Wb talalkozo gilwell reunion 2016 issue

ood Badge talÁlkozÓ Gilwell Reunion 2016 Gilwell Park (UK)

Mi ez és hogyan kerültünk oda?

2016. tavaszára a magyar wood badge jelvényes cserkésztisztek száma bőven túl lépte

a félszázat. A képzést egy pár magyar cserkészvezető a két világháború között elvégezte a Gilwell Parkban, sőt, Sztrilich Pál (2.) 1931-ben a képzésvezetői képzést is végigcsinálta.

Mindezek ellenére az MCsSz-ben 2010-ig nem került sor wood badge jelvényt adó képzésre. S bár a magyar cserkészet ezernyi szakkifejezést magyarosított, erre nincs magyar szavunk, csak a „vúd bedzs”.

Ez a jelvény egyfajta módon a diplomáciai útlevél a világ cserkészetében, mert a világ minden táján ismert, és tudott: ez a Bi-Pi által létrehozott, a WOSM keretei között a legmagasabb vezetői képesítés jelvénye. Ma az MCsSz-nek van jogosítvány a wood badge jelvények bizonyos rend szerinti osztására: a CspkVK végén a woggle-t, a nyakkendőgyűrűt, a CsTVK végén a wood badge-t osztjuk ki. A jelvény maga három elemből áll össze: • a sajátos színű (lazac színű) nyakkendő a MacLaren család családi mintájának egy kis darabjával (ilyen a lapok színe, s a szélén a MacLaren mintát láthatjátok); • a kettős fonatú, kör keresztmetszetű bőrből készült nyakkendőgyűrű; és • a bőrszíjon logó két fa jelvény.

1927 óta minden évben a Gilwell Park megrendezi a Reuniont, azaz a wood badgesek ta-

2

lálkozóját. Ez a találkozó később többféle irányt vett. Létrejött a wodd badgesek nagy köre, akiknek vannak hasonlatos élményei, és elkötelezettségei a cserkészet felé; létrejött egyfajta kötődésünk a Gilwell Parkhoz, mint egyfajta bölcsője a VK-knak; s kialakult a parkért felelős vezetők kicsiny csapata, mint ahogy nálunk annak idején a HŐK. A találkozó mostanra kicsit átalakult. Egyrészt nem a világ cserkészeinek szól, tehát nem a WOSM irányítja, s nem küldenek mindenkinek meghívót, hanem a Brit Cserkészszövetség (TSA) rendezi. E miatt szívesen látnak bárkit, aki el akar jönni, de a maguk részéről egyfajta összvezetői találkozó és program, inkább töltődés, mint sem a wood badge-re kihegyezett esemény. (Ehhez képest a 100.000 brit önkéntes elenyésző töredéke vesz rajta részt…)

Az idei évben 2400 részvevő jelentkezett a programra, s mivel a Fehér házban (a parkban található kastélyépület) található szálloda befogadóképessége elenyésző a létszámhoz képest, ezért egy hatalmas sátorváros épült az első napon.

Ez a füzet egyszerre személyes benyomások, az ott kapott információk és a tanulnivalók összessége. Azt gondoljuk, egy-egy, cserkészegyenruhában megtett út után alapvető kötelességünk a cserkésztársadalmat megismertetni azzal, amit láttunk. S ha bárkiben kérdések támadnak, bátran keressetek meg, s kibontjuk részletesen is.

De lássuk az eseményeket szépen sorban.

Az ötlet felvetése után tisztáztuk, hogy ez az út nem éves rendszerességgel kerül így megrendezésre, de jó ötlet, hogy nézzük meg: mind a rendezvényt, mind a Gilwell Parkot – mégis a világ első cserkészparkja, a vezetőképzés otthona… szóval az útnak van egyfajta érzelmi töltete is. Ugyanis itt rendezték 1919. őszén az első CsTVK-t, aminek a végén lett a végzettek jelvénye a wood badge.

Minden magyar wood badgesnek szólt a meghívás, teljes önköltséggel, bízva a közös tudásunkban. 27-en jelentkeztünk, végül 24-en utaztunk oda.

Előre megkaptuk az információkat, s a rendezvény honlapjáról tudtunk tájékozódni.

Honlap http://members.scouts.org.uk/reunion2016/cms.php?pageid=2689 Résztvevői tájékoztató https://drive.google.com/file/d/0BwNj-rEvA5vSc1J5cFVUa21nNTQ/view?usp=sharing Programfüzet http://scouts.org.uk/media/763772/Reunion-Mini-Event-Guide-2016-FINAL.pdf

Az utazás A

z út vagy késő esti indulással, vagy egy szabadnap kivételével járt, így többségünk péntek reggel 4:30-kor találkozott a reptéren. Akik reggel és Budapestről indultak. Egy kis csapatunk este indult utánunk, s a „szinkronrepülő csapatunk” Pozsonyból tervezet az egyazon időben esedékes felszállását.

Csongor, az utazásszervező, előre megírta, hogy egy s csak egy, azaz pontosan egy, tehát egyetlen csomagot hozhatunk. A fapadosokban járatosak turpisságot sejtettek, de senki nem vitatkozott. S a turpisság ki is derült, amikor Csongor megjelent a személyenként 1 db kisméretű dobozzal – egy utas, egy plusz csomag.

A kis csomagok rejtették a parkban elfogyasztandó ételeink alapanyagát, s hogy már előre jó étvágyunk legyen, a dobozokon a felirat mutatta mit viszünk. A repülőtársaság munkatársa a sor vége felé már magától kitalálta a menüt. Úgy éreztük, a többiek jobban jártak, mert ők „csak” repültek, mozgó konyha nélkül.

Az évek óta folyó biztonsági szigorítások miatt ezernyi szabályt kellett betartanunk. Ennek ellenére egyikünknek sikerült egy 10-es villáskulcsot felvinni a gépre. Maga sem emlékezett rá, hogy a táskájában van, de az átvilágítás kiszúrta… s mivel mélyen volt elásva, nem szedették elő. Hazafelé nem volt nála villáskulcs  Megérkezve kiderült, hogy a szinkronrepülés nem sikerült, mert a pozsonyi gép 6 órát késik… „Korábban még soha nem ültem utasszállító repülőgépen, így nekem mind az oda-, mind a haza-felé vezető út minden pillanata élmény volt.” (Isti) „A szervezés professzionális volt! Kis doboz hón alá, üres vizes palack a biztonságiaknál, nagyobb méretű felszereléseket, bicskákat és cövekeket elnyelő hatalmas zsákok, stb.” (Amigó)

3

A ködös Anglia

A reptéren autókat béreltünk, ami

nem volt egyszerű mutatvány. Amíg páran a bankkártyákkal bajlódtunk, addig a többiek a csomagokkal a kellemes, őszi, angol időben várakoztak. Mégis más az EU-n kívül várni a kocsikra.

Itt derült ki, hogy vannak köztünk igazi magyar nemesek, akik nem írnak, nem olvasnak. Ezért nehezített pályán futottunk, hogy legyen minden autón biztonsági fedezet, s legyen minden autónak bérleti díja is, stb.

Az olcsóság jegyében a feladat egyszerű volt: 4 db corsa/polo típusú autóba hajtogasd be a jelenlévő pár tisztet (18 pontosan), s helyezed el az autókban a cuccaikat (beleértve a sátrakat, stb.), a kis ételes dobozokat és a közös cuccokat (bogrács, háromláb, stb.). Miután ezt megoldottuk, irány Cambridge.

Cambridge

4

M

erthogy volt időnk, s ha már ott vagyunk, lássunk valamit, amit még nem (vagy csak régen) láttunk. Így az egyetemekkel teletömött városban tettünk egy sétát, megnézve templomot, kápolnát, kollégiumot, egyetemet, utcát, kirakatot, Harry Potter boltot (rajongók fékezhetetlenségével megbirkózva – ugyanis ott lehetett venni ezernyi varázspálcát), majd kerestünk egy megfelelő éttermet, s egy igazi jófajta halas-krumplis ebédet ettünk, megkóstolva a ház számos sörét. „Cambridge gyönyörű város, ahova érdemes volt elmenni, az épületei a hangulata, magával ragadó volt. Mondhatom jó volt ott lenni, természetesen ehhez a társaság is sokat hozzá tett.” (Amigó) „Ez is nagyon tetszett, és örültem, hogy végül nem Londonban voltunk. Ez a környék szerintem angolosabb, és autentikusabb volt.” (Isti) Cambridge után irány a reptér – nem, nem a foglalás hibái miatt, hanem mert a szinkronrepülő csapat gépe mostanra érkezett meg. Így ők Cambridge helyett Pozsonyt nézték meg. Valljuk meg, az is csudaszép hely! Nekik is felvettünk autót, majd átrendeztük az autók-cserkésztisztek hozzárendelését. Kicsit talán kényelmesebb lett.

Életünk a parkban

Az épületek biztos pontot jelen-

tettek a parkban, ami 44 hektáros (tehát kicsit több, mint 61 szabályos labdarúgópálya; avagy a Sztrilich Pál Cserkészpark négy és félszerese).

A parkról később adunk részletes leírást. A központi épületek körül hatalmas táborozásra alkalmas rétek vannak, s így a szálláshely kiválasztása ránk volt bízva. A szervezők két féle helyszínt jelöltek ki: a korai pacsirtáknak, akik korán akarnak kelni; s az éjjeli baglyok, akik késő éjszakában fent akarnak maradni. Mi a baglyok között találtunk alkalmas helyet, az íjászpálya és a medence mellett. Szomszédaink Írországból érkeztek, akiknek a park ezen sarka egyfajta kultikus pont volt, hiszen annak idején ezen a „szent” helyen végezték a wood badge képzést. (Egy korábbi felderítés kapcsán páran találtak ideális, ligetes helyet, ahol lehetne a körletünk – az elkerülte a figyelmüket, hogy a parkon átvezető egyetlen, nyilvános túraútvonalán feküdt. Nem azt választottuk.)

Mivel a park mindent rendelkezésre bocsát, de pénzért adják – azaz bérelhető. Amit hoztunk magunkkal, azok a személyes felszereléseink, sátraink, bogrács és háromláb, kötél és zászló, és az ételünk – abból nagyon sok volt. Így asztalt és padokat kaptunk kölcsönbe… kicsit ágról szakadt érzéssel.

A sátrak felállítása, és az egyetlen helyen való függőágy rendezése után akár otthon is voltunk. Vacsorafőzés, s irány a nyitóprogram, a saját kis zászlófelvonásunk után.

Minden reggel és este volt zászlószertartásunk, imádsággal, zászló fel- és levonással, valamint a napostiszti szolgálat szépséges lekerülésének játékával. A körletünkben az MCsSz zászlaját lobogtatta a szél, áztatta az eső… leginkább.

Voltunk a park által szervezett katolikus misén, voltunk a magunknak szervezett igeliturgián, voltunk egy páran anglikán istentiszteleten. Megdöbbentő volt az alacsony létszám, ugyanakkor nagyon jó volt, hogy a magyar cserkésztisztek felekezettől függetlenül jelentek meg az eseményeken, megtisztelve egymást az hite szerinti találkozásban Istennel.

Nagy tapasztalat, hogy az étkezéseket a jövőben arra kell építenünk, hogy a közös reggeli után szendvicseket veszünk magunkhoz, s az esti étkezés is kérdéses, hiszen a programokkal ütközik. Vagy vállaljuk a helyi étkezés költségeit.

Az eső érkeztével egy nagyobb ponyvát állítottunk az asztalunk fölé, így viszonylagosan száraz helyen étkezhettünk.

Az eső meglepte a helyieket is… pedig itt élnek  így pl. a tábortüzet is egy nagy épületben tartottuk… bár nem volt a megszokott tábortűz.

Utólag tudtuk meg, hogy a parkon fut keresztül a greenwich-i hosszúsági kör, így a nyugati féltekén aludtunk, de a keleti féltekén főztünk és ettünk.

5

Egyes programok beszámolói

Cserkészhálózat – A kerületi Cserkészhálózati vezetők támogatása Supporting District Scout Network Commissioners

A TSA a nevelési folyamatból kinőtteknek (18 éves koruk után) egy országos hálózatot hoz létre. A tagságukat a 18-25 év közöttiekre korlátozzák, így rájuk várnak. A gyermekkori élményektől függetlenül várnak ide mindenkit, akinek a cserkészet keretei vonzóak. Ez a hálózat hármas feladatot tűzött maga elé: • kalandok – ezek események, rendezvények, sokszor csak ajánlanak helyszínt vagy rendezvényt, amin részt lehet venni.

• nemzetköziség – a cserkészet világszintű kapcsolatrendszere, s a nemzetközi tapasztalatok megosztása mellett a más országok megsegítése is középpontban van. Legyen akár egy program, akár egy segélyakció (pl. egy iskola kifestése egy afrikai országban) lehetőséget ad arra, hogy az államhatárokat túllépje a cserkészközösség.

• közösség – a helyi közösségekben hatást kiváltani, vagy elérni a cserkészeknek is feladata, annak fényében, hogy építünk egy jobb világot.

A hálózat tagjai részben a közösségekhez, vagy lazábban a körökhöz tartozás révén lesznek a tagjai, részben egyes feladatok felvállalásában (legyen az akár állandó, akár egyszeri feladat). A közös feladatok révén három, alapvető területen tudják a fiatalok fejlesztését szolgálni: • csapatmunka – hiszen egy-egy projektre, vagy egy-egy területhez kötődően szerveződnek, messze elhagyva akár a régi őrsi kereteiket.

• vezetői készségek – hiszen a feladat végrehajtásában számos esetben kell a tervezéstől a döntéshozatalig, az ösztönzéstől az értékelésig.

• készségek az életre – hiszen ezernyi helyzettel találkozik, ahol egyszerűen ki kell állnia magáért, értékrendjéért, véleményéért.

A közösségiek és a feladataik mentén 395 jelvény közül lehet megszerezni, egészen egyedieket is (pl. a 2016-ban megrendezésre kerülő MOOT támogatója), s egészen elterjedteket is (pl. a Queens Scout korosztályi szintjét).

Mindezek megmutatása után a kerületi felelősök kérdezhettek. a kérdések többsége arról szólt, hogy miként érhetik el ezeket a fiatalokat; van-e adatbázis a cserkészetben felnőttekről, iskolákról, egyetemekről, stb; s mivel lehet őket ösztönözni a részvételre. Kifejezetten hangsúlyosra sikerült, hogy a cserkészettel való kapcsolatuk megmutatása nehézkes, mert az egyenruha viselése nem magától értetődő.

Ez egyfajta felnőttség felé mutató cserkészet (azonban a később megismert Rover Scoutinggal messze nem azonos!). Van saját honlapjuk, amely bárki számára elérhető: https:// ukscoutnetwork.org.uk (Balu)

Szülők, mint önkéntesek – használjuk vagy elveszítjük őket Use them or lose them: parent volunteers

6

Mivel nálunk nagyon kevés a vezető érdekes volt eljátszani azzal a gondolattal, hogy otthon hogyan tudnék a szülők felé nyitni, milyen segítséget kaphatok Tőlük. Kicsit pelikános volt, de kétségtelenül hasznos az a tanács, hogy először csak kis dolgokat kérjünk és utána próbálkozzunk a komolyabb feladatokba történő bevonással.

Azt gondolom, hogy a szülők háttér közösség építését sokkal komolyabban kellene vennünk, mint ahogyan most csináljuk. Ráadásul ők viszonylag jól ki tudják venni a részüket a csak szülőknek szánt programok szervezési feladataiból. Idén erre biztosan teszünk egy kísérletet.

(Nándi)

Kitüntetések

Awards board – general awards A TSA kitüntetési/elismerési rendszerének bemutatása, megmutatása volt a részleg feladata.

Van, aki szerint - a teljes képet látva - bonyolult a rendszer, ezért egyértelműen az fogalmazódott meg bennük, hogy ezt kerüljük el… Semmiképpen ne akarjunk ilyet bevezetni!

Ne legyen semmi, az életmentő kitüntetésen kívül. Se emlékérem, se semmi. Ne ez motiváljon senkit! Más vélemény szerint az évvirágon túl is lehetne jelezni a szolgálati időt.

Abban teljes az egyetértés, hogy a munkát, a jó munkát köszönjük meg, s erre tanítsuk a ránk bízottakat is. Érdekes azonban azt megvizsgálni, hogy mi kiknek adhatunk elismerést, vagy akár kitüntetést, akár csapatok szintjén is. Pl. a Királyerdői Egyházközségnek az ötéves önzetlen támogatásért, vagy a Csepeli Városgazdának a csónakház hároméves használatáért...

(Hp, János és Kálmán)

Korosztályi váltás (hogyan támogassuk a fiatalokat, hogy a holnap vezetőivé válja-

nak) Mentoring: how to support young people to be tomorow’s leaders

A korosztályi váltáskor sok embert elveszítenek a Brit Cserkészszövetségben (TSA). Ezek sok gondot okoznak, keresnek megoldást, és próbálnak központilag segítséget, utakat, stratégiát megfogalmazni. Az okok kiderítésére csináltak egy profi felmérést, így értik, hogy mi történik… - ezt érdemes lenne nekünk is megtennünk.

A felmérés alapján a vezetők személye és a barátok a legmeghatározóbbak. Nagyon fontos még a helyhez, csapatotthonhoz kötődés, legyenek nálunk rendes őrsi sarkok! A gyerek számára a jelvények, szimbólumok meghatározók, vegyük mi is komolyan! A stratégiájukban javasolt megoldás az „elbocsátó” és a „fogadó szertartás” bevezetése – ez nálunk is kellene! Sokat segít a jelenlét, a majdani közösség ismerése, ezért a korosztályoknak látniuk kell egymás munkáját, „csorogjon a nyáluk érte”.

Amivel viszont vigyáznunk kell, hogy ők korosztályonként tartanak fent csapatokat. A mi csapatszerkezetünk, felépítésünk és struktúránk sokkal jobb, mint az önálló korosztályi csapatok léte. Veszélyt jelent a komolyabb raji elkülönülés, önállóság, mert hasonló helyzethez vezethet: a gyereknek nem lesz kedve átmenni máshová! Ha a csapat, mint a helyi cserkészet gyűjtőhelye megjelenik, s azon belül határozzuk meg a nevelési egységeket, a rajokat, akkor ez a veszély csökkenthető. Egyszerre kell kialakítanunk az őrsi-közösségi kötődést, a raji-korosztály nevelőmunkát, és a csapat-helyi cserkészek érzetét.

(Hp)

7

Kitüntetések: felterjesztések írása Awards: citation writing

A TSA egyes kitüntetéseinek ismeretében részletesen ismertették, hogy mire adományozhatóak, milyen eseteket érdemes felterjeszteni, és ezeket a felterjesztéseket hogy kell megírni. Lényeges, hogy olyan tettekért adható kitüntetés, amik túlmutatnak az átlagon.

Fontos, hogy az elismerésre méltó tetteket jutalmazzuk – és ezért olyan felterjesztést kell írni, hogy ne sikkadjon el az eset a bizottság előtt.

Jó dolog egy összetett kitüntetési rendszert üzemeltetni, mert a méltó megköszönés kultúráját hordozza magában. Tanulhatunk tőlük abban, hogy ha nem is „plecsnikkel”, de a megköszönés kultúráját mindenképpen érdemes átültetni a hazai gyakorlatba. Fontos, hogy köszönetet mondjunk egymásnak, mert a szabadidőnket, saját erőforrásainkat áldozzuk arra, hogy jobb világot építsünk, és ez mindenképpen elismerendő. Elkerülendő az üres plecsniadományozás (kiváló dolgozó, stb) ami miatt mifelénk nincsenek megbecsülve ezen elismerési formák...

(Légiós és Balu)

Hogyan növeld a csapatodat

Room for another: growing your team

8

Felnőtt önkéntesek és szülők a csapat életébe való bevonásának lehetőségeit jártuk körül. Kialakult egy jó eljárás, hogy hogyan kell lépésről-lépésre végezni a felnőtt önkéntesek bevonását. Felnőtt önkéntesekkel dolgozni jó, mert rengeteg háttérmunkát levesznek az amúgy is túlterhelt vezetők válláról. Érdemes jól végezni a bevonási folyamatot, mert a boldog és elégedett önkéntes hosszú távon velünk marad, és egyre több és bonyolultabb feladatban tud segíteni nekünk. Fontos a szülők bevonása is, mert tapasztalat szerint szívesen segítenek nekünk, és érdemes őket partnernek tekinteni. Nem kell bonyolult dolgokra gondolni: az egyik csapatvezető mesélte, hogy az egyik szülő önkéntesüknek az volt az első feladata, hogy hegyezzen ki egy doboznyi színes ceruzát. Ő örömmel megcsinálta, a csapat meg örült, hogy van végre hegyes ceruzájuk... Számunkra nagyon izgalmas lehetőség, hogy fontos és jó dolog felnőtt önkéntesekkel dolgozni, mert a tiszti fogadalmunk szerinti feladatunknak is eleget teszünk, és a nevelő munkánkat könnyítik meg azzal, hogy háttérmunkát le tudnak venni a vállunkról. Kialakíthatnánk egy hasonló rendszert a felnőtt önkéntesek bevonására, online távoktatású „alapképzés” a leendő önkénteseknek. Partnernek tekinteni a csapatba járó gyerekek szüleit, és az arra nyitottakat bevonni segítőként a tevékenységeinkbe.

(Légiós)

Cserkészek a második világháborúban Scouts at war – WWII

A TSA cserkészeinek különböző formában való részvétele a Totális Háborúban. Nagyon érdekes volt hallani a helyenként hajmeresztő történeteket, melyek tanúsága szerint amitől itthon rettegett a cserkészet, hogy megtörténik vele, azt ott meg is csinálták... (ti. a cserkészek bevonása a háborús tevékenységekbe). Meghallgatva az előadást azt kell mondjam, nem kell egy percig sem szégyenkeznünk a magyar cserkészet háborús helytállása miatt.

Az előadás frontális volt, s látható, hogy a nyugati hallgatóság keveset tud az eseményekről, számukra meglepőek voltak olyan tények, amelyeket idehaza minden érettségizett ember tud.

(Hp és Légiós)

Cserkésztábori tevékenységek Activity

Nagy részt a gyakorlati lehetőségeken vettem részt, és körbe néztem a kiállításokon. Volt gokartpálya, magaskötél pálya, íjászat, vadonlakó élet, kézművesfoglalkozás, cserkésztörténeti kiállítás, és ezernyi ügy bemutatása.

(Kisvidó) Sajnos a nyelvi nehézségek miatt a „beszélgetős” programok szóba sem jöttek, így azokról nyilatkozni nem tudok.

Az aktív programokon azonban részt vettem, igyekeztem annyit belesűríteni a másfél napba, amennyit csak lehetett.

(Isti)

Kiállítósátrak A nagy rét tele volt mindenfélével. Volt ott műanyagból épített barlang és mászófal, volt egy üvegfalú, erre a hétvégére összeállított nagy terem, ahol a közgyűlést tartották, s körben mindenféle nagy sátorban kis kiállítóasztalok.

Amiben megerősödtem, hogy a cserkészet nem mindenkinek szól, hanem azoknak, akik az értékrendjét elfogadják és azt magukénak tartják. E mellett vannak olyan helyek, ahol nem kell minden ötletnek, gondolatnak helyt, mert jelenléte nem gazdagítja az értékrendünket. Ha komolyan vesszük magunkat, akkor az értékrendünk alapján szűrünk. Ne legyen helye egy ilyen rendezvényen a szexuális sokszínűség zászlajának vagy a szabadkőműveseknek, stb.

(Balu)

9

Zárószertartás A rendezvény zárószertartása felemelő volt, mert a résztevő cserkésztisztek mind egyenruhába öltöztek. Lenyűgöző látvány volt több, mint 2000 cserkésztiszt. Cserkészzenekar, éneke és történetek, amik elővezették azt, hogy új vezetőtisztet választottak a Brit Cserkészszövetség élére. Beszéde után a fogadalomújítás volt, majd indulás haza. Íme a zárószertartáson elhangzottak.

Az ablak

10

Két súlyos beteg férfi feküdt a kórteremben. Egyikük napi egy órára felülhetett, mert ez segítette a folyadék elvezetését a tüdejétől. Ő feküdt a kórterem egyetlen ablaka melletti ágyban. A másik férfinak folyamatosan fekve kellett maradnia.

A két férfi gyakran beszélgetett egymással. Órákat beszéltek feleségeikről, családjaikról, otthonukról, munkájukról, katonai szolgálatukról, amit kórházba kerülésük megszakított.

Minden délután, mikor eljött az idő, hogy az ablak mellett fekvő férfi felülhessen egy órára, folyamatosan mesélt társának arról, amit éppen lát odakint. A másik férfi ezeknek az óráknak élt, mert ilyenkor megnyílt számára a világ és élettel telt meg ő maga is. Ez tartotta benne a lelket.

Az ablak egy szép tóra nézett, melyben kacsák és hattyúk úsztak, kisgyerekek játszottak modell hajóikkal és szerelmespárok sétáltak kéz a kézben a rengeteg színben pompázó virágok között. A távolban a város nagy épületeinek sziluettje rajzolódott ki.

Ahogy az ablak melletti férfi minden részletét leírta az ablakból nyíló látványnak, társa az ágyában fekve lehunyta szemét és elképzelte a csodálatos képet.

Egy meleg délutánon egy díszmenet jött el az ablak alatt az utcán. Az ágyban fekvő férfi ugyan nem hallotta a zenekart és a vidám emberek hangját, de szemeit behunyva elképzelte a jelenetet.

Teltek a hetek, a hónapok. Egyik reggel az ápolónő, ahogy vizet hozott a két férfinak a mosakodáshoz, az ablak mellett fekvő férfit holtan találta. Békésen, álmában érte a halál. Szomorúan értesítette a másik férfit és a kórház személyzetét, akik elvitték a holttestet.

Később, amikor már megfelelőnek látszott az alkalom, a másik férfi megkérdezte, fekhet-e társa helyén, az ablak mellett. A nővér örömmel megágyazott neki ott és segített átfeküdnie az ablak mellé.

Ahogy a nővér magára hagyta, a férfi lassan, fájdalmaival küzdve felkönyökölt egyik oldalára, hogy hosszú idő után először lássa a kinti világ szépségeit. Nehézkesen elfordította fejét az ablak felé, hogy kinézzen az ablakon.

Megdöbbentette, amit látott: az ablak egy csupasz falra nézett.

Amikor a nővér legközelebb bejött a kórterembe, a beteg férfi értetlenül kérdezte tőle, mi késztethette társát arra, hogy olyan csodálatos látnivalókról meséljen.

A nővér így válaszolt: „Ő még a falat sem látta, ugyanis vak volt. Valószínűleg Önt akarta segíteni és biztatni.”

Amikor leszáll az éj, és sötét a föld

Ben E. King: Stand by me https://www.youtube.com/watch?v=Vbg7YoXiKn0 És a hold az egyetlen fény, amit látni fogunk Nem, nem fogok félni, ó, nem fogok félni Egészen addig, amíg itt állsz, itt állsz mellettem Szóval drágám, drágám, állj mellém Ó, állj mellém Ó állj, állj mellém, állj mellém Ha az ég amire felnézünk dörögne és ránk zuhanna Vagy a hegy a tengerbe morzsolódna Nem fogok sírni, nem fogok sírni, egy könnycseppet sem fogok ejteni Egészen addig, amíg itt állsz, itt állsz mellettem És drágám, drágám, állj mellém Ó, állj mellém Vó, állj most, állj mellém, állj mellém És drágám, drágám, állj mellém Ó, állj mellém Ó, állj mellém, állj mellém Akármikor vagy bajban, te nem állnál mellém Ó, állj mellém Ó, állj most, ó állj, állj mellém…

Akármikor vagy bajban, te nem állnál mellém Ó, állj mellém Ó állj most, ó állj, állj mellém…

Tim Kidd beszéde (kivonat) Igazán büszke vagyok, hogy a brit cserkészet része lehetek, amely nagyszerűen fordít jobbra életeket. Tim Kidd vagyok, néhányan ismertek engem, egy önkéntes, és nem értem, miként történt ez, hogy engem választottak. Apám, aki egy csapat fenntartó testületének elnöke, (és neki igazán van oka aggódni) szintén abban a helyzetben van, hogy egyáltalán nem érti, hogy történhetett az meg, hogy én itt vagyok. Van mindennapi munkám, technológiai iparágban, ez egy másik jótékonykodás, egy egyetemen dolgozom, elfoglalt vagyok naphosszat, esték, hétvégék, és kitölti az életemet az, amit cserkészetnek hívunk, ahol minden perc kemény. Lássuk, mit gondolok erről a szerepről, a hogyanokról, a helyettesekről, s a feladatok megosztásáról, hogy megfeleljünk a szerepünknek.

Köszönet Wayne-nek a sok-sok éves barátságért, támogatásért, és a sok-sok köztünk lévő jónak, amelyek nyilvános megosztására nem készültem most.

11

12

Néhányszor megüt az, hogy a cserkészetben talán kicsit túl komolyan vesszük magunkat, s elfelejtjük a lényeget, hogy a cserkészet örömteli és izgalmas, ami a cserkészetet igazából naggyá teszi. Maradjunk vezetők, s vegyünk részt egy túrán a kiscserkészekkel. James, egyike a legújabb kiscserkészeknek, odafutott a vezetőjéhez: -Találtam egy döglött kutyát!

-Találtál egy döglött kutyát? S honnan tudod, hogy döglött???

-Pisszegtem neki, és nem mozdul?

-Mit csináltál???

-Igen, azt mondtam: „Pszt!”, és nem mozdult.

Ez a kis jelenet inkább nektek szól, mintsem Jamesről.

A cserkészetben odahaza, a kerületi megbízatásomban nagyon szerettem ezt a szerepet, nagy öröm, s élvezettel csináltam, képzési tanácsadó voltam, sokszor kaptam olyan kérdéseket, amelyek a vezetői feladatokról, megbízatásokról, felkészülésekről s szerepekről szólt. (...)

Szintén segítenek bennünket abban, hogy lássuk, miként élik meg, hogyan látják magukat, a tapasztalataikat, és hogyan táboroznak egyedül, egyfajta határon táncolva a szabályok megtartása tekintetében. S tényszerűen lehet, hogy cserkészenként több felnőtt van ott, de a lényeg e az tábornak, hogy ők hogyan látják valóban a tábort.

A kiscserkészként léptem be a cserkészetben, (akkoriban nem volt ez alatti korosztály), és van egy ikertestvérem, s mi együtt lettünk a helyi kiscserkész-csapat tagjai. Hosszú-hosszú évekig meg voltam győződve arról, hogy azért vagyunk a csapatban anyánk kívánsága szerint, hogy a készségeinket fejlesztve jobb emberekké váljunk. Azután amikor megkérdeztem, egy olyan tíz évvel ezelőtt, egy elmondta, hogy csendet akart a házban, ahol laktunk, s ez egy jó megoldásnak tűnt. Nagyon kiábrándított.

Van egy ikertestvérem, de nagyon különbözünk.

Kedvenc tárgyaim az iskolában a latin, a német, a francia, a matematika, az angol voltak, s bármilyen tevékenységbe való bevonás, vagy a testnevelés vagy csapatjáték alkalmak (amiket tévesen „játéknak” neveztek) félelmet okozott a szívemben. Egy ilyen „selejtes” személy, ami nagyon nem volt jó. Tudjátok, van az az ember, akit utolsónak választanak be a csapatba… igen, igen… én voltam az utolsónak választott. S ez nagyon szomorú. Nagyon világossá tette, hogy „selejt” vagyok.

Amikor beléptem a cserkészetbe, nagyon érdekes volt, mert a vezetők megjegyezték, hogy szeretem a matematikát, s a hozzá hasonlókat. A Naismith szabály. (A túraútvonal bejárási idejét meghatározó szabály.) Ki hallott róla? Na, csak bátran, kezeket fel. Szóval ez a szabály a túratervezésnél fontos. amikor a távolságokat, a magasságot, a megállásokat, a kilátóhelyeket, stb. megállapítjuk. Ezt bízták rám, hogy tervezzem meg. Amikor elkészült, nagyszerű volt, s a vezetőim mondták: akkor most végig kell járni, hogy leellenőrizzük. S mentem portyázni, hegyet mászni, s feljutottam olyan hegyek tetejére, ahova soha nem értem volna el a cserkészet nélkül. Ez volt az az út, amelyre soha nem gondoltam volna, hogy bíztatás nélkül, s a magamba vetett hit nélkül, hogy meg tudom csinálni. Ezeke a vezetőim hívák elő belőlem.

(...) A testvérem és én különbözőek vagyunk. Én szeretem az elméletet, ős a gyakorlatot, ő egy mesterember lett. Kipróbáltam a fa-megmunkálást. S rá kellett jönnöm a tényre: a fa-megmunkálás nem megy. Ezek a dolgok nem teszik azt, amit az ember mond nekik. S látom a bátyámat, ahogy bármelyikkel tud dolgozni.

Az iskolában én a kitűnők közé tartoztam, ahol az elméletben jók voltak. S voltak a jó tanulók, akiknek sokkal több gyakorlatiasságuk volt. S valóban így volt, a bátyám meg tudott csinálni dolgokat, amiket én nem. Különbözőek voltunk, de nem voltam rosszabb, csak különböző. A cserkészet megtanította, hogy tudjuk ünnepelni mindenkinek a saját képességeit, s nem csak az számít, miben vagy jobb a másiknál. S ez megváltoztatta az életemet – nagyon. Amikor magamról beszéltem, akkor hallhattátok, hogy magamat a „legtapasztalatlanabb cserkésznek” tartom. Merthogy a gyakorlatban teljességgel használhatatlan vagyok. Nem tudok megcsinálni semmi gyakorlatit, s nem vagyok amolyan „csináld magad”, inkább „csinálja valaki más”, aki érti, hogyan működik.

Amikor kiscserkész lettem, Ms. Gray volt a vezetőm. Ő az én személyes példám. Akkoriban lehetett elérni a különböző színű nyilakat, mint jelvényeket.

A bronz nyílhoz el kellett kapni 8 alkalommal a labdát 10 alkalomból. Nyolc alkalommal! Körülbelül három és fél hónapig csinálta velem, s minden héten mondta, hogy gyerünk, csak csináljuk, menni fog, s újra a jövő héten. Csodálatos példa arra, hogy nem adta fel. Nem mondta soha, hogy „selejt” vagyok – pedig tiszta volt, hogy az vagyok -, hanem újra gyakorolt, s ez nagyon fontos volt. (...)

Az oxfordi 22-es a legjobb csapat a világon – csak hogy tiszta legyen. Egy nagyobb horgászverseny rendeztünk,. Ott ültek a versenyzők, s egyszer csak elhúzott előttük egy motorcsónak, beterítve őket.

Azután újabb csónak, s végül minden percben jött egy. Mint kiderült egy csónakversenyre való volt ott aznap. Megtanulunk, hogy legközelebb ellenőrizzük, ne hogy keresztbe szervezünk.

Tudjuk segíteni a fiatalokat, hogy tudjanak magukra és tetteikre relektálni? Hagyjuk-e őket tanulni mindebből? (...)

Most lettem az 1. Gilwell Csapat parancsnoka. (...) 2019-ben lesz a Park 100 éves. Ki kell találnunk, hogyan tudjuk jól ünnepelni az évfordulót. Nagyszerű programot kell csinálnunk a fiataloknak, hogy a cserkészet kalandjain keresztül fejlesszék a készségeiket, tanuljanak csapatmunkát, együttműködést. S csatlakozanak a nagyszerű játékhoz, a cserkészethez. (...) Gondoljunk a világra, amiben élünk. A média olyan világot mutat, amibe félünk elengedni a gyerekeinket. A tartunk kapucnis pulóverektől, de nem nézünk a kapucni alá, hogy meglássuk az embert. A háztetőkről állva kellene kiáltanunk, hogy a fiatalokban van az erő, hogy megváltoztassák a világot. Nekünk pedig támogatni kell őket ebben, hogy a készségeiket kibontsuk. (...) Minden percben azon kell dolgoznunk, hogy a fiatalokat hozzásegítsük az életük megváltoztatni, hogy együtt változtassuk meg a világot, hogy jobb legyen.

Manapság még nagyobb szükség van a cserkészetre, mint amilyen valaha volt. Remélem a találkozó adott energiát és ötleteket, hogy nagyszerű cserkészetet építve megváltoztassuk a világot.

13

A Gilwell Park bemutatása

Vasárnap délelőtt került sor a Park bemutatására. Ez

egy rövid séta volt Colin „Johnny” Walkerrel, aki egy világszerte ismert cserkésztörténelemmel foglalkozó szakember. A tudását honlapján is megosztotta, amit megtalálhattok a http://scoutguidehistoricalsociety.com/milestones.htm címen.

Gidney kunyhója

A séta Gidney kunyhójánál kezdődött.

Francis Gidney emlékére épült 1929ben. Gidney az első képzések irányítója, valamint a park parancsnoka volt 19191923 között.

Pigsty A háztól efelé az új építésű képzési központ mellett menünk el, majd az újra felépítet disznóól (Pigsty) következett. Az épületet elbontották, s pár évvel ezelőtt a fényképek alapján újra megépíteték. Nem kevés pénzt fizettek, hogy olyan legyen,a milyen volt – pl. a tetőgerenda ne legyen egyenes, stb. Az épület volt az első vándor korosztályú cserkészek szállása 1919 tavaszán, mert nem találtak más védett és vállalható tisztaságú helyet a parkban.

Bölény tisztás

A Fehér ház mögött áll a Bölény szobor, amelyet az Amerikai Egyesült Államok cserkészei ajándékoztak a parknak 1926, emlékül a „névtelen cserkész” tettéért.

(1909-ben egy amerikai turista William Boyce, a sűrű londoni ködben éjjel eltévedt. A London Bridgen egy fiúval találkozott, aki segített neki megtalálni a célját. Amikor egy kis pénzt akart adni neki, a fiú azzal hárította el, hogy ez volt a napi jótette, merthogy cserkész. Ez Boyce-nak annyira megtetszett, hogy a cserkészet ötletét elvitte hazájába. S a fiú a „névtelen cserkész”.

A tisztáson áll két pózna, amelyeken kis táblák mutatják a dzsemborik helyét, idejét, jelvényét, és a parktól mért távolságát. S mivel az első betelt, ezért van kettő. Természetesen büszkén láttuk és fényképeztük a negyedik táblát.

A Fehér ház felé eső szélén a tisztásnak egy kőkerítés van. A kerítés a London Bride korlátja volt, s a híd 1820-as felújításakor került ide.

Baden szobra

A Fehér ház mellett áll Baden Baden-Powell szobra. Bi-Pi testvére, aki később tengerésztiszt lett, a vízicserkészet megalapítója, s első irányítója. A neve különösen fura, merthogy a család neve eredetileg Powell volt, azonban apjuk halála után anyjuk nem tartotta elég előkelőnek, s ezért megváltoztatta Baden-Powellre. Így a korábban Baden Powell nevű gyermekének a neve Baden Baden-Powellre változott.

Fehér Ház

A Fehér ház alapjait a XVII. százaban tették le, s a XIX. század elejére érte el a mostani méretét és formáját. Legrégebbi része a bár, ami egy klubhelyiség. Különösen érdekes, hogy a bár pultjának ablaka felett és alatt cserkészjelvények sorakoznak, s a felső sor egyike a magyar cserkészjelvény.

A kastélyépületben Bi-Pi soha nem aludt, mindig a szemben lévő tisztáson vert sátrat. Olyannyira hozzászokott a szabadban alváshoz, hogy amikor visszatért a katonai szolgálatai után Angliába, a hálószobáját is a teraszon rendezte be, hogy a szabadban alhasson. Minden ellenkező híresztelés ellenére soha nem aludt Bi-Pi a Fehér házban. A ház ma szállodaként működik, alsó szintjén klubszobákkal, s a hely történetével. Később az épülethez hozzátoldottak egy részt, majd összeépült vele a Brit Cserkészszövetség központja. A Fehér ház szállodájának folyosóján látható bekeretezve az a zászló, amely a Mafeking és Brownsea árbócán lobogott.

A Fehér ház toldása előtt található a chilei cserkészek ajándéka, a kugás fiú chilei szobor (a kuga a puma chilei neve). A chilei cserkészek azért küldték az ajándékukat, mert a világ második cserkészszövetsége Chilében alakult meg. Bi-Pi 1908ban, a könyvének kiadása után nyaralni ment Chilébe, így az alapító maga vitte az ötletet Chilébe.

Lakókocsi, a lábnyom és a mexikói szobor

Áthaladva a hotel recepcióján mögötte találjuk az 1929-es dzsemborin Bi-Pinek ajándékba adott lakókocsit. Akkor kapott hozzá egy Rolls-Royce-t is, de a parkban csak lakókocsi van.

Közvetlenül mellette található Bi-Pi lábnyoma, ami nekünk szintén büszkeséget jelentő pont. A túra végén jeleztük, hogy a történetet nem jól tudják, nem az 1933as dzsemborin készült, bár lehet, hogy utána került hozzájuk… Sajnos erőst be van nőve.

Mindezeket egy Bi-Pi mellszobor figyeli, amit a mexikói cserkészek ajándékoztak a parknak – s valljuk meg ez a Bi-Pi erőst Sanchos lett.

15

Fogadalom Ösvénye (The Promise Path)

A park egyik részén téglákból kirakott utat építenek. A téglákba bele lehet vésetni bármilyen szöveget, meghatározott számú betűig vagy számig. A mellett hogy a park kap egy téglautacskát, bevételi forrásnak sem utolsó ötlet.

S

„ zent helyek” A kiképzői terület szélén vannak a „szent helyek”: A buddhista sala, amit a thaiföldi cserkészek adták ajándékban, s állítólag a benne lévő Buddha szobor több, mint ezer éves. A sala mellett a frissen épült muszlim mecset, majd az anglikánok szabadéri kápolnája.

Ez után, ahogy a túravezető mondta „a Swan Centre, amely minden keresztény felekezetnek megfelel, és azután külön a római katolikusok kápolnája”. S egy zsinagóga is helyet kapott itt.

A tér

16

A túránk következő állomása a park főtere, ami igazából egy barakkokkal határolt, betonozott tér, közepén a virágágyások között található a Big Mac, egy toronyóra. Nevét a park egyik gondnokáról (Alfred Macintsh) kapta, aki építette. A terv szerint a toronyóra a park táborozási területeiről látható lett volna, de közben a fák is, és az épületek is megnőttek. Elvileg a számlapjai más időt mutatnak (Egyesült királyságit, Európait és Dzsembori időt) , de az óra megállt. A teret a határoló épületekben bolt, büfé, cserkészbolt, múzeum található. Ez a park egyik legbiztosabb találkozási pontja.

A tér mellett található egy nagy hodály (Lid), ami akár a magasban lévő kötélpálya felépítésére is használható. A hodály eső esetén a legnagyobb közösségi tér, itt került megrendezésre az általuk tábortűznek nevezett esemény, a nyitóbuli és a szombat esti koncert.

A tér ezen füves sarkában van az eszményi cserkész szobra. A philadelphiai szobor másolatát ajándékozták a parknak, s került ide. A kis tisztás másik oldalán egy afrikai fából kivájt dob, amely a törzsfőnökök találkozóját hívta össze.

Hitler ajándéka

A II. világháború alatt az angliai csatában London környéke is kapott erőteljes bombázást. A Gilwell Park három bombatalálatot kapott egy a Fehér Ház mögött, egy az ágyneműraktár mellet, s egy a mai tó helyén.

A kisebb tábortűz kialakításakor a bombatölcsérből termeltek ki földet, s hozták létre a tavat (1961.) Egészen ritkán hívják tónak, inkább bombatölcsérnek (Bomb hole) vagy Hitler ajándékának (Hitler’s gift).

A greenwich-i hosszúság jele

A park nyugati meredélye csodás kilátást nyújt, s esetenként ellátni Londonig is, ami alig 20 km-re van innét. A meredek hegyoldal aljában van egy magaskötél-pálya, s a rét sarkában egy facölöpön a jele annak, hogy itt fut át a 0. szélességi fok.

Dymoke kapu

A parkon átfutó nyilvános turistaút mellett fekszik ez a kapu. A turista út a Leopardos kaputól fut a nyugati irányba. A Dymoke kapun keresztül jutunk be a nagy rétre (The Training Ground). A kapu egy új-zélandi stílusú kapu, nádfedéssel, szimbólumokkal. Jim „Dymoke” Green a cserkészújság (The Scouter) szerkesztője volt, s apja a Brit Cserkészszövetség főtitkára, testvérei is mind cserkészvezetők lettek. 28. életévében halt meg egy rozsdás szög okozta fertőzésben.

Tölgyfa

A kapun át eljutunk a nagy rétre, aminek a szélén áll egy tölgyfa. Sokan ismerik a legendát, hogy a wood badge jelvény abból készül, de ez a legenda nem igaz. Egyrészt az eredeti Afrikából származik, s az északi szűk sávon kívül a tölgyfa nem található meg a földrészen. Másrészt igaz, hogy az első képzés végén Bi-Pi faragta a második fajelvényeket, de a ma látható fa teljes tömege sem lenne elegendő az összes fajelvény előállításához.

Kiképzési hely

A nagy rét tölgyfája mögött az erdőben található Thurmann emlékmű, ami egy kisebb csoport foglalkozására alkalmas félszer (tetővel és két fallal rendelkező hely). Esőtől véd, padokon lehet körbe ülni a falai mentén, de nem zárt épület.

John Thurmann volt a park parancsnoka több, mint negyed századig, s a képzési rendszer megújítója és rendezője.

A Pad

Pam Forshaw emlékére került ki egy faragott pad a tölgyfa alá. Forshaw a Gilwell Parkot működtető csapat önkéntese volt.

Nyomot hagyni

Kisvidó ötletén felbuzdulva a Gilwell Parkba készülő „Fogadalom ösvény” téglái közé egyet vásároltunk. Így most már ott van Bi-Pi lábnyoma mellett a magyar wood badgesek téglája is, megörökítve a látogatásunkat.

17

Képek a Gilwell Parkból

18

Képek az parkbeli életünkből

19

Felnőtt cserkészet – Rover Scouting Colin „Johnny” Walker. túra vezetője, sajátos egyen-

ruhát hordott, s a kalapján egy RS jelvényt viselt. Megkérdeztük mi ez. Ez a Rover Scouting jelvénye, ami egy szűk kör elgondolása alapján egy, a cserkészettel nem azonos, önálló mozgalom. Azonos az értékrend, de a felnőttek világában másként megvalósuló keretet jelent. Ők, akik még élnek ennek a szellemiségnek a követői közül, elkötelezett gondnokai a Gilwell Parknak, s vallják, hogy a Boldogulás ösvényein nem egy korosztály kézikönyve a cserkészetben, hanem a felnőtt cserkészélet alapvetése. Ők ezért nem is hajtották végre az 1961-es korosztályi átrendezést (amikor kimondták, hogy a cserkészmozgalom 18-21 éves korig tart, s a legfelső korosztályt nevezték rovernek, egyenruhájukat a mozgalom többi korosztályához igazítottak, s egységes rendszerbe foglalták), hanem az az előtti egyenruhát hordják, és önmagukat egy külön mozgalomként határozzák meg. Érdekes és tanulságos beszélgetés volt. Amit ők csinálnak, az egy eltűnő valami, ők az utolsó mohikánjai egy letűnt világnak, mert utánpótlásuk, tagfelvételük nincsen.

Abban van némi igazság, hogy az első cserkésztáborban résztvevők kósza korosztály újoncai voltak, s a Cserkészet fiúknak is inkább a kószáknak szól. Abban is van igazság, hogy a Boldogulás ösvényein is inkább felnőtteknek szóló írás, mint sem egy egyetemista korú ember olvasmánya. Elgondolkodtató, s újragondolandó, kinek mit kell adnunk, mi adja a kereteket, s mi az, ami tényleg nekik szól.

(Balu)

20

Személyes benyomások

Negatívum volt egy kicsit - de talán jobb fogalmazás, hogy a jövőre nézve elgondol-

kodtató tapasztalás -, hogy az élményszerzés (gyerekek és vezetőik programjain egyaránt) előtérbe helyezése, mennyire veszi el a figyelmet és az energiát az eredeti célról, a nevelésről.

Pozitív meglepetés volt, hogy mennyire nyíltak, barátságosak voltak vendéglátóink. Maga a park is felülmúlta várakozásaimat - már csak ezért is érdemes volt elmenni. A legkellemesebb meglepetés azonban a záró ceremónián ért, ahol - ha jól értettem - pont az általam negatívumként megéltekre hajazva, Bi-Pi szellemiségéhez való visszatérésről is szó esett.

(Csónakos)

A

program neve és a WB képzés cserkészetünkben elfoglalt helye alapján nagyon másra számítottam, mint amit a találkozón tapasztaltam. Úgy tudnám összefoglalni, hogy a megnyitó és a záró ceremónia kettőssége jellemezte számomra az egész eseményt. Amíg a megnyitó inkább hasonlított egy farsangi mulatságra (SpiceGirls-nek öltözött ír cserkészvezetőkkel), addig a záró ceremónia egyenruhában, fogadalommegújítással, vezetőtiszti szolgálatátadással sokkal inkább azt a hangulatot idézte, amire számítottam.

A program után visszagondolva mégis azt mondanám, hogy megértem miért volt ilyen a találkozó. Ez nem egy nemzetközi WoodBadge találkozó volt, az csak az apropót szolgáltatta. Tulajdonképpen a brit cserkészet felnőtt és még aktív tagjainak a lazító vezetői programján vehettünk részt, ami azért nem nélkülözött minden komolyságot (pl. előadások és közgyűlés is volt a program alatt, fellépett egy komplett cserkész fúvószenekar) de határozottan érezhető volt a lazítás és töltődés szándéka, amolyan cserkész fesztiválhangulat, amit tovább erősített a program nyitottsága, hiszen messze nem csak WB-es cserkészek voltak jelen. Én most először voltam a Gilwell Parkban és remélem nem utoljára. Nekem a legtöbbet az utolsó napi történelmi vezetés adta a parkban illetve maga a park és annak gazdag történelme, átgondolt felépítése. Érdekes volt elgondolni, hogy itthon egy hasonló park felépítéséhez mennyi időre és támogatásra lenne szükség.

(Nándi)

21

E

lőször voltam „igazi” nemzetközi rendezvényen. Eddig határon túli magyarokkal és megválogatott német, osztrák, francia cserkészekkel találkoztam. Számomra sokkoló volt az élmény. Az a cserkészet, ami Angliában, és a világ sok országában van, nem az a cserkészet, amit mi csinálunk… Cserkész pride, IHB party sikeres teljesítéséért járó különpróbajelvény…

A látottak alapján én nem javaslom egyetlen cserkészemnek, ismerősömnek sem a nemzetközi táborokon/ rendezvényeken való részvételt, mert ezek zöme a 14-18 éves korosztálynak szól, akiknek az értékrendje még kialakulatlan, és sebezhető. Őket nem tudjuk úgy felkészíteni, hogy ne a kárukra legyen egy nemzetközi tábor.

Ugyanakkor ott van a felelősségünk is: felelősek vagyunk a világ cserkészetéért is, meg kell mutatnunk, hogy igenis lehet máshogy is csinálni… Ezért jelen kellene lennünk… Nem véletlen, hogy az egyenruhaviselésünket tátott szájjal bámulták a legtöbben.

Megdöbbentő volt számomra, hogy 2400 fős rendezvény résztvevői közül 40-50 fő jött el a szentmisére. Az anglikán istentiszteleten még ennyien sem voltak…

Az írek nagyon szimpatikusak voltak, a benyomásaim alapján a cserkészetük hasonló szellemiségű, mint a miénk.

Ez az egész rekreációs program volt vezetőknek. Ez rendben van, jó az ötlet, de ez miért a határtalan és korlátmentes tombolást jelenti? Tábortűz címen miért kell a felnőtt vezetőknek infantilizálódni? És a többség kb. ezért jött, ezt élvezi. A szemináriumokon a töredék vett részt (párhuzamosan volt 10 szeminárium, mindegyiken volt kb. 20 ember, ez 200 fő a 2400-ból! – ez harmatgyenge!)

Az a cserkészet, amit láttunk lényegében profi out- és indoor programbiztosító szervezet.

Mi nem ez vagyunk, és ne is legyünk ezzé! Ugyanakkor ha ezen programok szakmai oldalát nézzük, akkor harmatgyenge, de agyontechnizált. A vadonlakók legputtóbb programja ötször jobb az angolokénál!

Mi a „Teleki-hagyatékra” építő cserkészetünkkel világelsők vagyunk. Erről az útról letérni megbocsáthatatlan bűn!

(Hp)

H

atalmas feltöltődést jelentett ennyi a cserkészetért dolgozó felnőtt önkéntest látni egy helyen. Szintén mély benyomást tett rám a hely (szelleme) ahol minden elkezdődött. Megdöbbentett, hogy egy ilyen nagy szabású cserkészrendezvényen amin közel ~2400-an vettek részt, az egyházi szertartásokon, (felekezettől függetlenül) ilyen kevesen vettek részt.

(Kisvidó)

J

22

ó volt a társasággal is egyénileg is ott lenni, ahol az alapító is, ahonnan a VK indult.

Ez egy hihetetlen töltés. Jó volt megélni a beszélgetéseket, főként az idősebbekkel, érdekes módon fiatalabbak nem szólítottak meg minket. Jó volt a közös szentmise, hogy az írek eljöttek a vasárnapi igeliturgiára.

Az egész részvétel rávilágított az Isten haza embertárs értékalapú magyar cserkészet helyes útjára, ebben megerősített.

Ugyanakkor szomorú volt megtapasztalni, hova degradálódott odakint az egész történet…

(Kálmán)

Technika:

Lehet hogy nem kellett volna főzőcskézésbe fognunk, hanem szimplán befizetni az ebédlőbe, még akkor is ha ez egy kicsit megemelte volna az árat.

Nagyon kínlódásnak tűnk nekem, nem értünk rá, és az meg hogy ételt kidobunk számomra nagy bűntett.

Azt is gáznak éreztem hogy a bogrács állványon kívül szinte mindent „össze lopkodtunk”. A fél csapat állva evett. Én már ilyen mókához öreg vagyok.

A program: Nagyon tetszett a rengeteg kézműves program. Valamint a parkban nagyon nagy biztonsággal kiépített kalandpark rész is.

A park bemutatót is nagyon élveztem – hála Csongornak, aki szinte végig fordított.

Valószínű Cambridge-t is élveztem volna, ha nincs ez 6 óra késés a repülővel.

(Ildi)

B

enyomás: úgy látom a WOSM egyik legfőbb célja a fiatalok bevonása a vezetésbe, a cserkészet fiatalos arculatúvá alakítása.

Az MCSSZ-ben hagyományosan fiatal a vezetők széles rétege, ez a működést sokszor nagyon megnehezíti. A fiatalos arculatot NEM a hagyományok és a hitünk feladásával érhetjük el.

Csalódás: a „Practical skills” nagy csalódás volt, szinte az újoncpróbás cserkészeim több praktikát ismernek...

(János)

Ami az összbenyomást illeti, a Roverway tapasztalatai után föl voltam készülve arra, hogy

ez is nagyon nyugat-európai és liberális lesz, így meglepetés/csalódás nem ért. A meghatározó kikapcsolódási lehetőségek(alkohol, ereszd el a hajam bulik) számomra a cserkészettel és az egyenruhával nehezen összeegyeztethetők, de maga az ötlet, hogy ennyi ember egy időben, egy helyen találkozik, nagyon jó. Tetszett az is, hogy a különböző cserkészparkok, boltok és szakágak jelen voltak, és az ottlévők megismerhették ezeket a lehetőségeket, ugyanakkor nagyon UK centrikusak voltak.

Ami számomra fontos és maradandó élmény, az a körbevezetés, a magyar mise és a hely szelleme volt, maga a tény, hogy ott járhattam a cserkészet „bölcsőjében”, annak a mozgalomnak a központjában, ami 25 éve része az életemnek, az identitásomnak.

(Vic)

23

A

z én számomra nagyon fesztiválhangulatú volt a rendezvény (nem beszélve az „elszivárványosodásról”). Örülök, hogy a mi cserkészetünk - még - nem ilyen, hanem a hagyományosabb vonalat képviseljük. Valószínűleg árnyalná a képet, ha tudnék megfelelő szinten angolul, és részt vehettem volna olyan beszélgetéseken, amelyeken sajnos nem tudtam. Úgy érzem, ez a program főként az angliai tiszteknek/vezetőknek szólt - időnként diszkriminálva éreztem magam - olyan résztvevőnek, akinek nem érdemes adni lehetőséget, szóróanyagot, ismeretet, mert úgysem jön el/veszi hasznát/messze van. Érdekes volt számomra az a pénzgyűjtési mód, ahogy a különféle csapatok igyekeztek bevételhez jutni (tombola, gyűjtött tárgyak eladása,...)

Mindemellett tanulságos és élvezetes volt a barátság és kedvesség, amivel többnyire találkoztunk, és ami megfért a hűvös távolságtartás mellett. Örülök, hogy látogatásunknak maradandó emléke lesz a parkban.

Tanulság 1: Jó, hogy mi a hagyományos, fegyelmezett és értékkövető cserkészetet valljuk még magunkénak.

Tanulság 2: Meg kell tanulni angolul.

Kíváncsi vagyok, vajon más országban is van-e ehhez hasonló rendezvény, és azt hogyan valósítják meg.

Nem sajnálom, hogy részt vettem ezen a programon, nagyon örülök a társaságnak és a tapasztalatoknak, de nem hiszem, hogy egy következőre rövid időn belül elmennék.

(Kriszta)

J

ó volt újra nemzetközi cserkészközegbe kerülni, és a nemzetközi vezetői közegben megmártózni. hatalmas élmény volt bebarangolni a Gilwell Parkot, ahonnan minden sarokkőből az ősök szellem sugárzik... Én a szakmai részére és a helyre magára feküdtem rá a találkozón, a bulizós részeket kihagytam, nem volt rá igényem :) sokmindenben vagyunk jobbak mint az angolok, de azért rengeteg mindent tanulhatunk tőlük, ami náluk működik jobban.

Hatalmas élmény volt, rengeteget töltődtem.

(Légiós)

Összességében nagyon jól éreztem magamat. Főként a társaság, aki nagyon hiányzott

24

így jó volt újra találkozni velük. Nagyon komoly előadásokon nem vettem részt így ezekről nem nagyon tudnék beszámolni illetve fényképeket se csináltam.

Ami nekem nagyon tetszett az a Cambridge kirándulás. Jó volt végre személyesen is látni a tuskót a kapu tetején és bejárni magát a parkot. Számomra nagy élmény volt a Katolikus szentmise angolul illetve a park bemutatása is.

Ami nehézség volt számomra, hogy cserkészkalapot csak online lehet rendelni annak ellenére, hogy két cserkészboltot is meglátogattam.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget, hogy kint lehetem, köszönöm a sok szervezői munkát.

(Boti)

A

lapvető benyomásom az, hogy amit csinálnak, azt nagyon komolyan veszik. Profi szervezés, profi felszerelések, maximális biztonság. Ez nekem nagyon szimpatikus volt, mert szerintem a cserkészetnek pont ezt kellene képviselnie; mindent kipróbálhatunk, mindenbe bele lehet kóstolni, biztonságos, ellenőrzött körülmények között, képzett vezetők kíséretében. Úgy érzem, nekünk, magyar cserkészeknek fontos küldetésünk, hogy megmutassuk a világnak, hogy mi is lehetett annak idején az alapító, Bi-Pi elképzelése a mozgalomról. Nekem úgy tűnik, hogy a világmozgalom kicsit elkanyarodott attól az eszmétől, amire Baden Powell építette a cserkészetet. Nagyon zavart a sok szivárványos szimbólum (zászló, szalag, stb.), én nem szeretném, ha a gyermekeimnek ezzel az irányzattal is számolniuk kellene a cserkészetben.

Nekem úgy tűnik, hogy világszövetségi szinten nem kezelik helyén a másféle hajlamot, és a másféle viselkedést. Ennek kommunikációja pedig számomra inkább provokáció.

Ha ebbe az irányba mennek a dolgok, komoly küzdelem lesz, hogy a magyar cserkészet megtartsa tisztaságát, és őrizze a lángot. Már ha hagyják. Ha nem, akkor felteszem a költői kérdést: Szükségünk van a WOSM-ra?

(Isti)

Pride, szivárványos zászló, és ezt

reklámozó nyakbavalók, karkötők, pólók, stb. Bárki is az illetékes, ezúton kérem, hogy mi magyar cserkészek ne menjünk el ebbe az irányba. Úgy látom, nagy bajok vannak nyugaton.

(Amigó)

25

Személyesen kiemelt fontos esemény

Először jártam Nagy-Britanniában… látva a politikai helyzetüket, lehet hogy nem lesz

időm még egyszer elemnni oda, mert megszűnnek…

Találkoztam Bi-Pi unokájával, és kedélyesen elbeszélgettünk, ami a nem éppen shakespeari angolságomra tekintettel, nagy élmény volt. Igazi úrinő!

(Hp)

Fontos esemény: Érdekes volt összefutni régi német és dán cserkészismerőseinkkel. És

újra felvenni a kapcsolatot. Nemsokára lehet, hogy ismét találkozunk. Nagyon jó érzés volt, hogy az ötletem, mely szerint egy magyar téglát vegyünk az ösvényre, egyöntetű támogatást nyert a magyar kontingesben.

(Kisvidó)

Az emlékkő közös összedobása. Köszönöm!

(Kálmán)

A

mi nekem még nagyon jó volt, hogy a magyar csapat több tagjával sikerült jókat beszélgetnem. És sikerült a többi évfolyam általam nem ismert tisztjével szorosabb ismeretséget kötnöm. Valamint az is nagyon jól esett, hogy volt mise szombaton, és igeliturgia vasárnap.

Szóval én megyek legközelebb is. Addig pedig pallérozom magam angolból. Hátha legközelebb már jobban boldogulok.  Jó munkát!

(Ildi)

E

mlékezetes élmény: nagyon magával ragadott a történelmi sétát vezető úr, azóta is ámulok azon, hogy szinte minden szavát értettem  (János)

Bi-Pi unokájával elkortyolgatni egy sört, és közben a ma-

gyar cserkészetről és a magyarországi WB képzésről beszélgetni… megfizethetetlen.

(Légiós)

C

serkészies volt a szállásunk. Örülök, hogy ezt a megoldást választottuk. Ha legközelebb megyünk, a parkon kívüli programok előtt, minél korábban jó lenne a sátorhelyeket lefoglalni. Akkor talán jutott volna az „Early Bird” szekcióban is hely. Én inkább korán fekvő, és korán kelő típus vagyok, az éjszakai nyüzsgés kicsit zavart.

Nagyon örülök, hogy ott voltam, köszönöm a lehetőséget és a profi szervezést.

Jó volt egy kicsit lazulni, egy kicsit azt várni, hogy vezet minket valaki, hiszem a dolgos hétköznapokon mindenki cserkészvezető és szervező. A napostiszti szolgálat azonban lehetett volna kicsit konkrétabb, feszesebb  Mikor megyünk legközelebb?

(Isti)

J

26

ó emberekkel és nagyszerű tisztekkel utazhattam, ott találkozhattam kiváló emberekkel, cserkészekkel is. Az hogy BiPi szobájában ülhettem leírhatatlan érzés.

Egy oltárnál szolgálhattam a szentmisén Charles Phillip Richard Moth-al Arundel és Brighton püspökével, nagy élmény volt az a kedélyes szeretet, amivel fogadott minket, Magyarokat.

(Amigó)

Hazaút

A találkozó végeztével gyorsan össze-

pakoltunk, s a zárószertartás végeztével minden cuccunkat felpakolva a kocsikhoz visszamentünk, s irány a reptér. A maradék ételeink egy részét elosztogattuk, hogy ne kelljen hazavinni.

Botit ott hagytuk egy buszmegállóban, mert nem volt elég hely a kocsikban… dehogy is! Boti még maradt egy hetet, így egészségére váljék.

A kocsikat megtankoltuk, s leadtuk, mindenféle nehézség nélkül. A villáskulcsos testvérünk ismét nekifutott a biztonsági rendszer ellenőrzésének, s most egy bicskát felejtett magánál. A bicskát ő vette észre, s felkészülve a legrosszabbra (kidobás) ment oda az őrhöz. Rövid hümmögés után az őr egyértelműsítette, hogy a bicska nagysága a megengedhető hosszon belül van, vigye magával bátran. A második őr is hümmögöt, s mert az első átengedte, nem tett semmit. Így megmutattuk, mit tesz egy éhes tiszt a repülőn: bicskával szalonnázik S most a szinkronrepülés is jobban sikerült, a pozsonyi célra tartók is alig késtek, pedig egy tűzriadó miatt késve indultak.

27

A(arésztvevők névsora csapatszám után a becenév és

a wood badge jelvény megszerzésének dátuma): Borka Botond cst. (104.) – Boti – 2013.

Böröczky Csongor cst. (442.) – Csongor – 2015.

Erdész Péter cst. (831.) – Petró – 2014.

Füredi Péter cst. (2.) – Péter – 2015.

Geiger István cst. (923.) – Isti – 2013. dr. Grynaeus András cst. (205.) – Hp – 2012.

Harkay Péter cst. (51.) – Csónakos – 2015.

Kriszbacher Gergő cst. (217.) – Bicskás – 2016.

Kuthi Edváárd cst. (173.) – Edu – 2011.

Magyar Viktória cst. (1026.) – Vic – 2010.

Nagy Károlyné cst. (786.) – Zsuzsa – 2016.

Sefcsik Mária cst. (1026.) – Maris – 2010.

Solymosi Balázs cst. (205.) – Balu – 2010. (szerk.)

Stampf Ildikó cst. (51.) – Ildi – 2015.

Szántó Attila cst. (126.) – Amigo – 2013.

Szilassy Péter cst. (16.) – Kubi – 2016.

Szöllősy Vágó János cst. (96.) – János – 2016.

Takácsik Zsombor cst. (903.) – Légiós – 2015.

Tárnok Nándor cst. (942.) – Nándi – 2015.

Turóczi Krisztna cst. (25.) – Kuksi – 2013.

Vastag Viktor cst. (457.) – Viktor – 2014.

Vida Krisztina cst. (1026.) – Kriszta – 2010.

Vidovich Kálmán cst. (298.) – Kálmán – 2010.

Vidovszky Márton cst. (426.) – Kisvidó – 2012.

28