Mannaíz

NAGY MÁRTA JÚLIA, KERBER BALÁZS, KÖRTESI MÁRTON Mannaíz

szegénység, küllő, göndör, kavarog Göndör hullámokban tör ki a teremtő kíváncsiság, Isten szivárványhártyája küllő egy keréken, Kavarog a múlt, mint bogárszárnyak kaleidoszkópja, Belenézni hiábavaló, az emlékezés fénye ezerfelé törik, Megcsillannak a szívem szilánkjai. Micsoda szív! Ballonokban robban az érzelem, Belefúródnak repeszei az elfojtás betonfalába, Mint ejakulátum a sivatagi homokba. Homok, homok! Aszald a szívem, Szívd a büszkeségemből ki az önsanyargatást, Teríts be gazdagon mannaízű csókkal! Magányos hernyó vagyok a dűnék között, Keresztülfutnak rajtam a féregjáratok, Mint kifordított, elhagyott báb sivalkodik kis pillangója után Vesztett szárnyalás; így lettem korunk sybarita csökevénye, Vergődő galamb, mely felkenődött az áttetsző üvegfalon Szegénységünk kipárolgása felnyársalja.