.1.7. Antiszeptikumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.2. Antiparazitánsok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.2.1. Fonálféreg-fertôzések gyógyszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.2.2. Mételyfertôzések gyógyszerei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.2.3. Rovarölô szerek (inszekticidek) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5
94 94 94 94 95 96 98 99 100 101 101 102 104 104 104 105 105 106 107 107 108 108 110 110 111 112 113 113 115 116 116 117 117 119 119 120 120 121 121 122 122 122 122 123 124 124
1. fejezet 1-29
6
10/20/04
14:24
Page 6
TARTALOM
10.3. Fungicidek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.3.1. Antiszeptikumok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.3.2. Specifikusan gombaellenes szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4. Antimikrobás szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.1. Az antibiotikumos kezelés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.2. Penicillinek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.3. Vancomycin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.4. Tetraciklinek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.5. Chloramphenicol . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.6. Tuberkulózis elleni szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10.4.7. Vírusellenes szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11. A daganatkemoterápia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.1. A daganatos megbetegedések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.2. A daganatok kezelése gyógyszerekkel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3. A leggyakoribb kemoterápiás vegyületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3.1. Citozin-arabinozid (Ara-C, Alexan, Cytosar, cytarabin) . . . . . . . . 11.3.2. Folsavantagonisták . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3.3. Hidroxiurea (Biosupressin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3.4. Mustárnitrogén (Mustargen, Chlormethin) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3.5. Ciklofoszfamid (Endoxan, Cytoxan) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3.6. Platinavegyületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11.3.7. Tumorellenes szerek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
124 124 124 126 126 128 129 130 132 133 134 138 138 139 142 142 142 143 144 145 145 146
II. Toxikológia . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1. Alapfogalmak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.1. A méreg és a mérgezés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2. A mérgek sorsa a szervezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.1. A bejutás módjai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.2. A mérgezések csoportosítása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.3. A mérgek felszívódása a szervezetben . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.4. A mérgek eloszlása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1.2.5. A mérgek kiválasztása, kiürülése, biotranszformáció . . . . . . . . . . . . . 1.2.6. Toxikus hatások a célszervek szintjén . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2. Szervetlen mérgezô anyagok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1. Maró hatású mérgek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.1. Savak . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.1.2. Lúgok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2. Szervetlen mérgezô gázok, gôzök . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.1. Arzén-hidrid vagy arzén-hidrogén (AsH3) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.2. Brómgôz (Br2) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.3. Foszgén (COCl2) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.4. Foszfor-hidrogén (PH3) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.5. Hidrogén-cianid (HCN) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.6. Kén-dioxid (SO2) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.7. Hidrogén-szulfid (kén-hidrogén, H2S) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.8. Klór (Cl2) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
149 151 151 152 152 153 155 156 157 158 164 164 164 165 165 166 166 167 167 167 167 167 168
1. fejezet 1-29
10/20/04
14:24
Page 7
TARTALOM
2.2.9. Nitrózus gázok (NO, NO2, N2O4, N2O5) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.10. Szén-dioxid (CO2) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.2.11. Szén-monoxid (CO) . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3. A nehézfémek toxikológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.1. A króm és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.2. A mangán és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.3. A vas és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.4. A nikkel és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.5. A réz és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.6. A cink és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.7. Az ezüst és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.8. A kadmium és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.9. A higany és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.10. A tallium és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.3.11. Az ólom és vegyületei . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4. Egyéb szervetlen elemek és vegyületek méregtana . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.1. Könnyûfémek és félfémek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.4.2. Nemfémes elemek és vegyületeik . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5. Radioaktív mérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.1. Az atommag . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.2. Az atommag stabilitása . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.3. Spontán magátalakulások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.4. A sugárzás kölcsönhatása az anyaggal . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.5. A radioaktív sugárzás okozta károsodások . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2.5.6. Sugárvédelem . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3. Szerves vegyületek toxikológiája . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1. Alifás és aromás szénhidrogének . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.2. Nitrogén- és oxigéntartalmú szerves vegyületek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3. A növényvédô szerek hatóanyagai . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.1.1. Fungicidek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.2. Inszekticidek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3.3.3. Herbicidek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4. Természetes eredetû mérgek . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1. Növényi mérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1.1. Dísz- és termesztett növények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.1.2. Vadon termô mérgezô növények . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2. Állati eredetû mérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.1. Kígyómérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.2.2. Ízeltlábúak csípése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3. Gombamérgezések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.1. Makroszkopikus gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4.3.2. Mikroszkopikus gombák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Kislexikon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Irodalomjegyzék . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
7
168 168 168 169 169 169 170 170 171 171 172 172 173 175 175 176 176 179 181 181 181 182 183 185 186 189 189 190 193 193 195 200 203 203 204 206 209 209 210 211 211 213 215 219
3. fejezet 46-75
10/20/04
14:32
Page 62
62
A KÖZPONTI IDEGRENDSZER GYÓGYSZERTANA
sát gátolja, az opiátreceptorokhoz kapcsolódik. Szokásos napi dózisa 4–8 mg, maximum 16 mg. 3.3. Altatók és nyugtatók A nyugtató (szedatív), altató, a feszültséget, szorongást gátló (anxiolitikus) gyógyszerek terápiás értéke nagyon eltér egymástól. A hatékonyság és a széles körû felhasználhatóság szempontjai szerint a fontosság sorrendjében a következô csoportok különböztethetôk meg: – benzodiazepinek, – barbiturátok, – dioxopiperidin-származékok, – uretánok és savureidek, – alkoholok és aldehidek, – alifás diolok, – egyéb szerkezetek. 3.3.1. Benzodiazepinek A benzodiazepinek alapvegyülete a klórdiazepoxid (Elenium, Librium). A klór-diazepoxid 1960-ban került forgalomba, és lett a pszichofarmakológia történetének egyik legnagyobb sikere. A vegyület a gyógyszerként használt benzodiazepinekre jellemzô hatású: nyugtató, szorongáscsökkentô, görcsgátló és izomellazító. NH
CH3
N Cl
N
A klór-diazepoxid
A benzodiazepineket több helyen variálható alapmolekula építi fel. A szerkezeti változások úgy módosítják a hatást, hogy
valamely hatás a többihez képest erôsödik vagy gyengül. Például a 7-es helyen NO2-csoportot tartalmazó vegyületek jóval erôsebb hipnotikumok, mint a klórt tartalmazók, viszont a szorongást oldó hatásban ez a szerkezeti változtatás nem okoz ilyen változást. Ezért a nitrazepamot, flunitrazepamot hipnotikumként használják, a 7-es helyen klórt tartalmazó módosulatokat pedig szorongáscsökkentôként.
Nagyon hatékony benzodiazepinek az oxazolgyûrût (oxazolam, cloxazolam) és különösen a triazolgyûrût (alprazolam, triazolam) tartalmazó vegyületek. A máig szintetizált sok ezer benzodiazepinszármazék közül több, mint száz vegyület jutott el a klinikai vizsgálatig, és ezek egy részét tartósan használják is. Elsôsorban szorongásoldóként ma is használják az alapvegyületet, a klór-diazepoxidot. A klinikai gyakorlatba bevezetett nagyszámú benzodiazepinszármazék közül nálunk a diazepam (Seduxen) a leghasználatosabb, szintén szorongáscsökkentôként és a nitrazepam (Eunoctin) hipnotikumként. A benzodiazepinek hatásai A benzodiazepinek remek hipnotikumok, csökkentik az elalváshoz szükséges várakozási idôt, növelik a teljes alvási idôt, csökkentik az alvás alatti nyugtalanságot, meggátolják az alvászavarokkal küzdôk felébredését. Mély és frissítô alvást segítenek elô. Csökkentik a szemmozgások frekvenciáját, a görcsaktivitás agykéreg alatti terjedését jól gátolják. Hatékonyan ellensúlyozzák a pikrotoxin és a pentametilén-tetrazol okozta görcsöket, de kevésbé hatékonyak a sztrichningörcsökkel és az elektrosokkal szemben. Állatkísérletes modelleken nagyon erôteljesen gátolják az agykéregben létrehozott epilepsziás középpontból kiinduló görcsök kiterjedését a kéregre és a talamuszra, de a középpont természetellenes kisüléseit a benzodiazepinek nem képesek gátolni.
8. fejezet 104-109
10/20/04
14:34
Page 104
8. A szénhidrát-anyagcserét befolyásoló gyógyszerek
A szénhidrát-anyagcsere hormonális szabályozásának központi szerve a hasnyálmirigy, hormonjai, az inzulin, a glukagon és a szomatosztatin egymással szoros összefüggésben ható, egymás képzôdését befolyásoló rendszert alkotnak. Az inzulin és a glukagon a tápanyag-raktározásban egymással ellentétesen hat, az inzulin elsôsorban az építô folyamatokat serkenti, a glukagon pedig a szénhidrátlebontást segíti elô. Egymás mellett hatnak, de a tápanyagforgalom szabályozásának lényegesebb eleme a gyógyszertanilag is legfontosabb inzulin. 8.1. Inzulin 8.1.1. Az inzulin tulajdonságai, termelôdése, sorsa a szervezetben Szagtalan, kissé kesernyés ízû fehér por. Két peptidlánc (A és B) diszulfidhidakkal történô összekapcsolódásával épül fel. Az A-lánc 21, a B-lánc 30 aminosavból áll. Az inzulin egy elôhormonból (proinzulin) képzôdik. A proinzulin egyetlen, 86 aminosavat tartalmazó lánc, ebbôl képzôdik az inzulin, miközben a láncból egy 34 aminosavat tartalmazó rész kihasad. Az inzulin részleteiben nem ismert módon fokozza a piroszôlôsav-dehidrogenáz enzim mûködését. Ennek eredményeként a piroszôlôsav oxidálódik vagy zsírrá alakul, így nem hozzáférhetô a glükóz képzése szá-
mára. Emellett az inzulin a sejt számára hozzáférhetôvé alakít zsírsavakat. Az inzulinreceptorok száma és az inzulin mennyisége között egyértelmû összefüggés van, az inzulinkoncentráció csökkenése a receptorok számát növeli, az inzulinkoncentráció növekedése pedig a receptorok számát csökkenti. Ez utóbbi mutatható ki idôsebb, elhízott, nem inzulinfüggô cukorbetegeken, ahol a bôséges táplálékfelvétel miatt fokozott inzulinkiválasztás, majd inzulinra való érzéketlenség alakul ki. Ilyen esetekben diéta és fogyás hatására az inzulinkiválasztás csökken, a receptorok száma esetleg normalizálódhat, helyreállhat a megfelelô inzulinérzékenység. Az inzulin állandóan termelôdik a hasnyálmirigyben. Kiválasztását sok emésztôszervrendszerben található anyag és a vegetatív idegrendszer befolyásolja. A hasnyálmirigybôl felszabaduló inzulin elôször a kapukeringésbe jut, mintegy 50%át a máj a szisztémás keringésbe jutást megelôzôen megköti. A vérben az inzulin globulinhoz kötôdik, a plazmában a felezési idô 9–10 perc. Az átalakulás fô helye a máj és a vese. Körülbelül 10% változatlan formában ürül a vizelettel. Az inzulin a gyomor-bél csatornában elbomlik, a szervezetbe kívülrôl csak az emésztô szervrendszer megkerülésével, pl. izomzatba vagy bôr alá juttatható be. Újabban próbálkoznak miniatûr pumparendszerrel történô folyamatos inzulinbevitellel.
2. fejezet 164-188
10/20/04
14:37
Page 168
168
SZERVETLEN MÉRGEZÔ ANYAGOK
kor szaga érzôdik, akkor már mérgezô koncentrációban van jelen a légtérben. Kezdetben sok más gázmérgezéshez hasonlóan szédülést, fejfájást okoz. Közvetlen helyi hatása, hogy a légutakban és a kötôhártyán, a szaruhártyán gyulladást hoz létre. Izgatja a légzôközpontot, nagyobb koncentrációban bénítja, a nem ritka fulladásos halálnak ez a közvetlen oka. A mérgezettet haladéktalanul friss levegôre kell vinni, ha nem lélegzik, azonnal mesterséges légzést kell alkalmazni. Természetesen ezt a mûveletet csak hozzáértô személynek szabad végezni. Megelôzésre az M jelû szûrôbetétes gázálarc alkalmas. 2.2.8. Klór (Cl2) Sárgászöld, fojtó szagú, erôsen izgató hatású gáz, a munkahelyi légtér köbméterenként 1 milligrammnál többet nem tartalmazhat belôle. Erôsen izgatja a légutakat és a nyálkahártyákat. Az irritatív hatás kiterjed az orra, garatra, gégére, légcsôre és a hörgôkre, valamint a kötôhártyára. A bôrre került klór is irritál. Nagyobb koncentrációban tüdôgyulladást, szélsôséges esetben fulladásos halált okoz. A balesetet szenvedett egyént friss levegôre kell vinni, nyugalomba kell helyezni, melegen betakarni és a méreg közömbösítése céljából híg ammónium-hidroxid gôzt kell vele belélegeztetni. Tilos a mesterséges légzés! Egyéni védekezéshez vászon köpenyt, gumikesztyût, védôszemüveget, illetve CL jelzésû szûrôbetétes gázálarcot használunk.
gúak, a nitrogén-dioxid barna, a dinitrogén-tetraoxid sárga színû. Mivel a nitrogén-monoxid a levegôn gyorsan nitrogéndioxiddá alakul, amely egyensúlyi reakcióban dinitrogén-tetraoxidot termel, a szín hamar megjelenik. Fôként a légutakat és a tüdôt támadják meg, ezért a kezdeti tünetek közt van a köhögés, könnyezés. Fejfájást okoznak. Gyakori kísérô tünet a hányás. A mérgezett szemét és bôrét bô vizes mosás után bôségesen kell öblíteni 3 m/m%-os nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal. A sérültet nyugalomba kell helyezni az orvos megérkezéséig. Oxigén belélegeztetésére szükség lehet, de a mesterséges lélegeztetés tilos. A nitrózus gázok által okozott mérgezések elkerülésére a B jelzésû szûrôbetétes gázálarc használható. 2.2.10. Szén-dioxid (CO2) A szén-dioxid színtelen, szagtalan gáz, ebben rejlik legfôbb veszélye. Valójában nem mérgezô, hanem zárt légtérbôl kiszorítja az oxigént, a levegônél nagyobb sûrûsége miatt alulról felfelé haladva. Tehát az általa okozott tünetek elsôsorban az oxigénhiány tünetei. Ezek a következôk: szabálytalan, kapkodó légzés, légzésgörcsök, majd fulladás. A mérgezés ellenszere a friss levegô. Sok szén-dioxidot tartalmazó légtérben csak oxigénpalackos vagy frisslevegôs légzôkészülékkel felszerelten lehet munkát végezni. 2.2.11. Szén-monoxid (CO)
2.2.9. Nitrózus gázok (NO, NO2, N2O4, N2O5) Az összefoglaló néven nitrózus gázoknak nevezett, különbözô összetételû nitrogénoxidok salétromsavas oldáskor, fémnitrátok izzításakor keletkezhetnek. Szúrós sza-
Színtelen, szagtalan gáz, a szén-dioxiddal ellentétben maga is mérgezô. Hatása azon alapul, hogy a vérben az oxigén szállításáért felelôs hemoglobinhoz kötôdik, mely utána már nem képes oxigénmolekulákat megkötni, így a keringés egyre kevesebb oxigént szállít a sejtekbe. A sejtek szabályosan meg-