Történelem 12

12_1-48.qxd

2006.10.04.

10:07

1900

Page 42

1910

1920

1930

1940

1950

8. A TRIANONI BÉKE

?

A háborúk gyõztesei mi mindennel tudják megbüntetni és meggyengíteni a veszteseket, egykori ellenfeleiket? Idézz fel korábbi történelmi példákat!

AZ ANTANT ÉS MAGYARORSZÁG. A magyar békeszerzõdés már 1919 tavaszán-nyarán elkészült, aláírására mégis csak egy évvel késõbb került sor. A késedelmet az okozta, hogy az országnak sokáig nem volt az antant által is elismert, törvényes kormánya.

Magyarország békekilátásait számos tényezõ rontotta. A románok az 1916-os bukaresti szerzõdésre hivatkoztak, amely országuk új határait a Tisza vonaláig tolta ki. Az elszigetelt Magyarország a csehszlovákok és jugoszlávok jó antant-kapcsolatait sem volt képes ellensúlyozni.

Mindhárom ország a kialakuló francia szövetségi rendszer fontos tagjának számított, sõt Romániát – egy ideig – a Szovjet-Oroszország elleni intervenció kulcsországának tekintették.

A magyar békeszerzõdés aláírására csak a német, az orosz és egyéb – fontosabb – kérdések megoldása után, azoknak alárendelve kerülhetett sor. Bonyolította a helyzetet, hogy a magyar kérdést nem önmagában, hanem a csehszlovák és a román–jugoszláv területi bizottságokban tárgyalták. Ennek a két testületnek az ajánlásai kerültek azután a külügyminiszterek, illetve a „négy nagy” elé, de azt nem mérlegelték, hogy a két bizottság tevékenysége összességében mit jelent Magyarország számára.

A BÉKESZERZÕDÉS. Az Apponyi Albert gróf vezette magyar békedelegáció 1920 januárjában átvette a békeszerzõdés tervezetét. A magyar küldöttség válaszában a békefeltételek elfogadhatatlanságát hangsúlyozta, és – a wilsoni elvekre hivatkozva – népszavazást javasolt az elcsatolásra ítélt területeken. A békekonferencia a brit kormányfõ kérésére többször visszatért a magyar békeszerzõdés vitatott rendelkezéseire, de végül fenntartotta korábbi, a szomszéd államoknak kedvezõ döntéseit.

A békeszerzõdést a versailles-i Nagy-Trianon palotában írták alá, 1920. június 4-én. Magyarország Horvátország nélkül számított területe 282 000 km2-rõl 93 000 km2-re, lakossága 18,2 millióról 7,6 millióra csökkent. A magyar etni42

kum mintegy 30%-a, 3,2 millió ember lett más államok polgára – ezeknek az embereknek mintegy fele a határok mentén, egybefüggõ területeken élt.

A magyar hadsereg létszámát 35 ezer fõben maximálták, az általános hadkötelezettséget eltörölték. A szerzõdés elõírta a háborús jóvátétel fizetését, de a pontos összeg meghatározását egy jóvátételi bizottságra bízta.

A BÉKESZERZÕDÉS HATÁSAI. A magyar közvéleményt valósággal sokkolta az ország égbekiáltóan igazságtalan megcsonkításának tekintett békeszerzõdés. Magyarország Európa egyik legkisebb és leggyengébb állama lett. Olyan természeti kincseket (fa, só, vasérc) kellett nélkülöznie, amelyekben addig bõvelkedett. Nagyon sok családnak maradtak rokonai, ismerõsei az új határok túloldalán – ezentúl már csak útlevéllel látogathatták meg egymást. Az elcsatolt területek – például a Felvidék vagy Erdély – ráadásul ezer szállal kötõdtek a magyar történelemhez és kultúrához.

Az elcsatolt területekrõl Magyarországra menekülõk áradata csak lassan apadt. Összesen körülbelül 425 ezer ember érkezett Magyarországra, több mint felerészben a Román Királyságból – többségében tisztviselõk, tanárok, jogászok és más értelmiségiek.

REVÍZIÓ ÉS PROPAGANDA. A kormány aláírta, a nemzetgyûlés 1921-ben ratifikálta (jóváhagyta és törvénybe iktatta) a békediktátumot, mert mást nem tehetett, de a döntést országos gyász és tiltakozás fogadta.

A június 4-i gyásznapon az üzletek és az iskolák zárva maradtak, az újságok fekete kerettel jelentek meg, a harangok megkondultak, az országzászlót félárbocra eresztették. Pályázat útján megszületett a „magyar hiszekegy” – ezzel az imádsággal kezdõdött és fejezõdött be a tanítás az ország iskoláiban. A „revíziós pályázat” díjnyertes jelmondata így hangzott: „Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország

12_1-48.qxd

1950

2006.10.04.

10:07

1960

Page 43

1970

1980

1990

2000

1. A békefeltételekrõl A békefeltételek, úgy, amint Önök szívesek voltak azokat nekünk átnyújtani, lényeges módosítások nélkül elfogadhatatlanok. […] Arról van szó, hogy Magyarország elveszítse területének kétharmad és népességének majdnem kétharmad részét, és hogy a megmaradt Magyarországtól a gazdasági fejlõdés majdnem összes feltételei megvonassanak. […] Ezt az ítéletet nem lehet kimondani oly nemzet fölött, amely abban a pillanatban, midõn a háború kitört, nem bírt teljes függetlenséggel, és legfeljebb csak befolyást gyakorolt az Osztrák–Magyar Monarchia ügyeire. […]

Amikor ezt [a népszavazást] követeljük, hivatkozunk a Wilson elnök úr által oly kiválóan szavakba öntött nagy eszmére, amely szerint az államok lakosságának egyetlen része sem helyezhetõ akarata, megkérdezése nélkül, mint valami marhanyáj, egy idegen állam fennhatósága alá. Ennek a nagy eszmének a nevében […] követeljük a népszavazást magunknak hazánk azon részeire vonatkozólag, amelyeket tõlünk most elszakítani akarnak. Kijelentem, hogy elõre is alávetjük magunkat a népszavazás eredményének, bármi is legyen az. […]

A történelmi Magyarország […] Európában egyedülálló természetes földrajzi és gazdasági egységgel rendelkezik. Területén sehol sem húzhatók természetes határok, és egyetlen részét sem lehet elszakítani anélkül, hogy a többiek ezt meg ne szenvedjék. Ez az oka annak, hogy a történelem tíz századon át megõrizte ezt az egységet. Önök visszautasíthatják a történelem szavait egy jogi konstrukció megépítésénél, de a történelem tanúságát, amelyet az ezer éven át hangoztatott, figyelembe kell venniük.

(Apponyi Albert beszéde a békekonferencián, 1920) ■ Miért voltak elfogadhatatlanok a magyarok számára a békefeltételek? Mivel cáfolja Apponyi Magyarország háborús felelõsségét? Milyen érveket sorol fel? Mire hivatkozva követel népszavazást az elcsatolás elõtt álló területeken? Mit jelent az, hogy „Magyarország természetes földrajzi és gazdasági egységet” alkot?

A történelmi és a trianoni Magyarország nemzetiségei. Hol nem estek egybe az új államhatárok és az etnikai határok? Milyen, többségében magyarok lakta területeket csatoltak el a trianoni békében?

Az utódállamok részesedése a történelmi Magyarország területébõl és népességébõl. Mely országok részesültek a legnagyobb mértékben a történelmi Magyarország területébõl és népességébõl? Milyen szempontok alapján jelölték ki az új határokat?

Vagonlakó menekültek Budapesten a trianoni békeszerzõdés aláírása után. Kik, miért dönthettek úgy, hogy elhagyják szülõföldjüket?

43

12_1-48.qxd

2006.10.04.

10:07

Page 44

az elsõ világháború és következményei

mennyország!”. A „Tria-non” névbõl kialakított „Nem, nem, soha!” a két világháború közötti idõszak egyik legnépszerûbb jelmondata lett.

A békeszerzõdés revízióját valamennyi politikai erõ elsõ számú külpolitikai céljának tekintette. A legtöbb politikus tisztában volt vele, hogy az állandóan hangoztatott „Mindent vissza!” követelés teljesen irreális – legfeljebb a magyarlakta területek részleges visszacsatolásáról lehet szó, arról is legfeljebb hosszú távon. Trianont azonban belpolitikai célokra is felhasználták, hogy a rendszer elhatárolódjon a demokratikus-liberális eszméktõl, és hirdesse Magyarország keresztény-nemzeti szellemû újjászületését.

Némi vigaszt jelentett, hogy Sopron és környéke hovatartozásáról népszavazás dönthetett. 1921 végén az itt élõk kétharmada Magyarországot választotta Ausztriával szemben, noha a területet a békeszerzõdés Ausztriának ítélte.

Ezt a revíziós sikert Magyarország a gyõztesek egyetértésével érte el, és a kialakult határvonalat késõbb sem kérdõjelezték meg.

AZ UTÓDÁLLAMOK ÉS A MAGYAR KISEBBSÉGEK. A békeszerzõdések elméletileg biztosították a kisebbségek jogait, ám a gyakorlatban rendszeresek voltak a jogsértések. A szomszédos államokban korlátozták a magyar nyelv használatát és a magyar oktatást.

?

44

• • • • •

A demokratikus berendezkedésû Csehszlovákiában mindez finomabb eszközökkel történt: a magyarok számos területen hátrányban voltak a csehekkel és a szlovákokkal szemben, de magyar nyelvû lapokat, folyóiratokat és könyveket adhattak ki, politikai pártot alapíthattak stb.

Durvább asszimilációs politika érvényesült Romániában és Jugoszláviában, ahol a demokratikus jogokat is gyakran megsértették. A magyar nyelvû oktatást a hatóságok visszaszorították, és támogatták a többségi nemzethez tartozók bevándorlását a magyarlakta területekre. Erdélyben – bár mûködött a cenzúra – színvonalas magyar újságok, folyóiratok, könyvek jelentek meg, sõt 1922-ben Országos Magyar Párt alakult.

A többség és a kisebbség közötti párbeszédet úgyszólván lehetetlenné tette, hogy a magyarok ideiglenesnek tekintették helyzetüket, és a megoldást – az anyaországhoz hasonlóan – a revízióban látták. Azonban a magyar kisebbség sem volt egységes. Az idõsebb generáció – az „elcsatoltak nemzedéke” – a múlthoz kötõdött, míg a fiatalabbak – a „kisebbségi nemzedék” tagjai – már az új keretek között próbáltak boldogulni.

A román, csehszlovák és délszláv nacionalisták a revíziós fenyegetésre hivatkozva viszont a legkisebb engedményektõl is elzárkóztak – azokat, akik bármelyik oldalon a közeledést szorgalmazták, árulónak tekintették.

Mit tartalmazott, és milyen következményekkel járt a trianoni békeszerzõdés?

Milyen elvek érvényesültek az új országhatárok kijelölésekor?

Hogyan fogadta a magyar közvélemény a békeszerzõdést?

Hogyan alakult az országhatárokon túlra, kisebbségbe kerülõ magyarok helyzete?

Milyen lehetõségei maradtak Magyarországnak a békeszerzõdés revíziójára?

12_1-48.qxd

2006.10.04.

10:07

Page 45

1914–1920

2. Magyar hiszekegy Hiszek egy Istenben, Hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban, Hiszek Magyarország feltámadásában. Ámen.

■ Hagyományos értelemben mi a „hiszekegy”? Mi lehet az oka és a magyarázata annak, hogy egy politikai követelést ilyen formában fogalmaztak meg?

3. A revízió lehetõsége Az alapvetõ elgondolás az volt, hogy a Párizs környéki békék után három elégedetlen, tehát status quo [fennálló, kialakult helyzet] ellenes nagyhatalom maradt: Németország, Olaszország és a Szovjetunió. Három status quo ellenes kis ország is volt: Ausztria, Magyarország és Bulgária. A revízió útja tehát a status quo ellenes nagyok és kicsik összefogása. Az olaszok támogatnák a Jugoszlávia ellen irányuló magyar és bolgár, a németek a Csehszlovákia ellen irányuló magyar és esetleg osztrák, az oroszok pedig a Románia ellen irányuló magyar és bolgár igényeket, minthogy saját maguknak is voltak párhuzamos igényeik az elsõ világháború haszonélvezõivel szemben.

(Szegedy-Maszák Aladár diplomata visszaemlékezése) ■ Miért voltak elégedetlenek a békeszerzõdésekkel a felsorolt államok?

Miért csak más államokkal szövetségben lehetett esélye Magyarországnak a békeszerzõdés revíziójára? Kitõl várhatta Magyarország a leghatékonyabb támogatást? Miért?

Revíziót követelõ plakát. Milyen eszközökkel próbált hatást elérni?

A trianoni Magyarországon maradt az 1910-es Magyarország területének lakosságának városi lakosságának gyári munkásságának gyáriparának gépgyártásának faiparának vasúthálózatának mozdonyainak vasúti teherkocsi-állományának

A határokon túl élõ Kárpát-medencei magyar kisebbség. Hogyan változott a határon túli magyar kisebbség létszáma 1920 és 2001 között? Nézz utána, hogyan változott ugyanebben az idõszakban Magyarország népessége, és hasonlítsd össze a két adatot! Mely szomszédos államokban volt a legnagyobb arányú a magyar kisebbség fogyása? Mi lehetett az országonkénti eltérések oka?

32,7%-a 41,6%-a 62,7%-a 57,0%-a 55,9%-a 82,2%-a 22,3%-a 42,4%-a 31,3%-a 17,0%-a

A történelmi és a trianoni Magyarország. Milyen gazdasági következményekkel járt a trianoni békeszerzõdés? Milyen téren voltak a legsúlyosabbak Magyarország veszteségei?

Erdélyi menekültek tüntetése a budapesti Petõfi-szobornál a trianoni békeszerzõdés aláírásának napján. Elérhettek-e bármit is az akciójukkal? Miért?

45

1900

1910

1920

1930

1940

1950

4. TÖMEGEK ÉS ELITEK A MAGYAR TÁRSADALOMBAN

?

Milyen fõbb csoportokra tagolódott a magyar társadalom a XX. század elején? A világháború és a forradalmak vajon milyen társadalmi változásokat eredményeztek?

A NÉPESSÉG MEGOSZLÁSA. Magyarország lakossága – a trianoni területen számítva – az 1920-as 7,9 millió fõrõl 1941-re 9,3 millióra nõtt. A növekedés részben a halálozási ráta csökkenésébõl, részben a kivándorlás fokozatos megszûnésébõl adódott. A születéskor várható élettartam 40 évrõl 57 évre nõtt, amiben az egészségügyi ellátás javulása játszotta a legnagyobb szerepet. Ugyanakkor a magyar társadalom egyik – gyorsan terjedõ – kórjának tartották az „egykézést”: sok család tudatosan csak egyetlen gyermeket vállalt. Ez elsõsorban a földje elaprózódásától tartó kis- és középbirtokos parasztságra volt jellemzõ.

Trianon után az ország népességének több mint 90%-a magyar nemzetiségû volt; a kisebbségek közül egyedül a németek aránya haladta meg az 5%-ot. A görögkeleti és a görög katolikus felekezetûek száma néhány tízezerre csökkent.

A lakosság mintegy kétharmada római katolikus volt. A katolikus egyház az élet minden területén jelentõs befolyással rendelkezett. Ifjúsági szervezetei – mindenekelõtt a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) – révén fiatalok tízezreit tudta mozgósítani.

A TÁRSADALMI HIERARCHIA. A megkésve és lassan polgárosodó Magyarországon a társadalmi különbségek a jövedelmi-vagyoni viszonyok mellett változatlanul a rendies hagyományokon: a származáson, a rangon, illetve az ezeknek megfelelõ magatartáson alapultak.

A katolikus egyház a Horthy-korszakban is az ország legnagyobb földbirtokosa volt. A korábban szinte egyeduralkodó arisztokrácia gazdasági ereje és politikai súlya csökkent, bár exkluzivitását és elzárkózását igyekezett megõrizni.

A nagypolgárság krémjét körülbelül ötven nagytõkés család alkotta: a gazdasági életben vezetõ szerepet játszottak, de a politikai döntéshozók közé nem kerülhettek be.

Az úgynevezett „úri középosztályt” – az egykori dzsentrik utódait – általában a köztisztvise62

lõkkel (állami hivatalnokokkal) azonosították, õk alkották az elit harmadik csoportját. A „polgári középosztály” tagjait – magántisztviselõket, értelmiségieket, módosabb kereskedõket és iparosokat – még az úriemberek közé számították, de a kispolgárok, altisztek jóval nagyobb tömegét már nem.

VÁLASZTÓVONALAK – „ÚRI CÍM- ÉS RANGKÓRSÁG”. Az alapvetõ – szakadéknak is nevezhetõ – választóvonal tehát még mindig a magyar társadalom egytizedét alkotó „úriemberek” és a mintegy 90%-át kitevõ „kendek” között húzódott. „A társadalom tovább élte csoportokra bomlott életét, s mindennemû demokratikus fejlõdéstõl ösztönösen elzárkózott” – írta az általa „neobarokk kornak” nevezett húszas évekrõl a történész Szekfû Gyula.

Franciaországban már mindenki Monsieur vagy Madame, Angliában és az Egyesült Államokban Mister vagy Mistress volt, de Magyarországon még az „úr” megszólítás is sértõ lehetett. Számon tartották, hogy a „tekintetes”, „nagyságos”, „méltóságos” vagy „kegyelmes” úr/asszony megszólítás helyénvaló-e. Felsõbb iskolákban a „tanár úr” mellett a „tanár úrnõt” kellett használni. Hasonlóan bonyolult viszonyok uralkodtak a köszönések terén is.

A KETTÕS KÖZÉPOSZTÁLY. A két világháború közötti Magyarországon a középosztály kettéválása volt a társadalmi feszültségek egyik forrása. Az „úri” vagy „keresztény” középosztály tagjai töltötték be az állami, megyei és városi hivatalokat. „Történelmi” és „nemzetfenntartó” erõnek tekintették magukat, azonosultak a rendszer hivatalosnak számító „kereszténynemzeti” ideológiájával, és más rétegeket lehetõleg nem engedtek az államapparátus vezetõ posztjainak közelébe. Ha mégis, úgy elvárták, hogy az „újonnan jöttek” azonosuljanak az õ értékrendjükkel, viselkedésükkel, gondolkodásmódjukkal.

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. A középosztály

Horthy Miklós vitézeket avat. A Vitézi Rend tagjai azok közül a férfiak közül kerültek ki, akik a világháborúban vagy az ellenforradalom idején kitüntették magukat. Érdemeik elismeréseként vitézi telket is kaphattak. Mire emlékeztet a vitézavatás szertartása?

Nálunk a „középosztály” hívószóra csaknem kizárólagosan a hivatalnok fogalma jelenik meg elõttünk. Középosztályunk lényegileg tisztviselõ-osztály. […] Az úri mivolthoz feltétlenül kell bizonyos anyagi függetlenség. Az úri mivolttal együtt jár bizonyos társadalmi állás, megbecsültetés, bizonyos feladatok megoldására való képesség és lehetõség. […]

Legalább háromszobás lakás szinte kivétel nélkül szabály volt ahhoz, hogy valakit középosztálybeli embernek tartsanak. Háztartási alkalmazott vagy legalább bejárónõ tartása, és ekként a családanyának, a feleségnek a legdurvább munkáktól megkímélése; a családfõnek bizonyos élethivatáshoz tartozása – kereskedõk, iparosok csak abban az esetben voltak a középosztálynak elismert tagjai, ha vagy mûveltségük volt a középosztály diplomás tagjaival egyenlõ, vagy anyagi helyzetük ezeknél jóval kedvezõbb. Döntõ jelentõségû ugyanis a családfõ iskolai képzettsége és a gyermekek iskoláztatása. […] A legalábbis középiskolai képzettséget és a gyermekeknek középiskolába küldését a közvélemény megkívánta. […] Ez azután természetesen még jobban elõsegítette középosztályunknak egyoldalú hivatalnoki tájékozódását, és megfosztotta az ipart és a kereskedelmet éppen a legértékesebb elemek utánpótlásától.

(Weis István: A mai magyar társadalom, 1930) ■ Mi volt az oka annak, hogy a középosztály tulajdonképpen egyet jelentett a hivatalnoki réteggel?

Milyen feltételei voltak az „úri” középosztályhoz tartozásnak?

2. A nincstelenek Két iskolaterem van, s a tanulók létszáma átlag kétszáz. Az iskolás gyermekek 25 százaléka rühes, 30–35 százaléka tetves. […] Ágy a legjobb esetben kettõ akad egy lakásban, holott a családtagok átlagos száma nyolcra tehetõ. A gyermekek a földön hemperegnek. Egyetlen ruhájuk nappal ruha, éjjel takaró. A ruha tisztántartásáról szó sem lehet. Az iskolába éhesen jönnek, szûk években a tanítás közben a figyelem erõltetése következtében összerogynak. Télen a mosdatlanság és a gondozatlanság folytán a bûz szinte elviselhetetlen. […] Jó részük sebes az egyoldalú táplálkozástól.

Három hónapig tartott az ebédakció, 192 gyermek közül 50 kapott, holott mind rászorult volna. Ebéd közben megjelentek a gyermekek 14–16 éves testvérei, s könyörögtek, hogy bocsássák be õket, hadd egyenek a testvérük ebédjébõl.

Megesett az is, hogy az éhezõ szülõ kirántotta gyermeke kezébõl az ételt.

(Féja Géza: Viharsarok, 1937) ■ Milyen társadalmi csoporthoz tartozhattak azok a gyerekek, akikrõl a szövegben szó van? Mik lehettek a szegénység okai? Vajon nagyvárosi vagy vidéki helyzetet mutat be a szerzõ? Nézz utána, hogy hol található a Viharsarok, és mirõl kapta a nevét!

Munkás sportegyesület plakátja.

Mennyiben jelentett újdonságot egy ilyen kezdeményezés?

63

a tömegek kora

A „polgári” középosztályt a korszakban gyakran azonosították a gazdasági életben fontos szerepet játszó zsidósággal. A magyarországi zsidóság – 1930-ban a lakosság 5,1%-a – erõsen tagolt volt. Többségében kispolgárok, értelmiségiek és munkások alkották. Számarányuknál kétségtelenül jóval nagyobb mértékben voltak jelen az üzleti életben, a magántisztviselõk között és az értelmiségi pályákon. A korszakban fel-felerõsödõ antiszemita hangok éppen azt követelték, hogy törvényekkel akadályozzák meg a zsidók „térfoglalását”, így a keresztény középosztály ezeken a területeken is nagyobb szerephez juthasson.

PARASZTSÁG ÉS FÖLDKÉRDÉS. A magyar lakosság legnagyobb csoportját továbbra is a 4,4–4,5 milliós parasztság alkotta – bár 1920 és 1941 között 55%-ról 48%-ra csökkent az arányuk. A parasztok csaknem 85%-a a kis- és törpebirtokos, illetve a földnélküli agrárproletár réteghez tartozott, azaz tíz holdnál kisebb földbõl kellett (volna) megélniük. Életvitelüket a szigorú takarékosság, a kuporgatás jellemezte.

Az 1920-as évek lassú gazdasági javulásának a katasztrofális hatású világválság egy csapásra véget vetett; vidéken tömegek nélkülöztek.

A „hárommillió koldus” emlegetése közhelynek számított, de a földkérdés megoldására az 1930-as években inkább csak tervezetek születtek. Alacsony maradt a társadalmi mobilitás: egy önálló kereskedõnek 78-szor, egy nagybirtokosnak 626-szor nagyobb esélye volt arra, hogy gyermeke beiratkozzon az egyetemre, mint egy földmûves napszámosnak. Egy „fix fizetéses”, nyugdíjas állás a MÁV-nál vagy altiszti hely egy hivatalban sok fiatalember számára jelentette

?

64

a vágyak netovábbját. Továbbra is parasztlányok ezrei „jöttek fel Pestre” cselédnek: 1930ban a fõvárosban még minden tizedik keresõ házicselédként dolgozott. Õk néhány év múlva rendszerint hazatértek eredeti lakhelyükre.

SZOCIÁLIS KÉRDÉS ÉS SZOCIÁLPOLITIKA. A városi munkásság életviszonyai a parasztokénál némileg kedvezõbben alakultak. Az 1920-as évek végén 80–90%-uk már részesült a kötelezõ betegség- és balesetbiztosításban. A Bethlen-kormány 1928-ban bevezette az öregségi, rokkantsági, özvegyi és árvasági biztosítást, amelyet 1938-ban kiterjesztettek a mezõgazdasági munkavállalókra is.

A világválság éveiben szünetelõ szociálpolitikai törvényhozás csak az 1930-as évek végétõl indult meg újra. 1937-ben törvény rendelkezett a minimálbérekrõl, a napi nyolc (heti 48, tisztviselõknél heti 44) órás munkaidõrõl és az évi 8–18 napos fizetett szabadságról. Az iparban és a bányászatban foglalkoztatott munkások számára 1938-ban gyermekenként havi öt pengõ gyermeknevelési pótlékot határoztak meg. (Az éttermi ebéd körülbelül egy pengõbe került.)

Munkanélküli segélyt Magyarországon nem folyósítottak.

Az ínséges sorban élõkön természetesen az egyházak és más karitatív szervezetek is igyekeztek segíteni. Horthy Miklósné, a kormányzó felesége számos jóléti akciót kezdeményezett, köztük „a szegények karácsonyát”, amelynek keretében karácsonyfákat állítottak, és segélyeket osztottak a nélkülözõknek. A világválság éveiben csak Budapesten 18 millió ingyen ebédet osztottak ki a rászorulóknak – korábban évente mintegy 4,5 milliót.

• Hogyan változott 1920 után Magyarország népességszáma? Mi minden befolyásolta a népességszám alakulását a két világháború között?

• Hogyan változtak a nemzetiségi arányok?

• Hogyan rétegzõdött a magyar társadalom a Horthy-korszakban? Milyen „választóvonalak” tagolták a magyar társadalmat?

• Mi különböztette meg az „úri” és a „polgári” középosztályt?

• Hogyan változott a korszakban a parasztság helyzete?

• Milyen szociálpolitikai intézkedésekkel igyekezett a kormányzat javítani a munkások helyzetén?

1900–1945

3. Cím- és rangkórság Ha a miniszteri osztálytanácsos „excellenciás úrnak” szólítja miniszterét, a miniszter köteles volna az osztálytanácsost „nagyságos úrnak” szólítani, a titkárt pedig „tekintetes úrnak”, amit pedig sohasem tesz. Mit jelent ez? Azt, hogy az alulról jövõ címzést a miniszter elfogadja, de hasonló címzéssel azt általában nem viszonozza, egy bizonyos fokon alul sohasem. Ehelyett inkább letegezi az alacsonyabb rangú urat, aki változatlanul továbbra is kegyelmesezi fõnökét. […]

Méltóságos cím illeti meg a grófot és a bárót s a császári és királyi kamarást, de ugyanez a címe a tábornoknak, az ezredesnek és a kormányfõtanácsosnak is. A gróf mégis sokkal magasabb rangúnak tartja magát, mint a kormánytanácsos, és jobban szereti, hogyha méltóságos úr helyett „gróf úrnak” szólítják. Ezzel szemben a kormányfõtanácsos a legtöbb esetben nem venné szívesen, ha õt viszont „méltóságos úr” helyett „kormányfõtanácsos úrnak” szólítanánk.

(Makkai János: Urambátyám országa, 1942) ■ Mi lehetett a cím- és rangkórság oka? Milyen társadalmi rétegeket érintett? Miért utal ez a jelenség a társadalom kevéssé demokratikus voltára?

A népesség megoszlása gazdasági ágazatonként 1900–2000. A gazdaság mely ágazatai foglalkoztatták a legtöbb embert a két világháború között Magyarországon? Történt-e jelentõs változás ezen a téren 1900 és 1941 között? Mi lehetett ennek az oka?

Hogyan jellemezhetõ ezek alapján a két világháború közötti magyar társadalom?

Parasztcsalád a két világháború között.

Milyen anyagi helyzetre utal a családtagok viselete, használati tárgyaik?

4. Vallás és foglalkozás A vallási különbségek a társadalmi élet távolabb esõ területein is éreztetik hatásukat. A törzsökös hagymatermelõk jobbára reformátusok, viszont a tormatermelõk katolikusok; a 48-as Kossuth-párt nagyobb része a keleti részen lakó reformátusok közül került ki, ellenben a független kisgazdapártiak inkább katolikusok. […] A görög katolikusok jellegzetes foglalkozása juhvágás, juhtenyésztés, szûcs és bocskoripar; a cigányok közt pedig a lókereskedés, muzsikálás, tapasztás. A zsidók legjellemzõbb foglalkozása a hagymakereskedés, de van köztük sok egyéb kereskedõ is, azonkívül a szabad foglalkozások közül különösen az orvosi pályán vannak sokan.

(Erdei Ferenc: Makó, 1934) ■ Milyen összefüggéseket állapít meg a szerzõ a vallás, a foglalkozás és a politikai hovatartozás között?

Az olvasottak alapján mennyire volt meghatározó a vallási és nemzetiségi hovatartozás egy-egy ember életének alakulásában? Milyen esélyük lehetett ezeknek az embereknek a társadalmi „emelkedésre”?

A mezõgazdaságból, iparból és szolgáltatásból élõk aránya néhány európai országban (1930). Milyen különbségek állapíthatóak meg Magyarország, a keleteurópai országok, illetve Nyugat-Európa országai között? Mivel magyarázhatóak a jelentõs különbségek?

Az 1933-as gödöllõi nemzetközi cserkésztalálkozó két résztvevõje.

Nézz utána, milyen célkitûzésekkel mûködött a cserkészmozgalom!

65

1900

1910

1920

1930

1940

1950

3. A KÖZEL- ÉS A TÁVOL-KELET

?

Milyen érdekek és érdekeltségek fûzték az európai nagyhatalmakat, a Szovjetuniót és az Egyesült Államokat a Közel- és a Távol-Kelethez?

AZ ISZLÁM ÉS AZ ARAB VILÁG. Bár az iszlám lassú térhódítása már a XIX. században megkezdõdött, az arab nacionalizmus – az arabok összetartozásának, esetleg egységének eszméje – igazán csak az elsõ világháború végén erõsödött meg. Az arab nacionalisták komolyan vették a Török Birodalom helyén létrehozandó arab államokról szóló brit ígéreteket, majd csalódottan vették tudomásul, hogy az ígéretekbõl semmi nem valósult meg. Az európaiak végül mégis kénytelenek voltak hozzájárulni az arab országok fokozatos önállósodásához.

1922-ben nyerte el a függetlenséget az új Egyiptomi Királyság; Irak 1930-ban, SzaúdArábia 1932-ben vált független állammá. Utóbbiban az iszlám fundamentalista ágának tekintett vahabita irányzat emelkedett államvallássá, amely az iszlám õsi értékeinek szigorú védelmét tekintette céljának, és saját tanításait akár erõszakos úton is terjeszteni igyekezett. A sivatagi királyságban 1938-ban megkezdõdött az olajkitermelés, amely rövidesen a térség egyik leggazdagabb országává tette Szaúd-Arábiát.

Perzsiában 1921-ben egy katonatiszt, Reza kán jutott hatalomra. Felvette a Reza sah nevet, reformokat vezetett be, és 1935-ben bejelentette, hogy országa új neve Irán, azaz „árják földje” lesz. A sah politikája eltávolította Iránt az arab világtól és az iszlám többségi, szunnita irányzatától. A perzsák többsége ugyanis az iszlám síita ágát követi, amelynek a szomszédos Irakban is sok híve van.

KONFLIKTUSOK PALESZTINÁBAN. Az 1918-ig török fennhatóság alatt álló Palesztinát nem csupán az „ígéret földjének”, de „kétszer elígért földnek” is nevezték, mert az elsõ világháború alatt a britek az araboknak is, a zsidóknak is odaígérték. A számos konfliktus és háború forrásává váló terület fõvárosát, Jeruzsálemet mindhárom nagy egyistenhívõ vallás – a zsidó, a keresztény és az iszlám – szent helyként tiszteli.

A zsidó nemzeti mozgalom, a cionizmus a századforduló óta egy független zsidó állam 82

létrehozására törekedett, lehetõleg Palesztinában. Egyre nagyobb számban vándoroltak be kelet-európai zsidók a brit mandátumterületre, ami a többségi arab lakosság részérõl egyre hevesebb ellenállásba ütközött. Az 1920-as évektõl már véres összecsapásokra is sor került. A brit politika inkább az arab többséget pártolta, majd éppen akkor korlátozta a bevándorlást, amikor a nácizmus által üldözött európai zsidóknak a legnagyobb szükségük lett volna egy befogadó országra.

ATATÜRK FORRADALMA. A XVII. század óta anynyiszor legyõzött és megalázott Törökország a vesztes elsõ világháború után „új életre kelt”.

Ebben nagy szerepet játszott egy rátermett katonatiszt, Musztafa Kemál pasa, akinek hadserege legyõzte a nagyhatalmak által támogatott görögöket. Az Oszmán-ház utolsó szultánját 1922-ben lemondatták. A fiatal köztársaság 1923-ban Lausanne-ban a korábbinál jóval kedvezõbb békeszerzõdést írhatott alá a nagyhatalmakkal.

A gyõzelem kivívása után Kemál elnök nyugati mintájú – forradalommal felérõ – reformokat vezetett be. Ankarát tette meg az ország új fõvárosává. Felszámolta a kalifátust és az iszlám jog alapján ítélkezõ bíróságokat – ezek helyébe európai mintájú törvénykezés lépett. Megtörtént az állam és az egyház szétválasztása.

Kemál feloszlatta a dervisek rendjét, betiltotta a vallási egyesületeket, a többnejûséget és a hagyományos fejfedõk – a fez, illetve a nõi fátyol – viselését. Õ maga „civilizált” nyugati öltözéket hordott, és ezt honfitársaitól is megkövetelte.

A nõk a férfiakkal egyenlõ jogokat kaptak. A Koránt arabról törökre fordították, bevezették a Gergely-naptárt, a méterrendszert, a latin írást, átvették a nyugati neveket. Kemál maga is letette a Musztafa nevet és a pasa rangot – „Atatürk”, „a török nép atyja” lett.

Kemál Atatürk 1938-ban bekövetkezett haláláig egyfajta „reformdiktátorként” állt az új Törökország élén; a gyorsított modernizáció

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. A muszlim megújulás Ti nem jótékony társulat vagytok, sem pedig politikai párt vagy korlátozott célokat kitûzõ helyi szervezet. Nem, Ti sokkal inkább e nemzet szíve és lelke vagytok, amely a Korán eszközeivel kelti azt életre. […] Ha megkérdezik, mi hát a célotok, azt feleljétek, hogy az iszlám az, Mohamed üzenete, a vallás, amely a kormányzást is magában foglalja, s amely felszabadít. Ha azt mondják, hogy politizáltok, feleljétek, hogy az iszlám nem ismer ilyen megkülönböztetést. Ha azzal vádolnak, hogy forradalmárok vagytok, mondjátok: „Az igazságnak és a békének a hangjai vagyunk, ebben hiszünk, erre vagyunk büszkék. Ha ellenünk támadtok vagy üzenetünk útjába álltok, Isten megengedi nekünk, hogy az igazságtalanság ellen megvédelmezzük magunkat.”

(A Muszlim Testvériség Társaságának kiáltványa, 1928)

A Közel-Kelet a Török Birodalom felbomlása után.

Hogyan változott a Török Birodalom területe 1914 és 1923 között? Mi eredményezte a területi változásokat? Milyen nagyhatalmi érdekek befolyásolták a térség rendezését 1918 után? Milyen területek kerültek brit, illetve francia uralom alá?

■ Hogyan határozza meg a kiáltvány az iszlám vallás és a politika viszonyát? Miért állítja, hogy a Muszlim Testvériség Társasága nem politikai szervezet? Mivel igazolja a kiáltvány a társaság politikai céljait? Milyen konkrét célkitûzései lehettek a Muszlim Testvériség Társaságának?

2. A palesztinai zsidó nemzeti otthon terve Õfelsége [az angol király] kormánya jóindulattal viseltetik a Palesztinában megteremtendõ zsidó nemzeti otthon gondolata iránt, és minden igyekezetével azon lesz, hogy e cél valóra váltását megkönnyítse. Emellett világosan kijelenti, hogy nem kerülhet sor olyan lépésre, amely a már meglévõ nem zsidó palesztinai közösségek polgári és vallási jogait vagy más országok zsidó lakosságának jogait és politikai helyzetét sértené.

(Arthur James Balfour brit külügyminiszter; 1917. november) Õfelsége kormánya […] soha nem vette fontolóra, hogy felszámolja vagy alávesse az arab népességet, nyelvet vagy kultúrát Palesztinában. […] A Balfour-nyilatkozatban nincs szó arról, hogy Palesztina egészét zsidó nemzeti otthonná kellene átalakítani, hanem csupán annyi mondatik ki, hogy ilyen otthon alapítására sor kerülhet Palesztinában.

Minthogy azonban ez az állásfoglalás nem oszlatta el a kételyeket, Õfelsége kormánya most félreérthetetlenül kijelenti: politikájának nem képezi részét, hogy Palesztina zsidó állammá váljék. Valójában a mandátum keretében az arabok iránt vállalt kötelezettségeivel szembenállónak, s az arab népnek korábban adott biztosítékaival ellentétesnek tekinti azt, hogy a palesztinai arab lakosság akarata ellenére egy zsidó államnak vettessék alá.

(Brit fehér könyv, 1939) ■ Miért volt meghatározó a brit álláspont Palesztina további sorsát illetõen? A brit külpolitika a zsidókat vagy az arabokat támogatta inkább?

Miért? Mennyiben érinthették a palesztinai tervek „más országok zsidó lakosságának” helyzetét?

Kemál Atatürk hatalmas propagandaplakátja Ankarában.

Milyen képet sugall „a török nép atyjáról” a plakát? Mire utal az öltözködése?

83

az európán kívüli világ

egyetlen évtized alatt évszázados lemaradásokat igyekezett bepótolni. A török nacionalizmus ugyanakkor nem bánt kesztyûs kézzel a kisebbségekkel: a kurdokat elnyomták, az Örmény Köztársaságot – Szovjet-Oroszországgal karöltve – eltiporták.

POLGÁRHÁBORÚK KÍNÁBAN. Kínában az 1911-es felkelés megdöntötte a Mandzsu-dinasztia évszázados uralmát, és vele a közel kétezerkétszáz éve fennálló császárságot. A köztársaság kikiáltása azonban sem a demokráciát, sem a valódi függetlenséget nem hozta el. Az országot tábornokok irányították: „hadurak”, akik egymással rivalizáló kormányok élén álltak, és hol egymás ellen, hol a Szovjetunió támogatását élvezõ kommunista párt ellen harcoltak. Az évekig tartó zûrzavart követõen 1927-ben a legerõsebb hadúr, Csang Kaj-sek átvette a Kuomintang (Nemzeti Párt) vezetését, és leszámolt a kommunistákkal. Az általa vezetett kormány – átmenetileg – egyesítette Kínát.

A kormánycsapatok támadása elõl a kommunisták hadserege 1934-ben a jómódú, városias délnyugatról a szegényebb, gyéren lakott északkeleti területek felé menekült. Ez volt a kommunista párt harcosainak legendás „hosszú menetelése”, amelynek során több mint 12 ezer kilométert tettek meg, miközben eredeti – mintegy százezres – létszámuk tízezer fõre csökkent.

A „hosszú menetelés” igazi jelentõsége abban állt, hogy ennek során vált a kommunista párt vezetõjévé Mao Ce-tung, „a nagy kormányos”.

Mao a marxista tanításokat a kínai helyzetre alkalmazta: szerinte az új forradalom fõ erejét a szegényparasztság alkotja.

A szomszédos nagyhatalom, Japán kihasználta Kína gyengeségét: 1931-ben elfoglalta Mandzsúriát, majd 1937-ben általános támadást indított Kína ellen. A Kuomintang ekkor ismét

?

84

• • • • • •

összefogott a kommunistákkal a külsõ agresszor ellen, a második világháború után azonban kiújult a polgárháború.

A MILITARIZÁLÓDÓ JAPÁN. A XX. század elejére nagyhatalommá vált Japán továbbra is gyorsan, de ellentmondásosan fejlõdött. A gazdaság az elsõ világháború alatt fellendült; további növekedése a bõséges – olcsó és képzett – munkaerõ és az exportlehetõségek kihasználásán alapult.

A látványos modernizálódás jeleként a városi népesség aránya néhány évtized alatt 10%-ról 50%-ra nõtt, az egyetemi hallgatók száma csaknem megtízszerezõdött. Az ország azonban nyersanyagokban szegény volt, és a szûkös mezõgazdasági területek alig tudták ellátni a megnövekedett városi lakosságot. A világválság szintén kedvezõtlenül hatott a japán gazdaságra.

Az 1920-as években megerõsödtek a politikai élet demokratikus vonásai: megnõtt a parlament szerepe, minden férfi választójogot kapott.

Az 1926-ban trónra lépõ Hirohito császár uralkodását a „Felvilágosult Béke” korszakának nevezték. Az 1930-as években azonban a szigetországban is szélsõséges nacionalista fordulatra került sor. A politikai élet irányítását a hadsereg tábornokai vették át, akik az ultrakonzervatívan értelmezett hagyományokat – japán kiválasztottság-tudat, szamuráj becsület, fanatikus hûség, idegenellenesség stb. – követendõ példának tekintették.

A japán külpolitika szintén agresszívabbá vált: az ország fegyverkezett, a tábornokok a „kelet-ázsiai nagy térség” feletti uralom megszerzésérõl ábrándoztak. A militarista törekvések között csak az irány kérdésében voltak viták: a szárazföldi hadsereg vezetõi Kínát és a Szovjetuniót jelölték meg a terjeszkedés célpontjaként, míg a hadiflotta parancsnokai a Csendes-óceán felé akartak terjeszkedni.

Milyen független államok jöttek létre a Közel-Keleten a két világháború között?

Az iszlámon belül milyen vallási irányzatok váltak uralkodóvá az egyes közel-keleti államokban?

Miért vált állandó konfliktusok és számos háború színhelyévé Palesztina?

Milyen korábbi történelmi példákra emlékeztet Atatürk felülrõl végrehajtott forradalma?

Milyen belviszályok osztották meg Kínát a két világháború között?

Milyen politikai fordulatra került sor Japánban az 1930-as években?

1900–1945

3. A jeruzsálemi fõmufti és Hitler tárgyalása A Fõmufti elõször is köszönetet mondott azért a nagy megtiszteltetésért, hogy a Führer fogadja õt. Megragadta az alkalmat, hogy megköszönje az egész arab világ által csodált nagy Német Birodalom Führerének együttérzését, amellyel mindig is viseltetett az arab, különösen pedig a palesztin üggyel kapcsolatban, s amelynek nyilvános beszédeiben is hangot adott. Az arab államok meggyõzõdése, hogy Németország megnyeri a háborút, s ezzel az arab ügy is felvirágzik majd. Az arabok Németországnak természetes barátai, hiszen ellenségeik egyben Németország ellenségei is, nevezetesen az angolok, a zsidók és a kommunisták. Ezért teljes szívvel készek a Németországgal való együttmûködésre és a háborúban való részvételre: nemcsak negatíve – szabotázsakciók végrehajtásával, hanem pozitíve is – egy Arab Légió felállításával. […]

Ebben a harcban az arabok Palesztina, Szíria és Irak függetlenségéért és egységéért küzdenek. A Führerbe vetett bizalmuk teljes, és hozzá fordulnak, hogy gyógyírt találjon a Németország ellenségei által okozott sebeikre.

(Berlin, 1941. november) ■ Mi lehetett Hitler és a palesztinai arabok együttmûködésének alapja? Mi magyarázhatta az arab világ „csodálatát” Németország iránt? Mit várhattak az arabok a náci Németországtól?

Lábbal hajtott vízemelõ Kínában az 1920-as években.

Mit árul el a kép a kínai mezõgazdaság és a parasztság helyzetérõl?

Japán és Kína a két világháború között. Milyen területekre terjesztette ki befolyását Japán a két világháború között? Mely államok érdekeit sértette a japán terjeszkedés? Egy földrajzi atlasz segítségével állapítsd meg, mekkora utat tett meg a kínai kommunista hadsereg 1934–1935-ben! Mi volt a „hosszú menetelés” célja?

4. Japán útja Japán kizárólag három úton menekülhet meg a túlnépesedés nyomásától: a kivándorlás, a világpiacra való behatolás, s végül területének megnövelése útján. Az elsõ kaput, a kivándorlásét becsapta az Egyesült Államok és Ausztrália bevándorlás-ellenes politikája. A második kaput most csukják ránk a kereskedelmi szerzõdések eltörlésével, a vámsorompók felállításával. Mit tehet Japán, ha a háromból két kaput bezárnak elõtte?

(Hashimoto Kingoro japán író) ■ Milyen megoldásra váró problémát említ a japán politikus? Milyen megoldási lehetõségeket vázol fel? Meggyõzõ-e az érvelése, miszerint Japán kénytelen agresszív külpolitikát folytatni?

Japán katonák vonulnak be a pekingi Tiltott Városba 1937-ben. Kinek a rezidenciája, minek a központja volt a Tiltott Város?

85

1900

1910

1920

1930

1940

1950

5. A SZTÁLINI DIKTATÚRA

?

Oroszország történelmi hagyományai, hatalmas területe és soknemzetiségû volta a demokratikus vagy a diktatórikus kormányzásnak kedveztek inkább? Miért?

IPAROSÍTÁS ÉS TERVGAZDASÁG. Az 1929-ben elindított elsõ szovjet ötéves terv gyárak, kohók, erõmûvek tucatjainak rohamtempóban történõ felépítését irányozta elõ. A terv eleve magas célkitûzései menet közben irreális magasságokba emelkedtek. Munkaverseny-mozgalmat hirdettek: a sztahanovisták – a hõs élmunkások – teljesítményét példaként állították a többi dolgozó elé. Az elsõ és második ötéves terv nagyszabású eredményeit ugyanakkor nem lehetett volna elérni a lágerek népének rabszolgamunkája nélkül.

Az 1930-as években a Szovjetunió nehézipari termelése többszörösére nõtt, új iparágak és iparvidékek jöttek létre – miközben a fogyasztási cikkek gyártását elhanyagolták. A központi utasítások alapján mûködõ tervgazdaság a minõséggel és az emberek szükségleteivel nem sokat törõdött. A mennyiségi szemlélet egyfelõl pazarlást és sok selejtet eredményezett, másfelõl állandó áruhiányt okozott.

A FALU KOLLEKTIVIZÁLÁSA. A nehézipar „nagy ugrását” szolgálta a mezõgazdaság 1929–1930 fordulóján megkezdett kollektivizálása. A kuláknak nyilvánított birtokos parasztoktól elvették földjeiket, állataikat, szerszámaikat, és a „közösbe” – kolhozokba (termelõszövetkezetekbe) és szovhozokba (állami gazdaságokba) – kényszerítették õket. A parasztok ellenálltak: elpusztították a termést, leölték az állataikat, kivágták a gyümölcsöseiket. Országszerte lázadások törtek ki – leverésükre a politikai rendõrség (GPU) mellett a hadsereget is bevetették. A hatóságok több millió parasztcsaládot telepítettek át Szibériába és Közép-Ázsiába. Az elûzöttek egy része már az áttelepítés során meghalt; újabb milliók pusztultak el az 1932–1933-as ukrajnai éhínség idején. A szovjet kormány ezúttal eltitkolta az éhínséget, sõt fokozta a gabonafélék exportját. Bár a kollektivizálás az 1930-as évek közepén befejezõdött, a szovjet mezõgazdaság termelése még 1938-ban sem érte el az 1913-as szintet.

106

SZEMÉLYI KULTUSZ ÉS TERROR. Sztálin személyének istenítése 1929 decemberében, a pártfõtitkár ötvenedik születésnapjának ünneplésével vette kezdetét. Ezután, ha csak a nevét megemlítették, ütemes taps és éljenzés következett. A „bölcs vezér” immár „Lenin legjobb tanítványának” számított, egyetlen hû munkatársának a forradalomban és a polgárháborúban – a régi „bolsevik gárda” többi tagját sorra befeketítették, sõt az emberek emlékezetébõl is igyekeztek kitörölni õket.

A „nagy terror” 1934 végén kezdõdött, amikor – mint évtizedekkel késõbb kiderült, Sztálin utasítására – meggyilkolták a népszerû leningrádi párttitkárt, Szergej Kirovot. Sztálin a pártellenzéket vádolta a merénylettel. Utasította a belügyi szerveket, hogy „gyorsítsák meg” munkájukat, és ötórás filmet készíttetett Kirov, a „nagy hazafi” életérõl és haláláról. Koholt vádak alapján bíróság elé állították, majd – többnyire fizikai és lelki kényszerrel kicsikart „beismerõ vallomások” alapján – halálra ítélték és kivégezték Lenin harcostársait. Az 1934-es pártkongresszuson megválasztott 139 központi bizottsági tag közül 110-et, a Vörös Hadsereg 371 legmagasabb rangú parancsnoka közül 321-et végeztek ki a „tisztogatások” során. Sztálin még a rettegett politikai rendõrséget sem kímélte.

A látványos perek részben elterelték a figyelmet arról, hogy párttagok és pártonkívüliek milliói tûntek el évekre, évtizedekre a kényszermunkatáborok kapui mögött (GULAG-rendszer). „Kulák”, „kártevõ”, „ellenség” bárkibõl lehetett – az egész országra rátelepedõ gyanakvás és rettegés a rendszer alapvetõ vonásává vált. Jó barátok, olykor családtagok jelentették fel egymást.

Pavlik Morozov kisfiút példának állították a többi úttörõ elé, mert „gabonarejtegetés” miatt feljelentette saját apját.

KULTÚRA ÉS PROPAGANDA. A totális diktatúra a kulturális életet is teljesen az ellenõrzése alá vonta: támogatott és propagált, illetve tiltott és

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. A kollektivizálásról E sorok szerzõje az 1930-as évek elejének legkeményebb idõszakában utazott Oroszországba és Ukrajnába. Jól emlékszik arra a döbbenetes beszámolóra, amelyet a Moszkva és Harkov között közlekedõ vonat egyik kocsijában hallott a GPU [szovjet politikai rendõrség] egyik ezredesétõl. Az ezredest alaposan megviselték az utóbbi idõkben vidéken szerzett tapasztalatai. „Régi bolsevik vagyok”, mondta szinte zokogva. „Az illegalitásban harcoltam a cár ellen, azután harcoltam a polgárháborúban is. És azért csináltam mindezt, hogy most géppisztolyos egységekkel vegyek körül falvakat, és megparancsoljam az embereimnek, hogy válogatás nélkül lõjenek a parasztok közé? Ó nem, nem, nem!”

(Isaac Deutscher lengyel származású író, történész) ■ Miért volt szükség erõszakra a kollektivizálás végrehajtásához?

Miért érzett hatalmas csalódást a „régi bolsevik”? Mi valósult meg az 1930-as évek elejére az 1917-es forradalmi eszmékbõl?

A Szovjetunió mezõgazdasága 1928–1935. Mi okozta a mezõgazdasági termelés jelentõs visszaesését, illetve stagnálását? Hogyan hatott ez a lakosság életszínvonalára?

„Több fémet!” A fémtermelés növelésére buzdító szovjet propagandaplakát. Mi indokolhatta a nehézipar erõltetett ütemû fejlesztését?

2. Sztálin kultusza Hirtelen mindenki felállt, és tomboló taps tört ki: az egyik oldalajtón, amelyet a helyemrõl nem láthattam, Sztálin lépett be. […] A terem tapsolt, kiáltások hangzottak. Az ováció sokáig tartott, talán tíztizenöt percig is. Sztálin is tapsolt. Amikor a taps csendesedni kezdett, valaki elkiáltotta magát: „Hurrá a nagy Sztálinnak!” – és kezdõdött minden elölrõl. Végül mindenki leült már, és akkor belehasított a csendbe egy hisztérikus hang: „Dicsõség Sztálinnak!”

Felpattantunk, és ismét tapsba kezdtünk. […] Azon kaptam magam, hogy alig hallgatom a szónokot, egész idõ alatt Sztálint nézem.

Körülpillantottam, s akkor láttam, hogy így tesznek a többiek is.

(Ilja Ehrenburg orosz író) ■ Mi lehetett a magyarázata Sztálin istenítésének? Vajon mennyire szólt a taps és a lelkesedés Sztálin tényleges pártfõtitkári tevékenységének? Milyen eszközökkel lehet tudatosan felépíteni és erõsíteni egy politikus kultuszát?

„Köszönjük a drága Sztálinnak boldog gyermekkorunkat!”

Hogyan ábrázolja Sztálint az orosz plakát?

107

demokráciák és diktatúrák európában

üldözött. Az ateizmus és a materializmus nevében üldözték a vallást és az egyházakat: az 1930-as évek végére a templomok nagy részét lerombolták vagy kultúrházzá, mozivá alakították át. Elítélték a mûvészeti kísérleteket, és üldözték az 1920-as években elterjedt avantgárd irányzatokat. A mûvészeknek a „szocialista realizmus” szellemében kellett alkotniuk. Az építészetben elterjedt a túldíszített, monumentális „sztálinbarokk”. Betiltották az olyan „burzsoá áltudományokat”, mint a szociológia, a pszichológia vagy a genetika. A történelmet leegyszerûsítõ „marxista-leninista” sémák alapján írták át, hamisították meg.

Az engedélyezett, támogatott kultúra a tömegek számára is hozzáférhetõvé vált. A felnõttekre is kiterjedõ népoktatás eredményeként szinte teljesen megszûnt az analfabétizmus. Milliók járhattak olcsón koncertekre, színházba, moziba. A propaganda egyik fõ eszköze lett a film, amelyet már Lenin is a legfontosabb mûvészeti ágnak nevezett. A szocialista építés sikereit és hõseit bemutató mûvek mellett a könnyed, szórakoztató mûfajok is helyet kaptak. A rádióban, a sajtóban, a politikai oktatáson azt sulykolták az emberekbe, hogy jobban élnek, mint a kapitalista országok lakosai, mert megszûnt a kizsákmányolás, és maga a nagy Sztálin gondoskodik róluk.

AZ ÚJ SZOVJET TÁRSADALOM. A sztálini fordulat következtében egyetlen évtized alatt óriási társadalmi változások mentek végbe a Szovjetunióban. Nõk milliói álltak munkába, fiatalok tömegét küldték felsõbb iskolákba, hogy kineveljék az új értelmiséget. A városi lakosság 1926 és 1939 között 26 millióról 56 millióra nõtt – a nagyvárosok lakásviszonyait rettenetes zsú-

?

108

• • • • • • •

foltság jellemezte. A falusiak városba özönlésének az 1917 után eltörölt „belsõ útlevél” visszaállításával próbáltak gátat vetni. Az útlevélhez olyan engedélyre volt szükség, amely tartalmazta az érintett nemzetiségét, lakóhelyét, családi állapotát, foglalkozását, egyéb adatait. Az útlevél-rendszer a lakosság totális ellenõrzésének hatékony eszközévé vált.

A szocializmus bõséget és egyenlõséget ígért, ehelyett a hiányon alapuló kasztrendszert teremtett. Az egyenlõséget elavult eszmének nyilvánították – a bérekben is jelentõs különbségek alakultak ki –, az új pártelit pedig különféle kiváltságokat kapott. Külön boltokban vásárolhattak, magasabb színvonalú orvosi ellátásban részesültek, elzárt üdülõkben pihenhettek, gyermekeik elit iskolákba jártak. Biztonságukat csak a meg-megújuló állami terrorhullámok fenyegették.

A SZOVJETUNIÓ KÜLPOLITIKÁJA. A gyanakvó Sztálin meglepõen sokáig nem ismerte fel, milyen fenyegetést jelent a Szovjetunióra nézve Hitler diktatúrája. A német kommunistákat az utolsó pillanatig a szociáldemokrácia elleni harcra buzdította. Csak az 1930-as évek közepén kísérelt meg antifasiszta szövetséget kötni a nyugati demokráciákkal. Ezzel egy idõben leállíttatta a nyugat-európai kommunista pártok forradalmi agitációját.

Csakhogy a britek és a franciák, illetve a Szovjetunió közötti alapvetõ és kölcsönös bizalmatlanság megakadályozta a Hitler-ellenes szövetség létrejöttét. Sztálin attól tartott, hogy a Nyugat majd megkísérli háborúba hajszolni Németországgal, míg a nyugati hatalmak a sztálini terror miatt is óvakodtak elkötelezni magukat.

Milyen gazdasági programot hirdetett meg a sztálini vezetés?

Milyen eredményeket értek el az iparosítás terén az elsõ ötéves tervek?

Mit jelentett a falvak „kollektivizálása”?

Miben nyilvánult meg a Sztálin személyét övezõ kultusz?

Milyen változásokat hozott a diktatúra a kulturális életben?

Milyen társadalmi változásokra került sor a Szovjetunióban az 1920–1930-as években?

Mely országokban keresett Sztálin külpolitikai szövetségest? Végül miért nem jöttek létre ezek a szövetségek?

1919–1939

3. Az éjszakai csengetés

4. Az 1936-os szovjet alkotmányból

Ebben az idõben, ha bárkit megkérdeztek volna, hogy mitõl fél legjobban, egész biztosan azt feleli, hogy az éjszakai csengetéstõl. Az emberek, mielõtt lefeküdtek, cipõjükbe vagy csizmájukba tették az ágyuk mellé apróbb értéktárgyaikat, pénzüket, legtöbben ágyuk mellé készítettek egy kisebb bõröndöt, meleg alsónemûvel, egy-két meleg ruhanemûvel.

Tömegesen hurcolták el az embereket, ki tudja, kire mikor kerül sor. És senki se tudta, miért. […]

Egy nap Zója barátnõm elmesélte, hogy éjszaka 12 órakor csengetés riasztotta fel õket. Férje az ijedségtõl szívgörcsöt kapott, de Zója nem vesztette el lélekjelenlétét, felhúzta a csizmáját, a szárába dugta az ékszereit és a pénzét, csak azután ment ki az elõszobaajtóhoz, megkérdezni, hogy ki az. Egy férfihang azt kérdezte, hogy ott laknak-e Ivanovék. Erre Zója kinyitotta az ajtót, nekiesett az idegennek, aki egy emelettel lejjebb csengetett be véletlenül, agyba-fõbe verte, lecsirkefogózta, mert más, mint aljas, lelketlen gazember nem lehet az – mondta Zója –, aki manapság éjnek idején csenget be egy lakásba. A szerencsétlen – bûnössége teljes tudatában – hagyta magát verni, eszébe se jutott, hogy visszaüssön, bocsánatért esedezett.

(Cséri Lili visszaemlékezése)

1. § A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége a munkások és parasztok szocialista állama.

2. § A Sz. Sz. K. Sz. politikai alapzatát a dolgozó nép küldöttjeinek szovjetjei alkotják, amelyek a földesurak és a kapitalisták hatalmának megdöntésével, valamint a proletárdiktatúra megteremtésével jöttek létre és erõsödtek meg.

3. § A Sz. Sz. K. Sz.-ben minden hatalom a városi és vidéki dolgozó népé, akiket a dolgozó nép küldöttei képviselnek. […]

10. § Az állampolgárok jövedelmeikbõl és megtakarításaikból eredõ, illetve lakóházukhoz és kisegítõ gazdaságukhoz kapcsolódó személyes tulajdonjogát, háztáji gazdaságuk értéktárgyait, személyes használatukra és kényelmükre szolgáló értéktárgyaikat, továbbá az állampolgároknak a személyes tulajdon örökléséhez való jogát a törvény védi.

■ Milyen ellentmondásokat találsz a Szovjetunió alkotmánya és a sztálini korszak valósága között?

Kié volt a hatalom az alkotmány szerint, és kié volt a valóságban? Milyen kormányzati intézkedések sértették a magántulajdonhoz való jogot?

■ Miért féltek az emberek az éjszakai csengetéstõl?

Kik voltak a rettegett éjszakai látogatók? Kiket, miért és hová hurcoltak el? Miért állt érdekében a hatalomnak, hogy félelemben és rettegésben tartsa az embereket?

Lenin beszédet mond: az eredeti fényképfelvétel és az 1930-as években retusált változata. Kik tûntek el a képrõl? Mi lehetett a „történelemhamisítás” célja?

Egy pártfunkcionárius alakváltozásai: a forradalom hõse; népbiztos; a nagy békeharcos; fasiszta bûnözõ, a nép ellensége. Magyarázd meg a karikatúrát, és köss évszámot az egyes képekhez!

109

1900

1910

1920

1930

1940

1950

7. MAGYARORSZÁG A VASFÜGGÖNY MÖGÖTT

?

A háború utáni rendezés szempontjából milyen következményei lehettek annak, hogy a németek baráti hadseregként vonultak be Magyarországra, majd a nyilasokat juttatták hatalomra?

ÚJRAKEZDÉS, ÚJJÁÉPÍTÉS. A Vörös Hadsereg elõretörése nemcsak a német és a nyilas uralomnak vetett véget, hanem a több évszázada fennálló „úri” Magyarország végét is jelentette. A régi gazdasági és politikai elit jelentõs része nyugatra menekült. Az újjáépítést eleinte helyi testületek: nemzeti bizottságok szervezték és irányították. Nagy lendülettel folyt a romeltakarítás, a gyárak, hidak és vasútvonalak újjáépítése.

Az újjáépítést nehezítette az élelmiszerhiány, amin „batyuzással” próbáltak segíteni, valamint a pénz elértéktelenedése és a közbiztonság hiánya. A gyakran erõszakoskodó, fosztogató szovjet katonákban a lakosság többsége nem felszabadítókat, inkább megszállókat látott. Békés polgárok tízezreit hurcolták el a Szovjetunióba kényszermunkára.

Magyarország egyébként is szovjet irányítás alá került, mert a háromhatalmi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság (SZEB) elnöke Kliment J. Vorosilov marsall lett, aki a sztálini vezetés utasításait hajtotta és hajtatta végre.

A FÖLDOSZTÁS. 1944 decemberében öt párt (a kommunisták, a szociáldemokraták, a független kisgazdák, a Nemzeti Parasztpárt és a Polgári Demokrata Párt) részvételével megalakult a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front, és a pártok által jelölt képviselõkkel Debrecenben összeült az Ideiglenes Nemzetgyûlés. Ezt követõen a nemzetgyûlés – Moszkvával egyeztetve – megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt. A koalíciós kormányban három korábbi horthysta tábornok is helyet kapott. A miniszterelnök Dálnoki Miklós Béla vezérezredes lett.

Az új kormány legfontosabb intézkedése az 1945 márciusában kiadott földreform-rendelet volt. Az ország területének egyötöd részét – mintegy 3,3 millió holdat, az összes nagy- és a legtöbb középbirtokot – kisajátították és felosztották. 642 ezer igénylõ jutott földhöz, átlagosan ötholdas kisparcellákhoz.

150

A KOALÍCIÓ PÁRTJAI. Az újjáalakult pártok között a baloldali pólust a Magyar Kommunista Párt (MKP), a jobboldalit a Független Kisgazdapárt (FKGP) képviselte. A koalíció két kisebb pártja, a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Nemzeti Parasztpárt (NPP) is e kettõhöz képest határozta meg saját helyzetét.

Az „Isten, Haza, Család” jelszót megfogalmazó kisgazdapárt mindazok gyûjtõpártjává vált, akik ellenezték a kommunisták térhódítását.

A párt az 1945 novemberében megtartott parlamenti választásokon a szavazatok 57%-ával abszolút többséget szerzett. Az új miniszterelnök a kisgazda Tildy Zoltán lett, de a négypárti koalíciót egyelõre fenn kellett tartani. Az FKGP vezetõi abban bíztak, hogy a békeszerzõdés megkötése után a szovjet csapatok távoznak, Magyarország független állam lesz, és ténylegesen is érvényesülhet a kisgazdapárt túlsúlya.

A kommunista párt jól szervezett, fegyelmezett, centralizált erõként mûködött; taglétszáma elérte a félmilliót. Jelszavai „népi demokráciát” hirdettek. Bár az MKP 1945 novemberében a parlamenti választásokon a szavazatoknak csupán 17%-át kapta meg, a Szovjetunió támogatását maga mögött tudva minden lehetõséget kihasznált befolyása növelésére. A választások után a Belügyminisztérium – így a rendõrség és a politikai rendõrség is – kommunista irányítás alá került.

A „SZALÁMI-POLITIKA”. Nem sokkal a választások után az MKP megindította a támadást a kisgazdapárt ellen. A kommunista párt által szervezett „Baloldali Blokk” sorozatos tömegtüntetéseken követelte a „feketézõk”, „tõkések” és „reakciósok” elleni fellépést. A kampányt, amelynek valódi célja a kisgazdapárt feldarabolása és a hatalomból való kiszorítása volt, késõbb maga Rákosi Mátyás, az MKP fõtitkára nevezte el „szalámi-politikának”.

Az FKGP vezetése végül arra kényszerült, hogy kizárja soraiból „reakciós”, jobboldali tagjait, és hozzájáruljon a szénbányák, az erõmû-

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. Fosztogatás és kényszermunka A parasztság mentette értékeit, ahogy tudta; elásta a búzát, a bort, a burgonyát, erdõbe rejtették a tehenet, a disznót, a lovat, bekormozták a lányok arcát, öregasszonynak álcázták õket, fiatal férfiak ijedtükben szakállt növesztettek, öregembernek mutatták magukat, mert híre járt, hogy az oroszok összeszedik és elviszik a fiatalabb férfiakat. Ez a hír igaz volt – de nemcsak a fiatalokat vitték, hanem általánosan mindenkit, aki az útjukba került. Egyik ismerõsöm, hatvanéves ember, félcipõben, házikabátban sietett át egy az ostrom után éppen felszabadult budai utcán, amikor egy orosz barátságosan elhívta „egy kis munkára”; ez az ember, mint olyan sokan, Jekatyerinburgban ébredt fel, és csak évek múltával került haza.

(Márai Sándor író visszaemlékezése)

Egymillió millpengõ. Miért öltött ilyen hatalmas méreteket a háború után az infláció? Milyen kapcsolat van a nagymértékû infláció és a „feketézés” elterjedése között?

■ Miért féltek az emberek a felszabadító szovjet hadseregtõl? Miért volt szükségük a szovjeteknek munkaerõre? Miért vihettek el bárkit „egy kis munkára”?

A forint bevezetésekor, 1946 augusztusában söprik az utcán az értéktelenné vált régi pengõt.

Miért vált szükségessé az új pénz bevezetése?

2. A Szovjetunió befolyási övezetében

Magyarországi németek kitelepítése, 1946. „A kitelepítendõ svábság helyébe tiszántúli és menekült magyarokat akarnak telepíteni úgy, hogy a telepesek üljenek be az elmenekült vagy kitelepítendõ sváboknak nemcsak a birtokaiba, hanem a házába, sõt lehetõleg a bútorai közé is. […]

Az egész nem különbözik semmit attól a kiüldözési és kirablási mûvelettõl, amelyet egy évvel ezelõtt a magyar középosztálynak, kispolgárságnak és proletárságnak egy kis, de hangadó hányada a zsidókkal szemben végrehajtott. […] Ha a hazugságnak, embertelenségnek és álerkölcsnek ilyen megnyilvánulásai nem szûnnek meg, akkor a világ hamar rá fog jönni, hogy Magyarországon lényegileg semmi sem változott” – írta Bibó István 1945 májusában. Miért ítéli el Bibó a kitelepítéseket?

Mit jelent a „kollektív felelõsség” elve?

Magyarország ma benn van a Finnországtól Bulgáriáig terjedõ vonalban, mely magában foglal legyõzötteket és a béketárgyalás asztalánál a gyõzõk sorában ülõket. […]

Gyõzelem és vereség különbsége legelõször abban oldódik fel, hogy mindnyájan szomszédai vagyunk a Szovjetuniónak, ennélfogva az õ politikai, gazdasági és társadalmi befolyása alá kerülünk. […] Mindeddig azt hittük, hogy Árpád vezér nyugatra helyezett bennünket, örökre elszakítva azon keleti népektõl, melyek közt nõttünk fel önálló nemzetté – most már tudjuk, hogy Eurázsia újra elért bennünket. […] Nem álmodozhatunk többé a híd szerepérõl sem Nyugat és Kelet között. […]

Az egyedüli következtetés, mely lehetséges, nem egyéb, mint õszintén elfogadni a helyzetet, és megtalálni azt a magatartást, mellyel szomszédaink, elsõsorban keleti nagy szomszédunk bizalmát megnyerve az új és nézetem szerint változhatatlan viszonyok között Magyarország békés fejlõdését biztosíthatjuk.

(Szekfû Gyula történész, 1947) ■ Mi határozza meg Szekfû szerint Kelet-Európa – többek között Magyarország – jövõjét? Mi a teendõ ebben a helyzetben? Miért ír „változhatatlan viszonyokról”?

151

a második világháború és következményei

vek és a legfontosabb nehézipari üzemek államosításához. Újabb vizsgálat indult a köztisztviselõk ellen: az úgynevezett B-listák alapján több tízezer „jobboldali” hivatalnokot bocsátottak el állásából. A Belügyminisztérium ezerötszáz reakciósnak nyilvánított egyházi és más ifjúsági szervezetet oszlatott fel.

Az egyoldalú küzdelem 1947 tavaszán döntõ szakaszába ért: Rajk László belügyminiszter bejelentette, hogy a rendõri szervek „köztársaságellenes összeesküvést” lepleztek le. Ennek kapcsán az FKGP vezetõit – köztük Nagy Ferenc miniszterelnököt, a köztársasági elnökké választott Tildy Zoltán utódát – is megvádolták. Kovács Béla fõtitkárt elhurcolták a szovjetek, a megzsarolt Nagy Ferenc lemondott, és nem tért haza külföldi útjáról. A kisgazdapárt felmorzsolódott, lehetõvé vált az egypárti kommunista diktatúra megteremtése.

A PÁRIZSI BÉKE ÉS A MAGYAR KISEBBSÉGEK. Az 1947 februárjában aláírt párizsi békeszerzõdés visszaállította a trianoni határokat, sõt Csehszlovákiához csatolt további három magyar falut. Azt a csehszlovák követelést viszont elutasította a békekonferencia, hogy a szlovákiai magyarságot elûzzék szülõföldjérõl. A két kormány végül – körülbelül 70–70 ezer embert érintõ – lakosságcserében állapodott meg. Addigra a hazai németségnek mintegy felét, több mint 200 ezer embert kényszerítettek a Németországba való áttelepülésre. Romániából 135 ezer, Jugoszláviából 66 ezer magyar jött át az anyaországba.

A párizsi békeszerzõdés értelmében a SZEB megszûnt ugyan, de a szovjet csapatok továbbra is Magyarországon maradhattak. A katonai jelenlét biztosította a Szovjetunió befolyását. Az országot 300 millió dollár értékû háborús jóvá-

?

152

tétel megfizetésére kötelezték a Szovjetunió, Jugoszlávia és Csehszlovákia részére.

A NÉPI DEMOKRÁCIÁTÓL AZ EGYPÁRTRENDSZERIG. Az 1947 augusztusában megtartott választásokat a szavazatok 22%-ával az MKP nyerte.

A gyõzelemhez csalások is hozzásegítették – az úgynevezett „kék cédulákkal” többször lehetett szavazni. Ezután szabálytalanságokra hivatkozva megsemmisítették az egyik – kisgazdapártból kivált – ellenzéki párt mandátumait, majd feloszlatták a pártot. Az 1945–1947 között mûködõ koalíció „álkoalícióvá” vált: formálisan még többpártrendszer volt, de valójában a kommunista párt akarata érvényesült.

Az egypárti diktatúra kiépítése 1948-ban fejezõdött be: az összes nagyvállalatot, majd az egyházi iskolákat is államosították, a szociáldemokrata pártot pedig beolvasztották a kommunista pártba. Az egyesített párt – a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) – fõtitkára Rákosi Mátyás lett. Komolyabb ellenállásra már nem kellett számítani.

A katolikus egyházat a harcosan antikommunista Mindszenty József prímás-érsek elleni perrel félemlítették meg. A magyar egyházfõt koholt vádak alapján életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.

Az 1949. májusi parlamenti választásokon már csak a „Magyar Függetlenségi Népfront” – kommunista párt által jóváhagyott – jelöltjei indulhattak. El is nyerték a leadott szavazatok 96,3%-át. A lényegében egypárti országgyûlés 1949. augusztus 20-án elfogadta Magyarország alkotmányát. Az úgynevezett „sztálini alkotmány” kimondta, hogy „a Magyar Népköztársaságban minden hatalom a dolgozó népé”, de egyúttal rögzítette a kommunista párt vezetõ szerepét is.

• Mennyiben jelentett 1945 felszabadulást, illetve megszállást?

• Milyen következményekkel járt, hogy Magyarország területét nem az angolszász nagyhatalmak szabadították fel, hanem a Vörös Hadsereg?

• Mi volt az 1945-ös földosztás jelentõsége?

• Mely politikai pártok képviselõibõl alakult meg az Ideiglenes Nemzetgyûlés?

• Mirõl rendelkezett a második világháborút lezáró magyar békeszerzõdés?

• Hogyan alakultak a pártok erõviszonyai az 1945-ös és 1947-es választásokon?

• Kik ellen irányult, és mit jelentett a gyakorlatban a kommunista párt „szalámi-taktikája”?

• Melyek voltak az egypárti diktatúra kiépítésének legfontosabb állomásai?

1938–1948

3. A politikai rendõrség Magyarország politikai rendõrségének 80 százaléka kommunistákból áll. Így tehát lényegében a mi kezünkben van. […]

Valamennyi politikai pártban vannak embereink. Sikerült beszerveznünk más pártok funkcionáriusait. A beszervezésre annak köszönhetõen került sor, hogy kompromittáló anyagok vannak a kezünkben. Az emberek a leleplezéstõl való félelmükben hajlandóak együttmûködni velünk. […]

A politikai rendõrség nagy segítséget nyújt a pártnak.

Pártközi tanácskozások elõtt általában sikerül megtudnunk, mi a szándéka politikai ellenfeleinknek, s ennek köszönhetõen idejében tájékoztatjuk mindenrõl a kommunista párt vezetõségét. Megszerveztük a telefonlehallgatásokat.

Most lehallgatjuk a miniszterelnök és a pártvezetõk minden fontosabb telefonbeszélgetését, és a legfontosabbakról jelentést teszünk Rákosi elvtársnak.

(Péter Gábor, a politikai rendõrség vezetõjének beszámolója; 1947. április) ■ Milyen feladatokat látott el a politikai rendõrség?

Miért lehetett fontos hatalmi tényezõ? Milyen eszközöket használt a kommunista párt a hatalom megszerzése érdekében? Melyik államigazgatási intézmény hatáskörébe tartozik a rendõrség felügyelete? Péter Gábor ezzel szemben kinek készített jelentéseket?

Államosítások Magyarországon 1945-1949. Milyen lépésekben került sor az ipar államosítására? Milyen politikai célokat szolgálhattak, és milyen politikai folyamatokat jeleztek az államosítások?

4. A demokrácia válsága A demokrácia magyarországi válságának központi része a reakció és a fasizmus elleni harc válsága. Nem kétséges, amint ezt büszkén hangoztatni is szokta, hogy ennek a harcnak az élén a kommunista párt áll. Egy esztendõ óta az ország társadalmi, gazdasági és politikai életének legkülönbözõbb pontjain ragadja üstökön és semmisíti meg a reakciót, és minden héten újabb és újabb fészkeket fedez fel.

A csodálatos csak az, hogy a reakciónak és a fasizmusnak minél több fészkét fedezik fel, annál szûkebb lesz a demokrácia platformja, és annál szélesebb a reakció. […] A legnagyobb félrefogás a reakció és a fasizmus egy kalap alá vétele.

(Bibó István politikai-történeti író; 1945) ■ Miért beszél Bibó a demokrácia magyarországi válságáról? 1945 után Magyarországon ki számított „reakciósnak”? Miért hívja fel Bibó a figyelmet a reakció és a fasizmus megkülönböztetésének fontosságára? Miért veszélyeztették a kommunista párt „leleplezései” a demokráciát?

A pártok részesedése a hatalmi pozíciókból 1946 tavaszán. A nemzetgyûlési választások eredménye alapján mely pártok támogatottsága volt a legnagyobb? Mely pártok részesedtek a felsorolt hatalmi pozíciókból választási eredményüknél nagyobb arányban? Mi lehetett ennek az oka?

1945-ös választási plakátok.

Kiket szólít meg a két plakát, és mit vár tõlük?

153

1900

1910

1920

1930

1940

1950

7. A KÁDÁR-KORSZAK

?

Volt-e Magyarországnak 1956-ban reális esélye arra, hogy – a forradalom gyõzelme esetén – kiváljon a szovjet tömbbõl, és a maga útját járja? Miért?

A KÁDÁR-KORMÁNY ÉS A MEGTORLÁS. Kádár János – a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) fõtitkáraként – 1956 novemberétõl 1988 májusáig maradt hatalmon. A közvélemény elõször árulónak, hóhérnak, szovjet helytartónak tartotta; késõbb bölcs, megfontolt, a kommunista pártfõtitkárok közül kiemelkedõ vezetõnek; végül makacs öregembernek, aki a nyilvánvaló válság ellenére sem hajlandó távozni posztjáról.

Mivel eleinte minden magyarországi politikai erõ szemben állt vele, a Kádár-kormány erõszakhoz folyamodott. Ebben a Rákosi-rendszer hatalmi elitjére: pártfunkcionáriusokra, belügyi és katonai vezetõkre támaszkodott. 1956 októberét ellenforradalomnak nyilvánították, amelyért a Rákosi-csoport politikája és Nagy Imre „árulása” volt a felelõs. Kádár eszerint a „két szélsõség”: a Moszkvába számûzött Rákosi és a bebörtönzött Nagy Imre közötti „arany középutat” képviselte volna.

A megtorlás legalább 35 ezer embert érintett: 13 ezret internáltak, 22 ezret bebörtönöztek, 230-at kivégeztek. Nagy Imrét és társait zárt tárgyaláson elítélték, és 1958. június 16-án kivégezték.

A megtorlás 1960 körül ért véget – ekkor részleges, majd 1963-ban általános amnesztia-rendelettel szabadon engedték a politikai foglyok többségét.

RESTAURÁCIÓ ÉS KONSZOLIDÁCIÓ. 1957 elején lényegében helyreállították a forradalom elõtti rendszert. A kommunista pártot Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP), ifjúsági szervezetét Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) néven szervezték újjá. Munkásõrség néven félkatonai szervezet alakult a „munkáshatalom” védelmére.

A gazdaság továbbra is tervutasításos rendszerben mûködött. 1958 és 1961 között befejezõdött a mezõgazdaság kollektivizálása – termelõszövetkezetek, állami gazdaságok alakultak.

A magántulajdon felszámolásával a hivatalos propaganda szerint megtörtént „a szocializmus alapjainak lerakása”.

182

A Kádár-rendszer a társadalom minél nagyobb részét tagját igyekezett engedményekkel maga mellé állítani. A megtorlások nem váltak a lakosság egésze elleni hadjárattá, mint az 1950es években. A téesz-szervezés nem ment mindenhol erõszak nélkül, de nem volt brutális.

A kulákok üldözésével felhagytak, a kötelezõ beszolgáltatást végleg eltörölték. Az ÁVH nem alakult újjá. Erõfeszítések történtek az életszínvonal emelésére – az árak csökkentése vagy a bérek növelése révén. Néhány egyházi ünnepet ismét munkaszüneti nappá nyilvánítottak. „AKI NINCS ELLENÜNK...” Az 1960-as évek elejétõl – a hruscsovi olvadás és a hazai konszolidáció elsõ eredményei nyomán – a politikai vezetés engedékenyebbé vált. „Aki nincs ellenünk, az velünk van” – fogalmazta meg Kádár az új jelszót, és kijelentette: „A nép nem arra való, hogy kipróbáljuk rajta a marxizmust.” Az egyetemi felvételiknél már nem a származás volt az egyetlen szempont; a vezetõ posztok betöltésénél a párthûség mellett a szaktudást is figyelembe vették. Magyarország és a Vatikán megállapodása alapján a pápa újra püspököket nevezett ki a magyar egyházmegyék élére. Ez volt az elsõ egyezmény a Vatikán és egy szocialista ország között.

A Kádár-rendszer diktatúra maradt, megõrizte az 1950-es évek „sztálini” berendezkedésének alapvonásait, mindennapjaiban azonban egyre inkább különbözött a Rákosi-rendszertõl, sõt a többi szocialista országtól is. A kultúra és a magánélet ellenõrzése enyhült. Egyre többen utazhattak: 1958-ban 21 ezren, 1963-ban 120 ezren, 1986-ban 708 ezren látogattak nyugatra. Érzékelhetõvé váltak a nyugati hatások: Magyarországon is megjelent a rockzene, a farmernadrág és a Coca-Cola.

A kádári kiegyezés alapja a társadalom depolitizálása, a közélet és a magánélet határozott szétválasztása volt. A rendszer biztosította az életszínvonal és a fogyasztás állandó növekedését – cserébe elvárta, hogy az emberek

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. „Aki nincs ellenünk…”

Azt mondják a nyugati publicisták: ezek a Kádárék rendkívül ravaszak, mindenkit be akarnak csapni. Mert Rákosiék azt mondták régen: aki nincs velünk, az ellenünk van; ezek a Kádárék most azt mondják, hogy aki nincs ellenük, az velük van. […] Mi ezt teljes nyugalommal vállalhatjuk.

Igenis úgy vesszük: aki nincs a Magyar Népköztársaság ellen, az vele van; aki nincs a Magyar Szocialista Munkáspárt ellen, az vele van.

(Kádár János beszéde, 1961. december) ■ Magyarázd meg az „Aki nincs ellenünk, az velünk van” jelszót! Milyen változást jelentett ez a Rákosi-korszakhoz képest? Miért emlegette Kádár a „nyugati publicistákat”?

Kádár János úttörõk között. Milyen képet sugall Kádárról a fotó?

2. Amnesztia és ellenségkeresés

Kádár János szovjet vezetõkkel – középen Brezsnyev – vadászat után, 1965. Vajon miért vitték vadászni a szovjet pártvezetõket?

Apám 1963-ban szabadult. Azonnal úgy indult, hogy rendõri felügyelet. Ez azt jelentette, hogy templomba nem mehetett, nyilvános helyre egyáltalán nem mehetett. Csak dolgozott, aztán hazajött, és ennyi volt. A szomszéd faluban volt egy rendõrõrs, és minden hétvégén oda kellett menni jelentkezni másfél évig, vagy valahogy így. Elég sokáig. […] A rendõr hajnalban odajött, verte az ablakot, hogy otthon van-e. Õ komolyan vette, és fölverte apámat éjjel. Ehhez valószínûleg egy ilyen buzgó mócsingnak kellett lenni, aki komolyan veszi, hogy egy osztályidegennel így kell eljárni. Ez furcsa volt, mert amíg börtönben volt, hat és fél éven keresztül, ilyen nem történt velünk. […]

Számomra apám egész iratanyagából, amit tavaly a Történeti Hivatalból elõástak nekem, a legmegrázóbb papír egy kis cetli. Hat sor, ami arról szól, hogy társadalmi veszélyessége változatlanul fönnáll, és az aktáját ilyen és ilyen dossziészámon változatlanul nyitva tartjuk. Valamilyen hivatali abrakadabra 1963 júniusában. Ha akkor valaki nem ezt írja arra a papírra, akkor belõle lett volna valaki. Élt volna.

(Orbán György visszaemlékezése) ■ Mi alapján nyilváníthattak valakit a társadalomra nézve „veszélyesnek”? Hogyan bánt a kádári „puha diktatúra” a rendszer ellenségeivel? Milyen eszközei voltak a rendszernek feltételezett ellenségeivel szemben?

Vásár az 1960-as években. Miért lehetne akár a Kádár-korszak „reklámja” is a kép?

183

a hidegháború kora

felejtsék el 1956-ot, a politikát pedig bízzák a pártvezetésre. Magyarországot egy idõ után a „gulyáskommunizmus” országaként, „a tábor legvidámabb barakkjaként”, esetleg „puha diktatúraként” emlegették.

GAZDASÁGI REFORM ÉS ELLENREFORM. Az 1960-as évek közepén a pártvezetés határozatot hozott a gazdaságirányítás reformjáról. Elõször a mezõgazdaságban történtek változások. A téesztagok megtarthatták fél-egyholdas háztáji földjüket, amelyen gyümölcsöt, zöldséget, húsfélét, tojást termeltek, és termékeiket értékesíthették is. A gabonát, a kukoricát és az ipari növényeket nagyrészt továbbra is a téeszek és az állami gazdaságok termelték meg: kialakult a nagy- és kisüzem, sõt a köz- és magántulajdon eredményes együttmûködése.

Az iparban 1968. január 1-jén „új gazdasági mechanizmus” néven vezettek be reformokat.

Ezek legfontosabb elemeként a központi tervutasításokat közgazdasági szabályozók váltották fel. Az állami vállalatok önállóbban gazdálkodhattak. Az árakat és a munkabéreket részben maguk szabhatták meg, nagyobb figyelmet fordítottak a hatékonyságra, mérlegelték a költségeket és a várható hasznot. A tervgazdaság mellett fokozatosan kialakultak a piaci viszonyok.

A reformok eredményeként bõvült az árukínálat, de egyre nyilvánvalóbbá váltak a dolgozók közötti jövedelmi különbségek is. Erre hivatkozva 1972 körül a brezsnyevi vezetés és az MSZMP „keményvonalas” politikusai szembefordultak a reformokkal, és felülkerekedtek: Nyers Rezsõ, a legelkötelezettebb reformer kiszorult a pártvezetésbõl, Fock Jenõ miniszterelnököt leváltották. A gazdasági reformok megtorpantak, sõt – részben – visszatértek a korábbi módszerekhez, mindenekelõtt a veszteséges nagyvállalatok támogatásához.

?

184

• • • • • • • •

MEGTORPANÁS ÉS VÁLSÁG. A gazdasági „ellenreformmal” egy idõben következett be az olajárrobbanás, amely a világgazdaság visszaesését eredményezte. Egy darabig azt állították, hogy a válság nem „gyûrûzik be” Magyarországra, de az 1970-es évek második felére nyilvánvalóvá vált ennek az ellenkezõje. A Szovjetunió emelte az olajárakat: míg egymillió tonna szovjet kõolaj az 1970-es évek elején nyolcszáz magyar Ikarus buszt ért, az 1980-as évek közepén már négyezret. A magyar gazdaság növekedése vészesen lelassult: 1970 körül 6,8%, 1980-ban 3,5%, 1985-ben már csak 1,3% volt. A legfejlettebb országok informatikai forradalma viszont nem „gyûrûzött be” az országba. Magyarország 1963-ban még 1,22%-kal, 1985-ben viszont már csak 0,48%-kal részesedett a világ gépipari exportjából.

A nyolcvanas években már a lakosság is érzékelte a bajokat: az árak emelkedtek, az életszínvonal stagnált. A veszteségeket eleinte nyugati kölcsönökkel igyekeztek ellensúlyozni. Az ország eladósodott, már a kamatok visszafizetése is komoly gondot okozott. Elkerülhetetlenné váltak az újabb reformok, amelyekhez a pártvezetés – kénytelen-kelletlen – áldását adta. Engedélyezték a kisebb magánvállalkozások mûködését, ezek azonban az össztermelésnek csupán 3–4%-át adták. Nõtt a vállalatok önállósága, de a folyton változó gazdasági szabályozók gátolták a növekedést. A veszteséges termelést nem lehetett leállítani, mert ennek nagymértékû munkanélküliség lett volna a következménye.

Gorbacsov hatalomra kerülésének éve – 1985 – a Kádár-rendszer hosszú agóniájának kezdetét jelentette. A párton belül és kívül egyre többen ismerték fel, hogy a rendszer nem reformálható meg, idõs vezetõivel együtt túlélte önmagát. Ekkor már Moszkva ellenállására sem hivatkozhattak. Egy illegális szamizdat (ellenzéki kiadvány) írta le elõször, amit sokan éreztek: „A közmegegyezésnek vége. Kádárnak mennie kell!”

Milyen körülmények között alakult meg a Kádár-kormány?

Milyen megtorló intézkedésekre került sor a forradalom leverése után?

Melyek voltak a kádári konszolidáció fontosabb állomásai?

Mennyiben jelentett változást a Kádár-rendszer az ötvenes évekhez képest?

Hogyan változott a Kádár-rendszer 1957 és 1988 között?

Milyen gazdasági reformokra került sor az 1960-as években? Eredményesek voltak-e ezek a reformok?

Milyen jelei voltak a rendszer válságának az 1970-es évektõl? Mi okozta a rendszer válságát?

Hogyan jelentkeztek a szovjet belpolitikai fordulatok a magyar politikai életben?

1948–1990

A nemzeti jövedelem évi átlagos növekedési üteme Magyarországon 1950–1990. Mely idõszakokban nõtt a legnagyobb mértékben a nemzeti jövedelem? Mi eredményezte a növekedést? Mivel magyarázható az 1970-es évek közepén kezdõdõ visszaesés? Nézz utána, hogy az utóbbi években hogyan alakult Magyarország nemzeti jövedelme, mekkora volt az éves növekedés mértéke!

3. A gazdasági reformokról Elolvastam az újabb [gazdasági] szabályozóváltoztatásokról és az árrendezésrõl készült elõzetes tervezeteket és közleményeket, majd pedig a tapasztalatokról összeállított utólagos jelentéseket. Az a vízió alakult ki bennem, mintha elõbb egy gyár modern diszpécsertermébe [irányítóközpontjába] léptem volna be, benne a különbözõ „szabályozók”: gombok, kapcsolók százai, mûszerek és villogó jelzõlámpák. Ott sürögnek-forognak a diszpécserek [munkairányítók]: hol ezt a gombot nyomják be, hol azt a kart fordítják el. Utána pedig átmegyek az üzembe: lám, talicskával tolják az anyagot, a mûvezetõ rekedtre ordítja magát.

Igaz, folyik a termelés – de függetlenül attól, hogy az impozáns diszpécserteremben mikor melyik gombot nyomogatják. Nem csoda, hiszen nincs is összekapcsolva vezetékhálózattal a diszpécserterem és a mûhely.

(Kornai János közgazdász, 1983) ■ Mi lett a gazdasági reformtervezetek sorsa? Miért nem valósulhattak meg a gyakorlatban? Hogyan jellemzi a szerzõ a gazdasági vezetés és az üzemek közötti kapcsolatot?

4. „A közmegegyezésnek vége” A közmegegyezésnek vége.

Az ország rádöbbent, hogy a hatalom nem fogja teljesíteni ígéreteit. A gazdasági hanyatlás következményei már a munkásság elitjét és a szellemi középrétegeket is elérték.

A közvélemény nem hiszi többé, hogy értelme volna az újabb és újabb áldozatoknak.

A vezetés elbizonytalanodott. Nem érti, miért képtelen megfordítani a romló irányzatokat. Sejtelme sincs, mit kezdjen a hirtelen fölerõsödõ elégedetlenséggel. Egyre kevésbé ura tetteinek. Megosztottságát egyre kevésbé képes leplezni. […]

Ahogy korábban a konszolidációs politikát, most a korszakvég kudarcait azonosítja az ország Kádár Jánossal.

A pártfõtitkár népszerûsége gyorsabban devalválódik [értéktelenedik el], mint a forint. Egyetlen dolog van, amiben ma munkástól a pártkáderig mindenki egyetért: Kádárnak mennie kell!

(Kis János–Kõszeg Ferenc–Solt Ottília: Társadalmi szerzõdés, 1987) ■ Milyen válságjelenségekrõl számol be a szöveg?

Kiket nevez meg felelõsökként? Mit ért „közmegegyezésen”? Miért állítja, hogy a közmegegyezésnek vége? Miért kell Kádárnak „mennie”?

„Jár a baba, jár…” Fock Jenõ miniszterelnök köszönti az új gazdasági mechanizmust egyéves születésnapján. Értelmezd a karikatúrát!

A budapesti Skála Metro áruház. 1984 áprilisában nyílt meg Magyarország elsõ modern nagyáruháza.

Miért lehetett ezt a liberalizálódás, a „nyitás” jeleként értelmezni?

185

1900

1910

1920

1930

1940

1950

4. A SZOCIALIZMUS ÉS A MAGYAR SZELLEMI ÉLET

?

Magyarország modern kori történetében mely idõszakokat tekinthetjük kulturális „aranykornak”?

Politikai téren mi jellemezte ezeket az idõszakokat?

TILTÁS, TÁMOGATÁS, TÛRÉS. A Rákosi-korszak a kultúra minden ágát – a sportot is – a kommunista ideológia szolgálatába állította, direkt politikai agitációra és propagandára használta.

Nem egyszerûen tiltott és üldözött minden „ellenséges” megnyilvánulást, de azt is pontosan elõírta, hogy az írók, mûvészek milyen témákat hogyan dolgozzanak fel. Az egyik oldalon élmunkást, téeszparasztot, bölcs szovjet tanácsadót, haladó értelmiségit kellett ábrázolni, a másik oldalon nyugati kémet, áruló szociáldemokratát, ingadozó parasztot, gyanús szakembert. Ezek mellett persze készültek életrajzi filmek és sikeres vígjátékok is.

A Kádár-korszakban a politika nem írt elõ kötelezõ témákat és módszereket az alkotóknak.

A tiltás és a támogatás mellett megjelent a „harmadik T”, a tûrés kategóriája. A tabutémákat – ilyen volt például az egypártrendszer, az 1956os forradalom, a Szovjetunió és a szocialista tábor viszonya, Kádár szerepe – tiltotta, a többit „tûrte” – akkor is, ha a mû kritikus szemléletû, túl modern vagy éppen apolitikus volt. Az Aczél György irányította kultúrpolitika kerülte a közvetlen beavatkozást, inkább ígéretekkel, kedvezményekkel és alkukkal próbálta megnyerni az írókat és mûvészeket. A cenzúra nehezen átláthatóan, íratlan szabályok szerint mûködött, és „öncenzúrával” egészült ki: a tabutémákat a legtöbben kerülték, vagy csak óvatos-közvetett módon foglalkoztak velük.

AZ OKTATÁS. Az elvi esélyegyenlõséget biztosító kötelezõ nyolcosztályos általános iskolát 1945-ben vezették be. 1948-ban államosították az iskolákat – többségüket addig az egyházak mûködtették –, mindössze tizenöt gimnázium maradhatott egyházi kezelésben. Több ezer pedagógus hagyta el a pályát, ezért fokozódott a tanárhiány – az egy tanárra jutó tanulólétszám meghaladta a hatvanat. A hitoktatást fakultatívvá tették, így egyre kevesebben íratták be gyerekeiket hittanra. A tanterveket és tankönyveket az aktuális ideológiai-politikai szempontoknak 202

megfelelõen alaposan átírták. Nem lehetett több tankönyv közül választani. Csökkent a humán mûveltség értéke és a gimnáziumok szerepe – ógörögöt már nem tanítottak, latint is alig –, nõtt viszont a természettudományi tárgyaké és a technikumoké.

A hatvanas évek reformjainak fontos célkitûzése volt a középiskolai képzés általánossá tétele, bár a gyakorlatban ez lassan valósult meg.

A tankötelezettség tizenhat éves korig tartott, és 1975 után a diákok 90%-a már a három középfokú tanintézmény – gimnázium, szakközépiskola, szakmunkásképzõ – valamelyikében tanult tovább. Az oktatás túlpolitizáltsága enyhült, és – bár az orosz 1989-ig kötelezõ tantárgy maradt – egyre nagyobb súlyt fektettek az élõ nyugati nyelvek tanítására.

AZ EGYHÁZAK AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUSBAN. Az ötvenes években az egyházakat és a vallásosság minden formáját üldözték. Püspökök, világi papok, szerzetesek tucatjait börtönözték be, a helyükre kerülõk pedig kénytelenek voltak együttmûködni a hatalommal – az Állami Egyházügyi Hivatal szigorú ellenõrzése alatt álltak.

A hatvanas évek konszolidációja az egyházakkal szemben is türelmesebb politikát hozott.

A vallásosság lassan újra magánüggyé vált.

Mindszenty József bíboros-érsek 1971-ben elhagyhatta a számára 1956 óta menedéket nyújtó amerikai nagykövetséget. Helyére a pápa Lékai János püspököt nevezte ki, akinek jelmondata – „A megnyesett fa kizöldül” – a katolikus egyház kompromisszumkészségét jelezte. Az újabb vallási mozgalmakkal és szektákkal nemcsak a hatalom, de a hivatalos felekezetek is határozottan szembeszálltak.

A Kádár-korszak végén a lakosságnak csak valamivel több mint egytizede járt rendszeresen templomba, bár az esküvõk, keresztelõk és temetések nagy része – különösen falun – továbbra is egyházi keretek között zajlott. A papok utánpótlása minden felekezet számára komoly gondot jelentett.

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. Az általános iskolai nevelésrõl Az általános iskola célja, hogy tanulóifjúságunkat népköztársaságunk öntudatos, fegyelmezett állampolgárává, a dolgozó nép hûséges fiává, a szocializmus építõjévé nevelje. […] Az általános iskola feladata, hogy megadja az általános mûveltség alapjait, küzdjön a babonák, a reakciós elõítéletek és minden maradiság ellen. (Általános iskolai tanterv, 1950 körül) ■ Mit tekint a tanterv az általános iskolai oktatás céljának és feladatának? A felsoroltak közül melyek politikai, és melyek valódi oktatási célok? Mivel magyarázható a politikai célok jelenléte a tantervben?

A Munkára, Harcra Kész sportmozgalom plakátja az 1950-es évekbõl. Miért propagálta a rendszer a testedzést? Nézz utána, milyen nagy sikereket értek el a magyar sportolók az 1950-es években!

A köznevelés terén mutatkozó elmaradás fõ oka: az ellenség kártevõ, szabotáló tevékenysége és a népi demokrácia ellen irányuló aknamunkája. […] Az ellenség célja, hogy megakadályozza a munkás- és dolgozó paraszt származású fiatalok bejutását az iskolába, vagy ha erre már nem képes, akkor a tanulók mesterséges túlterhelésével, állítólagos színvonal-követelményekkel kiûzze az iskolából a dolgozók gyerekeinek jelentékeny részét. […]

A reakciónak ebbe a csapdájába sok becsületes pedagógus is beleesett, amikor például az adott körülményeket figyelembe nem vevõ, túlzott „objektivitással” maximalista módon bírálta el az elsõ félévben munkás- és parasztszármazású tanítványait. Ezzel akaratlanul is közremûködött a reakció kártevésében. […]

A tanév hátralévõ ideje alatt a legközvetlenebb feladatunk az, hogy reális követelményeket támasztva küzdjünk az év végi bukások csökkentéséért.

(A Magyar Dolgozók Pártja 1950. március 29-i határozata) ■ Mivel magyarázza a párthatározat az iskolai oktatás terén tapasztalható elmaradást? Kiket tekintettek „ellenségnek”, és mit értettek „reakción”? Mivel vádolják a pedagógusokat? Miért éppen a munkás- és parasztszármazású diákoknak lehettek tanulási nehézségei? Milyen megoldást javasol a határozat? Mi lehetett ennek a következménye?

2. Az egyetemekrõl Bölcsészkari tanulmányaink színvonala szégyenletesen alacsony volt. A történeti irodalomból úgyszólván semmit sem ismerhettünk meg. Egyetemes történeti „tankönyveink” a Szikra Könyvkiadó által publikált, felületes, hibáktól hemzsegõ, üresen propagandisztikus világoskék szovjet pártfõiskolai füzetek voltak. […] A szakmai könyvek jó része nemcsak az irodalomjegyzékbõl, hanem a hozzáférhetõ könyvtári állományokból is hiányzott. Az ideológiailag nemkívánatos, „polgárinak” vagy „ellenségesnek” nyilvánított munkákat kiselejtezték, illetve külön olvasási engedélyhez kötött zárt állományba helyezték. […] Nyugati könyvekhez, folyóiratokhoz nem lehetett hozzájutni, újabb munkákról, vitákról, irányzatokról mit sem hallottunk. […] Nyelvi követelmények nem voltak, egyedül az orosz volt kötelezõ, de az is alacsony szinten.

(Berend T. Iván történész visszaemlékezése) ■ Mi volt az oka az egyetemi oktatás „szégyenletesen alacsony” színvonalának? Vajon miért nem juthattak hozzá a hallgatók nyugati történeti munkákhoz?

Családi piknik az 1970-es években.

Hogyan jellemzi a kép a korszakot?

203

a posztindusztriális korszak

AZ „ARANY” HATVANAS ÉVEK. A hatvanas éveket – pontosabban az 1964 és 1973 közötti évtizedet – a magyar kultúra egyik aranykoraként tartják számon. Ennek egyik feltétele a korlátozások enyhítése, a „három T” rendszerének kialakulása volt, a másik a kultúrához való hozzáférés lehetõségeinek bõvülése – például a még egyetlen csatornán sugárzó televízió révén. Nem utolsósorban: a könyveket és folyóiratokat, a színházés mozijegyeket viszonylag olcsón lehetett megvenni.

Népszerû volt a nemzetközileg is elismert magyar film. Mûfajilag sokrétûvé vált: forgattak Mikszáth- és Jókai-adaptációkat (Várkonyi Zoltán), aktuális társadalmi témákkal foglalkozó filmeket (Fábri Zoltán, Kovács András), modern mûvészfilmeket (Szabó István, Jancsó Miklós, Huszárik Zoltán). Kissé megkésett elismerésként is felfogható Szabó István Mephisto címû filmjének 1982-es Oscar-díja.

A hatvanas években megalakuló elsõ magyar popzenekarok – az Illés, a Metró, az Omega – eleinte nyugati slágereket énekeltek, késõbb pedig saját számokat játszottak. Fiatalok és idõsek millióit szögezték a képernyõk elé a televízió táncdalfesztiváljai, fiatalok ezrei jártak koncertekre – például a budai Ifjúsági Parkba, ahol „a fehér ing és a nyakkendõ még kötelezõ volt”.

A hatalom nehezen békült meg a nyugati popkultúrával, de elfogadta, hogy a fiatal nemzedéket ez érdekli. Az idõsebbek többsége értetlenül figyelte a rojtos farmer, a hosszú haj és a rágógumi divatját, háborgott a táskarádióból vagy a magnóból harsogó „zenebona” miatt. ÉRTELMISÉG ÉS ELLENZÉK A KÉSEI KÁDÁR-KORSZAKBAN. A hetvenes évek közepétõl a hatalom és az értelmiség közötti kompromisszum bomladozni

?

204

• • • • • •

kezdett. Az új mechanizmussal szembeni „ellenreform” a kultúrát sem hagyta érintetlenül: az úgynevezett budapesti filozófus-iskola tagjait antimarxista nézetek terjesztése miatt megfosztották állásaiktól, és külföldre kényszerítették. Bár a kemény diktatúra visszatérésétõl tartók félelmei nem igazolódtak be, néhány fiatalabb alkotó – az írók közül például Kertész Imre, Esterházy Péter és Nádas Péter – nem kért (és nem is kapott) az aczéli kultúrpolitika gyámkodásából.

A lengyelországi válsággal, a Szolidaritásmozgalommal egy idõben, 1980 körül Magyarországon is megélénkült az ellenzék tevékenysége. Bár kevesen voltak, megjelentették az elsõ illegálisan elõállított és terjesztett szamizdatokat: a Beszélõ címû folyóiratot és a Bibó-emlékkönyvet. A szegények és elesettek megsegítésére megalakult a Szegényeket Támogató Alap (SZETA). A hatóságok éberen figyeltek, rendszeresen zaklatták is az ellenzékieket, de – a kedvezõtlen nyugati visszhangoktól tartva – nem léptek fel ellenük túl keményen.

A Kádár-rendszer válsága idején két nagy kérdésben alakult ki egyetértés az ellenzék különbözõ csoportjai között: egyrészt a román diktatúra magyarellenes lépéseinek, a falurombolási terveknek az ügyében, másrészt a tervezett bõs–nagymarosi vízlépcsõ kérdésében. Ez utóbbi egyértelmûen rávilágított az antidemokratikus politizálás visszásságaira: a nagyberuházást titokban tervezték meg, a szakvéleményeket figyelmen kívül hagyták, a környezeti szempontokkal nem törõdtek. Az elsõ nagyobb tüntetéseket 1988-ban éppen a falurombolás és a bõs–nagymarosi erõmû elleni tiltakozásul szervezték, majd a megalakuló ellenzéki pártok is egységesen léptek fel a vízlépcsõ megépítése ellen.

Mi jellemezte a Rákosi- és a Kádár-korszak kultúrpolitikáját?

Milyen változások történtek az oktatásügyben 1945 után?

Hogyan alakult az egyházak és az állam viszonya a Rákosi- és a Kádár-korszakban?

Miért tekintik kulturális „aranykornak” az 1960-as éveket?

Mi minden jelezte az 1970-es évek végétõl az értelmiség elégedetlenségét?

Milyen kérdésekben alakult ki egyetértés az ellenzéki csoportok között?

1945–2000

3. „Miért hagytuk, hogy így legyen?”

Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa Azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra Azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk Azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk Virágok közt veled lenni Tudom, szép volna, kedvesem Virág sincsen, te sem vagy már Miért hagytuk, hogy így legyen El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít El ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra El ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa Virágok közt veled lenni Tudom, szép volna, kedvesem Virág sincsen, te sem vagy már Nem ad választ ma senki sem (Szörényi Levente–Bródy János, 1969) ■ Milyen bírálatot és milyen törekvéseket fogalmaz meg a dal „virágnyelven”?

Hímzõ asszony egy italautomata mellett. Milyen két „világ” találkozik a képen?

4. „Antimarxista” társadalomkutatók

Szabó István Mephisto címû filmjének plakátja, 1981. Milyen témát dolgoz fel, milyen kérdésekkel foglalkozik a film?

Trapper – a magyar farmer. Mit jelképezett a farmernadrág Magyarországon a Kádárkorszakban? Vajon miért kezdtek Magyarországon is farmert gyártani?

A nagy nemzetközi sikert arató Rubik-kocka. Miért számít még ma is „hungarikumnak”?

A társadalomtudományok mûvelõinek egy szûk köre a legutóbbi idõben olyan írásokat hozott nyilvánosságra, illetve kívánt publikálni, amelyekben a marxizmus alapfogalmait és megállapításait, valamint mai társadalmunk egyes jelenségeit önkényesen értelmezve […] a marxista-leninista pártok, köztük az MSZMP elméletét és politikájának alapelveit veszik revízió alá. […]

A párt már korábban is kénytelen volt foglalkozni nézeteikkel, […] kellõ türelmet tanúsított velük szemben, s lehetõséget adott nézeteik vitatására, önkritikus felülvizsgálatára. […] Az említett írások szerzõi azonban kitértek az érdemi vita elõl. Emellett megsértve az állami fegyelmet, több esetben munkahelyi viták és felelõs intézeti vezetõk megkerülésével hozták nyilvánosságra, illetve igyekeztek megjelentetni írásaikat.

Az egyes kérdésekben megnyilvánuló különállásukat átgondolt elméleti és politikai különállássá, majd szembenállássá „fejlesztették”. Ezzel egyszersmind átlépték ideológiai közéletünknek azt a határát, amelyet kulturális politikánk elvei régóta és számos alkalommal félreérthetetlenül megvontak.

(Az MSZMP kultúrpolitikai munkaközösségének állásfoglalása, 1973) ■ Mi minden tartozik a társadalomtudományok körébe? Mi a marxista társadalomfelfogás és történelemszemlélet lényege? Miért voltak elfogadhatatlanok a párt számára az „antimarxista” nézetek?

Mivel sértették meg az „állami fegyelmet” az említett kutatók?

205

1900

1910

1920

1930

1940

1950

2. AZ ISZLÁM ÉS A KÖZEL-KELET

?

Milyen változásokat eredményezett a Török Birodalom felbomlása az elsõ világháború után a közelkeleti térségben?

AZ ARABOK ÉS AZ ISZLÁM. Az arab országok a második világháborút követõ tíz-tizenöt évben kivívták teljes függetlenségüket. Történt néhány kezdeményezés az arabok politikai egységének megteremtésére, de a különbségek nagyobbak voltak az összetartó erõknél. Az arab nacionalizmus sokkal inkább vallási, mint nemzeti megújulást jelentett: az iszlám – amely több, mint hit: életforma – nem ismeri a vallás és a politika szétválasztását. Az arab országok népei elsõsorban az iszlámmal, illetve saját szûkebb környezetükkel azonosulnak, mintsem a nemzettel vagy az állammal.

Az iszlám és az arabok közé nem lehet egyenlõségjelet tenni: vannak keresztény arabok is, az iszlám hívõk többsége viszont nem arab. Napjainkban a muszlimok száma meghaladja az egymilliárdot – többségük perzsa, török, pakisztáni, nigériai stb. A világ legnépesebb iszlám országa a kétszázmillió lakosú Indonézia. Egyedül az indiai félszigeten több muszlim él, mint az arab országokban összesen.

IZRAEL SZÜLETÉSE. A cionizmus mozgósító ereje aligha lett volna elég egy zsidó állam létrehozásához. A második világháború után a holokausztot túlélt zsidók tömegével települtek át Palesztinába – számuk hamarosan elérte az arabokét.

A britek megkísérelték megakadályozni a bevándorlást; katonáik összecsaptak a zsidó fegyveresekkel, akiknek egyik csoportja terrorista akciókat szervezett ellenük.

A britek végül a mandátumterület átadása mellett döntöttek. Palesztina sorsa az ENSZ elé került, amelynek 1947-es közgyûlése úgy határozott, hogy a területet meg kell osztani egy zsidó és egy arab állam között. 1948. május 14-én Ben Gurion – az elsõ számú „alapító atya” – kikiáltotta Izrael állam megalakulását. A környezõ arab államok nem fogadták el az ENSZ határozatát. Háborút indítottak Izrael ellen, de – meglepetésre – vereséget szenvedtek.

A fegyverszünet megkötése után Izrael az eredetileg megítélt 14 ezer helyett 20 ezer km2 214

területen alakult meg. Az arab lakosság egy része elmenekült, a zsidó bevándorlás folytatódott. Izrael demokratikus, de sokszorosan megosztott országgá vált: a zsidók között is vannak Európában, Európán kívül és helyben születettek; mélyen, alig vagy egyáltalán nem vallásosak; szocialisták és jobboldaliak. A cionista eszme mellett a fõ összetartó erõt az arab fenyegetés jelenti.

ARAB–IZRAELI HÁBORÚK. A szuezi válsághoz kapcsolódó 1956-os hadjárat ismét Izrael gyõzelmét hozta, de a nagyhatalmak tiltakozása miatt a zsidó államnak fel kellett adnia az elfoglalt területeket. Gamal Abdel Nasszer, Egyiptom karizmatikus elnöke szovjet fegyvereket vásárolt, és – az arab ügy bajnokaként – új összecsapásra készült. Az 1967-es harmadik – hatnapos – háborúban az izraeliek súlyos vereséget mértek szomszédaikra, és jelentõs arab területeket szálltak meg. Megszületett Izrael legyõzhetetlenségének mítosza.

Az 1973-as „jom kippuri” háborúban Egyiptom és Szíria indított váratlan támadást Izrael ellen, de a kezdeti sikerek után kénytelenek voltak visszavonulni. Egyiptom az Egyesült Államokhoz közeledett, majd amerikai közvetítéssel 1978-ban békét kötött Izraellel. A különbéke megdöbbenést keltett az Izraelt el sem ismerõ arab országokban; aláírója – Anvar Szadat elnök, Nasszer utóda – néhány évvel késõbb merénylet áldozata lett.

A PALESZTIN KÉRDÉS. A közel-keleti megbékélés egyik kulcskérdése az Izrael által megszállt területekrõl elmenekült több százezer palesztin sorsa. Többségük a környezõ országok menekülttáboraiban él. Az Izrael elleni harc céljával 1964-ben megalakult a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ), amelynek vezetõje, Jasszer Arafat nem csak az arab világban vívott ki magának tekintélyt. A PFSZ például megfigyelõi státuszt kapott az ENSZ-ben.

1950

1960

1970

1980

1990

2000

1. Jeruzsálem Jeruzsálem szent város a zsidó vallás számára mint a „templom” városa, amely egészen lerombolásáig a zsidóság vallási központja volt. […] Ugyanakkor Jeruzsálem szent város a zsidó nemzet számára mint az ókori zsidó királyságok székvárosa azok legdicsõségesebb és leghatalmasabb korszakaiban. Végül Jeruzsálem [ma] az izraeli állam fõvárosa.

Jeruzsálem szent város a keresztény vallások számára, elõször mindama ótestamentumi okok miatt, melyek miatt a zsidó vallásnak is szent városa, másodszor mint Jézus Krisztus igehirdetése jelentõs részének, továbbá elítéltetésének, kereszthalálának és feltámadásának színhelye. […]

Végül szent helye Jeruzsálem a mohamedán vallásnak, elõször az iszlám által is magáévá tett zsidó és keresztény hagyományok miatt, másodszor és fõleg azért, mert Jeruzsálem a Mohamed halálával kapcsolatos hagyományok vonatkozási pontja, s mint ilyen Mekka és Medina után […] az iszlám harmadik szent városának rangját viseli, melyben néhány, az egész iszlám által tisztelt szentély van, mindenekelõtt Omár mecsetje.

(Bibó István politikai-történeti író, 1974)

Jeruzsálem óvárosa. Milyen vallások követõi élnek együtt Jeruzsálemben?

■ Mely vallásoknak szent városa Jeruzsálem? Miért tekintik Jeruzsálemet szent helynek ezek a vallások?

Miért válhatott az arab–izraeli konfliktus fontos kérdésévé Jeruzsálem hovatartozása?

2. Az arab lakosság kitelepítése Lidda [arab] lakói nem mentek önként. Nem lehetett elkerülni az erõszak alkalmazását. Figyelmeztetõ lövéseket kellett leadni, hogy rákényszerítsék az embereket a tíz-tizenöt mérföld megtételére addig a pontig, ahol az [Arab] Légió várta õket. Ramle lakói figyeltek, és okultak a leckébõl. Vezetõik beleegyeztek az önkéntes evakuálásba [kitelepítésbe, a város kiürítésébe], azzal a feltétellel, hogy az jármûveken történik. […]

Voltak néhányan [zsidó fiatalok], akik megtagadták, hogy részt vegyenek a kiûzési akcióban. Hosszas propagandamunkával lehetett csak feloldani e fiatal csoportok keserûségét, és megmagyarázni nekik, miért kellett ilyen durva és kegyetlen módszerekhez folyamodni.

(Jichák Rabin egykori izraeli miniszterelnök visszaemlékezése az 1948–1949-es háborúra)

Izrael és szomszédai 1948–1982. Milyen területi változásokat eredményeztek az arab–izraeli háborúk?

Minek köszönhette Izrael katonai sikereit? Hol húzódnak ma Izrael határai? Mely államokkal határos?

■ Milyen kitelepítési akcióról van szó a visszaemlékezésben? Miért került sor az arab lakosság kitelepítésére? Keresd meg a térképen az említett területeket! Mi lehetett az oka annak, hogy sok zsidó katona megtagadta az akcióban való részvételt?

Ortodox zsidók a jeruzsálemi Siratófalnál.

Milyen épület maradványa a Siratófal a hagyomány szerint?

215

az európán kívüli világ

Az 1967-es háború kudarca után a PFSZ fegyveres alakulatai a gyengék és elkeseredettek fegyveréhez, a terrorhoz folyamodtak. Világszerte feltûnést keltettek repülõgép-eltérítõ akcióik, az 1972-es müncheni olimpián részt vevõ izraeli sportolók elleni támadás, késõbb pedig öngyilkos bombamerényleteik. Bázisul eleinte Jordániát használták, ahonnan a polgárháború sújtotta Libanonba ûzték õket. Libanonból az izraeli hadsereg nyomására távoztak. A PFSZ-t számos arab ország pénzeli, jelentõs olajbevételeik egy részét a szervezetnek utalják.

AZ ISZLÁM FUNDAMENTALIZMUS. Az iszlám újjászületésének nagy lendületet adott az iráni iszlám forradalom 1979-ben. Reza Pahlavi sah Amerika-barát diktatúrájának megdöntése után Iránban Ruhollah Khomeini síita fõpap vezetésével teokratikus rendszer jött létre: a legfõbb hatalom a papság kezébe került. A hitharcosok megszállták az USA nagykövetségét, és túszul ejtették a nagykövetség munkatársait. Az Amerikát megalázó incidens is jelezte: Irán a Nyugat-ellenes muszlim erõk egyik támasza és bázisa.

A másik a leggazdagabb olajország, Szaúd-Arábia. Az Amerika szövetségesének számító konzervatív királyságban megerõsödött az iszlám fundamentalizmus: a modern világ elutasítása vallási alapon, a radikális Nyugat-, Amerika- és Izrael-ellenesség. A muszlim terroristák között sok a szaúdi – innen érkezett a 2001. szeptember 11-i amerikai terrortámadások elkövetõinek többsége is, bár a merényleteket Afganisztánban tervelték ki. Nyugatellenes harcukban a dzsihád, a „hitetlenek elleni szent háború” folytatóinak tartják magukat.

A fundamentalizmust az arab országok belsõ problémái is erõsítik – a robbanásszerû népes-

?

216

ségnövekedés, a magas munkanélküliség, az írástudatlanság és a demokrácia hiánya: egyetlen arab országban sem mûködik parlamentáris rendszer.

BÉKEKÍSÉRLETEK ÉS INTIFÁDA. Az 1990-es évek elsõ felében lehetségesnek tûnt a közel-keleti béke megteremtése. 1991-ben az elsõ öbölháborúban az USA vezette koalíció kiverte Kuvaitból az iraki megszállókat. A következõ évben titkos palesztin–izraeli béketárgyalások kezdõdtek, amelyek eredményeként 1993-ban megkötötték az oslói egyezményt. A PFSZ és Izrael kölcsönösen elismerték egymást, az izraeliek megkezdték a kivonulást a megszállt területekrõl, ahol palesztin önkormányzat alakult.

A békefolyamat azonban hamarosan megtorpant; mindkét oldalon a szélsõséges erõk kerekedtek felül. Egy zsidó egyetemi hallgató 1995ben egy békenagygyûlésen meggyilkolta Jichák Rabin izraeli miniszterelnököt, az oslói egyezmény aláíróját. A palesztinok újrakezdték a civilek elleni öngyilkos merényleteket – Arafat ezeket olykor elítélte, de sohasem határolódott el az elkövetõktõl. A tárgyalások megszakadtak, majd 2000-ben a palesztinok a megszállt területeken meghirdették a második intifádát, Izraelellenes felkelést. (Az elsõ 1987-ben kezdõdött.)

A második öbölháború – Szaddám Huszein iraki diktatúrájának megdöntése 2003-ban – egyelõre nem alakította át a térség viszonyait.

A békének számos akadálya van: a nagyhatalmak eltérõ érdekei, a Közel-Kelet gazdasági és stratégiai fontossága, a megszállt területek zsidó telepesei, a palesztin menekültek – de mindenekelõtt a múlt öröksége. A szemben álló felek régi elõítéletek, történelmi gyûlölködések foglyai.

• Miért tekinthetõ „politikai tényezõnek” az iszlám vallás?

• Mikor, milyen körülmények között alakult meg Izrael állam?

• Miért került sor az arab–izraeli háborúkra? Milyen szerepet játszott Egyiptom az arab–izraeli háborúkban?

• Kik a palesztinok? Milyen céllal alakult meg a Palesztin Felszabadítási Szervezet?

• Mit jelent az „iszlám fundamentalizmus”? Mi a „dzsihád” és az „intifáda”?

• Kik között, hol, miért került sor az elsõ és második öbölháborúra?

• Milyen akadályai vannak a közel-keleti béke megteremtésének?

1945–2000

3. A palesztin követelések

4. A palesztin autonómiáról

1. Palesztina a palesztinai arab nép szülõföldje, az arab haza elszakíthatatlan része, és a palesztin nép az arab nemzet szerves része. […]

3. A palesztinai arab népnek törvényes joga van saját szülõföldjéhez, s joga van ahhoz, hogy hazájának felszabadítása után saját kívánsága, s kizárólag saját akarata és elhatározása alapján határozza meg annak sorsát. […]

5. Palesztinok azok az arab állampolgárságú személyek, akik 1947-ig szabályosan tartózkodtak Palesztina területén, függetlenül attól, hogy elûzték õket vagy ottmaradtak. […]

6. Azok a zsidók, akik a cionista megszállás kezdetéig szabályosan települtek le, palesztinnak tekintendõk. […]

9. A fegyveres harc a Palesztina felszabadításához vezetõ egyetlen út. […]

10. A kommandóakciók alkotják a palesztin népi háború lényegét. […]

13. Az arab egység és Palesztina felszabadítása két egymást kiegészítõ cél. […]

14. Az arab nemzet sorsa, valójában maga az arab lét is a palesztin ügy sorsától függ. […]

15. Palesztina felszabadítása arab szempontból nemzeti kötelesség. […]

19. Palesztina 1947-es felosztása és Izrael állam létrehozása teljesen törvénytelen, tekintet nélkül az azóta eltelt idõre.

(A Palesztin Felszabadítási Szervezet Nemzeti Chartája, 1968. július)

Arra ítéltettünk, hogy ugyanazon földdarabon, ugyanabban az országban éljünk. Együtt élünk, egymás mellett, de egymás ellen harcolva. A háborúban nem tudtatok bennünket legyõzni. Egy évszázadnyi vérfürdõvel, ellenünk alkalmazott terrorral nem értetek el mást, csak szenvedést, megaláztatást, gyászt és fájdalmat. Ezrével vesztettétek el fiaitokat és leányaitokat, s velük együtt a földet is. […]

A legtisztességesebb és véleményünk szerint a legjárhatóbb utat kínáljuk nektek – az autonómiát, annak minden elõnyével és korlátaival. Nem kapjátok meg mindazt, amit követeltek. Mi sem. De most egyszer s mindenkorra vegyétek kezetekbe sorsotok irányítását! Vegyétek komolyan javaslatunkat, hogy elkerüljétek az újabb szenvedést, megaláztatást, bánatot! Elég volt a könnyekbõl és a vérontásból!

(Jichák Rabin izraeli miniszterelnök üzenete a palesztinoknak, 1992. július) ■ Mit jelent az „autonómia”? Milyen jogokat biztosított volna a palesztinoknak? Mit jelentett volna Izrael számára? Mivel érvel Rabin?

■ Keresd meg a térképen Palesztinát! Kiket ért a kiáltvány palesztinokon? Miért volt elfogadhatatlan a palesztinok számára Izrael léte? Mivel indokolják az Izrael elleni háború szükségességét?

Milyen módszerekkel folytatható a háború a Charta szerint? Miért tekintik az Izrael elleni háborút „minden arab ügyének”? Miért mondja a szöveg, hogy „az arab nemzet sorsa” függ a palesztin kérdéstõl?

Amerikai katonák érkeznek Szaúd-Arábia északi részére, az iraki határ közelébe 1991-ben. Milyen szerepet játszott az öbölháborúk eldöntésében az amerikaiak haditechnikai fölénye?

Katonai parádé Teheránban – a háttérben Khomeini ajatollah plakátja. Miért akar Irán atomfegyvert?

Miért tartja a Nyugat veszélyesnek az iráni fegyverkezést?

Palesztin kislány katonai egyenruhában, kézigránáttal.

Mi lehet a magyarázata annak, hogy gyerekeket is bevonnak a háborúba?

217