HumEndre 2008.08.

2008. AUGUSZTUS A HUMANISTA MOZGALOM INGYENES HAVILAPJA

„Az élet a növekedést keresi, nem a semmi ellensúlyozását.”

Dunakanyar Alternatív Általános Iskola és Gimnázium Szentendre Sikerélményt nyújtani mindenkinek Fejleszteni a lemaradókat Lehetôséget biztosítani a tehetségnek

20 tanév tapasztalatával Családias légkörben Maximum 10 fôs osztálylétszámban Jelentkezni az iskola felvételi központjában (Szentendre, Vasúti villasor 5.) a 06-30 499-9381-as telefonszámon lehet.

„Miközben megpróbálunk mindent megtanítani gyermekeinknek az életrôl, gyermekeink megtanítják nekünk, hogy mirôl is szól az élet.”

Angela Schwindt

Kérés az olvasókhoz Kedves olvasók! Örömmel és melegséggel tölt el, hogy az elmúlt félévben hónaprólhónapra elfogyott az újság. Kis csapatom sokat dolgozik vele, hogy a szentendrei embereknek legyen egy közösségi újságja, egy tér, ahol megoszthatjuk egymással gondolatainkat, ötleteinket, problémáinkat. És úgy tûnik, nem hiába töltjük, családtól, munkától, tanulástól lopott óráinkat ezzel, hiszen olvassák az emberek! Persze be kell vallanom, hogy néha elfog a kétely, hogy vajon mindig másik ezer ember veszi el az újságot, vagy vannak hûséges olvasók, akik hónapról-hónapra keresik a Humendrét a megszokott lelôhelyeken.

Nagyon vágyunk a visszajelzésre.

De hogy a tárgyra térjek; hûséges, és új olvasóink egy kéréssel fordulunk felétek: segítsetek nekünk, hogy sikerüljön újra és újra megjelennünk! Akik már régóta tervezik, hogy elküldik nekünk írásaikat, tegyék meg, mert nagyon várjuk!

Akik eddig nem nagyon tervezték, azért gondolkodjanak, hátha akad

1 hektáros föld kerestetik Szeretnénk építeni Magyarországon is, egy Parkot és ehhez van szükségünk olyan földterületre, mely erre alkalmas.

(A parkokról a www.silouzenete.hu weboldalon lehet olvasni.) Pest megye területén, jó közlekedéssel, nem túl drágán.

Ha a Pilisben van az nagyon-nagy elôny. Várjuk azok jelentkezését, akiknek van földjük, vagy ismernek valakit, akinek van, esetleg tudnak valami jó kis önkormányzati területet, amit meg lehetne venni, vagy akár odaadnák ilyen célra.

valami, amit megosztanának másokkal! És persze nagy szükségünk van hirdetôkre, mert nélkülük nem tudjuk fenntartani az újságot. És nagy segítséget jelentene, ha akadnának többen, akik részt vesznek a terjesztésben, mert ha többen vagyunk, megoszlik a teher, nem kell térdig járni a lábunkat.

Láthattátok kedves olvasók az elmúlt félévben, hogy meg tudtuk csinálni négyen is, de mennyivel jobb és változatosabb lehetne, ha többen lennénk. És hát, a Humendre azért jött létre, hogy egyre több embert vonjon be a szentendrei közösségi életbe, ez az értelme, ha ezt nem sikerül megvalósítani,

Minden szerdán 19 órától humanista hetitalálkozó a Holdas Udvarban. Várjuk szeretettel mindazokat, akik érdeklôdnek és szeretnének megismerni minket. A jelentkezés hasznos, nehogy pont az az alkalom maradjon el, amikor jönnél. 70/ 3239-337

akkor nincs miért folytatni…

Júliusban nem jelent meg az újság, mert nem volt pénz, tartalom, és ember, aki kivigye. Úgy gondolom ez nem tragédia, hiszen nyár van, mindenki kikapcsolódik, nekem is jól jött egy kis pihenés a fôszerkesztô-korrektor-hirdetésszervezô-terjesztôi „állásomból”. De most aztán nyakunkon az augusztus, és bizony megint nem bôvelkedünk anyagokban, úgyhogy nincs mit tennem: megírom az újságot, mert két hónapot nem akarok kihagyni.

De hát nem ez a cél! Segítsetek, hogy tényleg egy élô, lüktetô közösségi tér lehessen ez az újság!

Nélkületek nem megy!

Nagyon várom a visszajelzéseket, nagyon várom az írásokat (amiknek egyetlen kritériuma, hogy ne javasoljanak erôszakot és megkülönböztetést) és nagyon várok jelentkezôket, akik szeretnének ebben-abban segíteni. üdvözlettel: Vieland Edit

C255 9 lambda 2008/1. félév Szokatlan cím, nem mondom, azt hiszem megfejtésre szorul. A „C” a council angol szónak a rövidítése, melyet úgy fordítunk magyarra, hogy tanács. A mi kis szentendrei humanista csoportunk tehát a 255-ös tanácsba tartozik. Ez azért van így, mert egy svájci fiatalember - aki 18 évvel ezelôtt Magyarországon elkezdte elterjeszteni az új-humanizmus eszméjét, és cselekvési módját - csoportjának ez lett a száma. A 9 lambda annak a csoportnak a neve, amelyhez én és az én csopor-

2 .

2008

sztus

augu

tom közvetlenül tartozunk. A 2008/1. félév megfejtése is könnyû: a Humanista Mozgalom aktivistái féléves terveket dolgoznak ki, tehát ebben az írásban arról lehet majd olvasni, hogy a 255-ös tanács 9 lambda nevû csoportja az elmúlt félévben mivel foglalkozott.

Nemrég tartottunk egy úgynevezett tanácstalálkozót.

Ez egy több napos elvonulás volt, melyen összegeztük, hogy mi történt az elmúlt félévben. Kiértékeltük a tapasztalatokat, és megszülettek a javaslatok a következô

www.humendre.hu

félév irányával kapcsolatban. Nagyon izgalmas volt, mert azokkal a tagjainkkal, akik külföldrôl nem tudtak eljönni, videokonferenciát csináltunk. Így ôk is részt tudtak venni. Ismét eltöltött az a jó érzés, hogy nem vagyunk egyedül, mert világszerte vannak humanisták, akik ugyanazért dolgoznak, amiért mi is, hogy emberivé tegyük a Földet. Ôk is elmondták, hogy milyen aktivitásokat szerveztek, milyen személyes tapasztalataik voltak. Jó volt megosztani egymással kudarcot, és sikert, ötleteket, terveket, és bensô titkokat.

Be kell vallanom, hogy még humanistaként is sokáig nehéz volt leküzdenem az idegenkedésemet a különbözô közösségekkel kapcsolatban (még a miénkkel is).

De az eltelt évek alatt rá kellett jönnöm, hogy ebben a borzalmas elidegenedô világban, ahol a bizalmatlanság, és a félelem uralkodik az emberek közti kapcsolatokon, hihetetlen jó érzés egy közösségbe tartozni. Olyan emberekkel együtt lenni, akik hasonló értékekkel mozognak, mint én, hasonló dolgokat csinálnak, emberek, akikhez fordulhatok, ha baj van, akik megértenek és figyelnek rám, és akik ezzel együtt nem fojtanak meg, és nem kényszerítenek rám semmit.

Hihetetlenül örömteli és felszabadító érzés. Ez az, amit újra megtapasztalhattam ezen a találkozón.

De akkor jöjjön itt egy kis összefoglaló arról, hogy itt Magyarországon a 9 lambda elnevezésû csoport mi mindennel foglalkozott az elmúlt félévben.

• A téli hónapok nagy akciósorozata a TB privatizálása elleni kampányunk volt. A TB mentôk összefogás részeként, részt vettünk a Liga Szakszervezetek tüntetésein, szerveztünk performansz jellegû tüntetéseket, és részt vettünk az Albert házaspár által benyújtott népszavazást kezdeményezô kérdés támogatásában - a TB mentôk kb.

60 ezer aláírást gyûjtött össze. (www.tbmentok.net) • Januárban elindult szentendrei közösségi újságunk a Humendre. 1000 példányban jelenik meg havonta, és úgy tûnik, az emberek olvassák, mert elfogy. Így egyre többen ismernek már minket ebben a városban is. (Ugye?) (www.humendre.hu)

• Aztán belekezdtünk a 2008-as Békejel megszervezésébe. Idén 12 békejel volt Magyarországon. A mi csoportunk a Hôsök terén (22 szektor), és Szentendrén szervezett békejelet (138 fô).

Nagyon jól sikerültek, és nagyon jól éreztük magunkat. Ismét kiálltunk az aktív erôszakmentesség, és a béke mellett. És elutasítottuk az erôszak minden formáját: nem csak a háborúkat, és a terrorizmust, hanem a gazdasági erôszakot, megkülönböztetésbôl eredô erôszakot, az önmagunk ellen elkövetett belsô erôszakot stb. Felhívtuk a figyelmet arra, hogy a béke erô, és szükség van a megbékélésre, személyes, társadalmi, és nemzetközi szinten is. (www.bekejel.net) • A Csigatanyán (http://kurfli.hu/csigatanya.html) a békejel után, (3 szektort is megtöltöttek), alakult egy humanista csoport. A jelenlegi tevékenységek megerôsítésén kívül (amirôl a honlapjukon lehet olvasni), terveznek egy békefesztivált, és egy humanista közösségi újság elindítását. Rengeteg humanista eseménynek és találkozónak biztosítanak helyet.

• Részt vettünk az európai regionális Park megnyitóján Attiglianóban, Olaszországban, ahol találkozhattunk Siloval, és átélhettünk egy nagyon különleges hétvégét. Néhányan inspirációt nyertünk, hogy Magyarországon is építsünk Parkot, hiszen nálunk igazán nagy szükség van egy térre, ahol vallások és kultúrák találkozhatnak, ahol megtalálhatjuk a közös nevezôt, ahol rátalálhatunk a megbékélésre és az összefogáshoz vezetô útra.

• Csoportunk fontos tevékenysége Afrikával kapcsolatos az AfroAid Egyesület közösségépítô, és távörökbefogadást koordináló tevékenységéhez kötôdik. Tartottunk úti beszámolókat, örökbefogadó szülôk összefogását célzó találkozókat, és most elkezdtük szervezni Világzenei Fesztiválunkat.

Szerteágazó tevékenységünkrôl lehet olvasni a www.afroaid.hu weboldalon.

• Jelen pillanatban a kampányszerû tevékenységeink közül a legfontosabb, hogy segítsünk a cseh humanistáknak, hogy népszavazás keretében dönthessenek arról, hogy országukba épüljön-e USA csillagháborús radar. Nagyon fontos, hogy egy demokratikus európai országban érvényesüljön az, amit az emberek 80 %-a helyesnek ítél: hogy ne épüljön radar az országukba, mert ez nem a védelmüket szolgálná, hanem az USA hatalmát növelné, és hidegháborús folyamatot indítana el. (www.atomfegyversop.hu) Köszönjük, mindenkinek a támogatást és a részvételt, és hívunk titeket, hogy kapcsolódjatok be munkánkba, vegyetek részt abban, ami felkeltette érdeklôdéseteket, tegyük le együtt egy új kultúra alapjait!

www.humendre.hu 3

us guszt u a .

2008

KORTÁRS

tt a l a 0 2

A sikátor

árnya

„Ki kell érnem a fôútra, mielôtt rám

talál, Undorító szörnyeteg!”

A menekülô lánykát hirtelen gúnyos kacaj riasztotta fel gondolataiból, mely közvetlenül elôtte hasított bele a sikátor mozdulatlan csendjébe. Angéla ijedten megtorpant, meglátta maga elôtt a sötét árnyat, majd berohant egy másik utcába. Nem értette, hogy üldözôje, hogyan került eléje. Az viszont egyre inkább megerôsödött benne, hogy a sikátorban nem tud elôle elmenekülni, valahogy ki kell jutnia a fôutcára. De hogyan, hiszen olyan sötét van, hogy fél méterre is alig látni, s így a sikátor útvesztôjén lehetetlenség kiigazodni. Angéla tudta ezt, s reményveszetten futott utcáról utcára, miközben a visszhang nélküli lépteket hol közelebb, hol távolabb hallotta kopogni maga mögött. Arca a futásban bíbor színt öltött, s törékeny teste verejtékben úszott. De a rettegés, melyet a mögötte hallatszó léptek keltettek benne, erôt adott. Ám hiába. Egyre lassabban szaladt. Meg-megbotlott, s szinte már félájultan támolygott faltól falig a szûk utcában, amikor a lépések utolérték.

– Angéla hát te hogy kerültél ide ilyen késô éjjel? – szólt a lányhoz egy rohanástól el-el csukló hang.

– Csilla!? Ah! Én azt hittem!

– Nincs idô. Engem valaki üldöz.

– Hát te is láttad?

– Nem, nem. De hallottam a lépteket és azt az eszelôs kacajt.

– Én láttam. Iszonyatos az arca.

Majdnem elkapott. Elfutottam, de egyszer csak elém került a semmibôl.

– Nyugodj meg. Most már együtt vagyunk.

A két lány megölelte egymást és bizonytalan léptekkel indultak elôre a sikátorban.

– Vigyáznunk kell, Csilla. Igaz,

(Folytatás)

hogy most nem látjuk, és nem halljuk, de bármikor elénk kerülhet. A sikátor az ô területe a birodalma, itt azt tesz velünk, amit csak akar.

Minél elôbb ki kell innen jutnunk.

– Nem lesz könnyû kitalálni ebbôl a labirintusból!

– Ne félj Csilla sikerülni fog.

Jó ideje bolyongtak már a komor falak között anélkül, hogy hallották volna az üldözô keltette rémséges zajokat. De ahogy elhaladtak egy sötét, mély kapualj elôtt, egy alak vált ki a sötétségbôl, s megragadta hátulról Csilla derekát. Magához vonta szorosan a lányt, hogy Csilla nyakán érezhette az árny hideg leheletét.

– Engedd el ôt! Te undorító szörnyeteg! Engedd el vagy...

– Vagy, mit teszel? He? Mit teszel?

Mondd! – az árny elkezdett közelíteni Angélához. De az arca! A szemei egészen kidülledtek, vérben forogtak, a szája széle idegesen rángatózott valami mosoly félébe, de a pofa nem tudott elvigyorodni, vonásain úrrá lett a mocskos kéjérzet vibrálása. Angéla megdermedt a látványtól. Mozdulatlanul bámulta, ahogy a szatír egyre közelebb és közelebb ér hozzá, szinte már megérinti. A feje elkezdett zúgni, a szemei kápráztak. De közben az árny szorítása, mellyel Csillát a fél karjában tartotta, meglazult. A lány kitépte magát az ölelésbôl, megragadta Angéla karját, s magával vonta, hogy rohanjon, meneküljön vele.

– Rohanj csak! Úgy is elkaplak!

Hahahaha! Úgy is az enyém leszel!

Már jó ideje futottak, de Angéla még mindig nem tért magához.

Egyre csak azt a szörnyûséges képet látta maga elôtt. Nem tudott szabadulni tôle, vízióként telepedett minden idegszálára. Azt sem fogta fel, hogy most menekül, sem-

mit sem tudott felfogni a külvilágból, csak zuhant, zuhant a lélek mélységeibe, ahol a gondolatok még csupán érzések és megfogalmazatlanul suhannak el.

Csilla fáradhatatlanul rohant magával húzva a gépiesen futó Angélát. De hirtelen Angéla megbotlott valamiben és végigvágódott a kövezeten. Az esés valamennyire felrázta a kábulatból.

– Ki kell érni a fôútra! Ki kell jutni a sötétbôl!

– Gyere, kelj fel a földrôl. Ha elindulunk arra, talán kijuthatunk innen.

– De ott olyan szörnyû sötét van.

Ki kell jutni a sötétbôl!

– Mindenhol sötét van! És csak errefelé nincsenek zajok. Ne vitatkozz, gyere már!

– De ott sötét van! Engedj el! Én nem megyek arra! Nem te mondod meg, hogy merre menjek! – eszelôs undorral kirántotta kezét Csilla ujjai közül és elrohant.

Csilla döbbenten állt egy ideig, majd hátat fordított az utcák között eltûnô Angélának és sértett büszkeséggel indult el egy hosszú sötét sikátorban.

Angéla tehát egyedül folytatta útját a szûk utcák között. Egyfolytában futott, de már ki sem fárasztotta.

Minden erôfeszítése arra irányult, hogy gondolkodni tudjon. Kínosan erôlködött, hogy úrrá tudjon lenni a benne dúló viharon. Olyan volt ez, akár a vulkán gyomrában feszülô erôk harca, s ha az izzó láva gyôz, s a felszínre tör, akkor elpusztul minden, minden, ami élô, s egy kietlen, fekete táj az, mi utána megmarad „Ki kell jutni a fôútra. Ki kell jutni a fôútra." Ismételgette magában Angéla makacsul, s közben szaladt nem is tudta merre. Talán ösztönösen a fény felé. Az utcák lassan szélesedni és világosodni kezdtek.

Angéla hamarosan ki is ért a fôutcára. De itt sem érezte magát biztonságban. Hirtelen az jutott eszébe, hogy fel kell hívni a rendôrséget, majd ôk elkapják a szatírt.

Odarohant egy telefonfülkéhez,

4 .

2008

sztus

augu

www.humendre.hu

elôvette az apróját, és a városi rendôrkapitányság számát tárcsázta. Elmondta nekik, hogy egy különösen veszélyes szatír bujkál a sikátorok között, és küldjenek járôröket. Amikor lerakta a kagylót attól kezdett félni, hogy talán nem hittek neki és ki sem jönnek az autók. Nemsokára azonban villogó kék fények jelentek meg szerte a városban. Angéla ettôl egy kicsit megnyugodott, de mégis úgy érezte nem szabad egy helyben maradnia, mert rátalál. Elindult a fôút mentén, de hiába olyan érzése volt mintha követné valaki még itt is.

Hátra-hátranézett, de nem látott senkit, mégis úgy érezte, mintha valahonnan figyelné valaki. A távoli kék fényekre nézett, hogy erôt próbáljon meríteni, de a sikátorok felôl felhangzó éles kacaj megértette vele, hogy a sikátor árnyát ôk nem tudják elfogni, nem tudják megsemmisíteni. Angélán ismét úrrá lett a kétségbeesés, a kábult önkívület, csak egy gondolatot tudott megfogalmazni: haza kell jutni.

Visszarohant a telefonfülkéhez, hogy a szüleinek telefonáljon, de ahogy tárcsázni kezdett, a készülék kidobálta az érméket, sehogyan sem tudta visszatenni ôket, mert újra és újra kijöttek. Angéla úgy érezte most vége. Ismét zuhanni kezdett, s lelke mélységeiben egy nevet talált: Erik Zavaros tekintettel, s halálsápadtan lépett ki a telefonfülkébôl. Megindult a hegyre egy lépcsôn oda, ahol Erik lakott. De ahogy fokról fokra haladt a sziklából kivájt kôlépcsô nyikorogni kezdett a lába alatt, a fenyôfák friss illata helyett valami dohos szag terjengett, a barátságosan világító utcai lámpák helyett pedig a telihold világított Angéla szemébe, ahogy be-besütött az omladozó templomtorony ablakain. Szôke haján csillogott a fény, az arca békés volt és sápadt. Nem sietett, nyugodtan lépkedett felfelé a nyikorgó deszkákon. Néha letekintett az alatta tátongó mélységbe, de nem félt, kikerülgette a beomlott

gerendákat és faltörmelékeket. valami különös, szomorú érzés Tudta hová tart, és már nem félt. A járta át. Órák teltek már el azután, miután a vihar már elcsitult.

Ahol a csigalépcsô véget ért, egy szülôk szobájukba tértek s magára viszonylag tágas helység volt, me- hagyták Angélát. A föld üde esôlyet ezüstös fénybe vont a telihold. szagot árasztott, s a hajnal friss fuAz ablaknál egy sötét alak állt, s az vallata már megérkezett a hegyekelhagyatott temetôt nézte. Mikor bôl. De a házban senki sem tudott Angéla belépett az alak hátra for- újra elaludni ezen a különösen dult, s a leány bájos, elfogódott sötét s hosszú éjszakán. arcába pillantott.

Vége – Hát eljöttél?

– El. Ruby – Gyere ide, ölelj meg!

Angéla elindult az árny felé. Most nem találta olyan ijesztônek, mint a (Aki nem olvasta az elôzô számban sikátorban. Már nem harcolt. Szo- az elejét, és érdekelné, annak el morú tekintetét az árnyra emelte, tudom küldeni e-mail-ben. oriés lassan, nyugodtan közelített felé. on8@dunaweb.hu) Váratlanul azonban megmozdult a lába alatt egy gerenda és óriásit reccsent. Angéla elvesztette az egyensúlyát, Versbetét Deli Anna: felsikoltott, a gerenda A Delia címû regényéhez eltörött s a leány lezuhant a toronyból.

Angeline dala a Tûzszekérhez

*** – Angéla, kicsikém! Ébredj fel! Ábel csinálj már valamit!

Itt minden csurom víz.

– Biztos elaludt az ablak mellett.

– De hogyhogy nem ébredt fel az esôre?

– Nem tudom Eszter, talán nagyon mélyen...

– Erik…

– Cica! Cicuska! Itt vagyunk.

Nincs semmi baj.

– Anyuci!? Mi történt?

– Apáddal egy óriási buffanásra ébredtünk. Téged meg itt találtunk a földön.

Angélának idôre volt szüksége, hogy felfogja, hol van, és mi történik körülötte.

– Jaj, anyu! Olyan szörnyût álmodtam.

– Nyugodj meg, most már vége. Itt vagyunk veled. Angéla zavaros tekintetét az édesanyjára emelte. Zaklatottsága, mely az álomból elkísérte ôt, egy pillanat alatt szertefoszlott, s helyette

Csak egy lány vagyok Léptem a porban elenyész Lelkem táplálja zeném Csillagok távolába belevész Ó, szárnyaló ihlet és vad szenvedély Talán… talán… ha eljô újra a Tûzszekér Mert imám csak Te értheted Csillagok közt bolyongva Te is keresed Ó, bár egyek lehetnénk S száguldanánk az Univerzum végtelenén Ó, szárnyaló ihlet és vad szenvedély Talán… talán… ha eljô újra a Tûzszekér Még itt bolyongok anyagból anyagba veszve Csillagok fényébôl újrateremtve Most közel a búcsú, újra elér Tudom, találkozunk, ha fenn ragyog a Tûzszekér Ó, szárnyaló ihlet és vad szenvedély Talán… talán… ha eljô újra a Tûzszekér

VE 5

us guszt u a .

2008

Részvételi

demokrácia

Egy csoport mellett elmenve felháborodott beszélgetés mondata döbbentett meg. „Az egész országban nincs még egy ilyen koszos hely, mint Szentendre.” Ezt hallva egy rossz érzés nyilallt belém, hogy az én városomról senki ne beszéljen így, mert ez nem igaz. És rosszindulatúnak tartottam a beszélôt, akitôl minden tekintetben elhatárolódom.

A mellbevágó döbbenet után csak elôtolakodott bennem az a gondolat, hogy én is méltatlankodtam már nem egyszer azon, hogy söpretlen az utca, poros a portalanított út, a középület vakolata omlik stb., és a város vezetôi nem tesznek ez ellen. De a következô gondolatom az volt, hogy hát én megtette-e amit megtehettem volna, ugye nem. Akkor ölbe tett kézzel csak bírálgatva várom a javulást? Éreztem, hogy ez így nincs rendjén, de mit csináljak? Én nem vagyok közösséget szervezô, formáló egyéniség. Én ehhez senkise vagyok. Szomszédaimat sem ismerem mind. A magam dolgával törôdô, és nem társasági ember vagyok.

Ezt végiggondolva azért mégis munkált bennem a magammal elégedetlen gondolat, és feszegette a rést, hogy ha már látod, amit másképp jobb lenne tenni, akkor találd meg a módját a részvételnek, az együttdolgozásnak. Hónapok teltek így el. Hiába láttam a jó példákat a közösség javára munkálkodóktól, én nem mozdultam.

Azokat különleges képességû embereknek gondoltam, akiknek a nyomát én nem követhetem, mert én ehhez kicsi vagyok.

Aztán egyszer bátyámmal Abára mentünk egy falusi ünnepségre. Aba Székesfehérvártól húsz kilométerre lévô szép, gondozott település. A faluban járva az volt az érzésem, hogy minden lakójának szívügye a falu sorsa.

Száz éve született költô-tanítójukra emlékeztek, ahova annyi ember eljött, hogy zsúfolásig töltötte a faluházat.

Pedig nem országos hírû költô volt az ünnepelt. Kérdeztem a polgármestert, aki a negyvenes éveit járja, hogy milyen szerencsének köszönhetô a gondozott falu, és a sok ember most itt. Azt mondta, hogy náluk nem képviseleti demokrácia van, mint Magyarország többi településén, hanem részvételi demokrácia, ami röviden azt jelenti, hogy minden utcának megvan a felelôse, aki összefogja, mozgósítja a lakókat feladatokra, ünnepségekre, fontos dolgokban döntésekre, természetesen a megfelelô tájékoztatás után. Ennek köszönhetô az utcán járó otthonos érzése, a falu várossá fejlôdése, meg a nagy létszámú jelenlét is. De nehogy azt gondoljam, hogy ez a részvételi demokrácia az ô találmányuk. Európában néhányszáz településen már régóta ilyen

6 .

2008

sztus

augu

módon élnek az emberek. És van szervezetük is, amelynek Barcelona polgármestere a vezetôje. Abának a magyarországi Stratégiakutató Intézet dolgozta ki a modellt, és sok segítséget adott az elôkészítô, és beindító munkákhoz.

Ekkor eszembe jutott Debrecen fennmaradásának és virágzásának története. Mivel a középkorban Debrecen kô híján nem tudott városfalat építeni, ezért az arra járó hadak szabadon prédálhatták. Hosszú távon ez nem volt jó senkinek sem, mert végül nem lett volna termelô ember. Ezt végiggondolva a debreceniek azt találták ki, hogy egyezséget kötnek a hadak vezetôivel, ôk megadják a kialkudott sarcot, ellenben egyetlen katona sem teszi be a lábát a városba. De hogyan tudják összeszedni rövid idôn belül a nagy mennyiségû élelmet, és egyebeket, ami a hadi embereknek és állatoknak szükséges? Hát ôk egy részvételi demokrácia félét szerveztek. Minden utcának volt egy úgynevezett utcahadnagya, aki a lakókkal megbeszélte, hogy ki mennyi élelmet köteles tárolni pincéjében, padlásán, kamrájában a sarc számára. Ezt ellenôrizte is. Amikor megjelent a sereg, akkor az utcahadnagy gyûjtötte be az élelmet a saját házánál kezdve. A városnak nem kellett raktárt építeni. Ha ôk ilyen „várostudatos” polgárok tudtak lenni évszázadokon át, egészen a „felszabadulásig”, (persze késôbb már nem a seregeknek, hanem a városuknak adták az adójellegû juttatást) akkor nem meddô gondolat ezt a mára átültetni. És lám csak, Abán már 2005-óta mûködik. Akkor miért ne mûködne Szentendrén is?

De hogyan is van ez Abán, hogy fogtak hozzá? Errôl nem szólt a polgármester, hanem egy könyvet adott „Új demokrácia – és államelmélet” címût, melyet a Stratégiakutató Intézet munkatársai, Ugrin Emese és Varga Csaba írtak, ami már tankönyv, angolra is lefordították a nemzetközi érdeklôdés miatt. Ebben elolvashattam az „Aba példa” címû fejezetben, hogy mi hogyan történt.

A következô cikkben a könyv szerzôi írják le részletesen, hogy mit kell tudni a részvételi demokráciáról, milyen elônyökkel jár, mik a buktatók. Elôadást is szívesen tartanak errôl. Így tud dönteni a város: vezetôk és polgárok, hogy belefogjunk-e a változtatásba, amivel mindannyian aktív résztvevôi leszünk városunk szépítésének, fejlôdésének.

Hargitai Katalin

Különbözôség és megkülönböztetés Valamikor tavasszal kaptam egy olvasói levelet, mely névtelen volt, mert az illetô félt, hogy ha aláírja a nevét, nem fogjuk közölni az írását.

Lehet, hogy nem hitte el, hogy bárkinek az írását közöljük, ha az nem javasol erôszakot és megkülönböztetést. De sajnos az, amit küldött tartalmazott olyan elemeket, amiért nem kerülhetett be a Humendrébe. Aztán az is kiderült belôle, hogy az illetô nem értette, hogy mi a különbség a „különbözôség” és a „megkülönböztetés” között. Azt írta, szükség van arra, hogy megkülönböztessük a dolgokat, mert azok különbözôk. Úgyhogy arra gondoltam érdekes lehet ez a téma. A kételyek eloszlatása végett is, illetve azért is, mert manapság mifelénk nem annyira a háború az, ami az erôszak fô forrása.

Egy sokkal alattomosabb erôszaknak vagyunk nap mint nap áldozatai, és ez a megkülönböztetés.

Nos... annak az úriembernek igaza van a dolgok különbözôek, az emberek különbözôek. Ez hatalmas érték. Borzaztóan sivár lenne a világ enélkül. Az új-humanizmus üdvözli a sokszínûséget, és elutasítja az uniformizálást. Az, amit mi „megkülönbözetésnek” hívunk, az egy rövidítése a „negatívan megkülönböztetô bánásmód” kifejezésnek. Ez azt jelenti, hogy valakit nem a személyes értékei szerint ítélünk meg, hanem aszerint, hogy milyen csoportba tartozik. A csoportról alkotott nézeteink, elôítéleteink, sztereotípiáink befolyásolják az ítéletünket elsôsorban, és nem nézzük mögötte az embert. Ez a megkülönböztetés. És igen, különbözôek vagyunk: vannak nôk és férfiak, gazdagok és szegények, keresztények, muzulmánok, hinduk, buddhisták, mozgássérültek, betegek, cigányok, zsidók, négerek, indiánok, fehérek, prostituáltak, haj-

léktalanok, homoszexuálisok, és vannak kék szemûek és barna szemûek, és vannak, akik szeretik a bablevest, és vannak, akik nem. Egy valami fontos, hogy mindnyájan emberek vagyunk: akik örülnek, félnek, álmodnak, esznek, reménykednek, szeretnének boldogok lenni, és keresik az élet értelmét.

Egészen tisztában vagyok vele, hogy ez a tekintet, ez a hozzáállás nem könnyû. Én lassan hat éve vagyok a Humanista Mozgalom tagja, de nekem se könnyû. Nehéz számûzni a tudatomból az amerikaiakkal, a zsidókkal, a cigányokkal kapcsolatos elôítéleteimet, és feltartóztatni a me-

chanikus gondolatokat. Amit azonban megtanultam hat év alatt, hogy kontrolláljam a viselkedésem. És kialakítottam magamban egy nyitottságot, mely jól jön, amikor más kultúrával, bôrszínnel vagy gondolkodásmóddal rendelkezô emberrel találkozom. Ez a nyitottság segít abban, hogy megismerjem, megértsem a másik embert, és tudjak vele jól bánni. Úgy bánni, ahogy szeretném, hogy velem bánjanak. És emellett azért megpróbálom átformálni magamban belül is a megkülönböztetést.

Számomra ez jelenti azt, hogy humanista irányt adok az életemnek.

Megkérdezhetik: de hát miért fontos ez, fájjon a megkülönböztetés miatt, a mindenféle kisebbség feje. Csakhogy ez a gondolkodásmód a frekventáltabb kisebbségi csoportok megkülönböztetése mellett – mint amilyenek a zsidók, cigányok, és a

homoszexuálisok – árnyékot vet a társadalom széles rétegeire is. Mint például a kisgyermekes anyákra, akiknek nagyon nehéz munkát találniuk. A fiatalokra, akikkel szemben ilyen elôítéletek élnek, hogy léhûtôk, meg drogoznak, meg erkölcstelenek.

Az öregekre, akiket hasznavehetetlen tehernek érez a társadalom, ahelyett, hogy tisztelné bennük a tapasztalatot, a bölcsességet. Hát ezért fontos, hogy a megkülönböztetés helyett tanuljuk meg a megértést, a türelmet, a megbékélést azzal, hogy nem vagyunk egyformák, hogy minden csoport követ el hibákat. És most messzebbre megyek, ez a megbékélés éppúgy hasznos lenne a nemzetek közötti kapcsolatok szempontjából is.

Mert dühönghetünk, gyûlölködhetünk Trianon miatt, vágyódhatunk a régi dicsôség és hatalom után, de mi haszna van?

Az a generáció, aki ezt okozta kihalóban van.

Miért acsarogjak egy cseh, vagy román fiatalemberre?

Mi köze van azokhoz a döntésekhez? Miért feltételezzem, hogy az országunk ellen tör? Most kell jó döntéseket hoznunk! Fel kell ismernünk, hogy egy a sorsunk a szomszédjainkkal, és ha nem fogunk össze, akkor nehéz idôk elébe nézünk…

Sokan nagyon naivnak tartják a humanistákat, és jót mosolyognak idealista elképzeléseinken: háború és megkülönböztetés nélküli világról, a fájdalom és szenvedés legyôzésérôl az emberi lényben, de azt hiszem az a naiv, aki elhiszi, hogy ez a világ, ez a rendszer, ez a kultúra, amiben élünk jelenleg, életképes és fenntartható.

Vieland Edit

7

us guszt u a .

2008

nk a ü l e zd v s e k r Sze

Nyomdai munkák

gond nélkül

got! á s j ú Vegyél részt a szerkesztésben, újságírásban, a vélemények, gondolatok megosztásában. Érdeklôdni, jelentkezni a 70/3239-337-es telefonszámon, vagy az orion8@dunaweb.hu e-mail címen lehet.

KLÍMA ÉRTÉKESÍTÉS, TELEPÍTÉS Telefon: 06-30-953-0073 06-30-323-3345

Kérjen árajánlatot!

Nyomdai munkák Egy telefont megér!

Kedves Olvasók!

Ez az újság egy szentendrei közösségi újság, tehát a szentendrei embereké. Ingyenes, és mindenki írhat bele. Rólunk szól, és nekünk, akik itt élünk. Bizonyára önnek is vannak érdekes tapasztalatai, ötletei, írásai, amit szívesen megosztana másokkal, vagy olyan helyi konfliktust vett észre, amit önerôbôl nem tud megoldani, és amihez szélesebb, városszintû összefogás szükséges. Itt a lehetôség, hogy közreadja! Mindent szívesen fogadunk, ami nem javasol erôszakot és megkülönböztetést. És persze szívesen fogadunk mindenféle segítséget! Keresünk fotósokat, hirdetôket, támogatókat, terjesztôket, hogy minél nagyobb terjedelemben, minél több példányban tudjon megjelenni az újság. Üdvözlettel: a Szerkesztôk

Ez itt a te boltod hirdetésének a helye!

Hirdetésfelvétel: Vieland Edit 70/3239-337

Az újságban minden személy, csoportosulás vagy egyesület nyilvánosságra hozhatja véleményét, amennyiben írásaik és javaslataik nem támogatják az erôszakot és a megkülönböztetést. Mivel az újság mindenki számára nyitott, a cikkek nem minden esetben tükrözik a Humanista Mozgalom és a szerkesztôség véleményét.

Kiadja: a Humanisták Szentendréért Egyesület • Vieland Edit 70/3239-337 • Levelezési cím: Szentendre, Erdész u. 6. • E-mail: orion8@dunaweb.hu • Nyomdai elôkészítés: Mistral Graphic Bt. • Nyomás: Fólium Kft. • Megjelenik: 1000 példányban

8 .

2008

sztus

augu