Égbe szálló fohászok

Ég­be szál­ló fo­há­szok

A könyv megjelenését támogatták: Balázs István és neje Balogh Attila Balogh Enikõ Bense Zoltán Csonka Ibolya Dongó József Kapus Béláné Kállainé Vereb Mária Polyák Albert dr. Rozner Zsuzsanna

Ég­be szál­ló fo­há­szok KIS­KUN­FÉL­EGY­HÁ­ZI IMÁK ÉS ÉNE­KEK – EGY­KOR ÉS MA

Ter­vez­te, szer­kesz­tet­te és tör­del­te: Szász And­rás Fo­tók: Szász And­rás ISBN: Kiadja: a Korda Kiadó és Könyvkereskedés Felelõs kiadó: Dr. Bujdosó Gabriella Készült:

Korda Kiadó Kecskemét 2014

„Jó do­log di­csér­ni az Urat, és éne­ket mon­da­ni a te ne­ved­nek, oh Fel­sé­ges! Hir­det­ni jó reg­gel a te ke­gyel­me­det és éj­je­len­te a te hû­sé­ges vol­to­dat.” (Zsolt. 92.)

Üdvözlet az Olvasónak Isten imádása isteni parancs. Helyesen imádkozni maga az Istenfia tanított bennünket. A Szentírásban, mind az Ó-, mind az Újszövetség számtalan helyen tanít imádkozni. Csak a legfontosabb intelmei csokorba gyûjtve: állandóan imádkozzunk, józanok legyünk az imádságban, adjunk hálát az imádságban, valljuk meg bûneinket általa, kapcsoljuk össze a böjttel és a bûnbánattal, közbenjárjunk az imádság által másokért, imádkozzunk a cselekvés elõtt, imádkozzunk a bölcsességért, imádkozzunk a betegekért, imádkozzunk a nép vezetõiért, imádkozzunk magányosan és rejtetten, imádkozzunk egyénileg és közösségben. De ne imádjuk a bálványokat és ne átkozódjunk, hanem áldjunk az imádság által. Külön hittanos feladat lehetne egy jó konkordancia segítségével ezeket a helyeket megtalálni a Bibliában, mert mindegyik témakör alá legalább húsz szentírási idézet tartozik.

Szász András imádságos gyûjteménye híd az égbe és hasonlít az evangéliumi családatyához, aki kincseibõl régit és újat elõvesz egyaránt /Mt13,52/. Legyen imádságos könyve segítség az imádkozni nem tudóknak: merítsenek ihletet ezekbõl az imákból. Legyen példa a rohanóknak, akiknek nincs idejük imádkozni: merítsenek ötletet az itt található rövid fohászokból. Legyen buzdítás az imádkozni nem akaróknak: lássák hogyan fordultak Isten felé a szent emberek. S legyen e kötet hû társa az imádságos lelkûeknek: fohászuk a szentek imájukkal együtt szálljon fel az égbe.

Szent Ágostontól való a mondás: aki szépen énekel, kétszeresen imádkozik. Szász András könyve a gyönyörû képi illusztrációkkal ugyanilyen kettõséggel tanít az imára, mert az írott szöveget a gyönyörû képek kiegészítik, Isten dicsõségét zengik. Ezekkel a gondolatokkal ajánlom az Égbe szálló fohászok címû imádságos könyvét jó szívvel.

Bábel Balázs kalocsa-kecskeméti érsek

5

Elõszó

Kö­nyör­gés

al­kal­mas idõ­ért és ál­dá­sért

„A mostani kornak, mely fölvilágosultnak, mûveltnek és ki tudja még minek szereti magát nevezgetni, két fõ-törekvése van. Egyik az, hogy tulajdon fiait mindennemû, még legparányibb tárgyakra nézve is, társulatokba, egyletekbe gyûjtse s erõsbüljön; a másik pedig, hogy Jézus Krisztus jegyesének, a katholika anyaszentegyháznak fiait szétszórja, elszélessze, gyöngítse, sõt a föld színérõl is eltörölje.

Tehát ébrednünk kell, miként a szent apostol intõ szava mondja: Vigyázzatok tehát, atyámfiai, hogy óvatosan éljetek, nem ugy mint esztelenek, hanem mint bölcsek, megváltván az idõt, mert a napok gonoszak.”

Idõszerûségét tekintve a fenti idézet akár napjainkban is megállná a helyét, pedig épp százhúsz esztendeje fogalmazta meg Jáki Ferenc lelkész, a Szent Rózsafüzérek címû, 1894-ben megjelent könyv elõszavában. Pontosabban annak ötödik kiadásában. Ugyanis az ötven különféle rózsafüzér imádság szövegét tartalmazó könyv elsõ négy kiadását hetek alatt elkapkodták. Mai szóhasználattal élve: „bestseller lett”. A rendkívüli érdeklõdésre tekintettel a kiadó kénytelen volt ötödszörre is megjelentetni.

Az eltelt százhúsz év és a gyakori használat alaposan megviselte a könyvet, de még most is olvasható, használható. És hasonló állapotban van az a több szatyornyi, eddig féltett családi ereklyeként õrzött imádságos és énekes könyv is, melyeket segítõkész kiskunfélegyházi katolikus családok bocsátottak rendelkezésünkre, hogy valóban hitelesen idézhessük fel a századforduló (19-20. század) félegyházi búcsúinak és keresztútjainak hangulatát.

De van-e kifejezetten kiskunfélegyházi imádság, egyházi ének? Konkrét tudomásom ugyan nincs ilyenrõl, ám ettõl még létezhet. A könyvben közreadott imádságok, egyházi énekek mindegyike attól vált „félegyházivá”, hogy itt, Petõfi és Móra városában, gyakrabban, nagyobb elõszeretettel imádkozták, énekelték, mint más vidékeken. Mert minden tájnak megvannak a sajátos hagyományai, szokásai és imái.

Ezzel el is érkeztem a lényeghez. Ez a könyv azzal a céllal készült, hogy megismertesse a ma emberével elõdeink kedves imáit, egyházi énekeit. Elsõsorban kiskunfélegyházi elõdeinkét.

A használattól elrongyolódott imádságos és énekes könyvek, bibliák némelyike a két világháború hadszíntereit is megjárta… és túlélte a viszontagságokat. Mindez annak a bizonyítéka, hogy elõdeink fontosnak tartották az imádkozást. Milyen jó lenne, ha napjaink keresztényeit is hasonló hitbuzgóság jellemezné. Milyen boldogító lenne, ha e könyv révén egyik-másik régi ima vagy ének annyira megtetszene az embereknek, hogy újra megtanulnák. Mert, ahogy Isten örök, a Hozzá szóló fohászok és énekek is az örökkévalóságot hirdetik.

6

Úr Is­ten! ki bölcs gond­vi­se­lé­sed­nél fog­va úgy ren­del­ted, hogy az em­ber a te ál­dá­sod nél­kül elég­te­len le­gyen tes­ti táp­lá­lá­sá­ra, hogy ez ál­tal is érez­tesd ve­le gyar­ló erõt­len­sé­gét, s õ meg­is­mer­vén ezt min­den ügyé­ben hoz­zád, te­rem­tõ és táp­lá­ló Urá­hoz fo­lya­mod­jék és ne­ked hó­dol­jon. Ime most le­bo­rul­va, alá­za­tos szív­vel kö­nyör­günk szent fel­ sé­ged elõtt, ter­jeszd atyai ál­dá­so­dat mi­re­ánk és a föld­re, me­lyet a te vég­zé­sed­bõl ar­cunk ve­rej­té­ké­vel kell mû­vel­nünk. So­ka­sítsd meg an­nak ter­mé­sét és gyü­möl­csét éle­tünk il­len­dõ táp­lá­lá­sá­ra. Ren­deld al­kal­ma­to­san az idõ já­rást és nyisd meg an­nak ide­jén az ege­ket, hogy hasz­nos esõk ál­tal meg­áz­tas­sa­nak a mi me­ze­ink és ve­te­mé­nye­ink.

Szen­teld meg a mi fá­rad­sá­gos mun­kán­kat, hogy an­nak a te ir­gal­mas­ sá­god­ból bõ ju­tal­mát lát­has­suk és ve­hes­sük. Tisztísd meg az ártalmas le­ve­gõt, hogy amely ter­mést egy­szer zsen­gé­jé­ben meg­mu­tat­tál hí­ve­id­ nek, az már el ne ves­­szen. Hadd lás­suk mind az idõ járásában, mind a föld ter­mé­sé­ben a te ke­gyel­mes­sé­ge­det és ir­gal­mas jóvoltodat.

Tá­voz­tasd el tõ­lünk az éh­sé­get, drá­ga­sá­got és egyéb föl­di szük­ség szo­ron­ga­tá­sát.

Add Uram Is­te­nem! hogy a te ja­va­id­dal bõ­vel­ked­vén, csen­des, megelé­ge­dett, há­la­adó szív­vel szol­gál­has­sunk szent föl­sé­ged­nek.

Ha pe­dig ál­dá­so­dat meg­von­ni ránk néz­ve üd­vös­sé­ge­sebb­nek lá­tod: addj szent aka­ra­to­don meg­nyug­vó erõs szí­vet, hogy té­ged ne csu­pán jó­té­te­mé­nye­i­dért, ha­nem ten­ma­gad­ért sze­res­sünk és imád­junk, ki élsz és uralkodol most és mind­örök­kön örök­ké. Amen

A szerzõ

7

Fo­hász – imád­ko­zás elõtt

Kis Krisz­tus Atya­fi­ság cí­mû imád­sá­gos könyv el­sõ ol­da­la. A köny­vet 1890-ben ad­ták ki, és Szikszai Istvánné bo­csá­tot­ta ren­del­ke­zé­sünk­re. Íme né­hány szép ima az ér­té­kes könyv­bõl.

8

Va­la­hány­szor imád­koz­ni akarsz, elõ­ször kérj Is­ten­tõl a vég­re szent ma­lasz­tot eképen: Uram! nyisd meg az én aj­ka­i­mat a te szent ne­ved­nek dicséretére, és tisztitsd meg az én szivemet min­den hivságos, go­nosz és hi­á­ba va­ló gon­do­lat­tól, vi­lá­go­sítsd meg az én elmémet, ger­jeszd fel az én aka­ra­to­mat, hogy mél­tó­kép­pen, figyelmesen, áj­ta­to­san vé­gez­hes­sem min­den imádságimat és meg­hall­gat­tas­sam a te is­te­ni Fel­sé­ged elõtt.

Uram Jé­zus! azon is­te­ni aján­lá­sod­nak egye­sü­lé­sé­ben, melylyel e föl­dön az Is­ten­nek di­csé­re­tit vég­hez­vit­ted, aka­rom azon imád­sá­go­mat el­vé­gez­ni.

El­ le­ ne mon­ dok, Uram! min­ den ide s to­ va va­ ló el­ mém ragadtatásainak, még té­to­vá­zó el­mé­vel mon­dan­dó sza­va­i­mat is a te di­csõ­sé­ged­re aján­lom. Amen (1890) 9

A hit in­du­lat­ja Hi­szek te­ben­ned, édes Is­te­nem! a ki a jók­nak ju­tal­ma­zó­ja és a go­no­szok­nak bün­te­tõ­je vagy. Hi­szem, hogy egy vagy ál­la­ tod­ban, há­rom sze­mé­lyed­ben, Atya, Fiu, és Szent­lé­lek.

Hi­szem lel­kem hal­ha­tat­lan­sá­gát, ki­nek vált­sá­gá­ért Is­ten­nek Fia, Szent­há­rom­ság­nak má­so­dik sze­mé­lye em­ber­ré lett, kínt s ha­lált szen­ve­dett és az ol­tá­ri­szent­ség­ben ke­nyér szine alatt azon is­ten­ség­gel és em­ber­ség­gel je­len va­gyon. Ezenkivül hi­szem, hogy Krisz­tus Jé­zus ér­de­me nél­kül sen­ki sem üdvözülhet és Is­ten ma­laszt­ja nél­kül meg nem iga­zul. Vég­té­re hi­szem és val­lom mind­azo­kat, me­lye­ket Krisz­tus Urunk tanitott, az apos­to­lok hir­det­tek és a ró­mai katholika Anyaszent­egy­ház tart, és ezen szent hit­ben áll­ha­ta­to­san aka­rok él­ni és hal­ni, mert te, Is­te­nem, mind­eze­ket ki­je­len­tet­ted, a ki vég­he­tet­len böl­cses­ség és csal­ha­tat­lan igaz­ság vagy. (1890)

10

A re­mény­ség in­du­lat­ja Reménylem, Uram Istenem! a te vég­he­tet­len ir­gal­ mas­sá­god­ban és a Krisztus Jé­zus ér­de­mé­ben, hogy ne­kem meg­bo­csá­tod tel­jes éle­tem­ben el­kö­ve­tett min­ den bû­ne­i­met, és örök üdvösséget adsz, és an­nak elnye­ré­sé­re min­den hasz­ nos és szük­sé­ges ma­lasz­to­ kat; mert te, én Is­te­nem, megigérted, a ki hiv és ha­tal­mas vagy igéreted be­tel­je­sí­té­sé­ben. (1890)

11

A sze­re­tet in­du­lat­ja Sze­ret­lek té­ged, én Is­te­nem! mindenek fe­lett, tel­jes szivembõl és lel­kem­ bõl, a te bel­sõ va­ló­sá­gos jó­sá­go­dért, me­lyért min­den sze­re­tet­re mél­tó nagy jó Is­ten vagy. Bár oly igaz sze­re­tet­tel sze­ret­né­lek, mint sze­ret­nek té­ged a szent an­gya­lok és meg­di­csõ­ült szen­tek, kik­nek sze­re­te­té­vel egy­be­kap­cso­lom az én cse­kély sze­re­te­te­met, és ne­ked bemutatom. Sze­re­tem, Is­te­nem, felebarátimat is te­é­ret­ted, mert te parancsoltad, hogy sze­ res­ sem õket, mind testi s mind lel­ki jó­kat a te sze­re­te­ted­ bõl ne­kik kivánok. Azért kik el­le­nem vé­tet­tek, azok­nak tisz­ta szivembõl bocsánatot adok; a kik el­len pe­dig én vé­tet­tem, azok­tól a te szent Fel­sé­ged elõtt bo­csá­na­tot ké­rek.

(1890)

12

Imád­ság a be­te­ge­kért Ha­tal­mas Is­ten! em­be­ri gyar­ló­ság­nak erõs gyá­ mo­la és ol­tal­ma­zó­ja, kö­nyör­günk fel­sé­ged­nek a te be­teg szol­gá­i­dért (szol­gá­ló­i­dért), vi­gasz­tald meg õket, bátoritsad és erõsitsed, hogy jó né­ven ve­gyék és csen­de­sen szen­ved­jék látogatásidat.

Gyógyitsd meg õket szent ne­ve­dért, ahogy a te re­á­juk bo­csá­tott csa­pá­sod­ból meg­is­mer­vén hozzájok va­ló jóvoltodat, mél­tó há­lá­kat ad­junk ir­gal­mas­sá­go­dért és atyai os­to­ro­zá­sod ál­tal öregbüljenek sze­rel­med­ben és fé­lel­med­ben.

Ha pe­dig vég­he­tet­len böl­cses­sé­ged sze­rint hasz­no­sabb­nak lá­tod az õ mos­ta­ni kimulásukat, adj szent lel­ket ne­kik, hogy az iga­zi peni-

tenczia ál­tal bünük bo­csá­na­tát nyer­hes­sék és te­tõ­led ked­ves kimulásuk le­gyen e vi­lág­ból.

Ad­jad szent ma­lasz­to­dat ne­kik, hogy meg­is­ mer­jék a tes­ti nya­va­lyák­nak és csa­pá­sok­nak ostorit atyai ke­ze­id­bõl szár­maz­ni, mi­vel aka­ra­ tod nél­kül csak ha­junk szá­la sem es­he­tik el, és azért os­to­ro­zol min­ket, hogy büneinkbõl te­hoz­ zád tér­jünk, ki az igaz élet és igaz bol­dog­ság vagy. Oh, ál­dott Jé­zus! ki meg­gyõz­ted a ha­lál­ nak fulánkját, légy se­gít­ség­gel be­teg szol­gá­id­ nak (szol­gá­ló­id­nak), ki az Atyá­val és Szent-lé­ lek Is­ ten­ nel egye­ tem­ ben élsz és uralkodol.

Amen (1890) 13

Jé­zus Krisz­tus di­csõ­sé­gé­rõl szó­ló ró­zsa­fü­zér

Ez az 1894-ben ki­adott gyûj­te­mény öt­ven, nap­ja­ink­ban már ke­vés­bé vagy egy­ál­ta­lán nem ismert ró­zsa­fü­zér imád­sá­got tar­tal­maz. Szin­tén Szikszai Istvánné bo­csá­tot­ta ren­del­ke­zé­sünk­re.

14

Há­rom ti­zed­bõl áll és há­rom na­gyobb szem­bõl, a mi Urunk Jézus Krisz­tus élet­éve­i­nek em­lé­ké­re.

A ke­reszt­ve­tés után az­zal kez­dõ­dik, hogy há­rom­szor mon­da­tik: Uram Jé­zus jõj el.

Ezen sza­vak­kal végzé evangelista szent Já­nos az õ tit­kos jelenéseinek köny­vét s ar­ra szol­gál­nak, hogy hí­juk ma­gunk­hoz az édes Jé­zust és von­juk be lel­künk­be, szivünkbe, kér­vén õt: hogy belsõnkben semmisitse meg mind­azt, a mi ne­ki nem tet­szik, s tölt­sön be szent ke­gyel­mé­vel, Szent­lé­lek­kel és sze­re­te­té­vel. – Igen hasz­nos ezen igé­ket más imá­nak kez­de­tén vagy egyéb fog­lal­ko­zás­nál ily szán­dék­ból is­mé­tel­ni.

Az ap­ró sze­mek­re mon­da­tik: Uram Jé­ zus! ki szü­ let­ tél szûz Má­ ri­ á­ tól; di­ csõ­ ség neked az Atyá­val és a Szent­lé­lek­kel mind­örök­kön örök­ ké. Amen E sza­va­kat mond­ván, föl kell aján­la­ni Jé­zus Krisz­tus­nak mind­ azon di­csõ­sé­get, mely­ben õtet men­­nyei Aty­ja, a Szent­lé­lek, szerelmes any­ja, min­den an­gya­lok és szen­tek ré­sze­sí­tet­ték s mind­ezen di­csõ­ség pó­tol­ja hely­re azon mu­lasz­tá­so­kat, me­lyek­be mi tel­jes életünkben es­tünk.

Ugyan­ak­kor föl­ajánl­juk ne­ki egész éle­tün­ket, kö­nyö­rög­vén, hogy min­den a mi elmult, szen­tel­ve le­gyen az õ egyes éve­i­nek tisz­te­le­té­re, ugy hogy Jé­zus­nak el­sõ évé­re szol­gál­jon a mi éle­tünk el­sõ éve; a má­so­dik­ra a mi éle­tünk má­so­dik éve s igy to­vább…

Az öreg (nagy) sze­mek­re mon­da­tik: Di­csõ­ség az Atyá­nak, és Fiunak és a Szent­lé­lek Istennek! Miképen vala kez­ det­ ben most és mind­ örök­ kön örök­ké. Amen Mi­köz­ben fel­ajánl­ta­tik a Szent­há­rom­ság­nak mind­azon di­csõ­ség, me­lyet Jé­zus Krisz­tus szer­zett ne­ki s mind örök­ké sze­rez­ni fog, s ez szol­gál­jon elég­té­te­lül azon mu­lasz­tá­so­kért, me­lyet a tel­jes Szent-há­ rom­ság irá­nyá­ban mi kö­vet­tünk el.

(1894) 15

Ba­lázs-ál­dás (ba­lá­zso­lás) Ha va­la­ki tor­kán szál­ka akadt meg, már a Kr.u. 6. szá­zad­ban ezt mond­ták: „Ba­lázs vér­ta­nú és Krisz­tus szol­gá­ja mond­ja: Vagy le, vagy föl!”

Nap­ja­ink­ban a pap a szent­mi­se vé­ge után két ke­resztalak­ba il­lesz­tett (vagy Y-alakban ös­­sze­csa­vart) gyer­ tyát tart a hí­vek ál­la alá, mi­köz­ben a kö­vet­ke­zõ­ket mond­ja: Szent Ba­lázs püs­pök és vér­ta­nú ese­de­zé­se ál­tal ment­sen és õriz­zen meg té­ged az Úr a to­rok­baj és min­den egyéb ba­jok­tól az Atyá­nak, a Fi­ú­nak és a Szent­lé­lek Is­ten­nek ne­vé­ben. Amen

Gyer­tya­szen­te­lés Kö­nyö­rög­jünk! – Urunk Jé­zus Krisz­tus igaz világosság, ki megvilágositasz min­den vi­lág­ra jö­võ em­bert: áraszd ki ál­dá­so­dat ezen gyer­tyák­ra, szen­teld meg azo­kat ke­gyel­med fé­nyé­vel és en­gedd ke­gyel­me­sen, hogy va­la­mint ezen gyer­tyák lát­ha­tó tûz­zel meggyujtatva, az éji sö­tét­sé­get el­osz­lat­ják, azonképen sziveink is megvilágosittatva, men­tek le­gye­nek min­den bûn vak­sá­gá­tól; s igy lel­ki sze­me­ink meg­tisz­tul­ván, lát­has­ suk, a mik ne­ked tet­sze­nek és ne­künk üd­vös­sé­ge­sek: hogy ez élet ho­má­lyos ve­sze­del­mei után, hoz­zád elenyész­he­tet­len vi­lá­gos­ság­hoz jut­has­sunk. Te ál­ta­ lad, Úr Jé­zus Krisz­tus! vi­lág Meg­vál­tó­ja! ki a tel­jes Szenthá­rom­ság­ban élsz és uralkodol mind­örök­kön örök­ké. Amen 16

17

Bar­ka­szen­te­lés Kö­nyö­rög­jünk! – Öreg­bítsd a ben­ned bizók hi­tét, Úr Is­ten! és alá­za­tos kö­nyör­gé­sün­ket ke­gyel­me­sen hall­ gasd meg: száll­jon re­ánk a te sok­fé­le ir­gal­mas­sá­god; ál­das­sa­nak e bar­kák (pál­ma- vagy olaj­fa­ágak): és valamint a bár­ká­ból ki­jött No­ét és az Egyip­tom­ból ki­köl­tö­zött Mó­zest Iz­ra­el fi­a­i­val együtt, mint az anyaszent­egy­ház elõ­ké­pe­it, megszaporitottad; ugy mi is, kik e bar­ká­kat (pál­ma- és olaj­fa­ága­kat) hor­doz­zuk, jó­cse­le­ke­de­tek­kel men­jünk elé­je Krisz­tus­nak; ki teveled és a Szent­lé­lek­kel egye­tem­ben él és ural­ko­dik mind­örök­kön örök­ké. Amen

Imád­ság tisz­ta idõ­ért Hall­gasd meg Uram! a te­hoz­zád kiáltókat; és adj ne­künk tisz­ta idõt, hogy a kik büneinkért mél­tán os­to­roz­ta­tunk, irgalmadtól meg­elõz­tet­vén, ke­gyes­sé­ge­det érez­hes­sük.

Min­den­ha­tó Úr Is­ten! kér­jük kegyességedet, hogy a zá­por­esõk ár­ját meg­szün­ tet­ni, s arczod vi­dám­sá­gát ve­lünk éreztetni mél­ tóz­ tas­ sál. A mi Urunk Jé­ zus Krisz­tus ál­tal. Amen 18

19

Reg­ge­li imád­ság

A Steibrener Nyom­da és Ki­adó gon­do­zás­ban 1896-ban je­lent meg Jé­zus leg­szen­tebb szive az én ótalmam éle­tem­ben és ha­lá­lom­ban cí­mû ima­könyv. Ér­de­mei el­is­me­ré­se­ként XIII. Leó pá­pa a Steibrener Ki­adót 1898-ban a Szent Szil­vesz­ter Rend lo­vag­ke­reszt­jé­vel ju­tal­maz­ta.

20

Atyá­nak és Fi­ú­nak és Szent­lé­lek Istennek ne­vé­ben. Ámen A fölfeszitett Jé­zus Krisz­tus ne­vé­ben kelek föl, ki en­gem drá­ga­lá­tos vé­ré­vel megvál­tott. Õ õriz­zen és ol­tal­maz­zon meg en­gem min­den tes­ti és lel­ki ba­jok­tól, s adja ne­kem mind­azon esz­kö­zö­ket, me­lyek en­gem min­den jó­ra – mi az örök élet elnye­ré­sé­re szük­sé­ges – ve­zes­se­nek és abban megszilárditsanak. Ámen Óh édes Is­te­nem és men­­nyei Atyám! ki en­ge­met az éj­je­len min­den sze­ren­csétlen­ség­tõl meg­õriz­tél, csön­des nyu­ga­lom és szelid álom ál­tal felüditettél, ki ne­kem a mun­ká­ra és jó cse­le­ke­de­tek­re is­mét egy uj na­pot ad­tál! há­la és di­csé­ret ne­ked!!!

Te azt aka­rod, hogy e na­pot szen­tül és hasz­ no­ san tölt­ sem el, hogy a go­ noszt elkerülve csak jót cse­le­ked­jem; Is­te­nem! én mind­ezek­re kész va­gyok… Óh, de még is gyön­ge nél­kü­led! segits azért jó­sá­ gos Is­te­nem! és küldd alá ke­gyel­me­det.

Adj erõt, hogy jám­bor, hü és a do­log­ban serény le­gyek. Min­dent Jé­zus ne­vé­ben kezdek el s a men­­nyi­re tõ­lem te­lik, min­ den­ben jót cse­lek­szem.

Szent­lé­lek Is­ten! világositsd meg elmémet, tedd aka­ra­to­mat haj­lan­dó­vá és erõssé min­den jó­ra, hogy kö­te­les­sé­ge­i­met hiven be­tölt­ve, a bûn min­den veszedelmeinek ellentállhassak.

Szûz Má­ria, Meg­vál­tónk édes any­ja! oltalmazz meg en­gem ezen, s él­tem­nek min­den nap­ja­i­ban. Óh Má­ria! könyörögj éret­tem gyer­me­ke­dért Is­ten trón­ja elõtt, Jé­zus­nál, a te fi­ad­nál. Ámen 21

Add, Uram...

Add, Uram, hogy éle­ tem min­ den nap­ ja nékem ne­ve­ze­tes és drá­ga le­gyen. Adj ked­ vet, bol­dog­sá­got és erõt, hogy min­den nap va­la­mi hasz­no­sat és jót cse­le­ked­jek, hogy ne ves­­szen el örök­sé­gem­bõl egyet­len nap sem.

Tá­voz­tasd el tõ­lem a hi­ú­sá­got, az ár­tal­mas fény­ûzést, a mér­ges hizelkedést, s a megvetendõ zsu­go­ri­sá­got. Adj bá­tor­sá­got, hogy nyelvem az igaz­sá­got mond­ja és véd­je, adj reménységet és alá­za­tot, hogy az el­vé­gez­ni valókat el­vé­gez­hes­sem. Amen

Asz­ta­li imád­sá­gok Imád­ság evés elõtt Men­­nyei Atyánk! áldd meg min­den ele­de­lün­ket és ita­lun­kat, melyeket a te nagy ke­gyel­med­bõl ma­gunk­hoz ve­szünk. Add ke­gyel­me­det, és se­gít­sé­ge­det, hogy min­dent di­csõ­sé­ged­re és jó­lé­tünk­re használjunk, s sze­re­te­ted­tõl so­ha el ne tér­jünk. A mi urunk, Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen Imád­ság evés után Men­­nyei Atyánk! há­lá­kat adunk ne­ked, hogy min­ket ér­dem­te­len em­be­re­ket táp­lál­tál; és atyai ke­gyel­med­ben ré­sze­sí­tet­tél, ne is szünj meg so­ha ve­lünk jó­sá­go­dat érez­tet­ni. Di­csõ­ség és tisz­te­let a menynyekben Is­ten­nek, a föl­dön bé­kes­ség az em­be­rek­nek, ke­gye­lem min­ den jó­te­võk­nek, és örök bé­ke a meg­holt ke­resz­té­nyek­nek, és e mulandó élet után jöj­jön el az örök bé­ke és bol­dog­ság. Ámen 22

23

Ima es­té­re Urunk, föl­sé­ges Is­ten, egye­dül Te vagy hal­ha­tat­lan és fé­nyes­sé­ged al­konyt nem is­mer.

A mi na­punk­ra éj­sza­ka bo­rul.

Ma­radj ve­lünk ir­gal­mas sze­re­tet­tel!

Eléd eme­lem az el­múlt na­pot, amit csak tet­tem: a jót is, a ros­­szat is.

A jót ne­ked kö­szö­nöm, a ros­­szat bán­ni aka­rom elõt­ted.

Fo­gadj el és is­merj ma­ga­dé­nak!

Atyám, a szí­vem vá­dol en­gem, de te na­gyobb vagy a szí­vem­nél.

Nem men­te­ge­tõ­zöm: Te min­dent tudsz és meg­bo­csá­tasz ne­kem, mert Jé­zus meg­halt ér­tem. Áldd meg az egész em­be­ri­sé­get és ve­zesd Or­szá­god­ba!

Vi­seld gond­ját min­den szük­sé­gé­ben né­pünk­nek, ha­zánk­nak!

Légy tá­vol­lé­võ test­vé­re­ink ol­tal­ma­zó­ja, a meg­hol­tak­nak adj örök nyu­go­dal­mat Krisz­tus, a mi Urunk ál­tal. Amen

24

Szü­lõk imá­ja gyer­me­ke­i­kért Kér­lek, Uram! a te nagy ir­gal­ mas­sá­go­dért, ol­tal­mazd meg az én magzatimat min­ den go­ nosz tár­sa­ság­tól, ré­szeg­ség­tõl és fertelmességtõl, hogy az igaz hit­ben és min­den jó er­köl­csök­ben ugy nevelkedjenek, hogy azok ál­ tal dicsértessék a te szent ne­ved és épül­jön a te anya­szent­egy­há­zad.

A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal.

Amen (1890) 25

Imád­ság az élõ szü­lõ­kért Jó­sá­gos Is­ten, há­lát adok ne­ked ked­ves szü­lõ­i­mért, kik­kel meg­ál­dot­tál, s a kik en­ge­met mind ez órá­ig ápol­tak, ru­ház­ tak, ne­vel­tek, jó­ra in­tet­tek, és min­den­re a mi hasz­nos tanittattak; kér­lek té­ged, tartsd meg õket még so­ká­ig, s érez­tesd ve­lük jó­sá­go­dat ama szám­ta­lan jó­kért, me­lye­ket ve­lem cse­ le­ked­tek, ne­kem pe­dig add ke­gyel­me­det, hogy a ne­gye­dik is­te­ni pa­ran­csot hiven meg­tart­va, õket tisz­tel­jem, sze­res­sem, ne­kik en­ge­del­mes­ked­jem és örö­met sze­rez­zek, en­gedd, hogy azon ígé­ret, me­lyet ezen pa­ran­cso­lat­ban fog­lal­tál, raj­tam tel­je­sed­jék. A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen

Imád­ság a meg­holt szü­lõ­kért Is­ten! ki atyán­kat és anyán­kat tisz­tel­ni parancsolád, kö­nyö­rülj meg­holt szüleim lel­ke­in, bo­csásd meg vét­ke­i­ket, s add, hogy az örök di­csõ­ség örö­mé­ben õket is­mét lát­has­sam. Add, hogy az örök vi­lá­gos­ság fé­nyes­ked­jék ne­kik, s nyu­god­ja­nak bé­ké­ben. A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen 26

27

28

Imád­ság a jó­te­võ­kért

Imád­ság min­den em­be­rért

Há­lát adok Is­te­nem! tel­jes szivembõl, hogy ne­ kem gyön­ ge tapasztalatlan gyer­mek­nek min­ dig jó em­be­rek­re ta­lál­ni en­gedsz, kik en­gem fölkarolnakés a jó­ban elõ-re ve­zé­rel­nek. Ju­tal­mazd õket jóté­te­mé­nye­i­kért, me­lye­ket ve­lem köz­le­nek. Én pe­dig ke­gyel­med ál­tal te irán­tad, tanitóm és jótevõim iránt há­lá­da­tos­nak kü­lö­nö­ sen az ál­tal aka­rom mu­tat­ni magamat, hogy min­den jót hasz­ nom­ra fo­gok forditani. Er­re segits en­gem, oh Is­te­nem! A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Ámen (1900)

Óh Is­te­nem! ki min­den em­bert saját ha­son­la­tos­sá­god­ra te­rem­tet­ tél, és érettök drá­ ga­ lá­ tos szent vé­re­det ki­on­tot­tad, le­gye­nek ezek ne­ked felajánlva. Táp­láld a sze­ gé­nye­ket, vi­gasz­tald a szen­ve­dõ­ ket, erõsitsd a be­te­ge­ket, tartsd meg az egészségeseket: õr­köd­jél a gyer­me­kek fölött: ve­zesd a ta­pasz­ ta­lat­lan if­ja­kat, véd­jed ár­tat­lan­sá­ gu­kat, állj mellettök a kisértetben, tá­mo­gasd az öregeket; gyámolitsd az öz­ve­gye­ket és ár­vá­kat, s áraszd ál­dá­so­dat min­den csa­lád­ra. A mi Urunk Jé­ zus Krisztus ál­tal. Ámen (1900)

29

Buzaszentelés Kö­nyö­rög­jünk! – Ke­gyes­sé­ge­det kér­jük min­den­ha­tó Úr Isten! hogy te­remt­mé­nye­id ezen zsen­gé­it, me­lye­ket a le­ve­gõ és esõ mér­sék­le­té­vel táp­lálsz, ál­dá­sod ár­já­val meg­ön­töz­ni, s a föld gyü­möl­cse­it meg­ér­lel­ni mél­tóz­tas­sál. En­gedd egyszersmind a te né­ped­nek, hogy aján­dé­ka­i­dért ne­ked min­den­kor há­lá­kat ad­jon; s a föld ter­mé­keny­sé­gé­bõl elé­gítsd meg az éhe­ zõ­ket bõ­sé­ges ja­va­id­dal; hogy a szükölködõ sze­gény hirdesse ne­ved di­csõ­sé­gét. A te szent Fi­ad, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal, ki te­ve­led és a Szent­lé­lek­kel egye­tem­ben él és ural­ko­dik mind­örök­kön örök­ké. Amen (1900)

Imád­ság esõ­ért Úr Is­ten! ki­ben élünk, moz­gunk és va­gyunk: adj al­kal­mas esõt ne­künk, hogy mos­ta­ni szük­sé­günk­ben elegendõkép fölsegittetvén, az örök­ké­va­ló jó­kat bizvást kivánhassuk. Adj nekünk, Uram! ké­rünk, hasz­nos esõt és a föld szá­ raz szinét égi vi­ zek­ kel kegyesen ön­tözd meg. A mi Urunk Jézus Krisz­ tus ál­tal. Amen (1900) 30

31

Vi­rág­va­sár­na­pi ima Örök min­ den­ ha­ tó Úr Is­ ten! ki az emberi nem­nek kö­ve­ten­dõ alá­za­tos­ság pél­dá­já­ul Üd­vö­zí­tõn­ket em­be­ri természetet föl­ven­ni s õt a ke­resz­ten meghalni hagy­tad: en­gedd ke­gyel­me­sen, hogy bé­ke­tû­rés­ét is kö­ves­sük, egyszersmind föl­tá­ma­dá­sá­nak is ré­sze­se­i­vé le­hes­sünk. Ugyan­azon mi Urunk Jézus Krisz­ tus ál­ tal, ki ve­ led és a Szent­lé­lek­kel egye­tem­ben él és uralkodik, Is­ten mind­örök­kön örök­ké.

Amen (1894)

A szá­zad­for­du­ló egyik leg­nép­sze­rûbb ka­to­li­kus ki­ad­vá­nya, mely a kü­lön­bö­zõ egy­há­zi események le­bo­nyo­lí­tá­sá­hoz nyúj­tott hat­ha­tós se­gít­sé­get. Ti­ze­dik ki­adá­sa 1900-ban je­lent meg.

32

33

Az Ur imá­ja Mi­atyánk...

Mi Atyánk! ki vagy a men­­nyek­ben. Szenteltessék meg a te ne­ved; jöj­jön el a te or­szá­god; le­gyen meg a te aka­ra­tod, miképen a menny­ ben, azonképen itt a föl­dön is; min­den­na­pi kenyerünket add meg ne­künk ma; és bocsájtsd meg a mi vét­ke­in­ket, miképen mi is meg­bo­csá­ tunk az el­le­nünk vé­tet­tek­nek; és ne vigy min­ket a kí­sér­tet­be, de sza­ba­díts meg a go­nosz­tól. Ámen (1894)

Az an­gya­li üd­vöz­let Üd­vöz­légy...

Üd­vöz­légy, Má­ria! ma­laszt­ tal tel­jes; az Ur van te­ve­led, ál­dott vagy te az as­­szo­nyok között és ál­dott a te mé­hed­ nek gyü­möl­cse, Jé­zus!

– As­­szo­nyunk, szûz Má­ria, Is­ten­nek szent any­ja! imád­ koz­zál éret­tünk, bû­nö­sö­kért, most és ha­lá­lunk órá­ján. Ámen (1894)

34

35

Az apos­to­li hit­val­lás Hi­szek­egy...

Hi­szek egy Is­ten­ben, min­den­ha­tó Atyá­ban, menny­nek és föld­nek te­remtõ­jé­ben; és Jé­zus Krisz­tus­ban, õ egy Fi­á­ban, a mi Urunk­ban; ki fogantaték Szent­lé­lek­tõl, születék szûz Má­ri­á­tól; kinzaték Ponczius Pi­lá­tus alatt; megfeszíttették, meghala és el­te­met­ték; szálla alá a pok­lok­ra, har­mad­na­pon ha­lot­ ta­ i­ ból föltámada; fölméne a men­­ nyekbe, ül a min­den­ha­tó Atya Is­ten­ nek jobb­ja fel­öl; on­nan lészen el­jö­ven­ dõ itélni ele­ve­ne­ket és hol­ta­kat. Hi­szek Szent­lé­lek­ben; egy kö­zön­sé­ges keresztény anya­szent­egy­há­zat; szen­tek­nek egyes­sé­gét; bû­nök­nek bo­csá­na­tát; test­ nek föl­tá­ma­dá­sát; és az örök éle­tet. Ámen (1894) Sza­bó Mi­hály ne­vé­re még ma is so­kan em­lé­kez­nek Kis­kun­fél­egy­há­zán. Az 1900-ban szü­le­tett fér­fi ti­zen­öt éve­sen már elõ­imád­ko­zó és bú­csú­ve­ze­tõ volt.

Min­de­nütt „ösmerték”, min­den­ho­vá meg­hív­ták bú­csú­na­pok­ra. S bár „tõsgyökeres ótemp­lom­inak” val­lot­ta ma­gát, bár­ho­vá hív­ták, szí­ve­sen ment. Öt­ven éven át ve­zet­te a kör­nyék­be­li bú­csú­kat. Nem­csak õriz­te, ápol­ta és gya­ra­pí­tot­ta is a vá­ros és kör­nyé­ke ka­to­li­kus ha­gyo­má­nya­it. Szá­mos fü­ze­tet meg­töl­tött énekés ima­szö­ve­gek­kel. Ket­tõt id. Drozdik Jánosné bo­csá­tott ren­del­ke­zé­sünk­re.

36

37

Szent Ist­vánhimnusz Szö­veg: Vö­rös Michaéla Dal­lam: Hal­mos Lász­ló 1. Szent Ki­rá­lyunk ös­­sze­tart­ja Jobb­já­val nem­ze­tét Uj ezer év kü­szö­bé­nél Fe­lénk nyújt­ja szent ke­zét.

Ref­rén: Uj ezer év haj­na­lá­ra Ist­ván ki­rály rá­mu­tat: Le­gyen ben­nünk ös­­sze­tar­tás Tett­erõ és ál­do­zat.

2. Jó apák és jó anyák Ist­ván­ra néz­ze­tek.

Nagy szent ki­rály pél­da­ké­pe Be­ra­gyog­ja él­te­tek 3. Õs hi­tünk­nek szent ma­laszt­ja Táp­lál­ja lel­ke­tek Buz­gó szü­lõk gyer­me­kek­kel Temp­lo­munk­ba jöj­je­tek.

4. Fi­ad, Im­re szép eré­nyit Hor­doz­za nem­ze­ted.

Bûn­bá­na­ta meg­si­rat­ja, Amit ed­dig vét­ke­zett.

5. Szent Ki­rá­lyunk, bíz­va ké­rünk: Vé­del­mezd né­pe­det Nagy­as­­szo­nyunk megigérjük, Hû lesz Hoz­zád nem­ze­ted.

(1971) 38

39

Az új ke­nyér meg­ál­dá­sa Kö­nyö­rög­jünk. – Min­den­ha­tó Atyánk, Urunk és Istenünk! Áldd meg ezt a ke­nye­ret men­­nyei ál­dá­sod­ dal, hogy akik eb­bõl esz­nek, azok­nak vál­jék tes­ti-lel­ki gya­ra­po­dá­suk­ra és üd­vös­sé­gük­re. Tart­son tá­vol tõ­lük min­den­fé­le be­teg­sé­get és a go­nosz­lé­lek min­den kísértését. A mi Urunk, Jé­zus Krisz­tus ál­tal, aki nekünk men­­nyei ke­nye­rünk, örök éle­tünk és üdvösségünk; és aki ve­led él és ural­ko­dik a SzentlélekkeI egy­ség­ben, Is­ten, mind­örök­kön-örök­ké. Ámen

Imád­ság Uram Jé­zus Krisz­tus, Is­ten és em­ber! a te mély­sé­ges alá­za­tos­sá­go­dért, en­ge­del­mes­sé­ge­dért, sze­rel­me­dért, vé­res veritékedért, szent ha­lá­lo­dért adj a ke­resz­tény anya­szent­egy­ház­nak fel­ma­gasz­ta­lást, a ke­resz­tény fejedelmek kö­zött egyes­sé­get, or­szá­gunk­ban békességet, eret­ne­kek­nek megvilágositást, bû­nö­sök­nek megté­rést, ke­se­re­det­tek­nek vi­gasz­ta­lást, mind­nyá­junk­nak igaz penitecziaritást, bol­dog kimulást, a purgatoriumban le­võk­nek pe­dig örök nyu­go­dal­mat és a te szinednek óhaj­tott lá­tá­sát. Le­gye­nek mind­ezek Is­ten­nek nagyobb di­csõ­sé­gé­re! Amen (1913) 40

41

A Nicea-i hit­val­lás Hi­szek­egy...

Hi­szek az egy Is­ten­ben, min­den­ha­tó Atyá­ban, menny­nek és föld­nek, min­den lát­ha­tó­nak és lát­ha­tat­lan­nak Te­remtõ­ jé­ben. Hi­szek az egy Úr­ban, Jé­zus Krisz­tus­ban, Is­ten egy­szü­lött Fi­á­ban, aki az Atyá­tól szü­le­tett az idõ kez­de­te elõtt. Is­ten az Is­ten­tõl, vi­lá­gos­ság a vi­lá­gos­ság­tól, va­ló­sá­gos Is­ten a va­ló­sá­gos Is­ten­tõl. Szü­le­tett, de nem te­remt­mény, az Atyá­val egy­lé­nye­gû és min­den ál­ta­la lett. Ér­tünk em­be­ re­kért, a mi üd­vös­sé­gün­kért, le­szál­lott a menny­bõl. Meg­ tes­te­sült a Szent­lé­lek ere­jé­bõl Szûz Má­ri­á­tól és emberré lett. Pon­ci­us Pi­lá­tus alatt ke­reszt­re fe­szí­tet­ték, kín­ha­lált szen­ve­dett és el­te­met­ték. Har­mad­nap­ra föl­tá­ma­dott az Írá­ sok sze­rint, föl­ment a menny­be, ott ül az Atyá­nak jobb­ján, de új­ra el­jön di­csõ­ség­ben ítél­ni élõ­ket és hol­ta­kat és or­szá­ gá­nak nem lesz vé­ge.

Hi­szek a Szent­lé­lek­ben, Urunk­ban és él­te­tõnk­ben, aki az Atyá­tól és Fi­ú­tól szár­ma­zik, akit épp­úgy imá­dunk és dicsõítünk, mint az Atyát és a Fi­út, Õ szólt a pró­fé­ták sza­ vá­val. Hi­szek az egy, szent, ka­to­li­kus és apos­to­li Anyaszent­egy­ház­ban. Val­lom az egy ke­reszt­sé­get a bû­nök bocsánatára. Vá­rom a hol­tak föl­tá­ma­dá­sát és az el­jö­ven­dõ örök éle­tet. Amen

42

43

Gyász­ba bo­rult...

Gyász­ba bo­rult Is­ten csil­lag­vá­ra, Füg­gönyt von­tak menny­nek ab­la­ká­ra, Meg­halt, meg­halt az ár­tat­lan Bá­rány: Vér­tõl ázott szent ke­reszt ol­tá­rán.

Te­me­tés­re le­jön a menny­or­szág, Könny­tõl áz­nak az an­gya­li or­cák, Sír, zo­kog a fia-vesz­tett ger­le: Égig ér a Szûz­anya ke­ser­ve. Élet Ura, meg­hal­tál üd­vünk­re: A Sá­tán­nak or­szá­ga most dõlt le.

Szûz­anyád­nak fáj­dal­mát te­kint­sed, Add meg né­künk a men­­nyei kin­cset.

Csong­rá­di bú­csúi ének ke­reszt­úti áj­ta­tos­ság­kor.

Sza­bó Mi­hály, 1960, au­gusz­tus 12.

Ének a szent­kú­ti Szûz­anyá­hoz Óh, egek­nek li­li­o­ma, szép Szûz Má­ria, Ferencszállási kis ká­pol­na ékes csil­la­ga. Én te­hoz­zád ide­jöt­tem, ékes szûz vi­rág, Mél­tóz­tas­sál meg­hall­gat­ni, ke­gyes Szûz­anyánk...

44

45

Imád­ság a Bol­dog­as­­szony­hoz

Ez a Szûz­anya tisz­te­le­té­re 1888-ban Bu­da­pes­ten ki­adott imád­sá­gos és éne­kes­könyv Szabados Bor­bá­la Eszes Miklósné ré­vén, Eger­bõl ke­rült Kis­kun­fél­egy­há­zá­ra, ki­adá­sá­nak évé­ben.

46

Oh di­csõ­sé­ges szüz Má­ria! Is­ten­nek szent any­ja! min­den el­ha­gyot­tak­nak és hoz­zád ki­ál­tók­nak bi­zo­nyos vi­gasz­ta­ló­ ja, az ál­tal a nagy öröm ál­tal, melylyel ör­ven­dez­tél, mi­dõn ér­tet­ted, hogy a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus har­mad­na­pon szen­ved­he­tet­le­nül ha­lot­ta­i­ból fel­tá­ma­dott, légy vi­gasz­ta­ló­ ja én lel­ kem­ nek, és ugyan­ azon te fi­ ad­ nál, az utol­ só napon, mi­dõn tes­tes­tõl lel­kes­tõl fel­tá­ma­dan­dó és min­den cselekedetimrõl szá­mot adan­dó le­szek, mél­tóz­tas­sál engemet segiteni, hogy az örök kár­ho­zat­nak szentencziáját te­ál­ta­lad, oh ke­gyes szüz anya! el­ke­rül­hes­sem, és Is­ten­nek min­den vá­lasz­tot­ti­val az örök­ké­va­ló öröm­be bol­do­gul mehessek. Amen 47

Reg­ge­li imád­ság Imád­lak, di­csér­lek té­ge­det Krisz­tus­nak édes vi­rág­zó szive, mely­bõl, mint va­la­mi ke­gye­lem-méz­for­rás­ból min­den jó és min­den édes­ség szár­ma­zott mi­re­ánk, és most is szünhetetlen szár­ma­zik. Én szivemnek min­den ere­jé­bõl há­lá­kat adok ne­ked, hogy en­ge­met ez éj­jel megöriztél, hogy az Atya Is­tent he­lyet­tem di­csér­ted és a mely há­la­adás­sal én tar­toz­ tam, el­vé­gez­ted. Most elõd­be hoz­tam az én mél­tat­lan szivemet reg­ge­li ál­do­za­tul és nagy alá­za­to­san ne­ked aján­lom, kér­vén alá­za­to­san, hogy a te is­te­ni jóvoltodnak és ke­gyel­ med­nek for­rá­si­ból töltsd meg, és a te sze­re­te­ted­nek tü­zé­vel mél­tóz­tas­sál azt meg­gyúj­ta­ni. Amen

48

Imád­ság az õr­zõ szent an­gyal­hoz Üd­vöz­légy, Is­ten­nek szent an­gya­la, tekintetes fe­ je­ de­ lem, én hû õri­ zõm s gond­vi­se­lõm, üd­vöz­légy; örü­lök, hogy ne­ked az Is­ten oly nagy mél­tó­sá­got adott és õ szent ma­laszt­já­val meg­szen­telt, mely­ben mi­nek­elõt­te meg­bol­do­gul­ni, áll­ ha­ta­to­san meg­ma­rad­tál. Há­lá­kat adok a min­den­ha­tó Is­ten­nek a te­ve­led tett nagy jótéteményeiért; te­ne­ked pe­dig azért, hogy ne­kem, há­lá­dat­lan em­ber­nek, en nyi esz­ ten­ de­ ig és sokképen hiven és ke­gyel­me­sen szol­gálsz, és mind lel­kem üdvösségére mind tes­tem egész­sé­gé­re gon­ dot vi­ selsz. Ma is ne­ ked aján­ lom ma­ga­mat, tes­te­met és lel­ke­met, el­mé­met, értelmemet és aka­ra­to­mat, s min­den érzékenységimet, hogy en­ gem õrizz, ve­zé­relj s támogass, tisztits, világosits s tö­ké­le­tes­sé tégy ugy, hogy min­den jók­kal ál­ta­lad be­tel­vén, Is­ten ma­laszt­já­ban ha­lá­lom órá­já­ig áll­ha­ta­to­san meg­ma­rad­ jak, és azu­tán ve­led együtt õ szent fel­sé­ gét szinrõl szinre lát­has­sam és örök­ké áld­has­sam. Amen

49

Bol­dog­as­­szony Anyánk Ré­gi ma­gyar him­nusz

Egész nap­ra ren­delt jó szán­dék Uram Is­ten! te szent fel­sé­ge­dért el­vé­gez­tem ma­gam­ban, hogy e mai na­pon bel­sõ és kül­sõ cselekedetimet tisz­tán csak te fel­sé­ged­nek tisztességére és min­de­nek­nek üdvözülésökre vég­be­vi­szem, a te fi­ad sze­re­te­té­vel egye­sít­ve, mely õtet menny­bõl alá­hoz­ta az em­be­ri nem­ zet­ség üd­vös­sé­gé­ért, és ke­ser­ves ha­lál­ra ad­ta.

Minekokáért sem­mi ju­tal­mat azo­kért nem kivánok, ha­nem csak azt, hogy lel­kem tes­sék Istenségednek, és hogy hoz­zád va­ló sze­re­te­ tem­nek je­lét mu­tat­has­sam. Amen 50

Bol­dog­as­­szony Anyánk, ré­gi nagy Pát­ró­nánk!

Nagy ín­ség­ben lé­vén, így szó­lít meg ha­zánk: Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Irtsd ki, édes Anyánk, az eret­nek­sé­get, Ma­gyar nem­ze­ted­bõl a hi­tet­len­sé­get.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Ó Atya Is­ten­nek ked­ves, szép le­á­nya, Krisz­tus Jé­zus Any­ja, Szent­lé­lek mát­ká­ja!

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Hogy mint Is­ten Any­ját ré­gen tiszteltenek, Úgy min­den ma­gya­rok most is di­csér­je­nek.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Nyisd fel az ege­ket sok ki­ál­tá­sunk­ra, Anyai pa­lás­tod for­dítsd ol­tal­munk­ra.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Tu­dod, hogy Szent Ist­ván örök­ség­ben ha­gyott, Szent Lász­ló ki­rály is min­ket re­ád bí­zott.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Ke­gyes sze­me­id­del te­kints meg né­pe­det, Se­géld meg ál­dás­ra ma­gyar nem­ze­te­det.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

So­kat Fi­ad el­len, meg­vall­juk, vé­tet­tünk, De kö­nyö­rögj ér­tünk, s hoz­zá­ja meg­té­rünk.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Sír­nak és zo­kog­nak ár­vák­nak szí­vei, Ha­zánk pusz­tu­lá­sán öz­ve­gyek lel­kei.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Jé­zus Fi­ad elõtt hajts tér­det éret­tünk, Mert ha nem cse­lek­szel egy lá­big el­ve­szünk.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Vedd el or­szá­god­ról, ezt a sok ín­sé­get, Mely­ben tor­kig úszunk. Ó, nyerj bé­kes­sé­get.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

Di­csé­ret, di­csõ­ség le­gyen az Atyá­nak, A te szent Fi­ad­nak s Szent­lé­lek mát­kád­nak.

Ma­gyar­or­szág­ról, édes ha­zánk­ról, Ne fe­lejt­kez­zél el sze­gény ma­gya­rok­ról!

51

Szent An­ná­hoz imád­ság Úr Is­ten! ki Szent An­na as­­szony­nak an­­nyi ke­gyel­met ad­ni mél­tóz­tat­tál, hogy õ már ko­ro­sabb ide­jé­ben an­nak any­já­ul vá­lasz­tat­nék, ki­tõl az Úr jé­zus Krisz­tus, a vi­lág Meg­vál­tó­ja; édes le­á­nyát, a bol­dog­sá­gos Szûz Má­ri­át – ám­bár fér­je, a jám­bor életü Joachim, meg­ha­lá­lo­zott – az Is­ten és em­be­rek irán­ti sze­re­tet­ben fel­ne­vel­te; mu­tasd hoz­zánk is ezen ir­gal­mas­sá­go­dat, a te nagy­anyád­nak és szent­sé­ges le­á­nyá­nak ese­de­zé­sei ál­tal, hogy a ki­nek emlékezetét gya­ko­rol­juk, azok kö­nyör­gé­sei ál­tal men­­nyei ha­zánk­ba be­jut­has­sunk. Amen

Ég szül­te Föl­det Ég szül­te Föl­det, Föld szül­te fát, Fa szül­te ágát, Ága szül­te bim­ba­ját, Bim­ba­ja szül­te vi­rá­gát, Vi­rá­ga szül­te Szent An­nát, Szent An­na szül­te Szüz Má­ri­át, Szüz Má­ria szül­te Jé­zus Krisz­tust – Vi­lág Meg­vál­tó­ját.

52

53

Reg­ge­li fo­hász

Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb...

Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb, Uram, hoz­zád, Bol­do­gan kö­vet­lek, me­gyek te­hoz­zád! Édes lesz az ne­kem, hisz te fo­god ke­zem, Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb hoz­zád, Is­te­nem.

Már kél a fény­nek csil­la­ga: eseng­ve kér­jük az Urat, jár­jon ma min­de­nütt ve­lünk, ne ront­sa ártás éle­tünk. Nyel­vün­ket fog­ja fék­re ma: ne szóljon rút pe­rek sza­va; sze­mün­ket vé­dõn óv­ja meg: a hív­sá­got ne lás­sa meg! Lak­jék szí­vünk­ ben tisz­ta­ság, tá­voz­zék min­den dõ­re­ség; a test­ nek dölyfét tör­je meg étel- s ital­ban hõ­si fék, hogy majd a Nap, ha tá­vo­zott, s az óra új­ra éjt ho­zott, le­mon­dá­sunk szent éne­ke le­gyen az Úr dicsérete. Di­csér­jük az örök Atyát, di­csér­jük egyszü­lött Fi­át, s a Lel­ket, a Vi­gasz­ta­lót, most és örök idõ­kön át! Amen

Ha ván­dor uta­mon a nap le­száll, Nyug­tot fá­radt fe­jem csak kö­vön ta­lál. Ál­mom­ban re­be­gem, ti­ed az én szí­vem, Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb hoz­zád, Is­te­nem.

Lép­csõ­vel ál­mo­dom, hoz­zád ve­zet, Ke­gyel­med fel­se­gít ott majd en­ge­met.

An­gya­li szó­zat hív, re­pes fe­léd a szív, Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb hoz­zád, Is­te­nem.

Tu­dom, hogy ar­co­dat meg­lát­ha­tom, Vé­get ér egy­ko­ron sok-sok bá­na­tom.

Só­ha­jom vég­sza­va e hõ ima le­gyen, Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb hoz­zád, Is­te­nem.

(Kis­kun­fél­egy­há­za, 1935. 04. 14.)

54

55

Es­té­li kö­nyör­gés szüz Má­ri­á­hoz

Szalézi es­ti ima Imád­lak Is­te­nem és sze­ret­lek tisz­ta szí­vem­bõl! Kö­szö­nöm, hogy megteremtettél, hogy ka­to­li­kus kereszténnyé tet­tél, s hogy ezen a na­pon meg­tar­tot­tál. Bo­csásd meg a nap fo­lya­mán el­kö­ve­tett ros­­szat, s ha va­la­mi jót cse­le­ked­tem fo­gadd el azt. Õrizz en­gem a pi­he­nés alatt és sza­ba­díts meg a ve­szé­lyek­tõl.

Kegyelmed le­gyen min­dig ve­lem és sze­ret­te­im­mel! Amen 56

A te anyai hivségedre és kiváltképen va­ló ol­tal­mad­ra bizom ez éj­jel ma­ga­ mat, oh, bol­dog­sá­gos szüz Má­ria! kér­vén, hogy ellenségim incselkedésitõl meg­ol­tal­mazz. Oh sze­rel­mes õr­zõan­gya­lom! oh ti édes patrónusaim! szent Mi­ hály ark­ an­ gyal, szent Jó­ zsef, szent Joákim, páduai szent An­tal, éj­jel õriz­ze­tek meg en­ge­met és egész­ség­ben tart­sa­tok meg, és éret­ tem, ki nyug­szom, szün­te­len Is­tent di­csér­jé­tek és a ti ál­dá­so­to­kat rám ter­jes­­szé­tek, alá­za­to­san kér­lek. Amen

57

58

Ima az Atya Is­ten­hez

Ima a Fiu Is­ten­hez

Örök, ir­gal­mas Atya! fel­aján­lom ne­ked a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus drá­ga szent vé­rét, a bol­dog­sá­gos és szep­lõ­nél­kü­li szüz Má­ria, a men­­nyei szen­tek és e földön élõ min­den vá­lasz­tot­tak egyességében és ne­vé­ben; há­lá­kat ad­ván mind­ azon ja­vak- és aján­dé­ko­kért, me­lyek­kel a te en­ge­del­mes le­á­nyo­dat gaz­da­gí­tot­tad, kü­lö­nö­sen pe­dig az õ szep­lõ­nél­kü­li fo­gan­ta­tá­sá­ban. Fel­aján­lom to­váb­bá neked azon drá­ga szent vért a bû­nö­sök meg­té­ré­sé­re, az anya­szent­egy­ház gya­ra­ po­dá­sa és fel­ma­gasz­tal­ta­tá­sa, a ró­mai pá­pa meg­tar­tá­sa és bol­dog­sá­ga vé­gett, és an­nak szán­dé­ka sze­rint. Di­csõ­ség az Atyá­nak, a Fiunak és a Szent­lé­lek Istennek. Miképen kez­det­ben most és mindörök­ké. Amen

Örök és test­té lett Ige! fel­aján­lom ne­ked a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus drá­ga szent vé­rét, a bol­dog­sá­gos és szep­lõ­nél­kü­li szüz Má­ria, a men­­nyei szen­tek és e földön élõ min­den vá­lasz­tot­tak egyességében és ne­vé­ben; há­lá­kat ad­ván mind­ azon ja­vak- és aján­dé­ko­kért, me­lyek­kel a te en­ge­del­mes le­á­nyo­dat gaz­da­gí­tot­tad, kü­lö­nö­sen pe­dig az õ szep­lõ­nél­kü­li fogantatásában. Fel­aján­lom to­váb­bá neked a te drá­ga szent vé­re­det a bünösök meg­té­ré­sé­re, az anya­szent­egy­ház gya­ra­po­dá­sa és felmagasztaltása, a ró­mai pápa meg­tar­tá­sa és bol­dog­sá­ga vé­gett, és an­nak szán­dé­ka sze­rint. Di­csõ­ ség az Atyá­nak, a Fiunak és a Szent­lé­ lek Istennek. Miképen kez­det­ben most és mind­örök­ké. Amen

59

Ima a Szent­lé­lek Is­ten­hez Örök Szent­lé­lek Is­ten! fel­aján­lom ne­ked a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus drá­ga szent vé­rét, a bol­dog­sá­gos és szep­lõ­nél­kü­li szüz Má­ria, a men­­nyei szen­tek és e föl­dön élõ min­den vá­lasz­tot­tak egyes­sé­gé­ben és ne­vé­ben; há­lá­kat ad­ván mind­ azon ja­vak- és aján­dé­ko­kért, me­lyek­kel a te en­ge­del­mes le­á­ nyo­dat gaz­da­gí­tot­tad a te je­gye­se­det, kü­lö­nö­sen pe­dig az õ szep­lõ­nél­kü­li fo­gan­ta­tá­sá­ban. Fel­aján­lom ne­ked to­váb­bá ne­ked a te drá­ga szent vé­re­det a bünösök meg­té­ré­sé­re. az anya­szent­egy­ház gya­ra­po­dá­sa és felmagasztaltása, a ró­mai pá­pa meg­tar­tá­sa és bol­dog­sá­ga vé­gett, és an­nak szán­dé­ka sze­rint. Di­csõ­ség az Atyá­nak, a Fiunak és a Szent­lé­lek Is­ten­nek. Miképen kez­det­ben most és mind­örök­ké. Amen 60

Va­ló­di mu­ze­á­lis ér­ték. Ezt az éne­kes fü­ze­tet két év­vel a sza­bad­ság­harc le­ve­ré­se után, 1851ben nyom­tat­ták Bu­dán. Bo­rí­tó­ján két an­gyal a Szûz­anya fe­jé­re he­lye­zi a men­­nyei ko­ro­nát.

61

Te hoz­zád si­e­tünk 19. szá­za­di Má­ria-ének

Te hoz­zád si­e­tünk mint Szûz anyánk­hoz, ir­gal­mas, ke­gyel­mes nagy As­­szo­nyunk­hoz: Oh Má­ria li­li­omszál, or­szá­gunk­ban il­la­toz­zál.

Oh melly nagy fáj­da­lom tõ­led elmenni, drá­ga szent képedtûl messze tá­voz­ni, Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

Ah iszo­nyú ha­lál té­ged itt hagy­ni, Anyai orczádat nem szem­lél­het­ni, Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

Né­ked feláldozzuk fá­rad­sá­gun­kat, nagy öröm­mel felvett útazásunkat, Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

Szí­vün­ket ad­juk Né­ked zálogúl, Szent ma­lasz­tot ké­rünk itt szent Fi­ad­tól. Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

Ah kö­nyö­rülj raj­tunk szent­sé­ges Anya, ki­nek mé­hé­bõl jött Is­ten Bá­rá­nya, Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

Kö­nyö­rögj éret­tünk ke­gyes Pát­ró­nánk, el ne hagyj ben­nün­ket ke­gyel­mes Anyánk, Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

Nyerdmeg szent Fi­ad­nál, mi Meg­vál­tónk­nál, nyerdmeg a szent­sé­ges Szent Há­rom­ság­nál. Oh Már­is, li­li­om-szál, ’sa’t.

Hogy a’ há­bo­rú­ság, pes­tis, és éh­ség, tá­voz­zon Ha­zánk­tól, lé­gyen bé­kes­ség. Oh Má­ria, li­li­om-szál, ’sa’t.

(1851)

62

63

Ide járúlj a’ temp­lom­ba Ide járúlj a’ temp­lom­ba, bû­nös vagy. Bû­nös em­ber sok bû­nö­dért alig vagy, Jé­zu­som, Jé­zu­som, ne hagyj, mert ir­gal­mad nagy.

Ir­gal­mas vagy, ke­gyel­mes vagy Jé­zu­som, most te hoz­zád folyamodom Krisz­tu­som, Jé­zu­som, jöjj szí­vem­be Or­vo­som.

Já­rulj azért bû­nös lel­kem Jézushoz, mert óltárról szem­ lélt téged, fuss ahoz, Jé­zu­som, Jézusom, te vagy lel­ki táp­lá­lóm.

Mint Mag­dol­na sok bû­nö­met siratom, ke­ser­ve­sen két sze­mem­ bõl húllajtom. Jé­zu­som, Jé­zu­som, sok bû­nö­met si­ra­tom.

Föld­re esem, leborúlok, Jé­zu­som, Te éret­ted sok kí­no­kat, Krisztusom, szen­ ve­ dek még élek, mint aka­rod Krisz­tu­som.

Ha­lá­lom­kor légy mel­let­tem Jézusom, mi­dõn lel­kem és tes­tem­tõl, Krisz­tu­som, ki­mú­lik, vedd, szóllítsd, ve­led él­jen Or­vo­som.

Is­te­nes ének 1851-bõl

64

Ezt a rend­kí­vül szép ki­vi­te­le­zé­sû imád­sá­gos köny­vet Páz­mány Pé­ter (1570 - 1637) esz­ter­go­mi ér­sek, bí­bo­ros ír­ta. Tol­da­lék­kal bõ­ví­ tett ti­zen­he­te­dik ki­adá­sa a Szent Ist­ván Tár­su­lat gon­do­zá­sá­ban je­lent meg 1886-ban. A be­jegy­zé­sek alap­ján az imád­sá­gos könyv ere­de­ti­leg Eszes Ist­ván „Csa­nád me­gyei ál­do­zár tu­laj­do­na” volt. Tõ­le ke­rült 1909 au­gusz­tu­sá­ban – a vél­he­tõ­en kis­kun­fél­egy­há­zi – Gás­pár Jánosnéhoz. A szí­nes szent­ké­pek­kel il­luszt­rált imád­sá­gos köny­vet az Athenaeum Rész­vény­tár­sa­ság könyv­nyom­dá­ja ké­szí­tet­te.

65

A fös­vény­ség el­len Min­den jók­nak bõ­sé­ge­sen meg­adó Is­te­ne! ki a te ne­ve­dért va­ló ala­mizs­nál­ko­dást gyak­ran pa­ran­csol­tad, nyisd meg az én füleimet pa­ran­cso­la­ta­id ér­tel­mé­re, nem a fös­vény­ség­re; és ad­jad, hogy tõ­led vett ja­va­im­mal jól sá­fár­kod­jam sze­gé­nye­id­nek; vedd ki szí­vem­bõl e vi­lá­gi gaz­dag­ság­nak kivánságát, mely gyö­ke­re min­den go­nosz­ság­nak; ad­jad, hogy az enyém­mel meg­elé­ged­ jem, má­sét ne kivánjam, aján­dé­kod­ból vett jó­szá­go­mat pe­dig örö­mest és vigan osz­to­gas­sam azok­nak, kik az örök nyu­go­da­ lom­nak haj­lé­ká­ba be­fo­gad­ja­nak en­gem, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Amen (1607)

A ke­vély­ség el­len Uram Jé­zus Krisz­tus! alá­za­tos­ság­nak igaz tüköre, ki azt akarád, hogy az alá­za­tos­ság­ra tõ­led ven­nénk pél­dát, és a te sok gya­lá­za­tos kinjaidból alá­za­tos­sá­got ta­nul­na a por és ha­mu, ki­nek sem sem tes­té­ben, sem lel­ ké­ben nincs ke­vély­ség­re va­ló oka. Tá­voz­tasd el tõ­lem a föl­fu­val­ko­dott ke­vély­sé­get, me­lyet te gyülölsz. Min­den­ha­tó és igaz Is­ten! ki az an­gya­ lok ke­vély­sé­gét ször­nyû­ké­pen megalázád, alá­za­tos szol­gá­ló­le­á­nyo­dat pe­dig anyád­dá választád! vedd el az én szivemnek fel­fu­val­ko­dá­sát; és ad­jad, hogy sem­mi­ben ne di­cse­ked­jem, ha­nem csak te ben­ned; sen­kit meg ne utál­jak, sem­mit ma­gam­nak ne tulajdonitsak: ha­nem a mi jó ben­nem va­gyon, meg­is­mer­vén, hogy te tõ­led, min­den jó­nak vég­he­tet­len kutfejétõl va­gyon, eb­bõl nem ne­kem, ha­nem a te szent ne­ved­nek kivánjak min­den di­csõ­sé­get; ki az Atya és Szent­lé­lek Is­ten­nel élsz és uralkodol mind örö­kön örök­ké. Amen (1607) 66

67

A tor­kos­ság el­len Uram Jé­zus Krisz­tus! ki az em­be­ri test­nek ké­nyes­sé­gét és tobzódását akar­ván za­bo­láz­ni él­ted­nek pél­dá­já­val, nem csak negy­ ven egész nap éhez­tél éret­tünk, de ha­lá­lod órá­ján is szomjuságod ol­tá­sá­ra eczetet és epét vá­lasz­tál; ad­jad, hogy én is min­den tob­zó­dás­tól, ré­szeg­ség­tõl és tes­tem­nek ké­nyes táp­lá­lá­sá­tól megoltalmazzam ma­ga­mat. És a men­­nyei bol­dog­ság­nak édes­sé­gét meg­kós­tol­ván, ne le­gyen nagy gon­dom a fér­gek ele­de­lé­nek hizlalására; ha­nem min­den erõm­mel csak a men­­nyei la­ko­dal­mad­ba kivánkozzam; ki az Atya és a Szent­lé­lek Is­ten­nel élsz és uralkodol mind örö­kön örök­ké. Amen (1607)

A faj­ta­lan­ság el­len Oh tisz­ta­ság­sze­re­tõ Is­ten! ki fer­tel­mes­sé­gért vizözönt bocsátál a vi­lág­ra, hogy a faj­ta­lan­ság­nak láng­ját el­ol­ta­nád; te­kintsd meg az em­be­ri test­nek gyar­ló­sá­gát, és a go­nosz in­du­la­tok­nak ere­jét oltsd meg szent ma­lasz­tod­dal; mert a te aján­dé­kod és segitséged nélkül tisz­tán nem él­het az em­be­ri erõt­len­ség. Ne szen­vedd én Is­te­nem! hogy az én tes­te­met, a te temp­lo­mo­dat, me­lyet tisz­ta­ sá­gos szent tes­ted és vé­red vé­te­lé­vel ma­gad­nak szen­tel­tél, meg­ fer­tõz­tes­sem: ha­nem ad­jad, hogy ne­ked tes­ti, lel­ki tisz­ta­ság­ban vé­gig szol­gál­jak, és a há­zi el­len­sé­get meg­gyõz­vén, e vi­lág gyönyörûségeit meg­utál­ván, a te örö­med­ben, mely fe­lül­ha­lad min­ den gyö­nyö­rû­sé­get, ré­sze­sül­hes­sek; ki az Atya és Szent­lé­lek Is­ten­nel élsz és uralkodol mind örö­kön örök­ké. Amen (1607) 68

69

A ha­rag­tar­tás el­len

Az irigy­ség el­len Ir­gal­mas, ke­gyel­mes Is­ten! ki a te tör­vé­nye­det a sze­re­tet­nek pa­ran­cso­ la­tá­ba foglalád, adj igaz ke­resz­té­nyi sze­re­te­tet szivembe; hogy szent véreddel meg­vál­tott atyám­fi­a­it sze­ ressem, mint ma­ga­mat, és azon egy test­nek tag­ja­it. Örül­jek az õ javokon, mint ma­ga­mén; bán­kód­jam nyavalyájokon, mint tu­laj­don nyomorságaimon. És csak azt gyülöljem, a ki irigy­sé­ge ál­tal bünbe ejté az em­be­ri nem­ze­tet. Amen (1607) 70

Ke­gyes és ke­gyel­mes Meg­vál­tóm! ki mint az ár­tat­lan bá­rány, ugy vitetél a ha­lál­ra, fel sem tát­ván a szá­dat; ki ennyi szám­ta­lan kinaidért nem fizettél go­nos­­szal a go­no­szért, ha­nem inkább el­le­ned vé­tet­te­kért kö­nyö­rög­ tél szent Atyád­nak: oltsd szivünkbe a te csen­des, nagy türhetõ szelidségedet, és za­bo­lázd meg a mi ha­ra­gos boszszuálló kivánságainkat.

Ad­jad én Is­te­nem! va­ló­ban és iga­zán meg­is­mer­nem, hogy az én büneimért sok­kal töb­bet ér­dem­let­tem an­nál, a mit szen­ve­dek fe­le­ba­rá­tom­tól; és a ha­rag­nak dü­hös­sé­gét meg­fojt­ván, a raj­tam esett boszut jó­ban gyõz­zem meg; gyülölõimet sze­res­sem; és hálaadással szen­ved­jem, va­la­mit szent ke­zed re­ám bo­csát: hogy e vi­lá­gi szen­ve­dés ál­tal, a te di­csõ­sé­ged­nek örö­mé­ben ré­szes le­hes­sek; ki az Atya és Szent­lé­lek Is­ten­nel egye­tem­ben élsz és uralkodol mind örö­kön örök­ ké. Amen (1607)

71

Egyet­len a lel­kem

A jó­ra va­ló rest­ség­nek le­gyõ­zé­sé­ért

Egyet­len a lel­kem, vár­ja õt az ég, Meg­men­te­ni idõm, ki tud­ja lesz-e még?

Oly rö­vid az élet, oly biz­tos a ha­lál, Az utol­só óra, va­jon ho­gyan ta­lál?

Meg­vál­tó Jé­zu­som add ke­gyel­me­det, En­gedd, hogy meg­ment­sem egyet­len lel­ke­met. Amen

Uram Jé­zus Krisz­tus! ki én éret­tem nem szán­tad sem­mi mun­ká­dat és fá­rad­sá­go­ dat, én éret­tem éhez­tél, szomjuhoztál, tel­jes éj­sza­ká­kon imád­koz­tál; vedd ki sziembõl az is­te­ni dol­gok­ra va­ló rest­sé­get; ad­jad, hogy öröm­mel szol­gál­jak ne­ked, böj­tö­lés­ben, vi­gyá­zás­ban, szün­te­len imádkozásban. Fe­le­ba­rá­to­mat jó­aka­rat­tal segitsem szük­sé­gé­ben, táp­lál­jam fo­gyat­ ko­zá­sa­i­ban, vi­gasz­tal­jam keserüségében, ok­tas­sam tu­dat­lan­sá­gá­ban; örö­mest hor­ doz­zam az õ ter­hét, és min­de­nek­ben szor­gal­ma­to­san mun­kál­kod­jam: tud­ván, nem csak hogy rö­vid idõm va­gyon, és azu­tán nem mun­kál­kod­ha­tom, de azt is, hogy di­csõ­sé­ges gyü­möl­cse va­gyon a mi mun­kánk­nak. Segits azért én Is­te­nem! és szilárdits meg en­gem; ki az Atya és Szent­lé­lek Is­ten­nel egye­tem­ben élsz és uralkodol mind örö­kön örök­ké. Amen (1607)

72

73

Utonjárok kö­nyör­gé­se Ir­gal­mas, ke­gyel­mes Is­ten! ki az Izráel fi­a­it a ten­ger közepin szá­raz láb­bal vid ál­tal, és a há­rom szent ki­rályt csil­la­god ál­tal vezérléd; adj né­künk és a mi utonjáró atyánk­fia­inak jószerencsés utat, és csen­des üdõt; hogy a te szent an­gya­lod ve­zér­lé­sé­bõl, a ho­vá in­dul­tunk, és vég­re az örök élet­nek nyu­ go­dal­má­ba bol­do­gul jut­has­sunk.

Ur Is­ten! ki a te szol­gá­dat, Áb­ra­há­mot a po­gá­nyok kö­zül, a kal­de­u­sok tüzébûl ki­hoz­ván min­den utaiban megörzéd: ké­rünk té­ged, hogy min­ket is, te szol­gá­i­dat, ol­tal­mazz! Légy né­künk ké­szü­le­tünk­ben segétségünk, utunk­ban vi­gasz­ta­lá­ sunk, me­leg­ben ár­nyé­kunk, esõ­ben és hi­deg­ben haj­lé­kunk, fá­rad­sá­gunk­ban nyu­go­dal­munk, sze­ren­csét­len­ség­ben ol­tal­ munk, go­nosz utunk­ban is­tá­punk, ve­sze­del­münk­ben gyá­ mo­lunk: hogy te­ál­ta­lad, aho­vá igye­ke­zünk, bé­ké­vel jut­has­ sunk, és is­mét egész­ség­ben jö­hes­sünk há­zunk­ba.

Hall­gasd meg, Uram, kö­nyör­gé­sün­ket, és a te szol­gá­id ut­ját üd­vös­sé­ges ol­tal­mad­dal igaz­gas­sad: hogy e vi­lág­nak, és az utonjáróknak szám­ta­lan ve­sze­del­mi kö­zött, a te segétségeddel meg­õriz­tes­sünk.

Ad­jad, ké­rünk té­ged, min­den­ha­tó Ur Is­ten, hogy a te szol­ gá­id az üd­vös­ség­nek út­ján jár­ja­nak, és elõljáródnak, Szent Já­nos­nak in­té­sit kö­vet­vén, a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus­hoz bá­tor­sá­go­san jut­has­sa­nak.

Uram, Jé­zus Krisz­tus, em­be­ri nem­zet­nek hüv és szor­gal­ma­ tos ol­tal­ma­zó­ja, kér­lek té­ged, ér­tünk va­ló sok fáradságidért és zarándokságidért: bo­csásd alá ma­gas menny­bõl an­gya­lo­ dat, ki õriz­zen és ok­tas­son en­gem min­den utaimban, mi­kép­ pen megörzé Áb­ra­há­mot, Já­ko­bot, Tó­bi­ást zarándokságokban. És en­ gedd, szent ha­ lá­ lod ál­ tal, hogy mind­ nyá­ jan megismérjük e vi­lág­ban va­ló jö­ve­vény voltunkat, és e föld­ höz ne ra­gasz­kod­junk, ha­nem tisz­ta szüvellélekkel te­hoz­zád kí­ván­koz­zunk, és a meg­ígért bol­dog­ság­ba jut­has­sunk. Ki élsz és uralkodol most és örö­kön örök­ké. Amen

(1607) 74

75

Fo­hász a bol­dog­sá­gos szüz Má­ri­á­hoz Üd­vöz­légy, menny­nek ki­rály­né aszszonya, ir­gal­mas­ság­nak szent any­ja! élet, édes­ség, re­mény­ség. Te­hoz­zád ki­ál­tunk, Évá­nak szám­ki­ve­tett maradéki, sirván és ke­se­reg­vén nyomoruságnak völ­gyé­bõl. Azért, édes szó­ szó­ lónk! forditsd re­ ánk a te kegyes sze­me­i­det, és e nyo­mo­rult élet után mu­tasd meg a te ál­dott gyümölcsödet, Jé­zust. Oh ál­dott! oh kegyes! oh di­csõ­sé­ges szüz Má­ria!

(1900)

A Kis Krisz­tus atya­fi­ság má­so­dik ki­adá­sa 1900-ban je­lent meg. A dí­szes ki­vi­te­le­zé­sû imád­sá­gos köny­vet an­nak ide­jén Vesszõsi Jó­zsef könyv­ke­res­ke­dé­se for­gal­maz­ta Kis­kun­fél­egy­há­zán. Az imád­sá­gok mel­lett szá­mos hasz­nos út­mu­ta­tó­val és ta­nác­­csal is szol­gált.

76

77

Hit, Re­mény­ség, Sze­re­tet és Bá­nat Ha az éj­jel vé­let­len ha­lá­lom tör­tén­ nék, most ak­kor­ra mon­dom: Hiszem azt mind, én Jé­zu­som! a mit a ró­mai anya­szent­egy­ház mond, mert te mon­ dot­ tad.

Reménylem a Mi­atyánk­ban fog­lalt he­ tes kérésemet, hogy megadandod; mert megigérted. Sze­ret­lek a te véghetetlen jó­sá­go­dért; azért bá­nom min­den büneimet és a jó­ra va­ló rest­sé­ge­met. Csó­ko­lom a te jobb lá­ba­don le­võ se­be­det; ké­rem az­ál­tal bo­csásd meg el­le­nem és fe­le­ba­rá­tom el­len el­kö­ve­tett min­ den vét­ke­i­met. Amen (1900)

78

Es­té­li imád­ság Mi­vel már be­sö­té­te­dett, ké­rünk te­rem­tõnk té­ge­det, mu­tasd szo­kott õr­zé­se­det.

Gaz ál­mok tá­vol es­se­nek, rút látomásink elvesszenek, sá­tá­nok megköttessenek, hogy tes­tünk ne fer­tõz­ze­ nek. En­ gedd ezt nekünk ke­gye­sen Atya, Fiu, fel­sé­ ge­sen, Szent­lé­lek­kel egye­ tem­ben, él­vén örök dicsõségben. Amen (1900) 79

Jé­zus­hoz óhaj­tás Sze­rel­mes Jé­zu­som! én mai el­sõ fohászkodásomat, szivemnek bel­sõ részeibõl, tel­jes te­het­sé­gem­bõl hoz­ zád bo­csá­tom, kér­vén szent fel­sé­ge­ det, hogy e mai na­pon lel­ki és tes­ti cselekedetimet igaz­gasd én­ben­nem, és azo­kat fo­gyat­ko­zá­si­ból éke­sítsd fel a szent­sé­ged ál­tal, édes szivedben; az Atya Is­ten vég­he­tet­len tisz­ tes­sé­gé­re és az õ di­csõ­sé­gé­re mél­ tóz­tas­sál bemutatni. Amen

80

Az Úr an­gya­la An­ge­lus

Az Úr an­gya­la kö­szön­té a Bol­dog­sá­gos Szûz Má­ri­át… És õ mé­hé­be fogadá Szent­lé­lek­tõl szent Fi­át. Üd­vöz­légy, Má­ria… Íme, az Úr­nak szol­gá­ló le­á­nya…

Le­gyen ne­kem a te igéd sze­rint. Üd­vöz­légy, Má­ria… És az Ige test­té lõn… És mi köz­tünk lakozék. Üd­vöz­légy, Má­ria...

Imád­koz­zál éret­tünk Is­ten­nek szent Any­ja.

Hogy mél­tók le­hes­sünk Krisz­tus ígé­re­te­i­re.

Kö­nyö­rög­jünk! Ké­rünk té­ged, Úr­is­ten, öntsd lel­künk­be szent ke­gyel­me­det, hogy akik az an­gya­li üze­net ál­tal szent Fi­ad­nak, Jé­zus Krisz­ tus­nak meg­tes­te­sü­lé­sét meg­is­mer­tük, az õ kín­ szen­ve­dé­se és ke­reszt­je ál­tal a föl­tá­ma­dás dicsõségébe vi­tes­sünk. Ugyan­azon a mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal. Amen (1456)

81

Ó, al­ko­tó lé­lek Ó, al­ko­tó Lé­lek, jö­vel És szí­vünk, lel­künk tölt­sed el.

Te alkotád a szí­ve­ket, Hozd né­kik bõ ke­gyel­me­det.

Kit úgy hí­vunk: Vi­gasz­ta­ló, Kit ád né­künk az Al­ko­tó, Te élõ for­rás, égi láng, Szent ke­net ég­bõl, szállj le ránk.

Te hét ajándok kút­fe­je, Atyánk ha­tal­mas jobb ke­ze, Az Ur erõs igérete, Sugalmas aj­kak ih­le­te.

Gyújtsd meg sze­münk­ben fé­nye­det, És szállj szivünkbe sze­re­tet!

Ha tes­tünk gyar­ló, s lan­ka­dunk, Légy min­dig éber gyá­mo­lunk. Ûzd mes­­sze tõ­lünk el­le­nünk, Szent bé­kes­sé­ged add ne­künk, Te járj, Ve­zér, utunk elõtt, Ve­szély­tõl véd­jen szent erõd.

Add, is­mer­jük meg az Atyát Te­ál­ta­lad és egy Fi­át, És ket­te­jük­nek lel­ke, Te, Örök­re légy lel­künk hi­te.

Az Is­tent áld­juk: jó Atyát, S ki fel­kelt sír­ból, szent Fi­át, S a Lel­ket, szivünk vi­ga­szát, Most és örök idõ­kön át. Amen 82

Szent Ber­nát imád­sá­ga Em­lé­kez­zél meg, ó leg­ke­gye­sebb Szûzanya, Má­ria, hogy so­ha­sem le­he­tett hal­la­ni, hogy Te va­la­kit ma­gá­ra hagy­tál, aki ol­tal­ma­dat kér­te és se­gít­sé­gért Hoz­ zád kö­nyör­gött. Ilyen bi­za­lom­tól lel­ke­sít­ ve sietek Hoz­zád, ó szûzek Szûze, jó­sá­ gos Anyám! Hoz­zád for­du­lok és szí­ved elõtt só­hajt­va ál­lok én, sze­gény bû­nös.

Ne vesd meg kö­nyör­gé­se­met, ó Any­ja az örök Igé­ nek, ha­ nem hall­ gass rám kegyelmesen és hall­ gass meg en­ gem Amen (300 na­pi bú­csú) (1912) 83

Ima a ha­zá­ért Úr Is­ten! ki­nek ke­ze­i­ben van min­den or­szá­gok és né­pek sor­sa: áraszd menynyei ál­dá­so­dat or­szá­gunk­ra; tá­voz­tasd el tõ­lünk a drá­ga­sá­got, éh­sé­get, hadakat, mi­rigy­ha­lált és ha­ra­god egyéb csa­pá­sa­it; ve­zé­reld szent aka­ra­tod szerint elöl­já­ró­ink szivét, hogy az igaz­ság, hû­ség és bé­ke ál­dá­sai boldogitsák országunkat. A mi Urunk Jé­ zus Krisztus ál­tal. Amen (1885)

Ez a vas­kos ima és éne­kes könyv 1885-ben je­lent meg a Ró­zsa Ki­adó gon­do­zá­sá­ban. Szemerédi Ágostonné bo­csá­tot­ta ren­del­ke­zé­sünk­re.

84

85

Ima a lel­ki pász­to­ro­kért

Ima a pá­pá­ért Is­ten! min­den hivek pász­to­ra és elöl­já­ró­ja! alá­za­to­san ké­rünk, te­kints ir­gal­ma­san szol­ gád­ra I. Fe­renc pá­pá­ra, kit szent­egy­há­zad el­sõ pász­to­rá­vá ren­del­tél; kit e föld­öni helytar­tód­dá vá­lasz­tál; add ne­ki a böl­cses­ség, ta­nács és erõs­ség lel­két, hogy szentegyházadat üd­vö­sen kor­má­nyoz­za, an­nak tag­ja­it a hit és sze­re­tet kap­csa ál­tal ös­­sze­tart­sa, reá bizott nyá­ját a tanitás igaz­sá­gá­val s jó példájával ve­zes­se és az­zal együtt örök éle­tet nyer­jen. A mi Urunk Jé­zus Krisz­tus ál­tal.

Amen (1885) 86

Jé­zu­som! te ad­tál szent­egy­há­zad­ nak lel­ki pász­to­ro­kat, hogy a hivõket a tö­ké­le­tes­ség­re ve­zé­rel­jék.

Add ne­kik a te szent ke­gyel­me­det, hogy hi­va­ta­luk fon­tos­sá­gát, nagyságát meg­is­mer­vén, buz­gón hirdessék szent igé­det. En­gedd, hogy ná­lad a mi köz­ben­já­ró­ink legyenek, imád­ság és jám­bor élet­mód­ juk ál­tal a te ha­ra­go­dat tõ­lünk el­for­dít­sák. Fé­nyes­ked­je­nek, mint az erény pél­dá­nyai és áb­rá­zo­la­tai, és mi kö­ves­sük õket; száz­szo­ro­san áldd meg és ju­tal­mazd az õ munkáikat. Õk a mi lel­künk­rõl gondoskodnak és egy­kor ró­luk tró­nod elõtt szá­ mot kell ad­ ni­ uk. Add, kegyelmes Is­ te­ nem! hogy az õ tanitásukat, mint tu­laj­don tanitásodat, a te tisz­te­le­ted­re, az õ örö­ mük­re és a mi lel­künk üd­vös­sé­gé­re forditsuk. Amen (1885)

87

Pá­pai him­nusz

88

Hol Szent Pé­ter sír­ba té­ve És Ró­má­nak do­bog szí­ve, Ez­rek aj­kán, ezer nyel­ven Hõ ima zeng édes­de­den: II: Tartsd meg, Is­ten, szent atyán­kat, Krisz­tus­nak hely­tar­tó­ját! :II

A for­ró dél, ri­deg éj­szak Ez imá­ban egye­sül csak; Ki­vált ho­nunk édes nyel­vén zeng iga­zán, zeng õszin­tén: II: Tartsd meg, Is­ten, szent atyán­kat, Krisz­tus­nak hely­tar­tó­ját! :II

Arany fö­dél, már­vány­fa­lak S a Va­ti­kán vissz­hang­za­nak, S a hét ha­lom tág kö­ré­ben Meg­har­san­va kö­rül­röp­pen: II: Tartsd meg, Is­ten, szent atyán­kat, Krisz­tus­nak hely­tar­tó­ját! :II

Mint vil­lám­mal egy perc alatt Mes­­sze szár­nyal a gon­do­lat, Szin­túgy rö­pül ajk­ról ajk­ra, vá­rak-, pusz­ták- és fal­vak­ra: II: Tartsd meg, Is­ten, szent atyán­kat, Krisz­tus­nak hely­tar­tó­ját! :II

Új erõ­re kap e szó­zat, Be­jár­ja a szent sí­ro­kat, Zúg­va vo­nul he­gyen, sí­kon Át­tör zaj­ló hul­lá­mo­kon: II: Tartsd meg, Is­ten, szent atyán­kat, Krisz­tus­nak hely­tar­tó­ját! :II

El­jut szen­tek fény­kö­ré­be S le­száll on­nét szí­ve­ink­be, Mint a föl­szállt pá­ra­ned­vek Szom­jas föld­re vis­­sza­es­nek: II: Tartsd meg, Is­ten, szent atyán­kat, Krisz­tus­nak hely­tar­tó­ját! :II

89

Ne­ked adom ma­gam Is­te­ni Megáltónk imá­dan­dó szent szí­ve! ál­tal­adom ne­ked ma­ga­mat; szí­ve­met, lelkemet és ha­lá­lo­mat ne­ked szen­te­lem.

Légy vi­lá­gos­sá­gom két­sé­gem­ben; erõm és vi­gasz­ta­lá­som szenvedésimben; ol­tal­ mam a ve­sze­de­lem­ben; ve­zé­rem és segedelmem az élet vészteljes ho­má­lyá­ban.

Adj gyõ­ze­del­met vég­sõ küz­del­mem­ben.

Végy fel ke­gyes Meg­vál­tóm, is­te­ni szent szí­ved­be! Kap­csolj ma­gad­hoz a sze­re­tet kö­te­lé­vel, hogy tõ­led örök­ké el ne válhasak. Amen

Szent Ágos­ton

Uram, Is­te­nem, én re­mé­nyem Uram, Is­te­nem, én re­mé­nyem, hall­gass meg en­gem! Ne en­gedd, hogy be­le­fá­rad­ jak ke­re­sé­sed­be. Adj erõt, hogy min­dig és min­de­nütt Ar­cod lá­tá­sá­ra tö­re­ked­jem. Önts be­lém re­ményt, hogy min­den lé­pés­ sel kö­ze­lebb ke­rül­jek Hoz­zád. Te is­me­red erõ­met, és gyen­ge­sé­ge­i­met, õrizd az egyiket, és gyó­ gyítsd a má­ si­ kat! Te juss eszem­be min­de­nütt: sze­ret­né­lek meg­is­ mer­ni és meg­sze­ret­ni! Amen 90

91

Pá­li Szent Vin­ce gon­do­la­ta

Kal­kut­tai Bol­dog Te­réz anya

Még­is le­gyél jó!

Az em­be­rek esz­te­le­nek, következetlenek és ma­guk­ba for­dul­nak, még­is szeresd õket! Ha jót te­szel, meg­vá­dol­ nak, hogy ön­zés és hát­só gon­do­lat ve­zér­li cse­le­ke­de­te­i­det, még­is te­gyél jót! Ha si­ke­res vagy, ha­mis ba­rá­to­kat és iga­zi el­len­sé­ge­ket nyersz, még­is érj célt! A jó, amit te­szel, hol­nap már feledésbe megy, még­is légy be­csü­le­tes és nyílt! A be­csü­le­tes­ség s õszin­te­ség sebezhetõvé tesz, még­is légy be­csü­le­ tes és nyílt! Amit évek alatt fel­épí­tesz, lerombolhatják egy nap alatt, még­is építs! Az em­be­rek­nek szük­sé­gük van se­gít­sé­ged­re, de ha se­gí­tesz, tá­ma­dás ér­het, még­is se­gíts! A leg­job­bat add a vi­lág­nak, amid csak van, s ha ve­rést kapsz cse­ré­be, még­is a leg­job­bat add a vi­lág­nak, amid csak van!

92

Én nem va­gyok ide­va­ló­si, sem oda­va­ló­si: mert bár­hol ott va­gyok, ahol Is­ten akar­ja, hogy le­gyek... A Sze­re­tet Le­á­nyai szá­má­ra ter­mé­sze­tes, hogy ko­los­to­ra­ik a betegszobák, cel­lá­ik a bér­la­ká­sok, házikápolnájuk a plé­bá­nia­temp­lom, ke­reszt­fo­lyo­só­ik a vá­ros ut­cái és a kór­ház fo­lyo­sói, klauzurájuk az en­ge­del­mes­ség, en­nek rá­csa az istenfélelem, fá­tyo­luk a szent sze­rény­ség...

93

Ez nagy szent­ség va­ló­ban...

Ez nagy szent­ség va­ló­ban, ezt imád­juk leg­job­ban, me­lyet Jé­zus ne­künk ha­gyott Testamentomban.

Je­len van itt test és vér, min­den kinc­­csel ez fel­ér, ha el­hagy­juk vét­ke­in­ket, min­den jót ígér. Állj mel­let­tünk, nagy Is­ten, tit­kos ke­nyér szí­né­ben, légy ir­gal­mas és meg­hall­gass min­den ín­ség­ben.

Há­bo­rú­tól ol­tal­mazz, hí­ve­id­nek ir­gal­mazz, be­teg­sé­get, éhín­sé­get tõ­lünk tá­voz­tass.

Te­ben­ned van re­mé­nyünk, éle­tünk és ép­sé­günk.

Egye­dül csak Té­ged ké­rünk, légy se­gít­sé­günk.

Add, hogy ké­szen le­hes­sünk, bol­dog ha­lált ér­hes­sünk, e vi­lág­ból, ha ki­szó­lítsz, Vé­led le­hes­sünk.

(1797)

94

95

A szent mi­se kez­de­té­re Atya, Fiú és Szent­ lé­ lek Úr Is­ ten! fo­ gadd kegyelmesen alá­za­tos gyer­me­ked áhitatát, mel­­ lyel szí­ve­met a meg­vál­tó Jé­zus Krisz­tus vér­ál­do­ za­tá­nak e szent mi­sé­ben vér­on­tás nél­kül va­ló megújí­tá­sán te­né­ked aján­lom. Légy ve­lem, oh min­den­ha­tó Is­ten! vál­jék fo­ga­na­tos­sá tisz­ta tö­rek­vé­sem és erõ­síts meg ke­gyel­med­del jó eltö­ ké­lé­se­im­ben; és meg­hall­gat­ván áj­ta­tos könyörgésemet, sza­ba­díts meg, sza­ba­díts min­den baj­tól és ve­szély­tõl. Amen (1889)

A 19. vé­gé­nek má­sik nép­sze­rû ima- és éne­kes köny­ve 1889-ben je­lent meg.

Az utol­só ol­dal pe­csét­je alap­ján a kis­kun­fél­egy­há­zi Ju­hász Er­zsi­ke tu­laj­do­na.

96

97

Is­ten­nel tett szö­vet­ség Min­den­ha­tó Is­ten! mi­vel tö­ké­le­tes szeretetembõl kivánlak té­ge­det di­csér­ni e mai na­pon, azért ne­ked szen­te­lem szivemnek moz­du­la­ta­it és teveled ilyen szövetéget te­szek, hogy az én szivemnek min­den vá­gyó­dá­sai an­­nyit te­gye­nek, mint ezek a szók: szent, szent, szent a se­re­gek­nek ura Is­te­ne! és lel­kem­bõl kivánom, hogy ezek­nek a szók­nak ér­tel­mén az én cselekedetimen egye­bet szent fel­sé­ged ne ért­hes­sen, ezt a szerafimoknak ének­lé­sét. Amen (1820)

Ima Úr­fel­mu­ta­tás­kor Uram Jé­zus! hi­szem, hogy ez a te szent tes­ted; és hi­szem, ez a te szent vé­red. Oh fen­sé­ges men­­nyei cso da, le­bo­ru­lok és mély áhitattal imád­lak! di­csõ­sé­ges Jé­zu­som! hi­szem és val­lom, hogy te Uram, Is­te­nem vagy és hogy tes­tes­tül lel­kes­tül va­ló­sá­go­san je­len vagy az ol­tá­ron a ke­nyér­nek és bor­nak szí­ne alatt. Oh kegyes Jé­zus, add, hogy mél­tó le­hes­sek té­ge­det egy­kor szín­rõl szín­re meg­lát­hat­ni! Szen­teld meg az én lelkemet, tisz­ta szí­vet te­remts ben­nem, mert ne­ked aka­rok él­ni és hal­ni, ti­ed aka­rok len­ni élet­ben, ha­lál­ban és az örök­ké­va­ló­ság­ban. Amen (1889) 98

99

Im­már a nap le­ál­do­zott Im­már a nap le­ál­do­zott, Te­rem­tõnk ké­rünk té­ge­det, Légy ke­gyes és ma­radj ve­lünk, Õriz­zed, óv­jad né­pe­det!

Adj né­künk üd­vös éle­tet, Szítsd fel a szív fá­radt tü­zét: A ránk tö­rõ rút éj­ho­mályt Vi­lá­gos­sá­god ront­sa szét!

Ál­mod­jék ró­lad a szí­vünk, Ál­munk­ban is te légy ve­lünk, Té­ged di­csér­jen éne­künk, Mi­dõn új nap­ra éb­re­dünk.

Ké­rünk, ke­gyel­mes jó Atyánk, Úr Jé­zus Krisz­tus ér­de­mén, Ki Szent­lé­lek­kel és Ve­led Ural­ko­dik, s örök­kön él. Amen

Ima a ma­gyar nem­ze­tért Min­den­ha­tó Is­ten! min­den élõk­nek aty­ja, ki a né­pek és nem­ze­tek sor­sát in­té­zed: hall­gasd meg, ké­rünk, buz­gó ese­de­zé­sün­ket és ve­zé­reld jó­ra a mi nem­ze­tün­ket, hogy a te fé­lel­med­rõl se jó­ban, se rossz­ban so­ha meg ne fe­led­ kez­vén, a föl­dön tel­jes bol­dog­sá­got és bé­kes­sé­get él­vez­zen, hi­té­ben erõ­söd­ jék, ja­va­i­ban gya­ra­pod­jék, és a te véghe­tet­len ke­gyel­med ál­dá­sa­i­ból so­ha ki ne fogy­jon. Amen (1889) 100

101

Imád­ság a za­rán­dok­lat elõtt Te­rem­tõ és min­den­ha­tó Atya Is­ten. Te hí­ve­i­det ra­gyo­gó fel­hõd ál­tal ve­zet­ted a pusz­ták si­va­ta­gán ke­resz­tül az ígé­ret föld­jé­re! Ké­rünk Té­ged, ve­zess ir­gal­mad arany­fel­hõ­jé­vel min­ket is, akik szent ne­ved­ ben akarunk hos­­szú za­rán­dok­utunk­ra in­dul­ni.

Meg­vál­tó Fiú­is­ten, Te vég­te­len sze­re­te­ted­del megmentetted ta­nít­vá­nya­i­dat a ten­ge­ri vi­har ször­nyû veszedelmeitõl, és ha­jó­ju­kat biz­tos rév­part­ra ve­zet­ted!

Ve­zé­relj min­ket is cé­lunk szent he­lyé­re, s en­gedd meg, hogy éj­jel-nap­pal drá­ga szent ke­resz­ted ol­tal­ma alatt lehessünk.

Szent­lé­lek Úr­is­ten, töltsd be szí­vün­ket és el­mén­ket, hogy lás­suk uta­zá­sunk szent cél­ját. Ne en­gedd, hogy pusz­ta szo­kás­ból vagy kedv­te­lés­bõl men­jünk el, ha­nem le­gyen utunk a Szent­há­rom­ság di­csõ­í­té­sé­re és Is­ten Any­já­nak tisz­te­le­té­re. És most, mint a jó gyer­mek, aki any­já­ra bíz­za ma­gát, úgy bíz­zuk ma­gun­kat a te ol­tal­mad­ra, édes anyánk, Má­ria! A Te ol­tal­mad­ra bíz­zuk köz­sé­gün­ket és szeretteinket, aki­ket most el­ha­gyunk. Nem tud­juk, hogy a gond­vi­se­lés mit rejt keb­lé­ben, hogy mi van ró­lunk a jö­võ­ben meg­ír­va, örö­met hoz-e a vi­szont­lá­tás vagy pe­dig bá­na­tot.

As­­szo­nyunk, Szûz Má­ria, Is­ten­nek szent Any­ja, imád­koz­zál éret­tünk bû­nö­sö­kért. Ta­karj be anyai pa­lás­tod­dal mind­nyá­jun­kat, õr­köd­jön az itt­hon maradottak fö­lött anyai sze­med, min­ket pe­dig ve­zess kegy­ he­lyed­re, hogy elédbe te­hes­sük örö­mün­ket és bá­na­tun­ kat, hogy bû­ne­in­ket meg­si­rat­has­suk, és vis­­sza­jö­vet öröm­mel üd­vö­zöl­hes­sük szent ne­ve­det és imád­has­suk ál­dott szent Fi­ad­ at, aki él és ural­ko­dik mindörök­ké.

Amen

102

103

Ima a bûn­bo­csá­nat­ért Édes Jé­zu­som! ki el­len­sé­ge­id­nek még a ke­reszt­fán is meg­ bo­csá­tot­tál, oh bo­csáss meg ne­kem, sze­gény bû­nös­nek, aki nem tud­ván mit cse­lek­szem, el­le­ned an­­nyi­szor vét­kez­tem!

Le­bo­ru­lok eléd örök Ir­gal­mas­ság, és buz­gó fo­hász­ko­dá­ som­mal ese­dez­ve kö­nyör­gök hoz­zád, hall­gass meg en­gem és ke­gyel­mezz ne­kem! Tisz­títsd meg lel­ke­met jó­sá­gos szereteted ál­tal min­den hi­ú­ság­tól, min­den ön­zés­tõl, min­ den gõ­gös­ség­tõl és min­den jó­ban va­ló in­ga­do­zás­tól. Légy ve­lem Jé­zus! erõ­síts meg igaz szán­dé­ka­im­ban, hogy a te sze­re­te­ted­ben él­hes­sek! Amen (1889)

Ima a temp­lom­ba ér­ke­zés után Ó, fel­sé­ges Ol­tá­ri­szent­ség, égi buz­gó­ság­gal el­tel­ve bo-rul le elõt­ted za­rán­dok­ló né­ped, hogy szent ál­dá­so­ dat kér­je. Légy imád­va an­­nyi­szor, mint ahány csil­lag van az égen, fû­szál a me­zõ­kön s ho­mok­szem a ten­ger­ ben. Nem me­he­tünk el szent haj­lé­kod mel­lett anél­kül, hogy imá­dá­sod­ra be ne jöj­jünk, s nem me­he­tünk el ad­dig, amíg fi­a­i­dat és le­á­nya­i­dat ál­dá­sod­ban nem ré­sze­sí­ted. Ke­gyel­med kí­sér­je lép­te­in­ket s min­den­ha­ tó­sá­god ere­je õriz­ze az ott­hon mar­adot­ta­kat. Egy­kor pe­dig add meg mind­nyá­junk­nak a bol­dog cél­ba ér­ke­ zést föl­di za­rán­dok­utunk vé­gén. Ki élsz és uralkodol örök­kön örök­ké. Amen (1889) 104

105

Ima föl­éb­re­dés­kor

Ez az ima­köny­vecs­ke 1914-ben, az el­sõ vi­lág­há­bo­rú ki­tö­ré­sé­nek évé­ben je­lent meg. Alig na­gyobb egy gyu­fás­do­boz­nál, de min­den fon­tos imád­ság be­le­fért.

106

Atyá­nak és Fi­ú­nak és Szent­lé­lek Is­ten­nek ne­vé­ben. Áld­va és ma­gasz­ tal­va vég­te­len Fel­sé­ge­det eme­lem fel szí­ve­met Hoz­zád ó leg­szen­tebb, legdicsõbb, leg­fen­sé­ge­sebb s gyar­ló emberi el­ménk ál­tal fel nem fog­ha­tó Szent­há­rom­ság egy Is­ten! imá­dás­sal és kö­te­les hó­do­lat­tal adózék e föl­dön min­den te­remt­mény ne­ked, ó Istenem, ki min­de­nek él­te­tõ­je vagy, valamint kez­det­tõl fog­va, ugy most és mind­örök­ké. Amen (1914) 107

Ima a szent Lé­lek el­nye­ré­sé­ért Jõjj, oh Szentlélek-Isten, szállj be s gyulaszd láng­ra szívemet sze­re­te­ted­del! Sze­ret­ni vagy meg­hal­ni, sze­ret­ni és meg­hal­ni óhaj­tok s aka­rok min­den egyéb sze­re­tet­nek s csak Jé­zus sze­re­te­té­nek aka­rok él­ni, hogy örök üd­vö­met el ne játszam; mert a ki a sze­re­tet, – ez égi nö­vény­nek vi­rá­gát ápol­ja ke­be­lé­ben, az nem le­het rossz, az nem lehet bû­nös, mint nem volt az, ki ben­nün­ket iga­zán sze­ ret­ni ta­ní­tott! E szent sze­re­tet­tõl lel­ke­sít­ve, örömriadva ki­ál­tok föl: „Élj szí­vem­ben Jé­zu­som! Sze­re­tem Jé­zust, ki él és ural­ko­dik örök­tõl fog­va örök­ké!” Amen (1914)

Hús­vé­ti szek­ven­cia Hús­vét tisz­ta áldozatját, a hí­vek áld­va áld­ják, Bá­rány meg­vált­ja nyá­ját, és az ár­tat­lan Krisz­tus már ki­en­gesz­te­li ér­tünk Aty­ját. Élet itt a ha­lál­lal meg­vív cso­da csa­tá­val, a holt élet­ve­zér ma Úr és él!

Má­ria szent as­­szony, mondd, mit lát­tál uta­don?

Az élõ Krisz­tus­nak sír­ját, s föl­kelt­nek lát­tam gló­ri­á­ját, An­gya­li ta­nú­kat, szem­fe­dõt és gyol­cso­kat.

Fel­tá­madt re­mé­nyem Krisz­tus Gallileába elé­tek in­dult.

Tud­juk Krisz­tus fel­tá­ma­dott és di­a­dal­mas: Ó gyõz­tes ki­rá­lyunk légy ir­gal­mas.

Krisz­tus feltámada mind õ nagy kín­já­ból.

Ezen mi is örül­jünk, Krisz­tus le­gyen re­mé­nyünk.

Amen, al­le­lu­ja

108

109

Reg­ge­li ima Gye­re­kek­nek

Ki­fe­je­zet­ten kis­kun­fél­egy­há­zi ima- és éne­kes­könyv, amely a leg­va­dabb kom­mu­ niz­mus ide­jén, 1957-ben je­lent meg. Ál­la­po­tá­ból ítél­ve azért gyak­ran for­gat­ták.

110

Szí­vem el­sõ gon­do­la­ta, Hoz­zád száll fel Is­te­nem!

Te õriz­tél meg az éj­jel, Ma­radj ma is én­ve­lem.

Édes Jé­zus add ke­gyel­med, S õrizz en­gem szün­te­len, Hogy egész nap Ne­ked él­jek, Tisz­ta szív­vel, bûn­te­len.

Té­ged áld­lak és imád­lak, Mint sze­re­tõ gyer­me­ked, Szí­vem csak­is azt akar­ja, Ami ked­ves Te­ne­ked.

Szûz Má­ria, Jé­zus Any­ja, Te mind­nyá­junk Any­ja vagy.

Ol­tal­mazz meg min­den baj­tól, Kí­sér­tés­ben el ne hagyj! Amen 111

Es­ti ima Gye­re­kek­nek

Ó, édes Is­te­nem!

Há­lát re­beg lel­kem, Hogy egész na­pon át Úgy sze­ret­tél en­gem.

Vir­ras­­szon fe­let­tem Gond­vi­se­lõ sze­med, Kér­lek, óvd az éj­jel Tes­te­met, lel­ke­met.

Bá­nom sok vét­ke­met, Szent Fi­ad­nak vé­re, Mos­sa meg ke­gye­sen Szí­ve­met fe­hér­re!

Szûz­anyám, s Õr­an­gyal, Le­gye­tek én­ve­lem, Ha ti rám vi­gyáz­tok, Nyu­godt lesz éj­je­lem. Amen

Meg­kö­töm ma­ga­mat...

Meg­kö­töm ma­ga­mat Is­ten kö­te­lé­vel Meg­kö­töm szí­ve­met or­szág igé­jé­vel Sza­bad­sá­gom Uram, né­ked vis­­sza­adom Csak a sze­re­tet­re for­máld át tu­da­tom.

Ma­ga­mat meg­köt­ni ne­héz ne­kem, Uram Se­gí­tõ kéz nél­kül ne­héz jár­nom utam Atyám erõ­sítsd meg test­vé­rem a hit­ben Éle­tem pél­dáz­za: sze­re­tet az Is­ten.

Meg­kö­töm ma­ga­mat ba­rá­ti kö­tél­lel Test­vé­ri kö­zös­ség tar­tó ere­jé­vel Test­vér, ha eloldnám ket­tõs kö­te­lé­kem Szem­be­síts ma­gam­mal, légy fe­le­lõs ér­tem. Amen 112

113

Uram, jó ne­künk...

Uram, jó ne­künk itt len­nünk, a Te szent haj­lé­kod­ban.

Ve­led egye­sül­het lel­künk, itt az ol­tár ti­tok­ban. Ér­tünk do­bog itt szent szí­ved, mely bû­nünk­ben is sze­ret.

Uram, jó ne­künk itt len­nünk, hõn sze­ret­ni itt le­het.

Uram, jó ne­künk itt len­nünk, hol ke­gyel­med vár­va vár.

Ho­vá min­dig vis­­sza­té­rünk, szí­ved ne­künk nyit­va áll.

Bár­mily mes­­sze té­ve­lyed­tünk, nagy ir­gal­mad ránk ta­lál.

Uram, jó ne­künk itt len­nünk, hol szí­vünk nyug­tot ta­lál Uram, jó ne­künk itt len­nünk, ér­de­münk bár oly ke­vés.

Kön­­nyû lesz itt élet­ter­hünk, és édes a szen­ve­dés.

Szí­vün­ket, ha meg­érin­ti szent ke­gyel­med bal­zsa­ma, Uram, jó ne­künk itt len­nünk, nem ha­gyunk el már so­ha!

114

Szent vagy, Uram Szent vagy, Uram, szent vagy, Min­den fö­lött szent vagy, Jé­zus ke­nyér szí­né­ben, Az Ol­tá­ri­szent­ség­ben Tér­det, fe­jet haj­tok, Né­ked ál­dást mon­dok, Hi­szem itt vagy va­ló­ban, E nagy Szakramentomban Te­ben­ned re­mé­lek, Szí­vem­bõl sze­ret­lek, Ké­szebb va­gyok meg­hal­ni, Mint Té­ged meg­bán­ta­ni.

Amen

115

Ima a szen­ve­dõ Jé­zus­hoz Szen­ve­dõ Jé­zu­som, te­hoz­zád for­du­lok, gyó­gyíts meg en­ge­met, mert be­teg va­gyok. Bûn­bá­nó szí­vem­nek fá­jó ke­ser­vé­ben, le­bo­ru­lok Jé­zu­som ke­resz­ted tö­vé­ben.

Hul­la­nak kön­­nye­im, imát re­beg aj­kam, szen­ve­dõ Jézusom kö­nyö­rülj meg raj­tam. Vér­zõ ke­reszt­fá­dat szívem­hez szo­rí­tom, seb­zett lá­ba­i­dat kön­­nye­im­mel áz­ta­tom. Át­szúrt szí­ved­re csó­kot hint az aj­kam, szen­ ve­dõ Jé­zu­som kö­nyö­rülj meg raj­tam. Jé­zu­som, te szen­ ved­tél, én most szen­ve­dek, szen­ve­dés­ben tûr­tél, add, hogy én is tûr­jek. Ke­resz­tem csak szi­lánk a te ke­resz­ ted­bõl, gyó­gyítsd meg lel­ke­met a bû­nök szen­­nyé­tõl.

Ha meg­tisz­tul­tam a szen­ve­dés tü­zé­ben, sze­ress min­ dig job­ban, ve­gyél ke­gyel­med­be. Fáj­dal­mas Szûz­ anyám, ten­ger­nyit szen­ved­tél, így a szen­ve­dés­nek édes­any­ja let­tél. Kö­nyö­rülj hát raj­tam, eny­hítsd szen­ ve­dé­sem, há­lás le­szek itt és oda­fenn az ég­ben. Amíg Is­ten ke­ze tisz­tít és meg­pró­bál, ös­­sze­kul­csolt kéz­zel így só­haj­tok Hoz­zád: Fáj­dal­mas Szûz­anyám, imád­koz­zál ér­tem, az Úr Jé­zus Krisz­tus így gyó­gyít meg en­gem.

Amen

116

Nap­ja­ink egyik nép­sze­rû ima­köny­ve. Az 1991-ben ki­adott és ala­pos gon­dos­ ság­gal szer­kesz­tett ima­könyv Ma­gyar­or­szág és a vi­lág szá­mos ne­ves személyiségének imá­ját is tar­tal­maz­za. Vá­ro­si Ce­cí­lia bo­csá­tot­ta ren­del­ke­zé­sünk­re.

117

II. Rá­kó­czi Fe­renc

En­gesz­te­lõ imád­ság Te­kintsd, Uram, né­ped só­ha­ját, hall­gasd meg a sze­gé­nyek, öz­ve­gyek és ár­vák hoz­zád fel­sí­ró jaj­ki­ál­tá­sa­it! Te­kints az engesztelésre kész ár­tat­la­nok­ra, és ne fe­led­kez­zél meg ir­gal­ mas­sá­god cse­le­ke­de­te­i­rõl, me­lyek­kel haj­dan oly ke­gye­sen elárasz­tot­tad szol­ga­ság­ban síny­lõ­dõ vá­lasz­tott né­pe­det. Vezéreld cse­le­ke­de­te­in­ket, erõ­sítsd ka­run­kat, hogy egye­sült erõ­vel szol­gál­has­sunk aka­ra­tod­nak. Add, hogy redelkezésed út­já­ról le ne tér­jünk, ha­nem igaz­ság­té­te­le­id õre­i­vé lé­vén, utunk nyu­ ga­lom­ban és bé­kes­ség­ben ve­zes­sen te­hoz­zád! Amen

Szé­che­nyi Ist­ván imá­ja Min­den­ha­tó Is­ten! Hall­gasd meg min­den órai imá­mat! Töltsd el szí­ve­met an­gya­li tisz­ta sze­re­tet­tel em­ber­tár­sa­im, ha­zám és hon­fitár­sa­im iránt! Vi­lá­go­síts fel en­gem egy ke­rub láng­szel­le­mé­vel, erõs eszé­vel! En­gedj a jö­võ­be pil­lan­ta­nom s meg­kü­lön­böz­tet­nem a jó­nak mag­vát a go­no­szak mag­vá­tól! Add tud­tom­ra, mit te­gyek, és mi­ként kezd­jem, hogy ne­ked egy­kor ar­ról a tõ­ké­rõl, me­lyet reám bíz­tál, be­szá­mol­has­sak! Gon­dol­kod­ni aka­rok és dol­goz­ni éj­jel és nap­pal egész éle­te­men át. Se­gítsd si­ker­re ben­nem azt, ami jó; ti­pord el csí­rá­já­ban azt, ami­nek rossz gyü­mölcs le­het­ne!

Nyújtsd se­gé­lye­det, hogy min­den he­ves in­du­la­tot el­nyom­has­sak ma­gam­ban! En­gedd, hogy iga­zi lel­ki alá­zat­tal te­kint­sek min­dent a vi­lá­gon, s úgy fog­jak hoz­zá bár­mi­hez! Amen 118

119

120

Mó­ra Fe­renc imá­ja

Szentgyörgyi Al­bert imá­ja

Vi­rá­gok lé­leg­zé­sé­vel, ka­lá­szok könynyével, ma­da­rak reg­ge­li éne­ké­vel, föl­szál­ló füst ezüst­fá­tyo­lá­val is fölemelem hoz­ zád lel­ kem sza­ vát, én Uram, Is­te­nem, aki­nek ke­ze be­tölt min­dent az Õ ál­dá­sá­val… Akit kö­ szönt a búzavirágok lé­leg­zé­se, a föld pá­rá­ja, a pity­pa­lat­­tyok ve­té­se, akit il­let itt min­den di­csé­ret és di­csõ­ség…

Aki­nek lát­ha­tat­lan ke­ze igaz­gat­ta a búzaszálat at­tól kezd­ve, hogy ki­zöl­ dült a mag a föld szí­ vén… Aki vi­gyá­zott rá, hogy kõ­szik­lá­ra ne hull­ jon a mag, hogy az ég ma­da­rai ki ne szed­jék, hogy a me­zõk vad fü­vei el ne egyék-igyák elõ­le a nap vi­lá­gát és az egek har­ma­tát… Egész esz­ten­dõn keresztül szün­te­len ma­gasz­tal Té­ged az em­be­ri szív… Ke­let­tõl nyu­ga­tig, naptámadattól nap­ál­doz­tá­ig, mert mi­kor egyik szög­le­té­ben arat­nak, a má­sik­ban vet­nek a föld­nek, s egy­szerre ké­szí­tesz ma­gad­nak di­csé­re­tet az eke­vas nyi­kor­gá­sá­ból és a ka­sza pengésébõl, a mag­ve­tõ ve­rej­té­ké­bõl, akitõl fo­gant a föld mé­he, és az anya öröm­kön­­nyé­bõl, amely rá­per­dül az új ke­nyér­re, mi­kor az el­sõ ka­rajt sze­gi be­lõ­le gyer­me­ké­nek… Szün­te­le­nül ma­gasz­tal­ja­nak Té­ged a föld szépségei és erõi, az em­be­rek szí­vé­vel együtt a Te di­csõ­sé­ged­re. Amen

Uram, mentsd meg gyer­me­ke­in­ket. Mentsd meg ér­tel­ mü­ ket, hogy rom­ lott­ sá­ gunk ne ront­ sa meg õket.

Mentsd meg éle­tü­ket, hogy fegy­ve­rek, me­lye­ket má­sok el­len kovácsolunk, ne õket pusz­tít­has­sák, hogy job­bak le­hes­se­nek szü­le­ik­nél, hogy épít­hes­sék önnön vi­lá­gu­kat, a szép­ség, tisz­tes­ség, összhang, jó­aka­rat és mél­tá­nyos­ság vi­lá­gát. Melyet a bé­ke és a sze­re­tet kor­ má­nyoz Mindörök­ké. Amen

121

Záróima Is­te­nünk, Te idõt aján­dé­ko­zol ne­künk. és föl­tá­ rod elõt­tünk éle­tünk ér­tel­mét. Se­gíts, hogy nap­ja­ in­kat szám­ba tud­juk ven­ni. Ké­rünk, se­gíts, hogy fölépíthessünk egy em­be­ribb és bol­do­gabb vi­lá­ got, mely­ben nem a pil­la­nat­nyi ér­de­kek, ha­nem az örök ér­té­kek ha­tá­roz­zák meg az em­be­rek cselekedeteit. Add, hogy tud­ juk meg­ osz­ ta­ ni mind­azt, ami jót és szé­pet bir­to­ko­lunk. Add, hogy ne ragaszkodjunk a mu­lan­dó dol­gok­hoz, és szí­vünk Te­ben­ned vál­jék gaz­dag­gá. Amen

Mi­che­lan­ge­lo imá­ja a hit ke­gyel­mé­ért Nincs a föl­dön olyan ala­csony, olyan nyo­mo­rú­sá­gos va­la­mi, mint én va­gyok nél­kü­led, Is­te­nem! Akár­mi­lyen ma­gas­ra tö­rek­szem – mi­lyen nyo­mo­rú­sá­gos erõ az, amely csak ir­ga­lo­mért kény­te­len kö­nyö­rög­ni!

Nyújtsd fe­lém, Uram, azt a lán­cot, ame­lyen min­den men­­nyei ajándék függ: a hi­tet. Egész va­lóm utá­na cseng. Jaj, sa­ját bû­nöm aka­dá­ lyoz­za meg, hogy éle­tem­ben min­de­nes­tül föl­fog­has­sam. – A hit min­den ke­gye­lem fog­la­la­ta, nél­kü­le nincs e vi­lá­gon meg­elé­ge­dés, nin­csen bé­kes­ség. Mit hasz­nál ne­künk, ha egyik ke­zünk­ben bír­juk a vi­lág min­den gaz­dag­sá­gát, ha a má­sik­ban nincs ott a menny­or­szág kul­csa? Ó, Uram ki nem fu­kar­kod­tál szent vé­red­del: add meg ne­kem azt, ami­vel min­dent meg­nye­rek: a hi­tet! Amen 122

123

TAR­TA­LOM Elõ­szó.........................................................................................................................5 Kö­nyör­gés al­kal­mas idõ­ért és ál­dá­sért.............................................................................7 Kis Krisz­tus Atya­fi­ság köny­ve......................................................................................8 Fo­hász – imád­ko­zás elõtt..............................................................................................9 A hit in­du­lat­ja...........................................................................................................10 A re­mény­ség in­du­lat­ja................................................................................................11 A sze­re­tet in­du­lat­ja....................................................................................................12 Imád­ság a be­te­ge­kért..................................................................................................13 Szent Ró­zsa­fü­zé­rek köny­ve.........................................................................................14 Jé­zus Krisz­tus di­csõ­sé­gé­rõl szó­ló ró­zsa­fü­zér..................................................................15 Gyer­tya­szen­te­lés........................................................................................................16 Ba­lázs-ál­dás (ba­lá­zso­lás)............................................................................................17 Bar­ka­szen­te­lés...........................................................................................................18 Imád­ság tisz­ta idõ­ért..................................................................................................19 Jé­zus leg­szen­tebb szive az én ótalmam éle­tem­ben és ha­lá­lom­ban.........................................20 Reg­ge­li imád­ság........................................................................................................21 Add, Uram... ...........................................................................................................22 Asz­ta­li imád­sá­gok......................................................................................................23 Ima es­té­re..................................................................................................................24 Szü­lõk imá­ja gyer­me­ke­i­kért........................................................................................25 Imád­ság az élõ szü­lõ­kért.............................................................................................26 Imád­ság a meg­holt szü­lõ­kért.......................................................................................27 Imád­ság a jó­te­võ­kért...................................................................................................28 Imád­ság min­den em­be­rért...........................................................................................29 Buzaszentelés............................................................................................................30 Imád­ság esõ­ért...........................................................................................................31 Ve­zér­könyv a processiokhoz........................................................................................32 Vi­rág­va­sár­na­pi ima....................................................................................................33 Az Ur imá­ja (Mi­atyánk)............................................................................................34 Az an­gya­li üd­vöz­let (Üd­vöz­légy)................................................................................35 Az apos­to­li hit­val­lás (Hi­szek­egy)................................................................................36 Kis officium...............................................................................................................37 Szent Ist­ván-him­nusz.................................................................................................38

Szent Ist­ván ki­rály­hoz......................................................................................................39 Az új ke­nyér meg­ál­dá­sa...................................................................................................40 Imád­ság..........................................................................................................................41 A Nicea-i hit­val­lás (Hi­szek­egy).......................................................................................42 Gyász­ba bo­rult... ...........................................................................................................44 Ének a szent­kú­ti Szûz­anyá­hoz........................................................................................45 Jó illatu kis ró­zsás­kert.......................................................................................................46 Imád­ság a Bol­dog­as­­szony­hoz..........................................................................................47 Reg­ge­li imád­ság.............................................................................................................48 Imád­ság az õr­zõ szent an­gyal­hoz......................................................................................49 Egész nap­ra ren­delt jó szán­dék........................................................................................50 Bol­dog­as­­szony Anyánk... (Ré­gi nagyar him­nusz).............................................................51 Szent An­ná­hoz imád­ság.................................................................................................52 Ég szül­te Föl­det..............................................................................................................53 Kö­ze­lebb, kö­ze­lebb... .....................................................................................................54 Reg­ge­li fo­hász................................................................................................................55 Szalézi es­ti ima...............................................................................................................56 Es­té­li kö­nyör­gés szüz Má­ri­á­hoz.......................................................................................57 Ima az Atya Is­ten­hez.......................................................................................................58 Ima Fiu Is­ten­hez.............................................................................................................59 Ima a Szent­lé­lek Is­ten­hez.................................................................................................60 Öt is­te­nes éne­kek............................................................................................................61 Te hoz­zád si­e­tünk (19. szá­za­di Má­ria-ének).....................................................................62 Ide járúlj a’ temp­lom­ba....................................................................................................64 Ke­resz­tény imád­sá­gos könyv (Páz­mány Pé­ter).................................................................65 A ke­vély­ség el­len.............................................................................................................66 A fös­vény­ség el­len...........................................................................................................67 A tor­kos­ság el­len.............................................................................................................68 A faj­ta­lan­ság el­len...........................................................................................................69 Az irigy­ség el­len..............................................................................................................70 A ha­rag­tar­tás el­len..........................................................................................................71 A jó­ra va­ló rest­ség le­gyõ­zé­sé­ért........................................................................................72 Egyet­len a lel­kem............................................................................................................73 Utonjárók kö­nyör­gé­se.......................................................................................................74

Kis Krisz­tus Atya­fi­ság (má­so­dik ki­adás)...................................................................76 Fo­hász a Bol­dog­sá­gos szüz Má­ri­á­hoz........................................................................77 Hit, Re­mény­ség, Sze­re­tet és Bá­nat...........................................................................78 Es­té­li imád­ság.........................................................................................................79 Jé­zus­hoz óhaj­tás......................................................................................................80 Az Úr an­gya­la (An­ge­lus).........................................................................................81 Ó, al­ko­tó lé­lek.........................................................................................................82 Szent Ber­nát imád­sá­ga............................................................................................83 Áhitat ko­szo­rú­ja ima- és éne­kes könyv.......................................................................84 Ima a ha­zá­ért..........................................................................................................85 Ima a pá­pá­ért..........................................................................................................86 Ima a lel­ki pász­to­ro­kért............................................................................................87 Pá­pai him­nusz........................................................................................................88 Pá­pai him­nusz (kot­ta).............................................................................................89 Ne­ked adom ma­gam...............................................................................................90 Szent Ágos­ton Uram, Is­te­nem, én re­mé­nyem.............................................................91 Kal­kut­tai Bol­dog Te­réz anya Még­is le­gyél jó!............................................................92 Pá­li Szent Vin­ce gon­do­la­ta......................................................................................93 Ez nagy szent­ség va­ló­ban.........................................................................................94 Leg­újabb kis or­go­na­han­gok (imád­sá­gos és éne­kes­könyv)............................................96 A szent mi­se kez­de­té­re.............................................................................................97 Ima Úr­fel­mu­ta­tás­kor................................................................................................98 Is­ten­nel tett szö­vet­ség...............................................................................................99 Im­már a nap le­ál­do­zott...........................................................................................100 Ima a ma­gyar nem­ze­tért.........................................................................................101 Imád­ság a za­rán­dok­lat elõtt....................................................................................102 Ima a temp­lom­ba ér­ke­zés után................................................................................104 Ima a bûn­bo­csá­nat­ért.............................................................................................105 Gyöngy­sze­mek ima­köny­vecs­ke a leg­szük­sé­ge­sebb imák­kal.........................................106 Ima föl­éb­re­dés­kor..................................................................................................107 Ima a szent Lé­lek el­nye­ré­sé­ért.................................................................................108 Hús­vé­ti szek­ven­cia.................................................................................................109 Sze­ret­lek szép Jé­zus ima- és éne­kes­könyv.................................................................110 Reg­ge­li ima gye­re­kek­nek........................................................................................111

Es­ti ima gye­re­kek­nek..............................................................................................112 Meg­kö­töm ma­ga­mat... ..........................................................................................113 Uram, jó ne­künk itt... ............................................................................................114 Szent vagy, Uram... ..............................................................................................115 Ima a szen­ve­dõ Jé­zus­hoz........................................................................................116 Szent Ist­ván né­pe imád­ko­zik ima­könyv....................................................................117 II. Rá­kó­czi Fe­renc En­gesz­te­lõ imád­ság....................................................................118 Szé­che­nyi Ist­ván imá­ja...........................................................................................119 Mó­ra Fe­renc imá­ja.................................................................................................120 Szentgyörgyi Al­bert imá­ja......................................................................................121 Mi­che­lan­ge­lo imá­ja a hit ke­gyel­mé­ért......................................................................122 Záróima...............................................................................................................123