40 000
35 000
30 000
25 000
20 000
3. ÕSKORI ÉLET, ÕSKORI KULTÚRA
?
Nevezz meg öt olyan tárgyat, amelyek alapján mai életünk késõbb rekonstruálható lenne! Kitõl hallottál történeteket a múltbeli eseményekrõl?
ÉLET AZ ÕSKORBAN. Az õskori mindennapokról keveset tudunk. Csak az utolsó 35 000 évbõl maradtak fenn olyan emlékek, amelyek alapján rekonstruálhatjuk õseink életét, kultúráját. Ügyelnünk kell arra, hogy – tévesen – ne mai tapasztalatainkat, elképzeléseinket vetítsük viszsza a múltba. SZÜLETÉS, TERMÉKENYSÉGKULTUSZ. Azt pontosan tudjuk, hogy a felegyenesedéssel és az agy megnagyobbodásával a szülés fájdalmassá és veszélyessé vált. A megnagyobbodott agy miatt a csecsemõk nagyon fejletlenül jönnek világra, és életük elsõ szakaszában gondos ápolásra szorulnak. Az utód felnevelése szükségessé tette a család kialakulását és a családok együttmûködését egy nagyobb közösségen belül. A korai emberábrázolások között gyakoriak a nõi szobrok. Túlhangsúlyozott nemi jellegük miatt termékenységkultusz meglétét feltételezzük. GYEREKKOR, NEVELÉS, TANULÁS. Keveset tudunk arról, hogy milyen körülmények között nõttek fel a gyerekek. A fiatalon elhunytak mellé temetett tárgyak alapján sejtjük, hogy a magas gyerekhalandóság ellenére szeretettel vették körül õket. A gyerekkori tanulással kapcsolatban alakult ki fejlõdésünk egy sajátos, csak az emberre jellemzõ szakasza, a serdülõkor. Az állatvilággal ellentétben az emberi fejlõdés nem folyamatos. A gyerekkor meghosszabbodik, a növekedés lelassul, lehetõvé téve a csoport szellemi és anyagi kultúrájának elsajátítását, a tanulást. A serdülõkor elérésekor a fejlõdés felgyorsul, mintegy „behozva” az addigi lemaradást. 22
Az átlagos életkor a rossz körülmények miatt 25 és 30 év között volt. Nem létezett írásbeliség, csak az emberi õrízhette meg a csoport teljes tudásanyagát. Ilyen körülmények között fontossá vált az életben maradt, tapasztalt idõsekrõl való gondoskodás. A csontleletek alapján tudjuk, hogy a sérült, magatehetetlen, táplálkozásra önállóan képtelen idõseket is gondozták. Amelyik csoport több használható emléket tudott megõrizni, annak nagyobb volt az esélye a fennmaradásra. Az ismeretek megõrzésének és továbbadásának sokféle formája volt: mesék, énekek, versek, táncok, hiedelmek, szent helyek, képi ábrázolások. HALÁL, TEMETÉS, TÚLVILÁG. Az ember az egyetlen élõlény, amelyik tisztában van saját halandóságával. A holttestekrõl való gondoskodás az egyetlen olyan, tudatunkról számot adó jelenség, amely egyértelmû régészeti nyomokat hagy. Az elsõ feltárt temetkezés közel 100000 éves, a Neander-völgyi embertõl származik. A régészeti leletek tanúsága szerint 60 000 éve gyógyító erejû virágokat, a késõbbiekben a modern ember tárgyakat, élelmet, használati eszközöket temetett a halottak mellé, ugyanakkor „zsugorított helyzetben”, megkötözve fektette sírba õket. Mindezek alapján feltételezzük, hogy rendelkeztek valamilyen túlvilágképpel, összetett, bonyolult hitviláguk és szertartásrendszerük lehetett – ezekrõl azonban valószínûleg sohasem alkothatunk teljes képet. EMBERÁBRÁZOLÁSOK, FESTÉSZET. Az elsõ barlangfestményeket 1879-ben fedezték fel. A felfe-
20 000
15 000
10 000
5000
EMBER
CSIMPÁNZ
Medencecsont – a szülés fázisai. A csimpánz és a mai ember medencecsontja, illetve az újszülött feje. Miért kockázatosabb az ember születése? Minek lehet a következménye az emberi medencecsont megváltozása?
Egy õskõkori és egy újkõkori szobor: a mai Ausztria területérõl származó willendorfi Vénusz és ülõ asszony, fején vizeskorsóval a Közel-Keletrõl. Figyeld meg, mely testrészek hangsúlyosak a szobrokon! Mennyire kidolgozott az arc? Vajon miért készítettek ilyen szobrokat az õskorban?
Festett emberi alak, „varázsló”. Vajon helyesen értelmezzük a rajzot? Valóban varázslót ábrázol? Mi utal arra, hogy emberi alakról van szó?
Barlangrajzok. Milyen állatokat ismersz fel a képeken? Vizsgálj meg több barlangrajzot is! Elsõsorban milyen állatokat ábrázoltak az õskor „mûvészei”? Milyen színeket használtak? Ábrázoltak-e embert? Következtess az okokra is! 23
az õskor és az ókori kelet
dezõt csalással vádolták, mert a képek túl szépek, túlságosan fejlettek voltak az akkori elképzelésekhez képest. A késõbb feltárt újabb barlangrajzok alapján azt gondolták, hogy létezett egy egységes õskori mûvészet. A gyakori állatábrázolások alapján valamilyen vadászmágiát feltételeztek, amelyet sötét, eldugott barlangok mélyén végzett szertartásokhoz kötöttek. A Portugáliában felfedezett felszíni rajzok alapján lehetségesnek tûnik, hogy a barlangi festészet azért vált napjainkra „barlangivá”, mert csak az ott festett képek maradtak fenn. A felszíniek, amelyek akár sokkal gyakoribbak is lehettek, elpusztultak. A 20000 éven keresztül mûvelt barlangfestészetet nem folytatták a történelmi idõkben megjelenõ új népek. Az egykori mûvészek szándékait nem ismerjük. Tudjuk, hogy nem egyszerûen csak lemásolták környezetüket. Elõfordult, hogy
?
24
• • • • • •
bölények és lovak sokaságát festették meg, miközben táplálékuk rénszarvashús volt. Lehet, hogy elképzelt állatõsüket, totemállatukat tisztelték ezekben a képekben. Gyakoriak a negatív (festékkel körbeszórt) kézlenyomatok, néhol csonkolt ujjakkal. Nem túl gyakran, de emberi arcokat is ábrázoltak. Nagyon ritka viszont a növényábrázolás és a tájkép. Az újkõkor embere megváltozott életmódjának megfelelõen új mûvészeti irányzatot alakított ki. A vadászat helyett a földmûvelés vált meghatározóvá. Az összetettebb társadalomban mesteremberek készítették a jobb minõségû tárgyakat, a kereskedelem pedig lehetõvé tette távoli tájak kulturális javainak beszerzését is. A társadalom gazdagodó uralkodó rétege már meg tudta fizetni a luxuscikkeket, a réz-, aranyés ezüsttárgyakat is.
Mi tette szükségszerûvé a család kialakulását? Mit tudunk az õskor vallásos elképzeléseirõl? Hogyan magyarázzák a kutatók a barlangrajzok készítését? Mi mindent ábrázoltak az õskori mûvészek? Hogyan változott meg az ábrázolások témája és technikája a letelepedett életmód következtében? Milyen elõnyei vannak a fémtárgyaknak a kõeszközökkel szemben?
õskori élet
Spanyolországi barlangfestmény. Kiket ábrázol a rajz? Mi lehetett az alkotó célja?
Ötzi, a jégbe fagyott ember. Az Alpokban, jégbe fagyva találták meg Ötzit, a „jégembert”. Valószínûleg üldözõi elõl menekült ilyen magasra. Hátába kõhegyû nyílvesszõ fúródott, ez okozhatta a halálát. Ötzi már bronzhegyû nyilakkal rendelkezett, mégis alulmaradt a küzdelemben. Hogyan gyõzhetnek fejletlenebb népek a harcban? Kerámia „nyomóforma”, amellyel valószínûleg ruhák kelméjét díszítették. Mibõl készülhettek az elsõ festékek? Milyen vizsgálatokkal következtethet a régész arra, hogy ez a tárgy valóban nyomóforma a volt?
Török fazekas munka közben. A kép alapján mondd el, hogyan készülnek az edények! Hogyan függ össze a fazekasmesterség kialakulása a letelepedett életmóddal?
„Sarlós isten” a mai Magyarország területérõl, Szegvár-Tûzkövesrõl. Milyen „újkõkori jellegzetességek” ismerhetõek fel a szobron? Mire utal a kezében tartott sarló? Mi lehet a magyarázata annak, hogy ilyen jó állapotban maradt meg a szobor? A vándorló, nomád népek miért hagynak maguk után kevés régészeti emléket?
25
2000
1900
1800
1700
1600
1500
1400
1300
1200
1100
1000
9. AZ ÓKORI HELLÁSZ MINDENNAPJAIBÓL
?
Keresd meg az õskori és az ókori keleti fejezeteknek azokat a részeit, amelyek a korabeli mindennapokkal foglalkoznak! Idézd fel a spártai nevelésrõl tanultakat!
GYERMEKKOR ÉS NEVELÉS. Az újszülöttek sorsáról általában a családapa döntött, Spártában a vének tanácsa. Nem volt ritka, hogy a csecsemõket sorsukra hagyták, elsõsorban azért, hogy a családi vagyon ne aprózódjék fel a túl sok örökös között. A csecsemõ- és gyermekhalandóság is igen magas volt: találtak temetõt, amely kétharmadrészt gyermeksírokból állt. A névadással is ezért vártak a születés után körülbelül egy hétig. A görögök neve valamilyen elvárt, óhajtott tulajdonságra utalt (pl. Periklész: igen híres; Szophoklész: bölcs hírû). Ehhez a névhez, ha hivatalosan akarták önmagukat megnevezni, hozzátették apjuk nevét és azét a faluét vagy városi kerületét, ahonnan származtak. A gyerekek hat-hét éves korukig a családban éltek, azután kezdtek iskolába járni. Athénban a szülõ lényegében szabad kezet kapott, mint ahogy az itteni iskolák életébe, módszereibe, az oktatás anyagába sem szólt bele a polisz. A fõ tantárgyak az írás, olvasás, számolás, mértan, zene és testnevelés voltak. A betûk megtanulása után a szótagok olvasását és írását gyakorolták, majd következhettek az összefüggõ szövegek: elõször Homérosz eposzai. A számolást számolókövecskékkel tanulták meg. Általában a négy alapmûveletig jutottak el. Az ének, a hangszeres zene és a tánc elengedhetetlen volt a társas életben való részvételhez. A testgyakorlás külön csarnokokban (gümnaszionokban) folyt; futásból, ugrásból, ökölvívásból, gerely- és diszkoszvetésbõl állt. A tanítás elfogadott módszere volt a testi fenyítés. A gyerekeket általában egy rabszolga kísérte az iskolába, aki segített az otthoni gyakor82
lásban is. Paidagógosznak, azaz gyermekvezetõnek nevezték. 18 éves korában az ifjút felvették az állampolgárok jegyzékébe. Ephébosz lett: ünnepélyes esküt kellett tennie, majd egy évig katonai kiképzést kapott, egy újabb évig pedig vidéken szolgált. Ezután lett az ephéboszból teljes jogú polgár. Ellentétben a spártai lányokkal, az athéni lányok nevelése a háztartási munkák elsajátításából állt. Házasságot 16–18 éves korukban kötöttek, ezt követõen férjük házában éltek. HÁZASSÁGKÖTÉS. Spártát leszámítva a poliszokban a nõknek nem volt beleszólásuk párjuk megválasztásába. Errõl a szülõk döntöttek. A házasságkötést szerzõdés tette jogilag érvényessé. A szertartás az isteneknek bemutatott áldozatból és lakomából állt. A võlegény házánál vették fel a menyasszonyt leendõ férje nemzetségébe. A nászszoba elõtt a menyasszony barátnõi nászdalokat énekeltek, rendszerint bánatos és kesergõ búcsúztatókat. HÁZTARTÁS. A feleség kötelessége volt a háztartás irányítása. Ha vagyonos családról volt szó, felügyelt a cselédekre, a konyhára és a házimunkákra. A napi három étkezés közül a vacsora volt a fõétkezés. A szegényebbek beérték hüvelyesekkel, zöldségfélével, hagymával, a gazdagok vacsorái viszont nemritkán társasági eseménnyé, lakomákká váltak, amelyek beszélgetéssel, zenével, tánccal a hajnali órákig is elhúzódtak. A lakomákon a család nõtagjai nem vehettek részt (kivéve a lakodalmakat), hiszen a vendégek szórakoztatá-
1000
900
800
700
600
500
400
300
200
100
1. Periklész a nõkrõl Ha most még azoknak az asszonyi erényérõl is meg kell emlékeznem, akik ezután már özvegyek lesznek, az õ számukra rövid figyelmeztetésben mindent elmondhatok. Nagy dicsõséget jelent nektek, ha nem lesztek gyengébbek, mint természettõl lennetek kell, és ha a férfiak közt akár erényeitekrõl, akár hibáitokról minél kevesebb szó esik. ■ Mit tart Periklész a nõk legnagyobb dicsõségének? Milyen lehetõségeket nyújtott a demokrácia férfiaknak, illetve nõknek?
Iskolai jelenetek. Milyen „tantárgyak” tanítását tudod azonosítani a képen? Határozd meg, hogy az ábrázolás szereplõi közül melyik tanító, tanuló vagy paidagógosz!
Esküvõjére készülõ fiatal nõ egy Kr. e. V. századból származó kerámián. Mivel magyarázható, hogy a görög nõk csak szüleikkel vagy férjükkel élhettek, de nem lehettek önállóak és függetlenek?
Gyermekjáték: baba. Miben hasonlít a baba a mai játékokra? Milyen anyagból készülhetett? A mai játékokat mibõl gyártják?
Görög ház alaprajza, külsõ és belsõ képe. Az épület méretébõl, a helyiségek számából következtess a tulajdonos társadalmi és vagyoni helyzetére! Az épület melyik helyiségében fõzhettek? Hogyan alkalmazkodik az építmény a mediterrán éghajlathoz?
83
az ókori görögország
sáról általában hetairák (örömlányok) és fuvoláslányok gondoskodtak, akiknek a jelenlétében tisztességes nõ nem mutatkozhatott. Az étkezésnél evõeszközöket nem használtak. Kézzel fogták meg az ennivalót, a levesekbe kivájt kenyereket merítettek. A bort általában vízzel hígítva itták. A lakóházak bútorzata mai szemmel nézve meglehetõsen szegényes volt: ágyak, székek, asztalok és ládák alkották. Ágyak nemcsak a hálószobában álltak, hanem a lakomákon a férfiak heverõjéül is szolgáltak. A matracokat és párnákat gyapjúval, tollal, szõrrel töltötték meg. A négyszögletes, alacsony asztalok a heverõk alatt is elfértek. Fából faragott ülõbútorok egészítették ki a berendezést. A ládákban ruhanemût, tetejükön tálakat tartottak. A gazdagabb és szegényebb házak berendezése közti különbség a textíliák és a bútorok anyagában mutatkozott meg. A vagyonosak megfizethették a díszes kidolgozást, a mûvészi értékû kézmûvesmunkát, az arany, ezüst, bronz és elefántcsont felhasználását. EGÉSZSÉGÜGY. Bár a görög orvostudomány jelentõs eredményeket ért el, a megbetegedett embe-
?
84
rek leginkább a ráolvasásban, mágikus szertartásokban bíztak. A betegek tömegesen keresték fel az Aszklépiosz-szentélyeket: Aszklépiosz volt a gyógyítás istene. Ugyanakkor a poliszok ingyenes gyógykezelést is biztosítottak erre a célra szerzõdtetett orvosokkal. Mûködtek magánorvosok is, akiknek rendelõje egyúttal gyógyszertár és kórház is volt. Gyógyításra bárki vállalkozhatott, kuruzsló éppúgy, mint a tudományban bízó orvos. Gyógyító tevékenysége következményeiért sem az orvost, sem a kuruzslót nem vonhatták felelõsségre (csak tudatos ártó szándék esetén). HALÁL ÉS TEMETKEZÉS. A túlvilághitnek megfelelõen a halottat fel kellett készíteni utolsó útjára: megmosták, olajjal megkenték, és a házban felállított ravatalra fektették. Szájába pénzdarabot helyeztek az Alvilág révészének, Kharónnak a díjaként. Az elsiratás egy-két napja után ének- és zeneszó mellett vitték ki a halottat a temetõbe. A holttestet elégették vagy elhantolták. Mindkét esetben áldozatot mutattak be, és eltemették vagy elégették az elhunyt fegyvereit, ékszereit, használati tárgyait, edényekben ételt és italt, a kisgyerekekkel játékaikat.
• Hasonlítsd össze egy ókori görög és egy ma élõ ember életmódját és életkörülményeit! • Mi jellemezte az ókori Hellászban, és mi jellemzi ma a családi viszonyokat?
az ókori hellász mindennapjaiból
2. Philoxenosz: Lakoma Majd kosarak jöttek hószínû árpakenyérrel. Ezután, ó gyönyörûm! nem a rézlábasra került sor, egy másfajta hatalmas tál ragyogott fel, amely ángolna-saláta a legjobb, s isteneket-bûvölõ ángolna-saláta a hátán, majd még egy nagy tál, tüskés-hal rajt kör alakban, s apró réztálcák, az egyik kékcápa-szelettel, s pávaszemes rájával a másik. Volt ezután egy tál hízott, nagy tintahalakból s százuszonyú, puhacsápú szépia-fajtából. Forrón jött, éppen a tûzrõl, asztal-nagyságú roppant fogas, éhet eloltó, gõzbe borítva az út lépcsõfokait. S ezután jött sok pompás sütemény, ó kedves! s hozzá mézízû, szõke rákok, púposak, és tészták meg ezután, leveles, színarany-ragyogású gégét-édesítõ falatok, béles korpa-lepény, mind akkora, mint a sütõ-tál, s mind keser-édes. Isten rá a tanúm, jött erre egy akkora tonhal, ha ilyen nagy halnak húsa lágya ellen kellene csak hadakoznunk, örvendezne a lelkünk. ■ Számold meg a fogásokat! Csoportosítsd õket különbözõ szempontok szerint (pl. az elkészítés módja, alapanyag)! Melyik társadalmi csoport tagjai engedhettek meg maguknak ilyen lakomákat? Végezz hozzávetõleges számításokat egy tápanyagtáblázat segítségével! Ha valaki minden fogásból evett volna, mekkora energiatöbblethez jutott volna?
Lakoma. Mivel magyarázható, hogy a táncosokon és zenészeken kívül csak férfiak vehettek részt a lakomákon?
3. A halkereskedõkrõl A halaknál nincs semmi szerencsétlenebb! Hálóba jutva elpusztulni semmi még, mély bendõsírba szállni mind kevés: kezébe kapja még elõbb szegényeket a halkufár, – hogy vinné el õt a fene! – s ott romlanak, heverve két-három napig. Aztán ha végre kapnak tán egy vak vevõt, a „holtak felszedését” rásózzák hamar, s miután elvitte, a boldogtalan, haza, kidobja, mert kóstolta orra a szagot. (Antiphanész Kr. e. VI. századi komédiaíró egyik mûvébõl)
Halak, kagylók és polip egy Kr. e. V. századi tányéron
A két trójai hõs, Akhilleusz és Aiasz kockajátékot játszik. Kr. e. VI. századi attikai amfora. Mi lehet az oka annak, hogy viszonylag kevés leírás és képi ábrázolás maradt ránk az ókori hétköznapokról, az emberek mindennapi idõtöltéseirõl? 85
1100
1000
900
800
700
600
500
400
300
3. A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA. MEGOLDÁSI KÍSÉRLETEK
?
Milyen ellentétek alakultak ki a római társadalomban a Kr. e. II. századra? Mit nevezünk polgárháborúnak?
A RÓMAI TÁRSADALOM ÁTALAKULÁSA. A hódító háborúk során, különösen a Hannibál elleni küzdelemben Róma minden ellenfelénél erõsebb és jobban szervezett hatalomnak bizonyult. A sikereket fõként a belsõ társadalmi egyensúly és a különbözõ csoportok érdekazonossága biztosította. A gyõzelem egyaránt fontos volt a katonai szolgálatra kötelezett kisbirtokos parasztoknak, a hadvezéri és politikai sikerekre éhes nobilitasnak és a meghódított területeken gyors meggazdagodást remélõ kereskedõ rétegnek. A minden várakozást felülmúlóan sikeres hódítások azonban megváltoztatták a társadalmi viszonyokat. A katonai-politikai vezetõ tisztségeket a nagybirtokos arisztokrácia, a senatori rend tagjai töltötték be. Közülük kerültek ki a senatus tagjai és a fõhivatalnokok. Kereskedelemmel egy római törvény értelmében nem foglalkozhattak. Ezért a háborúkban és a provinciák helytartóiként szerzett vagyonukat a meghódított területeken kialakított nagybirtokok (latifundiumok) szervezésébe fektették. A nagybirtok versenyképességét az biztosította, hogy a hódító háborúk következtében megnõtt a hadifoglyokból lett rabszolgák száma. Az olcsó munkaerõ a kezdetleges technikai színvonal mellett is gazdaságossá tette a nagybirtok mûködését. A fejlett kereskedelmi hálózatnak köszönhetõen a nagybirtokok a legjövedelmezõbb termékekre szakosodhattak, a hiányzó árucikkeket pedig kedvezõ feltételekkel vásárolhatták meg a birodalom más területeirõl. Az újonnan meghódított provinciák legfõbb haszonélvezõi a kereskedõk voltak. A fellendülõ kereskedelem hasznát õk fölözték le, és õk 98
rendelkeztek megfelelõ tõkével az új vállalkozások beindításához. A senatus a provinciák adójának beszedését, vámjait és bányajövedelmeit bérletbe adta a legtöbbet fizetõ római vállalkozóknak. A bérlõ a bérleti díj többszörösét is behajthatta a provincia lakóitól, ugyanakkor számolnia kellett az esetleges kockázatokkal is. Az állam így kis befektetéssel biztos jövedelemhez jutott, a bérlõ pedig gyorsan növelhette vagyonát. A kizsákmányolt provinciák lakói legfeljebb fellázadhattak, a római sereg azonban rövid idõ alatt helyreállította a rendet. A szállításokból, kereskedelembõl és bérletekbõl meggazdagodó réteg – a lovagrend – tagjai politikai tisztségeket nem tölthettek be. Az átalakulás legfõbb vesztesei a kisparaszti birtokosok voltak. Az olcsó rabszolga-munkaerõ alkalmazása miatt a kisbirtok versenyképtelenné vált. Ráadásul a római hadsereg katonáit a római kisbirtokosok adták, akik 17 és 46 éves koruk között hadkötelesek voltak. A háborúk egyre hosszabb ideig tartottak, és ezzel elvonták a kisbirtokosokat a termeléstõl. A magukra maradt családtagok képtelenek voltak a gazdaságot megfelelõen mûvelni, eladósodtak, tönkrementek. A földjüket vesztett parasztok mint vagyontalanok mentesültek a sorozás alól, politikai jogaikat azonban megõrizték. Ezeket a jogokat azonban csak Rómában gyakorolhatták, ezért több százezer ember költözött a fõvárosba. Belõlük alakult ki a vagyontalan városi köznép, a proletariátus. Az egyre növekvõ vagyontalan városi lakosság lázongásainak ingyengabona osztásával és látványos cirkuszi játékokkal,
300
200
100
100
Pompeji pékmûhely malomkövei. Hogyan mûködhettek ezek a malomkövek?
200
300
400
500
Római dombormû a Kr. u. I. századból. Milyen mezõgazdasági munkát ábrázol?
Köztársaság kori érme. Egyik oldalán Mars hadisten, a másikon egy sas látható. Mit jelképezhettek?
Kocsihajtót ábrázoló dombormû. A képen a verseny leglátványosabb eseménye, a forduló látható. Ekkor történt a legtöbb baleset, az úgynevezett „hajótörés”. Mivel magyarázható, hogy – a mai autóversenyekhez hasonlóan – a római közönség nagy része a balesetek látványa miatt kedvelte a kocsiversenyeket? Hasonlítsd össze az ókori kocsihajtás technikáját a mai fogathajtók módszereivel!
A pompeji ásatások során elõkerült tárgy. Vajon mi lehetett? Mire használhatták?
A Római Birodalom a Kr. e. III–II. században. A gyalogosan vonuló hadsereg maximálisan elérhetõ 40 km/nap sebességét figyelembe véve mennyi idõre volt szüksége a Rómából elinduló csapatoknak a határok eléréséhez? Hogyan befolyásolta a birodalom növekedése az itáliai parasztgazdaságok mûködését? 99
az ókori róma
gladiátorviadalokkal igyekeztek elejét venni. A lakosság hangulata ennek hatására a városokban, fõként Rómában érezhetõen javult. Az ingyenélõk és a proletárok növekvõ igényei azonban szükségessé tették az adományok folyamatos növelését. Róma sikerei tetõpontján éppen azt a réteget, a katonáskodó parasztságot veszítette el, amely lehetõvé tette a hódításokat. A társadalmi átalakulás veszélybe sodorta az elért eredményeket. A GRACCHUSOK REFORMKÍSÉRLETEI. A válság megoldására a kortársak többsége a régi állapotok visszaállítását javasolta. Az elõkelõ családból származó Tiberius Gracchus néptribunusként Kr. e. 133-ban földreformtervezettel állt elõ. A régi korlátozást – a közföldekbõl egy személy legfeljebb 500 iugerumot birtokolhat – felelevenítve a latifundiumok nagy részét kártérítés fejében ismét közös földekké akarta nyilvánítani, és azokat kisbirtokok formájában a földjüket vesztett parasztoknak kiosztani. Tervét sokan támogatták, ellenfelei azonban egy utcai verekedést követõen háromszáz hívével együtt meggyilkolták. Kr. e. 123-ban Tiberius öccse, Caius Gracchus néptribunus felújította bátyja földreformtervezetét. A korábbi kudarcból tanulva minden réteg támogatását meg akarta szerezni, amely szemben állt a senatori renddel. A lovagrendiek szá-
?
100
mára meg akarta könnyíteni a provinciákban folytatott pénzügyi tevékenységet, így a provinciák kiszolgáltatott lakosságával akarta megfizettetni a lovagrend politikai támogatásának árát. A nincsteleneknek olcsóbb gabonát és új földeket ígért a lerombolt Karthágó területén. Az itáliai szövetségeseknek a támogatásért cserébe teljes római polgárjogot kínált. Ellenfelei kihasználták a Gracchus támogatói közti ellentéteket. A nincstelen polgárok tartottak a polgárjog kiterjesztésétõl, mert akkor a kedvezmények több lakos között oszlottak volna meg. A karthágói kitelepülés kockázatosnak látszott, mert ha tönkremennek, nehezen juthattak volna vissza a dologtalan megélhetést biztosító Rómába. A reform ellenfelei demagóg (népámító) módon kedvezõbb itáliai földek kiosztását javasolták, és egyúttal istenkáromlással vádolták meg Caius Gracchust, mondván: elátkozott karthágói földet akar kiosztani. A senatori rend erõszakkal lépett fel a megosztott reformpártiak ellen. Caius Gracchus több ezer hívét lemészárolták, õ maga pedig öngyilkosságot követett el. A polgárháborús helyzetben két politikai irányzat alakult ki. A régi hagyományokra hivatkozó, a senatori rend érdekében fellépõ optimaták, és a velük szemben álló néppártiak, akik a nép érdekeire hivatkozva akarták megvalósítani személyes politikai céljaikat.
• Milyen társadalmi változásokra került sor Rómában a Kr. e. II. század végéig? Mutasd be az egyes társadalmi rétegeket! • Miért váltak versenyképtelenné a kisparaszti birtokok? • Mi volt a Gracchusok reformelképzeléseinek lényege? Miért vallottak kudarcot?
A KÖZTÁRSASÁG VÁLSÁGA
1. Tiberius Gracchus halála
2. Caius Gracchus halála
Miközben mindez történt, a senatus összeült Fides szentélyében. Csodálkozom azon, hogy bár hasonló veszélyes helyzetben gyakran mentette meg az államot egy személy uralma, akkor eszükbe sem jutott dictatort választani, hanem ezt az intézményt, amely az õsök idején a leghasznosabbnak tûnt, sem ekkor, sem a késõbbi zavarok idején szóba sem hozták. Ehelyett határozathozatal után a Capitoliumra siettek. Cornelius Scipio Nasica, a pontifex maximus [fõpap] vezette õket, és nagy hangon azt kiáltozta, hogy aki a hazát akarja megmenteni, kövesse õt. Köpenyének szegélyét fejére borította, talán abban a reményben, hogy ez a szokatlan látvány mellé állítja az embereket, talán azért, hogy ezzel mintegy sisakot téve fejére, a kezdõdõ harcra adjon jelt – vagy talán azért, hogy tetteit az istenek elõl elrejtse. Mikor a szentélyhez érkezett, és nekirontott Gracchus híveinek, azok utat engedtek neki, mint nagy tekintélyû arisztokrata férfiúnak – már csak azért is, mert látták az õt követõ senatust. A senatorok Gracchus híveinek kezeibõl kiragadták a husángokat, a népgyûlés helyén talált padokat és más bútorzatot kezükbe ragadták, ezekkel ütlegelve elûzték õket a népgyûlés helyérõl, és a meredek lejtõn letaszigálták õket. Ebben a zûrzavarban Gracchus számos párthívét és magát Gracchust is a szentély falához szorították, és a szentély kapuinál, a királyszobrok tövében megölték. Holttesteiket még azon az éjszakán a folyó habjaiba vetették. (Appianos: Emphylia)
Másnap reggel […] a senatus Gracchust és Flaccus consult lakásukból maga elé rendelte, hogy tetteikrõl számot adjanak. Azok azonban fegyveresen az Aventinus dombra siettek, abban a reményben, hogy ha ezt elfoglalják, a senatust is engedményekre kényszerítik. Egyidejûleg a szabadság ígéretével szerte a városban a rabszolgákat is fegyverbe szólították. De már senki sem hallgatott rájuk. Õk maguk a körülöttük lévõ csapattal elfoglalták és megerõsítették Diana templomát. Ezután Quintust, Flaccus fiát a senatusba küldték azzal a kéréssel, hogy kössenek fegyverszünetet, és a jövõben éljenek egymással egyetértésben. Azok azonban visszaüzenték, hogy fegyvereiket letéve maguk jöjjenek a senatus elé, ott adják elõ óhajukat, és többé más személyt ne küldjenek maguk helyett. Még egyszer elküldték Quintust, erre Opimius consul elõzõ kijelentése alapján letartóztatta Quintust, akit már nem tekintett követnek, Gracchus elfogására pedig fegyveres osztagot rendelt ki. Gracchus a cölöphídon át a Tiberis túlsó partjára menekült, és itt egyetlen rabszolgájától kísérve egy ligetben rejtõzött el. Mikor üldözõi elérték, maga nyújtotta torkát rabszolgájának, hogy vágja át. Flaccus egy ismerõsének mûhelyében rejtõzött el. Üldözõi nyomában voltak; de rejtekhelyét nem ismervén, azzal fenyegetõztek, hogy az egész utcát felgyújtják. Az, aki befogadta, restellte volna kiszolgáltatni a hozzá könyörgõt, de egy ismerõsét utasította, hogy jelentse fel. Így Flaccust is elfogták és megölték. Gracchus és Flaccus levágott fejét gyilkosaik Opimius consul elé vitték, az pedig jutalmul annyi aranyat adott nekik, amennyi a két fej súlya volt. A csõcselék közben kirabolta házaikat, párthíveiket pedig Opimius összefogdosta, börtönbe vetette, és itt megfojtatta. Quintusnak, Flaccus fiának csak annyit engedett meg, hogy maga válassza ki halálnemét. Ez után a vérontás után az egész városban tisztító áldozatot rendelt el, a senatus pedig elhatározta, hogy a népgyûlés helyén templomot emel Concordia [az egyetértés istennõje] tiszteletére. (Appianos: Emphylia)
■ Kik, miért támadtak Tiberius Gracchusra? Melyik féllel rokonszenvez a szerzõ? Vajon miért?
3. A köztársaság válságának következményei A köztársaság akkoriban hatalmas területe már megakadályozta benne a rómaiakat, hogy hûek maradjanak a régi tiszta erkölcsökhöz. A sok ország és nép feletti uralom öszszekeverte a szokásokat, a rómaiak sokféle életmódot vettek át és fogadtak el mintaképül. (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok. Marcius Cato) ■ A hódítások milyen káros következményeirõl számol be a szerzõ? A „régi tiszta erkölcsök”, amelyek lényegében még egy törzsi társadalomban alakultak ki, nagyon fontosak voltak a rómaiak számára. Miért volt nehéz megõrizni ezeket a birodalommá váló Rómában? Milyen kevezõ és kedvezõtlen hatásai lehetnek a kultúrák keveredésének? A római történelem mely idõszakaiban volt erõs a görög kultúra hatása?
■ Miért nem segítette a városi tömeg Gracchust? A forrás alapján foglald össze, hogyan változtak meg a közállapotok Rómában! Miért borult föl a társadalmi egyensúly?
Karthágó romjai. Mikor, milyen körülmények között pusztult el a város? Miért éppen karthágói területen akart földet osztani Caius Gracchus? Miért váltott ki nagy vitákat az elképzelése? 101
400
500
600
700
800
2. A FEUDÁLIS GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI REND KIALAKULÁSA
?
Miért csökkent a rabszolgatartó gazdaságok szerepe a császárkor utolsó századaiban? Mi volt a colonus-rendszer lényege? Hasonlítsd össze a nyugatrómai provinciák társadalmának szerkezetét a népvándorlás kori germánokéval!
AZ ÚJ FÕNEMESSÉG. A kora középkorban, a letelepedés és az államalapítás során megnõtt a germán uralkodók és fegyveres kíséretük hatalmi súlya. Az uralkodó a döntésekbe a fejedelmi udvarok tisztségviselõit és a területi egységek élére kinevezett vezetõket – például a grófokat – is bevonta. A vezetõ réteget a germán származású elõkelõk, a meghódított térség római (vagy romanizált) nagybirtokosai és a keresztény egyház fõpapjai alkották – az õ szervezési tapasztalataik, szakértelmük nélkül nem lehetett volna az új államalakulatokat irányítani. A HÛBÉRISÉG. Az uralkodók fõembereiknek szolgálataikért földbirtokot adományoztak. A csökkenõ pénzforgalom, a visszaszoruló árutermelés miatt a pénzbeli javadalmazás lehetetlenné vált. A hûbérbirtok kezdetben feltételes és visszavonható volt (beneficium), de a IX–X. századra már örökletessé vált. Ez a birtok tette lehetõvé, hogy a megadományozott hûbéres (vazallus) ellássa fõ feladatait: a fegyveres szolgálatot a páncélos lovas hadseregben és a tanácsadást urának. A király által megadományozott vazallus nagyúr, hogy megfelelõen felszerelt csapattal állhasson uralkodója szolgálatára, maga is adományozott birtokokat saját embereinek. A nagyhûbéres tehát hûbérúr (senior) is lett. Kialakult a hûbériség piramis- vagy láncszerû rendszere a királytól addig a kishûbéresig, aki már személyesen vonult hadba. Az örökölhetõ hûbéri adománybirtokot feudumnak nevezték. Innen ered a hûbériség rendszerének megjelölésére szolgáló feudalizmus 142
kifejezés. A hûbéri viszonyt ünnepélyes hûbéri eskü szentesítette. Ennek révén a senior és a vazallus között kölcsönös és felbonthatatlan szövetség jött létre. A hûbériség a Karoling Birodalom felbomlása utáni századokban általánossá vált NyugatEurópában. A királyi hatalom meggyengült, az uralkodónak gyakran csak jelképes szerepe maradt. Tényleges hatalommal a nagyurak rendelkeztek. Az állandósuló létbizonytalanság (belháborúk, külsõ támadások) miatt a kisebb birtokosok arra kényszerültek, hogy maguk ajánlkozzanak hûbéri szolgálatra valamelyik nagyúrnál, hiszen tényleges védelmet csak tõlük remélhettek. A SZABADOK LESÜLLYEDÉSE. A hûbériség kialakulásával párhuzamosan az egykori germán törzsi társadalmak szabad harcosainak többsége elvesztette politikai jogait és személyes függetlenségét. A szabadságjogaikat biztosító katonai szolgálatot egyre kevésbé tudták ellátni: a katonáskodás elvonta volna õket a megélhetésüket biztosító munkától, és nem tudták elõteremteni a drága fegyverzetet sem. Hogy ne sújtsa õket az emiatt kirótt nagy összegû büntetés („seregváltság”), lemondtak szabadságukról. Valamelyik úr védelme alá helyezték magukat, és birtokukat átruházták rá. Mivel függõ helyzetbe kerültek, mentesültek a szabadok kötelezettségei alól. A folyamatot felgyorsította a közbiztonság hiánya. A közszabadok számára az önállóság védtelenséget jelentett, ezért szabadságukról sokan önként mondtak le. Gyakoribb volt azon-
800
900
1000
1100
1200
1. A hûbéri eskü A gróf megkérdezte a leendõ vazallust, akar-e az õ embere lenni, s amaz így felelt: „Akarok.” Erre megcsókolták egymást, miközben a vazallus mindkét kezét a gróf kezébe helyezte. Ezután hûséget fogadott a következõ szavakkal: „Hitemre ígérem, hogy e perctõl fogva [a flandriai] Vilmos gróf híve leszek, és eskümet igaz hittel, álnokság nélkül megtartom iránta bárkivel szemben.” Végül megesküdött a szentek ereklyéire is. ■ Hogyan zajlott az eskütétel? Mi fejezi ki a beszámolóban, hogy a hûbéri eskü mindkét félre vonatkozott? A középkorban nagyon fontosnak tartották az esküt. Vajon miért? Hogyan függhet ez össze az írásbeliség elterjedtségével?
Az angol Harold hûségesküt tesz Normandiai Vilmos hercegnek. Az 1075 körül készült bayeux-i falikárpit részlete. A hûbéri eskü általában két jelképes cselekedetbõl állt: a vazallus elõször a hûbérúr elé térdelt, és összekulcsolt kezé a hûbérúr kezébe tette – ez fejezte ki kölcsönös barátságukat és hûségüket. Ezután a vazallus egy megszentelt tárgy fölé tartotta a kezét, és hûséget fogadott urának. Az eskü melyik részét ábrázolja a kép? Mire tett esküt a vazallus?
Hûbérúr és harcosai. XI. századi könyvillusztráció. A fegyverforgatáson kívül milyen szolgálatokkal tartozott a hûbéres urának?
2. Lemondás a szabadságról Asina birtokon, Szent Péter egyháza mellett, nyilvánosság elõtt, a jeles Teutbolt gróf jelenlétében én, Berterius szabad elhatározásomból, kényszer és csalárdság nélkül, akaratom szabad birtokában, az igát nyakamra véve, Alaviadus és felesége, Ermengardis kezébe adtam magamat, mert a szabad ember személyes állapotát jobbra vagy rosszabbra egyaránt változtathatja. E naptól kezdve tehát ti és örököseitek azt tesztek velem és leszármazottaimmal, amit akartok. Jogotok lesz minket birtokolni, eladni, elajándékozni vagy szabaddá tenni. Ha szolgálatotokból ki akarnám vonni magamat, fogságba vethettek engem, és megbüntethettek ti vagy megbízottaitok, mint minden más szolgát, aki szolga állapotban született. (Oklevél 887-bõl) A XII. század elsõ felében épült leóni San Isidoro-székesegyház falfestményei. Milyen paraszti munkákat ábrázolnak? Milyen felirat olvasható a képeken?
■ A szöveg melyik részlete fejezi ki, hogy Berterius önként mondott le szabadságáról? Milyen sorsot vállalt? Mik lehettek a szabadságról való lemondás okai? Volt-e tanúja a lemondásnak? Milyen származásúak lehettek az érintettek? Tanulmányozd a neveket! Kiknek a jogait fogalmazza meg az oklevél? 143
a kora középkor
ban a földesúri kényszer, hiszen a birtokos nagyúrnak minél több függõ helyzetû parasztra volt szüksége. AZ URADALMAK. Az egykor szabad falvak tehát földesúri függésbe kerültek. Lakóik a földesúr joghatósága alatt álltak, akinek különbözõ adókkal és szolgáltatásokkal tartoztak. A falvak életét az uradalom szabályozta. Ennek központjában állt az udvarház, amelyet az idõk során várrá építettek át. Itt élt az úr és fegyveres kísérete, itt raktározták el a parasztok terményadóját, és innen irányították az uradalom földjein, legelõin, erdeiben esedékes munkákat. Veszély esetén ide menekültek az uradalom népei. Az uradalom földjeit az egykori colonusok utódai és rabszolgák mûvelték meg. Utóbbiak száma azonban az ezredfordulóig rohamosan csökkent. Gazdaságosabb lett földdel ellátni, adóra, robotra kötelezni õket. Az uradalmak különbözõ eredetû, függõ helyzetû népeibõl lassanként kialakult egy egységes társadalmi osztálly, a jobbágyság. A GAZDASÁG ÁTALAKULÁSA. A római korhoz képest a nyugat-európai gazdaság minden szempontból visszaesett. A népesség csökkent, az út-
?
144
• • • •
hálózat tönkrement, a városok hanyatlásnak indultak, a kereskedelem akadozott, a pénzforgalom jelentéktelenné vált. A mezõgazdasági termelõk – fõként az uradalmak – áruikat nem tudták kinek eladni. A terményeket az úr és kísérete, illetve a termelõ parasztok fogyasztották el, az uradalom pedig rákényszerült, hogy a földmûveléshez és a mindennapi élethez szükséges holmikat saját mûhelyeiben állítsa elõ. Ugyanezt szolgálta a paraszti háziipar. A termelõegység (uradalom, falu, család) saját szükségleteinek kielégítését szolgáló, döntõen nem árutermelõ tevékenységét önellátó vagy természeti gazdálkodásnak nevezzük. Az önellátó mezõgazdaság technikai színvonala kezdetleges, hozama alacsony volt (ritkán haladta meg a vetõmag kétszeresét). A földek két részre oszlottak. A majorságot, amely az uraság saját kezelésû birtokrésze volt, az uradalom szolgái mûvelték meg, de igénybe vették a parasztok robotját is. Az itt betakarított termények teljes egészében az uradalmat illették. A telkek paraszti kisgazdaságok voltak, amelyet a földesúr adott a parasztoknak, és cserébe adót és szolgáltatásokat követelhetett tõlük. Telkén a paraszt maga gazdálkodott, és övé lett az adófizetés után megmaradt termés is.
Mi a hûbériség? Miért és hogyan alakult ki ez a rendszer? Hogyan vesztették el függetlenségüket a közszabadok? Mutasd be az uradalom részeit, mûködését! Miért vált önellátóvá a nyugat-európai gazdaság?
a feudális gazdasági és társadalmi rend
3. Egy normandiai úr A mi Urunk megtestesülésének 928. esztendejében, midõn Flandriában a nagy Arnold uralkodott, egy erényes és származása szerint nemes férfiú élt, a neve Sigfrid. […] Sigfridet „Dánnak” is nevezték, mert sokáig szolgálta Dánia királyát. […] A királyi udvarban szerzett tisztességtõl és tekintélytõl övezve hagyta el azt az országot, és miután hadban próbált embereket gyûjtött maga köré mind saját rokonságából, mint pedig idegeneket, Guisnes földjén [Normandiában] telepedett le. […] Sigfrid látta, hogy elõdeinek hanyagságából Guisnes vidéke – erõsség híján – minden oldalról ki volt téve az ellenség veszélyének, s maga Guisnes városa sem volt körülzárva és körülvéve falakkal és árkokkal. Földhányást emeltetett tehát, amelyet lezárt és kettõs árokkal is körülvett, és ezenfelül még egy erõs erõdítményt is építtetett, mindezt azonban Arnold flandriai gróf tudta nélkül. […] Midõn Arnold, Flandria grófja, akit nagynak mondanak, megtudta, hogy Sigfrid maga akar uralkodni Guisnes földjén, haraggal és méltatlankodással telt el, felindult és bosszút akart állni rajta. Mindazonáltal hírnököket és követeket küldött hozzá. Az említett Sigfrid […] meghallgatta õket, és tudomásul vette jövetelük okát. […] Bizalmát a mi Urunk Istenünkbe és az õ hatalmába vetve minden habozás nélkül a mondott flandriai gróf úr elébe járult. Midõn Sigfrid meglátta és megismerte a gróf urat, ama közmondásra gondolván, hogy a bátrat segíti a szerencse, bátor és kétség nélküli szívvel eléje állt, és tisztelettel, teljes alázatossággal üdvözölte õt mindazokkal, akik társaságában voltak. […] Ezeket Sigfrid mint okos és óvatos ember, már elõzõleg és titkon felkérte a maga segítségére. A mondottak jóindulatúan és nagy tisztességgel üdvözölték õt, tiszteletet és jó szolgálatot ígértek neki, és minden erejüket megfeszítették, hogy uruknak, a mondott flandriai grófnak kegyelmét számára biztosítsák. […] Így azután a gróf lecsillapítva haragját, szívesen fogadta Sigfridet, és kezet fogva vele viszonozta üdvözletét, és köszöntötte az övéit. E naptól kezdve a flandriai gróf és Sigfrid barátok lettek, és a grófnak Sigfrid minden tisztelettel és hódolattal hûségesküt is tett Guisnes grófság jogán. (Egy X. századi normandiai pap krónikájából) ■ Honnan érkezett Sigfrid Normandiába? Milyen védelmi intézkedéseket tett? Miért vonta magára Arnold gróf haragját? Hogyan rendezõdött kettejük viszonya?
Angol palánkvár, Pevensey vára Britannia délkeleti részén (V–VI. század), Orford vára Angliában (XII. század) és Loarre erõdje a Pireneusokban (X–XI. század). Hasonlítsd össze a várakat a következõ szempontok szerint: az építmény anyaga; elhelyezkedése a terepen; az építés költségei; a tervezéshez és az építéshez szükséges szakértelem; a vár által nyújtott védelem! 145
3000
2500
2000
1500
1000
2. A HONFOGLALÁS
?
Milyen nagy birodalmak peremvidéke volt a Kárpát-medence a római kortól kezdve? Milyen itt élõ vagy egy ideig itt tartózkodó népeket ismerünk a VI–IX. századból?
ELMÉLETEK A HONFOGLALÁSRÓL. A krónikaírók közül a XII. századi Anonymus említi, hogy a magyarságot Erdélyben a székelyek fogadták, akik szerinte Attila alattvalóinak leszármazottai voltak. Kézai Simon XIII. század végi krónikájában azonosítja a hunokat a magyarokkal: szerinte tehát Attila hunjainak érkezése lett volna az elsõ honfoglalás. A kettõs honfoglalás elméletének elsõ modern kidolgozója László Gyula volt. Szerinte a Kárpát-medencében 565 óta fennálló avar államba, az Avar Kaganátusba 680-ban érkezõ új avar betelepülõk (a kései avarok) magyarok voltak. A régészeti leletek vizsgálatából kiderült, hogy a kései avarok vagy korai magyarok griffes-indás kultúrája – az övveretek mintájáról nevezték így – azonosítható Árpád honfoglaló magyarjainak leletanyagával. A Kárpát-medencei temetõk feltárása azt bizonyította, hogy a VII. századi és a IX. századi leletek területileg is kiegészítik egymást, helyneveik pedig magyarok. A türk-török onogur („tíz törzs”) elnevezésbõl származik az idegen nyelvekben használt magyar népnév (Ungarn, Hungarian stb.) is. Ez az elmélet magyarázatot adna az Erdély keleti részén található magyar néprajzi csoport, a székelyek származására, akik a honfoglalás idején még nem csak itt éltek. A mondák szerint a székelyek Csaba hun királyfi vitézeinek leszármazottai. Mivel leleteik, helyneveik alapján magyarok, és feltehetõen már Árpád megérkezése elõtt itt éltek, õk tekinthetõek a kései avarok leszármazottainak, vagyis a korai magyaroknak. Vékony Gábor nyelvészeti és régészeti adatok alapján bizonyítottnak véli, hogy a finnugor 170
nyelvû õsmagyarság az Avar Kaganátus megszervezõdésétõl, a VI. századtól a Kárpát-medencében élt. Nevük (székely/szikül) már a IX. század elõtt bekerült a Kárpát-medence környéki szláv népek nyelvébe. (A székelyek esetleges török eredetére semmiféle bizonyíték nincs. Sõt biztos, hogy soha nem beszéltek más nyelven, mint magyarul.) A honfoglalók pedig – az ismert írott források Vékony Gábor-féle értelmezése szerint – valóban az ismeretlenségbõl tûntek fel a pusztai népvándorlás során, valamikor a IX. század közepén. Török nyelvû nomád nép voltak – a muszlim források madzsgirnak, a bizánciak türknek nevezik õket. A honfoglalás ismert hadjáratait ez a nép hajtotta végre a kabarokkal együtt. Viszonylag csekély számuk miatt beleolvadtak a Kárpát-medencében élõ, általuk leigázott õsmagyarok közé. Nyelvüket a finnugor eredetû õsmagyarra cserélték, népnevüket (madzsgir/magyar) viszont átvette a Kárpátmedencében talált nép. A gyors nyelvi váltásra példa, hogy az etnikailag türk (madzsgir) lovas sereg vezetõinek névadásában õsmagyar (finnugor eredetû) személynevek tûnnek fel. A HONFOGLALÁS. A magyarok õsei a honfoglalást megelõzõen 862-ben már biztosan jártak a Kárpát-medencében. A IX. század második felében a Dunántúl névleges frank fennhatóság alatt állt. A Dél-Alföld és Dél-Erdély a bolgár állam területei voltak. Ettõl északra helyezkedett el a morvák állama. Fejedelmük, Szvatopluk halála (894) után azonban a morva állam szétesett. Lehetséges, hogy a szövetségben itt harcoló magyarok egy része – a hatalmi ûrt kihasználva –
1000
500
1. A kabarok és a türkök törzseirõl Elsõ a kabaroknak a kazároktól elszakadt, elõbb említett törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié, negyedik Kürtügyermatué, ötödik a Tarjáné, hatodik Jeneh, hetedik Keri, nyolcadik Keszi. És így egymással összeolvadván, a kabarok a türkökkel a besenyõk földjén telepedtek le. Ezután Leó, a Krisztus-szeretõ és dicsõ [bizánci] császár hívására átkeltek a Dunán, és megtámadván Simeont [a bolgár uralkodót] teljesen legyõzték õt. Miután azonban Simeon újból kibékült a rómaiak császárával, a besenyõkhöz küldött, és megegyezett velük, hogy leverik és megsemmisítik a türköket. És amikor a türkök hadjáratra mentek, a besenyõk Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen megsemmisítették, és a földjük õrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiûzték onnét. Miután pedig a türkök visszatértek, és földjüket ilyen pusztán és feldúlva találták, letelepedtek arra a földre, amelyen ma is laknak. (Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár)
500
1000
2. A magyarok kalandozásai a bajorok földjén 900. év. A bajorok betörtek a morvák országába Csehországon keresztül, és ezeket is maguk mellé véve három hét alatt mindent elpusztítottak, és végre teljes szerencsével hazatértek. Eközben pedig az avarok, akiket magyaroknak hívnak, végigpusztították egész Itáliát úgy, hogy igen sok püspököt is megöltek. Az itáliaiak harcba akarván velük bocsátkozni, egy ütközetben egy nap alatt húszezren estek el. Azok pedig ugyanazon az úton tértek vissza, amelyen jöttek, elpusztítván Pannonia nagy részét. Követeiket a bajorokhoz küldték csalárdul békét kérve, hogy azt a vidéket kikémleljék. Ez Bajorországnak szenvedést és azelõtt soha nem látott kárt okozott. Váratlanul erõs csapattal és igen nagy sereggel ellenségesen megrohanták Bajorországot az Enns folyón túl úgy, hogy egy nap alatt ötven mérföldnyi területen hosszában-széltében, tûzzel-vassal gyilkolva és pusztítva mindent leterítettek. Amikor ezt megtudták a túlnan lakó bajorok, a fájdalomtól ösztökélve elhatározták, hogy sietve szembeszállnak velük; de a magyarok elõre értesülvén errõl, mindazzal, amit zsákmányoltak, visszatértek oda, ahonnan jöttek, saját vidékükre, Pannoniába. Eközben azonban seregüknek egy része elõretört a Duna folyó északi partján, pusztítva azt a részt. (A fuldai kolostor évkönyvébõl) ■ Mi minden történt 900-ban? Milyen népeket említ a forrás? Milyennek írja le a magyarokat? Miért nevezi a forrás szerzõje avaroknak a magyarokat? Milyen szerepet játszott a magyarok sikereiben a diplomácia és a hírszerzés? Emeld ki a forrásból az erre utaló részeket! Miben különböztek a középkori évkönyvek a krónikáktól?
■ Hogyan foglalja össze a bizánci császár a honfoglalást megelõzõ eseményeket? Kik a szemben álló felek, kik a szövetségeseik? Mi lehetett Simeon cár célja a magyarok megtámadásával? Miért éppen a besenyõkkel szövetkezett? A forrás elején olvashatóak a honfoglaló törzsek nevei. Gyûjts olyan magyarországi településeket, amelyek nevében megtalálhatóak ezek!
A honfoglalás a Képes krónikában (1358). Hogyan zajlott a honfoglalás a XIV. századi krónika rajza szerint? Kiket tudsz azonosítani a képen? Mi mindent találsz rajta, ami a honfoglalás korában még biztosan nem létezett, vagy nem olyan volt, mint az ábrázoláson?
Honfoglalás kori sírokból elõkerült IX–X. századi arab, bizánci és nyugat-európai pénzek. Hogyan kerülhettek a Kárpát-medencébe? 171
a magyar nép története az államalapításig
már ekkor letelepedett a Felsõ-Tisza vidékén. Ekkoriban történt, hogy a besenyõk az etelközi magyarokra támadtak, feltehetõen Simeon bolgár cár megbízásából. Hatalmas pusztítást vittek végbe, mivel a magyar seregek bizánci szövetségben harcoltak a bolgár uralkodó ellen. A magyarok ezt követõen a Kárpátok hágóin át (Vereckei-, Tatár-, Békás-szoros) bevonultak a Kárpát-medencébe. Álmos már nem érkezett meg az új hazába. Tisztségét fia, Árpád vette át, õ lett a honfoglalók fejedelme. A magyarok ekkor még nem birtokolták az egész Kárpát-medencét, annak csak keleti felét szállták meg. A honfoglalás több évig, körülbelül 895/896-tól 900-ig tartó folyamat volt. 898 és 900 között a magyarok a keleti frankokat segítve Berengár itáliai uralkodó ellen viseltek hadat. Hazatérésük után felszámolták a pannoniai morva, szláv és bajor központokat, így a Kárpát-medence egész területe az uralmuk alá került.
?
172
LETELEPEDÉS. A X. századi magyar fejedelemség népességszámáról igen eltérõ becslések születtek. A honfoglalók számát 100–500 ezerre, az itt talált néptöredékekét 200 ezerre teszik. A sírleletek embertani vizsgálata alapján a honfoglaló magyarság két nagyobb csoportból állt (széles koponyájú és keskeny koponyájú népesség). A honfoglalók feltehetõen törzsenként telepedtek le, de az egyes törzsi szállásterületek elhelyezkedését nem lehet egyértelmûen rekonstruálni. A fejedelmi központ a X. század közepéig a Felsõ-Tisza vidékén lehetett, majd átkerült a Székesfehérvár–Buda–Esztergom háromszögbe. (A Felsõ-Tisza vidékén eddig az idõpontig mutathatóak ki gazdag mellékletû vezéri sírok.) A csatlakozott népek a hét magyar törzs lakóhelyének peremén kaptak szállásterületet. Itt alakították ki a fejedelem fiainak hercegségét (dukátus). A szomszéd országoktól, népektõl lakatlan védõzóna, a gyepû választotta el a fejedelemséget.
• Hogyan ment végbe a honfoglalás a két bemutatott elmélet szerint? • Milyen népek éltek a Kárpát-medencében a honfoglalók érkezése elõtt? • Hogyan rendezkedtek be a magyarok új hazájukban?
a honfoglalás
3. A kettõs honfoglalásról A nemzet az 1996. esztendõben ünnepli a honfoglalás 1100. évfordulóját. Az Akadémia is ezt a keltezést fogadja el. Hadd tegyem hozzá: én is. Mindössze annyi a különbség, hogy feltevésem szerint Árpád magyarjai a Kárpát-medencében tömegében magyarul beszélõ népeket találtak. Voltaképpen ez a summája a kettõs honfoglalás elméletének. […] Azt tapasztaltam, hogy a magyar nyelvterületen belül néha megyényi nagyságú területekrõl hiányoznak Árpád magyarjainak leletei, viszont a helynevek itt is magyarok. Felvetettem a kérdést: kik adhatták ezeket a helyneveket? Természetesen azok, akik ott laktak. Kik lennének ezek? Ezeken a területeken több ezer éves késõ avar temetõk zsúfolódnak. Kénytelen voltam hát feltételezni, hogy a griffes-indás népesség [övvereteinek díszítésérõl elnevezett népcsoport] – legalább nagy részben – többségében magyarul beszélt. Régebben a griffes-indás népességet, annak viseletét egyszerû divatozással magyarázták. Ez azonban a sztyeppei népeknél lehetetlen, mert a viselet és a díszek nemzetségjelzõk, megváltozásuk tehát elképzelhetetlen. Régészeti megfigyelések alapján magam állapítottam meg, hogy a 670-es évek táján tömegesen betelepülõ népesség nem lehetett más, mint a források fehérmagyarjai, onogurjai. Ezt a két nevet a források õrizték meg számunkra. Elsõként a „marcha uengeriorum”-ra [a IX. század közepén felbukkanó avar határnév: „vengerek (onogurok) határa”] figyelt fel Olajos Teréz. Majd mintegy hatvan „Ungar” nevet talált Király Péter professzor a Karolingkorig – tehát a honfoglalást száz-kétszáz évvel megelõzõ oklevelekben. Sõt egy „via hungarorum”-nak [„magyarok, onogurok útja”] is nyomára bukkant. A régészeti és az okleveles adatok tehát fedték egymást. (László Gyula) Hogy 670 táján az akkor már kereken száz éve Avarországnak számító KözépDuna-medencében etnikailag új népesség jelent meg, kétségtelen tény. Ám ennek a 670 táján idekerült népességnek a magyarságát jószerével csak egyetlen módon lehetne bizonyítani: nyelve magyar (finnugor) jellegének kimutatásával. Ezzel szemben László Gyula érveinek jó része nem alkalmas etnikum meghatározására. Elsõsorban a régészeti, embertani vonatkozású érvek ilyenek. A „kettõs honfoglalás” elmélete alapvetõen régészeti felismerésbõl nõtt ki, abból, hogy az avar és a magyar lelõhelyek (sírok) fõ tömbjeikben – országrészenként, tájegységenként – szinte kiegészítik egymást. Eszerint tehát az avarok tömegesen megérték a IX. század végi magyar honfoglalást. Nem szólva most arról, hogy ezt a tételt a magyar régészettudomány számos képviselõje nem fogadta el, sõt cáfolta, elég csak arra utalni: az avar és a magyar temetõk (szállásterületek?) egymáshoz való viszonyának önmagában nincs jelentõsége az avar (késõ avar) leletanyagot hátrahagyott népesség nyelvét illetõen. […] Etnikai-nyelvi kérdésekben az embertan legalább olyan „néma”, vallomásra képtelen, mint a régészet. Bármelyik oldalról közeledünk a „kettõs honfoglalás” elméletéhez, azonos eredményre jutunk: ennek az elméletnek nincsenek meggyõzõ érvei. (Kristó Gyula)
Tarsolylemezek. Milyen minták láthatóak rajtuk? Mire szolgálhattak ezek az ötvösmunkák?
■ Foglald össze, miben tér el a két neves történész álláspontja! Melyek László Gyula érvei, és mivel cáfolja ezeket Kristó Gyula? A leckében ismertetett Vékony Gábor-féle elmélet melyik véleményt támasztja alá?
Aranyozott ezüst hajfonatkorong Rakamazról és övveret Törtelrõl, honfoglalás kori sírból. Milyen állatokat ábrázol a két tárgy? Milyen szerepet játszhattak ezek a honfoglalás kori magyarok hitvilágában? 173