8
R e n dh a g y ó ki á ll í t ó t e r e k
Tüzelőberendezések változása a cselédházban (I-19) ba berendezésében még mindig a zsúfoltság uralkodik. Ekkor még mindig közös volt a konyha, de már platnit tettek a kemence tetejére, és ezen lapos fenekű, zománcos lemez vagy zománcos öntöttvas edényekben főztek. A szobát öntöttvas csikótűzhellyel fűtötték, és télen ott főztek. A csikótűzhelyet később zománcos sparheltre cserélték.
A múzeumban felépült, Sárospatak közeléből származó cselédház különböző időpontokat bemutató berendezése egyedülálló lehetőséget nyújt a lakáskultúra és így a tüzelőberendezések és konyhai eszközök változásának érzékeltetésére. A házban bemutatott négy időszak: 1900, 1930, 1980-as évek és a 2000 körüli állapot. Általánosságban elmondható, hogy a cselédek a környező falvakra jellemző lakáskultúra archaikusabb, szegényesebb változatát tudták megvalósítani. A szegénység és a gyakori, sokszor évente bekövetkező költözések miatt kevés és egyszerű bútordarabot használtak, ennek ellenére a csupán 4x4 méteres szobák meglehetősen szűkösnek bizonyultak. A legkorábbi, 1900 körüli szobában két család, vagyis több mint 10 fő együttélésének körülményei mutatkoznak meg. A szobát a sarokban álló rakott takaréktűzhellyel fűtötték és a téli időszakban ennek platniján főztek, a sütőjében sütöttek. A főzéshez lapos fenekű cserép- vagy öntöttvas edényeket használtak. A cselé-
1970 után a házban lebontották a szabadkéményt és a kemencét, ezek téglájából új közfalakat építettek. Ezt az állapotot az átalakításoknak köszönhetően egybenyitott lakrészek, gyári tömegbútorokkal berendezett tágasabb lakótér és a villanyáram használata jellemzi. A fűtést ekkor a sárospataki kerámiagyárban gyártott dek béréhez hozzátartozott a tűzifa hordozható cserépkályha biztosította, is, amivel az uraság a legtöbbször spó- ami ma is a berendezés része. rolt, így a cselédek általában csak gal�lyakkal fűthettek. A szabadkémény A 2000 körüli állapotot a modernialatt, vagyis a közös konyhában ha- zált konyha és az abban az időszakban sáb alakú kemence áll. Ebben sütöt- kialakított fürdőszoba jeleníti meg. A ték hetente a kenyeret az asszonyok, főzés eszköze ebben a korszakban gázakiknek előre meg kellett beszélni- tűzhely palackos gázzal, de a konyháük, hogy melyikük mikor kerül sorra, ban már megjelenik a mikrohullámú mivel sokszor 7-8 asszony is osztozott sütő is. a közös konyhán. Hogy a szobát feleslegesen ne fűtsék be, a nyári időszakban a kemence tetején főztek, 1900 körül nyílt tűzön, lábakon álló edényekben. A kemencében cserépfazékban csak akkor főztek, amikor azt a kenyérsütés miatt amúgy is befűtötték.
ként is használja majd a múzeum, s az időszaki kiállítások miatt is érdemes minden skanzenes látogatáskor felkeresni a tájegységet. Az épület első, nyitó kiállítása Péreli Zsuzsa, Munkácsy díjas, Érdemesés Kiváló művész „Padlástörténelem” című tárlata, mely szeptember 21-ig látható.
Teknővájó cigány kunyhója (I-15) A teknővájó cigány kunyhója az első roma kisebbségi foglalkozást bemutató helyszín lesz a múzeumban. A cigány házaspár jelenleg a csűrben lakik a gyermekeivel. (Előfordult az is, hogy saját maguk kunyhót húztak fel az erdő szélén, csűrben akkor szálltak meg, ha a földbirtokosnak dolgozott a cigányember.) A férjet éppen a teknővájás közben láthatjuk, s a nagy munkába már fia is besegít, amire a több megkezdett munkadarab utal.
2010. június 26-tól semmi sem titok tovább előttünk. Az erdőhorváti módszertani házban ugyanis az épületek kiválasztását, bontását, tervezését, berendezését mutatják be interaktív eszközök, melyek ilyen formán a kiállítás-építés munkafolyamatának teljes leképezését és magyarázatát teszik lehetővé. Itt szembesülhet a látogató azzal, hogy valójában egy-egy házba betérve bontott épületben jár, hogy a térben elhelyezett tárgyak akár kétszáz évesek is lehetnek, emberekhez, családokhoz kötődnek, történetük van, eseményeket mondhatnak el. Fény derül arra, hogy a tárgyi gyűjtések mellett milyen fontos szerepe van a háztörténetek, tárgytörténetek, csa-
ládtörténetek gyűjtésének, a lakáskultúrára és életmódra vonatkozó néprajzi gyűjtéseknek a kiállítás tervezése és kivitelezése szempontjából. 15 perces film számol be a kiállítási épület bontásáról és újraépítéséről, a meszelt fal árulkodik az épület szerkezetéről, a tapasztás és sövényfonás rétegrendjéről. A falkutatás során megtalált ablakok régi pompájukban díszelegnek. Az ácsjelek mutatják az építés módját, technikáját, a rekonstruált kabolás, belülfűtős kemence - amelynek szája a szobában van, a füstjét egy kürtő vezeti a konyhába, teste a konyhában áll, s amelynek felét az építés és kiégetés után visszabontották - a tüzelők kutatását példázza.
A következő, 1930as évek végi, egy család által már egyedül lakott szo-
Modern művészeti helyszín a Magtár A tájegység impozáns épülete a 30 x 3 méteres, háromemeletes uradalmi magtár, amelyben multifunkcionális múzeumi térként egy közel 600 m2 alapterületű kiállítóteret alakítottunk ki. Az épület egy uradalmi magtár (latinul granárium) tervrajza alapján készült, a részletek kidolgozásánál pedig a ragályi és a felsőkelecsényi magtárakat használtuk fel. Az épületet kiállítótérként, koncert- és színházterem-
Hogyan zajlik a bontás, az újraépítés, hogyan kerülnek a tárgyak a kiállítótérbe? (I-13)
lása is nyomon követhető, valamint az egyik legizgalmasabb elem a szándékosan „lomokat rejtő”, berendezett padlás. A nyilvántartási munka a falra felfüggesztett nagyméretű nyilvántartási adatlapon keresztül ismerhető meg, itt jut fontos szerephez a leltári szám is. A kiállításrendezés, a Az érintőképernyős számítógépes berendezések elkészítése egy hagyopulton az előkészítő kutatásokba, az mányosan berendezett szoba kirakós épülethez köthető családtörténeti képének összeállításával ismerhető kutatás dokumentumanyagaiba ka- meg, aminek vezérfonalát a muzepunk betekintést. Az épület periódu- ológusok által is használt, tárgyakat sainak változása, a berendezés alaku- pozícionáló lista adja. A rekonstruált épületrészben a tárgy útja ismerhető meg a megtalálásától a kiállításba kerüléséig, ami a gyűjtés folyamatát, a műtárgyak nyilvántartásba vételét, a tárgyak restaurálását, a kiállítások építését, berendezését jelenti.
Impresszum
Skanzen Hírlap – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja. Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós, főigazgató Főszerkesztő: Takách Zsuzsanna, kommunikációs tanácsadó Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2001 Szentendre, Pf. 63. Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502 Email: szerk@sznm.hu www.skanzen.hu Készült: E-press Nyomda, Szeged A különszámot szerkesztette: Batári Zsuzsanna és Takách Zsuzsanna, Fotók: Deim Péter Szövegeket írta: Batári Zsuzsanna; Tüzelőberendezések egy évszázados evolúciója a cselédházban - Kiss Kitti; Modern művészeti helyszín a Magtár – dr. Sári Zsolt; „Magunkra maradtunk” a nemesradnóti házban – dr. Kemecsi Lajos.
Ú t i k a l a u z a z É s z a k - m a g ya r o r s z á g i fa l u b a
A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévente megjelenő kiadványának különszáma
Kedves Olvasó! Szinte napra pon tosan 24 hónap telt el azóta, hogy az első kapavágással megindultak a Skanzen Örökség Program munkálatai. Azé a programé, amely minden bizonnyal nem csak a Szabadtéri Néprajzi Múzeum életében, hanem a magyar kulturális életben is történelmi jelentőséget vívott ki magának. Ez a program úgy fejlesztette az intézményünket, hogy közben tájegységet építettünk, infrastruktúrát fejlesztettünk, a turisztikai és élményelemeinket bővítettük. A 2,2 milliárd forintos európai fejlesztési program már 2009-ben is kézzel fogható sikereket biztosított számunkra, hiszen 2009 áprilisában megnyitottuk az új bejárati épületet, s a közönség legnagyobb örömére megkezdte működését a Skanzenvasút. A siker legegyértelmübb bizonyítéka a 214 ezer látogató, akik közül 86 ezer a vonatra is jegyet váltott. Ez a program a Skanzen Örökség Program, tehát a fejlesztés és bővítés mellett tudományos alapokon, magas szakmai felkészültség mellett szolgálta az érdeklődő látogatókat.
Az Észak-magyarországi falu tájegység egy újabb ékköve múzeumunknak, mely méltóképpen fogalja el helyét a 2006-ban megnyitott Felföldi mezőváros szomszédságában. A Skanzen Örökség Program e leghangsúlyosabb eleme méltán nyerte el munkatársaimtól „A Skanzen 8. csodája” elnevezést, mert valóban az. A településkép, az épületek sokszínűsége, a berendezések alapossága és a legkorszerűbb interpretációs eszközök alkalmazása mind-mind azt mutatják, hogy e tájegység felépülése mérföldkő az egész intézmény kiállítási koncepciójának megvalósulásában. Számomra különösen fontos ez a tájegység, hiszen főigazgatói működésem előtt magam is múzeumi felelőse voltam, s felmenőim révén ez az én szülőföldem. Nekünk is volt barlanglakásunk, én bonthattam a márianosztrai lakóházat, és a novaji ház kerítésén ott díszelegnek azok a nagy, lapos kövek, melyek gyermekkoromban nagymamám kerítését fedték. Hiszem azt, hogy a látogatók ugyanazt az örömöt és rácsodálkozást fogják érezni a tájegység megtekintésekor, mint tették szüleim néhány
2010. június III. évfolyam 2. szám mozimÛsor
a Skanzen vetítőhelyiségében
héttel ezelőtt, vagy teszik az ide tévedt látogatók nap mint nap a félig kész tájegységben. Ez már a 21. századi Skanzen, ahol az épített környezet, a növény- és állatvilág, valamint a berendezés korrekt bemutatásán túl életsorsok, történelmi sorsfordulók, emberi életek elevenednek meg, a korábbitól eltérően, sokkal drasztikusabb, közérthetőbb formában. Ez az a tájegység, ahol a látogató maga is részesévé, tevékeny résztvevőjévé válhat a kiállításnak, és ahonnan mindennapi élete számára praktikus tudást, ismeretet vihet haza. Ez a múzeum már a múlt értékeit nem üvegvitrinek mögé zártan őrzi meg, hanem az itt és most élő embereknek kívánja megmutatni a hagyományok összetartó erejét s a belőlük meríthető, ma is használható tudást. Kedves Olvasó! Bizakodással és a jól végzett munka örömével fejezzük be és zárjuk le a Skanzen Örökség Programot. Kérem, élvezze kiállításainkat, próbálja ki újításainkat, s vigye jó hírét az új tájegységnek, s ezáltal a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnak. Dr. Cseri Miklós főigazgató
A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósul meg.
A vetítések kezdési időpontja nyitva tartási napon minden nap 9 óra. A filmek tetszés szerint szabadon kiválaszthatók és megtekinthetők, akár napjában többször is. Zempléni drótos tót 2007, magyar dokumentumfilm 10p, Felvételvezető, vágó és rendező: Hugyecsek Balázs, Rizmayer Péter, Batári Zsuzsanna. Ostyasütés Pilisszentkereszten 2005, magyar dokumentumfilm 5p, Felvételvezető: Hugyecsek Balázs, Vass Erika, Batári Zsuzsanna. Vágó és rendező: Rizmayer Péter és Vass Erika. Noszvaj, hátikosár fonása 2006, magyar dokumentumfilm 4p, A felvételt készítette: Batári Zsuzsanna. Vágó és rendező: Hugyecsek Balázs, Batári Zsuzsanna. A noszvaji botos ember magyar dokumentumfilm 4p, Tóth Tibor, Líceum TV felvétele, Eger. Az ácsolt láda 1955, magyar dokumentumfilm Néprajzi Múzeum, FILM 062. Rendezte: Keszi-Kovács László. A novaji remélés 2009, magyar dokumentumfilm Felvételvezető: Hugyecsek Balázs, Kovács Levente, Vágás, rendezés: Rizmayer Péter, Batári Zsuzsanna, Hugyecsek Balázs. A domaházi lepénysütés 2009, magyar dokumentumfilm Felvételvezető: Batári Zsuzsanna, vágás, rendezés: Rizmayer Péter, Batári Zsuzsanna.
Észak-magyarországi falu tájegység lakások sora húzódik meg. A több család vérségi kapcsolatán alapuló együttélést a közös nemzetségi portán a palóc hadas telek reprezentálja. A szalagtelkek között dűlőút visz ki a csűröskertbe, ahol két csűr áll egymás mellett. A főút másik vége egy halmazos településrészbe torkollik, ahol egy szabálytalan alakú telek zárja le az épületek sorát.
A kiállítás több szempontból is egyedi: Észak-Magyarország az egyetlen olyan területe az országnak, amelynek népi építészetét, társadalmi sokszínűségét és lakáskultúráját két tájegység mutatja be. Ezek közül az egyik a már álló, 2006-ban átadott Felföldi Mezőváros tájegység, amely a szőlő- és bormonokultúrán, illetve a céhes kisiparon alapuló mezővárosi életmódot reprezentálja. A másik az Északmagyarországi falu tájegység, amely ugyanerről a területről származó, de szegény- vagy középparaszti szinten élő lakosság életkörülményeibe nyújt bepillantást. A tájegység a mai Heves, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén és a történeti Hont, Gömör és Kishont megyéket felölelő táj kultúrájának lenyomata. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum életében először illesztettünk egy határon túli, Szlovákiából származó magyar épületet egy meglévő tájegységi koncepcióba. Az Észak-magyarországi falu tájegység az Ipoly és a Bodrog közötti, folyók által szabdalt hegyvidéki terület 19-20. századi paraszti kultúráját mutatja be mind építészet, mind lakáskultúra vonatkozásában. A táj legnagyobb néprajzi csoportját a palócok alkották, és több nemzetiség is élt ezen a vidéken: németek, ruszinok és szlovákok. A tájegységben
található egy épület a ruszinok és szlovákok lakta Filkeházáról: a keresztfejes boronafalú lakóház egyébként a környező magyar falvak épületeitől nem különbözik. Így a nemzetiségek életmódját sajátos népszokásaik segítségével elevenítjük fel. Észak-Magyarország vallási szempontból hasonlóan sokszínű: a római katolikus többségen kívül reformátusok és görög katolikusok egyaránt megtalálhatók a térségben. Ezért a tájegységben felépítettünk egy római katolikus haranglábat Debercsényből, egy római katolikus kiskápolnát Kisgömöriből és egy görög katolikus, kőből faragott útmenti feszületet Regécről. A parasztság különböző rétegei mellett bemutatjuk a kisnemesi utódok, vándoriparosok (teknővájók, drótos tótok), az Alföldön és Dunántúlon mezőgazdasági idénymunkát vállaló summások és az uradalmakba egész évre kötött bé-
rért elszegődő cselédek életmódját. Az észak-magyarországi falvak látták el nyersanyaggal és munkaerővel a régió mezővárosait. A lakosság az aránylag kis szántóföldi termelésből adódóan állattartásból, szőlőművelésből, idény- és vándormunkából, különböző kisipari tevékenységekből élt meg. Termékeiket: a gömöri cserépedényeket, az ácsolt ládákat, a hátikosarakat vagy a fából faragott kisebb tárgyakat leginkább az Alföldre vitték eladni, ahol ezeknek a használati eszközöknek az előállításához nem volt elég alapanyag. Az itt élő népesség kiválóan hasznosította a természetföldrajzi környezet nyújtotta lehetőségeket, ami megnyilvánul építészetében is. Az eredetileg főként faépítkezésű területen a 18. századtól korlátozták a fa felhasználását, ezután a kő jelent meg fontos építőanyagként, és elter-
jedtek a különböző földfalak is. A múzeumi tájegységben megtalálható a keresztfejes boronafal, a favázas szerkezet sövény, tégla, illetve deszka falkitöltésekkel, a kőház, a kővel vegyes vályogfal, a tufába vájt kőház, de a téglaépület is. A főként szarufás tetőkön a legelterjedtebb fedőanyag a zsúp volt. Csak Észak-Magyarországon található meg általánosan az ún. lépcsős, más néven létrás, grádicsos vagy gerezdes tető, ami a tájegység több épületén is látható! A módosabbak azonban már tetőcseréppel fedték házukat, mint például a nemesradnóti kisnemesi család. Az Észak-magyarországi falu épületegyüttes egy patak menti völgyi úti falu, a domboldalra felfutó keskeny szalagtelkekkel, a telkek végén keresztcsűrökkel. A település elején található a majorsági épületegyüttes magtárral, cselédházzal és üvegházzal. A múzeumi falu szélén barlang-
A tájegységben új vonás, hogy a házak származási helyén élő embereket megörökítő fotókból kiállítást rendeztünk, és megnyitottuk a táj szokásairól, mesterségeiről szóló filmeket játszó múzeumi mozit is. Kisnemesi házunkban megismerheti a felvidéki magyarság történetének egy szeletét is. Ha pedig érdekli, hogy hogyan dolgozunk a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban, keresse fel az erdőhorváti, félig üvegfalú épületet, amelyben a házkiválasztás, bontás, újraépítés, néprajzi gyűjtés és berendezés kulis�szatitkait ismerheti meg az érdeklődő. Füleljen a perkupai lakodalmas zenére, vagy a nógrádi dudaszóra, rajzolja meg családfáját, tekintse meg a novaji nagykalács vagy az erdőhorváti perec sütésének minden csínjátbínját, próbálja ki a filkeházi ágyat és bútorokat! Járja végig Ön is a falucska házait, fedezze fel a bennük élő emberek mindennapjait és ünnepeit! Nagyné Batári Zsuzsanna tájegységfelelős muzeológus
2
n o sz va j é s sz o m o lya
Pincelakások Szomolyáról (I-2) A szomolyai pinceház alaprajzi szempontból az ún. fennálló, vagyis épített házakhoz hasonló. Négyhelyiséges, található benne konyha, szoba, borház és pince is. Az udvarról közelíthető meg az istálló, oldalt kisebb méretű ólak sorakoznak. Mindez eredeti helyszínén tufából van kivájva – a múzeumi tájegységben azonban a megfelelő kőzet hiányából adódóan speciális technikával valósítottuk meg a barlanglakásokat. A Bükkalján a pinceházak kialakításának egyik fő szempontja a pénzszűke miatt a természeti környezet nyújtotta lehetőségek maximális kiaknázása, így a rendelkezésre álló, könnyen megmunkálható kőzet otthonná alakítása volt. Ez azonban mind nem elég: a leleményes lakosok további
praktikus és mondhatni költségkí- lyettesítettek akkor is, amikor ágy mélő megoldásokat találtak házuk kialakításának céljából a szobaként használt helyiségben egy vagy több lakályossá tételéhez. nagyobb méretű, fektetett téglatest alakú fülkét vájtak a falba, majd ágyneműt tettek bele, és ott aludtak. Nemcsak hétköznapi használatú ágyat, hanem akár díszes felvetett ágyat is alakíthattak ki ezekben a nyílásokban, erre példát még Egerben is lehetett találni. Ha a családban többen A szobákban, konyhákban, sőt a voltak gyerekek, és kevés volt a hely, kamrákban is általánosan előfordult, ez egy rendkívül praktikus megoldást hogy polcokat vájtak a tufába, ezekbe jelentett. A borházzal kiegészülő építa hosszanti, keskeny fülkékbe aztán ményekben a szőlőfeldolgozás során szinte bármit pakolhattak. Megnőtt használt kádat is a tufából alakították a tárolóhely, kevesebb bútorra lett ki, és nem ritka, hogy a barlanglaká szükség. Ugyanígy bútortípust he- sok óljaiban lévő jászlat is kőbe váj-
AHA-élmény a summásoknál (I-1) Ugye Ön is ismer a környezetében közé, hogy a ruhaneműt be ne piszolyanokat, akik csak hosszú hetek, kítsa. Az asszonyoknak, leányoknak hónapok elteltével találkozhatnak feltétlenül szükségük volt vasalóra a családjukkal, mert csak külföldön féléves summásmunka idején, mivel vagy az ország egy távoli pontján meglehetősen kevés ruhaneműt vittalálnak megélhetést? tek magukkal, így rendszeresen kellett mosni, vasalni. Feltétlenül vasaEz a mondat olvasható a szomolyai lást kívánt a fejrevaló kendő, a kötény, pinceházba belépve a konyhában, „surc”, a blúzféle, „ráncika”, a lepedő ami első helyszíne a 4 részből álló ki- és a „fejelhaj”, még a kézbevaló kenállításnak. A summások otthonuktól, dő is. családjuktól távol, több hónapon át vállaltak munkát. A summásságból Saját holmijuk mellett többnyire eltöbb ezer ember élt meg – férfiak, vállalták egy-egy női hozzátartozó nők vegyesen – a 19. század máso- nélküli férfi ruhájának mosását és dik felétől a II. világháborút követő vasalását is. Az volt a szokás ugyanis, évekig. Az észak-magyarországi ré- hogy már a szerződés kötésekor gongió hatalmas tömegeket bocsátott doskodott a magános ember arról, ki különböző idénymunkákra az or- hogy legyen, aki mosson rá. Nem szág több pontja felé, s a vándorlás a javak, termékek, módszerek cseréjét is eredményezte. A szoba-konyha-borház-pincéből álló pinceházban a summások életmódját teszi érzékelhetővé a kiállítás. Az elutazás előtti pillanatot éli át a látogató: éppen összekészítik azokat a tárgyakat, szerszámokat, ruhákat, ágyneműt, amit magukkal vittek a hat hónapig tartó idénymunkára. A kiállításban megismerhetjük a munkaszerződést, a szálláskörülményeket, az étrendet, sőt fejhallgatón keresztül summásdaloknak és a távoli helyen végzett munkáról szóló beszámolóknak is fültanúi lehetünk. A „magános” férfi poggyászához tartozott a summás láda, ami fehérneműt, ceig kabátot és nadrágot, valamint kis lábast és mély tányért, ételt: burgonyát, szalonnát, zsíros pogácsát, cérnát, tűt, levélpapírt, pokrócot rejtett. A hosszú útra magával vitt szerszámok között vasvilla, kasza, kapa, vasbogrács található. Summáslányok vasalója Summásnak induló leány felszereléséhez tartozott a két világháború közti időben a vasaló, amit többnyire újonnan, boltban vettek, hiszen az otthonit nem adhatták vele; betekerve tették utazáskor a holmi
ták. A tüzelőberendezések és a füstelvezetések terén is találni hasonlóan ötletes szerkezeteket. A füstöt a tufába fúrt lyukon vezették ki, erre egy csövet állítottak kémény gyanánt, a kemencét pedig egyenesen a falba vájták. A falba vájt kemencék szobabeli példányai a legkorábbinak tekinthető megoldások, az épített és gyári tűzhelyek megjelenésével a kenyér sütésére is használt vájt kemencéket később az udvarokon alakították ki. Az eredeti
helyszínen ezek közül néhányat még ma is meg lehet találni a pinceházak szomszédságában. Mindezen példák a házak belső kialakításával kapcsolatosak, és még szót sem ejtettünk a tufába vájt kápolnáról, cselédházról, birkahodályról, tornácoszlopokról, és sorolhatnánk még azokat az építményeket és épületszerkezeteket, amelyek a helyi kőfaragók ügyes kezeit dicsérik…
A háti – „Mindenre hátit használtak, mindenre…”
maga szólt, hanem úgy illett, hogy nős embernek a felesége, legénynek pedig az édesanyja keressen vállal- A noszvaji pinceházban hátikosakozót. A szerződéskötés alkalmával rak készülnek. megszólította: „Kimosná-e?” „Kimosnák.” „Maj megszógálom, ha hazajössz.” Az a leány, aki ilyenre vállalkozott, a mosás mellett vasárnap, amikor a summások nem kaptak kosztot, gyúrt és főzött is a magános embernek. Az viszont kiélesítette neki a kapát s a kapircsot, meg a sarlót, szalonnaakasztót, „kamót” is vágott neki, ha nem volt a leánynak „legénye”. Amikor hazamentek a summások, szolgálatáért a leány kapott vagy másfél méter kartont, „lityának”, vagy egy „surcnak valót”, A vékás, félvékás (a véka űrmérték, vagy egy kartonkendőt. amelyet búza, rozs, árpa mérésére használtak, vidékenként különbözött a nagysága, 25 és 35 liter között váltakozva) és a kisméretű ún. kishátik vagy cseresznyeszedő hátik rendkívül hasznosak voltak – először is mert rögtön zsírra, lisztre, babra, borra, pálinkára lehetett cserélni őket, ha elkészült velük a kosárfonó mester. De a vásárló sem járt rosszul! Tudják Önök, hogy milyen sokféle célra használták régen és használják még ma is ezeket a kosarakat? A könnyű és a háthoz jól támasztható kosarak akkor váltak népszerűvé, mikor az I. világháború után fellendült a gyümölcstermesztés a Bükkalján. A nehéz puttony helyett a másfél kilós, tetszetősebb hátikba lehetett szedni a gyümölcsöt. Bár leginkább a háton hordták, a létrára vagy a fára felmászó emberek a derekukra is erősíthették, hogy kön�nyebben menjen a szedés. Nemcsak a szedéskor, a szállításkor is nagy szolgálatot tett a hátikosár: a szekéroldalhoz kettőt hozzákötöttek, és még a kényesebb cseresznye sem tört össze benne. Egy-egy kosárban 2530 kilogramm gyümölcs is elfért!
lította. A mezőre menet ebbe pakolták a vizet, élelmet, sőt akár a kapát is. A rosszabb kosarakba tűzrevalót gyűjtöttek. Hátiban vitték az egri melegvízre a ruhát mosni, de ebbe rakták a komaasszonyok a gyermekágyasoknak vitt ebédet is. Azt hihetnénk, hogy manapság már nem használják a hátit, de ez tévedés. A bicikli két oldalára könnyedén felerősíthető, így szállításra teljesen alkalmas. A gyermeket régen, de a közelmúltban óvodába menet is beletették, a rosszabb darabokban máig tyúkot ültetnek. Olyan népszerű teherhordó eszközzé vált a 20. század folyamán, hogy nemcsak észak-magyarországi településeken, Eger, Mezőkövesd és Gyöngyös vonzáskörzetében volt felvevőpiaca, de az Alföldön is: például Nagykőrösön, Szolnokon és Kecskeméten.
Egy kosár megfonásához 10 karót és 50-60 szál vesszőt kell felhasználni, a szegővesszőket mészbe kell mártani. Egy háti elkészítéséhez körülbelül 5 óra hossza szükséges. Hogy hogyan készül? Az utolsó noszvaji kosárfonó A cseresznyét, szilvát gyalog is vitték mester munkájáról készült filmet a közeli Eger vagy Mezőkövesd pia- megtekintheti az Észak-magyarorcára, természetesen háton, a hátiko- szági falu tájegység Múzeumi Mosárban. Aki nem gyümölcsöt akart zijában. eladni, a tyúkot, tojást is ebben szál-
3
k a r a n csk e szi é s m á ri a n o sztr a
Huszárok, gyalogos katonák padon, széken
A palóc áttört bútor Heves és Nógrád megye északi részére jellemző bútortípus, amelynek legtöbb darabja a Karancs vidékéről maradt fenn. Több típusú bútor esetében is alkalmazták az áttört díszítést: így sarokba való padoknál, csuklós támlájú lócáknál, székeknél, karosszékeknél, ritkábban tálasfogas, bölcső, asztal, kanáltartó esetében. Ezeknek a bútoroknak a díszítőelemeit (táblák) négyszögletes alakú bükk- vagy tölgyfalapokból készítették, s főként faragóspecialisták, pásztorok, elsősorban juhászok, esetleg kanászok, uradalmi cselédek kezei közül kerültek ki. A padok többnyire festettek és a faragás is színezett. A táblákon a központi helyet a magyar címer foglalta el, s körülötte erdei és vadászjelenetek, pásztorok, kivont kardú huszárok, állatok jelentek meg leggyakrabban. A legkorábbi datált darabok az 1880-as évekből származnak, az áttört bútorok divatja a 20. század elejéig tartott.
Karancskeszi (I-5) Az Észak-magyarországi falu tájegység palóc hadas telkén a karancskeszi lakóház egy, a 19-20. század fordulóján Karancskeszire jellemző lakásbelsőt mutat be. Ennek a háznak a tisztaszobájában egy fonót keltünk életre. Ma már szinte elképzelhetetlen a fiatalok számára, hogy hogyan alakult a szösz fonallá munkálása. Pedig ez rendkívül fontos tevékenység volt, hiszen a lányok a maguk készítette fonalat szőtték meg a szövőszéken, és így biztosították a házasság időpontjára a stafírungjukhoz elengedhetetlen lakástextileket és viseleti darabokat.
Az őszi betakarítástól a farsang végéig tartó téli estéken a lányok nemcsak keményen dolgoztak, de táncoltak, szórakoztak, énekeltek és mesét is mondtak egymásnak. Mákos kukoricát, görhét (kukoricalisztből készített sütemény), sült krumplit, sült tököt ettek, általában egy tálból. Gyümölcsöt aszaltak, és azzal kínálták a betérőket. Ez azért is volt hasznos, mert az aszalmány nyálképző volt, a nyálítók evésekor termelődött nyálat a sodráshoz tudták felhasználni. A legények fontos szerepet kaptak a fonóban. Ők feleltek a zenéért, mindig hoztak harmonikát, citerát, így előfordult, hogy éjszaka Tudta-e Ön, hogy a fonó nemcsak 2 óráig is együtt maradtak a fiatalok. a kender feldolgozásának a hely- A fiúk tudták, hol mikor van a fonó, színe volt, de az egyik legjobb al- mentek a lányok után, és viccelődkalom az ismerkedésre, párválasz- tek velük. Elcsenték a lányok orsótásra? ját, amit csak csókkal lehetett visszaA stafírunghoz, vagyis a hozományhoz sok minden tartozott a textileken kívül. A múzeumi ház tisztaszobájában álló négyfiókos komód a 19-20. század végén már divatosabb bútordarabnak számított. Az eladó lány kelengyéjébe van előkészítve, ezért áll a reprezentatív tisztaszobában, ahol mindenki láthatja. Flóderes díszítésű, ami azt jelenti, hogy a rajta lévő festés faerezetet utánoz. A fiókos komódokat megelőzően az asztalosok által készített
váltani. A visszautasított csókot úgy bosszulták meg a legények, hogy az ellopott orsóról a fonalat az utcai kapufélfákra kötözték. A fonó során lehetőség nyílt arra, hogy jobban megismerjék egymást, és természetesen csak annak lopták el az orsóját, akire szemet vetettek.
festett, virágozott ládák voltak a Gyönyörű ácsolt ládákat talál a stafírung legfőbb darabjai, előttük karancskeszi lakóházban is, érpedig az ácsolt ládák. Az ácsolt lá- demes őket megkeresni! dák díszét a vésett mértanias motívumok adják. A felemelhető tetővel rendelkező láda szerkezetét a négy sarokpillér által összefogott hasított deszkák alkotják. Az ácsolt láda népi megnevezése a szekrény, ami a latin scrinium szóból ered. Eleinte kelengyebútor volt, benne textíliákat tároltak, később gabonatároló funkciót kapott.
Disznótor Márianosztrán (I-4) A márianosztrai Rissay-család szobakonyha-kamra-ól alaprajzú házában a disznóvágást követő disznótort ülik éppen a szobában megterített asztal mellett. A disznó egyes részeit általában összekészítették a szomszédoknak, barátoknak, akik aztán viszonozták a küldeményt, amikor a saját disznójukat vágták le. Mivel – fagyasztó és hűtő híján – az 1920as években kevés friss húst lehetett tárolni és felhasználni, az ajándékozáson túl nagy szerepet kaptak a kémények is, ahol füstölni tudtak: a múzeumi lakóház lepadlásolt konyhájában is áll „vindófni”, azaz zárt kémény, amibe beépítették a kemencét is. A vindófnit hívták mászókéménynek is, mert időnként, amikor tisztították, bele kellett bújni.
Megépítése fontos lépés volt a konyha kényelmesebb használata felé. Képzeljük csak el, milyen nehéz lehetett a hideg szabadkéményes konyhában, ahol ugyan kiszállt a füst a kéményen, de hideg maradt a levegő, vagy a rossz levegőjű füstös konyhában, ahol a kemence füstjét nem vezette el semmi. A mászókéményes konyhák már ún. melegkonyhák, hiszen a tűzhely és a kemence füstjét zárt kéménybe vezették különböző járatokon, így a meleg megmaradt, a füst viszont kiment. A melegkonyhák elterjedése azt jelentette, hogy a falakat díszíteni lehetett, szebb bútorokat lehetett a konyhában elhelyezni, sőt, egyes családtagok itt is aludhattak, ha volt elég hely.
A márianosztrai disznótorokon elmaradhatatlan volt a húsleves és a káposzta, ezek mellé hurkát, kolbászt és hólyagos, vagyis hájas pogácsát sütöttek. A teknőben pácolták sós lében a szalonnát és a húst.
„Igaz, hogy a hurka és a disznóféle A fülemen jön ki, úgy jóllaktam véle. Azt gondolom tán a tiétek jobb lesz Holnap majd megmondom, ha valóban így lesz.”
Szokás volt az is, hogy az estét hívatlan látogatók megjelenése zavarta meg: a falubeli fiatal fiúk titokban hosszú nyársat, „drazsenyt” állítottak a ház ajtajába. A nyárson vers volt, ebben kértek egy kis hurkátkolbászt a kéregetők.
„Adjanak rá hurkát, kolbászt … segít, hogy legyen a drazseny teli.”
A házigazda a nyárs ágaira húst, kenyeret, néhol még uborkát is tűzött, és így tette vissza az ágat az ajtóba.
„Szegény legények vagyunk Nagyon éhesek vagyunk Adjanak egy kis harapnivalót!” „Kedves szomszédaim egy percre figyelem Mert én most nyársamat hozzátok beteszem Régi jó szokásom most is megtartom Remélem, megrakják s úgy visszakapom.” „Ma reggel az ágyban arról értesülök Kedves barátaim, hogy tik disznót öltök. Egész nap nem ettem, spórolom étvágyam Hogy a nyárs tartalmát rögvest bezabáljam. Disznótoknak az elmúlt nyár folyamán Répát, tököt a tagból én is hordtam ám. Nyársam tartalmára így jogot formálok De soká ne hozzák, mert én bizony fázok.”
„Hosszan nyúljon mint a hurkaszál Életünk rokkáján a fonál. Valamint e sültre a mi szánk Mosolyog jon a sors szája ránk. S pályánk áldásával öntse le Mint a kását a zsír özöne. Életünk föle, ha halál Romboló torát megülni száll Egy gömböc legyen a magasság És mi a gömböcben töltelék. Nyelvek és fülek csend figyelem! Szám fontos beszédre emelem Halljátok, mit ajkim zengenek Egyszer s mind az ég is hallja meg. „ „Megöltük a kövér cocát Ui – ui – ui Csaptunk is egy jó lakomát Ui – ui – ui Lett belõle kolbász, hurka Hamm bekapta Benda Gyurka Ui – ui – ui Hentes bácsi fényes bárdja Kipi – kopi – kopp Ezt a sok húst mind megvág ja Kipi – kopi – kopp Májas hurka lesz belõle, Nagyra nõ a bendõd tõle Kipi – kipi – kopp.”
4
n o va j é s d o m a h á z a
Drótos tótok Novajon (I-8)
Kilyukadt a lábas? Foltozásra vár a cserépedény is? Elromlott a gyári sparhelt? Hozza le a Mátyás király utca 80. szám alá a drótozásra, foltozásra váró konyhai eszközöket! Javításon túl rétes- és kalácssütésre alkalmas tepsik készítését is vállalom!
Domaháza (I-6) – Palóc-magyar szótár Rátó: cserépedény (szilke) amely- Bellőke: A bellőke mezei bölcső, ben tejfölt, zsírt, lekvárt is tarthattak. állványos szerkezetéhez lepelből kiEbben vitték az ételt a mezőre. alakított fekhellyel. Ebben feküdt a csecsemő, míg az asszonyok dolgoz- A novaji lakóház konyhájában ügyködik a drótos tót. Éppen most érkezett, Telázsi: A telázsi vagy stelázsi tak. a földön kiterítve fekszenek a szerszáolyan álló polc, amelyen edényeket, mai. Gyalogszéken ülve cserépedényt különböző méretű konyhai eszköfoltoz, hiszen egy lyuk miatt még zöket, tányérokat tartottak. A helye nem érdemes semmit sem eldobni. lehetett a szobában vagy a konyháDe miért is fontos a barkó népcso- ban is. A drótos tótok vándoriparosok volport említése? A domaházi lakóépütak, akik a zempléni Hegyközből érlet a körülbelül ötven falut felölelő keztek a Bükkaljára. Sokszor heteket, Barkóságból, vagyis a keleti palócok hónapokat is egy központi helyen által lakott területről származik. A töltöttek, és onnan járták körbe az római katolikus barkók kultúrájából – amely nagyon kevéssé különbözik a palócokétól – most néhány tájszót emelünk ki.
Vörösmarty Mihály írta a magyar dialektusokról szóló értekezésében: „A barkó a palócztól abban különbözik, hogy az au-t ó-nak, az eü-t ő-nek mondja ki, pl. alszom, palóc auszom, barkó ószom; elment, palóc eüment, barkó őment.”
Játsszanak! Tudják-e, mit jelentenek ezek az első hallásra ismerősnek tűnő szavak? Teszteljék családjukat, rokonaikat, barátaikat!
Kaszroj: A kaszroj a gyári, zománcos ételhordó megnevezése.
Rejtek: A házon belüli helyiségek általános megnevezése. Fejelruha vagy fejruha: Olyan háziszőttes vászonnemű, amit a párnára terítettek. Ezzel megkön�nyítették a párna tisztán tartását, Pisli: Kisméretű méccsel, pislivel is hiszen csak a fejelruhát kellett mos- világítottak, ez tulajdonképpen egy niuk. cserép tálka, benne zsírral és kanóccal. Zsétár: Tehén fejéséhez használt edény, eredetileg fenyőfából készült. A juhtejet azonban már vendelnek/ geletának nevezett faedénybe fejték.
Fenes tarisznya: A fenes tarisznya olyan tarisznya, amelyben a kaszafenéshez szükséges felszerelést tartották: így a kaszafenőt, kalapácsot, kaszaüllőt és reszelőt.
Szuka: Az aratáskor használt karvédő általános, a helyi neve szuka. A vászon alapanyagú karvédő arra Szátyva: A szövőszék helyi meg- szolgált, hogy az arató karját vagy nevezése. ruháját védje a szúrós gaztól, kalászadott terület falvait. Természetesen tól marokszedés közben. a hegyközi vándoriparosok között fel Kocik: A kemenceszáj előtti padvoltak osztva a körzetek, így egymás ka elnevezése. Koboz: A tojástartó neve, ez szalköreit nem zavarták. A falvakban mából fonott kerek edény. aztán kiabálással adták hírül érkeRocska: A fából készült rocska zésüket: „Drótozni, fódozni, fazikat helye a vízlóca, vagyis a vizespad volt, Bőgő: Tarlógereblye, amely főleg a fódozni.” Ott, ahol valamilyen munugyanis ez a vödör megnevezése. levágott széna és gabona összehúzákát kellett elvégezni, behívták őket. sára szolgált, elsődleges ismertetőjele A munkáért cserébe pénzt, nehéz Kantár: Kenderfonalból készült hatalmas mérete, a nyél hossza akár időkben élelmiszert vagy ruhát kapszéles madzag a teherhordó háló 2 méter is lehetett. tak, ha rájuk esteledett, befogadták alapja, ebbe tették a cserép-, később őket a csűrbe, istállóba. A gyalogoa zománcedényeket. A kantárt poszsan, majd kerékpárral járó iparos a tókoronggal, színes rongydarabokkal hátán hordta a műhelyét, hiszen a fáis díszítették a fonatok találkozásából, esetleg lemezből készült könnyű nál. Korábban háncsból, vesszőből is szerszámosládájában, a „krošeňka”állítottak elő edényszállításra alkalban minden elfért. Sőt, ide tette a mas hálót. bádogot is. A drótos tótok nevükkel ellentétben nemcsak drótozást végezHamvas: Háziszőttes vászonból tek. Ők foltozták a lyukas edényeket, készített batyuzó lepedő.
amik eleinte cserepből voltak, majd a 19. század végétől, a fémedények fokozatos elterjedésével a zománcos fazekakat, lábasokat is ők javították meg. A gyári tűzhelyek megjelenésével bővült a munkájuk, hiszen azokat is rendbe tették, ha kilyukadtak. Ezen kívül hajlítottak bádogból tepsiket is, vagy drótból játékokat a gyerekeknek, de akár kanalat, fogast is készítettek az alapanyagul szolgáló drótból. Ha valamelyik edénynek vagy vödörnek már nagyon rossz állapotban volt a feneke, azt is meg tudták javítani, mégpedig úgy, hogy az egészet lecserélték. A drótosok közül néhányan csak az év egy adott részében jártak el a szülőfalujukból, mert a mezőgazdasági munkákhoz igazították a vándorlást, de volt, aki egész évben, állandó foglalkozásként űzte ezt a szakmát. Minden esetben nagy feladat hárult az otthon maradt nőkre, akik a család kevés földjét művelték, és az erdőben gyűjtött gyümölcsök értékesítésével pótolták a család jövedelmét. Ha érdekli, hogyan dolgoztak régen a drótosok, tekintse meg a Vágáshután és Pálházán felvett filmünket a Múzeumi Moziban! A novaji ház szobájában lévő felvetett ágy speciális, mivel ez az ún. bebújós ágy. Mindenki törekedett arra, hogy minél magasabb legyen a vetett ágya, ha lehet, érjen fel egészen a mennyezetig, ehhez azonban rengeteg párnára, dunnára, derékaljra volt szükség. Hogy könnyítsenek ezen, az ágyvégre deszkákat fektettek, és erre pakolták rá a meglévő ágyneműt, így máris magasabb volt, mint amilyen eredetileg lett volna. Ezzel az ágyban keletkezett egy üreg, amit „kucik”-nak hívtak. Ezt is kihasználták, mert itt aludtak a gyerekek. A dunnákat a vetett ágyban karókkal támasztották meg, hogy szebben álljanak.
n e m e sr a d n ó t é s im o l a
Nemesradnó
Nemesradnót (I-9) meséiben, történeteiben, költeményeiben a legfiatalabbakat szerette volna tanítani. Ifjúsági rovatokba írt, majd 1889-ben megalapította az Én Újságom című lapot, mely egy hetente kiadott, kisgyermekeknek szóló újság volt. Pósa Lajos 35 évig szerkesztette a lapot, amely országszerte ismert volt. A költeményeiből kötetek születtek, a pesti Orient kávéházban megalakított Pósa-asztalnak pedig olyan ismert alakjai voltak, mint Benedek Elek, Gárdonyi Géza vagy Bródy Sándor. Rajtuk kívül Móra Ferenc is példaképének tekintette Pósa bácsit, aki nótaszövegíróként is megállta helyét: Dankó Pista és Lányi Géza ugyanis főként az ő dalaAz Észak-magyarországi falu tájegyit zenésítették meg. Fiatalemberként ségben lévő kisnemesi lakóház a felmég Bartók Béla is öt Pósa-versből vidéki Nemesradnótról származik. A nemesek lakta faluhoz két híres ember is köthető. Az egyikük Radnóti Miklós, a jól ismert költő. Útinaplójából tudjuk, hogy nagyapja, Glatter Jónás a Nemesradnót melletti Rimaszécsről származik, míg édesapja, Glatter Jakab Radnóton született. A Glatter Miklósként anyakönyvezett költő később a nevét édesapja szülőhelyéről Radnótira változtatta. Nemesradnóton született Pósa Lajos is, aki munkásságával rangot adott az ifjúsági irodalomnak. Tanárként végzett, de hamar kiderült, hogy az újságírás az ő kenyere. Különböző
írt nótát. Egy Pósa-kötet természetesen a múzeumi ház berendezésében is megtalálható, hiszen az 1850-ben született költő ekkorra már falujának büszkesége volt.
Archív fotók szemléje a nemesradnóti ház mögötti imolai istállóban
A múzeumi lakóházban családi gyűlést jelenítünk meg, amelyet karácsony másnapján rendeztek. A karácsony megünneplésének természetes része a karácsonyfa, amelyet házi készítésű szaloncukorral vagy kockacukorral, vásári csillaggal, üvegdíszekkel, papír angyalokkal, ezüstözött és aranyozott diókkal, csíptetőbe rögzített gyertyával, almával és angyalhajjal díszítettek fel.
Érdemes megtekinteni az első szoba ebédlőszekrényének tetején egy érdekes cserépkorsót. A Nemesradnótról gyűjtött, meztelen párral és ággyal díszített ún. „hérészes korsó” a lakodalmak elengedhetetlen része volt, hiszen a menyasszonyos háztól ebben vitték a menyasszony ajándékát: bort vagy pálinkát a vőlegényes házhoz. Az ital mellé köszöntő kalács is járt, az ételajándék kötötte össze a két családot. A cserépkorsóhoz cserépcsillár is tartozott, ebbe gyertyát tettek, és a lakodalom éjjelén a menyas�szony gyertyás táncot járt.
Tekintse meg a több száz fotóval befedett falakat az imolai istállóban! Egyéni élettörténetek és családi históriák elevenednek meg, ünnepeket és jeles alkalmakat, munkás hétköznapokat idéznek fel a fekete-fehér felvételek. Küldjenek nekünk még több fotót, hogy azokon keresztül dokumentáljuk a régmúltat!
Balog partján van egy falu „Balog partján van egy falu, Abba´ van egy arany kapu. Arany kapu, gyöngypalota... Vágyik az én szívem oda.
Áldd meg, Isten azt a falut, A ragyogó arany kaput, Arany kaput, gyöngypalotát... Áldd meg Isten, a lakosát!“ (Pósa Lajos)
Nyitott Muzeológiai Műhely (I-20)
A látványtervet a Narmer Bt. készítette.
K i á ll í t á s a j á n l ó
„Magunkra maradtunk” a nemesradnóti házban. „Magyarok kisebbségben Csehszlovákiában I. 1919-1930”
A Nyitott Muzeológiai Műhely egy önreflexív muzeológiai bemutatóhely, mely egyrészt gyakorlati helyszín a muzeológiai képzésben résztvevőknek, másrészt a közönségnek lehetőséget teremt arra, hogy elsajátítsa a műtárgyvédelem és -kezelés olyan alapvető szabályait, amelyekkel saját tárgyai, dokumentumai életét képes
hosszú távon megőrizni, s fel tudja ismerni azokat a helyzeteket, amikor az adott tárgy szakképzett restaurátor beavatkozását igényli. A műhely segítségével egyedülálló lehetőség nyílik a múzeumban folyó szakmai tevékenység fázisainak megismerésére. A műhely mobil munkaállomásain tárgyfelismeréssel és meghatározási technikákkal, tárgytisztítással,
5
helyreállítási módszerekkel találkozhatunk. Nyomon követhetjük a tárgy- és dokumentumkonzerválást, digitalizálást, hogyan csomagolják be a biztonságosan a szállításra váró tárgyakat. A Nyitott Muzeológiai Műhely mobil munkaállomásainak a Magtár épülete ad otthont.
A mai országhatárokon kívül élő magyar kisebbségek életének, történetének és néprajzának bemutatására tesz kísérletet a nemesradnóti ház földpadlós gabonáskamrájában berendezett „Magunkra maradtunk” címet viselő kiállítás. A Felvidéken élő (bár ez a nagytáj elnevezés jelentésmódosuláson ment keresztül, épp a trianoni döntést követő évtizedekben) magyarság kisebbségi történetének első időszakát mutatja be a kiállítás. Ahogy a kortársak fogalmazták: a „tragédia, a felocsúdás és az útkeresés” időszakát 1919 és 1930 között személyes történetek, feljegyzések, dokumentumok segítségével idézzük fel. Térképek, városi képeslapok, sztrájk felhívás érzékelteti a cseh megszállást és szükségállapotot, korabeli újsághír tudósít a Csehszlovák alkotmány és nyelvtörvény elfogadásáról. A magyartalanítás eszközeiről hűségnyilatkozatok és pénznemek tanúskodnak, a reasszimiláció a korabeli iskolaszereken is nyomot hagyott.
6
filk e h á z a é s p e rk u p a
Lagzi Perkupán (I-12) Perkupán a Petőfi Sándor utca 57. szám alatti házban nagy a sürgésforgás. 1938-at írunk, a Bernáth családnál lakodalom zajlik. A házba belépve az elülső szobában kecskelábas asztalok állnak házi szőttes vászonabroszokkal letakarva. Mellettük lócák, rajtuk deszka ülőke s az ülőkék rongyszőnyeggel letakarva. Az asztalon kancsóban áll a bor, tányérzörgés, villacsörgés hallatszik, nagy a vigalom.
Hogy egészen pontosan hogyan is zajlott régen a lakodalom, illetve egészen pontosan Perkupán hogy készültek a lakodalomra, azt id. Taskó Andrásné beszámolójából követhetjük nyomon, mely a Galyaság című folyóirat 2004. tavasz-tél összevont lapszámában jelent meg. „Hosszú idővel előtte már készültek, de legalább egy év kellett, mert egy egyéves tinócskát, a megtermelt bort szánták rá, na meg ami megkerült a ház körül. Nagy fonott kalácsot vittek a lagzira az előzetes napon, de vittek még tyúkot, tojást is. A fő ennivaló a tyúkhúsleves meg a töltött káposzta volt. A gyerekeknek tejbekását is főztek, az igen becses volt. A sütemények csak oly egyszerűek voltak, a legtöbb szalakárés [=szalakális], ezeket csillagoknak szakították. A torta még nem nagy divat volt, az én lagzimba is csak kettőt sütöttek. A menyecsketáncot ugyanúgy jártuk, mint most. A menyasszony keresztanyja fogta a tálat, abba dobálták a pénzt, ki mennyit, és ők is számolták meg mán a fiatalokkal. Volt egy olyan szokás is, hogy a főzőasszony kezét bekötötték és bevit-
ték a násznép közé, és azt mondták, megégett a keze a sok munkában, orvoshoz kellene vinni, de nincs miből. A vőfély tette ezt, aki amúgy is vezette az egész lagzi menetét. Szóval, egyik karjával átölelte a főzőasszonyt, másik kezébe a szedőkanalakat vette, és így kéregették együtt össze a főzőasszony bérét. Ha nagyon ízlett a főztje, többet adtak. Én magam is negyvennyolc lagziban voltam főzőasszony, fizetségnek kivarrott kendőt, kötényt is kaptunk, kinek-kinek a módjától függött milyen díszeset csinált vagy csináltatott.
Filkeházi lakóház (I-12)
Újra megkínálták a vendéget és a menyasszony meg a vőlegény felültek az első szekérre és mentek a vőlegényes házhoz. Itt folyt tovább a mulatság. A zenészek is mentek a szekéren a lagzis házhoz, ha csak tehették, az úton is húzták.
Amikor megérkeztek, a vőlegény bemutatta a menyasszonyt a lagzis népnek. »Szerencsés jó napot adjon az Úristen! Fáradságunk nem esett hiába, mert egy drága gyöngyöt hoztunk e hajékba. Fogadják őt nagynagy szeretettel, és mulassanak mind nagy jó kedvvel!« Ekkor búzával A zenét a cigányok szolgáltatták. hajingálták meg őket és mondták: Szinben 5–6 csata cigánybanda volt, »Szaporodjatok, sokasodjatok!« abból lehetett előre választani. Előleget is adtak, így volt biztos a dolog. A vőlegényes háznál megindult a vaA lagzik ősszel vagy tavasszal voltak csora. Tyúklevessel kezdődött és jött szokásban, fehér ruhában, és fehér a töltött tyúk, savanyúság, pecsenye, kerti virágból csináltunk csokrot, káposzta. Tejbekása a gyerekeknek, oszt úgy jó volt. Sátrat csináltak az meg akinek kellett. Ezután a süteudvaron, enyves ponyvával fedték, mény jött, meg egy-egy fonottkát ha hagy zivatar volt. Bizony volt tettek még az asztalra. hogy megáztunk alatta, nem fóliák voltak mint most.” A sátort igen szépen kidíszítették sodort, így-úgy hajtogatott krepp„Volt olyan lagzi, hogy 50–60 házat is papírral. A faluban szedték össze az hívtak. Bizony ahhoz sok étel kellett. evőeszközt és mondták: »Tányért, A kenyeret is magunk sütöttük. Volt villát hozzanak, hogy éhen ne haljaolyan is, hogy kétszer is kellett sütni, nak!« de egy napon csak egyszer szabadott, mert ha túl meleg volt a kemence, A keresztapa „ki-kivágta az ingujjat”, akkor a kenyér haja vastagra sült. háromszor–négyszer annyit adott a Üreskalácsot, más szóval fonottkát menyecsketáncba, mint más. Húzhat tepsivel is sütöttünk. A tésztája ta a cigány, a vőfély meg kiabálta: olyan volt mint a patkónak és négy »Eladó a menyasszony!« Ajándékot ágba fontuk. A külsőket alulra, aki vittek a fiataloknak, legjobban amit középen, azt keresztbe és kiraktuk gondolni lehetett, hogy majd jó lesz szélre. Annyi nagyot fontak, ahány nekik.” nyoszolyót hívtak a lagziba. Ezeket személyesen hívta meg a menyas�Ugyanez a lapszám hívogató verszony, a többieket a vőfély. A nyoszosikéket, a vőfély szerepkörének lyó fiatalasszony vagy lány lehetett. tökéletes betöltéséhez előre megírt A többi vendég csak kis fonottkát verseket és mondásokat, rímelő kaphatott. sorpárokat is közöl Sebők Mihály Perkupai lakodalmas írásában. Hogyan is telt a lagzi? A menyas�Ebből idézünk egyet, mely a vőszonyhoz négy-öt szekér fiatal ment, legény vőfélye szájából hangzik amit szépen feldíszítettek és minel, amikor előre megy bejelenteni denki a legszebb ruháját öltötte maa papnak a násznép közeledtét, gára, így mentek hangos nótaszóval. hogy kezdjen el készülődni. Reggelit adtak nekik a menyasszonyi háznál, ami sokféle lehetett: volt teBejelentő vers a papnál: jeskávé, gulyásos, húrka, forralt bor. „Tisztelendő uramat Kinek mi kellett, azt evett az asztalkérném igen szépen, ról, ahol sorba volt rakva az étel. Szíves kérésemre tessék lenni készen, A fiú meghívta a leányt, hogy menjen A hit és szeretet lángoló lángjával, vele az esküvőre, de még nem kísérte, És e pár szemet a hitnek áldásával csak mikor már az ura volt. TizenÖsszekötni méltóztatni kettő és két óra közt megvolt az esküaz Isten házában, vő a jegyzőségen meg a templomban. Szíves fáradságát Ezután volt a búcsúztató. az Isten megáldja.”
A filkeházi lakóház a látogatóké. A benne lévő berendezés főként a sátoraljaújhelyi bútorfestő központ termékeiből válogatva eredeti tárgyak másolataiból alakítottuk ki. Így a karosládák, a láda, az ágyak, az asztal, a székek, az ágy alá tolt kerekes (alacsony, egyszerű, kerékkel rendelkező pótágy) vagy éppen a tálas mind-mind a múzeum restaurátorainak munkáját dicsérik. A másolatokra azért volt szükség, mert így nyílik lehetőség arra, hogy az érdeklődők ki is próbálhassák ezeket a bútordarabokat egy játék keretein belül. A berendezést a János-napon szentelt csokor egészíti ki, amelyben mindenféle növény található: így tisztesfű, zab, búzakalász, salátalevél, farkasalma, szegfű, fokhagyma. A június 24-én tartott misén a pap a reggel szedett növényeket megszentelte, majd otthon az asszonyok az eresz alatt meg is szárították a csokrot. Később a füveket több célra is felhasználták: így a tehén ellésekor a boszorkányok rontása ellen, gyermekek esetében szemmelverés ellen, de vihar alatt a tűzbe is dobtak belőle, hogy feloszlassák a felhőket.
A kis boronafalú ház falain belül megismerkedhetünk néhány speciális téli népszokással is. A görög katolikus faluban nagy hagyománya volt december 6-ának, Miklós ugyanis az egyik legjelentősebb szentje a görög katolikusoknak. Arra emlékezve, hogy Szent Miklós ajándékot osztogatott, ezen a napon a családok ajándékokat vittek a papnak: tyúkot, tojást, szalonnát, vajat, túrót. Ez a szokás a kutatások szerint az első világháborúig élt. Mikulásnak férfiak csak később, a két világháború között kezdtek felöltözni, kifordított sapka és bunda segítségével. Virgácsot, diót, almát vittek nagy kosárban a faluban.
A keleti egyház védőszentjének ünnepét a görög katolikusság a szegények, a gyermekek és az egyház megsegítése, az ajándékozás jegyében éli meg. A Miklós-napi szentelmények szokása széles körben elterjedt: ezek a helyi egyház számára juttatott terményadományok voltak. Ez a szokás több évszázados múltra tekint vissza, amelyet a 20. század második feléig több abaúji és zempléni faluban tartottak. Az élő baromfi megszentelése általános, ezért a hagyomány több helyen a kakasszentelés nevet kapta. A szentelésre vitt ételek köre telepüA szobában lévő, belsőfűtésű kemen- lésről településre változik. ce is ritkaságszámba megy, hiszen cserepes kabolát – vagyis füstelveze- Miklós napján egyes görög katolitőt – sehol máshol az országban nem kus falvakban köszöntőt is mondtak, lehet találni. volt, ahol házasságszerző hagyományok is éltek.
A sokoldalú rozmaring (Rosmarinus officinalis Lamiaceae) Tudta-e Ön, hogy…. • a rozmaring mediterrán területekről érkezett Európába • Magyarországon főúri illatszert is főztek belőle, aminek a neve „Aqua Reginae Hungariae”, vagyis magyar királyné vize volt – népszerű egész Európában • a tisztaság, hűség és szűziesség jelképeként a menyas�szonyi koszorú része, néhol a lakodalomba hívott fiatal legények kalapjának és leányok ruhájának dísze • egyes helyeken a vőfélybot elengedhetetlen dísze • a népi díszítőművészetben ismert a rozmaring minta, amely halszálkaszerű díszítőelem • antioxidáns, antibakteriális, gyulladás-csökkentő hatású gyógynövény, amely jó ízületi, emésztési, nőgyógyászati és vérnyomás-problémákra, javítja a memóriát és az agyi vérkeringést
• Shakespeare Hamletjében is megjelenik: Ophelia így énekel: „Itt egy rozmaringszál az emlékezetre, kérlek édes rózsám, hogy jussak eszedbe.” • Szűz Máriához kötődik a virág kékesfehér színezetének története is. Amikor Jézus édesanyja Egyiptomba menekült, egy rozmaring bokor előtt szőtte kék fonálból köntösét, s hogy meg ne lássák, a bokor fehér virágait kékesre változtatta, így védte Őt. • a régi magyar konyha mellett a spanyol, olasz, francia konyha karakteres fűszere • több magyar népdalban, különösen a szerelmes dalokban fordul elő: „Sej rozmaring, rozmaring / Leszakadt rólam az ing. Van már nékem Kövesden / Ki meg varja az ingem.”
7
Erd ő h o r v á ti , sz a kr á lis é p í tm é n y e k
Perecsütés Erdőhorvátiban (I-11) Az erdőhorváti lakóház szobájában egy kabolás kemencét találunk. A Felföld keleti felében, a borsodi Csereháttól keletre megtalálható tüzelő érdekessége, hogy a kemenceszáj a szoba felé néz, tehát belső fűtésű kemencéről beszélünk. Ha azonban a kemenceszáj elől a füstöt nem vezetnénk el, az szabadon terjengene a szobában. Ezért a száj fölé egy vesszőből fonott, tapasztott és meszelt kürtőt építettek, ez a kabola. Ez tulajdonképpen egy olyan járat, amely ferde, és a szomszédos konyha mászókéményébe vezeti a füstöt. A kabolás kemencék szája előtt,
a kabola alatt alkalmas volt a hely nyílt tűzön való főzésre, ez a szokás azonban megszűnt, amikor rakott tűzhelyeket emeltek a kemencék mellé. A kabolás kemencék alatt fa szárítására alkalmas fáslyukat alakítottak ki, a kemence kürtőjén és környezetében pedig több konyhai eszközt is tároltak.
tudták biztosítani a helyiek a megélhetésüket, a hegyes vidéken ugyanis nagyon kevés gabona termett meg. Nemcsak otthon, de más gazdáknál is megsütötték régen a perecet, amit a mezőgazdasági munkák alatt nagy mennyiségben fogyasztottak. A sárospataki kollégium diákjai is ezt ették hetente egyszer vacsorára! Az erdőhorváti perec a múzeumban megvásárolható, keresse a füzéreket a Skanzen Pékségben és a boltokban!
Öntött perec Próbálja ki Ön is otthonában az erdőhorváti perecből készített öntött perecet! Hozzávalók: Erdőhorváti perec Olaj vagy vaj Túró, mák vagy dió Túró esetén szalonna Ízlés szerint só Elkészítés:
A kemencék tették lehetővé a híres erdőhorváti perec megsütését is. A speciális, keskeny lapátot a kemenceszájon át tolták be a tűztérbe, ahol pirosra sültek a kerek, előzőleg már vízben főzött perecek. A vászonzsákba pakolt fűzéreket Miskolctól Sátoraljaújhelyig árulták vásárokon, piacokon és üzletekben is. Így
Szakrális építmények kalauza az Észak-magyarországi falu tájegységben (I-7, I-14, I-16) Egy eredeti haranglábunk van A kiskápolna téglából épült, teteDebercsényből, melynek különle- jét cseréppel fedték. Az elülső homgessége, hogy a Skanzen munkatár- lokzatán ablak található, ez zárja le sai építették fel még évekkel koráb- a fülkét, amelyben egy lourdes-i Mában az új tájegység megnyitása előtt, ria-szobor áll. A kápolna felülete vas azóta arra várt, hogy más építmé- kolatdíszes, az elülső homlokzaton az nyek társuljanak hozzá. ablak két oldalán féloszlopok állnak, a fejezet fölött a magyar koronás címerrel, az ablak felső íve felett: „AVE MARIAIEPI UB” felirattal. Bennük egy-egy szent szobra vagy képe található a gyertyákon, terítőkön, kisméretű szobrokon, virágcsokrokon kívül. A kápolnában lévő fő szobor sokszor öltöztetős volt, s nincs ez másként a múzeumban bemutatott kiskápolnával sem, amiben egy Karancskesziből származó öltöztetős Mária-szobor másolata található.
A kisgömöri kiskápolna egy másolati építmény, s a történeti Gömör megye ma Szlovákiához tartozó részén bukkantak rá a múzeum munkatársai terepmunkáik során. A kiskápolnák átmenetet képeznek a képoszlopok és az emberek befogadására alkalmas épületek között. A településen belül is megtalálhatók, gyakran azonban a határba vezető utak mentén állnak.
A regéci görög katolikus út menti feszület eredetije a Regéc és Mogyoróska között húzódó országút mentén található. A kőből faragott feszület elülső oldalán lévő mezőben belevésett felirat maradványa olvasható, melynek vége: „… BÁRÁNY ERZSÉBET ÉS BÁRÁNY JÁNOS ELHUNYT 1939”. A korpusz fölött bádoglemezen „NJZsK” (Názáreti Jézus a Zsidók Királya) felirat áll, s a feszületen festett bádogkorpusz található. A feszület közvetlen környezete vaskerítéssel határolt, az így kialakított kiskertbe virágokat ültettek.
A pereceket összetördeljük , majd ezután meleg vízben áztatjuk , de figyelni kell, mert az erősebben sült darabokat általában tovább kell a vízben hagyni. Majd kézzel kicsavarjuk belőlük a vizet, mert ha csak szűrnénk , vízízű maradna a perec. Olajat vagy pirított vajat, szalonnatepertőt teszünk rá, összerázzuk , és megszórják túróval. Ezen kívül az öntött perecet ehetjük még mákkal, dióval vagy juhtúróval is.