TARTALOM
MI A NEVELÉSTÖRTÉNET?
A neveléstörténet tárgya A neveléstörténet helye a tudományok rendszerében A neveléstörténet kutatásának és tanulmányozásának haszna NEVELÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK
5
7 8 10 15 17
Diakrón és szinkrón közelítés A neveléstörténet diakronikus vizsgálata A neveléstörténet szinkronisztikus kutatása
17 17 27
A neveléstörténet forrásai és kutatási helyszínei A források csoportjai és típusai Elsôdleges források Másodlagos források A források lelôhelyei Levéltárak
31 31 34 43 44 45
TARTALOM
Könyvtárak Múzeumok, képtárak, mûvészeti gyûjtemények
6
48 52
A neveléstörténeti kutatás szakaszai A neveléstörténeti kutatás megtervezése A kutatás heurisztikus szakasza A forráskritika A hermeneutika szakasza A történeti szintézis A történeti expozíció A neveléstörténeti kutatás során elôforduló fôbb hibák
54 55 60 64 69 72 74 84
Egy „örökzöld” téma: az iskolatörténet
86
Új témák és módszerek a neveléstörténeti kutatásokban 94 ÖSSZEGZÉS
105
IRODALOM
109
Felhasznált irodalom Ajánlott irodalom MELLÉKLETEK
1. Magyar és nemzetközi neveléstörténeti folyóiratok, idôszakos kiadványok címei 2. Néhány neveléstörténeti site a neveléstörténet tanításához, tanulásához és kutatásához
109 115 117 117 119
NEVELÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK
EGY „ÖRÖKZÖLD” TÉMA: AZ ISKOLATÖRTÉNET
86
A neveléstörténeti kutatások témaválasztéka kimeríthetetlen. Az ôskortól napjainkig ívelô, diakrón és szinkrón szemléletû vizsgálódások kiszélesítésének és lefolytatásának legfeljebb a források végessége vagy a kutatásra fordítható idô szûkössége szabhat korlátokat. A diszciplína kiteljesedésével egyre újabb és újabb területek kerülnek reflektorfénybe, korábban nem alkalmazott módszerek és eszközök bôvítik a vizsgálódási lehetôségeket. Van azonban egy olyan téma, amelynek a kutatását már a neveléstörténet tudománnyá válásának legelsô lépéseinél is felfedezhetjük (a neveléselméleti jellegû, régi filozófiai és pedagógiai mûveket elemzô vizsgálódások mellett), ez pedig az iskolatörténet, mely a neveléstörténet egyik fontos területe. Tulajdonképpen már az ókortól fogva szokásos volt egyes oktatási intézmények esetében az, hogy a történetükkel kapcsolatos írott (és tárgyi) emlékeket a tanárok, diákok vagy iskolafenntartók többé-kevésbé rendszerezetten ôrizték, az európai levéltárak megszervezôdése és kifejlôdése pedig nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ezek a források évszázadokon át fennmaradjanak. A 18–19. század során, különösen a pozitivista történetírói irányzathoz kapcsolódóan Európa-szerte sor került ezeknek a forrásoknak a felkutatására, szisztematikus elrendezésére, forráskritikájára és nemzeti nyelvekre történô lefordítására. Az elsô neveléstörténeti kutatók hazánkban is zömmel azok a lelkes tanárok vagy történetírók voltak, akik iskolájuk, lakóhelyük vagy országuk iránt érzett elkötelezettségtôl is vezérelve folytatták vizsgálódásaikat. Ezek a legelsô, már valóban tudományosnak nevezhetô 19. századi neveléstörténeti kutatások olyan korban születtek, amikor hazánkban
AZ ISKOLATÖRTÉNET
is fontos kérdés volt az oktatási rendszer kibôvítése, a tankötelezettség kiterjesztése, az iskolák fejlesztése, a tanító- és tanárképzés megszervezése. Az iskolatörténeti kutatásokat így a kutatók személyes érdeklôdésén túl közoktatás-politikai érdekek is motiválták. Pauer János, Molnár Aladár, Fraknói Vilmos, Kiss Áron, Békefi Remig és Fináczy Ernô óriási munkát végeztek a magyarországi iskoláztatás történetének feltárása kapcsán. Nagy lélegzetû, egész korszakok iskolaügyét feltáró mûveik mellett egyre-másra kezdtek megjelenni az egyes iskolák történetét bemutató monográfiák és tanulmányok, elôbbiek gyakran a lakóhelyi közösség támogatásával, ez utóbbiak pedig az iskolai értesítôkben és évkönyvekben, illetve a pedagógiai tárgyú folyóiratokban. Csáky Albin az 1890-es években feldolgoztatta a magyarországi középiskolák históriájával kapcsolatos forrásokat, és ez nagy lendítôerôt adott általában az iskolatörténeti kutatásoknak, melyek a 20. század elsô felében is folytatódtak (Fericsán, 2000, 57). Az 1945 utáni mûvelôdéstörténeti és elméleti tanulmányok, illetve konferenciák mostohán bántak az iskolatörténet-írással (Mészáros, 1983, 147), bár kétségkívül születtek kiváló munkák egyes iskolák és az országra, régiókra, megyékre vonatkozó iskolatörténeti vizsgálódások sorában is, például Mészáros István, Kelemen Elemér, Kanyar József monográfiái. 1996-ban, az elsô, Szent Márton hegyén (Pannonhalma), az ott alapított bencés kolostorban létesített magyarországi iskola ezeréves évfordulóját ünnepeltük. Ebben az évben a megemlékezésekhez kapcsolódóan soha nem látott reflektorfénybe került a magyarországi iskoláztatás története, és igen jelentôs munkálatok történtek az egyes iskolák történetének feltárását, a források összegyûjtését illetôen. Kiállítások, kötetek és tanulmányok sora jelezte, hogy milyen sok értékes tudományos eredmény gyûlt össze az iskolatörténet kapcsán.
87
NEVELÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK
88
Az iskola az intézményes kultúraközvetítés színtere, különbözô típusai, azok egymásra épülô rendszere kiemelkedô jelentôségû egy adott társadalomban, és az a helyi közösség, illetve az egyén életében is. Ebbôl következôen csakis az olyan iskolatörténeti kutatás hozhat valódi eredményeket, amely a társadalom, az adott korszak történelmi, mûvelôdéstörténeti jellemzôibôl indul ki, a rendszer egészén belül elhelyezve vizsgálja egy adott oktatási intézmény történetét (Kisfaludy, 1987, 12). Az iskolatörténeti kutatások másik fontos kiindulópontja az, hogy egy iskola történetén az ott folyó munka teljes egészét, annak valamennyi elemét értjük, így kutatnunk kell az iskola társadalomban, helyi közösségben elfoglalt helyét és szerepét; az oktatáspolitikai elképzeléseknek való megfelelését, céljait, hatékonyságát, eredményeit; a mûködését befolyásoló tényezôket; az oktatási-nevelési tartalmakat, módszereket; az iskolai élet „szereplôit” (diákok, tanárok, szülôk, szaktanácsadók, iskolaorvosok, könyvtárosok stb.); a tárgyi feltételeket stb. Az iskolatörténeti kutatások kezdeti szakasza, a témaválasztás viszonylag egyértelmû, hiszen egy vizsgálandó iskolát kell kiválasztania a kutatónak. Alaposabb megfontolást igényel azonban az, hogy az iskola történetének mely idôszakát vizsgáljuk, milyen szempontok alapján és pontosan mi célból. Ehhez azonban szükség van a rendelkezésünkre álló források számbavételére és a szükséges elôképzettség megszerzésére (például latin nyelv kellô szintû elsajátítására; didaktikai felkészülésre; matematikai statisztikai módszer alkalmazására stb.). Iskolatörténeti forrásokat a fentebb bemutatott kutatóhelyeken kívül az iskolai irattárakban is gyûjthetünk, feltéve, ha kutatásunk pillanatában mûködik még az az iskola (illetve jogutódja), amelynek a történetét szeretnénk feltárni. Természetesen az iskolatörténeti kutatások kapcsán is szük-
AZ ISKOLATÖRTÉNET
ség van a könyvészeti források megismerésére, hogy az adott korszak, iskolatípus, település jellemzôit megismerjük. A magyarországi egyházi és állami levéltárak különösen gazdag elsôdleges forrásanyagot kínálnak az iskolatörténetet illetôen, bár meg kell jegyeznünk, hogy a forrásanyag mennyiségi eloszlása idôben és földrajzilag e téma esetében is meglehetôsen egyenetlen. Az iskolatörténet anyagainak feltárása elôtt utána kell járni annak, hogy az általunk vizsgált korszakban közigazgatásilag hová tartozott az a település, ahol az iskola mûködött, a történelem során ugyanis jónéhány település megyét vagy akár országot is „váltott”. A település közigazgatási hovatartozásának tisztázása mellett fontos kérdés még az iskola fenntartójának és típusának kiderítése. Ezen ismeretek birtokában dönthetjük el azt, hogy kutatásainkat melyik állami és/vagy egyházi levéltárban végezzük. Az állami levéltárak fondjai között külön fôcsoportot alkot az intézetek, intézmények együttese, amelyen belül forrásérték és mennyiség szempontjából is általában legjelentôsebb a tanintézetek anyaga. Budapest Fôváros Levéltárának e fondfôcsoportján belül például kb. 570 iskola iratait ôrzik, különbözô szintû községi, állami, felekezeti és magániskolák anyagát (Balázs, 1983, 74). Kiemelt figyelmet érdemelnek még az iskolatörténeti kutatások kapcsán a közigazgatási szakszervek iratai (pl. egy adott tankerületi fôigazgatóság munkájára vonatkozó források; vb-ülések jegyzôkönyvei), a köztestületek és egyesületek (pl. tanítói egyesületek) fondfôcsoportjának anyaga, a községek történetébôl fennmaradt dokumentumok (pl. községvizsgálati jegyzôkönyvek) adatai stb. Felekezeti iskolák történetének feltárásakor elengedhetetlen az egyházi levéltárakban való kutatás. Ennek megtervezéséhez tisztában kell lenni az adott korszak egyházszervezetével, és azzal, hogy
89
NEVELÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK
90
a vizsgált iskola melyik rend vagy felekezet kezelésében állt. A katolikus egyház által fenntartott egyházmegyei levéltárakban például kiemelkedô iratanyag az iskolák történetének kutatása kapcsán az 19. század végétôl 1948-ig fennállt fôtanfelügyelôség iratanyaga, mely évenkénti elrendezésben tudósít az egyes iskolák állapotáról, a követett tantervekrôl, tanmenetekrôl, az oktatás során használt tankönyvekrôl, a tanítók kinevezésérôl, áthelyezésérôl, fegyelmi ügyeirôl. Ebbe a csoportba tartoznak azok a tantestületi jegyzôkönyvek és tanítói díjlevelek, amelyek szintén nagyban hozzájárulnak az iskolák történetének megismeréséhez. Korábbi korszakok iskoláit tanulmányozhatjuk az idôszakos fôpásztori látogatások feljegyzéseiben, a visitationes canonicae irataiban. (A Kalocsai Érseki Levéltárban például az 1724–1908 közötti évekbôl ôriznek ilyeneket, a Gyôri Püspöki Levéltárban pedig az 1641–1934 közötti idôszakból.) Külön irategyüttesek szólnak az egyes papnevelô intézetek történetérôl (pl. a Veszprémi Püspöki Levéltár 1745–1879 között keletkezett, ilyen témájú iratai között megtalálhatjuk az egykori papnövendékek névsorát, magatartásukról szóló jelentéseket, alapítványi iratokat, számadásokat stb.). A református egyházkerületek levéltárai szintén gazdag forrásanyagot ôriznek az iskolák történetéhez kapcsolódóan, például a kiemelkedô kollégiumok mûködésérôl és az esperesi látogatások jegyzôkönyveiben az egyes iskolákról. (Kiemelkedô például a Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltárában a sárospataki református fôiskola 17. századtól összegyûjtött iratanyaga, amelynek legértékesebb része az anyakönyvek és tanulmányi táblázatok sorozata 1617-tôl 1952-ig, mely a hiányok ellenére is tetemes, valamint a diákok és tanárok személyi ügyeirôl szóló, a tantárgyak oktatására vonatkozó, illetve az iskola felügyeleti szerveinek mûködését tükrözô források.)
AZ ISKOLATÖRTÉNET
Az evangélikus felekezet esetében is haszonnal forgathatók a korabeli egyházlátogatási jegyzôkönyvek és egyházközségi levéltári anyagok. (Az Evangélikus Országos Levéltárban ôrzik például a budapesti evangélikus gimnázium 1838–1952 és a budapesti evangélikus leánygimnázium 1883–1952 közötti évekbôl fennmaradt iratait.) Természetesen sok iskolatörténeti forrás található a többi magyarországi vallásfelekezet levéltáraiban is, például Szentendrén, a Görögkeleti Szerb Egyház Levéltárában az 1871-1950 közötti évekbôl, vagy a Budapesten található Magyar Zsidó Levéltárban izraelita iskolákról (Balázs, 1983, 267–388). A források feltárása, a bennük található adatok rögzítése és a forráskritika után következhet értelmezésük. Ehhez jól kell ismerni a vizsgált idôszak iskolaszerkezetét, oktatáspolitikáját, tanügyi törvénykezését, ember- és gyermekképét, tudományos és technikai értelemben vett jellegzetességeit, tankönyvirodalmát stb. Mindezek tükrében, a kor hasonló iskoláinak mûködésével összevetve lehet csak igazán élethû, színes képet rajzolni egy adott oktatási intézmény mûködésérôl. Az iskolatörténeti kutatások kapcsán – a teljesség igénye nélkül – kiemelhetünk néhány gyakran felmerülô kutatási nehézséget. Az oktatási intézmények egy része esetében igen nehéz megállapítani az iskola alapításának pontos dátumát. Ezt vagy az erre vonatkozó források (például az alapító okirat, tanfelügyelôi jelentés, sajtóközlemény stb.) hiánya okozza, vagy a többféle kútfôben foglalt, egymásnak ellentmondó adatok kuszasága. Bár az iskolatörténet kutatója számos esetben abban a szerencsés helyzetben van, hogy közvetlenül (vagy film- és fényképfelvételek segítségével) szemügyre veheti a vizsgált iskola épületét, olykor meghatározhatatlan az a helyszín, ahol egykor állt a kutatott iskola. További probléma lehet iskolatörténeti kutatások során a jogutódlás kér-
91
NEVELÉSTÖRTÉNETI KUTATÁSOK
92
désének tisztázása, vagyis annak megállapítása, hogy egy adott iskola mely másik intézménybôl fejlôdött ki, illetve hogy volt(van-e) utódintézménye, amelynek a mûködése – mindenfajta hely-, név- és profilváltás dacára – jogfolytonosnak tekinthetô (Fericsán, 2000, 63–64). Nehézséget okozhat annak eldöntése is a forráselemzés során, hogy a vizsgált iskola mennyiben bírt sajátos, csak az adott intézmény esetében megfigyelhetô arculattal, és mennyire tekinthetjük vonásait magára az iskolatípusra jellemzônek. (Az 1950-es években, a személyi kultusz idején például a magyarországi általános iskolák mindegyikében jellemzô volt az, hogy a diákok apró ajándéktárgyakat készítettek, illetve felajánlásokat tettek Rákosi Mátyás születésnapjára. Abban a vonatkozásban azonban jelentôs eltéréseket találhatunk, hogy mindezt hogyan valósították meg...) Az oktatási intézmények történetét vizsgáló kutatóknak egyrészt el kell kerülniük azt a hibát, hogy az általuk feltárt helyi eredményeket, az iskola sikereit „misztifikálják”, túlhangsúlyozzák, másrészt azt is, hogy a helyi (regionális) egyedi esetekbôl általánosítsanak, és az egész korszakra (vagy országra) vonatkozó oktatástörténeti megállapításokat tegyenek. Ismételten kihangsúlyozandó, hogy nem folytatható sikeres iskolatörténeti kutatás az országos folyamatok figyelmen kívül hagyásával, a korszak társadalmi, poltikai, tudományos és oktatásügyi folyamatainak, jelenségeinek ismerete nélkül. Az iskolatörténeti kutatások forrásanyagának értelmezése és összegzése kapcsán jól kitûnik tehát, hogy nem elegendô az analitikus, diakrón elvet követô vizsgálódás. Ezzel együttesen szükség van a szintetizáló, összevetéseken alapuló feltárásra. A kutatások prezentációja esetén be kell tartani mindazon szempontokat, amelyeket a történeti expozíció kapcsán fentebb
AZ ISKOLATÖRTÉNET
kifejtettünk. Különösen figyelni kell az iskolatörténeti mû (kiállítás, film stb.) megfelelô szerkezeti tagolására, hiszen például az iskola mûködésének bemutatásakor érdemes külön figyelmet szentelni az alapítás körülményeinek és okainak, a névadó személyének; az idôhatárok megvonása esetében pedig egyaránt tekintettel kell lenni az országos iskolaügyre és az adott iskola saját, belsô életére. Az iskolatörténetrôl írott mûveket érdemes a korabeli diákéletet bemutató színes részletekkel, gazdag mellékletanyaggal ellátni, hiszen a fényképek, névsorok, egyéb emlékek nem csupán alátámasztják a kutató mondanivalóját, hanem érzelmi többletet is jelentenek az iskola egykori diákjai és tanárai, illetve a település lakói számára, akik közül elsôsorban kerülnek ki a kutatási eredmények olvasói (nézôi). Végezetül nem lehet eléggé hangsúlyozni az iskolatörténeti kutatások többoldalú hasznosságát. A kutatók ily módon hozzájárulhatnak a magyarországi iskolaügy alaposabb megismeréséhez; járatosak lesznek a vizsgált iskola(típus), illetve a település és korszak történetében, kutatási gyakorlatot szereznek különbözô helyszíneken és módszereket illetôen; erôsítik diák- és tanártársaik identitástudatát lakóhelyükkel, iskolájukkal kapcsolatosan.
93