8
R e n dh a g y ó ki á ll í t ó t e r e k
Tüzelőberendezések változása a cselédházban (I-19) ba berendezésében még mindig a zsúfoltság uralkodik. Ekkor még mindig közös volt a konyha, de már platnit tettek a kemence tetejére, és ezen lapos fenekű, zománcos lemez vagy zománcos öntöttvas edényekben főztek. A szobát öntöttvas csikótűzhellyel fűtötték, és télen ott főztek. A csikótűzhelyet később zománcos sparheltre cserélték.
A múzeumban felépült, Sárospatak közeléből származó cselédház különböző időpontokat bemutató berendezése egyedülálló lehetőséget nyújt a lakáskultúra és így a tüzelőberendezések és konyhai eszközök változásának érzékeltetésére. A házban bemutatott négy időszak: 1900, 1930, 1980-as évek és a 2000 körüli állapot. Általánosságban elmondható, hogy a cselédek a környező falvakra jellemző lakáskultúra archaikusabb, szegényesebb változatát tudták megvalósítani. A szegénység és a gyakori, sokszor évente bekövetkező költözések miatt kevés és egyszerű bútordarabot használtak, ennek ellenére a csupán 4x4 méteres szobák meglehetősen szűkösnek bizonyultak. A legkorábbi, 1900 körüli szobában két család, vagyis több mint 10 fő együttélésének körülményei mutatkoznak meg. A szobát a sarokban álló rakott takaréktűzhellyel fűtötték és a téli időszakban ennek platniján főztek, a sütőjében sütöttek. A főzéshez lapos fenekű cserép- vagy öntöttvas edényeket használtak. A cselé-
1970 után a házban lebontották a szabadkéményt és a kemencét, ezek téglájából új közfalakat építettek. Ezt az állapotot az átalakításoknak köszönhetően egybenyitott lakrészek, gyári tömegbútorokkal berendezett tágasabb lakótér és a villanyáram használata jellemzi. A fűtést ekkor a sárospataki kerámiagyárban gyártott dek béréhez hozzátartozott a tűzifa hordozható cserépkályha biztosította, is, amivel az uraság a legtöbbször spó- ami ma is a berendezés része. rolt, így a cselédek általában csak gal�lyakkal fűthettek. A szabadkémény A 2000 körüli állapotot a modernialatt, vagyis a közös konyhában ha- zált konyha és az abban az időszakban sáb alakú kemence áll. Ebben sütöt- kialakított fürdőszoba jeleníti meg. A ték hetente a kenyeret az asszonyok, főzés eszköze ebben a korszakban gázakiknek előre meg kellett beszélni- tűzhely palackos gázzal, de a konyháük, hogy melyikük mikor kerül sorra, ban már megjelenik a mikrohullámú mivel sokszor 7-8 asszony is osztozott sütő is. a közös konyhán. Hogy a szobát feleslegesen ne fűtsék be, a nyári időszakban a kemence tetején főztek, 1900 körül nyílt tűzön, lábakon álló edényekben. A kemencében cserépfazékban csak akkor főztek, amikor azt a kenyérsütés miatt amúgy is befűtötték.
ként is használja majd a múzeum, s az időszaki kiállítások miatt is érdemes minden skanzenes látogatáskor felkeresni a tájegységet. Az épület első, nyitó kiállítása Péreli Zsuzsa, Munkácsy díjas, Érdemesés Kiváló művész „Padlástörténelem” című tárlata, mely szeptember 21-ig látható.
Teknővájó cigány kunyhója (I-15) A teknővájó cigány kunyhója az első roma kisebbségi foglalkozást bemutató helyszín lesz a múzeumban. A cigány házaspár jelenleg a csűrben lakik a gyermekeivel. (Előfordult az is, hogy saját maguk kunyhót húztak fel az erdő szélén, csűrben akkor szálltak meg, ha a földbirtokosnak dolgozott a cigányember.) A férjet éppen a teknővájás közben láthatjuk, s a nagy munkába már fia is besegít, amire a több megkezdett munkadarab utal.
2010. június 26-tól semmi sem titok tovább előttünk. Az erdőhorváti módszertani házban ugyanis az épületek kiválasztását, bontását, tervezését, berendezését mutatják be interaktív eszközök, melyek ilyen formán a kiállítás-építés munkafolyamatának teljes leképezését és magyarázatát teszik lehetővé. Itt szembesülhet a látogató azzal, hogy valójában egy-egy házba betérve bontott épületben jár, hogy a térben elhelyezett tárgyak akár kétszáz évesek is lehetnek, emberekhez, családokhoz kötődnek, történetük van, eseményeket mondhatnak el. Fény derül arra, hogy a tárgyi gyűjtések mellett milyen fontos szerepe van a háztörténetek, tárgytörténetek, csa-
ládtörténetek gyűjtésének, a lakáskultúrára és életmódra vonatkozó néprajzi gyűjtéseknek a kiállítás tervezése és kivitelezése szempontjából. 15 perces film számol be a kiállítási épület bontásáról és újraépítéséről, a meszelt fal árulkodik az épület szerkezetéről, a tapasztás és sövényfonás rétegrendjéről. A falkutatás során megtalált ablakok régi pompájukban díszelegnek. Az ácsjelek mutatják az építés módját, technikáját, a rekonstruált kabolás, belülfűtős kemence - amelynek szája a szobában van, a füstjét egy kürtő vezeti a konyhába, teste a konyhában áll, s amelynek felét az építés és kiégetés után visszabontották - a tüzelők kutatását példázza.
A következő, 1930as évek végi, egy család által már egyedül lakott szo-
Modern művészeti helyszín a Magtár A tájegység impozáns épülete a 30 x 3 méteres, háromemeletes uradalmi magtár, amelyben multifunkcionális múzeumi térként egy közel 600 m2 alapterületű kiállítóteret alakítottunk ki. Az épület egy uradalmi magtár (latinul granárium) tervrajza alapján készült, a részletek kidolgozásánál pedig a ragályi és a felsőkelecsényi magtárakat használtuk fel. Az épületet kiállítótérként, koncert- és színházterem-
Hogyan zajlik a bontás, az újraépítés, hogyan kerülnek a tárgyak a kiállítótérbe? (I-13)
lása is nyomon követhető, valamint az egyik legizgalmasabb elem a szándékosan „lomokat rejtő”, berendezett padlás. A nyilvántartási munka a falra felfüggesztett nagyméretű nyilvántartási adatlapon keresztül ismerhető meg, itt jut fontos szerephez a leltári szám is. A kiállításrendezés, a Az érintőképernyős számítógépes berendezések elkészítése egy hagyopulton az előkészítő kutatásokba, az mányosan berendezett szoba kirakós épülethez köthető családtörténeti képének összeállításával ismerhető kutatás dokumentumanyagaiba ka- meg, aminek vezérfonalát a muzepunk betekintést. Az épület periódu- ológusok által is használt, tárgyakat sainak változása, a berendezés alaku- pozícionáló lista adja. A rekonstruált épületrészben a tárgy útja ismerhető meg a megtalálásától a kiállításba kerüléséig, ami a gyűjtés folyamatát, a műtárgyak nyilvántartásba vételét, a tárgyak restaurálását, a kiállítások építését, berendezését jelenti.
Impresszum
Skanzen Hírlap – A Szabadtéri Néprajzi Múzeum negyedévenként megjelenő információs lapja. Felelős kiadó: dr. Cseri Miklós, főigazgató Főszerkesztő: Takách Zsuzsanna, kommunikációs tanácsadó Szabadtéri Néprajzi Múzeum 2001 Szentendre, Pf. 63. Tel: 06 26 502 500, Fax: 06 26 502 502 Email: szerk@sznm.hu www.skanzen.hu Készült: E-press Nyomda, Szeged A különszámot szerkesztette: Batári Zsuzsanna és Takách Zsuzsanna, Fotók: Deim Péter Szövegeket írta: Batári Zsuzsanna; Tüzelőberendezések egy évszázados evolúciója a cselédházban - Kiss Kitti; Modern művészeti helyszín a Magtár – dr. Sári Zsolt; „Magunkra maradtunk” a nemesradnóti házban – dr. Kemecsi Lajos.