Mosdás

Mosdás

(Részlet a Csönd c. darabból)

Fiú

Mikor nincs áram, a csapok is üresek. Visít a bojler, fütyülnek a falban a csövek. Ha megint van áram, a pumpák is dolgozni kezdenek, amik adagolják a vizet.

Nálunk van itthon vajling, kis kanna, kancsó, négy-öt vödör. A pincében tartunk egy hordót, a mellemig ér. Mindent tele kell tölteni vízzel.

Nyáron lesz könnyebb, olyankor melegszik a víz a napon. Télen belefagy a pincehideg hordóba.

Ha nincs áram, nem tudod megmelegíteni a fehérre fagyott vizet.

Hideg vízben mosdasz, kihűlnek az arcodban a csontok, hideg a koponyád. Sietni kell, ne akadjon meg a reggel. Hideg ruhát, hideg testre, tolod a gyomrod sarkába az éhséget, sosem elég az étel.

Anyám gázpalackot szerez. Egészen kék színű a sötét szoba este, mikor melegítjük mosdáshoz a vizet.

Anya

Forralod, hűtöd, átöntöd. Forralod, hűtöd, átöntöd. Hideg a vajling fala, kihűl a víz gyorsan.

Fiú

Anyám a gyertya mellett nézi, hogy mosom hideg vízzel a mellkasomat.

Nyáron a kertben fröcskölöm magam. A gyerekkori kádamat is megtöltjük vízzel, a napon hagyjuk, hogy melegedjen.

Este ülök a sötét kertben, és öntöm, fröcskölöm

magamra. A gatyámba csorog a víz.

Sötét van, hát leveszem azt is, ülök a langyos székre tapadt bőrrel, lihegek, próbálom elfújni a nyarat, elérni a csillagokat.

És kacag a sötét körülöttem, egy lány hangján kacag. Vihar készül éjjel, a pára a mellkasomra tapad. Kacag körülöttem a sötét, egy lány hangján kacag és egyre csak tapogatja a vállamat.

A felhők már eltakarják az egész eget, az orromig se látok, és markol az éjszaka, ahol csak ér, belemarkol sorban a hajamba, a nyakamba, fogja a combomat.

Egészen közel a nyakamba kacag. Illatos a sötét, langyos kézzel mosdat, s én csak ülök székre tapadt bőrrel, és a hajába fúrom az arcomat.

Kacag, egészen addig kacag, míg az első villám az arcát meg nem világítja. Nagy szemekkel néz rám az éjszaka, megmarkol, dörren az ég, aztán kacagva elszalad.

Kinevet, még a vihar is kinevet bennünket itt a földön.