ROST |10| 2020/3 by Rost irodalmi lap

|10|

IRODALMI LAP 2020/3

TARTALOM Vida Kamilla 2 nem valószínű Bocsik Balázs 3 Privilegizált középosztálybeli, fehér fiatal humoreszkje Csete Soma 5 piripió 6

Vajna ádám rózsaszín melegítő

Makáry Sebestyén 7 Berzsenyi tánca Norbert Lange 9 A lant építésénél 10

Szabó Dárió A némaság odafent

Sipos Tamás 11 Slágervalóság Timár Benjámin 12 Waltzer; Cassis felé Bajtsi Violetta 13 rendmánia Ferentz Anna-Kata 14 Papucsdácsia Konyári Ildikó 16 Teadélután; Kertész Pap Kristóf 17 Péter és a szülei Szabados Attila 21 elölről Vados Anna 22 Levelek Vasas Tamás 23 A póló-ügy

VIDA KAMILLA

NEM VALÓSZÍNŰ

ugyanazokban a kocsmákban, csak más asztaloknál züllöttünk idáig. a végén nincsenek pozíciók, a rendőrség könnygázzal tör be a térdeplő szektákhoz, és futhat mindenki amerre lát, nem lesz már arc, amit leköphetsz, nem lesz test, amit kisajátíthatsz, nem lesz senki, akit elhallgattathatsz. meg lehet ezt úszni.

cinikusak vagyunk mind, ez köt össze. majd a túlvilágon elég időnk lesz komolykodni. egy világjárvány második hónapjában járunk, nem tudok írni, se olvasni, sorozat, fifa, szorongás, és nem nyugtat, hogy ti is majdnem mind így szorongtok, hogy ki írja majd meg a nagy járvány-verset, ki mondja meg, ki diktál, na: ez a költészet, erről szól az élet.

23 éves vagyok, ha nem is ebbe, de valamibe bele fogok halni, legkésőbb, de tényleg legkésőbb háromszor ennyi idő múlva. a barátom latinul tanul, teljesen abszurd, nyüszítve nézek rá és kérdezem, hogy ugye létezik a túlvilág. azt feleli: nem valószínű.

stratégiát kell választani, vissza a szektába, utoljára egy nappal a lockdown előtt láttam őket, sötét éjszaka volt, csak két asztalnál ültek, három rövidhajú részeg lány tekergett és karaokezta az it’s raining mant, az asztalt csapkodva istván a királyt követeltem, nem volt elég pénzem, hogy berúgjak és a kocsma is bezárt. csak azt nem akarom, hogy ilyen legyen akkor is, amikor tényleg vége.

BOCSIK BALÁZS

PRIVILEGIZÁLT KÖZÉPOSZTÁLYBELI, FEHÉR FIATAL HUMORESZKJE

1 Ha érteni vélnéd a FRISSEN MÁZOLT! Feliratok között az óvatosságot. Nem Szigorúság munkálkodik, a munkálkodók Lepihenve tömlős sajtot kennek Császárzsemlékre. A trópusok nem függenek A hosszúsági vonalaktól, a trópusok a Ráktérítő És a Baktérítő közti területen helyezkednek el. Akik festenek, vertikálisan festenek. Kézi, bárányszőr Festőhengerekkel, melyek főleg a vízalapú festékek Használatához ajánlottak. Tehát, aki fest, hogy úgy Mondjuk, azt nem érdeklik a trópusok. Nem gondol A trópusokra, a kézihengert belátása szerint kétszer, Háromszor végigforgatja a vízalapú, mázolásra Készen kikevert festéket tároló vödörbe, külön erre a végigforgatásra belehelyezett rácson, Majd szintén belátása szerint felviszi az anyagot A célterületre, és ebben a folyamatban semmilyen Szerepet nem játszik az Egyenlítő. A császárzsemlét körkörös mozdulatokkal keni Meg az egyik végén precízen, résnyire (pontos döféssel) Kilyukasztott tömlős sajttal, finoman nyomkodva azt Annak a másik, nem lyukasztott felén. Ennek a folyamatnak Van két vége, de ezek közül egyik sem a Ráktérítő vagy A Baktérítő. 3

2 A jó szomszédi viszony és a határsértés között van Különbség, csak sose beszélünk róla. És ha rotátorral A kezében hívatlanul beállít, engedjük neki, hogy Felverje a földünket. Dolga végeztével szótlanul Átmegy, haza. Mi a nyikorgó hintaszékünkben ülünk, A föld levegőzik, a talajbaktérium-termelés Megindul, mégiscsak zárt rendszerben működik a hála. Mikor kutyákat próbálnak egymáshoz szoktatni, érdemes A slag locsolótömlőjével közéjük kapni, ugyanis ingerült állapotukban Csúnya sebeket tudnak ejteni még a gazdájuk kezén is. A slag Azért van a kezünkben, mert hideg vízzel locsoljuk őket, ha Egymás torkának ugranak. A bizalom nem működik, úgy Látszik, zárt rendszerben, úgymond, el tudjuk locsolni Az egészet. Tegyük fel, hogy ösztönös, de melyik? 3 Igazán tiszta szobát, csak a festők látnak, Pedig nem tudják, mi a rend. Ha érteni vélnéd a szférák zenéjét, nem Zárja el a füledet űrszemét. Egyszer azt kérték tőlem, nyomtatnám ki egy lapra, FRISSEN FESTVE, és én bohókás jó dolgomban, azt írtam, FRISSEN MÁZOLVA, mert van retorika is a világon, mikor átnyújtottam, Bazsalyogva kérdeztem, jó lesz -e, azt mondták, nem, de mindegy, és most a világ rendjét Nem ismervén kering a fejem felett, mert kidobták azok, akik sose mennek a trópusokra. 4

és leoldja ledobja újra szabad tempójáról

úgy gondol ahogy néz és úgy érez ahogy lát átkarol tankot tengelyt mindent a réten céltalanul összefutó vadnyomokat is

cifrakék erezet villan a rét felől először és másodszor is a gyurgyalag celofánleplet húz a facsúcs irányába emelkedik a lángra kapó zsibongás végighúz és végigtaszít először másodszor tengelyt vet a rét fölé röpte alatt pedig szanaszétlőtt tigristankok tanyáznak mint évmilliók önemésztő mozdulatlan nomadizmusa

CSETE SOMA

PIRIPIÓ

VAJNA ÁDÁM

RÓZSASZÍN MELEGÍTŐ

elfordul az ablaktól kiürül a gázpalack megtelik a lavór fát hoznak a férfiak elolvad a hó és az első márciusi napsütésben rózsaszín melegítőben hordja a vizet áznak a bugyikék kutyatálban az ételmaradékok az autópálya melletti földeken a boszorkány számolja a szarvasokat integet vicsorít zúgnak az autók az üvegtáblák közé légy szorul elfordul az ablaktól vizet hoznak a férfiak leesik az utolsó hó hordja a rózsaszín melegítőt mintha valaki súlyos rozsdás fémtárgyat húzna végig a kutyaól előtt a betonon

MAKÁRY SEBESTYÉN

BERZSENYI TÁNCA

I. A fiútánc, amiről Berzsenyi ír, és amelyben, A fiútánc, amiről Berzsenyi ír, és amelyben, mint írja, Kinizsivé lényegül, nem ismer se formát, se törvényt, és nincs mód megszabni, meddig tart, mikor tör elő, és nincs az a szerető vagy parancsoló kéz, amely, mint a nyugtalan hajót, lefogná. Csak a halott törökök vannak, és Kinizsi, aki hőseivel a testhalmok között ugrál. A már tíz éve partra szállott, és önmagát temető Berzsenyi életének felszínre törése ez. Az antik verslábakon ki nem tombolt szabadságé. Ha valamitől, ettől a ki nem tombolás fájdalmától lett költő, és a verseit ez feszíti túl a klasszicista derűn. Most, a táncban számolja fel életét. Már nem ír több verset. A tudás elvesztése csillog szemein.

II. Most, a táncban számolja fel az életét. A techno hipnózisában a pengék villogásából és a török és magyar vitézek levágott fejeiből áradó elnémulás rá is átterjed. Már a felerősödő dobot sem hallja, sem a mellkast feszítő erő dübörgését, sem a kivárt, s most megkapott strófákat. Csak a keze mozdul, mely a lantot fogta, istenhozzádot int. A lábak alatt már a ripityára törő hangszer elszakadó és hirtelen belazult húrjainak végszava, Szendrő, 1494. november 24., Kinizsi Pál, a stroboszkóp fényei, mint két, a mellvért alá szúrt megcsillanó penge.

A LANT ÉPÍTÉSÉNÉL

Székely Örs fordítása

Az énekes Amphión keze alól sosem hallott, hibátlan hangok csendültek fel, tiszták mind; és Thébai falai mintegy varázsütésre nőttek fel kőről kőre Amphión zenéjétől. Az énekeshez jöttek a világ összes zugából, akiket algoritmusok hajtottak, hajtottak védművek kutyapózaiba. Ügynökök, tettestársak, bürokraták ‒, a helyszínen azok csontjait ásták, akik az építkezésnél haltak. A hadihajók kárt okoznak, a falak ellenben profitot hajtanak. Bányiparban és emberrablás kapcsolata; kibernetika, újfajta kínai fal. Amiről nem tudhatott a költő, kimondani sem tudhatta, hova vezetett dalolgatása állama művészetéről. Csak pár dolgot lemásolni, így magyarázni a győzelmeket; a maradék: malter, izzadság, vér, velő. Mindenesetre, a nyelv tényleg jó, nevetnek az érckeresők, akár a gyerekek: „Ha egyet vált a dallam, olyan erősen kezdenek remegni a városfalak, hogy szinte a gyomrodban érzed. Minden újabb taktussal teret nyerünk, gyarapszunk.” Mondja az öreg bölcs kínai.

NORBERT LANGE

SZABÓ DÁRIÓ

A NÉMASÁG ODAFENT

A csillagok villódznak – néptánc. A Hold odaképzelt kráterei – portörlő rongy. Az ív, a képek, az állítólagos rendszerek – ki tudja mit rejtenek, egy kenguru zsebe. A kölcsönhatások rejtélye – akár egy szobor belsejében: tudod a madárszart, meghatároz, kitakar, mégsem látod. Semmi sem függ össze. Minden csak van. Sosem volt, sosem lesz. Néptánc – benézni az ég szoknyája alá. Portörlő rongy – ház is lehetne ott, perzselné a Nap. Kenguruzseb – egy fekete lyuk boldog magánya. Madárszaros szobor – én magam, akiben a csend meghal, mégsem támad fel a hang.

SIPOS TAMÁS

SLÁGERVALÓSÁG

“Miserable music makes me happy and conversely, happy music makes me fucking miserable.” ‒ Steven Wilson Ezek a ragadós slágerek! Úgy fröccsennek az emberre, mint a disznóvér. De azé a majd fél tonnás kané, ami több szúrás után is még talpon van, és megpróbál felöklelni, de mivel ez egy katonatörténet, végül kalasnyikovval lövik le, majd helyben összerogy a betonon. A legtöbben táncra perdülnek körülötte, akár a tűz körül, mint viharos szél egy tó jegét, ősi ellentétek törnek fel, de engem hidegen hagy minden fülbemászó hazugság. Hiába a szorgos ismétlések, csak saját hullamerevségemtől leszek libabőrös. Türelmes vagyok, holnapra úgyis elfelejtenek mindent. Az emberbogarak már csak így működnek.

TIMÁR BENJÁMIN

WALTZER

Ortopéd cipőikben állnak. Elvégzik egymáson a tartásjavító simításokat. Utána szabályszerűen meghajolnak. Kölcsönös tisztelet gyermekei. Szinkronban kezdik lépéseiket. Őrangyal fénylik felettük. Divatjamúlt kristálycsillár. Alatta járják a porckeringőt.

CASSIS FELÉ

A Misztrál vacogtat. Egymásba fordulnak a fészkükben szunnyadók. Ideje távoznunk. Formákra hegesztett táblák jelzik, hogy a kézműves város még nagyon messze van. Izmok feszülnek az éjben. Távolodnak tőlünk a lombkoronák magasában remegő pasztellszárnyak.

BAJTSI VIOLETTA

RENDMÁNIA

két hetes karanténban a szülői házban elfog a kényszer mániásan rakok rendet nekiesek az összes szobának ma a konyha van soron hát jöjjön kihúzom valahogy az összes fiókot benyúlok kiszedem kitörlöm kiszanálom el lehet-e dönteni mi kerüljön vissza a pultra mit dugjunk el hátulra a polcra vagy mi kuka felesleges fél órás szüneteket tartok és emésztem magam mert nincs meg sőt ahogy pakolok csak egyre mélyebbre kerülök és velem együtt az összes műanyag tányér rajtam kívül senki sem tudja az oroszlánkirályos tányér az a tied másnak nem tűnik fel a tányérnak te voltál az igazi gazdája legszívesebben összetörném de nem lehet műanyag szünet mindent visszapakolok ennek semmi értelme ki keresné a bátyám nyomait a legfelső szekrény középső polcán egy ikeás zacskóban ?

FERENTZ ANNA-KATA

PAPUCSDÁCSIA

1. Beugrottam a kocsi hátsó ülésére, de előrehívott, azt mondta elég nagy vagyok. 2. Csillogott a hó, s a dácsiából kilógva meztelen megfordítva láttam a város fényeit. A szemek gyönyöre volt. Mást nem ismertem még sokáig. Őt mintha áram rázta volna, szublimál, azt mondta. Emelkedett volt ‒ egy Petőfi, csak rendes férfitesttel, amit itt és itt is súrolt már golyó, de nem volt még halott.

3. Egyszer lemerült a telefonja, de a szokott helyen, pont mikor én, mégis megjelent. Aznap annyit csókolt, győzködött, hogy ez mennyit jelent, hogy utána sokszor arra mentem. Hátha egy nap, mint bátor római gladiátor a papucsdácsiával behajt, s maga után húzza a szétkaszabolt jelent.

KONYÁRI ILDIKÓ

TEADÉLUTÁN

halottaikat a földbe mártják miután túláztatják és keserű megragadnak egy hajszálat kihúzzák állni hagyják keverik a levet egy új generáció frissen szürcsöli

KERTÉSZ

áprilisban vetünk egymásba bizalmat akkor van szezonja a nehéz mag lecsúszik a tollról nem ragad meg a potroh szőrében kézzel dugványozható sárral tapasztjuk ha kifordul termőtalaját büntetjük

PAP KRISTÓF

PÉTER ÉS A SZÜLEI

A pacalpörkölt receptje a konyhapulton. Családi ökörség, bensőséges viszonyt feltételez, lojalitást a tagok között, mert egy recept elkérése udvariasság, elkészítése; feltétel nélküli bizalom, vagy a fantázia hiánya, a kétségbeesés monológja. Éva a kertben, eredendő helyén. Átkígyózok a nappalin, ki az erkélyre, a kezemben egy, na, nem almával, csak egy hámozásra vágyó naranccsal, tízórai reggeli. „Tudod, hogy apám nem ehet zsírosat”, kiáltom le neki, vagy nem szereti, nem tudom, de ezt elhallgatom előle, bizonytalanul nem lehet győzködni. „Akkor lencseleves lesz, meg káposztás tészta és egészre fent leszek”, kiáltja vissza. Tereget, de rá is kerül, mert az áprilisi nap cseperedő fénye rácsíptet egy mosolyt. „Tudod, hogy pontos, legyen negyvenöt”, „ötven” incselkedik velem, „48” és tudja, ebből duplán nem engedek, egyrészt azért, másrészt mert másodszorra mondtam, (és ha én másodszorra mondok valamit – mondta apám). Ki is egyezünk, ő hallgatólag, én pedig bevonulok, de előtte még elnézem. Szépnek látom. Idén először és nem hozható fel a védelmemben, hogy április van. És most ahogy az alsónadrágjaimat bízza rá a nap gondoskodására valahogy másként hat rám, nem a konyhai magányában török rá, és nem is a mellettem egyenletesen emelkedő és zuhanó mellkasát és megmászandó dombjait vizsgálom, az olvasólámpa idegen, műtermi fényében. Csak ő és a kert, meg az alsógatyáim a kezében, ebből kettő állandó szereplő a hálónkban is, just married. De amit most szívembe készítettem, oda is rejtettem, nem tártam ki, nem 17

visszahangoztam neki hangosan. Nem volt rá idő. Kalap, kabát, a fogason. Apám megjött. „A gyerekprojekt hogy áll? - kérdezi felnézve a lencseleves csendes kanalazásából, „és apukának az újranősülési kaland? – válaszolja Éva, akit kicsit leterhelt a délelőtt szorosra húzott nadrágszíja, miközben copfban hátrafogott haját szabadítja ki épp tarkója és a ruhája fogságából. De rég néztem meg ezt a tőle elválaszthatatlan, hozzánőtt (szerencsére nem mutat kopaszodásra mutató jeleket, bezzeg én nem csak jeleket) és hátán végigfolyó barna haját. Apám tudja, hogy nem az aktuális helyzet izgatja kérdezőt, hanem múlt. A levesbe meríti kanalát és tekintetét: „Egy házasságnak céljai vannak és melléktermékei lehetnek. A célok iránya állandó, mozgása egyenes irányú és egyenletes, az alfától (első randevú, ahol mindig minden eldől, de még gyakrabban semmi) az Omegáig (szülőszoba), mondjuk mi még mentünk Alfával Omegára anyáddal. Mennyisége eltérő lehet, mi is alul terveztünk, de ha nem is hetedik, de az ötödik, te magad lettél”, paskolta meg göcsörtös ujjaival vállam, melyet az elmúlt hónapok fekvőtámaszai domborítottak, ám a megerősítő dicséret elmaradt, mint mindig. „Hogy az embernek meglegyen öregkorára a programja; vasárnapi esti kártyaparti a legidősebbel, vasárnapi ebéd a középsővel, szombat délutáni sütemény a negyedikkel, szombat délelőtti kávé a másodszülöttel, és szombati ebéd a legkisebbel” „és hétköznap kalandozik az apuka?” „Csak magyarosan, iszom-iszom péntek, szerelemcsütörtök, dobszerda. Kedd-hétfő, nyugdíjas klub. Lajosnéval a kényszerességig kopott együtt maradás pedig elmaradt, a kapcsolat minden felhasználható alkotórészét, tehát egymást, teljesen és végletesen elnyűttük, tökéletes égés, lett volna együtt maradni.” „A legjobb, ha egyből olyan négy-öt éves lenne, akit még le tudok nyűgözni a térdeimen előadott verhetetlen huszárvágtámmal, csodálna a bolondmattomért, (amit két lépésben; g4 e5; f3 Vh 4 matt), viszek be neki. Tiszteljen és szeressen, szeretve tiszteljen és tiszteljen, tehát a helyzetemből 18

adódó hierarchiában higgyen, legyen neki fontos a nagyapai rang méltósága. Ugyanakkor legyen nyitott és belátó az elméje, ha az ország valamelyik irányba, tehát nyugat és/vagy kelet felé közeledik, ne vesse meg azt zsigerből fakadó utálattal („hogy bezzeg az oroszok; hogy bezzeg a nyugat”), tudja és viselje a fekvésből is adódó kompszerepet. Kritikai érzékét csiszolja hitvitákkal, ami Péterként el is várható tőle, hiszen elsőszülött és így fiú és így Péter lesz. Védje meg a protestáns álláspontot, gyakorló katolikusként, térítsen át, majd szerezze vissza lelkeket az Anyaszentegyház számára, viszont elvei szerint ő maga ne térjen át és el a tárgytól, mindörökkön önökké. Mit kíván tehát a magyar unoka? Szerintem, és ez nagyban fedi a helyes nevelés alapelveit, jelszavaim valának; játék és komolyság, csend és közelség, hinta és politika. Történjen sokszor úgy, ahogy ő szeretné, ahogy az ő akarata diktálja, az élet úgysem kényezteti, majd úgy is meglátja, hogy mindig n+1-szer történik úgy, ahogy ő azt nem kívánja, vagy maximum a háta közepére. És ilyenkor ne várjon bocsánatkérést a világtól, vagy, hogy megragadhatóbb méretaránnyal dolgozzunk, a szomszéd autószerelővel hentergő feleségétől, két ügyes kéz jó, két rossz láb rossz, két ügyes kéz jó, de három láb jobb.” „Nem is autószerelő volt” gondoltam „Nem is autószerelő volt – gondolta – de így jön ki a hasonlat, a fiam úgysem szól érte, az Éva, aki meg igazán jó választás volt, most már erősen határeset, meg úgyis csak azt várja már, hogy az elbocsájtó Balázs-áldás; Unicum, pohár sör megtörténjen.” „Addig nyújtózkodj, amíg a magyar államkötvénypapírod ér, még valamit” – búcsúzik apám. Kalap, kabát, fogas. Kalap, fogas, fogas. Fogas, fogas, fogas. Apám elment. „Féloldalt, nekem háttal alszik, és erről eszembe jut, hogy most nem látom azokat a megmászandó dombokat, de most inkább beszélnék hozzá, köszönve neki a mai napot, ami az estébe fordulva egymás elvétéséről, talán szándékos és tudatos elkerüléséről szólt. Amikor kijöttem a dolgozóból, csak a hűlt vacsorámat és helyét 19

találtam a konyhában. Pedig tudja mikor szoktam végezni a feladataimmal, én pedig hallottam morzsái puffanását a tányéron, kislány korából magával hozott csámcsogását a vacsora felett. Az estét tehát így oldottuk meg, kerülőutakon, pedig talán jobb lett volna úgy. Hogy úgy? Bárhogy másként, mert így éjfélre, nyugovóra, a mellettem lévő testidegen lesz és én így kilökődök az erkélyre. Tök sötét van. Megette a fene, meg az éjszaka a délelőtt látomásait.” „Miért nem viszonozza az arcára helyezett szeretet rezdüléseim? Rendes csókot, olyat, amely közben kívánom, hogy kezével is átfogjon a nyakamon, derekamon, mindenhol, már rég nem várok, tisztában vagyok a közeledés csökkenésével, felezési idejével az esküvő durva választóvonala után; első hónap két csók/ nap, fél év egy csók/nap, és jövő héten leszünk egy évesek, több év, mint csók. És most már maradni sem bír mellettem…” Nem tudta eldönteni, hogy egy férfi hiányzik neki vagy ő. Szerette volna, ha végre van egy elkerített rész, amivel foglalkozni kell, ahova nem tör be a hiány, és ami keretrendszert ad az életnek, új célt, behatárolható feladatokat, ami tekintete megosztásával jár, mert hit benne, reménykedett benne, hogy a szeretet osztódással növekszik. Éva az ágy felett függő feszülethez suttogta el a Miatyánkot Péterért. Lajos, apja után, a legkisebb kapja a családi örökség legszebb részét, pedig a tök sötétben mondta el a parázsló cigarettának, a „Péter nostert” legalábbis így mesélte, amikor szóba került ez az este. Családi körben történetek felemlegetésével élesztik a pislákoló múltat. Az ima, melyet a célért mondott, ami egyenes vonalú, de most mégis úgy érezte egyeletlen mozgást végez. És ezért még egy cigarettára gyújtott, ima nélkül, csak úgy csendben, és hiába kémlelte a kertet, csak a vakító feketeség válaszolt neki.

SZABADOS ATTILA

ELÖLRŐL

nyár. az évszakunk. boldogságunk, öregségünk. kiválnak a tenyered vonalai, a mosott ruhát ráteríted. körmeid a lassúságra bízod. ujjperceid mérik az időt, lépteiddel fára mászol, az iszonyt mindig másik kőbe zárod, eldobod a patak kulcsát. forró volt megszületned is. sírd tele az éjszakát, üvölts rá a rétegekre. nyakig benned merítkezik a talpalatnyi föld, zsibbadása hangyasuttogás, hagyd a napfényt, száradjon magadra. mintha az egészet elölről kezdenéd – .

VADOS ANNA

LEVELEK

Egy rozsdás macska minden délelőtt ugyanazt az utat teszi meg a hegyoldalon. Az alattam lakó nő ilyenkor kezd el sírni vagy üvölteni, a dallamát jól ismerem. Ülök a sírása hullámaiban. Ez nem az a lakás, ahol győzködtél, hogy a betegeim úgyis meg fognak halni, hanem olyan, ahová nem ér át Lipótmező százötven éves csendje. * Vasárnap kenyeret gyúrok. A tészta ragacsos, hozzám tapad, de addig se gondolok semmire. Dolgozom. Ismeretlen emberek háta simul a kezem alá. Gyomlálok. Férgek járnak a tulipánhagymában. * Bárcsak azt mondanád megint, hogy csúnya vagyok, bárcsak megüthetnélek még egyszer. Bárcsak ott ülnénk éjjel az Oktogonon, és nem szoktál volna rá arra, hogy harmatos-véres fűben hemperegjél, és én nem szoktam volna rá, hogy emlékekből építsek neked palotát, ahol bármikor elalhatsz. 22

VASAS TAMÁS

A PÓLÓ-ÜGY

szóval: engem zavar, hogy tetszel, de te örülsz annak, hogy legalább elmondtam. túl sok ez ahhoz, hogy egy szimpla pólóügyként kezeljük, legalábbis szerintem. mert igaz, valóban csináltattam egyet, és te vagy rajta, ahogy elképzellek belülről. csak labirintusokat ábrázol és egy falból kitépett, felettük lógó riasztóberendezést. sokáig hordtam, de aztán a régi lakásban maradt, most vagy egy portörlő, vagy egy összepiszkolt takaró kisállatoknak. szóval: csak egy póló mégis... de így már minden más is csak egy póló. és így már én is örülök, hogy ezt elmondtam legalább. 23

IMPRESSZUM KIADÓ, FELELŐS KIADÓ: BORDÁS MÁTÉ SZÉKHELY: 5435 MARTFŰ, MANDULA U. 56. FELELŐS SZERKESZTŐ: BORDÁS MÁTÉ SZERKESZTŐK: KOVÁCS GERGŐ, TANCSIK BRIGITTA OLVASÓSZERKESZTŐ: SZENDERÁK BENCE LAPTERV: BORDÁS ORSOLYA

FACEBOOK.COM/ROSTLAP SOUNDCLOUD.COM/ROSTIRODALMILAP ROSTIRODALMI@GMAIL.COM

/100